1-500 | 501-1000 | 1001-1106
Rész, Fejezet
501 II, 65 | szegényesen öltözött mosónét, amint a mosás keserves keresetével
502 II, 65 | éppen az udvaron találta, amint az építõ tót munkásokat
503 II, 66 | később azt tette Pali is, amint fölcseperedve alkalmas lett
504 II, 67 | fülig szerelmes a nejébe.~Amint elnézem õket, midõn egymást
505 II, 68 | várakozásban, éppen ez azon kérdés, amint hasztalanul töri fejét a
506 II, 69 | csak tegnap, most volt... S amint elõszedegetem a színes tollakat
507 II, 69 | intézetünk körül«, már amint õ szokta nevezni a gimnáziumot.~
508 II, 70 | mindennap látom az ablakból, amint folyton csókolózik a férjével
509 II, 71 | foganatosíthassa.~Legelsõ dolgom volt amint kocsimon beértem, hogy ama
510 II, 71 | meg van hagyva, hogy önt, amint megérkezik, azonnal a kastélyba
511 II, 71 | maga elõtt. Úgy is lõn; amint felnyitá, és rögtön az ajtó
512 II, 71 | mögött, hogy észre ne vegyen.~Amint ágyamhoz ért, megrettent,
513 II, 71 | itt a szomszédságunkban, amint az irományokból tudom.~-
514 II, 72 | legfiatalabb Árkádi sem õ volt, amint azt nyilván is látni lehetett,
515 II, 72 | öcsém - mondá Pukovics, amint az asszonyok az ajtót mérgesen
516 II, 72 | mindig mellékes. Egyébiránt amint akarja ön.~Miksa zavart
517 II, 73 | kalapja búsan szemére húzva, amint illik egy búbánatos hazafihoz
518 II, 73 | esze másutt kalandoz, mert amint én nyugodtan értekezek az
519 II, 73 | éjfélt. Egyszerre csak, amint a nagy fali óra elütötte
520 II, 74 | barna ruháját a fehérrel, amint az õsz jõ, vagy a tél.~Nos,
521 II, 75 | félve vigyázza hangomat, amint az egyre halkabb, egyre
522 II, 78 | vicispánnal Debrecenbe utaztunk. Amint kiszálltunk az indóháznál,
523 II, 79 | hazavergõdtünk.~Most reggel, amint fölébredve eszembe jutott
524 II, 80 | Átellenben egy ablaknál, amint idejöttem. Rám nézett. Éppen
525 II, 80 | elsétáltam az ablaka alatt, s amint még egyszer rámnézett, égetõ
526 II, 82 | perrendtartásról.~Tegnap, amint együtt ültünk szobájában
527 II, 82 | postáról - mondja mosolyogva, amint belép -, szerencse, hogy
528 II, 84 | foszlányaiba burkolózva közelg s amint csontos, hosszú karjait
529 II, 84 | illik, nyugodtan tûrte, amint a lábait hasogatta, s amint
530 II, 84 | amint a lábait hasogatta, s amint azok dagadtak percrõl percre
531 II, 84 | Kend az, Miska? - mondom, amint a kocsiról leszálltam.~Félkönyökét
532 II, 85 | pipázgatva és lábait szétvetve, amint az már úgy illet meg egy
533 II, 85 | Guyon így szólt hozzám, amint a vár elé értünk:~- Van-e
534 II, 85 | gaukleriának kell lenni ebben is. Amint mondom, körüljártam az egész
535 II, 85 | fúrja, ember le nem dönti.~Amint a várkapuhoz értem s látom
536 II, 85 | csapástól.~S íme szemkáprázat amint odanézek, ökölnyi rés támadt
537 II, 85 | félig le volt eresztve, s amint a hold odavilágított, megrezzenve
538 II, 86 | hátulra hagytam Gurbincsot, amint az már megilleti a jámborságot
539 II, 86 | elhatározva, nem teszi, de azért amint a tányér ismét kezébe kerül
540 II, 88 | Kabát s Kókát nézem meg.~Amint azonban Budapestre értem,
541 II, 88 | én azt tanácslom, hogy amint Fehérvárra érsz és leszállsz
542 II, 88 | jegyet a kiállításra, s amint aztán bementél, mindjárt
543 II, 88 | mondom dühösen hátrafordulva, amint megpillantottam, hogy az
544 II, 88 | bélésének az idõ futását.~Amint azonban kilépek az indóháznál,
545 II, 88 | származhatott a kabátom gombjára, amint a balatonfüredi indóházban
546 II, 90 | nyöszörögve csapong a denevér.~S amint lassan, lábujjhegyen közeledik
547 II, 90 | tündéréhez; mondd, hogy amint az elsõ tavaszi napsugár
548 II, 90 | bocsátá követeit, s lõn amint õ akarta. Óriási hófuvatok
549 II, 90 | járhatlanná az utakat, s amint az elsõ tavaszi napsugár
550 II, 91 | szívszaggató állapoton.~De amint tapasztalám, hogy az mérnökök,
551 II, 91 | nincsen meg az étvágya.~Hát amint öltözködöm, s felkötöm ünnepi
552 II, 94 | Ostoba gyerekek! - kiáltá, amint a szánról egészen megcsipkedve
553 II, 94 | hallgattuk szívdobogva, amint egy-egy hang megcsonkítva,
554 II, 95 | szintén csodálkozva nézte, amint a nap, az örök lámpa, fölgyúlt,
555 II, 95 | könnybe lábadtak a szemei, amint a városházára tekintett,
556 II, 95 | nézett végig rajtuk az öreg, amint a parton voltak.~- No, de
557 II, 95 | könny gördült ki szemébõl, s amint a D. felé vezetõ útnak irányozná
558 II, 95 | reményérõl, midõn egyszerre amint egy gyalogúton szomorúan
559 II, 96 | repedezik a lajbim bélése, amint a szívöm dobogása dagasztja.~
560 II, 96 | életben, mint a múltkor, amint egy kackiás Kata-menyecske
561 II, 96 | ott iddogáló uráért, s amint a becsületes szolid férfiú
562 II, 97 | gyerekek közt. S e szívek is amint jönnek-mennek az évek, ki
