bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

 7501   1,  21    |                        át a dologra, amici, mi az ördögért állítottátok meg
 7502   1,  21    |                Gerencsér, mert amit én mondok, az úgy van. Hogy azt mondjátok,
 7503   1,  21    |                     közt, mert okos szóbul ért az ember.~Az õszbe csavarodott
 7504   1,  21    |                      okos szóbul ért az ember.~Az õszbe csavarodott Benyákot,
 7505   1,  21    |                     úgy kihozta sodrából, hogy az nem is gondolkozott többé (
 7506   1,  21    |                     kedélyessége által. Ej no! Az ördög látott ilyet! Még
 7507   1,  21    |                magyarázó kezein csüngött, mint az iskolás gyerekek a tanítóén.
 7508   1,  21    |                    benõtt fejét megbólintva:~- Az már úgy van! Igaz. A putnoki
 7509   1,  21    |                      gyermekeim, mert nincsen.~Az ördög vigye el a harmadik
 7510   1,  21    |                       mind a tíz ujjára? Görbe az mind a tíz. Végezni kell
 7511   1,  21    |                    Strázsa Jóska megszelídülve az elejtett dicsérõ szavak
 7512   1,  21    |                   Kurintyó-csárdában - sõt még az igazat megvallva, nem is
 7513   1,  21    |                    csipással piszmogni. Lefõzi az magát a szentlelket is.
 7514   1,  21    |                    volt, de csizmája még nem. (Az ördög vigye el ezeket a
 7515   1,  21    |                   tartotta a vezér lovát. Ezek az inashetek. Csak addig tart,
 7516   1,  21    |                      lovacskáitok is pihennek, az enyémek is. Rájok fér szegényekre.~
 7517   1,  21    |                        tromfot kiadni:~- Aztán az igazat megvallva, van még
 7518   1,  21    |                   Miért ne mutatnám meg? Annyi az, harminchat forint, se több,
 7519   1,  21    |                         Mert amit én beszélek, az olyan szent, mint amit a
 7520   1,  21    |                        jó lesz. Majd megmondom az éhes napszámosoknak, hogy: »
 7521   1,  21    |                      tompán. - Nemesember volt az apám, én sem vagyok csirkefogó.~
 7522   1,  21    |                       legtovább maradt vissza, az izzasztón és a zsabrákon
 7523   1,  21    |                 valamit -, szopik is, harap is az úr egyszerre, mint a kis
 7524   1,  21    |                      Mikor fordul, olyan azzal az elálló zabos zsákkal, mint
 7525   1,  21    |                 kellene lapulnia a ló hasához, az már bizonyos. Így nem maradhat,
 7526   1,  21    |                   hagyván kiömleni a zab felét az útra, míg a zsák hajlékonyabb,
 7527   1,  21    |                 mondtam - kiáltá Lótusz Jancsi az elöl ügetõ vezérre -, hogy
 7528   1,  21    |                     pedig fölszedetvén a zabot az itató vödörbe, mely a saraglyáról
 7529   1,  21    |              vércseszemeivel gombát nézegetett az út mellett s ahol észrevett
 7530   1,  21    |                        de lassankint elfogyott az erdõ, s hirtelen más dolog
 7531   1,  21    |                       Kápe-rápe figyelmét.~Túl az erdõn ugyanis a Kabolyiné
 7532   1,  21    |                     figyelmét, sokkalta inkább az, hogy a mákfejek közt egyszerre
 7533   1,  21    |                    volt, aki Tornaalján feküdt az ezredével. Õ bújt ki a mákok
 7534   1,  21    |                     vett észre valami gyanúsat az erdõben?~- De bizony.~-
 7535   1,  21    |                       kiküldve.~- Ejnye, éppen az imént beszéltem velök.~-
 7536   1,  21    |                   Lehet, hogy ott lesz munkája az éjjel. Ma virradóra is kiásták
 7537   1,  21    |                   legeltek a völgymélyedésben. Az egyik katona elõvezette
 7538   1,  21    |                      kedvetlen arcot vágott.~- Az már nem lehet.~- De ha rendelem
 7539   1,  21    |                        császár nevében«, azért az mégis korogna. Én még ma
 7540   1,  21    |               meghálnak Putnokon, eltöltik jól az estét; kérdezte is a hadnagy:
 7541   1,  21    |                   csapott sárgalé«-nek nevezte az irataiban.~Ezt aztán minden
 7542   1,  21    |                       értek, ahol a gyalogúton az Asztalos Jánosék palánkjánál
 7543   1,  21    |                    Mihályt a zsiványokra.~- Ez az? - kérdé a hadnagy németül.~-
 7544   1,  21    |                   parasztszoknyában, mezítláb. Az arcán ott volt még a gyermekkor
 7545   1,  21    |                    frisseség, bûbáj ömlött el. Az ingváll félrecsúszott a
 7546   1,  21    |              tornyosodott alatta.~- Sós Ferenc az uram, vincellér Pribolszki
 7547   1,  21    |                vincellér Pribolszki úréknál.~- Az a lõcslábú? Ösmerem. Csúnya
 7548   1,  21    |                     Csúnya urad van, fiam. Hát az apád kicsoda?~- Az apám
 7549   1,  21    |                         Hát az apád kicsoda?~- Az apám Nagy Antal, én pedig
 7550   1,  21    |                   Antal, én pedig Nagy Verona. Az apám csõsz most a Pityben,
 7551   1,  21    |                     Jobb szeretném tudni, hogy az anyád hol szolgált. De most
 7552   1,  21    |                       azt kérdem, nem láttad-e az úton Kártyit vagy valamely
 7553   1,  21    |                        összeráncolta homlokát, az egyik szemét kicsinyre összehúzván,
 7554   1,  21    |                  láttam.~- Meg mernél esküdni?~Az asszonyka lehajtotta fejét.~-
 7555   1,  21    |                       nagy kár lenne pedig, ha az a két ragyogó szem kifutna.)~-
 7556   1,  21    |                     idébb hozzám; így ni, hogy az a mamlasz kocsis se hallja.~
 7557   1,  21    |                    Veronka engedelmeskedett.~- Az a georgina-rózsa, ami a
 7558   1,  21    |                        Jaj, csakugyan a rózsa, az áruló rózsa! Ösztönszerûleg
 7559   1,  21    |            Ösztönszerûleg tépte le keblérõl és az ingváll nyílásán begyömöszölte
 7560   1,  21    |                        hirtelen. De késõn volt az már.~- Tudod-e, hogy most
 7561   1,  21    |                        ingvállon keresztül.~De az ingváll se tapadt oda olyan
 7562   1,  21    |                  érezte, mintha hernyó másznék az arcán; egyszerre odakapott,
 7563   1,  21    |               pislantott rá, mint a vén kanári az eléje ejtett cukormorzsára.~-
 7564   1,  21    |                    zavartan keresett szavakat. Az Asztalos Jánosék kertjébõl
 7565   1,  21    |                       nemzetes uram, nem illik az, amit gondol!~Sírva fakadt,
 7566   1,  21    |                     Mért mentsem én meg ingyen az életedet? Hiszen magad is
 7567   1,  21    |                    kendõjét szégyenlõsen egész az orra hegyéig és egy hirtelen
 7568   1,  22    |                    MÓKUS~1895~ ~Betegen feküdt az öreg paraszt, a falu nábobja.
