1-500 | 501-1000 | 1001-1261
Rész, Fejezet
1 1, 2 | Az ötezer forint felét ön, a másik felét bátyja tartoznék
2 1, 2 | szippantást tõn a burnótból.~- Ön is ember, uram! Önnek is
3 1, 2 | énekel-e védencnõje, mint ön mondja?~- El fogok jönni,
4 1, 2 | suttogá:~- Miért nem szólít ön most is »te«-nek, mint ezelõtt?~
5 1, 2 | Itt elakadt.~- Mikor még ön lánya voltam, nemde? Miért
6 1, 2 | nemde? Miért nem nevez ön most is annak? Miért tagad
7 1, 2 | Igyekeztem megtartani az ön tanácsát.~Alphonsine fölkelt.
8 1, 2 | megtörni a csendet.~- Hát ön, kisasszony! mért nem nevez
9 1, 4 | odaugrott Miklóshoz:~- Mondott ön most valamit? Vagy csak
10 1, 4 | szeme közé.~- Mit gondol ön felõlem, uram?~- Én istenem,
11 1, 4 | a furfang ellen.~- Ahá! Ön tehát meg akarná akadályozni?
12 1, 4 | fölkacagott.~- Ah, menjen. Hisz ön felette ügyetlen, kedvesem.
13 1, 4 | megszorítanom… de a beleegyezés ön által mondott értelmezésének
14 1, 4 | veszedelmes kifejezésektõl. Ön is francia könyveket olvas?~-
15 1, 4 | Ah, ah! És mit olvas ön azokból a könyvekbõl? -
16 1, 4 | fölkérni, de mint meggyõzõdtem, ön nem annak való ember. Fogjon
17 1, 4 | követjelölt vagyok éppen ott.~- Ön? Követjelölt? Tudtom és
18 1, 5 | nép ne hallja.~- Szokta ön, bátyámuram, játszani a
19 1, 8 | az ördögnek.~- Hüm! Hüm! Ön igazán szörnyû rebellis.
20 1, 9 | szigort ölt magára arca:~- Ön pedig, doktor, azonnal hozzáláthat
21 1, 9 | mondja:~- Nos tehát vezessen ön, tiszttartó úr - nem bánom,
22 1, 9 | megoldásához indul.~- Mit hisz ön, tiszttartó úr, hogyan történt
23 1, 9 | Önnek minden látszik… Ön egészen a »látszik« embere.
24 1, 9 | hogy legokosabb lenne, ha ön máris ott ülne a tintatartó
25 1, 9 | kihallgattatni legelõbb. Jegyzõ úr, ön végzi e kihallgatást, miután
26 1, 9 | doktor! Elég élesek az ön kései?~A vizsgálóbíró egy
27 1, 9 | büntetve?~- Nem.~- Mit tud ön Teléry Lászlóról?~- Huszonkét
28 1, 9 | Barátom, Krupicsek, jegyezze ön a jegyzõkönyvbe, amint diktálom: »
29 1, 9 | nélkül.~- Bolond vagy. Írja ön, Krupicsek barátom, amit
30 1, 9 | Krupicsek barátom. Írja ön: »Egy futó úrnak látásával
31 1, 9 | az uradalmat.~- Bizonyos ön ebben?~- Nagyon természetesen,
32 1, 9 | szakadt.~- Hogyan? Hisz éppen ön említette, hogy Teléry Mihály
33 1, 9 | beszéljen bele, domine! Ön nem ért ehhez! Önnek nincs
34 1, 9 | bûnügy ígérkezik, barátom. Ön mindenbe belefecseg, domine!
35 1, 9 | belefecseg, domine! Azt mondja ön, hogy Teléry elszökött.
36 1, 9 | hogy a »pagátot« elfogja.~- Ön téved, orvos, - ellenveté
37 1, 9 | magamnak elõ ezeket, miszerint ön belássa, hogy számomra csupán
38 1, 9 | szólhatni; - ha tudniillik ön lesz szíves odavezetni s
39 1, 9 | kifürkészhetetlen útjairól. Ön okos ember, Kamuti úr, ismernie
40 1, 9 | minden a legjobban megy… Ön bemutat engem, mint a gróf
41 1, 9 | maradt, az örökös, mint ön mondja, az állam - s az
42 1, 9 | kocsiról is egyre csevegett.~- Ön azalatt, domine Krupicsek,
43 1, 9 | teljes szívembõl. De kicsoda ön?~- Mindenesetre barátja.~-
44 1, 9 | Mindenesetre barátja.~- Ah uram, ha ön barátom, kérem, ne hagyjon
45 1, 9 | Vigyázzon, kisasszony, ön nem õszinte. Ezzel mindent
46 1, 9 | borzadok tõlük.~- Úgy, úgy… ön tehát nem utasítá vissza? -
47 1, 9 | Köszönöm, kisasszony, ön teljesen fölvilágosított,
48 1, 9 | Teléry Mihály, itt van ön?~Boriska éppen akkor lépett
49 1, 9 | Kain-bélyeg nem volt rajta.~- Ön a törvény nevében foglyom.~
50 1, 9 | Kléner úrhoz lépett.~- Ki ön? Mit akar? Hogy mer itt
51 1, 9 | vendégemmel.~- Uram, az ön vendége gyanú alatt áll,
52 1, 9 | fotográfiáját.)~- Krupicsek úr, ön buzgó tisztviselõ, - szólt
53 1, 9 | káröröm beszél, domine. Ön mindig ellenségem volt,
54 1, 9 | Nix nucz barátom. Hallja ön kedves Krupicsek úr, engem
55 1, 9 | Pál. Keljen föl!~- Ahá! Ön az? Nos, nem lesz még korán
56 1, 9 | fölkelni? Hagyjon még kissé.~- Ön átaludta a temetést, doktor!~-
57 1, 9 | kiáltá dühösen. - Feleljen ön, a tort is elaludtam-e?~-
58 1, 9 | az, Krupicsek úr! Mutassa ön legalább az üterét, mert
59 1, 9 | király…~- Ohó, spectabilis! - Ön rosszul olvas.~- Halt! Hahó! -
60 1, 9 | Uram! - kiáltá Kléner úr - ön a császári kormányt gúnyolja
61 1, 9 | mely ezt eltiltaná. Vagy ön talán erre is tud valami
62 1, 9 | szólani, az esetben nem fog ön mondhatni semmi újat, ha
63 1, 9 | másod-unokahúgom Pesten, a Clarisse. Ön ösmerheti õt, mint kisleányka
64 1, 9 | húszezer hold földje van. Ön ösmeri a Perzse-birtokokat.
