bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

13501  II,  6     |                 hónapok óta vánkosnak használt az ember!~Hanem azután megint
13502  II,  6     |                        hátha benne van valahol az õ numerusa, hátha csak észre
13503  II,  6     |                   átolvasásra?...~Nem volt biz az ott mégsem.~Akkor Sramko
13504  II,  6     |                        kezdett gusztálni, hogy az eladott jegyek közül nyert-e
13505  II,  6     |                       s villámhirtelen elrejté az újságot íróasztala fiókjába,
13506  II,  6     |                        sem, mert kibeszélhetné az is.~Egy nagy gondolat született
13507  II,  6     |               született fejében.~Bécsi újságot az egész városban egyedül õ
13508  II,  6     |                     Kamilia sem. A drága titok az õ kizárólagos birtokában
13509  II,  6     |                      lesz egy egész napig. Ezt az egy napot nem szabad elvesztegetni.~
13510  II,  6     |                      hozni. Azzal házasodhatik az ember minden héten kétszer...~
13511  II,  6     |                  megszûnik szegény lány lenni? Az ördögbe is! Kétszázezer
13512  II,  6     |                         megkente rózsaolajjal, az aranyláncot nyakába akasztá,
13513  II,  6     |                       Ott éppen akkor végezték az ebédet. Kamilia tányérokat
13514  II,  6     |                        Viola pedig, ki valahol az udvaron járkált, a nagy
13515  II,  6     |                       Samu fiskálisnak.~- Hogy az izé egyen meg! Aáah! Isten
13516  II,  6     |                  kedvetlenül tette hozzá: - Mi az?~- No, nem éppen valami
13517  II,  6     |                     erõlködésben õ is hozzá, s az a hely, ahová rogyott, éppen
13518  II,  6     |                  eszébe jutott Sramko bácsinak az etikett, s kérte menyasszonyát,
13519  II,  6     |                     kenyér meg van kezdve«.~...Az az elhagyott kemény kenyér,
13520  II,  6     |                  kenyér meg van kezdve«.~...Az az elhagyott kemény kenyér,
13521  II,  6     |                     Sramko bácsinak olyan volt az a csók, mint a tarantula-csipés, -
13522  II,  6     |               menyasszonyával, annak atyjához.~Az öreg Poroszy elõször bámult,
13523  II,  6     |                       is hiányzott egyéb, csak az összekelés.~Sramko bácsinak
13524  II,  6     |                        azután kocsira ülnek és az öregúr is hazakíséri õket.
13525  II,  6     |                 városiaknak.~Másnap megtörtént az esküvõ. Férj és feleség
13526  II,  6     |                         haza.~Sramko óvakodott az úton elárulni a menyecskének,
13527  II,  6     |                virilistáknak« a vármegyében... Az emberek tisztelettel fognak
13528  II,  6     |                   kalapot emelni, mondván: »Ez az a gazdag Zemák ügyvéd! Jó
13529  II,  6     |                      tudja, mit hordoz magában az idõk méhe? Hátha még neki
13530  II,  6     |                    Gyõrbõl! Bárcsak kizökkenne az a kutya gõzkocsi, amelyik
13531  II,  6     |                     Mikor estefelé megérkezett az új pár, már ott várták õket
13532  II,  6     |                     magokat. Arcukon ragyogott az öröm. Mind a kettõnek »külön«
13533  II,  6     |                        két rendjelét kiakasztá az újdonatúj atillára, és táncolt,
13534  II,  6     |                     atillára, és táncolt, mint az eszeveszett, csárdást, polkát,
13535  II,  6     |                        forint megérdemli, hogy az ember megossza valakivel
13536  II,  6     |                    ügyvéd többi közt felemlíté az államnak azt a bolond szerencséjét,
13537  II,  6     |                     Sramko. - Micsoda? Mi lett az államé?~Stofi kollega még
13538  II,  6     |                      egy sorsjátékot rendezett az állam kórodákra. Lett belõle
13539  II,  6     |                       est moi. Én magam vagyok az állam.~De azután mégis jónak
13540  II,  6     |                kérdezõsködni:~- Nem lehetséges az, kedves barátom. Ön bizonyosan
13541  II,  6     |               támogatták állítását.~- Úgy van. Az állam nyerte el. Okosan.
13542  II,  6     |                   mondott:~- Nem tehetek róla. Az újságban legalább benne