 7569   1,  22    |                   köztetek. De énnekem mindegy az. Én azért leütöm Gál Jánost.
 7570   1,  22    |                        Gál János uram kezét, s az egyszerre dagadni, pirosodni,
 7571   1,  22    |                   kocsi a létai kilógusért.~De az úrnõ mindenáron a fõvárosba
 7572   1,  22    |                 egyetemi professzorért, akinek az eljövetele háromszáz forintba
 7573   1,  22    |                 mordult fel a parasztkirály -, az a parányi légy végre is
 7574   1,  22    |           köcsögkalappal, pápaszemmel. Nem ért az egész emberke öt garast.
 7575   1,  22    |                      olyan parádét csap belõle az uram, mintha veszett kutya
 7576   1,  22    |                   parádét Gál János. Nem szólt az semmit, ha nem kérdezték;
 7577   1,  22    |                      valami légy csípte meg.~- Az ám, egy légy - felelte a
 7578   1,  22    |                vontatottan.~- Miféle légy volt az?~- Hát egy zöld légy - mondá
 7579   1,  22    |                 fejérõl a pettyes kendõt, mely az arcát eltakarta.~- Volnánk
 7580   1,  22    |                     pedig olyan fiatalok, mint az úr - vetette oda félvállról,
 7581   1,  22    |                   fordult egyet a sarkán, mint az orsó. Ingerlõn suhogott,
 7582   1,  22    |                 fiatalabb a doktornál, hát még az õszbe csavarodott gazdánál.
 7583   1,  22    |         mentegetõzésfélét akart hebegni, mikor az asszony becsapta maga után
 7584   1,  22    |                     asszony becsapta maga után az ajtót. Oh, be nagy mamlaszok
 7585   1,  22    |                         ameddig csak láthatta.~Az orvos megnézte a feldagadt
 7586   1,  22    |                      biz ez lehetett, mert azt az egyet mindjárt láttam, hogy
 7587   1,  22    |                  nélkül, inkább csak szokásból az istentelen és illetlen dolgok
 7588   1,  22    |                   volna kend.~- Vajon? - szólt az öreg parasztkirály, megnyomkodva
 7589   1,  22    |                        a szívét, le kell vágni az egyik kezét.~- Az én kezemet? -
 7590   1,  22    |                        vágni az egyik kezét.~- Az én kezemet? - kérdé elcsodálkozva,
 7591   1,  22    |                   mosolygás kezdett mutatkozni az ajka körül; volt abban egy
 7592   1,  22    |                  vérmérgezés tovább harapózik. Az Isten se mentheti meg.~-
 7593   1,  22    |                  falnak és behunyta a szemeit.~Az orvost megijesztette ez
 7594   1,  22    |                      lassanként.~- No, mi baja az öregnek? - kérdé a menyecske
 7595   1,  22    |                      hogy hizlalják.~- Hát biz az rosszul van, éppen azért
 7596   1,  22    |                tekinthetõ.~- Azaz, hogy meghal az uram.~- Holnap menthetetlenül
 7597   1,  22    |                     haláleset. Nincs segítség.~Az asszony arca olyan vérvörös
 7598   1,  22    |                      rá, magára hallgatni fog.~Az asszony csípõjére tette
 7599   1,  22    |                        asszony csípõjére tette az egyik kezét negédesen, kihívóan,
 7600   1,  22    |                        körmével megcsebentette az egyik fogát (ami egy finom
 7601   1,  22    |                     olyan asszonynak néz engem az úr, aki elég jó lesz egy
 7602   1,  22    |                        szemem égne ki. No, még az kellene!~S ezzel mint a
 7603   1,  22    |                    hallgass a doktorra, János!~Az öreg barátságosan pislantott
 7604   1,  22    |                 borzasztó következményeket. Mi az: egy kéz? Hányszor látott
 7605   1,  22    |                      most ellenkeznie. Öt perc az egész operáció. Katonadolog.
 7606   1,  22    |                       valami zsírt!~Csodálatos az a közömbösség, az a fatalizmus,
 7607   1,  22    |                   Csodálatos az a közömbösség, az a fatalizmus, amellyel meghal
 7608   1,  22    |                   nélkül. Azt mondja magában: »az én sorom már betelt« és
 7609   1,  22    |                       már betelt« és meghajtja az akaratát és szelíden diktálja
 7610   1,  22    |                        tollba a nótárius úrnak az utolsó intézkedését, vagy
 7611   1,  22    |                       napig szakadatlan; mikor az utolsó kenyeret bevágta,
 7612   1,  22    |                     jóakarattal, már amennyire az õ ügyefogyottságától telik,
 7613   1,  22    |                       Ott van a kakukk madara, az meg tudja mondani, ha kérdezik:
 7614   1,  22    |                kérdezik: ki meddig él? Magától az se szól. Ami magától szól,
 7615   1,  22    |                        szól. Ami magától szól, az nem is jó. Egyszer csak
 7616   1,  22    |                    csak elpattan egy üvegpohár az asztalon, ez már azt jelenti
 7617   1,  22    |                     legvégén odarepdes a kuvik az ablakhoz. Halál koma üzeni,
 7618   1,  22    |                      már jön, hogy már itt van az egyik lába, lehet már a
 7619   1,  22    |                      valakit; itt sokszor maga az útramenõ is örül neki -
 7620   1,  22    |                        a beteget.~- Olyan szép az élet - rajzolta eleven színekkel
 7621   1,  22    |                     színekkel a tiszteletes -, az Isten napját látni fölkelni
 7622   1,  22    |                       Minden egyes nap ajándék az Úrtól. Egyet sem szabad
 7623   1,  22    |              Kegyelmedet sok jóval áldotta meg az Isten és jót tenni úgyis
 7624   1,  22    |                        gyermekeit hozta szóba (az elsõ feleségétõl is három
 7625   1,  22    |                     nekik. És miért? Hogy most az árvaszék kezére jussanak,
 7626   1,  22    |                bizonyos ájtatossággal mondá:~- Az Isten viseli a gyerekek
 7627   1,  22    |                 nótárius istentelen szájából.~(Az Isten szolgája lesütötte
 7628   1,  22    |                        szemben.)~Nem, nem, ezt az õrült makacsságot lehetetlen
 7629   1,  22    |                 rettenetes közönyt képtelenek. Az orvos mérges szemeket vetett
 7630   1,  22    |                szenvedélyes fölháborodással. - Az bûn, amit tesz.~Gálné szemei
 7631   1,  22    |                       üveg bort a vendégeknek. Az orvos úr is szomjas lehet.