65 1, 9 | azonban egészen öntõl, hogy ön legyen a võlegény.~Elképedtem
66 1, 9 | szerencsés helyzetbe, mint ön van e percben. Ne bolondozzon,
67 1, 9 | azzal a »nem« szóval.~- Ön ostoba! - kiálta dühösen,
68 1, 9 | az ily kifejezésektõl.~- Ön hálátlan! - viszonzá.~-
69 1, 9 | foglalva, épp mint õ.~- Ön szemtelen kezd lenni -~-
70 1, 9 | szemtelen kezd lenni -~- Ön kezd az lenni! - törtem
71 1, 9 | Mai viseletemet számítsa ön be, kérem, szokott betegségem
72 1, 9 | Felette sajnálom azt s csak az ön eljövetele nyugtat meg tökéletesen.
73 1, 9 | jól van, - viszonzám - az ön társasága bizonyára megrövidíti
74 1, 9 | megrövidíti az utat.~- Hozott ön puskát?~- Mint mindig. Ott
75 1, 9 | a tiszttartónál. Mialatt ön délután szundít egy keveset,
76 1, 9 | Ha én azt mondanám önnek: ön szegény ember, adok önnek
77 1, 9 | ötvenezer forintot, menjen ön ki Amerikába s felejtse
78 1, 9 | Elég! - szólt Kléner úr. - Ön befejezte vallomását. Amit
79 1, 9 | Amit ezentúl mondhatna ön, az nem tartozik a dologra.~
80 1, 9 | nekik. A többit végezze el ön az istennel.~A bûnös eltávozása
81 1, 9 | miféle körülményeket tud ön fölhozni a természeteseken
82 1, 9 | született boltoslegény.~- Ön tehát megkísérli? Igazán
83 1, 9 | fogom kísérleni. Mit tart ön például azon állításról,
84 1, 9 | kombinációkra.~- Hahaha! Ön erõvel mesés elemet akar
85 1, 9 | mindenáron ellentmondani.~- Ön nem elég tanút hallgatott
86 1, 9 | aminõ Krupicsek úr. Képzelje ön, mekkora bosszúság az! Az
87 1, 9 | Bornemisza komolyan. - Lássa ön, a bepúderezett haj azt
88 1, 9 | tanulmány, bíró úr!…~- Oh! Oh! Ön igazán élénk öreg úr!…~-
89 1, 9 | ördögbe is, honnan tudja ön mindezeket? s mit akar tulajdonképpen
90 1, 9 | és sárga. Nos, nem talál ön valami csekély jelentõséget
91 1, 9 | bámulni kezdem…~- Ne bámuljon ön, mert meglehet, korán lenne
92 1, 9 | ellenkezett többé.~- Ha ön mindenáron akarja, elvégre
93 1, 9 | lehet. Krupicsek úr, legyen ön szíves kicsomagolni a bûnjeleket,
94 1, 9 | keserûen. - Hogyan uram, ön itt marad?~- Míg önök ebédelnek,
95 1, 9 | elõbb.~- Nos, átolvasott ön mindent? Van-e valami észrevétele,
96 1, 9 | elég rossz. Különben is ön nem képes fölfogni szunnyadó
97 1, 9 | csodát mûvelhet. Lássa ön. Ez egy szunnyadó eszme
98 1, 9 | igazságtalanul vádol engem. Az eszmét ön érlelte meg bennem, nem
99 1, 9 | meggyõzõdésre jutottam, hogy ön valami meglepõ fordulatot
100 1, 9 | kiizzadt homlokkal Kléner úr - ön éles ész! Teringette!~És
101 1, 9 | szeretetre méltók. Ne mártsa ön máskor orrát rendõri ügyekbe.
102 1, 9 | föltálalom. Ne piszkáljon ön addig a saját kedvenc ételemben,
103 1, 9 | potyogó szavakat ajkáról.~- Ön csütörtökön délután megtöltötte
104 1, 9 | és célzott. A gróf arccal ön felé fordulva állt és valószínûleg
105 1, 9 | kellett vennie, hogy az ön puskájának iránya neki szól.~
106 1, 9 | biztosan levonható, hogy ön e percben megrántotta a
107 1, 9 | mert csak így lehetséges az ön csalódása, mellyel a lövést
108 1, 9 | hangon folytatá:~- Uram, ön ezennel szabadlábra van
109 1, 9 | leverte lábáról.~- Kléner úr, ön derék ember! - szólt Bornemisza
110 1, 10 | és rámordult:~- Mit akar ön?~- Katona akarok lenni -
111 1, 10 | mellére ütött.~- Már mint ön. Mert önbõl nem lesz jó
112 1, 12 | Nem én, uram. Kicsoda ön?~- Hát én vagyok abból a
113 1, 12 | alakomat és nevemet. Vagy pedig ön van megbolondulva, fiatalember!
114 1, 12 | átnyújtotta Heisternek.~- Hogyan? Ön visszaadja kardomat, ahelyett,
115 1, 12 | fegyvertelennel.~- Igaza van, uram. Ön igazi nemesember. Szeretném
116 1, 12 | megmondta neki Heister: »Ha az ön kardja esik le egyszer,
117 1, 13 | visszatért a kendõért.~- Ösmer ön engem? - kérdé a doktortól
118 1, 13 | köszönöm a figyelmeztetést. Ön tehát nem ösmer engem? Mindjárt
119 1, 13 | Kutorai, nem tapasztalt ön az utóbbi idõben valami
120 1, 13 | fuvolahangon. - Mily tévedésben van ön! Én nem járok a »Pává«-ba
121 1, 13 | pedellus.~- Persze, persze, ön nem tehet magának szemrehányást.
