Rész, Fejezet

1001 III,  41 |                   kedves és fiatal, vajon ön szereti-e férjét?~- Báróné -
1002 III,  41 |             Tihamér felesége -, nem tudja ön, hogy a kereskedõ nem szokott
1003 III,  42 |            társához fordulva -, nézze meg ön, Szeged hány lélek?~- Megnéztem
1004 III,  42 |                 adom… egyiket sem… Menjen ön el… távozzék kérem.~Mihály
1005 III,  42 |              félénken rebegé:~- Oh, uram… ön igazán különös egy ember.~
1006 III,  53 |                  már szinte azt hittem az ön zavaráról, hogy illatos
1007 III,  53 |              szemeket vetett az öregre.~- Ön csodálkozik? Pedig az nagyon
1008 III,  54 |               végignézte Lupcseket.~- Nõs ön?~- Nem - felelte Jani halkan.~
1009 III,  54 |              aranyozott széknek.~- Akar-e ön nagy úr lenni? - kérdé aztán
1010 III,  54 |                   pertu pajtásom.~- Akkor ön nagy úr lesz.~Jani lecsukta
1011 III,  54 |               venni.~- Úgy tetszik nekem, ön egy kissé… bocsánat, ha
1012 III,  54 |               bocsánat, ha kimondom, hogy ön egy kissé ostoba.~Lupcsek
1013 III,  54 |                   barátom. A dolog nem az ön szép szemeire megy, elhiheti.
1014 III,  54 |           összeesküsznek. No, érti-e már? Ön az a szerencsés fickó, aki
1015 III,  54 |           megveregette a vállát.~- Legyen ön itt reggel kilenc órakor -
1016 III,  58 |              Rosenblüh Jakab… Alkalmasint ön is ismeri. Egészen el volt
1017 III,  58 |                  Mi köze? Az a köze, hogy ön lesz a doktor az eseménynél,
1018 III,  58 |                  dadogá.~- Hát például az ön testébõl, ha önt lövik meg.~-
1019 III,  58 |            istenítélet, mint inkább, hogy ön nem tudta megtölteni a pisztolyokat…
1020 III,  58 |           megtölteni a pisztolyokat… mert ön töltötte.~Szavazás következett.
1021 III,  59 |                  Becsukatódni? Mit beszél ön?~- Itt van a citatórium
1022 III,  59 |                    Kupka János. Távozzék! Ön most már szabad, mint a
1023 III,  60 |                egy kis csínyt követtem el ön ellen.~- Elõre is megbocsátom,
1024 III,  60 |                   modorom fölött. - De ha ön el akar menni, ám menjen,
1025 III,  73 |             Regdont németül.~- Miért járt ön Olaszországban három ízben?~-
1026 III,  73 |         mondhatjuk meg, ugye? De beismeri ön, hogy tiltott cselekményt
1027 III,  73 |             börtönébõl.~- Megtudtam, hogy ön titkos gyûlésekre járt a
1028 III,  73 |                  Köztelekbe! Mit keresett ön ott? És mirõl tanácskoztak?
1029 III,  76 |                   a kocsis? Azt ne bántsa ön. A kocsis is nagyon becsületes
1030 III,  76 |                  Persze hogy furcsa… s ha ön most külföldi újságíró lenne,
1031 III,  84 |                 szólt az apa elképedve. - Ön se látja?~- Én sem.~- Jaj,
1032 III,  90 |            jóságos egyszerûséggel:~- Nos, ön az a bizonyos ember? Foglaljon
1033 III,  91 |              várhattam volna… Mert hiszen ön nem tudhatja, nem-e vártam
1034 III,  91 |                  is. Nos, hát várjon most ön is, míg engem is meg nem
1035 III,  95 |                     Uram, nem szándékozik ön eladni e bámulatra méltó
1036 III,  95 |                  kutyáért.~- Ah, no… Arra ön ne számítson. A kutyát sohase
1037 III,  95 |                 báró, miért olyan szomorú ön?« Istenemre! Õfensége, nagy
