bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

11001   1,  31    |                 halálos félelmek közt töltötte az éjt, hogy ím, haza nem jött
11002   1,  31    |                        Mihály öcsém, mondd meg az asszonyomnak, hogy láttál
11003   1,  31    |                  ingünk nekünk, sem mellényünk az idegen leány, most már úgyis
11004   1,  31    |                        itt, nemzetes uram, ezt az egész állapotot, mert nem
11005   1,  31    |                nyughelyére? Mutasd meg, melyik az ebbõl a sok ezer idegen
11006   1,  31    |                        szekérrel, csak még azt az élesztõt veszem meg a Horváthynénak.~-
11007   1,  31    |                   eredj a pokolba! - fakadt ki az apóka. - Nem ösmerlek többé.~
11008   1,  31    |                    után látott, Kupolyi elment az asztaloshoz és kialkudott
11009   1,  31    |                        meg egy diófakeresztet. Az asztalos, valami Opicza
11010   1,  31    |                        tudnám!~- Hát nem tudja az úr, ki halt meg?~- Dehogynem,
11011   1,  31    |                        például én sem - mondta az apóka. - De jól van, ha
11012   1,  31    |                         de azt nem akaszthatja az úr a sírkeresztre.~No, az
11013   1,  31    |                      az úr a sírkeresztre.~No, az már igaz. Belenyugodott
11014   1,  31    |                     Kupolyi és elment, de künn az utcán valamit gondolt és
11015   1,  31    |                       megint csak becsoszogott az üzletbe.~- Ne haragudjék,
11016   1,  31    |                      bolondság! - kiáltott föl az asztalos. - Hol látott az
11017   1,  31    |                      az asztalos. - Hol látott az úr kakason csengettyût?
11018   1,  31    |                        úr kakason csengettyût? Az lehetetlen! Ilyesmit én
11019   1,  31    |                       mûhelyembõl. Azt mondaná az egész világ: Opicza megbolondult!~-
11020   1,  31    |                        ha külön megfizetném?~- Az más. Az összegtõl függ.
11021   1,  31    |                   külön megfizetném?~- Az más. Az összegtõl függ. Jó pénzért
11022   1,  31    |                       a hatósághoz bejelenteni az esetet. Mind a két helyen
11023   1,  31    |                  vásáros nép közt a kántorhoz.~Az egész úton különös nehéz
11024   1,  31    |                    pokoli terv. Éppen a kántor az a kiszemelt perszóna, akinek
11025   1,  31    |                     hallgatva, tökéletesbedtek az éneklésben. Egy kis mellékkereset
11026   1,  31    |              búcsúzhatott el tõle, bár kereste az utolsó tekintetével, hát
11027   1,  31    |                    mondá Simovics, megvakarván az orrát, mely olyan, mintha
11028   1,  31    |                       volna kirakva -, de csak az Isten teremtette a világot
11029   1,  31    |                       Hát mondjon valami témát az életviszonyaiból, mert én
11030   1,  31    |                       jó - felelte Simovics -, az Isten semmibõl teremtette
11031   1,  31    |                   teremtette a világot, de már az ember teremtéséhez agyag
11032   1,  31    |                    agyag kellett neki. Hát hol az az agyag? Kitõl búcsúzzon
11033   1,  31    |                       kellett neki. Hát hol az az agyag? Kitõl búcsúzzon a
11034   1,  31    |                   akarom feldiktálni - felelte az apóka. - Az egyik én vagyok,
11035   1,  31    |              feldiktálni - felelte az apóka. - Az egyik én vagyok, aki õt
11036   1,  31    |                   dolgot, kántor úr - szólt be az apóka. - Csak tessék mégis
11037   1,  31    |                 könnyedén lépegetett ugyanazon az úton, a piacon aztán bement
11038   1,  31    |                  muskátli. Egy kocsán kinyúlik az alsó levelekbõl, mint az
11039   1,  31    |                       az alsó levelekbõl, mint az árboc s egyetlen kinyílt
11040   1,  31    |                    Megfoghatatlan! De végre is az ördög nem alszik. A vén
11041   1,  31    |                       A szekér most is ott van az állás alatt, a járom bent
11042   1,  31    |                        kertnek került, s látta az ablakon leskelõdve, amint
11043   1,  31    |                 lekapja a kalapját õsz fejérõl az ajtóban, aztán lábujjhegyen
11044   1,  31    |                        a muskátlit a lábaihoz…~Az ablakok ki voltak nyitva
11045   1,  31    |                  keresztbe, légáram lobogtatta az égõ gyertyákat. Most a muskátliba
11046   1,  31    |                      magas, vékony szárát, míg az igazi piros virág ott ringott
11047   1,  31    |                        bírta már visszatartani az érzéseit.~- Vince, édes
11048   1,  31    |                   végre meglátta öreg gazdáját az ablaknál, mire mindjárt
11049   1,  31    |                        közönség nem igen volt. Az emberek, ezek a mi emberek
11050   1,  31    |                    sietnek úgy? Megfoghatatlan az.~De mindegy, azért mégis
11051   1,  31    |                   azért mégis átadták a leányt az anyaföldnek illõ tisztességgel,
11052   1,  31    |                   mikor a nagyasszonyra került az emlékezés, mikor Simovics
11053   1,  31    |                    Aztán a Vayné asszonyom, de az nem jött ki a temetõbe.
11054   1,  31    |                        nem jött ki a temetõbe. Az udvarosné ott sírdogált,
11055   1,  31    |                       igen megbámulták a népek az utcákon, úgy sietés közben.)
11056   1,  31    |                        szomorú volt minden… És az emberek úgy siettek, úgy
11057   1,  31    |                       leeresztették a koporsót az üregbe és vége volt mindennek.
