1-500 | 501-1000 | 1001-1261
Rész, Fejezet
501 II, 45 | búcsúzáskor. - De nézze ön meg a szegény Ruszkit! Oh,
502 II, 45 | Ruszkit! Oh, én félek, hogy ön nem fogja õt soha soha viszontlátni...~
503 II, 46 | gyermekem. Madame, adja ön oda az egyik forintot a
504 II, 46 | Elfogadom. Mit tesz fel ön?~- A fekete ékszeremet,
505 II, 46 | gyermeke számára.~- Megadja ön magát? - kérdé a báróné
506 II, 46 | fénylettek a szemeiben -, megadja ön magát, madame, vagy pedig
507 II, 49 | napbarnított alaknak.~- Ugye ön magyar ember?~A harminc
508 II, 50 | állú emberke.~- Kicsoda ön, uram? - kérdé sebesen,
509 II, 50 | uram, hanem engedje meg ön, de igen, uram, még egyszer
510 II, 50 | Én a fürdõdoktor vagyok Ön meg fogja érteni, mit tesz
511 II, 50 | ahhoz?~- Sok, nagyon sok. Ön szivarozik, nemde? Nos,
512 II, 50 | szivarozik, nemde? Nos, lássa ön, ez össze nem fér azon rendszerrel,
513 II, 50 | Turgenyev Ivántól, olvasta ön doktor?~- Quelle question?
514 II, 50 | doktor?~- Quelle question? Ön sért; asszonynak vagy diáknak
515 II, 50 | asszonynak vagy diáknak néz ön engem? Itt füstrõl van szó,
516 II, 50 | füstrõl van szó, respective az ön szivarozásáról! Egy szó,
517 II, 50 | egészséges vagyok.~- Bah! Ha ön egyedül volna! De vegye
518 II, 50 | Ellenkezõleg. Oh! Oh! Ön nem indul magasabb szempontok
519 II, 50 | magasabb szempontok után. Ön nem ismeri a szenvedély
520 II, 50 | mily jóízûen szivarozik ön, mindnyájan megkívánják
521 II, 50 | Engedje meg uram, de ön kiabált.~- Nos uram, igen,
522 II, 50 | igen, hát aztán?~- Lássa ön, ez egy dolog, mely az én
523 II, 50 | uram. Jegyezze meg ezt ön és legyen szíves ezentúl...~
524 II, 50 | eltévedtünk Mondja meg ön, kérem, ha igazán eltévedtünk-e?
525 II, 50 | végsõ szótagot megnyomva - ön megint a kúra ellen cselekszik!
526 II, 50 | kérdezi? Oh, oh, miért beszél ön olyan sebesen olyan rettenetes
527 II, 50 | rettenetes sebesen? Nem látja ön, hogy a kisasszonyok homlokerei
528 II, 50 | a feszült figyelmet? Az ön sebes beszéde. Kérnem kell
529 II, 50 | megtalálni.~- Mit motyog ön itt? - szólítá meg egyszerre
530 II, 50 | utazni, uram.~- Hüm. El akar ön utazni. Az már más. De ha
531 II, 50 | sem összeegyeztethetõ az ön gyógykezelési rendszerével.~
532 II, 50 | szaggatottan mondá:~- Tehát ön elutazik. Isten önnel! Vagy
533 II, 50 | emlékszem már Nem, nem, ön nyugodtan, egész nyugodtan
534 II, 51 | kalapját ott künn hagyva.~- Ön az, Lamiel? - kérdé Danner
535 II, 51 | ült. - Még egyszer kérdem, ön az, Lamiel?~- Azt hiszem,
536 II, 51 | kérdeznék tõle: helyesen írta ön fel a küldeményre a címet?~-
537 II, 51 | ülnie, sir. Hogyan lesz ön képes megmagyarázni azon
538 II, 51 | üzlettársamtól, Lamiel. Legyen ön szabatos, sir!~- Igenis,
539 II, 51 | meg kell válnom.~- Hogyan? Ön felmond nekem. Ez hallatlan,
540 II, 51 | Ez hallatlan - ismétlé. - Ön vakmerõ, Lamiel, ön megbolondult.
541 II, 51 | ismétlé. - Ön vakmerõ, Lamiel, ön megbolondult. Mivel tudja
542 II, 51 | Mr. Danner felugorva. - Ön félrebeszél, sir! Alkalmasint
543 II, 51 | palotát a rue Rivoliban. Ön azonnal megért engem, ha
544 II, 51 | Mr. Lamiel. Nem parancsol ön egy pohár grogot? Vagy egy
545 II, 51 | tehát csakugyan nem mesél ön? Ah, úgy, a közjegyzõségi
546 II, 51 | csakugyan van benne valami, ha ön ezentúl nem óhajt eddigi
547 II, 51 | fekszik és aranyokon ébred. Ön szerencsés úr, Mr. Lamiel.
548 II, 51 | Lássuk csak, sir, hány éves ön?~- Huszonhárom múltam január
549 II, 51 | elegendõ alap arra, hogy ön tízszeres milliomossá válhassék,
550 II, 51 | melegek, sir, nagyon melegek. Ön bizonyára ért engem, Mr.
551 II, 51 | tértünk. Õ sajnálni fogja ön távozását, sir.~Mr. Lamiel
552 II, 51 | eszerint...~- Elfogadja ön e csekély gyomorerõsítõt.~-
553 II, 51 | megösmerhetnem.~- Oh, oh! ön nem ismeri leányomat, sir?
554 II, 51 | s a fölszínre lökte.~- Ön egyszerre nagy úr lett tegnap
555 II, 51 | eddig szegény fickó volt, s ön egyszerre megösmeri leányomat,
556 II, 51 | vézna felsõ testét takará.~- Ön felkeresi miss Edithet,
557 II, 51 | személyre, Tim, mit bámészkodik ön? Vegye elõ jegyzõkönyvét
558 II, 51 | és pénztárnokot. Mondja ön nekik: ma önök Mr. Dannernél
559 II, 51 | szalasztanom egy-két helyre ön nem alkalmas ilynemû megbízásokra,
560 II, 51 | ilynemû megbízásokra, Tim. Ön túlságosan hízik, Tim Az
561 II, 51 | túlságosan hízik, Tim Az ördögbe, ön potrohot ereszt, Tim. Ön
562 II, 51 | ön potrohot ereszt, Tim. Ön maholnap csak tipegni fog
