1-500 | 501-1000 | 1001-1099
Rész, Fejezet
501 II, 99 | Igazán szomorú eset! - mondá Sir Ihon megindultan.~-
502 II, 99 | megmérhetlen gazdag. Mary - mint mondá - meg volt gyõzõdve, hogy
503 II, 99 | Nem úgy, kedves Edith! - mondá gyönyörû, csengõ hangján -
504 II, 99 | elérzékenyültem magam is - mondá Sir Ihon fölkelve -, érdekes
505 II, 99 | türelmet kérek, kisasszony - mondá egy pazar fénnyel bútorozott
506 II, 99 | Kímélje magát!~- Nem, nem - mondá elhárító mozdulattal. -
507 II, 99 | szoktam hazudni, uram! - mondá Edith szigorú hangon.~Alacskay
508 II, 99 | minden kívánatát.~- Oh! - mondá leírhatlan dühvel - õ nem
509 II, 99 | sütött?~- Nem értem önt - mondá Edith figyelmesen nézve
510 II, 99 | Én semmit sem tudok - mondá Edith szilárdan -, csak
511 II, 99 | valódi kínai porcelán - mondá egy tört darabját kezébe
512 II, 99 | örömmel nyitott be, mint mondá egy grogra. (Ez volt az
513 II, 99 | mondani.~- Oh, Edith! - mondá Sir Ihon, és ebben ki volt
514 II, 99 | hallatszék az ajtón.~- Szabad! - mondá Edith fölugorva, a beközelgõ
515 II, 99 | elérje.~- A Mari fátyla! - mondá Edith - itt feledte szegény.~
516 II, 99 | lekefélem.~- Oh, hogyisne! - mondá Pál lelkesülten, újra csókokkal
517 II, 99 | honosít meg, Sir.~- Ugye? - mondá Pál mosolyogva s a fátyolt
518 II, 99 | Azelõtt ön...~- Azelõtt - mondá és most elpirult -, mikor
519 II, 99 | vonatkozólag.~- Hallgatom önt - mondá Pál úr szinte egykedvûen.~-
520 II, 99 | Az régen volt.~- Lássa! - mondá Pál Edithnek majdnem diadalmasan.~
521 II, 99 | nem lesz ott már, Edith - mondá Pál fojtott hangon és hozzátette
522 II, 99 | érzelmektõl reszketõ hangon mondá, Edith másik kezét gyöngéden
523 II, 99 | kiugrott.~- Megálljon, miss - mondá Pál vakmerõn eléje lépve -,
524 II, 99 | Elvégre is mi közöm hozzá! - mondá mély keserûség hangján.~-
525 II, 99 | visszaadta erejét.~- Miss! - mondá - legyen elõttem bizalmas,
526 II, 100| legszebb?« Szegény kicsike! - mondá anglius komolysággal a jeles
527 II, 100| hát a legszebb leány! - mondá a követ -; üljünk le ide
528 II, 101| boton s szomszédját meglökve mondá: »Itt is egy címeres betyár.
529 II, 103| hajójára.~- Kapitány úr! - mondá a kormánybiztos - õrizze
530 II, 103| sövényházi-paphalmi«.~- Ez az elsõ eset - mondá múlt csütörtökön, hogy együtt
531 II, 104| cukrokat?«~»Annak ott ni« - mondá a »hitvány«, öklével mutatva
532 II, 105| Rendelkezésére állok, uram! - mondá a tábornok elõlépve.~- Én
533 II, 109| Egy csöpp a tengerben - mondá mosolyogva.~- A tenger,
534 II, 109| besározta, szelíd hangon mondá:~- Bocsánat, uram, a neveletlenségért...
535 II, 111| jeu«, mint madame Jolly mondá, s megjövendölte, hogy atléta
536 II, 113| vetni.~- Hallod-e Gábor - mondá egy napon, mert õ viselte
537 II, 113| pipakupakot.~- Miféle helyzetet? - mondá lassan.~- Azt a helyzetet,
538 II, 113| neje elõtt.~- Asszony! - mondá, talán elõször életében
539 II, 113| távoztak.~- Apád megbolondult - mondá a mama -, megártott neki
540 II, 113| neje elé, kárörvendõ hangon mondá:~- Ne, olvasd el te is!~
541 II, 113| tulajdonaival.~- E nagy szerencse - mondá Domándyné fölkelve - bizonyosan
542 II, 113| leghelyesebb is, úgy hiszem - mondá Domándyné nyájas, de bágyadt
543 II, 113| Természetesen a férje ellen - mondá a gróf mosolyogva. - Azt
544 II, 113| férfiúnak.~- Úgy van! - mondá Domándyné kenetteljesen.~
545 II, 113| vetett rá.~- Bocsánat! - mondá a fiatalember, visszavonulni
546 II, 114| Oh, oh, milyen kár! - mondá az igazgató sajnálkozó hangon. -
547 II, 114| forinttal«.~- Még egy levél - mondá a levélhordó s átnyújtott
548 II, 116| telelni való gyerek az! - mondá az egyik. - Angyalnak termett
549 II, 116| ápoló asszony kellene - mondá a doktor -, az öreg Kubikné
550 II, 117| legszorgalmasabb tisztviselõje - mondá.~- Köszönöm ezt a jó véleményét,
551 II, 117| erre.~- Annál is inkább - mondá Mr. Clark mosolyogva -,
552 II, 117| magyar fordul meg nálunk - mondá Mr. Clark.~- Leginkább tapasztalatszerzés
553 II, 117| Neczpálynak.~- Köszönöm, Sir - mondá Andrássy. - Ha egyszer Pestre
554 II, 117| nem kérdeztem meg. Azt mondá, még ma elutazik.~- Ennek
555 II, 117| helyen.~- Értem, Sir! - mondá a titkár meghajolva.~- Még
556 II, 117| vagyok szolgálatára, uram, - mondá s a legalázatosabb szelídség
557 II, 117| remélem, ön nem utazik el - mondá aztán hangosan.~- De igen,
558 II, 117| Hasonlít, nagyon hasonlít« - mondá egy hang.~»Én, ha nem tudnám
559 II, 117| vonások annyira eminensek« - mondá egy másik.~- De hát miféle
560 II, 117| Atyám nagyon gazdag - mondá a leány biztatólag. - Ha
561 II, 117| Köszönöm a figyelmet - mondá Miklós -, az egész csekélység.
562 II, 119| azt a kis libát amott - mondá a szirén és egy lenézõ tekintetet
