bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

11501   1,  32    |                   fejét, mígnem egészen odaért az ajka a rózsához, ahhoz a
11502   1,  32    |                     hogy el kellene futnia, de az lehetetlennek látszott e
11503   1,  32    |                      mi történt. Oly álomszerû az egész. Lehetetlen arról
11504   1,  32    |                  Hiszen nem haraptam még én le az orrát senkinek.« Igen, igen,
11505   1,  32    |                       a határban járt délután, az asszony pedig ott csevegett
11506   1,  32    |                       Eh, ostobaság! Nem lehet az! Olyan hamar! Mikor szép
11507   1,  32    |                        férje van. Üres pletyka az egész. Az unalmat kergetik.
11508   1,  32    |                         Üres pletyka az egész. Az unalmat kergetik. Hiszen
11509   1,  32    |                      hova tette volna a szemét az a fiatal asszony?~Beszéltek,
11510   1,  32    |                       maga Szoltsányi mondotta az asszonynak (így beszéli
11511   1,  32    |                       fölfogni, mert mikor már az asszonyka megkezdte is a
11512   1,  32    |                     elfogott egy levelet, amit az asszony a bárónak írt, s
11513   1,  32    |                   fülekkel, bundába takarózva, az asszony pedig kimelegedve,
11514   1,  32    |                       apróság történt. Egyszer az asszonyka egy nagy piruettet
11515   1,  32    |                        báró megdöbbenve nézett az asszonykára.~- Istenem!
11516   1,  32    |                        Istenem! Milyen szomorú az, hogy így elmúlik valami.
11517   1,  32    |                      itt marad a tó, bárócska. Az is valami.~- Mit bánom én?~-
11518   1,  32    |                        a kasznár úr megengedi.~Az asszony vállat vont, miközben
11519   1,  32    |                       kettõnket keresztüllõne, az bizonyos (a báró láthatólag
11520   1,  32    |                   forróságok idején benne hált az imposztor, a hûs tó felülete
11521   1,  32    |                      Mert találékony elme volt az öreg.~Szép meleg április
11522   1,  32    |                   napok csak még most lesznek. Az igazi kedves napok. Szoltsányi
11523   1,  32    |                       kedves napok. Szoltsányi az alföldre készült birkát
11524   1,  32    |                   marad vagy egy hétig. Hiszen az igaz, hogy voltaképpen mindegy
11525   1,  32    |                    tudni, ha szõlõkóstolás jár az eszünkben…~Ebben az évben
11526   1,  32    |                        jár az eszünkben…~Ebben az évben hamar nyílt meg a
11527   1,  32    |                  Oroszkára. Szép fehér gólyák. Az egyik pár a kasznár házán
11528   1,  32    |                   gólyák, ezek a fehérek, akik az alföldön szoktak nyaralni,
11529   1,  32    |                     plánumra, hogy »nézzük meg az idén a tótocskákat«. Mindig
11530   1,  32    |                       tótocskákat«. Mindig van az ilyesminek valami nagy oka.
11531   1,  32    |                      õket: ha nagy aszály volt az alföldön, hát a gólyák közül
11532   1,  32    |                       évre újra ott kelepelnek az alföldi tanyák kéményein,
11533   1,  32    |                     tanyák kéményein, hirdetve az ifjabb nemzedéknek: »járt
11534   1,  32    |                gyilkosok. Gólya asszony megöli az urát. Vagy a férjemuram
11535   1,  32    |                    gólyáját éppen aznap, mikor az alföldre indult, valami
11536   1,  32    |                   egész nap a fészkébe, melyen az anya a tojásokon ült már.~-
11537   1,  32    |                       lázasan, szorgalmasan.~- Az ördög látott valaha ilyet.
11538   1,  32    |                 fiókját a városból, mit látván az öreg Attila, fölkiáltott: »
11539   1,  32    |                       másnap elégett Aquileja.~Az öreg Hirkó a homlokára ütött:~-
11540   1,  32    |                        a fészkét erõsíti, hogy az orkán le ne sodorja.~- Bizony
11541   1,  32    |                       a zivatar.~- Nem úgy van az, szüle - felelte a kasznár
11542   1,  32    |                        gólyának jobban hiszek.~Az öreg Hirkó a tornácra tekintett,
11543   1,  32    |                       tornácra tekintett, ahol az idõjárást jelzõ higany-instrumentum
11544   1,  32    |                    jelent.~Valóban tiszta volt az égbolt, mint valami új selyemszövet,
11545   1,  32    |                     szûrt kecsketej.~- Hát hol az a zivatar, Hirkó bátya?~-
11546   1,  32    |                         Hirkó bátya?~- Meglesz az valahol - bizonykodott az
11547   1,  32    |                      az valahol - bizonykodott az öreg -, mert én, úgy segéljen,
11548   1,  32    |                      halavány kékes volt, mint az ég. Ámbár iszen az eget
11549   1,  32    |                        mint az ég. Ámbár iszen az eget nem igen nézegette
11550   1,  32    |                        nézegette senki, hacsak az öreg Hirkó nem, aki nem
11551   1,  32    |                       ahogy szokás volt hajdan az erõdített várakban. A parknak
11552   1,  32    |                       a kezét. Innen nézegette az eget. De biz ott még mindig
11553   1,  32    |                        fináncok potyogjanak le az égbõl - a többi pedig mind
11554   1,  32    |            orgona-fürttel úgy meg találta ütni az asszonyka szemét, hogy az
11555   1,  32    |                      az asszonyka szemét, hogy az megneheztelt és megfenyegette:~-
11556   1,  32    |                     végigfeküdt a csónakon. Ez az igazi édes nirvána. A csónak
11557   1,  32    |                         a napfény csiklandozza az arcát, aztán egyszerre hûs
11558   1,  32    |                     madzagot oldana föl valaki az ég peremén, a bágyadt kékes
11559   1,  32    |               sötétbarna szöveten, s megdördül az ég, hogy hallani az anyaföld
11560   1,  32    |                  megdördül az ég, hogy hallani az anyaföld bordáinak ropogását.
