1-500 | 501-1000 | 1001-1099
Rész, Fejezet
1 1, 1 | tréfánál.~- De bizony elvisz, - mondá a fiú sötéten - olyan messze
2 1, 1 | szelíd haragtalan hangon mondá:~- No, ne légy gyerek! Ami
3 1, 1 | Ühm! strázsamester vagy? - mondá hirtelen elkomorodva, amint
4 1, 1 | sem ösmer bátyámuram? - mondá a huszár lassú, fojtott
5 1, 2 | pör elõl.)~- Nem lehet! - mondá a fekete esküdt. - Igyunk
6 1, 2 | összes vagyonát?~- Én! - mondá Gelbstein. - Egyébiránt
7 1, 2 | ritka ünnepélyes hangon mondá:~- Az már igaz!~Feri meggyújtott
8 1, 2 | barátságosan megfogta, suttogva mondá:~- Mit keresne? Hiszen a
9 1, 3 | ér a semminél!~- Az ám, - mondá Marci gulyás - megtesszük
10 1, 3 | Sem több, sem kevesebb - mondá a gazda, leolvasva a huszonöt
11 1, 3 | keresek, nagyságos uram, - mondá a tébolyodott, s bárgyú
12 1, 4 | város?~- Vagy öt pipányira - mondá kedvetlenül Kalap uram.~(
13 1, 4 | vármegyébõl jövök.~- Hüm! - mondá Kalap uram - a bizony meglehet, -
14 1, 4 | padlásra…~- Már azt nem - mondá boldog mosollyal Miklós.~-
15 1, 4 | hivatva.~- Ide hát vele - mondá fél-bosszúsan, fél-nevetve
16 1, 4 | belsejében dúl.~- Nem bánom, - mondá látszólagos egykedvûséggel -
17 1, 4 | a Karczyé.~- Eljöttem - mondá hetykén Karczy, a méhes
18 1, 4 | pisztolyaimért.~Karczy hidegen mondá:~- Nagyon jól tette.~- Mind
19 1, 4 | homlokára ütött s élénken mondá:~- Megálljon, csakugyan
20 1, 4 | kell!~- Jól van, jól… - mondá Fogtõy - hanem elõbb jó
21 1, 4 | eltakaró közönyös hangon mondá:~- Pedig lássa, amice, még
22 1, 4 | meglássuk, gyermekem! - mondá az orvos Erzsikének, kinek
23 1, 4 | jelenet?~- Olyanformán - mondá Miklós akadozva.~- Csak
24 1, 4 | fejeztem ki magam, orvos úr, - mondá reszketõ, de szilárd hangon. -
25 1, 4 | hozzámenni.~- Ki tudja? - mondá az orvos elmélyedve.~- És
26 1, 4 | a padozatra s félhalkan mondá:~- És én harmadszor is azt
27 1, 4 | tehát, kicsoda Fogtõy, - mondá az öreg vígan… Nagy nap
28 1, 5 | Embert lélegzett az ember«, mondá Bernát Gazsi, ki akkor fiatal
29 1, 8 | csengetett.~- Fizetek! - mondá a pincérnek, azután Fércz
30 1, 8 | mutatni.~- Ide hát vele! - mondá fél-bosszusan, fél-nevetve
31 1, 8 | belsejében forr.~- Nem bánom, - mondá látszólagos egykedvûséggel -
32 1, 8 | a Karczyé.~- Eljöttem! - mondá hetykén Karczy, a méhes
33 1, 8 | pisztolyaimért.~Karczy hidegen mondá:~- Nagyon jól tette.~- Mind
34 1, 8 | homlokára ütött és élénken mondá:~- Megálljon, csakugyan
35 1, 9 | fiók-szakállt s nyájasan mondá:~- Nem tesz semmit, édes
36 1, 9 | vármegyének.~- Hadd hallom - mondá Szlimák sötéten.~- El fogod
37 1, 9 | De tudni akarom ám - mondá Kléner úr némi szigorral.~-
38 1, 9 | urunkat.~- Nagyon jól van, - mondá Kléner úr - rendelje be
39 1, 9 | kétség többé…~Azután hangosan mondá:~- Nézzük meg a helyet,
40 1, 9 | többinél!~- Szomorú hely ez, - mondá Kléner úr - s ha ráteszi
41 1, 9 | midõn e magasztos szavakat mondá, míg ellenben Krupicsek
42 1, 9 | A szent korona ügyésze - mondá Kamuti.~- Miféle állat az? -
43 1, 9 | nem a Majornoky Boriska - mondá végre.~- Ahá! A Majornoky
44 1, 9 | Bocsánat, édes kisasszony, - mondá ez érdemes férfiú, mellette
45 1, 9 | futott.~- Az messze van! - mondá ásítva Kléner úr, kinek
46 1, 9 | jégveremben.~- Jó híves hely - mondá Krupicsek minden zavar nélkül.~-
47 1, 9 | úton ki is vallattam, - mondá Kléner úr szomorúan. - Mindent
48 1, 9 | szobája?~- Ez az udvari itt - mondá a komornyik.~- Hát az enyim?~-
49 1, 9 | akartam öntõl hallani - mondá Bornemisza hidegen. - Tudom:
50 1, 9 | házához járjak, mert mint mondá, õ a haldokló Majornokynak
51 1, 9 | ide figyeljen, Miska, - mondá egyszerre hirtelen - értse
52 1, 9 | szórakozottan.~- Ez egészen tõlem - mondá hatást vadászó nyomatékkal
53 1, 9 | Nagyon föl voltam hevülve, - mondá - remélem megbocsát. No,
54 1, 9 | érctelen, vontatott hangon mondá:~- Ha én azt mondanám önnek:
55 1, 9 | fogja tenni a magáét, - mondá a vizsgálóbíró mosolyogva,
56 1, 9 | megtegyék.~- Csakugyan, - mondá az orvos - a dolog csodálatos!
