1-500 | 501-1000 | 1001-1231
Rész, Fejezet
501 II, 31 | szolgálóra esett, de nem szólt semmit, hanem másnap titokban
502 II, 32 | hatalmú úr elõtt.~- Uram - szólt a herceg -, ön, tudom, nem
503 II, 32 | annyi idõ után találkozom - szólt a haza bölcse.~- Bizony,
504 II, 33 | rendelkezem vagyonommal! - szólt megindulva a király.~- És
505 II, 33 | segítni akarván rajta - így szólt:~- Ez igen közönséges növény,
506 II, 34 | lánykának házukat, s így szólt hozzá:~- Várj reám a kapunál,
507 II, 34 | voltak.~- Kedves anyám - így szólt gyöngéden a kis Nina anyjához -,
508 II, 34 | igen rosszul volt, és így szólt hozzám: Meg fogod látni,
509 II, 34 | megindították.~- Nina - így szólt -, tekinteted nem csalt
510 II, 34 | tudok szaladni.~- Nem - szólt anyja -, te még nem vagy
511 II, 34 | ébredjen.~Az apa pedig így szólt: - El ne menj hazulról,
512 II, 34 | ugrándozom egy kicsit - szólt a nyulacska -; s ha jön
513 II, 35 | és egy óra hosszat sem szólt egyikünk se. Dupin hirtelen
514 II, 35 | nem igaz? sokáig nem szólt semmit, míg végre egy áriát
515 II, 35 | házból. Dupin egy szót sem szólt, mit vett észre, hanem némán
516 II, 35 | visszajött, de ismét nem szólt semmit. És néma maradt egészen
517 II, 35 | Erre nézve azt kombinálom - szólt Dupin csodálatos biztonsággal -,
518 II, 35 | Mit kíván ön?~- Jutalmul - szólt Dupin felegyenesedve és
519 II, 35 | mint a halál. Egy szót sem szólt. Szívem mélyébõl sajnáltam
520 II, 36 | csakhamar ismét derülten szólt:~- Eh! minden kereskedõ
521 II, 36 | az esetet minden áron - szólt Harry - és be akarunk folyni
522 II, 36 | magánszobájába hítt, s így szólt hozzám: Dick, én önt becsületes
523 II, 36 | elpirultam, midõn Viellent úr így szólt hozzám: Ej, ej, nem szép
524 II, 36 | szemben Dickkel: egyik sem szólt sokáig. Végre Harry törte
525 II, 36 | meg a csendet, senki sem szólt semmit; de a némaság, a
526 II, 38 | lenne, ha tõlem függne - szólt Vilma.~- Puff! - mondja
527 II, 38 | tárgyra.~- Igen, igen - szólt közbe Feri -, maradjunk
528 II, 38 | hercegnõ szeretnék lenni - szólt Margit kevélyen felemelve
529 II, 38 | oly tudósnak, édes Vilma - szólt Margit gúnyosan -, én is
530 II, 38 | lenni.~- Csitt, gyermek! - szólt a báró - egy szót se többet!~
531 II, 38 | ravaszságból pityereg - szólt közbe Margit. - Jobb lett
532 II, 40 | örököseinek.~Végrendelete ekképpen szólt:~Legközelebbi örökösöm és
533 II, 40 | barnalevest...~- Azt hiszem - szólt a régész élesebben -, hogy
534 II, 40 | uraim?~- Ön talentum - szólt Ardon pátosszal. - Úgy legyen.
535 II, 40 | lehetünk szolgálatjára? - szólt Krebs.~- Az épületen látható
536 II, 40 | ez igen különös dolog - szólt az idegen mosolyogva. -
537 II, 40 | leánykát.~- El fogok jönni - szólt hirtelen -, valahányszor
538 II, 40 | elmúlt, elmúlt. Feledjük el - szólt Zengõ -, s örüljünk, hogy
539 II, 40 | talán most, édes Mari - szólt Zengõ -, ön oly szellemdús,
540 II, 43 | tudod, mert nincs a könyvben szólt a gróf. A leányka arca lángbaborult
541 II, 43 | menedékházára.~- Megható - szólt a földesúr. - Önnek csakugyan
542 II, 43 | fogjuk jegyezni.~- Értem - szólt a tanító jelentõségteljes
543 II, 43 | pedig, édes gyermekeim - szólt azután az öreg nagyságos
544 II, 45 | állomáson leszállt s így szólt Federoffhoz:~- Most elválunk,
545 II, 45 | szívességedet. Viszonozni fogom - szólt a cárné mosolyogva s kegyteljesen
546 II, 45 | fitymálólag duzzasztá fel s így szólt:~- Te nagyon ostoba vagy,
547 II, 45 | egyiket.~- Mi baja önnek? - szólt az hidegen.~- Eresszenek,
548 II, 45 | tevé õket és következõleg szólt a macskához:~- Te tudod,
549 II, 46 | két orcája.~- Gyermekem - szólt a báróné az ámuló leánykához -,
550 II, 48 | le fejét és egy szót sem szólt. Úgy érezte most magát,
551 II, 54 | pajtás!~- Kár gúnyolódni - szólt egy õszbe csavarodott faragó
552 II, 54 | Muszúr barátom - így szólt egy napon Balassa -, mehetsz,
553 II, 57 | fordult.~- Valahára, Jim - szólt Klarey úr kezeit dörzsölve,
554 II, 57 | eset!~- Helyesen van, Jim - szólt mr. Klarey - a szõke úr
555 II, 57 | Várom az esetet, uram, - szólt kedvetlenül, szúró pillantással
556 II, 60 | rózsáját.~Máskor meg így szólt:~- Boldogult apád nekem
557 II, 60 | mért hivattál, gyermek? - szólt az öreg szokása szerint
558 II, 60 | odaadom, méltóságos grófné - szólt most a leány hevesen, és
559 II, 60 | gondoskodunk a továbbiakról.~Így szólt a grófnõ, s azzal két darab
560 II, 60 | kertészt.~- Károly - így szólt a grófnõ a lihegve elõérkezett
561 II, 60 | Köszönöm szívességét, Károly - szólt a leány, midõn az ifjút
562 II, 60 | Miféle szörnyeteg ez - szólt ekkor végtelen megvetéssel -,
563 II, 60 | alak.~- Önök rendõrök! - szólt arisztokratikus hangsúlyozással. -
