bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

13001  II,  4     |                      egész világ szeme láttára az õ Sárikájának udvarol, szeme
13002  II,  4     |                       lesújtó tekintetet vetni az illúziótól megfosztott ifjúra,
13003  II,  4     |                        viseli magát: meg aztán az is kérdés, hogy kimenne-e?
13004  II,  4     |                    hogy alig meri megszólítani az ember.~- No, majd kinézem
13005  II,  4     |                  kezdett, hogy ez igazi úr, ha az öreg kellnert »te«-nek meri
13006  II,  4     |                          mondogatták egymásnak az ifjú urak s már nem néztek
13007  II,  4     |                        félreesõ asztalhoz, hol az ifjú ült, s elfújta a gyertyáját.~
13008  II,  4     |                       Stofi úrnak nem tetszett az, hogy az idegen fel sem
13009  II,  4     |                    úrnak nem tetszett az, hogy az idegen fel sem veszi a dolgot,
13010  II,  4     |                 asztalára s addig fészkelõdött az ökleivel, míg ledöntötte
13011  II,  4     |                       a pezsgõs palackot, hogy az legurult a földre s csörömpölve
13012  II,  4     |                       tört össze ezer darabra.~Az idegen mosolyogva nézett
13013  II,  4     |                   bizony azt hittem, hogy csak az érvágáshoz ért.~- Az a mesterségem,
13014  II,  4     |                      csak az érvágáshoz ért.~- Az a mesterségem, uram.~- Hm!
13015  II,  4     |                       valahogy ne fenje otthon az officinában a nyelvéhez,
13016  II,  4     |                    leszek kénytelen borotválni az embereket, mintha fiskális
13017  II,  4     |                 asztalnál ülõk felé fordult.~- Az urak közül lesz oly jó valaki
13018  II,  4     |                     savanyú arcot vágott ehhez az értelmezéshez, hogy lehetetlen
13019  II,  4     |                   Fenyéri Szepi magyarul, hogy az idegen ne értse.~Stofi úr
13020  II,  4     |                     elõl valami jó gondolatot. Az is ott keres, ahol nincs.~-
13021  II,  4     |                        formális dokumentummal.~Az ifjú szó nélkül hagyta Stofi
13022  II,  4     |              nemesemberkedésnek. Nem járja már az, különösen az olyan embernek,
13023  II,  4     |                        járja már az, különösen az olyan embernek, akinek szinte
13024  II,  4     |                      elfelejtették megszerezni az ármálisát elõdei.~- Már
13025  II,  4     |                        ármálisát elõdei.~- Már az más, ha azt is tudod... -
13026  II,  4     |                      azt is tudod... - morgott az ügyvéd kétségbeesve, hogy
13027  II,  4     |                  ügyvéd kétségbeesve, hogy ezt az egyetlen mentõ cérnaszálat
13028  II,  4     |                 elhatározván, hogy a párviadal az »Ordas« erdõben, reggeli
13029  II,  4     |                      jó gondolat juthat eszébe az embernek, különösen az olyan
13030  II,  4     |                  eszébe az embernek, különösen az olyan embernek, aki nemcsak
13031  II,  4     |                         hiszen úgyis megszökik az a borbély. Meglássa, hogy
13032  II,  4     |                    Meglássa, hogy ott nem lesz az »Ordas«-ban reggel!~- Bár
13033  II,  4     |                       közt, hogy kinek hagyjam az új tajtékpipámat. Mind dohányosak
13034  II,  4     |                 tajtékpipámat. Mind dohányosak az istenadták, de egyiknek
13035  II,  4     |                        dolog ez! - incselkedék az elõbb szóló.~- Hüm! hm!
13036  II,  4     |                         A pezsgõ beszélt abból az emberbõl - tüzelt Fenyéri.~
13037  II,  4     |                     vakarta.~- Dejszen, öcsém, az igaz, hogy már csak tulajdonképpen,
13038  II,  4     |                        mindnyájunk becsületét. Az ön hátrálása mindnyájunk
13039  II,  4     |                     nem jutott eszembe. Igenis az vagyok, édes öcsém, az is
13040  II,  4     |                  Igenis az vagyok, édes öcsém, az is leszek holtig. Egyszer
13041  II,  4     |                   valahogy észre ne vegyék azt az érzékeny könyût, amit e
13042  II,  4     |                        aprólékossággal, mintha az a bolond borbélylegény mind
13043  II,  4     |                  Sárikában folytonosan küzdött az arisztokratikus büszkeség
13044  II,  4     |                      arisztokratikus büszkeség az ébredõ szerelemmel.~»Milyen
13045  II,  4     |                       nyomban eszébe nem jutna az a gondolat: hogy hát ez
13046  II,  4     |                      Szepinek, hogy teljesítse az elõbbi parancsolatot, de
13047  II,  4     |                        parancsolatot, de tudj’ az isten, a fiatalság ma nem
13048  II,  4     |                      találja el.~- Ah! hisz ön az imént azt mondá, hogy borbély.~-
13049  II,  4     |                     azt mondá, hogy borbély.~- Az ördögbe... hiszen most is
13050  II,  4     |                       a rébuszok olyanok, mint az emberek, mihelyt megmagyaráztatnak,
13051  II,  4     |                   lehetett bennök kézzel fogni az õszinteséget.~Sárika zavarodottan
13052  II,  4     |                     szegény.« Azután felnézett az ifjúra szomorú, mélázó tekintettel,
13053  II,  4     |                    azért is arról beszéljen...~Az ifjú odaült mellé, megfogta
13054  II,  4     |                      ridegvári Ridegh Sarolta, az úri körök elkényeztetett
13055  II,  4     |                     elkényeztetett bálványa, s az, aki vele beszél, egy borbélylegény.
13056  II,  4     |                 hajókat, hogy melyiken jön meg az õ édes fia... hoz-e szép
13057  II,  4     |                     tisztább a levegõ, balzsam az illatja, szebbek a virágok,
13058  II,  4     |                  virágok, zöldebb a fû, jobbak az emberek...~A leány úgy elhallgatja,
13059  II,  4     |                      azzal, hogy mit csinálnak az emberek idelenn?...~...Az
13060  II,  4     |                      az emberek idelenn?...~...Az a kis kunyhó a Rajna partján,
13061  II,  4     |                   palota márvány csarnokokkal, az az öregasszony egy szelíd,
13062  II,  4     |                       márvány csarnokokkal, az az öregasszony egy szelíd,
