1-500 | 501-978
Rész, Fejezet
1 1, 1 | el a fogékony talajban.~Oh! Mint vágyott egy tüzes
2 1, 1 | könyvre szokta költeni pénzét. Oh, miért is nem kérdezte meg?~-
3 1, 1 | egészen puszta a kalapja.~Oh, bizonyosan semmi másért!~
4 1, 1 | szívének kõbõl kell lenni!…~Oh! Nem szabad annak szeretni
5 1, 1 | a felsõbbség ellenében. Oh népfelvilágosodás, jöjjön
6 1, 1 | cikázott végig a beborult égen. Oh, bár csak ne cikázott volna!~
7 1, 1 | sóhajtását, ahová parancsolják. Oh, bizonyosan.~Nagyon szívébe
8 1, 1 | lassankint mérgezték meg lelkét.~Oh, ha azt akkor tudta volna!
9 1, 2 | félisten, vagy tudom is én, mi. Oh, ha most látnád! Egész Bécs
10 1, 2 | gondoltam azokra az idõkre.~- Oh! én is, nagyon sokszor,
11 1, 3 | össze a kijött számokkal.~Oh, ez a gyönyör kifizethetetlen,
12 1, 3 | ékesszólásával nagyon megdicséri.~Oh, kedves együgyû népem, de
13 1, 3 | abban: »Tekints le rám! Oh, szánj meg engem!« és volt
14 1, 3 | Attól olyan fekete a lelkem. Oh, ha látnák nagyságos urak,
15 1, 3 | akkor Péter?~- Hogy hol-e? Oh, te ártatlan mamlasz leány
16 1, 3 | Hát te még ezt sem tudod? Oh, te kis csigabiga!~A kis
17 1, 3 | talán a tiszteletessel. Oh, nem - azok kinevetnék,
18 1, 3 | Nem tudom, mit akarhat.~Oh, én kedves mátkám, ha tudnád
19 1, 3 | ölelésnek, nézte végig Marcit.~Oh, csakugyan nem álom, Marci
20 1, 3 | még százszor gazdagabbá. Oh, az a kézszorítás több volt
21 1, 4 | a megbánás éles késével. Oh, mint sajog az élõ rovás,
22 1, 4 | isten!… - kiáltá rémülten.~- Oh, ez nehéz nap, én istenem,
23 1, 4 | Nem ígérhetem bizonyosra.~Oh, milyen szomorú hangon mondta!~
24 1, 4 | Boriska nem egyezett bele.~- Oh, maradjunk még legalább
25 1, 4 | karcsú derekát szorítja. Oh, kárhozat! Ki tudja, mit
26 1, 4 | esdõleg emelte férjére.~- Oh, még egy félóráig… Csak
27 1, 4 | kezeiben melengette kezeit.~- Oh, milyen hidegek, mint a …~»
28 1, 4 | és az éghez fohászkodott.~Oh, csak legalább egy szót
29 1, 5 | võlegényül a magyar nemzetet.~Oh, milyen eljegyzés volt ez!~
30 1, 5 | fitymálva mondhatja neki:~- Oh, az még mind csak semmi.~
31 1, 5 | úgy »junctim« borzasztó.~Oh, ez a junctim!~Az akkori
32 1, 8 | szeretett fõnök távozása kelt.~Oh, az nagyon szép, õszinte
33 1, 8 | tartózkodnod Szegeden.~- Oh nem. Itt az idén nem lesz
34 1, 8 | nógatni fog a gondolkozásra. Oh, a kedves nagynéni, az majd
35 1, 8 | Egy-két szavam lenne…~- Oh, oh… - dünnyögé az öreg
36 1, 8 | Egy-két szavam lenne…~- Oh, oh… - dünnyögé az öreg Bike,
37 1, 8 | Veronka nem engedte.~- Oh, maradjunk még legalább
38 1, 8 | karcsú derekát szorítja. Oh, kárhozat! Ki tudja, mit
39 1, 8 | esdõleg emelte Bikére:~- Oh, még egy félóráig… csak
40 1, 8 | kezeiben melengetve az övéit.~- Oh, milyen hidegek, mint a…~»
41 1, 9 | idõs õméltósága volt.~- Ah! Oh! - kiáltá Kléner - ez nem
42 1, 9 | tagadhatja meg Krupicsek úr sem.~Oh nem! Krupicsek úr ezt nem
43 1, 9 | ismerem ezt az »urat«.~- Oh! Oh! No persze! Majd el
44 1, 9 | ismerem ezt az »urat«.~- Oh! Oh! No persze! Majd el is feledtem
45 1, 9 | elé édes ravaszkodással:~- Oh, a szarka… A kedves szarka,
46 1, 9 | tegnapelõtt. Minden órán várjuk.~- Oh, bárcsak jönne már - jegyzé
47 1, 9 | Márpedig a szegény Boriska…~- Oh te! Oh te! - kiáltott föl
48 1, 9 | szegény Boriska…~- Oh te! Oh te! - kiáltott föl Boriska
49 1, 9 | keresztülesett ezen is. Oh, szinte jó, hogy kiböffentette
50 1, 9 | mindjárt megölt volna. Oh, az irtóztató volt, midõn
51 1, 9 | Hogyisne…~- Igaza van… Oh, oh! annyira szórakozott
52 1, 9 | Hogyisne…~- Igaza van… Oh, oh! annyira szórakozott az
53 1, 9 | tetszetõs, formás szalmakalap. Oh! mennyire illett neki kerek,
54 1, 9 | találtam Borcsát.~Elbeszélte, - oh minek is beszélte el! -
55 1, 9 | kegyetlenül marcangolta.~Oh, ez nagy kín volt. Kijátszottnak,
56 1, 9 | mint ma, midõn rám nézett. Oh, ez a vidámság végsõ döfés
57 1, 9 | egész tanulmány, bíró úr!…~- Oh! Oh! Ön igazán élénk öreg
58 1, 9 | tanulmány, bíró úr!…~- Oh! Oh! Ön igazán élénk öreg úr!…~-
59 1, 9 | hangot nem volt képes adni.~- Oh, oh, oh! - gagyogta a jeles
60 1, 9 | nem volt képes adni.~- Oh, oh, oh! - gagyogta a jeles
61 1, 9 | volt képes adni.~- Oh, oh, oh! - gagyogta a jeles férfiú.~-
62 1, 9 | a jegyzõ és az orvos.~- Oh, oh - hajtá egyre Kléner
63 1, 9 | jegyzõ és az orvos.~- Oh, oh - hajtá egyre Kléner úr.~
64 1, 9 | egy prüsszentés, egy-egy »oh, oh« fölkiáltás jelezte
65 1, 9 | prüsszentés, egy-egy »oh, oh« fölkiáltás jelezte hogy
66 1, 11 | is rá némi gyanúok.~- Ah, oh! - hangzottak fel a kíváncsiság
67 1, 11 | Összeszorította a fogait dühösen: »Oh, ha kezembe kerülhetne az
68 1, 11 | pirongatta Tereskey.)~Oh, be soká tartott, oh, be
69 1, 11 | Tereskey.)~Oh, be soká tartott, oh, be nehéz volt kivárni,
70 1, 11 | nem szabad föltenni sem.~- Oh, kérem - vigyorgott Blózik
71 1, 11 | Vallatni a falu szemeláttára. Oh, nem! Én rajtam ne keressék
72 1, 11 | zuhant bele az egyik lábával. Oh, be jó szerencse, hogy nem
73 1, 11 | mellényke volt az elsõbb. Oh, milyen érzés az!… Bizsergett
74 1, 11 | Hátha doktor volna az ember. Oh, szegény kis lábacskám!
