bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

 8001   1,  23    |                        fukszia meg egy kaktusz az egyikben, de az õ fejecskéje
 8002   1,  23    |                        kaktusz az egyikben, de az õ fejecskéje nem volt ott.
 8003   1,  23    |                     olyan hatalmam volna, mint az Aladiné az »Ezeregy éj«-
 8004   1,  23    |                hatalmam volna, mint az Aladiné az »Ezeregy éj«-ben, beh megparancsolnám
 8005   1,  23    |                    hogy nem is láttam. S mikor az utolsó léc is elmaradt a
 8006   1,  23    |                   látnék a Gállék csûrje mögül az ég peremén.~- Ej, bolondság.
 8007   1,  23    |                  legendáját?~- Nem.~- No pedig az igen jól van kigondolva
 8008   1,  23    |                   temetõhöz értünk, elõkereste az öreg a tajtékpipáját, megtömte,
 8009   1,  23    |                      aki ott lakott, ahol most az özvegy doktorné, kihallgatta
 8010   1,  23    |                     doktorné, kihallgatta õket az eset után s jegyzõkönyvbe
 8011   1,  23    |                       lett, hogy alig lehetett az országutat megismerni.~Nemigen
 8012   1,  23    |                  tudhatták, ablak nem fénylett az éjben; arról az oldalról,
 8013   1,  23    |                       fénylett az éjben; arról az oldalról, ahol mi most megyünk,
 8014   1,  23    |                     hogy hamar érünk falut, de az is lehet, hogy sokára se
 8015   1,  23    |                   valami kastély világít éppen az orrunk elõtt. Föl, Zahrada,
 8016   1,  23    |                 kivilágítva csak úgy ragyogott az éjszakába. S ott bent milyen
 8017   1,  23    |                   sürgött-forgott a konyhában, az egyik a mártást kavarta,
 8018   1,  23    |                       harmadik, ez mákot tört, az habot vert, a sok finom
 8019   1,  23    |                     urak és asszonyságok ültek az italoktól, pecsenyéktõl
 8020   1,  23    |                    gróf Waldsteinoké se különb az aranyos Prágában.~De milyen
 8021   1,  23    |                   lakomázók fiatalja fölugrott az asztaltól, deli menyecskék,
 8022   1,  23    |                        ahogy isten tudni adta. Az új csizmák talpa kopogott,
 8023   1,  23    |                   Zahrada elé, csípõjére vágta az egyik kezét, a másikkal
 8024   1,  23    |                       kirántott egy-egy férfit az asztaltól, s úgy megtáncolt
 8025   1,  23    |               dolmányban, ki prémes bekecsben (az ördög látott olyant ebben
 8026   1,  23    |           kurjongatásokkal, pezsgõ csatarával…~Az egyik csinos leánynak (szõke
 8027   1,  23    |                 konyhában, szünetlenül hordták az ételeket, italokat szépen
 8028   1,  23    |                     jöttek-mentek, hullámoztak az étkezõk, néha egy pohárfelköszöntõ
 8029   1,  23    |                        ez a szemölcsös, hiszen az õsöket szokás magasztalni -
 8030   1,  23    |                magasztalni - azok vetnek fényt az emberekre Magyarországon),
 8031   1,  23    |                        Magyarországon), de biz az a dédunokáit kezdte most
 8032   1,  23    |                szavakkal dicsõíteni és végzé: »az Isten halassa meg õket minél
 8033   1,  23    |                        megtisztelt férfiú, aki az asztalfõn ült, elérzékenyülve
 8034   1,  23    |          elérzékenyülve bólingatott a fejével, az egész társaság koccintott
 8035   1,  23    |                strucctollak lobogtak, rezegtek az öreg asszonyka fejdíszén,
 8036   1,  23    |                      öreg asszonyka fejdíszén, az öreg úr pedig a kalapját
 8037   1,  23    |                     kiesett a vén dáma kezébõl az aranyos legyezõje: Zahrada
 8038   1,  23    |                       odaugrott, fölemelte, de az öreg dáma elmosolyodott
 8039   1,  23    |                     tüzes csárdás következett: az arany pillangós fõkötõjû
 8040   1,  23    |                mindennek sajátságos doh szaga! Az idõ nem igen lehetett már
 8041   1,  23    |                      kísértetiesen lobogtatta… Az összegyûlt nemes urak, asszonyságok
 8042   1,  23    |                      kellett neki adni, aminek az lett a vége, hogy apránkint
 8043   1,  23    |                        igazán ostobák. Kiássák az aranyat a földbõl nagy költséggel
 8044   1,  23    |                         Igen pompásan, doktor.~Az okulárés emberke a kezeit
 8045   1,  23    |                      még mindig kezében tartva az öreg hajporos dáma legyezõjét… (
 8046   1,  23    |                         de már jöhetne is érte az öregecske!) Kezdtek letapadozni
 8047   1,  23    |                  miattuk akár föl is fordulhat az egész világ, mélységes álomba
 8048   1,  23    |                    faluba, ahol is elbeszélték az eset minden apró részleteit,
 8049   1,  23    |                        három csehet, kik aztán az egész telet Krizsnócon töltötték
 8050   1,  23    |                        téli estéken elmesélték az elhalt apák tivornyázását
 8051   1,  23    |                      uram, a mostani papunknak az elõdje, ki is maga elé hívatván
 8052   1,  23    |                          Szerelmetes atyámfiai az Úrban! Ebben a faluban én
 8053   1,  23    |                   legendát itt hagyták - és nõ az most már magától is.~VII.
 8054   1,  23    |                    halottak bálját és meséltek az egyes személyekrõl.~A kis
 8055   1,  23    |                     volt, isten nyugosztalja), az öreg hajporozott dáma bizonyos
 8056   1,  23    |                   krizsnóci temetõben fekszik; az okulárés emberke, Blatny
 8057   1,  23    |                       ki lett volna? - felelte az öreg szakácsnénk, aki krizsnóci
 8058   1,  23    |                       származású volt - hiszen az öreg Gáll a legrongyosabb
 8059   1,  23    |            legrongyosabb csurapéban temette el az édesapját, még csizmát sem
 8060   1,  23    |                    lábára, mondván; hogy minek az a másvilágon? Hát persze
 8061   1,  23    |                     fénnyel vonta be szememben az egyszerû krizsnóci nemeseket,
 8062   1,  23    |                       összevegyülnek, s azokat az urakat, hölgyeket, akiknek
 8063   1,  23    |                    Hogy lesz addig? Volt anyag az elmélkedésre, visszaidéztem
 8064   1,  23    |                  összeraktam még egyszer, mint az összetört cserepeket szokás…
 8065   1,  23    |                   csöppnyi méheknek, hogy csak az édeset veszik ki a virágokból.~
 8066   1,  23    |                     nem szerzek. De mikor lesz az, hol találom meg? Az oltárnál?