13063  II,  4     |                         jó arcú édesanya képe, az a folyam morgása egy csendes
13064  II,  4     |                      gyullad egyik a másiktól!~Az öreg Rideghné õnagyságát
13065  II,  4     |                    zavarában, ha odapillant. - Az a leány egészen megfeledkezett
13066  II,  4     |               Legokosabb észre sem venni, hogy az ifjú nem tartozik a »társaság«-
13067  II,  4     |                gondolkodni.~Tovább, tovább!~És az ifjú nem fösvény a beszédben,
13068  II,  4     |                 mindenestül. Milyen édes lehet az maga, akinek a szavai is
13069  II,  4     |                     olyanformán néz ki, mintha az öreg Goethe támadt volna
13070  II,  4     |                     támadt volna fel sírjából.~Az öregúr körülnéz az ajtónál,
13071  II,  4     |                   sírjából.~Az öregúr körülnéz az ajtónál, s meglátván Snapsz
13072  II,  4     |                   gyöngéden megérintve vállát.~Az ifjú bosszúsan néz hátra,
13073  II,  4     |                  háborgatni? Azonban meglátván az öreget, szó nélkül ugrik
13074  II,  4     |                  percre szállására kell mennie az átellenben levõ vendéglõbe.~-
13075  II,  4     |                       mely visszaérkeztem után az elsõ leend.~- Számítok önre! -
13076  II,  4     |                 mosolygott, azután karonfogván az öreget, kiment a terembõl.~
13077  II,  4     |                      várta, hogy visszajöjjön. Az egész terem üresnek látszott
13078  II,  4     |                    szemei türelmetlenül voltak az ajtóra szegezve: jöttek-mentek
13079  II,  4     |                      sok báli arcra odaíródott az átvirrasztott éj savanyú
13080  II,  4     |                      nagykendõket, mit azonban az »animót« affektáló fiatalság
13081  II,  4     |                      nagy ásítozva: »de osztán az legyen ám az utolsó...«~
13082  II,  4     |                         de osztán az legyen ám az utolsó...«~A kredencbõl
13083  II,  4     |                        megfogyatkozott szuszt. Az öreg prímáson az imént az
13084  II,  4     |                       szuszt. Az öreg prímáson az imént az a csúfság történt,
13085  II,  4     |                      Az öreg prímáson az imént az a csúfság történt, hogy
13086  II,  4     |                     lovam legelni«, mire aztán az elõtáncos, Fenyéri Józsi
13087  II,  4     |                  rekedtet és vékonyat sikított az édesmama felé:~- Menjünk
13088  II,  4     |                       eljõ.~Istenem, nem lehet az, hogy el ne jöjjön legalább
13089  II,  4     |                szerette volna, hogy bárcsak ez az éjszaka tizenhárom éjjel
13090  II,  4     |                       halál martalékaul. Addig az ideig legalább összeveszíthetne
13091  II,  4     |                     meg.~Irtózatos gondolat is az, kérem, egy fiskálisnak
13092  II,  4     |                        után született benne ez az aranyos gondolat, amit azonban
13093  II,  4     |                       bolondulnom.«~Körülbelül az lett volna belõle, ha tovább
13094  II,  4     |                      Stofi úr elõtt volt sötét az egész világ, azért nem látta
13095  II,  4     |                       küszködik itt egymással?~Az eszeágában sem volt, hogy
13096  II,  4     |        összetalálkozott valakivel: másutt járt az esze.~- Majd azt hittem,
13097  II,  4     |                     azt hittem, hogy nem is ön az, Stofi bácsi. Úgy ki van
13098  II,  4     |                   borbélylegény megszökött?~Ez az egy szó megcsiklandozta
13099  II,  4     |                        egy szó megcsiklandozta az érdemes úr füleit. Visszafordult.~-
13100  II,  4     |                      azon választ kaptam, hogy az idegen úr, még két másik
13101  II,  4     |                     szerepében? Aki nem látta, az nézze meg Stofi urat, és
13102  II,  4     |                           Így bolonddá tartani az embert: láncos... lobogós
13103  II,  4     |                      ma megenni früstökre, aki az egész világot összevissza-szidja
13104  II,  4     |           összevissza-szidja amiatt, hogy neki az egész két hétre elrontották
13105  II,  4     |                       embert, mielõtt legalább az egyik fülét leszelte volna »
13106  II,  4     |                       lelkesítõ csodás zenéje, az ajtónál álló hajdúk egyike
13107  II,  4     |                kárpótlásuk, hogy a zsebök lett az egyensúly fenntartása okáért
13108  II,  4     |                       fenntartása okáért üres.~Az udvariasabb fiatalemberek
13109  II,  4     |                  ellopdosták a csizmadiainasok az éjjel; - megigazítják a
13110  II,  4     |                       valahogy meg ne hûljenek az úton, egypár jelentéktelen
13111  II,  4     |                      lányka fülébe, melyre már az csak azért is elpirul, mert
13112  II,  4     |                    alatt »jó reggelt« kívánnak az éjszakából kifogyott közönségnek,
13113  II,  4     |                      fejében, azután elindítja az ócska csézát - amit mind
13114  II,  4     |                      milyen eredeti ember volt az a Snapsz Augusztin. Valóságos
13115  II,  4     |                  história, melyrõl nem szereti az ember elmondani, hogy »hiányzik«,
13116  II,  4     |               elmondani, hogy »hiányzik«, amit az ügyvéd úr önmagán tapasztalt.~
13117  II,  4     |                 ugyancsak rájárt otthon a rúd: az édes mama váltig mondogatta:~-
13118  II,  4     |                 esténként a csillagokon...~»Ez az én csillagom, az az õ csillagja!
13119  II,  4     |                            Ez az én csillagom, az az õ csillagja! Ugyan összejön-e
13120  II,  4     |                         Ez az én csillagom, az az õ csillagja! Ugyan összejön-e
13121  II,  4     |              elõsorolni, pedig ugyancsak tudta az esztétikát, azaz, hogy csak
13122  II,  4     |                       többé a szép borbélyról, az az egyszeri bál sokszor
13123  II,  4     |                    többé a szép borbélyról, az az egyszeri bál sokszor jutott
13124  II,  4     |                 kezdett, szíve asztalfiókjában az Augusztin úr képe volt legfelül...~
