1-500 | 501-1000 | 1001-1197
Rész, Fejezet
501 II, 45 | magának a poétának sem.~Mégis egy ilyen lakoma alkalmával
502 II, 45 | keblét, többet engedve látni mégis, mint amennyi elég, hogy
503 II, 46 | a forint biztosítá, hogy mégis csodálatos valóság, ami
504 II, 47 | nem valami nagy sor, de mégis kínáltatja magát szögrõl-végrõl
505 II, 47 | van a dologban valami és mégis látod tán nem is lenne az
506 II, 48 | kár lesz is, azért a Matyi mégis itt marad az ekénél, és
507 II, 48 | Varázserejök lett a tanító sorainak mégis.~- Igen, paraszt leszek,
508 II, 48 | csinálta ezt vagy amazt s mégis megélt, minek csináljam
509 II, 49 | Legyen bárhol a földtekén, mégis csak mindenütt egyforma
510 II, 50 | más. De ha nem csalódom, mégis keres valamit?~- A csengettyût,
511 II, 51 | hidegen.~- Hogyan? ön tudta és mégis...~- Annyira tudtam, sir
512 II, 51 | velök, hanem miss Edithben mégis volt annyi kíváncsiság,
513 II, 51 | azt jegyezte meg, hogy ez mégis hallatlan dolog. Délután
514 II, 52 | Az õ szíve hajlott el s mégis az én szívem csorbult könnyem
515 II, 53 | szerette a derék Érdy Dezsõt, s mégis odaerõszakolták a szülei
516 II, 53 | nem repedt meg a szíve. Mégis csak olyan életvidor piros
517 II, 53 | oly végtelenül nyugodt s mégis bûvös álomregékkel beírt
518 II, 55 | így szólott: no, ez már mégis különös.~
519 II, 56 | modorral, korához képest sok és mégis oly kevés tapasztalattal.
520 II, 56 | akarod. Valamit azonban mégis kitaláltam, ami elszórakoztat,
521 II, 56 | inkább tréfás, bár azért mégis elég heves.~Mindenki elösmerte,
522 II, 59 | hanem a legfényûzõbb is.~És mégis szegény valamiben. A virágokban.~
523 II, 59 | mégsem e neki bár fájó, mégis végtelenül édes emlékeknél
524 II, 60 | Katica e lakáshoz. Keserû, de mégis kegyeletes emlékek csatolják
525 II, 60 | be kell következnie? És mégis hogyan segítsen magán?~Letérdepel
526 II, 60 | édesanyjáé, azt nem adhatja, s én mégis oly embertelen voltam kívánságommal.
527 II, 61 | iszonyatos mûtétet.~Néha mégis el-elfordultam az ablak
528 II, 63 | kitömött rókát, - egy napon mégis itt kellett azt hagynia:
529 II, 63 | beszélni, hosszú idõk folytán mégis szemet vetett rá valaki,
530 II, 65 | három heti epedés után, mégis feltalálta õt, amint a Jardin
531 II, 65 | de a kettõ közõl azért mégis inkább az elsõ választotta,
532 II, 65 | a dunáninneniek kedvéért mégis csak elmondom.~Terebesi
533 II, 65 | uram flegmatice.~- Hm, maga mégis úgy látszik goromba ember,
534 II, 66 | volna jutni.~Midõn végre mégis kiért az erdõbõl, már oly
535 II, 66 | tartozik. De ennek dacára, mégis szegény asszony volt, és
536 II, 67 | nem törõdöm a világgal.~És mégis mióta Árkándyék ide költöztek (
537 II, 67 | melyek évekig tartanak!~És mégis úgy van. Midõn reggel kelek
538 II, 68 | igaz, hogy csekélység, de mégis ok... mert, barátom (s itt
539 II, 68 | szóra így van, azazhogy mégis másképpen van; az ok az
540 II, 69 | szeretett is vele hencegni, mégis inkább áldozott a magasabb
541 II, 69 | Hanem ma a gróf eljövetele mégis kihozta sodrából. Egy altábornagy
542 II, 69 | lenni közülünk, e szavakra mégis megmozdultunk valamennyien
543 II, 69 | felelt.~- Mindenfélével.~- De mégis mit szeret a legjobban?~
544 II, 70 | hogy az élettapasztalás mégis igaz; a mézeshetek még Szegeden
545 II, 71 | láttam, hogy ez üregekben mégis csillog valami. Így csúszott
546 II, 72 | tanúságául mondom, hogy a sors mégis nagy úr, még az irodalmi
547 II, 72 | a sok zagyva gondolatból mégis nyakon fogott egy hatalmas
548 II, 72 | Engem illet az ügy, s ön mégis elég szívtelen azt elhallgatni
549 II, 72 | haláltól, hogy fiaskót csinál. Mégis csak szép dolog magyar úrnak
550 II, 72 | dünnyögé a kereskedõ. - Azért mégis a neje leszesz. Azt én mondom.
551 II, 73 | közel van, örül neki, de mégis lövöldözget rá.~Otthona
552 II, 73 | tekintetes uramöcsém, de azért mégis igaz. Fiatal legény voltam,
553 II, 73 | ha nem láttam, hallanom mégis kellett.~Irtózatos csörömpölést
554 II, 74 | s ez azon szeladon, akit mégis a szeretõi tartanak ki.~
555 II, 74 | kikívánkozik belõle.~De mégis legokosabb valamennyi között
556 II, 74 | írok, a leányokról - és mégis dicséri azokat, akik örökké
557 II, 74 | Hanem azért mégis éljenek a szõkék!~
558 II, 76 | mi emberünk. Magyar, de mégis amerikai. Tudja a gyengéinket
559 II, 76 | veszõdséggel járó üzlet ez, uram, s mégis lanyha, nagyon lanyha.~Paul
560 II, 78 | Föltettem a monoklimat; mégis úgy volt!~Összeráncolt homlokkal
561 II, 78 | csak magam viselem. Tehát mégis csakugyan, hogy ugyancsak
562 II, 78 | már a házassági aktusra mégis csak vissza kellene emlékeznem -
563 II, 78 | A legkülönb eset azonban mégis a madame Staël-é, ki I.