564 II, 60 | megtudni.~- Nem ismernek? - szólt - grófné némi gúnnyal. -
565 II, 60 | együgyû naivsággal.~- Legyen - szólt lecsillapulva a grófnõ -,
566 II, 62 | az elõbbi.~- Hogyisne! - szólt emez vissza gúnyosan -,
567 II, 62 | Nos, tehát itt vagyunk - szólt az idõsebb tiszt, egészen
568 II, 62 | a hadügyminiszteremnél - szólt Sándor cár szívélyes kézszorítás
569 II, 65 | gödörbõl, egyetlen szót sem szólt, hanem amúgy malterosan
570 II, 65 | nyújtá Butykosnak, s így szólt örömtõl csillogó szemekkel:~-
571 II, 66 | angyal egyetlenegy szót sem szólt az egész légutazás alatt.
572 II, 66 | végre nekibátorodott s így szólt félénken és egyszersmind
573 II, 66 | angyal ránézett s mosolyogva szólt:~- Az égbe a jó istenhez;
574 II, 66 | futotta át.~- Vigasztalódjál - szólt végre az angyal -, a célnál
575 II, 66 | ott laknak a jó Nemtõk - szólt az angyal midõn látta, hogy
576 II, 66 | ideig hallgatott s aztán szólt:~- Érted a szelíd leheletû
577 II, 66 | szelíden felemelé õt és szólt:~- Kelj fel, Pali, most
578 II, 66 | Körmös Pali vagy, nemde? - szólt az özvegy nyájasan a fiúhoz -,
579 II, 69 | jól van, kérem alássan - szólt az öreg a bajszát megsodorva,
580 II, 69 | közületek katona lenni? - szólt ekkor õexcellenciája felénk
581 II, 69 | elpirulva.~- Helyesen fiam... - szólt csillogó szemekkel a gróf. -
582 II, 70 | Igen. Ön ismeri tán? - szólt halkan tompán.~- Szomszédom,
583 II, 71 | ölelek.~- Az istenért! - szólt õ, a kísértet, - ne bánts,
584 II, 71 | nevetve.~- Egy kicsit! - szólt Ilka, míg én a kéjtõl reszkettem
585 II, 71 | Csak nem neheztelsz rám - szólt Ilona -, hogy ilyen messzire
586 II, 71 | megmagyarázta, hogy nem.~- Lásd - szólt õ ismét -, ellent nem állhattam
587 II, 72 | csak a fejét rázta és nem szólt többé egy mukkot sem. Az
588 II, 72 | meg az ön leánya kezét - szólt Péter izgatottan.~A kereskedõ
589 II, 72 | nem marad örökké titok? - szólt Miksa meghökkenve - hisz
590 II, 74 | Nagyon helyesen van, Sir - szólt a »fiatalabbik kedélyû«
591 II, 75 | kártyázni.~- Nem lehet - szólt, mélabúsan bekötött kezére
592 II, 75 | rajta.~- Teringette, uram - szólt Kvart úr -, ön kemény fickó,
593 II, 76 | az öreg Kákay Aranyosnak szólt. Mindegy. Az öregúr már
594 II, 78 | meg egy ismerõse, hogy így szólt hozzá.~- Mylord, ön le is
595 II, 81 | Ez lett ellopva?~- Ez - szólt dühösen -, nem érdemelte
596 II, 85 | demokráciáról, Istók egy szót sem szólt.~A szónoklatokat meghallgatta
597 II, 85 | kikalapálta!~Az én uram, Guyon így szólt hozzám, amint a vár elé
598 II, 86 | ennél; a ravasz Kolokán így szólt egy napon ragyogó homlokkal:~-
599 II, 90 | fürteit.~- Hol jártál? - szólt a vízitündér, édesen, szerelmesen,
600 II, 90 | rendelte apró népét.~- Te - szólt a legelsõhöz -, elmégy a
601 II, 93 | kivette keszkenõjét, s így szólt:~- Engedje meg, hogy könnyezzek...~-
602 II, 95 | mondtad, édes öregapám - szólt a lidércke, a kisebbik unoka -,
603 II, 95 | Szögediek vagyunk, édes húgom - szólt Ferenc bácsi -, éji szállást
604 II, 95 | elmondották, mi a kívánságok, így szólt az öreghez:~- No, majd meg
605 II, 95 | elmosolyodott, azután így szólt:~- Jól van, hát vigye haza;
606 II, 97 | és kinyitván azokat így szólt: Itt a tavaszi ruha, emebben
607 II, 99 | hideg van!~Némelykor így szólt: Milyen világ, Dith! Az
608 II, 99 | Ki van itt? Ki ön? ön szólt itt hozzám hazám nyelvén?~-
609 II, 99 | rázta meg fejét és soká nem szólt, nem kérdett semmit; nyitott
610 II, 99 | De õ nem érti önt! - szólt Edith erõltetett nevetéssel,
611 II, 99 | Miféle dolog ez, Sir? - szólt Edith megrázva karját.~-
612 II, 99 | Mily feledékenység - szólt mohón -, nem is kérdtem
613 II, 99 | tartózkodásáról.~- Igaz! - szólt elkomorodva.~Ralphnak sikerült
614 II, 99 | önnek emlékeznie kell - szólt -, egy szép magas hölgy,
615 II, 99 | a kilincset.~- Pál úr - szólt kemény hangnyomattal, miközben
616 II, 99 | Sir, nagy kitüntetés - szólt kacér mosollyal. - Én vagyok
617 II, 99 | mehetett...~- Igaz, Sir - szólt Edith kevés vártatva -,
618 II, 101| a botomat, anélkül, hogy szólt volna valamit.~Némán megszorítottam
619 II, 113| asszony fejet csóvált s így szólt:~- Vegye át a levelet és
620 II, 113| elvállalására.~- Nehezen fog menni - szólt Domándyné, alig palástolhatva
621 II, 113| állok, kimondom az igazat - szólt az öregúr egy mély sóhajjal -,
622 II, 113| kisasszony!~Kegyelmes uram - szólt Domándy megkönnyebbülve -,
623 II, 114| én is szeretném tudni - szólt Bonyvay.~Pistát kihívattam
624 II, 114| kérdém félénken.~- Õ is - szólt kishúgom halkan.~- Tehát
625 II, 116| hevesen a gyerek arcát, s így szólt:~- Válassz magadnak!~Rózsa
626 II, 117| végighallgatta, majd így szólt: »Egy szót sem értettem,