13125  II,  4     |                   Milyen csodálatos dolog volt az egész. Mintha álom lett
13126  II,  4     |                       azért a sok vérért, amit az érdemes borbély-céh drága
13127  II,  4     |              borbély-céh drága pénzért szed ki az emberekbõl.~Örökké sajnálja,
13128  II,  4     |                        paradicsomba...~...Azon az úton ugyan nem, amelyen
13129  II,  4     |                    különben kihíja szál kardra az egész magisztrátust.~És
13130  II,  4     |                    annak Stofi úr kedveskedett az elejével, hogy hadd tudja;
13131  II,  4     |                    vitéz ember lehetett valaha az a Stofi bácsi!«~Ezért sajnálom
13132  II,  4     |                    Pozsonyig.~A hír széthordta az egész országban a kedves
13133  II,  4     |                  amelyik legkevesebbet tud is, az is okosabb ember, mint nálunk
13134  II,  4     |                       nálunk a rác pópa: pedig az is csak valami!~Úgy ösmerik
13135  II,  4     |                       valami!~Úgy ösmerik azok az országunkat, mint a saját
13136  II,  4     |             vidékeinket, a stratégiai pontokat az országban, úgyhogy még a
13137  II,  4     |                      rajta van a mappán.~Tudj’ az isten minek az nekik!~Hát
13138  II,  4     |                   mappán.~Tudj’ az isten minek az nekik!~Hát még a puskájuk?
13139  II,  4     |                     szívesen látnak mindenkit. Az ember úgy érzi magát köztük,
13140  II,  4     |                    Sarolta még most is csinos, az ember alig nézné többnek
13141  II,  4     |                    mindig hajadon. Õnagyságán, az öregasszonyon azonban meglátszik
13142  II,  4     |               öregasszonyon azonban meglátszik az idõ nyoma. Nem is bolondság
13143  II,  4     |                        nyoma. Nem is bolondság az: hatvanhét esztendõt élni.~
13144  II,  4     |                         Aki ebbe bele nem hal, az csakugyan megérdemli már,
13145  II,  4     |                         Bocsánatot kell kérnem az olvasótól, hogy oly hosszúra
13146  II,  4     |                        mind arcába szökkent...~Az ebédnek, bármily nagy volt,
13147  II,  4     |                       áttérni a részletekre:~- Az egész tábort megnéztük,
13148  II,  4     |                       meglepetve kiálta ránk:~»Az ördögbe is, hiszen mi jó
13149  II,  4     |                     komolyabban hallgatni: még az öreg menyasszony is azt
13150  II,  4     |                        Hát még ami következik: az lesz csak furcsa - bizonyítgatá
13151  II,  4     |                       így történt.~Stofi úrral az a malõr történt, hogy a
13152  II,  4     |                         Aztán ugyan mit értett az alatt a »nemsokára« alatt?~-
13153  II,  4     |                      egyszersmind azt is, hogy az elmaradt négyest egyúttal
13154  II,  4     |                     akkor táncolják el, amikor az említett ügyben eljön...~
13155  II,  4     |                         hogy asszony már, neki az mindegy volt, õ csak lánykának
13156  II,  4     |                  elválni tõlünk, végre azonban az éj beálltával elbúcsúzott,
13157  II,  4     |                       Ah ... oh! - álmélkodott az aranymenyegzõ közönsége.~
13158  II,  4     |                  tiszttõl. »Hogyan?« válaszolt az: »hiszen ösmerõsök!... Õfensége
13159  II,  4     |                     incognito Magyarországon?« Az én tisztem rejtélyesen mosolygott,
13160  II,  4     |                    barátságosan megfenyegetett az ujjával:~»Ne legyen ön kíváncsi.
13161  II,  4     |                   elgondolkozott valamin, csak az öreg Zsiga bácsi szürcsölte
13162  II,  4     |                     saját bölcs véleményképpen az egészre, hogy:~- Ejnye!~*~
13163  II,  4     |                       hogy lesz, mint lesz?... Az olyan történet pedig nem
13164  II,  4     |                       Már ‘iszen öcsém... akár az ördögéi leszünk is, nem
13165  II,  4     |                       nem bánom, hanem már azt az egyet mégsem szeretném megélni
13166  II,  4     |                     belénk ártsa magát... mert az nagy kalafaktor.~
13167  II,  5     |                                          MIKOR AZ ÚJ KASTÉLY FÜSTBEMENT~1871~
13168  II,  5     |                        kedves urambátyám ebben az átkozott csöndességben?
13169  II,  5     |                  brachium, nincsen semmi, csak az ostoba némaság. Jobbra maga
13170  II,  5     |                        szép pej csikaját, amit az Attila gyerek alá nevelt.
13171  II,  5     |                   kelepelése hallatszik át. Ez az a híres malom, melyhez,
13172  II,  5     |                       a természettel birkózni; az nagy úr, hadd legyen neki
13173  II,  5     |                       pusztíthatja a bakatort. Az Attila gyerek nem gondol
13174  II,  5     |                      jó, hogy meg nem érte ezt az állapotot, kedves urambátyám!~
13175  II,  5     |                  állapotot, kedves urambátyám!~Az öreg szõlõt, mit olyan gonddal,
13176  II,  5     |                  teljes életében, csúffá tette az idén valami hitvány jégesõ.
13177  II,  5     |          pipaszurkálóvá devalválódott, s nincs az a »penicilus« a világon,
13178  II,  5     |                    ocularisból« pedig kivették az egyik üveget azok az istentõl
13179  II,  5     |                  kivették az egyik üveget azok az istentõl elrugaszkodott
13180  II,  5     |                       napsugárt fogdossák vele az akasztófáravalók!~Bizony,
13181  II,  5     |                        Pirospozsgás, mint maga az élet. Csak a foga fájt egy
13182  II,  5     |                        foga fájt egy kicsit és az álla fel volt kötve valami
13183  II,  5     |                        tükör elõtt volt kötve.~Az olyanféle öregúr már nem
13184  II,  5     |                 kabátja rövidebb szokott lenni az alsónál, vagy a csizmáját
13185  II,  5     |                     pedig a jobb lábára. Hanem az azért nagyon jó volt. A
13186  II,  5     |                   nemesember meztelenül is úr.~Az irálya is tökéletesen hasonlított
13187  II,  5     |                       nyelven írottaknak vélte az ember peres iratait.~Egyik