563 II, 51 | helyesebb eszmévé idomul. Ön nem fog elítélni engem,
564 II, 51 | mondom, tény! Hiába rázza ön fejét, hiába köhécsel ön
565 II, 51 | ön fejét, hiába köhécsel ön én ragaszkodom e kifejezéshez.
566 II, 51 | pillanatban mélyen sajnálja az ön távozását. A megszokás összeforrasztott
567 II, 51 | Nos - folytatá azután -, ön ördöngösen jó bõrben van,
568 II, 51 | Browston-hallba és hívja ön el a lelkészt...~- Talán
569 II, 51 | A lelkészt ebédre fogja ön meghívni.~Mr. Danner házának
570 II, 51 | legyen szíves, vigye el ön az egyik lámpát Semmi fölösleges
571 II, 51 | Mindenesetre, sir, ha ön mondja.~- Oh, oh mennyire
572 II, 51 | olyan fiatal voltam, mint ön most, bennem is bizonyos
573 II, 51 | ügyetlen, beteges ember voltam, ön pedig ügyes, deli és szeretetreméltó.
574 II, 51 | én szegény fickó voltam, ön pedig egy átkozottul gazdag
575 II, 51 | átkozottul gazdag nábob Engedjen ön még egy kortyot, amit egyébiránt
576 II, 51 | helyet fog hagyni üresen Ön elmegy, sir, de mi itt maradunk,
577 II, 51 | Danner komolyan.~- Adja ön erre mindnyájunk elõtt becsületszavát,
578 II, 51 | shillinges gyarló állomást. Ön túloz, Mr. Klimpston!~Lamiel
579 II, 51 | gondolata -, maradjon hát ön köztünk. Igenis köztünk!
580 II, 51 | ördögbe is, sir, legyen ön az et comp.~Ez nagy szó
581 II, 51 | folytatását hallja.~- Nos, ön nem felel, sir? Ön meg van
582 II, 51 | Nos, ön nem felel, sir? Ön meg van indulva, nemde?
583 II, 51 | komoly, nagyon komoly Súgja ön meg a választ szomszédjának,
584 II, 51 | felelni még most...~- Oh, oh! Ön tehát gondolkozási idõt
585 II, 51 | Nagyon helyes, sir, ön pontos ember. Ön rendszert
586 II, 51 | helyes, sir, ön pontos ember. Ön rendszert követ, sir...~-
587 II, 51 | egy óra múlva, a másikon ön indul egy óra múlva Párizs
588 II, 51 | mondják neki: Ha itt akar ön maradni, maradjon itt, ha
589 II, 51 | hebegé Lamiel...~- Eh, uram, ön nagyon bátortalan és nagyon
590 II, 51 | bátortalan és nagyon naiv. Ön unalmas...~Henriette gúnyosan
591 II, 51 | aki nagyot hall.~- Mondott ön valamit, tiszteletreméltó
592 II, 51 | uram!~- Ah ah! Hogyan, ön távozik, sir? Ez meglepõ
593 II, 51 | Ez meglepõ esemény, sir, ön talán nem gondolkozott eléggé
594 II, 51 | van, bizonyára úgy van, ön felületesen vette a dolgot.
595 II, 51 | kiáltá Lamiel nyersen - látja ön, hogy már most is alig fogom
596 II, 51 | eljöttem megkérdezni, mit izen ön, mert én Párizsba utazom.~-
597 II, 51 | Henriette hidegen.~- Hogyan? ön tudta és mégis...~- Annyira
598 II, 51 | igazán bámulatos!~- Nem akar ön egyebet mondani, sir?~-
599 II, 51 | vasárnap egy hete, mikor ön az utcán követett. Akar
600 II, 51 | az utcán követett. Akar ön még valamit mondani?~- Ha
601 II, 51 | mindenféle mondanivalóm van ön talán azt is tudja.~- Csak
602 II, 51 | tudja.~- Csak gondolom. Ön valószínûleg azon ajánlatot
603 II, 51 | intéznem önhöz. Mennyi is az ön öröksége?~- Kétszázezer
604 II, 51 | Ez esetben, sir, fizesse ön ki az egyik bérkocsit. Az
605 II, 51 | hivatalt, melyet annakidején az ön üzletében viseltem, s melyet
606 II, 51 | Mi dolog ez, Lamiel? Ön nincs íróasztalánál. Mit
607 II, 51 | íróasztalánál. Mit keres ön itt? - kérdé Mr. Danner
608 II, 51 | rendkívüli szükségem van. Adjon ön nekem kölcsön, sir, tíz
609 II, 51 | tíz fontot.~- Hova gondol ön?~- Esedezem, sir...~- Bolondnak
610 II, 51 | sir...~- Bolondnak gondol ön engem? - kiáltá Mr. Danner
611 II, 51 | fontot? Mire? Takarodjék ön asztalához!~Lamiel büszkén
612 II, 51 | ütõdék.~- Az ördögbe, Lamiel, ön úgy látszik, nem tartja
613 II, 51 | találkozom. Nem adhatna ön nekem kölcsön 10 fontot?~
614 II, 51 | zsebeit.~- Az ördögbe is, ön az angol nemzeti banknak
615 II, 51 | szállva minden pénz nélkül. Ha ön oly helyzetben van, hogy
616 II, 55 | hogy látszassék: nézze meg ön, uram, a keze milyen szõrös;
617 II, 56 | A törvényhez fordul ön - tanácsolá egyik közülünk.~-
618 II, 56 | becsületében.~- Nos, hát mit tesz ön hasonló esetben?~- Kihívni!~-
619 II, 57 | folytatá az írnok - legyen ön szíves minél rövidebben
620 II, 57 | Tehát az esetet kívánja ön? Igazán az esetet?~- A pokolba
621 II, 57 | lehetne hát szó, ha nem az ön érdekes esetérõl?~Jim zavartan
622 II, 57 | tudtam tökéletesen tudtam. Ön nem kételkedhetik, ugye
623 II, 59 | szívét.~Leányasszony, ha ön huszonnégy óra alatt nem
624 II, 59 | kellemes helyzettõl, hogy ön lakónk lehessen.~A szegény
625 II, 59 | Tegye oda az asztalra. Ön egy hálátlan, semmirekellõ