627 II, 117| Pali bácsira.~- Látom már - szólt az öreg, azt akarod kiolvasni
628 II, 117| élünk már a középkorban - szólt Andrássy -, mikor még nem
629 II, 117| venném annak semmi hasznát - szólt nevetve a kedélyes aggastyán -,
630 II, 117| Mily nagy szerencse, Sir! - szólt Neczpály ámulva.~- Azért
631 II, 117| magát sorsának, beült s így szólt:~- Kocsis, hajtson egy szabóhoz.~
632 II, 118| szegedi újság, ma délben így szólt:~- Az ördög tudja, miféle
633 II, 119| ezüstszínû folyamokban, s így szólt felséges atyjának tele vággyal,
634 II, 119| egyig.~- Örömhírt hozok - szólt a királyfi egy szenvedélyes
635 II, 120| nyelvellenes társaságot, s így szólt:~- Olvastuk kérvényeteket,
636 II, 123| a fára.~- Teringettét! - szólt a kormányos - már három
637 II, 123| De lássa, nem lehet - szólt a kormányos -, a csónak
638 II, 123| összenéztek, s az egyik így szólt:~- Menjünk el az árvákért,
639 II, 123| összeroskadt.~- Elájult szegény - szólt egy öreg nõ, ki szintén
640 II, 123| vízbe.~- No, ez egy ágy - szólt a kormányos közönyösen. -
641 II, 123| de borzasztót álmodtam! - szólt Kampós a szemeit dörzsölgetve,
642 II, 123| a picinyke arcát, s így szólt hozzájuk:~- Nos, melyitek
643 II, 123| az utolsó percben is így szólt:~- Jól meggondolta-e, amit
644 II, 123| láthatatlan lénynek, azután így szólt:~- Igen, kincset találtam,
645 II, 127| hideg van.~Némelykor így szólt:~- Milyen világ, Mari, milyen
646 II, 127| Igazán szomorú eset - szólt Kaziray.~- Anna kétségbe
647 II, 127| elérzékenyültem magam is - szólt Kaziray felkelve. - Érdekes
648 II, 127| Ki van itt? Ki ön? Ön szólt itt hozzám hazám nyelvén?~-
649 II, 127| rázta fejét és soká nem szólt, nem kérdezett semmit; nyitott
650 II, 127| De õ nem érti önt! - szólt Mari erõltetett nevetéssel,
651 II, 127| képtelen.~- Miféle dolog ez? - szólt Mari, megrázva karját.~-
652 II, 127| Mily feledékenység - szólt mohón -, nem is kérdtem,
653 II, 127| hallatszék az ajtón.~- Szabad! - szólt Mari fölugorva, a beközelgõ
654 II, 127| Annát ösmerte.~- Igen! - szólt elkomorodva.~Gábornak sikerült
655 II, 127| kultuszt honosít meg.~- Ugye? - szólt Kozenszky mosolyogva. -
656 II, 127| kilincset.~- Kozenszky úr! - szólt kemény hangnyomattal, midõn
657 II, 127| Valóban nagy kitüntetés - szólt kacér mosollyal -, én vagyok
658 II, 127| kegyedet szereti.~- Igaz - szólt Mari -, de ki felel nekem,
659 II, 127| Kozenszky elértette s így szólt magyarul:~- Igen, legyen
660 II, 129| meggondolta magát és így szólt: eddig még nincs ellene
661 II, 130| a vasajtóra mutatott és szólt:~- Hallod e zúgó zajt odakinn?
662 II, 132| bácsi, az esztendőkről - így szólt a kis Katica hozzám egy
663 II, 132| hozzád.~És az isten így szólt:~»Teljesítem kérésedet,
664 II, 132| kell látnom a mamámat.«~Nem szólt semmit, hanem mikor aludni
665 II, 133| akasztófáravaló gazemberek... - szólt Kampós uram méltatlankodva. -
666 II, 134| kegyes válaszát.~Az pedig nem szólt semmit; hallgatagon nézett
667 II, 134| egyet-kettõt ásított s így szólt:~- Apropos, fõtisztelendõ
668 II, 137| bikkfa, míg ellenben - így szólt - tanulmányozzuk a kocsmákat
669 II, 138| Engedd át nekem, bátya! - szólt a kormánybiztos öccse, aki
670 III, 1 | zárta kicsi gyermekeit, így szólt hozzájok bágyadt mosollyal: »
671 III, 1 | istenem! nem értem önt… - szólt Miklós fojtott hangon, és
672 III, 1 | nyakába.~- Látod, látod - szólt és könnyeit törülgette -,
673 III, 1 | Már én sem epedek önért - szólt tompán, kimérten -, de nem
674 III, 1 | elõle egy lépést és így szólt nyájasan, de szomorúan:~-
675 III, 1 | Oh, oh, Luppán bácsi - szólt közbe Krisztina ravaszkás
676 III, 1 | Luppán bácsi tréfál - szólt Krisztina s kartonköténykéjét
677 III, 1 | fakasztá.~- Már megint? - szólt Luppán panaszos hangon. -
678 III, 1 | csügg rajtam…~- Barátaim! - szólt közbe Csemez úr, komoly
679 III, 1 | valamivel. Hehehe!~- Atyám! - szólt Krisztina, apja kezét megragadva -
680 III, 1 | megrázni a kezét.~- Köszönöm - szólt -, de itt átkozott hõség
681 III, 1 | vette a kalapját és így szólt az ajtóból:~- Isten veled,
682 III, 1 | csücskén.~- Visszaadjuk - szólt Olej. - Isten ments! Mit
683 III, 1 | vadász-szerelvénnyel.~- Jó estét, juhász! - szólt, kalapját sem érintve meg,
684 III, 1 | vacsora, csak magát vártuk - szólt Anika s befutott a szobába.~
685 III, 1 | Nincs semmi baj, öreg - szólt a herceg vidáman -, ha nem
686 III, 1 | összeráncolta homlokát e hírre s így szólt a bojtárhoz:~- Holnap magad
687 III, 1 | uradalom szolgálatában - szólt -, én és egy bojtár vagyunk
688 III, 1 | anélkül fogom cselekedni - szólt a herceg hirtelen megfordulva -,