57 1, 9 | nem követelek semmit, - mondá ünnepélyesen - hanem az
58 1, 9 | fiókszakállt s nyájasan mondá:~- Nem tesz semmit, édes
59 1, 9 | vagy aljas ember, Matyej - mondá mohón és mégis ünnepélyesen.~
60 1, 9 | magadét…~- Hadd hallom - mondá Szlimák sötéten.~- El fogod
61 1, 10 | szolgabíró polgártárs van itt - mondá a hajdú foghegyrõl.~- Mi
62 1, 10 | Servus humillimus! - mondá a szolgabíró s belecsapott
63 1, 10 | Katona akarok lenni - mondá Gracza némileg megszeppenve.~-
64 1, 11 | Íme az elsõ ügydarab - mondá Sótony tréfásan, meglobogtatva
65 1, 11 | szilvásokban.~- Az a kérdés - mondá Sótony -, hogy a bíró és
66 1, 11 | Biz az nem jó mesterség - mondá a jegyzõ -, de most már
67 1, 11 | lány?~- Becses kis kutya - mondá kedélyesen, és a nyelvével
68 1, 11 | Azért hívattam, fiacskám - mondá Tereskey gyöngéden -, hogy
69 1, 11 | Hrobák?~- Nem tudom én - mondá durcásan és elfutott elõlük,
70 1, 11 | Ez nekünk szól, menjünk - mondá Sótony izgatottan.~- Nem,
71 1, 11 | ugyan nem.~- Én se tudom - mondá a jegyzõ. - No, ez szép
72 1, 11 | felsóhajtott, aztán nyersen mondá:~- Nem kell már énnekem
73 1, 11 | jöttünk a tanácsodat kérni - mondá Tereskey. - Tapasztalt ember
74 1, 11 | akarok itt kihallgatni - mondá Tereskey Bakulának. - Bizonyos
75 1, 11 | szentjánosbogár.~- Lásd - mondá Sótony -, milyen nagy bajban
76 1, 12 | orrára.~Azután hangosan mondá az elõkelõ úr:~- Sok esõ
77 1, 12 | többet!~- Satis! Elég! - mondá az odaérkezett fõbíró. -
78 1, 12 | Jó az isten, jót ád - mondá elérzékenyülve. - Még megengedheti,
79 1, 12 | felejtsetek. Gondoljatok rám - mondá fuldokló hangon, s keresztülszaladt
80 1, 12 | állasz apánkért.~- Ígérem - mondá ünnepélyesen a kisebbik
81 1, 12 | állották körül. - Anyó - mondá most egy magas, szálas férfi,
82 1, 12 | Én az öcsémre bízom - mondá Pista -, õ válasszon.~-
83 1, 12 | No, ez derék kutya - mondá Pista -, most már nem halunk
84 1, 12 | keresni.~- Jól van, fiú - mondá Rozsomák, melegen megrázva
85 1, 12 | Bánffy Dénes.~- Meglehet - mondá Salitius -, csakhogy a másvilágon
86 1, 12 | Istenemre, ki más, mint e fiú - mondá a fejedelem.~- Úgy látszik,
87 1, 12 | uram, hogy kössem én azt - mondá a koldusdiák szerényen -
88 1, 12 | most már nesze a kardod! - mondá neki Kornis apród.~- Még
89 1, 12 | lehet. Persze, persze - mondá elszomorodva -, embert lehet,
90 1, 12 | ellenvetése.~- Szemtelen a fickó - mondá halkan Petki Kovasóczinak -,
91 1, 12 | mindenkivel.~- Isten neki - mondá Veres László -, akkor hát
92 1, 12 | Nálam is van vagy száz - mondá Petki, és kiszórta az asztalra
93 1, 12 | Örüljön, kisasszony - mondá az egyik szabóleány, aki
94 1, 12 | vagyon.~- Majd meglátja - mondá Laci hencegõ hangon, s miután
95 1, 12 | fordult, s közönyös arccal mondá: - Pedig éppen ma kaptam
96 1, 12 | magammal.~- Amint tetszik - mondá a várnagy udvariasan. -
97 1, 12 | Most már rendben vagyunk - mondá, s Laci megkönnyebbült szívvel
98 1, 12 | szemrehányás.«~Majd hangosan mondá:~- Nem, semmit sem akartam
99 1, 12 | Éppen azt akarom én - mondá Pista halkan -, hogy rám
100 1, 12 | vidáman, s aztán hátrafordulva mondá az ott álló alakhoz:~- Íme,
101 1, 12 | soha többé visszatérni - mondá Vak Bottyán szomorúan.~*~
102 1, 12 | Magday István is én vagyok - mondá a fogoly keserûen.~- Te
103 1, 12 | ontatna különben.~- Beszélj! - mondá a fejedelem. - Mit hozhatsz
104 1, 12 | kezembõl többé, felséges uram - mondá Laci -, hanem vele szívesen
105 1, 13 | törzsvendégek az elsõk - mondá vállat vonva.~- Ej, hisz
106 1, 13 | hallatára.~- Lehetséges ez? - mondá, tágra nyílott szemeit Kutorainéra
107 1, 13 | vendégek közt.~- Sapristi - mondá Balázs Sándor -, mit ád
108 1, 13 | de a kertész bosszúsan mondá, hogy volt, nincs, hétfõn
109 1, 13 | összetört.~- Úgy látszik - mondá Kutorai -, hogy az apamályi
110 1, 13 | alatti vakondokok vagyunk - mondá a báró kedvesen -, kivévén
111 1, 13 | lehetetlen.~- El fogok menni - mondá eltökélten, s ajka zord
112 1, 13 | elsápadt.~- Ön álmodik - mondá zavartan, de mégis csillogó
113 1, 13 | szájával.)~- Ön tréfál - mondá Druzsba úr csendesen, de
114 1, 13 | angóramacska ült.~- Üljön le ide - mondá a major domus és elkergette
115 1, 13 | Én vagyok a szellõ - mondá nevetve.~- Mi vagyunk az
116 1, 13 | fejét és halkan, tompán mondá:~- Csak hagyjon engem, keresztapa!