 7632   1,  22    |                      kínáltad meg. Ne haragudj az orvos úrra, Kriska, hiszen
 7633   1,  22    |                    végre is jót akarna velem - az õ esze szerint.~Szívesen
 7634   1,  22    |                        érvet, csalogatót, hogy az egész mûtét nem lesz fájdalmasabb
 7635   1,  22    |                        Ferenc József király és az öreg Kossuth arcképein,
 7636   1,  22    |                  egymás mellett vannak õk (kik az életben oly távol estek),
 7637   1,  22    |                   barka beszúrva.~Gyorsan jött az asszony a borral - nem is
 7638   1,  22    |                        most már nem is felelt, az asszonyt kérdezte:~- Melyik
 7639   1,  22    |                        még egy ötletem - súgta az úrnõ. Várjon!~Kisurrant
 7640   1,  22    |                        úrnõ. Várjon!~Kisurrant az udvarra, összekeresni a
 7641   1,  22    |                 Engedje! Engedje! - követelték az eperfáról lecsalogatott
 7642   1,  22    |           lecsalogatott fiúk, maszatos képpel.~Az öreg elmosolyodott s elcsöppent
 7643   1,  22    |                   kifelé lóhalálában.~Erre már az úrnõ is lemondott az operáció
 7644   1,  22    |                       már az úrnõ is lemondott az operáció lehetõségérõl.~-
 7645   1,  22    |                   sárga mókusnak?~- Mert sárga az arca, mint a kacsa lába,
 7646   1,  22    |                   mókusé - a lelke még sárgább az irigységtõl.~- Messze lakik
 7647   1,  22    |                    híres gügyü. Abból él.~- Mi az a gügyü?~- Az, aki a falun
 7648   1,  22    |                   Abból él.~- Mi az a gügyü?~- Az, aki a falun a házasságokat
 7649   1,  22    |                    itatta a lovakat a vályúnál az udvaron. Birli ráösmert,
 7650   1,  22    |                    hogy ez a kocsis, aki hozta az állomástól. Hiszen már maga
 7651   1,  22    |                        professzor a legénytõl.~Az csak nézett rá, tétován,
 7652   1,  22    |                  eltalálni, mi lehet, ki lehet az az »ön«.~- Mi a neve, barátom?~-
 7653   1,  22    |               eltalálni, mi lehet, ki lehet az az »ön«.~- Mi a neve, barátom?~-
 7654   1,  22    |                          Mi a neve, barátom?~- Az enyim? Nagy Pali.~- Maga
 7655   1,  22    |                     hát mondja meg, Nagy Pali, az asszonynak, hogy menni szeretnék,
 7656   1,  22    |                      elõtt, aki kendert tilolt az udvaron.~- Ez a pesti úr
 7657   1,  22    |                    mókuséhoz, megnyálazta erre az ujját és kezdte vele a lelógó
 7658   1,  22    |                      jegyzé meg a nótárius.~Ez az udvariasság nyilván jól
 7659   1,  22    |                      Isten a füvekbe, fákba és az emberi szívekbe rejtette
 7660   1,  22    |                 kiszedegetem, összerakom és ez az egész tudásom.~- Hát éppen
 7661   1,  22    |                        rotyogtak a fazekakban; az orvos finom orra kiérezte
 7662   1,  22    |                       se nem aszalt gyík, hogy az ingkorcába bevarrja, hanem
 7663   1,  22    |                      Hát pénzen kell már venni az igaz szót, mi? Jó. Megkapja
 7664   1,  22    |                    igaz szót, mi? Jó. Megkapja az igaz szót.~Utálatosan vigyorgott
 7665   1,  22    |                    össze a tenyerét.~- Oh jaj, az bizony baj! Hogy megszeresse
 7666   1,  22    |                         mint egy madárijesztõ. Az igazat akarta, hát az igazat
 7667   1,  22    |            madárijesztõ. Az igazat akarta, hát az igazat mondom.~Birli elmosolyodott:~-
 7668   1,  22    |                 szakítani - mondá. - Ki légyen az illetõ nõszemély?~- Gál
 7669   1,  22    |                    tudni, ezért jött ide.~- Ki az a más? - kérdé mohón.~-
 7670   1,  22    |                   Tehát szerelem van köztük?~- Az asszony bizonyosan szereti,
 7671   1,  22    |                       bizonyosan szereti, mert az én boltomban járt a legény
 7672   1,  22    |          folyókavirágnak összetört porát, hogy az italába vegyítse.~- Gyanít-e
 7673   1,  22    |                       Gál János okos ember, de az asszonyi ravaszság átugorja
 7674   1,  22    |                     Olyan rossz bora van, mint az ecet.~- De a csókja, mondják,
 7675   1,  22    |                        a pruszlik határszélei… az egyik kapocs el is pattant,
 7676   1,  22    |                   doktor úr!~- Jól van - mondá az orvos hidegen -, de a maga
 7677   1,  22    |                    szép asszony -, elbírja azt az én lelkem!~- Hát isten neki.
 7678   1,  22    |                     mintha szunyókálni akarná.~Az ajtónyílásra felpillantott
 7679   1,  22    |                        itt már semmi dolgom.~- Az anyjuk odaadta a pénzt?~-
 7680   1,  22    |                       odanyújtotta a doktornak az egészséges kezét búcsúzásra,
 7681   1,  22    |                        rövid szóval:~- Ugye?~- Az a gyönyörû kis szája, mint
 7682   1,  22    |                        lelkesedett a doktor.~- Az ám! - Szinte úgy rémlett,
 7683   1,  22    |                       annak a zsivány Palinak.~Az öreg Gál összerezzent.~-
 7684   1,  22    |                  Ostobaság. Semmi közöm hozzá. Az embernek végre is szeme
 7685   1,  22    |                         Eszébe se jutott, hogy az egyik karja meg van dagadva.