1038 III,  96 |                   önt nem köti. Mit bánja ön a mások pénzét?~- Igaz,
1039 III,  98 |                   inspektor úr. Jöjjön el ön is. Elõérzetem van, hogy
1040 III,  98 |                 egész perc!… Direktor úr, ön a mai naptól fogva el van
1041 III,  100|                   jól van megteremtve. De ön Rikner, ön unatkozik…~S
1042 III,  100|                megteremtve. De ön Rikner, ön unatkozik…~S valóban, beszélhetett
1043 III,  100|              nincs szív, csak tapló. Mit, ön már távozni akar? Nem, annyira
1044 III,  100|                akar? Nem, annyira nem fog ön megsérteni.~S visszaerõszakolta
1045 III,  100|                  milyen imposztor? Titli, ön még nem látott olyat soha.~
1046 III,  100|                    No, barátom, Titli, ha ön meglátná azt a gyereket,
1047 III,  100|                dolog az, Titli. Lássa, ha ön is megházasodott volna!
1048 III,  102|                   mond igazat.~- Bízom az ön hallgatagságában - kezdé
1049 III,  102|                   kérdezé:~- Nem kiáltott ön?~- A tubust próbálgattam -
1050 III,  105|            katolikus ember vagyok. Menjen ön a Jókai könyveivel a kálvinistákhoz!~
1051 III,  109|                  elgondolkozva.~- Hogyan, ön magyar névnek mondja azt?~-
1052 III,  109|                   hja, úgy bizony! Nézzen ön ki az ablakon. Ott áll a
1053 III,  109|                  János név. Csak maradjon ön meg mellette.~- Nem lehet,
1054 III,  109|               nagyujja: »bürök«.~- Legyen ön Bürök János.~- Pompás, de
1055 III,  110|                  menni önnel a városba, s ön bemutatja nekem a tiszteket,
1056 III,  110|          meglesznek a tisztjeim arcképei. Ön átnézheti, s megparancsolhatja,
1057 III,  110|                  Ezer köszönet, õrnagyom. Ön egy lángész! Kedves húgocskám,
1058 III,  112|                  súgva kérdé:~- Nem tudja ön a Berkay bécsi szállását?~-
1059 III,  114|             menjen öcsém uram is. Keresse ön is. Lássuk, ki lesz a szerencsésebb.~
1060 III,  114|             nagyságodnál van.~- Hogyan az ön ölebe, uram? Itt csak az
1061 III,  114|                   Milyen névre hallgat az ön kutyája?~- A »Pálma« névre,
1062 III,  114|                   volt rajta.~- Akkor hát ön tette rá azt - mond az asszonyság
1063 III,  114|          meresztve Ajtányira. - Hol vette ön akkor a szalagot. Úgy van,
1064 III,  114|               szalagot. Úgy van, úgy van! Ön a gyilkos, ön a gyilkos!...~
1065 III,  114|                    úgy van! Ön a gyilkos, ön a gyilkos!...~Ajtányi egy
1066 III,  114|               szem reá meredt.~»Hol vette ön a nyakszalagot?«~S erre
1067 III,  116|                saját országát dicsérni.~- Ön még nem volt az Alföldön? -
1068 III,  116|               csak megnőttem. Hanem, hogy ön sohase látta a mi Felföldünket,
1069 III,  116|                   igazán sajnálatos, Hisz ön akkor nem ösmeri, nem látta
1070 III,  116|                 egymást.~- Hogyan? Hiszem ön agyon licitálja az embert
1071 III,  116|                vagyok kíváncsi. De hiszen ön jól tudja, mit akarok.~-
1072 III,  118|                  Az a gyanúm van, hogy az ön ügyei nincsenek rendben.~-
1073 III,  118|       elhalványodva.~Azt rebesgetik, hogy ön a közpénzekhez nyúlt.~Lehajtotta
1074 III,  120|                 vagy három hete.~- Ah ni, ön az, tisztelt barátom? Mikor