564 II, 78 | tiszteletlen beszédre, hanem én mégis körülnéztem Ákos bácsit,
565 II, 78 | visszahökkentett; hátha mégis a feleségem - s ez esetben
566 II, 78 | akkor milyen módon jutott be mégis a Pester Lloydba?~*~Töprengésem
567 II, 79 | hallottam angol szót, de mégis tudok.~Hja, mert hát kifejlettebb
568 II, 79 | Ez aztán isteni csoda! Mégis csak szép dolog kapacitásnak
569 II, 80 | nem vigyázna ránk.~De azt mégis szeretem, hogy te fölöttünk
570 II, 80 | vízipuskáját az eloltotta.~- Hogy mégis nem vagy vizes?~- Mert okos
571 II, 81 | intézmény iránt.~- Hát eszerint mégis van itt rendõrség? - kérdém
572 II, 81 | akadtam nyomaira annak, hogy mégis kell rendõrségnek létezni,
573 II, 82 | özvegyember. Még fiatal, mégis már hét éve özvegy. Neje
574 II, 83 | le nem esöl, az emberek mégis szeretnek a jégre menni.~
575 II, 83 | Milyen közönséges szavak s mégis milyen jelentõségteljesek!
576 II, 83 | megereszt egy-egy gyönge, de mégis ékes hasonlatot imádottjához.~-
577 II, 84 | gyûlöl, megátkoz és akinek mégis meghódol minden ember, mert
578 II, 84 | fekete asszony utálatos és mégis buja kegyetlen és mégis
579 II, 84 | mégis buja kegyetlen és mégis szelídebb az igazi a fehér
580 II, 85 | dolgokra lett teremtve, s ha mégis kicsinyek jutottak neki,
581 II, 85 | jó, megvédik, hanem azért mégis csak átkozni fognak bennünket
582 II, 85 | az õ dolmányán futott s mégis az én szívemet égette. Nekikeseredtem
583 II, 85 | újra megolvassa. Hátha mégis több lesz, hátha kevesebb
584 II, 85 | panaszkodik kissé, hanem aztán mégis csak kilyukad belõle a kupec-gõg:~-
585 II, 86 | hogy bizony-bizony talán mégis a keze az oda nem tartozó.~
586 II, 86 | Kolokán, hogy a hatalom mégis csak mindig hatalom.~S ennek
587 II, 86 | erejét.~Hímezzem, hámozzam, mégis oda érek, hogy ki kell mondanom
588 II, 87 | énekének, bármily hosszú is, mégis csak van vége. Hanem a menekültek
589 II, 88 | történhetett az? Hüm! Hátha mégis csakugyan én vagyok Coburg
590 II, 90 | öltözötten. Neve: a Részvét.~S mégis ki õ? Senki más, mint a
591 II, 91 | hogy: de iszen bor a bor mégis mindétig, s nem is múlik
592 II, 91 | lépsz úri voltodban!~Tehát mégis csak gyõz a szakértelem
593 II, 95 | hetvenezer részre oszlott, s mégis mindenki átérezte átszenvedte
594 II, 95 | csak a Tiszát szerette...~S mégis az szomorította meg olyan
595 II, 95 | szívvéremen ha táplállak, mégis magammal viszlek.~Göréb
596 II, 95 | akármit, azért a vén Botos mégis csak magával vitte s harmadnapra
597 II, 96 | én, hogy a legszebb hang mégis a borízû hang. Nincs annak
598 II, 97 | Aranyos bácsi, hogy van hát mégis szíve?~- Az idõ nem kegyetlen,
599 II, 98 | írja az elõadásról:~Ecsém! Mégis csak jó nekünk, kritikusoknak.
600 II, 99 | sóhajtá Ralph.~- Kínos, de mégis édes napjai voltak. A leáldozó
601 II, 99 | Csakugyan lehetséges! És mégis akkor Oh, én furfangos ember
602 II, 99 | addig, míg valaki jõ! És mégis bárcsak magához jönne szegény!
603 II, 99 | annak, aki gondolkozik, mégis sokat érhet, melegíti belül,
604 II, 99 | legalább kétszeri utamat mégis meg kell térítenie Sir Ihonnak.
605 II, 99 | emlékeztessenek, fájón és mégis gyönyörrel, azokra a más
606 II, 99 | szivarozva és gondolkozva. És mégis olyan jól érezték magokat!~
607 II, 99 | Úgy éjfél felé azonban mégis megnyugodott a történteken,
608 II, 100| mindenki megsínyli.~- S mégis hányan szeretnének lenni
609 II, 102| azért a rózsa és pillangó mégis boldogabbak az embereknél.~
610 II, 103| szón kívül semmi. Egyszer mégis. A Duna-partra vittük sétálni
611 II, 103| jó kiejtésének, a gyerek mégis a Szegedi Híradó nyelvén
612 II, 105| kormánybiztosnak Tisza Kálmán. Abban mégis lesz valamennyire bizalma
613 II, 105| õk már nem feleselgetnek; mégis ráncbaszedtem én a katonaságot,
614 II, 106| kerekedik, - de legjobban mégis a vallásos kegyeletem és
615 II, 108| szürkék lettek... hamuszürkék.~Mégis megtartottam hát a szavamat.~
616 II, 109| majdnem szegedi vagyok, hanem mégis inkább nógrádi volnék és
617 II, 110| örökké marakodik egymással, mégis szereti egymást.~Lázas izgatottsággal
618 II, 110| virtus az már.~De azért mégis az fogja húzni a rövidebbet,
619 II, 111| örökre. Sovány kárpótlás, de mégis valami. A néma csendet beváltja
620 II, 111| aranyszínű folyadék, mely mégis rózsaszínűre fest mindent.~
621 II, 111| nem lenne is kétemeletes - mégis bajos lett volna felfordítani
622 II, 111| mindenkinek.~Hanem azért mégis sikerült.~A »Krampusz«-t,
623 II, 113| legboldogítóbb, ha titkos, s mégis keresi a módokat, hogy világosságra
624 II, 113| hozzam? Vagy hogy talán mégis jobb lenne a meleg lepény
625 II, 113| politikához, de énnekem mégis különösnek látszik az, hogy