689 III, 1 | csak nem mehettem utána - szólt a bojtár némi kötõdéssel,
690 III, 1 | hír hozója.~A bacsa nem szólt semmit, csak a szemei dülledtek
691 III, 1 | hogy jössz, édes fiam - szólt a bojtárhoz, oly nyájasan,
692 III, 1 | ismét a dudára:~- Ezt itt! - szólt tompa, fojtott hangon.~-
693 III, 1 | én bizony nem erõtetlek - szólt az ismeretlen csavargókhoz -,
694 III, 1 | vármegye elõtt.~Gerge így szólt a kézre kerített Szlimák
695 III, 2 | most én megyek, a gyenge - szólt dacosan - és a furfang lesz
696 III, 2 | fegyverem.~Csak a gyermek nem szólt. Pedig még õ is ott volt:
697 III, 2 | mire való az!~- Bácsi! - szólt csengõ, szelíd hangon. -
698 III, 2 | én a te bárányodat soha - szólt szemlátomást kedvetlenedve. -
699 III, 2 | értelmét, édesanyám pedig így szólt, szegény: »Eredj, lányom,
700 III, 2 | megérett egészen.«~Aztán így szólt hangosan:~- Mikor az éjfélt
701 III, 2 | belépõtõl dühösen.~- Levágták! - szólt Kati dacosan, az ágyhoz
702 III, 2 | megnézte a gyereket s így szólt:~- Éppen van egy ilyen kis
703 III, 2 | nézte gyönyörködve s így szólt:~- A lekvárfõzéshez szeretnék
704 III, 2 | ha erõltetve is és így szólt volna: »Engem te már nem
705 III, 2 | Tegye meg az én kedvemért! - szólt a fõszolgabíró úr nyájasan.~
706 III, 2 | értek.~- Ott a bundája! - szólt reszketõ hangon egy szögletbe
707 III, 2 | a fején a kalapot és így szólt (lestük is mindnyájan a
708 III, 2 | fiam, ide hallgass hát… - szólt a vadász türelmetlenül. -
709 III, 2 | megválni attól a hegytõl - szólt restelkedve. - Nekem jutott,
710 III, 2 | mégsem kergetted el!… - szólt Józsi szemrehányóan. - Látod…
711 III, 3 | az úrnak!~Pintyi úr nem szólt semmit, hanem még azon az
712 III, 4 | vágta fején a kalapot és így szólt: (Beh lestük is mindnyájan
713 III, 5 | megnézte a gyereket s így szólt:~- Éppen van egy ilyen kis
714 III, 5 | nézegette gyönyörködve és így szólt:~- A lekvárfõzéshez szeretnék
715 III, 8 | Comball úr, a cirkusztól - szólt Pörgey -, Kupcsik János
716 III, 10 | meg fogok tenni, barátom - szólt Csobányi kenetesen -, ami
717 III, 10 | megnézegette a kocsit s így szólt: - Ugyan kérem, szálljon
718 III, 11 | szoba felé.~- Menjünk - szólt az öreg, erõt véve magán -,
719 III, 14 | Nem, én nem mehetek - szólt akadozva, folyton kerülve
720 III, 14 | ennivalót.~- Köszönöm - szólt halkan -, de talán úgy gondolom,
721 III, 14 | Akár a váci püspök - szólt Gáspár, szemeibõl az álmot
722 III, 15 | is emlegette.~A mama így szólt:~- Kár, hogy nincs egy mustra
723 III, 15 | nagyobbik testvérke így szólt:~- Nem ereszthetünk be.
724 III, 15 | Nem; nem vallom be - szólt Vilma elpirulva.~- No, csak
725 III, 15 | papát.~- Oh, ti bolondok! - szólt a »petite maman« lángba
726 III, 16 | marad.~- Persze, persze… - szólt a vásárhelyi követ hamis
727 III, 17 | jöjjön!~Ez a falusi bírónak szólt, ki rendesen ott állott
728 III, 18 | mindjárt egy csillagot - szólt mosolyogva, s amint kisujjával
729 III, 19 | zavarba jött, de végre is így szólt, bár nagyon félénken, bizonytalanul:~-
730 III, 19 | A francia alkotmány - szólt máskor -, olyan, mint a
731 III, 19 | megállt egy tárgynál s így szólt:~- Íme az Ádám bocskora.~
732 III, 23 | ajkaiba harapott és nem szólt semmit reggelig.~Reggel
733 III, 23 | beszélgetett.~- Pista fiam! - szólt szomorúan - nyergeld meg
734 III, 25 | ritkaság!~- Ejnye, te Piroska - szólt a nyalka ispán -, hát a
735 III, 25 | hunyorítással negédesen szólt oda:~- Hogy talán meg is
736 III, 25 | hallotta, mikor otthon így szólt a cselédjeinek: »Megölöm,
737 III, 25 | Hát ki mondta nektek - szólt utánok szemrehányó panasszal -,
738 III, 29 | istállóba, jámbor lélek - szólt Náthán -, ott meleg van
739 III, 29 | de tartotta.~- Jó öreg - szólt Náthán kissé reszketõ hangon -,
740 III, 29 | Ugye, te gazember? - szólt most a halott, vagyis a
741 III, 30 | vagy pedig büszkén így szólt egy másik temetésnél:~-
742 III, 31 | mert volt olyan is, aki így szólt:~- Ne üljön mellettem, doktor!
743 III, 31 | Megpróbálok tenni valamit érted - szólt a rokon, anélkül, hogy csak
744 III, 31 | az, nótárius úr?~- Én! - szólt nagy örömmel a doktor.~-
745 III, 32 | istenkém, de hát mért nem szólt ön elõbb. János, János,
746 III, 35 | Kit akarna például? - szólt a képviselõ kedvetlenül.~-
747 III, 35 | van… teljesen jól van - szólt az uzsorás a kezeit dörzsölve,
748 III, 37 | vissza apjához.~- Ej, ej - szólt az apjuk -, mindig csak
749 III, 39 | két szarvval.~Hirtelen így szólt egy csatlósnak, ki a kert
750 III, 39 | ide hamar azt a pokrócot - szólt parancsolón.~A fölriasztott
751 III, 39 | jut a király pénzeibõl! - szólt a koldus s odaadta felsõ
752 III, 40 | amint elhelyezkedett, s így szólt, megnézvén az idõt:~- A