1075 III,  120|              szálltam le a vasútról.~- De ön egészen rosszul néz ki.~-
1076 III,  120|                   folytatását.~- Eszerint ön is föllépett?~- Természetesen.
1077 III,  120|                  melyik programmal lépett ön fel?~- Az olcsóbbikkal.~-
1078 III,  120|           elmondani.~- Engedje meg, de az ön elkészülése legalábbis túlságos…~-
1079 III,  122|               hallom a körszolgától, hogy ön kerületet árul.~Ónszínû
1080 III,  123|             hajszál« dolgában.~- Minek?~- Ön egy értelmetlen férfiú,
1081 III,  123|             férfiú, Fridrik úr. Nem látja ön be, hogy ezzel a könyvvel
1082 III,  126|                  Én - szóltam kevélyen.~- Ön? Tehát mondja meg nekem
1083 III,  126|                   az asztalra. - Csinálja ön meg a szükségeseket nevemben,
1084 III,  126|                 Egy szót se többé. Csapja ön ezt a hitvány irkafirkát
1085 III,  126|                 megegyek. Igaz, elvégezte ön, amivel megbíztam? El van
1086 III,  127|                   hangon -, de miért okoz ön magának annyi kiadást? Még
1087 III,  129|                   Máté.~- Húsz! Nem téved ön? - mondám elsápadva.~- Húsz
1088 III,  132|                   hogy találkozunk. Éppen ön az az ember nagy Magyarországon,
1089 III,  132|          kérdeztem, egyik sem tudja.~- És ön rólam teszi fel?~- No, no…
1090 III,  132|                   mondám zavartan.~- Mit, Ön per »valószínû« beszél?
1091 III,  132|                   per »valószínû« beszél? Ön a saját szülõföldjét sem
1092 III,  132|                  sem ösmeri. Ej, ej uram, ön tehát nem is volt soha a
1093 III,  132|                 csak, egy jó gondolat, ha ön talán tudakozódnék Papszász
1094 III,  139|            Benyitottam nagy álmélkodva:~- Ön az, Grubics úr?~- Én vagyok,
1095 III,  139|               felelte vígan.~- Mit csinál ön itt, az istenért?~- Szedem
1096 III,  141|                   emelkedettebb hangon. - Ön nem ért a katonai dolgokhoz.
1097 III,  145|                      Nos, tehát mit kíván ön? - kérdé a püspök. - Természetesen
1098 III,  147|                  fiatal tudós témájára.~- Ön tehát pókokat keres itt
1099 III,  147|                 közönséges pók.~- Hogyan, ön nem látott volna soha többfélét?
1100 III,  148|                tudni ragadni a legjobbat. Ön a közpályára van teremtve.~-
1101 III,  148|                paktum!~- Az önt nem köti. Ön nem a megyei famíliákból
1102 III,  148|                 kedves ijedelemmel. - Hát ön el akarja vinni a lovagomat?
1103 III,  148|                vinni a lovagomat? Ej, ej, ön ilyen udvariatlan.~- A vármegye
1104  IV,  1  |              ijedelemmel. - Hát mit kíván ön egy napóráért?~- Egy pásztorórát.~
1105  IV,  1  |                elkényszeredettnek.~- Ühm… Ön az, hüm? Nos, nos?~- Erre
1106  IV,  3  |           cikáztak… - Hogyan merészkedett ön?~Látva a leány bosszankodását
1107  IV,  3  |               orrlyukakkal. - Hogyan mert ön, uram?...~- Engedje meg
1108  IV,  7  |                 Pedig én azt hittem, hogy ön innét csak odamehet.~Tarczaly
1109  IV,  7  |                   a fejét.~- Az nem igaz! Ön hazudik!~- Elõadom a vádamat.
1110  IV,  13 |                  kezében.~- Nem veszi meg ön ezt a zálogcédulát? - kérdé
1111  IV,  13 |                   hozzá.~- Vagy azt hiszi ön talán - kérdém csodálkozva -,
