1-500 | 501-1000 | 1001-1231
Rész, Fejezet
1 1, 1 | napot, édes Gyurka bátyám! - szólt oda a huszár szelíden, de
2 1, 1 | Gyurka bácsi.~- Mindörökké! - szólt a gazda, aztán ijedten mereszté
3 1, 1 | egy fél óráig senki sem szólt egy hangot sem; a nyomorék
4 1, 2 | Fizetõdik a hagyatékából! - szólt Feri esküdt. - Ki örökölte
5 1, 2 | kerítéstelen udvarba.~Senki sem szólt egy hangot sem, senki sem
6 1, 2 | legnagyobb leányom, Eszter! - szólt Gelbstein, s erõszakolt
7 1, 2 | szekrényt.~- Nyisd ki, Eszter! - szólt Gelbstein.~Nem nagy fáradságába
8 1, 2 | Nem lehet, nem írom föl! - szólt Sásdy határozottan, - a
9 1, 2 | haragtól.~- Ügyvéd úr, - szólt ünnepélyes, szigorú hangon -
10 1, 2 | Most már aludjunk! - szólt Sásdy.~De még aztán nagyon
11 1, 2 | Feri esküdt azonban nem szólt, nem kérdezett többé egy
12 1, 2 | kis ügyetlen! Sokáig nem szólt egyikök sem. Csak a nagy
13 1, 3 | kiütögetné a fogait rendre - szólt oda szemrehányólag Örzse
14 1, 3 | Olvassa meg kend a hordókat« szólt a királylány. Szót fogadtam
15 1, 3 | Kati.~- Talán dobolnak, - szólt Péter - vagy talán…~- Mit
16 1, 3 | mi is.~- Mit gondolsz? - szólt Boris asszony. - Az apád
17 1, 3 | embert csinálni. Nos, - szólt Marci felé fordulva - mi
18 1, 3 | Most igazat mondott - szólt az öreg úr az orvosnak. -
19 1, 3 | Látjuk, atyafi, látjuk - szólt az orvos - de hadd halljuk
20 1, 4 | szállást?~- Mindenütt! - szólt Kalap uram kurtán, s egyik
21 1, 4 | szerelmes soha.~Egyik sem szólt a másikhoz. A leány már-már
22 1, 4 | hanem bizonyosan nem tudni - szólt Miklós; - a zászlókat csak
23 1, 4 | dolgot lelkiismeretesen - szólt Miklós hévvel. - Miért legyen
24 1, 4 | ellen hiába protestál - szólt tüzesen. - Benne van az
25 1, 4 | Az egy óra elmúlt, - szólt Kalap tompán - menjünk!~
26 1, 4 | Nem valami találós mese, - szólt a másik - bízvást elmondhatom.~-
27 1, 4 | merészségét.~- Nem bánom hát, - szólt halkan - de végezzünk szaporán.~
28 1, 4 | gondolkozott.~- Elfogadom - szólt mohón. - Ki lõ elõször?~-
29 1, 4 | tényálladék tehát az, - szólt az ügyvéd - hogy én most
30 1, 4 | gondolatnak.~- Mint a jég! - szólt Erzsike mellé lépve és maga
31 1, 4 | urral, midõn rosszul lett, - szólt az ifjú elõlépve.~- Talán
32 1, 4 | Azontúl összeesett és nem szólt többé.~Mintha a kóválygó
33 1, 4 | és sóhajtott.~- Igen, - szólt az orvos udvariasan - õ
34 1, 4 | vagyunk, ahol voltunk, - szólt kedvetlenül - a lelki megrázkódás
35 1, 4 | beleegyezése csak a követre szólt.~- Hogy érti azt?~- Úgy,
36 1, 4 | Azért hívattam, amice, - szólt a dölyfös fõúr - hogy urat
37 1, 4 | kimúlni a restóráción; muzsika szólt hegyen-völgyön; hajnaltól
38 1, 5 | Nos?~Makkfői soká nem szólt semmit: megfagyott ajkaira
39 1, 8 | Nem az Ilonka vagyok - szólt ezüst csengõ hangon.~- Hát
40 1, 8 | Az egy óra elmúlt, - szólt Bike tompán - menjünk!~A
41 1, 8 | Nem valami találós mese - szólt a másik; - bizvást elmondhatom.~-
42 1, 8 | merészségét.~- Nem bánom hát, - szólt halkan - végezzünk, de szaporán.~
43 1, 8 | gondolkozott.~- Elfogadom - szólt mohón. - Ki lõ elõször?~-
44 1, 8 | gondolatnak.~- Mint a jég - szólt hirtelen Vilma mellé lépve,
45 1, 9 | bizony nem erõtetlek, - szólt az ismeretlen csavargókhoz -
46 1, 9 | vármegye elõtt.~Bornemisza így szólt a kézre kerített Szlimák
47 1, 9 | nagyra határozta magát, mohón szólt:~- Te nem vagy aljas ember,
48 1, 9 | Márton vagyok, teens uram - szólt reszketõ hangon a matuzsálemi
49 1, 9 | megkapatva fölugrott s így szólt:~- Domine Krupicsek, menjen
50 1, 9 | Bocsánat, spectabilis, - szólt Krupicsek úr - ne tessék
51 1, 9 | lakoljon.~- Menjünk, uram, - szólt az öreg elérzékenyülve s
52 1, 9 | veszélyben forog.~- Ah! - szólt fölrettenve fájdalmas hangon -
53 1, 9 | gondoltam, kimegy a fejébõl…~- Szólt errõl valakinek?~- Mindössze
54 1, 9 | mérgesen.~- Ah, ily korán? - szólt Krupicsek úr, s az akták
55 1, 9 | Mindent kisütöttem - szólt Kléner úr kedvetlenül, szürke,
56 1, 9 | ön buzgó tisztviselõ, - szólt Kléner úr meghatottnak látszó
57 1, 9 | egészen fölöslegesnek tartom - szólt Kléner s azután, hogy õ
58 1, 9 | tettem neki, amidõn így szólt hozzám: »Látogasson meg
