bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

12501   1,  35    |                   aztán ért a földhöz, úgyhogy az szót fogad neki s majdnem
12502   1,  35    |                  konkurrenciát csinálni?~- Öné az elsõség - mondá Szlamcsik
12503   1,  35    |                     még a nyulat is megkívánja az ember, ha nincs. Az pedig
12504   1,  35    |                 megkívánja az ember, ha nincs. Az pedig itt tudtommal nem
12505   1,  35    |                      annyi nyúl van - nevetett az álminiszter -, akkor hát
12506   1,  35    |                       te segítségemre lehetnél az alkunál. Úgy látom, tetszel
12507   1,  35    |                      csináltál. Kezdd meg vele az alkut és csavard le az árt.
12508   1,  35    |                    vele az alkut és csavard le az árt. Hiszen ti asszonyok
12509   1,  35    |                   Hiszen ti asszonyok tudjátok az ilyet. Egyet kacsintasz,
12510   1,  35    |               tizenötezer forint szalad lefelé az alapárból… Csinálj pénzt
12511   1,  35    |                  kacsintanék én, te csacsi, de az nem ér semmit.~- Nekem pedig
12512   1,  35    |                    Nekem ne beszélj!~- Ingyen, az más.~- No hát, szamár vagy.~
12513   1,  35    |                        E pillanatban széttárta az inas a szárnyas ajtót és
12514   1,  35    |                       mit kotyvasztottak össze az enyéim. Éhes már?~- Inkább
12515   1,  35    |                       bútorzatú nappali szobán az ebédlõbe, ahol öt személyre
12516   1,  35    |                        a berliniek.~- Hát ezek az én házi cigányaim.~Érdekes
12517   1,  35    |                   Kassán egy színielõadáson.~- Az ördögbe, de hisz ön úgy
12518   1,  35    |                fülemülék elég szépen énekelnek az erdõben, s az ingyen van.
12519   1,  35    |                        énekelnek az erdõben, s az ingyen van. Holott e zenekar
12520   1,  35    |                     hagynak valamit. Elég szép az õtõlük.~Erre aztán rendre
12521   1,  35    |                         Ezzel kivette zsebébõl az új pántlikával fölékesített
12522   1,  35    |                       Sapristi! - vágott közbe az álmélkodó Knopp báró élénken,
12523   1,  35    |                      így kétes a dolog, csakis az igazságügyminiszter dönthetne
12524   1,  35    |               barátomtól, mert amit én egyszer az õ nevében a nyakába akasztottam,
12525   1,  35    |                 nevében a nyakába akasztottam, az ott marad a nyakán, si fractus
12526   1,  35    |                    illabatur orbis, hogy aztán az új tulajdonosnak is jár-e
12527   1,  35    |            beleszerettem. Sokért nem adnám, ha az enyém lenne.~- Annak igazán
12528   1,  35    |                    mondá Kozsibrovszky.~- Csak az a kérdés, hogy mi az ára.~-
12529   1,  35    |                      Csak az a kérdés, hogy mi az ára.~- Nevetséges - nevetett
12530   1,  35    |                    Kozsibrovszky. - Ha akarja, az öné lesz.~- De a nagybácsi
12531   1,  35    |                    Hiszen két mód is van, hogy az öné legyen.~- Ugyan?~- Az
12532   1,  35    |                      az öné legyen.~- Ugyan?~- Az egyik, ha a nagybácsi megveszi,
12533   1,  35    |                    fogott fel -, ha maga válik az enyémmé, és akkor rögtön
12534   1,  35    |                   mintha Szent Antal tüze égne az arcán.~- Kozsibrovszky,
12535   1,  35    |                          Haragszik? - faggatta az kérlelõleg.~- Hagyjon békét!~-
12536   1,  35    |                  mondtam én? A vevõ kérdezett, az eladó felelt, õszintén,
12537   1,  35    |                      asszony. - Hát így szokás az ilyet megmondani, ilyen
12538   1,  35    |                     veszekesznek - fedezte fel az öreg báró.~- Bocsánat, ha
12539   1,  35    |                         mert hamar megbékülnek az asszonyok.~- Figyelmeztetem,
12540   1,  35    |                      következhetik.~- Akkor én az elsõt azonnal eltörlöm.~
12541   1,  35    |                   birtokot a bácsinak.~- Minek az a három nap?~- Hát az egyik,
12542   1,  35    |                    Minek az a három nap?~- Hát az egyik, hogy gondolkozzam
12543   1,  35    |            Kozsibrovszky szinte ittasan.~Éppen az ebéd végén voltak; a csemegénél
12544   1,  35    |              mindenféle bolond dolgokból telik az ki az elõkelõ emberek közt.~
12545   1,  35    |                   bolond dolgokból telik az ki az elõkelõ emberek közt.~Asztalbontás
12546   1,  35    |                      házigazdát.~- Nos hát, mi az ára a kis birtoknak, kedves
12547   1,  35    |                           Csak mondja mindjárt az utolsó árat. Gavallér emberek
12548   1,  35    |                    szót szól a báró, fölemelem az árát.~- Top! - mondá a báró
12549   1,  35    |                     leltárt készített, mialatt az uraságok az udvarra összehítt
12550   1,  35    |                 készített, mialatt az uraságok az udvarra összehítt cselédek
12551   1,  35    |                    férje nyakába.~Báró Knoppék az esti vonattal elutaztak,
12552   1,  35    |                    céljából), egy palack vizet az erdei csevicés forrásból
12553   1,  35    |                   Tûkön ült. Sóhajtozott, hogy az õsz még milyen messze van.
12554   1,  35    |                        egy festõt küld ki, aki az erdõ szebb helyeit lefesse.