 8067   1,  23    |                      lesz az, hol találom meg? Az oltárnál? Mily messzeség!
 8068   1,  23    |                     krizsnóci viszonyokat… Ah, az az ezer meg ezer apró megjegyzés,
 8069   1,  23    |                  krizsnóci viszonyokat… Ah, az az ezer meg ezer apró megjegyzés,
 8070   1,  23    |                   várja, hogy meg akarja venni az utolsó Krizsnóczytól a fényes
 8071   1,  23    |                        és abban telepszik meg… Az öreg Gáll dühérõl egész
 8072   1,  23    |                 optimistát könnyen szállta meg az aggodalom.~- Talán meg se
 8073   1,  23    |                       Talán meg se kapjuk tõle az ígért pénzt, ha haragszik.~-
 8074   1,  23    |                       Egy este, mikor beléptem az ebédlõnkbe (gondolom pénteken
 8075   1,  23    |                     hadnagyról beszélt valamit az anyámmal. A nagyapó a karosszékben
 8076   1,  23    |                       és gyönyörködni látszott az asszonyok megrõkönyödésén.
 8077   1,  23    |                  Prakovszky hadnagy? No, lássa az ember. De nincs is rossz
 8078   1,  23    |                        s egy haragos mosollyal az arcán, mely olyan kedves,
 8079   1,  23    |                        téli napfény, fölemelte az öklét és megfenyegette az
 8080   1,  23    |                      az öklét és megfenyegette az öreget:~- Vén csont! Vén
 8081   1,  23    |                       aztán fütyörészve kiment az ajtón.~(Én pedig azon tûnõdtem,
 8082   1,  23    |                csodálom, mamácska - szólt most az édes mamám. - Mertem volna
 8083   1,  23    |                        látszik… ~- Úgy szokott az lenni, fiacskám. A fehér
 8084   1,  23    |                      fehér liliomnak is fekete az árnyéka.~- Kirõl beszélnek
 8085   1,  23    |                       kell tudni - pattant föl az öregmama gúnyolódva. - Hát
 8086   1,  23    |                    õket, pedig nem volt könnyû az akkori divat mellett. Hátulról
 8087   1,  23    |                  krinolin uralkodott. Mindegy, az akkori asszonyokat mégis
 8088   1,  23    |                       mégis csak úgy szerették az akkori férfiak, mint ingerlõ
 8089   1,  23    |                        No, én bemegyek, végzek az öreggel - mondá a nagyapa -,
 8090   1,  23    |                        õt, bizonyosan megérzi, az a csodálatos, megmagyarázhatlan
 8091   1,  23    |                     mögött, hogy kísérem, mint az árnyéka… aztán hátrafordul,
 8092   1,  23    |               pajkosságból mazurka-lépésekben) az anyja után, míg ismét utolérte.~
 8093   1,  23    |                        a zöldséges ágyak felé. Az anyja rámordult:~- Hová
 8094   1,  23    |                  keresztülgázolt a lóherén meg az apró cserjéken, a dinnyék
 8095   1,  23    |                       s hirtelen begyömöszölte az elölgomboló ruhaderék hasadékán
 8096   1,  23    |                       haltam. Mégis erõs barom az ember.~Elborult velem a
 8097   1,  23    |                      Itt van ez a jámbor diák, az mindent elhisz, tegyük bolonddá;
 8098   1,  23    |                        el alakja a kertajtóban az anyjáé után. Végtelen keserûség
 8099   1,  23    |                      nem is tudom miért, talán az eget akartam megfenyegetni,
 8100   1,  23    |                        arra emlékszem, hogy ez az illetlen mondás tört ki
 8101   1,  23    |                       El vagy temetve örökre.«~Az ám! Ha egy leány emlékét,
 8102   1,  23    |                      ám! Ha egy leány emlékét, az elsõ leányét, olyan könnyû
 8103   1,  23    |                 fenyegeti a vendégfogadójukat.~Az volt az elsõ gondolatom,
 8104   1,  23    |                     vendégfogadójukat.~Az volt az elsõ gondolatom, hogy legázolom,
 8105   1,  23    |                      levõ levélrõl, megszúrtam az ujjamat egy tövissel s a
 8106   1,  23    |              besiettünk a templomba, még szólt az orgona, de a helyeinkrõl
 8107   1,  23    |                       a helyeinkrõl elkéstünk, az én helyemen Dubek ült, a
 8108   1,  23    |                       ki, nem a hadnagy, aztán az elfogultság, mikor a saját
 8109   1,  23    |                ájtatosan szállt föl a magasba, az én hánykolódó bûnös lelkembõl
 8110   1,  23    |                 szeretnie?~VIII. FEJEZET~IDILL AZ ERDÕBEN~Ez elsõ szerelmem
 8111   1,  23    |                     sok sugár, egész kévék… de az eredmény mindegy, hiszen
 8112   1,  23    |                   mindegy, hiszen azért becses az elsõ tavaszi napfény, mert
 8113   1,  23    |                      hanem hirtelen beletaszít az õszbe, s az õsz felmordul: »
 8114   1,  23    |                hirtelen beletaszít az õszbe, s az õsz felmordul: »Adós, fizess!«~
 8115   1,  23    |                        Többet nem láttam ebben az esztendõben a krizsnóci
 8116   1,  23    |                      vissza a 1-i gimnáziumba.~Az uszánci réteknél nyúl futott
 8117   1,  23    |                 réteknél nyúl futott körösztül az úton a kocsink elõtt. A
 8118   1,  23    |                      jel, szívecském, megbuksz az idén.~- X-szel, mama?~-
 8119   1,  23    |             szólottanak. Ne bánts te engem. Jó az nekem már erre a rövid idõre,
 8120   1,  23    |                        rövid idõre, amíg élek.~Az ilyenekkel meg tudott a
 8121   1,  23    |                        a kovácsinas forgatott. Az öreg a legénnyel egy tüzes
 8122   1,  23    |                  munkaközben, csupa korom volt az arca s szemefehérjei csodálatosan
 8123   1,  23    |                       szíves volna fölverni.~- Az bizony meghalt szegény,
 8124   1,  23    |                       és a kezeit dörzsölte. - Az Isten akarata törvény, hiába,
 8125   1,  23    |                 törvény, hiába, homines pisci, az ember nem mehet bottal a
 8126   1,  23    |                      cölöphöz s Miska tartotta az elsõ lábát, míg a patkolás
 8127   1,  23    |                        csak magam vagyok, mint az ujjam. Az a fiú, az igaz,
 8128   1,  23    |                   magam vagyok, mint az ujjam. Az a fiú, az igaz, megvan,
 8129   1,  23    |                       mint az ujjam. Az a fiú, az igaz, megvan, nagy örömöm,
 8130   1,  23    |                        akkor szégyenelni fogja az apját. Pedig hát a kovácsmesterség
 8131   1,  23    |                        Ugyan hallgass, mindegy az.~- A fiú most itthon van,
 8132   1,  23    |                       kedélyesen nevetett ezen az ötletén). Összeszorul a
 8133   1,  23    |                 gyötörnek.~A mamám megsajnálta az öreg kovácsot s odakiáltotta
 8134   1,  23    |                       Prakovszky úr, visszajön az mihamar, majd meglátja,
 8135   1,  23    |                        már a maga fia kötözve.~Az öreg kidüllesztette a szemeit,
 8136   1,  23    |                        szög veretteték most be az én szívemnek belsejébe.~
 8137   1,  23    |                         kíváncsi volt és fúrta az oldalát - hisz asszony volt.~-
 8138   1,  23    |                        nevetett. Tetszett neki az egész tréfa.~- No, ugyan
 8139   1,  23    |                    ugyan eltalálták! Annyit ér az egész híresztelés, mint
 8140   1,  23    |                    mákszem. Nem is beszélt még az én fiam soha a Gáll-kisasszonnyal.
