Rész, Fejezet

1001  IV,  30 |                kíván.~- Úgy van, királyné - szólt a királyi pecsétõr, ki a
1002  IV,  30 |              küzdött magával, míg végre így szólt:~- Ám legyen, osztom én
1003  IV,  30 |                 köszönheté.~- Valóban - így szólt -, e férfi csak a halált
1004  IV,  32 |                     félj semmit, Magduska - szólt azután, s ez oly ünnepélyesen,
1005  IV,  32 |                    vissza, nagyságos uram - szólt a huszár.~- Még csak az
1006  IV,  34 |          deszkakerítés mellett.~- No fiúk - szólt a pesztonka -, esztek-e
1007  IV,  34 |                    fújt.~- Meg lehet enni - szólt egy másik.~- Az még kérdés -
1008  IV,  37 |                      az már az én dolgom! - szólt fejét kevélyen megemelve. -
1009  IV,  37 |                    menne.~- Lehet elmenni - szólt, és fölkászmálódott a szekéren
1010  IV,  38 |             miatyánkot, hogy az az ördögnek szólt: »Mi atyánk, aki vagy a
1011  IV,  39 |                ördögnek kínáld õket, fiam - szólt bölcsen nagyatyám. - Az
1012  IV,  40 |               nevezetességhez.~- Uram - így szólt, meghajtva magát -, a mi
1013  IV,  40 |               hasztalan!~- Oh, te bolond! - szólt közbe egy bölcs aggastyán. -
1014  IV,  41 |                  hebegve.~- Az ördögbe is - szólt Pali bácsi elszontyorodva -,
1015  IV,  41 |             háziurat keresem.~- Én vagyok - szólt könnyedén.~- Boróth urat -
1016  IV,  41 |             kiáltottam fel.~- Meg.~- És nem szólt neked semmit Károlyról?~
1017  IV,  41 |                     nostra egyszer közbe is szólt:~- Hogy mit emlegetnek magok?~-
1018  IV,  43 |                    fõispán fölállott, s így szólt a kardját megcsörrentve:~-
1019  IV,  43 |              negyvenedik szónok, aki ellene szólt.~- Az meglehet - mondá a
1020  IV,  43 |                Brassóba utazni?~- Oh, nem - szólt az alispán, nyájas szemeit
1021  IV,  44 |                    teljességgel abszurdum - szólt a volt borbély -, mert lehetetlen
1022  IV,  44 |               nagyon alkalmatlan volna az - szólt siránkozó hangon -, mert
1023  IV,  45 |                 erdõség.~- A Csathó-féle? - szólt amaz mosolyogva. - Csak
1024  IV,  45 |                   Dákos vállát.~- Jól van - szólt, apró szemeit behunyva -,
1025  IV,  47 |                tudta fordítani.~A levél így szólt:~»Miniszter úr!~A jövõ augusztus
1026  IV,  48 |                     midőn megkérette, s így szólt:~- Jöjjön el hozzám három
1027  IV,  48 |                  láttam, érdemrendje van« - szólt a császár.~»Van bizony.«~»
1028  IV,  48 |                  önnek egy „sas-rendet”?« - szólt a császár.~»Kicsoda ön?«~»
1029  IV,  48 |                     megfejteni.~- Jól van - szólt kacér mosollyal -, bebizonyítom
1030  IV,  48 |                     neki.~Az elválásnál így szólt Boriska:~- Holnap meg fogja
1031  IV,  49 |                 semmit sem tehet az ember - szólt kenetteljesen a végrehajtó.~-
1032  IV,  49 |               például kend érte?~- Semmit - szólt Kamócska meggyõzõdéssel.~-
1033  IV,  49 |                     Hát mit?… Mim is van? - szólt kacagva. - Elzongorázom
1034  IV,  51 |                     lenne az?~- Hát csak! - szólt a fejét dacosan hátraszegezve. -
1035  IV,  53 |            collier-t.~- Egyet? Hát aztán? - szólt meghökkenve a nyertes.~-
1036  IV,  54 |                   vendégektõl.~- De hova? - szólt szorongva. - Tudja, el nem
1037  IV,  55 |               nézték a vasládát, azután így szólt az egyik:~- Nagy dolog,
1038  IV,  62 |                   szerkesztõ úr?~- Igenis - szólt kedvetlenül, de még mindig
1039  IV,  63 |                     térdére ültetett és így szólt:~- Látod, gyerek, ha szégyenled