626 II, 59 | rózsájáért s annak adta. Távozzék ön s többé ne számítson a nyugdíjra,
627 II, 60 | és nem merek, nem tudok ön elõtt beszélni arról, amirõl
628 II, 60 | védõre van szüksége, hiszen ön egy perccel elõbb még a
629 II, 60 | jogom van itt lenni. De ön kicsoda, asszonyom, hogy
630 II, 60 | rendõrökkel elkísértetem. Ön egy nyomorult támadó, én
631 II, 60 | én gyermekem. Itt van az ön házbére s itt van még két
632 II, 62 | a tiszt bosszankodva -, ön legalább is nem tudja, ki
633 II, 62 | Holla! barátom! Álljon meg ön egy kissé. Az ördögbe is,
634 II, 62 | mit akarnak hát?~- Jöjjön ön közelebb! - kiáltá parancsoló
635 II, 62 | Tudni akarom végre, kicsoda ön?~- Hátha én nem mondom meg...~-
636 II, 62 | nevetett az ismeretlen - ön igazán mulatságos. Nos,
637 II, 62 | tisztséget, rangot visel ön? Rendjelt is látok mellén...~
638 II, 62 | azon kérdésemre, hogy mi ön? Nemde kapitány az orosz
639 II, 62 | hadseregnél?~- De kicsoda ön? - mondá Ivanovics durván. -
640 II, 62 | mondá Ivanovics durván. - Ön, ki elég vakmerõ engem itt
641 II, 62 | parancsol egy kis burnótot? Ön egyébiránt, hogy köztünk
642 II, 62 | király, hehehe... Persze ön is monarcha, ugye uram?~
643 II, 62 | megvetõ orrhangon tagolá:~- Ha ön az orosz cár és ön a porosz
644 II, 62 | Ha ön az orosz cár és ön a porosz király, hát tudják
645 II, 62 | szólott:~- Mivel bizonyítja be ön, hogy a kínai császár?~-
646 II, 62 | felségteken a sor. Most már ön bizonyítsa be, hogy az orosz
647 II, 62 | tengerészetnél.~- Szívesen. Adjon ön téntát és tollat.~Ivanovics
648 II, 63 | rókát mi vettük meg, s amint ön láthatja is, ott vicsorog
649 II, 67 | idegenekkel csevegni.~- Ön talán ösmeri Árkándynét? -
650 II, 67 | Ah! Bah! Honnan tudja ön azt?~- Átellenben lakom
651 II, 67 | felém.~- Árkándyt is ismeri ön?~- Hogyne ösmerném! Akár
652 II, 69 | hanem kõvé meredett.~- Ön a tanár? - kérdé az altábornagy
653 II, 69 | megveregette vállait.~- Ön derék szellemben nevelte
654 II, 69 | veregette meg vállait.~- Ön érdemes ember. Jól neveli
655 II, 69 | homlokát:~- Hogyan? Ez is az ön tanítványa?~- Excellenciás
656 II, 69 | hanem én...~- De hát kicsoda ön?~- Én, jelentem alássan,
657 II, 70 | de úgy veszem észre, hogy ön jól van értesülve. Hogy
658 II, 70 | mosolygott.~- Nyugodt lehet ön, uram - felelé. - Önök gyõznek
659 II, 70 | tûzben ragyogtak.~- Hogyan? Ön kormánypárti?~- Én apró
660 II, 70 | akivel az imént beszélt ön? - kérdém új ismerõsömet,~-
661 II, 70 | új ismerõsömet,~- Igen. Ön ismeri tán? - szólt halkan
662 II, 70 | fordult. - Honnan tudja ön ezt?~- Bah! Hogy honnan?
663 II, 70 | áthallatszanak.~- Ösmeri ön a férjet? - hörgé emberem,
664 II, 71 | kezek õrködése alatt... Ha ön egy hosszú út fáradalmait
665 II, 71 | megyébe, hol a kastélyban az ön jószágát bármikor átveheti. -
666 II, 71 | Nos, éppen jó helyen jár ön. Én vagyon a nótárius. Mi
667 II, 71 | A köpönyegem.~- Ahá! Ön az? Az ön köpönyege megvan,
668 II, 71 | köpönyegem.~- Ahá! Ön az? Az ön köpönyege megvan, uram,
669 II, 71 | van a kastélyban.~- Látta ön? Oh, kérem önt, beszéljen!...
670 II, 71 | önt, beszéljen!... látta ön köpönyegemet?!~Szavaim oly
671 II, 71 | Igen, uram! én láttam az ön köpenyét; az egy százgalléros
672 II, 71 | oda!~- Igen, azt tehetné ön, de...~- Az illedelmet gondolja
673 II, 71 | Az illedelmet gondolja ön?~- Éppen nem; sõt inkább
674 II, 71 | uram.~- Bah! minek tart ön engem? Ijedõs gyermeknek?~-
675 II, 71 | igazat mondok. Maradjon ön éjjelre nálunk.~- Hány óra
676 II, 71 | És csakugyan nem fél ön? - kiáltá rémülten a jegyzõ.~-
677 II, 71 | gyanúsan kérdé:~- Kicsoda ön, uram? és mit akar?~- Egy
678 II, 72 | gondolkoznia! És milyen gondolatok! Ön valóságos rebellis, Miksa.
679 II, 72 | valóságos rebellis, Miksa. Több, ön demagóg. Kire haragszik?
680 II, 72 | eszébe ilyesmi? Oh, ég! Ön, és egy parlamenti tag!~-
681 II, 72 | ily felindulásban.~- Bah! Ön igazán naiv. Az isten, édes
682 II, 72 | a beszélõre.~- Nos, nos, ön bámul? Az pedig éppen nem
683 II, 72 | fejét rázta.~- Micsoda!? Ön kételkedni mer? Miksa barátom,
684 II, 72 | kételkedni mer? Miksa barátom, ön ma nincs tökéletes eszénél.
685 II, 72 | tökéletes eszénél. Talán beteg ön? Menjen a szobájába, pihenjen
686 II, 72 | meg, uram, hogyan kerület ön Pukovics Katalin kisasszonnyal
687 II, 72 | az ember ide?...«~- Ah, ön itt Kéredy? - kiáltá az
688 II, 72 | vetve vasvillás szemeit. - Ön ezúttal alkalmasint férjemhez
