bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

10001   1,  27    |                      arany homokot hordogat ki az anyaföld belsejébõl. Akkor
10002   1,  27    |                    rendben van-e. Nõ volt. Ezt az éj se vette el tõle. Felállt
10003   1,  27    |                        a patakon, s elébe ment az érkezõnek, közben figyelmesen
10004   1,  27    |                        most is úgy volna, mint az Ezeregyéjszakában, ahol
10005   1,  27    |                 dzsinek segedelmével állatokká az emberek - és ha az a Balassa
10006   1,  27    |                   állatokká az emberek - és ha az a Balassa lenne.~De bizonyára
10007   1,  27    |                         ha el is tudná mondani az ünõknek, amit látott, csak
10008   1,  27    |                     elõször két árnyék mozgott az erdõ fái között, s aztán
10009   1,  27    |           átnedvesedett cipõkben. (Csizma való az ilyen kalandhoz.) Szomorú
10010   1,  27    |                      hozott ki a hálószobából, az alvó fejét fölemelte és
10011   1,  27    |                    tovább szerethetnél.« Aztán az egyik lelógó lábát visszaemelte
10012   1,  27    |                   ekkor hosszasan, búsan nézte az alvót az ajtóból, mint ahogy
10013   1,  27    |                hosszasan, búsan nézte az alvót az ajtóból, mint ahogy a színpadokon
10014   1,  27    |                       is benyitott, meghagyván az öreg huszárnak:~- Én most
10015   1,  27    |                          Én most lefekszem, de az úr alkalmasint fölébred
10016   1,  27    |                   életbe vágó ügyben, hogy még az este megjövök Gyarmatra;
10017   1,  27    |                 fogadóban.~- De nem bátorságos az erdõn.~- Miért?~- Tetszik
10018   1,  27    |                   Miért?~- Tetszik tudni, ezek az éhes szegénylegények…~-
10019   1,  27    |                    Csak jönne a fickó. Itt van az én jó Kuchenreiterem18 a
10020   1,  27(17)|                       következményének tartják az esetet.~
10021   1,  27    |                     azzal megcélzom, nem eszik az több kenyeret.~- De hátha
10022   1,  27    |                        bácsi. Sokkal kevélyebb az a kutya, hogysem többedmagával
10023   1,  27    |                    mint valami fregatta úszott az olaj tetején egy fakarikából
10024   1,  27    |                        bevihesse. No, hát csak az egyiket fogja bevinni.~Körülnézett
10025   1,  27    |                     gyorsan lehajolt, fölvette az egyiket és a tarisznyájába
10026   1,  27    |                     nyíló bizton nyitva várja. Az öreg tölgyfaajtó repedésein
10027   1,  27    |                    megvetését. Összeszorította az ökleit. Isten legyen neki
10028   1,  27    |                      ló e percben fölnyerített az udvaron.~- Jövök már, ne
10029   1,  27    |                       a kisasszonynak? - kérdé az öreg huszár.~- Semmit, szolgám,
10030   1,  27    |                       No, hát nézzük meg akkor az öreg órát. A fönséges égboltozatot.
10031   1,  27    |                       A fönséges égboltozatot. Az minden idõt, minden óranegyedet
10032   1,  27    |                        a csillagokat, legelõbb az estelit, legutolsónak a
10033   1,  27    |                    legyen a sok toalettnek«, s az égboltozat egyhangú, szótalan,
10034   1,  27    |                       helyette ezt is a nap, s az embereknek a saját árnyékukkal,
10035   1,  27    |                      óra van.~Balassa megnézte az eget. Keleten akkora darab,
10036   1,  27    |                        ló kénye-kedve szerint. Az éppen lassan akart menni.
10037   1,  27    |                     leánnyal.~Azt mondaná erre az olvasó, aki a regényekbõl
10038   1,  27    |                 nagyobb, mint egy bolha: csípi az embert, alkalmatlan neki,
10039   1,  27    |            gondolatokkal, de minthogy megeredt az esõ, elkezdett káromkodni,
10040   1,  27    |                       beljebb nyomván kalapját az arcába, letért a hosszadalmas
10041   1,  27    |                 megragadta a ló zabláját.~- Mi az? - riadt fel a báró.~- Oh,
10042   1,  27    |                      semmi, báró úr. Én vagyok az, akivel találkozni kívánt,
10043   1,  27    |                         félek, hogy felforr. S az én pisztolyaim el szoktak
10044   1,  27    |                       kérdé a báró megvetõleg. Az arca hideg volt és unatkozó,
10045   1,  27    |                        forint, úgy gondolom.~- Az semmi. Mondtam már önnek,
10046   1,  27    |                    hogy mégis öntõl vasalom ki az ötezer forintot.~- No, azt
10047   1,  27    |                    nélkül nem hagyhatja magát. Az nem volna tõlem se illõ.~
10048   1,  27    |                      volt, kerek, palástszerû, az akkori legújabb divat, vörös
10049   1,  27    |                       benne nagyobb összeg. De az én üzleti praxisom - tette
10050   1,  27    |                      tapasztalatra tanít, hogy az utas urak máshová szokták
10051   1,  27    |                        átallják velünk szemben az ilyen megbocsáthatatlan
10052   1,  27    |                      is képzeli, báró úr, hogy az emberek mennyit élnek vissza
10053   1,  27    |                      venni, ha látni szeretném az ön oldaltáskáját.~Gondolta
10054   1,  27    |                       értékes lehet - folytatá az elõbbi -, de én nem vehetem
10055   1,  27    |              behorpadtak.) Teringettét, hát ez az egész? Úgy van: nincs benne
10056   1,  27    |                         Ön nálam hagyja ezeket az írásokat addig…~Balassa
10057   1,  27    |                        s mohón vágott közbe:~- Az lehetetlen, szükségem van
10058   1,  27    |               lehetetlen, szükségem van ezekre az iratokra.~- Hiszen azért
10059   1,  27    |               szükségem reájok.~- Hiszen éppen az, mert ha csak húsz év múlva
10060   1,  27    |                megõrzésükre.~Balassa elsápadt, az ajkait harapdálta, a halántékai
10061   1,  27    |                       mert megkeserüli - hörgé az indulattól lázas hangon.~
10062   1,  27    |                     mostani magunkviseletéért, az nézetem szerint csak ön
10063   1,  27    |                    szaggathatta volna most ezt az embert, de egyszersmind
10064   1,  27    |                       szelídebb modorban. - Ön az iratoknak éppenséggel nem
10065   1,  27    |                      Dehogy, dehogy. Hiszen én az iratokat az ön számára õrzöm
10066   1,  27    |                  dehogy. Hiszen én az iratokat az ön számára õrzöm meg, és
10067   1,  27    |                        és amikor elhozza nekem az ötezer forintot, azonnal
10068   1,  27    |                        helyébe ugyanoda teszem az aktákat. Újabb tíz perc
10069   1,  27    |                      Hiszen olyan szép és sima az egész ügylet, mint a patyolat.