122 1, 13 | lásson egy kis világot, mert ön is mondta, Druzsba komámuram,
123 1, 13 | tányérjai. Nemde, igenis? De ön összetört valamit… valamit
124 1, 13 | tudja. Engem nem érdekel.~- Ön tehát nem szereti a növényeket?~-
125 1, 13 | fiatal Wildungen elsápadt.~- Ön álmodik - mondá zavartan,
126 1, 13 | kapni szokta. Délután aztán ön odamegy és õ minden megmutogat.~-
127 1, 13 | pedig elválunk, Kutorai. Ön itt marad, én pedig tovább
128 1, 13 | Kutorai, de a kötelesség. Ön itten megvár egy-két óráig,
129 1, 13 | már baj van. Akkor üljön ön kocsira és hajtasson el
130 1, 13 | szükségesnek tartok, én mondom meg. Ön mindent megnézhet, de semmit
131 1, 13 | meggyötrött lelke vonaglott.~- Ön szólt? - kérdé bárgyún,
132 1, 13 | Én? Dehogy.~- Hogyan, ön nem hallotta?~- Természetesen
133 1, 13 | major domus csodálkozva -, ön hallucinál, uram, nincs
134 1, 13 | belépni, reménylem, meg fogja ön érteni…~- Ah, igen, értem,
135 1, 13 | csettentett a szájával.)~- Ön tréfál - mondá Druzsba úr
136 1, 13 | urunk ideküld, a többi az ön dolga. Menjünk, uram!~A
137 1, 13 | mi történt önnel? Hisz ön egészen megfiatalodott.
138 1, 13 | lehúzva. - Reménylem, meg lesz ön elégedve.~Druzsba úr megfordult
139 1, 13 | isten szerelmeért, mit tesz ön? Tudja-e, hogy ez több mint
140 1, 13 | Az idegen mosolygott.~- Ön áldott jó ember, Druzsba
141 1, 13 | mondá az idegen úr. - Ah, ön elaludt?~- Nem, csak elgondolkoztam -
142 1, 14 | félreértésnek kell lenni.~- Ön eszerint nem tudja még -
143 1, 14 | Ki más, mint Korláthy.~- Ön érthetetlen. Hát mit csinált
144 1, 14 | beszélünk róla, monsieur. De az ön esze folyton Korláthyn kalandozott.
145 1, 14 | belépett rajta egy rendõr.~- Ön Korláthy Eszter Budapestrõl?~
146 1, 14 | elhomályosult szemeit.~- Ön a törvény nevében foglyom.
147 1, 14 | ÚRNAK)~1887~I. Bonyodalom~Ön gyűlöli Zolát és szereti
148 1, 14 | akarom rázogatni?~Ezt csak az ön iskolája teheti igen könnyen,
149 1, 14 | szájaízére való történetet az ön iskolájából. Önnek az tetszeni
150 1, 14 | Péter vallomása~- Hány éves ön?~- Negyvenöt.~- Mi az állása?~-
151 1, 14 | találkoztam a világon, mint ön.)~Marci csakugyan elvette
152 1, 14 | Márton vallomása~- Hány éves ön?~- Negyvenhét.~- Polgári
153 1, 14 | Gergely vallomása~- Hány éves ön stb. (Lapozzunk át ebbõl
154 1, 14 | állok, várva bûnhõdésemet.~- Ön nagy karakter - szólt a
155 1, 15 | Hogy tartja azt a fiút? Ön jó keresztény, Poven. Félek,
156 1, 15 | keresztény, Poven. Félek, hogy ön nagy bûnbe esett.~Az öreg
157 1, 17 | válaszul levelére -, hogy nem ön vereti a rossz aranyakat.
158 1, 17 | hombret játszani, hozzon ön igazi aranyakat stb.«~Nowogradszky
159 1, 17 | föl.~- Oh, hó, hó! Hisz ön egy naiv lélek, kedves kis
160 1, 17 | megszólította a szép asszonyt:~- Ön az a híres Kaszperekné?~
161 1, 17 | langymeleg nyafogása…~- Ön tetszik nekem, szép asszonyka -
162 1, 17 | sietett.~- Ezer villám! Ön az ördöngös fickó, Strang! -
163 1, 17 | tanulmányozni. Mért nincs ön most Varsóban? Mit lábatlankodik
164 1, 17 | beszéljen, de röviden. - Talált ön valamit?~- Semmit, vagyis
165 1, 17 | bizonyos, fejlõdik valami.~- Ön talán csak képzelõdik.~-
166 1, 17 | Igen, igen - vágok közbe. - Ön alkalmasint Matirko úr,
167 1, 18 | ártana.~- Azt is veszek. De ön igazán kegyetlen.~- És a
168 1, 18 | atyjának, Körmöczy bácsi.~- Ah, ön az? - mosolygott, és odanyújtotta
169 1, 18 | egy kanálnyit.~- Ej, ej, ön rossz vendég - fenyegette
170 1, 18 | Mihály izgatottan. - Mit mond ön? Hogy nem lehet?~- Nincs
171 1, 18 | viszi…~- Erzsi kisasszony, ön talán haragszik, vagy csak
172 1, 18 | Az nem illik, uram, amit ön tesz. Elveszi a szegény
173 1, 18 | rózsácskámat. Ez rablás. Ön egy…~E tréfás hangban egyszerre
174 1, 18 | kedélyesen nevetett:~- Ön igazán nagy mester, Marjánszky.
175 1, 18 | kedves, bohó gyermek volt) - ön nekem tegnap, megvallom,
176 1, 18 | rendelték, hogy minden ember »ön« legyen az országban.~-
177 1, 19 | az én Mucim megelõzi az ön vasderesét?~- Amibe parancsolja -
178 1, 19 | gondoljam ki… Hát igen; ha az ön lova lesz az elsõ, akkor
179 1, 19 | grófnõ, hogy mi lett volna az ön három kívánsága, ha ön nyeri
180 1, 19 | az ön három kívánsága, ha ön nyeri meg a fogadást?~-
181 1, 19 | meglepetve a fordulattól. - Ez az ön elsõ kívánsága?~- Ez.~-
182 1, 19 | elsõ kívánsága?~- Ez.~- Ön nemcsak kíváncsi, édes gróf,
183 1, 19 | tépdelte el apródonként.~- Ön túlságosan kíváncsi, gróf,
184 1, 19 | elszomorodott volna.~- Ah, ön igazán kellemetlen dologra
185 1, 19 | kellemetlen dologra kényszerít. Ön csúnya, rossz ember, ezredes!