563 II, 120| bizony nagy dolog történt - mondá a katonaviselt ember némi
564 II, 120| megpattogtatva a szavakat, ezeket mondá:~- Aztán ha ide jön az az »
565 II, 120| meg, kedves tanár úr! - mondá a kormányzó -, hogy kikérdezhessem
566 II, 120| odahajolt hozzá s halkan mondá:~- Mondjad, hogy a lázadó
567 II, 120| helyén s határozott hangon mondá:~- Nem szeretem.~Hiába rángatta
568 II, 120| tárgyat.~- Az oroszlánt - mondá Dankó Miklós hirtelen.~A
569 II, 120| vont s azután jó humorral mondá cserepes hangján:~- Szedik
570 II, 121| nem írja alá semmi áron, mondá ravasz diplomatikus mosollyal.~-
571 II, 122| a tojást és a kalácsot - mondá zokogva a sírnál.~De onnan
572 II, 123| unokáimhoz akarok menni - mondá erõteljesen és határozottan.~-
573 II, 123| A másikat én hozom - mondá a másik katona -; az nem
574 II, 123| akaratod!~- Az öreg unokái - mondá a kormányos -, alkalmasint
575 II, 123| mintha nyertem volna - mondá Kampós bátya jókedvûen,
576 II, 123| az bizony nehéz lesz - mondá a fiatalember -, mert az
577 II, 123| tesz a sétakocsizás, Ella - mondá a szõke.~- Én nem mondhatnám -
578 II, 123| öregre ránézett, elszomorodva mondá:~»Milyen furcsa vagy te,
579 II, 124| országos képviselõ vagyok - mondá a jött, a hajó födélzetére
580 II, 124| neveletlen, goromba ember - mondá. - Nekünk teljes elégtétel
581 II, 125| Oda a programbeszédem - mondá és dühösen káromkodott. -
582 II, 127| lakjegyzékét.~- Nagy kár! - mondá Kaziray bosszúsan.~Mari
583 II, 127| Oh, ha csak ez a baj - mondá Mari csendesen -, azon könnyen
584 II, 127| Szüksége volt rá szegénykének - mondá Mari érzékenyen -, hogy
585 II, 127| megmérhetetlen gazdag. Anna - mint mondá - meg volt gyõzõdve, hogy
586 II, 127| Nem úgy, kedves Mari! - mondá - neked nem szabad e hitvány,
587 II, 127| türelmet kérek, kisasszony - mondá egy pazar fénnyel bútorozott
588 II, 127| Kímélje magát!~- Nem, nem - mondá elhárító mozdulattal. -
589 II, 127| szoktam hazudni, uram! - mondá Mari szigorú hangon.~Kozenszky
590 II, 127| minden kívánatát.~- Oh! - mondá leírhatatlan dühhel - õ
591 II, 127| sütött?~- Nem értem önt - mondá Mari, figyelmesen nézve
592 II, 127| Én semmit sem tudok - mondá Mari szilárdan -, csak azt,
593 II, 127| akarja mondani.~- Oh, Mari - mondá Gábor úr és ebben ki volt
594 II, 127| vagyunk, ahol voltunk - mondá Kaziray lehangoltan.~- Tökéletesen.~-
595 II, 127| elérje.~- Az Anna fátyla! - mondá Mari - itt feledte szegény.~
596 II, 127| Azelõtt ön...~- Azelõtt - mondá és elpirult -, mikor beteg
597 II, 127| vonatkozólag?~- Hallgatom önt - mondá Kozenszky majdnem egykedvûen.~-
598 II, 127| küldeni.~- Mind igen szép ez - mondá Kozenszky kelletlenül -,
599 II, 127| az nem tudható.~- Lássa - mondá Kozenszky Marinak diadalmasan.~
600 II, 127| nem lesz már ott, Mari! - mondá Kozenszky fojtott hangon,
601 II, 127| érzelmektõl remegõvé vált hangon mondá, Mari kezét gyöngéden elrántva
602 II, 127| kiugrott.~- Megálljon - mondá Kozenszky - vakmerõen eléje
603 II, 127| visszaadta erejét.~- Kisasszony - mondá -, legyen bizalmas, miért
604 II, 127| szívéhez.~- Igaza van - mondá Kaziray, s szó nélkül távozott.~
605 II, 128| okmányod?~- Az istenúgyse! - mondá Muki elboruló homlokkal.~
606 II, 129| s édes, behízelgõ hangon mondá:~- Oh, add ide nekem azt
607 II, 131| tornyosultak homlokán...~- Félek - mondá elkomorodva -, hogy az az
608 II, 132| megboldogult testvérhúgomat, s mondá, hogy nem tartozol éppen
609 II, 133| térdig ért.~- Várnagy! - mondá. - Hol a várnagy?~Egyszerre
610 II, 133| instálom?~- Hát rabot - mondá az alispán és sarkon fordult.~
611 II, 134| bevégezni sem.~- András! - mondá és parancsolólag intett
612 II, 134| Köszönöm a megtiszteltetést - mondá Miklós bácsi -, de nem fogadom
613 II, 134| Köszönöm a megtiszteltetést - mondá Miklós bácsi az emelvényre
614 II, 134| jöttem nagyméltóságodhoz - mondá a pap tört, alázatos hangon -,
615 II, 135| Isten veled!~- Adieu! - mondá az asszony elhaló hangon,
616 II, 135| szoba?~- Van a földszinten - mondá a pincér.~A nagyságos asszony
617 II, 138| összehúzva.~- Jó erõs fiú - mondá a biztos -, ha apja, anyja
618 II, 138| cukor, hoztam!~- Köll - mondá Szegedi Gergely s hirtelen
619 III, 1 | felém s anyai büszkeséggel mondá:~- Ej, dehogy. A Náckó pipázik
620 III, 1 | Én? Ki beszél rólam? - mondá majdnem szerényen. - Nem
621 III, 1 | Akárhova! A világba - mondá Krisztina keserûen és egy
622 III, 1 | nyájas, rábeszélõ hangon mondá:~- No, szeresd hát már! -
623 III, 1 | hátra fejét.~- Nem lehet - mondá lassan -, nem tehetem, én
624 III, 1 | fájdalmat okozott szívemnek - mondá szelíden s szemrehányó tekintetét,
625 III, 1 | vállára helyezé:~- Ember! - mondá és a másik kezét is odanyomta. -