563 II, 97 | Montedegói Albertet is, amint küllõim kimért szabatossággal
564 II, 97 | tudjuk pontosan a percet, - amint az újév ideteszi a lábát.~-
565 II, 97 | alakban, annyi változásban, amint azt a csibukozó óriás fantáziája
566 II, 97 | egyenkint, olyan sorban, amint történtek.~Egyszerre azonban
567 II, 97 | egy-egy megvillanó kígyószem, amint a léghuzam lefújja róla
568 II, 99 | hát a „hidegajkú miss”, amint a házban nevezik! Milyen
569 II, 99 | belépett.~Ihon úgy érezte amint a beteghez közelgtek, hogy
570 II, 99 | ideges bámészkodásával, és amint lassankint végigfutott tekintete
571 II, 99 | a beteget? Dick! kiáltá amint csak telt tõle, majd Márthát,
572 II, 99 | gúnyolódék Kark apó életpárja, amint Edithet megpillantá az udvaron
573 II, 99 | mindig egyre lejjebb, de amint közelebb jött, mindinkább
574 II, 99 | minden akképp hagyassék, amint az utolsó lakó, Mari, ott
575 II, 99 | forduljunk vissza innen, úgy amint jöttünk, minden nélkül?
576 II, 100| dereka meghajlott kissé, amint a köszönést fogadta, mosolya,
577 II, 101| érzés, inkább láz fogott el, amint a koronáról kérdezősködtek.
578 II, 101| te kutyabõröd szimbóluma. Amint ott álltam ezzel a bottal
579 II, 101| embereknek.~Mit sem használt. Amint keresztülmentem az utcákon,
580 II, 101| nézni. Most õ van divatban.~Amint ott elbámészkodom termetén,
581 II, 102| Láttuk a pici teremtéseket, amint a haragoszöld levelek között
582 II, 102| nincsen is kit szeretnie.~S amint tovaszáll, õsz dermesztõ
583 II, 103| öröm, mert a kis Gergely, amint kinézett a vagon ablakán,
584 II, 103| sétálni a lányommal. Hát amint nyugodtan mellettem poroszkál,
585 II, 104| parkban, vagy a Hungáriában, amint megáll elõttetek kis összenyomott
586 II, 106| hinni; - Majgónak hítták, s amint sebesen vágtató jó lovakon
587 II, 107| kézen megfordult már!~S amint ennek az elbeszéléséhez
588 II, 108| szeszélyes alakok a kályhán, amint folyton odanéztem, olyan
589 II, 110| jellemrajzát oly gondosan, amint kellene, amint méltó lenne
590 II, 110| gondosan, amint kellene, amint méltó lenne úgy irodalmunkhoz,
591 II, 111| fedele, minden, minden... s amint valamelyik hordóból, melynek
592 II, 113| lesz semmi a dologból.~- Amint te akarod, meg a leány.
593 II, 116| hogy megörült a kis beteg, amint meglátta. Sápadt arca egyszerre
594 II, 116| egyszerre kipirosodott, amint Rózsa néni puha kezeivel
595 II, 117| Sir... beszéljünk másképp. Amint parancsolja Sir. Tehát...
596 II, 117| tekinteteért epedtek.~S amint végigment a termen, itt-ott
597 II, 118| ideálom a nyilatkozataimra. Amint hogy minek is? Hiszen ott
598 II, 118| szárnypróbálgatást megírtam, hallottam, amint súgva mondtad az idegeneknek
599 II, 118| és leolvasom az arcodról, amint a hatosokat csörgeted, hogy
600 II, 120| magolók«-hoz tartozott, amint belekezdett, egy szuszra
601 II, 120| a szolgálatot, s lábait, amint ott állt a fekete, három
602 II, 120| tanár úr felkelt a székrõl amint a két tanuló belépett, egy
603 II, 120| Lengyel, a pedellusért.~Amint Lengyel Gyuri kiment az
604 II, 120| haladni.~Arca lángba borult, amint végigtekintett önmagán.~-
605 II, 123| bekiabálta volna az ablakokon, amint megrecsegtette azokat: Most
606 II, 123| koldulás, takarodjék innen!~Amint jó sokáig ácsorogna, egy
607 II, 125| elõttem valahonnan. A homok, amint a nap fényét rávetette s
608 II, 127| grajzlerajos kisasszony« - amint a házban nevezik. Milyen
609 II, 127| belépett.~Gábor úgy érezte, amint a beteghez közelgett, hogy
610 II, 127| ideges bámészkodásával, és amint lassankint végigfutott tekintete
611 II, 127| Miska bácsi! - kiáltá, amint csak telt tõle, majd Mártát,
612 II, 127| gúnyolódék Bodner apó életepárja, amint Marit megpillantá szobácskája
613 II, 127| száll egyre lejjebb, de amint közelebb jött, mindinkább
614 II, 127| abban minden úgy hagyassék, amint Anna ott tartózkodása alkalmával
615 II, 127| forduljunk vissza innen, úgy, amint jöttünk, minden nélkül?
616 II, 131| Szép sárga bordácskái, amint a nap fénye keresztülfutkos
617 II, 131| csengetett a kellnernek, amint a jeles költõ utoljára hagyta
618 II, 134| rengett a deszkapalánk, amint majd az egyik, majd a másik
619 II, 134| császárhoz is.~Tihanyi, amint megérezte, hogy baj lesz:
620 II, 134| nõni a megyei ég alatt, amint õk akarják.~Gyúanyaggal
621 II, 134| fõispánok arcképei a falakról, amint a belopódzott napsugár ott
622 II, 134| Legkényelmesebb volna õt, amint Vácon a hajóbul kiszáll,
623 II, 135| parádés kocsis megpillantotta, amint hintóba tették, kedves Boriskájának
624 II, 136| elküldték az iskolába.~Elment, s amint egyik kezében az ócska ábécés
625 II, 139| nagyon sietek.~És csakugyan, amint híres Vác városába értünk,