1112  IV,  13 |               többet öt-hat forintnál. Ha ön kiváltja, éppen tíz forinttal
1113  IV,  13 |              Meghalni mindig ráér. Hiszen ön még erõs, munkabíró férfi.
1114  IV,  13 |                   amihez ingyen jutnék, s ön abban is megakadályoz. Hát
1115  IV,  13 |                  is lehetetlen?~- Ha éhes ön, jöjjön, még találunk valahol
1116  IV,  13 |                      De hát mért nem megy ön dolgozni?~- A gyár, ahol
1117  IV,  13 |        gomblyukában rendjellel.~- Ah, ah, ön tehát elhozta a rendjelet
1118  IV,  13 |                  mentettem meg!~- Hogyan? Ön? Ne tréfáljon.~- Éppen nem
1119  IV,  13 |               furcsa eset! Mikor mentette ön meg?~- Körülbelül egy hónap
1120  IV,  16 |                   hát törvények vannak az ön országában is.«~Ez bizony
1121  IV,  20 |              Ebers megjelent a Burgban.~- Ön írta az elmebetegségekrõl
1122  IV,  20 |                 Ebers dadogott valamit.~- Ön tüzetesen foglalkozott az
1123  IV,  20 |             nyerjen kifejezést.~- Ah úgy! Ön rendjelet akar? Nemde?~-
1124  IV,  22 |        végigkocsiztam a várost.~- Hogyan, ön most látja elõször Pestet?~-
1125  IV,  22 |                   nem most látom elõször. Ön is sírna, ha akkor látta
1126  IV,  24 |                   megnyírva dáma módra.~- Ön itt, gróf úr? Fogadja bájos
1127  IV,  27 |               ugye szomorú dolog? Hol van ön szállva?~- Sehol, az isten
1128  IV,  27 |              barátja vagyok a ház urának. Ön talán rokon?~- Hát nem mondták
1129  IV,  35 |                 elõ semmi rendetlenség.~- Ön alkalmasint ugratni akar
1130  IV,  35 |                   éppen semmit.~- De hisz ön azt mondja, hogy sohasem
1131  IV,  35 |                     Hogyisne! Hova gondol ön? Hiszen minden rendben van.
1132  IV,  37 |               Kikerestem az ügydarabot.~- Ön tehát dr. Kniep Mihály?~-
1133  IV,  40 |                 szoktam az idõmet. Fogjon ön magának más bolondot.~Sorba
1134  IV,  40 |                   mi, és kik önök? Fogjon ön magának más bolondot.~A
1135  IV,  41 |                      Igenis, én vagyok.~- Ön? - hebegtem megzavarodva. -
1136  IV,  43 |            hunyorított a szemeivel:~- Hát ön a gyûlésen volt! - (Ej,
1137  IV,  43 |                 volt mindenben.~- Ezek az ön fiacskái? - kérdé a két
1138  IV,  44 |             koponyák találkoznak ideát.~- Ön nagyon sötéten fogja fel
1139  IV,  44 |                  hõsnek.«~- Nos, mit szól ön ehhez? Ennek a hátgerincnek
1140  IV,  44 |                    most jut eszembe, hogy ön alkalmasint nem olvasott
1141  IV,  44 |                eszébe juthatott volna!…~- Ön tehát azt gondolja…~- Én
1142  IV,  48 |                     Íme, hallja tehát. Ha ön San Franciscóból New Yorkba
1143  IV,  48 |                  hány vonattal találkozik ön szemben?~A fiatal vasúti
1144  IV,  48 |                 szólt a császár.~»Kicsoda ön?«~»Én Napóleon vagyok.«~
1145  IV,  48 |                   hadd hallom, mire képes ön ezért?«~»Mindenre, fölség.«~»
1146  IV,  48 |                  az akadémia l. tagja.«~- Ön ugye kálvinista - kérdé
1147  IV,  48 |                 de bocsánat, édesatyám az ön nevében kikötötte, hogy
1148  IV,  48 |               hotelt »Matschaker Hofnak«? Ön persze nem tudta volna.
1149  IV,  48 |             próbált a Teleki díjaknál.)~- Ön nõül akar engem venni? De