12555   1,  35    |                      Nem jó volna-e bekeríteni az egész erdõt? Mit gondolsz,
12556   1,  35    |                    azon a véleményen van, hogy az erdõt semmi esetre se kell
12557   1,  35    |                      ha a báró úr bekeríttetné az erdõt.~No, ezt kénytelen
12558   1,  35    |                  szegény lehetett.~- Hát igen. Az a bizonyos sablon-alak volt,
12559   1,  35    |                      volt, aki orvosságot vesz az öreg anyjának az öt forinton.~
12560   1,  35    |               orvosságot vesz az öreg anyjának az öt forinton.~Knopp bárónak
12561   1,  35    |                    nagybirtokos Csehországban. Az öreg úr megmutogatta dicsekedve
12562   1,  35    |                       nem kóser föld ez, aztán az agancsokkal hozakodott elõ,
12563   1,  35    |                  homlokcsontját is elvesztette az erdõdben.~- Mit akarsz ezzel
12564   1,  35    |                       megfordult már valamikor az esztergályos kezében, volt
12565   1,  35    |                     megindíták, magától gurult az tovább és tovább, míg apránkint
12566   1,  35    |                    csevicét se hitte el; hátha az is csak úgy oda volt hozatva.~
12567   1,  35    |                        mert két rosszból, hogy az ember túlfizessen valamit
12568   1,  35    |                    okos ember inkább választja az egyik rosszat, mint mind
12569   1,  35    |                       egyszer gombostûn ragadt az öreg lepke. A Wraditzné
12570   1,  35    |                       üresnek látszott nélküle az egész világ, és egy diák
12571   1,  35    |                 türelmetlenségével várta, hogy az három nap múlva hívni fogja.
12572   1,  35    |                    szerelmes vagyok, édes Pál. Az egykori Kozsibrovszky, a
12573   1,  35    |                     nincs többé. Fuit. Ez volt az utolsó stiklim. Ezentúl
12574   1,  35    |                    Kétségbeesetten sürgönyzött az asszonynak Bécsbe, a rokonok
12575   1,  35    |                        hûs szellõt hajtogatott az arcára, röpködtette az aranyszínû
12576   1,  35    |             hajtogatott az arcára, röpködtette az aranyszínû hajszálait.~-
12577   1,  35    |                 Kozsibrovszky némán hajolt meg az idegenek elõtt, ellenben
12578   1,  35    |                  Wraditznétól várva a választ.~Az nem állhatta a tekintetét,
12579   1,  35    |                           felelte.~- Hogy megy az?~- Zálogot kell benne adni.~-
12580   1,  35    |                    vagyok látva. (Megcsörgette az óraláncán fityegõ zsuzsukat.)
12581   1,  35    |                         Jaj, sohasem mászom ki az adósságból.« Már a gyûrûit
12582   1,  35    |                        percnyi kihallgatást?~- Az lehetetlen - felelte. -
12583   1,  35    |                         szeme révetegül meredt az átellenes falon János fõvételét
12584   1,  35    |                        végét kellett szakítani az egzekúciónak (mert azért
12585   1,  35    |              gorombaságot, ahogy ez már szokás az ilyen ártatlan, bohó játékoknál.
12586   1,  35    |                 nevetni, - s aki jót nevetett, az jól mulatott. Jól és olcsón.
12587   1,  35    |                     mire rendre visszakerültek az ékszerei. Egyszer aztán
12588   1,  35    |                        Élénk derültség.)~- Hol az a medve? Hadd jöjjön ide -
12589   1,  35    |                        belõle. Tudta már, hogy az neki szól, szíve hangosan
12590   1,  35    |                  királynõnek - kezdé Wraditzné az õ csengõ, édes hangján -
12591   1,  35    |                   Antonius halásztak horoggal, az udvaroncoknak nem volt szabad,
12592   1,  35    |                    volt szabad, õk csak lesték az uraikat és jósolgatták,
12593   1,  35    |                   uraikat és jósolgatták, hogy az istenek melyiknek kedveznek
12594   1,  35    |                     kedveznek jobban. Nos hát, az istenek csakis Antoniust
12595   1,  35    |                  fogott halakat, míg Kleopátra az ajkait harapdálta bosszúságában.~-
12596   1,  35    |                        átlátott a szitán, mert az asszonynak is van esze azért,
12597   1,  35    |                    töröd magad, szép királyné, az istenek az enyéim« - s ezzel
12598   1,  35    |                      szép királyné, az istenek az enyéim« - s ezzel önérzetesen
12599   1,  35    |                         Ohó! Hát hogy lehetett az?~- Úgy, hogy Antonius elõttevaló
12600   1,  35    |                    nyújtván Wraditznénak, hogy az asztalhoz vezesse.~Az asszonyka
12601   1,  35    |                     hogy az asztalhoz vezesse.~Az asszonyka visszafordult