13543  II,  6     |                       kiesett a villa.~- Én is az újságból olvastam, hogy...~-
13544  II,  6     |                     édes barátom!~De már ennek az eredeti gondolatnak általános
13545  II,  6     |                       minek éppen akkor, mikor az õ felesége nyeri meg a fõösszeget?
13546  II,  6     |                       Micsoda szerencsétlenség az, uram? Hát illik az? Ámítani,
13547  II,  6     |           szerencsétlenség az, uram? Hát illik az? Ámítani, kétségbeejteni
13548  II,  6     |                        Ámítani, kétségbeejteni az embert! Tévutakra vezetni
13549  II,  6     |                    szép, ezüstös, csengõ hang, az - Egérdy Ilonáé.~- Kérem...
13550  II,  6     |                     halavány ajkairól most még az az örökös pajkos vonás,
13551  II,  6     |                  halavány ajkairól most még az az örökös pajkos vonás, vidám
13552  II,  6     |                     által említett szám lépett az elõbbi helyére. De ön természetesen
13553  II,  6     |                      kezét Sramko bácsinak, de az nem szorítá azt vissza,
13554  II,  6     |                       szorítá azt vissza, mert az övé meg volt merevedve.
13555  II,  6     |                 võlegényi karszék támlányára s az arca olyan kék lett, mint
13556  II,  6     |                tartottak, hogy mi lehetett oka az életerõs férfiú hirteleni
13557  II,  6     |                      megnyugodtak rajta. Ilyen az emberi természet. Törékenyek
13558  II,  6     |                       errõl a nevetésrõl, hogy az õ »agio«-ja mint emelkedett
13559  II,  6     |                     kiálts város!... Akkor hát az egész élet egy nagy nyomtatási
13560  II,  6     |                        aztán úgyis tudni fogja az egész város, mint tréfálta
13561  II,  6     |                   Sramko bácsit megint, s most az egyszer nagyon érzékenyen
13562  II,  6     |                  legyen annak is oka - a sors. Az a bolondos öreg sors, akire
13563  II,  6     |                      lehet kenni mindent.~Csak az újságíró nagybácsi ne mutatná
13564  II,  6     |                   hozzánk. Tegye meg nekem azt az örömet, hogy nyomassa ki
13565  II,  6     |                  asszony?~Akit azért teremtett az isten, hogy elutáltassa
13566  II,  7     |                       mindennap ott találkozik az ember a kaszinóban, aki
13567  II,  7     |                mindenkivel bizalmas lábon áll, az olvasószobában végignézegeti
13568  II,  7     |            végignézegeti a »Borsszem Jankó« és az »Üstökös« torzképeit (ezek
13569  II,  7     |       legszórakozottabb játékost, akin egyszer az a csúfság történt meg, hogy
13570  II,  7     |                 tologatná el magától, mert hát az mégis nagy gondatlanság
13571  II,  7     |                   mégis nagy gondatlanság volt az úristentõl, hogy parasztnak,
13572  II,  7     |                     egy kis parfümöt vegyíteni az õ levegõje közé. Nem köszön
13573  II,  7     |                       ha szól is egy-két szót, az is az orrán jön keresztül
13574  II,  7     |                    szól is egy-két szót, az is az orrán jön keresztül valami
13575  II,  7     |                       is, aki szerényen ott ül az alispáni büróban, rajzolgatva
13576  II,  7     |                        gömbölyû ó-módi betûket az instanciák hátára, fel-feltekintve
13577  II,  7     |                 hosszabb végzés után - melyben az alispán szót a világért
13578  II,  7     |               kacskaringós nagy »A«-val írni - az aljegyzõ urak tudós ábrázatjára,
13579  II,  7     |                fidibusszal szolgálhasson neki. Az alispán szobájának ajtaja
13580  II,  7     |                        szellemdús alakját, sem az alispáni iroda alázatos
13581  II,  7     |                        titulushoz jól odaillik az a sûrû, tisztességes õsz
13582  II,  7     |                      tisztességes õsz szakáll, az a hegyesre fent gesztenyeszín
13583  II,  7     |                        gesztenyeszín bajusz és az auktoritást elõmozdító táblabírói
13584  II,  7     |                   Mintha azt mondanák: »Minket az isten is vicispánnak teremtett!«~