626 II, 116| porciós könyvvel; de azért mégis olyan néptelen, üres, elhagyott
627 II, 116| Alig van még hét éves s mégis olyan kedves, okos, mintha
628 II, 116| tartozik, kik nem betegek, de mégis úgy tetszik, mintha azok
629 II, 116| õ lelkének élõ mása, - s mégis neki egy örökös szemrehányás
630 II, 116| végén lenne is az orvossága, mégis elhozná, hogy víg legyen,
631 II, 116| Bánom is én... hanem hát mégis hozzon!~- Ugyan mi legyen
632 II, 117| akarja bekalandozni. És mégis oly természetes, mert az
633 II, 117| bizony szûken volt, de annyi mégis, hogy két hónapra szigorú
634 II, 117| szegény hivatalnok megbírhat. Mégis csak szép dolog az a »nexus«.~
635 II, 117| annyi mellõztetés után végre mégis fölismerik, ki õ! Igen,
636 II, 117| De nem hiszem, a dolog mégis összefügg. A levelet a polgármesternek
637 II, 118| szegénységben vagyok, s hogy mégis ilyen hercegi luxust ûzhetek,
638 II, 118| se hálószoba.~De te azért mégis meg vagy velem elégedve
639 II, 119| egy ellenvetést tõn:~- Te mégis nagyon messze utazol, édes
640 II, 120| kékes szemei bágyadtak, mégis fürkészõleg tekintgetnek
641 II, 120| igaz, hogy apró dolog, de mégis erõsen bosszantotta. Hirtelen
642 II, 121| csakhogy Kérdõ Márton uram mégis sokkal különb ember.~Németh
643 II, 121| elmondani, de a legjobban mégis azokat szereti, amik a magyar
644 II, 121| de egy jóravaló vacsora mégis kitelik még belõle, ha »
645 II, 122| szomorú van; tétovázó, de mégis ruganyos lépésein költészet
646 II, 123| bírt elnyelni, de azért mégis némileg megszürkíté a homályt
647 II, 123| meg kell válnia, de hát mégis olyan nehéz elhatározni,
648 II, 123| lehet vele beszélni... de én mégis meg fogom látni Mariskát.~
649 II, 123| madame Henriette mondja. Ha mégis szeretem a sétakocsizást,
650 II, 123| szerencsétlen városhoz, bizony mégis az a gondolat kezdte marcangolni
651 II, 123| csakugyan ébren van.~Akkor talán mégis az utcát tévesztette el.~
652 II, 124| példálózva megpendítette mégis, hogy tán jó volna bocsánatot
653 II, 124| mint egy medve.~Valamit mégis tenni kellett, mert a »földi
654 II, 125| ohó, Bret Harte! Valamiben mégis elhibáztad! Hiszen ezek
655 II, 125| hagyják aludni.~Hanem azért mégis csak aludtam. Két utas mellém
656 II, 127| sóhajtá Gábor.~- Kínos, de mégis édes napjai voltak. A leáldozó
657 II, 127| Csakugyan lehetséges! És mégis akkor... Oh, én furfangos
658 II, 127| addig, míg valaki jõ. És mégis, bárcsak magához jönne szegény!~
659 II, 127| annak, aki gondolkozik, mégis sokat érhet: melegíti belül,
660 II, 127| legalább kétszeri utamat mégis meg kell téríteni Kaziraynak.
661 II, 127| szivarozva és gondolkozva. És mégis olyan jól érezték magukat
662 II, 127| kedves, másik a barátnõ elé.~Mégis csak volt abban valami,
663 II, 127| kosarat? - törte meg végre mégis õ a csendet síri hangon.~-
664 II, 127| Kevéssel éjfél után azonban mégis megnyugodott a történteken,
665 II, 128| Próbáld meg még három évig. Mégis talán több morzsa, mint
666 II, 129| legjobban van megrökönyödve mégis tudós Billényi Márton uram,
667 II, 130| volt... de az én eszközeim mégis jobban tudták a népet kapacitálni.~-
668 II, 131| keresztülfutkos a ripacsos és mégis igézõ barázdákon, úgy néznek
669 II, 131| igénytelenül jelenik meg s mégis nagy hatást gyakorol.~Az
670 II, 131| de nekünk, gourmandoknak, mégis úgy látszik, hogy õ nem
671 II, 131| többnyire a képviselõk.~És mégis ezeké a dinnyéké a világ,
672 II, 133| homlokzaton olyan kevélyen és mégis nemes szolgálatkészséggel
673 II, 133| Ilyen idõk voltak ezek! S mégis szidják a régi közigazgatást
674 II, 134| Hej, megtapogattak,~De mégis bevettek...~Szegény Csuzi
675 II, 134| nem tud lenni, higgadt és mégis merész, utálja a pátoszt,
676 II, 134| merész, utálja a pátoszt, de mégis patetikus õ maga is.~Pedig
677 II, 134| volt, de erre a parancsra mégis elsápadt, mereven állt meg
678 II, 134| hajdú belátta, hogy talán mégis csak több a szolgabíró:
679 II, 134| értekezleten, amelyet én most mégis kiírok.~Hanem az igaz, hogy
680 II, 134| Hanem az igaz, hogy elõbb mégis óvatosságból bevárom, míg
681 II, 134| nyomorultul, azon töprengve: hátha mégis csak egy oldala van minden
682 II, 134| a fõispán úr õméltósága mégis jobban nyújtotta ki a magáét.~
683 II, 135| kevésbé kimondani...~De azért mégis nyomta szívét az a nagy
684 II, 135| gyönyörködtette most is.~De már ez mégis csak olyan másodszori magány
685 II, 136| És annak a szõlõfürtnek mégis meg kell lennie.~A városban,
686 II, 138| Nem volt már pólyákban, de mégis igen kicsiny. Kék szemeit
687 II, 139| a gyeplõt, szilárdan és mégis kecsesen, hogy kell vele
688 III, 1 | emlegeti) õróla írta volna: »mégis szekundába pónált sok szamár