689 II, 72 | Hogyan? Engem illet az ügy, s ön mégis elég szívtelen azt
690 II, 72 | Pukovicsné asszonyság - ön ma valóságos találós meséket
691 II, 72 | csendesen, szenvtelen hangon:~- Ön az elsõ és az utolsó ember,
692 II, 72 | leányomat.~- Megbolondult ön? - pattant föl a képviselõ
693 II, 72 | hiszem, nem.~- De uram, az ön leánya és...~- A kereskedõ
694 II, 72 | Az nem tesz semmit.~- Az ön leánya pedig egy gyöngy,
695 II, 72 | országos képviselõ kérem meg az ön leánya kezét - szólt Péter
696 II, 72 | akadályokat eloszlassák.~- Nos, ön már készül, Kéredy? Ily
697 II, 72 | Uram, miért nem üdvözli ön menyasszonyát?~E szavak
698 II, 72 | nevettemben. Soha ilyet!~- Kicsoda ön? - kiáltá a szép Katica
699 II, 72 | hogy õszintén feleljen rá. Ön ugye ért a borkezeléshez?~-
700 II, 72 | a cég borait.~- Ösmerõs ön a »Knapp és társa« céggel?~-
701 II, 72 | levelezést.~- No, ez derék! Ön eszerint azt is tudja, mivel
702 II, 72 | el a szereket.~- Miután ön viszi a »Knapp és társa«
703 II, 72 | társa« céggel a levelezést, ön eszerint németül is folyékonyan
704 II, 72 | nap alatt egy füzetkét fog ön írni a borhamisításról s
705 II, 72 | milyen szerekkel készítette ön a Krammer cég különféle
706 II, 72 | Eh, lári-fári! Úgy beszél ön, mintha valami fontos diplomáciai
707 II, 72 | Egyébiránt amint akarja ön.~Miksa zavart tekintete
708 II, 74 | képviselni a kiállításon, akiket ön jelölt meg, sir. Mindamellett
709 II, 74 | Nagyon feltûnõ elõttem, hogy ön csupa szõkéket válogatott
710 II, 75 | hozzá egy napon:~- Jöjjön ön velem kártyázni.~- Nem lehet -
711 II, 75 | fog jönni, panaszkodjék ön is, hogy láz töri, mégpedig
712 II, 75 | pénz kilökve az asztalra. - Ön lesz a zsüri. Állom a dolgot.~
713 II, 75 | spektábilis felé.~- Hogyan?~- Ön nem vette észre, de én már
714 II, 75 | uram - szólt Kvart úr -, ön kemény fickó, becsületemre
715 II, 75 | is, ki nyert közülünk?~- Ön legtöbbet nyert, Kvart úr -
716 II, 75 | A tétösszeget mondja ön? Az nagyon kétes dolog.
717 II, 76 | hasonlít Széll Kálmánhoz.~- Ön az a híres Kákay Aranyos,
718 II, 76 | nélkül.~- Hogyan, uram, ön most adja át e levelet? -
719 II, 76 | esik, dehogy. Nézze meg ön például azt a gyönyörû barna
720 II, 76 | jelesek nyomába. Higgye meg ön, hogy nem akad férfi már,
721 II, 76 | gavallér passziók« iránt. Hiszi ön, hogy akadna valaki, aki
722 II, 76 | olyan valakit.~- Ah, uram! ön lekötelez... Ide azzal az
723 II, 76 | kiáltott föl élénken.~- Ön, úgy látszik, jól kezdi
724 II, 76 | Éppen ellenkezõleg. Hisz ön most éppen a hivatása ellen
725 II, 76 | hivatása ellen cselekszik; ön így inkább házasságbontó,
726 II, 76 | kérdem. De egészen biztos ön abban?~- Egészen.~- A nevét,
727 II, 76 | kezdte fölfelé húzogatni.~Ön akarja a hölgyet megszöktetni?
728 II, 76 | megszöktetni? Milyen gondolat az. Ön ez esetben nem tud angolul,
729 II, 76 | tehát egyéb hátra, mint hogy ön magyarázza meg.~- Szívesen.
730 II, 76 | tulajdon feleségem.~- Mit mond ön?~- Csak az igazat. Utazgatunk
731 II, 76 | újságban.~- Hova gondol ön? - mondám komolyan - az
732 II, 78 | így szólt hozzá.~- Mylord, ön le is csatolhatná az esernyõt,
733 II, 78 | lecsattantva a parapli bordáit -, ön igazán figyelmes, s én oly
734 II, 78 | Nr. 14-ben.~- Hogy tudja ön, hisz még meg sem mondtam
735 II, 78 | világosítani.~- Mirõl?~- Ön mindjárt meg fogja érteni.
736 II, 78 | nevem...~- Nos uram, az ön neve?~Megmondtam neki a
737 II, 78 | fölvilágosítás.~- Nem értem...~- Ön úgy viseli magát, mintha
738 II, 78 | feleségem lenne.~- Meg van ön bolondulva?~- Azt hiszem,
739 II, 81 | megzavarodva...~- Látta ön azt a másik embert? - kérdé
740 II, 81 | mondá nevetve. - Látta ön...~- Láttam.~- No, ha látta
741 II, 82 | fordult felém:~- Mit gondol ön, kollega, a perrendtartás
742 II, 82 | úr, errõl a §-ról semmit. Ön tán gondol valamit?~- Ez
743 II, 82 | Láttam.~- No, ugye szép?~- Ön igazán jó apa...~- Az ember
744 II, 82 | Megházasodom, kollega. Keressen ön nekem valami jó feleséget.
745 II, 83 | szövik odább viszonyaikat.~- Ön itt a jéten, Bibicz úr? -
746 II, 83 | Nagysád csodálkozik azon? Ön után jöttem.~- Egy cseppet
747 II, 85 | plébános urat.~- Miért él ön, domine reverende, ilyen
748 II, 85 | harmatja. Panaszkodnak, hogy ön rongyos saruban jár, miért
749 II, 85 | saruban jár, miért nem varrat ön tisztességes csizmát? -
750 II, 85 | csizmát? - Mondják, hogy ön gyalog jár a városba, mint
751 II, 89 | De mit égettem el, fogja ön kérdeni: s én felelek önnek.~
