1-500 | 501-978
Rész, Fejezet
501 II, 54 | cseresznyék vannak rajta. Oh, atyám, szakíts belõlük.
502 II, 55 | ugrik s hirtelen lelapul.~Oh, az ostoba! Hová búvik!
503 II, 57 | Briglire.~- Tehát valami új? Oh, oh! - hebegé Jim - rendkívül
504 II, 57 | Tehát valami új? Oh, oh! - hebegé Jim - rendkívül
505 II, 57 | ahá! - kiáltá. - Az eset! Oh, oh! ez aztán rendkívül
506 II, 57 | kiáltá. - Az eset! Oh, oh! ez aztán rendkívül érdekes
507 II, 57 | Jó napot, Mr. Brigli!~- Oh, nem nem! - kiáltá Jim kétségbeesve. -
508 II, 59 | virága a lombos tõnek...~Oh, hogy az a szegény asszony
509 II, 59 | tekintetét az égre emelte.~Oh, anyám - rebegte összekulcsolt
510 II, 59 | kétségbeesve kiáltott fel:~»Anyám! Oh, kedves mamám, mi lesz belõlem?«~
511 II, 60 | nehány napig maradhatna itt Oh, csak ne volna még olyan
512 II, 60 | pompájában a két fehér rózsa. Oh, milyen gyönyörûek! Milyen
513 II, 60 | lelketlen bánásmód súlya alatt.~Oh, hogy a pesti háziurak oly
514 II, 60 | valójában.~Nem feledlek tégedet!~Oh, én bûnös leány, könnyelmû
515 II, 60 | kisasszony, istenemre nem! Oh, engedje meg, hogy védõje,
516 II, 61 | Milyen katonák lennének? Oh, oh? hiszen az egész csak
517 II, 61 | Milyen katonák lennének? Oh, oh? hiszen az egész csak gyerekség!~
518 II, 61 | meggyújtva, oda pillanték - s oh, borzalom istene, ne hagyj
519 II, 62 | fölséged az én uralkodóm! Oh! oh! gratulálok, sire! Nem
520 II, 62 | fölséged az én uralkodóm! Oh! oh! gratulálok, sire! Nem parancsol
521 II, 66 | megvilágított asztalok mellett.~Oh, milyen sóvárgó tekintetet
522 II, 66 | tekintetet vetett rájok.~Oh, mennyire másképp volt neki
523 II, 66 | jobban láthasson a szobába.~Oh, mily nagyszerû látvány!~
524 II, 66 | akkor is az égben lenni? Oh, nem! bizonyosan inkább
525 II, 66 | s ott szépen letérdelt. Oh, mily jó volt szegénynek!
526 II, 66 | rólam megfeledkeztek.~- Oh, nem, azt nem szabad hinned! -
527 II, 66 | könny tolult szemeibe.~- Oh, szegény szülõim! - gondolá
528 II, 67 | nyakára hajolva csókolgatja.~Oh, milyen jó, hogy nem vagyok
529 II, 68 | még magához méltó szívet?~Oh, dehogynem, kérem alássan!
530 II, 69 | az udvar balszögletében. (Oh, kedves csengettyû, te mérted
531 II, 70 | csókban forrva össze ezzel.~Oh, kedves költõi fészek! A
532 II, 71 | kastélyban.~- Látta ön? Oh, kérem önt, beszéljen!...
533 II, 71 | szolgai meghajlással.~- Oh, oh, ezt az én köpönyeg-históriámat,
534 II, 71 | szolgai meghajlással.~- Oh, oh, ezt az én köpönyeg-históriámat,
535 II, 72 | barátunk félõrülten.~- Jaj, oh jaj! Hiszen a tegnapi ropszdropszért
536 II, 72 | Hogy jut eszébe ilyesmi? Oh, ég! Ön, és egy parlamenti
537 II, 72 | pedig nem ért az effélékhez.~Oh, hogy csillogott a szeme
538 II, 72 | Bent van a szobájában.~- Oh, éppen nem, sõt inkább a
539 II, 72 | Kati kisasszonyt érdekli.~- Oh, oh! Kati! Jöjj csak közelébb!~-
540 II, 72 | kisasszonyt érdekli.~- Oh, oh! Kati! Jöjj csak közelébb!~-
541 II, 72 | innen, az isten áldjon meg. Oh, hogy néz rám azokkal a
542 II, 72 | egyike, mint - kérõ?...~- Oh, édes Péter... tehát csakugyan?
543 II, 72 | Ejnye hová fut az a leány? Oh, oh, édes Péter... No, csak
544 II, 72 | hová fut az a leány? Oh, oh, édes Péter... No, csak
545 II, 72 | lelte magát, édes Péter?~- Oh, papa, kedves jó papa! -
546 II, 72 | üdvössége mosolygott felé.~Oh, boldogság ezért elkárhozni.~-
547 II, 76 | lanyha. Pedig én értek hozzá. Oh, uram, mekkora tudomány
548 II, 76 | hogy az az asszony...~- Oh! Az a rendkívüli szép asszony...~-
549 II, 77 | de semmi sem változott.~Oh, de én éreztem, hogy egészen
550 II, 83 | szegénykék és olyan jól mulatnak Oh, a dzsentri hölgyei még
551 II, 83 | fekete szín kisebbít, uraim! Oh, milyen átkozott logika
552 II, 86 | Gilagó fog tányérozni.~- Oh jaj! - kiáltott bele Mendus.~-
553 II, 87 | azzal a lepkével Szegedre.~Oh, dehogynem éreznek a gyerekek
554 II, 87 | ráncocskák képzõdnek.~- Oh, mamám, láttad-e, hogy az
555 II, 87 | minek megy az Szegedre?~- Oh, te bohó; hát tudom is én.~-
556 II, 89 | mûvem vala.~Irodalmi mûvem! Oh, milyen édes kimondani,
557 II, 89 | meghíni reggelire hozzám. Oh, milyen boldog voltam, hogy
558 II, 89 | könnyen, mint aminõ a Bokor. Oh, a Bokor szívesen fogja
559 II, 90 | fényes város, Szeged kellett.~Oh, milyen öröm neki látni
