Rész, Fejezet

1001  IV,  94 |                   aztán ördöngõs fickó! - mondá a báró táncolva örömében. -
1002  IV,  94 |                 baj van.~- Nagy baj van - mondá a rendõrfõnök -, ön nem
1003  IV,  95 |                 fölnevelem becsületesen - mondá az apa, s fölkapta a csecsemőt,
1004  IV,  95 |                   gyermek jó helyen van - mondá -, megkapod majd egyszer.
1005  IV,  95 |            ünnepélyes arccal.~- Borbála - mondá -, ma nevezetes nap van.~-
1006  IV,  97 |                  szemevilágát.~- Senki! - mondá Pali bûnbánólag lesütve
1007  IV,  97 |                  a kisebbik?~- 1849-ben - mondá anyám.~- Tyüh, hisz akkor
1008  IV,  97 |                   Be kell õket keríteni - mondá -, diákhúst eszünk ma, gyerekek!~
1009  IV,  97 |                    Igenis, megösmerném« - mondá a hevér nõ. - »De úgy gondolja
1010  IV,  97 |           Lombard-Velencét, és örvendezve mondá: »Ez sem a miénk már.« (
1011  IV,  97 |                  s végtelen szomorúsággal mondá: »Ne légy pajkos soha!«
1012  IV,  97 |                  be neki?~- Valamennyit - mondá az anyám mosolyogva. - Mert
1013  IV,  98 |                  egy egészen üres szoba - mondá az özvegy némi zavarral.~-
1014  IV,  98 |                    Még nyolcezer forint - mondá.~Kerekesy kivágta a nyolcezer
1015  IV,  102|                  az bizony nem lesz sok - mondá nagy nevetve Kriston János,
1016  IV,  102|             lássunk a dologhoz.~- Az ám - mondá a bíró -, de hol van hát
1017  IV,  102|                   ilyen nagyeszű embert - mondá róla egyszer József császár. -
1018  IV,  103|            aranyat és egy völgy ezüstöt - mondá Rapsonné.~- Kész az alku -
1019  IV,  105|              akarsz?~- Öltözz fel hamar - mondá lelkendezve. - Menjünk!~-
1020  IV,  105|            csinálja.~- A választásokat? - mondá a Közvélemény mélabúsan. -
1021  IV,  105|                 Ez a legidõsebb leányom - mondá.~- Nagyon szép.~- Csinos,
1022  IV,  106|               gazember.~- Az lehetetlen - mondá Koós István rendületlen
1023  IV,  107|              udvarra, ahol a szekér van - mondá a fejedelmi megbízott suttogva. -
1024  IV,  107|                   dolgot a nagyvezírhez - mondá a csausz -, ha õ kerek számba
1025  IV,  108|                pap.~- Be kell ereszteni - mondá a nádor, s mosolyogva fordult
1026  IV,  108|                   Olyan elõkelõ a bûnös - mondá -, hogy csak a nádor meri
1027  IV,  108|                      Bizony elég szépek - mondá a legidõsebb lovag -, szinte
1028  IV,  111|                      Ma hűvös időnk van - mondá fázékonyan.~- Meglehetősen -
1029  IV,  111|                  No, domine spektabilis - mondá a szalvétát leakasztva a
1030  IV,  111|                természetesen a ketrecbe - mondá a báró rendületlen nyugalommal. -
1031  IV,  111|               nagyságához ért a Pakas, az mondá félbosszúsan:~- Már megint
1032  IV,  112|                   sem.~- Hát tudod, mit - mondá az izmaelita -, egy egész
1033  IV,  115|                   ruhacsomagunk van itt - mondá a meghatalmazott miniszterem,
1034  IV,  117|             fölséges termés.~- Megjárja - mondá Pereszlei uram közömbösen. -
1035  IV,  117|              ékesíté.~- Aurélia leányom - mondá Pereszlei uram kevélyen.~
1036  IV,  119|       miniszterelnököt.~- Kedves Tisza! - mondá. - Régen volt ilyen jó kedvem!
1037  IV,  119|                megmagyarázták neki, vígan mondá:~- Én már kitaláltam a király
1038  IV,  121|                  fel.~- Sok dolgom volt - mondá szórakozottan.~- Persze
1039  IV,  121|                 átvette batyuját, s vígan mondá:~- No, szervusz öreg! Ne
1040  IV,  122|                      Ebbõl nem is iszom - mondá megvetõleg M’tesa -, s népemnek
1041  IV,  122|                    Én tudok egy forrást - mondá -, amelybõl király és nép
1042  IV,  122|              tiszta, jó vizet nem ittam - mondá a király.~A nép is megerõsödött
1043  IV,  123|             kivétel.~- Ugyan ne beszélj - mondá nagy szemeket meresztve. -
1044  IV,  123|                  segíteni?~- Egyszerûen - mondá az én barátom, becsületes
1045  IV,  126|            kiabálta a nép.~- Az már más - mondá a bíró, mellére ütve -,
1046  IV,  126|                  Nem én, a világért sem - mondá Kotyogó csendesen.~- Hát
1047  IV,  127|        visszamosolygott.~- Ej, galambom - mondá -, Ghéczy várában nem kellene
1048  IV,  127|          becsületes ember!« majd hangosan mondá:~- Hát eredj, nem bánom.
1049  IV,  127|            aranyat és egy völgy ezüstöt - mondá Rapsonné.~- Kész az alku -