 7686   1,  22    |                     dörögte tompa hangon. - Ki az a Pali?~- Ej, hát igazán
 7687   1,  22    |                       volna már vennem. Ah, ez az asszony… Ez a kígyó asszony.~-
 7688   1,  22    |                   hetyke legényt, ezt a Palit.~Az öreg fogainak a vicsorítása
 7689   1,  22    |                  bolond, hogy bele ne harapjon az almába, melyet feléje himbál
 7690   1,  22    |                    himbál a szél, és jól teszi az asszony is, ha élni akar.
 7691   1,  22    |                        csak kend a hibás, kend az oktondi, Gál uram… ~Gál
 7692   1,  22    |                   egyet, a homlokáról csurgott az izzadság, lelkében forrt
 7693   1,  22    |                           Vegye ki hát a kését az úr.~
 7694   1,  23    |                       a füst a torkát kaparta, az istenkáromlásért az öreganyám,
 7695   1,  23    |                   kaparta, az istenkáromlásért az öreganyám, aki istenfélõ
 7696   1,  23    |                         János.~- Több esze van az Istennek, mint neked, meg
 7697   1,  23    |                  ilyen-olyan adta! - fakadt ki az én öregapám. - Bízd te csak
 7698   1,  23    |                       mit csinálok.~S valóban, az öreg szépen ki tudott jönni
 7699   1,  23    |                    öreg szépen ki tudott jönni az Istennel. Az Isten szerette
 7700   1,  23    |                      tudott jönni az Istennel. Az Isten szerette õt, szép,
 7701   1,  23    |                    magáét, ha hat napig szidta az Úristent, hetednapon, vasárnap,
 7702   1,  23    |                      nagy áhítattal zengedezte az Istent dicsérõ zsoltárokat.
 7703   1,  23    |                       vége. Hát iszen azért jó az Isten… éppen ebben van a
 7704   1,  23    |              imádsággal ezer káromkodást lehet az õ fekete táblájáról letörülni.~
 7705   1,  23    |                     járni, eleinte azért, mert az uszánci völgyben a sima
 7706   1,  23    |                    hogy én hajtsam a lovakat - az volt ám a nagy élvezet -,
 7707   1,  23    |                      azzal, hogy elvette tõlem az ostort, mert roppantul kímélte
 7708   1,  23    |                     volna õket trappban menni, az egész hajtás voltaképpen
 7709   1,  23    |        csapkodtatásával megindítani a lovakat.~Az öreg káromkodott, szidott
 7710   1,  23    |                vakációkon át jártam Krizsnócra az öreggel, de akkor már a
 7711   1,  23    |                     érdekeltek, akik ott ültek az oltár két oldalán, a politúrozott
 7712   1,  23    |                        Vér-lányok négyen, mint az orgonasípok, bogárfekete
 7713   1,  23    |                  illõbb is volt, de mégis csak az tetszett. Talán éppen azért,
 7714   1,  23    |                 negyvenévesé legyen huszonhét, az ötvenéves embernek ellenben
 7715   1,  23    |              tizenötéves leány illet meg. Kell az ördögnek ilyen tacskó!~Hét
 7716   1,  23    |                        válaszfal e hét év? Ej, az idõ végtelenjében, azt mondja
 7717   1,  23    |                        Lássuk csak, mikor lesz az? Hát körülbelül tíz év múlva.
 7718   1,  23    |                   Átkozott mathézis!… Megöl ez az örökös távolodás… ~Hanem
 7719   1,  23    |                       takarosak, igézõk voltak az én szememben… ~***~Lassankint
 7720   1,  23    |                  özvegyet, Buzinkaynét, akinek az imakönyve, amint megnyálazott
 7721   1,  23    |            megfigyelések.~Talán nem is a könyv az, amire szomjazom; hanem
 7722   1,  23    |                         Újra látom még egyszer az akkori alakokat. A sovány,
 7723   1,  23    |                  hajadonain, kik balról állnak az oltár körül, mivelhogy leülésre
 7724   1,  23    |                      varkocsaik lelógnak hátul az ezerráncú szoknyán, némelyiké
 7725   1,  23    |                    üvegkarikáján át, melyiknek az apja kap feles földeket
 7726   1,  23    |                        apja kap feles földeket az idén.~De mégis leginkább
 7727   1,  23    |                    voltam, hizlalván szemeimet az említett Gáll Piroskán;
 7728   1,  23    |                     esõért vagy szép idõért, s az isten viselkedése szerint
 7729   1,  23    |                      fogott el egyszer-kétszer az istentisztelet alatt; hogy
 7730   1,  23    |                       zsoltárokat, de minthogy az orgonaszót nem hallotta,
 7731   1,  23    |                   Prakovszky uramat el kellene az énekléstõl tiltani, de a
 7732   1,  23    |                    ugrott ezen cselekedetbe.~- Az Isten siketté tette Prakovszkyt -
 7733   1,  23    |                      tette Prakovszkyt - mondá az õ széles, világos elõadásával -
 7734   1,  23    |                  tehette volna némává is. Mert az neki semmibe se kerül. De
 7735   1,  23    |                     volna nagyobb nyomokat sem az eklézsia történetében, sem
 7736   1,  23    |                        abba is belekottyant:~- Az, aki Szent Ilonát vette
 7737   1,  23    |                        van, ha rossz is, azért az mégis búza.~Öregapám kedvelte
 7738   1,  23    |                   kedvelte Prakovszkyt; mindég az õ udvarán álltunk meg (szemben
 7739   1,  23    |                     kovácsmûhelyek azon idõben az újságokat pótolták.~Messzirõl
 7740   1,  23    |                 kombinálni a háborút és békét. Az utas újságolja például,
 7741   1,  23    |                          Ej no, hát csak tudja az ember a dolgok mibenlétének
 7742   1,  23    |                     Úgy rémlik neki, hogy csak az emberek hangja lett gyöngébb,
 7743   1,  23    |                       gyöngébb, mintha susogna az egész világ, s nincsen vége-hossza
 7744   1,  23    |                        tüdõk!~Némelykor rászól az emberekre, akik egymással
 7745   1,  23    |                        olyan gyöngeséget, amit az illetõ is elismer - de ha
 7746   1,  23    |                   pedig a kisebbség.~És még ez az alávaló Bodri is mit csinál?