186 1, 20 | uram, elfelejtettem, hogy ön házas! Teringettét, de hát
187 1, 21 | is.~- Utánuk nyargalunk. Ön is visszatér velünk, bíró
188 1, 22 | mi lehet, ki lehet az az »ön«.~- Mi a neve, barátom?~-
189 1, 22 | szeretnék, fogasson be. Ön pedig, kedves jegyzõ úr,
190 1, 23 | pillantása azt jelenté: »Kövessen ön, fiatalember, szívemnek
191 1, 23 | illesztett csontos ujjai mögül: »Ön a föld legszerencsésebb
192 1, 23 | azóta nem volt részem.~- Ön jó fiúnak látszik - szólt
193 1, 23 | hirtelen visszatért. - És ön odaadta a hadnagynak?~-
194 1, 23 | borzasztó katonák! De persze, ön nem engedte egykönnyen?~-
195 1, 23 | kárörvendõ mosollyal mondá: »Ön derék ember, Dubek úr, de
196 1, 23 | visszavágott ilyenképpen: »Ön pedig okos ember, Gáll úr,
197 1, 24 | a múlt napokban.~- Tehát ön is a becsületes emberek
198 1, 24 | fordult szemrehányón: - Ön jó ember, egy hangyát sajnál
199 1, 24 | tarka papagájokkal hordatja ön föl az ételeket?~Madame
200 1, 24 | Wraneau mentegetõzött.~- Ön szokta mondani, uram, hogy
201 1, 24 | a jelen nemzedékével.~- Ön mester ezekben, Csapiczky -
202 1, 24 | Miért »méltóságos« az ön apósa, ha szabad kérdenem?
203 1, 24 | ámuló-bámuló kapitány elõtt.~- Ön Uhlarik?~- Igen, fölség.~
204 1, 24 | elõbuggyanó emlék.~- Kívánjon ön valamit.~Ritkaság. Egy vén
205 1, 24 | tanúsított ilyen kegyet. Kívánjon ön valamit! Ez azt jelenti,
206 1, 24 | elmosolyodott, mintha mondaná: »Ön bohó egy fickó, Uhlarik«
207 1, 24 | azt mondom: le a tollal!~- Ön is azt mondja - mereszté
208 1, 25 | indulatosan.~- Én nem vagyok az ön barátja, hallja-e?~- Quel
209 1, 25 | komoly percben, és amit ön ötven évig beszítt a könyvekbõl,
210 1, 25 | beszélt Amerikáról.~- És ön ott igazán jól érezte magát? -
211 1, 27 | jobbágyra, azt mondja neki: »Ön helytelenül járt el velem
212 1, 27 | azt még velem sem fogja ön elhitetni, hogy egy kis
213 1, 27 | varázslatos fegyvert elvetnie.~- Ön igazán furcsa - mondta lassú,
214 1, 27 | semmitmondó hangon kérdé:~- És ezt ön olyan sajátságosan hangsúlyozza?~-
215 1, 27 | Balassa.~- Nem, báró úr, most ön a kezemben van. Most a föltételeket
216 1, 27 | bojt lógott le.~- Hogyan? Ön nem akarja a tárcát?~- Istenemre
217 1, 27 | megbocsáthatatlan csalásokat. Ön nem is képzeli, báró úr,
218 1, 27 | venni, ha látni szeretném az ön oldaltáskáját.~Gondolta
219 1, 27 | famíliák. Tudja mit, báró úr? Ön nálam hagyja ezeket az írásokat
220 1, 27 | az nézetem szerint csak ön lehet.~A báró szívesen odaadta
221 1, 27 | kezdé szelídebb modorban. - Ön az iratoknak éppenséggel
222 1, 27 | Hiszen én az iratokat az ön számára õrzöm meg, és amikor
223 1, 27 | ne, mert babonás vagyok. Ön elhozza a pénzecskét és
224 1, 27 | aktákat. Újabb tíz perc múlva ön odamegy és zsebre teszi
225 1, 27 | beavatkozás veszélyeztethetné az ön iratait s az én pénzemet.
226 1, 27 | vizsgálóbíró úr, hogy az ön kérdései kezdenek a hivatalos
227 1, 27 | emlékeibe. - Hallotta már ön, Stefanovics?~- Nem, még
228 1, 27 | cigányok voltak ott. És az ön fegyvere hol volt ezalatt?~-
229 1, 27 | távoztak.~- Mit csinált ön azután?~- Aludtam hajnalig.~-
230 1, 27 | fejét.~- Szpevák! Szpevák! Ön egy tapintatlan ördög. Szpevák!~-
231 1, 27 | legnagyobb titoktartás, uraim. Ön pedig, Szpevák, kiállíthatja
232 1, 27 | parancsolni…~- Igen, igen. Hiszen ön helyesen járt el. Itt csak
233 1, 27 | nevetett.~- Ohó! Azt hiszi ön, hogy én »csirke« vagyok,
234 1, 27 | felé.~- Apropos! Elhozta ön a pénzt?~- Természetesen.~-
235 1, 27 | elég közömbösen.~- Hogyan? Ön látta õt?~- Hogyne! Nemde,
236 1, 27 | lépést hátrált elõle.~- Ön eszerint kémkedett nálam,
237 1, 27 | hazafias összejövetelnél? Pedig ön lengyel, mint a kiejtése
238 1, 27 | beszéltek és énekeltek, ön most ahelyett, hogy itt
239 1, 27 | melegen rázta meg a kezét.~- Ön derék ember hadnagy úr.
240 1, 27 | megharagudott? Nem tett ön neki valami ígéretet?~-
241 1, 27 | van szó, mint inkább az ön szaváról. Egy gentleman
242 1, 27 | Balassa Antal méltósággal. - Ön bizonyára ivott, és nem
243 1, 27 | vesz már észre valamit. Ön pedig hajoljon le azalatt,
244 1, 28 | Igen, igen, ismerem az ön írói tollát, mert én nagy
245 1, 28 | találtam volna, hogy az ön mûveit ismerem. Például
246 1, 28 | írta, hát Eötvös írta. De ön is megírta volna, ha eszébe
247 1, 28 | szóljak valamit.~- Mit? Ön nem tudja? A nagy nemzetiségi
248 1, 29 | apró emberkéhez vezetnek. Ön a direktor? »Igen én vagyok,
249 1, 29 | a páholyomba. »Hol vette ön ezt a sertést?« Elbeszéli,
250 1, 29 | haragszom, mert már én ezt az ön sertését egyszer megettem.