626 II, 139| megy bután, egyformán, amint a vaslineák viszik.~De meg
627 II, 139| kalapácsot és a metélõt s amint lehámozná a ló patájáról
628 II, 140| ablakon és nézni fogom õket, amint eszik egymást... úgy! úgy!
629 III, 1 | egyszer a »kamara-utcán«, amint lihegve és a fáradságtól
630 III, 1 | zöldre festett kapuajtóba, s amint merengõ fekete szemeivel
631 III, 1 | boldogult neje halálát, amint a szegény asszony napokig
632 III, 1 | pedig olyan szép volt ma, amint ott sürgött-forgott kecsteljesen,
633 III, 1 | mi fog most történni?…~De amint vakon fut, maga sem tudva
634 III, 1 | elsõ pillanattól kezdve, amint megláttam önt.~Miklós remegett,
635 III, 1 | ügyetlen ám mindig, mint most, amint ott áll némán, meredten,
636 III, 1 | megújuló változatban, aszerint amint Krisztina szemeiben, hangjában,
637 III, 1 | megölni, az is csak tréfa.~Amint Bohuska bátyja dúlt arcába
638 III, 1 | segítettem valamit. Azóta, amint ön elment, csak annyit eszem,
639 III, 1 | karcsú kémény magaslik ki, amint ott pipázik egykedvûen az
640 III, 1 | egész világot; úgy üt vele, amint akarja; ha fájó is az ütés
641 III, 1 | vérében a született juhásznak, amint azt minden okos ember tudhatja,
642 III, 1 | hátára akasztja a dudát, amint az akol közelébe érnek és
643 III, 1 | lássa.~Gyönyörû teremtés, amint ott áll, karcsú termete
644 III, 1 | vendég van a háznál.~- Amint van is. Mindjárt itt lesz.~-
645 III, 1 | kalapját sem érintve meg, amint az udvarba lépett. - Nos,
646 III, 1 | hasonló gyönyört, mint most, amint azokról a duzzadt, piros
647 III, 1 | lehetett, aki megalkotta!~Amint így bámészkodik, mozgó árnyékot
648 III, 1 | árnyékot vett észre a falon, s amint hátra tekint, Pál herceget
649 III, 1 | piros lett, mint a pipacs, s amint ott állt, nem tudta, hová
650 III, 1 | hová legyen, mit feleljen, amint a brezinai bacsa reászegezte
651 III, 1 | útmutató! A herceg úgy tett, amint õ hagyta meg neki: magától
652 III, 1 | láthatják a bodor karikákat, amint fölszállanak a nagy semmibe
653 III, 1 | közt, gyakran beszéli, hogy amint egyszer kétévi távollét
654 III, 1 | fakadt, mint a gyermek, s amint visszatért a faluba, hol
655 III, 1 | veszedelem elé sietõ tolvajt, amint hogy nem is lehet más ebben
656 III, 1 | taplónak volt ám belátása; amint észrevette, hogy rossz helyre
657 III, 1 | rébusz-találgatásnak. Minden úgy van jól, amint van. Az ember, a halina,
658 III, 1 | csom! Látod-e a napocskát, amint kel? Látod, az jó, nem sír.
659 III, 1 | a leleményességbe, hogy amint a távolban kecskéket hajtó
660 III, 1 | édelegve, majd kínosan, amint kis pártfogoltja nyugodt
661 III, 1 | kisasszonyok kiismerésére - amint az a népmesékben szokás.~-
662 III, 2 | Jánoséktól egészen jól látszik, amint két hátulsó lábát alászedve,
663 III, 2 | ki útközben a csáklyával… amint az majd kiviláglik reggel.~
664 III, 2 | ijedelem, mint a betegség, amint, nehogy a kocsi megrázza,
665 III, 2 | kár volt a kocsiért!~Hát amint a Csorba Gergelyéktõl befordulnak,
666 III, 2 | bámészan nézte a jelenetet, amint ingerülten hátrább taszítá
667 III, 2 | Milyen elbûvölõ látvány, amint lehajol érte szemérmesen,
668 III, 2 | Egy végzés - dünnyögi, amint szúró szeme elszalad az
669 III, 2 | szomorúan bólint a fejével s amint azt mélyen lesüti, hátracsúszik
670 III, 2 | meg, de pici piros ajka, amint görcsösen megmozdul, mintha
671 III, 2 | alig bírja folytatni:~- Amint ott feküdt mozdulatlan,
672 III, 2 | alszik.~Csatóné vánkosa alól, amint hánykolódék, valami fényes
673 III, 2 | a kerítések mögül nézik, amint végigmegy a hosszú krispinben,
674 III, 2 | bölcsessége megmondhatna.~Amint egy délelõtt a dohány-palántát
675 III, 2 | apja azt a sok pénzt?~S amint gyanúja fölébredt, mindjárt
676 III, 2 | ilyen nehéz az a bunda.~Amint lecsúszott, fölemelte s
677 III, 2 | kivicsorított apró fogai, amint bozontos fejét megrázta,
678 III, 2 | éjfél táján a malomgátnál s amint a két sziklás hegyoldal
679 III, 2 | visszafordulni!~Haragos-zöld füvek, amint a reggeli szélben remegve
680 III, 2 | lóhere-bokrocska a lábainál, amint a felhõ alul kibukkanó nap
681 III, 2 | kötényérõl a pozdorját, amint illik érdemes vendég elõtt.~-
682 III, 2 | szorgoskodék a konyhában, amint beléptek s nem ejtette ugyan
683 III, 2 | múlt el azonban egy óra, amint az udvaron játszogattunk
684 III, 2 | sem közel nem léphet, sem, amint a vizsgálat megkívánná,
685 III, 2 | kerítésnél a két kisbíró, amint azt az illedelem kívánja,
686 III, 2 | nézte az isten tehénkéit, amint kijönnek a rögök alul sütkérezni
687 III, 2 | a »Királyné szoknyáján« (amint a Gyócsi-had híres rétjét
688 III, 2 | hogy úgy marad minden, amint van. Imréé a Bogát, Eszteré
689 III, 2 | távolról a csoltói rétek, amint ott haladt a poros úton
