bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

12001   1,  34    |                     konyhában, megint hallotta az utcaajtót csikorogni, és
12002   1,  34    |                   Lõrinc legénnyel, azt mondja az öregnek:~- Igen szeretnék
12003   1,  34    |                     mielõtt határoznék reggel.~Az öreg megörült, mert tudta,
12004   1,  34    |            csodálatosan mély szomorúság honolt az arcán.~- Jó éjszakát, apám,
12005   1,  34    |                        éji bagoly nekivágódott az ablaknak és behujjantott.
12006   1,  34    |                      végigkopognak a kövezeten az ablak alatt. De az öreg
12007   1,  34    |                   kövezeten az ablak alatt. De az öreg nem hallott egyebet,
12008   1,  34    |                cselekedte, amit a macska, csak az óramutató ment, mendegélt
12009   1,  34    |                     konyhában Zsuzsi mosogatta az edényt, miközben valami
12010   1,  34    |                        Jegenyefán madárfészek,~Az én Palim sokszor részeg;~
12011   1,  34    |                  Részeg pénteken; szombaton~És az egész vasárnapon.~Ezen az
12012   1,  34    |                      az egész vasárnapon.~Ezen az altató nótán szundított
12013   1,  34    |                kívántatnék.) Lõrinc kevesellte az álmát; mivelhogy egy kancsó
12014   1,  34    |                        valahányszor közeledett az asztalhoz ilyen gonosz szándékkal,
12015   1,  34    |                       ilyen gonosz szándékkal, az öreg mindig fölpislantott.
12016   1,  34    |                       éppen utána nyúlt, mikor az öreg váratlanul kinyitotta
12017   1,  34    |                      se jött - felelte Lõrinc.~Az öreg az órára pillantott,
12018   1,  34    |                        felelte Lõrinc.~Az öreg az órára pillantott, bizony
12019   1,  34    |                       órára pillantott, bizony az már tizenegyre járt akkor.
12020   1,  34    |                    dúlt arccal, nekitántorodva az asztalnak.~Ez a csapás megtörte.
12021   1,  34    |                       a csapás megtörte. Éppen az erõs emberek hajlók a végletekre.
12022   1,  34    |                       egy vénasszony. Leborult az asztalra és egyre csak azt
12023   1,  34    |                       a föld alól hozná is ki.~Az öreg Lõrinc csak bámult,
12024   1,  34    |                     egyre bámult, hogy mi lett az õ kemény gazdájából, aki
12025   1,  34    |                       õ, a nagyeszû városatya, az együgyû Lõrinc véleményét).~-
12026   1,  34    |                      Lõrinc szótlanul követte.~Az öreg leakasztotta puskáját
12027   1,  34    |                         azzal elindultak.~Künn az utcán megfogta az öreg a
12028   1,  34    |                         Künn az utcán megfogta az öreg a puskát és az égnek
12029   1,  34    |                   megfogta az öreg a puskát és az égnek célzott.~(No, ez megint
12030   1,  34    |                 utcahosszat nyiladozni kezdtek az ablakok.~Hiszen éppen csak
12031   1,  34    |                       lövés zajától megriadtan az utcára, hogy mi történik.
12032   1,  34    |                      Miért lõtt? Érdekes dolog az ilyen.~- Jó emberek! - kiáltá
12033   1,  34    |                  valaki, aki látta õt ma abban az órában vagy késõbb és engem
12034   1,  34    |                 hárman-négyen is jelentkeztek. Az egyik látta a Csapó-utcán
12035   1,  34    |                    sietve ment, nagyon sietve, az arcát bebabulyázta nagykendõbe,
12036   1,  34    |                      még utána is kiáltott, de az nem felelt, hanem futni
12037   1,  34    |                  Csapó-utcán a Rekettyés felé. Az éj csöndes volt és nyugodt.
12038   1,  34    |                 csillagok szikráztak, nevettek az ég palástján és nézték magukat
12039   1,  34    |                        szinte futott elöl, még az asztmájáról is elfeledkezett.
12040   1,  34    |                       jel - szólt Kapor János, az erõs varga -, hogy legelõbb
12041   1,  34    |                       lenne, ki lehetett venni az anyóka alakját: csúf volt,
12042   1,  34    |                    volt, töpörödött volt, mint az ördög anyja.~Ügyet se vetett
12043   1,  34    |                       mi Katink vastag kendõje az a boszorkányon.~Megütötte
12044   1,  34    |               szíjgyártómester fülét. »Hopsza, az bizony meglehet« s utána
12045   1,  34    |                     meglehet« s utána kiáltott az anyókának:~- Hej, néni,
12046   1,  34    |                    néni, álljon meg egy szóra!~Az öregasszony megfordult és
12047   1,  34    |                      visszakiáltotta:~- Sietõs az utam, nem érek rá.~Azzal
12048   1,  34    |                   Emberéletben járok - felelte az asszony és csak ment.~-
12049   1,  34    |                        volna.~Erre meg is állt az asszony s elkezdõdött a
12050   1,  34    |               esztendõs.~- Kicsoda?~- A Maros. Az ad nekem ételt-italt, néha
12051   1,  34    |                     Orvosért sietek a városba, az uram egy szép fiatal leányt
12052   1,  34    |                     megértették, tovább adták. Az öreg Szamos, az Apróék kutyája,
12053   1,  34    |                  tovább adták. Az öreg Szamos, az Apróék kutyája, mintha megértette
12054   1,  34    |                        a tarlókon: kicsi dolog az most.~Fordult is vissza
12055   1,  34    |                     hollá! Hír van a leányról! Az az asszony hozta, akivel
12056   1,  34    |                         Hír van a leányról! Az az asszony hozta, akivel az
12057   1,  34    |                       az asszony hozta, akivel az imént találkoztunk. ~Mind
12058   1,  34    |                    akkoráig már odacsalogatták az anyókát is.~Az aztán elbeszélte,
12059   1,  34    |                  odacsalogatták az anyókát is.~Az aztán elbeszélte, hogy az
12060   1,  34    |                      Az aztán elbeszélte, hogy az ura künn halászgatott csónakján,
12061   1,  34    |                        éppen ezt, amelyik most az õ nyakán van) a parton hagyva.
