Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
quoniam 1
r 6
ra 24
rá 1077
ráadás 1
ráadásnak 1
ráadással 4
Frequency    [«  »]
1091 semmi
1083 sok
1082 míg
1077 rá
1072 isten
1052 alatt
1048 nincs
Mikszáth Kálmán
Mikszáth Kálmán mûvei

IntraText - Concordances


1-500 | 501-1000 | 1001-1077

     Rész, Fejezet
501 II, 26 | szemrehányólag néznének a felhõk, és talán az a 502 II, 26 | ránéz. Oh, érzi, érzi, hogy néz. Hova legyen, hova bújjon 503 II, 26 | mogorván, fenyegetõn néz sötét árnyat vetve, galagonyabokor, 504 II, 26 | kezet s egy csókot nyomott , s fuldokló zokogásra fakadva 505 II, 26 | kegyelettel gondoltatok , nem képzelve, hogy neki 506 II, 27 | elő a zacskóját - rivallt a költőre, ki szótlanul, 507 II, 27 | finánc haragosan förmedt .~- Eh! lári-fári! Vörös 508 II, 28 | hogy változtassa meg ezen nézve terhes és lealázó 509 II, 29 | dobbant lábacskájával, amiért nem bír jönni a titkolózás 510 II, 29 | ajándék valóban örvendetes nézve, mert átadja õt nõi 511 II, 30 | szemrehányólag tekintenek ; õ, aki azelõtt ugrándozva 512 II, 32 | amit Deák Ferenc mondott egy ízben:~- Láttam már 513 II, 33 | kettõt, ha alkalma nyílt .~Valami hat éve - írja egy 514 II, 33 | Az engedély megadatott , mert mindketten viselettel 515 II, 33 | körülbelül egy elõtt akadtam ; akkor egy bizonyos negyedben 516 II, 33 | hát akkor jól vigyázzon , mert tudja meg, hogy az 517 II, 36 | vagytok gyõzõdve, hogy oka van így cselekedni.~- Bizonyára 518 II, 36 | gyermekkoromban tanított meg apám. S minthogy éppen tarokk 519 II, 37 | cibereleves, egy percig sem kell várni. Az öreg azonban haragos, 520 II, 38 | szemeit kíváncsian szögezve . A nevelõ (e szónál elbiggyesztette 521 II, 38 | szívre senki sem parancsolhat , hogy mint érezzen...~Szakasztott 522 II, 38 | gyermekek pedig úgy tekintettek , mintha már vinnék.~- Azok 523 II, 38 | embertelenség lenne. Magam meg most nem érek, hogy a városba 524 II, 38 | elhelyezze, - akkor nyitott éppen egy ilyen ügynök.~ 525 II, 39 | Irtóztató hatást gyakorolt gyermeke ragaszkodó, édes 526 II, 40 | vigyázatlanságból a tölténytartója), s vagyok szorulva mások ápolására, 527 II, 40 | el fog ön menni - dörgött Krebs úr.~- Igen el fog 528 II, 40 | három háziúr gyomra ruházza mindennemû alkotmányos jogait 529 II, 40 | jelentem bátyáimnak, legyenek elkészülve, hogy e napon 530 II, 41 | lepetve, csak mindent hagyjak .~Hát énis hagytam mindent.~- 531 II, 41 | mindent hagyjak rá.~Hát én is hagytam mindent.~- Te 532 II, 43 | addig, míg szükséged lesz . Ti pedig, édes gyermekeim - 533 II, 44 | darab kenyeret és igyunk egy kicsit. Aztán pedig 534 II, 45 | haragosan mordult a cárnõre és akart rohanni.~Szemenoff 535 II, 46 | hiszem.~- Én fogadni mernék .~- Kockáztatott dolog lenne 536 II, 46 | szállását, szükségünk lesz .~Azután újra franciául tevé 537 II, 47 | herkópáter sem vehette volna ilyesmire. Valóságos oltott 538 II, 50 | is, még a mellbetegek is fognak gyújtani; mi lesz 539 II, 51 | fizetését.~Ez boldog nap volt nézve. Ez a tíz font többlet 540 II, 54 | veszi, el lehetett készülve , hogy távozáskor az ajtót 541 II, 55 | negotiis-t Hivogatón pislog a sarki Betekints gyaluforgács 542 II, 55 | kezét s fenyegetõzve kiált :~- Ide ne közelíts, konstábler, 543 II, 56 | a .. [rés]z is számított és sokat[és jog-]gal. Hiszen 544 II, 56 | No, én nem ülök, nincs eset - mondá határozottan.~- 545 II, 56 | de elõbb patentet kérek .~- Halljuk!~- Meg kell jegyeznem, 546 II, 60 | gondolsz, meddig kell még várnom?~- Egy hétig, édesanyám.~- 547 II, 60 | bocsánatkérõn, szelíden nézett , mintha szavakkal mondaná: 548 II, 60 | gondoskodást legörömestebb tolják az emberek: a jóisten.~Az 549 II, 60 | ezen a földön, vigyázni fog ott fent az égben.~Ott fent 550 II, 60 | nyomorult tettetõt - rivallt a grófnõ.~A szerencsétlen 551 II, 62 | fújva...~Ruhájáról rögtön lehetett ismerni, hogy a 552 II, 62 | vissza e hajó?~A megszólított sem nézett a megszólítóra, 553 II, 62 | vagyok.~- Elfogadjuk! - mondá hirtelen a cár, minélfogva 554 II, 62 | tengernagynál.~A cárnak volt gondja, hogy azalatt értesítse 555 II, 63 | folytán mégis szemet vetett valaki, mert meg van írva, 556 II, 64 | mondanám meg, magadtól jönnél , hogy a svihák konzervatív 557 II, 64 | radikális elvû ember.