59 1, 9 | Csak a dologra… a dologra - szólt közbe Kléner úr).~A gróf
60 1, 9 | domine, a többi iratokhoz, - szólt Kléner úr, a levelet Krupicsek
61 1, 9 | Nagyon jól tenné vádlott, - szólt közbe Kléner úr - ha a részletekbeni
62 1, 9 | olvasóközönség.)~- Elég! - szólt Kléner úr. - Ön befejezte
63 1, 9 | készen. De lesznek!~- Ah! - szólt Kléner úr csodálkozva, és
64 1, 9 | látszó dolgok is fontosak - szólt közbe Bornemisza komolyan. -
65 1, 9 | Bizonyára, bizonyára, - szólt a vizsgálóbíró - azok lehetnek,
66 1, 9 | Kléner úr, ön derék ember! - szólt Bornemisza a bíróhoz lépve.~
67 1, 9 | bizony nem erõltetlek - szólt az ismeretlen csavargókhoz -,
68 1, 9 | vármegye elõtt.~Gerge így szólt a kézre kerített Szlimák
69 1, 9 | Márton vagyok, teens uram, - szólt reszketõ hangon a matuzsálemi
70 1, 9 | mogorva volt Gerge, alig szólt egy-két szót, egyszer a
71 1, 10 | Ugorj fel, Miska fiam! - szólt a béresnek. - Eredj csak,
72 1, 10 | aranyos sörényét, s úgy szólt hozzá biztató nyájas hangon:~-
73 1, 10 | Márton vagyok, teens uram - szólt reszketõ hangon a matuzsálemi
74 1, 10 | hatalmas emberhez, és így szólt:~- Vitéz major uram! Én
75 1, 10 | istenhírével.~- Már mint én? - szólt Gracza ingerülten és a mellére
76 1, 11 | váltót zsiráltatni, mire így szólt tréfásan Sótony:~- Aláírom,
77 1, 11 | délre.~- Még csak leány - szólt közbe Blózik kántor, aki
78 1, 11 | No, az még nem kor! - szólt közbe a jegyzõ, gyanúsan
79 1, 11 | fõzés körül.~- Nem, nem - szólt egy elhárító mozdulattal -,
80 1, 11 | legyünk.)~- Isten neki - szólt most újra a másik -, ám
81 1, 11 | törõdj vele, Marci bátyám - szólt fennhéjázó gúnnyal Sótony. -
82 1, 11 | Ne tréfálj, Miskám! - szólt Tereskey egy fürkészõ tekintettel,
83 1, 11 | voltak kötve.~- Ez pamut - szólt tompa, fojtott hangon -,
84 1, 11 | szavaiban.~- Nem az, nem - szólt most a bíró -, nagyobb dolog
85 1, 11 | uram, a Hrobák viskójához - szólt Apolka. - Most már csak
86 1, 11 | Hogyne vertem volna meg - szólt félvállról -, mikor szófogadatlan.~
87 1, 11 | gyújtogatási dologban jöttetek? - szólt rekedtes vékony hangon,
88 1, 11 | Menjetek haza, fiam - szólt prófétai hangon az öreg
89 1, 11 | kis nyom már megint van« - szólt; Sótony helyeslést bólintott
90 1, 11 | tetejérõl.~- Itt vagyok - szólt, majd hirtelen körülnézett
91 1, 11 | Gyere fel, Apolka - szólt szelíden, méla rezgéssel
92 1, 11 | hidegen, Apolka?~- Oh - szólt az arcát Sótony felé fordítva -,
93 1, 11 | Hát az úgy van kérem - szólt most bele a galiba nótárius -,
94 1, 12 | halálra az apánkat.~- Nos? - szólt Krucsay félvállról, nevetve. -
95 1, 12 | Dobos-portára.~- Itthon vagyunk - szólt az asszonynéni, s felrázta
96 1, 12 | Szilágyi Márton uram is így szólt:~- Nini, a »rana rupta«
97 1, 12 | kenyeret; Pista türelmetlenül szólt a beteghez:~- Következik
98 1, 12 | Csak nem a királyhoz? - szólt közbe Pista.~- Hm! Meglehet,
99 1, 12 | számításba.~- Lassabban, urak! - szólt a fejedelem, és odacsapott
100 1, 12 | tudós uram, a dologra! - szólt bele Bánffy türelmetlenül.~-
101 1, 12 | a fejedelem bosszankodva szólt oda az apródoknak, de úgy,
102 1, 12 | roskadt.~- Kelj fel, fiam - szólt a fejedelem. - Ne félj semmit,
103 1, 12 | Felséges fejedelem - így szólt felbátorodva, miközben a
104 1, 12 | akar lenni.~- No, mi az? - szólt oda mogorván.~- Enni akarok -
105 1, 12 | ki.~Aztán fennhangon így szólt:~- No, hát akkor szent a
106 1, 12 | cimborák, míg végre így szólt Naláczi Farkas:~- Valld
107 1, 12 | kisasszony.~- Nem szükséges - szólt hidegen, elutasítón, de
108 1, 12 | Rozsomák!~- Nem Rozsomák? - szólt ez kétkedõ ámulattal. -
109 1, 12 | Akkor inkább od’adom - szólt gúnyosan -, hanem elõbb
110 1, 12 | megszólította.~- Te vagy, cimbora? - szólt a lova léptét meglassítva.~
111 1, 12 | egykedvûen.~- Hát nincs itt? - szólt ijedten Laci. - Hisz visszafutott.~-
112 1, 12 | legbelsõbb kamrába, s így szólt hozzá:~- Mit gondol kegyelmed,
113 1, 12 | cimborádnak.~- Hogyhogy? - szólt ez, nagy szemeket meresztve -,
114 1, 12 | elbeszéljem.~- Ez már baj - szólt Pista elszomorodva.~- Olyan
115 1, 12 | vérrel. »Vétek volna« - így szólt - »azt a hitet elmúlni hagyni,