13188  II,  5     |                   Legnevezetesebbé tette mégis az az egyszeri a törvényszékhez
13189  II,  5     |                Legnevezetesebbé tette mégis az az egyszeri a törvényszékhez
13190  II,  5     |                megkezdeni lehessen.~Hát bizony az történt, hogy délután négy
13191  II,  5     |              parasztnak tudomány!... Tisztelje az urat és fizesse az adót...
13192  II,  5     |                   Tisztelje az urat és fizesse az adót... akkor mindjárt okos
13193  II,  5     |                    mellett a gazdászatról, ami az öreg Pilászi úrnak legkedvesebb »
13194  II,  5     |                        nem szeret politizálni. Az ország dolga majd elvégzõdik
13195  II,  5     |                         A legnagyobb politikus az, aki sohasem politizál.
13196  II,  5     |              konstellációk is úgy állnak, hogy az ember ki sem ösmeri már
13197  II,  5     |                      sem ösmeri már magát, hol az igazság.~Talán sehol, egyik
13198  II,  5     |                      kezdeni a keresést?~Ebben az egyben állhatatos volt egész
13199  II,  5     |                    drágaság, ha olcsóság van - az olcsóság; itt fejlõdik alattomban
13200  II,  5     |                       ha ti megrójátok is érte az újságtokban. Ez egy egészen
13201  II,  5     |                  szabad föld... Amerika... hol az szab törvényt a többinek,
13202  II,  5     |                    melyen keresztül eregeti be az öblös poharakba a pince
13203  II,  5     |                        pince zárját felnyissa.~Az könnyen engedett, annak
13204  II,  5     |                kiállhatatlan nagy a szárazság.~Az már bizonyos. Még a torkuk
13205  II,  5     |                    korlátlan királya? A hordók az alattvalók... Aztán milyen
13206  II,  5     |                         Igazi költõi felfogás. Az a két utolsó sor olyan igazolásféle
13207  II,  5     |                        Sajnálja is cudarul ezt az egy dolgot. No, de az okosabb
13208  II,  5     |                      ezt az egy dolgot. No, de az okosabb enged. Jól van az
13209  II,  5     |                      az okosabb enged. Jól van az így is. A víz csak víz marad,
13210  II,  5     |                      paraszt, hogy õ egyenesen az ég felé is tud vizet bocsátani.
13211  II,  5     |              szentpéteri pört, mihelyt felépül az új kastély.~A szentpéteri
13212  II,  5     |              szentpéteri pör és a kastély volt az öreg Harcsa ábrándja.~Egy
13213  II,  5     |                       lesz, õ majd odakönyököl az egyikbe és onnan köpködi
13214  II,  5     |                  rongyos vármegyét. Csak azért az egyért fájt a szíve, hogy
13215  II,  5     |                     rongyos kis vármegyére.~És az a kastély bizonyos már.
13216  II,  5     |                       múlva befejezõdik a pör.~Az pedig nagyon érdekes pör.
13217  II,  5     |                  nyakába: mert hát nem igazság az, hogy annyija legyen egy
13218  II,  5     |                      nem igazság.«~- Utcunque! Az lett a dologból, hogy hozzám
13219  II,  5     |                      szép hivatalát, miszerint az egyik csücske borban áztatja
13220  II,  5     |                 köpönyegével letakarja.~- Nos, az történt, hogy nem hagyott
13221  II,  5     |                       is erõsebb magánál, mert az magát földhöz üti.~- Mi
13222  II,  5     |                      üti.~- Mi a mennykõ lehet az?~- Hát a bor, öcsémuram.
13223  II,  5     |                        a bor, öcsémuram. Nekem az a gyenge oldalam. No, meg
13224  II,  5     |                    közönséges bocskoros nemes, az én szemeimet sérti a nádfödél,
13225  II,  5     |              hétszilvafa a szérû mögött, nekem az öregapám is hintóban járt,
13226  II,  5     |                         kastélyban lakott...~- Az már igaz.~- Hát kutya kutyánszki!...
13227  II,  5     |                        megint félrecsavarodott az igazmondás útján, mert hát
13228  II,  5     |                        elég, majd ha övék lesz az a puszta, akkor aztán mindjárt
13229  II,  5     |                    aztán mindjárt belekezdenek az építkezésbe. Addig nem lehet.~-
13230  II,  5     |                   kényes kérdésekkel szemben - az orrát kezdte vakarni.~-
13231  II,  5     |                        s rögtön elmarasztalják az egész falut.~Ezalatt harmadszor
13232  II,  5     |                       Most már valóságos kincs az a kötelezvény! - mondá újra
13233  II,  5     |                        félek, sógor uram, hogy az ügyvédök, amilyen eszes
13234  II,  5     |                   pióca, elmagyarázza valahogy az írást; ilyesvalamit hallottam...~
13235  II,  5     |                     Micsoda? Elmagyarázza? Ki? Az ügyvéd? Mit? A kontraktust?
13236  II,  5     |                       bukkant elõ... Talán még az öreganyja bálozott valaha
13237  II,  5     |               amelyiknek egyik darabja képezte az ötödik takarót? Mikor ez
13238  II,  5     |                    szerzõdés eredeti példánya.~Az öreg Harcsa hozzátörülte
13239  II,  5     |                           Itt van, ami van. Ez az igazság! - kiáltott Ezékiel
13240  II,  5     |                      rajta, mint a mohamedánus az alkorán titkos értelmén.~
13241  II,  5     |                      magyar újságok, jóllehet, az még nagy kérdés, mert ami
13242  II,  5     |                        a burkusnál okos ember, az a magyarnál még csak »szintakszista«
13243  II,  5     |                     nappali lámpából kifogyott az olaj - az égen, az éji lámpa
13244  II,  5     |                   lámpából kifogyott az olaj - az égen, az éji lámpa szelíd
13245  II,  5     |                   kifogyott az olaj - az égen, az éji lámpa szelíd félhomályos
13246  II,  5     |                 Ezékiel tagja végtelenül szép. Az ezer meg ezer fa rejtelmes
13247  II,  5     |                 vermekbe a parasztlányok, ezek az eleven verses könyvek, melyekbõl
13248  II,  5     |                       honorárium-példány, mint az egész egyetemi bibliotéka.~
13249  II,  5     |                    mezõn elveszett anyja után, az Ezékiel bácsi malmának kelepelése
13250  II,  5     |                      kellemetlenül botlik bele az est tompa elevenségébe.~
