bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

 5001   1,  14    |                        nem is kellett. Ülj ide az ölembe, Esztikém! Egy kis
 5002   1,  14    |                      Ugyan ne keresgéld, minek az, asszonykám!~- De hiszen
 5003   1,  14    |                      látsz engem.~- Elég nekem az ajkad, nyújtsd ide; hadd
 5004   1,  14    |                        most valaki, hogy nincs az a gyertya meggyújtva.) Tervezgetés,
 5005   1,  14    |                      foltocskák támadnak utána az arcokon, valóságos apró
 5006   1,  14    |               kerekeken tud ám sebesen gurulni az idõ.~Péternek csakhamar
 5007   1,  14    |                        Ne is várakoztass, mert az kínos lenne, inkább úgy
 5008   1,  14    |                        lenne, inkább úgy mondd az idõt, hogy bizton itt lehess.~-
 5009   1,  14    |                        a szobájába, kinyitotta az ablakokat, s várt, amíg
 5010   1,  14    |                        s várt, amíg Péter leér az utcára. Akkor fogta a kosarát,
 5011   1,  14    |                        és ráöntötte a magasból az összes virágait. Ezzel búcsúzott
 5012   1,  14    |                       csodaállatok tódultak ki az ajtón, fekete bivalyok három
 5013   1,  14    |                     Tik-tak! tik-tak! fecsegte az óra nyelve. Eljön - nem
 5014   1,  14    |                    kétsége, és úgy mozgott már az õ szegény szíve is, mint
 5015   1,  14    |                       õ szegény szíve is, mint az óra-inga: Nem jön - eljön!~
 5016   1,  14    |                       jön!~Arca, szeme kigyúlt az örömtõl, fürgén szökött
 5017   1,  14    |                        futott ajtót nyitni.~De az már szembe nyílt, s belépett
 5018   1,  14    |                   Budapestre vetõdék egy napon az õ tót vármegyéjébõl, s partija
 5019   1,  14    |                   kaszinóban fecsegéssel tölté az idõt, a régi ismerõsökrõl
 5020   1,  14    |                       váltóhamisításért.~- No, az ugyan nagy kegyetlenség
 5021   1,  14    |                          sóhajtott Altorjay.~- Az ördög se kereste már, de
 5022   1,  14    |                tanácskozik odabent, és éppen õ az elnöke.~Altorjay rábámult
 5023   1,  14    |                      valami becsületbíróságnak az elnöke. Szétnézett az egész
 5024   1,  14    |       becsületbíróságnak az elnöke. Szétnézett az egész teremben, de a többiek
 5025   1,  14    |                    galamb ott ül a kalitkában, az ölyv ott ül a kaszinóban,
 5026   1,  14    |                    tartogat valami meglepetést az elbeszélése végére. Én különben
 5027   1,  14    |                elbeszélése végére. Én különben az elején se titkoltam.~Az
 5028   1,  14    |                        az elején se titkoltam.~Az olvasó ugyanis azt hiszi,
 5029   1,  14    |             menyasszonyaikat, ezek elcsábítják az egymáséit, azok visszaadják
 5030   1,  14    |                    ezek elverik a hozományt és az asszonyt illõ sorrendben,
 5031   1,  14    |                  hallani vélem most büntetésül az önök csípõs megjegyzéseit:~-
 5032   1,  14    |                     megjegyzéseit:~- Mit, vér? Az is csak tinta volt, ez is
 5033   1,  14    |                      így szólnak:~- Ostobaság! Az alkotó természet több vért
 5034   1,  14    |                    eresztett egy bolhába, mint az összes írók az összes hõseikbe.~
 5035   1,  14    |                   bolhába, mint az összes írók az összes hõseikbe.~És ez igaz
 5036   1,  14    |                      mesék nem változnak, csak az emberek.~De a bölcselkedõk
 5037   1,  14    |                          Dehogy, dehogy, éppen az emberek nem változnak, csak
 5038   1,  14    |                     nem igaz, sem a mesék, sem az emberek nem változnak, csak
 5039   1,  14    |                    emberek nem változnak, csak az irodalmi divatok.~És ez
 5040   1,  14    |                   vissza mindent, mintsem hogy az utolsó szavammal is megtapossam
 5041   1,  14    |                      csöppet sem hasonlítottak az igazi virágokhoz.~ ~~  ~
 5042   1,  14    |                     romantikusokat. Írja, hogy az én irályom is rokonszenves
 5043   1,  14    |                    dolgok, amik nem rázzák meg az ember lelkét.~De hát, uram,
 5044   1,  14    |                 mondtam én azt valaha, hogy én az önök lelkét akarom rázogatni?~
 5045   1,  14    |                     akarom rázogatni?~Ezt csak az ön iskolája teheti igen
 5046   1,  14    |               tízparancsolat eltilt. Ebbõl áll az egész romantikus mesterség.~
 5047   1,  14    |                    azon kezdem, hogy megtartom az ötödik parancsolatot: »ne
 5048   1,  14    |                     meg a hõseim közül senkit. Az mind élve marad, ameddig
 5049   1,  14    |                        De miként kapacitáljam? Az elméleti részét nem fejtegetem,
 5050   1,  14    |                     szájaízére való történetet az ön iskolájából. Önnek az
 5051   1,  14    |                       az ön iskolájából. Önnek az tetszeni fog, de mégis meggyõzõdik
 5052   1,  14    |                   mégis meggyõzõdik róla, hogy az szamárság.~Lássuk csak,
 5053   1,  14    |                         ne nevessen, kérem, ez az obligácionális kezdet -
 5054   1,  14    |                       s rettentõ látvány tárul az utasok elé. Egy embert öl
 5055   1,  14    |                        Hajrá utána, fogjuk el!~Az utasok csakugyan utána ugranak
 5056   1,  14    |                      ablakán.~Persze, most már az volna a természetes fejlemény,
 5057   1,  14    |                    természetes fejlemény, hogy az ipse a halottas kamrában
 5058   1,  14    |                        éledne fel - s helyette az eleven gyilkos állna be
 5059   1,  14    |                    bonyodalmat szõne-fonna itt az öreg Dumas, vagy más valaki
 5060   1,  14    |                    tulajdonosai közül.~De csak az történt, hogy az üldözõk,
 5061   1,  14    |                       De csak az történt, hogy az üldözõk, akik mindenütt
 5062   1,  14    |                       a gyilkosnak, beugrottak az ablakon is utána, egyetlen
 5063   1,  14    |                       egyikén végigterülve, de az is hortyogott rémítõen.~-
 5064   1,  14    |                         hiszen csak szimulálja az alvást, hogy nyugodt lelkiismeretûnek
 5065   1,  14    |                    Gyorsan rávetették magukat. Az hirtelen fölriadt, mint
 5066   1,  14    |                     nem láttuk, hogy ölted meg az imént ott künn [azt] az
 5067   1,  14    |                        az imént ott künn [azt] az embert s hogy ugrottál be
 5068   1,  14    |                     ugrottál be ide.~- De hisz az lehetetlen, én este óta
 5069   1,  14    |                    fordul és öl. Mit kockáztat az ilyen?~Az életét. De kinek
 5070   1,  14    |                        Mit kockáztat az ilyen?~Az életét. De kinek ér az valamit?