75 1, 11 | olyan hidegen, Apolka?~- Oh - szólt az arcát Sótony
76 1, 12 | nekünk enni itt mindjárt?~- Oh, te kis csacsi… nem úgy
77 1, 12 | fogok menni a királyhoz!~- Oh, oh, te szerencsétlen! Hol
78 1, 12 | menni a királyhoz!~- Oh, oh, te szerencsétlen! Hol szedted
79 1, 12 | Megfogtak és megettek!~Ah? Oh! Ilyen feleletre nem számítottak!~
80 1, 12 | lesz lekötelezve ezért. Oh, bárcsak a nénémet is megmentette
81 1, 12 | talán össze is jöhetne vele.~Oh, be ragyogóra színezte ki
82 1, 12 | Ez lesz az elsõ utunk.~Oh, be szép lesz, be gyönyörûség
83 1, 12 | megyünk a hintón aztán? Oh, be nehéz fejed van! Hát
84 1, 12 | ellenére fejérõl a süveget.~- Oh, fenséges uram, ismerem
85 1, 12 | nyitja meg a börtönöket. Oh, kedves testvérem, csakhogy
86 1, 12 | gyöngéden visszatartotta:~- Oh, nagy jó uram; nem oda Buda!
87 1, 12 | a ma született gyermek. Oh, öcsém, mennyit szenvedtem
88 1, 12 | könnyeket a szemeibõl. - Oh, felséges uram, oh felséges
89 1, 12 | szemeibõl. - Oh, felséges uram, oh felséges uram! - kiáltá
90 1, 12 | Igazán te vagy? Megjöttél? Oh, kedves kutyácskám, csakhogy
91 1, 12 | legverõfényesebb örömben tündökölt.~- Oh, istenem! Sohasem leszünk
92 1, 13 | minden szívdobbanásom az övé. Oh, istenem! dehogy is akarom
93 1, 13 | De mikor csak egy van! Oh, istenem! csak egyetlenegy!
94 1, 13 | maga iránt, Druzsba úr. Oh, ha belém látna Druzsba
95 1, 13 | sipsirica Krakkóban van.~- Oh, te bolond fantaszta - förmedt
96 1, 13 | roskadt a pedellus vállára.~- Oh, Kutorai, bár látna engem
97 1, 13 | hadonászva a kezével. - Oh, hogyisne! Csak õrült ilyet
98 1, 14 | paradicsomkertnek ezt az ékességét. Oh, bocsáss meg, Albertus!
99 1, 14 | És újra rámosolygott. (Oh a nõk! azok nem változtak
100 1, 14 | leggazdagabb egész Nápolyban.~- Oh Albertus, a te jóságod mindeneket
101 1, 14 | Akkor még boldog voltam. Oh, milyen ádáz végzet, mely
102 1, 14 | másfél ölnyire.~- Huh, hu! Oh, oh! - hangzott a nép közt. -
103 1, 14 | ölnyire.~- Huh, hu! Oh, oh! - hangzott a nép közt. -
104 1, 14 | halkan, szemrehányón mondá:~- Oh barátom, miért nem hagytad
105 1, 14 | üldögélni ilyenkor a lugasban.~Oh, hogy dobogott az Albertus
106 1, 14 | engedte a gyönyörû bokáját. Oh, be szemvakító!~Albertus
107 1, 14 | Ez is valami efféle lesz. Oh, hisz ha az én kezem alatt
108 1, 14 | vitte - hajtotta a madame. - Oh, oh!~- Mit fog mondani a
109 1, 14 | hajtotta a madame. - Oh, oh!~- Mit fog mondani a világ? -
110 1, 14 | Mégis a te fészked.~(Oh jaj, milyen fészek! Hogy
111 1, 14 | bûnbocsánatot.~Péter fölkacagott:~- Oh, te képzelõdõ! A dolog nagyon
112 1, 14 | mozdulnak meg a kritikusok:~- Oh, oh, nem igaz, sem a mesék,
113 1, 14 | meg a kritikusok:~- Oh, oh, nem igaz, sem a mesék,
114 1, 15 | alak, koronával a fején. Oh, de bosszankodott Beatrix,
115 1, 15 | de bosszankodott Beatrix, oh be nézegette, mikor ott
116 1, 15 | teljesen meg nem menekül (oh, mintha menekülni kellene
117 1, 15 | kanyarodnak a periódusok, oh be kár, be kár, hogy a király
118 1, 15 | úgyis vacantia van.~- Ah! Oh!~A meglepetés felszisszenései
119 1, 15 | kezemben lesz. Lám, itt is van! Oh istenem, milyen gyönyörû
120 1, 16 | valamikor múlt két esztendeje.) Oh, be szép lány volt akkor
121 1, 16 | Verhovinán.~- Kicsoda? A király? Oh, hogyisne! Hol van most
122 1, 17 | Kaszpereknét. Ilyenek az asszonyok! Oh, be szépen vette ki magát
123 1, 17 | hallhatóan mondá:~- Mindenben.~- (Oh, a kujon! dünnyögte magában
124 1, 17 | pálinka-szaggal, a tanúk leheletével. Oh, milyen falánkul, mohón
125 1, 17 | felrántotta a fedelet.~- Ah! Oh! - morajlott és hömpölygött
126 1, 17 | fõpiacig kígyózott.~- Ah! Oh! Benne van.~Valóban ott
127 1, 17 | mulatságát. Magától kitelik. Oh, oh, kormányzó, maga mégis
128 1, 17 | mulatságát. Magától kitelik. Oh, oh, kormányzó, maga mégis kegyetlen
129 1, 17 | Természetesen nem.~- Oh, be kár! Hiszen akkor mi
130 1, 17 | orrhangját vette föl.~- Oh, hó, hó! Hisz ön egy naiv
131 1, 17 | találni.~Aztán elmosolyodott…~Oh, szegény városi tanács!