117 1, 13 | majdnem parancsoló hangon mondá:~- Vezessen ki azonnal ebbõl
118 1, 13 | becsukódott.~- Itt vagyunk - mondá az idegen úr. - Ah, ön elaludt?~-
119 1, 13 | Ez nem a minisztérium - mondá sötéten.~- Õexcellenciája
120 1, 14 | akar elvinni, jószívûen mondá:~- Mit, ágakat? A legszebb
121 1, 14 | unokámnak kificamodott a lába - mondá Gvidó -, s minthogy az úr
122 1, 14 | Válassz rózsáim közül« - mondá, de a legbecsesebb rózsát
123 1, 14 | vitánkban.~- Esre már döntött - mondá Albertus szomorúan. - Beszéltem
124 1, 14 | vádlottat.~- Gyilkoltál - mondá a bíró. - Add elõ mentségedet,
125 1, 14 | s halkan, szemrehányón mondá:~- Oh barátom, miért nem
126 1, 14 | szemeit hátulról.~- Balduin! - mondá Esre. - Rád ösmerek a tenyeredrõl.~-
127 1, 14 | Tarts velünk, ha ráérsz - mondá Altorjay. - A klubban úgy
128 1, 14 | fogva…~- Persze, persze - mondá Altorjay szórakozottan.~
129 1, 14 | jártak föl s alá.~- Baj van - mondá belépve, bosszankodó arcot
130 1, 14 | Dehogy üzent, dehogy - mondá Dani bácsi szomorúan. -
131 1, 14 | érzékeny hangon.~- Az - mondá Altorjay tompán.~- Hogyne
132 1, 14 | hozzá, s bizalmasan, halkan mondá:~- Hát vedd el!~Altorjay
133 1, 14 | Fizesse ki, barátom! - mondá kísérõjének.~Eszter csak
134 1, 14 | gyógyítod?~- Nos igen - mondá komoran Péter.~- És vajon
135 1, 14 | egy keresztet, amice, - mondá a bíró az írnoknak - és
136 1, 15 | vezette elõ.~- Poven, Poven! - mondá a hercegné boldog mosollyal. -
137 1, 15 | lógott. Az anya mosolyogva mondá, mintegy magában: »Milyen
138 1, 15 | bántsd, Anetta, nem játszom - mondá szomorúan. - Nincsenek játszótársaim.~-
139 1, 15 | Az Szent Gellért volt - mondá Moretti.~- De mi is indíthatta
140 1, 15 | Mátyásra gondolva; Fulvio mondá is egyszer mintegy önmagában:~-
141 1, 15 | hogy igaz.~Fulvio tréfásan mondá:~- No hát gyere, nézzük
142 1, 15 | szekérhez, mert ott, mint mondá, nagyon sok jóféle ennivaló
143 1, 15 | aztán csendesen, nyugodtan mondá:~- És egy bot.~- Egy pásztorbot -
144 1, 15 | király átolvasta a levelet s mondá a királyasszonynak:~- Elfér
145 1, 15 | látványtól; majd Czobornak mondá:~- Milyen szeretet, milyen
146 1, 15 | Mi is tartunk attól - mondá a király tompa hangon -,
147 1, 15 | rák, s indulatos hangon mondá olaszul az egyik fasornál
148 1, 15 | herceg-érsek megbízásából - mondá Motesiczky uram éneklõ hangon. -
149 1, 15 | kertben a prímás?« - »Nincs!« mondá. - »Igazán nincs?« »Papi
150 1, 16 | Mihályi uram sopánkodva mondá a kimenõ bocskoros nemeseknek:~-
151 1, 16 | egyszerre nekiderült:~- Persze - mondá -, persze - de a másik felét
152 1, 16 | óta a partjából.~- Úgy? - mondá a király. - Mielõtt döntenék,
153 1, 16 | eshetett a vidéketeken«, mondá a szálas Katharinának. A
154 1, 16 | magával Nyágovára, mert, mint mondá, egyetlen leánya, a fõbíróné,
155 1, 16 | ördögbe most a verssel! - mondá a vármegye hatalmas alispánja.
156 1, 17 | Csernyiczky Mihály bosszúsan mondá:~- Az aranytyúk sem nekem
157 1, 17 | az asszony.~- Jó, jó, - mondá a sztaroszta - csakhogy
158 1, 17 | a pecsétet.~- Punktum - mondá a fõbíró. - Most már ezt
159 1, 17 | Aztán a szakácsnéjának mondá, de mégis a maga megnyugtatására:~-
160 1, 17 | neveznék), megütközéssel mondá:~- Én Lubomirszkytõl nyertem
161 1, 17 | tagja, majd alig hallhatóan mondá:~- Mindenben.~- (Oh, a kujon!
162 1, 17 | jegyzõkönyvek, mint helyesen mondá a Debrecenbõl ideszakadt
163 1, 17 | A kormányzó közömbösen mondá:~- Ez kétségtelenül az õ
164 1, 17 | kormányzó fölkelt és jókedvûen mondá:~- No, ennek is elvetettük
165 1, 17 | kenyeretek fordítva.10~- Bizony - mondá Hertely uram. - Csak te
166 1, 17 | Majd próbálunk valamit«, mondá halkan s aztán az anyó csontos
167 1, 17 | Elég terem a határban - mondá az anyóka rejtélyesen. - »
168 1, 17 | darabon.~- Milyen nyak - mondá halkan, jelentõségteljesen
169 1, 18 | rázta. »Jobb nekem így«, mondá.~- Egészen elparlagosodol.~
170 1, 18 | ronda egy hely, lelkecském - mondá -, de mégiscsak fedél, az
171 1, 18 | meg a kocsit s sértõdve mondá Kártonynak, ki egy papírlapod
172 1, 18 | Mihálynak.~- Nem merek - mondá az fojtott hangon.~- Csak
173 1, 18 | bizonyos fitymáló hangon mondá:~- Úgy? Hát maga eszerint
174 1, 18 | Nem önnek volt adva - mondá Erzsike durcásan.~- Tudom.
175 1, 18 | verte ki.~- Nem elég! - mondá tompán és a sétabotjával
176 1, 19 | Nagy József a nevem, - mondá a legény szomorúan - s hogy
177 1, 19 | társaságában, s kötekedve mondá útközben Waldecknek:~- Na,
178 1, 19 | összetörtek.~Johanna nevetve mondá Nagy Józsinak:~- No, semmi
179 1, 19 | Az egy nagy paraszt! - mondá Mária Terézia bosszúsan. -
180 1, 19 | elfehéredve.~- Semmi jaj - mondá a földesúr, kibontakozva
181 1, 19 | nem segít, csak az isten - mondá a menyecske egyszerûen.~-
182 1, 19 | egész területet és halkan mondá:~- A rajta lévõ épületekkel
183 1, 20 | Pistáéhoz.~- Szent a béke - mondá Moronyi ünnepélyesen.~-
184 1, 20 | úriemberek nem tudnak enni, mondá, csámcsognak, piszkálnak
185 1, 20 | kérni a rendezõségtõl - mondá Moronyi fojtott hangon.~-
186 1, 20 | Megver az Isten!~- Ej mit - mondá Korotnoky vállat vonva. -
187 1, 20 | beleszeretne.~- Sõt ez még jobb - mondá a doktor (Paczek Ferenc) -,
188 1, 20 | maradjon - (mert az asszony - mondá Moronyi Pista - érzékeny
189 1, 20 | megbosszankodott:~- De igenis - mondá -, van egy palack abból,
190 1, 20 | egy percre.~- Dehogynem - mondá elvakulva Pista; átfogta
191 1, 20 | Ej, a Bilinszky bácsié - mondá Erzsike elfogulatlanul,
192 1, 20 | Gyanítom, ki van itt - mondá remegõ hangon, tompán.~Erzsike
193 1, 20 | illik abból, amit tettem - mondá a küszöbrõl némi pátosszal
194 1, 21 | alá tûzte.~- Ez is hûsít - mondá -, és ez is kergeti a legyeket.