~Nincs eset , hogy a svihákok oly politikai 558 II, 64 | tapasztalat legjobb példa . Évszázadok óta a leghívebben 559 II, 65 | hivogató démonjának. - Van ugyan elég példa, hogy jómódú, 560 II, 65 | szerencse most sem mosolygott . Balga, szánalomra méltó 561 II, 65 | megmagyarázható okból irigykedtek tiszttársai, mint senki 562 II, 65 | szépsége nagy hatással lehetett , mert egy pohár bor megivása 563 II, 65 | vissza, hogy most nem ér elmenni: aratás ideje van.~- 564 II, 68 | halandó ember emlékezik .~Évek hosszú sorára lehet 565 II, 70 | van mindig. Különös, hogy nem unnak egymásra.~Kétségkívül 566 II, 71 | pamutból egy rózsát hímzett .~Ilonka volt kedvesem neve; 567 II, 72 | tiszteletes úr is emlékezett , hogy mikor õ harminc év 568 II, 72 | midõn az ajtó szemközt nyílt , s Pukovicsné lépett be 569 II, 72 | hogy õszintén feleljen . Ön ugye ért a borkezeléshez?~- 570 II, 73 | neki, de mégis lövöldözget .~Otthona a kávéház, rokona, 571 II, 74 | soha nõi arc nem gyakorolt olyan édes benyomást, mint 572 II, 75 | frt-ot, s akire késõbb jön a láz, vagyis aki tovább 573 II, 78 | tekintetes öcsémuram«, sem hederített erre a tiszteletlen 574 II, 78 | lépcsõrõl.~- Sie! - ordítok - in welche Zimmer ist die 575 II, 79 | angolul tudok.~Nem emlékezem , hogy valaha tanultam volna 576 II, 81 | káromkodását; figyelmes lett .~- Ki az? Ki röhög itt? - 577 II, 82 | nincsen messze - nem ismerünk .~Mi öregek, már most sem 578 II, 82 | szentségtelenségnek tartja más nõre is nézni. Szerelmes egy 579 II, 85 | mellett, ha szükség van , még azt is elvégzi, hogy 580 II, 86 | teszi.~Csak a szokás viszi , mint ahogy a csókát a fényes 581 II, 86 | piculák sóvárogva tekintenek , valami ellenállhatlan vágy 582 II, 86 | A nehézség törjön ki, ha nem jöttem, hogy mi legyen 583 II, 87 | Mindnyájan emlékezünk még , hogy egy idõben (Széll 584 II, 88 | minek nézném, úgyse lenne az idõm elegendõ.~Így maradtam 585 II, 95 | dolgozott a gáton, elsodorta, ( egy hétre lelték meg hulláját 586 II, 95 | okos szemeit búsan vetette .~Észre sem vette! Azon gondolkozott: 587 II, 95 | vagy ha jött, volt már jelentkezõ.~Végre valamelyik 588 II, 97 | vigyázd meg az Idõnek: arról fogsz ösmerni, bármilyen 589 II, 99 | boltban azon hatást tette , mit a tubákot már föl sem 590 II, 99 | soknál.~- Szüksége volt , Sir - mondá Edith érzékenyen -, 591 II, 99 | Alacskay megütõdve nézett , a lábadozó betegek ideges 592 II, 99 | ember, mikor szüksége van , hogy megtalálja. Nekem 593 II, 99 | álmot neki az éj? Volt-e vonatkozással az, ami Ralphot 594 II, 99 | magyar egylet-ben emlékeztek , hogy Berényi Mária úrhölgy 595 II, 99 | sem lesz szabad pillantani .~Az ötödik számú ajtónál 596 II, 100| praktikája nem elegendõ , hogy az Ilonkát - nevezzük 597 II, 100| pedig visszafelelgettek az elhagyott park néptelen 598 II, 101| sosem látta meg senki, sem ügyeltek, most minden 599 II, 101| neki, hálás szemeket vetve . - Ön igazi nemes ember!~ 600 II, 103| szomszédok visszaemlékeznének ! mert ha a család el is, 601 II, 105| büntethet meg õfelsége, nincs hatalma, a parlament tagjai 602 II, 109| Szakítottam, uram, s büszke vagyok . Mert õ maga az erkölcs 603 II, 112| nagy zaj itt, s összerezzen mindenki.~A zsaluk le vannak 604 II, 113| követjelöltjével, akinek kilátása van , hogy leveri a kormánypártot.~- 605 II, 113| állania akkor, és minden szem lesz függesztve.~Oh, bárcsak 606 II, 113| miniszterelnöktõl van, s válasz kell . A lakájnak meg van hagyva, 607 II, 113| akarom, hogy ketten vegyük a miniszteri tárca elvállalására.~- 608 II, 113| megbotránkozó pillantást vetett .~- Bocsánat! - mondá a fiatalember, 609 II, 113| de senki sem vállalkozott , mert nem fantasztikus, 610 II, 116| valaki, aki szívesen néz vasárnaponkint a templomban, 611 II, 117| hol olyan bután meredtek a császári királyi miniszteri 612 II, 117| Hallá! gyerek! Hát már sem ismersz a nagybátyádra? 613 II, 117| szállodában találjuk.~Ha ugyan lehetne ott találni, mert 614 II, 117| ugyanekkor már szemközt jött be az elõszobába egy 615 II, 120| Mikor a »Szózat«-ra gyújtott száz meg száz torok, öregek, 616 II, 120| az ifjúság. Lesz gondom , édes öregem, hogy érdemeit 617 II, 123| de sehogy sem jöhetnek , honnan származik a hang, 618 II, 123| Kicsoda kend? - kiáltott a kormányos. - Hogy jutott 619 II, 123| Egy egész csoda volt ez nézve. Most már mindent 620 II, 123| elérzékenyítette, olyan hatást tett , hogy szörnyethalt.~Tántorogva 621 II, 123| Kicsoda kend? - kiáltott egy járókelõ. - Mi baja 622 II, 127| soknál.