10070   1,  27    |                  beavatkozás veszélyeztethetné az ön iratait s az én pénzemet.
10071   1,  27    |              veszélyeztethetné az ön iratait s az én pénzemet. Megígéri?~-
10072   1,  27    |                 megemelte kalapját és belépett az erdõbe.~Balassa pedig ott
10073   1,  27    |                        míg beleszoktatja magát az ébrenlétbe.~Hanem most már
10074   1,  27    |                        csintalan sárga folyam, az Ipoly.~Balassa egyenest
10075   1,  27    |               megyeházára nyargalt, ahol abban az idõben Kapivári Kapy Ede
10076   1,  27    |                        Stefanovicsért.~- Ebben az ügyben - mondá - furfangosan
10077   1,  27    |                    meghívott úr. Mind a kettõt az ágyból zargatták föl, de
10078   1,  27    |                    beszéld el, Tónikám, apróra az uraknak.~Balassa újra elõadta
10079   1,  27    |                  uraknak.~Balassa újra elõadta az egészet, még a lefolyt párbeszédeket
10080   1,  27    |                   egyes kérdéseket tett.~- Hol az a pisztoly, amely el nem
10081   1,  27    |                      el a megtámadott kezében? Az nem corpus delicti, az ebben
10082   1,  27    |                         Az nem corpus delicti, az ebben az esetben semmi.~
10083   1,  27    |                       corpus delicti, az ebben az esetben semmi.~A fõnök bosszankodott
10084   1,  27    |                    méltóságod?~- A délutánt és az estét ráskai kastélyomban
10085   1,  27    |                   nekem, vizsgálóbíró úr, hogy az ön kérdései kezdenek a hivatalos
10086   1,  27    |                kérdések lehetnek különösek, de az én lelkemre (meiner Seel’)
10087   1,  27    |                    magasan, kevélyen húzta föl az inggallérból.~- Jól van,
10088   1,  27    |                         Nem, még nem - felelte az megvetõ grimasszal. - Nem
10089   1,  27    |                    Szpevák is tudott zenélni.) Az egész abból áll, hogy az
10090   1,  27    |                       Az egész abból áll, hogy az illetõnek keze van hozzá. (
10091   1,  27    |                        cigányok voltak ott. És az ön fegyvere hol volt ezalatt?~-
10092   1,  27    |                     táskámban.~- És a táska?~- Az a fogason lógott.~- Nem
10093   1,  27    |                           Egy pillanatra se.~- Az lehetetlen!~- Ha egyszer
10094   1,  27    |                   leány van a kastélyban, csak az tehette.~- Egy leány! Hm.
10095   1,  27    |                          Egy leány! Hm. Keresd az asszonyt! És mi õ ott?~-
10096   1,  27    |                       találva szisszent föl:~- Az, a kis ringyó!~Minden vére
10097   1,  27    |                       kutya volt. Hiszen kutya az mind. Becsukjuk, punktum.
10098   1,  27    |                  éjfélkor a kezeink közt lesz. Az írások is, az ötezer forintod
10099   1,  27    |                       közt lesz. Az írások is, az ötezer forintod is. Tíz
10100   1,  27    |                     Sersinszky hadnagy menjen. Az ügyes ember, ravasz rendõr.
10101   1,  27    |                    ravasz rendõr. Er hat Nase. Az túljár a Krúdy eszén. Hanem
10102   1,  27    |                   pedig, Szpevák, kiállíthatja az elfogatási parancsot a leányra
10103   1,  27    |              természetesen a leányt nem. De mi az ? Ein Knopf. Kriegst eine
10104   1,  27    |                      igazgatóval, fûvel-fával, az ötezer forint miatt, hogy
10105   1,  27    |              összehívni. Ezzel jóformán eltelt az egész délelõtt. Déltájban
10106   1,  27    |                 papírba tekert csomaggal.~- Mi az?~- Elhoztam, méltóságos
10107   1,  27    |                     Köszönöm. Isten önnel.~Ah, az a kötél, amit talált, de
10108   1,  27    |                        is, odahelyezte melléje az asztalra. A két cipõtestvérke
10109   1,  27    |                       körülröpködte a cipõket, az egyikbe be is kukkantott
10110   1,  27    |                        fölépíteni a cipõk fölé az alakot is, elõbb a kék szoknyát (
10111   1,  27    |                      cipõk után s kidobta õket az ablakon a vásári csõcselék
10112   1,  27    |                      odakünn hamar fölszedték. Az egyiket a cseresznyét áruló
10113   1,  27    |                 cseresznyét áruló kofa, akinél az említett darázs ebédelt,
10114   1,  27    |                      fürge pékinas ugrott, aki az utcán dudorászott. Lett
10115   1,  27    |                        marakodás odakünn, hogy az egy pár cipõ kié legyen,
10116   1,  27    |                  hallottam amaz éj eseményeit, az idõre nézve nem vagyok tanú.
10117   1,  27    |                        legyen, akinek idáig ér az ugatása.~Szent Vendelin
10118   1,  27    |                lisztáján, de nem is kell, hogy az legyen. Egyszerû funkciókra
10119   1,  27    |                 szeretnek másokra bízni. Magát az országot is Szûz Mária védi. (
10120   1,  27    |                     asszonyt választottuk, ezt az aranyhajút, ezt a bús arcút,
10121   1,  27    |                  minket. Hát nem annyit jelent az, hogy nem félünk?~A falvak
10122   1,  27    |                       ott látható a templomban az oltárképen, de minthogy
10123   1,  27    |                        oltárképen, de minthogy az illetõ szentek nem mindig
10124   1,  27    |                     van hivatva a csõsz is, de az nem sokat ér, mert nem jól
10125   1,  27    |                        a határõrzõ szent, mert az se vigyáz ugyan, de legalább
10126   1,  27    |                       azt hiszi a csacsi, hogy az is permanens, mint az erdõ.)