1040  IV,  68 |                     nem megy, nem megy!~Nem szólt az urának, de azért mégis
1041  IV,  68 |                       Mi az?~- Nono, öreg - szólt a rendõrtiszt, és a vállára
1042  IV,  70 |             megrázta magát kevélyen, és így szólt:~- Nem a kabátjáról jöttem
1043  IV,  71 |                     kérdém zavartan.~- Ah - szólt a fejét kedvesen hátravetve -,
1044  IV,  73 |                 valamivel, ön csak a férj - szólt õ sötéten -, egyébként holnap
1045  IV,  73 |                       Meglesz a bot, uram - szólt szomorúan. - Holnap szétbontatom
1046  IV,  76 |                    voltak.~- Tökéletesen! - szólt az lelkesedéssel.~- Hogyan?
1047  IV,  81 |                    maga is megnézte.~- Na - szólt -, megjárja no. Kolozsvárott
1048  IV,  81 |                   is elunta:~- Isten neki - szólt némi türelmetlenséggel -,
1049  IV,  81 |                olvasta.~- Forró idõnk van - szólt ismét Ocskoványi, megtörülgetve
1050  IV,  82 |                Mindig igaz barátom voltál - szólt meghatott hangon -, tudom,
1051  IV,  83 |                  levetvén tarisznyáját, így szólt hozzám:~- No gyerek, akarsz-e
1052  IV,  83 |             igazítva hallgatta, s csak néha szólt közbe valami vezércikknél:~-
1053  IV,  83 |                 föltette a pakkokat, és így szólt:~- Vigye ezeket a vasúthoz.
1054  IV,  83 |                     nézett, de egy szót sem szólt, majd közömbösen ment végig
1055  IV,  84 |                    akkor ön bolond.~- Úgy - szólt most Kempey hirtelen lecsillapodva. -
1056  IV,  85 |              beszélni, míg egyszer csak így szólt a holló:~- Hej öcsém, van
1057  IV,  85 |                   megkönyörült rajta és így szólt:~- Nagy szolgálatot tett
1058  IV,  86 |                   engedem. Ez a férfi - így szólt - nagyra van hivatva. Én
1059  IV,  86 |               megrázta száraz ujjait és így szólt jóslatszerû hangon: »Lesz
1060  IV,  88 |            gondolkozóba esett, de mégis így szólt:~- A leány nem éppen rút…
1061  IV,  88 |                hotelig.~- Meg fogom tudni - szólt Mari gyanakodva, s alkalmasint
1062  IV,  88 |                     élni.~- Majd meglátom - szólt Mari félig könnyezve, félig
1063  IV,  90 |              Elmondom önöknek, ha érdekli - szólt a tudományos könyvek szomorú
1064  IV,  90 |                   vonatkozólag.~»No ugye« - szólt boldogan - »ugye megmondtam
1065  IV,  92 |               meglátja, ha a kezében lesz - szólt mosolyogva a doktor -, de
1066  IV,  92 |                     leány mellém ült és így szólt édes gúnyolódással.~- Hát
1067  IV,  95 |                   Az ötödik évben aztán így szólt Lõrinc egy héttel Borbála
1068  IV,  95 |                ruháját piszkolta be, és így szólt: »Mama, más ruhát!« Mikor
1069  IV,  95 |                     a teher alatt.~- Fiúk - szólt a nagytiszteletû úr a katedrára
1070  IV,  95 |                  írás többé el nem árulja - szólt halkan, bágyadtan egy sóhajjal -,
1071  IV,  96 |             ünnepélyes arcot vágott, és így szólt:~- Esküdjenek meg kegyelmetek,
1072  IV,  96 |                járulni.~- Nem fogadjuk el - szólt Bornemissza Gábor uram.~-
1073  IV,  97 |                     õket, kedves Gábel úr - szólt anyám türelmetlenkedve. -
1074  IV,  97 |                   darabig.~- Különös nóta - szólt aztán, a keszkenőjével törölgetve
1075  IV,  97 |                    a gyerekeket kiküldeni - szólt halkan -, négyszemközti
1076  IV,  97 |                 vörösödve.~- Semmi, semmi - szólt szemlesütve Pali -, talán
1077  IV,  97 |                    istenért…~- Hasztalan! - szólt Pali csodálatos közömbösséggel. -