13585  II,  7     |                      akár Mády Károly maga.~És az már csak teljes lehetetlenség,
13586  II,  7     |                        melyekre olyan jól esik az ital? Õnélküle puszta, szomorú
13587  II,  7     |                     pezsgõ is ecetté változnék az õ jelenléte nélkül, még
13588  II,  7     |                        Smolkának hítták, hanem az mindig bosszantotta, hogy
13589  II,  7     |                      egy ilyen nevû diplomata; az igaz, hogy az is okos ember,
13590  II,  7     |                       diplomata; az igaz, hogy az is okos ember, derék ember,
13591  II,  7     |                        sors nyakába akasztott, az azonban mégsem megy, hogy
13592  II,  7     |                      azonban mégsem megy, hogy az õ babérjait a közvélemény
13593  II,  7     |                     mohácsi csatáig benne volt az emberi nem minden elhibázott
13594  II,  7     |                       nehány nap múlva, mintha az a másik Smolka tartott volna
13595  II,  7     |                   nevét Mádyra. Ne takaróddzék az õ bölcsességének paplanyával
13596  II,  7     |                       olyan esküdt ellenségei!~Az öreg Kelemennel meglehetõs
13597  II,  7     |                         Mády 42 éves lehetett, az öreg Kelemen pedig testvérek
13598  II,  7     |                     gyakran eljárt Mádyhoz, de az sohasem látogatta vissza,
13599  II,  7     |                  mamáknak már egy évtized óta. Az a százezer forintja, mely
13600  II,  7     |                       nagyon meg volt gyõzõdve az ellenkezõrõl s mennyre-földre
13601  II,  7     |                    Szakácsot és inast tartott. Az fõzött, ez utóbbi pedig
13602  II,  7     |                      Neki ne turkáljon asszony az étele vagy a ruhája között.
13603  II,  7     |                       rajta a tinta. Hanem hát az asszonyok nagyon sokféle
13604  II,  7     |                     nagy imposztor. Leleményes az emberek megtréfálásában
13605  II,  7     |                       úgy bele mer kötni, mint az apró-cseprõ emberekbe. Nem
13606  II,  7     |                       Tisztújítás volt, s hogy az új vármegye talpalás ne
13607  II,  7     |                fõispánt nevezett ki a kormány. Az ünnepélyeknek nem volt sem
13608  II,  7     |                ragyogni, fényleni, világítani. Az ostoba, hülye nép bámulja,
13609  II,  7     |                  mindenütt hallani véli, amint az emberek egymást oldalba
13610  II,  7     |                     lökve suttogják utána: »Ez az a híres Mády Károly! A lángész.
13611  II,  7     |                  rájönni senkinek, hogy azokat az ékes dikciókat Mády úr egy
13612  II,  7     |                        alkalmi lében, s megvan az egész oráció. Az igaz, hogy
13613  II,  7     |                        megvan az egész oráció. Az igaz, hogy csak az teszi
13614  II,  7     |                     oráció. Az igaz, hogy csak az teszi jóvá, nagyszerûvé
13615  II,  7     |                        teszi jóvá, nagyszerûvé az egészet, amit õ told hozzá.
13616  II,  7     |                    egészet, amit õ told hozzá. Az olyan mint a sujtás a nadrágon.
13617  II,  7     |                        maga is varrhatná ugyan az egész nadrágot; de mikor
13618  II,  7     |                   egész nagyságában megjelenni az olyan apró terrénumon, mint
13619  II,  7     |                      ugyan nem próbálta, hanem az ereje megvan hozzá, azt
13620  II,  7     |                       beszédeket szavalja most az alkotmányos világban is,
13621  II,  7     |                     provizórum alatt traktálta az akkori nemzedéket, az nem
13622  II,  7     |                traktálta az akkori nemzedéket, az nem von le azoknak becsébõl
13623  II,  7     |                   ugyanazon beszédet, annak is az illetõ maga oka: minek jár
13624  II,  7     |                   diplomata körülbarikadírozza az ilyen eshetõségeket!~Ha
13625  II,  7     |                       kint szónokol, s megered az esõ, okvetlenül beszövi,
13626  II,  7     |                     levõ zármondattal: »... és az isten annyi évig éltesse,
13627  II,  7     |                        van a szónoklatnak - és az mind az öt ujjában van Mády