12602  II,  1     |                   Nagyon becsületes ember volt az öreg Kakuk János, isten
12603  II,  1     |                     templom mellett, amelyiken az a nagy festett címer látható:
12604  II,  1     |                      egy ökörfej és egy tagló.~Az egész falu olyan nagyon
12605  II,  1     |                  Ilyenkor azután úgy nézett ki az öreg János bácsi, mintha
12606  II,  1     |                    volt, hogy csodájára jártak az emberek: hát még mikor tizenhat
12607  II,  1     |                         Fekete haja volt, mint az éjfél, szeme mint a kökény,
12608  II,  1     |                       dolmányában végiglépdelt az utcán, s aki bizonyosan
12609  II,  1     |                  között ezer mérföld feküdött.~Az az ezer mérföld pedig nem
12610  II,  1     |                      ezer mérföld feküdött.~Az az ezer mérföld pedig nem volt
12611  II,  1     |                     még ott állott távolságnak az a harag is, mely Lóczi Márton
12612  II,  1     |                       között létezett, melynek az elejét még a régi időből
12613  II,  1     |                   egymásba akadékoskodtak; hol az egyik, hol a másik kerekedett
12614  II,  1     |                    győztes; pedig egész életük az volt, hogy mindenik azt
12615  II,  1     |                     szó meg is fordult köztük, az mind háború volt egymás
12616  II,  1     |                      pedig nem jutott semminő, az legalább a gyepre ült ki,
12617  II,  1     |                    akkoriban olyan ember ebben az országban, akinek ez a méltóság
12618  II,  1     |                       hanem a választás napján az egész falu egyhangúlag Kakuk
12619  II,  1     |                  tiszteletes uram; a beszédben az is benne volt, hogy a bírói
12620  II,  1     |                        nem fogadhatja el, mert az erõsebb kezekbe való: éppen
12621  II,  1     |                   Hiába hítták kemény embernek az öreg Lóczi Mártont, a szíveknek
12622  II,  1     |                       rád ez a jószág? - kérdé az öreg, erõsen szeme közé
12623  II,  1     |                     szeme közé nézve fiának.~- Az adta, akinek én adtam oda
12624  II,  1     |                   valamit ráadásnak - vallatja az öreg.~- Egy szép leányt.~-
12625  II,  1     |                      Hát te még meg sem mondod az apádnak?~- Nem olyan fán
12626  II,  1     |                     most már õ nézett keményen az öreg szemébe.~És annak szemébõl
12627  II,  1     |                     egész képébõl kikelve - te az én halálos ellenségem leányát
12628  II,  1     |                   leányát jegyezted el; akinek az apja egy kanál lébe befullasztana,
12629  II,  1     |                         alá is út. Nem ismerem az urat. Punktum.~Az öregember
12630  II,  1     |                      ismerem az urat. Punktum.~Az öregember hangja reszketett,
12631  II,  1     |                     ezek nem üres szavak: amit az öreg Lóczi Márton uram kimond,
12632  II,  1     |                      Lóczi Márton uram kimond, az szentírás, azon nem lehet
12633  II,  1     |                      Lóczi Mártonnak a fia, ha az ilyenen gondolkoznék. Õt
12634  II,  1     |                 könyörögni pedig nem fog, mert az úgysem érne semmit: ahol
12635  II,  1     |                   házat hidegen, könnytelenül.~Az öregember ott nézte, mint
12636  II,  1     |                        a fájdalomtól; de azért az arcának nem volt szabad
12637  II,  1     |                       kirohant kétségbeesetten az udvarra, s megragadván az
12638  II,  1     |                      az udvarra, s megragadván az ott bámészkodó kocsist,
12639  II,  1     |                       semmit«.~Harmadnapra már az egész faluban beszélték,
12640  II,  1     |                    Kakuk János uram volt talán az egyedüli, aki örült a hírnek,
12641  II,  1     |                       szerethet Lóczi Péterbe.~Az persze eszeágába sem fordult
12642  II,  1     |                eszeágába sem fordult meg, hogy az bizony már régen szerelmes
12643  II,  1     |                        meg sem illetõdött azon az újságon, hogy Péter katonának
12644  II,  1     |                      koporsó bezártáig is.~Oh, az a nagy akácfa! susogó leveleivel
12645  II,  1     |                       sokat beszélhetne errõl: az hallotta az esküjöket.~De
12646  II,  1     |                 beszélhetne errõl: az hallotta az esküjöket.~De e nagy akácfa
12647  II,  1     |                       könyveiben nincsen nyoma az olyan nyavalyának, aminek
12648  II,  1     |                  susogni, hogy hektikában van.~Az pedig olyan betegség, amibõl
12649  II,  1     |                       csak a sírban gyógyul ki az ember.~János bácsi egészen
12650  II,  1     |                        földrõl rakásra hozatta az orvosokat, s mikor mindezek
12651  II,  1     |                        kevés pénzecskéje volt, az úgy elment orvosra, patikára,
12652  II,  1     |                       egyenkint váltogatta be; az is elfogyott mind, az is
12653  II,  1     |                      be; az is elfogyott mind, az is mind kevés volt.~Beállott
12654  II,  1     |                      egész búcsújáróhely volt, az egész falu úgy tartotta,
12655  II,  1     |                     ütött ki Dalmáciában, amit az újságot nem olvasó magyar
12656  II,  1     |                       mikor ott találja nyomát az - adókönyvecskéjében.~Lóczi
12657  II,  1     |                       el!«~Hosszú lajstroma ez az elesett magyar fiúknak,
12658  II,  1     |                      nagy lajstromban ott volt az elvérzett katonák között
12659  II,  1     |                  között a Lóczi Péter neve is.~Az öregember kezébõl kiesett
12660  II,  1     |                       Ott pedig nem volt egyéb az újságban, mint egy egyszerû
12661  II,  1     |                  dicsõség, hova elrejtezhessék az eleven messzekiáltó panasz, -
12662  II,  1     |                        benne, mind kimarkolta, az utolsó fillérig, összeolvasta
12663  II,  1     |                     szíve... akinek eszébe jut az éhezõ, a didergõ honvéd.~
12664  II,  1     |                 éreztek melléje annyit, hogyha az a sok jó érzelem mind pénzzé
12665  II,  1     |                       uram új papirost vett ki az asztalfiából, azt mondta,
12666  II,  1     |                         azt mondta, hogy ebbõl az adakozásból nem lehet kizárni
12667  II,  1     |                      nem lehet kizárni senkit, az utolsó koldusnak is alkalmat
12668  II,  1     |                     tiszteletes uramtól kezdve az utolsó cigány viskójáig,