132 1, 18 | Alkalmasint valami zsidó! Oh, de isten ellen való vétek!
133 1, 18 | megpróbálta és nagyban sikerült. Oh, a Pálfa mindenre képes
134 1, 18 | lett azóta, eladó leány. Oh, be szép lehet. S ahogy
135 1, 18 | megvehessem?~- Többnek kell lenni. Oh, többnek. A Ferkónak nagy
136 1, 18 | szegzõdtek a férfira, és az arca, oh az arca, az olyan tiszta
137 1, 18 | tartozunk a lakodalmas néphez. Oh, nem. Most este eltört a
138 1, 18 | kiugrott fürgén az ágyból (»oh, be szép növése volt!«),
139 1, 18 | elmélázva. - Régen volt az… oh, régen volt az. - Arca szokatlan
140 1, 18 | hangon és az orrához vitte. Oh, de bódító, de kedves! Rajta
141 1, 18 | megtakarított ötezer forintom.~- Oh, te Harpagon! Hát aztán?~-
142 1, 18 | hanghordozás; hasonlóval felelt:~- Oh, én természetesnek találom
143 1, 18 | Erzsike kíváncsi volt:~- Oh, bácsikám - kérdé naivul -,
144 1, 18 | szereti a szegény apját.~- Ah, oh, a szegény atyját! - szólt
145 1, 18 | Alkalmasint valami zsidó. Oh, de isten ellen való vétek!
146 1, 19 | szórakozottan felelte:~- Az elsõ? Oh, az igen egyszerû, kedves
147 1, 19 | inkább szapulták az asszonyt. Oh, nincs abba annyi szemérem
148 1, 19 | különös vallomást. »Ah! Oh!« röppent el önkéntelen.
149 1, 19 | a koporsót átugrottam.~- Oh, nem azért.~- De mi az ördögért
150 1, 19 | hogy haragudhatnak azért?~- Oh, nem azért, hanem hogy nem
151 1, 19 | farkasjáték törvényes járulékát.~Oh, ez a csók! Valami csodálatos
152 1, 19 | ebben a nagy domíniumban. Oh, szegényke! szegényke!~S
153 1, 19 | szerencsétlen özvegyasszonykával. Oh, szegény ispány úr, bizony
154 1, 19 | találni az új feleségét. Oh jaj, másképp tudtak azok
155 1, 20 | elbocsátotta Moronyi. - Oh, hála istennek! Úgy kell,
156 1, 20 | asszonyka a fehér foga közt.~Oh, ti aranyos mézeshetek.
157 1, 20 | szegény kutyuskám! Bántottak? Oh, drága jószágom. Hol fáj?
158 1, 20 | Nem tudsz szólni, ugye? Oh, ha szólni tudnál, tudom,
159 1, 20 | Moronyi ünnepélyesen.~- Oh, nem. Ilyen hamar? Az nem
160 1, 20 | tíz ujját összecsókolva: »Oh lelkem, lelkem!«~Tóth Pista
161 1, 20 | Hát ki az oka? Az Erzsike? Oh, szegény kis lélek, mit
162 1, 20 | is feltûnõen elmaradtak. Oh, ezek a gonosz asszonyok!
163 1, 22 | becsapta maga után az ajtót. Oh, be nagy mamlaszok azok
164 1, 22 | is megvan a két szemem.~- Oh jaj! Van Rebék néninek talán
165 1, 22 | csapta össze a tenyerét.~- Oh jaj, az bizony baj! Hogy
166 1, 23 | megfaragni az elsõ verset… Oh, istenem, az elsõ vers!
167 1, 23 | hogy most hozzá menjek.~Oh, az borzasztó lenne, gondoltam.
168 1, 23 | észre se látszott venni. Oh, de ravasz, de ravasz.~Ilyenkor
169 1, 23 | hadnagy elment a levelemmel. Oh, borzasztó, borzasztó. Ilyesmi
170 1, 23 | esett volna le a szívérõl.~- Oh, no - mondá apró lépteit
171 1, 23 | sopánkodásnak. »Éhen halunk… Oh, éhen halunk«, süvítette
172 1, 23 | Mit parancsol, apácska? (Oh, be édesen csengett a hangja.)~
173 1, 23 | tudtam most hova tenni.~- Oh, kisasszony, képzelje, mi
174 1, 23 | csak egy szót szóljon, oh, csak egy szót - hebegtem -,
175 1, 23 | a levelet az a hadnagy? Oh, ezek a borzasztó katonák!