116 1, 12 | mintha ismergetné, de nem szólt semmit, csak a fejét hajtotta
117 1, 12 | Nem tudom, felséges uram - szólt érzékenyen Dobos bácsi,
118 1, 12 | kérnek, mire egyetlenegyszer szólt közbe ingerülten Rákóczi:~-
119 1, 12 | Õ az áruló. Õ a tolvaj - szólt a fejedelem indulatosan. -
120 1, 12 | felelte.~- Hallgatlak - szólt Rákóczi, s leült egy zsöllyébe.~*~
121 1, 12 | nem igaz, felséges uram! - szólt fölháborodva István.~- Igaz,
122 1, 12 | történetre, s aztán így szólt:~- Sokat szenvedtetek, s
123 1, 12 | És igaz?~- Igaz bizony - szólt a fejét lehajtva szomorúan -,
124 1, 13 | építette volna.~Egy napon így szólt hozzánk:~- Esküdjetek meg,
125 1, 13 | az urak, míg üresedik - szólt közömbösen.~- Hiszen mióta
126 1, 13 | szemeiben.~- Mondd meg nekem - szólt a tanügyi bácsi, a szokásos
127 1, 13 | kakast, Jahodovska, hagyja - szólt közbe Druzsba úr komolyan,
128 1, 13 | meg.~- Misztifikáció! - szólt a professzor hangosan és
129 1, 13 | Jahodovsky természetesen nem szólt semmit, hanem annál inkább
130 1, 13 | semmit, hanem annál inkább szólt Druzsba úr azoknak, akikkel
131 1, 13 | járja?~- Találják ki! - szólt Druzsba rejtélyesen, de
132 1, 13 | hogy bánik velem az anyád - szólt hozzá panaszkodva. - Nincs
133 1, 13 | növényeket?~- Ezt az egyet - szólt a korcsmáros, megnyomkodva
134 1, 13 | Lehet is azt látni? - szólt a kertész. - Ma sárgás fehér,
135 1, 13 | Jó birtok?~- Jó a fene - szólt és megigazgatta a strucctollat
136 1, 13 | juhlegelõnek alkalmas - szólt idõsb Wildungen -, egy kis
137 1, 13 | nincs.~- Különös egy eset! - szólt a tanár gondolataiba merülve. -
138 1, 13 | felrázza.~- Hát Szilágyi? - szólt közbe ifjabb Wildungen.~-
139 1, 13 | kastélyba.~- Ha tudnád! - szólt a kicsike gúnyosan.~Druzsba
140 1, 13 | Kopál-féle fekvõséget - szólt a fiatal Wildungen udvariasan.~-
141 1, 13 | lóbázta a virágát.~- Báró úr - szólt Druzsba, midõn magukra maradtak -
142 1, 13 | néz-e be valaki, aztán így szólt Druzsbához:~- Minden rendben
143 1, 13 | fenyves szélén egyszerre így szólt, nem minden érzékenység
144 1, 13 | közelebb intette s így szólt reszketõ, tompa hangon:~-
145 1, 13 | sarkaiban.~- Tessék belépni! - szólt valaki belülrõl, németül.~
146 1, 13 | idegenre.~- Láncon vannak - szólt az öregúr, nevetve a Druzsba
147 1, 13 | festette ezt? - kérdé.~- Ohó! - szólt a major domus. - Elfelejtettem
148 1, 13 | meggyötrött lelke vonaglott.~- Ön szólt? - kérdé bárgyún, kidülledt
149 1, 13 | komorsággal.~- Hogy megegyük - szólt amaz természetes egyszerûséggel. -
150 1, 13 | Én vagyok a kényelem - szólt a zsámolyos és meghajtotta
151 1, 13 | Másnak nem mondanám - szólt aztán halkan, töredezetten,
152 1, 13 | hozzád egy komoly szavam - szólt, elvonszolva õt a gyertyánfalak
153 1, 13 | kell jönnöd.~- Lehetetlen - szólt közbe a leány, kezeit mellén
154 1, 13 | legeslegutolsó.~- Úgy? - szólt Druzsba úr jéghidegen és
155 1, 13 | Mindenütt keressük a borral, - szólt nyájasan a major domus. -
156 1, 13 | letakarva.~- Kész a kép, uram - szólt a piktor a leplet lehúzva. -
157 1, 13 | szögletbe és egy szót se szólt, elhagyta magát, mintha
158 1, 14 | Éppen az urat várom - szólt a kertész.~- Mit akarsz,
159 1, 14 | Balduin gyöngédségbõl nem szólt róla, Marosini pedig nyilván
160 1, 14 | aminõk ma.)~- Balduin! - szólt a nápolyi jóbarát feddõ
161 1, 14 | Ne, még egy percig - szólt Albertus, s egy kis sípot
162 1, 14 | pedig az ítélet halálra szólt. Hóhér csapja le a nyakát
163 1, 14 | fölemelte a fejét, s így szólt:~- Igen, Verona bírái. A
164 1, 14 | köpönyegét hátravetvén, így szólt:~- Verona bírái! Nagytekintetû,
165 1, 14 | cinterembe; ott a ravatalról rám szólt valaki. Azt hittem, egy
166 1, 14 | barátomat láttam a vérpadon - szólt Balduin -, ki néhány évvel
167 1, 14 | valóban méltó barátodhoz - szólt a fõbíró ünnepélyesen. -
168 1, 14 | csónakázni szeretne.~- Késõ van - szólt madame…~- Nem kapunk aztán
169 1, 14 | kapkodott egy percig, aztán így szólt, lecsillapodva:~- Szedje
170 1, 14 | gazemberrel kártyázni? - szólt, Korláthyra mutatva a másik
171 1, 14 | volna igaz, János bácsikám - szólt élénken Eszter, - hisz az
172 1, 14 | Parancsoljon, madame - szólt franciául, félénk hangon.