10127   1,  27    |                     hogy az is permanens, mint az erdõ.) De ha volna, se bújhatna
10128   1,  27    |                         Egész nap ott dolgozik az öreg a rajkókkal, ha névnap
10129   1,  27    |                      lyukassá tette köröskörül az anyaföldet, mint a nadrágjaik.~
10130   1,  27    |                        ért amaz éjjel Balassa, az egyik vályogfal mellõl csinos
10131   1,  27    |                       Sersinszky hadnaggyal. - Az én Kapy barátom beváltotta
10132   1,  27    |               besötétedett, ideloptuk magunkat az erdõség legjáratlanabb helyein.~-
10133   1,  27    |                    Ugyan kérem, vezettesse oda az enyémet is.~- Gáspár! -
10134   1,  27    |                        vissza. (Aztán megnézte az óráját.) Még egy félórácskánk
10135   1,  27    |                           Helyes.~Visszamentek az ablakhoz, és Balassa az
10136   1,  27    |                        az ablakhoz, és Balassa az ablak párkányára tett ki
10137   1,  27    |                         Rövid ideig persze. De az mindegy. Önnél is voltam,
10138   1,  27    |                       leányt akartam látni, ez az egész. És láttam persze.
10139   1,  27    |                   persze.~Nevetve emlékeztette az akkori összejövetel részleteire,
10140   1,  27    |               mutatkozni, tehát maradjon közel az ablakhoz.~Az éj csöndes
10141   1,  27    |                    maradjon közel az ablakhoz.~Az éj csöndes volt, de fekete,
10142   1,  27    |              járni-kelni. Vagy egy bárányfelhõ az, amelyik leereszkedik a
10143   1,  27    |                     õróla van szó, mint inkább az ön szaváról. Egy gentleman
10144   1,  27    |                  istenemre. Oly rövidség, hogy az annálék írói észre sem vehették.
10145   1,  27    |                      szituációnk tarthatatlan. Az a gazember becsapott minket.
10146   1,  27    |                       fedélen levõ emberemmel. Az sötétben is lát. Hátha vesz
10147   1,  27    |                   amint a hadnagy beszélgetett az emberével: »Semmit se látsz,
10148   1,  27    |                        a kis térség. Sisakjaik az éjben is csillogtak, a szuronyok
10149   1,  27    |                   szuronyok csörömpöltek.~- Mi az? Mi történt? - riadt föl
10150   1,  27    |                       hadnagy. - A pénz eltûnt az ablakból.~A báró a fejét
10151   1,  27    |                   egykedvûséggel.~- Ejnye, még az is!~- Ez még nem volna annyira
10152   1,  27    |                      különös, de e csomag volt az ablakban.~- Az irataim! -
10153   1,  27    |                     csomag volt az ablakban.~- Az irataim! - kiáltá a báró
10154   1,  27    |                          Hogy történhetett ez! Az égbõl csöppent le?~- Vesszek
10155   1,  27    |                    természetfölötti. Nem ember az, de ördög. Ha legalább itt
10156   1,  27    |                  kellett neki lennie. Valahogy az ablakhoz osont ügyesen a
10157   1,  27    |                      tartok a nádasig, ott van az én lovam is.~- Igaz, igaz.~
10158   1,  27    |                      egy nagy malomkövet hajt. Az a kutya kõ engedelmeskedik
10159   1,  27    |                       ösmeri meg kendtek közül az én lovamat, és ki hozza
10160   1,  27    |                    nyargalt mind a tíz zsandár az erdõ felé.~***~Sehogy se
10161   1,  27    |                       Sehogy se volt tisztában az esettel. Van benne valami
10162   1,  27    |                megfoghatatlan. Mikor tette oda az iratokat Krúdy? S oh, az
10163   1,  27    |                       az iratokat Krúdy? S oh, az a hang! Mi volt az a hang!
10164   1,  27    |                       S oh, az a hang! Mi volt az a hang! Tízszer is átgondolta,
10165   1,  27    |                     visszaidézte eleitõl végig az átélt részleteket, de sehogy
10166   1,  27    |                     Szétrakta, meg újra kezdte az összeállítást, mint a gyerekek
10167   1,  27    |                 összeállítást, mint a gyerekek az építõkövekkel.~Így érkezett
10168   1,  27    |                      most a cserényben alszik, az asszony maga van odahaza.
10169   1,  27    |                         Ugyan mirõl álmodhatik az most?~Egy gondolatból kettõ
10170   1,  27    |                      is születik: odavágtatott az ablakhoz, megzörgette.~-
10171   1,  27    |                      még arra se nyílott ki se az ajtó, se az ablak.~Ej, mit!
10172   1,  27    |                      nyílott ki se az ajtó, se az ablak.~Ej, mit! Egyszerûen
10173   1,  27    |                  bevágta a lovagostor nyelével az ablakot:~- No, mért nem
10174   1,  27    |                        mért nem nyitod már azt az ajtót!~Öt-hat reszelõs hang
10175   1,  27    |                      kötötte sehova, egyenesen az ajtónak indult, be volt
10176   1,  27    |                       végre egy fejszét talált az udvaron, s addig vágta,
10177   1,  27    |                     megtudhatott mindent.~Mint az egymás mellé rakott búzás
10178   1,  27    |                     méltóságos báró úr - szólt az egyik legény, aki fölösmerte
10179   1,  27    |                        Balassát -, ránk törtek az este, letepertek, leszedték
10180   1,  27    |                      Hát a juhászné hol van?~- Az is meg van kötözve valahol
10181   1,  27    |                         mire aztán kihúzhatták az ágy alól az igazi Sersinszky
10182   1,  27    |                        kihúzhatták az ágy alól az igazi Sersinszky hadnagyot
10183   1,  27    |                     plánuma volt, mely szerint az összes rablók hurokra kerültek
10184   1,  27    |                      kerültek volna, ha ez meg az nem jön közbe. De hát mármost
10185   1,  27    |                   emberek! S hogy bánt vele ez az infámis Krúdy! Hanem iszen
10186   1,  27    |                      egy nemesemberrõl, akinek az õsei egykor királyok is
10187   1,  27(18)|                                          Abban az időben a legjobb fajtájú
10188   1,  28    |                   azonban bementünk vacsorálni az ebédlõbe. Késõ volt, tizenegy
10189   1,  28    |                      minket megelõzve röpítené az ebédlõbe, hogy már ott találjuk.
