Rész, Fejezet
1 1, 4 | cselekvés terére lépett, s mint láttuk, megkérte Erzsit. Tudjuk,
2 1, 5 | halovány, bánatos arcát láttuk visszatükrözve:… hiába hunytuk
3 1, 13 | éppen ma.~- De legalább láttuk volna.~- Lehet is azt látni? -
4 1, 14 | ösmernéd?~- Nem, sohase láttuk egymást. Hanem õ is írt
5 1, 14 | gyilkosok.~- Hallgass, cudar, láttuk. Azt hiszed, nem láttuk,
6 1, 14 | láttuk. Azt hiszed, nem láttuk, hogy ölted meg az imént
7 1, 23 | Pap Márton rétjéhez, már láttuk jönni Bozsicska Mihályt
8 1, 29 | szobában, még akkor is, ha láttuk, ha beszéltünk vele, de
9 1, 29 | beszéltünk vele, de hátha nem is láttuk. A fantázia leveti békóját
10 II, 81 | világítani.~Egymást sem láttuk a pokoli sötétségben. No,
11 II, 100| minden nagy ház, sõt mint láttuk, még a jó országutak is
12 II, 102| most voltak virulóban. Láttuk a pici teremtéseket, amint
13 II, 102| elvesztette õket korán.~Láttuk születni, fesleni, láttuk
14 II, 102| Láttuk születni, fesleni, láttuk teljes díszben (nagyon is
15 II, 102| teljes díszben (nagyon is láttuk, kivált a nõegyleti bazáron,
16 II, 102| Hódmezõvásárhelyrõl) és láttuk elhullásukat.~Milyen szomorú
17 II, 137| Kikindáig, hol borzadva láttuk, a férje várta az indóháznál.~
18 II, 137| is itt van, de bizony nem láttuk, mert betegen fekszik, bizonyosan
19 II, 137| lehessen tudni, mert mi nem láttuk.~Hétfõn éjjel összeszedtük
20 III, 100| s épp annyi idõ óta nem láttuk egymást. No, mármost hát
21 III, 112| öreges betûket gondolkozva:~»Láttuk. Nem igaz. A veres szakállról
22 IV, 15 | élet!~- Az utódokat már láttuk, kegyelmes uram - kezdé
23 IV, 26 | most is.~- De hol? Hisz láttuk volna!~- Jaj, el van az
24 IV, 50 | Szuroksötétség volt, nem láttuk, hova lépünk, sõt még egymást
25 IV, 50 | lépünk, sõt még egymást se láttuk. Az égen sötét felhõk úsztak,
26 IV, 83 | mondá kurtán.~S valóban láttuk, amint bõröndöket összekapcsol,
27 IV, 144| nagyanyjukhoz vittem, csak nem láttuk sehol a Marcit, pedig mint
28 IV, 152| ellopta valaki! Mikor is láttuk utoljára? Igaz, a házépítésnél.
|