 8141   1,  23    |                  kezdte mocskolni.~- Nem ember az, kérem alásan, rosszabb
 8142   1,  23    |                      hívják így. A medre mély, az ember nem látszik ki belõle.
 8143   1,  23    |                      járt észrevétlen, s mikor az erdõbõl hazahajtotta a pásztor
 8144   1,  23    |                gondolja magában: Prakovszkyból az epe beszél. De isten a tanúm,
 8145   1,  23    |                       és ugatja. Szép mákvirág az… Megvan.~T. i. föl volt
 8146   1,  23    |                  szikrák csak úgy röpködtek ki az ajtón, mint tûzzé vált méhek,
 8147   1,  23    |                        a szép tájékban, melyet az õsz bús fénye öntött el
 8148   1,  23    |                 réteken kibukkant a kökörcsin, az év legutolsó virága, amelyik
 8149   1,  23    |                 temetésére érkezik a többinek. Az erdõ, a nyírjes, melyben
 8150   1,  23    |                    kiérvén a faluból, egyenest az erdõnek kanyarodik s ott
 8151   1,  23    |                      kis kutya, néhány helyütt az erdõben az országutat is
 8152   1,  23    |                      néhány helyütt az erdõben az országutat is kettéhasítja,
 8153   1,  23    |                  kelletvén föléje csináltatni.~Az egyik híd megromlott, úgy
 8154   1,  23    |                       megromlott, úgy látszik, az éjjel egy pár donga kiesett
 8155   1,  23    |                 lehetett nagyobb iccének, mint az õ rõfje rõfnek.~De nem errõl
 8156   1,  23    |            megállapodásra jutott, hogy nekivág az erdõnek és ott megy át a
 8157   1,  23    |                   meredek, mi pedig, ha félünk az erdõ veszedelmes púpjaitól,
 8158   1,  23    |                       púpjaitól, menjünk elõre az erdei ösvényen gyalog. ~
 8159   1,  23    |                      kréta.~- Ah, Palika, maga az? - mondá tompán, síri hangon. -
 8160   1,  23    |                         itt szoktak találkozni az erdõben, s a légyottok ideje,
 8161   1,  23    |                   kisasszony… Jövök már, mama! Az utat kérdezgetem.~Piroska
 8162   1,  23    |                     ekkorára megint belém bújt az ördög.~- Nem kell - mondtam
 8163   1,  23    |                      vagy hiéna. Rosszabb vagy az öreg Prakovszkynál.~- Mondom,
 8164   1,  23    |                        a kék ég tud benézni. S az nem fecseg és nem csodálkozik.~
 8165   1,  23    |                         Nagyon iparkodó növény az, ha hosszú a nyár, elunja
 8166   1,  23    |                      fölfedezést tett volna -, az a hadnagy annak az »ilyesvalaminek«
 8167   1,  23    |                    volna -, az a hadnagy annak az »ilyesvalaminek« viszi azokat
 8168   1,  23    |                        ott.~- Ne hidd, kérlek.~Az én mamám úgy tudott az én
 8169   1,  23    |                         Az én mamám úgy tudott az én arcomban olvasni, mint
 8170   1,  23    |                       Olyan igazi asszony volt az én anyám, hogy csakugyan
 8171   1,  23    |                        világra, hogy Éva evett az almából és Ádámot megkínálta,
 8172   1,  23    |                         fordulj vissza… Hiszen az borzasztó lenne. Még tán
 8173   1,  23    |                  romlottsága fölött.~Ezt tette az egész úton, kivált midõn
 8174   1,  23    |                        Nesztén, újra kijöttünk az útra, kényelmesen elhelyezkedvén
 8175   1,  23    |                  manapság már nincsenek rablók az erdõkben. Hát csak a Jánosik
 8176   1,  23    |                        Hát csak a Jánosik volt az? Hát aki egy leány becsületét
 8177   1,  23    |                   pattogott, így zsörtölt, míg az utolsó nyírfa is mögöttünk
 8178   1,  23    |                        dombról, ott barnállott az erdõ a messzeségben, csak
 8179   1,  23    |                 magamban, hány madár ugrál ott az ágakon, hány mókus szaladgál,
 8180   1,  23    |                     diák esztendeje nem csikó, az csak csiga. De valami igen
 8181   1,  23    |                faragtad be a padokba, most már az ideálod névbetûire szokik
 8182   1,  23    |                   betölti zsongással, illattal az egész mindenséget… Alvó
 8183   1,  23    |                      zöldet, de hiszen mindegy az… Elég idõd jut még a többi
 8184   1,  23    |                      többi színekre.~Hát ebben az esztendõben mi is cselekedtünk
 8185   1,  23    |                       nem fertõzteted meg vele az elmédet, csupán egyetlen
 8186   1,  23    |                    német se legyen többé ebben az országban. - Mert ha egy
 8187   1,  23    |                      találtatnának még németek az ország belsejében és in
 8188   1,  23    |                  forintokat, gazdálkodj velök. Az ócska csizmát küldd haza,
 8189   1,  23    |              megfejeltetésnek miatta.~Láthatja az olvasó, hogy elég nagy föladat
 8190   1,  23    |                     szakadt vállaimra, - hanem az igaz, hogy nem sokat végeztem
 8191   1,  23    |                      némi németek még maradtak az országban a júliusi vizsga
 8192   1,  23    |                       én már attúl. Régen volt az, mikor még mumusnak használták.