176 1, 23 | Mindennap verseket írok magához. Oh, kisasszony, az életemet
177 1, 23 | és fölbukott a padlón.~- Oh, a kabátom! - jajveszékelte,
178 1, 23 | összefolyt a kép, nem lehetett. (Oh, de ostoba fejem van!)~Istenem,
179 1, 23 | mende-mondát mindkettõjüknek.~- Oh, oh - hajtotta egyre a mamám,
180 1, 23 | mende-mondát mindkettõjüknek.~- Oh, oh - hajtotta egyre a mamám,
181 1, 23 | mögött ült. Igen, igen: oh milyen ostoba voltam! -
182 1, 23 | felmordul: »Adós, fizess!«~Oh, talán jó is, hogy csak
183 1, 23 | meleg, enyelgõ hangján:~- Oh jaj, te cinkos! Valld be
184 1, 23 | elhelyezkedvén a kocsiban.~- Oh, és még azt mondjátok, hogy
185 1, 23 | nemesember-e ez a Dubek úr?~- Oh, hogyne, hogyne, zöptaui
186 1, 24 | is lesz hely? - kérdém.~- Oh, hogyne! Ötven és néhány
187 1, 24 | fiamat. Az egyetlen fiamat. Oh, ha az anyja élne. A gõgös
188 1, 24 | szereti, mint a javítást. Oh, ezek a javíthatatlan katonák!~-
189 1, 24 | nemességtõl.)~- Ah, az udvar?~- Oh, igen -, folytatá elszomorodva -,
190 1, 24 | nyakába esvén Divékynek: »Oh, te grobian, te grobian!«~
191 1, 24 | az a sok másli, toldalék… Oh, az a sok toldalék… ~Az
192 1, 24 | kezdetû opera-áriával: »Oh, éj, te megtudod…«~Vigyorogtak,
193 1, 24 | Becsületemre, zöld vagy, cimborám. Oh no, majd meglátod a virradatnál,
194 1, 24 | kötelezvényével csak nem úgy van?~- Oh jaj - nevetett Bogozy, olyan
195 1, 25 | zavartan dadogta:~- Nem, oh nem. Esküszöm, nem.~Lesütötte
196 1, 26 | pedellus, aki kongatta! Oh, be szeretném látni a tantermeket
197 1, 26 | vidéken laktam utoljára. Oh, istenem! a ház már nincsen
198 1, 26 | a levegõben.~De jó volt, oh, de jó volt, mikor még odajártunk
199 1, 26 | jobbra-balra. - Ugye, mulattak jól? Oh, hogyne. A Blahunka Jankó
200 1, 26 | apró, ravasz szemeit.~- Oh, ín fõispankam, ín vezírem.
201 1, 26 | igazat, ha te se nem adsz? Oh, ín szegíny hangya. Mit
202 1, 26 | könnyei is csurogtak.~- Oh, de fölséges tréfa, oh,
203 1, 26 | Oh, de fölséges tréfa, oh, de kapitalis egy tréfa,
204 1, 26 | mozdulatot tett a kezével.~- Oh, te bolond! Majd adna nekem
205 1, 26 | lehetett beszélgetni.~- Oh, te kedves kis Hanka, látod,
206 1, 26 | minden meglepetés nélkül.~- Oh, hogyne? Te vagy a poétás
207 1, 26 | lesz, valóságos mentsvár. Oh, te okos kis Hanka, engedd
208 1, 27 | maradnia. S az újakban? Oh, az újakról már elmondtam
209 1, 27 | pofont mért a bal orcájára.~- Oh te, kis cukros lajhárkám!
210 1, 27 | ember egy riska tehenet.~Oh, mennyi apró tragédia itt
211 1, 27 | a könnyei is csurogtak: »Oh, te bolondos Filcsik, te
212 1, 27 | rendelte meg nálam.~Ah, oh! Persze, hogy persze. Ez
213 1, 27 | hallottál panaszkodni: »Oh jaj, nincs elég pénzem«,
214 1, 27 | nincs elég pénzem«, vagy »Oh jaj, nincs elegendõ egészségem,
215 1, 27 | hallottál még panaszkodni: »Oh jaj, nincs elegendõ eszem«,
216 1, 27 | az a topánka, te Judit?~- Oh istenem, dehogy! (Zokogásba
217 1, 27 | amikor vetkõzõdik?~- Az más. Oh, de cudar vagy ma, kis báró.~-
218 1, 27 | a karjaiba szorította:~- Oh, te rossz Mimike! Oh, te
219 1, 27 | Oh, te rossz Mimike! Oh, te bolondos kis fityfiritty.~***~
220 1, 27 | tetszik, de ázs lehetetlen. Oh jaj nekem, jaj nekem - tört
221 1, 27 | imádkozott volna õfelsége): »Oh, istenem, uram, nem bírom
222 1, 27 | nincs-e közelben áruló szem.~Oh, mindenütt csak a holt természet
223 1, 27 | sziklatetõn. Ah, egy szarvas!~Oh, istenem, azok a nagy agancsok
224 1, 27 | az? - riadt fel a báró.~- Oh, semmi, báró úr. Én vagyok
225 1, 27 | diókkal, mint õ Krúdyt. Oh, te gonosz fekete, csúnya
226 1, 27 | írói észre sem vehették. Oh, istenem, bocsásson meg,
227 1, 27 | megbizsergett, a fejéhez kapott. Oh jaj, mi volt ez? Istenem,
228 1, 27 | oda az iratokat Krúdy? S oh, az a hang! Mi volt az a
229 1, 28 | egy pohár borocskámat?~- Oh, kérem.~Lerakta holmiját
230 1, 28 | mi elmegyünk lefeküdni.~- Oh, hogyne. Persze, az utolsó.
231 1, 28 | nem engedett felkölteni… « Oh, Nikoláj, ha felkölteném,
232 1, 29 | egyik, hull le a másik… Oh, az irigy kutya! Elfújja
233 1, 29 | ütött be köztük a nyáron. Oh, istenkém. Mind kidöglöttek.
234 1, 29 | istenkém. Mind kidöglöttek. Oh, a szegény sertések. Egy
235 1, 29 | leány sajnálkozó hangon. - Oh, istenem, istenem, de kellemetlen.~-
236 1, 29 | ne dorgálja a leányát.~- Oh, te istentelen pokol lánya,
237 1, 29 | egy pap egy asszonysággal! Oh, jaj, istennek báránya,
238 1, 29 | segíthetnék valamiben?~- Oh nem, köszönöm - felelte
239 1, 29 | nyugtatá meg a férfi.~- Oh, istenem! Nem mászik az
240 1, 29 | helyzet, a kedves homály… Oh, asszonyom, kinek volna
241 1, 29 | ruhát választja palástolóul. Oh, Szent Péter, Szent Pál,
242 1, 29 | Persze, az is langweilig?~- Oh istenem, dehogy, de egy
243 1, 29 | hogy meghalt?~- Tudom. Oh, hogyne! De én sohase sajnálkozom
244 1, 29 | rendelt és fagyos szalonnát. (Oh, a barbár!) Kozsibrovszky
245 1, 29 | tudja-e, mit tesz az?~- Oh, hercegnõ, tudhattam-e,
246 1, 29 | mást? Mikor úgy féltem. Oh, úgy féltem - szólt szemérmesen,
247 1, 29 | ha folytatása lehetne. Oh, hercegnõ, ha lehetne… ~
248 1, 29 | volt még egy kérdése:~- Oh, istenem, hiszen még a keresztnevedet
249 1, 30 | a levegõben.~De jó volt, oh, de jó volt, mikor még odajártunk
250 1, 31 | cséplésbe és nyomtatásba. Oh, ezek reményteljes, izgatott
251 1, 31 | búza-piramis túlsó oldalán. Oh, no, hiszen ez a Vince hangja,
252 1, 31 | legyen a dolog tökéletes.~- Oh bolondság! - kiáltott föl
253 1, 31 | borzadalmas. De másodszor… Oh, a másodszorban annak a
254 1, 31 | is érkezett a fürdõbõl.« Oh, istenem, mennyit szenvedhetett
255 1, 31 | Én nem tudom gyámolítani. Oh, Pali, Pali, édes kis unokám!~
256 1, 32 | mint a következõ napon. Oh, szegény bohó fejecskék,
257 1, 32 | vállalja a szerzõséget.~- Oh, hogyisne! Majd bolond vagyok.