10190   1,  28    |                      hogy már ott találjuk. Ez az, mindig ez. Ugyanez van
10191   1,  28    |                        közeli végzete lebegett az összeöntözött, behamuzott
10192   1,  28    |              összevissza. A kucséber benyitott az utcai üvegajtón, bedugta
10193   1,  28    |              gyülekezetben.~Hogy min kezdõdött az összeveszés, alig lehet
10194   1,  28    |                     nagy Hamilovicsot. Hogy mi az a Hamilovics, nem bírtam
10195   1,  28    |                      nem meri, megmondom neked az igazat. Nem etted meg Hamilovicsot,
10196   1,  28    |                      negyedrész áron. Jó falat az a Hamilovics. Hanem mégiscsak
10197   1,  28    |                     milyen verekedés támad.~De az okosabbak valahogy megakadályozták
10198   1,  28    |                   kivezették õket szerencsésen az utcára, persze nagy lárma
10199   1,  28    |                 láthatólag föllélegzett, mikor az utolsó is kiment az ajtón.
10200   1,  28    |                      mikor az utolsó is kiment az ajtón. Most már hadd veszekedjenek
10201   1,  28    |                       felsõ födelen.~- Ki volt az a vörös ember? - kérdem,
10202   1,  28    |                 csipetnyit véve a burnótból.~- Az, kérem, Szlebenits Mihály;
10203   1,  28    |                     folyt a lárma és civakodás az ajtó elõtt, de amint csöndesedett
10204   1,  28    |                   elõtt, de amint csöndesedett az, úgy lett õ maga hangosabb
10205   1,  28    |                        ült. Ha jól meggondolja az ember, hát még jót is tett
10206   1,  28    |                  öltözött vándorló legény, aki az elöljáróságtól községi bizonyítványt
10207   1,  28    |                 szükséges a jegyzõnek mindenbe az orrát ütnie, s egy-egy öt
10208   1,  28    |                      jól van, egyszer csak jön az idézés az új szolgabírótól
10209   1,  28    |                     egyszer csak jön az idézés az új szolgabírótól bírónak,
10210   1,  28    |                      ott van mellette. Kihúzza az írást és fölolvassa nekik,
10211   1,  28    |                      év múlva azonban kijutott az eset az újságokba, lett
10212   1,  28    |                       azonban kijutott az eset az újságokba, lett nagy vizsgálat,
10213   1,  28    |                  dolgáért nem bántották, de ez az egy helyes a nyakát szegte.
10214   1,  28    |                        uraságtoknak, hogy akit az isten kártékony dologra
10215   1,  28    |                   kártékony dologra teremtett, az ne fogjon bele a hasznosakba…
10216   1,  28    |                        a hasznosakba… No, hogy az ördög vigye el - fordult
10217   1,  28    |                        most hátra a vendéglõs, az utcai ajtó megnyitását érezvén -,
10218   1,  28    |                     emelvén lábait, mint mikor az ember térdig érõ hínárban
10219   1,  28    |                        megtestesült gonoszság. Az arca a legközönségesebb
10220   1,  28    |                változik pillanatról pillanatra az összevissza szabdalt, paprikavörös
10221   1,  28    |                   csattanással a poharat, hogy az alj levált a tetejétõl.
10222   1,  28    |                         Másik poharat kért, és az éttermet kezdte nézegetni
10223   1,  28    |                      éttermet kezdte nézegetni az unatkozó emberek szokása
10224   1,  28    |                      poharait s üvegeit (t. i. az orvosságos üvegeket is),
10225   1,  28    |                      meglepetésünkre megállott az asztalunknál.~- Szlebenits
10226   1,  28    |                     Igen örülök, uram. (Hát mi az ördögöt tehettem volna egyebet? )~-
10227   1,  28    |                        kérem.~Lerakta holmiját az asztalunkra és leült.~-
10228   1,  28    |                      Olyan nehéz. Hova utaznak az urak? Úgy? Erdélybe. (Aztán
10229   1,  28    |                   belõle). Igen, igen, ismerem az ön írói tollát, mert én
10230   1,  28    |                   nevelõkkel. (Elröhögte magát az emlékeken.) Úgy no, jó volt
10231   1,  28    |                    emlékeken.) Úgy no, jó volt az. Most olyan, mintha találtam
10232   1,  28    |                    mintha találtam volna, hogy az ön mûveit ismerem. Például
10233   1,  28    |                     Azt Eötvös József írta… ~- Az mindegy - vágott közbe ingerülten;
10234   1,  28    |                      úgy látszik, nem tûrhette az ellenmondást. - Ha Eötvös
10235   1,  28    |                       azt teszi hazájáért, ami az eszébe jut. Én például Hamilovicsot
10236   1,  28    |                      nyomorult, uram.~Megrázta az ökleit dühösen, és arca
10237   1,  28    |                        De csitt! A száraz tény az, hogy megszabadítottam tõle
10238   1,  28    |                        poharát, éppen belement az egész butellia. Akkor aztán
10239   1,  28    |                        indult ki, hogy adatnak az életben pillanatok a sorsüldözött
10240   1,  28    |                        ez, amibõl most õ iszik az én egészségemre. Az én egészségem,
10241   1,  28    |                      iszik az én egészségemre. Az én egészségem, azt mondja,
10242   1,  28    |                        talán nem lesz jobb, de az õ emlékezete gazdagabb lesz
10243   1,  28    |                    apja szellemével (ezek mind az étterem falain voltak),
10244   1,  28    |                       falain voltak), és végre az én találkozásom Szlebenits
10245   1,  28    |                       Szlebenits Mihállyal. Ez az utóbbi legnevezetesebb õelõtte.
10246   1,  28    |                     még azontúl is, mert rövid az élet, és hosszú a sír.~Koccintottunk,
10247   1,  28    |                    tapasztva:~- Hozass mármost az örökös barátodnak egy palack
10248   1,  28    |                     feleltem tréfásan -, de ez az örökös barátság mintha nem
10249   1,  28    |                       dicsõ özvegyet, barátom. Az özvegyek özvegyét.~Hátra
10250   1,  28    |                       Hogy orvosságért jött be az este, és haza kellene sietnie
10251   1,  28    |                        és haza kellene sietnie az orvossággal.~- Hát nõs vagy,
10252   1,  28    |                       fejét rázta.~- Nem, nem. Az asszony nem az enyim. Az
10253   1,  28    |                       Nem, nem. Az asszony nem az enyim. Az csak úgy van ott.