11058   1,  31    |                   történt. Egy púppal több. Ez az egész.~A Vince pedig visszafelé
11059   1,  31    |                 kerülhetett Kupolyi uramnak ez az egész história. Pap, kántor
11060   1,  31    |                   sarjadzott kötelesség körül, az egyik teendõ után ameddig
11061   1,  31    |                       jóság gyakorlásába. Mert az is egy édes mámor. Valóságos
11062   1,  31    |                   Valóságos vén gyerek volt ez az ember. S a gyerek, míg játszik
11063   1,  31    |               következett, egyszerre megrémíté az a tény, hogy a pénzbõl hetven
11064   1,  31    |                       Már ez is nagy baj, mert az élet szép, a halál pedig
11065   1,  31    |                    küldhesse.~Sohasem volt még az apóka olyan boldogtalan,
11066   1,  31    |                      még azt tudta volna, hogy az eladott búzában benne volt
11067   1,  31    |                    Megelevenedett képzeletében az otthon. Látta a Sajót az
11068   1,  31    |                       az otthon. Látta a Sajót az udvaron, a hollót a kalitkájában,
11069   1,  31    |                   jászolnál, a teljes violákat az ablakban a cserepekben,
11070   1,  31    |                      kapunál ácsorog, kémlelve az országutat, melyen az urának
11071   1,  31    |                 kémlelve az országutat, melyen az urának jönnie kell. Mi volna,
11072   1,  31    |                        például a szekérrõl, és az anyóka így szólana: Csakhogy
11073   1,  31    |                       édes öregem. Nem történt az úton semmi bajod? No, hála
11074   1,  31    |                        ott a kréta, számolj be az asztalon…~Nem, nem. Nagy
11075   1,  31    |              nagyasszony elé. - Inkább beugrik az Ipolyba.~Az izgatottság
11076   1,  31    |                     Inkább beugrik az Ipolyba.~Az izgatottság annyira erõt
11077   1,  31    |                       nem jött meg, hát bement az ebédlõbe a számlát kifizetni
11078   1,  31    |                       egy kis vörös bort kért.~Az ebédlõben egy nagy asztal
11079   1,  31    |                 ide-oda, ahogy ez már szokása.~Az öreg itta az õ granátszínû
11080   1,  31    |                      már szokása.~Az öreg itta az õ granátszínû borocskáját,
11081   1,  31    |                    szalmaszál. Hátha egyenesen az isteni gondviselés súgja
11082   1,  31    |                       lehetett azt hinni, hogy az isteni gondviselés éppen
11083   1,  31    |                  kóválygó pipafüstben köhögött az öreg, majd megszakadt, de
11084   1,  31    |                  Közben megjött Vince, befogta az ökröket és várta az urát,
11085   1,  31    |                    befogta az ökröket és várta az urát, hogy hazainduljanak.
11086   1,  31    |                     Végre nagy kérdezõsködésre az udvarosné újságolta, hogy
11087   1,  31    |                    kezében levõ kártyát (éppen az utolsó tíz forintja fut
11088   1,  31    |                        susogva, zavartan, mint az alvajáró:~- Hova megyünk?~-
11089   1,  31    |                         kérdé megijedve Vince.~Az öreg szomorúan bólintott
11090   1,  31    |                           Sokat?~- Mind.~- Ej, az ámenjét! - káromkodott Vince,
11091   1,  31    |                     megmondom magyarán, ez már az Istentõl sem szép.~- Ne
11092   1,  31    |                  Istentõl sem szép.~- Ne szidd az Istent, Vince. Nekem is
11093   1,  31    |                      eszemben, de a kártya nem az õ találmánya. Az ördögé.
11094   1,  31    |                    kártya nem az õ találmánya. Az ördögé. Ott, ahol kártyáznak,
11095   1,  31    |                  ördögé. Ott, ahol kártyáznak, az Isten nincs jelen.~Vince
11096   1,  31    |                biztatta, kérlelte, bátorította az apókát, hogy végre föl hagyta
11097   1,  31    |                      hagyta magát tuszkoltatni az üres zsákokból csinált ülésbe,
11098   1,  31    |                  szomorúság ömlött el rajta és az gyanús volt. Ágyat mindazonáltal
11099   1,  31    |                      voltak maró észrevételek. Az vessen érte követ, aki maga
11100   1,  31    |                       mondta volna állítólag: »Az ember prédikál olyanokat,
11101   1,  31    |                  csúfság lett. Hogy szenvedhet az a szegény asszony otthon.
11102   1,  31    |                         Mintha meghaltak volna az otthonvalók. Dehogy, - õ (
11103   1,  31    |                     nézve. Senki sem jött, még az unoka, Pali se. Még az se
11104   1,  31    |                     még az unoka, Pali se. Még az se bocsát meg neki. Még
11105   1,  31    |                        se bocsát meg neki. Még az se akar róla tudni. Igazuk
11106   1,  31    |                        azért folyton várt-várt az ablaknál, s minden kocsizörgésre
11107   1,  31    |                     kocsizörgésre sebesen vert az a fájó, öreg szíve. Sándorék
11108   1,  31    |                vasúthoz a parászkai nemesurak, az influenzások, akik Gleichenbergbe
11109   1,  31    |                       is ott mehetne köztük és az unoka kísérné…~A vernyói
11110   1,  31    |                        nem jó mosolygás. Talán az ötlött eszébe az illetõnek: »
11111   1,  31    |                         Talán az ötlött eszébe az illetõnek: »No, a vén Kupolyi
11112   1,  31    |                   mennyit szenvedhetett otthon az a szegény asszony, ha látta
11113   1,  31    |                  szegény asszony, ha látta ezt az elvonuló menetet.~A vendéglátó
11114   1,  31    |                   Mennyivel jobb volna otthon, az anyóka közelében, ha szidná
11115   1,  31    |                    családtagok: »mi lesz ezzel az öregemberrel?«~Hát végre
11116   1,  31    |                      egy kocsi a portára, maga az anyóka ült benne, és még
11117   1,  31    |                       és még le se szállt, már az udvaron elkezdte nagy dérrel-dúrral
11118   1,  31    |                 dérrel-dúrral a háborút.~- Hol az a vén lump, hé! Hát idebújt
11119   1,  31    |                        volna cserépben kitenni az ablakba! Jössz elõ mindjárt,
11120   1,  31    |                   eljöttek érte, mégpedig maga az asszony. Ennyit már mégse
11121   1,  31    |                  diplomata.~Mind közelebb jött az ismerõs hang, végre a papucsok
11122   1,  31    |                   végzet közelednék dübörögve. Az apóka elsõ ösztöne a futás
11123   1,  31    |                  tehetetlenül, mint tárul szét az ajtó, a keményített szoknyák
11124   1,  31    |                    hogy suhognak, aztán megáll az ajtóban, csípõre kapja a
11125   1,  31    |              toppantott.~- Ne szólj hozzám, ha az életed kedves! Hanem szedd
11126   1,  31    |                     életed kedves! Hanem szedd az irhádat, mert viszlek; de
11127   1,  31    |                      köhögni, azt mondom, mert az utolsó szuszt is beléd fojtom.