1078  IV,  97 |                    alsószoknya van rajtam - szólt kedves, egyszerû hangján. -
1079  IV,  97 |              darabig a szobában, azután így szólt a lányomhoz: »Ejnye, Mariska,
1080  IV,  97 |                   azokban olvasni.~- Elég - szólt, láthatólag megkönnyebbülve. -
1081  IV,  97 |                     Én a fiamat várom itt - szólt anyám.~- Úgy? Hm… És?~De
1082  IV,  97 |              diákokat.«~- Beszéljünk vele - szólt, hirtelen elhatározással
1083  IV,  97 |                   nem éppen lehetetlenség - szólt Vankovics úr ravasz arcfintorítással,
1084  IV,  97 |                     akikrõl a hevér asszony szólt. Azt akarom megmondani,
1085  IV,  97 |                    én leányom.~- Cserébe? - szólt Gábel úr. - Mond a tekintetes
1086  IV,  98 |                        Hm, az baj, az baj - szólt hirtelen savanyúra vált
1087  IV,  98 |                     emailírozott mahagóni - szólt csalódva, mert csak egyszerû
1088  IV,  98 |                     szomorú története van - szólt az úrnõ egy mély sóhajjal.~-
1089  IV,  98 |                 zsebéhez nyúlt.~- Megadom - szólt mohón -, hogyne adnám.~-
1090  IV,  98 |                   királyok napjára?)~- Hm - szólt a foglaltató ügyvéd - kár,
1091  IV,  99 |                    Ezt nem lehet fölrázni - szólt -, ha nem hortyogna, azt
1092  IV,  99 |          fölébreszteni.~- Hja, édes fiaim - szólt az öreg nevetve. - Engem
1093  IV,  99 |                        Az a bajunk, atyus - szólt a sváb kocsis -, hogy betévedtünk
1094  IV,  100|                fiamat szeretném kitagadni - szólt közömbösen.~- A fiát? Melyiket?~-
1095  IV,  100|                     az elsõ forintosnál így szólt, mialatt morzsolgatta az
1096  IV,  100|               egyszer visszafordult, és így szólt:~- Aztán, ha valami akar
1097  IV,  100|                   ki van nyomva.~- Helyes - szólt megelégedetten -, nagyon
1098  IV,  100|             lábaival.~- Éppen önhöz jövök - szólt izgatottan.~- Hozzám? -
1099  IV,  101|                    Gál Katalinnak senki sem szólt semmit!~Ferenc úr, azt mondják,
1100  IV,  101|              könnyek.~- Semmi közöm hozzá - szólt a szívtelen Majornoky. -
1101  IV,  101|            Csináltasson egy kis rántottát - szólt a vendég.~- Rántottát? -
1102  IV,  101|                   sõt inkább köszönöm, hogy szólt. Hanem egyre kérem…~- Életemet! -
1103  IV,  101|                 majornál egy mogyorófabokor szólt hozzá: »Vágj le rólam vándorbotot!«
1104  IV,  102|                  hát itt vagyok, atyafiak - szólt Dimén -, lássunk a dologhoz.~-
1105  IV,  102|                     Itt van a hónom alatt - szólt Dimén uram egykedvűen, s
1106  IV,  103|                 Rapsonné a fõördögöt és így szólt hozzá:~- Csinálj nekem egy
1107  IV,  103|                  Rapsonné.~- Kész az alku - szólt az ördög -, tegyük írásba…~
1108  IV,  105|              homlokokra.~A vezércikkíró így szólt:~- Majd csak találok valamit. (
1109  IV,  105|                  erdõ és rét, míg végre így szólt Miska:~- Mindjárt ott vagyunk.
1110  IV,  105|                  szájából.~- Mit akartok? - szólt, amikor beeresztett.~- A
1111  IV,  105|                vannak?~- Három lányom van - szólt szerényen. - Eredj anyjuk,
1112  IV,  106|                     a csizmák tõlem valók - szólt Koós István.~- És egy százassal
1113  IV,  108|                 Eltalálta, kegyelmes uram - szólt rendíthetetlen nyugalommal
1114  IV,  108|                    õszinte szemeibe, és így szólt:~- Hinnem kell kegyelmednek,
1115  IV,  109|       jószágigazgató úr megsajnálta, és így szólt nyájasan:~- Tíz forinttal