173 1, 14 | a két ártatlant!~- Ohó - szólt a bíró végtelen dühre lobbanva. -
174 1, 14 | magamnál.~(No, hallja - szólt közbe a bíró -, én még ilyen
175 1, 14 | bûnhõdésemet.~- Ön nagy karakter - szólt a bíró és melegen megszorongatta
176 1, 15 | arccal.~- Hippolyt fiam - szólt -, lépjen elõ!~- Minek? -
177 1, 15 | nyitott szemeivel és nem szólt semmit. Nem értett õ ebbõl
178 1, 15 | szöveteket, de nem, õfelsége így szólt a reggeli után a királynéhoz:~-
179 1, 15 | találja visszavenni szavát - szólt sértõdve -, én megadom magamat.~
180 1, 15 | utána.~- Csinos és kedves - szólt megelégedetten, s aztán
181 1, 15 | Beatrixra.~- Természetesen - szólt Beatrix. - Miért ne mehetne
182 1, 15 | Hippolyt, nem irigylem - szólt Angelo. - Kenyérbe jutott,
183 1, 15 | tegyen?~- Hát nem tudjátok - szólt közbe a pap gúnyosan. -
184 1, 15 | elénkbe toppant egy fiú és így szólt: »Ne sírjatok, én elvezetlek
185 1, 15 | velük.~- De már nem sokáig - szólt Fulvio lovag, az úti-marsall -
186 1, 15 | visszamenniök.~- Igaz ez? - szólt elkomorodva a prímás. -
187 1, 15 | bûntõl.~- Én édes istenkém - szólt bele Anetta anyó, az õ édeskés,
188 1, 15 | felugrott a vállára és így szólt:~- Lovagolni akarok rajtad.~
189 1, 15 | Kend megértett engem - szólt a király. - A dinnye ideje
190 1, 15 | a madár, aki megfogta - szólt õfelsége mosolyogva -, kérdezzétek
191 1, 15 | szeretett öcsénk és rokonunk - szólt fel kesernyés gúnnyal -,
192 1, 15 | hozzá lelki ereje.~- Igen - szólt szelíden -, a madártojásokból.~
193 1, 15 | négyszemközt, rögtön - szólt lihegve, izgatottan.~Késõ
194 1, 15 | a Czobor uram mondókája; szólt pedig a kis Gregorióról,
195 1, 15 | No, de nincs benne kára - szólt a király nevetve -, mert
196 1, 16 | nyájasan mosolygott, aztán így szólt:~- Meg vagyok gyõzõdve hûségtekrõl.~
197 1, 16 | Annál jobb, annál jobb - szólt õfelsége szinte kedvetlenül,
198 1, 16 | õket ûzni, de a király így szólt:~- Szaporán, mit akartok?~-
199 1, 16 | akartok?~- Igazságot kérek - szólt az egyik férfi. - Ez a nõ
200 1, 17 | kigyelmed!~De bizony most se szólt Kaszperek egy mukkot sem,
201 1, 17 | maga a sztaroszta és így szólt, nagy mellét kidüllesztve:~-
202 1, 17 | meg a ló zabláját és így szólt Máriához:~- Menjünk hát,
203 1, 17 | Éppen nem tréfálok - szólt sötéten a rendõrfõnök. -
204 1, 17 | minisztere.~- Természetesen, - szólt gúnyosan - egy kísértet
205 1, 17 | magát.~- Jablonszka Mária, - szólt fojtott hangon, akadozva -
206 1, 17 | Vegye jegyzõkönyvbe - szólt a kormányzó Vilsinszkyhez
207 1, 17 | kíváncsiak, Éva leánya - szólt pátosszal -, hanem mondd
208 1, 17 | plébános maradt állva és így szólt:~- A püspök nevében! Én
209 1, 17 | de ülve maradt, és így szólt a beállott templomi csendben:~-
210 1, 17 | Meghízott.~- Én nem találom - szólt Salgovics. - Olyan, mint
211 1, 17 | Vegye át a holttestet, - szólt harsányan - és végezzen
212 1, 17 | felhõk felé.~- Valóban, - szólt egy kicsit selypesen, de
213 1, 17 | No, csak az kellene - szólt ijedten. - Ennyi embernek
214 1, 17 | Ez bizony igaz lehet - szólt Kozanovich szórakozottan.~-
215 1, 17 | éppen jókor jöttetek - szólt hozzájuk szívélyesen. -
216 1, 17 | Nem abba járunk most - szólt Pawlovszky.~- Tudom, fiam.
217 1, 17 | ült az asztalhoz és így szólt:~- Hát ide hallgassatok,
218 1, 17 | e tekintetben.~- Úgy? - szólt a rendõrfõnök kedvetlenül. -
219 1, 17 | kell a csomót keresni - szólt meggyõzõdéssel.~- Jó, jó -
220 1, 17 | Valóban csodálatos történet - szólt elgondolkozva. - Aztán a
221 1, 17 | fölség.~- Kár volna érte - szólt mélabúsan a király.~- Egy
222 1, 17 | székében és szintén nem szólt jó darabig; csak nagysokára
223 1, 17 | Nagy kegy fölségedtõl - szólt Hanna grófnõ mély meghajlással. -
224 1, 17 | Az vagyok, ragyogok - szólt kihívóan -, ha éppen tudni
225 1, 17 | nekem, szép asszonyka - szólt a király.~Kaszperekné fitymálva
226 1, 17 | Mindnyájunk után, édes Strang - szólt közbe a gróf csendesen.~-
227 1, 17 | Mindennapi történet - szólt Nowogradszky ásítva.~- Különben
228 1, 17 | borkereskedõvel.~- Hm! - szólt közbe a rendõrfõnök. - Hát
229 1, 17 | hozatott, pallos általi halálra szólt a nyolc fõcinkosra nézve.
230 1, 17 | akarsz!~- Istenemre mondom - szólt a sztaroszta -, ez a fickó
231 1, 17 | Ismerõsnek látszik nékem - szólt halkan a Csernyiczky karját
232 1, 17 | kutyagyerek!~- Az ám, az ám - szólt a sztaroszta szórakozottan,
233 1, 18 | Megházasodom - hörgé.~- Hm, - szólt az öreg, vörhenyes bajuszát
234 1, 18 | Mihály öcsém!~- És aztán? - szólt Mihály fanyarul.~- Nézd
235 1, 18 | hogy rosszul érzi magát - szólt tompán, szomorúan, hogy
236 1, 18 | fölemelkedett. - Valaki van ott? - szólt újra.~Senki sem felelt.
237 1, 18 | megmarkolván egy vasvillát, így szólt:~- Megnézlek, ha ördög vagy
238 1, 18 | Igazán jó ember vagyok - szólt Marjánszky hirtelen elhatározással. -
239 1, 18 | Kire haragszik?~- Kire? - szólt a hajába markolva. - Hát
240 1, 18 | hiszen itt vagyok én - szólt közbe Kártony uram a mellét
241 1, 18 | Ez a Borcsányi háza? - szólt az elkedvetlenedett Mihály
242 1, 18 | a tiedet meggyomlálta - szólt Körmöczy nevetve.~Bizony
243 1, 18 | Bogárka… nemcsak amiatt - szólt lankadtan, tompán, valóságos
244 1, 18 | ej, nem bízott bennem? - szólt szemrehányó hangon Marjánszky. -
245 1, 18 | Marjánszkytól.~- Semmi, semmi - szólt késõbb -, csak eszembe jutott…
246 1, 18 | Önök után tudakozódott - szólt és egész testében reszketett. -
247 1, 18 | oh, a szegény atyját! - szólt metszõ gúnnyal, feszesen
248 1, 18 | belõlem?~- Semmit se akarok - szólt Körmöczy megvetõen. - Eressz
249 1, 18 | csöngettyût venni. Szépen szólt, de nagyon meghúzta õket
250 1, 19 | ezredesre, s kislányos zavarral szólt:~- Hogy a Nagy József hadnagyot
251 1, 19 | kívánságom az lett volna - szólt a grófné a templomi csöndben,
252 1, 19 | mint a fal.~- Jól van - szólt rekedtes hangon. - Ezennel
253 1, 19 | sem a másikat, hanem így szólt ebéd után, nagy figyelem
254 1, 19 | dolgot a földesúr, soha nem szólt róla többé a Daninak, csak
255 1, 20 | beszéljen errõl!~Ez Moronyinak szólt, de a beszély-író sok jogai
256 1, 20 | Ugyan ne bolondozz - szólt szinte elérzékenyülve. -
257 1, 20 | mit?~- Hogy válni fogunk - szólt fojtott hangon, s egy olyan
258 1, 20 | hetenkint.~- Hogy lehet az? - szólt nagy szemeket meresztve
259 1, 20 | becsületemen esett csorba.~- Úgy? - szólt gúnyosan a nagyevõ Tóth. -
260 1, 20 | kiment a diákokhoz és így szólt:~- Nos, nem untátok magatokat?