195 1, 21 | Hajts, Palkó!~A katonáknak mondá:~- Nem tud a kicsike semmit,
196 1, 22 | azonnal doktort híjon.~- Jó - mondá Gál uram -; hadd menjen
197 1, 22 | az?~- Hát egy zöld légy - mondá kurtán.~- No, csak kérdezze
198 1, 22 | nagyon?~- Meglehetõsen - mondá Gál uram egy rettenetes
199 1, 22 | doktort.~- Hát írjon érte - mondá - valami zsírt!~Csodálatos
200 1, 22 | aztán bizonyos ájtatossággal mondá:~- Az Isten viseli a gyerekek
201 1, 22 | akarok én is megtudni - mondá a doktor.~- Jöjjön utánam!~
202 1, 22 | szóért jöttem.~- Úgy? - mondá félig gúnyosan, félig csodálkozva
203 1, 22 | rózsát le lehet szakítani - mondá. - Ki légyen az illetõ nõszemély?~-
204 1, 22 | doktor úr!~- Jól van - mondá az orvos hidegen -, de a
205 1, 23 | siketté tette Prakovszkyt - mondá az õ széles, világos elõadásával -
206 1, 23 | szolgája vagyok.~- Hm - mondá a kurátor -, meglehet, hogy
207 1, 23 | krizsnóci Gáll Józsefnek - mondá nagyapám.~- Az igaz, annak
208 1, 23 | fitymáló, könnyed hangon mondá:~- Menjen a pokolba madárfészkeket
209 1, 23 | le a szívérõl.~- Oh, no - mondá apró lépteit fürgébbekre
210 1, 23 | No, mért nem felelsz? - mondá a nagyapa, felém fordulva.~-
211 1, 23 | be Gáll úr a leányának - mondá németül.~Az öreg egy fitymáló
212 1, 23 | lépett hozzám, s halkan mondá, anélkül, hogy a szemembe
213 1, 23 | szívemnek elsõ bálványa vígan mondá:~- Megyünk, Panni, megyünk.
214 1, 23 | Eszerint abba maradunk - mondá -, hogy a napokban eljövök.~
215 1, 23 | ahogy nagyapám késõbb mondá - egyrészt azért, hogy más
216 1, 23 | meghalt vagy három…~- Ej no - mondá az öreg, nagyapámhoz fordulva
217 1, 23 | vállát s kárörvendõ mosollyal mondá: »Ön derék ember, Dubek
218 1, 23 | bemegyek, végzek az öreggel - mondá a nagyapa -, ha akarsz,
219 1, 23 | szegény, régen meghalt - mondá szomorúan és a kezeit dörzsölte. -
220 1, 23 | Gáll-kisasszonyt beszélik - mondá, a füléhez hajolva.~A kovács
221 1, 23 | Ah, Palika, maga az? - mondá tompán, síri hangon. - Hogy
222 1, 23 | van.~- Majd megszereti - mondá Gáll félvállról, nyersen,
223 1, 23 | is köszönöm, öreg fickó - mondá, és a Gáll vállaira tette
224 1, 23 | Délután áthajtatok Rozmálra - mondá a nagyapa derülten -, vissza
225 1, 23 | No, én nem hallottam - mondá be a fülébe Szlaby Pál,
226 1, 23 | magát.~- Szegény fiú! - mondá a nagyapám szomorúan. -
227 1, 24 | mind a lakodalomra jönnek - mondá.~Az ott a Nedeczkyné, a
228 1, 24 | familiákkal.~- A Pruszkayak - mondá, két pirosképû urat mutatva
229 1, 24 | rajkójával.~- Nesze, fogjad - mondá a cigánynak, odanyújtván
230 1, 24 | szarvasbõr-kesztyû.~- Ez a legfrissebb - mondá - a szegény Larisch-Moenich
231 1, 24 | játszadozott az ajkakon.~- Úgy? - mondá nyájasan Divéky - és hogy
232 1, 24 | türtõztette magát és gyöngéden mondá:~- Kivihetetlen lenne, Krivday
233 1, 24 | hol?~- A törvényszéknél - mondá kelletlenül.~- A törvényszéki
234 1, 25 | kezet fogtak, a gróf ezt mondá Molnárnak:~- Látom, fiú,
235 1, 25 | férjét.~- Ah, maga az - mondá Z. gróf nyafogó hangon és
236 1, 25 | elszontyolodott s szemrehányón mondá, de még mindig kedveskedve,
237 1, 25 | sokra becsülte õt és gyakran mondá:~- Ez az egy igazi demokrata
238 1, 25 | Te nyertél, édes fiam! - mondá Kállay Ákos egy kicsit röstelkedve
239 1, 26 | mámoros pitymalatába merülök - mondá a fõjegyzõ tréfás pózzal,
240 1, 26 | gazdára, s rossz latinsággal mondá:~- Tamen hit illam reliquit
241 1, 26 | lábával.~- A Hanka haragszik - mondá.~Megdicsértük a fõztét,
242 1, 26 | köteles egy kicsit ügyelni! - mondá a fõispán erõs hangnyomattal.~
243 1, 26 | Csak egy volna, Hanka - mondá fojtott hangon és a szemeit
244 1, 26 | mást szeretsz?~- Meglehet - mondá a leány rejtélyesen.~És
245 1, 26 | bácsi!~- Isten hozta! - mondá kurtán és föl sem nézett.~-
246 1, 26 | megfoghatatlan.~- Az az én dolgom - mondá a Hanka -, de most már álljon
247 1, 26 | jöttél ide, szegény szívem - mondá csüggedten. - De miért tetted
248 1, 26 | iszen, mint a professzor mondá hazamenet, sokkal több millió
249 1, 26 | koronás arany érdemkeresztet - mondá Rácz András uram tanácsbeli. -
250 1, 27 | és a Filcsik fejére ütve mondá:~- A fiatalság mustja forr
251 1, 27 | nõkkel szemben.~- Köszönöm - mondá a leány bús mosollyal.~-
252 1, 27 | Stefanovicsért.~- Ebben az ügyben - mondá - furfangosan kell eljárni.~-
253 1, 27 | fel zsandároknak.~- Hm - mondá a báró -, még elég becsületes
254 1, 28 | zónáját behozva, vidáman mondá a klubban: »Most már könnyû
255 1, 28 | Oly nehéz egyedül lenni - mondá végtelen szomorúan. - Olyan
256 1, 28 | angol lord.~- No fiúk - mondá csöndesen -, igyuk meg a
257 1, 29 | nyanyuska, egy úr kezében? - mondá a nagyzoló Kozsibrovszky
258 1, 29 | ült.~- Nem látok semmit - mondá a tót paraszt -, nem tudok
259 1, 29 | bent.~- Én vagyok, Zsuzsi - mondá halkan.~- Hát mit akarsz? -
260 1, 29 | ördög lábait és nevetve mondá neki: »Ugyan hallgass el
261 1, 29 | Ahova ön, ha parancsolja - mondá nevetve.~- Ah, az én utam
262 1, 30 | estédet én foglalom le - mondá -, velem kell jönnöd vacsorálni.~-
263 1, 31 | mélyen alszik.~Csak reggel mondá a Palinak, nézegetvén a
264 1, 31 | Te jó öregember vagy - mondá neki. Csak tézte már, nem
265 1, 31 | írt.~- Óránkint egy port - mondá síri hangon.~- Szaladj vele,
266 1, 31 | eszén keresztül.~- Jó, jó - mondá Simovics, megvakarván az
267 1, 31 | mert gondoltad, hogy ki? - mondá a nagymama jóságos szemrehányással.~-
268 1, 32 | A fölirat nem maradhat - mondá ravasz sajnálkozással -,
269 1, 32 | ez jól van kigondolva - mondá ünnepélyes hangon, mintha
270 1, 32 | fölkacagott, majd enyelegve mondá:~- Hát fogjad a mondatodat,
271 1, 32 | viseletével.~Máskor ezeket mondá a csõsznek:~- Úgy vagyok
272 1, 32 | nyöszörögte.~- Rendben vagyunk - mondá a kasznár. - Én felutazom
273 1, 32 | a talpadon, Turibius« - mondá magához reggel a tükör elõtt,
274 1, 32 | a cédulát a báró úrnak - mondá a báró hû komornyikjának,
275 1, 32 | otthon.~- No, barátom - mondá a bárónak -, nem szeretem
276 1, 32 | visszaemlékezett.~- Ah - mondá szomorúan, lankadt, erõtlen
277 1, 32 | betegeskedni kezdett s többször mondá: »elég már énnekem a lapokat
278 1, 33 | Ne tegyétek azt velem! - mondá egészen megriadva. - Hiszen
279 1, 33 | Beszélni akartam veled - mondá Fili szelíden, keserûen,
280 1, 34 | terveket.~- Bosszantani kezd - mondá egy napon a bolt külön fülkéjében,
281 1, 34 | vállat vont és szerényen mondá:~- Meglehetõs, azt hiszem.