626 III, 1 | határozott, csengõ hangon mondá:~- Engedje meg, bátyám,
627 III, 1 | elé.~- Meghallgattam önt - mondá - és szaván fogom; én meghozom
628 III, 1 | hány fontot nyomok, ugye? - mondá Krisztina mosolyogva, de
629 III, 1 | gondolá inkább, mint mondá, és kis szíve elfacsarodott - …
630 III, 1 | Megvolnánk, kis fecském - mondá a bacsa, halináját levetve -,
631 III, 1 | az egész nevem pedig - mondá a türelembõl kijött gazda
632 III, 1 | gyöngyöztek, halk, reszketõ hangon mondá:~- Soha!… Soha!~- Bolond
633 III, 1 | Ezer mennydörgõs mennykõ! - mondá aztán fönnhangon és még
634 III, 1 | kunyhóhoz.~- Hallod-e, Matykó - mondá a fiúnak -, itt hagyod a
635 III, 1 | is.~- A gyermek alszik - mondá Lapaj, egy galagonyabokor
636 III, 1 | lesz akkor a világ vége - mondá nevetve Lapaj, támaszkodva
637 III, 1 | lágy, de határozott hangon mondá:~- Mást gondoltam, anyó.
638 III, 1 | szürcsölte a tejet.~- Éliás! - mondá Lapaj komoran, ujjával nagyot
639 III, 1 | fiókszakállt s nyájasan mondá:~- Nem tesz semmit, édes
640 III, 1 | vagy aljas ember, Matyej - mondá mohón és mégis ünnepélyesen.~
641 III, 1 | magadét…~- Hadd hallom - mondá Szlimák sötéten.~- El fogod
642 III, 2 | Nem szégyenli magát?! - mondá Judit elpirulva. - Inkább
643 III, 2 | hová lett?~- Levágtam! - mondá félénken s kivette az orvosságos-üveget
644 III, 2 | Biziéket.~- Menjünk innen - mondá Istók.~- Hát a kereszttel
645 III, 2 | szelíden.~- Nincsen csizmám - mondá a gyerek szomorúan.~- Hát
646 III, 2 | uram, az én kontómra! - mondá Bizi apó.~Filtsik megnézte
647 III, 2 | azt üzeni.~- Menjünk! - mondá a szelíd szõke asszony.~
648 III, 2 | Rögi Mihály uram.~- Én! - mondá Péter. - Én megyek, majszter
649 III, 2 | fejét s lassan, kelletlenül mondá:~- Megutáltam benne magamat.
650 III, 2 | siess, otthon vannak! - mondá és megállította szekerét. -
651 III, 2 | keresztvonását adtam a véremmel - mondá keserûen, s felgyûrve durva
652 III, 2 | szárazbetegségbe esett.~- Hazudnak! - mondá Koppantyu Demeter mogorván.~-
653 III, 2 | törve.~- Hát jól van, no? - mondá a fekete major juhásza. -
654 III, 2 | rézsunt.~- Rossz jel! - mondá a veres major juhásza.~-
655 III, 2 | dicsekedni.~- A Gyócsi Imréé - mondá kelletlenül.~- Úgy nézem,
656 III, 2 | viszel?~- Ott hagylak - mondá kelletlenül. - Úgyis három
657 III, 2 | nagy kortyot.~- Emberek! - mondá hüledezve - bor, vesszek
658 III, 3 | mosolygott.~- Hagyjanak engem - mondá -, hát bántom én Pintyinét?
659 III, 3 | úrhoz.~- No, öreg bácsi - mondá a nagyúr -, most én magát
660 III, 3 | elhozni azt a parasztot - mondá õméltósága bosszúsan -;
661 III, 3 | értek.~- Ott a bundája - mondá a gróf reszketõ hangon,
662 III, 5 | apja.~- Menjünk innen… - mondá Bizi apó összeszedve magát.~-
663 III, 5 | szelíden.~- Nincsen csizmám - mondá a gyerek szomorúan.~- Hát
664 III, 5 | uram, az én kontómra! - mondá Bizi apó.~Filtsik megnézte
665 III, 6 | Pöstyénbe küldték. Ákos, amint mondá s mutatta, nehéz szívvel
666 III, 8 | asszony, házmesterné! - mondá Kupcsik Nepomuk János lehetõ
667 III, 8 | cirkuszban.~- Elég csinos… - mondá Bróner Jancsi sugárzó arccal.~-
668 III, 8 | Kérlek, mutass be! - mondá Kupcsik úr, mihelyt az elsõ
669 III, 11 | sem.~- Értem, jó asszony - mondá az invalidus -, bizonyosan
670 III, 11 | Jöjjön, jó asszony - mondá, falába dacára is sebesen
671 III, 12 | De szép, de gyönyörû - mondá húgom. - Csakhogy ez a talaj
672 III, 14 | kérdém.~- Én vagyok - mondá rekedtes hangon.~- Hát élsz
673 III, 14 | mellett.~- Az volna nekem jó - mondá Hiripi felcsillogó szemekkel. -
674 III, 14 | gondolsz, Gáspár?~- Semmit - mondá tompán. - Minden forrásom
675 III, 14 | negyvenezer forintocskát - mondá Perényi János foghegyrõl.~-
676 III, 15 | durván:~- Noé!~- Placeat! - mondá Noé.~- Add ide a feketeruhás
677 III, 16 | kerületebeli asszonynak.~- No, de - mondá - az ilyesmi mindig hasznos
678 III, 16 | jutalomért.~- Itt van öt forint - mondá a tréfás öregúr -, a többiért
679 III, 18 | isten, Csath Gergely! - mondá a csillag. - Hát hogy jöttél
680 III, 18 | vesznek semmit.~- Nagy baj - mondá Gergely s a fejét vakarta.~-
681 III, 18 | szorítá kezeit s hetykén mondá Gergelynek:~- No, hát nézze
682 III, 19 | rosszakat is szerette, mert mint mondá, azoknak nagyobb szükségük
683 III, 19 | volt a kard is.~- Fiúk! - mondá a köpenyeget lassan, méltóságteljesen
684 III, 19 | Egyenközû háromszög - mondá Kiss Feri, aki különben
685 III, 19 | háromszög.~- De már ez… - mondá a harmadik szögre mutatva.~
686 III, 19 | Mindnyájatoknak adok jó nevelést - mondá -, s aztán nem bánom, ha
687 III, 19 | kiment.~- Halászni megyek - mondá a szolgálónak, s nem látták