752 II, 89 | elbeszélés volt, melyet az ön irodalmi mûködésétõl buzdíttatva
753 II, 89 | Hé! hé! úgy látszik, ön kezd soványodni!~Hóhér!~
754 II, 93 | Tehát a kutyát kívánja ön hirdettetni! Hányszor?~-
755 II, 99 | órák Angliában: Feleljen ön, Mr. Kark. És mióta szabad
756 II, 99 | milyen világ! Holnap ön kezdi az osztást, Sir!~És
757 II, 99 | egészen el van ragadtatva az ön grogjától, Mr. Kark. Megígértem
758 II, 99 | Ha nem csalódom, uram, az ön leánya a miss?~- Az ördögbe
759 II, 99 | Bizonyára a helyes úton jár ön. A gyakorlatias irányt én
760 II, 99 | barátom óhajait, legelsõbben ön iránti csodálatomat fejezzem
761 II, 99 | mit tehetek én arról, ha ön nem érti ezt, s én nem vagyok
762 II, 99 | Nem olyan szegény, mint ön gondolja. Aki szeret, az
763 II, 99 | egyedül. Angol leány vagyok s ön angol férfi. Mindketten
764 II, 99 | gyúlt ki.~- Ki van itt? Ki ön? ön szólt itt hozzám hazám
765 II, 99 | ki.~- Ki van itt? Ki ön? ön szólt itt hozzám hazám nyelvén?~-
766 II, 99 | eljöttem önnel csevegni, az ön barátja, Ihon úr fölkérése
767 II, 99 | hölgy kezét.~- Akárkicsoda ön, isten hozta.~Majd behunyta
768 II, 99 | ösmerem önt - felelt Edith. - Ön Alacskay Pál.~- Hát ön?~-
769 II, 99 | Ön Alacskay Pál.~- Hát ön?~- Az én nevem Kark Edith.~
770 II, 99 | majd. Ugye rátérünk?~- Ha ön kívánja.~- Ön eszerint azért
771 II, 99 | rátérünk?~- Ha ön kívánja.~- Ön eszerint azért jött, hogy
772 II, 99 | mozdulattal. - Miért nem felel ön, kitõl tanult magyarul?~
773 II, 99 | Hiszek kegyednek. Lány ön vagy asszony?~- Leány. Ön
774 II, 99 | ön vagy asszony?~- Leány. Ön ugyan kivallat engem.~-
775 II, 99 | vezetni a társalgást.~- Ön elhagyta az angol nyelvet
776 II, 99 | Azt állítottam, uram, hogy ön derék barátja, Ihon úr nagy
777 II, 99 | betegség. Hol is hagytuk el?~- Ön kérdezni akart.~- Ah, igen!
778 II, 99 | Persze, hogy nincs ott; ön a Newton utcában van. Barátja
779 II, 99 | én most már?~- Ne legyen ön gyermek, Sir. Miss Marit
780 II, 99 | és kövessen el mindent! Ön pedig egy javíthatlan csont,
781 II, 99 | Nekem úgy tetszik, hogy ön délután megint nem volt
782 II, 99 | kellett volna hallania. De ön odalent ivott.~A volt tengerész
783 II, 99 | Csodatevõ szûz! Mióta lett ön gyógyszertár? Nem is tudtam,
784 II, 99 | Nem is tudtam, miss, hogy ön hites tolmácsa a magyar
785 II, 99 | szilárdan -, csak azt, hogy ön igazságtalan.~- Én igazságtalan?
786 II, 99 | kérem egy percre. Barátom az ön nevét emlegeti, minden valószínûség
787 II, 99 | megtiltom többé fölmenni, menjen ön dolgára, Sir!~A megbántott
788 II, 99 | fogja hozni.~- Oh, Sir, ön túlságos szíves. Habozom,
789 II, 99 | többesszámot használ. Az ön segélye, úgy rémlik nekem,
790 II, 99 | férfi, esze aggastyán.~- Ön nagyon rövidlátó lehet,
791 II, 99 | melyben megállja a sarat. Ön lesz a tervezõ; én a végrehajtó
792 II, 99 | esetre sem fog ártani.~- Ön eszerint gazdag, Sir?~-
793 II, 99 | võlegénye. Annyit pedig, mennyit ön mondhatna volt lakónkról,
794 II, 99 | lerázni! Amit õ piszkolt be.~- Ön egy új kultuszt honosít
795 II, 99 | Lemling azt mondta Pálnak:~- Ön már egészséges, Sir; mától
796 II, 99 | kezemet önrõl.~- De bizonyos ön ebben? - kérdé Pál, kinek
797 II, 99 | Megeszem a fejemet, Sir, ha ön nem valóságos vasgyúró.~
798 II, 99 | Türelmetlenül vártam, Pál úr, míg ön kijõ szobájából: fontos
799 II, 99 | van.~- Hogyan? nem tudott ön hívni, vagy bejönni, mint
800 II, 99 | Mi történt önnel? Azelõtt ön...~- Azelõtt - mondá és
801 II, 99 | elpirult -, mikor beteg volt ön. De minek e kitérés! Röviden,
802 II, 99 | viselõ...~- Valóban, Mylady ön kisegíté emlékezõtehetségemet,
803 II, 99 | suttogá tompa, síri hangon.~- Ön rosszul van, miss.~- Nem
804 II, 99 | nyíló ajtó csikordult -, ön megfeledkezik kötelességérõl,
805 II, 99 | önhöz, Sir Ihon. Meg van ön elégedve?~- Tökéletesen,
806 II, 99 | kedves Edith, egyedül önért! Ön kívánta - sóhajta Pál, megölelve
807 II, 99 | égésszag van a szobában.~- Ön ugye nem érzi, miss? - kérdé
808 II, 100| államférfiú.~- Miért sajnálja ön? - kérdi tõle Py.~- Mert
809 II, 101| hálás szemeket vetve rá. - Ön igazi nemes ember!~Az csodálkozva
810 II, 105| lehet megmenteni.~- Uram, ön el akar engem érzékenyíteni.~-
811 II, 105| eredménye, tábornok úr.~- Ön nem beszél elég világosan.~-
812 II, 105| büntetni.~- Hüm, hüm! Mond ön valamit... csakugyan mond
813 II, 105| valamit... csakugyan mond ön valamit - mondja a tábornok,