13628  II,  7     |                      szónoklatnak - és az mind az öt ujjában van Mády úrnak.
13629  II,  7     |                     becsmérlék tudományát, kik az elokvenciáját elnevezték
13630  II,  7     |                       hát ez mind csak ármány! Az oroszlán ellen hadat viselõ
13631  II,  7     |                       új kiadása. Ösmerjük már az ilyen embereket! Na bizony,
13632  II,  7     |                        még ha hallgatna is, ha az egész világ azt mondaná
13633  II,  7     |                       Ákos bácsi volt eddig is az õ megölõ betûje, rettentõn
13634  II,  7     |                        ja a megye Cicerójának. Az a nõket gyûlölte, ez bolondult
13635  II,  7     |                      éppen nem volt szerelmes. Az alispán kimaradásán kívül
13636  II,  7     |                hitelezõk. Elég jó hivatal neki az írnokság is. Fizetése úgysem
13637  II,  7     |                  ezután következik még a java, az új fõispán instellációja,
13638  II,  7     |                       apróbb eszem-iszom, mert az újonnan megválasztott tisztviselõk
13639  II,  7     |                    számára, úgy követelvén azt az alkotmányos rend, hogy az »
13640  II,  7     |                      az alkotmányos rend, hogy az »éljen«-ordításban elrekedt
13641  II,  7     |                  nedvessége visszapótoltassék. Az uraságot sem adhatják ingyen.
13642  II,  7     |                       Aki arra épít, jól épít.~Az elsõ ebédet a vicispán adja,
13643  II,  7     |                    okból is volt uzsonna, mert az érdemes vendégek délutáni
13644  II,  7     |           fogadtatásnál, esti tíz órakor pedig az õméltósága tiszteletére
13645  II,  7     |                       kurta uzsonnára futja ki az igen-igen rövid idõbõl.~
13646  II,  7     |                       a saját toalettjét, hogy az hódító legyen, még egyszer...
13647  II,  7     |                          semmi sem lehetetlen. Az ördög nem alszik. Minden
13648  II,  7     |                      csak 24 éves; különben is az idõ keveset rabolt el szépségébõl, -
13649  II,  7     |                  rabolt el szépségébõl, - mert az idõt is regulázzák a fizikai
13650  II,  7     |                      szorgalommal szüntelenül.~Az õ elve, az õ eszméje a férjhezmenetel
13651  II,  7     |                        szüntelenül.~Az õ elve, az õ eszméje a férjhezmenetel
13652  II,  7     |                     férjhezmenetel volt. Ennek az egynek feláldozott mindent.~
13653  II,  7     |                  pozíciókat el hagyta foglalni az egyik fél a másiknak udvariasságból,
13654  II,  7     |                     volna verve, - hanem aztán az »attak« után szépen lerázta
13655  II,  7     |                lehetett szegénynek. Addig, míg az édesanyja élt, - isten nyugosztalja
13656  II,  7     |                        azóta azonban még errõl az élvezetrõl is le kellett
13657  II,  7     |                      le kellett mondania, mert az öreg Kelemen bácsi házi
13658  II,  7     |                   meglehet, hogy jobb is volna az úgy. A túlvilágon utol nem
13659  II,  7     |                       túlvilágon utol nem érné az egyiket a sok hitelezõ,
13660  II,  7     |                      egy félénk öregember, aki az ingyen lakásért némi szolgálatot
13661  II,  7     |                 komondor, a »Visztula«, melyen az egész város gyerekei gyakorolják
13662  II,  7     |                    körömfeketényi ambíció sem. Az emeleti három szoba egyikét,
13663  II,  7     |                      egyikét, melynek kilátása az utcára nyílik, s mely egyszersmind
13664  II,  7     |                  Melanie lakja, a másik kettõt az öregúr használja; az egyiket
13665  II,  7     |                    kettõt az öregúr használja; az egyiket háló, a másikat
13666  II,  7     |                        veréb is egészen fehér; az is százesztendõs már.~Hanem
13667  II,  7     |                         Hanem hát bekövetkezik az a nap is, amikor az õsz
13668  II,  7     |               bekövetkezik az a nap is, amikor az õsz veréb helyét vidám fecsegõ
13669  II,  7     |                      indult fán, hogy hirdesse az utcának nagy kelepeléssel,