688 III, 19 | tanulni többé.~- Jól van! - mondá az apja. - Akkor hát mesterségre
689 III, 19 | Elfelejtkeztem róla - mondá Gyuri.~- Attól félek, fösvény
690 III, 19 | Gyurinak igaza volt, midõn azt mondá, hogy elfelejtkezett róla.
691 III, 19 | hangon.~- Hetvenhat krajcár - mondá a gyógyszerész s a visszajáró
692 III, 21 | kutya?~- Igenis, én vagyok - mondá akadozva, félénken és õsz
693 III, 21 | hittem, azt gondoltam - mondá az öreg elszomorodva -,
694 III, 25 | tanult hamis kacsintással mondá:~- Tövise van annak…~Majd
695 III, 26 | én bizony Bagi vagyok! - mondá õkigyelme délcegen kidüllesztve
696 III, 26 | komornyik.~- Lehetetlen az! - mondá.~Erre aztán Bagi uram elõmutatta
697 III, 26 | Hát a frakkomat kínálom - mondá Bagi szelíden és nyugodtan -,
698 III, 28 | belõle.~- Itt a foglaló - mondá halkan -, a többit majd
699 III, 30 | megösmerte:~- Károly! - mondá halkan.~A rongyos alak megrezzenve
700 III, 34 | lesütötte s halkan, szégyenlõsen mondá:~- Hát arról én, úgy gondolom,
701 III, 35 | kölcsönözzön tõle.~- Szívesen - mondá az uzsorás -, hanem egy
702 III, 35 | X képviselõnél.~- Uram - mondá -, itt van egy ötszáz forintos
703 III, 35 | uzsorás várta, hanem nyugodtan mondá:~- Sajnálom, uram! Nem fizethetek,
704 III, 36 | Inasodat láttam odalenn. Azt mondá, hogy itthon vagy, megnézem,
705 III, 36 | még egyszer születnék - mondá -, az lenne az elsõ dolgom,
706 III, 37 | a piros billét a magáé - mondá Pista úr -, ezzel bemehet
707 III, 37 | ligetbe, hanem, mint társainak mondá, hazamegy megmondani az
708 III, 37 | Szegény Gyuszi, szegény! - mondá Lakatos Mari. - Lássuk csak,
709 III, 37 | tejet.~- Látod, Gyuszi - mondá a kislány fennhéjázó hangon
710 III, 38 | vállát, aztán vigyorogva mondá a rózsára tekintve:~- Falusi
711 III, 39 | trónon ül.~- Készen vagyunk - mondá a miniszter, hóna alá csapva
712 III, 39 | visszatér.~- Szamár vagy - mondá Rog. - A király csak akkor
713 III, 39 | király.~- Bolond beszéd - mondá a katona. - A király odafönn
714 III, 40 | parancsolom.~- Miféle ruhát? - mondá õ.~- Hát az én ruhámat.
715 III, 40 | Olyan vészjósló hangon mondá ezt, hogy a német elnyelte
716 III, 41 | Szeretném tudni, asszonyom - mondá a báróné bizonyos méltósággal -,
717 III, 41 | óta férjemnek szeretõje! - mondá hidegen Tihamér felesége.~
718 III, 42 | szerkesztõségi ajtónkon.~- Szabad - mondá kollégám, ki velem együtt
719 III, 42 | bólintott s jelentõségteljesen mondá:~- Csodálatos, a lap pontosan
720 III, 42 | gazdagodni.~- Nos, asszonyom - mondá Bodzai a zavarban levõ anyának. -
721 III, 42 | kérem alásan?~- Lesz - mondá Bodzai Mihály. - Mégpedig
722 III, 44 | valahol?~- Dehogy lehetne - mondá a gazda, pipáját a túlsó
723 III, 45 | egész Pestig, csak Vácnál mondá egyszer Suska, az ostornyéllel
724 III, 45 | hát akkor benne volt! - mondá megnyugodva s kezdték a
725 III, 45 | van rá!~Természetes hangon mondá ezt, mint olyan ember, aki
726 III, 46 | nõhettek…~- Nézzük meg - mondá Mimike hirtelen elhatározással.~-
727 III, 46 | Ancsa, ne bõgj most - mondá Mimi (õ volt az öregebbik,
728 III, 47 | békében szegény fáradt vitéz - mondá Laczfy Magdolna.~- De nem
729 III, 47 | felséges uram!~- Valóban ez õ - mondá a király. - Aztán az urakhoz
730 III, 47 | urakhoz fordult s halkan mondá: »Megütötte s mégis visszajött
731 III, 49 | déltájban.~- Mégis restellem - mondá -, hogy éppen nálunk veszett
732 III, 50 | kis bohó?~- Hát mitõl? - mondá a kis leány, szép szemeit
733 III, 51 | izgatottságán, szelíden mondá:~- Nyugodjék békében, szegény
734 III, 51 | felséges uram!~- Valóban az - mondá a király.~Aztán az urakhoz
735 III, 52 | ügyvédek csinálták.~- Az ám - mondá -, csakugyan van itt valami.
736 III, 54 | ridegen.~- Lupcsek János - mondá Lupcsek János.~A kancellár
737 III, 54 | hirtelen.~- Hogyne akarnék - mondá az én pertu pajtásom.~-
738 III, 56 | diákjaimat mérettem meg - mondá a sógor hetykén.~- Én tegnap
739 III, 57 | sokat teketóriáznom sógor - mondá azután rám emelve zavaros
740 III, 57 | feküdt betegen.~- Látod - mondá elmerengve a gyertya fényén,
741 III, 57 | olyan pajkos hunyorítással mondá ezt, hogy magam is szinte
742 III, 58 | bajom van, kedves doktor - mondá siránkozó hangon -, Schwarcz
743 III, 58 | Lehetetlen!~- Mégis úgy van - mondá õ leverten.~- És vajon mi
744 III, 58 | uram.~- Lõjünk, uram - mondá Schwarcz Dóri lelkesen. -
745 III, 59 | veszett padló.~- Hát az van - mondá rekedten, de mégis alázatos
746 III, 61 | tenger szavaira.~- Vizek! - mondá ez. - Itt az ideje megkezdeni
747 III, 63 | meghosszabbodott képpel mondá, hosszú kezeit kámzsájába
748 III, 63 | a macska se vakarja ki - mondá Anzelmus ájtatosan.~Az úrnõ
749 III, 63 | erejét.~A bíró felháborodva mondá:~- Hogy mit ítéljek most