 5071   1,  14    |                         Az életét. De kinek ér az valamit? Senkinek; még neki
 5072   1,  14    |                        pallosával, azután jött az elítélt a pappal a kocsiban,
 5073   1,  14    |                        nép nagy riadalma közt. Az öreg asszonyok átkozódtak,
 5074   1,  14    |                     ahogy már ez lenni szokott az efféle mulatságoknál.~Az
 5075   1,  14    |                       az efféle mulatságoknál.~Az elítélt végre lelépett a
 5076   1,  14    |                       felolvasta csengõ hangon az ítéletet, a hóhér lehúzta
 5077   1,  14    |                      ítéletet, a hóhér lehúzta az elítélt köntösét.~De ebben
 5078   1,  14    |                      kiáltá:~- Megálljatok! Ez az ember ártatlan. Én vagyok
 5079   1,  14    |                     hangzott fel a tömeg közt.~Az, aki így kiáltott fel, Lécz
 5080   1,  14    |                        Józan fõvel állítom. Ez az ember ártatlan!~A bíró intett
 5081   1,  14    |                     végrehajtást, s parancsolá az õröknek, hogy tartóztassák
 5082   1,  14    |                  betörõ. Én gyilkoltam meg azt az embert a temetõ mellett!
 5083   1,  14    |                     végtelen dühre lobbanva. - Az bizonyos, hogy valamelyitek
 5084   1,  14    |                      vallatáshoz, elõszólítván az írnokát, a kancsal Kakuszi
 5085   1,  14    |                  kancsal Kakuszi Mihályt, hogy az a jegyzõkönyvbe írja, amit
 5086   1,  14    |                     éves ön?~- Negyvenöt.~- Mi az állása?~- Valaha gazdag
 5087   1,  14    |                     magára?~- Szomorú történet az, bíró úr. Valaha gazdag
 5088   1,  14    |                 elhanyagoltam; hogy felejtsek, az ivásnak, kártyázásnak adtam
 5089   1,  14    |                      jó ruhám sem.~Nyomoromban az utolsó napokban arra gondoltam,
 5090   1,  14    |               temetõben levõ halottas házikót, az az ötletem támadt, benne
 5091   1,  14    |                      levõ halottas házikót, az az ötletem támadt, benne töltöm
 5092   1,  14    |                   ötletem támadt, benne töltöm az éjt, s reggel megyek be
 5093   1,  14    |                        a legnagyobb terhedtõl, az élettõl.«~Mindent beismertem.
 5094   1,  14    |                         Mindent beismertem. Ez az, amit mondhatok, bíró úr.~-
 5095   1,  14    |               keresztet, amice, - mondá a bíró az írnoknak - és ha majd a
 5096   1,  14    |                 Budapestre, hogy mondjon errõl az emberrõl kritikát.~III.
 5097   1,  14    |                  fennforgó ügyre vonatkozik.~- Az igen kevés, bíró úr. Amit
 5098   1,  14    |             megdöbbenésem, mikor a kivégzésnél az elítéltben egyszerre ráösmerek
 5099   1,  14    |                       összefüggésben áll ezzel az üggyel?~- Hát kérem, csakugyan
 5100   1,  14    |                 csakugyan én vagyok a gyilkos. Az úton két ember ment a gyilkosság
 5101   1,  14    |                       olvasom a lapokból, hogy az áldozatom gyilkosa megkerült.~
 5102   1,  14    |                       más ember mint bitorolja az én szerepemet. Hanem mikor
 5103   1,  14    |                        ártatlan ember lakoljon az én bûnömért? Nem, ezt nem
 5104   1,  14    |             megszorongatta a gyilkos kezét.~V. Az ítélet~A tanúkihallgatások
 5105   1,  14    |                      újra kijött és felolvasta az ítéletet:~»Õfelsége a király
 5106   1,  14    |               gyilkossággal vádolt egyén, noha az általa elkövetett gyilkosság
 5107   1,  14    |                    folytán kitûnvén, miszerint az igazságot az életénél is
 5108   1,  14    |                         miszerint az igazságot az életénél is jobban szereti,
 5109   1,  14    |                      majd hozzá Fabiny Teofil, az a kérdés.~Íme, uram, ez
 5110   1,  14    |                        a kérdés.~Íme, uram, ez az egész történet, amit önnek
 5111   1,  14    |                      mese ez, de szétbontva és az igazság nagyító tükre elé
 5112   1,  14(3) |         cinterem-jelenet magját s egyáltalában az első beszély egy részének
 5113   1,  15    |                        ferrarai herceg kertje (az egész Ferrarából csak erre
 5114   1,  15    |                    császár udvaroncai faragták az élceket.~De ne induljunk
 5115   1,  15    |                        nyelvek után, maradjunk az elhanyagolt nagy kertnél,
 5116   1,  15    |                        a virágpadokat, úgyhogy az idegen származású kertész,
 5117   1,  15    |                hercegek is kaptak egyet-kettõt az ütlegekbõl.~Azon a délutánon,
 5118   1,  15    |                      Mert a kis Hippolyt éppen az »a-bé-ab«-ot tanulgatta
 5119   1,  15    |                   a-bé-ab«-ot tanulgatta most, az pedig igen rossz mulatság
 5120   1,  15    |               verekedésekhez képest. Bizonyára az ábécés táblához szólítják.~
 5121   1,  15    |                    amit a fejére kap.~Végre is az történt, ami máskor, hogy
 5122   1,  15    |                      hogy ön nagy bûnbe esett.~Az öreg kertész bámész szemeket
 5123   1,  15    |               pitypangból csinált lánc lógott. Az anya mosolyogva mondá, mintegy
 5124   1,  15    |                   ültek a nagy asztalnál; fönt az asztalfõn maga a vékonyarcú,
 5125   1,  15    |                   lépjen elõ!~- Minek? - kérdé az ajtónál bámészkodva álló
 5126   1,  15    |                  elõtte barátságosnak a dolog. Az anyjának kellett elõre tuszkolni
 5127   1,  15    |                      nagy aranyláncot vett föl az asztalról, melynek közepén
 5128   1,  15    |                       odakötik a lábánál fogva az asztalhoz!~Az apa felállott
 5129   1,  15    |                    lábánál fogva az asztalhoz!~Az apa felállott most s a gyermek
 5130   1,  15    |                   értett õ ebbõl egy szót sem.~Az apa azután lehajolt hozzá
 5131   1,  15    |                      járultak sorba a rokonok, az Este-család mindenféle retyerutyái,
 5132   1,  15    |                       csókoltak Hippolytnak.~- Az isten éltesse fõmagasságodat
 5133   1,  15    |                  herceg, fiára mutatva:~- Íme, az esztergomi érsek!~A lovagok
 5134   1,  15    |                   meglepetve hökkentek vissza. Az esztergomi érsek? Ez a kicsike,
 5135   1,  15    |                    semmit sem értett a prímás, az apja magyarázta meg neki
 5136   1,  15    |                        Hát játszani, a kertbe.~Az apa szigorú ráncokba vonta
 5137   1,  15    |                    felelte a magyar uraknak:~- Az esztergomi érsek mély alázattal
 5138   1,  15    |                       s nemsokára felkészülvén az útra, örömmel költözik hazájába.