560 II, 93 | nagy az én búbánatom.~- Oh, kérem.~Az idegen úriember
561 II, 93 | hirdettetni! Hányszor?~- Oh, uram, milyen kutya volt
562 II, 93 | a tiszteletreméltó eb?~- Oh, az valami gyönyörû volt!
563 II, 95 | megvilágította szép vonású arcát. Oh, milyen sápadt volt az most.~
564 II, 95 | nemzetes asszony mosolygott.~Oh ilyenek a nagyapák! - mondá
565 II, 96 | cimborám egész hidegen.~- Oh, te szerencsétlen! Hát az
566 II, 97 | vitte el az édesmamánkat is? Oh, a csúf bácsi! Mért nem
567 II, 97 | mindig rátok nézzen.~- Ah! Oh! Mi egyebet még?~- Meg,
568 II, 99 | Engedje tudnom, miért?~- Oh, az egy igen sajátságos,
569 II, 99 | fájdalom, õ is eltávozott.~- Oh, Sir! - kiáltotta Miss Edith -
570 II, 99 | fülbemászó, mint a hajnali zene. Oh, szegény, szegény Miss Mary!
571 II, 99 | vendég jelent meg: pír.~- Oh, uram, mit tehetek én arról,
572 II, 99 | olvasta, külön minden sorát; oh, mennyi mindent beszélt
573 II, 99 | kezeimet, és fölkiálték: Oh, milyen levél, mennyi érzelemmel
574 II, 99 | Sir Ihon elragadtatva. - Oh, miss, ez valami rendkívüli.~-
575 II, 99 | szegény barátomról odafönn. Oh, Miss, nem képzeli, mennyire
576 II, 99 | hajtá a párnára.~Egy nõ! Oh, õ igazat fog nekem mondani -
577 II, 99 | a beteg - itt e házban? Oh, erre még rátérünk majd.
578 II, 99 | kitõl tanult magyarul?~Oh, ha megmondta volna, - oh,
579 II, 99 | Oh, ha megmondta volna, - oh, ha tudta volna: kitõl.~-
580 II, 99 | Edith arca lángba borult.~- Oh, uram! - rebegé - ilyen
581 II, 99 | akarja minden kívánatát.~- Oh! - mondá leírhatlan dühvel -
582 II, 99 | lehetséges! És mégis akkor Oh, én furfangos ember vagyok,
583 II, 99 | Edith megrázva karját.~- Oh, miss - dünnyögé az kétségbeesett
584 II, 99 | pillantja meg mellette? Oh, bárcsak ne térne eszméletre
585 II, 99 | véres, mikor leáldozik.~(Oh, hogy nem volt most ott
586 II, 99 | szálait ereszteni kezdi...~Oh, csak jönne már Sir Ihon
587 II, 99 | parancsolok magamnak.~- Oh, oh! - tajtékzott még jobban
588 II, 99 | parancsolok magamnak.~- Oh, oh! - tajtékzott még jobban
589 II, 99 | Ihon egyenesen Edithez.~- Oh, miss, jöjjön föl kérem
590 II, 99 | Dick majd le fogja hozni.~- Oh, Sir, ön túlságos szíves.
591 II, 99 | lelkesült mosoly lett.~- Oh, uram teremtõm, hisz ez
592 II, 99 | ritkán támadnak eszméim. Oh, ez a mai mistressel, ez
593 II, 99 | gondolom, ezt akarja mondani.~- Oh, Edith! - mondá Sir Ihon,
594 II, 99 | elmondtam, ami történt.~- Oh, sir! És mit mondott õ?~-
595 II, 99 | Adja ide, lekefélem.~- Oh, hogyisne! - mondá Pál lelkesülten,
596 II, 99 | tudná - rebegé Edith.~- Oh, õ tudni, látni fogja azt,
597 II, 99 | isteni gondviselésben...~- Oh, Pál úr! Hátha az is egyenesen
598 II, 99 | Hisz az illetlen lenne.~- Oh, Edith, Edith! Mi történt
599 II, 99 | meghalnék a bizonytalanságban.~- Oh, kegyed angyal, Edith! -
600 II, 99 | gyöngéden levéve a kilincsrõl:~- Oh, Edith! Ne forduljunk vissza
601 II, 102| róluk a nap porát, salakját.~Oh, hogy ilyen üde csöpp csak
602 II, 104| látja õ azokat nappal. - Oh, hogy ezek a cipók csak
603 II, 107| elrettentésére fog szolgálni. Oh, dehogy! Az egész világ
604 II, 108| egyik melegít, a másik éget.~Oh, nem, nem. Ez a haj nem
605 II, 109| otthon. Én? Pestrõl? Soha! Oh, ott, uram, le van törülve
606 II, 112| hálószobámba behozza... Oh, minek is engedtem a kísértésnek,
607 II, 112| kertbe s meglátott mindent. Oh, ha már meglátta, miért
608 II, 112| rám, szebbek-e, mint én? Oh, te kis bolond. Hogy én
609 II, 112| amik azt nem érdeklik.~Oh, ha õ csak egyszer egy percre
610 II, 112| egyszer egy percre láthatná. Oh, ha neki olyan bûvös tükre
611 II, 113| a nyilvánosság a célja. Oh, hogy a szerelem a legboldogítóbb,
612 II, 113| utána: »T. Ház!« s a többi. Oh, Gábor, de szép is az a
613 II, 113| tapasztalatokkal dicsekvõ férfiúnak.~Oh, hogy hazudik a gézengúz!
614 II, 113| szem rá lesz függesztve.~Oh, bárcsak a folyosón lenne
615 II, 113| fogak vacogását jelenti). Oh, milyen csodálatosan nézett
616 II, 113| miniszterek szorongatták. Oh jaj, oh jaj...~A hû Miska
617 II, 113| miniszterek szorongatták. Oh jaj, oh jaj...~A hû Miska kétségbeesve
618 II, 113| Egyedül akarok lenni.~- Oh, dehogy hagylak, édesem,
619 II, 113| szalont, mert a gróf jöhet. Oh, leányom, milyen dicsõ pillanat!
620 II, 113| pénzügyi tárcával kínálnak meg. Oh, Gábor, tagjaim remegnek