689 III, 1 | könnyeket facsarnak szemeibõl és mégis mindig beszéli, mert jól
690 III, 1 | téved, az egész világnak mégis igaza van; ha az egész világ
691 III, 1 | szeret.~De Krisztinának mégis fájt az. Miklóshoz lépett
692 III, 1 | Csemez? Betû, mely néma, mégis beszél. Én ösmerem e betût,
693 III, 1 | annak a halandónak, aki mégis hozzányúl. Ha a veterán
694 III, 1 | írhatnék, várni fog-e rám mégis? Mert ha nem, akkor… akkor,
695 III, 1 | hajthatatlan, de a dolgon mégis segítettem valamit. Azóta,
696 III, 1 | bizonytalanságnak valami fájó és mégis édes költészete van.~Ha
697 III, 1 | szól:~- Nem lehetetlen! De mégis, mégis, Krisztina, ha nem
698 III, 1 | Nem lehetetlen! De mégis, mégis, Krisztina, ha nem volnék
699 III, 1 | rájönni, hogy az életnek mégis lesz valami folytatása.~-
700 III, 1 | annak szentírás.~Anikának mégis olyan nehéz volt elhinni,
701 III, 1 | háztájékra lépnek. De csak mégis mind el kell ezt nyelni
702 III, 1 | ajkaiba harapott. Ez már mégis csak sok. Ilyen siheder
703 III, 1 | De mikor már künn volt, mégis szöget ütött fejébe a dolog.
704 III, 1 | ütött fejébe a dolog. Hátha mégis a herceg. Hátha eljött Bécsbõl.
705 III, 1 | igézetes félálom, gyötrelmes és mégis kellemetes félébrenlét.~-
706 III, 1 | gondolkozni gyötrelmes volt.~És mégis lehetetlenné vált menekülnie
707 III, 1 | Talárt. Lihegve, fáradtan és mégis fütyörészve került vissza.
708 III, 1 | mindig elõtte lebeg, s mégis mindennap elfelejti a kinézését.
709 III, 1 | elõadása szerint) hõsünk mégis megfordult s bosszús hangon
710 III, 1 | brezinai bacsa: úgy tán mégis megértette volna, mekkora
711 III, 1 | észrevehetõn a harasztot. De mégis valami olyast hall messze,
712 III, 1 | azt gondolá magában: »Hát mégis lopott az istentelen? Pedig
713 III, 1 | találkozót adni.~Midõn végre mégis világosság lõn, a hórihorgas,
714 III, 1 | Matyej - mondá mohón és mégis ünnepélyesen.~Matyej behunyta
715 III, 1 | milyen megfeszített és mégis hiú erõlködések történtek
716 III, 2 | bodokiakat, mint az ürgét, akkor mégis jó dolog keresztény katolikus
717 III, 2 | szóba jött az a bárány, mégis furcsa eset, hogy míg a
718 III, 2 | tudhatja hát? De az már egyszer mégis bolond beszéd, az ezüsttalérokról.~
719 III, 2 | hanem az ismerõs közepe mégis a legkülönb.~A kis Baló
720 III, 2 | félesztendõ miatt«, hogy mégis ki kell állani. Oh, mennyire
721 III, 2 | fehér, mint a liliom.~És mégis a rózsát sajnálta meg elébb.
722 III, 2 | égre.~Milyen messze van és mégis milyen közel…~Egy pár kis
723 III, 2 | nevettek is hozzá.~Pedig mégis szegény Zsófinak volt igaza.
724 III, 2 | egyik a magasból halva.~Mégis csak a fekete kendõt kellett
725 III, 2 | hálálkodások és köszönet mellett. Mégis csak sok becsületes ember
726 III, 2 | amit szeme-szája kíván, s mégis a legszegényebb a világon,
727 III, 2 | megállt, megfordult. Hátha mégis csak visszamenne érte?~Nem,
728 III, 2 | hangját, de Kocsipál Gyuri mégis megértette.~- Ühüm! Csakhogy
729 III, 2 | hanem így, hanem így… Ejh, mégis jobb lesz visszafordulni!~
730 III, 2 | hanem ez az egyetlen eset mégis kivétel lehet.~A Palyus
731 III, 2 | Pesten sem esett az éjjel.~- Mégis, mit szól hozzá kegyelmed? -
732 III, 2 | legény babonás áhítattal s mégis kétkedõleg.~- Isten a tanúm
733 III, 2 | alul sütkérezni a napra.~Mégis csak szép ez a világ tavaszkor.
734 III, 2 | gallyba akadhatott meg… Mégis különös dolog, hogy ott
735 III, 2 | ugyan a kalászok, de csak mégis megnõttek. A kék búzavirágok
736 III, 2 | a kopár hegyhát, de hát mégis csak van valamije benne.
737 III, 2 | lett volna semmi bajuk. Mégis különös az, hogy ezek a
738 III, 2 | foglaltatni, hanem azért mégis nagyon szépek. Az emberek
739 III, 2 | papiros-sárkány, nem feleség… Vagy ha mégis meg akarta házasítani a
740 III, 2 | egy idõ óta a háznál, az mégis csak gyanús volt egy kicsit.
741 III, 2 | tán el se menjen, de azért mégis csak elindult. Önkénytelen
742 III, 3 | hatvanéves.~No, de már ez mégis lehetetlenség, ilyen viruló
743 III, 3 | tudna válaszolni; de utójára mégis végigpillantva a világ valamennyi
744 III, 3 | pilinyi molnárnál pedig mégis csak különb szerencse a
745 III, 3 | feleségül az úrfihoz; ha mégis elment, tehetek én róla?
746 III, 3 | hálálkodások és köszönet mellett. Mégis csak sok becsületes ember
747 III, 4 | hanem ez az egyetlen eset mégis kivétel lehet.~A Palyus
748 III, 4 | Budán se esett az éjjel.~- Mégis, mit szól hozzá kigyelmed? -
749 III, 5 | égre. Milyen messze van és mégis milyen közel… Egy pár kis
750 III, 7 | van fényes diófából, azért mégis csak koporsó az. Hiába hagyta
751 III, 7 | tehenet, a harmincnégy juhot, mégis árván hagyta, mikor elbujdosott.~