12669  II,  1     |               szegénység ugyan nem szégyen, de az szégyen, hogy nem gazdálkodott.~
12670  II,  1     |                dobogott a diadal érzelmétõl és az elfogódástól, midõn életében
12671  II,  1     |                 életében elõször átlépte annak az embernek a küszöbét, akit
12672  II,  1     |                     gyûlöl.~Csendesen kopogott az ajtón, de a »szabad« szó
12673  II,  1     |                 útközben, ott térdelt sápadtan az ágy lábánál.~Az ágyon pedig
12674  II,  1     |                       sápadtan az ágy lábánál.~Az ágyon pedig ott feküdött
12675  II,  1     |                       milyen szép halott volt!~Az öreg János bácsi megüvegesedett
12676  II,  1     |                        annál már drágábbat is.~Az öregember felvillanyozva
12677  II,  1     |                csodálkozva rebegé:~- Kegyelmed az Lóczi Márton uram? Mit akar
12678  II,  1     |                     szegény honvédeknek.~...És az bizonyosan meg is bocsátott
12679  II,  1     |                       aztán megfogta görcsösen az öreg János bácsi reszketõ
12680  II,  1     |                    felvoná ujjára a gyûrût,... az az övé, azt nem szabad tõle
12681  II,  1     |                 felvoná ujjára a gyûrût,... az az övé, azt nem szabad tõle
12682  II,  1     |                      rózsán egy harmatcsepp...~Az a könyû a kemény ember szemeibõl
12683  II,  1     |                  bácsit is: a bánat vitte oda. Az egész falu kikísérte, a
12684  II,  2     |                      Eredeti elbeszélés -~1871~Az öreg Gaillard apó ott lakott
12685  II,  2     |                     láttam kijönni néhányszor, az »angolkeserűtől« kipirosodott
12686  II,  2     |                   fejéhez olyan jól illett oda az örökös víg mosoly, mint
12687  II,  2     |                      téli tájképhez a napfény. Az öltözete is egészen összhangzó
12688  II,  2     |                     briliáns jövedelme: no, de az atyus valóságos francia
12689  II,  2     |                        Gaillard atyusnak, amit az megint úgy hozott helyre,
12690  II,  2     |                       melyet úgy irigyelt tõle az egész világ, és felöltözött
12691  II,  2     |                     azt kiáltá, mellét kitárva az ellenség légióinak: »Mérkõzzünk
12692  II,  2     |                       a világ is ráfogja, hogy az övé, - de a büszke királyi
12693  II,  2     |                      magának új divatot is.~És az nagyon furcsa divat volt.~
12694  II,  2     |                     csatatéren konverzálgattak az ágyúkkal. Ha estély volt,
12695  II,  2     |                      ágyúkkal. Ha estély volt, az azon megjelent néhány ember
12696  II,  2     |                  savanyúbb ábrázatot csinálni. Az volt most a divat. Ha két
12697  II,  2     |                       Ha két ember találkozott az utcán, nem azt kérdezte
12698  II,  2     |                   balszerencse egyenlõvé teszi az embereket. Senki sem lehet
12699  II,  2     |                      szolgája, hanem a reggel, az megvirradott. Jó lesz felkelni.~
12700  II,  2     |                        megváltoztatta és ebben az évben a farsang elõtt tartotta
12701  II,  2     |                        ki van világítva minden az égõ városok lángjaitól;
12702  II,  2     |                     minek készítenék a hölgyek az ezer alakú cotillon-érdemrendeket,
12703  II,  2     |                    rajzolja le a hõsök mellén.~Az öreg Gaillard apó naponként
12704  II,  2     |                      eljárt nézni tanítványait az elysei mezõkre, amint a »
12705  II,  2     |                        ütne öklével a másikra. Az lenne aztán a szép háború!~
12706  II,  2     |                     kávéjokat.~Egy reggel, még az orléans-i gyõzelem elõtt,
12707  II,  2     |                     Párizson kívül mint állnak az ügyek, Gaillard apó? - kérdé
12708  II,  2     |                    Alkalmasint rosszul. Hanem, az ördögbe!... nem olyan sietõs
12709  II,  2     |               ránccirádák alakultak.~- Én csak az igazat mondom, uraim. A
12710  II,  2     |                        a sergeant wast, felkel az asztaltól és azt mondja,
12711  II,  2     |                    húst ennénk? Mert már nekem az a furcsa természetem van,
12712  II,  2     |                     természetem van, hogy csak az étel után ízlik az ital.~-
12713  II,  2     |                        csak az étel után ízlik az ital.~- De gustibus non
12714  II,  2     |                     addig Párizson kívül.~- Ez az élc kitûnõ.~- Az onnan van,
12715  II,  2     |                   kívül.~- Ez az élc kitûnõ.~- Az onnan van, édesem - viszonzá
12716  II,  2     |                       Tuilériák palotáján...~- Az nagyon találó az N. E. betûre -
12717  II,  2     |                palotáján...~- Az nagyon találó az N. E. betûre - kacagott
12718  II,  2     |                       azon sok adósságért, mit az excsászár tõn romlásunkra.~-
12719  II,  2     |                       bosszúsan.~- Azért, mert az a legkisebb hibája.~- Hogyan?
12720  II,  2     |                      ugyan nem lehet elmulatni az Opéra Comique-ban sem, mint
12721  II,  2     |                    Szeretem a Napóleonokat. Ez az egész.~A nemzetõrtiszt kabátját
12722  II,  2     |                    Napoléon d’or-okat szereti. Az igaz, hogy mindenre van
12723  II,  2     |                      Ön egészen komolyan veszi az állapotokat, és az bosszant.
12724  II,  2     |                       veszi az állapotokat, és az bosszant. Várjunk még kissé.~-
12725  II,  2     |                 Várjunk még kissé.~- És aztán?~Az öreg apó felhajtotta poharából
12726  II,  2     |                       ott leszünk egytõl egyig az ágyúk torka elõtt. Az öreg
12727  II,  2     |                    egyig az ágyúk torka elõtt. Az öreg Gaillard is francia,
12728  II,  2     |                      Azután mosolyogva felkelt az öregúr, illedelmesen köszönt
12729  II,  2     |                      Dumont okos asszony, érti az üzletfogásokat. Ahova Gaillard
12730  II,  2     |                       igen sokan járnak utána.~Az öregúr az ajtóban még egyszer
12731  II,  2     |                        járnak utána.~Az öregúr az ajtóban még egyszer megfordult
12732  II,  2     |                 villásreggelire a fél Európát. Az már nemzeti sajátsága a
12733  II,  2     |              hadseregek Metz meg Párizs alatt. Az oroszlán nem tartja még
12734  II,  2     |                        kergetni hazafelé.~Csak az a kár, hogy nem lehet belõle