621 II, 113| férjemet illeti, gróf.~- Oh, éppen nem, asszonyom. Én
622 II, 114| Kecskemétre a második félévre.~- Oh, oh, milyen kár! - mondá
623 II, 114| a második félévre.~- Oh, oh, milyen kár! - mondá az
624 II, 114| értem annak, ami mondatik.~- Oh, oh! Ön nem hisz nekem.
625 II, 114| annak, ami mondatik.~- Oh, oh! Ön nem hisz nekem. Nos,
626 II, 115| az éhhalástól ment meg, oh, akkor az egy szörnyû harc
627 II, 117| Tréfálni kegyeskedik. Oh, igen, igen, értem a gúnyt.
628 II, 117| körülbelül az a szándékom.~- Oh, Sir, ne fosszon meg bennünket
629 II, 117| hogy õ nagyon szegény.~- Oh, hogy is mernék arra gondolni -
630 II, 119| kinyílik a királyi kertben.~- Oh, édes atyám! éppen azért
631 II, 122| húzta szét nagy száját.~- Oh, oh! Annyira már nem megy
632 II, 122| szét nagy száját.~- Oh, oh! Annyira már nem megy a
633 II, 122| szegény kicsike nem tudhatott. Oh, ezek a gyermekek olyan
634 II, 122| feledje, kérem, Tisza Kálmánt! Oh, a zsarnok! Volna csak toll
635 II, 123| tudom, mi lett belõlük... Oh, ha van magokban irgalom,
636 II, 123| nélkül, - ez az uras...~- Oh, milyenek ezek a hatéves
637 II, 127| Engedje tudnom, miért?~- Oh, az egy igen sajátságos
638 II, 127| fájdalom, õ is eltávozott.~- Oh, ha csak ez a baj - mondá
639 II, 127| vendég jelent meg: a pír.~- Oh, uram, mit tehetek én arról,
640 II, 127| elolvasta, külön minden sorát; oh, mennyi mindent beszélt
641 II, 127| kezeimet és fölkiálték: »Oh, milyen levél! Mennyi érzelemmel
642 II, 127| Kaziray elragadtatva. - Oh, kisasszony, ez rendkívüli!~-
643 II, 127| hajtá a párnára.~...Egy nõ! Oh, õ igazat fog nekem mondani -
644 II, 127| a beteg - itt e házban? Oh, erre még rátérünk majd.
645 II, 127| Kitõl tanult lengyelül?~Oh, ha megmondta volna neki,
646 II, 127| Mari arca lángba borult.~- Oh, uram! - rebegé - ilyen
647 II, 127| akarja minden kívánatát.~- Oh! - mondá leírhatatlan dühhel -
648 II, 127| lehetséges! És mégis akkor... Oh, én furfangos ember vagyok
649 II, 127| Mari, megrázva karját.~- Oh, kisasszony - dünnyögé az
650 II, 127| itt pillant meg mellette? Oh, bárcsak ne térne eszméletre
651 II, 127| annyi a felcsókolni való...!~Oh, hogy nem volt most itt
652 II, 127| szálait ereszteni kezdi...~- Oh, csak jönne már az a Gábor
653 II, 127| parancsolok magamnak.~- Oh, oh! - tajtékzott még jobban
654 II, 127| parancsolok magamnak.~- Oh, oh! - tajtékzott még jobban
655 II, 127| Gábor egyenesen Marihoz.~- Oh, kisasszony, jöjjön fel,
656 II, 127| grófoknak tea-készletébõl.~- Oh, ön túlságos szíves uram.
657 II, 127| lelkesült mosoly lett.~- Oh, uram teremtõm, hisz ez
658 II, 127| ritkán támadnak eszméim. Oh, ez a mai nap a mostohaanyjával
659 II, 127| gondolom, ezt akarja mondani.~- Oh, Mari - mondá Gábor úr és
660 II, 127| Inkább hadd keféljem le.~- Oh, hogyisne! A világért sem.
661 II, 127| szegény Anna tudná...~- Oh, õ tudni, látni fogja azt,
662 II, 127| Pesten. Hanem egy véletlen... Oh, ne essen ön kétségbe. Vagy
663 II, 127| bizonytalanság miatt.~- Oh, kegyed angyal, Mária! -
664 II, 127| nyugtot nem engedõ szerelme. Oh, hogy ezt maguktól is ki
665 II, 127| elrántva a kilincstõl:~- Oh, Mari! Ne forduljunk vissza
666 II, 128| levõ írásokkal együtt.~- Oh, te bolond!~- Miért? Ha
667 II, 128| Miért? Ha szabad kérdeni.~- Oh, te együgyû birka! Hátha
668 II, 129| tavalyi évvel találkozni?~- Oh, te bohó... Hát minek találkoznál
669 II, 129| behízelgõ hangon mondá:~- Oh, add ide nekem azt a tükröt,
670 II, 129| Istenkével beszélgetett.~- Oh, igazán? - kiáltá ragyogó
671 II, 129| Éppen rólad beszéltek.~- Oh jaj, igazán?~- Azt kérdezte
672 II, 129| kis ravaszság is kellett. Oh, a lánykák akármilyen picinyek
673 II, 131| hideg, szürke húshoz... Oh, barátom, mily tökéletes
674 II, 132| én édesmamámat elvitte.~- Oh, te bohó! Hiszen az édesmamádnak
675 II, 132| Éppen rólad beszéltek.~- Oh, ne mondja! - kiáltott fel
676 II, 132| éppen a rosszak közé.~- Oh, hála neked, istenke! Hát
677 II, 132| Az ablakon sem jöhet be.~Oh, ezen segíteni kell, hogy
678 II, 135| nagysád, mint egy angyal. Oh, ha...~- Micsoda ha?~- Ha
679 II, 135| Tizenegyedik nap~- Ah! Oh! Hiszen nagysádka már egészen
680 II, 135| hallgathat délutánonkint.~- Oh, kedves, aranyos doktorkám,
681 II, 140| neki mohón.~- Ugye szép?~- Oh, nagyon szép! De mégsem