251 1, 29 | önkénytelenül odaszólt:~- Ön talán rosszul érzi magát,
252 1, 29 | szél megfújta az úton.~- De ön nyöszörgött, madame, és
253 1, 29 | tekintetbõl valamit elmulasztana ön… ~- Igen köszönöm szívességét,
254 1, 29 | padozatra.~- Ah istenem, madame, ön javíthatlan. Még összetöri
255 1, 29 | énmiattam, aki hálával vagyok ön iránt, hogy ilyen körülmények
256 1, 29 | legyen annyira szégyenlõs. Ön nem felel és nem gyújt gyertyát.
257 1, 29 | gyújt gyertyát. Mit? Hogy ön nem akar engem feszélyezni?
258 1, 29 | vagyok pap.~- Ah! És ki ön? - kiáltott fel élesen,
259 1, 29 | nevetek, hogy a helyzet az ön vallomása alapján asszonyom,
260 1, 29 | asszonyom, hogyan tehet ön nekem szemrehányást? Hiszen
261 1, 29 | mondtam.~- Kemény szavak az ön lágy hangjával! Eh, asszonyom,
262 1, 29 | kellemetes hangjáról, hogy ön hölgy.~- Azzal én is vádolhatnám
263 1, 29 | is vádolhatnám magamat az ön hangját illetõleg… Jézus
264 1, 29 | Makacs egy kutya az.~- Biztos ön abban, hogy nem mászik fel? -
265 1, 29 | fogvacogva a félelemtõl. - Tudja ön annyira a természetrajzot?~-
266 1, 29 | csizmaevõ - ha jobb nincs.~- Ön, úgy látszik, gúnyt ûz,
267 1, 29 | oly jó irántam?~- Tehát ön jónak gondol engem?~- Miért
268 1, 29 | gondol engem?~- Miért ne? Ön megint nevet, jól hallom.
269 1, 29 | és miért?~- Azért, mert ön most feltûnõen kevesebb
270 1, 29 | fáradalmas utakat tesz. Ön nem fáradt?~- Nem mondhatnám,
271 1, 29 | kiment szemembõl az álom… az ön jelenléte, a regényes helyzet,
272 1, 29 | küld ide értem az éjjel.~- Ön talán rokona az ezredesnek?~-
273 1, 29 | ürügye alatt ásított egyet.~- Ön talán ismeri Fridrikemet?~-
274 1, 29 | Talán alatta szolgált ön egykor?~- Sajnos - jegyzé
275 1, 29 | kíváncsisággal.~- Apropos! Ön az imént mondani akart valamit.~-
276 1, 29 | meglepetésnek, hercegnõ, hogy ön itt van. A tavasz januárban,
277 1, 29 | társaságomban végzi el. De ön habozni látszik. Persze,
278 1, 29 | ezzel a szalvétával!… És ön, tisztelt ellenség úr (ez
279 1, 29 | étvágya van.~- Hja, mert ön nem tudja, milyen késõn
280 1, 29 | Mondja csak, kedves gróf, ön hová utazik?~- Ahova ön,
281 1, 29 | ön hová utazik?~- Ahova ön, ha parancsolja - mondá
282 1, 29 | Miféle nagymamával?~- Az ön nagymamájával. A Niki mondta
283 1, 29 | törte meg a csendet.~- Tehát ön volt… ön… és… ~A nõ fölemelte
284 1, 29 | csendet.~- Tehát ön volt… ön… és… ~A nõ fölemelte a fejét
285 1, 29 | arra a szép aranyhajra.~- Ön pedig mindent elmondott
286 1, 29 | fecsegõnek. Õ mindent tud. Hát ön tudja-e, mit tesz az?~-
287 1, 29 | fiatal nõrõl van szó? Hiszen ön félrevezetett engem - tette
288 1, 32 | Úgy vagyok értesülve, hogy ön nincs kellõ tekintettel
289 1, 32 | isten szerelmeért, mit tesz ön?~De már késõ volt: az asszonyok,
290 1, 32 | fenyegetõleg. - Hogy mer ön ebbe avatkozni?~- Mert ön
291 1, 32 | ön ebbe avatkozni?~- Mert ön túlságosan kihasználja az
292 1, 32 | õ gyámoltalanságát.~- És ön tán nem? - kiáltá élesen
293 1, 32 | Mondjuk, ha úgy van is, mint ön állítja, ha nekem is az
294 1, 32 | vannak minden évrõl.«~- Ön talán tudni fogja, hogy
295 1, 32 | és névre lesz szükségük. Ön ért engem. A báró át van
296 1, 32 | ahhoz mindenekelõtt az ön beleegyezése és hozzájárulása
297 1, 32 | részét örökösen átengedi az ön beleegyezése fejében.~Szoltsányi
298 1, 32 | Miért nem mondta ezt meg ön soha a földesúrnak?~Szoltsányi
299 1, 33 | Filinek.~- Nem bátor ember? Ön, aki már hat medvét ölt
300 1, 34 | újságot, megtaláltam az ön levelét, melyet a leányomnak
301 1, 34 | meg a dolgot, ahogy lehet. Ön persze jobban szeretné,
302 1, 34 | aki önt kihívja párbajra s ön leteríti a pisztolygolyójával
303 1, 34 | soha le nem gyõztek. És az ön leánya valóságosan ellenállhatlan.