1116  IV,  109|                    munka volt.~- Köszönöm - szólt a fiatalember reszketõ hangon -,
1117  IV,  111|                fázékonyan.~- Meglehetősen - szólt a báró kezeit dörzsölve. -
1118  IV,  117|                  megrázta a kezemet, és így szólt kedélyesen: »Van-e pénze?«~-
1119  IV,  117|                   Ah, ön éppen jókor jött - szólt a kisasszony raccsolva. (
1120  IV,  117|               nyelven beszélt.~Egy este így szólt hozzám:~- Hallja ön künn
1121  IV,  117|              nevetésre ingerelt, amikor így szólt hozzám:~- Ne menjen. Maradjon
1122  IV,  118|                    az? Mi az?~- Én vagyok - szólt egy kenetteljes hang -,
1123  IV,  118|                    az? Mi az?~- Én vagyok - szólt egy kenetteljes hang -,
1124  IV,  119|                     túl, Bruckon innen, így szólt a fõasztalnokához:~- Van-e
1125  IV,  119|                  király megkóstolta, és így szólt az elsõ falatnál:~- Soha
1126  IV,  119|                Kálmán, mígnem végre imígyen szólt:~- Felséges királyom, nem
1127  IV,  119|                  király szemei elé mennem - szólt az öregapó. - Amiatt ne
1128  IV,  121|                  osztályú helyen (mert erre szólt az ingyenjegyünk), de egyik
1129  IV,  121|                vagyok, és sehol se vagyok - szólt mélabúsan.~- Hogy értsem
1130  IV,  121|            egyet-mást elolvasni?~- Minek? - szólt egykedvûen.~- Min gondolkozol
1131  IV,  121|                    Mi történt?~- Letettem - szólt.~- Igazán letetted?~- Hát
1132  IV,  121|         lehorgasztotta a fejét.~- Jó, jó… - szólt tompán. - Ha nem kergetnél
1133  IV,  121|                    nem Mari.~- Igaz, igaz - szólt a kezeit végig simítva homlokán, -
1134  IV,  122|                     túlsó oldalon.~- Nono - szólt a bölcs király -, valamelyitek
1135  IV,  122|                     szúrós szemeivel, s így szólt kegyesen:~- No, ez bolond
1136  IV,  123|                   lehet az?~- Bánom is én - szólt az én képviselõtársam türelmetlen
1137  IV,  123|              komolyan?~- Hogyne beszélnék - szólt megütõdve. - Kérlek, olyan
1138  IV,  126|                    hurcoltak.~- No bizony - szólt közbe Kotyogó uram szelíden -,
1139  IV,  126|          veszedelmet hoz ránk!~- Lõdd le! - szólt a fõbíró, átnyújtván a hajdúnak
1140  IV,  127|           fizetséget várták, de a várúr így szólt:~- A bika megvan, de mozdulatlan,
1141  IV,  127|                    õt a két fülénél fogva - szólt a mester toporzékolva dühében.~-
1142  IV,  127|                   idézte a fõördögöt és így szólt hozzá:~- Csinálj nekem egy
1143  IV,  127|                  Rapsonné.~- Kész az alku - szólt az ördög -, tegyük írásba…~
1144  IV,  127|               hívatta Poháros Pétert és így szólt hozzá:~- Mit kívánsz tanításodért,
1145  IV,  127|                     magyar tiszteket és így szólt, õ lévén a teljhatalmú:~-
1146  IV,  127|                   vizikátorának« az ura így szólt egy ízben panaszkodva az
1147  IV,  127|                    által.~- Akárki vagyok - szólt Kis Kampó nyugodtan -, fölösleges
1148  IV,  127|                    leszel a paradicsomban - szólt Kis Kampó s olyan ádáz erõvel
1149  IV,  127|                     de a török ifjú még így szólt elõbb:~- Szeretném azonban
1150  IV,  127|                   Majd mindjárt meglátjuk - szólt Zsigmond s legott parancsolá
1151  IV,  127|                     való nem volt.~- Uram - szólt a varga, odafurakodva a
1152  IV,  127|                megkergette.~- Urad vagyok - szólt Konrád, mikor a csata hevében
1153  IV,  127|                        Eb ura vagy, fakó! - szólt vissza Miczbán s leütötte
1154  IV,  128|                   nem emlékszem.~- Az ám! - szólt vontatottan. - Esik még?~-