258 1, 32 | ettõl az idõtõl kezdve.~- Oh, Kobolinszky, ne gyötörj
259 1, 32 | megeredtek a könnyei a hálától.~- Oh, Turibius, te vagy a legjobb
260 1, 32 | csupa fõhercegnõket fésült. Oh, az a haj, az a haj! A korom
261 1, 32 | rendesen galambjait etette. Oh, de gyönyörû is volt így
262 1, 32 | élénken.~- Az asszonyom.~Oh istenem, hogy süvített ez
263 1, 32 | Kételyek kezdték gyötörni. Oh, istenem, hátha nem szeret?
264 1, 32 | csak azt hebegi egyre:~- Oh, kérem, iszen… Oh, izé…
265 1, 32 | egyre:~- Oh, kérem, iszen… Oh, izé… Higgye meg, higgye
266 1, 32 | nyájasságával kiáltott föl:~- Oh, az nagy ostobaság volna!
267 1, 33 | összecsapnák a kezeiket: »Oh, milyen fény - mondanák -,
268 1, 33 | becsapja a polgáraikat.~Oh jaj, hát az állam is? A
269 1, 34 | miközben áradozva hadarta:~- Oh, dusicska moja kohanicska.
270 1, 34 | csizmadia sietett beleegyezni.~- Oh, hogyne. Csak hadd menjen
271 1, 34 | látszottak apró, fényes szemei.~- Oh, te bolond lengyel, oh,
272 1, 34 | Oh, te bolond lengyel, oh, te csacsi lengyel, hisz
273 1, 34 | elleneztem, mert a javát akartam. Oh, Mária, dicsõ anyácska,
274 1, 34 | sógorasszony kiszemeltje?~- Oh, Mária dicsõ anyácska, ki
275 1, 34 | Elküldjem érted a Lõrincet?~- Oh nem, minek? - mondta reszketõ
276 1, 34 | egyre csak azt kiáltozta: »Oh, drága kis csecsebecsém,
277 1, 34 | lélegzetét, közben imádkozott.~- Oh, uram, istenem, milyen bûnös
278 1, 34 | hitelû szilárd intézet (Oh uram istenem, kinek higgyen
279 1, 34 | Szeretném magamat fölpofozni. Oh, a ravasz kutya!~Eszébe
280 1, 34 | Sajnos, már el van adva.~Oh! - Hm. Erre nem voltak elkészülve.
281 1, 35 | meghökkent, összecsapta kezeit.~- Oh, jaj neki! (Tudniillik,
282 1, 35 | csak délután fogjanak bele. Oh jaj, Baptiste! Nagyon kiköltekeztem,
283 1, 35 | odajártam a vendégekért.~- Oh persze, hogy el nem felejtem.