750 III, 63 | kihallgatást.~- Már késõ - mondá a király szórakozottan.~-
751 III, 65 | Pernye Mihály.~- Hát? - mondá, de látszott, hogy nehezére
752 III, 65 | úrnak taplója?~- Van! - mondá nagybátyám fájdalmas hangon,
753 III, 66 | sok jót hallunk itt róla - mondá Maróth György.~Dercs homlokát
754 III, 66 | arca elkomorodott.~- Urak - mondá szétnézve sas szemekkel -,
755 III, 67 | herceg megtetszett nekem - mondá. - Nagyon megszerettem.
756 III, 68 | Hallod-e, Laci öcsém - mondá neki mosolyogva -, azok
757 III, 68 | oldalán, recsegõ kevély hangon mondá:~- Fölséges uram! Én ezzel
758 III, 70 | elpityeredett, s ziháló mellel mondá:~- Nem, semmit sem kaptam.~-
759 III, 72 | beszélt a királlyal, úgy mondá, és rendben van minden,
760 III, 74 | gyerek.~- Nem tesz semmit! - mondá az öreg Kovács gõgösen.~
761 III, 75 | egymásnak.~- Szinte jó - mondá nagybátyám -, hogy megbetegedtem.
762 III, 75 | bátyánk még életben van - mondá búsan -, el fog jönni, bármilyen
763 III, 75 | is.~- Ez itt úgy szokás - mondá. - Az apák alig várják,
764 III, 75 | bizony szórul szóra igaz - mondá -, s nem is igen volna lehetséges
765 III, 77 | csakugyan lenne valami? - mondá Koczó bácsi az öröm kételyével.~-
766 III, 79 | Hol veszed itt magadat? - mondá az igazgató nyájasan.~-
767 III, 81 | Az bizony nagy baj - mondá a falu bábája. - A múltkor
768 III, 83 | innen, a korcsmán túl - mondá fogvacogva -, csak menjenek
769 III, 83 | arcát.~»Meghalt az apád«! - mondá.~A gyermek mosolygott. Talán
770 III, 83 | ujjaival. »Nagyon finom«, mondá. Kerekpályéknál a kisasszonyok
771 III, 84 | emberek szétszélednek« - mondá. Akkor aztán elkezdett a
772 III, 87 | szemlesütve.~- Igaz, igaz - mondá szórakozottan -, még nem
773 III, 87 | stílusomat is ellopják - mondá szörnyûlködve. - Képzelje,
774 III, 87 | lesz belõled stiliszta - mondá zordonan. - Nincs irányod.~
775 III, 87 | A talentum, talentum - mondá célzással -, a talentumot
776 III, 87 | közé.~- De furcsa macska - mondá közömbösen.~- Az én édesanyámnak
777 III, 87 | no… ne félj, fiacskám - mondá jóságosan ahelyett, hogy
778 III, 88 | Eszerint megegyeztünk - mondá nevetve az indítványozó
779 III, 90 | summa.~- Hiszen ez, ez! - mondá jámborul. - Csináljon hát
780 III, 94 | Kitõl?~- A királytól - mondá a vitéz.~Koháry reszketve
781 III, 94 | Mária, azt nem találod ki - mondá, s ijesztõ lett a tekintete.~-
782 III, 94 | fel. - Megölted?~- Meg! - mondá sötéten. - Minek oltottad
783 III, 94 | alkalmatosságon.~- Igaz! - mondá a király. - Jer hát közelebb.
784 III, 94 | ellenségem!~- Okos ember vagy - mondá a király elkomolyodva s
785 III, 95 | lapockáit.~- Gyönyörû eb - mondá õfensége. - Kié e ritka
786 III, 95 | csend támadt. Valaki halkan mondá: »B. úré a kutya«.~Õfensége
787 III, 96 | Hát hogyne segíteném! - mondá odaadó mosollyal.~Föl is
788 III, 96 | karosszékbe.~- Hogy mit tegyen? - mondá Ágnes haragos villámokkal
789 III, 100| érdemes a kutyát kikergetni - mondá némelyik.~S nekem mégis
790 III, 100| lány-e, vagy fiú?~- Fiú - mondá az öreg Rikner csendesen.~
791 III, 100| szemeivel, s pártfogó modorban mondá: »Egy kis útiköltségre való,
792 III, 101| meglesz ez itt õrizve« - mondá - »hogy még a napvilág se
793 III, 101| Hm, az bizony nagy baj - mondá a fõbíró -, kivált ha tanúi
794 III, 101| Teringette bizony sok! - mondá a szûcs örvendve. - Márpedig
795 III, 102| úr?~- Be biz én, öcsém - mondá szelíden -, mert lojális
796 III, 102| eléggé inyére. »Soványka« - mondá fitymálva, de nagy sóhajtások
797 III, 102| Nem igaz, én nem tudtam - mondá dacosan, megfogván kötényét,
798 III, 102| összenéztek, az elnök rideg hangon mondá:~»Kényes dolog mindenesetre.
799 III, 105| szeretem olvasni a könyveket - mondá a bájos háziasszony. - Füzetes
800 III, 106| képviselõházban, vigyorogva mondá:~- Átkozottul ismerõs gúnyák!~
801 III, 108| nagyon rossz ember, Kádár - mondá Mária megbotránkozva s alig
802 III, 108| Megismertem Kürthynét - mondá a murányi Vénus beszélgetés
803 III, 109| szívemhez nõtt.~Sokszor mondá egyik vagy másik: »Miért
804 III, 110| melyik a kedvenc.~- Hm - mondá az alispán -, lettem volna
805 III, 110| rejtélyeket.~- Kedves õrnagy - mondá a vacsoránál Giléty Pál
806 III, 110| Köszönöm, kedves õrnagy - mondá az alispán, s letette a
807 III, 111| te siketültél volna meg - mondá a pikulás a brugósnak.~-
808 III, 112| praxis.~- Mert a választás - mondá elõttünk bizalmasan - olyan,
809 III, 112| adomázás közben.~- Kellner - mondá Felvégi Láb uram, a vacsora
810 III, 114| Murzut?~- Nem láttam, néni - mondá a fiatalember fázékonyan,
811 III, 114| halálomat okozná ez a csapás - mondá Máli néni távozóban. Folytonosan
812 III, 114| voltak sírva…~- Üljön le - mondá tompán, szomorúan.~Pista