11561   1,  32    |                       és leesik, mint a labda. Az ijedtségtõl halálra vált
11562   1,  32    |                       megdermed, kiesik belõle az evezõlapát.~A báró látja
11563   1,  32    |                        fölfordítja a csónakot. Az asszony beesik a vízbe,
11564   1,  32    |                   sötétlik a haja, még látszik az egyik fölemelt keze, aztán
11565   1,  32    |                 ordítozta a báró a rettenet és az õrület vad hangján.~Hirkó
11566   1,  32    |                        ahol a csónak van, ahol az ernyõ van.~Hirkó a fejét
11567   1,  32    |                        hatalmasan tudott bánni az evezõkkel, a megszilajodott
11568   1,  32    |                 széllel szemben:~- Azt kérdezi az uraság, hogy meghalt-e?~
11569   1,  32    |                   pedig menjen a doktorért. De az most kártyázik valahol,
11570   1,  32    |                     öregasszonyt, akik értenek az ilyesmihez. Muskátinét a
11571   1,  32    |                     Muskátinét a felsõ végrõl, az a Balaton mellett szolgált,
11572   1,  32    |                    Komárkánét a templomsorról, az egy uszodásnál volt szakácsné
11573   1,  32    |                      Sztrálnyik Pálnét, akinek az elsõ férje a vízbe fúlt,
11574   1,  32    |                       folyadék mind egy kutya.~Az éledõ reménytõl egyszerre
11575   1,  32    |                     vizitszobába a kastélyban, az egyetlen selyem ágyba. Bizony
11576   1,  32    |                     olyan volt, mint a halott. Az öregasszonyok csakhamar
11577   1,  32    |                  mindenféle füveknek fõzetése. Az egyik a szíve körül dörzsölte,
11578   1,  32    |                      pálinkát töltögetett abba az elkékült szájába, amelyik
11579   1,  32    |                       van. A báró, aki majdnem az egész éjszakát mellette
11580   1,  32    |                       fel s alá, aztán megállt az ágy elõtt.~- Hogy én? -
11581   1,  32    |                      ki is gondoltam - felelte az asszony csendesen, ábrándosan,
11582   1,  32    |                      haját ráborítva takarónak az arcára.~- No, mondja meg!~-
11583   1,  32    |                engedelmesen lehajtotta a fejét az érdekes, halovány archoz,
11584   1,  32    |                  BEFEJEZÉS~Hogy mit gondolt ki az asszony, mit súgott, nem
11585   1,  32    |                  Eperjesen, föltûnt neki, hogy az ismerõsök különösen nevetgélnek,
11586   1,  32    |                       hát egyet és kikérdezte. Az megörült, mint a bolond,
11587   1,  32    |                       semmit se tud, s õ lehet az elsõ, aki beadja neki hamisítatlan
11588   1,  32    |                        tombolt, hogy dühöngött az a kemény ember. Mint a megdühödt
11589   1,  32    |                    megdühödt vadállat járta be az üres szobákat otthon és
11590   1,  32    |                       Nem hagytak azok semmit.~Az asszonyt nem emlegette,
11591   1,  32    |                      onnan aztán visszaküldték az üres szekereket, hogy minden
11592   1,  32    |                      van. Csak a gonosz csont, az öreg Hirkó merte megkérdezni: »
11593   1,  32    |                       tiszteltetjük« - felelte az asszony s nevetett.~Egy
11594   1,  32    |                  Szoltsányi fenyegetései: »Jaj az életének, ha valaha elém
11595   1,  32    |                 fölkereste õket Pirkendorfban (az is eljut mindenüvé, mint
11596   1,  32    |                   isten tudja… (udvarolt talán az asszonynak), de bizonyos,
11597   1,  32    |               megenyhült e hír hallatára, mert az uradalmi botos ispánt, Malinák
11598   1,  32    |                     ispánt, Malinák Pált, akit az idén fogadott a gazdasághoz,
11599   1,  32    |                        nem küldött (mert minek az?), és a báró se kívánta.
11600   1,  32    |                     báró se kívánta. No iszen, az lenne még szemtelenség,
11601   1,  32    |                       tegye többé a lábát ebbe az országba, mert nem eszik
11602   1,  32    |                 szándékában bejönni. Szepegett az, szegény, eleget, még ott
11603   1,  32    |              messzeségben is. Hej, ki volt már az innen füstölve alaposan…~
11604   1,  32    |                       csak éppen annyi, mintha az övé lenne, mintha õ örökölte
11605   1,  32    |                       akvirált, terjeszkedett.~Az a dibdáb összeg, amit Malinák
11606   1,  32    |                        itt.~Hanem egyszer csak az is megszûnt. Malinák már
11607   1,  32    |                     haja már olyan fehér, mint az ezüst.«~Ej, ej, hogy szaladtak
11608   1,  32    |                      esztendõk, s hogy elfújta az idõ a régi szenvedélyeket,
11609   1,  32    |                   étvágya? Ehelyett azt érezte az oroszkai kasznár is, hogy
11610   1,  32    |                        birtokot szerzett össze az elszegényedõ dzsentritõl,
11611   1,  32    |                 végezte tanulmányait. Tetszett az öregnek, hogy úgy emlegetik
11612   1,  32    |                     úgy emlegetik a tisztjét: »az oroszkai kasznár tiszttartója«:
11613   1,  32    |                       kopott ruhájában járt be az eperjesi vásárokra, dehát
11614   1,  32    |                   tekintetes öcsémuram, de hát az asszony? az asszony?~Titokzatos
11615   1,  32    |                  öcsémuram, de hát az asszony? az asszony?~Titokzatos arccal
11616   1,  32    |                       ilyenkor:~- No, no. Majd az is másképpen fest egyszer.~
11617   1,  32    |                         És csakugyan. Rosszabb az idõ a vénasszonynál, mert
11618   1,  32    |                     kocsizörgés hallatszott be az udvarról.~Szoltsányi kitekintett.~-
11619   1,  32    |                     eldugni.~Hamar elrejtették az ágytakaró alá, de ok nélkül,
11620   1,  32    |                       találgatva, melyik lehet az õ embere.~- Eredj, Kobolinszky,
11621   1,  32    |                 megbízottja vagyok - folytatta az idegen -, igen fontos ügy
11622   1,  32    |                     messzire.~- Talán sejti is az ügyet.~- Úgy gondolom -
11623   1,  32    |                       saját odúmba.~Dr. Pergen az ujjaival játszott, udvarias
11624   1,  32    |                        akik nemsokára kilépnek az életbe és névre lesz szükségük.