12735  II,  2     |                     legfeljebb arra való, hogy az öreg Dumas papának legyen
12736  II,  2     |                        Azok pedig nekifeküdtek az utolsó fejezeteknek és kezdtek
12737  II,  2     |                    közeledett a tizenkettõhöz.~Az oroszlánból patakként kezdett
12738  II,  2     |               Strassburg tornyainak égõ üszkét az egész Franciaországba széthordta
12739  II,  2     |                átváltozott kõvé.~Hadd törje be az orrát azon a kövön valaki.~...
12740  II,  2     |                    azért megérti minden ember: az égõ falvak, véres folyamok
12741  II,  2     |                       világosan megmagyarázzák az értelmét.~Itt a »tizenkettedik«
12742  II,  2     |                        mindenkinek; arculütést az árulóknak, bepiszkolt kardot
12743  II,  2     |                   árulóknak, bepiszkolt kardot az elnyomónak, babért a vérzõ
12744  II,  2     |                   vérzõ homloknak.~Én legalább az õ helyében úgy cselekedném.~
12745  II,  2     |                       történelem nem bízza rám az ilyeneket, aminthogy okosan
12746  II,  2     |                         hanem felszedem azokat az apróbb levelû virágokat,
12747  II,  2     |               koszorújába fonni.~Ilyen például az én vidám Gaillard apóm.~
12748  II,  2     |                   hallgatag utcáin, és olvasta az emberek arcán azt a kellemetlen
12749  II,  2     |                        összekuszált ecsetével.~Az öreg táncmester mosolygott
12750  II,  2     |                   jegyezték meg egymás közt:~- Az atyusnak valami baja van
12751  II,  2     |                     jobban csodálkoztak, mikor az öregúr sem a délelõtti,
12752  II,  2     |                     rosszul lett s alkalmasint az ágyat nyomja otthon.~A nemzetõrtiszt,
12753  II,  2     |                     egy rokona mégis van.~- És az?~- A haza.~- Hogy érti ön
12754  II,  2     |                   kapustól kellett tudakoznom, az világosított fel...~- Helyesen.~-
12755  II,  2     |                Helyesen.~- Tudtomra adta, hogy az öreg tegnap minden holmiját
12756  II,  2     |                       annyit mondott, hogy itt az idõ megtenni kötelességét,
12757  II,  2     |                    nincs a haza számára - csak az élete: azt adja oda, ami
12758  II,  2     |                         azt adja oda, ami van.~Az emberek fejöket csóválták,
12759  II,  2     |                    pedig leült szokott helyére az olvasó-asztal mögé, fejét
12760  II,  2     |                     Gaillard apó!... Áldja meg az isten, amerre fordul! Igazi
12761  II,  2     |                    nemsokára viszontlássuk õt. Az nem szép volt tõle, hogy
12762  II,  2     |                        sohasem ösmerték volna. Az emberek hozzá voltak szokva
12763  II,  2     |                       szokva a veszteségekhez. Az egyik kellemetlenség betakarja
12764  II,  2     |                 betakarja a másikat, kivált ha az a másik a nagyobb.~Most
12765  II,  2     |                   válogatni, hogy mit sirasson az ember: a vagyonát-e, amely
12766  II,  2     |                       mankót, mert azért adott az isten két kezet az embernek,
12767  II,  2     |                       adott az isten két kezet az embernek, hogy legyen mibe
12768  II,  2     |                       idõket élünk.~És ezeknek az idõknek örök tanúságaképpen
12769  II,  2     |                        harcoljanak, hogy lássa az elbámult Európa, miszerint
12770  II,  2     |                       nemigen tudja megmondani az ember, mikor reggel felébred,
12771  II,  2     |                      csata elvisz ezer életet: az ezer életért aztán amikor
12772  II,  2     |                      tán ki fogja tudni nyitni az istenasszony összeszorított
12773  II,  2     |                  kitárja, hogy - megölelhesse.~Az õsz vezér ez, akit minden
12774  II,  2     |                   nemes nemzet a magáénak tud, az újkor legnagyobb jelleme,
12775  II,  2     |                        világ legelsõ polgára - az öreg Garibaldi.~Ott hagyta
12776  II,  2     |                 magának, hogy ne legyen beteg, az tudni fog parancsolni a
12777  II,  2     |                       szügyébe.~Elõre!~Nem fáj az öreg Garibaldinak semmije
12778  II,  2     |                    szeretik mindnyájan, mintha az apjok volna; öregebb a többinél,
12779  II,  2     |                         Egyedül a gerilla-harc az, melyben az apróbb emberek
12780  II,  2     |                       gerilla-harc az, melyben az apróbb emberek is hasznát
12781  II,  2     |               rendíthetlen bátorsággal tüzelni az ellenfélre: ebben õ felülmúlhatlan.~
12782  II,  2     |                     vis-à-vis ülõ kisasszonyra az asztal fölött.~Ha pedig
12783  II,  2     |                      azon módon kacagva törnek az ellenségre.~Azért nevezték
12784  II,  2     |                kiéheztetik.~- Nem lehet - mond az öreg -, Párizsnak még eltart
12785  II,  2     |                      még eltart fél esztendeig az orléans-i gyõzelmen rágódni.
12786  II,  2     |                  szíves, kérem, oda nem érteni az asszonyokat.~A bajtársak
12787  II,  2     |                       maga is ellágyult, mikor az õsz férfiú kezét szorítá
12788  II,  2     |                      védelmezni érdemes volna.~Az egész ezred szeme feszült
12789  II,  2     |                      apó!~A parancsnok feltûzé az elismerés jelvényét a sárga
12790  II,  2     |                   tette magát a haza hálájára.~Az öreg apó udvariasan meghajtá
12791  II,  2     |              Teringette!... ma nagy hideg van, az orrom nem képes élvezni
12792  II,  2     |                  holnap megint csatánk lesz...~Az ismerõsök ezalatt odajárultak
12793  II,  2     |                     bántsd a fülem, Tony, mert az régi ereklye: még szegény
12794  II,  2     |                       De csak le hagynád vágni az egyiket még egy másik rendjelért?~-
12795  II,  2     |                         Mindig bolondságon jár az eszed.~Gaillard apó azzal
12796  II,  2     |                        régi bretagne-i dalból:~Az embernek azért van feje,~
12797  II,  2     |                  kedvét a patrontáskájában.~Ez az egy jó barátja nem hagyta
12798  II,  2     |                     legfényesebb lapját képezi az egész szomorú hadjáratnak.~
12799  II,  2     |                    kicsit - míg meggyógyul.~De az agg vezér még egyszer meg
12800  II,  2     |                        még egy szép történetet az a vén acél, amit aztán apródonkint