11128   1,  31    |                    érted, ha nem sajnálnám ezt az úri nemes famíliát, hogy
11129   1,  31    |                       emberek, de ami úgy van, az úgy van. És most meg se
11130   1,  31    |                        hogy bujdosott volna el az erdõkbe, ahová való.~De
11131   1,  31    |                    aztán Sándor Istvánné, hogy az ingválla azon a helyen csuromvíz
11132   1,  31    |               keresztényeknek épületes látvány az elveszett juh föltalálása
11133   1,  31    |                     föltalálása és hazavitele.~Az úton szótlanul ültek egymás
11134   1,  31    |                       Kupolyi nem mert szólni, az asszony nem akart, jobbra
11135   1,  31    |                      tekintetet. Remegve látta az apóka halovány arcát, lesoványodott
11136   1,  31    |                       visszatartja, mire a vér az arcába tódul és a halántékaiban
11137   1,  31    |                    rólad elfelejtkeztem, mert…~Az asszony hagyta már beszélni,
11138   1,  31    |                        tõled.~- Kicsoda?~- Hát az a leány.~- Miféle leány?
11139   1,  31    |                       ezzel rögtön lekenyerezi az ágaskodó sárkányt a nagyasszonyban.)~-
11140   1,  31    |                        volna értem jönni.~Mire az asszonynéni csodálatosképpen
11141   1,  31    |                      csendesen, kérlelõn -, de az a gaz Vince nem akarta elárulni
11142   1,  31    |                        teljes amnesztiát adok.~Az apóka mondani akart még
11143   1,  31    |                      Tehát megint otthon volt, az ódon kúriában; a nagyasszony
11144   1,  31    |                       élet. A nagyapó nem volt az elkényeztetett, becézett
11145   1,  31    |          elkényeztetett, becézett ember többé. Az »eset« emléke, mint sötétlõ
11146   1,  31    |                      visszamaradt szemrehányás az asszony szemeiben, amit
11147   1,  31    |                        nem vehetett, csak maga az öreg, aki annyi évig olvasgatott
11148   1,  31    |                       Ahogy volt, úgy volt, de az tény, hogy az apóka most
11149   1,  31    |                     úgy volt, de az tény, hogy az apóka most már nem érezte
11150   1,  31    |                        két jó következett.~Egy az, hogy a gazdaság kezdett
11151   1,  31    |                      kezdett fölpendülni, mert az apóka mindig a földjein
11152   1,  31    |                        földjein botorkált, más az, hogy a sok járás-kelésben
11153   1,  31    |                       jót nem is említem, mert az csak a nyulaknak volt jó,
11154   1,  31    |                       õ kezdett parancsolgatni az anyókának. Az anyóka szíve
11155   1,  31    |                   parancsolgatni az anyókának. Az anyóka szíve pedig mindettõl
11156   1,  31    |                       a gömbölyû Kupolyin, kit az arra sétáló Brogly doktor
11157   1,  31    |                      szerint a hollóját etette az udvaron s jókedvûen ingerkedett
11158   1,  31    |                jókedvûen ingerkedett vele, míg az rémes tollazatát illegette.~-
11159   1,  31    |                   megint. A nagyasszony violái az õszi verõfénytõl, az emberi
11160   1,  31    |                    violái az õszi verõfénytõl, az emberi arcok a lelki megelégedéstõl.
11161   1,  31    |                       színre, keménységre mint az acél, s akkora fejek, mint
11162   1,  31    |                        amit Amerikából hoztak.~Az állatok jó karban vannak.
11163   1,  31    |                       pedig mintha tudná, hogy az apóka most többet eszik,
11164   1,  31    |                 valamelyik kilõtte parittyából az egyik szemét. De lát az
11165   1,  31    |                        az egyik szemét. De lát az azért, ha akar, eleget; -
11166   1,  31    |                        vakságból veszi magának az indokot erre a teljes tétlenségre.
11167   1,  31    |                     erre a teljes tétlenségre. Az anyóka haragszik, de a gazda
11168   1,  31    |                      vacsorához, ami most nõtt az erdõben. Az esték pedig
11169   1,  31    |                      ami most nõtt az erdõben. Az esték pedig olyan melegek
11170   1,  31    |                  szabad ég alatt egész éjjel. (Az ördög vigye el azt a Gilágót,
11171   1,  31    |                 körülbelül hó van a Tátrában!… Az igaz, hogy itt is volt;
11172   1,  31    |                     ringott-rengett táncközben az a finom fehér hús, amelybõl
11173   1,  31    |                       sok; azok a pillantások, az az egymáshoz való tapadás
11174   1,  31    |                         azok a pillantások, az az egymáshoz való tapadás táncközben.