11625   1,  32    |                     olyan simán és egyszerûen, az nem egészen függ tõlünk,
11626   1,  32    |                    tõlünk, ahhoz mindenekelõtt az ön beleegyezése és hozzájárulása
11627   1,  32    |                        már a báró ezt a tervet az izével… az asszonysággal?~-
11628   1,  32    |                        ezt a tervet az izével… az asszonysággal?~- Természetesen
11629   1,  32    |               nagykorúsága napján. Éppen ennek az elõkészítése végett vagyok
11630   1,  32    |                     hozni.~- Hm.~- Teszem azt, az oroszai birtok valamely
11631   1,  32    |                       részét örökösen átengedi az ön beleegyezése fejében.~
11632   1,  32    |              nyájasságával kiáltott föl:~- Oh, az nagy ostobaság volna! Mikor
11633   1,  32    |                       elvenni õt egész bátran.~Az ügyvéd valóságosan fölszisszent
11634   1,  32    |                       fájdalom nélkül húzza ki az odvas fogat.~- Semennyiért.~
11635   1,  32    |                        flegmával:~- Mert nekem az az asszony sohase volt feleségem.~
11636   1,  32    |                     flegmával:~- Mert nekem az az asszony sohase volt feleségem.~
11637   1,  32    |                 asszony sohase volt feleségem.~Az ügyvéd felugrott, minden
11638   1,  32    |                        E pillanatban benyitott az öreg Kobolinszky.~- Asztalon
11639   1,  33    |                       kúria azonban megmaradt, az most sokkal csinosabb, mint
11640   1,  33    |                       hódító Napóleonnál. Amit az emberiség célszerût, szépet
11641   1,  33    |                  villával eszik, Mátyás király az ujjaival cselekedte. A falusi
11642   1,  33    |                    szépen megterített asztalt. Az ezüst kandeláberekben négyszer
11643   1,  33    |                    torzonborz alakok nem ülnek az asztalnál, minden elegáns
11644   1,  33    |               porcelánok, a kristályok. Minden az elõkelõ jólétet leheli.
11645   1,  33    |                       ahol már muszáj neki. Ez az egyetlen takarékossági jel.
11646   1,  33    |                    pusztulás? Ellenkezõleg. Ha az elõdök föltámadván egy percre,
11647   1,  33    |                legszebb csecsebecse hiányoznék az asztalnál.«~Hát igen, valami
11648   1,  33    |                  szokás észrevenni. Hiányoznak az elszegényedett rokonok.~
11649   1,  33    |                      háznál.~Jobban fénylettek az asztalnál azok a fölszedett
11650   1,  33    |                    léhûtõ rokonok, mint mostan az ezüst tálcák, a kristályserlegek
11651   1,  33    |                    pénzért enni-inni valót kap az ember. A szegény rokonok
11652   1,  33    |                     árva lánykát, akik azelõtt az asztal szélén szoktak ülni
11653   1,  33    |                      Tinka, Böske? - kérdeztem az ismerõsöket.~- Hja, azok
11654   1,  33    |                  verembe, ahova a magyar ember az efféle portékát rendesen
11655   1,  33    |                      belöki.~- Miféle verembe, az istenért?~- Ej, hát rásózta
11656   1,  33    |                           Ej, hát rásózta õket az államra, hogy az tartsa
11657   1,  33    |                  rásózta õket az államra, hogy az tartsa el. Az egyik telegrafista,
11658   1,  33    |                    államra, hogy az tartsa el. Az egyik telegrafista, a másik
11659   1,  33    |                 államot sajnálnád - jegyzé meg az, aki fölvilágosított.~Valószínûleg
11660   1,  33    |                gondolta, hogy sajnálatra méltó az állam, mellyel harcban állnak
11661   1,  33    |                  vitetett ki bennünket Kristóf az állomáshoz.~A huszár, aki
11662   1,  33    |                      idézgetett argumentumokat az állam törekvései ellen.
11663   1,  33    |                       Vajon mit véthetett neki az állam, hogy olyan nagyon
11664   1,  33    |                     aki jobbról ült mellettem, az egy püspök volt, aki a legközelebbi
11665   1,  33    |               munkaidõben rendesen bekéri õket az állam; éppen csak hogy velünk
11666   1,  33    |                   pattant föl a püspök -, hogy az állam ennyire becsapja a
11667   1,  33    |                       polgáraikat.~Oh jaj, hát az állam is? A háború kölcsönös.
11668   1,  33    |                        egyre azon gondolkoztam az állomásig, hogy a régi világ
11669   1,  33    |           elszegényedett rokonait és mikor még az állam is maga tartotta el
11670   1,  33    |                  tartotta el a saját lovait.~*~Az elszegényedett rokonoknak
11671   1,  33    |                   adott a karjaiba és fogaiba. Az ezüst hatosokat olyan könnyedén
11672   1,  33    |                        akarta ásni, mint ahogy az ember sokszor elássa az
11673   1,  33    |                        az ember sokszor elássa az értékeit olyan helyre, ahol
11674   1,  33    |                       szerintem, elég ok, mert az a természet ujjmutatása.