10254   1,  28    |                       Az asszony nem az enyim. Az csak úgy van ott. Csak úgy.
10255   1,  28    |                    Hanem a gyerek, a Misica, õ az enyim. Az embernek van egy
10256   1,  28    |                  gyerek, a Misica, õ az enyim. Az embernek van egy szép tulipánja
10257   1,  28    |                       de a cserepet elhagyítja az ember. A cserép semmi, a
10258   1,  28    |                       szeme, minden mozdulata. Az asszony? Eredjetek vele
10259   1,  28    |                     vele a pokolba! Igaz, hogy az anyja, és miatta halt meg
10260   1,  28    |                       Hamilovics, Mert ez volt az a leány. A Hamilovicsnak
10261   1,  28    |                     fõz nekem. Hanem a gyerek, az késõbbi valami. Õ az enyim.
10262   1,  28    |                   gyerek, az késõbbi valami. Õ az enyim. És enyim is lesz,
10263   1,  28    |                      És enyim is lesz, ha csak az isten el nem veszi tõlem.
10264   1,  28    |                     veszi tõlem. De azt mondom az istennek is, amit a Hamilovicsnak
10265   1,  28    |                        a Hamilovicsnak mondtam az asszonyra nézve: »Isten,
10266   1,  28    |                     ezt ne tedd, csak még most az egyszer ne tedd.«~Hideg
10267   1,  28    |                       nem fölfelé nézett, ahol az illetõ lakik, hanem a földre
10268   1,  28    |                     oda akarna befúródni, ahol az a »másik« van, katlanok
10269   1,  28    |                       No, mármost te is hozass az örökös barátodnak egy pezsgõt!~
10270   1,  28    |                      jégkockák alól szopogatta az égi nedvet, egyet-egyet
10271   1,  28    |                     Haza kellene mennem. Ezzel az orvossággal. A Misicának
10272   1,  28    |                        Már nem is tudom. Talán az ördög súgta. De az is lehet,
10273   1,  28    |                       Talán az ördög súgta. De az is lehet, isten súgta, hogy
10274   1,  28    |                  bejövök vacsorálni, s azalatt az öreg kocsisom, Nikoláj,
10275   1,  28    |                     aki egy krajcárt kér tõlem az összetett kezeivel. Vetek
10276   1,  28    |                        valahogy összezavarodik az eszem, és azt mondom Nikolájnak:
10277   1,  28    |                         hozass még egy pezsgõt az örökös barátodnak.~- Nem
10278   1,  28    |                    Szlebenits, de csak úgy, ha az utolsó lesz, mert már mi
10279   1,  28    |               lefeküdni.~- Oh, hogyne. Persze, az utolsó. Becsületemre mondom.
10280   1,  28    |                  pancsot adtatok föl. Pancsot? Az én örökös barátaimnak? Szörnyûség!~
10281   1,  28    |                  Szörnyûség!~Óriási tenyerével az asztalra vágott, hogy minden
10282   1,  28    |                        hasítom a fejedet, hogy az agyvelõd szétfrecsegjen
10283   1,  28    |                kiejtesz. Ha én négyet mondtam, az akkor négy. Mit tudod te
10284   1,  28    |                    nyomorult cincárok, hogy ha az én barátaim valaha erre
10285   1,  28    |                   késõn van.~Hirtelen megittuk az utolsó üveget, és kikísértük
10286   1,  28    |                   utolsó üveget, és kikísértük az utcára, ahol a kocsija állt,
10287   1,  28    |                      Talán csak a föld álmodik az Éjrõl, és ez az álom lebeg,
10288   1,  28    |                        álmodik az Éjrõl, és ez az álom lebeg, mint kékes,
10289   1,  28    |                    rövid idõre! Mert tudjátok, az álom hamar elszáll. De minden
10290   1,  28    |                        meghódolt e látszatnak. Az erdei fák illata bejött
10291   1,  28    |                       csönd honolt köröskörül. Az egész mindenségben nem hallatszott
10292   1,  28    |                      nem hallatszott más, csak az a sziszegõ nesz, amit a
10293   1,  28    |                        játszadoztak… ~Nikoláj, az aggastyán rác kocsis, a
10294   1,  28    |                szalmaszálnál. Hát mi lehet ez? Az elõbb még azt hittem, hogy
10295   1,  28    |                      hiszen neked sietned kell az orvossággal a saját gyerekedhez.~
10296   1,  28    |                    macska lépegetett keresztül az úton, valami kalandról jött,
10297   1,  28    |                    testtel; egy ideig elnyelte az átellenes templomtorony
10298   1,  28    |                    templomtorony árnyéka, mely az út közepén terült el, úgyhogy
10299   1,  28    |                 Szlebenits lábainál bukkant ki az óriás barna sávból, s vöröses
10300   1,  28    |                  botját utána hagyította, hogy az kísértetiesen csörömpölt
10301   1,  28    |                        csörömpölt a kövezeten.~Az öreg Nikoláj odatipegett
10302   1,  28    |                    volt a ráncos arcával, mint az õskori patriarkák. Csakhogy
10303   1,  28    |                    õskori patriarkák. Csakhogy az õskori patriarkáknak nem
10304   1,  28    |                  lehetne csinálni, de nem lesz az jó. A kendõ tíz forint volt,
10305   1,  28    |                     amit én elgondoltam, mikor az a leányka elaludt. Mintha
10306   1,  28    |                   pisztolyból lõtte volna bele az agyamba azt a gondolatot,
10307   1,  28    |                 agyamba azt a gondolatot, hogy az a leányka most a mennyországban
10308   1,  28    |                        nevess, Nikoláj. Tudod, az isten is jóért jóval fizet…
10309   1,  28    |              elérzékenyült, majdnem fuldokolt, az utolsó szavak valóságos
10310   1,  28    |                        Minden elõvette, persze az a sok pezsgõ is. Nikoláj
10311   1,  28    |                      egy szóval se marasztalta az örökös barátait.~Mire fölértünk
10312   1,  28    |                       barátait.~Mire fölértünk az emeletre, és kitekintettem
10313   1,  28    |                     emeletre, és kitekintettem az ablakon, már akkorra ketten
10314   1,  28    |                Nikolájjal vitték a kis lánykát az angol plédben. Könnyû lehetett,
10315   1,  28    |                      Nikoláj! Ez a Zorka! Csak az õ lábai kopognak erre a