11175   1,  31    |                     Persze szabad volt a mezõ; az egyik macska, Horváthy uram,
11176   1,  31    |                       korán távozott, minthogy az apókának a lába fáj, Szent
11177   1,  31    |                      sokat eszik - dicsekedett az anyóka -, isten panaszképp
11178   1,  31    |                       a nagyapja.~- Mit rontod az egészségedet? Nem dõlne
11179   1,  31    |                        ezer esztendeje ott van az a kõszén, hát még ott lehetne
11180   1,  31    |                    siettek úgy? Megfoghatatlan az, hogy az emberek úgy sietnek.~
11181   1,  31    |                        Megfoghatatlan az, hogy az emberek úgy sietnek.~A Pali
11182   1,  31    |                     szó, egy magyarázat nélkül az asszony karját a Paliéból.~
11183   1,  31    |                      tenné…~- Eh - szólt közbe az apóka -, egy kis legyeskedés
11184   1,  31    |                   apóka -, egy kis legyeskedés az egész. A légy is száll az
11185   1,  31    |                      az egész. A légy is száll az édes tejre.~- Ha odaszáll,
11186   1,  31    |                      Ha odaszáll, bele is esik az, bátyámuram.~- Mit árt az
11187   1,  31    |                      az, bátyámuram.~- Mit árt az a tejnek? - vélte Kupolyi.~-
11188   1,  31    |                   belefúlhat.~Így ijesztgették az öregeket; de mi volt ez
11189   1,  31    |                     beomlott és eltemette mind az embereket.~Szájról szájra
11190   1,  31    |                       hír. Csõdületek támadtak az utcákon, a kutaknál, a bíró
11191   1,  31    |                        történt. Aki bent volt, az többet nemigen eszik kenyeret.~
11192   1,  31    |                    kettétört fa. Úgy vitték be az asszonyok a karjaikon, mint
11193   1,  31    |                     egy holtat a szobába, ahol az apóka kedélyesen pipázott
11194   1,  31    |                       No iszen, kiesett a pipa az õ szájából is a történtek
11195   1,  31    |                       nem bizonyos. Hiszen még az nem úgy van - hajtogatta
11196   1,  31    |                        ábrázat.~A nagyasszonyt az ágyra fektették, locsolták
11197   1,  31    |     borostyánmeggy-csöppeket!~Vince megkereste az almáriumban, miközben egyre
11198   1,  31    |                     házankint jártak kihajtani az embereket kapákkal, talyicskákkal
11199   1,  31    |                  panaszkodni tudott, irigyelte az anyókát, mert szívgörcse
11200   1,  31    |                elereszteni.~- Nem, ne menj el, az anyóka miatt. Én nem tudom
11201   1,  31    |                     hogy mindeniknek megmaradt az egész.~- Éreztem, éreztem -
11202   1,  31    |                  hallgatott.~Ezalatt beköszönt az est, felhõkkel feketén,
11203   1,  31    |                   ültek, mint a siralomházban, az udvarra nyíló ablakú szobában,
11204   1,  31    |                        szobában, és várták azt az utolsó szót, azt a retteneteset…~
11205   1,  31    |                    dolgoznak, de nincs remény.~Az öregek a hallott híren rágódtak,
11206   1,  31    |                     Egyébre senki sem gondolt. Az ökrök éhesen bõgtek az istállóban,
11207   1,  31    |                         Az ökrök éhesen bõgtek az istállóban, a tehénke is
11208   1,  31    |                Szerednyei János hozott hírt.~- Az ásás foly, tíz embert már
11209   1,  31    |                        Ki meri megtörni? Végre az anyóka kérdé reszketõ, félénk
11210   1,  31    |                    Megint hallatszottak léptek az udvaron. Megint jön valaki.
11211   1,  31    |                      emberek nem értek. Ugrott az apóka, ugrott az anyóka.
11212   1,  31    |                        Ugrott az apóka, ugrott az anyóka. Gyertyát, Vince,
11213   1,  31    |                       húzgálta a falon, de biz az nem akart csodát tenni,
11214   1,  31    |                      mert a két öreg eloltotta az ölelésével, a pihegõ szuszogásával.~-
11215   1,  31    |                      is, amit megirigyelt tõle az apóka, mert rákiáltott:~-
11216   1,  31    |                     ami jó volt a házban. Pali az asztalhoz ült, az öreg szintén
11217   1,  31    |                         Pali az asztalhoz ült, az öreg szintén odagurította
11218   1,  31    |                      odagurította a karszékét, az õ étvágya is rögtön megjött,
11219   1,  31    |                 holtnak hittünk.~A nagymama is az asztalhoz húzódott az unoka
11220   1,  31    |                       is az asztalhoz húzódott az unoka mellé, kezét a vállára
11221   1,  31    |                      egy kis székre kuporodott az almáriomnál és a csizmáját
11222   1,  31    |                       és a csizmáját foltozta (az Isten verje meg azt a kutya
11223   1,  31    |                        beszélni. »Miféle leány az? Semmi közöm hozzá!« Nem
11224   1,  31    |                           Hát ki volt? - kérdé az anyóka türelmetlenül.~-
11225   1,  31    |                izgatottan -, egy asszony várja az erdõben a tisztáson, õ fogadott
11226   1,  31    |                       akartam menni - folytatá az unoka, õszinte nyílt arccal -,
11227   1,  31    |                 nagymama gondol.~- Pedig mégis az volt, ugye?~- Nem tudom.~-
11228   1,  31    |                       mentél el? - csodálkozék az öregúr.~- Dehogynem. Hiszen
11229   1,  31    |                     jól megfizette a dáma arra az esetre, ha elhoz - vélte
11230   1,  31    |                        volt; de mit érdekli ez az apókát?~- Majd meglátod
11231   1,  31    |                       csak - kiáltott föl most az öreg, feltûnõ élénkséggel. -
11232   1,  31    |                       csöngettyûje a kakasnak, az csak a bárányoknak szokott
11233   1,  31    |                         Tehát egyedül indultam az erdõnek, mégis abban a hitben,
11234   1,  31    |                    Horváthynét találom, de még az erdõ széléig sem jutottam
11235   1,  31    |              megrázkódni és felnyögni látszott az anyaföld. A bánya dõlt be.
11236   1,  31    |                         Mélységes csönd támadt az elbeszélés után, mindenki
11237   1,  31    |                  Valami hûs áram meglobogtatta az égõ gyertyát, a szélein
11238   1,  31    |                      minden csöndes lett, csak az óra ketyegett hangosan.~
11239   1,  31    |                    rebegte:~- Bizonnyal õ volt az. Eljött õt megmenteni.~-
11240   1,  31    |                      megmenteni.~- Ki? - kérdi az asszony.~- Az a leány, akit
11241   1,  31    |                      Ki? - kérdi az asszony.~- Az a leány, akit eltemettem -
11242   1,  31    |                   ismétlé babonás csodálattal.~Az anyóka harmadszor is összenézett
11243   1,  31    |                      harmadszor is összenézett az unokával. Szemeik fájdalmasan
11244   1,  31    |                   fájdalmasan mondták: Elvette az eszét a nagy öröm.~De Vince,
11245   1,  31    |                   eszét a nagy öröm.~De Vince, az okos, a hitetlen Vince megmozdult
11246   1,  31    |                      szólalt meg odakünn. Vagy az anyóka kakasa volt, mely
11247   1,  31    |                       hogy már éjfél van. Vagy az a másik, rejtélyes kakas
11248   1,  32    |                           A SZÖKEVÉNYEK~1901~ ~Az évszámot nem tudom pontosan
11249   1,  32    |                       de emlékszem, hogy abban az évben történt, mikor az
11250   1,  32    |                        az évben történt, mikor az asszonyok a krinolinokat
11251   1,  32    |                        Tudom, hogy nehéz errõl az esztendõre rátalálni, de
11252   1,  32    |                     mégis csak legjobban lehet az asszonyok viseletérõl, mert
11253   1,  32    |                    asszonyok viseletérõl, mert az majdnem évente változik,
11254   1,  32    |                    kurta vasat viseltek.~Abban az évben építették fel városunkban
11255   1,  32    |                 vakmerõ, esztelen állítás. Hát az Isten, hát a császár!… Eppû,
11256   1,  32    |                       császár!… Eppû, eppû!~Ez az »eppû« nem volt valami titokzatos
11257   1,  32    |                      mint egy meghízott gúnár, az asztmája miatt nehéz lélegzetû,
11258   1,  32    |                   Krapotkát. Hívatta is legott az iskola gondnokát, tekintetes
11259   1,  32    |           megparancsolá neki, hogy a feliratot az új kollégium homlokzatáról
11260   1,  32    |                        szomorúság városszerte, az ifjúság lázongott s elhatározta,
11261   1,  32    |                        ne vegye le a feliratot az épületrõl, felelõssé tévén
11262   1,  32    |             tendenciákat látok benne, hanem ha az urak más, valami ártatlanabb
11263   1,  32    |                  Szabadság, Nemzet! Tudjuk már az effélét. - Sopánkodás, siránkozás,
11264   1,  32    |                siránkozás, deklamálás. Utáljuk az effélét. Pokolba a lamentálással.