13670  II,  7     |                  tiszttartó kisasszonyok! Csak az a kár, hogy a városban nem
13671  II,  7     |                   emlékét, mint a fövényszemet az áradat. Az emberek azzal
13672  II,  7     |                        fövényszemet az áradat. Az emberek azzal fognak foglalkozni
13673  II,  7     |                     beszédet mond, úgyhogy még az unokáink unokái is megemlegetik.
13674  II,  7     |                     beszédét, mely remeke lesz az újkori szónoklatnak. A bensõbb
13675  II,  7     |                       soha.~Milyen diadal lesz az! Mády elõre elmerengett
13676  II,  7     |                mosolyával; még a nép bálványa, az õsz alispán sem fogja bírni
13677  II,  7     |                     irigy pillantást ne vessen az »alterego«-jára...~Oh, ez
13678  II,  7     |                       alterego«-jára...~Oh, ez az irigy pillantás édesebb
13679  II,  7     |                     végre csakugyan felvirradt az a reggel is, mely Mády úr
13680  II,  7     |               fõszolgabíró új mentéjét, melyet az a felesége viklerjébõl varratott
13681  II,  7     |                      akar szerezni vén korára. Az új Bornemisza - megfordítva.
13682  II,  7     |                 Kelemen bácsiban fel is ébredt az ambició, mert hát a dicsõség
13683  II,  7     |                         csupa izgékonyság volt az öregúr; a csibukszárnak
13684  II,  7     |                 demokrata, hát ne tolakodjanak az útba, mint a csürhék...
13685  II,  7     |                       annyira szokásává fajult az örökké hivatalos stílusban
13686  II,  7     |                    midõn a miatyánkot morogta, az »add meg mindennapi kenyerünket«
13687  II,  7     |                   humorista, hûséges búvárlója az összes hazai kalendáriomoknak;
13688  II,  7     |                        világ minden anekdotája az öt ujjában van; a siket
13689  II,  7     |                     levéltárnok Zábory Eduard, az elegáns Kavics Tamás, a
13690  II,  7     |               rágalmazó rossz világ.~Pedig már az nagy méltatlanság! Hisz
13691  II,  7     |                        nagy méltatlanság! Hisz az igaz, hogy neki is lehetnek
13692  II,  7     |                     úgy, hogy dicsekedne, vagy az önmagasztalás bálványának
13693  II,  7     |             Bordeaux-ban találkozott utoljára. Az persze semmit sem lódít
13694  II,  7     |                     Szervusz, Ákos! - ordított az rá messzirõl. - Hol az ördögbe
13695  II,  7     |                ordított az rá messzirõl. - Hol az ördögbe jársz itt?~- Hát,
13696  II,  7     |                      ég! mekkora lumpolás volt az! Még most is borsódzik a
13697  II,  7     |                   olyan volt mindkettõnek arca az ivástól, mint a veres posztó.
13698  II,  7     |                    örökösen biborcsókos maradt az orra és ábrázatja; - de
13699  II,  7     |               ábrázatja; - de nem tesz semmit; az a jó mulatság bízvást megérte,
13700  II,  7     |                 mulatság bízvást megérte, hogy az emlékét holtukig viseljék.~
13701  II,  7     |                   láthatná Melanie. Egyébiránt az »ándung« tesz mindent. -
13702  II,  7     |                Melanienek ándungja van Mádyra.~Az agglegény szinte belepirul
13703  II,  7     |                  kerüli Melanie tekintetét, de az azért ott függ folytonosan »
13704  II,  7     |                       ígéri, hogy kedvezõ lesz az indorsáta.~- Kétségkívül
13705  II,  7     |                       indorsáta.~- Kétségkívül az lesz, kisasszony!~- Azért
13706  II,  7     |             Szerencsére nem vagyok angol, s ha az volnék - nem vagyok fösvény -
13707  II,  7     |                  meghallgatni... tegye meg azt az örömet, hogy olvassa fel
13708  II,  7     |                    hallottam beszédjérõl, hogy az majdnem lehetetlen.~- Túloztak
13709  II,  7     |                      állhatta szó nélkül, hogy az õ »Stichblatt«-ját komoly
13710  II,  7     |                    hiszik, hogy õket süvegelik az emberek, pedig csak a kereszt
13711  II,  7     |                    emelnek kalapot. Azt mondja az én pajtásom Thiers Dolfi,
13712  II,  7     |                   Thiers Dolfi, hogy a »sikert az alkalom szüli.« Tehát ilyen