 5139   1,  15    |                  Hogyisne? Hát mire való volna az?~- Gyeplõnek! - kiálta a
 5140   1,  15    |                       bolondság? Vagy tán csak az író gondolta ki?~Dehogy.
 5141   1,  15    |                        asszony gondolhatta ki.~Az egésznek abban van a nyitja,
 5142   1,  15    |                     széles Európában, akkor ez az asszony ült a nyakába, s
 5143   1,  15    |                        a nyakába, s lenyûgözte az akaratát.~Egykorú képek
 5144   1,  15    |                        bizony rá nem ért volna az õ vitézi dolgaira. Mint
 5145   1,  15    |                       kántorral iszogatni, meg az urakat kapáltatni Gömörben?~
 5146   1,  15    |                     költemény lesz alkalmasint az is, hogy itt járt, hogy
 5147   1,  15    |                 Véglesen és édes regényt szõtt az erdõmester leányával, hogy
 5148   1,  15    |                   többi.~Ennyi elpocsékolt idõ az õ nagyravágyó lázas terveinek
 5149   1,  15    |                        idõt elszedni Mátyástól az õ akarata nélkül! Ahhoz
 5150   1,  15    |                       élt. Annál szerencsésebb az utódok elõtt, akik nem érezték
 5151   1,  15    |                    elõtt, akik nem érezték már az õ hatalmas tenyerét a zsebük
 5152   1,  15    |                       rászolgált a »nagy« vagy az »igazságos« címre is, az
 5153   1,  15    |                       az »igazságos« címre is, az igazságos mellékneve éppen
 5154   1,  15    |                     Corvin Jánosnak biztosítsa az öröklést.~Beatrix királyné
 5155   1,  15    |                öröklést.~Beatrix királyné csak az egyiket akarta ezekbõl:
 5156   1,  15    |                   titkolta valami nagyon, hogy az éppen õ maga.~- Lehetetlen
 5157   1,  15    |                     éppen õ maga.~- Lehetetlen az, fiam, - mondogatta az okos
 5158   1,  15    |              Lehetetlen az, fiam, - mondogatta az okos király -, téged nem
 5159   1,  15    |                  gyeplõt fogni, ami halálommal az én kezembõl kiesik. Trónod
 5160   1,  15    |                 hiányzott, azt mind kárpótolta az õ szeretete saját maga irányában.
 5161   1,  15    |                    tanács. Örökké szõtte ebben az ármányait a király háta
 5162   1,  15    |                  Természetesen.~- És a pápa?~- Az eszembe se jutott. De reménylem,
 5163   1,  15    |                     közelebb húzta Beatrixhez.~Az õszi nap bágyadt fénye,
 5164   1,  15    |                   tegnap csak azt kértem, hogy az érseki szék betöltését reám
 5165   1,  15    |                     személyt is megnevezhetem. Az unokaöcsém. Estei Hippolyt.~
 5166   1,  15    |                  Beatrix. Hiszen ha jól tudom, az még gyerek. Hány éves?~-
 5167   1,  15    |                     ugyan Beatrix! Nevetni fog az egész ország.~A királyné
 5168   1,  15    |                királyné tréfával akarta elütni az ellenmondást.~- Eleget megríkatjátok
 5169   1,  15    |                       szeretett volna átcsapni az enyelgõ hangba:~- Az én
 5170   1,  15    |                  átcsapni az enyelgõ hangba:~- Az én királynémnak megárt a
 5171   1,  15    |                    tovább is mosolyogjon, mert az jobban is illik neki.~-
 5172   1,  15    |                     szegény Mátyásomtól, amire az nem elég erõs.~- Beatrix!~-
 5173   1,  15    |                      bosszúsan dobolt ujjaival az asztalon. Meg volt fogva. (
 5174   1,  15    |                  többet! Meglesz a kívánságod!~Az asszony arcát az öröm fénye
 5175   1,  15    |                   kívánságod!~Az asszony arcát az öröm fénye önté el:~- Megírhatom
 5176   1,  15    |                   ingerültség volt elharapózva az országban, Hippolyt kinevezése
 5177   1,  15    |                     gyereket ültet be a király az esztergomi érseki székbe,
 5178   1,  15    |              esztergomi érseki székbe, melyhez az õsz haj is tapasztalatokért
 5179   1,  15    |                        Meg kell adni, hogy már az akkori õseink is értettek
 5180   1,  15    |                   adták át a követek ebéd után az uralkodó párnak.~- A hercegné,
 5181   1,  15    |                    felségedet, titkon adta ezt az üzenetet, hogy annak idején
 5182   1,  15    |                      követeket.~- Nem úgy lesz az, Beatrix. Nem úgy értette
 5183   1,  15    |                      Jánost és Veronai Gábort, az egri bíbornok-püspököt,
 5184   1,  15    |               igazolhatná fölséged Isten elõtt az egyház kormányzásának egy
 5185   1,  15    |                      de a prímási székben csak az fog ülni, akit én akarok,
 5186   1,  15    |                        prímási jövedelmeket is az kapja. Ma küldtem ebbõl
 5187   1,  15    |                      nem lehet többé tréfálni. Az okosabb enged. Az okosabb
 5188   1,  15    |                    tréfálni. Az okosabb enged. Az okosabb az erõsebbnek.~A
 5189   1,  15    |                      okosabb enged. Az okosabb az erõsebbnek.~A pápa végre
 5190   1,  15    |               társzekér vitte a holmit, de még az öszvéreken is volt málha.~
 5191   1,  15    |                   nevelõ és udvarmester adaték az érsek mellé.~Egész tábor
 5192   1,  15    |                        mellé.~Egész tábor volt az, mikor elindultak. Elöl
 5193   1,  15    |                 lóháton, utána két lámpásvivõ (az éjjeli utazásokra) aztán
 5194   1,  15    |                       éjjeli utazásokra) aztán az érsek jármûve jött, oldalánál
 5195   1,  15    |                       hogy megédesítse némileg az elválást. Csak úgy csillog-villog
 5196   1,  15    |                       úgy csillog-villog rajta az ezüst szerszám.~Aztán a
 5197   1,  15    |                   tizenkét katona lándzsákkal. Az egyik társzekéren ül a szakács