282 1, 34 | el, fiam, légy nyugodt - mondá, nem minden méltóság nélkül -,
283 1, 34 | gyúlt ki.~- Hát jól van - mondá az apa szomorúan, de határozott
284 1, 34 | mulatság lesz, Lõrinc - mondá dúlt arccal, nekitántorodva
285 1, 34 | hát a Marosba ugrott - mondá Apró uram tompán. - Fogjatok,
286 1, 34 | Csodálom, hogy nem tudja - mondá az fönnhéjázó orrhangon. -
287 1, 34 | Üljön le, Apró barátom - mondá fojtott hangon, fürkészve
288 1, 35 | elfoglaltság.~- Hát Amerikában - mondá kedvetlenül a foga közül -
289 1, 35 | vagyok, hogy köszönthetem - mondá; de amint a tömérdek skatulyát,
290 1, 35 | francia legény: ostobaság, mondá a bajuszát megpödörve, jobban
291 1, 35 | Én azt.~- Hát akarja? - mondá fürkészõ tekintettel, a
292 1, 35 | Wraditzné.~- Jó, jó, megkapod - mondá báró Knopp, egy oroszlánvadász
293 1, 35 | gondol fönt?~- Mindenfélét - mondá szokott rejtélyességével.~-
294 1, 35 | Azt hiszem, fölösleges - mondá Knopp habozva.~- Az erdõ
295 1, 35 | Pedig azt hallottam - mondá a báró -, hogy a földet
296 1, 35 | Hát itt tartanám örökké - mondá Kozsibrovszky pátosszal.~-
297 1, 35 | csinálni?~- Öné az elsõség - mondá Szlamcsik úr méltósággal. -
298 1, 35 | tette ugyanazt.~- Ninette - mondá -, te segítségemre lehetnél
299 1, 35 | Annak igazán örülök - mondá Kozsibrovszky.~- Csak az
300 1, 35 | Kétszázezer forint - mondá Kozsibrovszky.~- Száznyolcvanra
301 1, 35 | fölemelem az árát.~- Top! - mondá a báró élénken és a Kozsibrovszky
302 1, 35 | önök ismerik egymást - mondá a háziasszony, csakhogy
303 II, 1 | Hát a... Kakuk Mariska - mondá a legény, s most már õ nézett
304 II, 1 | mellett.~És úgy tett, amint mondá: bekopogtatott mindenüvé,
305 II, 1 | csendes, megindult hangon mondá a szomorú ellenségnek:~-
306 II, 1 | s aztán elboruló arccal mondá:~- Igaza van!~- Én is ma
307 II, 2 | szemeit is.~- Meghalt! - mondá szomorúan egy franc-tireur.~...
308 II, 2 | erõmegfeszítéssel s elhaló hangon mondá:~- Apropos! Majd elfeledtem.
309 II, 3 | legkomolyabb lépés életemben - mondá halkabban, mintha csak Aladárnak
310 II, 3 | szeretem a rébuszokat, uram - mondá, büszkén tekintve szét a
311 II, 3 | Dehogy vak, dehogy... - mondá. - Sõt inkább nagyon szabályszerûen
312 II, 3 | a szokott víg mosolyával mondá elhaló, bágyadt hangon:~-
313 II, 4 | Honteux, comme un renard... - mondá meglehetõs rossz kiejtéssel
314 II, 4 | megírná a végrendeletet - mondá Muki.~Stofi úr elhalványodott.
315 II, 4 | Ah! hisz ön az imént azt mondá, hogy borbély.~- Az ördögbe...
316 II, 4 | vagyok...~Igazi fájdalommal mondá e szavakat: szinte meg lehetett
317 II, 4 | gondolkozott, aztán szilárd hangon mondá:~- Tehát rögtön megyek.~
318 II, 4 | fog találni.~- Ki tudja? - mondá a leány - hiszen mindjárt
319 II, 4 | megborotváltuk Ausztriát« - mondá, miközben jóízût nevetett!...~...
320 II, 4 | Szepi úr. A tiszt - mint mondá - igen örül a találkozásnak,
321 II, 4 | Augusztin?«~»Ahogy vesszük - mondá a tiszt. - Bizonyosan valami
322 II, 5 | öcsémuram!~- Finom zamatja van - mondá Kubacsek, mint szakértõ.~-
323 II, 5 | kincs az a kötelezvény! - mondá újra a számtartó úr, csakhogy
324 II, 5 | Alszik az öregúr... - mondá Kubacsek.~- Csodálatos!
325 II, 5 | végig rajtok és mosolyogva mondá:~- Ugye, gavallér-vonás
326 II, 5 | emelkedett s suttogó hangon mondá:~- Adjatok még egy pohár
327 II, 5 | nyugodnia.~Csak Pilászi mondá nagy keserûen:~- Már én
328 II, 6 | és szokott álmos hangján mondá:~- Az kivihetetlen.~Aztán
329 II, 6 | felé fordult és franciául mondá:~- A szellemdús nõknek nincsen
330 II, 6 | rezgõ, lágy lírai hangon mondá:~- Azt, hogy én önt imádom,
331 II, 6 | fuvallatszerû volt, mikor mondá:~- Keljen fel, Zemák.~Zemák
332 II, 6 | kérdé Ilona.~- 125,213 - mondá a menyasszony.~Elfojtott
333 II, 8 | szép tágas udvarom van - mondá keserû humorral. - Ez aztán
334 II, 11 | Saroltához és suttogó hangon mondá:~- Ha a grófnõ is úgy akarja.~
335 II, 11 | gyûlöl!~És úgy tett, amint mondá. A mérnökkel úgysem igen
336 II, 11 | kimarad a herceg címere - mondá Fekete szelíd flegmával.~-