753 III, 41 | vágva távozni akart, így szólt hozzá:~- Bocsásson meg,
754 III, 42 | szívességre akarlak kérni - szólt szomorúan, miközben kerek
755 III, 42 | Mi tetszik, kérem? - szólt az egyik hivatalnok, fel
756 III, 42 | Ezekbõl?~- Nos igen, uram, - szólt most a nõ s hangja szomorú,
757 III, 42 | magát.~- Vigye el ezt - szólt tompán, Anikóra mutatva.~
758 III, 44 | aztán valahol egy ilyen fa - szólt a kormánybiztos idegesen.~-
759 III, 44 | Hát iszen csak van - szólt lustán s nehány perc múlva
760 III, 44 | ugyan mivel tartoznának? - szólt csodálkozó szemekkel.~-
761 III, 45 | akaszthatná magát az ember - szólt Filcsik megvetõleg nézve
762 III, 45 | türelmetlenkedék Suska.~- Jó biz az - szólt Filcsik kedvetlenül -, csakhogy
763 III, 47 | azt a vitézt, Magdolna - szólt Toldy. - És neked adom a
764 III, 47 | legnagyobb ellenségem - szólt ekkor Toldy nyugodtan. -
765 III, 49 | vármegye pénzével játszom - szólt mosolyogva, szedegetvén
766 III, 49 | gyöngéden.~- Nem mondom meg - szólt a kis leány s fejét dacosan
767 III, 49 | egyszerre.~- Itt hozom - szólt Ambrus, fehér köpenyét hátravetve,
768 III, 49 | Egy jó ötletem van, öreg - szólt az alispánné halkan. - De
769 III, 51 | az, mi az?~- Én vagyok - szólt egy nyöszörgõ, vénasszonyi
770 III, 51 | azt a vitézt, Magdolna - szólt Toldi -, és neked adom a
771 III, 51 | az urakhoz fordult s így szólt halkabban:~- Megütötte s
772 III, 51 | legnagyobb ellenségem - szólt ekkor Toldi nyugodtan. -
773 III, 51 | Ujlaki.~- Nem volt az - szólt közbe a király -, mert a
774 III, 52 | szelíd kék szemeivel s így szólt:~- Látod, fiam, nagyon öregszem…
775 III, 52 | között.~- Domine Konopka - szólt a kanonok -, igaz-e, hogy
776 III, 52 | ilyet!~- No látod, fiam - szólt a kanonok felém fordulva. -
777 III, 52 | Azután ki váltotta fel? - szólt közönyösen, a pénzt a fiókjába
778 III, 53 | Garibaldi.~Az öreg pedig nem szólt semmit, meglehet nem is
779 III, 53 | Kossuthtól jön.~- Ej, ej - szólt a tábornok mosolyogva -,
780 III, 54 | egyszer ránézett, s így szólt:~- Szerencsés csillagzat
781 III, 56 | Andrásnak a hátralékot, s így szólt a fiúhoz:~- Szedd össze
782 III, 56 | játszik valahol.~- Úgy… igaz - szólt elhalóan, és sietve eltávozott.~
783 III, 56 | pohárszékbõl, Mucsiné!~- Mamám! - szólt Anna halkan, szomorúan,
784 III, 57 | Maga ne nyúljon hozzám - szólt a sógorom sötéten. - Üljön
785 III, 57 | van.~Futottam.~- Ülj le - szólt a sógor. Semmit sem vettem
786 III, 57 | kutyamulatság!~Órákig nem szólt azután semmit. Hajnal felé
787 III, 57 | mondanivalód még?~- Van, van - szólt hévvel -, de nem jut eszembe…
788 III, 58 | kezét.~- Az ördögbe is - szólt azután Weisz Jakab harcias
789 III, 60 | hogy elmenjek.~- Oka van? - szólt Mimike gyanakodva s tündérarca
790 III, 60 | gúnyája?~- Ne búsuljon - szólt Mimi mosolyogva -, egy kis
791 III, 60 | már az egészen úgy lesz - szólt Mimike, méltatlankodva modorom
792 III, 60 | bunda?~- Nincs, teens uram - szólt az vígan -, a kocsis ott
793 III, 62 | csak nem bolond senki - szólt közbe valaki -, mikor az
794 III, 63 | eskettem-e õket össze? - szólt száraz, kimért hangon, s
795 III, 63 | fölemelni segítse.~- Grófné! - szólt. - Nagyon meg vagyunk elégedve
796 III, 65 | irigyli-e?~- Ej, Károly - szólt most a kövér asszonyság
797 III, 65 | málha között.~- Menjünk - szólt a bácsi. - Te pedig maradj
798 III, 65 | felkacagott, felugrott.~- Hátha… - szólt és itt megállott újra, lecsüggesztvén
799 III, 65 | sûrû szakállán.~- Hüm! - szólt Pernye Mihály. - Van-e az
800 III, 65 | meggondolta magát és nem szólt soha semmit.~Egyszer azután
801 III, 65 | be, amíg beérjük.~- No - szólt -, én már most visszamegyek.
802 III, 65 | meg ne fojtson az úr - szólt Pernye uram s elmosolyodott.~-
803 III, 66 | beszélgetni.~- Eredj ki lányom - szólt most Maróth -, eredj fiam
804 III, 66 | történt.~- Hol leszel? - szólt a lovag meghajolva.~- Az
805 III, 66 | Még a királynál is? - szólt fojtott hangon. - Errõl
806 III, 66 | akarsz-e úrrá lenni?~- Akarok - szólt Dercs tompán és odanyújtotta
807 III, 66 | Kegyelem!~- Hogyan urak! - szólt Dercs vidoran. - Talán elkéstem
808 III, 66 | aztán meghajtván fejét, így szólt:~- Leányom, te ismét hajadon
809 III, 67 | Tegnap fiam született - szólt ragyogó szemekkel. - A fiút
810 III, 67 | tarisznyával oldalán.~- Megvolt! - szólt diadalittasan. - Nagyszerûen
811 III, 68 | korában, hogy hét vármegyére szólt a vitézsége. Regék nőttek
812 III, 68 | szolgabírótól?~- Semmit se hoztak - szólt Farkas Pál.~- Se nem üzentek?~-
813 III, 70 | Ah! A Fodor János? - szólt Laucsik csodálkozva. - Bizony
814 III, 70 | Eljöttem, kérem alássan - szólt a Laucsik szobájába nyitva.~-