284 1, 35 | pedig nincs szemem hozzá.~- Oh, oh, ártatlan bárány! Hányszor
285 1, 35 | nincs szemem hozzá.~- Oh, oh, ártatlan bárány! Hányszor
286 II, 1 | a koporsó bezártáig is.~Oh, az a nagy akácfa! susogó
287 II, 1 | Kakuk János uramhoz is.~Oh, mint fogja megszégyeníteni
288 II, 1 | kezek megdermedve örökre...~Oh, milyen szép halott volt!~
289 II, 4 | oly jó volna álmodozni...~Oh, hogy a mennyországból ilyen
290 II, 4 | nem soká fog ön késni.~- Oh, semmi esetre sem. A következõ
291 II, 4 | Menjünk már haza, mama.~- Oh, ne még egy kicsit! - könyörgött
292 II, 4 | mindjárt vége a bálnak.~»Oh, miért van már vége?!«~Ezt
293 II, 4 | tábornok volt.~- Ah ... oh! - álmélkodott az aranymenyegzõ
294 II, 5 | paradicsom a - pince torka.~Oh, ti prózai pesti emberek,
295 II, 5 | mibe megmosakodni a napnak. Oh, a szökõkút mindenesetre
296 II, 5 | ki a sötét éjszakába.~És oh, seregeknek ura!... a nyílásnál
297 II, 5 | most árva gyermekedbõl? Oh, én boldogtalan!~Hanem csakhamar
298 II, 6 | volt tréfája sikerén.~...Oh, boldog gyermekkor! de alant
299 II, 6 | rosszul érzi magát nálunk?~- Oh, nem, azt már nem - ellenveté
300 II, 6 | egy varangyos békának.~Oh, szakadj meg, föld! repedj
301 II, 6 | alkalmatlan vagyok...~- Oh! Kérem!~A Kolibri-kisasszony
302 II, 6 | köhintett.~- Sõt éppen. Oh, ha a szívemet látná kisasszony...
303 II, 6 | megindult volna rajtok. Oh, ha Mácsikné hallotta volna!...~
304 II, 6 | százszor, ezerszer jobban! Oh, miért is szeretlek olyan
305 II, 6 | Mit fog mondani Mácsikné?«~Oh, bárcsak sohasem jönne haza
306 II, 6 | papír, amely megtûrte... Oh! ordíts kapu! kiálts város!...
307 II, 7 | minden zsáknak akad foltja. Oh, mennyi édes ábránddal hálózta
308 II, 7 | vessen az »alterego«-jára...~Oh, ez az irigy pillantás édesebb
309 II, 7 | nagyon türelmetlen vagyok. Oh, mikor oly nagyon szeretem
310 II, 7 | nyújtództak el kancsal szemei.~- Oh, kérem! már elõre reszketek
311 II, 7 | pironkodással beszél közbe.~- Oh, kérem... ez már sok. Ez
312 II, 7 | kétségbeesés tornyának legtetején. Oh, istenem! Mi lesz most már
313 II, 7 | hordónak kiesett a feneke!~Oh, ezt a gyalázatot nem lehet
314 II, 7 | melyet lelkében elképzelt? Oh, úgy fáj, olyan nagyon,
315 II, 7 | lelkesedett rajta szegény! Oh, ennek a lánynak fölséges
316 II, 7 | hallgatta minden szavát! Oh, hogy azokból a nagy szavakból
317 II, 7 | kijönni sehogy sem bírt.~- Oh, uram, bocsásd meg hiúságomat! -
318 II, 7 | freccsent szét róla a sár.~- Oh, én hájfejû! Hát hiszen
319 II, 7 | fogják még a gyerekek is.~Oh, milyen jó volna most ott
320 II, 7 | vérjegesztõ kimenetele lehet...~...Oh, ez nagyon, nagyon keserû
321 II, 7 | gyertyát... - szótagolá Mády.~- Oh, nem, nem. A világért sem,
322 II, 7 | pedig isten mentse meg! Oh, az én apám nagyon kemény
323 II, 7 | agyonlövés gondolatára.~...Oh, hiszen olyan szép az élet!...~-
324 II, 7 | élményekbõl.~...Engem meglõni! Oh, nem! nem! Olyan utálatos
325 II, 7 | zúgását sötét erdõben... Oh, nem akarok meghalni. Ne
326 II, 7 | tönkretette a szerelem!~BEFEJEZÉS~Oh, de nagy akasztófáravaló
327 II, 9 | nagyon-nagyon kedves...~Oh, szép arc ez most is nagyon.
328 II, 9 | Lórika karlsbadi arcképeibõl.~Oh, fordítsátok el szemeteket
329 II, 9 | mondaná: »nem, - sohasem.« Oh, milyen gyönyörû halott!
330 II, 11 | mai affér is a herceggel. Oh, milyen gõgös hanglejtése
331 II, 11 | Kelendy Sarolta »nulla«.~Oh, milyen nagyon fáj pedig
332 II, 11 | mindenütt a legnagyobb szám. Oh, milyen gyûlöletesek a boldog
333 II, 11 | szemtelen, pimasz ember.~Oh, azok a sebek az Iván herceg
334 II, 11 | keresztülszúrta a magáét egészen.~Oh, ez a játék sokba került.
335 II, 11 | nem merte megszólítani. Oh, hogy némán is észre nem
336 II, 11 | felindulástól, mikor ezt kimondta.~Oh, de bolond prózai ember
337 II, 14 | Megölöm... fõbelövöm magam! Oh, én öreg, nagyfejû szamár!~
338 II, 17 | was willst du noch mehr?~Oh, de aranyos gondolat volt!
339 II, 17 | de aranyos gondolat volt! Oh, de megenni való kedves
340 II, 17 | minden sátoros ünnepen. Oh, milyen vér fog abból a
341 II, 17 | testének belsõ részeiben. Oh, milyen vér!~A megindult
342 II, 17 | ugrott: majd agyonfojtott.~- Oh, én megszabadítóm! oh, lángész,
343 II, 17 | Oh, én megszabadítóm! oh, lángész, lángész, de nagy
344 II, 17 | mert még magam sem tudom.~- Oh, hogy szállja meg a mennyei
345 II, 17 | felvillanó szemekkel.~- Oh, én még nagyobbat kérek...
346 II, 17 | hazajönnie a vihar miatt.~- Oh, így már boldoggá teszem:
347 II, 17 | szégyen... ilyen szégyen... oh, beste lélek...~Kutlik úr
348 II, 17 | mosolygott, mintha mondta volna. »Oh, te lángész, - ki olyan
349 II, 21 | nagyon-nagyon szerették.~Oh, hogy a szeretet nem bírja
350 II, 21 | halál után? Csillag lesz, oh bizonyosan csillag, mely
351 II, 21 | csendesen elringatják õt.~Oh, milyen édes álom az, mikor
352 II, 21 | ilyet.~- Igazán mondod ezt? Oh, Örzsike, hát igazán így
353 II, 21 | kelljen sokáig rám nézniök.~- Oh, szegény, szegény Miska.
354 II, 22 | kedveseit hagyta tegnap.~Oh, milyen látvány várt rá.~
355 II, 22 | teher alatt görnyedezve.~- Oh! - ordítá hörögve - most
356 II, 22 | kelmed volt a gyújtogató... Oh, minek hitte? Minek hitte?...~