 5198   1,  15    |                        tetején egy mosóné, aki az érsek fehérnemûjét kitakarítsa
 5199   1,  15    |             pecsenye-forgató - ah, gyõzné õket az ördög elsorolni.~A prímás
 5200   1,  15    |                        bõrébõl. Kedvére voltak az új érseki ruhák is, melyek
 5201   1,  15    |                 erõszakkal emelte be a kocsiba az erõs páter Moretti, rúgott,
 5202   1,  15    |                      igaziak, elevenek. Mit ér az, mit ér az? Az érsek csak
 5203   1,  15    |                    elevenek. Mit ér az, mit ér az? Az érsek csak egyre sírt,
 5204   1,  15    |                elevenek. Mit ér az, mit ér az? Az érsek csak egyre sírt, sírt
 5205   1,  15    |                    érsek csak egyre sírt, sírt az egész úton, hiába kerültek
 5206   1,  15    |                        ágyacskára gondolt, hol az édesanyja reggelenkint csókjaival
 5207   1,  15    |                    csókjaival ébresztette, hol az édesanyja estelenkint csókjaival
 5208   1,  15    |                        apó.~Nem kellettek neki az új vidékek, csak a napot
 5209   1,  15    |                        Azt a nagy aranytányért az égen. Az édes ismerõst.
 5210   1,  15    |                     nagy aranytányért az égen. Az édes ismerõst. Azt most
 5211   1,  15    |                        is elhagyta, lecsúszott az égrõl, egy hegy mögé. -
 5212   1,  15    |                        volt, egyedül. Leszállt az este, és sátort vertek egy
 5213   1,  15    |                   Ahogy neked tetszik, Anetta.~Az öreg dada a prímás lábaihoz
 5214   1,  15    |                  szoktak elbánni fõpapjaikkal. Az egyiket ledobták egy nagy
 5215   1,  15    |                     nagy hegyrõl a folyamba.~- Az Szent Gellért volt - mondá
 5216   1,  15    |                        Fulvio. Nem kicsi dolog az, ha a nagy király azt üzeni
 5217   1,  15    |                    valahova: »Így akarom«, hát az akkor úgy is lesz.~A lovagok
 5218   1,  15    |                       három dolgot kívánhatnék az istentõl, mind a Mátyás
 5219   1,  15    |                    csöndes nyári éjszaka volt. Az erdõ fái lassan susogtak;
 5220   1,  15    |                     Nem lehet falu a közelben.~Az urak némán gondolataikba
 5221   1,  15    |                          felelt a pap nevetve.~Az álomisten még a magyar királynál
 5222   1,  15    |                      kérges keze tapogatta meg az éjszakán át néhányszor öntudatlanul,
 5223   1,  15    |                      vánkosai nedvesek voltak. Az öreg dajka tudta ebbõl,
 5224   1,  15    |             barackvirág, egészen csupasz volt.~Az öregasszony fölsikoltott:~-
 5225   1,  15    |                    minden szentek, segítsetek! Az ördög incselkedik velem!~
 5226   1,  15    |                        magadnak, jó asszony.~- Az élõ istenre mondom, hogy
 5227   1,  15    |                        nézzük meg, Angelo, ezt az új csodatételt.~De a lovagok
 5228   1,  15    |                      gonosz Sforza maga akarja az érsekséget. S a pápa is
 5229   1,  15    |                         És honnan vezetett ide az a fiú? - kérdé Fulvio nagy
 5230   1,  15    |                     Fulvio nagy figyelemmel.~- Az öcsémmel elmentünk tegnap
 5231   1,  15    |                       elmentünk tegnap délután az erdõbe virágot, gombát,
 5232   1,  15    |                  csigát szedni és eltévedtünk. Az éj leszállt s mi kétségbeesve
 5233   1,  15    |                       kétségbeesve kóborogtunk az erdõben, hangosan sírva
 5234   1,  15    |                       a sátorba és lefektetett az ágyába, az öcsémet pedig,
 5235   1,  15    |                      és lefektetett az ágyába, az öcsémet pedig, aki nagyon
 5236   1,  15    |                  veszett el: ott kinn birkózik az új pajtásával. Egész éjjel
 5237   1,  15    |                      sült ki aztán apródonkint az egész: hogy a prímás nem
 5238   1,  15    |                       prímás nem tudott aludni az éjjel; éjféltájban gyermeksírást
 5239   1,  15    |                    furfangos merényletérõl.~Ez az egy boldog félórája lett
 5240   1,  15    |                       éjnek éjszakáján kimenni az erdõbe. Hol van, hadd figyelmeztessem
 5241   1,  15    |                      hadd figyelmeztessem erre az illetlenségre.~Õmagassága
 5242   1,  15    |                      befogva s a kis Gregorio, az új pajtás fogta a gyeplõt.~-
 5243   1,  15    |              mondhassam én a csemete vesszõnek az erdõn: légy fa, nagy törzsû,
 5244   1,  15    |                      helyes egy gyermek. Mikor az öreg Anetta, akivel madarat
 5245   1,  15    |                    viszünk a magyaroknak, s ha az ember egy kakast visz valahová
 5246   1,  15    |                indulunk.~A katlanokhoz odajött az érsek is, bizalmasan ütve
 5247   1,  15    |                   máris szakácsnét keres.~Erre az élcre a két lovag is nevetett,
 5248   1,  15    |                    szomorú volt a tegnapi nap. Az arany tányér üde fényben
 5249   1,  15    |                       fényben bukkant föl újra az égbolton, a fák balzsamos
 5250   1,  15    |                szemük-szájuk. Azt hitték, hogy az erdõ közepén csakugyan ráakadtak
 5251   1,  15    |                         kérdé sóhajtva.~- Mind az enyim, de ti is játszhattok
 5252   1,  15    |                   sokáig - szólt Fulvio lovag, az úti-marsall - mert mindjárt
 5253   1,  15    |                  készüljetek!~- Igen - felelte az érsek -, de õk is velünk
 5254   1,  15    |                  határozottan. - Ha nekem adod az egyik lovat.~- Hát jól van,
 5255   1,  15    |                kedvéért.~- De kedves hercegem, az lehetetlen, amit tervel.