815 III, 70 | esett, ki tehet róla… - szólt sóhajtva -, az isten ellen
816 III, 70 | uramnál.~- Ha így van - szólt Laucsik nyájasan -, nekem
817 III, 70 | szép asszonynak pedig így szólt, a rögtönzött törvényszékre
818 III, 70 | könyörület!~- Beszélhetsz már! - szólt megvetõleg, tompán. - Tekintetes
819 III, 71 | szegényt magához vette az Úr - szólt az anyja megtörve.~- Ugyan
820 III, 72 | csinálok.~- Statisztikát? - szólt az alispán nagy szemeket
821 III, 72 | az írásokon, azután így szólt:~- Szalassz el egy huszárt
822 III, 72 | a jó szívéért!~- Igaz - szólt, mikor a dolgukat elmondták -,
823 III, 72 | szót.~Ott künn aztán így szólt:~- Kelmed, most hazamegy,
824 III, 73 | ízben?~- Miért jártam? - szólt naiv titkolózással. - Hiszen
825 III, 73 | politikusnak.~- Én már tudtam ezt - szólt nevetve. - Miska mindig
826 III, 75 | vacogott.~- Laknak bizony - szólt a pap -, mégpedig nagyon
827 III, 75 | bátyánk.~- Szervusz gyerek - szólt s megölelt. - Nos, hány
828 III, 75 | Miféle asszonyném? - szólt nagybátyám csodálkozó szemeket
829 III, 75 | hogy meghalt szegény… - szólt búsan Károly bácsi.~Erre
830 III, 75 | mindég bizonyos gyöngédséggel szólt nejérõl. S most… most, micsoda
831 III, 75 | Hagyd abba, ne faggasd - szólt Péter barátom latinul -,
832 III, 75 | sajátos tünetekben.~- Hüm! - szólt közbe az öcsém. - Most értem
833 III, 75 | Csitt te kölyök… pszt… - szólt az öregúr félénken körülnézve.~-
834 III, 76 | rossz felesége van?~- Igen - szólt elsötétülõ arccal. - Olyan
835 III, 77 | van a legjobb orra, így szólt egy szombat délben a feleségének:~-
836 III, 78 | csurog a földre.~- Ahá - szólt a tiszteletes úr, rájövén
837 III, 79 | azonosságomat írásban elismerte, így szólt:~- No, most már rendben
838 III, 79 | megsértését.~- Tudod mit - szólt õ, mert az ilyenekben praktikus
839 III, 79 | Igen a viszonyok. Persze - szólt gúnyosan.~- De azért higgye
840 III, 79 | Hát, majd meglássuk - szólt aztán csengõ játszi hangon.~-
841 III, 81 | vendégünket öregecském… - szólt az öregasszony könnyezve.~-
842 III, 83 | Végem van, öcsémasszony - szólt több ízben, s más szavakkal
843 III, 83 | Nekem is van egy fiam - szólt -, csakhogy nagyobb, bizony
844 III, 83 | a kantárt, s fennhéjázón szólt oda az öregnek, mintegy
845 III, 83 | Nem is jön az vissza - szólt Bajom György -, de ne is
846 III, 83 | ablaka.~- Ki az, mi az? - szólt mogorván Majgóné. - Hagyjanak
847 III, 83 | Akkor hát magam megyek - szólt az úrasszony szilárdul,
848 III, 83 | vizet töltvén abba s így szólt szóról szóra, lesütött szemekkel,
849 III, 83 | Száldobosi-kriptába, s akkor így szólt a temetésen Pélly uram:~-
850 III, 83 | volna kosarat?~- Igaz - szólt közbe Bajom György -, kegyelmeden
851 III, 83 | halálra, de senkinek se szólt.~Az utolsó elõtti napon
852 III, 83 | Ezekbõl a levelekbõl - így szólt - minden harminc napban
853 III, 84 | elõl.~- Nem látom sehol - szólt az apa elképedve. - Ön se
854 III, 84 | szalmakalapjával.~- Látom már, látom - szólt az apa megkönnyebbülve. -
855 III, 85 | mint a ti tárcaírótok - szólt letéve a lapot. - Nem tudom,
856 III, 85 | Hanem az ítélet meg így szólt:~»Az eset nem képezhet hivatali
857 III, 87 | tesz semmit, fiacskám - szólt az öreg esküdt és megsimogatta
858 III, 87 | vonatkozott.~- Jó, jó, majd - szólt a principális, ki igen kurtán
859 III, 87 | nagy figyelmesen.~- Ejnye - szólt, s kivette pipáját a szájából -,
860 III, 87 | van.)~- Honnan tudom? - szólt bizonyos keserûséggel. -
861 III, 87 | Mit akar maga én velem? - szólt hidegen.~- Én?… Semmit.
862 III, 87 | olyan macskája van.~- Ah! - szólt õ és úgy tett, mintha ásítana.~-
863 III, 88 | ráállok.~- Én se bánom - szólt Töviskes.~- Eszerint megegyeztünk -
864 III, 90 | javadalmazás jár ezzel?~- Utique - szólt a tisztelendõ titkár -,
865 III, 90 | hát a többi?~- A többi? - szólt õ csodálkozva. - Miféle
866 III, 90 | kérlelõ bátortalan hangon szólt:~- Tessék elhinni, nem úgy
867 III, 91 | modoromra ismertem ebben. Nem szólt semmit többé, de én már
868 III, 92 | napján egy jó barátom így szólt hozzám:~- Nem jössz ki ma
869 III, 92 | társalgó.~- Nagyon kellemes - szólt Nagy István (úgy hítták
870 III, 92 | A megtestesült erény - szólt komolyan.~- Bizonyosan a
871 III, 92 | levetkõzve feküdt az ágyba, s így szólt:~- No, igyunk még egy pohárral,
872 III, 94 | beszélni? Péter maga nem szólt senkinek, tõle meg nem merte
873 III, 94 | valóságos angyal.~- Az õ már! - szólt Koháry szomorú hangon.~-
874 III, 94 | meggondolkozott egy kicsit, majd így szólt a csatlóshoz.~- Kerülj beljebb
875 III, 94 | valóságos keleti gyöngyök - szólt Koháry.~- Hm, tudja a király,
876 III, 94 | borús!~- Valóban, asszony - szólt. - Egy terv kóvályog a fejemben…~-