13251  II,  5     |                      is megfosztja magát attól az élvezettõl, hogy a pince
13252  II,  5     |                    tart maga mellett. Kubacsek az otthon maradt gyerekeket
13253  II,  5     |                   többieket haza nógassa, mert az »anyjuk« jutott eszébe,
13254  II,  5     |                      kapuajtóban... Egyszóval, az egész kompániára ránehezedett
13255  II,  5     |                        kompániára ránehezedett az a bizonyos »köd«, mely minden
13256  II,  5     |                       s mely a bortól képzõdik az ember agyvelejében.~Pilászi
13257  II,  5     |                       már, nehogy itt találjon az éjfél.~- Eh! nem keres az
13258  II,  5     |                      az éjfél.~- Eh! nem keres az minket - vélekedik Kubacsek.~-
13259  II,  5     |                        úr rekedten. - Akkor ér az ember valamit, ha józan...~-
13260  II,  5     |                        ugyan nem sütött, hanem az esõnek keményen meg volt
13261  II,  5     |                        keményen meg volt vetve az ágya ott fenn, az egyik
13262  II,  5     |                        vetve az ágya ott fenn, az egyik lába már lekívánkozott
13263  II,  5     |                        sem sajnálom. Elkellett az nektek!~Eközben megindultak
13264  II,  5     |                       mikor a három úr odaért, az a nagy kérdés szülemlett
13265  II,  5     |                    hogy jutnak a túlsó végére? Az igaz, hogy az egész patakocska
13266  II,  5     |                    túlsó végére? Az igaz, hogy az egész patakocska nem volt
13267  II,  5     |                    arasztnál, de hát mikor még az is baj... Milyen nagy ostobaság
13268  II,  5     |                     Milyen nagy ostobaság volt az õsöktõl, nem a csermelynek
13269  II,  5     |                        aztán könnyedén átlépte az ért - nem ugyan a puskán
13270  II,  5     |                      mikor neki jólesett mégis az a hit, hogy a saját tudományának
13271  II,  5     |                        tudományának köszönheti az átkelést.~A puskája pedig
13272  II,  5     |                       lenni soha, mert egyszer az a furcsaság történt vele,
13273  II,  5     |                  sarjadékát! Kire maradt volna az új kastély?~Ekkor fogadta
13274  II,  5     |                         Hogy egye meg a muszka az ilyen világrendet!... A
13275  II,  5     |                       a Fértõ tavát utunkba...~Az esõ kezdett permetezni;
13276  II,  5     |                       olyan sötét lett, mintha az egész világ »camera obscurá«-
13277  II,  5     |                      cimbora nem velök megyen, az õket egy cseppet sem konfundálta;
13278  II,  5     |                     kedves sógor úr? Én voltam az elsõ eminens, mikor Selmecen
13279  II,  5     |                        cselédek nyitva hagyták az egyik vermet, miután a krumpliból
13280  II,  5     |                       miután a krumpliból csak az aljára jutott egy kevés
13281  II,  5     |                  elhatározta, hogy elõszólítja az adjutánsát, csakhogy nem
13282  II,  5     |                     eszébe hamarjában, hogy ki az adjutánsa. No, elmegy õ
13283  II,  5     |            pernahajdert, mért nem tartja orrát az ura mellett?~Felkelt s megrázta
13284  II,  5     |                   volna rá. Furcsa! Hogy lehet az? Sehogy sem bírt rá visszaemlékezni,
13285  II,  5     |                       ki! Különben katonadolog az egész! Majd csinál õ rendet
13286  II,  5     |                Felülrõl derekasan potyogtak be az esõcseppek s arra a gondolatra
13287  II,  5     |                 homlokáról cseppekben folyt le az izzadság.~A nyíláson félve
13288  II,  5     |                    áhítatos imát morgott, hogy az isten térítse észre ezt
13289  II,  5     |                        a vadállatot, miszerint az be ne ugorjék legalább addig,
13290  II,  5     |                       nagyobb foganatja legyen az imádságnak, záradékul még
13291  II,  5     |                     tudniillik azon esetre, ha az isten helyt nem adván a
13292  II,  5     |                       felfalatását indorsálja.~Az isten úgy intézkedett, hogy
13293  II,  5     |                       Jószerencse, hogy azokat az irományokat zsebében hordá...~
13294  II,  5     |                    lenne vacsorálni, mert hogy az emberszagot észrevette a
13295  II,  5     |                      észrevette a verem alján, az már bizonyos.~Ezékiel úr
13296  II,  5     |                   odairányozta a csövet s most az egyszer úgy célzott, mint
13297  II,  5     |                    Vilmos. A félelem jó tanító az ügyességre.~- Brum! drum! -
13298  II,  5     |                      Brum! drum! - dördült meg az õsi dupla puskából kétszer
13299  II,  5     |               emberhúst ezen a világon.~Azután az átélt ijedelmek- és fáradalmaktól
13300  II,  5     |               ékeskedett kikandikáló nyelével, az atilla hátulsó zsebébõl,
13301  II,  5     |                     Urambátyám! Egészségére... az éji... nyugodalmat! Hogy,
13302  II,  5     |                    Hogy, mint van? Tisztelteti az... apámuram! - azaz dehogy
13303  II,  5     |               tetszik-e... tudni, hova lett... az apámuram?... mert az éjjel
13304  II,  5     |                           az apámuram?... mert az éjjel nem kellett utána
13305  II,  5     |                        éjjel nem kellett utána az ágyat megvetni, nem jött
13306  II,  5     |                  fundáltam ki... hogy »ittend« az urambátyámnál... kurentálom...~
13307  II,  5     |                   kurentálom...~Attila úrfinak az a szokása volt, hogy minden
13308  II,  5     |                     hát Deák Ferenc is szereti az egyszerû beszédet, mégis
13309  II,  5     |                      órátor«.~Pilászi uram még az ágyban feküdt s meghallván
13310  II,  5     |                         De hát akkor hova lett az isten szerelmeért?~Pilászi
13311  II,  5     |                     hogy õ bizony nem koptatja az eszét ilyen bolond rébuszok
13312  II,  5     |                   befordult a fal felé aludni.~Az Attila gyerek fölemelte