~- Szüksége volt szegénykének - mondá Mari 623 II, 127| Kozenszky megütõdve nézett a lábadozó betegek ideges 624 II, 127| ember, mikor szüksége van . Nekem úgy tetszik, hogy 625 II, 127| édes álmot az éj? Volt-e vonatkozással az, ami Gábort 626 II, 127| sem lesz szabad pillantani .~Az 5. számu ajtónál nagyot 627 II, 128| be, ha senki sem bízott semmit. Nem tud õ az egész 628 II, 129| egy mókus.~De vigyáz is , mint a két szeme világára, 629 II, 133| Vágasson ötven botot , aki engedetlenkedik.~- 630 II, 134| kocsid van, öcsém! - kiált a fiúra.~- Ha olyan nagyon 631 II, 134| Fogd le azt a papot és vágj hirtelen huszonötöt - aztán 632 II, 134| fogad el hivatalt, hiszen õ van szorulva.~- Hát ki mondja, 633 II, 134| magamtól sose jöttem volna !~...S azóta folyik a per 634 II, 134| föld.~Hogy mer mozogni, ha van parancsolva, hogy megálljon?~ 635 II, 134| arisztokrata.~- Helyes! - zúgtak a többiek. - El kell fogatni.~- 636 II, 138| ruhácskában jár, és a bonne vigyáz , az neveli.~Néhány nap elõtt 637 II, 138| huncut?~- Semmi panaszom ; nagyon szeretem, csak ne 638 II, 139| találta, hogy patkót kell veretni.~- Persze, hogy 639 III, 1 | mindkettõt.~A kis Lacika egy félévre meghalt tüdõgyulladásban. 640 III, 1 | tanítványai közül, azt mondta , hogy aranyat ér az esze 641 III, 1 | paprikát hintettek volna a nebuló-diákok (mi gyakori 642 III, 1 | mondomBecsületszavamat adom . A dolog azonban úgy áll, 643 III, 1 | makacs fejû ember s nincs hatalom, hogy azt a fejébõl 644 III, 1 | fogom örökkéIsten a tanúm …~Miklós szemébe könnycseppek 645 III, 1 | iszalagok közé. A Merkuj akadt . Becsülettel kiszabadítá 646 III, 1 | gyalogút volt, mégsem ismert . Azt hitte, idegen helyen 647 III, 1 | semmitmondó ábrázattal néz , a bojtár jóízûen alszik 648 III, 1 | siheder. Éppen arról ösmerek .~- De mikor azt is mondta, 649 III, 1 | te boldogtalan! - förmed az apja. - Miként merészelsz? 650 III, 1 | és oly rettenetest ütött , hogy millió darabra zúzódva 651 III, 1 | napot, bizony nem gondol , hogy õkelmének meg van 652 III, 1 | senkit. Leányarcnak nem volt hatása a földi életben. 653 III, 1 | elég alkalma lett volna , mert õ dudál minden valamirevaló 654 III, 1 | völgyek hallgatagon néznek , mint õ rájuk; azok sem 655 III, 1 | haszon és uraság háramlik a duda eladásából.~Egyszóval, 656 III, 1 | vele és tudni hallgatni .~Nem mindenre a természet, 657 III, 1 | hozni anélkül, hogy az ember ne gyújtson.~Lapaj hát nem 658 III, 1 | a poronty, van elég oka . Anyja ott úszik a hullámok 659 III, 1 | ment, mintha felelgetne , egyet-egyet mekegett közbe, 660 III, 1 | bolondozzon az úr! Hogy jött ?~- Az az én titkom.~Ugyanazon 661 III, 1 | s olvasztott vajat innál szomjúságodban. Aztán mikor 662 III, 1 | Jasztrab fiam! - kiáltja bátor, csengõ hangon. - 663 III, 2 | födélre, hogy új zsúp kellene , megállottak a falu hatalmasai 664 III, 2 | Ne rángass hát! - förmedt Ágnes s eleresztette a kezét.~- 665 III, 2 | kendõt mindjárt! - förmedt Judit haragosan.~- Odadom 666 III, 2 | olyan nagyon haragusznak . Révedezõ szeme a gyermeken 667 III, 2 | mosolygott. A füvek nevettek az úton, sõt még a meggyûlt 668 III, 2 | bárcsak az õ kerítésükre ülne .~De az olló sem akart hazudni, 669 III, 2 | mihozzánk) nagyon emlékeznek , kivált az öregebbek.~Hosszú, 670 III, 2 | világ követ dobhatott volna , csak éppen az apja nem.~ 671 III, 2 | vágyott. Meglehet, úgysem lesz szüksége többé.~A haldokló 672 III, 2 | mintha megvolna. Fogad , henceg vele.~Az emberek 673 III, 2 | utolsó zsákot, mire sok kerül .~Mindenki bosszankodik, 674 III, 2 | kibukkanó nap elsõ sugara esett, nevette ezt a rossz 675 III, 2 | gózoni fuvarosok jöttek szembe.~- Hova, Pali öcsém? - 676 III, 2 | hogy égeti fejét a párta, sem hederít, felé sem néz. 677 III, 2 | félig-meddig minden kiviláglott egy hétre a gózoni õszi 678 III, 2 | kétkedõleg.~- Isten a tanúm …~E pillanatban a hold tányérja 679 III, 2 | szép leány. Mert nem volt semmi szüksége: az angyalok 680 III, 2 | lopva, hosszan vetette édes tekintetét.~…S jaj, 681 III, 2 | összecsókolta - s az igaz, hogy sem ütött a szájára.~No, 682 III, 3 | vágyott. Meglehet, úgysem lesz szüksége többé. Az öreg 683 III, 3 | utósó pillantást sem vetett . Némán, szótlanul ment ki 684 III, 3 | Különben kinek is volna gondja ? Õvele magával sem törõdik 685 III, 5 | irigylendõ állapot volt nézve, mert nemcsak a lábait 686 III, 5 | olyan nagyon haragusznak . Révedezõ szeme a gyermeken 687 III, 5 | mosolygott. A füvek nevettek az úton, sõt még a meggyûlt 688 III, 7 | nagy zaj itt, s összerezzen mindenki.