12062   1,  34    |                   nyakán van) a parton hagyva. Az öreg csak valami cuppanást
12063   1,  34    |                    füvekbõl, fákból kiáradt.~- Az Úr angyalai bizonnyal számba
12064   1,  34    |                        ingyen varrtunk - vélte az öreg Lõrinc elérzékenyülve.~-
12065   1,  34    |                   Bogyi uram fumigálva. - Hisz az angyalok mezítláb járnak,
12066   1,  34    |                           mert a másik halász, az uram cimborája, hogy a menkõ
12067   1,  34    |                       Mondjátok meg neki, hogy az én édes leányomról van szó.
12068   1,  34    |                     Lõrinc, ülj föl a szekérre az öreg nénike mellé. Igazíts
12069   1,  34    |                 félrebeszélt s meg sem ismerte az atyját. Mindegy. Már ennyi
12070   1,  34    |                      Már ennyi is nagy ajándék az Istentõl. Már ezt se érdemli
12071   1,  34    |                        és kielégítõnek találta az állapotot. Biztatta Aprót,
12072   1,  34    |                    Csak még egyszer megsegítse az Isten - fohászkodott a csizmadia.~
12073   1,  34    |                   malomban. Ápolgatta, ott ült az ágya fejénél, nézegette
12074   1,  34    |                       Estefelé megint megnézte az orvos és megengedte hazavitetni
12075   1,  34    |                   szeretett volna eldicsekedni az egész világnak, s még a
12076   1,  34    |                    délelõtt, Máli nénire bízva az ápolást.~- Kati túl van
12077   1,  34    |                     Megfoghatatlan! - hajtotta az egyre s a kezeit tördelte. -
12078   1,  34    |                      Kolowotki csak egy van. S az elvész magára nézve. ~-
12079   1,  34    |                  jobban szeretem. Ha el akarsz az üzletbõl menni, eredj isten
12080   1,  34    |                    uram föltette nagy tempósan az okulárét, de nem azzal a
12081   1,  34    |                       dolgot külön, mint ahogy az ember külön nyel le minden
12082   1,  34    |                      és még csámcsog is hozzá. Az mindegy, hogy a voltaképpeni
12083   1,  34    |                      hogy a voltaképpeni étel, az ínycsiklandozó, majd csak
12084   1,  34    |                       sorra.~Egy újdonság volt az elsõ, a beteg fõispánról,
12085   1,  34    |                 lábadozik ugyan, de még mindig az ágyát õrzi.~- Ostobaság! -
12086   1,  34    |                csodabogár. Arról szólt ugyanis az újdonság, hogy Szojka József
12087   1,  34    |                   közönség, ha ezt be nem írja az ipse, hogy a káplár elõbb
12088   1,  34    |                        kísérlete.« (Hm, hm. Ez az hát. No, lássuk!) El van
12089   1,  34    |                   lássuk!) El van benne mondva az egész esemény, hogy a gyönyörû
12090   1,  34    |                    Morga András halászgazdának az ezüst koronás érdemkeresztet,
12091   1,  34    |                     van még a sógorné? - kérdé az ajtóban Zsuzsitól.~- Hazament.~-
12092   1,  34    |               Szerencséje. Hogy van a beteg?~- Az apáca van mellette. Alszik.~-
12093   1,  34    |                  Világosan beszélj. Ki alszik? Az apáca?~- Nem. A beteg.~-
12094   1,  34    |                    kivert tölgyfaládának, mely az almárium mellett állt.~Az
12095   1,  34    |                      az almárium mellett állt.~Az öreg legény megbotránkozva
12096   1,  34    |                        akarnál harapni?~- Mert az nem illik egy Apró Istvánhoz.~
12097   1,  34    |                agyabugyálni valamelyiket, vagy az újságírót vagy a Kolosy
12098   1,  34    |                       a Kolosy urat.~- Hazudik az újság, nem lehet másképp -
12099   1,  34    |                 hozományhoz én is hozzájárulok az ide mellékelt csekélységgel.
12100   1,  34    |              betegségét, haloványságát és amit az orvos eltitkol.~- Mit akarsz
12101   1,  34    |                körülnézett, hogy be van-e téve az ajtó és minden ablak, s
12102   1,  34    |                        mindjárt megfúl, de biz az magához tért csakhamar,
12103   1,  34    |             megnyugodott. Aki papírokat keres, az még akar valamit ezen a
12104   1,  34    |               választékot csinált, aztán vette az új köpönyegét, melyet csak
12105   1,  34    |                      börtönbe kerülne miatta.)~Az elõszobában egy titkár ült,
12106   1,  34    |                    elõszobában egy titkár ült, az íróasztalnál. A csizmadia-mester
12107   1,  34    |                         utasítá el a titkár -, az elnök úr ma ingerült és
12108   1,  34    |                        a fõnököt. - Talán maga az apja?~- Én vagyok, de hát
12109   1,  34    |                         hogy nem tudja - mondá az fönnhéjázó orrhangon. -
12110   1,  34    |                nagyhatalmú elnök szentélyében.~Az éppen az ablakon nézett
12111   1,  34    |                   elnök szentélyében.~Az éppen az ablakon nézett ki a színpadi
12112   1,  34    |             kacérkodván), háttal volt fordulva az ajtónak, nem láthatta a
12113   1,  34    |                egyszerûen hátraszólt:~- No, mi az, Arnold?~- Én akarok az
12114   1,  34    |                        az, Arnold?~- Én akarok az úrral beszélni - csattant
12115   1,  34    |                        beszélni - csattant meg az Apró uram éles hangja.~Kolosy
12116   1,  34    |                        hátra, észrevevén, hogy az nem a Rákóczi Arnold hangja.
12117   1,  34    |                         se embertõl (még talán az Istentõl se félt), hanem
12118   1,  34    |                  Istentõl se félt), hanem félt az úgynevezett »jelenetektõl«.
12119   1,  34    |                       Mert ezek tönkretehették az állását. S erre az állásra
12120   1,  34    |              tönkretehették az állását. S erre az állásra szüksége volt. Szeretett
12121   1,  34    |                        minek háborgatja, de ez az egy ember immunis volt ma
12122   1,  34    |                      fojtott hangon, fürkészve az ellenfél vonásait, de csodálkozására
12123   1,  34    |                        mindent tudok. Olvastam az újságot, megtaláltam az
12124   1,  34    |                        az újságot, megtaláltam az ön levelét, melyet a leányomnak
12125   1,  34    |                       észrevenni; hidegen állt az ablaknál, mint egy szobor,
12126   1,  34    |                veszekedés ostoba dolog és csak az epét kavarja föl, hanem
12127   1,  34    |                   igazságot jöttem kérni, hogy az úr reparálja meg a dolgot,
12128   1,  34    |                        lenni több eszemnek, de az vessen rám követ, akit a
12129   1,  34    |                        soha le nem gyõztek. És az ön leánya valóságosan ellenállhatlan.