752 III, 7 | Nem! sohasem szerette. És mégis, ha nem szerette volna,
753 III, 7 | szólna soha, ezt óhajtja és mégis õ kérdezi.~- Édes kis Péterkém!
754 III, 8 | mert hiszen az õ Piroskája mégis csak kivétel. De még milyen
755 III, 8 | hegedtek, minden bizonnyal.~És mégis odanéz nem egyszer, de százszor
756 III, 8 | Fangh-Gyújtó Izabelláig.~De mégis Vas Gereben mondja a legokosabbat,
757 III, 8 | csókolózik - a feleségével. Mégis csak szemtelenség egy hivatalnoktól.
758 III, 10 | azok nincsenek. Azaz, hogy mégis emlékszem egyre. A sógoromnak
759 III, 11 | önkénytelenül ejtve ki ez édes, de mégis fájó nevet.~- Nos, igen
760 III, 11 | Összerázkódott, de azért mégis odatekintett.~Hát csakugyan
761 III, 12 | portékák is, valahol csak mégis kikelnek!~Hanem bizony nagyon
762 III, 13 | panaszra.~- Uraim - mondám -, mégis szégyen volna éhen halni
763 III, 14 | szegény Hiripin. Hiszen mégis csak iskolatársunk volt.~-
764 III, 15 | mert hát akármilyen, de mégis csak szent õ és tekintélyes
765 III, 15 | ültek s kisütötték, hogy mégis lehetetlen hát, hogy Mikulás
766 III, 18 | közt is… pedig hát a juhász mégis csak különb rangú ember
767 III, 18 | De hát az a tömérdek bõr mégis csak megvolna valahol? S
768 III, 18 | s ha ott van, azt csak mégis veszik valahonnan a mennyeiek,
769 III, 19 | boldogabb lenne az emberiség és mégis a pénz szükséges eszköze
770 III, 19 | hogy mindene a pénz, és mégis pazarolja.~Avagy a legnagyobb
771 III, 20 | nevetni akart, de azután mégis csak meggondolta, hogy kár
772 III, 24 | a vármegyének (istenem, mégis csak bölcs az!) helyes fiduciája
773 III, 24 | Akadémia süti ki a dolgot, de mégis itt az Akadémia épületében
774 III, 24 | mehet egy két lovon járóba. Mégis csak szörnyûség, hogy egy
775 III, 25 | a királyhoz. Mert ez már mégis nagy cudarság!~- Hamar a
776 III, 25 | köténye után futott.~És mégis. Hiszen csak nem hagyhatja
777 III, 26 | elbámult ugyan a komornyik, de mégis azt felelte:~- Nix nuc!
778 III, 27 | milliomos lesz. De iszen, mégis derék, nagyeszû ember az!
779 III, 28 | csak szolgáló voltam is, mégis gazdasszonyi sorom volt
780 III, 28 | már fizetett. Hej, csak jó mégis, hogy kislánykoromban megtanultam
781 III, 28 | sok pénz kell…~Bámulva, de mégis valami baljóslatú sejtelemmel
782 III, 29 | bölcsesség mutatkozék benne, mégis megnyugodtak, de leginkább
783 III, 30 | nagyon okos volt!~Tehát mégis van egy lény, aki iránt
784 III, 30 | temettek.~S nagy embert mégis keveset temetnek, minden
785 III, 31 | ugyan nagy ember, de az mégis beteljesedett, hogy örökké
786 III, 31 | ki a sápot, - hanem azért mégis erõsen rebesgették a faluban.~
787 III, 31 | rendben van minden.~Gyuri mégis eltûnt. Talán megölte magát?~
788 III, 32 | Láthatja ebbõl, hogy mégis kegyednek kell tudnia, hogy
789 III, 33 | ébredjen. Oh, mi bohók?~- Pedig mégis felébredett, kedves Anna.
790 III, 34 | még hízelgõbb, s ha aztán mégis létrejön az egyezség, csodálatos…
791 III, 34 | Ördögadta, hát onnan aztán mégis megáztál?~- Nem biz én,
792 III, 34 | fölbiggyesztette ajkát, de szemeit mégis szemérmesen lesütötte s
793 III, 35 | Elég szomorú biz az, de mégis a legszomorúbb, hogy az
794 III, 35 | nyújtják.~Szeretetüknek azonban mégis vannak fokozatai. A kereskedõt
795 III, 35 | lehetnek elég óvatosak, s hogy mégis legtöbbet ér a szorosan
796 III, 36 | olt is az idõ, a gyökér mégis megmarad bolondnak. Ejh,
797 III, 36 | kísérni lovagját, de egyszer mégis az a vége, hogy elmarad
798 III, 37 | félénken húzódoztak tõle és mégis feszült érdeklõdéssel lesték
799 III, 39 | Mindegy már, elmondom én mégis hûségesen…~Egy délután éppen
800 III, 39 | pecséttel?~- Azzal, Florilla.~(Mégis nagy tuskó az az én apám -
801 III, 39 | a bevallott bolondokháza mégis másutt van.~- Parancsolom,
802 III, 40 | potrohos ember az!~- Márpedig mégis õ!~- Mirõl ismer rá kend?~-
803 III, 40 | tûnõdve. »Vagy, hogy talán mégis én vagyok József fõherceg…«~
804 III, 42 | szeretnék - felelé halkan, de mégis dallamos, rokonszenves hangon.~-
805 III, 42 | kergessen el. Hátha találnánk mégis módot. Én özvegyember vagyok…
806 III, 43 | fordítja tekintetét másfelé.~És mégis ott motoszkál fejében, hogy
807 III, 44 | annyi tudomány azonban mégis maradt benne, hogy egy vendégfával
808 III, 45 | hátán a nagy üvegtáblákat? Mégis csak selymák ezek a tótok!
809 III, 46 | melybõl mindennap esznek, mégis mindig egész.~- No, gyerekek -
810 III, 46 | a stafírungot. Hát ugye mégis a Csákó köti be a fejeteket?
811 III, 46 | Kriska fiam…~Valami kevés mégis megmaradt ebbõl az aggodalomból
812 III, 46 | szegény Csákót - mert hátha mégis elveszett volna?~
813 III, 47 | megvigyázza:~»Ne jöjjön gyalog s mégis gyalog jöjjön. Hozza el