 8193   1,  23    |             kérdezõsködés. Ki halt meg? Ez is, az is. Hát a kis tarka borjú
 8194   1,  23    |                   tarka borjú nagy-e már? Jaj, az bizony üszõ lett azóta.
 8195   1,  23    |              kõszénbányát, és nagyszerûen megy az üzlet, milliomos lesz belõle.
 8196   1,  23    |                     milliomos lesz belõle. Hát az öreg Gáll él-e még? S ha
 8197   1,  23    |                  haragszik! Persze hogy él még az öreg Gáll. És ha a lucsivnai
 8198   1,  23    |                       ütötte meg a guta, akkor az nem is hal meg soha többé.
 8199   1,  23    |                    erre a hírre. Hát hova lett az én tavali szívem?) No lám,
 8200   1,  23    |                        elment a múlt õsszel és az idén nem jött el szabadságra,
 8201   1,  23    |                  lányok se vakok!~Szóval, amit az egész környék sütött-fõzött
 8202   1,  23    |                        nem vetett többé ezekre az egyszerû, rosszul öltözött
 8203   1,  23    |            megnézegettem a városiakat. Derogál az embernek az efféle. Szere-száma
 8204   1,  23    |                városiakat. Derogál az embernek az efféle. Szere-száma nincsen
 8205   1,  23    |                     jobb dáma, de talán jó is: az ember leüti õket, de õk
 8206   1,  23    |                        õket, de õk le nem ütik az embert.~Egy nap azonban
 8207   1,  23    |                      fiú.~Azt hittem, megbánta az éktelen káromkodásait s
 8208   1,  23    |                    melyet tavaly kölcsönöztünk az ökörvásárlásra.~Nagyapám
 8209   1,  23    |       becsületsértésnek tekintették, ha valaki az adósságuk visszafizetését
 8210   1,  23    |                        a legszívósabb sajátság az Árpáddal bejött fajoknál).
 8211   1,  23    |                    mert kétségtelenül inzultus az, ha egy nyugodtan csibukozó
 8212   1,  23    |                        füstölését megzavarják. Az embernek veleszületett joga,
 8213   1,  23    |                      nem kergettem a németeket az országból.)~Az egész háznép
 8214   1,  23    |                       németeket az országból.)~Az egész háznép sírt, mikor
 8215   1,  23    |                        vetett még a gazdájára… Az Isten verje meg azt a vén
 8216   1,  23    |                   minden termett (még mák is), az országút csökevész fái is
 8217   1,  23    |                       a gyümölcsöktõl (jó most az útszéli vándornak). A lovak
 8218   1,  23    |                        elégedetten csendergett az ostorával. Hipp-hopp, észre
 8219   1,  23    |                        a házak elõtt kisöpörve az út egy darabon. Némelyik
 8220   1,  23    |                       leányok varkocsát fonták az idõsebb asszonyok, s a gazdák
 8221   1,  23    |                  idõsebb asszonyok, s a gazdák az utcaajtókban pipáztak piros
 8222   1,  23    |                      öreg parasztpár kinn volt az ajtó-küszöbön, a vén férj
 8223   1,  23    |                      vén férj lehajtotta fejét az anyóka ölébe és bóbiskált,
 8224   1,  23    |                     anyóka ölébe és bóbiskált, az anyóka pedig a haja között
 8225   1,  23    |                   kiáltja nagyapám a kocsiról.~Az öreg mosolyog, aztán búsan
 8226   1,  23    |                    Olaszország felé.~- Ott van az »a király csizmájában«.~
 8227   1,  23    |                        annyit veszünk ki, hogy az öreg azt hitte, a fiáról
 8228   1,  23    |                         s ez vörös posztó most az öregem elõtt, ki a legközelebbi
 8229   1,  23    |                        Gáll meglopott egyszer. Az egyik tornácra nyíló ablak
 8230   1,  23    |                 sasszeme legott megpillantotta az alvó alakot. A szeme be
 8231   1,  23    |                       s a nyál lecsurgott róla az állán végig. Bekönyökölt
 8232   1,  23    |                       állán végig. Bekönyökölt az ablakba és rákiáltott:~-
 8233   1,  23    |                         Ébredj föl, öreg Gáll!~Az alvó fölriadt, a két, székéhez
 8234   1,  23    |                        dörzsölte a szemeit: ki az, mit akar?~- Én vagyok -
 8235   1,  23    |                        kutya. De add ide elõbb az írásomat!~Gáll csodálkozó
 8236   1,  23    |                        Mi közöd hozzá? Add ide az írásomat.~- Gyere be érte!~-
 8237   1,  23    |                       megyek. Nem akarok többé az életben a födeled alatt
 8238   1,  23    |                    födeled alatt lenni. Add ki az ablakon. Kéz a kézbe, én
 8239   1,  23    |                      cselédjeim ott õgyelegnek az udvaron, észreveszik a jelenetet,
 8240   1,  23    |              Nemesemberek négy fal közt végzik az ilyen dolgaikat. No, gyere
 8241   1,  23    |                       Megbolondulni való dolog az (s arca rángatózni látszott
 8242   1,  23    |                       a méregtõl). Minek is ád az Isten az embernek gyereket?
 8243   1,  23    |                méregtõl). Minek is ád az Isten az embernek gyereket? Hogy
 8244   1,  23    |                        lenni. Mi hasznom nekem az õ boldogságából? Jobbízûen
 8245   1,  23    |                    azokat sohasem látom többé. Az mind egy másik emberé lesz,
 8246   1,  23    |                      amit veszek. Hát nem volt az õrült, aki az ilyet elõször
 8247   1,  23    |                     Hát nem volt az õrült, aki az ilyet elõször kigondolta?
 8248   1,  23    |                        én azt? Mi haszna abból az én vén almafámnak, hogy
 8249   1,  23    |                        én vén almafámnak, hogy az almáját ez eszi meg, vagy
 8250   1,  23    |                      almáját ez eszi meg, vagy az eszi meg, legyen bár herceg
 8251   1,  23    |                     Minek? Hát nem tudod, hogy az a zsivány morva hogy csapott
 8252   1,  23    |                        a lucsivnai földekkel? (Az öklével verte az asztalt.)