11675   1,  33    |                      nem akarta.~Ostoba beszéd az, hogy mindenkit ki kell
11676   1,  33    |                használni valaminek. Hát kell-e az erdõ minden fájából okvetlenül
11677   1,  33    |                         Sõt olyan fa is legyen az erdõben, melynek még ennyi
11678   1,  33    |                        semmi egyéb.~- Jó állás az? - tudakoltam.~- Hogy érted?~-
11679   1,  33    |                         Így értettem még akkor az állásokat.)~- Attól függ,
11680   1,  33    |                 nagyobb famíliából való, tehát az elõkelõbb famíliákkal van
11681   1,  33    |                       megösmerni, mama, melyik az elõkelõbb família?~- A címek
11682   1,  33    |                elõkelõbb família?~- A címek és az életmód után. Azonfelül
11683   1,  33    |                       is sokat tesz.~- Furcsa! Az ember a fülével veszi észre
11684   1,  33    |                    ember a fülével veszi észre az elõkelõséget.~- Sok más
11685   1,  33    |                      királyi konziliárus volt, az anyja is nagy dáma. Majd
11686   1,  33    |                    testvérhúga udvarhölgy volt az anhalti hercegnél.~A kiterjedt
11687   1,  33    |                       miatt. Bár csak azt adná az Isten, hogy megnyernék!~
11688   1,  33    |                     váltig látogatóban voltak. Az egyiktõl ki, a másikhoz
11689   1,  33    |                 környéken. Ki hol ült? Mi volt az elsõ étel, mi a második,
11690   1,  33    |                        lett a »nobel«. Hát még az ülés rendje! Mennyi keserûség
11691   1,  33    |                    ebbõl! Mert nagy dolog volt az illetõre. Ha például Rédekynét
11692   1,  33    |                    ültették elõre, akkor ebben az évben Rédekyné vitte a szót
11693   1,  33    |                  lejjebb került, annak lõttek. Az egész vármegye gúnyosan
11694   1,  33    |                gúnyosan suttogta, hogy ez vagy az a família kezd lemenni.~
11695   1,  33    |                     mint ugyanannyi akta, amit az egykori referendárius bizonyos
11696   1,  33    |                    ilyetén kirándulásaikat, és az otthon maradt házõrzõ szolgáló
11697   1,  33    |                 megfordított sorrendben, ahogy az asztalnál ültek. Aki leghátul
11698   1,  33    |                       ültek. Aki leghátul ült, az kapta az elsõ »vizittát«,
11699   1,  33    |                     Aki leghátul ült, az kapta az elsõ »vizittát«, a leghosszabbat,
11700   1,  33    |                        legnagyobb flastrom, és az ott töltött idõ mennyisége
11701   1,  33    |                     reperáció szinte eltartott az egyik Szent Mihály-naptól
11702   1,  33    |                     gyöngédsége. De hasztalan. Az ütött sebek mégse gyógyultak
11703   1,  33    |              változhatatlan törvény nehezedett az illetõkre, s néha ki-kitört
11704   1,  33    |                      szemrehányás.~- Ej, vigye az ördög az etikettet! - pattant
11705   1,  33    |             szemrehányás.~- Ej, vigye az ördög az etikettet! - pattant föl
11706   1,  33    |                   ülnie és valakinek hátul. Ez az egész. A perpetuum mobilét
11707   1,  33    |                     nem lehet kitalálni.~Hanem az elégedetlenség nõttön-nõtt
11708   1,  33    |                 tanulmányozom a kérdést.~Ebben az ígéretben aztán megnyugodtak
11709   1,  33    |                        négyezer embert, de hát az mégis hal volt és kenyér,
11710   1,  33    |                tanulmányozta a kérdést és arra az eredményre jutott, hogy
11711   1,  33    |                      hogy a káoszba vesznek el az õsei. Itt van, teszem azt,
11712   1,  33    |                    uram, aki azt állítja, hogy az egyik ükapja annak idején
11713   1,  33    |                metódust megalkotni, s elmondta az atyafiságnak aperte:~- Mivel
11714   1,  33    |                  Egyszerûen átviszem a kérdést az oktalan állatokra. Azok
11715   1,  33    |                        ne pedig ti. Ennélfogva az ül ezentúl az én asztalomnál
11716   1,  33    |                       Ennélfogva az ül ezentúl az én asztalomnál Szent Mihály-napkor
11717   1,  33    |                    Fili pedig bevezette ezt és az utána következõket egy hiteles
11718   1,  33    |                     hiteles protokollumba. (Ez az egy munkája maradt fenn.)
11719   1,  33    |                  Mihály-napkor, mikor már ezen az alapon ültek az asztalnál,
11720   1,  33    |                       már ezen az alapon ültek az asztalnál, Vajdáné asszonynéninek
11721   1,  33    |                  Vajdáné asszonynéninek jutott az elsõ hely, ami tekintve,
11722   1,  33    |                        kínos benyomást keltett az atyafiságban.~A konziliárius
11723   1,  33    |                   egyszerre rávetették magukat az atyafiak a tagbaszakadt
11724   1,  33    |                       fog beszélni, elnevezték az egyiket Cicerónak, a másikat
11725   1,  33    |                         ha van benne becsület.~Az ördögbe is - egy párbaj
11726   1,  33    |                        a sertést. Készül tehát az útra, de olyan ürüggyel,
11727   1,  33    |                  idején egyenest Debrecenbe, s az etetéseket kivéve, meg sem
11728   1,  33    |                        a Bikában, vagyis annak az ebédlõjében, de ott aztán
11729   1,  33    |                      de ott aztán úgy állt meg az ajtónál megmerevedve, mint
11730   1,  33    |                         Lengyel Márton, szóval az otthon hagyott nemes atyafiak,
11731   1,  33    |                        Gábor uram) fölvetették az érveket. Uraim, atyafiak,
11732   1,  33    |                   sertés van, abból logikailag az következik, hogy azt csak
11733   1,  33    |                       meg, a többiek legfölebb az árát verhetnék föl. Legokosabb
11734   1,  33    |                      föl. Legokosabb tehát, ha az a pénz, ami elpocsékoltatnék,
11735   1,  33    |                    pénz, ami elpocsékoltatnék, az oktalan ráígéréseknél, megmarad
11736   1,  33    |                        éltek és otthon haltak.~Az öregúr után nem maradt semmi
11737   1,  33    |                       ezt a ragaszkodást. Járt az egyiktõl a másikhoz és sohase
11738   1,  33    |                       ilyet. Õ csak Fili volt, az egész világ Filije; azt
11739   1,  33    |                 kendermagot adott a kanárinak, az ebédnél kihúzta a palackokból