814 III, 47 | halkan mondá: »Megütötte s mégis visszajött a hívására.«~
815 III, 47 | Nem jöttél gyalog se s mégis gyalog. Mindeneknek megfeleltél.
816 III, 49 | cérnáját. Ezek a fickók mégis derekasan tartják meg a
817 III, 49 | Hanem azért szombat estére mégis hazatértünk »tisztát váltani« (
818 III, 49 | sopánkodott úgy déltájban.~- Mégis restellem - mondá -, hogy
819 III, 49 | zörejt okozzon, hanem azért mégis megtette a maga szokásos
820 III, 49 | megmondom, hogy az »igazi« mégis ez marad, mert ez már… ez
821 III, 51 | halkabban:~- Megütötte s íme, mégis visszajött hívására.~Ekkor
822 III, 53 | szeretett békéltetni, s mégis csaknem elfogultsággal mert
823 III, 53 | a harag ült az edzett és mégis szelíd vonásokon, hanem
824 III, 54 | már Bécsbe vitték emiatt. Mégis csak jeles talentum ez a
825 III, 55 | olyan messzire érnek, hogy mégis megtegyék a kívánt hatást,
826 III, 56 | ezek a Nagyék kosztosai mégis mintha kövérebbek volnának,
827 III, 56 | állandóan a neheztelés.~És mégis, mégis nagyon fájhatott
828 III, 56 | a neheztelés.~És mégis, mégis nagyon fájhatott neki, mert
829 III, 56 | be az épületben.~Egyszer mégis kinyílt a szobaajtó, s bejött
830 III, 56 | Azután elgondolkozott:~- És mégis jobb, higgyétek meg, sokkal
831 III, 56 | felemelve. - A kosztosoknak mégis kellene talán kivasaltatni
832 III, 58 | fog vívni.~- Lehetetlen!~- Mégis úgy van - mondá õ leverten.~-
833 III, 58 | Hallatlan! A pisztolyok mégis elsültek.~Az ellenfelek
834 III, 59 | Csak tessék engem talán mégis becsukatni.~- Nem értem
835 III, 59 | pirosabb valamivel, de azért mégis fel lehetett ösmerni.~-
836 III, 59 | van - mondá rekedten, de mégis alázatos szelídséggel -,
837 III, 59 | hogy… tessék csak engem mégis becsukatni.~…Csakhogy ez
838 III, 60 | mondjon!~Hanem hát a bunda mégis csak legtöbb, szó sincs
839 III, 60 | gondozva van, nem kopik, s mégis jövedelmet hoz a gazdájának.~
840 III, 60 | is.~- De uram… ez talán mégis túlság!…~Az omnibusz elõállott,
841 III, 63 | a házasságot. No, már ez mégis csak istentelenség!~Õ maga,
842 III, 63 | tovább tanulni a tarokkot. Mégis csak szebb az!~E tájt pedig,
843 III, 63 | barázdát mindenik szántott mégis a szép Brizló Borbála tejszín
844 III, 65 | habozva. - De nem, az talán mégis lehetetlen!~Hanem azért
845 III, 65 | mintha szólni akarna, de csak mégis meggondolta magát és nem
846 III, 65 | jöttünk - ha azért a kis ibrik mégis eltört?…~- Oh, oh! - nevetett
847 III, 66 | hajlítja semmi.~- No, és én mégis esküszöm, hogy sohasem leszel
848 III, 67 | nélkül, jó szóra, de azért mégis önzésbõl. A fantázia, ez
849 III, 67 | lénye vidor, ártatlan és mégis a jó öreg Raksányi a legszenvedélyesebb
850 III, 67 | másnap megint visszajött.~- Mégis, mégis… van még egy másik
851 III, 67 | megint visszajött.~- Mégis, mégis… van még egy másik tervem
852 III, 70 | ejnye, de restellem. Ez már mégis csak nagy rendetlenség!
853 III, 70 | hánykolódott.~- Ez már mégis sok. Ezt már nem tûröm.
854 III, 72 | beleszúrnunk a vasvillát, ha mégis odajönne?~A király összeráncolta
855 III, 73 | nevek!~Pedig érdekes lesz mégis keresni az igazi neveket.~
856 III, 73 | nem szabad, kihallgatni mégis csak szabad! De hohó! dörmögte,
857 III, 74 | a másiknak tovább adta. Mégis csak hallatlan elbizakodás!
858 III, 74 | ideig, de a klienseinek mégis a kelleténél több ideig,
859 III, 75 | írtunk, az se felelt. Ez mégis bámulatos! Aztán a nagynénink
860 III, 75 | De három hónap, ez már mégis sok.~János öcsém végre kigondolt
861 III, 75 | hallott még. Egészen igaz, s mégis olyan, mintha mesében olvasnátok.
862 III, 76 | cifra sást. Mekkora bokor, s mégis ahány fûszál, mindenik más
863 III, 76 | becsületes ember.~- Meghiszem… de mégis nagyon különös, asszonyom,
864 III, 76 | háziúrral ezt a témát.~- Mégis szép dolog az, hogy olyan
865 III, 77 | világ gyerekek… istenugyse mégis halad.~Majd elkomorodva
866 III, 78 | fejét is rázta, de azért mégis csak fütyült. És akár meddig
867 III, 78 | akár meddig fütyült, azért mégis csak csurgott.~De minthogy
868 III, 78 | ilyen kereszt is… hanem csak mégis többet ér meg egy hordó
869 III, 79 | jószerivel, hát ellopom, mégis meg kell lenni reggelre
870 III, 80 | zsidónak lakni.~És a Balassák mégis elpusztultak, pedig ki sem
871 III, 83 | Az arca szép férfias és mégis visszataszító. Már gyermekkorában
872 III, 83 | oltárt, mikor ott állottak. Mégis csak elhebegte a holtomiglant
873 III, 83 | Talál a természetéhez, de mégis csak rettenetes dolog, hogy
874 III, 83 | közönséges bútordarab lenne. Mégis csak gyarló az ember!~Este,
875 III, 83 | jutott, hogy a gyermeket mégis be kellene vinni a terembe;