11265   1,  32    |             lamentálással. Eppû! Hanem írjanak az urak valami odavalót a tanulás
11266   1,  32    |              gyújtó-anyagot nem tûrök. Írjanak az oskolájukra valami olyanformát,
11267   1,  32    |                    eppû. Majd azzal bocsátá el az érdemes deputációt, hogy
11268   1,  32    |                   kigondolási idõt enged nekik az új fölirathoz, melyet elõlegesen
11269   1,  32    |               készítsenek. De nem olyan könnyû az, mint elsõ percre látszik.
11270   1,  32    |                    bízom magamban, uraim, mert az én koponyám éppen úgy, mint
11271   1,  32    |                       koponyám éppen úgy, mint az önöké, tele van az átélt
11272   1,  32    |                        mint az önöké, tele van az átélt események keserû ízével.
11273   1,  32    |                      koponyákon keresztülment, az mind impregnálva van már
11274   1,  32    |                       emberek alkotásai, hanem az együgyû sokaságból nõttek
11275   1,  32    |                       hozzájok, bizonyos, mert az elhagyatott Fazekas-utcán,
11276   1,  32    |                    jelenségrõl.~Pedig hát csak az a két arany a tekintetes
11277   1,  32    |                Utoljára is azt kell fölíratnom az iskolára, hogy »Épült helyben«.~-
11278   1,  32    |                   önérzettel léptek be, kivált az öregebb teológusok, s milyen
11279   1,  32    |                        Morogva ment ki a diák, az ablak alatt rendesen egyik-másik
11280   1,  32    |                      odakünn: »Okvetetlenkedik az öreg, nem akarja a díjat
11281   1,  32    |              feleségével:~- Milyen bölcsen van az ember teremtve, Apollónia.
11282   1,  32    |                        nem terem magától, mint az erdei virág.~Leszállt az
11283   1,  32    |                       az erdei virág.~Leszállt az esti szürkület, s éppen
11284   1,  32    |                         Bizony nem sokat ígért az ipse. Inkább egy hülye benyomását
11285   1,  32    |             intelligens fiúét. Ügyetlenül állt az ajtónál, nem tudott kezével-lábával
11286   1,  32    |                         egész teste reszketett az izgatottságtól.~- Hát jó-e? -
11287   1,  32    |                      homloka összezsugorodott, az apró, bárgyú szemei pedig
11288   1,  32    |                   rajta.~- No, no, no, barátja az erénynek, nem kell az ilyet
11289   1,  32    |                  barátja az erénynek, nem kell az ilyet szégyenleni. Már maga
11290   1,  32    |                    ilyet szégyenleni. Már maga az igyekezet is méltánylandó.
11291   1,  32    |                        álló mondatot. Látszott az arcán, hogy meg akar haragudni,
11292   1,  32    |                      egy monumentális épületre az igeidõket vagy a számokat,
11293   1,  32    |                  Halápy úr - hebegte halkan -, az a négy szó… a négy szó,
11294   1,  32    |                       négy szó, nemcsak igeidõ az a négy szó…~- Hát mi a fityfene?~
11295   1,  32    |                gondolta ezt ki?~- Én - rebegte az halkan, szégyenlõsen.~-
11296   1,  32    |                        meg lehetett fordítani, az illetõ kabát tulajdonosa
11297   1,  32    |                    rendelkezett és hódolhatott az etikett különbözõ kívánalmainak.
11298   1,  32    |                         ami a szabótól került, az mind szép volt rajta. A
11299   1,  32    |                        Halápy a fiókjába nyúlt az aranyakért és a markába
11300   1,  32    |                       fiacskám, tedd el. Adjon az Isten ezer annyit. Egyelõre
11301   1,  32    |                 Egyelõre azonban érd be ezzel. Az ilyen nagy diáknak tudom,
11302   1,  32    |                         hogy már dohányzol is. Az Isten verje meg a trafikot.
11303   1,  32    |              kedélyesen hátbaütötte a diákot). Az volna szép, hogy meg ne
11304   1,  32    |                     hogy meg ne tudnák. Holnap az egész város errõl fog zengni.
11305   1,  32    |                         ilyen nagy fiú. Hát mi az ördög van veled?~- Félek,
11306   1,  32    |                     egy kicsit a hûvösön? Szép az, te csacsi…~A diák mélyen
11307   1,  32    |                       nem lehet. Sohase mernék az atyám szeme elé kerülni.~-
11308   1,  32    |                        minden világos - kiáltá az öregúr s kenetesen hozzátette: -
11309   1,  32    |                    érte a seregeknek ura, hogy az alma ennyire elgurult a
11310   1,  32    |                    reggel személyesen vitte el az írást a fõnökhöz, melyben
11311   1,  32    |                    fõnökhöz, melyben bejelenti az új feliratot.~Krapotka Leopold
11312   1,  32    |                      Ez már helyes, ez már jó. Az idõrõl szabad beszélni.