12801  II,  2     |                           Köszönöm. Fölösleges az aggodalom. Hajrá! A halálfejûek
12802  II,  2     |                 tartják magokat... De még ezek az olaszok is pompás fickók.~
12803  II,  2     |                       a dolgot... Hiszen éppen az ellenkezõ irányban van az
12804  II,  2     |                      az ellenkezõ irányban van az ellenség...~Aztán jóízûen
12805  II,  2     |                  bosszankodással rohant elõre.~Az atyus pedig folytonosan
12806  II,  2     |                   pénzt és hajfürtöt elküldtem az édesanyjának Berlinbe.~Azután
12807  II,  2     |                        percben egy golyó éppen az atyus tõszomszédját, egy
12808  II,  2     |                        gyereket teríté földre.~Az atyus mosolyogva nézett
12809  II,  2     |                     Éljen Franciaország!~- No, az megél, csak mi megéljünk.
12810  II,  2     |                      porosz tiszt borította ki az ezred zászlaját s azzal
12811  II,  2     |                      is, mégis megsiketül néha az ágyúdurrogástól és nem hallja
12812  II,  2     |                        porosz zászló elbukott.~Az öreg apó mosolyogva hunyorgatott
12813  II,  2     |                   tömegek. No, de nem is lehet az másképp. Nevetséges... Franciaországot
12814  II,  2     |               szippantani.~- Quel diable! Azok az emberek nem tréfálnak. Nem
12815  II,  2     |                    ezer ajakról, mely elnémítá az atyus utolsó cinikus humorát.
12816  II,  2     |                      csata meg volt nyerve.~...Az öreg Garibaldi kardja harmadszor
12817  II,  2     |                harmadszor is nagyot suhintott: az öreg Garibaldi most is megmutattatta
12818  II,  2     |                      gyõzelem, olyan nagy lett az öröm is.~Diadallal hordozták
12819  II,  2     |                       ami még eddig nem volt - az elfoglalt porosz zászlót.~
12820  II,  2     |                        Gaillard apó mellett, s az fel is nézett rá még most
12821  II,  2     |                   akarták kötözni sebét, hanem az öreg apó mosolyogva utasítá
12822  II,  2     |                  engedjenek egyet szippantanom az útra. Így ni... Hatalmas
12823  II,  2     |                     franc-tireur.~...Hanem biz az még nem halt meg; sõt ha
12824  II,  2     |                    volna is, visszatérne talán az életre, nehogy udvariatlanságot
12825  II,  3     |                      anyja, mégis legszélesebb az atyafisága: nem hívják meg
12826  II,  3     |                     atyafisága: nem hívják meg az estélyekre, névnapokra,
12827  II,  3     |                  legszívesebben látott vendég. Az arisztokrácia csakúgy szereti,
12828  II,  3     |                       éppúgy, mint Amerikában. Az emberek szeretnek vele foglalkozni,
12829  II,  3     |                     hógomoly.~A gyermek, mikor az elsõ marék havat almányi
12830  II,  3     |                      gondolja meg, hogy, mikor az a labda görgeteggé gyarapszik,
12831  II,  3     |                 kevésbé gondol rá, hogy hát ez az élvezetcikk még sokba kerülhet
12832  II,  3     |                 kerülhet valakinek.~Ki ügyelne az ilyenekre!...~Csak a testet
12833  II,  3     |                       sem görbül bele... aztán az embernek mégis csak elmegy
12834  II,  3     |                     mégis csak elmegy mellette az ideje.~Ki vehetné az ilyet
12835  II,  3     |                  mellette az ideje.~Ki vehetné az ilyet rossz néven?...~És
12836  II,  3     |                        néven?...~És ami szabad az egyiknek, szabad a másiknak
12837  II,  3     |                      pedig mindnyájan tesznek, az általános szabály, ami pedig
12838  II,  3     |                       pedig általános szabály, az nem lehet hiba; tehát a
12839  II,  3     |                      történik, annak a vakeset az oka, és bizonyára semmi
12840  II,  3     |                       ki tehet arról, hogy már az ember úgy van teremtve az
12841  II,  3     |                      az ember úgy van teremtve az istentõl, miszerint szeret
12842  II,  3     |                    fölött, különösen akkor, ha az ember véletlenül hatvanesztendõs
12843  II,  3     |                    pedig már egyszer benne van az elmélkedésben, tovább fûzi
12844  II,  3     |                      vagy igaz, vagy nem igaz. Az igazat kitalálni nem nagy
12845  II,  3     |                     hanem nem csupán azért van az embernek feje, hogy a búbos
12846  II,  3     |                  szeretnie; s vajon ki lehetne az a más ember, ha nem a csinos
12847  II,  3     |                   mindennapos vendég a háznál?~Az ilyen fölfedezés azután
12848  II,  3     |                   arccal beszéli el, miszerint az mégsem jó dolog, hogy az
12849  II,  3     |                       az mégsem jó dolog, hogy az a Kádas Laci minden áldott
12850  II,  3     |                     amúgy magyarán kiadta neki az utat. Bezzeg Baroghi Aladárné
12851  II,  3     |                       végigjárja két hét alatt az egész vármegye úri köreit,
12852  II,  3     |                       valóságos botrány!~- Biz az a - botrány.~- Én gyanítottam
12853  II,  3     |                      Talán még nem is tudja.~- Az ilyesmit a férjek szokták
12854  II,  3     |                       megtudni legkésõbb.~- De az mégis csak borzasztó. Tehát
12855  II,  3     |                     milyen jó lánynak látszott az az én Mari keresztlányom.~-
12856  II,  3     |                  milyen jó lánynak látszott az az én Mari keresztlányom.~-
12857  II,  3     |                 búsuljon, sógorasszony - hátha az egész csak pletyka.~- Dejszen,
12858  II,  3     |                   eszeágában sem volt, hogy ez az õ tulajdon híre, amit a
12859  II,  3     |                        hol rögtön felgyújtotta az egész helyiséget.~Valami
12860  II,  3     |                  mozgalmak szolgáltak tárgyául az értekezletnek, mely egészen
12861  II,  3     |                     egészen úgy ütött ki, mint az ilynemû értekezletek szoktak:
12862  II,  3     |                     eleget ettek, sokat ittak.~Az értekezleten részt vettek
12863  II,  3     |                      férfiú volt mind a kettõ, az egyiket nagyon szerették
12864  II,  3     |                       egyiket nagyon szerették az asszonyok, elõször azért,
12865  II,  3     |                     barázdát sem hagyott volna az apám.~Baroghi Aladár azonban
12866  II,  3     |                       húzni valaha a világ.~...Az említett értekezletbõl Kádas
12867  II,  3     |                        hát olyan jó tréfás fiú az a Laci, nélküle agyon van