261 1, 20 | Otrokocsy Miska), s így szólt a megdermedve ott álló Moronyihoz:~-
262 1, 20 | Meg vagyok elégedve - szólt s arcára egyszeribe visszaköltözött
263 1, 20 | becsületét.~- No, hallod - szólt Kozsibrovszky, Moronyit
264 1, 20 | De már elég volt ennyi - szólt most ünnepélyesen Kozsibrovszky
265 1, 20 | bolonddá az öregapjukat«, szólt rájuk a küszöbrõl haragosan, »
266 1, 20 | természetesen.~Az asszony nem szólt többet. Nem látszott az
267 1, 20 | lelógó bajusza alatt és így szólt:~- Én azt hiszem, hogy Tóth
268 1, 20 | van a sok kotyogás.~Nem is szólt többé Moronyi, csak a házvezetõnõtõl
269 1, 20 | észrevenni.~- Hogyan? - szólt csöndesen, fojtott hangon,
270 1, 20 | teríték-e valóban.~- Ah - szólt azután vontatottan. - Az
271 1, 20 | vagyok, mint a hó.~- Tiszta - szólt gúnyosan a férj -, mert
272 1, 20 | minden nagyobb harag nélkül szólt be a szalonajtón:~- Gyere
273 1, 21 | mely három évi fegyházra szólt - elkezdett a szívére beszélni: »
274 1, 21 | Okos emberek a csehek - szólt közbe a Kápe-rápe -, azok
275 1, 21 | valamit?~- A pénzét akarjuk - szólt most durván Kártyi. - Adja
276 1, 21 | akart, maga Gerencsér is így szólt:~- Igaza van. Nem érdemes
277 1, 21 | Ez.~- Pulchra persona - szólt aztán diákul, hogy a közlegények
278 1, 21 | Persze, hogy megszolgálod - szólt, még jobban halkítva a hangját. -
279 1, 21 | Ne szóljon!~*~A vicebíró szólt:~- Hajts, Palkó!~A katonáknak
280 1, 22 | belõle parádét Gál János. Nem szólt az semmit, ha nem kérdezték;
281 1, 22 | ha kérdezték is, keveset szólt. Ott feküdt a lócán egykedvûen.
282 1, 22 | lelkem, ha már itt van - szólt közbe Gálné asszonyom -,
283 1, 22 | meghalt volna kend.~- Vajon? - szólt az öreg parasztkirály, megnyomkodva
284 1, 22 | lenni.~Gál uram egy szót se szólt, csak a fejét rázta és pipázott
285 1, 22 | csendesen.~- De lássa - szólt a doktor rábeszélõ hangon -,
286 1, 22 | kishitûséggel.~- Úgy, úgy - szólt közbe a jegyzõ. - Szépen
287 1, 22 | földben: a gazda semmit sem szólt, hallgatta, hallgatta és
288 1, 23 | szokott helyeinken. Sohasem szólt még olyan szépen az orgona,
289 1, 23 | egykedvûséggel.~- Helyes kis fruska - szólt az öreg -, de a ládája se
290 1, 23 | Nekem minden terhemre van - szólt kategorice. - De hát már
291 1, 23 | akarja nézni a kertünket? - szólt aztán olyan fölényes pártfogói
292 1, 23 | gyanánt kezel.~- Jöjjön - szólt csöndesen, álmatagon, a
293 1, 23 | Ön jó fiúnak látszik - szólt lágyan, behízelgõ hangon -,
294 1, 23 | eljárás.~- Hát nem neki szólt? - kérdém mohón.~- Persze
295 1, 23 | fordította el.~- Hiszen olvasta - szólt azután fáradtan, elhalón,
296 1, 23 | leányt csodálom, mamácska - szólt most az édes mamám. - Mertem
297 1, 23 | szokottnál, nagyapám így szólt a templomnál a kocsisnak:~-
298 1, 23 | kis csalással, hogy nekem szólt a levél. Itt van ez a jámbor
299 1, 23 | besiettünk a templomba, még szólt az orgona, de a helyeinkrõl
300 1, 23 | Megfordult, utána nézett.~- Te - szólt aztán mohón, engem oldalba
301 1, 23 | kabátgalléromat vidáman és így szólt:~- No, hát gyerünk be a
302 1, 23 | vadállathoz hasonlított.~- Hm - szólt közbe a nagyapa -, a Prakovszky
303 1, 23 | A zsoltár, mely az Úrnak szólt, éppen azoknál a szavaknál
304 1, 23 | fölizgatta; egész félhangosan szólt oda az elõtte való padba:~-
305 1, 23 | Szegény öreg Prakovszky - szólt közbe az édesanyám, s egy
306 1, 24 | táncoltál volna.~- Visszavonom - szólt Ida alázatosan.~Keviczky
307 1, 24 | a nevemet.~- Hagyd el - szólt nevetve -, téged már ismerlek
308 1, 24 | szerint.~- Jó napot magának - szólt kedélyesen -, mi újság in
309 1, 24 | ideszabadult valahogy. Hé, fickó - szólt oda dölyfösen egy a tornáchoz
310 1, 24 | igen. Enfin, igaza van - szólt szemmel láthatólag lecsillapodva. -
311 1, 24 | is megszánta õket és így szólt a szolgákhoz fejedelmi prosopopeával
312 1, 24 | lakik.~- Hm, ez igaz lehet - szólt elgondolkozva. - Adjon nekik,
313 1, 24 | a brüsszeli csipkéim - szólt egy lemondó sóhajjal Lazsányiné,
314 1, 24 | világra Eperjesen) és így szólt a beállott mély csöndben
315 1, 24 | Stefi, ne szemtelenkedj - szólt közbe Lazsányiné.~- A férfi
316 1, 24 | lovag.~- Kedves menyem! - szólt ünnepélyesen s oly hûvös
317 1, 24 | ferslág volt. De végre is - szólt és most egyszerre váratlanul
318 1, 24 | vissza.~- Igen, igen, igen - szólt éneklõ hangon. - Keresse
319 1, 25 | ez, nem is titkolta, így szólt egyszer az országház pipázójában:~-
320 1, 25 | Arany Sasban. Reggel így szólt Molnár a nejéhez:~- Útiruhát
321 1, 25 | feleségét a csatornához, és így szólt azon idõknek pátoszával -