~Mindenütt, mindenen 689 III, 9 | Dunán és sokszor jutott az »osztás« meg az az unalmas » 690 III, 11 | csata, verset is csináltak otthon, falujában, Elekesen.~ 691 III, 11 | egyébkor, s nem mosolygott reggel. El volt veszve örökre.~ 692 III, 15 | gyanú - s erre még eddig nem jött senki -, hogy Mikulás 693 III, 15 | örülni neki, sem nem fognak neheztelni.~Adja isten, 694 III, 16 | volna valaha, nem emlékezett .~- Ejnye, talán bizony nem 695 III, 16 | nagyságodnak. Haragusznak is sokan emiattDe csak hadd 696 III, 17 | Tudja-e, kendre azt fogják , hogy lopott, de már az 697 III, 17 | szégyelli magát?~- Az apám vett - mentegetõzék Majgó Márton.~- 698 III, 17 | vádolja, hogy kend vette a lopásra.~Az atya egy haragos, 699 III, 17 | felé.~- Igenis, apám vett … - ismétlé a fiatal Majgó.~- 700 III, 17 | móresre!~Hanem ezzel ugyan nem ijesztett, mert a fiatal 701 III, 19 | TANÁRUNK~Kegyelettel gondolok , s az élet ezer meg ezer 702 III, 19 | visszateszi, olyan szépen mosolyog az a zöldség a közepirõl 703 III, 19 | került ki?~Sóhajtva teszi kezét a cukrászbolt kilincsére, 704 III, 21 | tekint fel, s kérdõleg veti szemeit.~- Mit akar? Ki 705 III, 23 | bámész szemekkel tekintett s csodálkozva rázta a fejét.~- 706 III, 24 | Ej, ej, gyerek! Eddig sem hederítettél a fejérnépre. 707 III, 25 | ilyenkor tizenkettõ volna s egy évre még több…~Ennek 708 III, 26 | Kicsoda kend? - rivallt az ajtónálló komornyik.~- 709 III, 28 | baljóslatú sejtelemmel néztem , de nem értettem semmit 710 III, 30 | ember lett.~Bizony talán se ösmerne többé, ha meglátná, 711 III, 32 | udvarlód, ha emlékszel még , Marienbadba pályázik…«~ 712 III, 32 | menyecske. Ha emlékszik-e ? Hogyne emlékeznék, még 713 III, 32 | most is mindennap gondol .~- Ugyan mondja meg nekem, 714 III, 32 | Igenis, hogy nélkülem. Én nem érek, de én egészséges 715 III, 34 | Pali igen gyakran vetette ma tekintetét.~Az óra mellett 716 III, 34 | mintha nevetne, mosolyogna gúnyosan. A bolondos, irigy 717 III, 34 | majdnem bosszankodni kezdett , mikor egyszerre csak ijedten 718 III, 37 | lekötötte a figyelmüket, hogy se hederítettek a páncélos 719 III, 38 | mosolygott. Meg se apprehendáltam . Hiszen mirajtunk szabad 720 III, 38 | lábai.~- Sapristi! - kiált egy ismeretes, futva járó 721 III, 39 | vasat a zsebedbõl s nyomd egy üres halálítéletre. 722 III, 39 | tudnod kell, mire nyomod a pecsétet, mely a te õrizetedre 723 III, 39 | lenézõ pillantást vetett .~- Ahá! Nem vagyunk már 724 III, 39 | De sem Kabul, sem Niles nem ismertek a királyra.~- 725 III, 40 | Márpedig mégis õ!~- Mirõl ismer kend?~- Ejnye, de gyenge 726 III, 42 | csodálkozó szemeket vetett s a könnyein keresztül mosolyogni 727 III, 45 | letört rózsabimbót véssen a szobrász s alul hagyjon 728 III, 45 | tarisznyáért; szüksége van !~Természetes hangon mondá 729 III, 46 | valami baja esik. Vigyázzunk , mint a szemünk fényére. 730 III, 46 | Csákónak szarva volna, most lehetne tenni a rézgombot. 731 III, 47 | volt.~A falu neve alkalmas , hogy ezt higgyék. Néhány 732 III, 48 | én ki, mint akit mindenre lehet venni? Hagyjanak nekem 733 III, 49 | tán bizony büszke is volt egy kicsit Barkás Mihály, 734 III, 49 | csak az esküdt úr beszélt , még fogadtunk is száz szivarban 735 III, 49 | világ volt az! Nem fogta Pali bácsira senki, hogy 736 III, 49 | szóval minden ostobaságokra lehet venni!~- De kérlek, 737 III, 49 | Hol a leány? - kiáltott a lódobogásra kiszaladt 738 III, 50 | biz az szegény nem ért testamentomot csinálni, 739 III, 51 | volt.~A falu neve alkalmas , hogy ezt higgyék. Nehány 740 III, 53 | Legalább tisztán emlékszem . Ott szónokolt a nógrádi 741 III, 53 | strucctollas kalapjában…~Meg mernék esküdni, hogy láttam - és 742 III, 53 | nem volt. Az is emlékszik , aki sohase látta. Öregemberek 743 III, 53 | volt, már az sem emlékszik tisztán, akitõl én tudom, 744 III, 54 | vízió szemrehányólag nézett s hívogatta hazahaza…~ 745 III, 55 | szemek egész nap mosolyognak .~Alfréd így tett, s Júlia 746 III, 55 | dobta ki. Legalább nem tud tanúkat felmutatni.~Az pedig 747 III, 56 | maradt látható. Erre ugyan nem ösmer az édesanyja - 748 III, 56 | szegény Gyula.