357 II, 23 | hangon mondja: »holnap!«~Oh, holnap! Mi lesz holnap?~
358 II, 24 | megye területén történik.~- Oh, kérem szeretettel... az
359 II, 24 | magamnak is vannak leánykáim. Oh, ilyesmit megtud az ember.
360 II, 24 | no... hadd találjam ki. Oh, hogy le lesz fõzve az a
361 II, 24 | Aladárnak mondta volna meg! Oh, minek is tette!~Remegve
362 II, 24 | repedjen kíntól, fájdalomtól. Oh, istenem, mi fog itt minden
363 II, 24 | mindjárt ott meg fog halni. Oh, hogy az elõszobán átmenõt
364 II, 25 | Kísérõ társam egy bot. Oh, milyen karácsony volt az!
365 II, 26 | nem is éppen rossz kaland. Oh, hogy fog majd nevetni rajta
366 II, 26 | felület többi részeivel.~Oh, milyen nagyszerû tréfa
367 II, 26 | bizonytalanságba látszik zuhanni.~- Oh, vaj mir! - ordít torkaszakadtából,
368 II, 26 | azt susogják: »gyilkos!«~Oh, a természet magánya, csendje
369 II, 26 | egyszerre kinyílt és ránéz. Oh, érzi, érzi, hogy rá néz.
370 II, 26 | fordult ismét a falu felé.~Oh, minek is fordult arra!~
371 II, 26 | faluból az esti harangszó. Oh, milyen irtóztató, velõt
372 II, 26 | gyilkos!«~E hangra felugrik. Oh, merre, merre fusson, merre
373 II, 26 | ekkorára lehet meghízni.~- Oh, csakhogy él - mondá a leányka,
374 II, 26 | kezeit: »Köszönöm neked, oh, én istenem!« rebegé hangosan.~-
375 II, 28 | nyakát a selyemzsinór alá.~»Oh, Allah! mit tegyek? - kiáltá
376 II, 29 | mama valamit odasúg neki.~- Oh, oh!... no, lám... csakugyan...
377 II, 29 | valamit odasúg neki.~- Oh, oh!... no, lám... csakugyan...
378 II, 29 | Mindig ez az örökös történet! Oh, más, valami egészen más
379 II, 29 | azóta nem gyõz vele betelni. Oh, be szépen, be méltóságosan
380 II, 29 | és mama, mikor beszéltek! Oh, de boldogok is az olyan
381 II, 29 | Holnapután Vilma napja lesz.~- Oh! Oh! Nem is tudtam! - kiált
382 II, 29 | Vilma napja lesz.~- Oh! Oh! Nem is tudtam! - kiált
383 II, 29 | ajándékkal akarják õt meglepni.~- Oh, én ostoba! - kacag fel,
384 II, 29 | legalább úgy tetszik.~- Oh, én ostoba, hogy ki nem
385 II, 30 | Sándor kegybejutása a háznál. Oh, ha ez bekövetkezik! Érzi,
386 II, 30 | a neveket cserélték ki! Oh, bárcsak ne jönne még értök
387 II, 30 | legalább egy-két napig, oh, bárcsak akkora sarak, esõzések
388 II, 32 | köszönhetem mindazt, amit tudok.~- Oh, kérem... - felelt az vissza
389 II, 32 | szebb lesz, mint a tiétek.~- Oh, mi szinte kapunk valami
390 II, 34 | feltűnő különös viseletét.~- Oh, anyám - így végzé beszédét -,
391 II, 34 | dologban. Vannak rokonaid?~- Oh, nincsenek. Édesanyám rokonai
392 II, 34 | anyám, igen keservesen sírt; oh, az nekem oly nehezemre
393 II, 34 | volna el édesanyádnak?~- Oh, dehogy tehettem volna én
394 II, 34 | panaszkodott a vadásztarsolyban. »Oh, miért is nem maradtam kis
395 II, 34 | oly könnyelmûen elhagyott.~Oh, de az árnyas erdõben most
396 II, 36 | annyira fájni a halál.~- Oh, hagyj fel e gondolattal!
397 II, 36 | igen, meg kell halnod.~- Oh, ti derék fiúk vagytok! -
398 II, 36 | lihegve betántorogván. Oh, barátim! Iszonyú pillanat
399 II, 36 | csendet.~- Iszonyú dolog! Oh, miért nincs ötven fontom!
400 II, 36 | miért nincs ötven fontom! Oh, ha valakitõl kölcsön vehetnénk!~-
401 II, 36 | lehetetlent, a hihetetlent.~- Oh, csakugyan! - kiáltá Harry
402 II, 36 | mindenen segítve lesz!~- Oh, Harry! az a pénz nem az
403 II, 36 | Károly elé és azt mondta: Oh, testvér, te vagy a különb
404 II, 36 | te megérdemled azt tõlem. Oh, mennyire igazad volt ma
405 II, 36 | nagyon fel van indulva!~- Oh, gyermekeim - tagolá az
406 II, 36 | érte szívünk az istenhez!~- Oh, fiaim! - kiáltá az aggastyán
407 II, 36 | börtönben marasztaltuk.~- Oh, uram! - viszonzá Lemonin
408 II, 37 | miként fogjon a munkához! Oh, azokban a könyvekben nincsen
409 II, 37 | szégyent kell vallania?~Oh, hogy azokban a könyvekben
410 II, 37 | ehhez a nagy dologhoz is! Oh, hogy az a tanító nem mondott
411 II, 37 | ott hevernek asztalkáján. Oh, azok a rettenetes kulcsok,
412 II, 37 | ennek én vagyok az oka. Oh, kedves kis okos leányocskám,
413 II, 38 | fiam, hiába mondanám.~- Oh, mondd el édesapa - esengett
414 II, 38 | miért ingerkedjem vele.~- Oh, megöl a düh - nyögé Margit.~-
415 II, 38 | a gyermekleány elõtt.~- Oh, istenem! - sóhajtott fel
416 II, 38 | sétált fel s alá szobájában. Oh, a puha ágynál nincs keményebb
417 II, 38 | tanulni az elmondandó verset. Oh, mily egészen mást szeretne
418 II, 38 | zajlott az érzelmekben. Oh, ha szavakat tudna nekik
419 II, 38 | megakadályozták elõtörõ könnyei.~- Oh, ne ûzzön el, ne taszítson
420 II, 38 | idegenkedést nem fojthatott el. Oh, olyan visszataszító volt
421 II, 38 | buzgó imát rebegtek ajkai.~»Oh, istenem, szabadítsd meg,
422 II, 38 | énbelõlem, ha õt elveszítik? Oh, tégy ez egyszer csodát,
423 II, 38 | az maga a báró volt.~- Oh, oh, - bosszankodott az
424 II, 38 | maga a báró volt.~- Oh, oh, - bosszankodott az öreg
425 II, 38 | telivér rebellist elfogni Oh, oh! Egy telivér forradalmárt!
426 II, 38 | telivér rebellist elfogni Oh, oh! Egy telivér forradalmárt!
427 II, 38 | hadsereg a háta mögött. Oh, oh! Ilyen embert elfogni!~
428 II, 38 | hadsereg a háta mögött. Oh, oh! Ilyen embert elfogni!~A