11313   1,  32    |                        idõrõl szabad beszélni. Az idõ ártatlan fogalom. Praesens,
11314   1,  32    |                       is írásban adta ki, hogy az új felirat teljesen kifogástalan
11315   1,  32    |             engedélyeztetik.~Hát föl is rakták az ácsok még aznap délután
11316   1,  32    |                        azt a keserû tudományt, az értelemben másik értelmet
11317   1,  32    |                       így a suba alatt. De hát az is valami. Olyan édes, olyan
11318   1,  32    |                      közös egyetértésben azzal az öncsalással énekelték, hogy
11319   1,  32    |                    eldugva.~Hát még a felirat! Az egyenes úgy tûnt fel, mint
11320   1,  32    |                   pásztortûz, mely bevilágítja az éjt. Halápy Mihály neve
11321   1,  32    |                      neve ismertté lett általa az egész országban. Persze
11322   1,  32    |                        Krapotka Lipóté is. Sõt az volt a baj, hogy Bécsbe,
11323   1,  32    |                       volt a baj, hogy Bécsbe, az udvarhoz is eljutott az
11324   1,  32    |                        az udvarhoz is eljutott az elmés felirat híre, és Krapotka
11325   1,  32    |                leveszik a feliratot. Hanem hát az a szép a politikában, hogy
11326   1,  32    |                        Mihályt.~Még ugyanabban az évben történt, hogy Sáros
11327   1,  32    |                       Sáros vármegyében elhalt az a bizonyos nagy protestáns
11328   1,  32    |                     Mit gondolt, mit nem, elég az hozzá, hogy a két nagy jószág
11329   1,  32    |                        a két nagy jószág közül az egyiket a kollégiumunkra
11330   1,  32    |               fölszereléssel odatestálta annak az érdemes embernek, aki a
11331   1,  32    |                 hagyjon. Hiszen a sárosi ember az ablakokra spekulál. Az idegen
11332   1,  32    |                   ember az ablakokra spekulál. Az idegen ablakokra. A haldokló
11333   1,  32    |                       Van elég muskátlis ablak az országban.« És azok szétmennek
11334   1,  32    |                        elég törött ablak ebben az országban«, s azok is szétmennek
11335   1,  32    |                      Más fõispán elkölti ebben az állásban az uradalmát, õ
11336   1,  32    |                      elkölti ebben az állásban az uradalmát, õ pedig kap egyet.~
11337   1,  32    |                   híres kollégiumi fölirat nem az én elmeszülöttem.~Az arcok
11338   1,  32    |                       nem az én elmeszülöttem.~Az arcok megnyúltak és unisono
11339   1,  32    |                    Krapotka Oszkár! Lehetetlen az! A félkegyelmû Krapotka
11340   1,  32    |                       lobbant föl Mózes elõtt. Az Isten nem tartotta okvetlenül
11341   1,  32    |                    nimbuszát, fõispánságát.~De az öregúr hajthatatlan maradt.~-
11342   1,  32    |                      maradt.~- Egész életemben az igazságért harcoltam, most
11343   1,  32    |                        jutalmul, fölkerestetem az igazi szerzõt, s minden
11344   1,  32    |                   szakálla, mely azóta benõtte az állát, még csak rútabbá
11345   1,  32    |                        alperes a föliratot, de az okos bíró kisütötte, hogy
11346   1,  32    |                        kisütötte, hogy a könyv az idén nyomatott a pör számára.~
11347   1,  32    |                       pör számára.~Mikor errõl az oldalról nem akart sikerülni
11348   1,  32    |                      alatt bizonyították, hogy az örökhagyó Szoltsányi Gáspár
11349   1,  32    |                    olvasta elõttük és beküldé, az akkori oroszkai nótáriustól,
11350   1,  32    |                       mert maga-magának hagyta az egyik birtokot, azaz furfangos
11351   1,  32    |                     maga szerzõségét, mert hiú az ember még a halála után
11352   1,  32    |             rokonszenves a föllépésében, aztán az ellenfelekbõl is kidõl vele
11353   1,  32    |                       leszerelés. Kapott tehát az alkalmon, nyugdíjazta az
11354   1,  32    |                       az alkalmon, nyugdíjazta az öreg köszvényes kasznárt,
11355   1,  32    |                  kasznár költözött be.~Kellett az új kasznár, mert ugyancsak
11356   1,  32    |                  kasznárt a köszvény többnyire az ágyban tartotta, tehát Hirkó
11357   1,  32    |                     milyen naiv lélek lehetett az az öreg kasznár.) A báró
11358   1,  32    |                  milyen naiv lélek lehetett az az öreg kasznár.) A báró megtette,
11359   1,  32    |                    vetéseket, a gyümölcsfákat, az állatokban beállott szaporodást,
11360   1,  32    |               állatokban beállott szaporodást, az eladásra szánt lovakat,
11361   1,  32    |                      Ezt megtartom, bruderkám.~Az istállóktól elkívánkozott
11362   1,  32    |                      istállóktól elkívánkozott az ólakhoz, az akolhoz; ott
11363   1,  32    |                      elkívánkozott az ólakhoz, az akolhoz; ott is akadt egy-egy
11364   1,  32    |                     éppen nem jelentette, hogy az árukat valamikor ki is fizesse.
11365   1,  32    |                      abban, hogy ügyesen tudta az ilyen dolgokat lovagias
11366   1,  32    |                        való tartása, különösen az eladásra szánt marhák képezték
11367   1,  32    |                     maroványi omladozó kúriába az év minden szakában érkeztek
11368   1,  32    |                        irányából.~De különösen az oroszkai kastélyba fészkelte
11369   1,  32    |                         Voltaképpen õ volt ott az úr, mikor Szoltsányi átvette
11370   1,  32    |                   átkozottul rosszul álltak, s az isteni gondviselés ide hajítja
11371   1,  32    |                       ellenben nagyra taksálta az ellenfelét.~- Ennek az embernek
11372   1,  32    |                taksálta az ellenfelét.~- Ennek az embernek céljai vannak.
11373   1,  32    |                        Mit akar, mit nem akar, az Isten tudja. De semmi esetre
11374   1,  32    |                      javára dolgozik. De ebben az esetben ezért se adózhattak
11375   1,  32    |          visszatetszett. Nem karakter - mondák az emberek -, míg a többi Szoltsányi
11376   1,  32    |                     nagy pörben, õ addig beáll az ellenfél kutyájának. Szégyen
11377   1,  32    |                        jóravaló ember, mintsem az ellenséghez szegõdjék, s
11378   1,  32    |                 életében egyedül? Milyen világ az õ világa? Mi lehet ott?