~Más alkalommal, úgy egy-két hétre, maga 749 III, 56 | elfordult, nem nézhetett tovább.~A pogácsából letört 750 III, 59 | csinálok, nem emlékszem . - Olyan vagyok én ebben, 751 III, 60 | egy-egy bundát csináltat, fogja íratni a névjegyeire, 752 III, 60 | maradhatok, nem lehet, okom van , hogy elmenjek.~- Oka van? - 753 III, 62 | tekintetes úr. Senki se mer ígérni. Jaj volna annak! 754 III, 63 | embernek kellett lennie: volt parancsolva, hogy mielõtt 755 III, 63 | Nem tudom, emlékszel-e , hogy te eskettél össze 756 III, 64 | Egy vizes rongyot hozok hátha kihúzná a mérget?~ 757 III, 64 | a kendõcske, hadd tegyem , puhán, gyengén, ígyugye 758 III, 65 | Sármány, Tüzes! Gyi te! Hophó! ne menjetek valahogy a kövezetre!~ 759 III, 65 | miatt nem mert vállalkozni , hogy a csónakot megelõzze 760 III, 66 | türelmetlenül, idegesen nézett .~Dercs összerezzentMereven 761 III, 66 | No, hát mire gondoltad magadat?~- Éljen a haza - 762 III, 67 | egyik névjegyét, melyre van ragasztva annak a deszkának 763 III, 67 | játszani a patrónust. Kevély , hogy nálánál szegényebbek 764 III, 69 | még egymegint egy korty … Õexcellenciájának étvágya 765 III, 70 | Laucsik idegenül tekintve .~- A tekintetes úrnak tetszett 766 III, 70 | aki meg nem issza - mondta kevélyen.~- Kár, hogy olyan 767 III, 71 | eget, így azonban még van lehetõség.~Legérdekesebb 768 III, 72 | Kristóf habozva nézett fel , azt hitte, tréfál.~- No, 769 III, 72 | instanciával.~- Nem érek most. Nem kell beereszteni. 770 III, 72 | ha ugyan emiatt nem kell nagyobb stempli.~Nagyban 771 III, 72 | súgta Ács uram. - Kacsints fiacskám édesdeden. Úgy 772 III, 76 | becsületes ember a János. merném bízni a lelki üdvösségemet. 773 III, 76 | gyöngéden, részvéttel nézett , mintha sajnálná, hogy le 774 III, 79 | Nagy szemeket meresztettem .~- Ugyan ne okoskodj, kérlek… 775 III, 79 | vissza.~- Ej, kopé, kopé! akartál most szedni. A rövidlátásomra 776 III, 83 | lészen mind a kettõnek.~ egy esztendõre, zimankós 777 III, 83 | univerzitásokra. Hadd ragadjon ott egy kis élet!~De a nagyasszonyt 778 III, 83 | Mennyi, de mennyi élet ragad !~Úgy látszik, mintha az 779 III, 83 | vagy se az édesanyját.~ egy hétre már maga Pappné 780 III, 83 | agyonlõtte magát. A fátum készté talán, mely örökké a sarkában 781 III, 83 | víg! Mennyi élet ragadt !~…Boldogtalan asszony, de 782 III, 83 | nemcsak a halált szedte , aki azt hitte, hogy lekaszálta, 783 III, 84 | bocs. No, szépen vigyáztunk ! Hamar utána a pesztonkát! 784 III, 87 | fickó volt: engem segített erre a pozícióra, mert tõlem 785 III, 89 | Az bizony talán nem ért megteremni. Úgy jártunk, 786 III, 92 | volt is az, gyanakodtam .~- éjszakát, Pista.~- 787 III, 94 | gazfickómár rég gyanakodtam Zsófia merengõ arccal hallgatta, 788 III, 94 | békülésre.~Mikor három évre , újra Zólyomban tölté a 789 III, 96 | következõ. Vagy õk unnak arra, akinél szépelegnek, 790 III, 96 | megbosszulja, ha pedig õ unt valakire, azt is megölte, 791 III, 96 | törnieMost is itt van az alkalom. Lépjen fel a 792 III, 96 | én becsukva? - ordított Béler.~Elek István uram 793 III, 96 | Mindenünnen a napfény sütött .~De mihelyt az esetet kérdezgette, 794 III, 97 | hol a jobb világítás esik …~Útitársam elõvette vázlatkönyvét, 795 III, 100| egyik kezével, látván, hogy akarok gyújtani, udvariasan 796 III, 101| magunkra, mert nem érek majd megbeszélünk máskor 797 III, 102| saját arcképemre nyitottam , midõn az alispán odaszólt 798 III, 102| Megállj, ne mozdulj! - rivallt .~- Mi közöd belém, te veres? - 799 III, 104| most mintha nem emlékezne , se interest nem fizet, 800 III, 104| meguntam a keresetet, nincs is szükségem, hála istennek. 801 III, 105| fogadott. Visszaemlékeztem a tegnapi ünnepélyrõl, õ 802 III, 106| kulcs.~- A kulcsokról tán lehetne jönni - véleményezé 803 III, 107| hajlam; mindenki azért adta a szavazatát, hogy többi 804 III, 107| felé, mikor szembe nyitja az utcaajtót a kaszinóba 805 III, 107| marha kit keres? - förmedt Nagy István zordonan.~- 806 III, 107| valóságos diadalünnep volt néhány hétre, mikor a négy 807 III, 108| el volt ez így, míg Mária nem unt arra a kedvtelésre, 808 III, 108| bolonddá tenni - förmedt Mária -, mint ahogy már 809 III, 109| beszéd ez! Ki szedhette az apámat? Hiszen éppen 810 III, 110| népértisten nekino, kezet !~Giléty alig várja, hogy 811 III, 111| bandáért.~A pincér nagyot néz , de nem mer ellenkezni. 