Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
quoniam 1
r 6
ra 24
rá 1077
ráadás 1
ráadásnak 1
ráadással 4
Frequency    [«  »]
1091 semmi
1083 sok
1082 míg
1077 rá
1072 isten
1052 alatt
1048 nincs
Mikszáth Kálmán
Mikszáth Kálmán mûvei

IntraText - Concordances


1-500 | 501-1000 | 1001-1077

     Rész, Fejezet
1 1, 1 | fonóban nótákat csináltak Aztán a vége is majd mindeniknek 2 1, 1 | pipájában, szép lassan lenyomta a sárgaréz kupakot s elöljáróba 3 1, 1 | Zöld Marcinak.~Gondolt is néha-néha: nem volna-e 4 1, 1 | hát becsületszavát adta ; Pintyõke Jóska, aki a híres 5 1, 1 | benyelei puszta felõl - felelt Jancsi s aztán õ is elkezd 6 1, 1 | Kerekes Miklós? - kiált a huszár.~- Igenis, õrmester 7 1, 2 | a másiknak gondja lesz , hogy belefulladjon abba 8 1, 2 | az örömtõl.~- Vigyázzon , uram! Én önre bízom, hanem 9 1, 2 | jegyzõkönyv megírásánál ragadtak . S mintha izzó vas égette 10 1, 2 | haját simogatta. Megesküszik , hogy mióta Alphonsine hajának 11 1, 2 | vakmerõségétõl, félve pillantott : ha nem haragudott-e meg 12 1, 2 | tisztelõi közül.~De ki érne mind elbeszélni? Egyszóval: 13 1, 3 | elég nagy interest vett …~- És aztán?~- A felmaradt 14 1, 3 | kezét és egy csókot ejt .~Kurta nyakát hirtelen visszarántja 15 1, 3 | tájékára. Hadd szakadjon most az összes mindenség. 16 1, 3 | ezt a percet. Emlékezzetek örökké, amit az öreg Szent-Tamássy 17 1, 3 | visszaemlékezés krétával mázolta volna a múlt eseményeket.~- Apátok 18 1, 3 | No, mi kell? - förmedt az , bosszúsnak látszó arccal. - 19 1, 3 | másodszor élni. Megtanított , hogy a boldogságnak édesanyja 20 1, 3 | útmutató tábla, amelyre van mázolva garasos festékkel, 21 1, 3 | foglalj helyet Árpád és gyújts ! Itt a szivar!~- Köszönöm. 22 1, 4 | hogy engedelmet kért volna akár a fenséges palatinustól, 23 1, 4 | kikre elõszeretettel fogtuk , hogy csak »toasztirozni« 24 1, 4 | udvariasabban szerkeszti meg a »viszonválaszt«, a goromba » 25 1, 4 | levélben szép meglepetés várt .~- De hát április elseje 26 1, 4 | vajon hol találhat mentséget , hogy még azontúl sem verte 27 1, 4 | hogy nem is nagyon ügyeltek .~Úgy éjfél felé azonban 28 1, 4 | nem igen sokat disputálhat azt hiszem…~- De még magam 29 1, 4 | világért sem ismerhetett volna Erzsike mosolyra fakadó 30 1, 4 | melyre mégis oly hamar ununk !~A gyermekeket a haza boldogságáért 31 1, 4 | aminõ volt. Nehezen adta fejét, mert elvégre is sokkal 32 1, 5 | megvette, hanem tetejébe még el is olvasta. A nemes 33 1, 5 | hogy engedelmet kért volna akár a fenséges palatinustól, 34 1, 5 | úr éppen olyan idõben ült a »Hármas könyv«-re, amikor 35 1, 5 | udvariasabban szerkeszti meg a »viszontválaszt«: a goromba » 36 1, 5 | uram -, aki megesküdött , hogy sohasem adja lányát 37 1, 5 | bízott Makkfõi, s volt gondja , hogy mindenféle tüntetéseket 38 1, 5 | korteseknek, és volt gondja , hogy egy példányt elküldjön 39 1, 5 | levegõ.~Senki sem emlékszik , hogy valaha ilyen népes 40 1, 5 | volna õ olyan retour-dikciót , hogy szeme-szája állott 41 1, 5 | óra, amelyben mindnyájan fognak ösmerni a fõkortes 42 1, 6 | hogy engedelmet kért volna akár a fenséges palatinustól, 43 1, 6 | kikre elõszeretettel fogjuk , hogy csak »toasztirozni» 44 1, 7 | hogy engedelmet kért volna akár a fenséges palatinustól, 45 1, 7 | kikre elõszeretettel fogtuk , hogy csak »toasztirozni« 46 1, 8 | udvariasabban szerkeszti meg a »viszonválaszt«, a kimaradhatlan 47 1, 8 | odaérkezik, s egész kényelmesen lehet vezetni Fércz úr kliense 48 1, 8 | levélben szép meglepetés várt .~- De hát ápril 1-je van 49 1, 8 | vajon hol találhat mentséget , hogy még azontúl sem verte 50 1, 9 | bolondozzon az úr! Hogy jött volna ?~- Az az én titkom.~Ugyanazon 51 1, 9 | s olvasztott vajat innál szomjúságodban. Aztán mikor 52 1, 9 | Jasztrab fiam, - kiáltja bátor, csengõ hangon. - 53 1, 9 | Bornemisza is elálmélkodva nézett s tiszteletteljesen kérdé:~- 54 1, 9 | szégyenli magát.~- Az apám vett - mentegetõdzék Majgó Márton.~- 55 1, 9 | kendet, hogy kend vette a lopásra?~Az atya egy haragos 56 1, 9 | felé.~- Igenis, apám vett ismétlé Majgó Márton.