814 II, 109| itt nyaranként.~- Hogyan, ön szegedi? Ezzel a kiejtéssel?
815 II, 109| folytassa, nagysád.~- Hogy ön nem olyan szomjas, amilyennek
816 II, 109| szavakba fektetve!~- Nõs ön? - kérdé - aztán álmodozóan,
817 II, 109| tartozásban voltam.~- Ahá, ahá... ön hát az a híres ember? Ejnye
818 II, 109| Hanem átkozottul lefogyott ön! Talán beteg volt?~- Nem
819 II, 109| feleltem bosszúsan -, feküdjön ön egész kényelemmel.~- De
820 II, 109| tudom, mi az a modor. Legyen ön elnézõ, kérem, ilyenkor...
821 II, 109| állapotom az oka. Hiszen ön meg fogja azt érteni. Te
822 II, 113| gyakorlati államférfiút. Ön az újonnan fölgyúlt csillag.
823 II, 114| ami mondatik.~- Oh, oh! Ön nem hisz nekem. Nos, tehát
824 II, 114| kiáltám ámulva. - Hisz ön mondta ezelõtt két vagy
825 II, 114| uram, az akkor volt!~- Ön mondta, hogy sohasem lesz
826 II, 114| önhöz akartam folyamodni, de ön nem engedett magához.~-
827 II, 117| szobájába hívatta Miklóst.~- Ön a fogalmi szak legszorgalmasabb
828 II, 117| jelentésrõl van szó, melyet ön fog elkészíteni. A pihenést,
829 II, 117| elkészítést úgy értem, hogy ön azt három hónap alatt készíti,
830 II, 117| készüljön a lármás falak között, ön utazhat, megírhatja valami
831 II, 117| státusokat képviseli itt.~- Sir, ön nagyon pontos - mondja a
832 II, 117| hatalmas birodalomnak, melyet ön képvisel, Sir, nincs szüksége
833 II, 117| szép Amerikába... Ah, uram, ön sokat fog élvezni - sóhajtá
834 II, 117| milyen fényes alkalom lenne - ön ezer meg ezer üzenettel
835 II, 117| belátni a kártyáimba.~- Az ön kártyái, Sir, csupa ászok:
836 II, 117| grófnõé.~- Keresztülutazik ön New Yorkon, uram? - kérdé
837 II, 117| Ha egyszer Pestre megy ön, örömest viszonzom - barátnõimhöz
838 II, 117| gentleman állta útját.~- Kicsoda ön, Sir? - kérdé Neczpály.~-
839 II, 117| szolga vagyok, Sir. Mit akar ön, Sir?~- Be akarok menni
840 II, 117| odabenn.~- Igazán nem ereszt ön be?~- Nem tehetek kivételt.~-
841 II, 117| dehogy, hanem mindazok ön elõtt következnek, akik
842 II, 117| nálam a kihallgatásra.~- Ön tréfál velem. Nem látok
843 II, 117| senkit.~- Látszik, Sir, hogy ön merõben idegen, mert tudhatná,
844 II, 117| három órát várakozni. Legyen ön szíves, adja át a polgármester
845 II, 117| fekszik... nagyon sok fekszik. Ön jól számított, Sir Clark.
846 II, 117| Sir Clark. Teringette, ön jól számított, hahaha. Ön
847 II, 117| ön jól számított, hahaha. Ön úgy kombinált, mint egy
848 II, 117| ördögbe is, csak megkérdezte ön, hol lakik ezen úr?~- Nem,
849 II, 117| Egyszersmind küldje be ön a titkáromat is.~A titkár
850 II, 117| Mr. Toby, fogalmazzon ön meghívókat. Holnap díszbált
851 II, 117| Most pedig intézkedjék ön, hogy a szolga készítse
852 II, 117| tennem magas helyen... érti ön, Mr. Toby, igen magas helyen.~-
853 II, 117| vajon tudhattuk-e, hogy ön itt van. S az ostoba szolga,
854 II, 117| inkognitó.«~- Sir, remélem, ön nem utazik el - mondá aztán
855 II, 117| beszél, azt kell hinnem, hogy ön tréfál velem. Ez a hang,
856 II, 117| viselnek a lakájok.~- Kicsoda ön? - kérdé Miklós.~- Én, Sir,
857 II, 117| kérdé Miklós.~- Én, Sir, az ön szolgálatára vagyok ide
858 II, 117| Parancsol valamit, Sir?~- Hozzon ön kocsit számomra.~- A kocsi
859 II, 117| milyen bohó vagyok. Hiszen ön válogathat szebbek közül,
860 II, 117| válogathat szebbek közül, ön elõtt az egész világ. Mi
861 II, 117| suttogá.~- Igen, Edith - ön az.~- De az emberek elõtt
862 II, 117| emberek elõtt még nem. Szóljon ön atyámnak is.~- Én félek,
863 II, 117| Biztosítom róla.~- Ah, ön biztosít! De lássa, én olyan
864 II, 117| gúnyosan fölkacagott.~- Igen, ön szegény. Szegény! Ugyan,
865 II, 117| fogunk mi megélni. Mikor ön csak egy szegény királyi
866 II, 117| sem veti le az álarcot. Ön igazán makacs egy hallgató.
867 II, 117| maradhatott volna, hogy ön egy inkognitó utazó osztrák
868 II, 120| tanár nincsen itten? Ah, ah, ön itt van! Semmi szónoklat,
869 II, 120| Micsoda szellem ez itt? Ön vadakat, tigriseket nevel
870 II, 120| van a dolognak.~- Micsoda? Ön még feleselni merészel?
871 II, 120| professzor urat.~- De hát kicsoda ön?~- Én? Hát én a pedellus
872 II, 122| én a toll embere... mint ön. Hogy lesujtanám most ezt
873 II, 122| produkálnak...~- Nos aztán?~- Ön még kérdi? Valóságos merénylet
874 II, 122| nem tréfadolog az, amivé ön lesz például a kezem alatt...
875 II, 122| tetszés szerint teszem az ön arcát, ahogy kívánja, tekintélyessé
876 II, 122| Melyiket parancsolja.~- Tegyen ön ellenállhatlanná, kedves