304 1, 34 | miféle igazítást kíván ön?~- Csak egyféle van - felelte
305 1, 34 | azért mondtam én, hogy ön okos ember, de mért nem
306 1, 34 | A jelen pedig az, hogy ön, kedvesem, mégis csak egy
307 1, 34 | Miféle eszközökre gondol ön?~A csizmadia visszafordult
308 1, 34 | jutottak a szavai: »Most ön lépik egyet lefelé és valahol
309 1, 34 | Sohase szoktam tévedni.~- Hát ön is megesküszik rá?~- Természetesen.~
310 1, 34 | csizmát?~- Nem emlékszem.~- És ön, Apró?~- Én Mányay úrnak
311 1, 35 | valami nagyobb súlyt.~- Ön nem vadászik? - csodálkozott
312 1, 35 | maig is megtartottam.~- Ön erõs karakter, gróf Kozsibrovszky -
313 1, 35 | báróm, hogy milyen ember ön, volt hozzá kegyetlen szíve,
314 1, 35 | Azért csak mégis hibás ön, kedves báró.~- No, ön ugyan
315 1, 35 | hibás ön, kedves báró.~- No, ön ugyan szépen fogad engem -
316 1, 35 | életemben szerencse és ez az ön lejövetele, de én azt sem
317 1, 35 | szemrehányóan) és ez az ön hibája.~- No, lássa ez már
318 1, 35 | balzsamos erdei levegõt.~- Ön pedig, kedves Hanck úr,
319 1, 35 | csak amennyije van.~- És ön?~- Én a kocsishoz ülnék,
320 1, 35 | kérdeztem meglepetve. »Az ön tyúkjai aranyakat tojtak
321 1, 35 | is.~- Igaz, igaz, hiszen ön nem vadászik.~Gyönyörû tavaszi
322 1, 35 | az erdõt.~- Hova küldte ön a kocsit? Csak nem akarja,
323 1, 35 | ebben az erdõben. Mit gondol ön, kedves Hanck?~- Én azt
324 1, 35 | extázisban -, de mit gondol ön, mennyire fogja tartani?~
325 1, 35 | Kozsibrovszky -, mert az ön húga akkor is a legszellemesebb,
326 1, 35 | Kozsibrovszkyt.~- No, hallja! Ön a legjavíthatlanabb hízelgõ.~
327 1, 35 | rendkívüli. Mit csinált ön itt, kedves gróf?~- Én?
328 1, 35 | látok, egy nimfát, de azt ön hozta magával.~- Hát ez
329 1, 35 | kétséget se szenved.~- Ha tehát ön meg akarja tekinteni az
330 1, 35 | ménesnek látszottak.~- Mind az ön lovai?~- Természetesen.~-
331 1, 35 | színielõadáson.~- Az ördögbe, de hisz ön úgy él itt, kedves gróf,
332 1, 35 | én adhatnám a sértettet. Ön engem a lényegben sértett
333 1, 35 | fojtott hangon - legyen ön béketûréssel három napig.