~- 57 1, 9 | Az öreg büszke is volt véghetetlenül, s üres óráiban 58 1, 9 | majornoki palóc kiáltott a budapesti szivarozó emberre: » 59 1, 9 | ismerõs szem mered onnan , mintha mondaná kevélyen, 60 1, 9 | arisztokrata nem szorul még a szeretetre sem! Az 61 1, 9 | megfutamodott úron, s miként bukkant másnap a buja által teljesen 62 1, 9 | soha senki sem mosolygott , talán még az édesanyja 63 1, 9 | uram…~A bíró hosszan nézett és oly gyengéden, mint csak 64 1, 9 | kimerült, engedelmet kért , hogy leülhessen.~(- Bizonyára, 65 1, 9 | Kléner úr szánakozva nézett .~- Megbolondult szegény. 66 1, 9 | szögletbõl a gróf árnya nézett rémesen.~Kléner úr a belépõ 67 1, 9 | messze vanNe gondoljunk , szippantsunk.~Kléner úr 68 1, 9 | szögletekbõl most már nem néztek az elõbbi síri árnyak. Csak 69 1, 9 | Nem tudom, akkor szokott-e a hírlap-olvasásra, hanem 70 1, 9 | arisztokrata nem szorul még a szeretetre sem! - 71 1, 9 | bolondozzon az úr! Hogy jött ?~- Az az én titkom.~Ugyanazon 72 1, 9 | s olvasztott vajat innál szomjúságodban. Aztán mikor 73 1, 9 | Jasztrab fiam! - kiáltja bátor csengõ hangon. - Kár 74 1, 9 | dicsértessék«-re mondván Gerge uram a »mindörökké 75 1, 9 | hogy soha többé nem talált , s a »leghitványabb falut« 76 1, 9 | szégyenli magát?~- Az apám vett - mentegetõzék Majgó Márton.~- 77 1, 9 | vádolja, hogy kend vette a lopásra.~Az atya egy haragos, 78 1, 9 | felé.~- Igenis, apám vett … - ismétlé Majgó Márton.~- 79 1, 9 | Kassától Majornokig ragadtak , ezeknek egyikén sírva is 80 1, 9 | leány olyan nyájasan nézett valami volt a nézésében, 81 1, 9 | van érve…~Le is hullott egy-két hónapra, a bakó 82 1, 10 | bolondos mulatságra kaptak !~Hanem iszen elragadt az 83 1, 10 | legnagyobb szükség vitte , hogy eladja. Hanem a 84 1, 10 | neked, nem háború! - bömbölt Gracza nevetve. - Hacsak 85 1, 10 | hogy soha többé nem talált , s Pribolyt megint évekig 86 1, 10 | szégyenli magát?~- Az apám vett - mentegetõzék Majgó Márton. ~- 87 1, 10 | esve -, hogy kend vette a lopásra!~Az atya haragos, 88 1, 10 | felé. ~- Igenis, apám vett - ismétlé ifjabb Majgó tompa 89 1, 10 | Borka hamiskásan hunyorított az egyik szemével. Már éppen 90 1, 11 | hogy észre nem veszik, hogy nem akadnak arra a bizonyos 91 1, 11 | Hát már ráakadtak egyszer?~ bizony. Hiszen éppen az! 92 1, 11 | falu csakugyan meggyulladt egy hétre, majdnem egyharmad 93 1, 11 | Nem is sokat hederítettek a lohinai parasztok, 94 1, 11 | egy asszony? Sõt van is némi gyanúok.~- Ah, oh! - 95 1, 11 | ilyen veszedelmet hozott .~- Megvagy, akasztófára 96 1, 11 | Sótony élénken emelte fáradt tekintetét. - Ah! 97 1, 11 | megyünk, ha szükség lesz . Most pedig lássunk a dologhoz. 98 1, 11 | rossz élcet faragnak majd a kaszinóban a zsebébe lopott 99 1, 11 | egy lovat, bíró uram.~- És mer ülni?~- No bizony! - 100 1, 11 | ruhán által látod? - rivallt Sótony.~- A ruhán által.~ 101 1, 11 | elszédült, összeesett, de rögtön még ruganyosabb lett. Ott 102 1, 11 | integetett neki és hunyorgatott hátulról meg talán Ámor 103 1, 11 | Soha én többé asszonyra nem nézek. A közügynek élek 104 1, 11 | mert nincs többé szükségük . Mikulik uram felüti a pakszusbeváltó 105 1, 12 | vármegye nem hogy szemet hunyt , de ki sem merte soha nyitni, 106 1, 12 | Mátyás, Mátyás - rivallt a huszárra -, kergesse ki 107 1, 12 | mintha »ámen«-t mondana , a szekér pedig begurult 108 1, 12 | pompájában nevetni látszott , és a Nagyerdõ minden lombja 109 1, 12 | szelíd részvéttel függeszté szemeit, mintha a nagytiszteletû 110 1, 12 | füvek, fák komoran bámultak - de meg nem magyarázták 111 1, 12 | férfi helyeslõleg bólintott .~- Írjad tovább, diák. A 112 1, 12 | Rozsomák, hátha érdemes hallgatni.~Mikor a legelsõ 113 1, 12 | és biztatóan pislogott a sárga karikás, okos szemeivel.~- 114 1, 12 | is esküszöm. Itt a kezem . Elmegyek hozzád, és megmondom 115 1, 12 | hazudtak) dühösen rivallt :~- Kisebb, ha mondom! Azonfelül 116 1, 12 | megtaposta, és pernyét szórt , melléje pedig karót szúrt, 117 1, 12 | okosan, szomorúan nézett , mintha sajnálná.~- Fogjátok 118 1, 12 | különben, mert senki sem ügyelt , még Nagy Gergely sem, kitõl 119 1, 12 | Mindnyájan készen voltak , de Laci a Petki ajánlatát 120 1, 12 | mert õ maga csak akkor jött e szörnyû dologra, amint 121 1, 12 | Elment az esze? - mordult amaz bosszúsan. - Én nem 122 1, 12 | zárta, piros pecsétet ütött , s elküldte a vendéglõ szolgájával 123 1, 12 | állatot, emiatt képes volt megneheztelni, napokig kerülni 124 1, 12 | keresni.