812 III, 112| szakállal is hazafi. Ott van a példa Tóth Vilmos, akit 813 III, 112| hirtelen és örömmel állott , hogy a népszerûtlen tárgytól 814 III, 114| hogy délután nagy dolog vár ; a programbeszédét kell 815 III, 114| rajta.~- Akkor hát ön tette azt - mond az asszonyság 816 III, 115| azon nyomban.~- Ne hallgass , istenem, ne hallgass, ki 817 III, 115| harangozáskor tizenkettõt vágat . Ez az én alispáni végrendeletem. 818 III, 115| Kapornoki -, az én pincémre nem akad idegen élõ ember, 819 III, 116| Fájt a szíve, nem volt ereje odanézni, hanem a 820 III, 117| dolog míg ott reformra adják a fejüket. A magyar ember 821 III, 117| Õk magok készen voltak .~Ebbõl a fából van a magyar 822 III, 121| dugsz úgy egy tojást, hogy ne akadjak?~De már erre 823 III, 121| szereplést, Igazi nyereség nézve, ha ezekhez a nagy 824 III, 122| inkorrektséget elkövetni. Itt van az elrettentõ példa: Füzesséry 825 III, 122| Igen, uram. Talán tudna vevõt? - kérdé egész értelmesen 826 III, 123| Megvettem: egy ügynöktõl a jogot néhány száz márkáért. 827 III, 123| Németország-szerte. Nehány napra egy tescheni kiadó visszaküldi 828 III, 123| volt akkoriban, s nem értem levelet íratni Jókainak. 829 III, 124| a kocka, s egyszersmind volt mutatva önkéntelenül, 830 III, 126| tulajdonképpen csak azért haragudtam , mert váltig lebeszélt, 831 III, 127| színkörbe. De nagy okom van , mert éjjel-nappal nincs 832 III, 128| Csiba te, Ipoly! - kiáltá öcsém haragosan. - Hát nem 833 III, 130| Tudta ez, mi a becsület. egy hétre újra benyitott 834 III, 131| a birtok.~- Itt a kezem - felelte mohón a fejedelem -, 835 III, 132| Igazán lekötelez vele. Kezet , hogy megteszi.~Kezet adtam, 836 III, 132| volt-e a Gályon? - kiáltok messzirõl.~- Voltam, voltam - 837 III, 135| magam is beletörõdtem.~Hanem két évre meghalt a szegény 838 III, 136| kend bennünket - kiáltja szemrehányóan Lábatlan Gergely -, 839 III, 136| dicsõség, ahol a szégyen üljön a horpadozó romokra.~A magyar 840 III, 139| is elsül, de nem számít .~No, az elsült. Grubics 841 III, 142| dolga van, miszerint nem ér , hogy nekem is adjon belõle. 842 III, 142| megtanít urambátyám, ha ér - szóltam tréfálkozva.~- 843 III, 142| háza elõtt, hogy a törvény ne ösmerjen. Nagy Ambrus 844 III, 142| egy szakajtóba, és ültess egy anyatyúkot, majd kikölti 845 III, 143| õ vigyázna rájok!~- Van ok elég. Apja, nagyapja, 846 III, 144| hadnagy, egy szúnyogra ült , Kartalyiné asszonyom lapáton, 847 III, 144| debreceniek mind megesküsznek , hogy éppen úgy nem került 848 III, 144| akar kegyelmed? - förmed a professzor, ki jól ösmerte 849 III, 144| Egy egész életet szántam , míg megszereztem…~- De 850 III, 145| Minden egyebet. Itt a kezem .~Károly úgy tett most, mint 851 III, 146| valami fehér kotlós tyúk ülne , letelepült a köd, és eltakarta 852 III, 147| képviselõ. - Hogyha reflektál , hát jöjjön.~- Ez lesz leghelyesebb.~ 853 III, 148| néktek, két oldalról száll fedeleitekre a veres kakas.«~ 854 III, 148| fõtisztelendõ uram, de nem szorultam , mert magamnak is bedobott 855 III, 148| becsületes magyar parolám , tisztelendõ úr, hogyha 856 III, 148| hogyha az apám kezet adott , hát visszajött a halál 857 III, 148| de vármegye mégis talál modus vivendit, így szólhatni:~» 858 III, 148| úgyis az, hogy vagy õk unnak arra, akinél szépelegnek, 859 III, 148| szépelegnek, vagy az un õreájuk.~A kátányi kastélynak 860 III, 148| aki mit tudott, akár volt szüksége a bárónak, akár 861 III, 148| Asszony soha nem viselt gondot addig, míg apja nehány 862 III, 148| némelyik a fejét rázta .~- Hiszen csak nem bolondult 863 III, 148| A szegény tót falvakban sem gondolnak az alkotmányra, 864 III, 148| de még így is alig akadt ember.~»Nem merem elvállalni, 865 III, 148| is azt cselekedte, hogy néhány óra múlva, ahogy 866 III, 148| Falujabeli fuvarosok akadtak , fölszedték, és hazahozták. 867 III, 148| egyrészt a fátum nehezedett , másrészt a bosszúvágy sarkallta.~ 868 III, 148| mindegy, arra a szomjas ember sem gondolhat, hogy honnan 869 III, 148| Mindenünnen a napfény sütött , sohasem volt még õ ilyen 870 III, 148| processzió közt esküdözött , ott volt a tekintetes úr 871 IV, 1 | semmit, csak jelezi: »Megy a szellemi kártya«… Dejszen, 872 IV, 1 | egy futó pillantást vetve .~Sötét kartonruha volt rajta 873 IV, 1 | tompán, rekedten. - Nem érek , kérem a stúdiumok miatt.