334 II, 2 | kérdezte egymástól: »hogy van ön?«, hanem »él még ön?« -
335 II, 2 | van ön?«, hanem »él még ön?« - A köszöntés-forma is
336 II, 2 | közönsége.~- Bravó, atyus! Ön ma felülmúlja magát a kedélyes
337 II, 2 | mindenre van kádenciája. Ön sohasem vénül meg, Gaillard
338 II, 2 | Sohasem komolyodom meg, akarta ön mondani, nemde? Mert már
339 II, 2 | sietõs a dolog. Quel diable! Ön egészen komolyan veszi az
340 II, 2 | az?~- A haza.~- Hogy érti ön azt?~- Úgy, uraim, hogy
341 II, 2 | a párizsiakat.~- Hiszen ön is párizsi?~- Kétségkívül,
342 II, 2 | fityegett egy csokor télizöld.~- Ön érdemessé tette magát a
343 II, 2 | hogy közbe ne fecsegjen:~- Ön egészen megpirít, uram.~
344 II, 2 | se vegye, fiatal barátom. Ön nagyon jó gseftet csinált.
345 II, 3 | hörgé tompa hangon - mondja ön, hogy tréfál, vagy különben
346 II, 4 | emberrel szállhatok síkra. Ön tartozik azt nekem holnap
347 II, 4 | Hanem nem ártana, ha ön most hazatávoznék és megírná
348 II, 4 | Stofi bácsi, hogy most ön van hivatva fenntartani
349 II, 4 | mindnyájunk becsületét. Az ön hátrálása mindnyájunk erkölcsi
350 II, 4 | gondolja meg azt is, hogy ön mégiscsak magyar ember.~
351 II, 4 | lebegett ajkain e szó: »ön alkalmatlan nekem«, de mind
352 II, 4 | jegyzé meg Snapsz úr.~- Ön hát nem magyarországi?~-
353 II, 4 | poroszországi vagyok.~- Mióta lakik ön hazánkban?~- Néhány hét
354 II, 4 | foglalkozás végett hagyta el ön hazáját?~- Egykor majd olvasni
355 II, 4 | sem találja el.~- Ah! hisz ön az imént azt mondá, hogy
356 II, 4 | csüggedten a leány - ...és mégis ön egész rejtély elõttem, melyet
357 II, 4 | reconnu. Nemde?~- Meglehet. Ön hát eszerint érdekes akar
358 II, 4 | Istenem! semmirõl. Beszéljen ön, kérem, valamit, ... de
359 II, 4 | reménylem, nem soká fog ön késni.~- Oh, semmi esetre
360 II, 4 | azt hittem, hogy nem is ön az, Stofi bácsi. Úgy ki
361 II, 4 | megfenyegetett az ujjával:~»Ne legyen ön kíváncsi. Ki tudná azt!«~
362 II, 6 | csupán sóhajtott.~- Tán beteg ön, kisasszony? - kérdé Sramko
363 II, 6 | lehetséges az, kedves barátom. Ön bizonyosan téved.~Hanem
364 II, 6 | Határozott adataim vannak, hogy ön hazudik...~A közönség komor
365 II, 6 | Nem Stofi úr, hanem - ön - szólt Ilona.~- Én? Hogy?~-
366 II, 6 | lépett az elõbbi helyére. De ön természetesen nem olvasta
367 II, 7 | hogy a dologra térjek: ön azt említé uzsonna közben,
368 II, 7 | olvadékonyan, mint az aeolhárfa.~- Ön az? Ah, ön az? Ön? Mády?
369 II, 7 | aeolhárfa.~- Ön az? Ah, ön az? Ön? Mády? Ah! Vártam
370 II, 7 | aeolhárfa.~- Ön az? Ah, ön az? Ön? Mády? Ah! Vártam önt. Tudtam
371 II, 7 | Tudtam ezt, reméltem ezt. Ön kedves vakmerõ! Nos, fél
372 II, 7 | fölemelkedett ágyában:~- Hogyan, ön beteg? Szóljon! Minden szava
373 II, 7 | nem. A világért sem, ha ön akarja, - szólt közbe Melanie,
374 II, 7 | szerencsétlen vagyok.~- Ön különös! - szólt Melanie
375 II, 7 | a mohácsi veszedelmet.~- Ön szeretetreméltó pechvogel!
376 II, 7 | hangon szólott hozzá:~- Ön pedig ugyancsak furcsa helyzetbe
377 II, 7 | arccal kérdé:~- Kicsoda ön?~- Csak ösmer, kedves urambátyám,
378 II, 7 | fõcsendbiztos vagyok. Mit keres ön itt? Feleljen nekem, hogy
379 II, 7 | Feleljen nekem, hogy jutott ön ide?~A gyámoltalan ember
380 II, 7 | bajos beszélni.~- Mit keres ön itt? - ismétlé vérjegesztõ
381 II, 11 | igazgatják.~- Charmant! Ön bámulatraméltó kis intrikus.
382 II, 11 | fogadta.~- Foglaljon helyet! Ön ma eredeti akart lenni,
383 II, 11 | be terveibe. Azt akarja ön kiigazítani.~A herceg kék
384 II, 11 | édes herceg. Apropos, iszik ön egy kis teát?~Iván herceg
385 II, 11 | Miklós, a mérnök.~- Ah, ön az? Nos, hát mit akar?~Fekete
386 II, 11 | mondani, herceg úr, hogy ön egy impertinens ember.~És
387 II, 11 | volt a hercegnek. Szokott ön vívni?~- Szoktam, midõn
388 II, 11 | egy fehér rózsát.~- Nemde, ön is különb ékszernek találja
389 II, 11 | dobbantott lábával.~- Én istenem, ön nem ért engem!~Fekete kérdõ
390 II, 17 | posztója jó erõs, mint az ön honfiainak hazaszeretete.
391 II, 17 | soká fog tartani, s ígérem ön iránti rokonszenvembõl,
392 II, 17 | néhány butélia bort igya meg ön egészségemre, vagy ha úgy
393 II, 24 | Hogyan gondolhatja azt ön?~Mintha az lehetetlen is
394 II, 24 | Mindent tudok, Aladár. Ön úgy cselekszik, mint egy
395 II, 24 | nyugodtan haljon meg. Egyezzen ön bele formalitásból mindenbe.
396 II, 25 | azok az idõk! Egyszer az ön ipjánál volt dolgom, valami
397 II, 27 | egyszer figyelmezteté:~- Ön tán nem hallotta, mit mondtam.
398 II, 32 | Uram - szólt a herceg -, ön, tudom, nem is gyanítja
399 II, 32 | ha lányom önt szereti, ön méltó is arra a szerelemre,
400 II, 32 | alatt olyan magas rangon fog ön állni, mint a birodalom
401 II, 32 | következõképp válaszolt: »Ön sokkal szeretetre méltóbb,
402 II, 33 | újság.~- Miért nem járat ön valami lapot? - kérdék ismerõsei.~-
403 II, 33 | rendõrség elõtt.~- Mi az ön foglalkozása? - kérdé a
404 II, 33 | Elszász-lothringeni.~- S mibõl él ön?~- Foglalkozásomból.~ ~13.
405 II, 33 | jártasok.~- Hol végezte ön tanulmányait? - kérdé a
406 II, 33 | KÉT NÕ TÁRSALGÁSA~- Az ön ruhája, asszonyom, elragadó,
407 II, 33 | Másfél év elõtt.~- És ön még mindig képes gyászt
408 II, 33 | töltött pisztoly.~- De hisz ön tudja, hogy pénzem nincs,
409 II, 33 | hazafiság! Hát nem olvasta ön a mai Moniteurt? E napon
410 II, 33 | uram - szól a boltsegéd -, ön nem fizette meg a harisnyákat.~-
411 II, 33 | fekete, burkolt úr elõtt): Ön be fogja látni, uram....~
412 II, 33 | közönséges növény, hisz ön is mindennap nehányszor
413 II, 33 | gyanakszik.~- Nem érzett ön semmit? - kérdé a rendõrfõnök.~-
414 II, 33 | felelé a csinos X.~- S ön nem utasította rendre?~X.
415 II, 33 | neki.~- De hát hogyan tudja ön bebizonyítani, hogy elsõ
416 II, 33 | a jelen volt tanácsos -, ön úgy látszik felejti, hogy
417 II, 33 | erõsíté a színész. - Ha ön meg nem szabadít a feleségemtõl
418 II, 33 | unalmas órákért, melyekben ön folytonos zaklatásával részesített.~