 8253   1,  23    |                   földekkel? (Az öklével verte az asztalt.) Az Istentõl is
 8254   1,  23    |                     öklével verte az asztalt.) Az Istentõl is csúnya dolog,
 8255   1,  23    |                     csúnya dolog, hogy eldugja az emberek elõl a fûtõanyagokat
 8256   1,  23    |                       föld mélyébe. Rettenetes az, rettenetes! A fejemet szerettem
 8257   1,  23    |                   Hogy-hogy? - kérdé a nagyapa az undor egy nemével az arckifejezésén.~-
 8258   1,  23    |                   nagyapa az undor egy nemével az arckifejezésén.~- A bánya
 8259   1,  23    |                 meghalni, a másik fele szintén az övé lesz, és ki tudja, még
 8260   1,  23    |                nagymamának, s haragját eltolta az elõtérbõl a kíváncsisága.~-
 8261   1,  23    |                   bevégzett tény már?~- Ma van az elsõ kihirdetés a templomban,
 8262   1,  23    |                       Pali nem iszik - sietett az öregem meglegyezni.~- Helyes
 8263   1,  23    |                  leültetett, hogy ne vigyük el az álmát. (No iszen, egyéb
 8264   1,  23    |                     sárga csizmás-vitéz, ezzel az aláírással: »Insignis familiae
 8265   1,  23    |                        familiae Gal de Hilib«, az ágy mellett egy griffmadaras
 8266   1,  23    |                    sötétebb, jobban megmutatja az idõjárást, mint az asztronómusok),
 8267   1,  23    |                  megmutatja az idõjárást, mint az asztronómusok), lopótök,
 8268   1,  23    |                       ha tótul tudna.~- Hiszen az igaz, és ha a Piroska húgom
 8269   1,  23    |                     kedvesebb lesz. Kikiáltott az ajtón: - Panni, gyere be.~
 8270   1,  23    |                        s úgy megszépítette azt az egész szobát, hogy õ is
 8271   1,  23    |                       Adj föl egy kis pogácsát az asztalra. De sebesen ám,
 8272   1,  23    |                     egy tisztecskérõl van szó… Az aranyzsinóros atilla… No
 8273   1,  23    |                levelére olyant, hogy nem teszi az ablakba, ha megkapja. Pedig
 8274   1,  23    |                      negyedik napja. Hidd meg, az a zsivány apja vette rá,
 8275   1,  23    |                       zabba állíthattam volna.~Az öreg Gáll ugyanis szolgabíró
 8276   1,  23    |                  kényszerítetted rá?~- Én, meg az egyetlen hû szolgám, amelyik
 8277   1,  23    |                       amelyik ott lóg a szögön az ajtó mellett.~Kajánul fölnevetett,
 8278   1,  23    |                      habtermetet végigvágta ez az emberroncs azzal a korbáccsal.
 8279   1,  23    |         bugyellárisodat! Ne mondja senki, hogy az öreg Gáll nem fogékony a
 8280   1,  23    |                       vállaira tette a karját.~Az szinte meggörbült az izmos
 8281   1,  23    |                   karját.~Az szinte meggörbült az izmos kar alatt s elkezdett
 8282   1,  23    |                    halál, János… oly csúnya és az a rettenetes, hogy a többi
 8283   1,  23    |                       Aztán hozzátette, mintha az Isten elõtt akarná magát
 8284   1,  23    |                  templom, pedig nem mi voltunk az utolsók: csak az elsõ zsoltárnál
 8285   1,  23    |                       voltunk az utolsók: csak az elsõ zsoltárnál tartottak.
 8286   1,  23    |             szorítottak a szokott padjában, én az utána következõnek a legszélire
 8287   1,  23    |                      el, akik most kiszorultak az oltár melletti területükrõl.~
 8288   1,  23    |                fönséges boltívek alatt, mintha az orgona búgó hangja fölszíná,
 8289   1,  23    |                testének finom, átható illata… ~Az oltár is ma szokatlanul
 8290   1,  23    |                  köröskörül, hogy Dubek küldte az oltárra. Az pedig nálunk
 8291   1,  23    |                       Dubek küldte az oltárra. Az pedig nálunk Krizsnócon
 8292   1,  23    |                        férfi-istennek nem kell az efféle - a Máriának pedig
 8293   1,  23    |                 udvarolnak.~De mégis szép volt az a sok virág, különösen a
 8294   1,  23    |                    kelyhében, most ott dongott az oltárkép körül s el-elszállt
 8295   1,  23    |                        urat találja megcsípni. Az lenne még csak a parádé.
 8296   1,  23    |                     nézegette Szicsina Márton, az egyházfi.~Mind itt voltak,
 8297   1,  23    |                kisasszonyok, a négy Vér-leány, az egyiknek a kezén karikagyûrû
 8298   1,  23    |                       súg Krúdy Máriának, mire az rémülten odakap az éjfekete
 8299   1,  23    |                        mire az rémülten odakap az éjfekete hajkoszorúhoz a
 8300   1,  23    |                    Isten, csakugyan lecsúszott az egyik rosszul feltûzött
 8301   1,  23    |                       ellenben Dubek úr ott ül az én hajdani helyemen, de
 8302   1,  23    |                    kasznár a szomszédja, hanem az öreg Funtyik, aki most is
 8303   1,  23    |              homlokáról a nagy igyekezetben, s az ádámcsutka úgy jár a gégéjén,
 8304   1,  23    |                        mozgás, hullámzás támad az átjárón, ahol a leányok
 8305   1,  23    |                  zsoltár sorairól, mert mindig az ujjával kíséri a szöveget,
 8306   1,  23    |                      helyezi a lorgnettejét.~- Az új menyasszony - suttogják.~
 8307   1,  23    |                        mamájával, neki nyílott az út, õ lépeget a falusi hajadonok
 8308   1,  23    |                        között. A zsoltár, mely az Úrnak szólt, éppen azoknál
 8309   1,  23    |                    hûvös patakra«. Mintha csak az is neki szólna.~Hanem milyen
 8310   1,  23    |                  milyen halovány, szomorú volt az én tavalyi szerelmem. És
 8311   1,  23    |                        nagyobbakra, pedig csak az arca lett soványabb, egész
 8312   1,  23    |                  valami grófnétól van zálogban az öreg Gállnál), ami alkalmas
 8313   1,  23    |                        a nyakamat levágnák se. Az bizonyos, hogy mindenki
 8314   1,  23    |                    mind sûrûbben átrakosgatták az egyik lábszárukat a másikra.