~( 874 IV, 1 | hirtelen egy égõ üszök esnék . Megcsókolt. Belékábultam, 875 IV, 3 | nem szerény, azt mondják , hogy tolakodó, ha pedig 876 IV, 3 | bolondjába azt nem mondja valaki:~- Nini, ennek a 877 IV, 3 | mennyi büntetést szabjunk ?~- Azt gondolom - felelte 878 IV, 6 | Hát mármost ki vállalkozik , hogyha õ a ti kívánságtokról 879 IV, 6 | elsápadott, szörnyen hatott , megrendítette az a levélke, 880 IV, 7 | fújták a kürtöt, nem felelt csak az erdõ. Egész nap 881 IV, 8 | riadalomhoz képest, mikor egy esztendõre hozzánk jött 882 IV, 13 | kell érnie, ha annyit adtak .~Az ezüstmûves a fejét rázta, 883 IV, 13 | akkor tizenöt forintot adjon .~- Az ám, csakhogy ez nem 884 IV, 13 | legfeljebb négy forintot adhatok .~Káromkodtam egyet, s aztán 885 IV, 15 | listáról.~- Meghalt! - kiáltá száz meg száz torok.~- Mamám, 886 IV, 15 | annyi száz ember mondta határozottan, és szegény 887 IV, 15 | viháncolással kezdtek kapaszkodni , ki a lábán, ki a karján.~- 888 IV, 16 | menni. Elmúlt a félév, s még egy negyedév, és mrs. 889 IV, 17 | feje fölé, s alulról sandít hosszadalmasan.~- Hogy ez? - 890 IV, 21 | Huszonnégy botot vágattam Azt mondják, hogy a szentmise 891 IV, 21 | alatt tesz ilyet!~- És már is verette az illetõ huszonnégy 892 IV, 21 | összevont szemöldökkel.~- én, azon melegében.~- De, 893 IV, 22 | mellette levõ székbe, és akartam gyújtani, de nem 894 IV, 23 | Mert noha nem szavaztam a programjára, mégis szeretném 895 IV, 25 | többséget megcsinálni.~Ott van az eleven példa: a báldi 896 IV, 25 | vezetett, s nem is volt szüksége senkinek, csak 897 IV, 25 | miniszteri tanácsosok emlékeztek , és elreferálták.~Én azonban 898 IV, 25 | teendõi közepett nem ért eleget forgolódni modorú 899 IV, 27 | s elkeseredve gondoltam , hol hálok az éjjel, amikor 900 IV, 28 | mentét.~A fejedelem csakugyan hagyta magát venni, s mikor 901 IV, 32 | cserjésbõl egyszerre szemben jött fõtisztelendõ Padra Pál 902 IV, 32 | van neked a földesúrral?~- akar beszélni, hogy õt szeressem.~ 903 IV, 32 | Megígértem, ha szükség lesz , segítségül hívom az Istent. 904 IV, 32 | hát, mi az ott? - rivallt az úr.~- Maga a Jézus Krisztus - 905 IV, 33 | kitõl tudja.~- Itt a szavam .~- Most már elárulhatom: 906 IV, 35 | ember kíváncsian emelte a szemeit.~- A mi árvaszékünknél - 907 IV, 37 | nagyon megnyerte a tetszését. nehány napra az összes hazai 908 IV, 37 | komoly képet vágva süvített : »Nyújtsa ki rögtön a nyelvét«, 909 IV, 39 | sok-sok esztendeig büszke volt , hogy ilyen füve van, s 910 IV, 41 | fiakkeros, aki emlékezett , hogy az uszolai országúton 911 IV, 41 | kérdeztem is Antostól, de nem ér a szenvedélye miattmindig 912 IV, 42 | Szegény osztályülések, ezekre lehet kenni mindent!)~A 913 IV, 44 | fogról sem ösmertek volna . Jegyezze, meg hogy a halál 914 IV, 45 | kecskéknek való az!~Dákos uram nem ért elmenni az osztályhoz. 915 IV, 45 | vele, nekem szükségem van .~- Lehetetlen onnan, kérem, 916 IV, 45 | a nagyságos úr is alszik egyet.~Az alku, bár még 917 IV, 45 | ha Demethey szemet vet !« »El ne pocsékold, sógor!« 918 IV, 45 | a szabó ájtatosan emelve szemeit.~- Aki egyszer ebbe 919 IV, 46 | Stevó.~- Úgy, úgy - hagyta a török vezér. - Hiszen 920 IV, 48 | esztendõben egy katonatiszt vetett szemet a bálokon, és rá 921 IV, 48 | rá szemet a bálokon, és a böjtben megkérette.~- 922 IV, 48 | katonával eredt szóba, ki nem ismert a köpenyébe burkolt 923 IV, 48 | leányocskám.~- Itt a kezem .~Ezen ígéret után édesapja 924 IV, 48 | Mondhatom kíváncsi vagyok .~- Mikor a ház fundamentumát 925 IV, 49 | István.~- Limlom - duplázott Igati uram.~- De valamit 926 IV, 50 | hogy lõni lehetett volna . A tisztást egy kis ér szelte 927 IV, 50 | a mézes heteket.~Társam akart lõni, de aztán meggondolta 928 IV, 51 | rászedem is õket, úgy szedem , hogy igazságot osztok.~ 929 IV, 52 | orvosságra., azért határozta magát, hogy ülni fog.~- 930 IV, 53 | kap (Isten neki, szánjunk tíz forintot), a leány nagy 931 IV, 55 | terhe alatt. Vigyáztam is , mint a két látó szememre. 932 IV, 57 | egész tarisznya órát bíztak , hogy vigye el, és igazítsa 933 IV, 57 | sok érdekes dolgot bíz a hit az ördögökre is.~Hiába 934 IV, 59 | üveges szemeket meresztett , mialatt az arca papírszínûre 935 IV, 63 | királytól.