690 III, 2 | seb az anyaföld testén.~Amint odább mellette vinné útja
691 III, 2 | kõnek látszott a csücske: amint sarkával ráhágott, lehámlott
692 III, 2 | mire, s álmélkodva nézte, amint az idegen úr igazán utána
693 III, 2 | Végigtekintett rajtuk s amint elnézte azt a négy formás
694 III, 2 | rézkarikák a szerszámon amint csillognak, tündökölnek,
695 III, 2 | derekukat és az acélpatkó amint meg akarja lábaik alatt
696 III, 2 | hallod-e? - suttogta Anna, amint egy-egy erõsebb hangot odahozott
697 III, 2 | Riska után hazafelé.~Hanem, amint vagy száz lépés után odaért
698 III, 2 | egyszer… utoljára egyszer.~És amint hirtelen megfordult, - istenem,
699 III, 2 | végezte el a harangozást, s amint látta, hogy Magda ijedten
700 III, 2 | Lehet, nem is látta Magda, amint az az ember a kút felõl
701 III, 3 | isten csizmadiája« is, amint Filcsik uramat csúfolják,
702 III, 3 | nyögve fog párnáira dõlni, amint megtudja, hogy apja mégsem
703 III, 3 | milyen szép volt így is, amint a bogárfekete szemében tükrözõ
704 III, 3 | izgatottságával figyelt, s amint egy-egy közeledõ kocsizörgés
705 III, 4 | tõle, máskor pedig láttam, amint egy boszorkányt kutyák téptek
706 III, 4 | nyugodtan töltötte az éjt, amint azt várni is lehetett egy
707 III, 4 | múlt azonban el egy jó óra, amint az udvaron játszogattunk
708 III, 4 | sem közel nem léphet, sem, amint a vizsgálat megkívánná,
709 III, 4 | körülményesen idõzni e tárgynál úgy, amint szeretném, s úgy, amint
710 III, 4 | amint szeretném, s úgy, amint illenék egy ilyen világfontosságú
711 III, 4 | kerítésnél a két kisbíró, amint azt az illedelem kívánja,
712 III, 6 | Pöstyénbe küldték. Ákos, amint mondá s mutatta, nehéz szívvel
713 III, 6 | keringett duzzadt ereiben, amint ezt ékesen megírta leveleiben.~
714 III, 7 | patkója s trapp… trapp, amint megkoppantak a köveken módos
715 III, 8 | de csak annál érdekesebb.~Amint egymás mellett ülnek a kanapén,
716 III, 8 | bizonyos az a föltevés.~És amint folyton az asszonykát nézte
717 III, 9 | véletlen éppen eléje vitette, amint az utcán ácsorgott, Sz-y
718 III, 10 | jönnek dabasi szekerek, s amint sebesen elhaladtak, mintha
719 III, 11 | ez« - gondolja magában, amint falábával végigkopog teremrõl
720 III, 11 | Boriskának is szomorú vége lett.~Amint lezajlottak a nagy nemzeti
721 III, 12 | tavasz elejétõl õsz végéig, amint kikelt, nõtt, rügyöt vetett
722 III, 13 | részeg emberek az utcákon, amint tántorogva fel s alá keresztezik
723 III, 15 | odanyújtotta azt Juditnak.~Judit, amint jól megnézte, észrevette
724 III, 16 | szerencsétlenségben, hogy harmadnapra, amint a Kerepesi úton sétál, egyszer
725 III, 18 | az ünneplõ ruházatját, s amint ment, mendegélt a tejúton,
726 III, 18 | csillagot - szólt mosolyogva, s amint kisujjával meglökött egy
727 III, 18 | látta elveszett nyáját, amint a ködben gömörödött.~Éppen
728 III, 18 | mezítláb, ködmön nélkül, de amint odaért, szétfutottak juhok,
729 III, 19 | Egy kecske sárga mezõben, amint egy zöld ágra kapaszkodik.
730 III, 19 | itt? - kérdé az mogorván, amint megnevezte magát.~- Elindultam
731 III, 19 | sok jó süteményt.~De Gyuri amint egyet lép, mindig megcsördül
732 III, 24 | befútta, galagonyabokrok, amint széthajoltak, hogy távozni
733 III, 24 | Illett neki fölségesen.~Amint az országútra kiért, egyedül
734 III, 24 | párnája, s a mezei virágok, amint a hajnali szellõ megmozgatta,
735 III, 24 | a nevezetes dolog, hogy (amint azt már megírtam egyebütt)
736 III, 24 | Maga a szolgabíró pedig, amint meglátta, elfelejté fölvenni
737 III, 25 | szenderegni, hosszú füvek, kórók amint elfedik õket s gyöngéden
738 III, 25 | pruszlikja?~Még észre se vette, amint kikelt, nõnie sem kellett,
739 III, 25 | örömteljes ámulattal, s amint azok pihegve, szárnycsattogva
740 III, 26 | erre legott az ebédnél. Amint leültek a nagy tábla körül
741 III, 27 | régebben ott benn voltak, amint tehát a báró beszállott,
742 III, 29 | jött, se hova ment. Hanem amint mosni kezdik, látják, hogy
743 III, 29 | már az is meggyógyult), és amint levették róla a köteléket,
744 III, 30 | forintos!~Hát egy estén, amint éppen a temetõbõl jött,
745 III, 30 | volt, s egy kirakat elõtt, amint megállt, a halotti koszorúkat
746 III, 31 | többen-többen találták így, amint a doktor külseje mindinkább
747 III, 34 | Mariskáék felé.~Mariska, amint meglátta, el akart tõle
748 III, 35 | sápadt el, nem kékült meg, amint az uzsorás várta, hanem
749 III, 37 | az osztrák szellemnek, amint kevélyen ott lépdeltek az
750 III, 37 | annak rajzolta a ligetet, amint zöld fái közül ki-kicsillant
751 III, 37 | negyven krajcárért!«~Hát amint ott zsinatolnak vala, akinek
752 III, 39 | Hosszú, dús szõke haja, amint aláhajolt az erkélyrõl,