12868  II,  3     |                  pajtás! Maradj itt vacsorára. Az igaz, hogy a két öregen
12869  II,  3     |                       Ugyan hova mennél? Rossz az út, aztán mindjárt besötétedik.
12870  II,  3     |                 ejtette ki a »valakinek« szót.~Az emberek szánó mosollyal
12871  II,  3     |                       Már csak nagy szoknyahõs az a Kádas. Fogadni mernék,
12872  II,  3     |                 szabadalmazott gorombáskodója, az öreg Stofi fiskális ajkához
12873  II,  3     |                   talpraesett toasztot mondott az olyan férjekre, akik a többi
12874  II,  3     |                       ez a nevetés, leolvasván az emberek arcáról, hogy az
12875  II,  3     |                       az emberek arcáról, hogy az neki szól.~- Nem szeretem
12876  II,  3     |                        a rébuszokhoz, mert ezt az egyet ugyancsak késõn akarod
12877  II,  3     |                         Pedig nagyon egyszerû. Az egér nem veszi észre a macskát.
12878  II,  3     |                   veszi észre a macskát. Ennyi az egész... - gúnyolódék egy
12879  II,  3     |                       hagyja magát! - sipított az éltes háziasszonyság. -
12880  II,  3     |                      köszönd. Mindennapi dolog az egész. Rajtam is megesett
12881  II,  3     |                           Folytassa!~- Hajszen az ugyan fogja is, míg a körmére
12882  II,  3     |                   Ejnye, ejnye, öcsém, hol jár az eszed, ha még rá nem jöttél
12883  II,  3     |                       vagy különben megfojtom.~Az öreg urambátyám meghökkent
12884  II,  3     |                lassankint, hogy nem azért vala az õ édesapja inszurgens-hadnagy
12885  II,  3     |                    különben rajtad kívül úgyis az egész világ beszéli, hogy
12886  II,  3     |                     hiába haragszol - folytatá az öreg -, jóakaró embered
12887  II,  3     |                     tudsz észrevenni, jóllehet az a gézengúz nem is titkolódzik
12888  II,  3     |                     titkolódzik valami nagyon. Az volt a legmulatságosabb,
12889  II,  3     |                    félreesõ szögletbe; legjobb az ibolyának, ahol észre nem
12890  II,  3     |                    hunyva a szeme; látta, hogy az emberek mozognak körülötte,
12891  II,  3     |                      tudná magát beleképzelni. Az egész mindenség valami zûrzavaros
12892  II,  3     |                   zûrzavaros zsongássá törpül; az ember azt hinné, hogy már
12893  II,  3     |                       erõltetett nyugodtságot: az õ lelke meg volt zsibbadva.~
12894  II,  3     |                   elszaladni? Adhat-e tanácsot az agy, amikor a szenvedély
12895  II,  3     |                     véres nyomást gyakorol rá?~Az ész leteszi a kormány gyeplõjét
12896  II,  3     |               beleszabadítja a nagy zsarnokot, az ösztönt, aki nem gondol
12897  II,  3     |                     mellõl, asztal alá söpörte az elõtte heverõ nagy összeg
12898  II,  3     |                      fél vármegye. Nem érdemes az a hûtlen asszony, hogy valami
12899  II,  3     |                       ajkait s kiragadva magát az ügyvéd karjából, rohant
12900  II,  3     |                     ügyvéd karjából, rohant ki az udvarra.~A kocsisnak parancsolta,
12901  II,  3     |                        senkitõl. Mit neki most az egész világ! még a bundáját
12902  II,  3     |                   kérem alásan«, s aztán letér az országútról és völgyön-hegyen,
12903  II,  3     |                    kell kímélni. Õ nem törõdik az úr dolgával, hanem azt látja,
12904  II,  3     |                dolgával, hanem azt látja, hogy az a mozdulatlan összegörnyedt
12905  II,  3     |                 kocsisának, hogy ne hajtson be az udvarra, hanem fogja ki
12906  II,  3     |                    világított ablak irányában.~Az öreg szolga engedelmeskedett.~-
12907  II,  3     |                     szomorú, megindult hangon.~Az egykori huszár lecsüggesztette
12908  II,  3     |                        aztán keservesen nyomta az egyik szemére a hosszúpántlikás
12909  II,  3     |                     tõle.~- Igaza van kendnek.~Az öreg némán biccentett fejével.~-
12910  II,  3     |                       Ha tehát például kend...~Az öreg Palkó még mélyebben
12911  II,  3     |                        uram, hû embere vagyok, az is leszek holtig, hanem
12912  II,  3     |                       leszek holtig, hanem azt az egyet ne kívánja tõlem.
12913  II,  3     |                   Aladár egy könyût vett észre az öreg fénytelen szemében.~-
12914  II,  3     |                         hadd inkább én menjek.~Az öreg ügyesen mászott fel
12915  II,  3     |                  mászott fel a lajtorján egész az ablakpárkányzatig, míg lent
12916  II,  3     |                        amolyan asszonyhistória az egész, francia lakájnak
12917  II,  3     |                        mögött ül egy úr, annak az úrnak ölében pedig egy gyönyörûséges
12918  II,  3     |                   kinyitott kastély kapuján át az emeletre.~Az emeletre vezetõ
12919  II,  3     |                        kapuján át az emeletre.~Az emeletre vezetõ lépcsõ ki
12920  II,  3     |                      vércseppek jelölék útját.~Az ajtót villámsebességgel
12921  II,  3     |                       Egy fehérruhás hölgy ült az ajtónak háttal fordulva
12922  II,  3     |                       mert víg nevetés halt el az ajkukon, mikor Baroghi ijesztõ
12923  II,  3     |                       saját szobáiba menekült.~Az ebédlõbõl kijutott a folyosóra;
12924  II,  3     |                      fel volt lármázva minden; az álmából felriasztott s a
12925  II,  3     |                       mi baj mi történt?~- Hol az asszony? - kérdé Aladár
12926  II,  3     |                      megállott: azt hitte hogy az ajtó valószínûleg be lesz
12927  II,  3     |               felnyitására.~Gyertyát gyújtott.~Az asztalon ott hevert neje
12928  II,  3     |                        paradicsom volt tegnap, az pokol ma; ami még tegnap
12929  II,  3     |                     még tegnap boldogság volt, az ma átok; aki tegnap király
12930  II,  3     |                        aki tegnap király volt, az ma koldus. Vagy még annál
12931  II,  3     |                 Mennyire meg volt lepve, midõn az ajtó kinyílt. Nem volt tehát
12932  II,  3     |                       boldogan, nyugodtan mint az angyal, éjfekete szemei
12933  II,  3     |                        selyempillák árnyékában az egyik karja pongyolán leeresztve,