682 II, 140| majdnem sírva fakadt.~- Oh, köszönöm, barátom, köszönöm,
683 III, 1 | vele két ízben megtörlé.~- Oh, dehogy, dehogy! Õk csüggnek
684 III, 1 | dolognak szeretet a lelke… oh, mennyire csüggnek rajtam…~
685 III, 1 | adnád a Krisztina kezét. Oh, mennyire hasonlít szegény
686 III, 1 | Nagyon, egyedül önért élek! - Oh, Bohuska, mondd meg, te
687 III, 1 | folytatá szaggatottan. - Oh, Krisztina, tehát ön… ön
688 III, 1 | árnyéka a féltett valóságnak.~Oh, az elsõ vallomás nagy költõi
689 III, 1 | szakadni a mennybolt.~- Oh, istenem, mit tettem… mit
690 III, 1 | hozzám, fogadjon el a maga… oh, Istenem, hogyan mondjam
691 III, 1 | könnyzápor borítá el szép arcát.~Oh, ezt nem nézhette Miklós
692 III, 1 | fellengõs poétákra hallgass!~- Oh, Istenem, magam sem tudom
693 III, 1 | érthetõ; én megértettem.~- Oh, oh, Luppán bácsi - szólt
694 III, 1 | érthetõ; én megértettem.~- Oh, oh, Luppán bácsi - szólt közbe
695 III, 1 | gyöngéden megfogta a derekánál. Oh, hogy dobogott a szíve!…~-
696 III, 1 | eltemettem egy asszonyt. Oh, én már eltemettem és tudni
697 III, 1 | alatt lesüté lelkes arcát.~- Oh, Miklós - suttogá a leány
698 III, 1 | is és elpirulva rebegé:~- Oh, tegye hát azt, amit jónak
699 III, 1 | fürkészõleg néz szét a tájon.~Oh, mert annak, ki negyven
700 III, 1 | tudom, ott maradt a nyoma.~- Oh, oh! - nevetett a bacsa. -
701 III, 1 | ott maradt a nyoma.~- Oh, oh! - nevetett a bacsa. - Nem
702 III, 1 | úr; ki gondolta volna.~- Oh, kegyelmes uram… oh, kegyelmes
703 III, 1 | volna.~- Oh, kegyelmes uram… oh, kegyelmes herceg - dadogja
704 III, 1 | kezdett a szíve dobogni.~- Oh, te boldogtalan! - förmed
705 III, 1 | apja. - Miként merészelsz? oh, oh!…~- No bizony - felelt
706 III, 1 | Miként merészelsz? oh, oh!…~- No bizony - felelt vissza
707 III, 1 | herceg is az udvaron állt. Oh, csak meg ne látná.~De bizony
708 III, 1 | fárasztó volt, gondolkozni, oh, gondolkozni gyötrelmes
709 III, 1 | fehérek, mint az alabástrom. - Oh, nézzen meg engem, hajamat,
710 III, 1 | roskadva és azt mondja neki:~- Oh, nézzen meg engem!~Ez már
711 III, 1 | Hogy megnézette magát! Oh, hiú asszonyi állatok! Még
712 III, 2 | kezeivel benyúlni érte. Oh, a csúf kapocs! Ni, lepattant…
713 III, 2 | nem te vagy elítélve?~- Oh, édes istenem! Hát miért
714 III, 2 | hogy mégis ki kell állani. Oh, mennyire várta! Beh jó,
715 III, 2 | állították föl nagy költséggel.~- Oh, oh - hüledezék Böngér Panna. -
716 III, 2 | föl nagy költséggel.~- Oh, oh - hüledezék Böngér Panna. -
717 III, 2 | szerencsétlenség vár reám… Oh, te kifogyhatatlan Isten,
718 III, 2 | egészen egy éve.~Visszajön. Oh, bizonyosan visszajön. Péter
719 III, 2 | kezébõl, mindig felsóhajtott, oh, bárcsak a földbe szúródnék;
720 III, 2 | ablakból, mindig felsóhajtott, oh, bárcsak az õ kerítésükre
721 III, 2 | beszélnem kegyelmetek felül.~- Oh, oh, oh! - hajtja a ragyás
722 III, 2 | kegyelmetek felül.~- Oh, oh, oh! - hajtja a ragyás Böngér
723 III, 2 | kegyelmetek felül.~- Oh, oh, oh! - hajtja a ragyás Böngér
724 III, 2 | Jaj nekem, Szûz Anyám! Oh, könyörülj rajtam! - verte
725 III, 2 | halál!~- Irgalom, segítség! Oh, tartsd azt a gyeplõt! -
726 III, 2 | de meg is fog verni!~- Oh, tartsd azt a gyeplõt, édes
727 III, 2 | még ezek is házasemberek! Oh, hogy is lehetett ilyen
728 III, 2 | sziszegte halálra váltan.~- Oh, én szerencsétlen! Nem tudok
729 III, 3 | mégsem bocsátott meg neki.~Oh, hogy a nõk olyan bolond
730 III, 3 | liliomfehér hálóöltönyt. Oh, milyen szép volt így is,
731 III, 3 | öreget, s tudok egy módot.~- Oh barátom, szóljon. Sohasem
732 III, 3 | bunda megkerülése miatt.~Oh, ez kõszívû ember!~Egy cserjéshez
733 III, 4 | Dehogy õ - súgtam vissza. - Oh, a boszorkány egy nagyon
734 III, 5 | szerencsétlenség vár rám… Oh, te kifogyhatatlan Isten,
735 III, 6 | többre, legalább egy napra. Oh, mily boldogság lesz az!~
736 III, 6 | egyetlen, drága férjem! Oh, kérlek, légy irgalmas,
737 III, 7 | és a többi meg a többi.~Oh, ha már látta, ha utána
738 III, 7 | azt is, amirõl nem tudott? Oh, csak a nagy szeretet változhatik
739 III, 7 | rám, szebbek-e mint én? Oh, te csacska! Hogy én vagyok
740 III, 7 | amik azt nem érdeklik.~Oh, ha õ csak egyszer egy perce
741 III, 8 | jegygyûrût, mivel köszvényes.~Oh, hitvány nõi kebel, melybõl