10316   1,  28    |                    szája, a zablája, csupa hab az egész, és Iván ül rajta,
10317   1,  28    |                     jót. Katalin asszony üzeni az úrnak, hogy a kis Misicát
10318   1,  28    |                   harangszókor, és hogy hozzon az úr csipkés szemfedõt a zsidótul,
10319   1,  28    |                       a zsidótul, kis koporsót az asztalostul.~Az atya fejéhez
10320   1,  28    |                       koporsót az asztalostul.~Az atya fejéhez kapott, és
10321   1,  28    |                       fölordított, széthasítva az éj halotti csöndjét messze
10322   1,  28    |                        szívedet, szegény uram. Az élet máskorra is kell.~Szlebenits
10323   1,  28    |                       akarom lelõni. A fiamért az õ fiát!~A templom elõtt
10324   1,  28    |                       akarok sírni - sziszegte az vadul, dühösen. - Mit érek
10325   1,  28    |                   sírásával? Azt szeretném, ha az egész világ jajgatna. Hallod-e,
10326   1,  28    |                        neki. Nem akarok semmit az istennel! Mit adhatna õ
10327   1,  28    |                   kendõt, de mégse beszélj így az istenrõl. Te vagy a hibás,
10328   1,  28    |                     kedves gazdám. Mert látod, az isten nem kereskedõ, akivel
10329   1,  28    |                      én ezt adom, te azt adod. Az isten jó, ezt már a boldogult
10330   1,  28    |                     ezt már a boldogult atyád, az én édes uram, Szlebenits
10331   1,  28    |               vetkezõdött.~- Csukd be, kérlek, az ablakot, mert meghûlök.~
10332   1,  29    |                                         EGY ÉJ AZ ARANY BOGÁRBAN~1899~ ~Tótpelsõc
10333   1,  29    |                      angolul egymás közt, hogy az urak ne értsék.~Félszázaddal
10334   1,  29    |               Félszázaddal ezelõtt történt itt az elbeszélendõ epizód az »
10335   1,  29    |                     itt az elbeszélendõ epizód az »Arany Bogárhoz« címzett
10336   1,  29    |                        számmal, mint azelõtt - az igaz, hogy nem aranyból
10337   1,  29    |                        három vendégszoba, mely az emeleten van, olyan volt
10338   1,  29    |                     mint a kristály, csak lent az ebédlõben panaszkodtak a
10339   1,  29    |                      minduntalan belepotyognak az ételekbe, italokba? Hát
10340   1,  29    |                       s fiaikat Selmecbányára, az iskolákba. Bor- és marhakereskedõk
10341   1,  29    |                    nagy hideg miatt nem merték az útjokat tovább folytatni.
10342   1,  29    |                  bányavárosokban. Mert ugyanis az 1849. év elején vagyunk,
10343   1,  29    |                   bizony keresett emberré vált az idén úgy a kályhásmester,
10344   1,  29    |                   mulatság ez - hogy fújná oda az ördög! Kivált este felé
10345   1,  29    |                      farkasok foga is vacogott az erdõkben. A verebek, sármányok
10346   1,  29    |                     házfedelek zsupjába bújni.~Az utca néptelen volt, csak
10347   1,  29    |              behúzódott a hajlékába, úgy, hogy az utazó egy kihalt városnak
10348   1,  29    |                  bográcsokban, tepsikben.~Maga az »Arany Bogár« is csendesebb
10349   1,  29    |                       csendesebb a szokottnál; az ivóban, ahol a parasztok
10350   1,  29    |                 kriminális hideg otthon tartja az embereket, pedig ha valaha,
10351   1,  29    |                         pedig ha valaha, ebben az esztendõben érdemes kocsmába
10352   1,  29    |                      járni, mert ott szedi fel az ember a harci híreket. Egymást
10353   1,  29    |                        mesélnek egyet-mást. De az ivóban még sincs senki.
10354   1,  29    |                   ivóban még sincs senki. Csak az extraszoba ablakai vannak
10355   1,  29    |                  ablakai vannak kivilágítva, s az itt szorult utazó vendégek
10356   1,  29    |                 háromágyas szobát foglalják el az emeleten, a másik asztalnál
10357   1,  29    |                        lehetne kívülrõl is, ha az ablaküvegek nem volnának
10358   1,  29    |               sürög-forog, futkosva szerteszét az italokkal és ételekkel.
10359   1,  29    |                beszélgetésbe ered vele, legyen az bármily magasrangú uraság
10360   1,  29    |                     valami gróf Kozsibrovszky, az idõsebbik nyilván a fiskálisa.
10361   1,  29    |                        míg egy örökséget kikap az ember, ahhoz sok aláírás,
10362   1,  29    |                   ellenveté Huszákné.~- Mit ér az, nyanyuska, egy úr kezében? -
10363   1,  29    |                       a nagyzoló Kozsibrovszky az orrát fintorgatva. - Nem
10364   1,  29    |                    magam. Hát útra keltem, nem az örökség miatt - bagatell -,
10365   1,  29    |                        Ah, isten ments! Hiszen az asszonyok oly unalmasak (
10366   1,  29    |                     ásított a nemes gróf, hogy az állkapcái szinte a füléig
10367   1,  29    |                        Ah, szaperlott! Kicsoda az a csinos izé?~- Az egy losonci
10368   1,  29    |                     Kicsoda az a csinos izé?~- Az egy losonci gazdag sertéskereskedõnek
10369   1,  29    |                       Tudja, egy betegség, ami az angol lordokról ragad ránk
10370   1,  29    |                        kinek szintén én vagyok az örököse. (A barátjához fordult.)
10371   1,  29    |                        Csinos területe van ott az onklinak (megint a barátja
10372   1,  29    |                        Hudson bis Mississippi. Az onkli azonban kedvetlen
10373   1,  29    |                       amint ott õgyelgek velõk az utcán, hova visz minket
10374   1,  29    |                        utcán, hova visz minket az ördög? Egy cirkuszba. Aber
10375   1,  29    |                     elõvezetnek egy disznót, s az hegedülni kezd, so wie ein
10376   1,  29    |                        Mindamellett grossartig az egész, s eksztázisban rohanok,
10377   1,  29    |                           Mi annak a sertésnek az ára?« »Tízezer forint uram«.