813 III, 115| Harapja meg a nyakamat - mondá a fejét elfordítva.~- Én? -
814 III, 115| Judit.~- Nos, ide értünk? - mondá Bükky István gúnyosan. -
815 III, 115| tehetted?~- Víz oltja a tüzet - mondá a hatalmas úr -, ti talán
816 III, 116| bolondozzék, Nagy István uram - mondá a polgármester. - Kegyelmednél
817 III, 116| hazaeresztette a király?~- Beszélik - mondá a nagybátyám -, de én bizony
818 III, 120| Kinek öltözködjem? - mondá fanyarul. - Nem lát engem
819 III, 120| Megvannak a levelek - mondá.~- Miféle levelek?~- Amelyekben
820 III, 121| tedd, az én kalapom alá! - mondá Szomor. - Itt ugyan nem
821 III, 122| szerencsétlen tébolyodott - mondá részvéttel.~- Furcsa mánia
822 III, 122| Az emberemre várok - mondá halkan és végignézett.~-
823 III, 122| akták!~- De milyen akták - mondá súgva, száját egészen fülembe
824 III, 123| Jókait itt nagyon szeretik - mondá. - Rengeteg pénzt visz õ
825 III, 125| de azért csüggedetlenül mondá:~- És mégsem térhetünk vissza
826 III, 127| tetszenék, hát el is venném - mondá az öreg Mihaszna új köhögési
827 III, 127| nyújtá kezét.~- Köszönöm - mondá szép csengõ hangon -, de
828 III, 127| de rosszat sejtve.~- Ej - mondá õ -, hiszen a bolond is
829 III, 128| Jó napot, János!~- Ühüm - mondá õ fogai közül, és fáradtan
830 III, 128| aki megfõzze?~- Nincs! - mondá szárazon.~- És hová lettek? -
831 III, 128| csöpptõl…~- No, ne sírj - mondá a gyermek nyersen. - Legyünk
832 III, 129| kell menni…~- Hát menjünk - mondá Nagy Máté.~- Magam is elvégzem
833 III, 130| Mihály, szolgálatjára - mondá az óriás tiszteletteljesen.~-
834 III, 130| Igenis, kérem alássan - mondá Vrana jámboran, hosszú sárgás
835 III, 130| ki, mint egy szerelmes - mondá az aljegyzõ, Kolonkay István -,
836 III, 130| megcsókolja.~- Köszönöm - mondá -, hogy hazaereszt a tekintetes
837 III, 131| összeget.~- Hát jól van - mondá Serédi nevetve. - Ha mához
838 III, 131| Rákóczi elkedvetlenedve mondá:~- Bolond vagy, bátya, hanem
839 III, 132| kérdést.~- Engedd meg - mondá kitérõleg -, de nekem mindig
840 III, 133| Íme, a mi külön-fiókunk! - mondá.~Baedecker úr elnevette
841 III, 135| szobába, s ünnepélyesen mondá:~- Eredj, csókolj kezet
842 III, 135| hol azt. »Boldog gyermek - mondá a keresztapám -, aki így
843 III, 136| beszélt?~- Az az ellenség - mondá a szakács -, ehol van ni.
844 III, 138| tûrhetem az égõ gyertyát - mondá a võlegény -, a szememet
845 III, 138| Hogy a szoba?~- Öt forint - mondá a pincér.~- Ne okoskodjék…
846 III, 138| belõle.~- Ez okos ember - mondá Marci. - Fizessük ki.~Az
847 III, 140| errõl a hónapról?~- Mind - mondá sóhajtva.~Aztán fölkelt,
848 III, 142| községbe rendeleteket - mondá, s az én kezem gépiesen
849 III, 144| olyan némát, aki beszéljen - mondá Hatvani fojtott, félénk
850 III, 144| erõs legény vagy fiam - mondá Hatvani nevetve. És legott
851 III, 144| Majd csak elférnek - mondá Hatvani szerényen.~S amint
852 III, 144| bennünket.~- Ha csak az kell - mondá Hatvani -, hazaszállítom
853 III, 147| alássan, kegyelmes uram - mondá a jött tótosan.~- Jól tetted,
854 III, 147| ezzel éppen engemet?~- Hüm - mondá a derék honatya elszontyorodva -,
855 III, 148| Vincéért.~- No, fráter - mondá a megérkezett tanító elé
856 III, 148| magával is.~- Velem »is«? - mondá a tanító ijedten. - Eszerint
857 III, 148| nem bolondult meg Ágnes! - mondá az egyik.~- Asszonyról még
858 III, 148| de azért csüggedetlenül mondá:~- És mégsem térhetünk vissza
859 III, 148| segít itt már férfi esze - mondá Csiszlik nagy bánatosan. -
860 III, 148| magának minden sikerülne - mondá Ágnes egy legközelebbi délután,
861 III, 148| menedéket.~- Én még látok - mondá Ágnes, s haragos villámok
862 III, 148| fûzfabokros selyem réten.~- No - mondá a csendbiztos -, most már
863 III, 148| Ferenc követünk!«~- Hm - mondá a csendbiztos. - Ha tudnák,
864 III, 148| cellát.~- Itt marad, ebben - mondá mogorván.~Dorogi belépett,
865 III, 148| korcsmárosnétól, és megyek rögtön - mondá az öregúr szomorúan, és
866 III, 148| tépelõdve, azután tompán mondá:~- Nos, tehát üzenjétek
867 III, 148| ijesztgetni ügyesen.~- Nem lehet - mondá a miniszter az elsõ attaknál. -
868 IV, 1 | soha, édes gyermekem - mondá a szelíd, szomorú asszony
869 IV, 1 | a modora.~- Te gyerek - mondá egy napon, s megfenyegetett
870 IV, 4 | sírva fakadt.~- Nem úgy - mondá Ubul -, nem akarom õket
871 IV, 6 | szobába.~»No, apróságok - mondá nekik -, én most levelet
872 IV, 6 | levelet a Jézuskának.~- Jó - mondá mosolyogva Czingeri bácsi. -
873 IV, 7 | nagyságos uram! Van még egy - mondá az õsz major domus könnyezve.~-
874 IV, 7 | Majd mindjárt bejön - mondá Tarczaly.~Az ajtó megnyílt,
875 IV, 8 | enni!)~- De bizony akar - mondá a nagybátyám -, itt is eszik.