429 II, 38 | önkéntelenül felkiáltott:~- Oh, istenem, mégis szeretsz
430 II, 38 | isten megtette a csodát.~- Oh, gyermekem, miként hálálhatom
431 II, 38 | Bécsbe. Ezt én mondom.~- Oh, istenem - mondá Vilma,
432 II, 39 | felkiáltása: Ne engedj, anyám!~Oh, ezt csak egy anya érti.
433 II, 40 | az urak valamelyikének?~- Oh, nem, uram! Ez a ház a négyünké.
434 II, 40 | különös végrendelet sodorta.~Oh, bárcsak férjhez menne már
435 II, 40 | meg szerénységbõl: kivel?~Oh, látni kellett volna a boldogságot,
436 II, 40 | többit - vélekedék Krebs.~- Oh, éppen nem. Én egész délután
437 II, 40 | Mari ajkának megnyílását. Oh, mit fog mondani?~Mari türelmetlenül
438 II, 41 | irtózatosan rám nézett. Oh, milyen tekintet volt az!
439 II, 42 | aromáját kipárologni engedi.~Oh, egészen más az igazi sörivó!~
440 II, 43 | kilépõ idevaló leánynak.~- Oh, a bárónõ õméltósága azelõtt
441 II, 43 | csillogtak az örömtõl.~- Oh, oh, nézzük tehát az ágakat.
442 II, 43 | csillogtak az örömtõl.~- Oh, oh, nézzük tehát az ágakat.
443 II, 43 | hazaszeretet érzelme?~- Oh, oh. Nos, a Fenyéri Irma,
444 II, 43 | hazaszeretet érzelme?~- Oh, oh. Nos, a Fenyéri Irma, az
445 II, 45 | Vajha az enyim lenne...~- Oh, fölség! Minden óhajtása
446 II, 45 | csábító bukott angyal.~- Oh, fölség! ha szabad lenne!~
447 II, 45 | megnyúzassék és kitömettessék.~- Oh, felség!~- Ne feleseljen!
448 II, 45 | meghívják: nélkülem nem megy.~- Oh, pöhölyke - mert így neveztem
449 II, 45 | megittasuljon a gyönyörtõl. Oh, istenem, milyen bámulatos
450 II, 45 | párját lelövik mellõle. Oh, ha ekkor látott volna Balázs
451 II, 45 | ön meg a szegény Ruszkit! Oh, én félek, hogy ön nem fogja
452 II, 46 | bolondságokról és tréfákról. Oh, bizony nincs oka panaszkodni
453 II, 46 | kedvtelten élvezé e látványt.~- Oh, méltóságos kisasszony,
454 II, 46 | leszesz. El ne pocsékold.~- Oh, kegyelmes úrnõ, mikor az
455 II, 46 | kislányom. Hallgatlak.~- Oh, mikor olyan nehéz azt elmondani,
456 II, 46 | egyszer jó helyen járok. Oh, annyian megcsaltak már -
457 II, 46 | Hátha én segíthetnék.~- Oh, ne mondd azt, ne mondd.
458 II, 46 | Vándorné nagynénjénél lakik.~- Oh, a Fannyról, arról az áldott
459 II, 46 | elfutott a gyógyszertárba. Oh, nagyságos asszonyaim, ezt
460 II, 46 | bõvebben elmondani...~- Oh, ezer örömmel.~Itt aztán
461 II, 46 | tovább tudakozódjunk?~- Oh, báróné - mondá a madame
462 II, 46 | földhöz gyökeredztek.~- Oh, méltóságos asszony...~-
463 II, 48 | pénznél, százszor jobban.~- Oh, édes tanító úr! - kiáltott
464 II, 50 | szivarfüst.~- Ellenkezõleg. Oh! Oh! Ön nem indul magasabb
465 II, 50 | szivarfüst.~- Ellenkezõleg. Oh! Oh! Ön nem indul magasabb szempontok
466 II, 50 | ott és a kabátját fogta.~- Oh, oh - mondá vontatott, kimért
467 II, 50 | a kabátját fogta.~- Oh, oh - mondá vontatott, kimért
468 II, 50 | teszek én?~- Még kérdezi? Oh, oh, miért beszél ön olyan
469 II, 50 | teszek én?~- Még kérdezi? Oh, oh, miért beszél ön olyan sebesen
470 II, 51 | szemeit is vér öntötte el.~- Oh, oh, Mr. Lamiel. Oh, oh!
471 II, 51 | is vér öntötte el.~- Oh, oh, Mr. Lamiel. Oh, oh! Tisztelje
472 II, 51 | el.~- Oh, oh, Mr. Lamiel. Oh, oh! Tisztelje meg házamat,
473 II, 51 | Oh, oh, Mr. Lamiel. Oh, oh! Tisztelje meg házamat,
474 II, 51 | azzal, hogy helyet foglal. Oh, oh!~Lamiel leült, s Mr.
475 II, 51 | hogy helyet foglal. Oh, oh!~Lamiel leült, s Mr. Danner
476 II, 51 | sir, ajánlom kiadványaimat Oh, mindenesetre egy ilyen
477 II, 51 | van tõkéjét megnöveszteni. Oh, sir, az évek, az évek!
478 II, 51 | adatik megösmerhetnem.~- Oh, oh! ön nem ismeri leányomat,
479 II, 51 | adatik megösmerhetnem.~- Oh, oh! ön nem ismeri leányomat,
480 II, 51 | Mindenesetre, sir, ha ön mondja.~- Oh, oh mennyire más az ifjúság!
481 II, 51 | sir, ha ön mondja.~- Oh, oh mennyire más az ifjúság!
482 II, 51 | cherryt ürítsek tiszteletére. Oh, sir, én szegény fickó voltam,
483 II, 51 | természet sóhaja lett belõle...~Oh, milyen szép tájék volt
484 II, 51 | önnek e fontos helyet.~- Oh, kétségkívül, kétségkívül -
485 II, 51 | folytatá mosolyogva. - Oh, boldog isten, ki merne
486 II, 51 | házamban alárendelt szerepben oh, boldog isten! Tiszteljen
487 II, 51 | okoz házától megválnom.~- Oh, az ördögbe is - tört ki
488 II, 51 | vagyok felelni még most...~- Oh, oh! Ön tehát gondolkozási
489 II, 51 | felelni még most...~- Oh, oh! Ön tehát gondolkozási idõt
490 II, 51 | hát miss Henriettet.~- Oh. Oh! Miss Henriettet? Azt
491 II, 51 | hát miss Henriettet.~- Oh. Oh! Miss Henriettet? Azt a
492 II, 51 | Henriettet? Azt a leányzót? Oh, oh!~Lamiel kiszakítá kezét
493 II, 51 | Henriettet? Azt a leányzót? Oh, oh!~Lamiel kiszakítá kezét
494 II, 51 | tiszteletteljesen megütögetni.~- Oh, oh - ordítá Mr. Danner,
495 II, 51 | tiszteletteljesen megütögetni.~- Oh, oh - ordítá Mr. Danner, amint
496 II, 51 | egyebet mondani, sir?~- Oh, mindenesetre igen, kisasszony,
497 II, 51 | kíséretében Párizsba...~- Oh, kisasszony, tegye azt,
498 II, 51 | járásközben az egyenes vonalt...~- Oh, sir, milyen szerencse,
499 II, 51 | megmagyarázó levélkét.~- Oh, oh! - dörmögé - és ennek
500 II, 51 | megmagyarázó levélkét.~- Oh, oh! - dörmögé - és ennek az
1-500 | 501-978 |