~Egy lovag jött szemben almás-szürke paripán.~ 125 1, 12 | kereste.~- No, én pedig aligha nem találtam, ha Istvánnak 126 1, 12 | Laci, de az eb nem hajtott . Utána iramodott, s úgy 127 1, 12 | fáradsága, a kincs helyére nem tudott többé akadni, 128 1, 12 | üstöt, ha nem emlékeztetné minden: a nagy gyûrû az 129 1, 12 | beszélni a fogollyal?~- Nincs eset. Amiatt kár is volna 130 1, 12 | nyersen. - Krucsay uram nem ér most.~Laci könyörögve tette 131 1, 12 | hódoló csókot cuppantott .~- Most már rendben vagyunk - 132 1, 12 | csapat parancsnokságát bízta .~»Csodálatos katona« - írta 133 1, 12 | bolond gondolat! - hagyta a vezér. - Tegyük meg!~Szóból 134 1, 12 | lopott gyûrûvel szedette a szegény öreg Krucsayt, 135 1, 12 | aki magam vállalkoztam , hogy a fejedelmi biztos 136 1, 12 | hitben, hogy tán gyilkos tört ily vakmerõen.~- Felséges 137 1, 12 | ott a sereggel, és hozzon szerencsét.~Ez tréfás célzás 138 1, 13 | megboldogult Balázs Sándor talált , kit második Dickensnek 139 1, 13 | aztán a sipsiricát küldte Jahodovska. A sipsirica 140 1, 13 | onnan, te cudar! - kiálta s a kezében levõ asztalkendõt 141 1, 13 | másrészrõl a sipsirica szórt fényt, aki megtelt vállban 142 1, 13 | édes mézében megmártogatta. se akart többé gondolni. 143 1, 13 | görcsös köhögési roham jött , mire akaratlan kapkodással 144 1, 13 | bolond fantaszta - förmedt Druzsba úr, de azért láthatólag 145 1, 13 | lehet, hát nem lehet. Nincs mód. Csak ostrommal lehetne, 146 1, 13 | hogy itt vagyok. Vártam , míg kijön, lepkéket fogdostam 147 1, 13 | ahol a fiatal mérnök várt és Kutorai.~- Atyám a bányába 148 1, 13 | lészen, s személyesen tegyen egy szegfûvirágot. Ez végakaratom. 149 1, 13 | spanyolviaszkot csöppentett és lenyomta az ametiszt 150 1, 13 | de mégis szigorúan nézett :~- Ne legyen szemtelen, 151 1, 13 | Kutorait, hogy egy fa mögül les , közelebb intette s így 152 1, 13 | egy politúrozott asztal, aranysávot hintett az izzó 153 1, 13 | hiszi. Hiszen õ maga vett , hogy ide jöjjek.~Druzsba 154 1, 13 | tisztelettel nézett fel , aztán elfordította a fejét 155 1, 13 | szerencsétlenséget hoznának , akikkel õ pénteki napokon 156 1, 13 | igaz, no, ez igaz - hagyta Druzsba úr gyámoltalanságba 157 1, 13 | zsivajból:~- Meg mernék esküdni, hogy egy szóig 158 1, 14 | ámbrás fürdõk vártak ott , pompás ételektõl görnyedezõ 159 1, 14 | Názáretbeli Jézus nem ér az effélékre, hanem majd 160 1, 14 | készületek ezek? - támadt az odaérkezett háziúr.~- 161 1, 14 | Titkolóztunk, ugye - pirított Balduin gúnyosan.~- Igen, 162 1, 14 | Ne hazudj. Itt vannak a tanúk. Lépjetek elõ!~A 163 1, 14 | végignézheti, ha kíváncsi . Legalább nem hal meg anélkül, 164 1, 14 | én nem megyek. Okom van ; hagyj engem elbújdosni 165 1, 14 | minden zugából irigyen néz száz mameluk szeme. Ah de 166 1, 14 | menyasszonyához alig ért egy pár percre felfutni 167 1, 14 | csõrében. Ez a gólya tanúság , hogy õ ártatlan.~Természetes, 168 1, 14 | keservesen.~Szomorú napok vártak . Még a fekete színnél is 169 1, 14 | Eszti. - Õ maga tanított meg . Úgyhogy néha, mikor sok 170 1, 14 | íziben észrevette, honnan tûz pörkölõ szemsugár. És sem 171 1, 14 | valamennyi azt kiáltaná : korán volt még, korán volt 172 1, 14 | Eszter elnémulva mereszté elhomályosult szemeit.~- 173 1, 14 | le ide mellém és gyújtson , kérem, egy cigarettre; 174 1, 15 | ment a sûrû fák közé, hogy ne akadhassanak. Mert a 175 1, 15 | megfésülte, tiszta inget adott és a legújabb bársony öltözetét, 176 1, 15 | mázsányi tárgyat tennének , ami megzsibbasztja, lenyomja. 177 1, 15 | érsek mindössze azt felelte :~- Elmehetek már?~- Hova 178 1, 15 | csókolózás miatt bizony nem ért volna az õ vitézi 179 1, 15 | igazságtalanságból ragadt ; Szilágyi Mihály elfogatása 180 1, 15 | is egy csókot cuppantott , s így tovább a hosszú táblán 181 1, 15 | megtalálta a dohányt.~Mátyás még nem talált ezekre, de már 182 1, 15 | selyem-reverendácskát adtak , föléje téglaszín muzettát; 183 1, 15 | leffentyûvel. Odalent már várt a Beatrix királyné ajándéka, 184 1, 15 | még kifelejtett - riadt a király, ajkszegleteit 185 1, 15 | pecsenyémet« s vijjogva csap a sólyomra.