877 III, 94 | megszerezni.~- Hogy-hogy? - szólt élénken, s arcát elborítá
878 III, 94 | dunyhák alá.~- Itt vagyok - szólt Koháry tompa hangon, amint
879 III, 94 | szépasszony fölébredt, így szólt hozzá az ura:~- Kár volt
880 III, 94 | öltözködjél.~- Helyes - szólt a szépasszony élénken -,
881 III, 94 | Itt vagyok, királyom - szólt Koháry István, a fejét meghajtva -,
882 III, 94 | barát, magam is látom - szólt a király elérzékenyülve.~
883 III, 95 | Nem játszom tovább - szólt és felkelt. - Nincs pénzem!~-
884 III, 95 | másik fölött, s B. úr így szólt mély meghajlással:~- Az
885 III, 95 | aranyon.~- Derék összeg - szólt õfensége, s egy másik urat
886 III, 97 | Nincs már nekem szeretõm - szólt szemérmesen és húzódozva.~-
887 III, 98 | már hihetõleg ott lesz - szólt a herceg, mert nagyon szerette
888 III, 98 | reggelt, kegyelmes uram - szólt fesztelenül.~- Jó reggelt -
889 III, 100| dörzsölgetve.~- Teringette! - szólt ismerõsen a pincérekhez. -
890 III, 100| veszi itt magát?~- No - szólt emberem pislogva -, maga
891 III, 100| kedvünk piros.~- Ostobaság! - szólt Rikner, s mindkét könyökét
892 III, 100| megfaragott gyufaszállal.~- Fiú - szólt kisvártatva -, és milyen
893 III, 100| fiúról.~- Miféle fiúról? - szólt az bámészan.~- Az én kis
894 III, 101| Elfér, kedves atyámfia - szólt kenetesen -, elég nagy a
895 III, 101| ellenben elnevette magát, s így szólt:~- Bölcs ember az a mi tekintetes
896 III, 102| nyitottam be.~- Szervusz - szólt, tovább beszélgetve leányával,
897 III, 102| el ajkait.~- Nem, nem - szólt fejét megrázva, lenyírt
898 III, 102| Meg kellene keverni - szólt egy másik.~- Bolond kend,
899 III, 102| higgadtsága, s nyájasan szólt oda két karcsú tót leánynak,
900 III, 102| láttam kegyedet.~- Igen? - szólt vontatottan, és ismét hosszú
901 III, 102| egyenkint.~- Hova gondol? - szólt Anna ijedt hangon, és fülig
902 III, 104| hétfogantyús fésûvel, és így szólt:~- Tisztelt tanácsnok uraim!
903 III, 104| becsület, az becsület - szólt most szigorú hangon a bíró -,
904 III, 105| elmondtam neki, mit árulok, így szólt:~- Én csak az olyan könyvet
905 III, 106| Castoré.~Thaisz eközben így szólt fejedelmi szavakkal:~- Szólaltassuk
906 III, 108| az uborka már túlérett - szólt Mária, olyan arccal nézvén
907 III, 108| a kosarad, lányocskám - szólt nyájasan. - Köszönöm az
908 III, 110| Szerelmes a gyerek - szólt az õszinte tót nemes. -
909 III, 110| jegyzéket, mely következõleg szólt:~Elsõ lap. Nagy Miklós fõhadnagy,
910 III, 110| lesz önhöz.~- Hadd hallom - szólt az õrnagy szemhunyorítva.~-
911 III, 110| Köszönöm, kis lányocskám - szólt, s atyailag simogatta meg
912 III, 112| Képviselõjelöltet? - szólt tettetett kedvetlenséggel
913 III, 112| Munkatársaknak.)~- Ah - szólt -, egy jeles emberünk van
914 III, 112| választókhoz lépett, és így szólt derült arccal:~- A munkatársam
915 III, 112| officinákat!~- A borbélyhoz? - szólt õ két szemét csodálkozva
916 III, 114| amint illik, az pedig így szólt hozzá:~- Hát jöjjön el holnap
917 III, 114| következett.~- Oda van - szólt az öreg asszonyság. - Murzu
918 III, 114| biztosítom…~- Hozassa elõ, mama - szólt a polgármester -, azt azonnal
919 III, 114| eszerint a dolog rendben van - szólt az idegen -, s kutyámat
920 III, 115| Halápi Imre Keszibõl imígy szólt:~- Olyanok vagyunk a tót
921 III, 115| hirtelen elhatározással szólt:~- Hajoljon le hozzám!~-
922 III, 115| sehova, nem csapott zajt, nem szólt senkinek. Hadd legyen az
923 III, 115| gyengén elpirult.~- Várnagy - szólt tompán. - Eressze õket szabadon.
924 III, 116| nem volt az Alföldön? - szólt csodálkozva. - Hogy bírt
925 III, 116| Helyes. Tehát elkezdem én - szólt az alföldi ember élénken.~
926 III, 116| Azt gondolja az úr - szólt aztán s hangja dörgõvé,
927 III, 116| vármegye elõtt. - Hogy mirõl szólt a pör, nem tartozik szorosan
928 III, 116| községi okmányt, mely így szólt szóról szóra, s mai napig
929 III, 116| keresztül.~- Gyerekek - szólt tompán s elvörösödött. -
930 III, 118| közgyûlésig még huszonkét nap - szólt õméltósága az iratot átvéve -,
931 III, 120| váltópapirosokkal.~- Ahol tehetem - szólt keserû mosollyal -, ezekkel
932 III, 122| klubokban látom.~- Hm - szólt a szolga nevetve -, mert
933 III, 122| A dolog úgy áll, uram - szólt most egyszerre -, hogy én
934 III, 123| elrothadtak!~- Persze - szólt lehangoltan. - S ezt annál
935 III, 126| elõkeresnem.~- Itt van ez a pénz - szólt csendesen, majdnem szomorúan -,
936 III, 127| Hüm! Ugye szép virág? - szólt, amint aztán elmentem mellette.~-
937 III, 128| mamácska?~- Nem tudom - szólt egykedvûen -, nem számítom
938 III, 129| völgykatlanból.~- Majd megtudják - szólt Perbet János.~No, ez nem