11740   1,  33    |                alkalmas. Még vadászni se járt. Az ördög cipelje a nehéz puskát.~
11741   1,  33    |                    közé. Micsoda szégyen lenne az? Még azt hinné, hogy nem
11742   1,  33    |                     elég kritika:~- Mire veszi az életét ez a boldogtalan
11743   1,  33    |                        milyen jeles ember volt az apja. Hogy nem lát valami
11744   1,  33    |                     hat medvét ölt meg?~- Hja, az csak medve volt, húgomasszony -
11745   1,  33    |                     lehet dobni a házból, mert az nem szorul az emberre; visszavághat,
11746   1,  33    |                     házból, mert az nem szorul az emberre; visszavághat, bosszút
11747   1,  33    |                     gyöngéden bántak a régiek. Az utóbbival azért, mert többje
11748   1,  33    |                   szíve alatt van a gyermeke), az elõbbivel azért, mert kevesebbje
11749   1,  33    |                        helyes menyecske, annak az aranyszöszke haja az igazi
11750   1,  33    |                     annak az aranyszöszke haja az igazi halaló fû, attól lehet
11751   1,  33    |                mindenkinek el kellett mondania az élettörténetét, Filit is
11752   1,  33    |                     külön regénye? - faggatták az asszonyok.~Fili vállat vont; -
11753   1,  33    |                        volt.~- Mire való volna az nekem?~- De csak volt valamikor
11754   1,  33    |                        egy kis tánc volt. Fili az egyik Rédeky-kisasszony
11755   1,  33    |                  csontlegyezõjét tartotta, míg az a táncosával keringett,
11756   1,  33    |                   Filihez:~- Kinek a legyezõje az? (Mintha csak a szépen faragott
11757   1,  33    |                 valakinek.~- Hát nem hallottad az eskümet?~- Hamisan esküdtél,
11758   1,  33    |                 különös érzése támadt belül és az ösztökélte, hajtotta Liszkayné
11759   1,  33    |                      nyugta, míg rá nem talált az ebédlõben, ahol éppen egy
11760   1,  33    |                        piros rózsa nyiladozott az arcán.~- Nem mondtad meg,
11761   1,  33    |                     meg, Mariska, hogy ki volt az.~Liszkayné nevetett. Jaj,
11762   1,  33    |                     ezt akartam tudni, barátja az erénynek.~- Ugyan mondd
11763   1,  33    |                    kinyitotta - nem volt senki az ebédlõben, csak az inas,
11764   1,  33    |                       senki az ebédlõben, csak az inas, aki új gyertyákat
11765   1,  33    |               gyertyákat rakott be a tartókba. Az asszony eltûnt azalatt.~
11766   1,  33    |                     Hát még a Fili is felhúzza az orrát? Lássa meg az ember!~
11767   1,  33    |                   felhúzza az orrát? Lássa meg az ember!~De amint megszólják,
11768   1,  33    |                        ki is mentik. No, semmi az. Egy kis bogara van. Úgy
11769   1,  33    |                       nincs. Hisz csak fogalom az egész. Az egyik ember azt
11770   1,  33    |                    Hisz csak fogalom az egész. Az egyik ember azt mondja: »
11771   1,  33    |                 tehenem van«, Fili elszámlálja az ujjain: »száztizennégy rokonom
11772   1,  33    |                         Tíz vagy tizenöt kúria az otthona, egy-egy német uralkodó
11773   1,  33    |                     német uralkodó herceg csak az ingeit változtathatja annyiszor,
11774   1,  33    |                    Megesett egypárszor. Hiszen az emberek tökéletlen lények
11775   1,  33    |                       Csakhogy arra is megvolt az akkori világban a gyöngéd
11776   1,  33    |                       virágmagokat hozni tõlük az asszonynak.~Fili most már
11777   1,  33    |                       hogy másképp is élhetne. Az évek elsuhantak fölötte,
11778   1,  33    |                       évek elsuhantak fölötte, az ifjúság cserben hagyta (
11779   1,  33    |                    hajak jelentek meg a fején (az elsõ ezüst) és már csak
11780   1,  33    |                        mint egy vén órát, mely az apáiknak is ketyegett. Fili
11781   1,  33    |                    után arra kérte a rokonokat az özvegy: maradjon ott valamelyikük
11782   1,  33    |                       házföldet is széthordják az õ, meg az árvák feje fölött,
11783   1,  33    |                       is széthordják az õ, meg az árvák feje fölött, ha nem
11784   1,  33    |                       a legöregebb atyafiak. - Az úgyis ráér.~Az asszony némán
11785   1,  33    |                     atyafiak. - Az úgyis ráér.~Az asszony némán intett a fejével,
11786   1,  33    |                   némán intett a fejével, hogy az is jó lesz. Fili vörös lett,
11787   1,  33    |                       neki, alig mert beszélni az asszonnyal és olyan furcsa,
11788   1,  33    |                       kívántak.~- Fordítsa föl az asztalt, Fili bácsi.~Fili
11789   1,  33    |                     rohanjatok rá!… Aki kapja, az marja.~A mama haragudott,
11790   1,  33    |               közömbösen, érzéketlenül cipelte az egyik nap nyûgét a másik
11791   1,  33    |                     ahol nem látták. Hát semmi az, majd kiolvad, majd beszédesebb
11792   1,  33    |                      Úgy tetszett neki, mintha az egész világ megváltozott
11793   1,  33    |                      elmúltak hetek, havak, és az asszony szomorúsága nem
11794   1,  33    |                       bekövetkezni. Olyan volt az az asszony, mintha meg volna
11795   1,  33    |                    bekövetkezni. Olyan volt az az asszony, mintha meg volna
11796   1,  33    |                   észre, hogy várja. Ha nem is az egészet (mert az sok volna
11797   1,  33    |                        nem is az egészet (mert az sok volna egy embernek egyszerre),
11798   1,  33    |                   megjött a pünkösdi ünnepekre az odavaló református papnak,
11799   1,  33    |                        egy kicsit szétbeszélte az asszonykát. Nagyon szellemesen
11800   1,  33    |                    mellett kardoskodtak, mások az eladást tanácsolták, de
11801   1,  33    |                       a saját fáradsága díját, az évi jövedelmet ossza fel
11802   1,  33    |                       ossza fel a rokonok közt az örökösödési arány szerint.~
11803   1,  33    |                       Lengyel Fülöpöt ajánlom. Az õ apja taszította be perünket
11804   1,  33    |                       este a szalánci kúriára, az asszony már lepihent, csak