877 II, 122| kedves Sprenger úr! Látta ön azt a szép szürke ruhás
878 II, 122| Szeretném, tudja... hiszen ért ön engem.~Sprenger úr kedvtelenül
879 II, 122| asszony! Remélem, készen van ön?~- Egészen, uram. Méltóztassék
880 II, 124| helyiségébõl.~- Takarodjon ön ki, mert rögtön kidobatom! -
881 II, 124| felbiggyesztve ajkait: - no lám, ön nem helyesli?~- Õszintén
882 II, 124| kirendelõ iratok alá ezentúl az ön neve legyen aláírva.~- Hja,
883 II, 125| Bízzunk a legjobban. Ön meg fogja látni, mennyire
884 II, 125| meg vagyok gyõzõdve, hogy ön prolongál és kölcsönöz.
885 II, 125| Az egész adót? Ah, bah! Ön, oram, egy tékozló... Ez
886 II, 126| gyermekmesét terjesztenek az ön házáról?~- Nem mese az.
887 II, 127| órák Budapesten? Feleljen ön, Bodner úr! És mióta szabad
888 II, 127| Bodner úr fölkelve. - Holnap ön kezdi az osztást.~És ez
889 II, 127| Bizonnyal a helyes úton jár ön - mondta a szatócsnak. -
890 II, 127| barátom óhajait, legelsõbben ön iránti csodálatomat fejezzem
891 II, 127| mit tehetek én arról, ha ön nem érti ezt, s én nem vagyok
892 II, 127| Nem olyan szegény, mint ön gondolja. Aki szeret, az
893 II, 127| gyúlt ki.~- Ki van itt? Ki ön? Ön szólt itt hozzám hazám
894 II, 127| ki.~- Ki van itt? Ki ön? Ön szólt itt hozzám hazám nyelvén?~-
895 II, 127| Eljöttem önnel csevegni, az ön barátja, Gábor úr fölkérése
896 II, 127| ösmerem önt - felelt Mari. - Ön Kozenszky László.~- Hát
897 II, 127| majd. Ugye rátérünk?~- Ha ön kívánja!~- Ön eszerint azért
898 II, 127| rátérünk?~- Ha ön kívánja!~- Ön eszerint azért jött, hogy
899 II, 127| mozdulattal. - Miért nem felel ön? Kitõl tanult lengyelül?~
900 II, 127| Hiszek kegyednek. Lány ön vagy asszony?~- Leány. Ön
901 II, 127| ön vagy asszony?~- Leány. Ön ugyan kivallat engem!~-
902 II, 127| vezetni a társalgást.~- Ön elhagyta a magyar nyelvet
903 II, 127| állítottam, uram, hogy az ön derék barátja, Gábor úr
904 II, 127| betegség. Hol is hagytuk el?~- Ön kérdezni akart.~- Ah, igen!
905 II, 127| Persze, hogy nincs ott; ön a Kerepesi úton van. Barátja
906 II, 127| én most már?~- Ne legyen ön gyermek, Annát föl fogjuk
907 II, 127| szilárdan -, csak azt, hogy ön igazságtalan!~- Micsoda?
908 II, 127| lehet, uram! Mit gondol ön? - vevé fel a fonalat Bodnerné. -
909 II, 127| megtiltom többé fölmenni, menjen ön dolgára, uram!~A megbántott
910 II, 127| grófoknak tea-készletébõl.~- Oh, ön túlságos szíves uram. Habozom,
911 II, 127| többesszámot használ. Az ön segélye, úgy tûnik fel nekem,
912 II, 127| férfi, esze aggastyán.~- Ön nagyon rövidlátó lehet,
913 II, 127| melyben megállja a sarat. Ön lesz a tervezõ, én a végrehajtó
914 II, 127| semmiesetre sem fog ártani.~- Ön eszerint gazdag, ugye?~-
915 II, 127| Annyit pedig, amennyit ön mondhat volt lakónkról,
916 II, 127| mennyit. De nem csoda, hiszen ön az egyedüli, ki Annát ösmerte.~-
917 II, 127| amit õ piszkolt be...~- Ön egy új kultuszt honosít
918 II, 127| véletlen... Oh, ne essen ön kétségbe. Vagy meglehet,
919 II, 127| vártam, Kozenszky úr, míg ön szobájából kijött: fontos
920 II, 127| van.~- Hogyan, nem akart ön hívni, vagy bejönni, mint
921 II, 127| mi történt önnel? Azelõtt ön...~- Azelõtt - mondá és
922 II, 127| suttogá tompa, síró hangon.~- Ön rosszul van, kisasszony!~-
923 II, 127| ajtó csikorogva megnyílt - ön minduntalan hajlandó megfeledkezni
924 II, 127| égés-szag van a szobában.~- Ön ugye nem érzi, édes Marim? -
925 II, 130| vállamra ütött.~- Uram, ön a törvény nevében foglyom.~-
926 II, 130| nevében foglyom.~- Én? az ön foglya? De hát megbolondult
927 II, 130| foglya? De hát megbolondult ön?~- Kérem, ha gorombáskodni
928 II, 135| szobaleány.~Második nap~- Ön nagyon rosszul van, asszonyom.
929 II, 135| Egészen elerõtlenedett. Ön naponkint egy negyedóráig
930 II, 141| Asszonyom, mit keres ön e háznál?~- Az istenért,
931 III, 1 | megakadt lovagra.~- Uram! ön a kártyámba nézett… Vagy
932 III, 1 | igen, mit is beszélek? ön az én kártyámat önmagának
933 III, 1 | önmagának akarja osztani… azaz… ön ellenem támad, ellenem tör.
934 III, 1 | tette.~- Nemde, Miklós, ön szeret, - nagyon szeret
935 III, 1 | Oh, Krisztina, tehát ön… ön is óhajtja az én szerelmemet?~-
936 III, 1 | Oh, Krisztina, tehát ön… ön is óhajtja az én szerelmemet?~-
937 III, 1 | fáradtan, lezárt szemekkel.~- Ön kérdezi, ön kéri tõlem?~-
938 III, 1 | szemekkel.~- Ön kérdezi, ön kéri tõlem?~- Igen - ismétlé