12130   1,  34    |                 becsületes ember nyúlhat.~- És az?~- Hogy vegye el feleségül.~
12131   1,  34    |                         Hogy is juthat ilyesmi az eszébe? Én a közélet embere
12132   1,  34    |                        reprezentálnom is kell. Az összeköttetéseim, a családi
12133   1,  34    |                  családi nexusaim emeltek ebbe az állásba, mely nélkül nincs
12134   1,  34    |                   kötelez, de a megélhetés is. Az egyik nõvérem egy Luzsénszky
12135   1,  34    |                   bárónál van férjnél, a másik az idevaló fõispánnál. Mit
12136   1,  34    |              megszûnnék minden befolyásom, ami az õ révükön van, s ha ezt
12137   1,  34    |                         ami lehetséges.~- Mert az a másik is lehetséges -
12138   1,  34    |                  maradt sokáig kétségben, mert az öreg széttárta most a »decorum«-
12139   1,  34    |                 irataim, uram. Tessék átnézni. Az én szépapám báró Aprovszki
12140   1,  34    |                      gyereke közül egyik-másik az iparos pályára ment s elhagyták
12141   1,  34    |                     kevesebb. ~- Én mondom ezt az úrnak. - De azt is mondom
12142   1,  34    |                      úrnak. - De azt is mondom az úrnak, hogy az én Kati leányom
12143   1,  34    |                       is mondom az úrnak, hogy az én Kati leányom éppen olyan
12144   1,  34    |                    puszta idõnyerésbõl átnézte az iratokat s ezalatt összeszedve
12145   1,  34    |                         Kolosy összerakosgatva az iratokat, odanyújtá neki.~-
12146   1,  34    |                   pedig ennek a pénzintézetnek az élén bizonyos fokig zsidó
12147   1,  34    |                       a jövõnek. A jelen pedig az, hogy ön, kedvesem, mégis
12148   1,  34    |                      és itt már föltépte gõgje az önuralom szellentyûjének
12149   1,  34    |                 Körülbelül.~- És hogy hát ezen az alapon nem lesz a dologból
12150   1,  34    |                     megindult a csizmadia-báró az ajtó felé olyan nyugalommal,
12151   1,  34    |                      mint egy római szenátor. ~Az elõkelõ urat megszúrta a
12152   1,  34    |                        csizmadia visszafordult az ajtóból, mosolygott, és
12153   1,  34    |                       nem volt elég. Most majd az úr lépik egyet lefelé. És
12154   1,  34    |                    nagy tömegek verõdtek össze az »Apró István és Társa« kirakata
12155   1,  34    |                 csizmáját mutogatnák ott, mely az ütközetbõl való futása közben
12156   1,  34    |                        hivatalnok). Egyszóval, az a sok mindenféle ember,
12157   1,  34    |                      pillanatra odanézni, mert az ember kíváncsi féreg, még
12158   1,  34    |                    füstje is lenne, és oltanák az emberek. Meglehet, hogy
12159   1,  34    |                      akkor részvét mutatkoznék az arcokon, a sajnálkozás moraja
12160   1,  34    |                       a levegõben, holott ezek az emberek mind ingerültek,
12161   1,  34    |                hadonászva távoznak.~Ej, no, mi az ördög az hát? Nem egy olyan
12162   1,  34    |                  távoznak.~Ej, no, mi az ördög az hát? Nem egy olyan akadt,
12163   1,  34    |                       és valahogy el ne múljék az eltalálhatlan látványosság
12164   1,  34    |                     eltalálhatlan látványosság az orra elõl.~Pedig kár volt
12165   1,  34    |                       volt szaladni. Különösen az olyannak, aki nem tõkepénzes.
12166   1,  34    |              tõkepénzes. Aki pedig tõkepénzes, az úgyis olyan úr, akinek a
12167   1,  34    |                 világon. A westminsteri herceg az istállójában tartja berámázva
12168   1,  34    |                  istállójában tartja berámázva az angol bank egy millió font
12169   1,  34    |               forintról szóló könyvecske! Hisz az suvix. Van is azon valami
12170   1,  34    |              könyvecske itt a szenzáció, hanem az a cédula, ami alája van
12171   1,  34    |                    tanácstalanul, megmerevedve az ijedtségtõl és nézik-nézik
12172   1,  34    |                        hallani, amit beszélnek az ajtóban. A kilépõ kundsaft
12173   1,  34    |                       sztoikus komolysággal. - Az Isten is szándékosan annak
12174   1,  34    |                   közelebbit a »Hunniáról,« mi az oka, hogy ennyire megvedlett
12175   1,  34    |                     istenem, kinek higgyen már az ember ebben a szélhámos
12176   1,  34    |                        a könyvecske beszél. Ha az okos Apró értékén alul adja
12177   1,  34    |                        kell lennie - nem érhet az akkor többet egy fityinggel
12178   1,  34    |                    olyan jó könyvecske, mintha az angol banké volna és hogy
12179   1,  34    |                      angol banké volna és hogy az egész csak Kolosy úr kedvéért
12180   1,  34    |                       s látta a csoportosulást az Apró boltja elõtt, de sietõs
12181   1,  34    |                        de sietõs munkája lévén az alsó városban, ott meg sem
12182   1,  34    |                        lépcsõkön a pénztárhoz. Az erõs öklûek hátrataszigálták
12183   1,  34    |                    villámként futotta be a hír az eladó betéti könyvecskérõl,
12184   1,  34    |                     saját külön hírekkel. Mert az emberek mindig emberek.