~- Jaj, a madaram, 186 1, 15 | csak Kelemen Bence nem; õ nem ér, míg az a ménkõ nagy 187 1, 15 | Hej, páter - kiáltott a kanonok. - Nem látta a 188 1, 15 | rendeleteket; de már nem ért , a nagy prímási teremben 189 1, 15 | a madárnak már úgy sincs szüksége«.)~Az étkezés nagy 190 1, 15 | hazug vagy. Én magam vagyok tanú. Ott találtuk a herceget. ( 191 1, 15 | fölségedtõl meghatalmazása van .~- Megmaradtatok tehát a 192 1, 16 | No, ez már igaz! - hagyta az esküdt, s legott kiadta 193 1, 16 | kezdett:~- No, mi az? - riadt Mihályi. - Mikor maga köhög, 194 1, 16 | Tiszta együgyûség volt nem ösmerni! Daróc ruhában 195 1, 16 | Besztercebányáról, maga komponálván köriratnak ékes versezetet: » 196 1, 16 | úgy venni«, de az alispán se ügyelt. Éppen most csörtettek 197 1, 17 | találunk semmi magyarázatot , hogy szinte a nyakába akart 198 1, 17 | feje, mire dühösen rivallt a prókátorra:~- Ne beszélj 199 1, 17 | hálás pillantást vetett . Vére megbizsergett! Ej, 200 1, 17 | ördög, de kettõ - duplázott Hertelyné asszonyom. - Mert 201 1, 17 | Kaszperek gyújtotta fel.7 néhány napra sok veszett 202 1, 17 | pénz. Gondolj csak vissza , kitõl kaptad!~A sztarosztának 203 1, 17 | suhogott. Hát még hogy illett a kis zsinóros lengyelke ( 204 1, 17 | kormányzó kételkedve nézett Õ föltétlenül a varázs-szerekben 205 1, 17 | ideiglenesen felültették purdéikat: »Hadd kocsikázzanak 206 1, 17 | kiáltott, száz tanúja van (t. i. arra, hogy felkiáltott): » 207 1, 17 | muskétáshoz ugrott:~- Lõj ! - parancsolá.~A katona 208 1, 17 | billegetsz, te mamlasz - rivallt a kormányzó. - Add ide!~ 209 1, 17 | ahol a kísértet esetleg nem akad… - Aztán nevetve 210 1, 17 | hivatalnok - de azért mindjárt lehetett ösmerni a termetérõl, 211 1, 17 | egy nagy dologra bukkantam . A Csernyiczky vallomása 212 1, 17 | Én? Nevelőt? - néztem csodálkozva. Nem szóltam 213 1, 18 | darab szõlõ, amelyre még nem talált se a filoxéra, 214 1, 18 | volt, annál jobban vágyott , hogy megszerezze. A tiszta, 215 1, 18 | király is nyelvet csettentene ; néha meglepte, olyan görögdinnyét 216 1, 18 | két átható szem villogott az istálló túlsó szögletébõl. 217 1, 18 | asszony rémülten nézett .~- Pszt, hallgasson! Hogy 218 1, 18 | lenni. Körmöczy emlékezett , ezer ház közül is megösmeri.~ 219 1, 18 | biccentett a fejével, de se nézett Marjánszkyra.~- 220 1, 18 | Azaz…~És csak nézett csodálkozva, gyámoltalanul, 221 1, 18 | pedig csak egyre nevettek szelíden, jóságosan.~- Ereszd 222 1, 18 | leány kérdõleg tekintett .~Úgy érezte Mihály a tekintetét, 223 1, 18 | zavartan.~- Persze - hagyta lagymatag, fáradt hangon.~ 224 1, 18 | lemondó tekintetet vetett , mely azt látszott kifejezni: » 225 1, 18 | Elmenj innen - förmedt -, nem ülök veled egy asztalnál.« 226 1, 18 | Persze, hogy elég - hagyta az öreg és a borocska piros 227 1, 18 | sokat, mert szükség lesz , úgy lehet.~Erre aztán egészen 228 1, 18 | lehet velem. Gyanakszom , mert a nyakamra küldte 229 1, 18 | szemeit mereven szegezte . Még e keserûségében is 230 1, 18 | mutatott, de nem nézett ), nem ott várt meg, ahol 231 1, 19 | ezredes meghökkenve nézett e különös kérdés után: nem 232 1, 19 | felordított, de már későn volt, volt szedve, mert akkor 233 1, 19 | ha úgy tetszik - hagyta elbûvölõ mosollyal a grófné. - 234 1, 19 | Terézia õfelsége azt mondta nagy fejcsóválva: »Ím, ilyen 235 1, 19 | parázst, újra gyúladozik, ha fújnak.~Végre is nem volt 236 1, 19 | De olyan gyorsan untál ?~- Én egy kapitányhoz akartam 237 1, 19 | József mégse parancsolt a kovácsra, hogy »ne siessen 238 1, 19 | ispán udvarába szolgálatra. egy hétre már széltében 239 1, 20 | hát, Erzsike - kiáltott messzirõl a férj. - Ne fuss 240 1, 20 | és férj kerülik egymást, se néznek egymásra. Eddig 241 1, 20 | nem akarsz enni? - rivallt Pista haragosan. - Felelj 242 1, 20 | Igyál egy kis borocskát is .~Erzsike étvággyal evett 243 1, 20 | gúnyosan vigyorogtak most a halomra hányt dudorok, 244 1, 20 | ott monologizált volna, ha nem köszönt a saját szakácsnéja, 245 1, 20 | urak mozdulatát. Vetett is Pondró egy lesújtó pillantást: » 246 1, 20 | sürgeté Tóth Pista.~- Nem vet az eszed? - kérdé vontatottan 247 1, 20 | én? De mivel sokára jött , hát vegyük a tizedik parancsolatot » 248 1, 20 | No, ez igaz - hagyta Moronyi megrökönyödve.~- 249 1, 20 | És mi oka lett volna ? Azt mondd meg nekem.~Az 250 1, 20 | haragudj. Én gyújtottam . Tudod, hogy édes, ami tilos. 