1050  IV,  127|                   császár elkedvetlenedve mondá Salamonnak:~- Ha ily elleneid
1051  IV,  127|                 eléje egyezkedni, nevetve mondá:~- Egyezkedni akar? Hát
1052  IV,  127|                   homlokát összeráncolva, mondá az ajándék láttára:~- Takarodjatok!
1053  IV,  127|               ágyában.~- Rá akarok ülni - mondá s elkezdett neki a kezeivel
1054  IV,  127|                    A vár a mienk legyen - mondá a császár -, akármennyi
1055  IV,  127|                   és kimentette.~- Fiam - mondá Árpád -, ezt a szolgálatodat
1056  IV,  127|                 dolgunk.~- Megálljatok! - mondá Kis Kampó az elkeseredés
1057  IV,  127|   panaszkitöréseket.~- Fogollyá teszünk - mondá a nádor.~- Itt vagyok, fogjatok
1058  IV,  127|                    és akkor király lesz - mondá Illésházy.~A fõherceg mosolygott.~-
1059  IV,  127|                királyom.~Zsigmond nevetve mondá Apulnak:~- Úgy látszik,
1060  IV,  127|                   mellette.~- Nem lehet - mondá szigorún a vezér -, mert
1061  IV,  127|              fejnek.~- Derék vitéz volt - mondá a meghatottságtól reszketõ
1062  IV,  128|            lapszust. Az öregúr közömbösen mondá:~- Tanulatlan mester kész
1063  IV,  131|                amint ott voltam…~- Úgy? - mondá Mária szórakozottan - és
1064  IV,  132|                 meszelt házhoz.~- Ez az - mondá az öreg. - Itt vagyunk,
1065  IV,  132|          látogatásért ötven krajcár jár - mondá a polgármester.~- Lehetetlenség! -
1066  IV,  133|        találkoztunk, s nagy prosopopeával mondá a vele menõ kántornak:~-
1067  IV,  137|                Míg a szolgáló megterít« - mondá Máli néni. - János úrnak
1068  IV,  137|                 enyimet meg nem mutatom - mondá az öreg hamiskásan hunyorítva
1069  IV,  139|                     Várjatok egy kicsit - mondá -, míg a honvédek megfogynak.~-
1070  IV,  142|               innom, aranyos gyerecském - mondá ismét -, nagyon tikkadt
1071  IV,  142|         elintézést igényel, szórakozottan mondá a tollnoknak:~- El kell
1072  IV,  142|                  a tekintetes úrhoz, mire mondá a kálnai holló: »Ne búsulj
1073  IV,  142|                   rékási holló még ezeket mondá: »S mégis félek a Klamariktól,
1074  IV,  142|            kancelláriába. »Jöjj utánam« - mondá a fiúnak. Ott bent néhány
1075  IV,  142|                  a »kecskénél«, keseregve mondá a tizedesnek a dolmány bolyhos
1076  IV,  142|          sercentett egyet a foga között s mondá:~- Csak bízza rám a többit
1077  IV,  142|               bizonyosat: »Majd meglátom, mondá, mit tehetek.«~A deputáció
1078  IV,  142|                   Fel fogjuk öltöztetni - mondá tompa hangon. - Nem félsz,
1079  IV,  142|                   félsz, Jankó?~- Félek - mondá reszketve a fiúcska.~Az
1080  IV,  145|                   s szelíd, nyájas hangon mondá:~- Ami megtörtént, megtörtént,
1081  IV,  146|                 nyomott arcú munkatársunk mondá:~- Én volnék, ha volnék.~
1082  IV,  146|          Flórikával?~Elpirult és vontatva mondá:~- Ostobaság az egész.~De
1083  IV,  146|                pipázott a bakon, mogorván mondá:~- Ha nem vak az úr, hát
1084  IV,  146|                  fejét s halkan, érzéssel mondá:~- Meghalok érte.~*~Mama
1085  IV,  147|           lepattogtak.~- Ez egy ereklye - mondá Wrbovszky Szaniszló. - Ebben
1086  IV,  148|                   az udvaron, bátyuska! - mondá a másik kozák epedõ tekinteteket
1087  IV,  148|                   Kár ezekkel verekedni - mondá az asszonynak -, jó gyerekek
1088  IV,  148|            mitevõk legyünk.~- Tudod mit - mondá a katonás asszony -, vágjuk
1089  IV,  148|                 Bocsánatot jöttem kérni - mondá halkan, lesütött szemekkel.~
1090  IV,  149|            lesütött szemekkel, ábrándosan mondá a többi közt:~- Adj egy
1091  IV,  150|                 szomorú atyai szívemnek - mondá fájdalmas, tompa hangon. -
1092  IV,  150|                   veregetni.~- Jó lövés - mondá V. Ferdinánd nyájas, biztató
1093  IV,  152|                    Megszólalt szegényke - mondá a feleségem fuldokló hangon -,
1094  IV,  152|           Természetesen!~- Akkor szüret - mondá a gyerek élénken, látható
1095  IV,  152|                   tökéletesen egy kutya - mondá a paraszt s ezentúl maga
1096  IV,  152|               irányban nem nyilatkozott - mondá szokott rideg hivatalos
1097  IV,  152|             nyújtotta.~- Friss csapolás - mondá -, pompás sör!~- Jó. Majd
1098  IV,  152|               tõle, még Cseretneky is azt mondá: »Nagy oktondi az a Samu.«
1099  IV,  152|                  aláhúzott szavak.~- Hm - mondá magában Morvai János -,