419 II, 33 | VÉLETLENRE BÍZZA MAGÁT~- Ön valóságos bûnt követ el,
420 II, 33 | oly hosszúra fog nyúlni az ön ábrázatja, hogy aligha fér
421 II, 33 | oldalát fogni.~- Mit nevet ön, uram? - kérdé a tolvaj,
422 II, 33 | gyomra van önnek?~- Mit akar ön ezzel kérdezni?~- Azt értem,
423 II, 34 | kérdé N. asszonyság.~- Ön jószágáról, F. faluból -
424 II, 35 | fel -, de hogyan tudhatja ön: mirõl gondolkoztam? Hisz
425 II, 35 | csodás.~El voltam kábulva.~- Ön arra gondolt, hogy Chantillynek
426 II, 35 | de hogyan tudhatja? Ördög ön?~Dupin nevetett.~- Egyszerû,
427 II, 35 | azon úton vissza, melyen ön elmélkedéseit tette. Legelõször
428 II, 35 | Legelõször lovakról beszélt ön, aztán az X utca szögletén
429 II, 35 | utca szögletén beleütközött ön egy szegény ördögbe, ez
430 II, 35 | vártatva felegyenesedett ön. Nem tévedhettem tehát,
431 II, 35 | midõn azt tettem föl, hogy ön Chantilly törpe alakjáról
432 II, 35 | Köszönöm, Dupin barátom. Ön valóban nemes tettet követne
433 II, 35 | tárgyunkra vissza. Ugye különös ön elõtt, hogy az, aki a gyilkosságot
434 II, 35 | feküdtek, tövestõl kiszakítva. Ön tudja, mily erõmegfeszítés
435 II, 35 | hajszálat is kihúzni egyszerre? Ön e hajfürtöket látta, nemde?
436 II, 35 | Mily benyomást tett ez az ön képzeletére?~Némi borzalmat
437 II, 35 | tekintetben elfogadható volna az ön véleménye - felelé Dupin -,
438 II, 35 | egy csomó hajat.~- Nézze ön e hajat! Ezt a meggyilkolt
439 II, 35 | mondok valamit. Tekintse ön azon véres nyomokat, mik
440 II, 35 | vagyok gyõzõdve. S hogy ön lássa, hogy bízom okoskodásomban,
441 II, 35 | melybe már tegnap, midõn ön mellõl egy laphirdetési
442 II, 35 | némi bizonyossággal. Nézze ön e kötelet, melyet a tett
443 II, 35 | mondá Dupin. - Azt hiszem, ön az orangutang után akar
444 II, 35 | Öt éves, uram. Itt tartja ön?~- Nem. Egy ló-bérbeadó
445 II, 35 | megtalálásáért. Mit kíván ön?~- Jutalmul - szólt Dupin
446 II, 35 | mondá Dupin barátságosan -, ön szükségtelenül aggódik,
447 II, 35 | Én bizonyosan tudom, hogy ön a Morgue utcai tényben ártatlan.
448 II, 35 | eszközökkel, melyekrõl ön nem is álmodott. Most a
449 II, 35 | álmodott. Most a dolog így áll. Ön mit se tett, mit kerülnie
450 II, 35 | becsület által köteleztetik ön, hogy mindent megmondjon,
451 II, 35 | vádolva, melynek elkövetõjét ön megmondhatná.~A matróz lélekjelenlétét
452 II, 36 | rendkívül magas termet.” Ön ügyes kópé, Dick, úgy mond,
453 II, 36 | ha lehet, azonnal térjen ön vissza az útlevéllel, illõ
454 II, 36 | könnyek peregtek.~- Atyám, ön sír? - mondá fojtott hangon
455 II, 36 | fojtott hangon Károly. - Ön nagyon fel van indulva!~-
456 II, 36 | úgy látszik, az egészben ön járt a legszerencsétlenebbül...~-
457 II, 38 | tiszttel élükön.~- Kicsoda ön? - kérdé a tiszt Barnától.~-
458 II, 38 | ispánja vagyok.~- Kitõl kapott ön utasítást, hogy a kaput
459 II, 38 | másik. Ispán úr, vezessen ön a báró szobájába.~- Ilyenkor? -
460 II, 38 | gyermekeket és a nõt is? Jobb, ha ön vezet oda csendben. Ön pedig,
461 II, 38 | ha ön vezet oda csendben. Ön pedig, szegény gyermekem -
462 II, 38 | e háborgatás okát. Nekem ön foglyom.~- Engedelmeskedem,
463 II, 38 | minden megdöbbenés nélkül.~- Ön bizonyos Gernyei Antallal
464 II, 38 | oldott Azt nagyon jól tudja ön, hogy az egy veszedelmes
465 II, 38 | bizonyára nem ismeretlen ön elõtt az sem, hogy mi célból
466 II, 38 | kisütni, mennyi az egész. Ön különben is gyanúsan viselte
467 II, 38 | Éppen nem, uram. Ámde ön tárcájában õrizheti a legveszélyesebb
468 II, 40 | rostélyos.~- Hogyan, uram, ön fokhagymás rostélyost kíván
469 II, 40 | Johanna szakácsné, készítsen ön ürücombot, baracklekváros
470 II, 40 | eltûrni...~- Hogyan merészel ön - pattantak fel ezek mindketten
471 II, 40 | parancsolni.~- Rögtön el fog ön menni - dörgött rá Krebs
472 II, 40 | iránt. Igaz-e, uraim?~- Ön talentum - szólt Ardon pátosszal. -
473 II, 40 | mindenre vállalkozott.~- Ön felettünk fog állni, kedves
474 II, 40 | bimbó, a feslõ bimbó, melyet ön képvisel, magasabbra fog
475 II, 40 | bennünket. Mi meghajlunk ön elõtt, kedves gyermek. Én,
476 II, 40 | Mari pártfogói hangon.~- Ön nagyon kedves. Egy szép
477 II, 40 | furcsa darabot játszott ön - vélekedék Ardon. - Az
478 II, 40 | borult.~- Uram, tudja meg ön, hogy az egy kitûnõ darab.
479 II, 40 | képes eltûrni.~- Mint én az ön szemtelen modorát. Még az
480 II, 40 | eladó e ház?~- Mint látja ön, uram, most nem, de egy
481 II, 40 | egy óra múlva, ha erre jõ ön, alkalmasint megint künn
482 II, 40 | édes Mari - szólt Zengõ -, ön oly szellemdús, hogy élvezet
483 II, 40 | nyújtva az ifjúnak.~- Mi az ön vendégei lennénk? - nyögte
484 II, 40 | egészen, uraim.~- Mit akar ön ezzel mondani?~- Azt, hogy
485 II, 40 | De hát igaz ez mind? Ön valóban Sátoros György? -
486 II, 43 | ne szenvedjen.~- Eszerint ön nem tudna dönteni - folytatá
487 II, 43 | nyújtotta a tanítónak.~- Ön derék ember, tanító úr.
488 II, 43 | Szent-Illényi báróné, ki mint ön fogja tudni, ezelõtt négy
489 II, 43 | csakhamar célt érünk, ha ön segítségemre lesz.~- Ezer
490 II, 43 | tehát kombináljunk. Ha ön egyenlõnek mondja tehetség,
491 II, 43 | nagy élvezet!~- Mit gondol ön, melyik leánykában van kifejlõdve
492 II, 45 | uram. Én visszamegyek. Akar ön valamit üzenni Szentpétervárra?~-
493 II, 45 | elhelyezésével bíz meg addig, míg ön visszatér.~- Tehát van remény,
494 II, 45 | mellette álló alak -; legyen ön, uram, elkészülve a legrosszabbra.~
495 II, 45 | Mi az ördögöt álmodott ön, Federoff - nevezett a cár -,
496 II, 45 | hogy fölemelje.~- Keljen ön fel, gróf! Önnek megszûntem
497 II, 45 | Parancsoljon, fölség!~- Ön intézkedni fog, hogy Szemenoff
498 II, 45 | Ne feleseljen! Teljesítse ön parancsomat!~A tiszt távozott.~*~
499 II, 45 | bajosan történik meg, mert ön fogoly. Egy óra múlva indul
500 II, 45 | mely azon esetre szól, ha ön nyugtalankodnék.~Szájamat
1-500 | 501-1000 | 1001-1261 |