251 1, 20 | le, Kozsibrovszky a tanú , hogy abbahagyja a dolgot 252 1, 20 | Ohó, te! - ripakodott Moronyi. - Szeretnél elszaladni, 253 1, 21 | gyerek, azt mondom - mordult haragosan a vicebíró. - 254 1, 21 | tapadt oda olyan nagyon , mint a Szabó Mihály szeme.~- 255 1, 21 | vicebíró ravaszul pislantott , mint a vén kanári az eléje 256 1, 22 | van, jól, néni - hagyta a doktor szórakozottan.~ 257 1, 22 | professzor elálmélkodva nézett ; csinos volt, ördöngõsen 258 1, 22 | hogy magát kérjem, beszélje a férjét.~- Mire?~- Hogy 259 1, 22 | Birli -, szóljon neki, vegye , magára hallgatni fog.~Az 260 1, 22 | nem?~- Hát igaz - hagyta a paraszt-nábob.~- Aztán ( 261 1, 22 | Hallgasson! - förmedt a doktor szenvedélyes fölháborodással. - 262 1, 22 | legénytõl.~Az csak nézett , tétován, aztán maga körül, 263 1, 23 | istenfélõ volt, veszekedett váltig:~- Ej, János, János! 264 1, 23 | gyalázatosNehéz szíve volt , sohasem simogatta meg azontúl 265 1, 23 | többi három? - kiáltott az apám aggodalmasan, amint 266 1, 23 | Beszélsz-e vagy nem? - förmedt most már haragosabban.~Erre 267 1, 23 | azs uraság, hogy mi sedtük erre azs Istent. Pedig nigy 268 1, 23 | messzirõl láttam, hogy valami van írva), nézegette, és 269 1, 23 | Körülnézett, hogy nem ügyelt-e senki és az a félívben összehajlott 270 1, 23 | volt.~- Esõ lesz, Józsikám.~ se nézett, végtelen unalommal, 271 1, 23 | Szervusz, Józsi! - kiálta az öregem s mintha vidám 272 1, 23 | mai napig híven emlékszem , pedig már túl járok a negyvenen; 273 1, 23 | jól láttam, hogy meg merek esküdni) kivett belõle egy 274 1, 23 | kell a szájára, hát tegyünk rózsaszín lakatot. Köszönöm, 275 1, 23 | mely dermedt mezõkre lehel , dermedt szíveket ébresztget 276 1, 23 | oktalan szolga - mennydörgött Prakovszky -, mélyebb szög 277 1, 23 | meglopott kutya azóta morog és ugatja. Szép mákvirág 278 1, 23 | Ijedten, zavartan tekinték , hogy talán tud valamit. 279 1, 23 | ideálod névbetûire szokik a bicskád. Tavaly még a 280 1, 23 | az a zsivány apja vette , mikor itthon volt, hogy 281 1, 23 | Persze.~- Te kényszerítetted ?~- Én, meg az egyetlen 282 1, 23 | míg a két percent emelést nem vezette nagyapám a kötelezvényére » 283 1, 23 | szebb, mint volt.~Mindenki nézett, míg a helyére ért, 284 1, 23 | szemekkel -, megesküszöm , megesküszöm… ~Folkusházy 285 1, 23 | pisztolyt, vagy a pásztor a kertek alatt egy fölröppenõ 286 1, 24 | Danzinger, nem gyújtasz egy füstszivarra?~Egyforintos 287 1, 24 | kínált. És még azt mondta fitymálva, hogy füstszivar. 288 1, 24 | melyet bizonyosan ma tettek elõször, szokatlan zörejével 289 1, 24 | mégis az enyém - hagyta a háziúr fáradtan, kissé 290 1, 24 | hogy nagyzolunk. Az ember se mer már gyújtani egy 291 1, 24 | Königgrätz.~- Lesz, lesz - hagyta Königgrätz apó, ki a köszvényes 292 1, 24 | kezdtem tûnõdni, mennyit kap Endre a zálogházban.)~A 293 1, 24 | semmi; secko jedno - hagyta Königgrätz apó. - A korhelyeknek 294 1, 24 | egyenesen a kísértetekre fogta a szemfényvesztést, s vacogó 295 1, 24 | mi, sárosiak, nem érünk a szegénységünkre gondolni, 296 1, 25 | csípõs epigrammákat faragott - pedig õ is úgynevezett » 297 1, 25 | a koronázáshoz - hoztak mindenünnen földet. Csak 298 1, 25 | elhaltak, nincs aki keressen , koldusbotra szorul vagy 299 1, 25 | hogy olyan nehezen jött . Könnyen kitalálhatta volna, 300 1, 25 | az agyagcserép mosolygott nyájasan, ismerõsen.~Õ maga 301 1, 25 | illatát. Milyen nehezen szánta magát az eljövetelre - pedig 302 1, 25 | nevettek és bólingattak , mintha egyenként kiáltanák: 303 1, 25 | választottak meg, büszke is volt és a választás elõtti beszédjében 304 1, 25 | nézze meg, atyafi - hagyta Málnay, egy bárány szelídségével 305 1, 25 | mögötte.~- Mit akar? - rivall mérgesen.~Boroszló koma 306 1, 25 | kalandja. Két paraszt fogadott , hogy a bajusza nem igazi. 307 1, 25 | mentegetõztek, hogy nem volt pénzük, ami igaz is, csak 308 1, 26 | hétig.~- Három napot szántam .~- Egy hétig rab vagy itt, 309 1, 26 | törülgetni. Szegény ember nem ér az ilyesmire.~A nagy szakállak 310 1, 26 | tíz perc elõtt gondoltam .~- Lehetetlen, lehetetlen… 311 1, 26 | azért mégis gyanakodnak .~A tekintetes vármegye is 312 1, 26 | Amikor a plébános nem ért eljönni, a professzor haza 313 1, 26 | piros ajkát.