753 III, 39 | miniszterét látta egy utcasarkon, amint egy iratcsomóval a hóna
754 III, 39 | legbelsõ termekig, honnan, amint négy rétbe görnyedve várná
755 III, 40 | ezüst klepszidra óráját, amint elhelyezkedett, s így szólt,
756 III, 40 | nem látja az aranyórát, amint lefityeg a háta közepén?~
757 III, 41 | bízom becsületességében, amint ön is bízhatik az enyémben:
758 III, 42 | mindenféle apró járvány.~Amint ott keresgélünk, egyszerre
759 III, 42 | s egymásra nevetgéltek, amint hol az egyik, hol a másik
760 III, 44 | rác kocsis erõlködését, amint az végre nyélbe üti a szekeret.~-
761 III, 45 | valóban szörnyen mérges volt, amint megint a tengelyt fogta
762 III, 46 | Hiába nevetsz. Úgy lesz, amint kigondoltam.~És a nagyasszony
763 III, 46 | mindjárt sötét lesz?~Hát amint beértek a tornác alá, egyszerre
764 III, 46 | elölte magát az Ipolyba, amint elõre megmondta?~Minden
765 III, 46 | gondolatra. Reszkettek, amint megfogták egymás kezecskéjét,
766 III, 49 | leeresztették vasvilláikat, amint a kocsiban megösmertek bennünket,
767 III, 49 | Annak elmondod a dolgot úgy, amint van, hogy a gyerekek anya,
768 III, 49 | oszt? - kiáltá az alispán, amint a kocsiról leugrott.~Hát
769 III, 49 | parasztokban van. Várbokra érvén, amint belovagolok a Hártya portán,
770 III, 50 | homokban, a bokor mellett, amint a kunyhóból arra tartottunk,
771 III, 51 | titkos értelme lenne annak.~Amint így meghányná-vetné a dolgokat,
772 III, 53 | vonásokon, hanem a méltóság, amint közbevágott:~- Kossuthnak
773 III, 54 | együtt lesz az egész összeg.~Amint így ábrándozik, egyszerre
774 III, 54 | abból kivilágló nagy hûsége.~Amint hogy én nem is látok benne
775 III, 56 | meg, hogy megy, aggódva, amint fennakad egy-egy beálló
776 III, 56 | fûzágban, s tapsoltak örömmel, amint a hullám szerencsésen kiemelte
777 III, 56 | meg ebédre a tanító urat.~Amint ebben volt is valami igaz,
778 III, 57 | semmit, egy reggel azonban, amint felkelt, s odalépett a mosdószekrényhez,
779 III, 57 | fáradtan, összetörve, s amint leült, a vér nyargalni kezdett
780 III, 57 | most - mondja enyelegve, amint berontott.~- Maga ne nyúljon
781 III, 58 | pisztolyt, csakugyan üres; amint fölemelte, kiesett belõle
782 III, 58 | sértetlenül maradtak, s amint a füst eloszlott, odajárultak
783 III, 60 | lenne. Nézzétek csak meg, amint ott függ a boltajtón cégérnek,
784 III, 60 | cégérnek, s báránybõr bélése amint kevélyen látszik odakiáltani
785 III, 60 | örömmel.~Szép bunda volt, s amint elterült a díván egyik csücskén,
786 III, 60 | való jószágom: a bunda.~Amint a gyertyát eloltottam, szemem
787 III, 60 | tartalmát is folyton nyelte.~Amint az óra egyhangúan ketyeg
788 III, 60 | csináltatott, mert láttam, amint az elsõ nap, pajkos tréfával,
789 III, 63 | billikomokból, azon mód szerint, amint vagy az egyik, vagy a másik
790 III, 63 | nézte azt a kis piros ajkat, amint mozdul, összecsukódik, kinyílik,
791 III, 63 | Mivel úgy történt, hogy amint beállítottak útportól elmarva
792 III, 63 | király elmosolyodott. S amint ott babrált az ujjaival
793 III, 64 | órákat.~A puha fehér pamut, amint fogy-fogy… az idõ is fogy
794 III, 64 | pamutot Fátyoly Imre tartja, amint gombolyítják. No, de már
795 III, 64 | de címeres szamár kend!~S amint így nézné a fontos mûveletet,
796 III, 64 | hát valami kis bogárnak, amint ott röpködne a kopasz feje
797 III, 64 | semmit! - hörgé tompán, amint ott feküdt hanyatt a hirtelen
798 III, 66 | serlegekhez s a vén Maróth, amint a nyelve kioldózott a bortól,
799 III, 66 | nélkül tudják az egészet.~Amint ott járkált türelmetlenül
800 III, 66 | türelmetlenül a bokrok között, amint megrezzentek a törpe orgonafák,
801 III, 67 | azért hiszi õket erõsen. Amint valami valószínûvé válnék,
802 III, 68 | történelmet fércelik…~Hát mondom, amint így feküsznek véresen, haldokolva,
803 III, 69 | Vizsolyi. Éppen oda ül. S amint könyökét ráteszi az abroszra,
804 III, 69 | reggelizni jött«.~A legyek, amint a tejre idejöttek, pajkosan
805 III, 70 | tüzeljen, bátyó… mert úgy van, amint mondom. Mikor hazudtam én
806 III, 71 | kinyílva.~Hitték is, nem is, amint már szokás az ilyeneket,
807 III, 71 | folyton az eget néztem, várva, amint várom csillagos éjszakákon
808 III, 72 | király gyerekeinek.~Hanem, amint felértek Budára, nagy aggodalomba
809 III, 75 | elment, s harmadnap este, amint éppen csibukozom otthon,
810 III, 76 | virágcsokrot szaggatott számomra… s amint letépett egy-egy rózsát,
811 III, 77 | most két lovasrendõr jön, s amint végignyargal az utcákon,
812 III, 78 | félelmek között, mivelhogy amint mondva volt, lõni szokott
813 III, 79 | neki 2 forintot.~Útközben, amint gyalog sétálok, találkozom