876 IV, 8 | végighallgatta, gyakran mondá a félnek:~- Rossz ügy, nagyon
877 IV, 13 | az ezüstművestől.~- Nem - mondá az ezüstműves kurtán.~-
878 IV, 13 | az ezüstmûves odavetve mondá:~- Kár volt megvenni.~-
879 IV, 13 | aztán menjen haza.~- Haza? - mondá, s a kétségbeesés tompítá
880 IV, 13 | szüksége a tekintetes úrnak - mondá hálásan -, akkor kerestessen
881 IV, 15 | Én V-ik Antal vagyok - mondá.~- Én XXIII-ik János - selypíté
882 IV, 16 | bajos lesz itt, asszonyom - mondá a bán -, mert igaz ugyan,
883 IV, 16 | képviselõ, uram?~- Van bizony - mondá Péchy Tamás. - Jó ember,
884 IV, 16 | így áll a dolog.~- Hja - mondá az elnök -, igaz ugyan,
885 IV, 17 | Szerencsés jó napot! - mondá.~- Mi tetszik?~- Kasza kellenék.~
886 IV, 19 | Tied a vár s a környék - mondá Huba vezér -, ameddig naplementig
887 IV, 19 | bevesszük.~- Nem lehet - mondá Huba -, a vár a Gedõé lesz,
888 IV, 20 | írójával megösmerkedni - mondá az udvarmesterének.~- Mikorra
889 IV, 20 | Nemde?~- Azt, fölség - mondá a tudós szemérmetes lágy
890 IV, 20 | szándéka?~- Egy Istvánka - mondá a báró édes hunyorgatással. -
891 IV, 21 | aludj el, öcsém, nyugodtan - mondá kevélyen Gudry -, és ahol
892 IV, 21 | õméltósága.~- Szervusz - mondá az öreg Gudry familiárisan.~-
893 IV, 21 | türelmébõl az öregúr, és sértõdve mondá a bajuszát rágva:~- Ejej,
894 IV, 23 | a poharakat szeretném« - mondá.~Természetesen megvettem
895 IV, 23 | felém fordult, s halkan mondá:~- Nagy teher esett le a
896 IV, 25 | báldi utat.~- Ha jól látom - mondá szétnézve a teremben -,
897 IV, 25 | rátekintett, s mogorván mondá:~- Ugyan ne tereferélj itt,
898 IV, 25 | barátom, mi van benne? - mondá a titkárjának.~A titkár
899 IV, 25 | Azt nem lehet, fráter - mondá a gróf rendületlenül. -
900 IV, 26 | jólétet hoz a vidékre, mondá, megdrágítja gabonánkat.
901 IV, 27 | szaporán. Az én öregem! - mondá aztán az asszonykára mutatva.~
902 IV, 27 | hézagon.~- Itthon vagyunk - mondá a gazda, s maga segített
903 IV, 27 | fogott velem.~- Jó éjt - mondá.~- Jó éjt - hebegtem izgatottan
904 IV, 27 | egy szokás!~- Értem önt - mondá, és újra nevetett -, de
905 IV, 28 | kegyelmed fehérvári barátnak? - mondá nevetve a fejedelem.~- Van
906 IV, 28 | kapjanak.~- Az lehetetlen! - mondá a fejedelem elhûlve.~- Semmi
907 IV, 28 | félrébb egy kicsinyég« - mondá, a legott belekönyökölt
908 IV, 28 | általi halál.~- Úgy van - mondá Teleki Mihály s a tanács
909 IV, 28 | hunyorított.~- Igenis, a víz - mondá rendületlenül -, mert a
910 IV, 29 | venni.~- Ej, ej, király - mondá a kovács -, mért nem húzod
911 IV, 30 | behálózott engem, királyné - mondá a barna, és a szeme villámlott.~-
912 IV, 30 | kívántok?~- Vegyen engem nõül - mondá Delma.~- Pallost neki! -
913 IV, 30 | látszott. Majd határozottan mondá:~- Arótát választom felség.~
914 IV, 31 | Persze, hogy értem - mondá Tima, kinek a »persze« volt
915 IV, 32 | szerencsétlenség történt - mondá pihegve zokogással.~A haja
916 IV, 32 | eszed ment el, te szamár - mondá Zeley, és maga is leugrott,
917 IV, 34 | mit cipeled azt a málnát - mondá az úrnõ, midõn leértünk
918 IV, 34 | gyõzelmi lakomához.~- Pompás! - mondá a legidõsbik kamasz, és
919 IV, 34 | Íme az örök emberi - mondá egy útitársunk nevetve -,
920 IV, 35 | No, ha meg kell halnom - mondá -, akkor semmi okom titkolózni.
921 IV, 35 | forintot.~- Nem lehet az, te - mondá a vicispán -, félrebeszélsz.~-
922 IV, 36 | Nem emlékszem semmire - mondá.~- No, hát akkor eredj vissza!~
923 IV, 37 | Teréz hagyatékában jövök - mondá.~Kikerestem az ügydarabot.~-
924 IV, 37 | ijedten.~- Szálljon le az úr - mondá neki nyersen.~- Valami eltörte
925 IV, 38 | s reá ült.~- No, uram - mondá Helvignek -, fogózz a köpenyegembe
926 IV, 38 | reájok.~- Minek sírsz - mondá a bûbájos darabant vigyorogva -,
927 IV, 40 | Az angol ember hidegen mondá:~- Mi jut önnek eszébe?
928 IV, 40 | nem jönnek?~- Nem jönnek - mondá sötéten.~- Sem az angolok,
929 IV, 41 | Látom vonzódnak egymáshoz - mondá az öregúr -, öcsémuram jó
930 IV, 41 | számtartó úr nagyothall - mondá -, kiáltani kell neki.~-
931 IV, 41 | kis tanya ez, öcsémuram - mondá lelkesülten a vacsora után.~-
932 IV, 42 | vagyunk, nagyságos uram) - mondá egyikünk alázatos hangon.~
933 IV, 42 | Õ meg Széchenyi Pali - mondá egészen elfogulatlanul. -
934 IV, 43 | ellene szólt.~- Az meglehet - mondá a fõispán a szájszéleit
935 IV, 43 | mutatva.~- Az én pulyáim - mondá szeretettel, s megsimogatta
936 IV, 45 | Majd elmegyek tavaszkor - mondá ismerõseinek -, mikor az
937 IV, 45 | lábához.~- Nosza kocsisok! - mondá keserû humorral. - Bokrétázzátok
938 IV, 45 | választ.~- Nagyságos uram - mondá, amint egyszer ismét négyszemközt