 8315   1,  23    |                       Valóságosan föllélegzett az egész keresztyén gyülekezet,
 8316   1,  23    |                        gyülekezet, midõn végre az imádságra került a sor,
 8317   1,  23    |                       s mikor a tiszteletes úr az »Ámen« után betevé az imakönyvét,
 8318   1,  23    |                       úr az »Ámen« után betevé az imakönyvét, kihúzván abból
 8319   1,  23    |                        átütõdtek ákombákomjai.~Az összes hajadonok irigykedve
 8320   1,  23    |                     néztek föl arra a papírra. Az az ígéret földe, az a kis
 8321   1,  23    |                  néztek föl arra a papírra. Az az ígéret földe, az a kis fehér
 8322   1,  23    |                   papírra. Az az ígéret földe, az a kis fehér papír. Az a
 8323   1,  23    |                   földe, az a kis fehér papír. Az a cél. Szent András az ólmával,
 8324   1,  23    |                         Az a cél. Szent András az ólmával, Luca a székével,
 8325   1,  23    |                        is vége lett, fölzúgott az orgona és az ének. A világ
 8326   1,  23    |                         fölzúgott az orgona és az ének. A világ visszatért
 8327   1,  23    |               Prakovszky nekiköszörülte torkát az utolsó zsoltárnak, és vitte,
 8328   1,  23    |                      hangot, búgott, viharzott az ének tüdejébõl, mintha boltozatokat
 8329   1,  23    |                      boltozatokat hasogatna és az egeket vívná, a többi éneklõ
 8330   1,  23    |                       szinte úgy rémlett, hogy az egész templom egyet zökkent
 8331   1,  23    |                        kántor is belezavarodék az orgonaszóba. Mindenki Prakovszkyt
 8332   1,  23    |                        Prakovszkyt nézte, mint az órát, mikor megszûnik ketyegni.
 8333   1,  23    |                 megszûnik ketyegni. Mi történt az öreggel?~Prakovszky pedig
 8334   1,  23    |                    Páltól:~- Miféle lövés volt az?~- Lövés? - kérdé vissza
 8335   1,  23    |                    egész félhangosan szólt oda az elõtte való padba:~- Nem
 8336   1,  23    |                    való padba:~- Nem hallották az urak a lövést?~Azok nevetni
 8337   1,  23    |                 Szokatlan izgatottság látszott az arcán, keze reszketett,
 8338   1,  23    |                         Mindenki odanézett. Mi az? Mi történt? Mi csörömpölt?
 8339   1,  23    |                    gonosz manó megcsiklandozná az asszonyokat, a férfiakat,
 8340   1,  23    |                       arany vízesés, zúdult be az ablakon, még csak a napsugár
 8341   1,  23    |                       igazán, sõt úgy tetszik, az oltárképen a fiát föláldozó
 8342   1,  23    |               kézzel-lábbal törte magát kifelé az utat elálló hajadonok közt,
 8343   1,  23    |                roskadozó lábakkal, közbe-közbe az ismerõsebbektõl megkérdezve
 8344   1,  23    |                       Mert nem hallott lövést, az bizonyos, de ha hallott
 8345   1,  23    |                     ott legyeskedett a legénye az ebédet fõzõ szolgálóval,
 8346   1,  23    |                       és ráordított:~- Ki lõtt az imént?~- Én nem - szabódék
 8347   1,  23    |                       szomszédságot. Már ekkor az összes hívek özönlöttek
 8348   1,  23    |                keresztfiú, hozta a kalapját és az énekeskönyvét, kiabálva
 8349   1,  23    |                  Nagyapám otthon is elbeszélte az ebédnél, ott is megmosolyogta
 8350   1,  23    |                        múlt vasárnap déltájban az ottani nagy kaszárnyában
 8351   1,  23    |                       Prakovszky - szólt közbe az édesanyám, s egy könny csepp
 8352   1,  23    |                      is meglepett.~- De hiszen az lehetetlen, mamácska… olyan
 8353   1,  24    |                      urak. Sáros a jó tónus és az illúziók vármegyéje. Sokszor
 8354   1,  24    |                   grandezzával tudnak megválni az utolsó ötforintosuktól.~
 8355   1,  24    |                       Éppen megfordítva van ez az Alföldön, hol egy csomó
 8356   1,  24    |             hajbakapnak, és csak másnap hallja az ember felõlük, hogy a legszegényebbnek
 8357   1,  24    |                hasznosabb, életrevalóbb nép ez az utóbbi, de mennyivel szebb
 8358   1,  24    |                     utóbbi, de mennyivel szebb az élet odafönn e szeretetreméltó
 8359   1,  24    |                    szellemüket frissen tartja.~Az, hogy õk szegények, végre
 8360   1,  24    |                 szürcsölése közben, mint ahogy az alföldi gazdagok jó módja
 8361   1,  24    |                legszebb szõke a világon.~- No, az derék. A fekete lány még
 8362   1,  24    |                     násznagyságot, de hol lesz az esküvõ?~- Lazsányban, a
 8363   1,  24    |                     nõül. Annak a házánál lesz az esküvõ.~- És hogy lehet
 8364   1,  24    |                    bolond poéta mosolyog.~- Ez az, amit a Csapiczkyak sohasem
 8365   1,  24    |                    Persze - mondom -, mert már az ipamtól, napamtól elõbb
 8366   1,  24    |                  pénzszorultságban, - de ennek az ellenkezõjére oly fényes
 8367   1,  24    |                     Általában igen érdekes már az is, hogy ezúttal sárosi
 8368   1,  24    |                     elég törött ablak és fazék az országban, azt mind rátok
 8369   1,  24    |                     születni szoktak Sárosban, az életet leélik egyebütt és
 8370   1,  24    |                       egy Isten, egy kabát, de az az egy kabát mindig úgy
 8371   1,  24    |                        Isten, egy kabát, de az az egy kabát mindig úgy nézett
 8372   1,  24    |                        volt a báli tudósítónk, az interjúvolónk, s finom alakjával,
 8373   1,  24    |                      és a lakkos topán elviszi az embert a maga egyszerû atmoszférájából
 8374   1,  24    |                     vagy mélyre. Hej, sokat ér az a becsületes kigörbített
 8375   1,  24    |                      topán; biztosan jár benne az ember, mert ami a sarokból
 8376   1,  24    |               dzsentribeli uracsokkal tartott, az úgynevezett »pakfon arisztokráciával«,
 8377   1,  24    |               helyzetünk!~- Igen, de közbe jön az elseje. Miért csinálta volna
 8378   1,  24    |                   csinálta volna III. Napóleon az államcsínyt éppen december
 8379   1,  24    |                   december 2-án? Mit gondolnak az urak? Azért, hogy elsején
 8380   1,  24    |                    hogy elsején még fölvehesse az elnöki fizetését.~Ez a kis
 8381   1,  24    |                        mert október 3-ára volt az esküvõ kitûzve a múlt õszön.