742 III, 8 | idõkben! Ez igazán bámulatos. Oh, ezek a férfiak… ezek a
743 III, 8 | titoktartásért fizették.~- Oh, oh, gyermekem!~- Már eddig
744 III, 8 | titoktartásért fizették.~- Oh, oh, gyermekem!~- Már eddig
745 III, 8 | vághatja ki becsületét.~Oh, hogy fog tombolni mámorában
746 III, 8 | ösmerik egymást?~- Nem! oh, nem… Bizonyára nem - dadogá
747 III, 8 | változtatta meg a nevét Kapocsyra. Oh, oh, hát mért nem olvasod
748 III, 8 | meg a nevét Kapocsyra. Oh, oh, hát mért nem olvasod a »
749 III, 8 | mond Pörgey vállat vonva.~- Oh, én bolond! - tépelõdött
750 III, 11 | sajnálkozva csóválta a fejét.~- Oh! Oh! pedig nagyon szerettem
751 III, 11 | csóválta a fejét.~- Oh! Oh! pedig nagyon szerettem
752 III, 13 | Nagy az én bajom nagyon… Oh, én istenem, nem segít énrajtam
753 III, 15 | küldjön nekünk egy papát.~- Oh, ti bolondok! - szólt a »
754 III, 16 | nagyságos uram? Nem-e? Ugye nem? Oh, oh! Hát én vagyok a Tóth
755 III, 16 | uram? Nem-e? Ugye nem? Oh, oh! Hát én vagyok a Tóth Máténé
756 III, 17 | hogy össze nem tört.~- Oh, oh! Hány éves kend?~- Nyolcvanhat
757 III, 17 | hogy össze nem tört.~- Oh, oh! Hány éves kend?~- Nyolcvanhat
758 III, 19 | azt mondták haragosan: »Oh, te kis ostoba!« És inkább
759 III, 19 | mondhatták volna mosolyogva: »Oh, te boldog angyal!«~Bezzeg
760 III, 22 | legyezõt hoztál…~(Szünet.)~- Oh igen, tudom! A legyezõt
761 III, 25 | káposzta-palántát csipkedték (oh, a bolondok, nem tudtak
762 III, 25 | bukdácsoltak a Piroska lábaihoz…~- Oh, ti kedvesek, okosak! -
763 III, 28 | akarja venni a mi Lacinkat. Oh, hogy ezt megengedi így
764 III, 28 | országba, mészárszékre hajtja… Oh, egy érzékeny apának nehéz
765 III, 30 | lehet? Talán valami rokon? Oh, nem, Prikler néni rokonai
766 III, 31 | az öt krajcár háláspénzt. Oh, a nyár, a nyár! Az csak
767 III, 32 | ellenkezõleg, pompásan néz ki.~- Oh, kedves barátom, hogy mondhat
768 III, 32 | az?~- A marienbadi fürdõ? Oh, nagyon sok ellen. Májbajok,
769 III, 32 | héten utazol.~- Nélküled? Oh, nem!~- Igenis, hogy nélkülem.
770 III, 32 | Magadnak kell elmenned…~- Oh, te kegyetlen vagy, János!~
771 III, 33 | vigyáztunk, hogy fel ne ébredjen. Oh, mi bohók?~- Pedig mégis
772 III, 39 | kezdesz gyerekes lenni.~- Oh, oh, felség! Hova gondol,
773 III, 39 | kezdesz gyerekes lenni.~- Oh, oh, felség! Hova gondol, istenem?
774 III, 41 | ez nálunk a rendes ár. Oh, Tihaméromnak sok megrendelése
775 III, 42 | kegyed »mosolygó démon«.~- Oh, nem, nem… - rebegi fülig
776 III, 42 | gyermekek, asszonyom?~- Oh igen, enyimek õk… de szükséget
777 III, 42 | könnyeit s félénken rebegé:~- Oh, uram… ön igazán különös
778 III, 43 | azután édesdeden fölkacag.~- Oh, oh, asszonyom! Hiszen csak
779 III, 43 | édesdeden fölkacag.~- Oh, oh, asszonyom! Hiszen csak
780 III, 43 | csókolja a kis bimbót:~- Oh, te kis mamlasz… de furcsa
781 III, 45 | emléket, vörös márványból. Oh, milyen nehezen vártuk haza
782 III, 45 | úr, hogy maga küldte.~- Oh, a csaló! a gazember! Tolvaj
783 III, 46 | szemedet: hiszen nem ugrom még… Oh, oh, de nagy csacsi vagy,
784 III, 46 | hiszen nem ugrom még… Oh, oh, de nagy csacsi vagy, Kriska
785 III, 46 | s hazajött hûségesen.~- Oh, te csúf, te gyalázatos!
786 III, 48 | New Yorkban s mindenfelé.~Oh, dehogy, dehogy! Esze ágában
787 III, 50 | egy madarat fogna elõbb.~- Oh, magok neveletlenek, kis
788 III, 50 | Vica - maradjon itt, kérem, oh, mert úgy félek… de úgy
789 III, 50 | Talán ettõl a holttesttõl?~- Oh, oh! - vágtam közbe nevetve -
790 III, 50 | ettõl a holttesttõl?~- Oh, oh! - vágtam közbe nevetve -
791 III, 52 | húzott le a felváltásért? Oh, a pogány, lelketlen farizeus!
792 III, 52 | nagybátyja volt kanonok. Oh, a háládatlan korcs! Ezt
793 III, 56 | túltenni egy Nagy Pálnén? Oh, oh, ügyefogyott Molnár
794 III, 56 | túltenni egy Nagy Pálnén? Oh, oh, ügyefogyott Molnár Andrásné,
795 III, 56 | védi õket az enyészettõl.~- Oh, kis bolond! Hát még a kutyát
796 III, 56 | vékony csíkban megmelegíti.~Oh, ez már elég, oh, ez már
797 III, 56 | megmelegíti.~Oh, ez már elég, oh, ez már sok volt! Átfogta
798 III, 56 | beérkezett a tengerbe…~- Oh, kedves lányocskám, neked
799 III, 57 | legrosszabbra: én megvesztem.~- Oh, ne beszéljen… ilyeneket,
800 III, 58 | téve - véli Zwiebel Mór.~- Oh, persze… Mert istenítélet