939 III, 1 | arcát kezei közé rejtve. - Ön jobb, mint a többiek, ön
940 III, 1 | Ön jobb, mint a többiek, ön szebb, mint a többiek, ön
941 III, 1 | ön szebb, mint a többiek, ön jobban illik hozzám, mint
942 III, 1 | igen szeressen és én…~- S ön, Krisztina?~- Én? - s elereszté
943 III, 1 | majdnem szerényen. - Nem érzi ön, milyen rettenetes hõség
944 III, 1 | forró homlokára tapasztá.~- Ön? engem? Mondtam valamit?~
945 III, 1 | hiszem… úgy gondolom.~- Ön mást szeret! - kiáltá Miklós
946 III, 1 | eltakarta sápadt arcát.~- Ön nagy fájdalmat okozott szívemnek -
947 III, 1 | csak alakot ölt. Szeresse ön azt, akit akar, de legyen
948 III, 1 | epe. Valóban, kisasszony, ön jól tette, hogy elfutott.
949 III, 1 | Helyeslem, szép Krisztinám! Ön semmivel sem tüntethetett
950 III, 1 | Krisztina… Azt hiszem, ön nem köti magát erõsen a »
951 III, 1 | Krisztina, boldogítani! - Ön méltó arra, hogy az én feleségem
952 III, 1 | fekete szemeit.~- Hová megy ön? - kérdé lassan.~- Kaliforniába,
953 III, 1 | elég jó az így is a célnak. Ön az én jegyesem e perctõl.
954 III, 1 | gondolatról. Nem lehet az, hogy ön elmenjen, lehetetlen az.~
955 III, 1 | még egyszer! Õrizze meg ön szerelmét számomra, önrõl
956 III, 1 | hiányzik. Azon tudat, hogy ön végre is enyém lesz, éltet
957 III, 1 | segítettem valamit. Azóta, amint ön elment, csak annyit eszem,
958 III, 2 | törvényszolgának:~- Kísérje ön el Bede Annát a fogházi
959 III, 2 | sóhajtása, mióta él.~- Nem jön? Ön megtagadja tehát gyermekét?~-
960 III, 2 | Igenis, kérem alásan.~- Ön a társadalom söpredéke!~-
961 III, 3 | még nem annyi esztendős.~- Ön lehetetlent mond, majszter
962 III, 3 | molnárnak.~- Hiába ellenzi ön - mondta az úrfi -, Terka
963 III, 3 | bosszúság felhõje vonult át.~- Ön makacs ember és rosszlelkû,
964 III, 3 | szívtelen; leánya halálán van, s ön megtagadja gyermekét.~-
965 III, 3 | Igenis, kérem alássan.~- Ön a társadalom söpredéke.~-
966 III, 3 | nézett az érkezõre.~- Ugye ön Filcsik István? Hozta isten!~-
967 III, 8 | Ejnye, be nagyon kíváncsi ön! Pedig jól tudom ám, hogy
968 III, 14 | olyan ember beszél önnel (ön az egyetlen, ki elõtt kitárom
969 III, 14 | országában fog járni. Bocsássa ön meg nekem, hogy azt a kellemetlenséget
970 III, 21 | darabokban a kutya.~- Igen, ön hát a kutya?~- Igenis, én
971 III, 31 | üljön mellettem, doktor! Ön nagyon antipatikus ember.~
972 III, 31 | forint veszteségben volt.~- Ön az, nótárius úr?~- Én! -
973 III, 32 | meg fogok halni. Nem veszi ön észre, hogy sorvadok, hogy
974 III, 32 | jól, honnan fúj a szél. Ön összebeszélt férjemmel s
975 III, 32 | önnek kell tudni. Azért ön az én doktorom.~- Nincs
976 III, 32 | Igaza van önnek. Hiszen ön olyan asszonyos ember.~-
977 III, 32 | azt kérdezem én… nem azt. Ön egész zavarba hoz engem.
978 III, 32 | istenkém, de hát mért nem szólt ön elõbb. János, János, gyere
979 III, 33 | tornyosulnak a homlokán.~- Ön engem sohasem szeretett.~-
980 III, 33 | pénzemért!~- Hallgasson. Ön meggyalázta nevemet. Ön
981 III, 33 | Ön meggyalázta nevemet. Ön tegnap jött haza a fürdõbõl,
982 III, 33 | már arról értesülök, hogy ön a fivérével volt ott, így
983 III, 33 | Még ma beadom a válópört ön ellen. Isten önnel, uram,
984 III, 33 | férj dühében magánkívül. - Ön magával akarja vinni a »
985 III, 33 | be ne tolja az ajtót.~- Ön szemtelen, uram, - szisszen
986 III, 33 | ilyen dühbe jönni?~- Hiszen ön dühös.~- Én? Ne bolondozzon,
987 III, 35 | forintos váltó, amelyen ön a jótálló.~X átvette a váltót.
988 III, 35 | uzsorás kétségbeesetten. - Nem ön írta ezt alá!~- Ej, ej uram!
989 III, 36 | poklot! Még egyszer be fogja ön bizonyítani, papa, hogy
990 III, 38 | velem kezet.~- Hova siet ön? - kérdé.~- Csak úgy céltalanul
991 III, 38 | fenyegette meg.~- Ej, ej, uram! Ön ruházkodik… úgy látom, ruházkodik…~
992 III, 38 | mikor kérdeztem:~- Nem vár ön valamit?~- Nem!~(Úgy látszik,
993 III, 38 | egy fõispánságot. Remélem, ön nem fogja »elrontani« a
994 III, 38 | elrontani« a kedves mamát. Ön nem elégszik meg a puszta
995 III, 41 | köszönhetem látogatását?~- Bárónõ, ön egy hónap óta férjemnek
996 III, 41 | emelte föl jobb kezét.~- Ön hazudik! - kiáltá elfojtott
997 III, 41 | féltékenységrõl van szó: ön jól tudja, báróné, mért
998 III, 41 | asszony nyugodtan, - s így ön tízezer forinttal tartozik
999 III, 41 | becsületességében, amint ön is bízhatik az enyémben:
1000 III, 41 | asszonyom, még egy kérdést. Ön, ki oly kedves és fiatal,
1-500 | 501-1000 | 1001-1261 |