876 III, 83 | sem a halott. De hátha mégis van valaki ott fönn, aki
877 III, 83 | Azonban kiderülvén, hogy mégis igaz, meggondolkozott a
878 III, 87 | mikor bejött és szétnézett, mégis összerezzentem… az ünnepélyes
879 III, 87 | pillanat közeli eshetõsége mégis megdobogtatta szívemet,
880 III, 87 | pipáját a szájából -, ez mégis furcsa.~Rátekintettem a
881 III, 87 | héja hámlani kezdett. És mégis irigyeltük tõle.~Kivált
882 III, 89 | engem fogadni, nem vártak, mégis mindenük van, amit szemem
883 III, 89 | többi is tele zsírfoltokkal.~Mégis megismertem messzirõl. A
884 III, 90 | Elhiszem, de tíz font mégis csak megárt egy gyomornak.~-
885 III, 91 | Szellemes volt és bölcs, de mégis naiv. Hangja képes volt
886 III, 91 | csekélység, amit õ várt, s amire mégis nekem kellett várnom.~
887 III, 92 | világ nyitva van elõtte, s mégis úgyszólván egyetlen kocsmai
888 III, 92 | szöget ütött ez a fejembe. De mégis lehetetlen! Ez az angyal?
889 III, 92 | pláne négyen aludtak.~Ez mégis furcsa!~De furcsa is csak
890 III, 93 | dacára, hogy nincs mandátuma, mégis védi az immunitás. A kis
891 III, 94 | valószínűtlen, de a mesénél mégis több.~Volna biz az tán történelem
892 III, 94 | kívánd meghallani.~- De mégis. Ládd, nagyon leköteleznél,
893 III, 95 | arra eset, uram…~- De ha mégis… Ha valaha az a szándéka
894 III, 96 | azt mondja erre: »már én mégis csak a magam akarata szerint
895 III, 96 | leszel te soha semmi.~S mégis, hogy Pestre ment Apczy
896 III, 96 | országban.~- Hm. No lám. Maga mégis okos asszony.~Lehajolt,
897 III, 96 | bosszúállásra.~Mivel hát az mégis szörnyûség, hogy egy fõispán
898 III, 97 | öcsém uram az! No, már ez mégis csak valami.«~- Eljöttem,
899 III, 97 | mesterségemmel… Ezt pedig mégis csak restelli az ember.
900 III, 97 | embereket, téns öcsém uram! S mégis én varrjak nekik csizmát?
901 III, 97 | csak vázlatban volt, de mégis meg lehetett ismerni az
902 III, 98 | desperálni kezdett volt. Denique mégis van hát isteni gondviselés!~
903 III, 98 | órájára.~- Hat perc elmúlt, ez mégis furcsa!~Bosszankodva nézegetett
904 III, 99 | azért azok a jámbor fák mégis növekednek, s meghozzák
905 III, 99 | mindegy volt, a jótékonyságot mégis csak gyakorolták a Párdyak.
906 III, 99 | Fényt vetett ez a családra mégis. Nem kell azt a szegény
907 III, 100| mondá némelyik.~S nekem mégis úgy látszott, mintha künn
908 III, 101| lehangoltan. De azért másnap mégis elmentek a hajdúval. A hajdú
909 III, 101| az a mi tekintetes urunk mégis.~- Miféle uruk?~- Hát a
910 III, 102| neki a kerület. No, ez már mégis csak szörnyûség!~Így álltak
911 III, 102| csilloghattak: »No, ugye mégis valami az, ha okos ember
912 III, 102| hümmögések közt azért csak mégis odakötötte lovát a saroglyához,
913 III, 102| sompolygott vissza. Bántotta mégis a csúfság, és kivált a röhej,
914 III, 102| leányai? Jó, de azért én mégis Terepetye Mihály vagyok.
915 III, 102| összefutott egy szövetbe. A lányok mégis féltek tõle. Ej, nem is
916 III, 103| Garam partján, vitézségérõl mégis legendákat beszéltek.~Hogy
917 III, 107| van-e az esze; de azért mégis csak megfogadták a tanácsát.~
918 III, 108| beszélgetés közben mosolyogva. - Mégis kuruc asszony, hogy oda
919 III, 108| ki Mária elkomorodva. - Mégis csak le kellett volna nekem
920 III, 110| valamikor az öregek - és a világ mégis jól ment, még a só is sósabb
921 III, 110| fiatalok a ravaszok, és a világ mégis rosszul megy, a cukor se
922 III, 111| kerülte ki a Kikinday házát.~Mégis csak szomorúság! Hogy éppen
923 III, 112| nem estünk!~Azaz hogy én mégis haladtam, mert most már
924 III, 112| csináljunk? A kerületet mégis sajnálnám idegennek. Mikor
925 III, 112| nem hogy egy vagy más, de mégis azt találjuk, hogy ha már
926 III, 112| itt vagyunk helyben, hát mégis nézzük meg azt a tisztelt
927 III, 112| szakálla tett naggyá.~És ezen mégis segíteni kell. Hirtelen
928 III, 113| legjobb vásárt. Hanem az mégis vígasztaló, hogy a cirokseprõt
929 III, 113| talán egyetlen garast sem,~S mégis irígy szemét rád veti a
930 III, 114| Bocsánatot kérek, én mégis azt állítom, hogy az az
931 III, 115| hadarta a leány -, és mégis, mégis lehetne egyszer egy
932 III, 115| hadarta a leány -, és mégis, mégis lehetne egyszer egy kérésem…
933 III, 116| Õ azt ösmerte el, hogy mégis valami az, hogyha a földet
934 III, 116| azt ösmertem el, hogy az mégis tündér ország, ahol a víz
935 III, 116| vetett neki, de Rózsa Sándor mégis csak gyanakodva fürkészte:~-
936 III, 117| Igaz, de a »füstös« elõtt mégis bajosan fognak tudni szaladni,
937 III, 118| kelljen nekik ráösmerni. S ha mégis összebukkant ismerõssel,
938 III, 121| Hát neked csak bevallom mégis - lihegé, borzalmassá vált