814 III, 79 | volt a jegy.~Quid nunc! Amint ezen tûnõdném kétségbeesve,
815 III, 79 | egyszer arcképet is.~Utána, amint csak bírtam. Utol is értem.
816 III, 81 | elrémülve kiáltott fel, amint megpillantotta maga mellett
817 III, 83 | csak gyarló az ember!~Este, amint a kis Miklóst levetkõztette,
818 III, 83 | feszítésre, s engedni kezdett, amint féltestével ránehezedve
819 III, 87 | most is elõttem áll minden, amint az elõszobában volt, balról
820 III, 87 | elvágott ujj - egy ködös napon, amint kifelé mennék az elõszobán
821 III, 87 | Komoly volt az arca, s amint gyöngéden lerázta ujjairól,
822 III, 87 | újra felültünk a dombon, amint kissé élénkebben kezdett
823 III, 87 | perrendtartást? - kérdé, amint beereszkedtünk a szõlõk
824 III, 87 | hogy jutott ez eszembe, de amint eszembe jutott, kéjes félelemmel
825 III, 87 | szívem pedig elszorult. S amint másfelé fordult tekintetem,
826 III, 87 | az ösztöne súgta meg -, s amint végigfutotta, nagy, szelíd
827 III, 88 | aggodalmasan nézegették õket, amint a jóféle somlait és kecsegét
828 III, 88 | vacsora után, mondom, amint a fizetõpincér odaállt az
829 III, 89 | válogatós. Mindegy akármi. Hát amint szobámig kísér szíves házigazdám,
830 III, 90 | kapus ott nézte hidegvérrel, amint küszködtem vele, s a világért
831 III, 91 | modulációra. Ezt a szót: »nekem«, amint kérdõleg, csodálkozólag,
832 III, 92 | háziasszony, ki azonban, amint én észrevettem, a legszívesebben
833 III, 94 | árult el semmi rosszat, amint éji szállást kért a várúrtól
834 III, 94 | átfogva tartám derekát, amint most a tiedet, és amint
835 III, 94 | amint most a tiedet, és amint félre pillantok egyszer,
836 III, 94 | vérem fölforrt a dühtõl, s amint így átkarolva tartám az
837 III, 94 | meggyûlne vele a bajom.«~S amint így tovább szõtte e gondolatot,
838 III, 94 | szólt Koháry tompa hangon, amint belépett. - Alszol már?~
839 III, 94 | mécset, csupa vér a ruhám, amint így motozni fogok, bevérezem
840 III, 94 | látta egy pillanatra urát, amint ruháiról a vér csepegett,
841 III, 95 | ezen gyermekkori emlékek!~Amint azonban a világba léptem,
842 III, 96 | hitték, megbolondult. De amint aztán magyarázni kezdte
843 III, 96 | ágról õ is valami rokon), amint a lugasban ott ül Ágnes
844 III, 97 | kellemetlenül fordul meg, amint belépünk hozzá.~- Ösmer-e
845 III, 98 | agancs, nem bolondság!~De amint odaértek, a direktor még
846 III, 99 | teszem… dehogy teszem.«~S amint megkapta a végzést, miszerint
847 III, 99 | elkeseredetten borzolgatja õsz haját, amint odahallik az ambitusra,
848 III, 100| kisült, hogy csak zúzmara, s amint leült, olvadni kezdett róla,
849 III, 102| Maga a központi szolgabíró, amint elhajtatott egyszer a málnai
850 III, 102| suhogásából, megéreztem, amint küszködik a szivarfüsttel
851 III, 102| megéreztem, hogy arra járt.~S amint ott ültem bágyadtan, álmodozva,
852 III, 102| riki fürdõvel szemben, hogy amint a nehéz szekér feldûlt a »
853 III, 102| sárkány nem eresztette; amint megfordult, s a pettyes
854 III, 102| mosolygott, még a felhõ is, amint bolondozék fenn, hol szétfutott
855 III, 102| megeredtek szemeibõl a könnyek, amint a kis Zsizsik patakon átvittem.~
856 III, 102| A meleg könnycseppeket, amint kezemre folytak szép arcáról,
857 III, 104| képzelõdésû mameluk!~Hanem amint nyáron felindultam a Kárpátok
858 III, 105| tetszik? - kérdé a házúr, amint elém jött.~- A Jókai »Lõcsei
859 III, 105| tehát a könyvgyûjtõhöz.~Amint elmondtam neki, mit árulok,
860 III, 105| csakugyan kihangzott; hallottam, amint deklamálva tanulta bent
861 III, 106| zordon arcú legényekre, amint lerakták õket a kapitánysági
862 III, 108| történt? - kérdé Illésházy, amint megpillantá a hintóban Kürthynét.~-
863 III, 108| kosárral szobáiba. Ott, amint a nagy sárga uborkát megfogná,
864 III, 110| van a tekintetes vármegye, amint a kocsin elhelyezkedék.~
865 III, 110| fölkelt, s keze remegett, amint a székbe fogódzék.~- Ne
866 III, 112| vallunk vele, ha meglátják is.~Amint ezen töprengenék a »rövid
867 III, 112| jobb hónalján keresztül amint odapingálta a kusza öreges
868 III, 113| lelkesedéssel dúdolja, amint gyalog üget a szekerek mellett:~
869 III, 114| csókolt az öreg asszonyságnak, amint illik, az pedig így szólt
870 III, 114| szürkület elõtt kelt fel, s amint az udvarra lépett, s kinézett
871 III, 114| simogatta az ál-Murzut, s amint az egyre húzódék tõle, azt
872 III, 115| volt lányára, Juditra, s amint csodás szépségben növekednék
873 III, 115| a régi könnyû csontok, s amint végigfut a szél az erdõn,
874 III, 116| nagyba csodálkozának ezeken, amint megérteni kezdik, hogy a
875 III, 121| aszerint ingadoznak a kedélyek, amint vagy Szomor, vagy Czirok
876 III, 121| elõleges költségért«.~Útközben amint vígan csevegve ülnének a