~- Azaz volna egy mód, de abba te bele 314 1, 26 | Szokatlan új dolog volt ez nézve, hogy egy szép úri 315 1, 26 | fehérhajú azóta. Alig ösmertem , mikor beléptem. Éppen valami 316 1, 26 | Mit bánom én! - mordult a gazda -, hadd égjen, ha 317 1, 26 | valamelyik oldalán.~Várakozván , összeállítá a valószínû 318 1, 26 | hová tettem. De nincs is valami nagy szükség; van 319 1, 26 | gyújtotta fel, meg mernék esküdni. Hogy rothadjon 320 1, 26 | Mert félt magától.~- És van oka, mit gondolsz? - kedélyeskedett 321 1, 27 | öregúr méltatlankodva förmedt :~- Jobb ember is az akkor 322 1, 27 | megtetszettek valakinek. Így borult a Kripuska mûremekeire az 323 1, 27 | fáskamrából.~- Mármost feküdj , édes testvérke.~Petrás 324 1, 27 | Õ még a napra sem szorul .~Érdekes külön világ az 325 1, 27 | kis báró.~- Van elég okom . Íme, ez a ruha is. Hogy 326 1, 27 | láthatatlan erõ kényszerítette .~A leány nem törõdött ezzel. 327 1, 27 | Többen látták, és esküsznek . A fejetlen bölény, a néphit 328 1, 27 | Valami isteni köd borult , szemeit félig lehunyta, 329 1, 27 | mondjuk, pont éjfélkor. tíz percre én megtalálom 330 1, 27 | Stefanovics intézkedni fog. Legyen gondja, Stefanovics, hogy 331 1, 27 | határ felügyeletét bízták . Egyéb semmit. Minden falu 332 1, 27 | Mi?~- A fejemet teszem , ha idejön.~- De hátha õ 333 1, 27 | becsületes emberek, hogy nem gyújtották önökre a 334 1, 28 | megviselt állapota ösztönzött . Gyenge tüdejû és vérköpõs. 335 1, 28 | számolhatok.~- Kuss! - rivallt Szlebenits, hogy a falak 336 1, 29 | fölvezetem. Már csengettem , de most nincsen úgy, hogy 337 1, 29 | vissza-visszatekintett , a lámpát féloldalt tartva. 338 1, 29 | ember-vakarcs - förmedt a hajdú. - Ha még egyet 339 1, 29 | hadnagy uram! - pirított az õ édesen csengõ hangjával, 340 1, 30 | perccel ezelõtt gondoltam .~- Lehetetlen, lehetetlen… 341 1, 31 | befelé a lelkébe, mint szedte a jámbor öreget a búzával, 342 1, 31 | jól eltedd, öreg, vigyázz ! A mellényed belsõ oldalán 343 1, 31 | az istenért? - förmedt Vince.~- Gyere csak, gyere 344 1, 31 | észre, csak most utólag jön , hogy egy vakvágás van a 345 1, 31 | lám, vén lator - kiáltá megvetõ gúnnyal. - Hát alma 346 1, 31 | bizony meglehet - hagyta Vince, fölötte csodálkozva 347 1, 31 | orvos fölénnyel förmedt :~- A tudományban nincsenek 348 1, 31 | Kupolyira. Mindenünnen szakadt a sok kellemetlenség.~Húzták 349 1, 31 | van szebb ruhája, azt adja ! Aztán elmegy a boltba és 350 1, 31 | sírkeresztre, hogy én arról ismerjek, ha valamikor a 351 1, 31 | No, persze - förmedt Opicza Pál -, de azt nem 352 1, 31 | sógorság a Lehoczkyak után) nem ösmer.~- Nini, Kupolyi 353 1, 31 | lopva nem egyszer vetett bánatos, gyöngéd tekintetet. 354 1, 31 | lüktetni, szelídebben kiálta :~- No, csak köhögd ki magad, 355 1, 31 | Verona, és bizonyságom , hogy õ el is búcsúzott 356 1, 31 | amnesztiáról, de már nem ért , mert élesen közbecsikorgott 357 1, 31 | Filtsiket, rossz bõrt adott ).~- Bizony holt is volnék, 358 1, 32 | nyugdíjazták. Kimondták , hogy egy jóakaratú szamár - 359 1, 32 | levelet. Nyilván ott akadt a fiatal Krapotka, meglehet, 360 1, 32 | megtetszett neki, kimondta a szentenciát:~- Ezt megtartom, 361 1, 32 | ürgelyukat.~- Te kölyök - kiálta -, mássz fel hamar arra 362 1, 32 | átható pillantást vetett s megelégedetten gondolta 363 1, 32 | Magdalénát és megeskettettem , hogy a gyûrût soha másnak, 364 1, 32 | csókolózik az ember, semmire nem ér és egész nap lesi 365 1, 32 | nem tesz semmit - hagyta szórakozottan. (Nem bánta 366 1, 32 | Szoltsányitól, de mostan nem érek , valami mással vagyok elfoglalva.~- 367 1, 32 | az õ sebét? Mi a garancia ? Az, hogy átmosolyog? Bolondság, 368 1, 32 | Mert Kobolinszkynak volt gondja, hogy egy-egy névtelen 369 1, 32 | Ejnye, maga gonosz - kiáltá . - Még kinevet? Jön ide 370 1, 33 | hogy olyan nagyon haragszik ? Hát semmit. Egy nagy dominiumot 371 1, 33 | már a gyökerén kínálkozik . Arra is kell a fa, hogy 372 1, 33 | nagy kujon! Meg mernél esküdni?~- Becsületemre 373 1, 33 | után.~Nem volt nyugta, míg nem talált az ebédlõben, 374 1, 33 | Így élt és sohase gondolt , hogy másképp is élhetne. 375 1, 33 | Eredj a pokolba! - pörkölt Hettyessy Kristóf, aki akkor 376 1, 33 | cseresznye. Uccu, rohanjatok !… Aki kapja, az marja.