322 1, 25 | Budapesten van.~- Nekem nem is szólt - csodálkozék Molnár. -
323 1, 25 | miután végignézegette, így szólt:~- Tekintetes uram, valami
324 1, 26 | csendes idõ van odakünn - szólt közbe Vass Mihály.~- Taceas,
325 1, 26 | sovány vénasszonnyal.~- Nos - szólt, mihelyst megpillantott -,
326 1, 26 | Ugye, hogy megváltoztam? - szólt a cukrászné egy mély bánatos
327 1, 26 | Hagyjuk abba, kérlek - szólt apprehenzívusan -, majd
328 1, 26 | hitet, ha kívánsz.~- Úgy? - szólt most a fõispán egyszerre
329 1, 26 | Feleljen, elnök úr?~- Ez? - szólt az öreg zavartalan nyugalommal,
330 1, 26 | Hát csak annyit mondok - szólt magán erõt véve -, hogy
331 1, 26 | Talán tud valakit? - szólt a leány kedves kíváncsisággal.~-
332 1, 26 | sietnie, a fõispán pedig így szólt hozzánk: - »Magamat is szólít
333 1, 26 | most se felejtette el? - szólt, hamiskodó szégyenkezéssel
334 1, 26 | nem vagyok én kisasszony - szólt türelmetlenül.~A professzor
335 1, 26 | Hát csak ilyen az? - szólt szörnyen együgyû arcot vágva
336 1, 26 | egy ócska ködmönben és így szólt: »Adjon egy font húst, de
337 1, 26 | pallost.~- Jaj, hát miért nem szólt mindjárt, hogy bogarat vett
338 1, 26 | Hankával.~- Hankával? - szólt csodálkozva - semmire.~Nevettem
339 1, 26 | igazi.~- Mindegy az nekem - szólt diadalmasan -, akárhová
340 1, 27 | tollba mondta, amit kellett.~Szólt pedig a levél annak a bizonyos
341 1, 27 | veri rád.~- Itt a kezem - szólt mogorván a kékkõi szûcs.~
342 1, 27 | Egy föltétel alatt - szólt Balassa, a rõt bajusza alatt
343 1, 27 | Valami titok van benne - szólt idegesen -, hogy nem akarják
344 1, 27 | Minek az a komédia? - szólt gúnyosan.~- Nem tûrhetem,
345 1, 27 | kérdésem elõl, kérlek - szólt a báró mogorván -, mert
346 1, 27 | hazafias összejövetelekre, így szólt róla egyszer, s méltó, hogy
347 1, 27 | mutatkozott.~- No, hallod - szólt elképedve. - Meg találod
348 1, 27 | No, ez aztán különös - szólt a leány elcsodálkozva, és
349 1, 27 | nõsülni.~- Ah, nagyszerû - szólt véghetetlen gúnnyal. - Talán
350 1, 27 | odadobta a rablónak.~- Ohó - szólt Krúdy, útjába lépve, midõn
351 1, 27 | Én pedig azt állítom - szólt Krúdy határozottan és keményen -,
352 1, 27 | mindig szerencse.~- Jól van - szólt Balassa lassan, vontatottan,
353 1, 27 | korán reggel. Egy szót se szólt senkinek, csak eltûnt, köd
354 1, 27 | Ah, tehát megjöttek - szólt Balassa, leugrott a lováról
355 1, 27 | van végezve.~- Köszönöm - szólt a báró kelletlenül -, de
356 1, 27 | megkötözött legények.~- Ejha - szólt a báró nem minden gúny nélkül -,
357 1, 27 | Krúdyék, méltóságos báró úr - szólt az egyik legény, aki fölösmerte
358 1, 28 | sehogy sem illett hozzá, így szólt, merengõ tekintetét rám
359 1, 28 | Csak három üveg volt - szólt közbe a fizetõpincér.~-
360 1, 29 | izét, mire nevetett és így szólt: »Mr Smith okos ember, egy
361 1, 29 | Matykó.~- Teremteni kell - szólt parancsolón a hajdú. - A
362 1, 29 | Tudom én, mit beszélek - szólt magát nyeglén rázogatva. -
363 1, 29 | út a mieinkhez.~- Úgy? - szólt közbe az ablak melletti
364 1, 29 | És maga csak így-így - szólt végigtekintve a grófon a
365 1, 29 | ellenség úr (ez a hadnagynak szólt), miféle hadmûveletben van
366 1, 29 | féltem. Oh, úgy féltem - szólt szemérmesen, csöndesen egy
367 1, 30 | sovány vénasszonnyal.~- Nos - szólt, mihelyest megpillantott -,
368 1, 30 | Ugye hogy megváltoztam? - szólt a cukrászné egy mély, bánatos
369 1, 31 | volna?~- De még mennyi! - szólt az anyóka és szinte csepegett
370 1, 31 | A gonosz Vince erre se szólt semmit, éppen a készségeit
371 1, 31 | itt lenni egy doktornak - szólt Kupolyi uram, miközben õt
372 1, 31 | Meggondoltam a dolgot, kántor úr - szólt be az apóka. - Csak tessék
373 1, 31 | nyomván be a kalapját, így szólt:~- Igazságtalan vagy, Verona,
374 1, 31 | is jobban tenné…~- Eh - szólt közbe az apóka -, egy kis
375 1, 31 | alatt.~- Fekete kakassal? - szólt közbe Kupolyi, a szemöldjeit
376 1, 31 | leányt.~- Hallod, Vince? - szólt Kupolyi. - Azt mondja, eltûnt
377 1, 32 | Jaj, édes fiacskám - szólt azután némi titkolhatatlan
378 1, 32 | Õméltósága nevetett egyet és így szólt:~- Köszönöm a szíves jóakaratot,
379 1, 32 | összeszámolta az adósságokat és így szólt:~- Csak egy módon lehet;
380 1, 32 | szobájába.~- Bocsásd meg - szólt lesütött szemekkel, mint
381 1, 32 | asszony volt. Anyám ezután így szólt: »Tiszteletreméltó lelkész
382 1, 32 | No, no, ne reszkess - szólt hangosan. - A jó barát,
383 1, 32 | asszonyról egy szót sem szólt (mit tartozik az az uraságra?).