 5256   1,  15    |                      toppantott.~- Én vagyok-e az esztergomi érsek vagy nem?~-
 5257   1,  15    |                       vagy nem?~- Mindenesetre az…~- Hát akkor én parancsolok.~-
 5258   1,  15    |                  parancsolok.~- Igen, igen, de az bûn lenne.~- Feloldozom
 5259   1,  15    |                        félig szigorú arccal:~- Az nem lehet, kegyelmes uram.
 5260   1,  15    |                        szólt bele Anetta anyó, az õ édeskés, siránkozó hangján -,
 5261   1,  15    |                   rossz szélfuvalom. De bizony az Isten hajította ide ezt
 5262   1,  15    |                    dada ékesszólása többet ért az esztergomi érsek hatalmánál,
 5263   1,  15    |                      sikerül. Igazán regeszerû az…~Egyszer egy királynak mi
 5264   1,  15    |                          Próbálja meg felséged az álmok országát.«~És onnan
 5265   1,  15    |                  talált ezekre, de már kereste az efféléket és közel járt.
 5266   1,  15    |                   álmát fizettette velök. Hja, az primitív korszak volt még!~
 5267   1,  15    |                 fejedelmeiket, szubvencionálta az apró választófejedelmeket,
 5268   1,  15    |             hasonlította s emiatt ki is maradt az udvartól), de el is tudta
 5269   1,  15    |                       õ nem akart. Hadd lássák az idegen népek, hogy ki az
 5270   1,  15    |                       az idegen népek, hogy ki az úr a világnak ebben a sarkában!~
 5271   1,  15    |                   fogadtatás elõkészületeivel. Az ország határán a fekete
 5272   1,  15    |                     királyné nem lesznek jelen az ünnepélyeknél: szebb az,
 5273   1,  15    |                        az ünnepélyeknél: szebb az, ha minden nélkülük történik;
 5274   1,  15    |                        Bakócz Tamás várakozott az érsekre, hogy tanácsokkal
 5275   1,  15    |                 csinálnunk nagyságodból.~- Hát az hogy megy?~- Körülnyírjuk
 5276   1,  15    |                       a fejét koszorúba, ahogy az enyim van, azután a közepén
 5277   1,  15    |                      hegyes cipõkben végzõdik. Az apródok fejét pici strucctollas
 5278   1,  15    |                         úgyhogy mikor elindult az érsek, egy hosszú tábornak
 5279   1,  15    |                    fénylettek. (No iszen, csak az kellene még ebben a nagy
 5280   1,  15    |              király-lakodalom kitellett volna. Az aranylencsés kantárok vígan
 5281   1,  15    |              selyemzászlók, ez ott a hollóval, az ott a Szûz Máriával, méltóságteljesen
 5282   1,  15    |                     Egyre jobban domborodik ki az érseki kastély tündöklõ
 5283   1,  15    |                        pénzt is vert bele ebbe az épületbe a megboldogult
 5284   1,  15    |                ibolyavirágokból voltak kirakva az üdvözlõ felirat összes betûi: »
 5285   1,  15    |                     fényes, testre kicsiny, ki az országgal együtt fogsz megnõni).~
 5286   1,  15    |                        leugrott és lesegítette az érsek-herceget a díszes
 5287   1,  15    |                 Szapolyai Imrével élükön? Vagy az összesereglett fõpapokat (
 5288   1,  15    |                     rózsák is mind itt vannak. Az ország fõrangú hölgyei,
 5289   1,  15    |                     uram! Üdvözlöm kegyelmedet az ország nevében. Isten hozta
 5290   1,  15    |                      tartsa itt közöttünk, aki az õ beláthatatlan bölcsességével
 5291   1,  15    |                   kezdve édes fiává fogadja ez az ország, melyet kegyelmed
 5292   1,  15    |                       e bot nyomában a béke és az áldás liliomai.~S ezzel
 5293   1,  15    |                          Ez itt Bánffy Miklós… az ott Geréb Péter. Palóczy
 5294   1,  15    |                    Péter. Palóczy László uram, az érsek kegyelmed felé nyújtá
 5295   1,  15    |                      János uram magyarul kérdé az érsektõl:~- Hát a fenséges
 5296   1,  15    |                  kegyelmetek? Nem megyei comes az, hogy a bordáit összetörjék.
 5297   1,  15    |                     Úgy kell azzal bánni, mint az iratos tojással.~Még nagyobb
 5298   1,  15    |                        Még nagyobb ügyetlenség az Upor Lászlóé, aki olaszul
 5299   1,  15    |                   olaszul beszélt a prímással (az ostoba embernek az is csak
 5300   1,  15    |                  prímással (az ostoba embernek az is csak bajára van, ha tud
 5301   1,  15    |                    együgyûen, hogy elég volt-e az útra a kétezer arany, amit
 5302   1,  15    |                   tömeg közt:~- Helyet, helyet az érsek-hercegnek!~Valami
 5303   1,  15    |                   gyerekét is fölvitte magával az eperfa tetejére, aminthogy
 5304   1,  15    |                  alatta. A tûzre kellene tenni az ilyen anyát.~De pszt… Megszólaltak
 5305   1,  15    |                   ruhában, fekete lovon. Egyik az ország címerét vive pajzsán,
 5306   1,  15    |                        pajzsán, másik balfelõl az Estei-házét.~Egy nemes vitéz
 5307   1,  15    |                    szablya volt, melyet Mátyás az ütközetekben viselt. S különös
 5308   1,  15    |                      almazöld selyempárnán.~De az üdvrivalgás mégis csak most
 5309   1,  15    |                  melynek selyem kék mennyezete az égboltot ábrázolá csillagaival,
 5310   1,  15    |                      csõrében, a másik oldalon az egyház madara, a pelikán.