~A 377 1, 33 | természet is elõkészült . Falevelek zúgták a parkban, 378 1, 33 | különben is Fili rokonunkra fér a legjobban; legyen úr öreg 379 1, 34 | kalitkába, és a gúnárok se néznének. Azt érné el 380 1, 34 | róla, hogy az övé, vágyni , de bele nem harapni. Eb, 381 1, 34 | s föltette magában, hogy se néz többet, hanem azért 382 1, 34 | mondhatom.~Ha jól emlékeznek az odavaló emberek, (akiktõl 383 1, 34 | az ebédet fõzte, nem ért mindent megfigyelni, noha 384 1, 34 | Sietõs az utam, nem érek .~Azzal tovább ment, mint 385 1, 34 | támogatta a lakásig, de nem volt szüksége, a friss levegõ 386 1, 34 | akarsz ezzel mondani? - riadt Apró.~Lõrinc körülnézett, 387 1, 34 | felelték egyszerre.~- Meg merne esküdni? - kérdé a bíró 388 1, 34 | Hát ön is megesküszik ?~- Természetesen.~A bíró 389 1, 34 | vállat vont.~- Emlékszik , Blok, hogy kinek adta el 390 1, 34 | úr a kirakatból? - támadt Rákóczi.~- Mert nekem nem 391 1, 35 | kezet fogtak és megitták az áldomást, ahogy ez szokásban 392 1, 35 | akarsz.~- Hát - hagyta Kozsibrovszky -, fogadjunk 393 1, 35 | Aztán egy kis harasztot kell borítani, mert maga a szarvas 394 1, 35 | tekintetben nem fektetek valami nagyobb súlyt.~- 395 1, 35 | Most egy pár napig nem érek , de ha önnek kedve lesz, 396 1, 35 | fanyalodtak.~- Ne tessék hallgatni, kérem alásan. 397 1, 35 | báró.~- Arra majd én ülök - szólt Kozsibrovszky, és 398 1, 35 | asszonynak.~Az mosolygott , megszagolta, de nem volt 399 1, 35 | elgondolkozott, s mikor tíz évre beléptem Párizsban 400 1, 35 | mondotta, mint aki nem helyez súlyt. Nagy lurkó volt. 401 1, 35 | Hát menjünk - hagyta a báró és megindult.~- El 402 1, 35 | talán éppen maga lépett .~- Ej, mit tesz az? Kevésbé 403 1, 35 | legnyelvesebb menyecskére jár a rúd, ennek valami okának 404 1, 35 | közül, hogy heringet szúrjon a kampóra.~- Érdekes, pompás! - 405 1, 35 | Wraditzné kérdõleg tekintett .~- Szerette-e még akkor 406 II, 1 | emberré tette, kinek a fia sem nézhetett olyan koldusleányra, 407 II, 1 | megboldogult édesanyjától maradt , s aztán otthagyta a házat 408 II, 1 | meghallotta, és azt mondta :~- Nem tesz semmit.~És reszketett, 409 II, 1 | receptet ellene, ha nincs flastrom a patikában.~Késõbb 410 II, 2 | Dumas apó bizony nem ért bevárni a végét; itt hagyta 411 II, 2 | Gaillard apót is.~Ki érne elbeszélni, mint jutott 412 II, 2 | másik rendjelért?~- Nincs eset. A meglevõnek sincsen 413 II, 2 | mellett, s az fel is nézett még most is mosolygó szemeivel, 414 II, 3 | semmibõl, még kevésbé gondol , hogy hát ez az élvezetcikk 415 II, 3 | nénihez, a asszonyság már sem ismer a tulajdon elmeszülöttjére, 416 II, 3 | hol jár az eszed, ha még nem jöttél arra sem, hogy 417 II, 3 | szenvedély véres nyomást gyakorol ?~Az ész leteszi a kormány 418 II, 3 | kastélyba, mert szüksége lesz .~Mialatt még beszélt, a 419 II, 3 | olyan irtózatosat ütött , hogy csörömpölve ezer darabra 420 II, 4 | meghagyatván neki, hogy vigyázzon , s ha valahogy netalántán 421 II, 4 | de senki sem vállalkozott , hogy megkérdezze, mert 422 II, 4 | ifjú urak s már nem néztek oly megvetõleg.~»No, Stofi 423 II, 4 | vetõdött hozzá és felkérte , de õ azzal utasítá el, 424 II, 4 | kiabálni: már úgysem hallgatna senki.~A teremben felharsogott 425 II, 4 | kevés emberre ismerünk már . A hajdani báli fiatalemberek 426 II, 5 | gyenge oldalát, õ maga vette a szentpéterieket, hogy 427 II, 5 | bácsi haragosan förmedt :~- Menjen el innen! Mit 428 II, 5 | huszonötöt vágtak volna . Furcsa! Hogy lehet az? 429 II, 5 | lehet az? Sehogy sem bírt visszaemlékezni, hogy megbotoztatta 430 II, 5 | is világosan emlékezett , hogy az öregúrtól a kapujánál 431 II, 5 | Katonadolog az. Iszunk egyet.~Még az Attila gyerek 432 II, 5 | utolsó mondatot. »Iszunk egyetEz alapos föltevés. 433 II, 6 | ilyen nevet vesztegetett ; no, de nem került pénzébe, 434 II, 6 | Engem is a kis Nellike vett , hogy írjam meg a »Kolibri-család«- 435 II, 6 | azonban senki sem ismerne . Az õ igazi titulusa »Sramko 436 II, 6 | pénz. Mintha csak egyenesen csinálták volna azt a példabeszédet: » 437 II, 6 | bujtatja tisztába, gondot visel , megdorgálja, ha késõn vetõdik 438 II, 6 | olyanok, kik megesküdtek , hogy a gyûrûváltás is megtörtént, 439 II, 6 | Milyen szép jövõ vár ! Ki tudja, mit hordoz magában 440 II, 6 | kettõnek »külön« oka volt .