337 II, 12 | deli, izmos vagyok én - mondá magában -, versenyt futok
338 II, 13 | jelenteni az inas.~- Jöjjenek - mondá Jurisics élénken.~A követek
339 II, 13 | ki-ki magát!« szép üzenet - mondá Jurisics elgondolkozva.~-
340 II, 13 | midőn uralkodni kezdett, azt mondá felőle: Augustus bár sohasem
341 II, 13 | a nép a saját rabságát!« mondá pokolyi gúnymosollyal legkedvesebb
342 II, 17 | küldött férjemnek a ruháért - mondá Kutlikné a büszkeségnek
343 II, 18 | tanár úr és még egyszer mondá: - a Múzeumnak... Hát mije
344 II, 21 | sok volt. Az nagy pénz - mondá rongyos Miska csüggedten. -
345 II, 21 | hogy kirántlak a sárból - mondá büszkén. - Éppen száz krajcár.
346 II, 21 | hozzám, mint amilyen volt - mondá Örzsike.~- Jó keresztény
347 II, 21 | nekem dobta. Ne, ez a tied, mondá, ez téged illet, tanulj
348 II, 21 | lenne az imára.~- Bah - mondá Miska kedvetlenül -, ha
349 II, 22 | törvénybíró uram!~- Hazafelé? - mondá Cseres Gábor uram mérgesen. -
350 II, 22 | emelkedett.~- Gyónni akarok - mondá mindinkább elhaló hangon -,
351 II, 24 | van megkaphatni.~- Ah! - mondá a fõispán élénken. - Hivatalért?
352 II, 24 | gondolatától.~- No, no, öreg... - mondá õméltósága nevetve.~- Kegyeskedjék
353 II, 24 | gúnnyal õméltósága.~- Uram! - mondá indignálódva Aladár.~- Sose
354 II, 24 | Beszélj az ügyvéddel! - mondá halk, fojtott hangon.~Az
355 II, 24 | elõkotorászott.~- Nem fogadom el - mondá Aladár szilárdan. - Én már
356 II, 24 | Köszönöm, János bácsi - mondá Aladár könnyes szemmel.~-
357 II, 25 | forinton. (»Boldog isten! - mondá a kabát megvétele után -
358 II, 25 | Ede észrevette s halkan mondá:~- Ugye csodálkozik, hogy
359 II, 26 | szagol, kérem alássan - mondá az öreg zsidó fitymálva. -
360 II, 26 | elvezetem én a bõrökhöz - mondá Ilonka, fürgén szökellve
361 II, 26 | meghízni.~- Oh, csakhogy él - mondá a leányka, s talán elõször
362 II, 26 | elõszámítsam?~- Nem szükséges - mondá Ilonka, ragyogó fekete szemeit,
363 II, 27 | parancsot.~- Nos, barátom - mondá a különben magyar születésű
364 II, 32 | tanárjától s hálálkodva mondá neki:~- Valóban önnek köszönhetem
365 II, 32 | oltalmával vigasztalta õket s mondá nekik, hogy a sírás helyett
366 II, 32 | felemelte egy kisgyermek ujját s mondá: - Én tudom! - No, hát melyik
367 II, 32 | beszélni a mamával, s azt mondá, hogy hipotékát vesz házunkra.~ ~
368 II, 32 | s az egyik kisfiúnak azt mondá:~- Te mostan megszököl a
369 II, 32 | ékszereimet tõkésítem. Te pedig - mondá a másiknak -, te vagy az
370 II, 32 | én mit csináljak?~- Te - mondá megvetõleg -, te sokkal
371 II, 33 | Végre egy hivatalszolga mondá:~- Talán Sas ügyvédet keresi?~-
372 II, 33 | igen, ennek kell lenni - mondá a paraszt -, mert azt tudom,
373 II, 33 | ütött az álhalott fejére és mondá:~- Aki meghalt, ne beszéljen!~
374 II, 33 | kell, hogy fizessétek - mondá a király diadalmaskodva -,
375 II, 33 | tolakodó parasztot.~- Uram - mondá erre a jelen volt tanácsos -,
376 II, 33 | szót mond még, barátom - mondá Bismarck a paraszthoz -,
377 II, 33 | s irigylendõ flegmával mondá:~- A dolog úgy van, amint
378 II, 33 | néhány óra alatt.~- Hogyne - mondá a társaság egyik tagja. -
379 II, 33 | vágjon hozzá.~- Még eggyel - mondá a cár - e derék ember egészségére,
380 II, 34 | fogadá őt -, kislányom már mondá, hogy vevőt kerestél tyúkodnak.~
381 II, 34 | szorongó, félig síró hangon mondá: »Igen.«~- Hova való vagy? -
382 II, 34 | tyúkjával édesanyjához, és alig mondá el a történteket, amint
383 II, 35 | ártatlanságát...~- Igen - mondá Dupin úr -, de a rendõrigazgató
384 II, 35 | emberhaj.~- Ugye nem? - mondá Dupin mosolyogva. - Most
385 II, 35 | kívánt.~- Üljön le, barátom - mondá Dupin. - Azt hiszem, ön
386 II, 35 | igen halkan és nyugodtan mondá. Épp oly nyugodtan ment
387 II, 35 | sajnáltam õt.~- Barátom - mondá Dupin barátságosan -, ön
388 II, 35 | midõn Dupin e szavakat mondá, de azért elõbbi bátorsága
389 II, 35 | Az isten legyen velem - mondá rövid szünet után -, mindent
390 II, 36 | különb ember?~- Édes Károly - mondá Harry egy napon -, te úgy