12185   1,  34    |                    följutni a nagy tolongásban az emeleti helyiségekbe, szembe
12186   1,  34    |                  költve, csodálatos módon csak az az érzése maradt: »Ejnye,
12187   1,  34    |                       csodálatos módon csak az az érzése maradt: »Ejnye, milyen
12188   1,  34    |                        pénzemet.~- Teljesen?~- Az utolsó garasig - felelte.~
12189   1,  34    |                    minket fölültetni.~(Hát már az sem tetszett a közönségnek,
12190   1,  34    |                       Mihály annyit mondott:~- Az bizonyos, hogy nagy zavar
12191   1,  34    |                         Kolosyt kell megnézni, az olyan sápadt, mintha a koporsóból
12192   1,  34    |                        csakugyan páratlan eset az annálékban, hogy egy pénzintézetet
12193   1,  34    |                      csak a rendes vérkeringés az arany borjú organizmusában.~
12194   1,  34    |                   lenni, és egyre nyílt, nyílt az ajtó, és mindig csak kivevõk
12195   1,  34    |                      Arnold ijedten szaladt be az elnökhöz.~- Csodálatos dolog
12196   1,  34    |                  történik - jelenté lihegve. - Az egész világ tolong, hogy
12197   1,  34    |                     Menjen csak, nézze meg, mi az?~Rákóczi kifutott és befutott,
12198   1,  34    |                      izgatott betevõk betörték az ajtót, elnök úr!~De már
12199   1,  34    |                        mint a fal, s rohant ki az ajtón, megnézni, mi történik.
12200   1,  34    |                     hangon.~- Várjanak, kérem, az urak, míg a sor rájok kerül.
12201   1,  34    |                  fontoskodó, rejtélyes arccal.~Az elnök beintette szobájába. ~-
12202   1,  34    |                      Nos? - toppantott lábával az elnök türelmetlenül.~- Az
12203   1,  34    |                      az elnök türelmetlenül.~- Az a zsivány csizmadia, az
12204   1,  34    |                        Az a zsivány csizmadia, az Apró csinálta az egészet.~
12205   1,  34    |                    csizmadia, az Apró csinálta az egészet.~Kolosy elkáromkodta
12206   1,  34    |                   Kolosy elkáromkodta magát:~- Az ördögbe! ezt mindjárt gyaníthattam
12207   1,  34    |                        forinton azonnal eladó.~Az elnök izgatottan rágcsálta
12208   1,  34    |                   ugyan alánk gyújtott! És még az a szép, hogy a könyvecske
12209   1,  34    |                        szép, hogy a könyvecske az én ajándékom. Szeretném
12210   1,  34    |                     pénzük veszélyben forog.~- Az ördögbe is, ez nem jó -
12211   1,  34    |                  ördögbe is, ez nem jó - szólt az elnök, sötéten nézve maga
12212   1,  34    |                  gyakornokkal és váltsák be. - Az az elsõ a sebészetnél is,
12213   1,  34    |               gyakornokkal és váltsák be. - Az az elsõ a sebészetnél is, a
12214   1,  34    |                  magával két tekintélyes tanút az érdekelt közönségbõl, hogy
12215   1,  34    |                       Hitelbanknak Budapestre. Az éjjel odautazom, mert elõre
12216   1,  34    |                        mindig szerette keresni az igazságot, de sohase találta
12217   1,  34    |               pezsgõtõl mégis csak másképp jár az ember esze, mint a csigertõl.
12218   1,  34    |                     arról, hogy bolonddá tette az egész várost. Sõt az okozott
12219   1,  34    |                     tette az egész várost. Sõt az okozott kárért még talán
12220   1,  34    |              törvényszéknél tárgyalt bûnügynek az volt ugyanis röviden a tényálladéka,
12221   1,  34    |                 csizmát vásárolt Apró uramnál; az is eltûnt a kocsikasból.
12222   1,  34    |                      vászonszalagja volt, mint az Apróé. Sõt ugyanaz, mert
12223   1,  34    |                       bocsáthatom esküre, mert az egyiké hamis volna. ~Apró
12224   1,  34    |                 csóválta a fejét, játszadozott az ametiszt gyûrûjével, majd
12225   1,  34    |                    kedvetlenül kiáltott fel: - Az ördög látott két ilyen hazug
12226   1,  34    |                    hogy a bal csizmán jobbról, az orrától kezdõdve a hetedik
12227   1,  34    |                     õkelme, s bár jól túl járt az idõ a déli harangozáson,
12228   1,  34    |                     megütközés nélkül köszönté az ott dangubáló polgártársakat
12229   1,  34    |                   szákról, melyen ült, s kezét az Apró karjára ereszté le.~-
12230   1,  34    |                      Ez váratlan volt. Rákóczi az ajkaiba harapott.~- És kinek
12231   1,  34    |                        el? - kérdé Herenczy.~- Az egyelõre titok.~- Ugyan
12232   1,  34    |                       akkor miért nem veszi ki az úr a kirakatból? - támadt
12233   1,  34    |                      merénylet! - fortyant föl az elõbbi dühösen, és a nyála
12234   1,  34    |                   közel áll hozzám, betakarjam az arcomat kendõvel, mert én
12235   1,  34    |                      arcomat kendõvel, mert én az arcomat nem szeméten szedtem.~
12236   1,  34    |                      idõben bezárták a bankot, az ingerült tömeg meg akarta
12237   1,  34    |                       hogy a Lipótvárosrészben az orrok hosszabbak a szokottnál.
12238   1,  34    |                        a börzén megkopasztotta az egész várost.~Kolosy tárgyalt
12239   1,  34    |                   Pilátushoz, de mindenütt azt az egy feleletet kapta: »nincs
12240   1,  34    |                    nincs kincs«.~Harmadnap ezt az elõre megállapított egy
12241   1,  34    |                  lehelet, de néha rámosolygott az öregre, s ez tündöklõbb
12242   1,  34    |                       Új volt neki, szegénynek az innensõ világ. Minden apróságot
12243   1,  34    |                        most is õ kaparja kívül az ajtót, mert szeretne hozzád
12244   1,  34    |                       el. Csak egy fehér rózsa az ablakban, Zsuzsi tévedésbõl
12245   1,  34    |                        volt többé semmi. Hanem az olyan semmi, akinek az egyik
12246   1,  34    |                   Hanem az olyan semmi, akinek az egyik sógora báró Luzsénszky,
12247   1,  34    |                   Luzsénszky, a másik fõispán, az mindig lehet valami.~Korán
12248   1,  34    |            Felsõmagyarországon.~De nem sokáig. Az ördög nem hagyja el a maga
12249   1,  34    |                      el a maga embereit. Mikor az országgyûlési ciklus négy
12250   1,  34    |                        is, hanem én csak errõl az egy látogatásról beszélek.