801 III, 60 | púderes gallyaitokkal!« Oh, a bundát nem szabad kevesebbre
802 III, 60 | hogy bunda nélkül jöjjek. Oh, édes kedves tilalom! Inkább
803 III, 60 | egy nagybirodalom mappája.~Oh, bunda, bunda, te teszed
804 III, 60 | várt.~- Nem fázott meg? Oh, no! Láttam azt a rettenetes
805 III, 60 | megyek, tönkre kell mennem. Oh, átkozott bunda, minek is
806 III, 64 | feküdj le… hamar, hamar… Oh, én kedves kis szemecském…
807 III, 64 | úgy tetszett az imént…~- Oh, te képzelõdõ kis bolondom!
808 III, 65 | hogy cápák is vannak…~- Oh, te kis bolondom!~És megcsipkedte
809 III, 65 | szegény kis Mariskánkból? Oh, istenem, istenem! Kétségbeesik
810 III, 65 | kis ibrik mégis eltört?…~- Oh, oh! - nevetett fel nagybátyánk
811 III, 65 | ibrik mégis eltört?…~- Oh, oh! - nevetett fel nagybátyánk
812 III, 66 | csak egy szót szólok…~- Oh, mondd ki azt az egy szót…
813 III, 66 | Te ámítasz engem, Dercs? Oh, ne kínozz! Jobb egyszerre
814 III, 67 | azokat, akik bántják!~- Oh, te vén bolond.~- Nem, nem…
815 III, 69 | költse az ország pénzét.~- Oh, az Duschek volt! A nagy
816 III, 72 | Benne ült maga a királyné!~Oh, jaj de szép volt! Csillogó
817 III, 72 | marad udvari dámának.~- Oh, istenem! - hebegte a menyecske
818 III, 75 | Szent isten, a bátyám az? Oh, oh - kiáltám örvendezve -,
819 III, 75 | isten, a bátyám az? Oh, oh - kiáltám örvendezve -,
820 III, 75 | elnevettem magam.~- Igaz biz az! Oh, oh igazán bolond vagyok.
821 III, 75 | magam.~- Igaz biz az! Oh, oh igazán bolond vagyok. Hiszen
822 III, 75 | bejegyezve.~- De hát a bíróné?~- Oh, az meg éppen természetesnek
823 III, 76 | madarakat, nagy darabon. Oh, ritka jó szív az öreg »
824 III, 76 | kocsis is gyilkos volt.~- Oh, a kocsis? Azt ne bántsa
825 III, 79 | kegyedre… arcképe megvan nálam… Oh, valahányszor e képet láttam…
826 III, 79 | valahányszor e képet láttam… Oh, Mariska! De kegyed, tudom,
827 III, 81 | elpirult erre a gondolatra. Oh, ez a rettenetes nagy szégyen!
828 III, 82 | a szegény Pál meghalt!… Oh, ugyan ki hitte volna? Ugyan
829 III, 83 | hát ott fekszik-e valóban?~Oh, hogy lüktettek a halántékai,
830 III, 83 | viseletére sok fejtörés után.~- Oh, én bolond fejem! Az a szegény
831 III, 83 | ilyennek kell lenni egy fiúnak? Oh, oh! Annyira szerette az
832 III, 83 | kell lenni egy fiúnak? Oh, oh! Annyira szerette az anyját,
833 III, 87 | állok.~Azokkal a többiekkel! Oh, de végtelenül jól esett
834 III, 87 | tett, mintha ásítana.~- Oh, kisasszony - mondám átrezgetõ
835 III, 92 | lehetetlen! Ez az angyal? Oh, oh, hová is gondoltam.
836 III, 92 | lehetetlen! Ez az angyal? Oh, oh, hová is gondoltam. Bolond
837 III, 93 | komponált feliratot vésette: »Oh, demokrata, ha tán eltulajdonítanád
838 III, 95 | szelindekek jutnak eszembe. Oh, ezen gyermekkori emlékek!~
839 III, 96 | színbölcsesség legyen.~- Oh, te kis csacsi, csacsi! -
840 III, 96 | nincsenek nyomtatásban.~- Oh, oh! Hiszen ez inkább szerencse.
841 III, 96 | nincsenek nyomtatásban.~- Oh, oh! Hiszen ez inkább szerencse.
842 III, 102| megyünk odább, ugyan mivel? Oh, jaj, pedig még esõ is lesz
843 III, 102| szólhassak többet.~- Tudja? Oh, hát tudja? - kiáltá szívszaggatón,
844 III, 102| Zsizsik patakon átvittem.~Oh, hogy egyszerre kellett
845 III, 105| ládának meritek ezt nevezni? Oh, ha tudnátok, mi van benne.
846 III, 109| Miért nem lépsz fel?«~- Oh, hogy gondolhatjátok - dadogtam
847 III, 114| mely ma hajnalban történt. Oh, ha tudta volna, ha tudta
848 III, 114| asszonyság. - Murzu elveszett! Oh, a hálátlan!~S most már
849 III, 114| falatomat vele megosztottam. Oh, Murzu, Murzu!~Pista szemeibõl
850 III, 115| rozsda is, de rózsaszínû! Oh, be kár volt leszállni hagyni
851 III, 115| fehéren futott le a derekán.~- Oh, nem mondhatom meg - azonban…~
852 III, 120| elkészülése legalábbis túlságos…~- Oh, nem! Még hátra van a legfontosabb.
853 III, 121| valamit - hebegi elsápadva. - Oh, de az szörnyû lenne!~-
854 III, 124| lenni, hogy pénzem legyen.~- Oh, te oktondi! Hát mit rabolod
855 III, 126| nem borzasztó dolog ez! Oh, csak közbejönne még valami!~
856 III, 126| Számítsa fel, mibe kerül.~- Oh, kérem, csekélység. A sürgöny,
857 III, 127| szerencsétlenül jártam a rendőrökkel!~Oh, Mihasznák, átkozott Mihasznák!
858 III, 127| cserépvirágtartóba téve.~- Oh, mily szép virág! - sóhajték,