13313  II,  5     |                  világosan emlékezett rá, hogy az öregúrtól a kapujánál búcsúztak
13314  II,  5     |               kétségbeesett, keresztülfutkosta az egész falut, kérdezõsködött
13315  II,  5     |                       Ezt közölvén Pilászival, az szintén nemcsak hasonló
13316  II,  5     |                        eszmélkedett, hanem még az is tisztán állott elõtte,
13317  II,  5     |                     szendereg-e Ezékiel bácsi? Az Attila gyerek fontos, szomorú
13318  II,  5     |        felpillantgatott: nem-e oda mászott fel az apja aludni? Attól az a
13319  II,  5     |                      fel az apja aludni? Attól az a bolondság is kitelik.
13320  II,  5     |                      Ki mert téged megölni?...~Az Attila gyerek talán sírt
13321  II,  5     |                  hangulatba nem ejti.~- Alszik az öregúr... - mondá Kubacsek.~-
13322  II,  5     |                       Hej, sógor úr! Ébredjen, az ebadta! Délre jár az idõ.~
13323  II,  5     |                 Ébredjen, az ebadta! Délre jár az idõ.~Eget verõ hortyogás
13324  II,  5     |                    vélte fölkölteni, ha azokat az alvóra bocsátgatja.~- Khrrsz...
13325  II,  5     |                        Mit háborgatják kendtek az ember álmát?... Majd elmégy
13326  II,  5     |                    álmát?... Majd elmégy innen az ajtótól, beste lélek fia...
13327  II,  5     |                  nyugtalanul.~Végre Pilászinak az a jó ötlete támadt, hogy
13328  II,  5     |                Elkezdte a szemeit dörzsölni.~- Az istenúgyse. Belefeküdtem
13329  II,  5     |                       istenúgyse. Belefeküdtem az almáriomba.~- Jó reggelt,
13330  II,  5     |                odanyújtotta izmos hosszú kezét az öregúrnak s egy erõteljes
13331  II,  5     |                  földalatti hálószoba lakóját. Az anyaföld nagyon udvariatlan
13332  II,  5     |                       risum teneatis... hiszen az a tulajdon krumpliverme.
13333  II,  5     |                       a tulajdon krumpliverme. Az meg ott a tulajdon Zeubisz
13334  II,  5     |                  kalandja összes gyalázatát, s az a borzasztó félelem szállta
13335  II,  5     |                        ez a skandalum, még tán az újságba is kinyomatja vagy
13336  II,  5     |                 egyszerre mind a hárman.~- Azt az íródeákot, aki... Azaz,
13337  II,  5     |                   semmi baj. Hát benneteket mi az ördög hozott ide?~Ezékiel
13338  II,  5     |                   verembe. Hahaha! Katonadolog az. Iszunk rá egyet.~Még az
13339  II,  5     |                       az. Iszunk rá egyet.~Még az Attila gyerek is nevetett.~
13340  II,  5     |                      malõrt takar be. Legalább az olyan ember szemében, aki,
13341  II,  5     |                      felülkerekedni kell tudni az embernek. Ez a legfõbb bölcsesség.~
13342  II,  5     |                   derekasan lecáfolta. Kivévén az utolsó mondatot. »Iszunk
13343  II,  5     |                      mind, a selyem ruhadarab, az itatós papiros, a cigarett-papiros,
13344  II,  5     |                Elsápadt s reszketõ keze kiejté az irományokat.~Kubacsek, Pilászi
13345  II,  5     |                     össze és fenyegetve emelte az ég felé. Arcára iszonyú
13346  II,  5     |                 pincéhez, szótlanul kinyitotta az ajtót, húzott egy lopótökkel
13347  II,  5     |                   részegség, félig õrülés volt az.~Felkelt, odalépett Attilához
13348  II,  5     |                      megsimogatta haját.~- Hol az a puska, édes fiam, melyet
13349  II,  5     |                 levittem magammal a verembe?~- Az? Alkalmasint bennmaradt.
13350  II,  5     |                     õrizned örök emlékül, mert az a puska nagyot szólt ez
13351  II,  5     |                       mert én abból a puskából az éjjel levegõbe lõttem ki
13352  II,  5     |                  elfelejtette elvenni szájától az ahhoz függõleges vonalban
13353  II,  5     |                       lopótököt.~Ezékiel bácsi az általános rémületnek közepette
13354  II,  5     |                  Nagylelkû akartam lenni.~Majd az égre nézett fel s tenyerével
13355  II,  5     |                      kilõtte. Most már ott van az egész kastély tizenhárom
13356  II,  5     |                       Na... csak jó helyen van az ott is. Legalább nem kell
13357  II,  5     |                      napirendre. Igyunk.~De ez az erõltetett heroizmus csakhamar
13358  II,  5     |                      egy-kettõt, aztán letette az asztalra. Erõs volt neki
13359  II,  5     |                   térjen, mert hát... hiába... az õ élete össze volt nõve
13360  II,  5     |                        bolondos kontraktussal. Az elment, õ is elmegy. Minek
13361  II,  6     |                      ha cipõikrõl lenyesegetné az ember a magas sarkat, a
13362  II,  6     |                     Pedig már nem mai leányok: az édesanyám még rövid ruhát
13363  II,  6     |                   lehettek bálkirálynõk.~Pedig az õ nagy hiúságuk tükre azt
13364  II,  6     |               valamivel kisebbek a többieknél, az csak elõnyükre szolgál:
13365  II,  6     |                  elõnyükre szolgál: ami kicsi, az hercig.~A legidõsebbet Kamiliának
13366  II,  6     |                       Kamilia barna volt, mint az éjszaka, minden fekete volt
13367  II,  6     |                        mikor még voltak), csak az orra vörös és a szeme szürke.~
13368  II,  6     |                    képeztek a dagadt kék erek, az orrának az a tulajdonsága
13369  II,  6     |                    dagadt kék erek, az orrának az a tulajdonsága volt, hogy
13370  II,  6     |                  társadalmi mûveltségét. Aztán az arca sem volt rút, egy kis
13371  II,  6     |                        más oka, mint a gonosz, az irigy világ!~Ott vannak
13372  II,  6     |                      világ!~Ott vannak például az Egérdy-lányok, a szép termetû
13373  II,  6     |                     kis fekete Nellike, hiszen az igaz, hogy elég csinosak,
13374  II,  6     |              rátalálnak a Poroszyék házára is!~Az ezüst ezüst marad, még ha
13375  II,  6     |                       gonosz idõk jártak, hogy az ezüstöt senki sem akarta