1155  IV,  128|                pálinkát?~- Mért ne innám? - szólt nyájasan.~A bolt tündére
1156  IV,  128|                 Kétszer kaszálják a rétet - szólt mosolyogva a kérdett, ami
1157  IV,  128|              fertályt szokott az óra ütni - szólt kenetteljesen az öreg, kibõl,
1158  IV,  129|                       Menjetek a pokolba! - szólt az én vevõm, s a két úr
1159  IV,  131|                   időközben, egy reggel így szólt hozzám:~- Sürgönyt kaptam
1160  IV,  131|            ellentállni a kísértésnek. »Jó - szólt röstelkedve -, odaadom mind
1161  IV,  131|                  Erzsébet. »Hadd lám õket!« szólt gyanakvólag Thüringiai Lajos. »
1162  IV,  131|                 kérdém félénken.~- De, de - szólt halkan és lesütötte szemeit
1163  IV,  132|                     nappal halála elõtt így szólt hozzám:~- Érzem, hogy meghalok,
1164  IV,  132|                        Hja persze, persze - szólt kedélyesen -, akinek az
1165  IV,  132|                     állapotban van?~- Egyet szólt már annak a kakukk a tavalyi
1166  IV,  132|          Csintalanok egy kicsit, ugyebár? - szólt a nagyothalló apóka, egykedvûen
1167  IV,  133|                      A szép kis Mariska így szólt hozzám:~- No, híres, üsse
1168  IV,  134|               gyanakodva nézett rám.~- Hm - szólt óvatosan körültekintve. -
1169  IV,  134|                födelet.~- Ha éppen akarod - szólt habozva -, megkérdezhetem
1170  IV,  135|                    A leány elpirult, de nem szólt semmit.~- Talán a szeretőd
1171  IV,  136|                renyhe ló a nemesség…~- Ah - szólt a királyné csípõsen. - Nagyon
1172  IV,  137|                    az erdõbe való, fráter - szólt János úr kordialiter, majd
1173  IV,  137|                   az sincs!~- Lehetetlen! - szólt János bácsi jámbor képpel. -
1174  IV,  139|                  Semmi sem könnyebb annál - szólt s kivett a zsebébõl egy
1175  IV,  139|                      ámbátor nem bizonyos - szólt flegmával.~- De Pista bácsi,
1176  IV,  139|                       Meglehetõsen állunk - szólt az öreg úr elgondolkozva. -
1177  IV,  142|                   városba ment a patikába - szólt Patakiné -, gyere, jó fiam
1178  IV,  142|                  ördög jött, de egy szót se szólt, a világért se figyelmeztetett
1179  IV,  142|                   elgondolkozott, aztán így szólt:~- Hóbortos egy fickó. Lökje
1180  IV,  142|          szépszerivel.~- De hátha nem ló? - szólt bele aggodalmasan a bezirker.~-
1181  IV,  142|           alabástrom.~- Adja ide a markát - szólt a nyalka molnár a mezõbíróhoz
1182  IV,  142|                   derék, akkurátus ember! - szólt a mezõbíró. - Nézzenek körül
1183  IV,  142|                 borzalmas, kísérteties. Úgy szólt, mint a lélekharang, de
1184  IV,  144|                   lovacskánk?«~- A Marci? - szólt egykedvûen a béres. - Odabent
1185  IV,  144|                    vont:~- Az Isten tudja - szólt könnyedén, nagy gonddal
1186  IV,  144|                    velök játszani?~- Nem! - szólt elhalón és behunyta a szemeit.~
1187  IV,  145|                mekkai serif, El-Nazdram így szólt róla: »Abdallah a legtökéletesebb
1188  IV,  145|                     gondolkozott, aztán így szólt:~- Magam is belátom, hogy
1189  IV,  145|                    vagy, fiam?~- Itt ülök - szólt ez gúnyos hahotával. - Itt
1190  IV,  145|              jótékonyság gyakorlásától.~Így szólt az öreg, becsületes Abdallah
1191  IV,  146|                  aki lelkesül a költõkért - szólt azzal a gúnyos fitymáló
1192  IV,  146|                   szegénynek!~- Ha ráérek - szólt a fiatal költõ -, szeretném