391 II, 36 | szoktál a levegõbe beszélni - mondá Harry komolyan.~Dick dacosan
392 II, 36 | Megteszitek-e?~- Azon esetre - mondá Harry tompa, síró hangon -,
393 II, 36 | mozdulatot sem teszünk, Dick - mondá szilárdan -, ha rögtön le
394 II, 36 | vehetnénk!~- Eredj te, bohó - mondá Dick keserû humorral -,
395 II, 36 | nézzük meg a hírhedt bankot - mondá Harry gúnyosan, egy szomorú,
396 II, 36 | legszebb jutalom lesz - mondá Károly ünnepélyesen -, mert
397 II, 36 | peregtek.~- Atyám, ön sír? - mondá fojtott hangon Károly. -
398 II, 36 | Dick úrtól. Nos, Dick úr - mondá tréfásan a derék hivatalnok -,
399 II, 36 | keresményét.~- Ördög és pokol - mondá az öreg Lemonin jókedvûen -
400 II, 37 | parancsolni fogja, apámuram - mondá Kati szerényen.~Aztán belépett
401 II, 37 | van.~- Könyörülõ isten - mondá az öreg elsápadva -, hogyan
402 II, 38 | teszesz semmit!~- Mit? - mondá az öreg báró. - A nép vért
403 II, 38 | nyögé Margit.~- Látod - mondá Vilma -, néha sok fölöslegest
404 II, 38 | gúnyosan.~- Nem baj az - mondá a báró mosolyogva -, azért
405 II, 38 | Majd meglássuk hát - mondá tréfásan -, van-e benne
406 II, 38 | határoz.~- Legyen nyugodt - mondá a báró majdnem szomorúan -,
407 II, 38 | ajkán kiejteni.~- Itt áll - mondá Barna, reá mutatva.~- Tehát
408 II, 38 | hogy mi célból volt itt - mondá a tiszt némi gúnnyal.~-
409 II, 38 | engedje magammal vinnem - mondá a báró vánkosa alá nyúlva,
410 II, 38 | felhasználni.~- Nem baj az - mondá mosolyogva. - A forradalmakban
411 II, 38 | Szegény kis árvám - mondá gyöngéden, fürteit simogatva -,
412 II, 38 | mondom.~- Oh, istenem - mondá Vilma, kezét szívére szorítva -,
413 II, 38 | azt a kokárdát, édespapa - mondá Margit némi epével -, mégis
414 II, 40 | ezentúl testvérek leszünk - mondá a költõ -; három csillag,
415 II, 40 | köztünk az egyetértés! - mondá a zongorász. - Az egyetértést,
416 II, 40 | karfiollevest és disznópörköltet - mondá a régész.~- Én a karfiollevest
417 II, 40 | étvágyával [!] szemben - mondá Zengõ, a zenész.~- Én nem
418 II, 40 | fog állni, kedves Mari - mondá a költõ. - A bimbó, a feslõ
419 II, 40 | gondoskodni fogok önökrõl - mondá Mari pártfogói hangon.~-
420 II, 40 | úr tétette ki a táblát - mondá Ardon elutasítólag, Zengõt
421 II, 43 | Bárcsak elõfordulna - mondá a nagyságos úr. - Szívesen
422 II, 44 | hogy hosszú út vár reánk - mondá a kapitány.~- Bánom is én,
423 II, 45 | Megállj, Szemenoff! - mondá a cárnõ. - Nem sajnálnád
424 II, 45 | szívét.~- Lépj közelebb - mondá a cárnõ. - A kutyád igen
425 II, 45 | összevissza volt szabdalva, mint õ mondá: átkozott pogány kardok
426 II, 45 | harapva.~- Isten önnel - mondá búcsúzáskor. - De nézze
427 II, 45 | burnót szelencéjébõl és azt mondá:~- Igaza van, bölcs Csozemko.
428 II, 46 | kell dicsérni a napot - mondá a társalgóné az úrnõnek
429 II, 46 | tudakozódjunk?~- Oh, báróné - mondá a madame fojtott hangon
430 II, 48 | elsõ toasztot.~- Fiaim! - mondá az agg reszketõ elfogódott
431 II, 50 | volt a könny...~- Uram - mondá az egyik bátortalan hangon -,
432 II, 50 | kabátját fogta.~- Oh, oh - mondá vontatott, kimért hangon,
433 II, 50 | Akkor hát ajánlom magam - mondá és rohant a lakására, hogy
434 II, 50 | nyelvével, majd szaggatottan mondá:~- Tehát ön elutazik. Isten
435 II, 51 | Lamiel?~- Azt hiszem, igen - mondá az ifjú oly határozatlansággal,
436 II, 51 | Van, bizonyára van - mondá Mr. Lamiel szórakozottan.~
437 II, 51 | kétségkívül, kétségkívül - mondá Mr. Danner komolyan.~- Adja
438 II, 51 | Mily gondolat, sir! - mondá a lelkész. - Egy milliomos
439 II, 51 | kereke van...~- Nos, uram - mondá Mr. Danner ünnepélyesen -,
440 II, 51 | oly váratlan rám nézve - mondá -, hogy teljesen képtelen
441 II, 51 | utazom.~- Tudtam, uram - mondá Henriette hidegen.~- Hogyan?
442 II, 52 | néztünk össze. Feri fanyarul mondá: Megehetjük a részvénytársulatunkat.
443 II, 54 | törökül a paradicsomban - mondá Maszúr basa. - Ne búsulj,
444 II, 54 | vadászni megyek, édes fiam - mondá a basa nyájasan (mert sok
445 II, 54 | dolgozni fogok egész éjjel - mondá a szûcs remegve.~- De a