877 III, 122| Tréfából szóba álltam vele, amint odatámaszkodott a kapuoszlopzatnak.~-
878 III, 123| csak »szerző«. Megörült amint meglátott, s nyájasan ültetett
879 III, 124| segítségére utazott hazafit, amint éjjel a kerületbe érkeztek,
880 III, 124| nagyon nehéz«.~Negyed napra, amint kimegyek reggelizni a »Fiume«-
881 III, 126| látható íróasztalom mellõl, amint szép fejét fölvetette vagy
882 III, 127| Ugye szép virág? - szólt, amint aztán elmentem mellette.~-
883 III, 127| zártszéknyitogatónétól.~- Mit is? Amint jól figyelmesen megnézte,
884 III, 128| Mit árthat ezentúl?~De amint odaértem a vidékünkre, ahol
885 III, 128| õszinte sárgás szemeivel, amint sül.~- Szervusz, Gyulácska,
886 III, 129| jövünk? - kérdém izgatottan, amint a falu tornya elõbukkant
887 III, 129| látni a szép trikolórt, amint a szellõ enyeleg vele s
888 III, 129| semmit, sem Perbet, hanem amint átmentünk a falun, egyszerre
889 III, 129| Hajts, hajts!~Még hallottam, amint a gallyak megreccsennek,
890 III, 130| arcomba csapódott. Huh, amint megfogtam, egyszerre reszketni
891 III, 132| most megtudná mondani, de amint leesett szörnyet halt. Nagy
892 III, 132| semmi.«~Szelíden nézett rám, amint félbeszakítottam, letörülte
893 III, 132| jutott hirtelen eszembe, amint ismét találkozom az elõbb
894 III, 138| fut keresztül tagjaimon; amint a kezemet is hirtelen elrántom,
895 III, 138| csuklyát…~- Marci! - kiáltok amint fölnéztem.~- No, mi bajod? -
896 III, 139| redakciómba fölnézni.~Hát amint elmegyek a nyomda mellett,
897 III, 142| bácsi? - kérdém egy ízben, amint újra íróasztala fölé hajolva
898 III, 142| asztalomon levõ akták mozogtak, amint az új jövevényt közéjük
899 III, 144| valahonnan egy kis gyík.~Hát amint ott botorkál, egyszer csak
900 III, 144| elkésett a leckeóráról, s amint jön a piacon nagy sietve,
901 III, 144| direktor-professzor meg amint próbálgatja behúzni a fejét
902 III, 144| éppen vacsorált Hatvani, amint benyit hozzá Magyariné asszonyom.~-
903 III, 144| fekete kutya, s meghökölt, amint a csontokat keresve, meglátja
904 III, 144| számszerint vagy nyolcvanan. S amint keresztül mentek a pitvaron,
905 III, 144| mondá Hatvani szerényen.~S amint jött csoport csoport után,
906 III, 146| be egy kis friss levegõ.~Amint kinyitottam, magam is szét
907 III, 148| barátságos manuscriptumot.~Az, amint olvasni kezdte, elpirult
908 III, 148| valami dacos egykedvûség, amint köszönt, de emellett mély
909 III, 148| hóbortos molnár - gondolá, amint a paplan alá bújt.~De reggelre
910 III, 148| megülhetné a kalodát jó darabig.~Amint a faluban is elterjedt a
911 III, 148| hitték megbolondult. De amint aztán magyarázni kezdte
912 III, 148| Látod, ha úgy szeretsz, amint mondod, hát eljöhetnél hozzám
913 III, 148| imposztor. A nagyságos úr, amint megakadt, hátra hajlik Gyárfáshoz,
914 III, 148| a megcsonkított testet, amint a ponyvát föltakarták róla,
915 III, 148| foghatta el egyszer Nyári Pált, amint Kossuthtal sétálgatott a
916 III, 148| többinél. Az egyik kunyhónál, amint egy délután együtt ment
917 III, 148| járkált még az ambituson, amint Elek István végiglépkedett
918 III, 148| nagyobb csalódásba ejté, hogy amint kérdezgetni kezdett, egyszerre
919 III, 148| Gyere, no, ide közelebb.~S amint közelebb jött, bizony meg
920 III, 148| csókolta volna Ágnest, s amint megcsókolta, azontúl vakon
921 III, 148| forradalmat csinált odafent, amint ezt a Geréby-kérdést fölvetette.
922 IV, 1 | pompa az, ami ott reánk vár!~Amint jövünk, jövünk csendesen
923 IV, 1 | kedveskék? - kérdé az anyjok, amint csörtetve visszatértek.~-
924 IV, 1 | mellettem félénken, szemlesütve, amint visszamaradt férjéhez kísértem.~
925 IV, 1 | Ilonkával. Be akart húzódni, amint észrevett, de már késõ volt.
926 IV, 1 | véltem még a kapunál is, amint hízelgõ szavakkal becézgette:~-
927 IV, 1 | napórát a kastély déli falán, amint az odasütõ nap folyvást
928 IV, 2 | fiúcska volt XXIII. Gábor, s amint ott vickándozott kis ingecskéjében
929 IV, 5 | abban semmi hibát, hanem amint a piktorom a kezébe vette,
930 IV, 6 | valamit; holott neki magának, amint a mama mondta, még fehér
931 IV, 7 | a gólya!~Tarczaly Endre amint egy nap benyitott a felesége
932 IV, 8 | Czibaky renoméja alászállni, amint jobban megösmerték. Hogy
933 IV, 8 | meg a fülemet egy-egy szó, amint levelet adott az egyiknek
934 IV, 9 | összerázkódott ijedtében, látván amint lógázza ott a vihar a holttestet…~
935 IV, 10 | látszott, midõn belépett. Amint felment a katedrába, le
936 IV, 12 | a legboldogabb embernek.~Amint mennek, mendegélnek a királyi
937 IV, 12 | énnekem ingem.~S valóban, amint a holdvilág kibukkant, most
938 IV, 13 | fehér tûnik a szemeim elé. Amint közelebb érek hozzá, látom,