 8382   1,  24    |                   olyan konfúzus, mint tavaly; az õszt augusztusban tartotta,
 8383   1,  24    |                      kocsin indulunk Lazsányba az esküvõre. Csapiczky egész
 8384   1,  24    |                    hogy csak úgy csurgott róla az izzadság.~Nem is láttam,
 8385   1,  24    |                       alszom én ma.« - Alszik? Az esküvõje elõtti éjszakán?
 8386   1,  24    |                      felelte nyugodtan -, mert az esküvõ utáni éjszakán úgyse
 8387   1,  24    |                       hamar a reggelimet, mert az út nem éppen jó Lazsányig,
 8388   1,  24    |                vicinális út tele van kátyúval.~Az órájára tekintett.~- Teringette,
 8389   1,  24    |                      Hirtelen kiugrottam tehát az ágyból.~- Itt öltözzem föl,
 8390   1,  24    |                         Ötven és néhány szoba! Az ördögbe. Hisz ennek akkor
 8391   1,  24    |                       fogat?~- Most a miénk.~- Az öné?~- Nem éppen - hárítá
 8392   1,  24    |                kantárjaira és a kis bokrétákat az ostorokra.~Sóvár felé vitt
 8393   1,  24    |                        felõl mutatta Csapiczky az erdei lakot, Eperjes legnagyobb
 8394   1,  24    |                    után, kastély kastély után, az ember csak azt nem érti,
 8395   1,  24    |                        dûlõutakon, melyek mint az erek kapcsolódnak be az
 8396   1,  24    |                        az erek kapcsolódnak be az országútba, közelebb, távolabb
 8397   1,  24    |                    lakodalomra jönnek - mondá.~Az ott a Nedeczkyné, a két
 8398   1,  24    |              Nedeczkyné, a két kisasszonyával. Az egyik nyoszolyóleány. Ahol
 8399   1,  24    |                     szellemes ember?~- Nem biz az, hanem fölségesen tudja
 8400   1,  24    |                  leszállott és összeölelkezett az atyafiakkal, a lutheránus
 8401   1,  24    |                        engem is megösmertetett az egyes familiákkal.~- A Pruszkayak -
 8402   1,  24    |                       nem - jegyzé meg nevetve az egyik Pruszkay de genere
 8403   1,  24    |                     mama whistet játszott bent az üveges hintóban a leányaival
 8404   1,  24    |                    igen elõkelõ képet nyújtott az egész Szlimóczky család.~
 8405   1,  24    |               megennivaló kedvesek voltak ezek az urak. Mind, mind. Úgy meg
 8406   1,  24    |                     tudtak melegíteni mindjárt az elsõ percben, mintha örökké
 8407   1,  24    |                   élnek még csak nagylábon!~Ha az elsõ kocsi megállt, mindnyájunknak
 8408   1,  24    |                   magát, legott ugatni kezdett az öreg és oly élethíven, hogy
 8409   1,  24    |                     felelgetett neki.~Minthogy az egyetlen idegen voltam,
 8410   1,  24    |                        is egy cukedlit küldött az egyik Pruszkay által, aki
 8411   1,  24    |                           Pedig messze van még az este.~- No, még egy kortyot.~
 8412   1,  24    |                     egy veresfedelû kastélynak az egyik szöglete fehérlett
 8413   1,  24    |                   egyik szöglete fehérlett ki, az úton pedig elõtûnt egy lovas.~-
 8414   1,  24    |                   valóságos cercle-t tartottak az úton, mintha csak egy nagy
 8415   1,  24    |                        röppent föl és tûnt el; az egyik Keviczky egy perc
 8416   1,  24    |                        kisasszonyok eltakarták az arcukat, sírva fakadtak
 8417   1,  24    |                       A tied. Vidd el!~Ezalatt az egyik Pruszkay és, gondolom,
 8418   1,  24    |                  emlékszem jól a nevekre, hogy az idõ ne vesszen kárba, pár-unpárt
 8419   1,  24    |                  kipótolhatja ma a gondviselés az asszonyokban!~Végre megérkezett
 8420   1,  24    |                        kedves sárosiak, engem, az idegent vett észre legelõbb
 8421   1,  24    |                  nevetve -, téged már ismerlek az arcképed után és sokért
 8422   1,  24    |                   Csapiczkynak. - Úgy látszik, az Árpáddal bejött többi nemesek
 8423   1,  24    |                elhallgatott, de késõbb, mintha az otthoni levegõben a gõgös
 8424   1,  24    |                        A helység oldalt feküdt az országúttól vagy másfél
 8425   1,  24    |                    nagyzással pataknak nevezik az eret, folyamnak a patakot)
 8426   1,  24    |               Lazsányban.~Nosza, fölkerekedett az egész raj, végighajtattunk
 8427   1,  24    |                       sûrû lombozata közül, ha az ember figyelmesebben megnézte,
 8428   1,  24    |                         Gubó legyek, ha ez nem az úgynevezett »sárosi õrszem«-
 8429   1,  24    |               kiborotvált komornyikká változik az öreg béres, ki még az imént
 8430   1,  24    |                 változik az öreg béres, ki még az imént trágyát hordott, s
 8431   1,  24    |             szakácskában és sapkában habot ver az ambituson mint kukta a mindenes,
 8432   1,  24    |                      aki elõbb még fát vágott.~Az öreg Csapiczky elénk szaladt
 8433   1,  24    |                    hajadon fejjel, de nem volt az még öreg. Ruganyos fiatal
 8434   1,  24    |                Dörzsölte a kezeit és ragyogott az arca az örömtõl.) De hát
 8435   1,  24    |                    kezeit és ragyogott az arca az örömtõl.) De hát csak le
 8436   1,  24    |                        fogott vele kezet, mint az idegenekkel, malacfarkszerû
 8437   1,  24    |                      adtam volna oda a fiamat. Az egyetlen fiamat. Oh, ha
 8438   1,  24    |                        egyetlen fiamat. Oh, ha az anyja élne. A gõgös anyja!