11805   1,  33    |                      Hozta isten, hozta isten!~Az õsz Rédeky Gábor pedig lekapván
11806   1,  33    |                kormányzóját keressük.~- Bizony az nincs itt.~- De bizony itt
11807   1,  33    |                       itt.~- De bizony itt van az - bizonykodék Vajda Pál.~-
11808   1,  33    |                      azon tûnõdik, hol van itt az élc.~Eddig még csak Fili
11809   1,  33    |                    elsápadt és áporodottá lett az ábrázata - amin aztán õk
11810   1,  33    |                     meghaltam, hogy már nem is az az ember vagyok. Hagyjatok
11811   1,  33    |                  meghaltam, hogy már nem is az az ember vagyok. Hagyjatok
11812   1,  33    |                      lehetsz holtig pesztonka, az ebadta!~Fili egész éjjel
11813   1,  33    |                     hánykolódott ágyában, mint az, aki a siralomházban van,
11814   1,  33    |                   siralomházban van, de már ez az utolsó éjszakája. Egyéb
11815   1,  33    |                    reggel felöltözködött, künn az ambituson találta pipázgatva
11816   1,  33    |                    felugrott, sétált fel s alá az ambituson. Egy öreg kuvasz
11817   1,  33    |                        magamat.~Elmosolyodtak, az jutott eszükbe, hogy már
11818   1,  33    |                          Hát elmégysz? - kérdé az asszony közömbösen.~- El -
11819   1,  33    |                gondolatok. Mártogatta a szívét az elméje játékaiba; kétszer
11820   1,  33    |                  zsongítóba… Hátha csak kevély az asszony? Hátha neki kellene
11821   1,  33    |                     kellene elõhozni a múltat, az újfalusi táncestélyt?~Az
11822   1,  33    |                       az újfalusi táncestélyt?~Az ebédnél nem lehetett beszélni,
11823   1,  33    |               társalogtak.~Délután aztán fogta az asszony a kosarat, amiben
11824   1,  33    |                        Fili várt egy órát, míg az imádságát elvégzi, de akkor
11825   1,  33    |                Szétlökte a szárnyas kertajtót, az kísértetiesen csikordult
11826   1,  33    |                  hársak között, a feje zúgott, az ezernyi bogár is zúgott
11827   1,  33    |                   Talán a kertésszel beszélget az asszony?~A lugashoz nem
11828   1,  33    |                       nyílása elé.~Hát ott ült az özvegy és a fiatal mérnök.~
11829   1,  33    |                     hirtelen elkapta a karját, az asszony arca csupa tûz volt,
11830   1,  33    |                      máskor, édes Fili - szólt az özvegy megcsillapodva, nyájasan. -
11831   1,  33    |                      kérlek, valahová elszállt az imént egy rajunk, talán
11832   1,  33    |                       a Boklyót, és nekivágott az erdõknek.~Esteledett már
11833   1,  33    |                     jött. A gyerekek keresték, az anyjuk megnyugtatta:~- Fili
11834   1,  33    |                       a rajt! Hát megbolondult az a Fili? Rõzsét szedõ öregasszonyok,
11835   1,  33    |                  keresõ fiúk látták bandukolni az erdõn, hírt hoztak róla,
11836   1,  33    |              elbeszélik a mi falvainkban, hogy az a szegény Lengyel Fili lehetett,
11837   1,  34    |                     ilyeneket liferálnak onnan az írók), hanem egyszerû csizmadiamester
11838   1,  34    |                    mert bizonyára jól csinálta az emberi lábak külsõ burkolatját
11839   1,  34    |                 egetvívó fantáziája feszegette az agyvelejét. Mikor 1891-ben
11840   1,  34    |                       magát bemutatván, átadta az érdekes ajándékot, a növény-szörnyeteget
11841   1,  34    |                       szertartás folyt, váltig az egymás lábát nézte, titkon
11842   1,  34    |            szemmértéket véve arról.~De persze, az ördög gondolta volna azt
11843   1,  34    |                       utcáin; Mannl-Hein pedig az Apró István cipõiben, mint
11844   1,  34    |                        lett híres Apró István, az nem az õ hibája, az a nemzet
11845   1,  34    |                      híres Apró István, az nem az õ hibája, az a nemzet alacsony
11846   1,  34    |                    István, az nem az õ hibája, az a nemzet alacsony színvonalát
11847   1,  34    |                  cifrázó, a sodró, a kalapács, az ár, meg a csizmadia lelke (
11848   1,  34    |                       által híresült el, pedig az igazán semmi érdem, csak
11849   1,  34    |                véletlenség, hogy kellemetes és az emberi szemeknek látásra
11850   1,  34    |                      olyan, mint Kati? Szebb-e az Apró-leánynál?~De még ennél
11851   1,  34    |               bizonyíték volt szépsége mellett az a körülmény, hogy a város
11852   1,  34    |                        Milyen szerencsétlenség az a nagy szépség rajta, de
11853   1,  34    |                       lifitykét akaszt magára, az mind a legfölségesebb grófi
11854   1,  34    |                    minek? Kinek? Mit használna az, ha a lúd úgy tudna énekelni,
11855   1,  34    |                    neki egy szép virág? Hiszen az õ szeme is látja a szépet,
11856   1,  34    |                         Van valami abban, amit az öregasszonyok összedaráltak;
11857   1,  34    |                  szobrot a brassói templomnak. Az is különös volt, hogy a
11858   1,  34    |                      nagyobb diákjai egész nap az Apró uram boltkirakata elõtt
11859   1,  34    |                       elõtt ácsorogtak, nézvén az ott pompázó csizmákat és
11860   1,  34    |                   cipõi, mint azelõtt, és hogy az új nemzedék jobban tudja
11861   1,  34    |                       mert csipkelõdni kezdtek az ösmerõsök:~- Mikor adja
11862   1,  34    |                        szeresse mutogatni. Más az õ helyében naphosszat az
11863   1,  34    |                       az õ helyében naphosszat az utcán flangérozna. Kati
11864   1,  34    |                 szájának kellemetes.~Máli néni az egyetlen rokona Katicának,
11865   1,  34    |                        egy-két tányér sütemény az almáriumban, meg egy befõttes
11866   1,  34    |                       Kolosyékhoz, mintha csak az éléskamrába osonna egy kis
11867   1,  34    |                         mély vonzalmat tanúsít az anyátlan gyermek iránt,
11868   1,  34    |                        ha marad utánam valami, az mind Katicáé.«~Apró uram
11869   1,  34    |                     Késõn fejlõdik. Nem gondol az még a férjhezmenetelre.~-