 7747   1,  23    |                  Beszüntette egy darab idõ óta az ugatást, elnémult. Észrevette
 7748   1,  23    |                     Árt a túlságos okosság még az állatnak is.)~Az emberektõl
 7749   1,  23    |                   okosság még az állatnak is.)~Az emberektõl szintén kezdett
 7750   1,  23    |                 visszahúzódni Prakovszky. Mert az történt vele Gáll Józseféknél
 7751   1,  23    |                vacsoránál õt is felköszöntötte az ékesszavú Halóczy Kristóf,
 7752   1,  23    |                       Halóczy azonban csak ezt az elejét kiáltotta sztentori
 7753   1,  23    |                       elfordult neheztelésében az emberektõl, akik észrevették
 7754   1,  23    |                      nem volt templomba járó.)~Az emberek ezért is kigúnyolták
 7755   1,  23    |                     kigúnyolták Prakovszkyt:~- Az Istenhez fordult, pedig
 7756   1,  23    |                        Istenhez fordult, pedig az tette siketté.~De tán nem
 7757   1,  23    |                   tette siketté.~De tán nem is az Isten miatt jár a templomba
 7758   1,  23    |                      pap se maradna bent, mert az meg éppenséggel a hívek
 7759   1,  23    |                        mutogatni. Gáll Piroska az alabástromfogait csillogtatja,
 7760   1,  23    |                       kelteni a többiekben. Ez az élet. És mindenik talál
 7761   1,  23    |                      amit meg kell bámulni. Ez az ember. Vegyük például az
 7762   1,  23    |                       az ember. Vegyük például az öreg Funtyikot, a molnárt,
 7763   1,  23    |                       a többinek, tehát kevély az éveire (mert valamire csak
 7764   1,  23    |                        amíg meleg). Igaz, hogy az éveket senki sem irigyli,
 7765   1,  23    |                         de legalább bámulja. S az is valami. Funtyiknak a
 7766   1,  23    |                       a többiek, hogy hallják! Az arcokról, a mozduló szájakról
 7767   1,  23    |                    leolvasni, hogy így szólnak az emberek egymáshoz hajolva:~-
 7768   1,  23    |                       teszik hozzá.~- Sose kár az, hisz õ csak a mi hangunkat
 7769   1,  23    |                        a mi hangunkat hallaná, az pedig nem ér semmit, de
 7770   1,  23    |                      de ha mi siketülnénk meg, az lenne a nagy kár, mert nem
 7771   1,  23    |                        kár, mert nem hallanánk az õ hangját.~Persze, ez a
 7772   1,  23    |                    Persze, ez a párbeszéd csak az õ képzeletében folyik le,
 7773   1,  23    |                      kabátja gomblyukába; künn az utcán félrevágott kalappal
 7774   1,  23    |                 tajtékpipa, ha talán nem volna az agyarain.~Mert a huszár
 7775   1,  23    |                      és nem a hangja. A huszár az õ egyetlen fia, aki, ha
 7776   1,  23    |                  egyedül állna a világon, mint az ujjam, mivelhogy több gyerek
 7777   1,  23    |                      volt, de nem is lehetett, az egyik jött, a másik ment,
 7778   1,  23    |                       egyhamar különbet, olyan az, akár a gyertyaszál, csinos,
 7779   1,  23    |                  gyertyaszál, csinos, nyalka s az a fölséges aranyzsinórzatú
 7780   1,  23    |                     ablakok úgy csikorognak, s az öreg szíve úgy dobog, hogy
 7781   1,  23    |                     hogy még õ maga is hallja.~Az Isten házába is együtt ballagnak
 7782   1,  23    |                      fiú egy kicsit elöl megy, az öreg szándékosan el-elmaradozik
 7783   1,  23    |                   lépnek. Minden szem oda néz, az asszonyok szájából kiesik
 7784   1,  23    |                      asszonyok szájából kiesik az ének, még az öregje is hátrafordul,
 7785   1,  23    |                   szájából kiesik az ének, még az öregje is hátrafordul, suhogás
 7786   1,  23    |                    suhogás támad szerteszéjjel az asszonyi oldalon, mint mikor
 7787   1,  23    |                      mikor új lapra fordítanak az énekes-könyvben, s az egész
 7788   1,  23    |               fordítanak az énekes-könyvben, s az egész templomban végigmorajlik
 7789   1,  23    |                     nem hagyja bámészkodásában az orgonálást.~A kis öreg Prakovszky
 7790   1,  23    |                Nézzétek a kidüllesztett mellét az öregnek! S milyen otthonosan,
 7791   1,  23    |                        fesztelenül lépked most az ekhós templomi kövezeten,
 7792   1,  23    |                      füleivel sikerült elfogni az elsõ hangot.~Aztán beül
 7793   1,  23    |                mögöttünk levõ padba jut, éppen az én hátam irányába.~Azért
 7794   1,  23    |                  Szívem izgatottan dobbant meg az új bársonymellényem alatt,
 7795   1,  23    |                       Hát csakugyan. No, végre az enyém vagy, Tündérszép Ilona,
 7796   1,  23    |                       a prédikáció alatt, hogy az öregapám látván a kimelegedett
 7797   1,  23    |                       méznél. Egész héten csak az õ tekintete volt eszemben,
 7798   1,  23    |                       tekintete volt eszemben, az a bûbájos nézés, két tûzgolyónak
 7799   1,  23    |                    Titkos szózatok keletkeztek az erdõkbõl, mikor hazafelé
 7800   1,  23    |                      mikor hazafelé hajtattunk az uszánci völgyön.~Mintha
 7801   1,  23    |        perkál-szoknyáját, három fodorral alul, az everlasting-topánkából is
 7802   1,  23    |                        és elkezdtem megfaragni az elsõ verset… Oh, istenem,
 7803   1,  23    |                      elsõ verset… Oh, istenem, az elsõ vers! Van-e még valami
 7804   1,  23    |                környékén, hogy megértsétek, mi az elsõ vers?~Hát a szerelem
 7805   1,  23    |                   izzad ki a lélek, mint ahogy az erdei föld különféle gombákat
 7806   1,  23    |                    föld különféle gombákat hoz az esõ után, jelezvén velök,
 7807   1,  23    |                     kiment apám a kis bricskán az aratókat megnézni s valahol
 7808   1,  23    |                      bricska rúdja.~- Vigye el az ördög - sopánkodott az öregapám -,
 7809   1,  23    |                      el az ördög - sopánkodott az öregapám -, most már nem
 7810   1,  23    |                     tört volna el. Nincs ebben az én öregapámban emberi szív.~
 7811   1,  23    |                        a templomba.~Igyekeztem az öreget kapacitálni, hátha