 5311   1,  15    |               lámpaláza, szinte beleélte magát az új helyzetbe. Mosoly ült
 5312   1,  15    |                       új helyzetbe. Mosoly ült az arcán és önérzet.~Jobboldalról
 5313   1,  15    |                        A kis lovam is látja?~- Az is látja, csakhogy az lelketlen
 5314   1,  15    |                          Az is látja, csakhogy az lelketlen állat, uram.~Mind
 5315   1,  15    |                   értek a székesegyházhoz; már az orgona búgását is ki lehet
 5316   1,  15    |                        mellett lépkedõ apródok az illetõ családok színeibe
 5317   1,  15    |                     mezõben. Hetykén ágaskodik az aranyos szarvas, aranyos
 5318   1,  15    |                     halai. Fel van húzva tegze az öreg Szabolcsnak Szabolcs
 5319   1,  15    |                       ha gazdátlanul bár; maga az õs vezér tán általment vala
 5320   1,  15    |                     rettenetes kardját; ha nem az, hát olyan. Kígyózik a szélben
 5321   1,  15    |                      olyan. Kígyózik a szélben az Ugocsa rákja, Krassó méhköpûjét
 5322   1,  15    |                   hajadat, hogy lenyírták! Azt az aranyos kedvedet békóba
 5323   1,  15    |                     rossz esztergomi köveken s az öreg Anetta csak egyre sírt
 5324   1,  15    |                      legszebb, legigazabb dísz az összes lobogó, suhogó zászló
 5325   1,  15    |                        buborék, fényes buborék az igaz, de legott szétpattan.~
 5326   1,  15    |                    igaz, de legott szétpattan.~Az Esztergomból hazaszállingózó
 5327   1,  15    |                        azt a hírt terjesztette az érsekrõl:~- A gyerek szeles,
 5328   1,  15    |                   komoly ember.~Amit már Budán az udvari körökben úgy toldtak
 5329   1,  15    |                     mindenféle módon szították az elégületlenséget. És nõtt
 5330   1,  15    |                   elégületlenséget. És nõtt is az ingerültség folyvást. Ujlaky
 5331   1,  15    |                      szent Mihály napján, hogy az országgyûlésen törvényt
 5332   1,  15    |                        Drágffy Bertalan kitört az értekezleten:~- Sok, ami
 5333   1,  15    |                        Számoljuk össze, több-e az atyafia,~Mint ahány a parókia.~
 5334   1,  15    |                       Aragoni Johanna.~S ebből az alapeszméből kiindulva,
 5335   1,  15    |              alapeszméből kiindulva, folytatja az ő sajátos kombinációit,
 5336   1,  15    |                     ahol a lajstrom megszakad, az utolsó családtag (egy féléves
 5337   1,  15    |               esztergomi érseket lát vala ülni az asztal mellett, egyforma
 5338   1,  15    |                    azóta mindenütt terjeszti:~»Az ördög incselkedett velem.
 5339   1,  15    |                      ördög incselkedett velem. Az a gyerek nem az istentõl
 5340   1,  15    |            incselkedett velem. Az a gyerek nem az istentõl származó teremtmény.«~
 5341   1,  15    |                     hogy nem akarta kinevezni.~Az ostobaság gyorsan fiadzik;
 5342   1,  15    |                   dolog ez, már azért is, mert az ablak körül egy fehér galamb
 5343   1,  15    |                        ujjmutatás ez!) és hogy az egyszer nála ebédelõ budai
 5344   1,  15    |                  menten lónak változott volna.~Az okosabb emberek persze csak
 5345   1,  15    |                   emberek persze csak nevették az effajta nyegleségeket, s
 5346   1,  15    |                  nevetséges színben tûnnék fel az ország rendei elõtt.~Ideges
 5347   1,  15    |                         ha van is »virtus«, de az utóíze nem kellemes; be
 5348   1,  15    |                 teljesen meglazult a fegyelem. Az erkölcstelenség egyre mélyebben
 5349   1,  15    |                     agyarkodtak. Nem volt, aki az egyházat féken tartsa.~S
 5350   1,  15    |                 Bekopogtatott a király ajtaján az a hatalmas nagy úr, az öregség,
 5351   1,  15    |                 ajtaján az a hatalmas nagy úr, az öregség, aki így szokott
 5352   1,  15    |                     ismét kicseréljelek.«~Mert az emberi korok is szeszélyesek,
 5353   1,  15    |                    Siess!«~A király átgondolta az eszközöket. »Hatalmas, hû
 5354   1,  15    |                      prímás ülne Esztergomban, az sokat érne most; ha Vitéz
 5355   1,  15    |                        most; ha Vitéz élne, és az tenné föl János fejére a
 5356   1,  15    |                        képek, amik ott függtek az esztergomi prímási kastélyban;
 5357   1,  15    |                 esztergomi prímási kastélyban; az a három kép, amit Pethõ
 5358   1,  15    |                       Ezek jönnek Mátyás után.~Az egyik egy alvó alak, koronával
 5359   1,  15    |                      hogy a közbülsõ képen már az is el nem olvadt a nagy
 5360   1,  15    |                  természetû pap s jártas lévén az olasz nyelvben is, mindenképpen
 5361   1,  15    |                      föladatra.~- Jó. Föl kell az udvarhoz hívatni. Mert elõbb
 5362   1,  15    |                   mosolyogva. - Kend nyerte el az állomást. Azonnal Esztergomba
 5363   1,  15    |                     nem dõlt nagy kacagás közt az embergomoly), vagy a »cserkabala«,
 5364   1,  15    |                   napokon bent a nagy teremben az akkori labdajátékok: a »
 5365   1,  15    |                  kaszafenõ kõvel élesítsék. De az irkafirka hasztalan volt,
 5366   1,  15    |                       a gyereket, és ezalatt õ az úr. Egy év múlva egy tökéletes
 5367   1,  15    |                     érseket szeretne bemutatni az udvarnak és az országnak.~
 5368   1,  15    |                       bemutatni az udvarnak és az országnak.~A páter Moretti
 5369   1,  15    |           zsámoly-hordozónak.~Így kerültek föl az olasz gyerekek Budára az
 5370   1,  15    |                       az olasz gyerekek Budára az udvarhoz, így lett a szegény
 5371   1,  15    |                  Anetta ragaszkodott hozzá, de az is csak hébe-hóba, lopva
 5372   1,  15    |                  õrajta élesíteni a nyelveket. Az udvar körül akad elég más
 5373   1,  15    |                    szíve, soha el nem veszhet; az, aki bajban van, mindig
 5374   1,  15    |                  mindig megtalálhatja magánál.~Az ingerültség meglohadt iránta
 5375   1,  15    |                    Reggel ellik és már délután az anyja után szalad, vastag,
 5376   1,  15    |                   gyönyörködve, hogyan tanítja az öreg zerge ugrálásra a gidáját,
 5377   1,  15    |                   ugrálásra a gidáját, és hogy az milyen okos, tanulékony.~
 5378   1,  15    |                 bámészan nézi a kicsike. Akkor az anya a felsõ sziklán megáll
 5379   1,  15    |                        csinálni a csemete. Biz az kudarcot vall, próbálja,
 5380   1,  15    |                       nem tudja. Mekeg valamit az öreg, talán azt mondja,
 5381   1,  15    |                        van már a felsõ sziklán az anyja mellett, aki kedveskedve
 5382   1,  15    |                       látom, hanem ez még csak az egyik fele a mesterségünknek,
 5383   1,  15    |                      tanuld meg a leugrást is; az a nehezebb; én majd megmutatom.«~
 5384   1,  15    |                      majd megmutatom.«~Leugrik az öreg és most már lent várja.