12251   1,  34    |                 taracklövések és örömtüzek. Ez az utóbbi ért a legtöbbet,
12252   1,  34    |                   lakosság nagy része kivonult az indóházhoz: ifjak, öregek,
12253   1,  34    |               vakmerõen -, mert rosszul bántál az anyámmal.~- Éljen! Éljen! -
12254   1,  34    |                   kivenni: »Fölséges gyerek!« »Az öreg Apró unokája!« E percben
12255   1,  34    |                  hintajába:~- Elviszlek, kópé, az anyádhoz, tudom, hogy majd
12256   1,  34    |                   város felé.~Kolosy csakugyan az anyjához vitte a gyereket,
12257   1,  34    |                    vitte a gyereket, aki éppen az utcaajtóban állt, és gyönyörûbb
12258   1,  34    |                    megkérte a leánya kezét, de az esetre nézve még csak annyit
12259   1,  35    |                      grófot. Ha máshonnan nem, az én elbeszéléseimbõl. Hol
12260   1,  35    |                    Kozsibrovszkynk. Egy cégnek az ágense, mely ingatlanok,
12261   1,  35    |                      valaki nem volt más, mint az õ egykori öreg dajkája,
12262   1,  35    |                       tátongott - de így is jó az.~A pénzt átvette a nemes
12263   1,  35    |                      bolthoz azonban, minthogy az örökségi formalitások miatt
12264   1,  35    |                         Tárcájában érezvén ezt az égbõl csöppent összeget,
12265   1,  35    |                        Most vigyázz, Kozsi! Ez az utolsó szalmaszál, amit
12266   1,  35    |                    azután lehet hozzá föld is, az nem árt, sõt még használhat
12267   1,  35    |                        zabnak lenni. Ne legyen az ember túlkövetelõ.~Zemplénben
12268   1,  35    |                 oligarchák építették, hogy ott az ellenség rájok ne találjon,
12269   1,  35    |                       vadászkastélyok, azokból az idõkbõl, mikor még dúvadak
12270   1,  35    |                    mikor még dúvadak tanyáztak az erdõben.~Ez a trimóci birtok
12271   1,  35    |                 azelõtt!) Persze tehette, mert az egész dolog voltaképpen
12272   1,  35    |                   egész dolog voltaképpen csak az újságokban vickándozott,
12273   1,  35    |                    lehetett tõle kívánni, hogy az ingyen épületfával még a
12274   1,  35    |                       meg.~Ez a trimóci birtok az áldozatkész méltóságos úr
12275   1,  35    |                  rejtélyesen mosolygott.~- Hát az majd kitudódik.~Megírták
12276   1,  35    |                    kezet fogtak és megitták rá az áldomást, ahogy ez szokásban
12277   1,  35    |                   mindenekelõtt fölszerelem.~- Az erdõt? - csodálkozik ez.~-
12278   1,  35    |                     erdõt? - csodálkozik ez.~- Az erdõt is - felelte bizonytalan
12279   1,  35    |                         Ott helyét se találták az elõkelõ öltözetû úrnak.~-
12280   1,  35    |                         ha mind meglesz. Lehet az öreg, nagy, kicsi, kétágú,
12281   1,  35    |                  kaszinóba, leült nap-nap után az öreg Vágrányi gróf mögé
12282   1,  35    |                        szokott hevességével.~- Az a kérdés, hogy mibe? - felelte
12283   1,  35    |                       tapsifüleseket és ráírni az alföldi uradalmának az igazgatójára,
12284   1,  35    |                  ráírni az alföldi uradalmának az igazgatójára, hogy azok
12285   1,  35    |                    Mihelyst véget ért a tél és az »isten tehenkéi« kezdtek
12286   1,  35    |                        isten tehenkéi« kezdtek az elsõ tavaszi napfénynél
12287   1,  35    |                    mire a szekerek megindultak az erdõség különbözõ részeibe.~-
12288   1,  35    |                       hozzá, hajigáljátok szét az agancsokat.~Azok ránéztek
12289   1,  35    |                      csodálkozva:~- Mitõl lesz az jó, méltóságos uram? - Kozsibrovszky
12290   1,  35    |                    földrészre jutott. Gyönyörû az! Embermagasságnyi zöld szõnyeg
12291   1,  35    |                  földön. Akit ez el nem bájol, az rossz ember. Akit pedig
12292   1,  35    |                     ember. Akit pedig elbájol, az szamár ember. Mert ez a
12293   1,  35    |                      vevõt keresett a birtokra az ottani arisztokrácia körében.
12294   1,  35    |                     föld nincs. Maga a császár az elsõ földbirtokos mintegy
12295   1,  35    |                    egyszer, ha arra jár.~- Hm, az a kérdés, hogy van-e benne
12296   1,  35    |                        kedves báró Knopp, mert az én birtokom nem afféle ráadás
12297   1,  35    |                        nem vadállatok fundusa. Az egy kultivált Európa, egy
12298   1,  35    |                    porosz. - És milyen vad van az erdõben?~- Azt hiszem, mindenféle.~-
12299   1,  35    |                       önnek?~- Ott fogom várni az állomásnál. Ebbe maradunk.~
12300   1,  35    |                       26-án Kozsibrovszky gróf az õ elátkozott kastélyában,
12301   1,  35    |                  Kozsibrovszkynak szokása volt az ágyban reggelizni, forralt
12302   1,  35    |                   félkönyökére dõlve szipákolt az ágyban, miközben kedélyesen
12303   1,  35    |                        élet lesz itt délután. (Az órájára nézett). Ha a klepsidra
12304   1,  35    |                     óránk van. Azután kezdõdik az elõadás. Megjön a szakács
12305   1,  35    |                 szakács Pestrõl a kuktákkal és az élelmiszerekkel a fél tíz-óraival.