11870   1,  34    |                    vágott közbe a csizmadia. - Az asszonyi ész olyan, mint
11871   1,  34    |                    nincs kérõje.~- Majd megjön az.~- De még csak nem is mutatkozik
11872   1,  34    |                       Maga is csak olyan volt. Az uram se volt különb, és
11873   1,  34    |                      ott, ahol van, mint ahogy az én szegény testem is megnyugodott
11874   1,  34    |                      is kerül, majd meglássuk.~Az öreg Apró dörmögött valamit,
11875   1,  34    |                   csirizt és dikicset. A leány az enyém most és azt akarom,
11876   1,  34    |                   menetele után se szégyelljen az enyém lenni.~- Minden az
11877   1,  34    |                       az enyém lenni.~- Minden az Istentõl függ - jegyzé meg
11878   1,  34    |                      néni ájtatos szemekkel.~- Az Istentõl sok függ - fejezte
11879   1,  34    |                   hiába van benne erõs akarat. Az Isten ellenben annyi eszközzel
11880   1,  34    |                     Hát most azt rendelé, hogy az Apró uram mája puffadjon
11881   1,  34    |                    kellett menni, s Katit erre az idõre Máli néni vette magához
11882   1,  34    |                   megösmerkedett Mannl-Heinnak az elsõ legényével, bizonyos
11883   1,  34    |                        Rettenetes egy talentum az.~Apró uram barátságot kötött
11884   1,  34    |                  elbeszélgettek egynehányszor, az a gondolata támadt (mert
11885   1,  34    |                      ketten összefogóznak. No, az nagy dolog lesz. Tele lesz
11886   1,  34    |                      lát, ez a másik ok, ámbár az elsõ okból fakad, aztán
11887   1,  34    |                   inasokkal, el nem mulasztván az elrettentés politikája kedvéért
11888   1,  34    |                       legyinteni. Neki derogál az ilyen, sõt veszélyes, mert
11889   1,  34    |                        hogy legyen társa, mire az parolát csapott.~- Eb, aki
11890   1,  34    |                    egyszer csak kikottyantotta az öreg:~- Van otthon egy leányom
11891   1,  34    |                      fogadnám el.~- Maga látta az én cipõimet, de én nem láttam
11892   1,  34    |                   látjuk, se látjuk, mert csak az arca van künn, márpedig
11893   1,  34    |                        arca van künn, márpedig az asszony a nyakán alól kezdõdik,
11894   1,  34    |                    volnék, újra behoznám, hogy az emberek ruha nélkül járjanak,
11895   1,  34    |                     vala, kellemetlenül érinté az efféle dibdáb beszéd, a
11896   1,  34    |                        és gondold meg, hogy ha az emberek szûz anyameztelenül
11897   1,  34    |           elgondolkoztak, elmerengtek a lét és az emberiség rendeltetésének
11898   1,  34    |                        fognak, amint egyre hûl az anyaföld és finnyásabb az
11899   1,  34    |                      az anyaföld és finnyásabb az emberi láb. A történetünk
11900   1,  34    |                      kérdé:~- Csak talán nem õ az?~- De bizony a Kati lányom
11901   1,  34    |                        De bizony a Kati lányom az.~Kolowotkit elragadta a
11902   1,  34    |                        csattanás.~- Meg van ez az ember bolondulva? Apám,
11903   1,  34    |                    lökdöste vissza a kezeivel; az öreg Apró ellenben csak
11904   1,  34    |                         hallod-e? Amit kaptál, az a tied. Most már hagyd abba,
11905   1,  34    |                      abba, Kolowotki, mert nem az a módja, hidd el.~S ezzel
11906   1,  34    |                     nézett utána. Hogy ringott az a fölséges dereka a csípõin!
11907   1,  34    |                     fölséges dereka a csípõin! Az egyik lenszínû hajfonata
11908   1,  34    |                    tekintetét szinte belevágta az Apró uram arcába.~- Hát
11909   1,  34    |                       lenni s tudni róla, hogy az övé, vágyni rá, de bele
11910   1,  34    |             szerszámokat s tele voltak a cipõk az úgynevezett »vak-vágásokkal«.
11911   1,  34    |                         Minduntalan félrehívta az öreg Aprót vagy a fülkébe
11912   1,  34    |                      Aprót vagy a fülkébe vagy az udvarra s izgatottan tárgyalt
11913   1,  34    |                  könnyek. ~Apró uram megijedt. Az új társ sokat ér. Azóta
11914   1,  34    |                        Azóta nagyon föllendült az üzlet, amióta õ is benne
11915   1,  34    |                    hónapja vagy itt. Nem csoda az ha még nem szeret.~Kolowotki
11916   1,  34    |                     Hiszen nem princesz. De ha az volna is. Inkább megfoghatatlan,
11917   1,  34    |                     hogy nem szeret.~- Megesik az ilyesmi más emberen is -
11918   1,  34    |                     Logikával beszélj, barátja az erénynek, vagy hagyjuk abba!~-
11919   1,  34    |                         Akit én utáltam eddig, az engem is mind utált, ha
11920   1,  34    |                   szeretnie.~- No persze! Majd az csak úgy megy! Elégedj meg
11921   1,  34    |                      És fenyegetõen emelte fel az ökleit, meglóbázva azokat
11922   1,  34    |                        és a poéták. Ne fáraszd az ökleidet ok nélkül. ~- Majd
11923   1,  34    |                        én azt a tanácsot adom. Az idõ, Kolowotki, az idõ a
11924   1,  34    |                       adom. Az idõ, Kolowotki, az idõ a fõ, az idõ segít mindenen.~-
11925   1,  34    |                        Kolowotki, az idõ a fõ, az idõ segít mindenen.~- Ej,
11926   1,  34    |                           Ej, menjen a pokolba az idõvel! - fakadt ki Kolowotki
11927   1,  34    |                   keserûen. - Mit utasít engem az idõhöz? Az idõ nem apja
11928   1,  34    |                        utasít engem az idõhöz? Az idõ nem apja a Katinak,
11929   1,  34    |                        idõ nem apja a Katinak, az idõ nem üzlettársam, még
11930   1,  34    |                        maga a leány apja, maga az üzlettársam, hát maga beszéljen
11931   1,  34    |               mindennap újra és újra.~- Bízzál az idõben - ismételte Apró
11932   1,  34    |                ismételte Apró minduntalan. ~És az idõ csakugyan segített,
11933   1,  34    |                       Nem is szerelem volt már az, hanem delirium, féltékenységgel
11934   1,  34    |                vegyítve.~Egészen elfoglalta ez az érzés. Több szeme lett,
11935   1,  34    |                   egyenletesen berregett, mint az egészséges ember ütere,