384 1, 32 | õrzötte, hogy semmit se szólt. Kobolinszky különben azt
385 1, 32 | ágy elõtt.~- Hogy én? - szólt bárgyún összezsugorodva. -
386 1, 32 | tiszteletreméltó uram és vendégem - szólt a kasznár és a pipáját lassan
387 1, 33 | megsimogatta a fiú fejét és így szólt hozzá:~- Pompás rokonokat
388 1, 33 | égett.~Csak úgy hanyagul szólt oda Filihez:~- Kinek a legyezõje
389 1, 33 | hallgatag volt egész nap, alig szólt egyet-kettõt gazdasági ügyben
390 1, 33 | mint egy orátor, aztán így szólt kedélyes ünnepélyességgel:~-
391 1, 33 | Fölkelt-e már Mariska?~- Igen - szólt Rédeky -, elmondtam neki
392 1, 33 | plenipotenciáriusunk.~- És mit felelt? - szólt lassan, fojtott hangon.~
393 1, 33 | hazamentek.~Fili pedig nem szólt egy szót se, mikor magukra
394 1, 33 | Majd máskor, édes Fili - szólt az özvegy megcsillapodva,
395 1, 34 | állja.~Egy darabig hozzá sem szólt, de a szerelmes, gyöngéd
396 1, 34 | az!~- Szervusz, Apró! - szólt az idegen úr kevélyen, fennhéjázón,
397 1, 34 | kisasszonyhoz.~- Ah, úgy? - szólt a csizmadia örvendõ vigyorgással. -
398 1, 34 | vagy a postára, vagy akihez szólt. (Hiszen ha tudnánk, kinek
399 1, 34 | Hiszen ha tudnánk, kinek szólt!) Zsuzsi kevéssel déli harangozás
400 1, 34 | Maros felõl. - Rossz jel - szólt Kapor János, az erõs varga -,
401 1, 34 | fülbemászó csodabogár. Arról szólt ugyanis az újdonság, hogy
402 1, 34 | lépegetett a szokottnál.~Nem szólt egy szót se útközben, csak
403 1, 34 | Meg vagyok gyalázva - szólt tompa, síri hangon a csizmadia -,
404 1, 34 | dolog.~Aztán a pénztárnokhoz szólt franciául:~- E mögött valami
405 1, 34 | ördögbe is, ez nem jó - szólt az elnök, sötéten nézve
406 1, 34 | Ezerszer.~- No, lássa, Apró - szólt a bíró. - Hátha téved…~-
407 1, 34 | csípõjére rakta a kezeit, s így szólt, a felsõ testét ide-oda
408 1, 34 | megszortyogtatta egy kicsit, aztán így szólt: - Sajnos, már el van adva.~
409 1, 34 | õket.~- Ne bántsák, kérem - szólt vidáman. - Szabad országban
410 1, 34 | Azért haragszom rád - szólt a fiú vakmerõen -, mert
411 1, 34 | Teringette fickója - szólt a szép piros orcáját megcsipkedve -,
412 1, 34 | a fia vagy?~- A tied! - szólt a gyerek, kevélyen kidüllesztve
413 1, 35 | Szobadíszítéshez, ugyebár? - szólt örvendezve, hogy kitalálta.~-
414 1, 35 | idõben történnek.~- Ah - szólt megelégedetten az ujjait
415 1, 35 | esztendõért? Isten belátta, és szólt: habes rectum, de már most
416 1, 35 | úr nem alkudta ki?~- Nem szólt semmit, csak ide rendelt.~
417 1, 35 | sugdoztak egymás közt, végre így szólt a legidõsebbik:~- Az a kérdés,