1193  IV,  146|                    levelet, egy idõ óta nem szólt semmit. Magam hoztam fel
1194  IV,  146|                Gyula pajtás?~- Semennyire - szólt elkomolyodva.~Aha, most
1195  IV,  146|                    unalmas ez a várakozás - szólt rekedtes elfojtott hangon
1196  IV,  146|                sósfürdõbe?~- Húsz krajcár - szólt a kocsis -, csak tessék
1197  IV,  146|                   kell fizetni.~- Ej, no! - szólt a péklegény. - Hát nem olvas
1198  IV,  146|           péklegényre pislantva.~- Nem ám - szólt kacagva a figurás péklegény -,
1199  IV,  146|                       Festeni való tájék! - szólt hanyagul, amint kibontakozott
1200  IV,  146|               kocsisnak.~- Hát a többiek? - szólt az bámész szemeket vetve
1201  IV,  146|                     út.~- Megfoghatatlan! - szólt és a halántékai lüktettek,
1202  IV,  146|                  átvette, elolvasta, de nem szólt semmit.~- Nos?~- Gyenge -
1203  IV,  147|                    kifeledted a legfõbbet - szólt bele a »hadvezir«, Wrbovszky
1204  IV,  147|                     lesz itt a te szobád! - szólt, egy korhadt tölgyfaajtót
1205  IV,  147|           hajamszála az égnek állt.~- Hm! - szólt a hadvezir. - Ez Vilóczy
1206  IV,  148|                     bátyuska, ne szaladj! - szólt a lovasok egyike meglehetõs
1207  IV,  148|                       Rátok nem haragszom - szólt a nagyasszony -, ti kénytelenek
1208  IV,  148|                      bátyuska, te jó vagy - szólt akit Jaroszlávnak neveztek -,
1209  IV,  148|                     bámult, és egy szót sem szólt, csak a nagyasszony mondta
1210  IV,  149|                    ha csak virágot akarsz - szólt Nástya nyeglén -, van itt
1211  IV,  149|                veszed?~- Majd meglátjátok - szólt titokzatosan.~Így volt,
1212  IV,  151|                     tartott volna.~- Igen - szólt a doktor -, de a tífuszba
1213  IV,  151|                 sógorom, aki ellenzéki, így szólt:~- Hát hol szedte volna
1214  IV,  151|                        Elkergessük innen? - szólt gyöngéden a feleségem.~-
1215  IV,  151|                     elég szerény kívánság - szólt biztatólag.~(De én tudom,
1216  IV,  152|              lelkész.~- Albert.~- Albert! - szólt csodálkozva. - Hiszen az
1217  IV,  152|                    is benézett: nem-e onnan szólt valaki? Máskor kacagásra
1218  IV,  152|             megbökte a paplan szélét és így szólt tisztán magyarul:~- Ülj
1219  IV,  152|       emlékezõtehetségét firtatná, majd így szólt, becsületes, nyílt szemeit
1220  IV,  152|                    napos víg lagzi után így szólt a borbély vejéhez:~- No,
1221  IV,  152|                   hát itt van száz forint - szólt az öreg -, ezzel vesd meg
1222  IV,  152|                   alma csüngött alá.~- Hm - szólt magában Pali -, ezeket az
1223  IV,  152|                    az éles eszét, aztán így szólt fölénnyel:~- Én csak tíz
1224  IV,  152|                  elhagyja a maga vejét. Így szólt hozzá egy napon:~- A borbélyságra
1225  IV,  152|           nyomogatta az ostort, s aztán így szólt elpityeredve:~- Hát csakugyan
1226  IV,  152|                elkészültél a vádbeszéddel - szólt Anna, szelíd, kék szemeit
1227  IV,  152|                  egy szálat.~- A bokréta? - szólt Anna elfogulatlan hangon. -
1228  IV,  152|                 akarom mondani, ügyész úr - szólt gúnyosan, kicsillanó epével -,
1229  IV,  152|                     egy darabig, azután így szólt megvetõ hangon:~- Ön szamár!~
1230  IV,  152|                 ment, ahol a »Biká«-ban már szólt akkor a muzsika.~»Hiszen
1231  IV,  152|                   büntetve, stb. Azután így szólt:~- Ön bankóhamisítással