939 IV, 45 | tudom én azt méltányolni - mondá a szabó ájtatosan emelve
940 IV, 45 | egyezer forintért?~- Igenis - mondá csípõsen -, tekintettel
941 IV, 48 | Nem találta el, uram - mondá Borcsa -, ajánlom magamat.
942 IV, 48 | Gyenge ítélõ tehetsége van - mondá -, én okos férjet akarok.~*~
943 IV, 48 | Nem éppen lehetetlen - mondá -, én kitaláltam a módját.«~
944 IV, 48 | sohasem lesz jó színmûíró - mondá Borcsa. - Önben nincs találékonyság.
945 IV, 49 | pont tíz óra.~- Az ám - mondá õ -, majd el is felejtettem
946 IV, 49 | Mi az?~- Hát a tehenek - mondá flegmával Hebeley.~- Hogyan,
947 IV, 49 | Természetesen propter formam - mondá a végrehajtó nyájas mosollyal.~-
948 IV, 49 | ezüstnemûkkel.~- Itt a jegyzõkönyv - mondá, amint egy kis ezüst szekrénybõl
949 IV, 50 | szarvas jön a háremével - mondá társam.~- Mivel?~- A háremével.~-
950 IV, 51 | Tehát könyvet vezetett? - mondá a bíró élénken. - S mi volt
951 IV, 52 | még egyet…~- Nem, soha! - mondá tompán. - Eresszen, vagy
952 IV, 53 | fölvegyük azt a kis pénzecskét - mondá a családfõ amaz alföldies
953 IV, 53 | Tán nincsen annyi pénzük - mondá a gazda fejvakarva. - No,
954 IV, 53 | Önök nem pénzt kapnak - mondá a sötét kabátos úr -, hanem…~-
955 IV, 53 | Hiszen nem ittam mákonyt - mondá az nevetve.~- Hát nem ad
956 IV, 54 | ott várom.~- Mit gondol? - mondá szemeit lesütve, szemrehányón.~-
957 IV, 56 | a rend, kedves barátom - mondá a kezemet két kezével melegen
958 IV, 56 | De ösmertem az apádat - mondá az öreg, egy nagy füstmacskát
959 IV, 57 | ördögökkel nem kezdek ki! - mondá Alaghy.~Hanem azért egy
960 IV, 57 | most csúfságunkra lészen - mondá Késmûves Imre uram.~- Engedjünk! -
961 IV, 61 | szerencsétlen képe miatt - mondá Nagy János bácsi. - Amint
962 IV, 61 | barack.~- Azért bátorkodtam - mondá síri hangon -, hogy megmutassam
963 IV, 62 | hetilapocskának kell lennie - mondá egy ismerõsöm.~- Úgy rémlik
964 IV, 62 | szerkesztõségét keresem.~- Ez az - mondá közömbösen, és felállott,
965 IV, 63 | náluknál.~Máskor bosszankodva mondá:~- No, ne légy olyan ostoba.
966 IV, 64 | ajtóban, s hálás hangon mondá:~- Köszönöm, uram, nagyon
967 IV, 65 | koponyáját.~- Az meglehet - mondá a szolgabíró -, de nem jó
968 IV, 65 | alássan, hogyne érteném - mondá Szuhai Márton uram, és több
969 IV, 66 | zsidó.~- Üssük õket agyon - mondá a betöréssel gyanúsított
970 IV, 68 | Én Tomándy gróf vagyok - mondá a szolgálattevõ rendõrtisztnek -,
971 IV, 68 | kissé komplikált dolog! - mondá a rendõr elgondolkozva.~-
972 IV, 69 | pompás épület?~- Az enyém - mondá.~Megörültem, kigömbölyödött
973 IV, 69 | Hát miért nem szól? - mondá, közömbösen vállat vonva. -
974 IV, 70 | a tudományát, majszter - mondá a fõbíró, mikor végre a
975 IV, 70 | hídfõnél megálltak.~- Jó - mondá a szabó -, tehát tegyük
976 IV, 70 | várta, mi lesz most.~- Hüm - mondá a szabó meg nem zavarodva. -
977 IV, 73 | kezet.~»Isten önnel, uram - mondá nyugtalanul -, sietnem kell
978 IV, 73 | lehetne másképp?~- Nem - mondá tompán.~- Mennydörgettét,
979 IV, 81 | A »Figaró«-t olvasom - mondá Lõrinc föl sem pillantva
980 IV, 81 | szája elé tette, és halkan mondá:~- Tudja meg ön, fiatalember,
981 IV, 82 | Mikor én vicispán voltam - mondá sóhajtva, s szemei felragyogtak (
982 IV, 82 | fölpislantott és nyöszörögve mondá:~- Végünk van, tekintetes
983 IV, 83 | majd nemsokára fölébred - mondá János -, s akkor magától
984 IV, 83 | bácsi? - kérdém.~- Pakolok - mondá kurtán.~S valóban láttuk,
985 IV, 84 | paragrafust is.~- Fölséges uram - mondá -, legyen kegyes ezt beletétetni
986 IV, 85 | olyan némát, aki beszéljen - mondá Hatvani fojtott félénk hangon.~
987 IV, 85 | szálat.~- Az a legkönnyebb - mondá Magyariné.~- Háládatos leszek
988 IV, 85 | hogy emberemre akadtam - mondá most a kutya könyörgõ hangon -,
989 IV, 85 | itt lesznek a többiek is - mondá Hatvani kézdörzsölgetve.~-
990 IV, 85 | bennünket.~- Ha csak az kell - mondá Hatvani -, hazaszállítom
991 IV, 87 | Szállást változtatunk - mondá szokott kegyetlen rejtélyességével.~-
992 IV, 87 | cellára szükségünk van - mondá, miután elõbb megkínzott
993 IV, 88 | ládámra ültetem.~- Persze - mondá a báró, s még azon a héten
994 IV, 89 | békát elõhoztak.~- Jól van - mondá a fõispán -, fel fogom függeszteni.~
995 IV, 89 | deputációt.~- Hadd jöjjenek - mondá a fõispán nagy megadással -,
996 IV, 90 | kiadóra.~- Ez még semmi - mondá egy másik. - Én kétezer
997 IV, 90 | tudományos munkát írtam« - mondá.~»Igen?« - válaszoltam a
998 IV, 92 | Megbánja, ha elmegy - mondá fenyegetõn. - Önnek öreg
999 IV, 92 | be Kapalovics. - Ez meg (mondá rám mutatva) a sokat emlegetett
1000 IV, 92 | még eggyel.~- Sok lesz - mondá Kapalovics.~- Az én kedvemért -
1-500 | 501-1000 | 1001-1099 |