1150  IV,  48 |                akar engem venni? De tudja ön azt, hogy mindenkinek egy
1151  IV,  48 |                  iktatót.~- Miért nem jár ön hozzánk? - kérdé szelíden
1152  IV,  48 |                  ülve.~- Holnap meg fogja ön tudni a matschakereket.~
1153  IV,  48 |                   szemeit lesütve:~- Akar ön engem nõül venni?~(A költõi
1154  IV,  49 |                 áttekintve a tárgyakat.~- Ön ne beszéljen. Az a szakértõk
1155  IV,  50 |           SZARVASOK HÁREME~1885~- Szokott ön vadászni? - szokták tõlem
1156  IV,  50 |                  vigyáz a teheneire, mint ön képzelné.~A szarvascsorda
1157  IV,  50 |            agancsaik csattognak. Maradjon ön itt!~S õ maga lihegve rohant
1158  IV,  54 |               hozzátevé -, de hogy jut be ön?~- Belopózom.~- Hátha észreveszik
1159  IV,  62 |                 Elõfizetni jött? Mit akar ön ezzel?~- Én istenem, mit
1160  IV,  62 |               akarhatnék egyebet, mint az ön becses lapját járatni.~Összefonta
1161  IV,  62 |             valami más lapot ajánlhatnók? Ön egészen másképp néz ki,
1162  IV,  62 |                 törtem ki bosszankodva -, ön túlságig viszi a szerénykedést.
1163  IV,  62 |       szerénykedést. Nekem semmi közöm az ön lapjához, hogy milyen. Nem
1164  IV,  62 |        szándékától!~- Hogyan? Hát meg van ön bolondulva? Tönkretehetném
1165  IV,  62 |                    be kell váltania.~- De ön egy családot tesz tönkre.
1166  IV,  62 |             gyermekes ember vagyok, uram. Ön nem fogja kivenni a falatot
1167  IV,  62 |                gyermek, uram… öt gyermek! Ön eláll attól, hogy én minden
1168  IV,  64 |        tudakozódni: ha megjelent-e már?~- Ön nyert! - hörgé Kohn. - Ön
1169  IV,  64 |                 Ön nyert! - hörgé Kohn. - Ön nyert!~- Tudtam elõre! -
1170  IV,  64 |                  köszönhetem a dolgot. Ha ön nem szerzi meg…~- Nem kívánok
1171  IV,  64 |                Nos, legott benyitottam az ön boltjába. És, mert hétszer
1172  IV,  68 |                   már szemtelenség! Õrült ön? Hogy mer velem így beszélni?
1173  IV,  71 |              fejét kedvesen hátravetve -, ön, úgy látszik, nagy francia.
1174  IV,  73 |         tulajdonos.«~»Kevesebb valamivel, ön csak a férj - szólt õ sötéten -,
1175  IV,  73 |                Boldog isten, mirõl beszél ön, Cassagnac úr? Én csak a
1176  IV,  73 |              kacagott fel Cassagnac -, no ön akkor engem szépen megtréfált
1177  IV,  73 |          névjegyemre. Apropos, mikor jött ön Budapestrõl?«~»Tegnap, elnök
1178  IV,  73 |                    Mennydörgettét, várjon ön holnaputánig, mert nekem
1179  IV,  73 |                   van, hanem csináltasson ön nekem ahelyett egy másikat.
1180  IV,  73 |              Hálálkodva borult nyakamba:~»Ön egy nagy lélek!« - rebegte
1181  IV,  76 |                 fiú«. Jól van, jól, de ha ön így akarja venni, mondám,
1182  IV,  81 |               kapucínert! Apropó hol volt ön a nyáron?~- Sehol - dünnyögte
1183  IV,  81 |                kiáltá hevesen -, mit akar ön a kalapommal?~- Én - hebegte
1184  IV,  81 |         ma-magamnak öntõl sze-szerezni.~- Ön is! - kacagott föl mély
1185  IV,  81 |                 méltatlankodás áradata. - Ön egy ostoba hiú fiatalember,
1186  IV,  81 |                magam türtõztetni, igenis, ön egy hiú fiatal bolond.~-
1187  IV,  81 |                  Semmi de, mert tudja meg ön, fiatalember - s itt a penész