12306   1,  35    |                        együtt vannak a hajtók. Az éjjel meg kellett érkezni
12307   1,  35    |           vászonbörtöneiket. Aha, valami zörög az ablak alatt. A fogadott
12308   1,  35    |                  elevenedni, népesedni kezdett az egész udvar. Szekerek jöttek
12309   1,  35    |                      jelentette, hogy ez jött, az jött.~- A kölcsönkért hintók -
12310   1,  35    |                    kérdé Styiriverszky.~- Ezek az udvari cigányaink. Vidd
12311   1,  35    |                 borotválkozott, ki-kitekintett az ablakon, mert minden percben
12312   1,  35    |                színdarab folynék odakünn, ahol az elõre kicirkalmazott jelenések,
12313   1,  35    |                      Ah - szólt megelégedetten az ujjait petyegtetve -, megjött
12314   1,  35    |                     Styiriverszky is odaugrott az ablakhoz. Egy miniszter
12315   1,  35    |                   olyan közönséges dolog, hogy az embert fel ne izgassa.~-
12316   1,  35    |                 Szlamcsik fiskális Homonnáról.~Az volt, a Szlamcsik fiskális;
12317   1,  35    |                     kirázta a nagy szakálláról az út közben ráragadt port,
12318   1,  35    |                    szmrty, mint a halál. Adjon az isten jó munkát!~- No hát
12319   1,  35    |                      vendégért.~- Mikor jön?~- Az egy-óraival.~- Kik jönnek?~-
12320   1,  35    |                    vadászati könyvet is írt.~- Az a jó, barátocskám - ujjongott
12321   1,  35    |                        titkárja milyen idõs?~- Az egy Hanck nevû fiatal rokona,
12322   1,  35    |                     hieroglifekben beszélsz te az évekrõl?~- Hát úgy, hogy
12323   1,  35    |                    megharagudta Ádámra, amiért az almából evett. Látod, én
12324   1,  35    |                        terminus volt kérdéses. Az Úr gondolta, hadd éljenek
12325   1,  35    |                        Addig éri élet valamit. Az ember azonban keveselt eztet,
12326   1,  35    |             elosztogattam teremtmények között. Az ember addig nyöszörögte,
12327   1,  35    |                       koráig nõ, hát mire való az a nagy készülõdés azért
12328   1,  35    |                 adósságcsinálást.) Elhívta hát az Isten az ott közel álló
12329   1,  35    |        adósságcsinálást.) Elhívta hát az Isten az ott közel álló állatokat,
12330   1,  35    |                   aztán odaszólította a rókát, az is átadott az éveibõl tíz
12331   1,  35    |           odaszólította a rókát, az is átadott az éveibõl tíz esztendõt, már
12332   1,  35    |                      esztendõt, már akkor volt az embernek negyven éve. Isten
12333   1,  35    |                        Ádámra: »Elég-e, Ádám?« Az rázta az övé fejit: Nem
12334   1,  35    |                        Elég-e, Ádám?« Az rázta az övé fejit: Nem elég, dehogy
12335   1,  35    |                       elég, dehogy elég. Ekkor az ökörtõl kért kölcsön az
12336   1,  35    |                        az ökörtõl kért kölcsön az Úr tíz esztendõt. Az is
12337   1,  35    |                   kölcsön az Úr tíz esztendõt. Az is adott (hiszen azért ökör). »
12338   1,  35    |                   hiszen azért ökör). »Ezekben az években - mondta az Úr Ádámhoz -
12339   1,  35    |                    Ezekben az években - mondta az Úr Ádámhoz - épp úgy fogod
12340   1,  35    |                  Ádámhoz - épp úgy fogod vonni az igát, mint az ökör. Hát
12341   1,  35    |                      fogod vonni az igát, mint az ökör. Hát kell-e még több?«
12342   1,  35    |                szamártól vett el tíz esztendõt az Úr. Az ember még mindig
12343   1,  35    |                        el tíz esztendõt az Úr. Az ember még mindig többet
12344   1,  35    |               életemben egy szép emlék lesz.~- Az ebédnél te ülsz a jobboldalamon.~-
12345   1,  35    |                         És hány órára rendeled az ebédet?~- Négyre. A vasútról
12346   1,  35    |                   Négyre. A vasútról egyenesen az erdõbe viszem az urakat,
12347   1,  35    |                     egyenesen az erdõbe viszem az urakat, és mielõtt még nagyon
12348   1,  35    |                 kocsira. Kijött, széttekintett az udvaron, ahol a gazdasági
12349   1,  35    |                ürügerincet, halat, kaviárt, és az ördög tudná elszámlálni,
12350   1,  35    |                Jézuskám, mi lesz itt ma?«~Künn az ambituson gyönyörû parasztleányok
12351   1,  35    |                      ingerkedve a férfinéppel.~Az egyik tót legény megemelte
12352   1,  35    |                     viselitek magatokat. Ennyi az egész. Mikor pedig megjövök,
12353   1,  35    |                 szétszéledtek, ki a kertbe, ki az udvarra és úgy tesztek,
12354   1,  35    |                       mulat a magyar ember. Ez az egész, amit tõletek kívánok.
12355   1,  35    |                        szólt a legidõsebbik:~- Az a kérdés, méltóságos uram,
12356   1,  35    |                      délután egy-két óráig. Ha az idegen uraság elmegy, ti
12357   1,  35    |                       hogy csak egy napig tart az elfoglaltság.~- Hát Amerikában -
12358   1,  35    |                szemtelenkedj Amerikával. Aztán az nem is rendes munka!~- Hiszen
12359   1,  35    |                   rendes munka!~- Hiszen éppen az - ellenveté a nép szószólója -,
12360   1,  35    |                        szót se szólnék. De hát az ember nincs az ilyeshez
12361   1,  35    |                 szólnék. De hát az ember nincs az ilyeshez szokva.~- Telhetetlen
12362   1,  35    |                         kérem alásan. Tudja is az? A pálinka beszél belõle.