939 III, 121| képviselõjén az a csúfság történt. Mégis csak Szomor uram a furfangosabb,
940 III, 122| egy-két asztal egyebütt mégis csak teng. Gibic most természetesen
941 III, 123| õsz végén, elfáradva és mégis megpihenve, benyomásokkal
942 III, 124| választójogom!~- Mit, és te mégis ide mersz jönni? Takarodsz
943 III, 124| grádicsokon, »istenem, hogy mégis minden pálya nagyon nehéz«.~
944 III, 125| abroncsú hordókat.~De már ezt mégis lehetetlen megszívlelni.
945 III, 125| hogy akarjuk. De ennek mégis úgy kell lenni. Ejnye, de
946 III, 126| az adjunktusok között s mégis levert, szomorú lettem egyszerre.
947 III, 126| rajongták körül… S íme, mégis egy prózai kereskedõhöz
948 III, 126| adósságot ne csinálhasson, és ha mégis csinál, fizetnem ne kellessen.~-
949 III, 127| legtehetségesebb, de ha nekem mégis a Mari tetszik jobban. Pedig
950 III, 127| alássan, hetven év…~- És mégis szolgál?~- Rendőrösködöm,
951 III, 127| kevélységtõl duzzadozott a szívem. Mégis csak gavallér ember vagyok
952 III, 128| asszony székhelyét tartotta, mégis megdöbbentett a rettenetes
953 III, 128| most be volt hunyva. De mégis észrevette, egy még a halálnál
954 III, 129| haza, hanem át kell mennem mégis Sopronba, mert oda a postán
955 III, 129| vagy csak a lóvonatú.~És mégis boldog vagyok, mert nem
956 III, 131| vagy, bátya, hanem azért mégis enyém lehet Zboró.~Az öreg
957 III, 132| gondoltam mellemet kifeszítve, mégis elismer bennem valamit az
958 III, 132| keresem szakadatlanul s mégis hasztalan a Mátrában a Gályt.
959 III, 132| Majdnem hihetetlen!~- És mégis úgy van, uram. Tudom, hogy
960 III, 135| hogy mi legyek most? Hátha mégis jobb az orvosi pálya? Anyám
961 III, 136| ott rabul kellett élnie. Mégis keserû sors!~Ámbátor igyekeztek
962 III, 137| mindazok, akik ösmerik.~Hogy mégis országos hírnévre nem tett
963 III, 137| már évek óta.~Hogy kellene mégis megtudni?~Hogy? Hát nagyon
964 III, 138| kezdett a kocsissal: hátha mégis el lehetne indulni?~- Lehetni
965 III, 138| rémletesen. Behunytam a szememet, mégis láttam. S nem bírtam többé
966 III, 138| hangod egészen a tied. De mégis lehetetlen.~Az arca olyan
967 III, 138| festéket a hollófürtjeirõl…. Mégis jobban hiszek már én az
968 III, 139| reskontónak szokás. Az ember mégis elteszi, hátha a kapanyél
969 III, 140| derék János, hogy neki az mégis kényelmesebb lenne, ha most
970 III, 140| ami Bécsben. Tudod Bécs mégis csak székváros… egészen
971 III, 143| Õ a leghatalmasabb? És mégis nekik kell õrá vigyázni,
972 III, 144| ok nélkül, hanem lassan mégis kezdett kisülni.~Egyszer
973 III, 144| két égõ pokolnak a tüze mégis megperzselte.~Belement a
974 III, 144| szaporán, de bezzeg a munka mégis tovább tartott, mint kellett
975 III, 144| csináljunk hát? No, de valahogy mégis csak segíthetek talán a
976 III, 144| nagy zavarban.~- De azért mégis dobja el, tépje el… - rimánkodott
977 III, 144| mint annakelõtte. Hogy csak mégis nagy ördöngösség kellett
978 III, 145| eszét a fiai közt - s neki mégis megmarad az egész esze.~
979 III, 145| saját fiam ez a Károly, mégis biz’isten irigylem tõle,
980 III, 146| asszonyokat hékás. Utálom õket, de mégis sajnálom itt hagyni.~Ebbõl
981 III, 148| ellene egy tromf, s maga mégis azt kívánja, hogy ne adjam
982 III, 148| ördög nem alszik, hátha mégis történik valami?… Legalább
983 III, 148| felolvasom (s itt egy gúnyos, de mégis ájtatosnak látszó pillantást
984 III, 148| Mucsi-Timár István uramra), de mégis fel kell olvasnom, mert
985 III, 148| hiszek ugyan, de azt az egyet mégis föl tudom fogni, hogyha
986 III, 148| szentesíti, de vármegye mégis talál rá modus vivendit,
987 III, 148| év elõtt meg nem halt. S mégis, csodák csodája, szelíd
988 III, 148| a mi belügyminiszterünk mégis):~- Micsoda gondolat az,
989 III, 148| meg sem érsz tíz fillért,~Mégis te rád veti király is a
990 III, 148| hogy akarjuk. De ennek mégis úgy kell lenni. Ejnye, de
991 III, 148| lássák, tehetünk mi akármit, mégis csak Borcsányi lesz itt
992 III, 148| negyedik.~Végre azonban mégis találtak egy szilenciárius,
993 III, 148| fitymálva bánt Dorogival.~Most mégis õrá gondolt. Ösmerte a természetét.
994 III, 148| arra keresztülutazik, de mégis napfényre kell hoznom, hogy
995 III, 148| furcsa az mindenik, de ez mégis különösen furcsa volt),
996 III, 148| uraké, de egyszerûségében mégis rokonszenves.~Ki tudja,
997 III, 148| nemes volt, noha szegény, mégis oly gõgös, mint egy spanyol
998 III, 148| de azért a liberalizmus mégis szép.~Szûz liliomunk! Csatamezõkön
999 III, 148| természetûek, de ez már mégis kihozta õket a sodrukból.~
1000 III, 148| Magyarországon.~- Hm. Maga mégis okos asszony!~Lehajolt,
1-500 | 501-1000 | 1001-1197 |