10378   1,  29    |                          kérdi a direktor. Hát az ördögbe, mi egyéb, mint
10379   1,  29    |                  Huszákné kifakadását, s amint az fel akart kelni, hogy távozzék,
10380   1,  29    |                   tudja, mi történt velem most az õsszel? Krakkóban vagyok,
10381   1,  29    |                      hogy Csikágóban vásárolta az öreg Smith direktortól. »
10382   1,  29    |                    Smith direktortól. »No hát, az isten verje meg azt a pernahajdert!«
10383   1,  29    |                     haragszom, mert már én ezt az ön sertését egyszer megettem.
10384   1,  29    |                     Hogyhogy? Elbeszéltem neki az egész izét, mire nevetett
10385   1,  29    |                          Ah, nyanyuska, milyen az élet, mennyi keserû csalódáson
10386   1,  29    |                  mennyi keserû csalódáson megy az ember keresztüli~Ásított,
10387   1,  29    |                        a lábaira, mert elviszi az ördög útközben. Te pedig,
10388   1,  29    |                     Nem jár most jó keresztény az országúton.~- Hát a szegény
10389   1,  29    |                   szegény katonák! - sóhajtott az Erzsa szolgáló.~- Erzsa,
10390   1,  29    |                    Erzsa, mindég katonákon jár az eszed!~Erzsa elpirult erre,
10391   1,  29    |                    nagy csikorgással zárult be az »Arany Bogár« szögekkel
10392   1,  29    |                valamivel: a Borcsa elmosogatta az edényeket, az Erzsa köpült,
10393   1,  29    |                      elmosogatta az edényeket, az Erzsa köpült, míg a szakácsné,
10394   1,  29    |         lábcsoszogásokat a lépcsõkön; tip-top, az urak mennek fel a szobáikba
10395   1,  29    |             elszenderedett.~Erre tört ki aztán az igazi szabadság. Az idegen
10396   1,  29    |                      aztán az igazi szabadság. Az idegen kocsisok odasomfordálnak
10397   1,  29    |                     cselédszoba ablakai alá, s az ablakon által folynak az
10398   1,  29    |                       az ablakon által folynak az incselkedések, selymaságok
10399   1,  29    |                        ha bekiáltja kend.~- De az csak súgni való.~- Inkább
10400   1,  29    |                        való.~- Inkább kinyitom az ablakot, s odateszem a fülemet
10401   1,  29    |                       ember van, ha csak kívül az ablaknál is, mindjárt rohamosan
10402   1,  29    |                   mindjárt rohamosan hanyatlik az értéke. Észreveszi az ilyet
10403   1,  29    |                hanyatlik az értéke. Észreveszi az ilyet Matykó, de különben
10404   1,  29    |                   húzza a szíve, s felsántikál az emeletre, lehozni meg tisztítás
10405   1,  29    |                 széthúzódik, szeretné benyelni az egész látványt. Zsuzska
10406   1,  29    |                        a szoknyákat, s hull le az egyik, hull le a másik…
10407   1,  29    |                    egyik, hull le a másik… Oh, az irigy kutya! Elfújja a gyertyát,
10408   1,  29    |                  fagallyakat. Matykó eloltotta az egyetlen lámpát, mely a
10409   1,  29    |                világított. S ehol ni. No, hogy az isten verje meg! Megszólal
10410   1,  29    |                      lámpátok, te sánta kutya? Az ördög ismeri a lyukatokat.~-
10411   1,  29    |                    kend - felelte Matykó -, ha az én sántaságomat is észreveszi.
10412   1,  29    |                boltozatos kapu alatt.~- Szobát az asszonyságnak! Van-e szoba?~-
10413   1,  29    |                         Ezer öreganyád!~Matykó az elõbb kioltott lámpát igyekezett
10414   1,  29    |             meggyújtani, mialatt lekászmolódék az asszonyság a kocsiról és
10415   1,  29    |                    csengettyût, aztán berohant az ivóba, ahol a Nr. 2. kulcsa
10416   1,  29    |                  egészen fel kell öltöznie, és az soká tart. Hát csak tessék
10417   1,  29    |                        Zsuzsa mondja meg.~- Ki az a Zsuzsa?~- A szobalány.
10418   1,  29    |                 fülkéjébõl világosság áradt ki az ajtó üvegrészén át. Matykó
10419   1,  29    |                       át. Matykó megkopogtatta az ajtót.~- Vendég van, Zsuzska.~
10420   1,  29    |                     kinyitotta a Nr. 2-t.~- Ez az, kérem alásan.~Csinos, tágas
10421   1,  29    |                  meggyújtotta a gyertyát, mely az asztalon állt.~- Parancsol
10422   1,  29    |                       hozzon valami ennivalót. Az ágyat majd felbontom magam
10423   1,  29    |                    felbontom magam is.~S ezzel az ablak melletti ágyhoz lépett,
10424   1,  29    |                    volt elégedve vele.~- Nincs az ágyban poloska? - kérdé.~-
10425   1,  29    |                      sok retyerutyával utazott az asszonyság.~Türelmetlenül
10426   1,  29    |                  Matykó huszonöt éves volt, ez az a kor, amikor még a felhõt
10427   1,  29    |                      felhõt is szoknyának nézi az ember, s amikor egy igazi
10428   1,  29    |                      egy ilyen fehér lovacskát az asszonyságtól?~- Nem mondhatnám -
10429   1,  29    |                    leány nevetve -, nekem csak az jutott tõle, amiben rendesen
10430   1,  29    |                   hozok fel.~- Kinek? Csak nem az asszonyságnak?~- De bizony -
10431   1,  29    |                     ennivaló grimaszt csinálva az arcával. A legalsó lépcsõrõl
10432   1,  29    |                      akkor nagy társaság volt. Az idegen kocsisok bejutottak
10433   1,  29    |                  markában s beeresztette lopva az Erzse ingvállába. Ijedten
10434   1,  29    |                       szelindeket a vállára, s az egyik kezével az elsõ lábait
10435   1,  29    |                    vállára, s az egyik kezével az elsõ lábait összefogva,
10436   1,  29    |                     cimbora?~- Zólyomba viszem az uramat, a losonci Biró Istvánt,
10437   1,  29    |                  maradtam életben.~- No, semmi az - vigasztalta Matykó. -
10438   1,  29    |                     vigasztalta Matykó. - Fogy az elemózsia, de fogynak az
10439   1,  29    |                       az elemózsia, de fogynak az evõk is. Ma délután lent
10440   1,  29    |                        a pókok. Csak jönne már az a Zsuzsi, hogy bort adjon.