1188  IV,  81 |         szemgödrei kidagadtak -, hogy nem ön az elsõ ilyféle ember. El
1189  IV,  81 |                 halkan mondá:~- Tudja meg ön, fiatalember, hogy ez már
1190  IV,  81 |            fejemen három nap óta.~- Ah!~- Ön bizonyosan ismeri Pélyi
1191  IV,  81 |         beleegyezem, S itt van ni, ma meg ön vesz üldözõbe a kalapomért…~-
1192  IV,  84 |                 úton találkoztak.~- Tudja ön, miként becstelenített meg
1193  IV,  84 |             fogadja a párbajt, s mit tesz ön ez esetben?~- Lemondok a
1194  IV,  84 |                  Rápolty. - De hisz akkor ön bolond.~- Úgy - szólt most
1195  IV,  84 |                 hirtelen lecsillapodva. - Ön engem bolondnak tart, uram.
1196  IV,  84 |                  vagyok a »bolond«, akkor ön a »tolvaj«. Most már nem
1197  IV,  84 | gyümölcsmaradványokat, dorgálva mondja:~- Ön gyümölcsöt evett, pedig
1198  IV,  84 |                  a másik vallására, s így ön nem katolikus; a lutheránus
1199  IV,  84 |                   is megkérdezik: így hát ön nem lutheránus; a református
1200  IV,  84 |               való?«: így hát, uramatyám, ön református?~A jó öreg beismerte,
1201  IV,  86 |           ordított fel a halál dühösen. - Ön a jobb kezemet akarja levágni?
1202  IV,  86 |                   tanácskoznak azon, hogy ön miatt nem tanácsos ide jönni.
1203  IV,  88 |                 volt, hanem egy rendõr:~- Ön foglyom.~Mari fölsikoltott.~-
1204  IV,  88 |                   Az lehetetlen.~- Igenis ön. Egy férfi járt tegnap a
1205  IV,  90 |             külszín csal… Persze, persze… Ön nem hitte volna? Meghiszem.
1206  IV,  90 |                Mégpedig azt szeretném, ha ön szerezné meg a munka kiadási
1207  IV,  90 |               nyomatni gyõzze. Mit képzel ön? Egy könyv a „láthatatlan
1208  IV,  90 |                 reménykeltõ hangomon. »Az ön költségén, miért ne!«~Megegyeztünk
1209  IV,  90 |               vágott erre.~»Hogyan, uram! Ön ezt semmibe se veszi? Mondhatom
1210  IV,  92 |             Bácskába, ha az élete kedves. Ön vézna ember, gyenge testalkatú,
1211  IV,  92 |             mordizom adta, hát mit képzel ön az én házamról? Zsivány
1212  IV,  92 |                 doktor oda! Ne hallgasson ön a doktorokra. Ezek az emberek
1213  IV,  92 |                 édes gúnyolódással.~- Hát ön csakugyan kidõlt már?~-
1214  IV,  93 |          körülbelül a következõ volt:~»Az ön becses közremûködésére nagy
1215  IV,  93 |                     Micsoda? Hát nem volt ön fõpostamester?~- De bizony
1216  IV,  93 |               abban a hitben voltam, hogy ön szakember, s az országos
1217  IV,  94 |                    mondá a rendõrfõnök -, ön nem bír korcsmatartási engedéllyel.~-
1218  IV,  94 |                   italokról.~- Hát ez mi? Ön tetten éretett és keményen
1219  IV,  97 |             dolgára, mert azért jöttem az ön sürgõs levele következtében.~-
1220  IV,  97 |             Vankovics! Vankovics! Hol van ön, gaz kópé? Jöjjön, jöjjön!
1221  IV,  97 |                    Olyan súlyosnak tartja ön az esetet? - kérdé anyám
1222  IV,  97 |                körülmény.~- És mit gondol ön, mi lesz ebbõl?~- Hát az
1223  IV,  97 |          veszedelemben forog az ember, és ön nincs itt!~- A falitáblákat
1224  IV,  98 |                kérdezni:~- Richtig! Tudja ön a kalabriászt?~- Semmiféle