11379   1,  32    |                        báró lelkébe. Mivel van az megnépesítve, lobognak-e
11380   1,  32    |                     álmok, remények?~Különösen az tûnt fel Szoltsányinak,
11381   1,  32    |            melankolikusan, hogy bolonddá tegye az idegen füleket, mintha szomorú
11382   1,  32    |                       tekintetét el nem kerüli az ilyesmi.~Huh, micsoda vadállat!~
11383   1,  32    |                        elröhögte magát.~- Hisz az a báró úr szeme.~Szoltsányi
11384   1,  32    |                    Hihihi - felelt a suhanc. - Az asszonyokat lesi. Mindennap
11385   1,  32    |                    sulykolnak.~Hát mégis éhség az a szemében - gondolta Szoltsányi -,
11386   1,  32    |                        egyenest a tarlóknak.~- Az én madaram vagy te már -
11387   1,  32    |                       rémülten kiáltott fel:~- Az isten szerelmeért, mit tesz
11388   1,  32    |                     tesz ön?~De már késõ volt: az asszonyok, leányok elkezdtek
11389   1,  32    |                        összevissza dõlingéltek az urakra. A csintalankodó
11390   1,  32    |                       micsoda illetlenség volt az! Szegény Oszkár báró azt
11391   1,  32    |                     sõt ami neheztelésük volt, az inkább a szemérmes, a tartózkodó
11392   1,  32    |                   úgyhogy Oroszkán elkezdõdött az a szomorú processzus, amin
11393   1,  32    |                       helyettök.~Azután jönnek az egyezkedõ ügyvédek.~Azután
11394   1,  32    |                   átküldött a tisztjéért, hogy az beszélgessen vele.~Ma még
11395   1,  32    |                szokottnál is rosszabbak voltak az idegei, összezsugorodva
11396   1,  32    |                       Szoltsányi összeszámolta az adósságokat és így szólt:~-
11397   1,  32    |                   elutazik?~- Igenis, báró úr. Az ilyet nem szabad késleltetni,
11398   1,  32    |                    mert a poloska a piszokban, az adósság pedig a fiskálisok
11399   1,  32    |                       haza?~- Két hét múlva.~- Az egy kicsit sok.~- Némi családi
11400   1,  32    |                      ön túlságosan kihasználja az õ gyámoltalanságát.~- És
11401   1,  32    |                        ön állítja, ha nekem is az volna a szándékom, hát akkor
11402   1,  32    |                      akkor is mit tapasztalunk az életben? Ha két kutya van
11403   1,  32    |                  valahol, s egy csont, amelyik az erõsebb kutya, az elkergeti
11404   1,  32    |                      amelyik az erõsebb kutya, az elkergeti a gyengébb kutyát
11405   1,  32    |                       meg elvetett, amíg aztán az egyik olyan volt, hogy egyaránt
11406   1,  32    |                  áthajtatott két rossz gebéjén az oroszkai kastélyba.~- Vigye
11407   1,  32    |                      bohókás furcsaságot, amit az anyám csinált. A mámika
11408   1,  32    |                      di Malvosa. Nagy bolondja az etikettnek. Egyszer eszébe
11409   1,  32    |                        eszébe jutott, minthogy az Isten nem áldotta meg leánnyal,
11410   1,  32    |                     lelkész meg én betódultunk az ajtókon és mindnyájan néztük
11411   1,  32    |                 ezennel egy kis leánykát kérek az Istentõl és fogadok el,
11412   1,  32    |                   nekem egy nõvérem lett ettõl az idõtõl kezdve.~- Oh, Kobolinszky,
11413   1,  32    |                      Mondd meg már, kérlek, mi az a veszedelem?~- Nos, ez
11414   1,  32    |                      szerencsédet, mellyel ezt az Oroszkát örökölted. Elmondtuk,
11415   1,  32    |                    pillanatokban helyén legyen az esze. A fiskális, képzelheted,
11416   1,  32    |                        Meg, meg - felelte õ -, az okvetlenül szükséges, mert
11417   1,  32    |                        de Kobolinszky megtörte az ellenállását.~- A Magdaléna
11418   1,  32    |                       a kasznár úr megérkezett az éjjel.~- Jól van, Péter -
11419   1,  32    |                       Péter - felelte fanyarul az ébredezõ uraság -, csak
11420   1,  32    |            elcseréléséért. Ilyenkor csókolózik az ember, semmire rá nem ér
11421   1,  32    |                  ólálkodtak, hogy megláthassák az új asszonykát. Mert nevezetes
11422   1,  32    |                       Új a szemérmetes pirulás az arcán, meg az a tétovázó
11423   1,  32    |              szemérmetes pirulás az arcán, meg az a tétovázó tudás a szemeiben…
11424   1,  32    |                 Szapulták is emiatt a kasznárt az apró négyablakos kúriákban.
11425   1,  32    |                   szebbnél-szebb. Bolond ember az olyan, aki a pesti sátrakból
11426   1,  32    |                megcsipkedtek, mikor itt vannak az otthoni fák a hamvas, kívánatos
11427   1,  32    |                        a kasznár nem mutogatta az asszonyt. Nem vitte sehova
11428   1,  32    |                 odaliszk, és csak este megy ki az udvarra levegõt színi. Mindezekbõl
11429   1,  32    |               Mindezekbõl pedig mi következik? Az, hogy vagy púpos vagy sánta,
11430   1,  32    |                        sánta, vagy üvegbõl van az egyik szeme.~Szoltsányi
11431   1,  32    |                        a kölcsönrõl és elhozta az aláírandó okmányokat. Házasságról,
11432   1,  32    |                        sem szólt (mit tartozik az az uraságra?). A két szürkét
11433   1,  32    |                     sem szólt (mit tartozik az az uraságra?). A két szürkét
11434   1,  32    |                        emlegették mások. Abban az egyben minden forrás megegyezett,
11435   1,  32    |                       mikor õ a legszebb ember az egész vármegyében?~De a
11436   1,  32    |                    tartom jó emberednek, hanem az asszonya fölséges falat.