 8439   1,  24    |                Motesiczky-leány. Aki tudja, mi az, egy Motesiczky-leány! (
 8440   1,  24    |                        de én demokrata vagyok. Az elsõ demokrata a Csapiczkyakból.
 8441   1,  24    |           Csapiczkyakból. Becsületemre mondom, az elsõ. Én odaadtam a fiút,
 8442   1,  24    |                   megnézni. Hát hogyne lehetne az ember egy ilyen rokonsággal
 8443   1,  24    |                  sajtót a kezébõl idegeneknek, az elvész, mint Lengyelország.
 8444   1,  24    |                      Dugovics Titusz! Most nem az a nemzeti teendõ többé:
 8445   1,  24    |              kicsavarni a török kezébõl, hanem az írótollat kicsavarni a zsidógyerekek
 8446   1,  24    |                        kiemelgette udvariasan, az öregebbeknek kezet csókolt,
 8447   1,  24    |              bakfisektõl egy-egy csókot lopott az öregurak pajzánságával,
 8448   1,  24    |                    folytatta a kedvenc témáját az újságírókról, jobbra-balra
 8449   1,  24    |                      Én minden lapból kiveszem az igazat, mert le tudom számítani,
 8450   1,  24    |                       le tudom számítani, amit az újságíró hozzátett a pártállása
 8451   1,  24    |               hozzátett a pártállása kedveért. Az öreg Deák azt mondta, hogy
 8452   1,  24    |                     Csalnak a férfiak, csalnak az asszonyok…~Szlimóczkyné
 8453   1,  24    |                        vicc - folytatá -, hogy az ember le tudja számítani
 8454   1,  24    |                     dolga minden. Ha azt, amit az emberek valakirõl tartanak,
 8455   1,  24    |                     amit õ tart magáról, kijön az illetõnek az igazi értéke.
 8456   1,  24    |                    magáról, kijön az illetõnek az igazi értéke. Tessék ezt
 8457   1,  24    |                      haragszik. Tomory duzzog. Az Egyetértés ma meginterjúvolta
 8458   1,  24    |                       meginterjúvolta Tomoryt. Az egész interjú, mint a Bud.
 8459   1,  24    |                       légbõl kapott koholmány. Az Egyetértés, úgy látszik,
 8460   1,  24    |                    közbe Endre, nagyot nevetve az öreg zavaros filozofálásán.~
 8461   1,  24    |                    öreg zavaros filozofálásán.~Az öreg is nevetett, kacagott,
 8462   1,  24    |                        a könnyei csurogtak, és az egyik könnycsepp, miután
 8463   1,  24    |                       le a hófehér mellényére. Az ördög tudja, hogy lehet
 8464   1,  24    |                        ördög tudja, hogy lehet az! A legkisebbik Szlimóczky
 8465   1,  24    |                         a bácsika tintát sír.«~Az udvaron egy garázda csikó
 8466   1,  24    |                           Ha jól nézem, nem is az enyém, csak úgy ideszabadult
 8467   1,  24    |                     volna a mienk?~- Hát mégis az enyém - hagyta rá a háziúr
 8468   1,  24    |                   kedves kis pukedlit csinált.~Az öreg Csapiczky szeretetteljesen
 8469   1,  24    |                        Miss Mary kezet csókolt az idõsebb dámáknak, aztán
 8470   1,  24    |                    irulva-pirulva kezet fogott az urakkal, míg ellenben a
 8471   1,  24    |                     Csak egy-két falatot, mert az ebéd késõn lesz Lazsányban…
 8472   1,  24    |                      Strimpflis komornyik volt az egyik, spenceres tigris
 8473   1,  24    |                        nézett a nevelõnõre, ki az asztal körül szorgoskodott.~-
 8474   1,  24    |                   papagájokkal hordatja ön föl az ételeket?~Madame Wraneau
 8475   1,  24    |                        amaz órákra, amikor még az apja, nagyapja asztalánál
 8476   1,  24    |                      nemesek asztalaihoz, hogy az õsök ízlését, szokásait
 8477   1,  24    |                      vagy hogy szokása szerint az orrát mozgatta gúnyosan
 8478   1,  24    |                       ügyetlen vagyok!~- Semmi az. No bizony. He, Jean, egy
 8479   1,  24    |                     zavarában, szégyenletében.~Az incidens szerencsésen elsimult,
 8480   1,  24    |                incidens szerencsésen elsimult, az ételek kitûnõek voltak,
 8481   1,  24    |                      Ennek a neve »szirupéka«, az egész világon csak egy hordó
 8482   1,  24    |                     egy hordó van még belõle s az is nálam van. Hol termett?
 8483   1,  24    |                     termett? Isten tudja. Csak az bizonyos, hogy mása nincs
 8484   1,  24    |                        lakodalmára is kacagott az öreg, de aközben egyre töltögette
 8485   1,  24    |               zavarában.~- Ugyan, papa, papa!…~Az ételek ezalatt egyre váltakoztak:
 8486   1,  24    |                    asztala se lehetett különb.~Az asszonyok nem gyõztek csodálkozni.~-
 8487   1,  24    |             közönségesen és végre is azt eszik az ember, amije van. Nem szeretem
 8488   1,  24    |                   sárosiakra, hogy nagyzolunk. Az ember rá se mer már gyújtani
 8489   1,  24    |                        a tányérokat és hordták az ételeket. A vendégek már
 8490   1,  24    |            prosopopeával mintha kegyelmet adna az összegyûlt sokaságnak:~-
 8491   1,  24    |                   hajdúk, huszárok és lakájok; az én képzeletembe pedig úgy
 8492   1,  24    |             képzeletembe pedig úgy vésõdött be az egész dolog, hogy még talán
 8493   1,  24    |                ételeket, ha a végtelen fonalat az elõzékeny Csapiczky el nem
 8494   1,  24    |                       Csapiczky el nem metszi.~Az üveges ajtóban, mely nyitva
 8495   1,  24    |                    szakácsné. S minthogy éppen az ajtónál ültem, jól hallottam,
 8496   1,  24    |                       Csapiczky mérgesen.~- De az nem lehet… azoknak innivaló
 8497   1,  24    |                      borok megtették a hatást, az urak ott felejtették magukat;
 8498   1,  24    |                    felejtették magukat; kivált az átkozott tósztok okozták:
 8499   1,  24    |                     võlegényt, a menyasszonyt, az örömapát, hát erre aztán
 8500   1,  24    |                      szaporán, mint a tósztok. Az ördög vigye azokat a tósztokat.~-