 5385   1,  15    |                     onnan a vidám kurjongatás! Az elesett vad két gidája ottmaradt,
 5386   1,  15    |                       a vértõl a gida, hogy ha az anyja csak megsebesül, elszalad
 5387   1,  15    |                    Bánffy István.~- Csak egyik az árva - felelte a király -,
 5388   1,  15    |                      egy kicsinye van. A másik az örökbe fogadott gidája.
 5389   1,  15    |                   gyászolja a fogadott anyját.~Az urak szintén elérzékenyültek.
 5390   1,  15    |                        kereste; mert mibõl áll az igazi politika? Belehelyezkedni
 5391   1,  15    |                     meg a kis Talján Gergelyt. Az övé a két gida. Hej Gergely,
 5392   1,  15    |                 Gergely, jer ide, mi célod van az állatokkal?~Gergely merészen
 5393   1,  15    |                       A király vidáman fordult az urakhoz:~- Istenemre, a
 5394   1,  15    |                  palotahölgyeivel. Messze van, az igaz, de egy kis mozgás
 5395   1,  15    |                     volna? Pompásnak tartották az ötletet. És legott még onnan
 5396   1,  15    |                  érkezik vendégül.~- Mondd meg az érseknek, fiam Turi Mihály,
 5397   1,  15    |                        kétszázan.~Megcsinálták az útitervet.~- Csütörtökön
 5398   1,  15    |           foganatosította; fölségesen mulattak az urak és asszonyok útközben,
 5399   1,  15    |                 mintegy dicsekedve folytatá:~- Az akarat sokat tesz. Csalódnak
 5400   1,  15    |                       is képes gyõzni.~- Ebben az esetben reménylem…~E remény
 5401   1,  15    |                apródját türelmetlenül küldözte az urak nyakára, hogy keljenek.~
 5402   1,  15    |                        nyakára, hogy keljenek.~Az urak föl is keltek, de mit
 5403   1,  15    |                      volt a királyné szobáiba. Az okos, élénk fiúcska gyorsan
 5404   1,  15    |                       kürt s nyomban élet kelt az udvaron. Mintha a kövek
 5405   1,  15    |                       nyerget kapcsolja, apród az ura fegyverét keresi; a
 5406   1,  15    |                     csak ha megunják, ülnek át az aranyozott gyaloghintókba),
 5407   1,  15    |                    férne a szószaporítás, mert az ötszáz esztendõs guzsalyról,
 5408   1,  15    |                       madaramat!~- Nehéz dolog az, húgomasszony - véli Czobor
 5409   1,  15    |                     össze vannak gomolyodva, s az ember éppen úgy találhatja
 5410   1,  15    |                        Hej, ki lõtte? Kié volt az a nyíl?~- Biz az a kis Talján
 5411   1,  15    |                      Kié volt az a nyíl?~- Biz az a kis Talján Gergely íjából
 5412   1,  15    |                     lováról, hogy kezet fogjon az apróddal. Nagy dolog ez
 5413   1,  15    |               kegyelmed - szólalt meg hirtelen az odalovagló király, aki szerette
 5414   1,  15    |                     teszlek, és neked adom ezt az egész területet, ami itt
 5415   1,  15    |                bizonyos. Milyen jövõ vár aztán az ilyenre! Igazi férfilélek
 5416   1,  15    |                   ebben a tökmagban. Nézze meg az ember. Fogadni mernék, hogy
 5417   1,  15    |                        volt ez?~Ahá, eldördült az elsõ tarack a fellegvárban,
 5418   1,  15    |                    csupa diadalív, csupa virág az út. Ezer kacagányos huszár
 5419   1,  15    |                       Ah! de itt a király! Itt az egész udvar. Teremtõ istenem,
 5420   1,  15    |                    Bence nem; õ rá nem ér, míg az a ménkõ nagy latin giliszta
 5421   1,  15    |                        de hol van a házigazda, az érsek-herceg õnagysága?~
 5422   1,  15    |                öntudatlan.~- Csak tán nem kend az?~A Kelemen szeme ijedten,
 5423   1,  15    |                      ide-oda.~- Azaz, hogy még az imént itt volt. Ez különös,
 5424   1,  15    |                   reánk - könnyedén haladt fel az urakkal és a hölgyekkel
 5425   1,  15    |                        se volt. Mindenki ajkán az a kérdés lebegett: hol a
 5426   1,  15    |                   Gúnyos mosolyok játszadoztak az ajkakon.~Kelemen kanonok
 5427   1,  15    |                       foszlányok csüngtek alá, az aranyos infula félrecsapva
 5428   1,  15    |                      elálló gallyra rakott meg az óvatos anyamadár.~A fõurak
 5429   1,  15    |                        nincsenek kõbõl.~Mátyás az ajkait harapdálta mérgében.~-
 5430   1,  15    |               öltözékét.~Ujlaki sorba lökdöste az urakat, tettetett bárgyúsággal
 5431   1,  15    |                 indulatos hangon mondá olaszul az egyik fasornál elõbukkanó
 5432   1,  15    |                   hívogatólag kongtak-bongtak.~Az éhes úri nép gyorsan gyûlt.