939 IV, 13 | kísértetiesen kopogtak a pallókon.~Amint elhagyom a középsõ kõoszlopot,
940 IV, 15 | Forgách-család nemzetségfáját.~- Ez, amint méltóztatik látni, a nemzetségfánk,
941 IV, 18 | egy-két gyûszûnyi nem sok, de amint benyeli, mindjárt megárt
942 IV, 18 | a tekintetes asszonyka, amint az ámbituson elment mellettem,
943 IV, 20 | mellett mosolyogva suttogják amint az esti szél meghimbálja: »
944 IV, 20 | István-rend nagykeresztjét kapta.~Amint ezt Sina megolvasta a Pester
945 IV, 22 | Az én utolsó gyûlésem, amint most az eredmény mutatja,
946 IV, 22 | házakat építeni nem lehet, amint Pisztóry úr szeretné, s
947 IV, 23 | észre egy kis élénkséget, amint elkezdte sorban olvasgatni
948 IV, 24 | csak futó benyomás. Mert amint újra valamit olvasunk tõle,
949 IV, 25 | mint a pokolba vezetõ utat.~Amint bevégezte, a fõispán egyet
950 IV, 25 | Bécsbe.~Vissza is küldte, amint halljuk, nemrégen.~(De talán
951 IV, 27 | véletlenül megpillantom, amint a Tisza-parton csónakba
952 IV, 27 | izgatottan és beléptem.~De amint az ajtó bevágódott utánam,
953 IV, 27 | Megbolondult?~S eközben hallottam, amint a gyufa megsercent a falon,
954 IV, 28 | Bosszús kedvében volt, amint hazaért, s mikor a rossz
955 IV, 29 | a volt a minisztereivel. Amint elcsapta az egyiket, s jött
956 IV, 29 | szepegett, mitévő legyen, amint az erdő kellő közepén észrevett
957 IV, 32 | Láttalak fent a hegygerincrõl, amint futottál. Ki volt az a fekete
958 IV, 32 | is hallotta a lövéseket, amint a kertjében szunyókált a
959 IV, 32 | elsápadva.~- Egy óra elõtt, amint javában folyt a vigalom,
960 IV, 33 | kocsiba), leül Rigó mellé, de amint odább mennek, elkezd panaszkodni,
961 IV, 33 | Összebeszélt a pályi molnárral, s amint Rigó elkezdett hencegni
962 IV, 34 | legszebb a visegrádi vár, amint nagy foltot vet csonka árnyéka
963 IV, 34 | szedegetve meztelen lábacskáit.~Amint ment, ment, egyre közelebb
964 IV, 34 | váltani a pályaudvarba.~Hajrá, amint látták, hogy a málna egykori
965 IV, 34 | sündisznónak látszottak, amint elõre vagy hátra gurul.~
966 IV, 34 | velünk, de még láthattuk, amint valamennyien lehajolnak,
967 IV, 35 | árvaszék ellen? Soha.~De amint olvasom, látom, hogy: ejnye,
968 IV, 36 | József nádor halt meg, hogy amint jelentkezik a menny kapujánál,
969 IV, 37 | minek virrad?~Eszébe jutott, amint zsibbadásából fölserkent,
970 IV, 38 | öröme a szabadulásából, mert amint hazaért, otthon mind a négy
971 IV, 39 | nézte könnyein keresztül, amint kivett a halinája alul egy
972 IV, 40 | egyszer vasútra kelt, s amint újra bejárta a két várost,
973 IV, 41 | fel e percben Pali bácsi.~Amint bekanyarodtunk a téglaégetõnél,
974 IV, 41 | csinálnak velem, s várom õket, amint valamelyik ajtón belépnek.~
975 IV, 42 | Megálltunk az ajtónál, amint becsukta utánunk, és hallgattuk,
976 IV, 43 | büszkeség emelgette mellkasát, amint a szónokok összetörték hazafias
977 IV, 43 | szép csendesen hazament, s amint otthon meglátta a Schmidt
978 IV, 44 | nézem itt a tekintetes urat, amint az újságot csinálja, néha,
979 IV, 45 | úgy történt, hogy egy nap, amint künn ácsorgott az udvaron (
980 IV, 45 | fölnézett, s látni lehetett, amint nagy robajjal, csattogva
981 IV, 45 | Nagyságos uram - mondá, amint egyszer ismét négyszemközt
982 IV, 46 | találhatta azt ki, nem az erõsek.~Amint meglátták egymást, az volt
983 IV, 49 | Itt a jegyzõkönyv - mondá, amint egy kis ezüst szekrénybõl
984 IV, 50 | Holdvilágtalan éjszaka volt, amint cserkészve mentünk keresztül
985 IV, 50 | az ágas-bogas koronáját.~Amint így beszélgetve lépegetnénk,
986 IV, 50 | agancs hatalmas harci eszköz. Amint egymásnak rontottak, összeütõdék
987 IV, 52 | szándékozol festeni?~- Egy nimfát, amint vékony, majdnem átlátszó
988 IV, 54 | telt az idõ. Hallottam, amint a vendégek kijöttek a tornácra
989 IV, 56 | Guyonnak hítták!… Hát amint mondom, hozzám lépett Guyon,
990 IV, 57 | hangon olvasta fel nekik, amint következik:~»Hogy a szent
991 IV, 57 | csapkodott a szerszámokkal, amint roppant hévvel nekifogott
992 IV, 59 | fringiája hangosan csörömpölt, amint sietve elõcsörtetett, bevágván
993 IV, 61 | mondá Nagy János bácsi. - Amint ránéznek, mindjárt sehol
994 IV, 63 | a kecskét, hát tégy úgy, amint a híres Brunszvik, aki szintén
995 IV, 63 | sok, sok év után eszembe, amint odahaza járva (ahol már
996 IV, 66 | miatt történnék.)~Hanem, amint van, úgy van; késõ már a
997 IV, 69 | hallottam a hátam mögött, amint kevély hangnyomattal kérdezték
998 IV, 69 | környékén.~Meghajtottam magam, amint bemutatott neki az öreg,
999 IV, 72 | észreveszi szándékomat, s amint megindulok a fogorvoshoz,
1000 IV, 73 | mosolyognak. A múlt héten, amint a Théâtre Comique-ban ülök,
1-500 | 501-1000 | 1001-1106 |