446 II, 54 | cseresznyébõl, ha addig élek is - mondá Imre lovász. - Belopózom
447 II, 54 | Fölkacagott.~- Toportyán legyek - mondá magában -, ha nem inkább
448 II, 54 | gyerünk, kegyelmes basa - mondá gúnyosan. - Viszlek magammal.~
449 II, 54 | cseresznyét?~- Hoztam ám - mondá Imre, kiürítve a tarisznya
450 II, 56 | hiányzott. Mit csináljunk? - mondá - még csak hat óra, egy
451 II, 56 | nem ülök, nincs rá eset - mondá határozottan.~- Amint akarod.
452 II, 56 | hajhászó ifjúságot?~- Lehet - mondá a vacsorázó társaság egyik
453 II, 57 | semmiben sem, Mr. Brigli - mondá a szõke írnok hidegen és
454 II, 59 | marquisnéhoz.~- Asszonyom! - mondá szelíd, remegõ hangon -
455 II, 60 | házmesternénié.~- Igen, anyám - mondá Katica elragadtatva anyja
456 II, 60 | csak egyedül fog eljönni - mondá Katica félénken, az idegen
457 II, 61 | a szolgabíró kedvetlenül mondá:~- Délután nem lesz preferánc,
458 II, 61 | könnyebben elszívelhetik önök - mondá Szilkey Miska, míg a doktor
459 II, 62 | köze hozzá?~- De uram - mondá a tiszt bosszankodva -,
460 II, 62 | hadseregnél?~- De kicsoda ön? - mondá Ivanovics durván. - Ön,
461 II, 62 | vagyok.~- Elfogadjuk! - mondá rá hirtelen a cár, minélfogva
462 II, 62 | hogy bizonyítsam?~- Bah! - mondá Ivanovics Iván nevetve,
463 II, 65 | ideje van.~- Ejnye no - mondá a gróf és a fejét csóválta. -
464 II, 66 | meghalt emberek lelkei- mondá erre az angyal -, valaha
465 II, 66 | a kis virágokra nézve! - mondá a jószívû Pali -, mért bûnhõdnek
466 II, 66 | azt nem szabad hinned! - mondá az angyal - isten minden
467 II, 66 | angyal e szavakat halkan mondá s Palinak úgy tetszett,
468 II, 66 | majd nálam fogsz aludni - mondá végre, s nyájasan vezette
469 II, 69 | Ébren legyen, öreg - mondá Dankónak -, mert tudja meg,
470 II, 69 | legjobban?~- Az oroszlánt - mondá Kamuti Pali.~- No, hát beszélj
471 II, 69 | áldjon meg benneteket! - mondá búcsúzóul s eltávozott.~
472 II, 69 | Palit: foghegyrõl negédesen mondá:~- Édes-keveset mondhatok,
473 II, 70 | szereti a férjét.~- Ah! Ah! - mondá megrezzenve az apró ember
474 II, 71 | kísértetet?~- Egyszer, öcsém - mondá komolyan. - Majd elmondom
475 II, 71 | Itt nem lehet mást tenni - mondá -, mint hírlapi hirdetmény
476 II, 71 | irományokról is valamint - mondá az ügyvéd.~- De oly hosszú
477 II, 72 | támaszkodék s megjuhászodva mondá:~- Csak gondolkoztam fõnök
478 II, 72 | hát kezdjük az öregúron - mondá - Kéredy hamiskás mosollyal,
479 II, 72 | Pallér Miksa úr.~- Örülök - mondá Pukovics fanyarul -, de
480 II, 72 | Miksának egy széken.~- Uram - mondá minden bosszúság nélkül -,
481 II, 72 | Mi pedig, édes öcsém - mondá Pukovics, amint az asszonyok
482 II, 72 | Annál jobb, annál jobb - mondá kézdörzsölve a kereskedõ -,
483 II, 74 | képet.~- Szívesen, uram - mondá s némi tanulmányozás után
484 II, 74 | Hallgatom önt, Sir - mondá az angol egészen közel lépve
485 II, 76 | azonban az én megölõ betûm - mondá Paul Kohn szomorú sóhajjal. -
486 II, 77 | Háború lesz, fiúk - mondá egyenkint minden érkezõ
487 II, 78 | nap süt.~- Köszönöm, Sir - mondá a poéta, lecsattantva a
488 II, 78 | odakapott s ijedten elsápadva mondá:~- Kutya teremtette! Hol
489 II, 78 | kutya-filozófiánál fogva tudta. Mint mondá, csupán egy nõ van most
490 II, 81 | kergettem, hogy jól elverjem? - mondá nevetve. - Látta ön...~-
491 II, 82 | egyéb célom a világon - mondá mélabúsan -, mint azt a
492 II, 82 | s elszánt, rezgõ hangon mondá:~- Megházasodom, kollega.
493 II, 84 | az élethez, és eltökélten mondá - mintha csak tõle függne:~-
494 II, 85 | Forduljunk hát vissza! - mondá szomorúan, s két diónyi
495 II, 89 | fiatal ember volt: mint mondá, a meginduló Bokor címû
496 II, 95 | No, no, gyerekek - mondá sajnálkozva az öreg Ferenc. -
497 II, 95 | takarójául...~- Szép kislány! - mondá az öreg közömbösen, csak
498 II, 95 | Oh ilyenek a nagyapák! - mondá mintegy magában.~- Nagyon
499 II, 99 | lakjegyzékét, Sir.~- Nagy kár! - mondá Ralph Ihon bosszúsan. -
500 II, 99 | Szüksége volt rá, Sir - mondá Edith érzékenyen -, hogy
1-500 | 501-1000 | 1001-1099 |