11936   1,  34    |                lakhatik e fehér homlok mögött? Az arca olyant mutat, hogy
11937   1,  34    |                   tempót, akárki lépett is be. Az arc hazudhat. A gép nem
11938   1,  34    |                  hazudhat. A gép nem hazudhat.~Az öreg Aprónak feltûnt a leány
11939   1,  34    |                       a karjai megsoványodtak, az arca megnyúlt, fehér, mint
11940   1,  34    |                      légies, mennyei derengett az arca körül, valami glóriaszerû,
11941   1,  34    |                    érzések fogták el koronkint az öreget, panaszkodott fûnek-fának
11942   1,  34    |                     friss levegõn - jegyzé meg az egyik. - Öntözõ kannát kell
11943   1,  34    |            egyenletesen jár, akárki lép is be, az a bizonyos »valaki« csak
11944   1,  34    |                        Micsoda ostoba kacérság az!~Egy délelõtt azonban váratlanul
11945   1,  34    |                       olyan bántó volt, mintha az óraketyegésben támad valami
11946   1,  34    |                     támad valami rendetlenség. Az alvó ember is fölébred,
11947   1,  34    |                    elõtte. Nagy potentát lehet az illetõ. Kati idegesen gyûrte
11948   1,  34    |                    szíve hangosan dobogott.~Ez az! súgta belülrõl egy szózat,
11949   1,  34    |                    kalapácsai utána verték: Ez az! - Ez az!~- Szervusz, Apró! -
11950   1,  34    |                      utána verték: Ez az! - Ez az!~- Szervusz, Apró! - szólt
11951   1,  34    |                        Szervusz, Apró! - szólt az idegen úr kevélyen, fennhéjázón,
11952   1,  34    |                      nagyságos úr hozzád jött. Az idegen úr Kati felé lépdelt,
11953   1,  34    |                        a szõlõmben, ide üzente az imént, hogy délután magácskát
11954   1,  34    |                magácskát is kihozzam. Ha tehát az édesapja megengedi és maga
11955   1,  34    |                 megállnék itt a kocsival.~Kati az apja arcát fürkészte s újra
11956   1,  34    |                        hangon felelt, miközben az arcát elfordította. ~- Igen,
11957   1,  34    |                  gondolat, hogy nem lesz borom az idén, meg az összetiport
11958   1,  34    |                        lesz borom az idén, meg az összetiport termés, könnyeket
11959   1,  34    |                         Apa, apa, ne káromolja az Istent, mert megbünteti;
11960   1,  34    |                        azért semmi bajom, mert az ilyet én aztán mindjárt
11961   1,  34    |                     Hát csizmát varrok neki.~- Az Istennek?~- Persze. Vagyis
11962   1,  34    |                   behívok ilyenkor egy koldust az utcáról és mértéket veszünk
11963   1,  34    |                       a lábáról, ugye, Lõrinc?~Az öreg legény, Lõrinc, bólintott
11964   1,  34    |                      akik nézték. Hm. Ez aztán az úr. Ez tudja a módját.~Kolowotki
11965   1,  34    |              véleményen lehetett, mert mihelyt az ajtó becsukódott a távozó
11966   1,  34    |                      távozó mögött, félrehítta az öreget. - Ki ez a kinyalt
11967   1,  34    |                    uraság, egy idevaló banknak az elnöke, bizonyos Kolosy
11968   1,  34    |                        fejét és szemébe nézett az üzlettársnak, hogy nincs-e
11969   1,  34    |                személyzete évenkint. Kár volna az ilyen kundsaftot megölni.~-
11970   1,  34    |            korcsmárosné. Tessék válaszfani. De az egyiknek meg kell lenni,
11971   1,  34    |                Szerencsére egy sem állott. Sõt az az egy is, aki állt volna,
11972   1,  34    |             Szerencsére egy sem állott. Sõt az az egy is, aki állt volna,
11973   1,  34    |                        túl kell rajta adni. Ez az elsõrendû regula. Ezt tartotta
11974   1,  34    |                        a Gólya-utcában. Tudja, az, aki prémekkel kereskedett.
11975   1,  34    |                         Mert csodálatos plánta az asszonyféle.~Apró uram a
11976   1,  34    |                       a mai hajadon. Aki kéri, az marja. Én azt gondolom,
11977   1,  34    |                    örömében.~- Hiszen éppen ez az én tervem is. Ejnye, sógorasszony,
11978   1,  34    |                      izzadni kezdett.) Olvasom az újságban, hogy egy híres
11979   1,  34    |                  passzióból. Mert nagy élvezet az, tessék elhinni. Csak még
11980   1,  34    |                    elhinni. Csak még nem tudja az emberiség. De majd elterjed.
11981   1,  34    |                   bizalmas tanácskozásnak lett az eredménye, hogy még aznap
11982   1,  34    |                    bölcsességgel világítva meg az elfogadás elõnyeit és a
11983   1,  34    |                        Arcán visszatükrözõdött az ellenszenv, beszédes, szép
11984   1,  34    |                      ki.~- Hát jól van - mondá az apa szomorúan, de határozott
11985   1,  34    |                       lelkedet nem rontom meg, az akaratodra nem verek békót,
11986   1,  34    |                      aminek meg kell történni, az elkerülhetetlen. Holnap
11987   1,  34    |                       Nem teszem, nem tehetem.~Az öreg vonásai egy pillanat
11988   1,  34    |                      tenyerével nagyot csapott az asztalra, hogy tányérok,
11989   1,  34    |                        tegye azt velem!~- Vagy az egyiket, vagy a másikat! -
11990   1,  34    |                        is kap a siralomházban.~Az öreg megenyhült, elfordította
11991   1,  34    |                       megenyhült, elfordította az arcát.~- Jól van, gondolkozz
11992   1,  34    |                    menj holnap se a boltba, se az utcára, mert értsd meg,
11993   1,  34    |                     szerencsétlenség történik. Az a szegény ember, hiszen
11994   1,  34    |                mondhatom.~Ha jól emlékeznek rá az odavaló emberek, (akiktõl
11995   1,  34    |                szolgáló elõadása szerint leült az asztalhoz és levelet írt.
11996   1,  34    |               asztalhoz és levelet írt. Zsuzsi az ebédet fõzte, nem ért rá
11997   1,  34    |                 ellenben, hogy Zsuzsi hallotta az utcaajtó nyikorgását délelõtt,
11998   1,  34    |                      járt, hogy valakit fogjon az utcán, aki egy kis borravalóért
11999   1,  34    |           tejbe-rizskásához, akkor látta Katit az utcai ablaknál féltesttel
12000   1,  34    |                   féltesttel kihajolva, mintha az utcát kémlelné és várna