12363   1,  35    |                     amit ad a méltóságos úr. - Az asszonyok kapnak három koronát,
12364   1,  35    |                ellenkezést szült.~- Hogy lehet az, kérem alásan? Hogy kaphatna
12365   1,  35    |                    kérem alásan? Hogy kaphatna az asszony többet?~- Mert az
12366   1,  35    |                      az asszony többet?~- Mert az asszonyok szebbek! - felelte
12367   1,  35    |                       valami fõúri társasággal az ausztráliai szigetekre kalandozott
12368   1,  35    |                     káprázott, olyan szép volt az asszony.~- Boldog vagyok,
12369   1,  35    |                   meglepett, mikor elémbe jött az indóházba azzal a kijelentéssel,
12370   1,  35    |                       Nyújtson nekem kezet, ez az egész - követelte a bájos
12371   1,  35    |                    nyújtott és meg is csókolta az övét a hármas kesztyûvarrásnál.~-
12372   1,  35    |                    fogad engem - szólott közbe az asszonyka, miközben a pakkjait
12373   1,  35    |                     itt elvesznem éhen-szomjan az út szélén.~Kozsibrovszky
12374   1,  35    |                        nevetett, tetszett neki az asszonyka tréfája.~- Dehogy
12375   1,  35    |                      életemben szerencse és ez az ön lejövetele, de én azt
12376   1,  35    |                    nézett szemrehányóan) és ez az ön hibája.~- No, lássa ez
12377   1,  35    |                        mondva - hagyta helyben az asszony.~- Hiszen majd csak
12378   1,  35    |                    tanácskozott magyarul, mire az hozzálátott a táskák összeszedéséhez;
12379   1,  35    |                       ülésre, melléje ültetvén az öreg bárót, ki teli tüdõvel
12380   1,  35    |                       Hanck úr, kuporodjék ide az elõülésre. Biz ez csak kis
12381   1,  35    |                  másüvé ülök.~A kocsis kifogta az elsõ két lovat és az ostorhegyest
12382   1,  35    |                   kifogta az elsõ két lovat és az ostorhegyest odakapcsolta
12383   1,  35    |                    mondta, már rajta is ült.~- Az isten szerelméért! - kiáltott
12384   1,  35    |                  nevelkedett, fiúcska korában (az apja mint tiszt feküdt a
12385   1,  35    |                    együtt játszott, együtt élt az ottani szittya porontyokkal,
12386   1,  35    |                 mindenféle történeteket mesélt az asszonykának, kié ez vagy
12387   1,  35    |                      egy csata volt, emitt meg az történt; hiszen igaz is,
12388   1,  35    |               potyogott ki belõle.~- Nini! Hát az mi ott? Jaj istenem, de
12389   1,  35    |                        Jaj istenem, de szép!~- Az egy pipacs.~- És szabad
12390   1,  35    |                     elhozta a szép asszonynak.~Az mosolygott rá, megszagolta,
12391   1,  35    |                        hamisságot súgott neki. Az öreg báró megkérdezte:~-
12392   1,  35    |                     Tudja, kitõl tanulta Worth az asszonyi toaletteket?~-
12393   1,  35    |                      megpillantottuk a legényt az országúton és erõvel kényszerítettük
12394   1,  35    |                       utazza be Magyarországot az itt lakó tömérdek elütõ
12395   1,  35    |                       megpödörve, jobban tudja az effélét az öreg isten, aki
12396   1,  35    |                        jobban tudja az effélét az öreg isten, aki a tyúkokat
12397   1,  35    |                       a színek összeválogatva, az én anyjukom irigykedve mondja,
12398   1,  35    |                         kérdeztem meglepetve. »Az ön tyúkjai aranyakat tojtak
12399   1,  35    |                           Becsületemre mondom, az igazat beszélem. Annyira
12400   1,  35    |                       Szent József - sikongott az asszony -, miket csinál
12401   1,  35    |                        el innen mindjárt ezzel az utálatos állattal!~Elõre
12402   1,  35    |                       lovast szerette látni és az ernyõje nyelével odébb piszkált
12403   1,  35    |                         A nagybácsi észrevette az asszonyi ravaszságot és
12404   1,  35    |                    Ninette, hogy téged érdekel az az izé… ez a gróf.~Wraditzné
12405   1,  35    |                 Ninette, hogy téged érdekel az az izé… ez a gróf.~Wraditzné
12406   1,  35    |                       tartozol nekik, Ninette.~Az öregúr szeretett csipkelõdni.~
12407   1,  35    |           Nepomuki-hídnál letért Kozsibrovszky az országútról és intett a
12408   1,  35    |                       balra fordulva, egyenest az erdõnek.~- Ez már az én
12409   1,  35    |                  egyenest az erdõnek.~- Ez már az én erdõm - jelenté Kozsibrovszky,
12410   1,  35    |                        És hol van a kastély?~- Az erdõn túl.~- Hát a szántóföldek?~-
12411   1,  35    |                      Ahogy tetszik. Én azonban az erdõt ajánlom.~- Helyes.
12412   1,  35    |                    erdõt ajánlom.~- Helyes. Mi az a fehér ott a szélén?~-
12413   1,  35    |                        a fehér ott a szélén?~- Az egy kis sátor, némi frissítõket
12414   1,  35    |                frissítõket rendeltem oda, mert az ebéd késõbb lesz.~- No,
12415   1,  35    |                        ebéd késõbb lesz.~- No, az nem fog ártani, ugye, Ninette?~-
12416   1,  35    |                     falatozunk, aztán bejárjuk az erdõt, hoztam az urak számára
12417   1,  35    |                      bejárjuk az erdõt, hoztam az urak számára két puskát
12418   1,  35    |                    élõlény nyüzsgött, mozgott, az erdõbõl elõtörõ patakban
12419   1,  35    |                        kié ez a patak?~- Ez is az enyém - felelte Kozsibrovszky.~
12420   1,  35    |                  akinek tekintete elbolyongott az erdõ csodálatos színein,
12421   1,  35    |                   kékes-zöld borókáktól kezdve az aranylevelû fenyõig.~- Hallod,
12422   1,  35    |                   Ninette halkan. - Mit süt ez az izé, ez a generális úr? (
12423   1,  35    |                 generálisnak kellett képzelnie az ezüst sujtásokkal kiteremtettézett
12424   1,  35    |                      kedves kacaja megcsendült az erdõben.~Behunyta a szemeit
12425   1,  35    |             párizsiakat, akik a patkányt ették az utolsó hadjárat alkalmával.~-
12426   1,  35    |                        kocsival térjen vissza, az erdõnek a nyugati részénél
12427   1,  35    |                 puskákat, uraim, és nézzük meg az erdõt.~- Hova küldte ön
12428   1,  35    |                    vadonban? - aggodalmaskodék az asszonyka.~- Ellenkezõleg,
12429   1,  35    |             Ellenkezõleg, azért küldtem el ezt az egyet, hogy kettõ legyen
12430   1,  35    |                       hogy kettõ legyen belõle az erdõ másik oldalán.~Knopp
12431   1,  35    |                    szedni; kökörcsinek nyíltak az erdõben és kékes tüzû, gyönyörû
12432   1,  35    |                         ni! Õnagysága rálépett az agancsra, s a finom topánkáján
12433   1,  35    |                        topánkáján át megszúrta az agancs.~- Teringette! -
12434   1,  35    |                 lelkesedett a báró, fölemelvén az agancsot. - Ez már valami.