13376  II,  6     |                  körömfeketényit sem.~Most már az élcek is megszûntek. A kor
13377  II,  6     |                    akivel nem jó kikötni.~Csak az Egérdy-lányok nem hagyták
13378  II,  6     |                         novellának.~Ott laktak az Apáca utcában, egy földszinti
13379  II,  6     |                   elhagyott utca volt, melynek az egyik vége kivezette az
13380  II,  6     |                        az egyik vége kivezette az embert a városból, a másik
13381  II,  6     |                       ez utcában, kivált mióta az öreg uzsorás Jebuzeus, ki
13382  II,  6     |                  azonban senki sem ismerne rá. Az õ igazi titulusa »Sramko
13383  II,  6     |                       pörénél alig van többje, az is rendesen valami olyan
13384  II,  6     |                       kidobták, s melyet aztán az elvisz Sramko bácsihoz:
13385  II,  6     |                  Mondják ugyan, hogy valamikor az ötvenes években kigyógyított
13386  II,  6     |                        beteg vizsla-kutyát, de az is úgy hálálta meg tudományát,
13387  II,  6     |                   hálálta meg tudományát, hogy az operáció alkalmával kegyetlenül
13388  II,  6     |                    melynek õk néma képviselõi; az egyiket a magyar forradalomban
13389  II,  6     |                       nem róják fel dicséretül az ezüstkoronás érdemkeresztet.~
13390  II,  6     |                      le a forradalmi csatákban az egyiket, s talán nagyon
13391  II,  6     |                     országból«, kinek tej foly az ereiben, hanem az is aludttej -
13392  II,  6     |                     tej foly az ereiben, hanem az is aludttej - vér helyett.~
13393  II,  6     |                  milyen emberevõ marcona alak, az ember azt hinné, hogy egyenesen
13394  II,  6     |                       Egyebe nem is vágyakozik az égbe, csak a haja.~Hanem
13395  II,  6     |                        a legnagyobb szál ember az egész vármegyében, aki képes
13396  II,  6     |                        borravalókat fogadni el az excellenciás uraságoktól,
13397  II,  6     |                    híres »restórációiról«.~Biz az nem tréfadolog! Nem minden
13398  II,  6     |                mihaszna embernek való méltóság az! Hanem Sramko bácsi mégsem
13399  II,  6     |                      kedves ott neki minden...~Az egyetlen hosszú, szûk utca,
13400  II,  6     |                   elmaradt halandó be-betéved, az egyszerû falóca a Karpalovics-bolt
13401  II,  6     |                     játszik Flóris bácsival és az öreg Poroszyval.~Csak hadd
13402  II,  6     |                 egy-egy »jó ködmön« is vetõdik az ügyvédi irodába... hát legalább
13403  II,  6     |                      potya.~Egész életében ezt az egy dolgot szerette szenvedélyesen.~
13404  II,  6     |                  bekörmölni öreg gazdasszonya, az istenfélõ Mácsikné számára,
13405  II,  6     |              bolondultak utána, de hát mit ért az, mikor kevés volt a »leves«.~
13406  II,  6     |                   hívja Sramko bácsi.~Minek is az asszony leves nélkül? A
13407  II,  6     |                     nélkül? A levest fûszerezi az asszony, az asszonyt pedig
13408  II,  6     |                   levest fûszerezi az asszony, az asszonyt pedig fûszerezi
13409  II,  6     |               megtörülné száját utána, - pedig az már csakugyan jó koszthoz
13410  II,  6     |                asszonyom derék asszonyság, még az irigység sem talál rajta
13411  II,  6     |                   Sramko bácsinak, aki megfõzi az ennivalót, hetenkint kétszer
13412  II,  6     |                    teens úr! ebbe a házba csak az én holttestemen keresztül
13413  II,  6     |                      asszonyom kimond valamit, az nem üres szó, puszta levegõ,
13414  II,  6     |                    parti« alakjában háborgatja az ember álmait, hanem rerményei
13415  II,  6     |                      tanulmányozására fordítá, az »ich nehme«, »ich gebe«
13416  II,  6     |                       napilapra prenumerált, - az igaz, hogy feleáron kapta,
13417  II,  6     |                     kapta, mivel a szerkesztõ, az Egérdy-lányoknak valami
13418  II,  6     |                       kérelmének, mely szerint az elõfizetési összeg felét
13419  II,  6     |                        elsõ haragjában megvett az állam által kórodákra rendezett
13420  II,  6     |                     kedélyállapotban járt-kelt az utcákon, hanem késõbb mindinkább
13421  II,  6     |                  vérmérsékletét.~Délután levén az idõ, elment néhány ismerõs
13422  II,  6     |                     föléledvén a potya-hajlam, az illetõktõl ezer-ezer forintot
13423  II,  6     |                       kéznél legyen - mert hát az ördög nem alszik.~Ritkásyéknál
13424  II,  6     |                 végzõdõ. Õ azt venné meg, mert az szerencsétlen szám: õ pedig
13425  II,  6     |                jegyezve.~Egy strikkelõ-tû volt az Ilonka kezében, azzal észrevétlenül
13426  II,  6     |                        magát és hazament. Csak az elõszobában jutott eszébe,
13427  II,  6     |                  forintot biztosítani magának. Az az átkozott »cvikker« egészen
13428  II,  6     |                        biztosítani magának. Az az átkozott »cvikker« egészen
13429  II,  6     |                      De ez nem minden. Ez csak az eleje lesz egy olyan kapitális
13430  II,  6     |                         amitõl el lesz bájolva az egész megye, - ha sikerül.~-
13431  II,  6     |                     tréfának nem õ gondolta ki az eszméjét.~- Nem árulom el
13432  II,  6     |                   boglyas fejéhez és elsusogta az egész dolgot, amint élénk,
13433  II,  6     |                    hogy csak úgy csengett tõle az egész ház.~Nelli kedvetlenül
13434  II,  6     |                 szokott álmos hangján mondá:~- Az kivihetetlen.~Aztán mégsem
13435  II,  6     |                         de sokat is szenvedett az emberektõl!~Õ volt az egész
13436  II,  6     |               szenvedett az emberektõl!~Õ volt az egész vármegye »Stichblatt«-
13437  II,  6     |                    keze járt!~És neki tetszett az a szerep, hogy az emberek
13438  II,  6     |                     tetszett az a szerep, hogy az emberek tréfálnak vele,