859 III, 127| sem bírtam kiejteni többé.~Oh, átkozott Mihaszna András,
860 III, 129| dicsekedni akarok uraim, oh nem, én panaszkodni akarok.
861 III, 129| Éljen Vitkey Bálint«. Oh, édes izgalom, elringató
862 III, 129| Perbet. - Fogatni kell!~- Oh, a hóhérok! - sziszegtem.~
863 III, 129| látom azokat a hóhérokat… oh, azokat a hóhérokat… de
864 III, 130| végigszaladt ez a borzasztó szó. Oh, hátha igaz, hátha igaz!~
865 III, 130| kezdtem, és a fogam vacogott.~Oh istenem, bizonyosan meghalt
866 III, 130| hittem, rögtön összerogyok. Oh, ez a borzalmas három-négy
867 III, 135| NÉNI ~ÉS KERESZTAPÁM~1884~Oh nem, sohasem feledkezem
868 III, 138| Lehajlok, és remegve fölemelem.~Oh jaj, a két elsõ fog kitört!...~
869 III, 140| homlokára felhõk gyûlnek:~- Oh, ezek parte-cédulák!… Mind
870 III, 140| megküldik. Mindennap jön egy. Oh, barátom, igazán rossz esztendõ…~-
871 III, 140| tudatlan vidéki nemesek…~*~Oh cím, oh királyi tollkanyarintás,
872 III, 140| vidéki nemesek…~*~Oh cím, oh királyi tollkanyarintás,
873 III, 141| õfelsége kissé türelmetlenül.~- Oh, felséges uram, el fogják
874 III, 144| lássuk a bolondos tréfát. Oh, hogy ezeknek a tudós embereknek
875 III, 145| Természetesen pénzt?~- Oh, nem - felelt Károly.~-
876 III, 146| is, mert nem az enyém«. Oh, hogy nézett rám! Én nem
877 III, 146| kiabáltak az ablakokból.~- Oh, mama, lásd az egész utca
878 III, 147| vonatkozásokat tett erre. Oh, a generális okvetlenül
879 III, 147| látott volna soha többfélét? Oh, uram, hisz az ember csak
880 III, 148| a fiatalember szájára. - Oh, te csácsi csacsi - kacagott
881 III, 148| férjhez akar hozzá menni.~Oh, korrupció, korrupció!~De
882 III, 148| jelöltnek?~- Követjelöltnek? Oh, hogy is mernék én ilyenre
883 III, 148| Az erkementi kerületben? Oh, oh, hiszen ez a legjobb
884 III, 148| erkementi kerületben? Oh, oh, hiszen ez a legjobb talaj!
885 III, 148| kerekedett ez a nagy szerencse.~- Oh, húgom, húgom, milyen nagy
886 III, 148| Mi lesz belõlem, mi lesz? Oh, jaj, édes húgom, soha,
887 III, 148| villámok cikáztak a szemében. (Oh, hogy el tudta találni a
888 III, 148| nincsenek meg nyomtatásban.~- Oh, oh! Hiszen ez inkább szerencse.
889 III, 148| meg nyomtatásban.~- Oh, oh! Hiszen ez inkább szerencse.
890 III, 148| szerelmet lehelt.~- Ágnes, oh, Ágnes, mondja meg igazán,
891 III, 148| összeroskadnék, ha több érne. Oh, Ágnes, azt mondják, hogy
892 III, 148| nép azt hitte, választott.~Oh, szegény, áldozatra szánt
893 IV, 1 | a vér minden eremben.~- Oh, mama, mama! - kiáltám.~-
894 IV, 1 | én! - feleltem tompán. - Oh, tudom is én? De nem, nem! -
895 IV, 1 | dologra határoztam el magam. Oh, hiszen olyan nagyon szép
896 IV, 1 | kezeivel a könyvek között. - Oh, asszonyok, asszonyok! Húsz
897 IV, 1 | szeszélye úgy diktálja.~Oh, én tudtam, miért!~Leroskadtam
898 IV, 4 | akkor is egyre habozott.~- Oh, még csak egy percet engedj,
899 IV, 6 | Ilonka, jegyben jár?~- Oh, igen! A gazdag Czingeri
900 IV, 6 | közberikácsolt:~- Egy ostort!~- Oh, te ostoba! - felelte Birike
901 IV, 6 | zsebébe, hogy a postára viszi. Oh, csak el ne késne vele az
902 IV, 11 | sincsen, ott meg télen is van. Oh, a boldog falu!~Leteszem
903 IV, 11 | nézegetik. Ugyan tud‑e járni? Oh, ni, most mindjárt felszáll,
904 IV, 13 | Körülbelül egy hónap elõtt.~- Oh, a gazember, pedig hogy
905 IV, 18 | nem mondtam volna még el? Oh, oh, lelkem, ténsuram, hiszen
906 IV, 18 | mondtam volna még el? Oh, oh, lelkem, ténsuram, hiszen
907 IV, 19 | egy gyönyörû tündérvár.~- Oh be szép, be szép! - kiáltott
908 IV, 20 | esti szél meghimbálja: »Oh felség, oh felség, végy
909 IV, 20 | meghimbálja: »Oh felség, oh felség, végy észre minket.«~
910 IV, 20 | szólt a császár megütõdve.~- Oh, felség… könyörgöm… esedezem,
911 IV, 22 | jelenetek« a gyûléseken?~- Oh, hogyne! Csakhogy ami akkor
912 IV, 22 | volt. Ha nem untatja önt?~- Oh, kérem. Én hozzá vagyok
913 IV, 27 | Reménylem nem neheztel meg…~- Oh, kérem, így is nagy hálával
914 IV, 27 | szuszogás nesze hallatszott. Oh, Marcsa ott vagy hát! Oh
915 IV, 27 | Oh, Marcsa ott vagy hát! Oh csak már láttalak volna.~
916 IV, 32 | rossznak a fõtisztelendõ úr. Oh, ne higgyen, kérem!~S fuldokló,
917 IV, 32 | mint az, hogy én szeretem. Oh, jaj, szerencsétlen volt
918 IV, 32 | zúgolódj az Isten ellen.~- Oh, szent atyám, hát minek