12435   1,  35    |                      is eleget. Figyelmeztetem az urakat, vigyázzanak, hogy
12436   1,  35    |                     titkon a titkárjának, mire az visszaszólt csendesen:~-
12437   1,  35    |                        milyen kincse van ebben az erdõben. Mit gondol ön,
12438   1,  35    |                    Hanck elsütötte a magáét, s az õzbak egyet fordult a saját
12439   1,  35    |                        Bravisszimó. De nem kár az állatért? Szabad-e ilyenkor
12440   1,  35    |                Kozsibrovszky -, a kímélet csak az õzhölgyeket illeti.~E pillanatban
12441   1,  35    |                         Knopp báró célzott, és az egyik kakas lezuhant. Ezt
12442   1,  35    |                      Oroszországban vadásztam, az Orloff barátom birtokain,
12443   1,  35    |                       ez. Éppen azt produkálja az én becses vendégeimnek,
12444   1,  35    |                  bizonyára nem minden itt. Azt az egyet hallom, hogy szarvasbõgések
12445   1,  35    |                       bõven, de mégis akad, ha az ember a nyúlpecsenyét megkívánja.~
12446   1,  35    |                     most a nyulak következnek. Az elsõ puskalövés volt a jel
12447   1,  35    |                  talyigával, melyen eredetileg az ételeket hozták, s fölszedte
12448   1,  35    |                  kezdett elkeseredésében, hogy az folytonosan nehezebb lesz.~
12449   1,  35    |                     folytonosan nehezebb lesz.~Az erdõ alakja olyan volt,
12450   1,  35    |               karimáján jól lehetett járni, de az emelkedése nem igen látszott
12451   1,  35    |                vörössárgás agyagban. Aztán, ha az ember föltekintett a fák
12452   1,  35    |                       Wraditzné. - Nekünk csak az a hitvány Apolináris-unk
12453   1,  35    |                      Knopp báró mohón. - Éppen az a jó. Mit ér nekem egy olyan
12454   1,  35    |                  felelte Kozsibrovszky -, mert az ön húga akkor is a legszellemesebb,
12455   1,  35    |               mindenünnen oly sokaságban, mint az egerek. Megriadva futottak
12456   1,  35    |                    változtatva irányukat.~- Mi az ördög ez? - mormogott Hanck
12457   1,  35    |                      Megbolondultak ezek?~- Ez az erdõ meg van bûvölve - lelkendezett
12458   1,  35    |                        izzadságcseppek folytak az álmélkodástól és a lelkesedéstõl.~-
12459   1,  35    |                 birtokot. - Mégis, mire tartja az árát? - türelmetlenkedett
12460   1,  35    |                szobában; tudja, hogy én vagyok az Olcsó János, velem könnyû
12461   1,  35    |                    beljebb. Vagy menjünk talán az erdõ felsõ részébe, lesz
12462   1,  35    |                     közül; Styiriverszky jött, az uraságok felé száguldott,
12463   1,  35    |                         hogy jön, s úgy kiment az eszembõl, mintha egy rossz
12464   1,  35    |                        ön meg akarja tekinteni az erdõt még bõvebben, amit
12465   1,  35    |                         mondá Knopp habozva.~- Az erdõ szélén, gróf úr, a
12466   1,  35    |                        is - vélte Wraditzné. - Az egyik bükkfa olyan, mint
12467   1,  35    |                odatette a talyigára a kakas és az õzbak mellé.~- Eredj elõre,
12468   1,  35    |                        elõre, Baptiste, mutasd az utat.~Styiriverszky lépésben
12469   1,  35    |                       aláhajolva, ahol kellett az ágak szeszélyes szövevénye
12470   1,  35    |                     szépségû helyeken.~Egyszer az egyik hajolt le, máskor
12471   1,  35    |                     hajolt le, máskor a másik. Az erdõ, mint egy jó nagyapó,
12472   1,  35    |                     Kozsibrovszky fölsegítette az elsõbe Wraditznét a bácsijával
12473   1,  35    |                        igen kedves dolog volt, az effajta surolások rövidítik
12474   1,  35    |                    effajta surolások rövidítik az utat, a térdek pedig egy
12475   1,  35    |                      szedte a vadászzsákmányt, az õzet és az agancsokat.~Kijutván
12476   1,  35    |                    vadászzsákmányt, az õzet és az agancsokat.~Kijutván a dûlõútra,
12477   1,  35    |                     Kozsibrovszky:~- Ezek mind az én földjeim.~A kocsis pedig
12478   1,  35    |                    pedig hajtott sebesen, mint az istennyila.~A földeken munkások
12479   1,  35    |                    énekeltek. Nagyon szép volt az, Wraditzné tapsolt és észre
12480   1,  35    |                      hogy a Kozsibrovszky lába az õ kicsike lábacskájára csúszott
12481   1,  35    |                        nagyon szép volt a dal. Az egész mezõn csupa elevenség,
12482   1,  35    |                    ménesnek látszottak.~- Mind az ön lovai?~- Természetesen.~-
12483   1,  35    |            Kozsibrovszky - hát nem pihen azért az asszony, ha a legyeket elhajtják
12484   1,  35    |                 bácsikám, csak a szél fújta ki az arcomat.~És még jobban megnyomta
12485   1,  35    |                       E pillanatban megkondult az egyik toronyban ünnepélyes
12486   1,  35    |                        is kell csinálni.~- No, az ugyan fölösleges lenne.~-
12487   1,  35    |                      lépett rá.~- Ej, mit tesz az? Kevésbé szép-e azért a
12488   1,  35    |                   megszeppenéssel.~- Hiszen ha az volnék, nem is jönne ki
12489   1,  35    |                        volna.~- Itthon vagyunk az én falusi odumban.~Karját
12490   1,  35    |               Wraditznénak s úgy vezette végig az oszlopos folyosón az ajtóhoz,
12491   1,  35    |                     végig az oszlopos folyosón az ajtóhoz, mely a szalonba
12492   1,  35    |                     maga énfelõlem? - suttogta az asszonyka duzzogva.~- Tudom
12493   1,  35    |                    mámoros vagyok, nem találom az eszemet.~- Hát semmi rosszat
12494   1,  35    |                       jó áron Knopp bárónak és az visszatérne hozzá az asszonyka
12495   1,  35    |                        és az visszatérne hozzá az asszonyka útján, hozván
12496   1,  35    |              Kozsibrovszkynak két esze volt és az egyik mindig disputált a
12497   1,  35    |                       ez a másik ész rámordult az elõbbire. Az asszonyka nagyon
12498   1,  35    |                     ész rámordult az elõbbire. Az asszonyka nagyon szép, kétségkívül
12499   1,  35    |                  Kozsibrovszky szarvasai, hogy az ausztráliai szigeteken életével
12500   1,  35    |                        egy oldalajtón, mintegy az ebédet megsürgetni.) Hiszen