 7812   1,  23    |                    jobb étvágya lesz utána. És az Istennek is jobban fog tetszeni,
 7813   1,  23    |                      egy kicsit szenved érte… ~Az öreg felpattant nagy mérgesen.~-
 7814   1,  23    |                       szent felségének tetszik az, hogy a templomba járjak,
 7815   1,  23    |                       új fájdalmas verstémám: »Az eltörött kocsihoz«.~Hanem
 7816   1,  23    |                      gondviselés leleményes (s az Ámor gyereknek nem kis befolyása
 7817   1,  23    |             istentársai közt), szombaton délre az öregbéres, Bozsicska Mihály
 7818   1,  23    |                      tagban a lóherésre.~Éppen az ebédnél ültünk, mikor hírül
 7819   1,  23    |                        fizeti oly drágán, mint az ökör, talán azért is híják
 7820   1,  23    |                       is híják ökörnek. Hiszen az ember is megfizeti, de csak
 7821   1,  23    |                      és szaladtunk a tag felé. Az öregapám káromkodott, mint
 7822   1,  23    |                     öregapám káromkodott, mint az esõ, de amellett lassan
 7823   1,  23    |                           a kõolaj új, ami új, az ostobaság…~De még alig jutottunk
 7824   1,  23    |                     többi három? - kiáltott rá az apám aggodalmasan, amint
 7825   1,  23    |                        Ezen aztán úgy megörült az én apácskám, hogy elkezdte
 7826   1,  23    |                      indultunk tovább a tagra, az étvágy mártírjaihoz, ahol
 7827   1,  23    |                     jobb nekik így.~És ez volt az utolsó szó, ez volt az elparentálása
 7828   1,  23    |                    volt az utolsó szó, ez volt az elparentálása a Villámnak,
 7829   1,  23    |                   aztán hazaindultunk, s mikor az öregapám szürke bekecse
 7830   1,  23    |                      kalapja« nevû domb mögül (az öreg még csak most ért idáig
 7831   1,  23    |                  Józsefnek - mondá nagyapám.~- Az igaz, annak van. Hát kérni
 7832   1,  23    |                       a fejével, hogy jól van, az én szívem pedig ugrált örömében,
 7833   1,  23    |                 Sohasem szólt még olyan szépen az orgona, mint most, a kántor
 7834   1,  23    |                       kifestve. Egy szem. Maga az Isten. Emberi fantázia összekeresett
 7835   1,  23    |               láthatatlanét. Mire aztán kivett az emberbõl egy részt, egyetlen
 7836   1,  23    |                   szemet és azt mondta: »Ilyen az Isten!«~Egy szem, amely
 7837   1,  23    |                   ihlet percében születhetett. Az Isten is az emberbõl merített,
 7838   1,  23    |                      születhetett. Az Isten is az emberbõl merített, társat
 7839   1,  23    |                     melléje teremteni, kivette az egyik oldalbordáját és abból
 7840   1,  23    |                        ember alakját. Nos, hát az ember is ehhez a forráshoz
 7841   1,  23    |                   szemét és abból formálta meg az Isten képét… ~De hát, bármily
 7842   1,  23    |                         S kéjesen megreszketve az örömtõl, vettem észre, hogy
 7843   1,  23    |                    belekiáltani a zsoltárokba, az »Erõs várunk nekünk az Isten«-
 7844   1,  23    |                         az »Erõs várunk nekünk az Isten«-be:~- Biztos, egészen
 7845   1,  23    |                        mint egy rövidlátó, aki az éneklésbe van elmerülve,
 7846   1,  23    |                 cseresznyevirágszín arcát, azt az igézõ átmenetet a homloktól
 7847   1,  23    |                        a pofácskákhoz. Hát még az a gyönyörûséges áll, amiben
 7848   1,  23    |                      gyönyörûséges áll, amiben az arc végzõdött, egy kis vágánnyal
 7849   1,  23    |                  liliputi tündérpataknak lenne az elhagyott medre. Nem bánta,
 7850   1,  23    |                         Mindenkit, fiacskám.~- Az a fekete selyemruhás asszony
 7851   1,  23    |                     asszony nem Gállné?~- Nem, az a Krúdyné, a Gállné az a
 7852   1,  23    |                         az a Krúdyné, a Gállné az a szürkeruhás, a másik padban,
 7853   1,  23    |                   szürkeruhás, a másik padban, az aranypaszomántos fõkötõvel.~-
 7854   1,  23    |              aranypaszomántos fõkötõvel.~- Hát az, aki mellette ül? (Oly fojtott,
 7855   1,  23    |                        készülnék elkövetni.)~- Az a leánykája, a Piroska.~-
 7856   1,  23    |                      Helyes kis fruska - szólt az öreg -, de a ládája se kutya.~-
 7857   1,  23    |                        se kutya.~- Gazdagok?~- Az apja sokat összeharácsolt
 7858   1,  23    |                    hogy most hozzá menjek.~Oh, az borzasztó lenne, gondoltam.
 7859   1,  23    |                    mordizom adta kölyke, téged az a leány húz már oda.~Mintha
 7860   1,  23    |                      még a Cornelius Neposnál, az Ovidius Nasora ráérsz még.
 7861   1,  23    |                     Ovidius Nasora ráérsz még. Az igaz, hogy én már a »mensánál«
 7862   1,  23    |                  mensánál« kezdtem, de viszont az is igaz… ~- Mi, nagyapa?~-
 7863   1,  23    |                            Mi, nagyapa?~- Hogy az én koromban szebbek voltak
 7864   1,  23    |                        valami ormótlan keverék az összes szláv nyelvekbõl, »
 7865   1,  23    |                     közt a papok. És csakugyan az lehet, mert az Isten alkalmasint
 7866   1,  23    |                       csakugyan az lehet, mert az Isten alkalmasint érti,
 7867   1,  23    |                szórakozottan látszott babrálni az imakönyvében, amelynek lapjai
 7868   1,  23    |                      nézte, olyan bánatos lett az arca, mint egy madonnáé.
 7869   1,  23    |                       röpködtetni akarná, majd az ujjai közt sustorgatta,
 7870   1,  23    |               prédikációnak, megint megszólalt az orgona, a szép, karcsú kisasszonyok
 7871   1,  23    |                      kisasszonyok bekapcsolták az imakönyveiket, fölhúzták
 7872   1,  23    |                        a könyvet, zsebre vágja az ókuláréját, egyet szippant
 7873   1,  23    |                       a padból, helyet engedve az utána következõknek, hirtelen
 7874   1,  23    |                        téged? - morogta utánam az öregem. - Megkergült ez
 7875   1,  23    |                       a vak légy, és beszíttam az illatot, ami a hajából kiáradott.