 5433   1,  15    |                       úgy sincs rá szüksége«.)~Az étkezés nagy ceremóniával
 5434   1,  15    |                       ilyen fényes alkalomkor.~Az étekfogók selyem varrottas
 5435   1,  15    |                 udvaron keresztül, a konyhától az ebédlõig, az étekfogók elõtt
 5436   1,  15    |                       a konyhától az ebédlõig, az étekfogók elõtt a konyhamester,
 5437   1,  15    |                       néhány lépést a paripán, az ebédlõ grádicsánál leszállt
 5438   1,  15    |               visszaeresztvén a konyhamestert, az étekfogókat az ebédlõterembe
 5439   1,  15    |                  konyhamestert, az étekfogókat az ebédlõterembe vezeti, hol
 5440   1,  15    |                        királynak, királynénak, az egyik tálat elveszi az étekfogótól,
 5441   1,  15    |                         az egyik tálat elveszi az étekfogótól, õfelségeik
 5442   1,  15    |                     udvarlásukra, amíg esznek, az utolsó falatnál ismét térdet
 5443   1,  15    |                  hasonló szertartással hoz föl az etyepetye oltárára.~Most
 5444   1,  15    |                      minden úgy volt, csakhogy az elsõ ételt aranytálban hozta;
 5445   1,  15    |                       megette. (Csodálkozhatik az utókor, hogy nem ettõl a
 5446   1,  15    |                        késõbb néhány fügétõl.)~Az urak halkan beszélgettek
 5447   1,  15    |                       urak halkan beszélgettek az asztalnál. Czobor a darázsderekú
 5448   1,  15    |                        a túlsó oldalon gyúl ki az ajkakon és szemekben.~E
 5449   1,  15    |                       kiáltások verték föl azt az úgynevezett félcsendet,
 5450   1,  15    |                   király jelenlétében fönntart az elõkelõ társaság. Egy-egy
 5451   1,  15    |                     rekedtes hörgés tarkította az egyre növekedõ csatarát.~
 5452   1,  15    |                     meg, mi történik ott künn?~Az apród megrémülve rohant
 5453   1,  15    |                  akarja ölni.~A király felkelt az asztaltól és az ablakhoz
 5454   1,  15    |                        felkelt az asztaltól és az ablakhoz lépett. Mivelhogy
 5455   1,  15    |                mindnyájan fölemelkedének.~Künn az udvaron épületes látvány
 5456   1,  15    |               összefogózva egy gombolyagba, de az atléta-termetû Kelemen volt
 5457   1,  15    |                     felül s javában fojtogatta az olasz papot.~- A lelket
 5458   1,  15    |                   szájjal -, mindennek te vagy az oka!~A szakácsok, kukták,
 5459   1,  15    |                      Kelemen kanonokra, amitõl az csak bõszebb lett és harciasabb,
 5460   1,  15    |                     lett és harciasabb, szórva az éktelen szitkokat, mint
 5461   1,  15    |                      és Fulvio Nellunót, kiket az asztal túlsó sarkán látott
 5462   1,  15    |                       túlsó sarkán látott ülni az imént a reggelinél.~Egy
 5463   1,  15    |                     aki fölött most mondják ki az ítéletet. S csak egyetlen
 5464   1,  15    |                        mer szólani, Kóla Pali, az udvari bolond:~- Ej, ej,
 5465   1,  15    |                 megetted.~De ki hallgatna most az udvari bolondra, ki nevetne
 5466   1,  15    |                       A kertajtónál ott ült ez az ember; kérdeztem tõle: »
 5467   1,  15    |                   nekem mégis igazam van, mert az a fiú (és most az ablakmélyedésben
 5468   1,  15    |                         mert az a fiú (és most az ablakmélyedésben álló prímásra
 5469   1,  15    |                    álló prímásra mutatott) nem az esztergomi érsek.~- Meg
 5470   1,  15    |                   kívánta. De akkortájban volt az Ujlakiak értekezlete és
 5471   1,  15    |                        a páter Moretti fejében az a terv szülemlett meg, hogy
 5472   1,  15    |                     uráért mindenre. A szándék az volt, ha elfogják, akkor
 5473   1,  15    |                      elfogják, akkor elõállunk az igazi prímással (s ez lesz
 5474   1,  15    |                       látta egyszer, nem lévén az udvarnál), azzal nyugtatott
 5475   1,  15    |                        a kis Gregoriót találta az érseki reverendában.~- Mire
 5476   1,  15    |                 reverendában.~- Mire nem ébred az ember - morogta a király
 5477   1,  15    |                        a király félhangosan.~- Az volt a tervünk, hogy elõbb
 5478   1,  15    |                   kanonokot, s ha derék ember, az igazi prímást adjuk kezére;
 5479   1,  15    |                     volt más mód, uram király. Az igazi prímást kellett elküldeni.~
 5480   1,  15    |                       fel, vitézek, és üljetek az asztalhoz. Ti ugyan hamar
 5481   1,  15    |         visszaérkeztetek Olaszországból!~Aztán az urakhoz fordult, kiket egészen
 5482   1,  15    |                Gergelyünk? - kérdé nyájasan.~- Az imént láttam az udvaron -
 5483   1,  15    |                    nyájasan.~- Az imént láttam az udvaron - felelte Ujlaki,
 5484   1,  15    |                       apród betoppant:~- Éljen az érsek! Éljen az esztergomi
 5485   1,  15    |                          Éljen az érsek! Éljen az esztergomi érsek!~A kis
 5486   1,  15    |                      ej, rossz kópé, hát illik az, a királyt bolonddá tenni?~
 5487   1,  15    |                   fogást! Üljünk vissza, urak, az asztalhoz!~Majd a két egymással
 5488   1,  15    |                     prímásra, fölemlítve, hogy az a merénylet csakugyan tervben
 5489   1,  15    |                        szólott - de ma õ volna az elsõ, aki vérét ontaná a
 5490   1,  15    |                      szekatúráit ura helyett. »Az ember - úgymond a fõúr humorosan -
 5491   1,  15    |                   Kelementõl, azalatt Hippolyt az õ számára birtokot és nemességet
 5492   1,  15    |                      prímásság.~Arca sugárzott az örömtõl.~- Ez még mind semmi -
 5493   1,  15    |                     Perényi Pál igen csinosan (az anyaszentegyházra), Dersffy,
 5494   1,  16    |                 fürdött. Talán arról fecsegnek az acélszürke habok. Az igézetes
 5495   1,  16    |                 fecsegnek az acélszürke habok. Az igézetes rahói völgyben
 5496   1,  16    |                       rahói völgyben azt hiszi az ember, hogy no, most mindjárt
 5497   1,  16    |                     Hiszen tán meg se látszott az a száz letört virág!…~Szinte
 5498   1,  16    |                        megyei nemesség odajárt az inszurrekcióban, a nagy
 5499   1,  16    |                   állnak e keskeny csermelyek.~Az ezüst giliszták erre a hírre
 5500   1,  16    |                      hírre se álltak meg, csak az emberekben keltett érdeklõdést,