939 III, 129| kerületben?~- Vagy húsz - szólt Nagy Máté.~- Húsz! Nem téved
940 III, 129| csinál itt valamit…~- Jó - szólt egyet kacsintva a kocsma
941 III, 130| nagy baj van.~- Nono… - szólt félálmosan.~- Emlékszik
942 III, 130| meg is halt kend…~- No! - szólt csúfondárosan a szerinte
943 III, 130| és azután hazamehet…~Nem szólt semmit, csak valamivel közelebb
944 III, 132| meg egy szóra.~- Tessék! - szólt mélabúsan.~- Segítsen ki
945 III, 138| legközelebb állítólag így szólt Tiszához:~- Még eddig minden
946 III, 138| indulni?~- Lehetni lehet - szólt az fejvakargatva -, de okos
947 III, 141| rájuk nézni«.~- Jól van - szólt a király kegyteljesen -,
948 III, 141| szokatlan vakmerõséget.~- Elég - szólt emelkedettebb hangon. -
949 III, 141| alássan, fölséges uram - szólt egyszerre megváltoztatott
950 III, 141| meglepõ jeleneten, s így szólt:~- Az már más. Nos, menjen
951 III, 142| kedves bátyám.~- Nem lehet? - szólt csodálkozva, mintha elõször
952 III, 142| dohogott valamit, míg végre így szólt:~- A részletek ad abszurdum
953 III, 142| tartott volna!~- Hja, öcsém - szólt õ nevetve -, a praxis, a
954 III, 143| magához hívatta a fiát, és így szólt hozzá:~- Minden vagyonomat
955 III, 144| Belement a kísértetbe, így szólt:~- Jól van, megszabadítom
956 III, 144| a fejéhez kapott; de nem szólt semmit. Úgy érezte, mintha
957 III, 144| Hej, Fruzinka lelkem - szólt Hatvani -, ha maga valaha
958 III, 144| maradjunk?~- Hogyne akarnám - szólt a leány gyöngéden simulva
959 III, 145| Beállított a püspökhöz, s így szólt:~- Jól van, méltóságos uram.
960 III, 145| bakra.~- Minek az önnek? - szólt megütõdve a püspök.~- Az
961 III, 146| Anti bácsi!~- No ugye? - szólt az öreg édes megelégedéssel,
962 III, 147| gyanánt õrzött sürgönyt, s így szólt:~- Kedves barátom! Magyarországon
963 III, 148| a hosszas disputát, így szólt:~- Sohase vesszenek ezen
964 III, 148| kineveztethetnél valamivé - szólt macskahízelgéssel.~- Ugyan
965 III, 148| válaszát is kolportálták. Így szólt volna állítólag (de iszen
966 III, 148| Vezessen el bennünket hozzá - szólt közbe élénken Ágnes. - No,
967 III, 148| az még szép idõ lehet - szólt Ágnes mosolyogva, és egy
968 III, 148| érdekedben nem.~- Bocsássa meg - szólt Ágneshez fordulva Dorogi -,
969 III, 148| csendbiztostól.~- Ez!~- Menjen elöl - szólt, s megcsörögtette az átkozott
970 III, 148| sürgöny az öreg hazafinak szólt, kit most ezért föl kellett
971 III, 148| Kelek, azonnal kelek! - szólt vidáman. - Várjanak meg
972 III, 148| gondolt hozzá.~- Ki az? - szólt hátra nagy mogorván.~- Egy
973 III, 148| minisztert, úgyhogy így szólt egy nap az unokahúgához:~-
974 IV, 1 | leszállni.~- Szép este van - szólt Horváthné, álmodozó arcát
975 IV, 1 | Rajzolja oda az ötöt - szólt fojtott hangon.~Igen, az
976 IV, 2 | Pompás fekete agyag - szólt ilyenkor, és meghasította
977 IV, 6 | Czingeri bácsi. Ilonkának nem szólt semmit, külön összehítta
978 IV, 7 | teremben.~- Asszonyom - szólt Tarczaly -, én önt szeretem,
979 IV, 10 | tegnap végeztük.~- Ej, ej - szólt bosszankodva -, talán a
980 IV, 12 | hívatta a koldust, és így szólt hozzá:~- Mit kívánsz, amiért
981 IV, 13 | tartottam.~- Hagyjon engem! - szólt elkeseredetten.~- Mit akar
982 IV, 15 | kabint nyitott fel, s így szólt:~- De már ide csak az jöjjön
983 IV, 17 | Termett ott még több is - szólt oda félvállról.~A kereskedõ
984 IV, 19 | szeghetem meg a szavamat - szólt a vezér -, ám jó van, legyen
985 IV, 20 | Kíván még valamit mondani? - szólt a császár megütõdve.~- Oh,
986 IV, 21 | Hivatalos ügyben jöttem - szólt a fõispán feszesen.~- Úgy?
987 IV, 22 | egy kis tüzet!«~- Tessék - szólt nyájasan.~Egy darabig hallgatagon
988 IV, 22 | István felugrott, a imigyen szólt:~- Uraim, tudtommal Pest
989 IV, 23 | Bisutka uram gubáját, és így szólt:~- Kapitális guba!~A Jókai
990 IV, 23 | akaródzott neki?~Akkor megint nem szólt semmit vagy egy óra hosszáig.~
991 IV, 24 | üdvözletemet.~Szétnézek, hogy ki szólt hozzám, a pajtásom, az öreg
992 IV, 25 | azoknak hitte), s újra így szólt:~- Salla úr személyes ügyben
993 IV, 25 | Szavazást kérünk!~- Hogyisne - szólt a fõispán megbotránkozva -,
994 IV, 27 | elõttünk.~- Ez az ebédlõnk - szólt a gazda -, de csak a jobb
995 IV, 27 | vörhenyes bajusszal.~- Aha - szólt szemeit törülgetve -, a
996 IV, 28 | hiteles kópiáját, s így szólt a fõemberük:~- Ha Szél Pált
997 IV, 28 | jól, Teleki Mihály uram - szólt a fejedelem elgondolkozva -,
998 IV, 29 | maga elé hívatta, s így szólt:~- Húzd fel az ujjadra,
999 IV, 30 | Hogy hívnak téged? - szólt a barna felé fordulva.~-
1000 IV, 30 | porrá mállik.~- Leányok - szólt zavartan -, engem kétségbeejt
1-500 | 501-1000 | 1001-1231 |