418 1, 35 | csak elcsináljuk valahogy - szólt Kozsibrovszky és a kocsissal
419 1, 35 | Arra majd én ülök rá - szólt Kozsibrovszky, és amikor
420 1, 35 | asszonyi ravaszságot és így szólt:~- Nekem úgy tetszik, Ninette,
421 1, 35 | Mindent meg lehet szokni - szólt közbe nagy bölcsen Knopp
422 1, 35 | érdemes azt kézben cipelni - szólt Kozsibrovszky fitymálólag. -
423 1, 35 | lapos földekkel, hol így szólt Kozsibrovszky:~- Ezek mind
424 1, 35 | kling, klang.~- Aha! - szólt Kozsibrovszky. - Ez annyit
425 1, 35 | vadászterületet óhajtanék megvenni - szólt édeskésen a báró.~- Nos
426 1, 35 | Honnan tudja a bácsi? - szólt fojtott hangon, elpirulva.~-
427 1, 35 | vagy nyolc vonó, s közbe szólt lágyan egy flóta, meg egy
428 1, 35 | ünnepélyesen köhintett és így szólt:~- Tisztelt uraim és bájos
429 1, 35 | aztán igazán nem tudom - szólt mosolyogva -, én vagyok-e
430 1, 35 | kívül is egy szép birtokon - szólt Wraditzné.~- Komolyan tetszik
431 1, 35 | Mindenemet elvesztettem - szólt nevetve.~Kozsibrovszky lecsatolt
432 1, 35 | minek fárasztja magát? - szólt kimérten, szinte bágyadtan.~
433 1, 35 | gyanútlan pillanatot s így szólt halkan:~- Nem adhatna nekem
434 1, 35 | ábrázoló képre, aztán így szólt határozottan, sötéten:~-
435 1, 35 | Nagyon kedves volt - szólt udvariasan a zálogbíró és
436 II, 2 | cukrot kérek még, madame, - szólt Gaillard apó Dumont asszonyhoz,
437 II, 2 | ült kávéja mellett, de nem szólt egy mukkot sem; olykor a
438 II, 2 | semmiféle rokona nincs - szólt egy lotharingiai születésû
439 II, 2 | állatorvos.~- Óhajtom - szólt madame Dumont -, hogy nemsokára
440 II, 3 | késõn akarod eltalálni - szólt egy szõke uracs.~- Pedig
441 II, 3 | fénytelen szemében.~- Jól van - szólt Aladár kétségbeesetten. -
442 II, 4 | öcsém, nem is tanácsolom - szólt Zsiga bácsi. - Az apja is
443 II, 4 | kellemetlen benyomást.~- Sárika! - szólt õnagysága célzatosan. -
444 II, 4 | A bizony nagy baj lesz - szólt Snapsz úr könnyedén -, mivel
445 II, 4 | viselje magát, Stofi bácsi - szólt Fenyéri -, hiszen úgyis
446 II, 4 | Tehát csakugyan... - szólt csüggedten a leány - ...
447 II, 4 | világnak!«~- Karambol! - szólt Miska öcsénk tréfásan.~Stofi
448 II, 4 | vagyok Snapsz Augusztin - szólt mosolyogva.~- Ah! - csodálkozott
449 II, 5 | Csodálatos! Ilyen helyen! - szólt Pilászi s lehajolt a verem
450 II, 5 | Majd megtudja idefenn - szólt Kubacsek. - Nyújtsa ide
451 II, 5 | történt?~Ezékiel bácsi nem szólt semmit, csak ökleit szorította
452 II, 5 | hajtásra maga.~És még ekkor sem szólt semmit, hanem leguggolt
453 II, 5 | mert az a puska nagyot szólt ez éjjel. Nem hallottad?~-
454 II, 6 | sikerül.~- Kíváncsi vagyok - szólt Nelli, finom keskeny ajkait
455 II, 6 | leánynak valami baja van ma - szólt Rózsa Nelkára célzólag. -
456 II, 6 | kocsonyát szegény!~Kamilia nem szólt semmit, csupán sóhajtott.~-
457 II, 6 | Nemde?~- Persze hogy... - szólt Sramko bácsi hirtelen.~-
458 II, 6 | Nem Stofi úr, hanem - ön - szólt Ilona.~- Én? Hogy?~- Úgy,
459 II, 6 | Tehát egy kis tévedés - szólt Stofi ügyvéd, feketekávéját
460 II, 7 | ilyen erõsen biztosítani - szólt Melanie -, mert félórai
461 II, 7 | szobában...~- Ezer örömmel! - szólt Mády kellemesen meglepetve. -
462 II, 7 | képzelte.~- Ha nincs terhére! - szólt Mády, amint a nagy vendégszobában
463 II, 7 | kiindult, hanem ahelyett - nem szólt többé egy kukkot sem, csak
464 II, 7 | világért sem, ha ön akarja, - szólt közbe Melanie, kinek magának
465 II, 7 | vagyok.~- Ön különös! - szólt Melanie kételkedõ bámulattal. -
466 II, 7 | öregúr megcsóválta fejét, nem szólt egy szót sem, hanem ismét
467 II, 10 | orvosra.~- Adieu, parti! - szólt hozzám Samu. - Legalább
468 II, 10 | láza.~- Gyújts gyertyát! - szólt megkönnyebbült tagokkal -
469 II, 10 | Sose várakozzál, testvér! - szólt mézédes malíciával. - Nincs
470 II, 11 | tudok érezni.~Fekete nem szólt semmit, elhitte neki.~-
471 II, 11 | mért teszi azt a grófnõ? - szólt álmélkodva a mérnök.~- Hogy
472 II, 12 | s teljes nyugodt hangon szólt:~Előre, harcfiak, a szent
473 II, 12 | tiszteletteljes bók után így szólt:~- Dicső fejedelem...~A
474 II, 13 | Ez nem sok... Mehet - szólt a kapitány szigorú hangon.~
475 II, 13 | ajkairól.~»Ne tovább! - szólt keserűen a fővezér. - A
476 II, 13 | lenni ismét.«~»Ne hidd - szólt Tiberius szemjártatással -,
477 II, 13 | magasabbra emelte fejét, azután szólt nyugodtan:~»Mivel nekünk
478 II, 13 | vonult át, azután hirtelen szólt:~»Legyen; te nem vagy oka
479 II, 13 | könnycseppek gördültek ki - nem szólt semmit, a fájdalom elnyomá
480 II, 14 | maradványokra.~- Mert lásd, öcsém - szólt aztán -, neked én nagy hálával
481 II, 14 | napon pedig egészen derülten szólt hozzám az ebédnél:~- No,
482 II, 15 | nekifogtunk a vár ostromlásának, szólt a puska és ágyú eszeveszetten;
483 II, 15 | Guyon Rikhárd!~- Igaz a... - szólt a vezér csüggedten.~- Itt
484 II, 17 | Írhat is olyan gúnyáért - szólt közbe az öreg legény.~-
485 II, 17 | majszterné asszonyomat is - szólt a Náci inas, ki a pofon
486 II, 17 | üdvösségét, azt is od’adom - szólt a majszterné felvillanó
487 II, 18 | tanári kar és ifjúság - szólt a direktor -, ma örömünnepet
488 II, 21 | gazdag özvegyasszonynak szólt:~»Kedves testvérem, Klára!~
489 II, 21 | a haldokló Örzsikérõl is szólt utolsó perceiben: »Aztán
490 II, 21 | van benned, gyermekem - szólt megindultan -, hanem azt
491 II, 22 | plánta ellen.~- Judit - szólt be az anyjukhoz -, ígérd
492 II, 22 | kerekedhetik Judit asszony.~Nem szólt semmit, némán igazítá helyre
493 II, 22 | kérdezte többé, s az nem szólt többé egyetlen hangot sem
494 II, 22 | holttestre. Egy szót sem szólt sem õ, sem az asszony. Ilyen
495 II, 24 | sort írt. A miniszternek szólt.~- Visszajövet fel fogja
496 II, 24 | akarok veled beszélni - szólt a nagybátya a díványra ülve -,
497 II, 25 | a falhoz lapulva. Ritkán szólt, nehezen ismerkedett; ha
498 II, 25 | ilyenekben.~- De hát miért nem szólt, az isten szerelmeért?~-
499 II, 26 | juhbõrrõl.~- Szervusz, zsidó! - szólt a szolgabíró úr - jó, hogy
500 II, 27 | Ne okoskodjon, barátom - szólt szelíden a buzgó emberhez. -
1-500 | 501-1000 | 1001-1231 |