~Sramko úr mind a két rendjelét 441 II, 6 | posztó. Nagyon rosszul hatott a magyarázat.~- Meghalt 442 II, 6 | bolondos öreg sors, akire lehet kenni mindent.~Csak 443 II, 7 | szükség van megszokásból, azért van szükség, mert 444 II, 7 | ez utóbbi pedig mosott . Neki ne turkáljon asszony 445 II, 7 | ne legyen, nehány napra új fõispánt nevezett ki 446 II, 7 | a vicispán adja, azután harmadnapra a fõjegyzõ, 447 II, 7 | házában, mely anyjától maradt . Puszta, rideg épület, a 448 II, 7 | Szervusz, Ákos! - ordított az messzirõl. - Hol az ördögbe 449 II, 7 | vegye: elég közel van-e ahhoz, hogy a hálót egy 450 II, 7 | lángész, ha szüksége van , hogy az legyen. Milyen 451 II, 7 | bizony mégis kíváncsi volt , mint ütik agyon ott benn 452 II, 7 | sötétségben csak nagysokára jött , hogy ez alighanem malter, 453 II, 7 | magát, egyet mosolyog a visszaintegetõ képre, mintha 454 II, 7 | mihez egyem meg? - riadt Kelemen úr.~- Ezt a kõmíves 455 II, 7 | elméjében. Az ördög jött volna , hogy az nem egyéb, mint 456 II, 9 | ellenállhatatlan hévvel tapadt tekintete, lebûvölve figyelmét, 457 II, 9 | pedig nem látta, nem gondolt , s ha felidézte néha emlékét 458 II, 9 | jövõt, mely mellette várna : õ nem nézett bele soha 459 II, 9 | bevégzõdött.~Én csak néztem bámulva és vártam mi fog 460 II, 10 | s ha kártyázni , légy készen, és kérjetek kártyát.~ 461 II, 10 | aztán amelyikre elõbb jön a láz, és azt kimutatja 462 II, 11 | Egyszóval, mérgeskedett . Íme, egy kiállhatatlan 463 II, 11 | fürkészõ gyanakodással szögezte fagyos tekintetét.~- Tehát 464 II, 11 | olyat másnál, amire õ még nem unt. A lélektan eléggé 465 II, 11 | másodszor, mert nem ér -, s azzal ott hagyta az 466 II, 11 | kérdõ pillantást vetett .~A büszke grófkisasszony 467 II, 11 | lesújtó tekintetével függeszté szemét. A sértett nõi méltóság 468 II, 14 | érdemes férfiú azt felelte : - Mindjárt szolgálhatok.~ 469 II, 14 | égieknél, fejemet teszem , hogy Csokonai már régóta 470 II, 14 | mondta volna:~- Gyújtson , Gyuri bácsi!~ 471 II, 15 | kukoricafosztáskor.~Még most is emlékszem . Kis öcsém felült a kukoricaasztag 472 II, 15 | mikor pruszlit szabott . Ezt jöjjön mármost szétrepeszteni 473 II, 17 | bõségben, s egyik ékszerre még sem unt, mikor a másik már 474 II, 18 | diáknak, ki nagyon ügyel , hogy valahogy a gazdának 475 II, 18 | volt.~Nem volt szüksége . Nem mozdult ki egy hétig 476 II, 21 | az istenhez; õ viseljen gondot.~És az viselt is 477 II, 21 | gondot.~És az viselt is gondot, mert megérdemelte. 478 II, 21 | kezét is nem egyszer emelte , ütötte, verte, meghajigálta 479 II, 21 | a szemedet. Úgy vigyázz , mint a szemedre. Azaz jobban, 480 II, 21 | sivalkodj itt! - kiáltott egy kopasz ember a pudli 481 II, 21 | kivilágított ablaka úgy nézett , mint két feléje közeledõ 482 II, 21 | gyûlöletteljes szemeket vágtak .~- Te ölted meg anyánkat! - 483 II, 21 | hivatalnok elbámulva nézett s egy elõtörõ könyût törült 484 II, 22 | labancot akasztatott fel Rákóczi. De még a savanyúvízforrás 485 II, 22 | meg a gonosztól«, - talált végre az eltévelyedett kifejezésre.~ 486 II, 22 | Oh, milyen látvány várt .~Romok az épületek helyén, 487 II, 22 | megperzselve, komoran néztek , mintha saját lelkiismerete 488 II, 24 | Kerecsy szuverén gõggel nézett :~- Hogyan gondolhatja azt 489 II, 24 | Mi volna jobb? - riadt a fõispán.~- Úgy gondoltam, 490 II, 24 | nem akar eljönni - rivallt mérgesebben az öregúr.~Gábor 491 II, 24 | megsavanyodott képû hitelezõje eljött veszekedni, amiért õt tönkretette 492 II, 24 | rááll. De hogyisne állna ? Egy grófnõ és uradalmak 493 II, 25 | ültetnek s gyomlálnak, sem hederítettek egymásra, 494 II, 25 | csak megjegyzést sem tett , egyszerûen napirendre tért 495 II, 25 | legnagyobb elõzékenységgel ügyelt , hogy vendégei egyenek, 496 II, 25 | Fel vannak vágva.~Nevetett ; azután szívélyesen rázta 497 II, 26 | borsó; nem sokat hederített . Olyan volt, mint minden 498 II, 26 | csak lassan-lassan jött , hogy az istállóban a szénatartó-kerítékben 499 II, 26 | juhbõr nálunk is! - kiáltott Ilonka.~- Az egész világ 500 II, 26 | büszkén emlékezett vissza , hogy a két patkányt õ csempészte


1-500 | 501-1000 | 1001-1077

Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License