 7876   1,  23    |                      valóságos torlódás áll be az ajtónál. A parasztok a prédikációt
 7877   1,  23    |             szentbeszédet.~- Nehezen tanul már az öreg tiszteletes úr újat.~-
 7878   1,  23    |                        megállnak? Miféle móres az? Hát nem látják, ki jön
 7879   1,  23    |                         Ej no, több is veszett az orosházi kovácsnál.~(Azt
 7880   1,  23    |                  akarta mondani: Mohácsnál, de az ismeretes nóta miatt ez
 7881   1,  23    |              kettészeli Krizsnócot, mint ahogy az öreg Duna elvágja Pestet
 7882   1,  23    |                    Pestet Budától. De minthogy az a palló, mely a felsõ végén
 7883   1,  23    |                        mégse mehetnek át rajta az úri asszonyok anélkül, hogy
 7884   1,  23    |               krizsnóci férfinépnek, mely csak az imént tisztult meg a földi
 7885   1,  23    |                  tisztult meg a földi salaktól az istenházában, ennélfogva
 7886   1,  23    |                      élünk, hanem Krizsnócon.)~Az asszonyok roppant trics-tracs
 7887   1,  23    |                      mint a paradicsomban volt az almáért.~Aztán elkanyarodnak
 7888   1,  23    |                   almáért.~Aztán elkanyarodnak az útból oldalt a barázdán
 7889   1,  23    |                       zamatos volt a húsa.~Míg az asszonyságok a dinnyéket
 7890   1,  23    |                       Piroska elódalgott tõlük az indaborított terület túlsó
 7891   1,  23    |                       nem ügyelt-e rá senki és az a félívben összehajlott
 7892   1,  23    |                    szívemre tapasztottam, hogy az utánam jövõk ne hallják
 7893   1,  23    |                         mintha megolvadt volna az egész s most folyadékban
 7894   1,  23    |                   talán a körték is énekeltek. Az a dinnyevirág, az a recés
 7895   1,  23    |                   énekeltek. Az a dinnyevirág, az a recés aranyharang pedig
 7896   1,  23    |                      bongott, kacagott, mintha az egész természetbõl az õ
 7897   1,  23    |                   mintha az egész természetbõl az õ nevetése hallatszanék
 7898   1,  23    |                       el nem varázsolták, csak az a levél volt benne. Türelmetlenül
 7899   1,  23    |                       sújtó végzet mûve lenne, az elsõ percben össze akartam
 7900   1,  23    |                megfordultam, hogyan néz hát ki az a végzet.~Hát biz az most
 7901   1,  23    |                        ki az a végzet.~Hát biz az most hadnagynak volt öltözve.
 7902   1,  23    |                    mint a skarlát posztó.~- Ez az én levelem.~- Ideadja most
 7903   1,  23    |                    most, vén koromban is elfut az epe, ha erre a jelenetre
 7904   1,  23    |                       hova szaladsz, amice? Mi az ördög lelt téged? Hát megvesztél?
 7905   1,  23    |                      mondám zihálva és remegve az indulattól -, kikérem ezt
 7906   1,  23    |                       Nem illett be a gruppba.~Az öreg a fejét csóválta:~-
 7907   1,  23    |                       ki hamar a kerítésen, ha az életed kedves, és gyere.
 7908   1,  23    |                 lehorgasztott fejjel, gépiesen az öreg után, mint egy engedelmes
 7909   1,  23    |                    vígan a Szûz Mária madarai.~Az öreg úr próbált útközben
 7910   1,  23    |                      öreg apókám elmosolyodott az õsz bajusza alatt édesdeden,
 7911   1,  23    |                   jobban megkeseríteni azoknak az életét, akik hozzá tartoznak.
 7912   1,  23    |                    járni-kelni. Néha fölemelte az egyiket és megvert vele
 7913   1,  23    |                  Kisvártatva megint megszólalt az asszony:~- Már esik is,
 7914   1,  23    |                   ahogy leány szokta cirógatni az apját, végighúzogatta kis,
 7915   1,  23    |                        öklét fenyegetõen rázva az ég felé.~Egy tekintetre
 7916   1,  23    |                   Nosza, vegyétek hát le rólam az éveimet, ha úgy szerettek.«~
 7917   1,  23    |                     szõrszál búsan lengedezett az állán.~- Ugat a halál kutyája!~
 7918   1,  23    |                       megdicsért valami ételt, az öreg dühe nem ösmert határt.~-
 7919   1,  23    |                       hogy foguk van. Nem volt az megelégedve a világon semmivel.
 7920   1,  23    |                        már ekkor le volt vetve az ünneplõje.~- Jó napot, jó
 7921   1,  23    |                        Itthon van a »fiú«?~Ezt az elnevezést se sokszor hallhatta
 7922   1,  23    |                       sokszor hallhatta Gállné az uráról, egy kicsit idegenszerûen
 7923   1,  23    |                       tessék besétálni. Ah, ez az unoka, ugye? Boszorkányos
 7924   1,  23    |                     fõispán úr unokáját is, és az jó is, okos is, mert Péter-Pál
 7925   1,  23    |                kukorica is, de a József-naptól az Isten mentsen, nincs akkor
 7926   1,  23    |                        Lassan-lassan Gállné is az öreg urához idomult s még
 7927   1,  23    |         félrelebbentette a fehér lepedõt, mely az ajtót eltakarva függöny
 7928   1,  23    |                     gyanánt lógott le, hogy ha az ajtó nyílik, a legyek be
 7929   1,  23    |                        legyek be ne mehessenek az így támadt nyíláson a szobákba,
 7930   1,  23    |                       a szobákba, és kinyitván az ajtót, betuszkolt bennünket
 7931   1,  23    |                       a szobába.~Ott ült a fiú az asztalnál, a két mankója
 7932   1,  23    |                  számadásokat csinált krétával az asztalon; vele szemben egy
 7933   1,  23    |               ragasztott képeken fordulnak elõ az effajta pofák.~- Szervusz,
 7934   1,  23    |                   Szervusz, Józsi! - kiálta rá az öregem s mintha vidám napsugár
 7935   1,  23    |                 ismersz-e még, ördöngös fickó?~Az öreg Gáll letette a krétát
 7936   1,  23    |                     öreg Gáll letette a krétát az asztalra és följebb tolta
 7937   1,  23    |                       eligazítani a soromat.~- Az nem lehet - tört ki nagy
 7938   1,  23    |                  percre elhagynám, rábeszélnék az ellenségeim, hogy ne vegye
 7939   1,  23    |                  morvát nem hagyhatom. A morva az enyém. Ha akarsz, beszélj
 7940   1,  23    |                      magyarul egy szót se. Hát az a gyerek kicsoda?~- Az unokám.~-
 7941   1,  23    |                     Hát az a gyerek kicsoda?~- Az unokám.~- Nekem nincs! -
 7942   1,  23    |                          kiáltott föl és rázta az ökleit és fölemelte az egyik
 7943   1,  23    |                   rázta az ökleit és fölemelte az egyik mankót; a szegény
 7944   1,  23    |                     csupán megkoppantotta vele az asztalt háromszor (ez pótolta
 7945   1,  23    |                     leányának - mondá németül.~Az öreg egy fitymáló pillantást
 7946   1,  23    |                 annyira agyonnyomta kedélyemet az a hit, hogy kis fiúcska
 7947   1,  23    |                       végigmentünk a pitvaron, az ambituson, szótlanul, elgondolkozva.