11437   1,  32    |                      fõhercegnõket fésült. Oh, az a haj, az a haj! A korom
11438   1,  32    |            fõhercegnõket fésült. Oh, az a haj, az a haj! A korom se olyan
11439   1,  32    |                      ordított fel Kobolinszky, az asztalra csapva. - Te láttad
11440   1,  32    |                    csapva. - Te láttad már azt az asszonyt!~Mindez csak tréfásan
11441   1,  32    |                       alkalmas lehet majd vagy az urat elhidegíteni a gazdatiszttõl,
11442   1,  32    |             gazdatiszttõl, vagy a gazdatisztet az urától. Mert hát a végszámítása
11443   1,  32    |                      hát a végszámítása mindig az volt, hogy õ legyen a báró
11444   1,  32    |                   ahhoz is gyáva vagyok. Isten az oka, Kobolinszky, senki
11445   1,  32    |                tulajdonságokat, a macska kapta az alattomosságot, a hörcsög
11446   1,  32    |                        juhászom ellenben kapta az ostobaságot, mert a minap
11447   1,  32    |                      világos, mint a nap, hogy az az asszony kezdegetni akar
11448   1,  32    |                   világos, mint a nap, hogy az az asszony kezdegetni akar
11449   1,  32    |                     dúltam már föl. Ne kergesd az okot, csak azt ne, mert
11450   1,  32    |                        a neszesszerjét, amiben az okok voltak. Azóta ok nélkül
11451   1,  32    |                     hiszen meglehet…~Szítta be az édes mérget, amitõl az ember
11452   1,  32    |                      be az édes mérget, amitõl az ember rendszerint meg nem
11453   1,  32    |                      hûs vadgesztenyesor közt, az arra való séták nem lehettek
11454   1,  32    |                       éppen oda volt eltemetve az egyik vadgesztenyefa alá
11455   1,  32    |                  kétszer csakugyan mutatkozott az asszony; rendesen galambjait
11456   1,  32    |                       csak lopva mert ránézni; az asszony nem viszonozta;
11457   1,  32    |                    mindig sütve, szendén, mint az apácáké. (Talán valami klastromból
11458   1,  32    |                Krapotka járt jobban. Mert neki az az egy szemvillantás is
11459   1,  32    |                      járt jobban. Mert neki az az egy szemvillantás is elég
11460   1,  32    |                   egyszer a kasznár kinyitotta az ablakot és azt kiáltotta: »
11461   1,  32    |                   süldõ lányka. Kendert tilolt az udvaron. És mert ravaszabb
11462   1,  32    |                      ördög (õ kezeli állítólag az ilyenfajta ügyeket), hogy
11463   1,  32    |                       résen legyen és javítson az ügy menetén.~Jutka eldicsekedett
11464   1,  32    |                  etetik õket.~Kevés szóból ért az okos ember, de az okos asszony
11465   1,  32    |                   szóból ért az okos ember, de az okos asszony a sok szóból
11466   1,  32    |             megdermedve nézett a kis fruskára. Az meghajtotta magát kecsesen
11467   1,  32    |                 kiáltott fel a báró élénken.~- Az asszonyom.~Oh istenem, hogy
11468   1,  32    |                levegõben. S hogy zúgták vissza az összes tölgyek és platánok.
11469   1,  32    |               hajtogatták: »Neki már megmondta az asszony, megmondta, megmondta.«~
11470   1,  32    |                     ereibe, nyugtát nem lelte, az életkedv pezsegni kezdett
11471   1,  32    |                        ugyan hol volt eddig ez az illat? Hiszen már tegnap
11472   1,  32    |                        szóba állt, lassan telt az ideje (Uramistenem, hol
11473   1,  32    |                       Uramistenem, hol van még az öt óra?), unalmában kiállt
11474   1,  32    |                     sohase tett, megszólította az arra menõ parasztokat. Szerencsére
11475   1,  32    |                      széles boldogságból. Csak az Isten õrzötte, hogy semmit
11476   1,  32    |                         különben is megéri azt az árt.~- Jól van jól, hiszen
11477   1,  32    |                        keveset ki ne bocsásson az édes titokból.~- Okos ember
11478   1,  32    |                    Amit te egyszer megmondasz, az vasból van. Fránya fickó
11479   1,  32    |                       fickó vagy, Kobolinszky.~Az öt óra lassan-lassan megjött.
11480   1,  32    |                     óra lassan-lassan megjött. Az asszony künn volt a galambjai
11481   1,  32    |                      történt minden áldott nap az öt órai etetéskor.~Hanem
11482   1,  32    |                      tökéletes boldogság mégis az lenne, ha beszélgetnének
11483   1,  32    |                     egymással, ha megfoghatnák az egymás kezét, és a többi
11484   1,  32    |                     mégis remegve tõle -, eljõ az a nap, amikor meg kell õt
11485   1,  32    |                  szólítanom. Dübörögve közeleg az a nap. De miért ne szólíthatna
11486   1,  32    |                       õ engem? - sugdosta neki az önzése.~Kiszínezte tarkabarka
11487   1,  32    |                   vipera és a Mariska színá ki az õ sebét? Ah, milyen szép,
11488   1,  32    |                        a vipera õt csípné meg, az akkor neki fájna, elveté
11489   1,  32    |                        porcikája belemártódott az õ nagy önzésébe. Ej, hátha
11490   1,  32    |                    hátha a Mariska ki se színá az õ sebét? Mi a garancia rá?
11491   1,  32    |                       sebét? Mi a garancia rá? Az, hogy átmosolyog? Bolondság,
11492   1,  32    |                    megmondta Kobolinszky, hogy az asszony ok nélkül szeret,
11493   1,  32    |                   minden. Egész délután ivott. Az öreg Péter komornyik nem
11494   1,  32    |                   komornyik nem gyõzte hordani az üvegeket.~- Minek már az
11495   1,  32    |                       az üvegeket.~- Minek már az a sok ital?~- Mert bátorságot
11496   1,  32    |                   akarok inni, öregem.~- Minek az a sok bátorság? Hiszen nem
11497   1,  32    |                 egyszer a makacsságukkal, mert az asszonyka fordított a taktikáján.~»
11498   1,  32    |                 letépett egy szép piros rózsát az út mellett, aztán behunyva
11499   1,  32    |                    festi ezt így ki. De a báró az összeverõdõ gallyak zörgésén,
11500   1,  32    |                        most történt, leigézte. Az asszonyka lehajtotta a fejét,