1225  IV,  98 |              hárman volnánk partnerek; ha ön tudná a kalabriászt.~Láttam
1226  IV,  98 |            kellett feküdnie sokáig.~- Tud ön tartlizni? - kérdé.~- Nem.~-
1227  IV,  98 |          vagyonommal jót állok.~- De hisz ön a vagyonát már eladta. Tessék
1228  IV,  101|               Csak keressen föl ott; vagy ön, vagy a fia.~Másnap a Majornoky-kastély
1229  IV,  105|                   választásokat mégiscsak ön csinálja.~- A választásokat? -
1230  IV,  109|                   protezsálni fogom. Mert ön is megérdemli.~A titkár
1231  IV,  109|        egyszersmind köszönettel veszem az ön ajánlatát leendõ utódjára,
1232  IV,  109|         véglegesen határoznék, az ügyeket ön vezesse.«~Borosnyói Pál
1233  IV,  111|                fizetés, kedves ügyvéd úr. Ön mától fogva családi ügyvédem.
1234  IV,  111|                      Igen szívesen.~- Tud ön a puskával bánni?~- Valóságos
1235  IV,  111|                   báró. - Hát nem szokott ön ebédelni?~- De igen. Csak
1236  IV,  111|                     El vagyok tökélve rá. Ön megy be elöl, én pedig utána
1237  IV,  117|           kisasszonyra fordítottam.~- Ah, ön éppen jókor jött - szólt
1238  IV,  117|                így szólt hozzám:~- Hallja ön künn a kertben?~- Mit, kisasszony?~-
1239  IV,  117|            választás határnapját. Mert az ön távolléte bizonyosan megnevelendi
1240  IV,  120|                  bolondok az okai. Mondja ön, uram, hogy»igen« vagy »
1241  IV,  120|              szembejövõ igent mond.~- No, ön boldoggá tette a gyermekeket, -
1242  IV,  122|             bolond egy história. Írja meg ön az utókor emlékezetére,
1243  IV,  127|                   egy kicsit nehéz. Hanem ön tegyen meg elõbb királlyá
1244  IV,  128|              férfihûségben? Lehetetlen!~- Ön talán hisz?~- Hogyne! Be
1245  IV,  131|                  szórakozottan - és látta ön a pápát?~- Ettem is belõle.
1246  IV,  139|                egy egész mûvet lop. De az ön Kohnja egy közönséges szarka,
1247  IV,  142|                   fölületesen ment.~- Hát ön miért került ide? - kérdé
1248  IV,  148|                  leszek ezentúl.~- Legyen ön olyan, - pattant fel büszkén
1249  IV,  148|                 akar. Semmi szükségünk az ön elnézésére.~- No, no, anyjuk -
1250  IV,  148|              hazafiságunkból. Csak legyen ön, kérem, jó és alázatos.
1251  IV,  148|                 szép. Hát ösmer minket az ön mamicája?~- Nem, nem. De
1252  IV,  152|                      Korenka! - mondám. - Ön ma egy röggel hajított meg
1253  IV,  152|                   nem a német nyelv, hisz ön éppen csak tótul és németül
1254  IV,  152|                   Tudja-e, uracskám, hogy ön egy igen rossz modorú egyéniség?~
1255  IV,  152|                  meg találnák mondani. De ön persze nem tudja a virágokat
1256  IV,  152|                 istenért!~- Ugyan, ugyan! Ön rögtön felindul. Pedig hiszen
1257  IV,  152|                  az elnök megszólított:~- Ön talán beteg, ügyész úr?~
1258  IV,  152|                   szólt megvetõ hangon:~- Ön szamár!~Én erre is csak
1259  IV,  152|                sincs. Mindegy, jókor jött ön. Át fogom helyezni.~- Köszönöm,
1260  IV,  152|                  stb. Azután így szólt:~- Ön bankóhamisítással van vádolva.~
1261  IV,  152|                   corpus delicti itt van! Ön rajzolta ezen…~Sietve tolta