 7948   1,  23    |                       vagy.«~V. FEJEZET~ÉVA ÉS AZ ALMA~A kert mellett a gyepen
 7949   1,  23    |                     úgy jött mellettem, mintha az orra vére folyna. Nem volt
 7950   1,  23    |                      szórakozottságból fölvett az útról egy száraz gallyat,
 7951   1,  23    |                       ilyen mosoly! Össze volt az rakva harmatból, napfénybõl,
 7952   1,  23    |                   gallyat. Ajkai megremegtek s az életszín elhagyta arcát. -
 7953   1,  23    |                       a buta kis bakfiseké, de az igazi színe hirtelen visszatért. -
 7954   1,  23    |                        is gondolhat olyat? No, az volna szép… ~Oroszláni bátorságot
 7955   1,  23    |                         de a kezét se húzta ki az enyémbõl, csak az arcát
 7956   1,  23    |                     húzta ki az enyémbõl, csak az arcát fordította el.~- Hiszen
 7957   1,  23    |                     Mindjárt elvette a levelet az a hadnagy? Oh, ezek a borzasztó
 7958   1,  23    |                       lehetett.~- Szent isten, az egy egész birkózás lehetett!
 7959   1,  23    |                    ember. Felejtse is el kérem az egészet, ha csakugyan érdeklõdik
 7960   1,  23    |                       magához. Oh, kisasszony, az életemet adta vissza. Megöltem
 7961   1,  23    |                     észrevette, megfenyegetett az ujjaival.~- Ne legyen bolondos,
 7962   1,  23    |                 Piroska megütõdött:~- No, csak az kellene, hogy botrányt csináljon
 7963   1,  23    |                        odamenne lármát csapni, az egész környék megtudná,
 7964   1,  23    |                    kell, mi volt a levélben.~- Az, hogy látni akarom, hogy
 7965   1,  23    |           türelmetlenül.~- Várjunk és várjunk. Az idõ mindent meghoz. Legyen
 7966   1,  23    |                    beszélgetésrõl, velem ebben az életben nem beszél többé… ~-
 7967   1,  23    |                   felét nekem nyújtotta, azzal az önfeledt, csintalan bizalmaskodással,
 7968   1,  23    |                       csontokat is megmelegíti az emberben.~- No, itt van
 7969   1,  23    |                     van magának is. Ne sírjon!~Az egy pohár is már valami,
 7970   1,  23    |                       még egy barack, amelynek az egyik felét megette az egyik
 7971   1,  23    |                amelynek az egyik felét megette az egyik és a megmaradt felerészt
 7972   1,  23    |                      így kínálhatta meg Ádámot az almával. Csakhogy Éva azért,
 7973   1,  23    |                       váratlan beavatkozás, de az én szívemnek elsõ bálványa
 7974   1,  23    |                     kisasszonyka.~Ah, istenem! Az elsõ kétely lopózott szívembe.
 7975   1,  23    |                dörzsölgette.~- Hát felfúvódtak az ökröcskék… az ökröcskék.~
 7976   1,  23    |                      felfúvódtak az ökröcskék… az ökröcskék.~Valami különös
 7977   1,  23    |                     sárga arcán.~Tetszett neki az ökrök felfúvódása - ahogy
 7978   1,  23    |                       elhalt ökörrel emelkedik az életben maradt ökrök értéke.
 7979   1,  23    |                 életben maradt ökrök értéke. S az övéi életben vannak.~Odanyújtotta
 7980   1,  23    |                      lucerna… a friss lucerna… Az jóízû lehet. Az ördögbe
 7981   1,  23    |                       lucerna… Az jóízû lehet. Az ördögbe is, roppant ízlett
 7982   1,  23    |                   ízlett nekik… Mit gondolsz?… Az olyan lehet nekik, mint
 7983   1,  23    |               pohárszékhez. Gáll megfogózkodék az asztalba mind a két kezével
 7984   1,  23    |                kolbász-vastagságnyira dagadtak az erek, nyaka, arca téglaszínû
 7985   1,  23    |                      Már én meg halok!~- Halsz az ördögbe - biztatta meg a
 7986   1,  23    |                      lehetett a fogak üregeit, az ínyekben csak néhol feketedett
 7987   1,  23    |                         hogy nincs ott semmi… ~Az én jó nagyapám hamiskásan
 7988   1,  23    |                        csapott most tenyerével az asztalra. Egy sereg ostoba
 7989   1,  23    |                    vagy három…~- Ej no - mondá az öreg, nagyapámhoz fordulva
 7990   1,  23    |                  repülni fognak?~Eközben talán az eszmetársítás révén a Gállné
 7991   1,  23    |                 borzasztó dolgot fedezett föl. Az asszony kezei zsírosak voltak.~
 7992   1,  23    |                      fel indulatosan, fölkapta az egyik mankót, fölugrott
 7993   1,  23    |                   Gállné, ki hozzá volt szokva az effélékhez; s mindig résen
 7994   1,  23    |           következtében a dühös ember elveszté az egyensúlyt és fölbukott
 7995   1,  23    |                 legfinomabb gácsi posztó! S ez az asszony teszi ezt? Huh,
 7996   1,  23    |                        volt a konyhában, midõn az ura köhögési rohamát hallotta,
 7997   1,  23    |                     bátyám, de tessék elhinni, az elsõ felesége rontotta el.
 7998   1,  23    |                      minden gondolatom. Lestem az ajtók nyílását. Csak kilép,
 7999   1,  23    |             keresztülvitte a levest a pitvaron az ebédlõbe. Mennünk kellett,
 8000   1,  23    |                   kapujokon… ~Keresztülmentünk az udvaron (de fárasztó, nehéz