919 IV, 37 | házakat ingyen adják?~- Oh nem, de Galábocson nem veszi
920 IV, 40 | kiáltott fel -, de hasztalan!~- Oh, te bolond! - szólt közbe
921 IV, 41 | fölsóhajtott ájtatosan: »Oh, én istenkém! Mikor állítod
922 IV, 41 | fogacskáit gúnyolódón:~- Oh, be tudja! No lám! Hát nem
923 IV, 41 | dadogta. - Milyen nap volt az! Oh, istenem! Most harminchárom
924 IV, 42 | feljöttek, hogy megnézzék. Oh, istenem! Mennyi rafinéria
925 IV, 42 | szelíd harmóniába olvadva. Oh, Miska, gondoltál-e arra,
926 IV, 43 | Küküllõ megyei fõispánt. Oh, be ritka csókolni való
927 IV, 43 | méltóztatik Brassóba utazni?~- Oh, nem - szólt az alispán,
928 IV, 45 | csúfság, milyen szégyen! Oh, én édes Krisztusom, szent
929 IV, 45 | nemeskeblû emberbarátnak lenni.~- Oh, tudom én azt méltányolni -
930 IV, 47 | írva »hold a földközelben«. Oh, ha tudtam volna, ha tudtam
931 IV, 47 | nem lehetett meg a vihar. Oh, én szerencsétlen!~*~Így
932 IV, 48 | érdekelni fogja a történet.~- Oh, mindenesetre. Mondhatom
933 IV, 51 | kell csatolni a pörhöz.~- Oh, jaj, minek is szóltam? -
934 IV, 52 | Észbontó leány, barátom. Oh, micsoda kép lesz az! Megnyerem
935 IV, 52 | mûvészetemre gondolok.~- Oh, ti mindnyájan naivok vagytok.
936 IV, 52 | mennyei jelenség elõtt. Oh, a kópé! A farizeus! Pedig
937 IV, 52 | térdelt összetett kezekkel:~- Oh, ne ellenkezzék. Lássa,
938 IV, 52 | burkolózik? - esengett Károly.~(Oh, te mennyei birka! Hát csak
939 IV, 54 | jelenthet jót ránk nézve.~- Oh, Róza, én nem élem túl a
940 IV, 54 | Bizonyosan közte van a Rózáé is.~Oh, be boldogtalan voltam.~
941 IV, 61 | is próbálkozom már többé. Oh istenem, istenem, be meglátogattál
942 IV, 61 | sötéten venni a dolgokat.~- Oh kérem, tudom én, mit beszélek.
943 IV, 63 | parasztfiúk is, s üldöztek vele. Oh, be sok keserûségem volt
944 IV, 71 | kisasszony! - hebegtem. - Oh nem! Kegyed bolonddá akar
945 IV, 80 | kérdi aztán elõzékenyen.~- Oh, rettentõen unatkoztam.
946 IV, 85 | ördögtõl kért segítséget.~- Oh pokol, pokol, segíts meg
947 IV, 85 | esengett, kezeit tördelve:~- Oh kedvesem, jöjj, segíts rajtam.~
948 IV, 105| jobban behunyta a szemeit.~- Oh oh! Ne is beszéljünk róla.~
949 IV, 105| behunyta a szemeit.~- Oh oh! Ne is beszéljünk róla.~
950 IV, 120| meg, hogy megállítjuk.~- Oh, kérem - makogtam zavartan. -
951 IV, 128| allegóriákról. Nem baka az (Oh, mindjárt megpukkadok mérgemben),
952 IV, 128| ott most?~- Margitért.~- Oh, dehogy! Margit már közömbös
953 IV, 130| ostorral, megdobbant a szívem: »Oh, be jó volna kocsisnak lenni!«~
954 IV, 142| a tímár bosszankodott. Oh, a szamár, a szamár! Hiszen
955 IV, 144| felelte ábrándos hévvel. - Oh, de mennyire várom. Mindig
956 IV, 144| Mert akkor villámlik is. Oh, szép a világ, bátyika.
957 IV, 144| ha csak egy kicsit is. Oh, be szép a világ!~- És a
958 IV, 144| planéta, él egy percig.~- Oh, be szép a világ! - susogja
959 IV, 146| odatapadt a lovagjához.~- Oh, ha leírhatnám, amit érzek -
960 IV, 146| az olvasóközönségnek.~- Oh, ha olvashatnám amit leír -
961 IV, 148| halálra ítéltet a puskájával s oh jaj, mikor a lövés eldörren…
962 IV, 149| szende pironkodással. - Oh, te selyma. No, nézd meg,
963 IV, 150| asszony. Szívem vérzik. Oh, én ismerem a nyomort, s
964 IV, 151| Én is vele megyek!~- Oh, dehogy mégy, kis gyémántom! -
965 IV, 151| száz kérdés merült fel. De oh én istenem mi lesz vele?
966 IV, 151| a nyúl, a tegnapi nyúl, oh borzalom, rám néz s a lábával
967 IV, 152| megszólította lovacskáit. Oh, mindjárt meghasad a szívem…~-
968 IV, 152| fiacskám?~- Persze én.~- Oh szívecském, gyémántom, hát
969 IV, 152| tudtam, mikor kicsi voltam.~- Oh, te bolondom, hiszen most
970 IV, 152| mester a haját tépte:~- Oh, szamár, szamár, már félesztendeje
971 IV, 152| és váltig jajveszékelt: »Oh, be kár volt annak az okos
972 IV, 152| veled, ha csak az kell.~- Oh, de bolond vagy szívecském -
973 IV, 152| azután így szólottam:~- Oh, de remek hajad van, Mariska.
974 IV, 152| remek hajad van, Mariska. Oh, be jól illene bele egy
975 IV, 152| kérdém közömbös hangon.~- Oh, nem. Voltaképpen az övé
976 IV, 152| ezzel elárulta a bûnét. Oh, hogy tud tettetni az az
977 IV, 152| titkos találkáik is voltak. - Oh, istenem, istenem, mit tegyek?~
978 IV, 152| Az övébõl, az Annáéból. - Oh, Anna, Anna! Mért tetted
1-500 | 501-978 |