~Az apám segített is , de csak ígéretekben. Minden 936 IV, 63 | míg nyerget nem lehetett tenni, de nekem így is elég 937 IV, 65 | szükséges, hogy utasítást kapjon a törvényszékrõl. Meg is 938 IV, 67 | rongyos ködmönt, feladták a cifra dolmányt, a sarkantyús 939 IV, 67 | prüszkölõ paripa. Felült Czanyuga uram kevélyen s 940 IV, 69 | olyan odaadással fújták a füstöt, mintha napszámba 941 IV, 70 | nagyon szép prémium volt kitûzve.~Ki volt mondva, 942 IV, 70 | Helyes, tegyük fel - hagyták a tanácsnokok.~A nép röhögött.~ 943 IV, 70 | parasztember.~- Hová való? - riad a szabó.~- Szögedébe - mondja 944 IV, 72 | hadvezér lenne. Beszéld , kérlek.~S meg is indult 945 IV, 77 | mennyi lélekmûveltség ragadt !«~Kiküldte a kis-gombai 946 IV, 77 | nyomban meg is jegyezte az egyik bíró (aki nekem 947 IV, 79 | felszólalnia, mert fogadása van .~- Hogyan? Fogadás? Miféle 948 IV, 83 | olvasást, de a gróf annyira volt szokva a zsongásra, 949 IV, 83 | vigyázzak, s figyelmeztessem a bediktálásnál, nehogy 950 IV, 85 | nevû hajadon leánya még sem hederített.~Pedig ez 951 IV, 85 | hadnagy, egy szúnyogra ült , Kartalyné asszonyom lapáton, 952 IV, 85 | debreceniek mind megesküsznek , hogy éppen úgy nem került 953 IV, 85 | fogadott, aki tisztogatott .~Az inast Bugyi Andrásnak 954 IV, 85 | akar kegyelmed? - förmed a professzor, ki jól ösmerte 955 IV, 85 | pillantásokat vetegetett . Együtt fecsegtek, éldelegtek 956 IV, 86 | No és mi az indorsata ?~- Az úristen - mint biztos 957 IV, 86 | volt az, kíváncsi vagyok ?~- Elmondtam neki: Lássa, 958 IV, 88 | báró, aki szemet vetett , úgy félig-meddig. Hiszen, 959 IV, 88 | megtörtént az eljegyzés, s három hétre az esküvő.~A 960 IV, 88 | szemrehányólag tekintett , de bizonyos öröm rezgett 961 IV, 91 | kálvinisták nem szavaznának ! Legyen hát Tülök Sámuel. 962 IV, 91 | nem akadály többé.)~Hanem is rohannak menten:~- Miféle 963 IV, 91 | Toporczy izgatottan förmedt :~- Hát akkor mit áll itt? 964 IV, 92 | anélkül ne menjen: Adja szavát .~- Itt a kezem.~Csakugyan 965 IV, 93 | És miért nem? - förmedt haragosan a közlekedésügyi 966 IV, 93 | esztendeig.~- Hát akkor? - riadt a gróf.~- Hát kérem, úgy 967 IV, 95 | göngyölgetni a mesémbe, kellene fognom az öreg Deákra, 968 IV, 95 | hét múlva jött vissza, és három hétre elvette az uradalmi 969 IV, 95 | nem adom. Fogadásom van , elsõ feleségem holttesténél 970 IV, 97 | hogy sohasem találhattak többé a szüleikre. Éhes 971 IV, 97 | bámészkodó várakozással függeszté szelíd kék szemeit.~- Gyertek 972 IV, 97 | Még egy barackot is adott tetejébe kedves mosollyal.) 973 IV, 97 | mert az inasok rég fenik a fogukat. Aztán sem a hátuljövõk, 974 IV, 97 | hatóság, várhatunk. Van idõnk. Elég fiatal a gonosztevõ.~ 975 IV, 97 | Igaz ez?~- Igaz - hagyta Szeniczey, ki tanúnak volt 976 IV, 97 | professzor urak elámulva néztek .~- Mit kíván, kis kisasszony? - 977 IV, 97 | reggelig. De jól vigyázzon , és szigorúan bánjon vele, 978 IV, 100| gyermekemet vesztem el. És még is fizessek tizenkettedfél 979 IV, 100| magunkat kinõni, kevély volt , ha a lap sokáig nem jött. ( 980 IV, 101| levelet. Eljönni nem ért . Élte a világát, udvarolt, 981 IV, 101| Megígéri?~- Itt a kezem . És hol keressem az úrfit?~- 982 IV, 102| eleven ember, aki emlékeznék kisgyermek korából. S minél 983 IV, 104| uram meg is apprehendált egyszer, de Bercsényi gróf 984 IV, 104| hogy nagy súlyt fektettek . Mert mikor 1702-ben Heister 985 IV, 105| fölébresztem. Azok a szemtelenek sem hederítettek három év 986 IV, 106| az a szerencsétlen kapta nem kiált egynémelyikre: » 987 IV, 109| volt, de a kerülete unt , akkor aztán kiküldték valahová 988 IV, 109| de ott meg a megye unt , visszaküldte képviselőnek.~ 989 IV, 109| állami jószág nem unhat . Azok roppant türelmes ingatlanok.~ 990 IV, 109| A felesége még előbb unt , mint a kerülete, elhagyta, 991 IV, 111| commotio a Gyújtson , spektabilis! - s odanyomott 992 IV, 111| nyugalommal. - El vagyok tökélve . Ön megy be elöl, én pedig 993 IV, 112| hanem ez a név nem illik , mert egy mészkõsziklás 994 IV, 113| várat, s Keve vezér tette a kezét.~Nagyfontosságú 995 IV, 113| pogány, mert Perényi Péter nemsokára visszafoglalta.~ 996 IV, 114| KERESDI VÁR~1886~Azért mondták , hogy »keresd«, mert nem 997 IV, 114| az eltévedt utazó bukkant s akkor aztán azt is hihette 998 IV, 117| a nehéz nyavalya gyûjjön arra a gazemberre!~Arca 999 IV, 120| köszöngettem neki, kacsingattam , mindenütt nyomába jártam, 1000 IV, 121| de Herke János megfelelt :~- Az onnan van bácsi, mert


1-500 | 501-1000 | 1001-1077

Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License