10441   1,  29    |              eltitkolni.~- Mit tudom én? Talán az idegen asszonyság a Nr.
10442   1,  29    |                      szerencsés helyzetben van az istentõl. Ott éli világát
10443   1,  29    |                      istentõl. Ott éli világát az emeleten, ahol mészárosok,
10444   1,  29    |                 felhúzott puskával - mert szép az ábrázatja, a termete - egy
10445   1,  29    |                        nagy kõ esett le. Tehát az asszonyságnál volt bent.~-
10446   1,  29    |                      Pszt!? Megint hoz valakit az ördög!~Nagy ostorpattogatás,
10447   1,  29    |                      lovak dobaja hangzott fel az utcáról.~- Utasok!~- No,
10448   1,  29    |                  utcáról.~- Utasok!~- No, csak az kellene még!~Az utcára nyíló
10449   1,  29    |                       No, csak az kellene még!~Az utcára nyíló kis ablakhoz
10450   1,  29    |                    pihenni akar. Szedjék össze az eszüket, de szobának lenni
10451   1,  29    |                        ott a király se vesz el az embertõl.~- Kuss, te ember-vakarcs -
10452   1,  29    |                    legyen. Lökjetek ki valakit az udvarra, mit bánom én, de
10453   1,  29    |                   udvarra, mit bánom én, de ha az uramat el nem helyezitek,
10454   1,  29    |                     Miféle szalmájú emberek?~- Az egyik gróf közülök.~A hajdú
10455   1,  29    |                       fõpap szolgájától.~- No, az már baj, ha gróf az egyik.
10456   1,  29    |                        No, az már baj, ha gróf az egyik. Akkor csak hadd maradjon
10457   1,  29    |                       Ott egy kereskedõ alszik az asszonyával, meg a kisasszonyával.~-
10458   1,  29    |                kisasszonyával.~- Vigye el õket az ördög! Hát a harmadik szoba?~-
10459   1,  29    |                     kicsit a német szóhoz, ezt az értelmet vette ki a suttogásból,
10460   1,  29    |                    pokol lánya, hogy nem félsz az istentõl olyat kiejteni
10461   1,  29    |               mosolygott, és a csípõjére tette az egyik kezét kihívóan.~-
10462   1,  29    |                       azt, fiacskám, úgy, hogy az asszonyság átengedné a szobát?~-
10463   1,  29    |                     átengedné a szobát?~- Csak az üres ágyat - vélte Zsuzsi,
10464   1,  29    |                        És hát hogy jut ilyesmi az eszedbe, kis fruska? - firtatá
10465   1,  29    |                     Asszonyteremtés jobban ért az ilyenhez.~- Ugyan, no. Hát
10466   1,  29    |                      eszembe egyéb, mikor csak az az egy üres ágy van?~Ez
10467   1,  29    |                   eszembe egyéb, mikor csak az az egy üres ágy van?~Ez okos
10468   1,  29    |                    tanácskozni kezdett németül az urával.~- De nem lesz-e
10469   1,  29    |                       lánykám, és kérd meg azt az asszonyságot. Mondd meg,
10470   1,  29    |                       hogy minden rendben van. Az asszonyság beleegyezett,
10471   1,  29    |                Zsuzsinak~- A lámpát hagyd künn az ajtónál, te leány. Ónagysága
10472   1,  29    |                   kíván ott benn világosságot. Az csak zavarhatná azt a derék
10473   1,  29    |                     kezét és vezesd egyszerûen az ágyhoz. Sötétben akar levetkõzni.~
10474   1,  29    |                    hogy jóformán belopja magát az ágyba. A Zsuzsi fogta a
10475   1,  29    |                     reszketett a hidegtõl. »Ez az öreg ember megfagyott volna,
10476   1,  29    |                      Zsuzska.~S odavezetvén õt az ágyhoz és a székéhez, amelyre
10477   1,  29    |                    nagy megelégedéssel téve be az ajtót maga után, mint aki
10478   1,  29    |                     Ugyan mit õriz, kend, azon az öreg papon? Mintha karbunkulusból
10479   1,  29    |                        a legélénkebb színeket.~Az egyik ágy az ablaknál, a
10480   1,  29    |             legélénkebb színeket.~Az egyik ágy az ablaknál, a másik az ajtónál
10481   1,  29    |                       ágy az ablaknál, a másik az ajtónál van. Csak öt-hat
10482   1,  29    |                      lépés a távolság. Hallják az egymás lélegzetét egyenlõ
10483   1,  29    |                     hiába, nem bírnak elaludni az egymás lélegzete miatt.~
10484   1,  29    |                   olyan nyugodtan szendereg el az ember a teljesen ismeretlen
10485   1,  29    |                       álmatlan fejét, ki lehet az. Hja, az más, az emberen
10486   1,  29    |                       fejét, ki lehet az. Hja, az más, az emberen rajta van
10487   1,  29    |                      ki lehet az. Hja, az más, az emberen rajta van akkor
10488   1,  29    |                      lehet a másik. Mit gondol az most? Mit tesz az most?
10489   1,  29    |                       gondol az most? Mit tesz az most? Amint megsustorog
10490   1,  29    |                  folytak a percek; óranegyedek az »Arany Bogár« szobájában
10491   1,  29    |                    Arany Bogár« szobájában is. Az ajtó melletti ágy odacseppent
10492   1,  29    |                      hagyta künn. Eleinte csak az az élvezet foglalkoztatta,
10493   1,  29    |                   hagyta künn. Eleinte csak az az élvezet foglalkoztatta,
10494   1,  29    |                      lélegzetvételek elárulták az irányt, hol fekszik. Késõbb
10495   1,  29    |                    fekszik. Késõbb látni vélte az ágy körvonalait, s úgy vette
10496   1,  29    |              körvonalait, s úgy vette ki, hogy az a dunyha alá bujtatta még
10497   1,  29    |                        Ez némileg megnyugtatta az ajtó melletti ágy tulajdonosát.
10498   1,  29    |               kellemetlen helyzeten, míg végre az a méz kezdte tapadozóvá
10499   1,  29    |                   tenni a szempilláit, mellyel az istenek minden földi bajt
10500   1,  29    |                  agyonkennek. Már-már áthajolt az álomba, mikor az ablak melletti