12934  II,  3     |                   arcra piros rózsákat rajzolt az álom, mely hogy mély lehetett,
12935  II,  3     |                feleségét mutatta be. Nagy kópé az a Laci!~Baroghi Aladár egész
12936  II,  3     |                   kiáltva:~- Gyilkos! gyilkos!~Az öreg Pál azonnal megismerte,
12937  II,  3     |                       megismerte, hogy ez volt az a gyönyörû szép asszony,
12938  II,  3     |                 magától a szerencsétlent, amit az jóízû kacajjal fogadott,
12939  II,  3     |                     kacajjal fogadott, s leült az ágy szélére elalélt neje
12940  II,  3     |                        mutogatni, mint szoktak az ostorral pattogni, mikor
12941  II,  3     |                       ostorral pattogni, mikor az elsõ lovat akarja az ember
12942  II,  3     |                     mikor az elsõ lovat akarja az ember megvágni, vagy mikor
12943  II,  3     |                csapkodja vissza a kocsirúdhoz.~Az öreg Pál csak nézte, nézte
12944  II,  3     |                      sebes hajtásban. Ahun la. Az eszét hagyta el a nagyságos
12945  II,  3     |                      nagyon egyszerû történet. Az emberek beszéltek róla egy
12946  II,  3     |                    feneke sem esett ki miatta. Az igaz, hogy egy menyasszony
12947  II,  3     |                    néha olyan képeket rajzolni az élet könyvébe, amikben túlságos
12948  II,  3     |                         De hát ki tehet arról? az embernek egy haszontalan
12949  II,  3     |                    lehet.~...Meg kell nyugodni az isten végzésében, õ tudja,
12950  II,  3     |                       tudja, mit cselekszik... az õ bölcsessége kiapadhatatlan:
12951  II,  3     |              bölcsessége kiapadhatatlan: hanem az emberek! - azok rosszak;
12952  II,  3     |                       egymást, pedig hát minek az az örökös marakodás, pletyka?~
12953  II,  3     |                    egymást, pedig hát minek az az örökös marakodás, pletyka?~
12954  II,  3     |                     örökös marakodás, pletyka?~Az ám, gonosz a világ.~Õrá
12955  II,  4     |                 nagyságos mama háborút üzenget az egész nemes csizmadia céhnek,
12956  II,  4     |                       céhnek, hogy bőre varrta az evelasztin cipőjét, pedig
12957  II,  4     |                  valahogy bőre találnák szabni az ábrándokat, legalább nem
12958  II,  4     |                        szemei is olyanok; - no az Etelkáé csak bizonytalan
12959  II,  4     |                         Jaj, de sok még!~Addig az ideig ezer apró körülmény
12960  II,  4     |             felkészülnek, a kocsisnak kiadatik az új, ez alkalomra készült
12961  II,  4     |                      elõbb emberséggel levetni az új dolmányt, mert az méregdrága
12962  II,  4     |                   levetni az új dolmányt, mert az méregdrága jószág.~A kocsis
12963  II,  4     |                         a nagyságos mama pedig az elindult kocsiról még egyszer
12964  II,  4     |                        rosszul megvarrva, vagy az ingváll nem ízletes eléggé.
12965  II,  4     |                     örömmel kiált fel:~- Nyolc az óra. Menjünk! kezdõdik a
12966  II,  4     |                       a sok fiatalember szinte az orrával töri be az ajtót,
12967  II,  4     |                      szinte az orrával töri be az ajtót, csakhogy hamarább
12968  II,  4     |                    lehet õket csodálni!~Hiszen az egy egész paradicsom, hová
12969  II,  4     |                     virág, jókedv és öröm. Még az õs fõispánok arcképei is,
12970  II,  4     |                   arcképei is, mik ott függnek az utónemzedék kegyeletébõl
12971  II,  4     |                       muzsikaszóra hallgatnak.~Az élemedettebb urak kisebb
12972  II,  4     |                     természetesen mohón kapnak az ilyeneken.~...»A szép Milka
12973  II,  4     |                       Hollá! Találjátok ki, mi az újság! Szepi szerelmet vallott
12974  II,  4     |                    ellen.~E pillanatban megint az elõbbi szõke uracs ugrik
12975  II,  4     |                   malheur! (kel malõr!)~- Kell az istennyilának, de nem nekem! -
12976  II,  4     |               elhadarni.~- No, ugyan megjártuk az ismeretlen elegáns úrral.
12977  II,  4     |                       hogy szorongatta a kezét az elõbbi négyesben. De nemcsak
12978  II,  4     |                 tartása. Egy félórával ezelõtt az a hír kezdett terjedni róla,
12979  II,  4     |                hópusztákon. Akkor történt vele az a nevezetes eset, hogy egy
12980  II,  4     |                     ráült a puska csövére...~- Az ám! - erõsíté újólag Zsiga
12981  II,  4     |                     sok mindenféle megtörténik az emberrel!~- Hát amint mondom,
12982  II,  4     |              tanácsolom - szólt Zsiga bácsi. - Az apja is nagyon ingerlékeny
12983  II,  4     |                        a mája:~- Végén csattan az ostor, Zsiga bácsi. Akkor
12984  II,  4     |                     megkérdezte tõle, kicsoda. Az öreg Rideghnének feküdt
12985  II,  4     |                 dörmögte Zsiga bácsi, felkelve az asztaltól s rossz sejtelmei
12986  II,  4     |                         A szõke uracs folytatá az elbeszélést:~- A kis Etelka
12987  II,  4     |                  Pompásan adta szerepét. Midõn az elõkelõ fiatalúr az utóbbi
12988  II,  4     |                      Midõn az elõkelõ fiatalúr az utóbbi négyes után helyére
12989  II,  4     |                      sem ösmeri a bácsit, mire az kénytelenítve lett kirukkolni
12990  II,  4     |                    kacagni, amint csak gyõzte.~Az ördögbe is! Egy gazdag báró,
12991  II,  4     |                     sem.~A kredenc vendégeinek az a része, amelyik a maga
12992  II,  4     |                        bálokból, felkerekedett az asztalok mellõl s mind sietett
12993  II,  4     |                    mint ez a Snapsz Augusztin.~Az egész teremben valami baljóslatú
12994  II,  4     |                       rettenetes újságot, hogy az orosz báró senki más, mint
12995  II,  4     |                       ben sem!~De hogy mert ez az ember idetolakodni? Ki hítta
12996  II,  4     |                      talán Rideghné õnagysága! Az õ Sárikájának udvarol.~Ezt
12997  II,  4     |                 pletykát, hanem... azért adott az isten talentumot az embernek,
12998  II,  4     |                      adott az isten talentumot az embernek, hogy saját fejében
12999  II,  4     |                     Etelka kérdésére kilebbent az udvarló neve.~Pfuj!~Õ, aki
13000  II,  4     |                        soha. Egy borbélylegény az egész világ szeme láttára