13439  II,  6     |                      hagyaték« hozta dühbe, de az is csak egy percre.~A szolgabíró
13440  II,  6     |             hagyományozott Samu úrnak, s mikor az aztán egészen beleélte magát
13441  II,  6     |                         kirukkoltak vele, hogy az egész csak - tréfa.~Samu
13442  II,  6     |                    Samu dühös lett és leszidta az esküdtet.~Az esküdt dettó
13443  II,  6     |                       és leszidta az esküdtet.~Az esküdt dettó dühös lett,
13444  II,  6     |                      közbeszólt, hogy: »de már az mégis csak nagy gyávaság,
13445  II,  6     |                   hagyják békén, - kiállította az okmányt, hogy õ sohasem
13446  II,  6     |                   odahaza Trencsin vármegyében az egész szabadságharc alatt.~
13447  II,  6     |                      éljen tovább. Hadd legyen az élete is olyan odaajándékozott,
13448  II,  6     |                     helyben hagytak volna akár az emberek, akár a sors.~Minden
13449  II,  6     |                       csak nem jobbíthatja meg az egész világot.~Alkalmazta
13450  II,  6     |                     bácsi egyszer megállította az utcán Sramko urat.~- Igaz
13451  II,  6     |                      Sramko urat.~- Igaz lenne az, hogy csak az egyik Poroszy-lányt
13452  II,  6     |                       Igaz lenne az, hogy csak az egyik Poroszy-lányt veszed
13453  II,  6     |                 mondtam. Mi a mennykõnek volna az az »egy«! Tudtam, hogy mind
13454  II,  6     |                       Mi a mennykõnek volna az az »egy«! Tudtam, hogy mind
13455  II,  6     |                 beszélt akkor.~- Akarja bizony az istennyila, de nem in. Nekem
13456  II,  6     |                        felesignek elvenném. Ha az egész világ lenne egy sziget,
13457  II,  6     |                 köszönt, ha találkozott velük, az öreg Poroszyt, a hû kalábriász-kompanistát
13458  II,  6     |                      megtörtént, mások viszont az esküvõ napját is tudták.
13459  II,  6     |                       esküvõ napját is tudták. Az Egérdy-lányok nagyon ügyes
13460  II,  6     |                        hogy leveleket dobáltak az utcára, melyekre ráírták: »
13461  II,  6     |                      forinttal«; kikönyököltek az ablakokra s dobogó szívvel
13462  II,  6     |               cselekedtek, ott magukra csukták az ajtót és tapsoltak kis kezeikkel
13463  II,  6     |                        tapsoltak kis kezeikkel az örömtõl.~A kis, költõi érzelmû
13464  II,  6     |                 megváltoztatott írással postán az illetõknek, és örült annak
13465  II,  6     |                     magának, mint bosszankodik az majd, akinek a vers szól,
13466  II,  6     |                        vissza, hogy kinyomatta az egész verset azon módon
13467  II,  6     |                       Nyílt Tér«-ben, aláírván az »Egérdy Kornélia« nevet.
13468  II,  6     |                    lelógó fülû Pegazusát, hogy az ugyan többet sohasem fog
13469  II,  6     |                  többet sohasem fog kívánkozni az Olympusra. Szegény Pegazus!~
13470  II,  6     |                         kilelte a hideg, mikor az udvara tengernyi vendéggel
13471  II,  6     |                említett vizitbe, mint a katona az elsõ csatába.~Rég nem látogatta
13472  II,  6     |                     Hová beszélsz?~- Ah, minek az? Nincsen miért tagadnod!
13473  II,  6     |                       színésznõ, mint Ilona.~- Az lehetetlen! Vagy minket
13474  II,  6     |                     meg? Nem hinném!... Hiszen az egész város beszéli.~- Mit?~-
13475  II,  6     |                       Zemák derék, szép férfi, az tagadhatatlan; s ha a szempillantásnak
13476  II,  6     |                   Poroszy-lány nevetett, Nelka az asztalról levett albumba
13477  II,  6     |                    Csak Kamilia biggyeszté fel az elõbbi kifejezésért színtelen
13478  II,  6     |                   behúnyta szemeit: talán hogy az arckép eredetijét idézze
13479  II,  6     |                beszéltek tulajdonképpen; aztán az ujjaival elkezdett mindenféle
13480  II,  6     |                    angyal azt a juxot csinálná az emberekkel, hogy a legforróbban
13481  II,  6     |                        legforróbban sütõ napot az égen egyszerre becserélné
13482  II,  6     |                       aztán be volt bizonyítva az is, hogy Nelkának nincsen
13483  II,  6     |                        Nelkának nincsen igaza, az is, hogy az Egérdy-lányok
13484  II,  6     |                     nincsen igaza, az is, hogy az Egérdy-lányok a magas »societas«
13485  II,  6     |                      fenekén van.~Nem is lehet az, hogy az okosabb ember ne
13486  II,  6     |                     van.~Nem is lehet az, hogy az okosabb ember ne éreztesse
13487  II,  6     |                        gyarlóbbal, - kivált ha az az okosabb ember hiú: mert
13488  II,  6     |                     gyarlóbbal, - kivált ha az az okosabb ember hiú: mert
13489  II,  6     |                      hiú: mert nem azért tanul az ember, hogy tudjon, hanem
13490  II,  6     |                     dolog a francia nyelv, meg az a kedves csemege, amit a
13491  II,  6     |                      vitt postára a szobalány.~Az utcán találkozott Sramko
13492  II,  6     |                      Nácihoz. Mit érdekelte õt az a bolondság, amiért a szobalány
13493  II,  6     |                    holmi anyagi gondolatokkal.~Az járt eszében, hogy hát mindenben »
13494  II,  6     |                        sors, ha a sorshúzásnál az õ számja közül nyerné meg
13495  II,  6     |                    ötven forint. Azaz hogy még az is pazarlás. Szedte-vette
13496  II,  6     |                       dikén délben megérkezett az a bécsi lap, melyben a nyerõszámnak
13497  II,  6     |                     címszalagot; aztán felvett az asztalról egy ív papirost,
13498  II,  6     |                        Sramko homlokát kiverte az izzadtság, szemei kéjben
13499  II,  6     |             nyereményeket. Egyik szám sem volt az övé. A »pech-vogel« elmehet
13500  II,  6     |                        sorba. Minek rontják el az ember reményeit! Megfullasztják