13713  II,  7     |                   helyeken is nem a beszéd, de az alkalom. Egyébiránt nagyon
13714  II,  7     |                   Rivoliban, egy vén batárban. Az a régi, nevezetes két szürke
13715  II,  7     |                 mondhatok, hogy úgy ment, mint az istennyila...~- Mondja csak,
13716  II,  7     |                    Ákos bácsi, miért nevezetes az a két szürke? - kérdé a
13717  II,  7     |                       tud a két szürke gebérõl az elbeszélõ.~- Bizony csak
13718  II,  7     |                        iszen el is sápadt erre az én emberem, mint a fal.~»
13719  II,  7     |                       búsulj, - talán éppen ez az itt a lábamnál«, mondám,
13720  II,  7     |                     hanem volt is azután öröm, az öreg hálálkodott rettenetesen.~»
13721  II,  7     |                        a cifraságot, hanem azt az egyet mégis tanácslom, hogy
13722  II,  7     |                 mindennap a vármegyémbõl, hogy az országtokra vigyázzak.«~...
13723  II,  7     |                      egészen gyûlöletre méltók az asszonyok, mint a minõknek
13724  II,  7     |                      mielõtt belekezdett volna az olvasásba.~Melanie festõi
13725  II,  7     |                  fodrait, kacéran látni hagyva az egyik lábát, mely már 35
13726  II,  7     |                        mely már 35 éve tapossa az anyaföldet, aztán engedelmes
13727  II,  7     |                    külön kellett volna tanulni az értelmöket a csupán magyarul
13728  II,  7     |                        lett, mint Jupiteré, ki az Olympusról szól lelkének
13729  II,  7     |                 Melanie a lelkesülés mámorával az értelmetlenebb helyeknél.~
13730  II,  7     |                       ha szüksége van rá, hogy az legyen. Milyen hatalmas
13731  II,  7     |                       ma felolvasott beszédét. Az érzéketlen medve egészen
13732  II,  7     |                  magától menne be a kalitkába. Az igaz, hogy egy kicsit erõs
13733  II,  7     |                      érdemelni. A cél könnyíti az eszközöket.~Melanie elhatározta,
13734  II,  7     |                megérlelõdjék...~A fõdolog csak az, hogy Mády észre ne vegye
13735  II,  7     |                        már nagyon kimelegedtek az arcok, megteltek a kedélyek,
13736  II,  7     |                   kiömlött tartalma ott uszkál az asztalon, a kisebb-nagyobb
13737  II,  7     |                       mert különben...~- Éljen az öreg Gvadányi szelleme! -
13738  II,  7     |                  szokott olvasni.~No ‘isz csak az kellett Ákos bácsinak! Hogy
13739  II,  7     |                     bácsinak! Hogy meri valaki az õ istenben boldogult »Szepi
13740  II,  7     |                     boldogult »Szepi bácsiját« az olyan pipogya emberrel hasonlítani
13741  II,  7     |                     XIX-dik század mindenestül az Ákos bácsi teremtménye;
13742  II,  7     |                       minden... minden. Hiába! az már úgy van, annak már úgy
13743  II,  7     |                      annak már úgy kell lenni; az ellen nem tehet senki semmit.~
13744  II,  7     |                      egy-egy kételkedõ »de már az nem bizonyos« kiáltást,
13745  II,  7     |                      szó, aztán pedig neki már az a »nem bizonyos« megátalkodott
13746  II,  7     |                    tündöklõ csillag õméltósága az alkotmányosság egén«, Edus
13747  II,  7     |                       ez nem bizonyos.«~(Hanem az meg már bizonyos, hogy Eduárd
13748  II,  7     |                    olyan nagyon kiabálni, hogy az Edus hallási talentumának
13749  II,  7     |                szójárásával Ákos bácsit.~Hanem az meg is bosszulta magát kegyetlenül.~
13750  II,  7     |                       Mády Károly uram, szólok az úrnak!~- Hívják! - figyelmezteté
13751  II,  7     |                     lovagját.~- Engem? - kérdé az elmélyedt férfiú felrezzenve.~-
13752  II,  7     |                 toasztot intéz önhöz. Menjünk!~Az aggszûz azonban úgy tett
13753  II,  7     |                       aggszûz azonban úgy tett az ajtónál, mintha valamit
13754  II,  7     |                    alakúvá összehajtogatni.~Ez az elsõ lépés. Ha ez elsül,
13755  II,  7     |                       elsõ lépés. Ha ez elsül, az lesz a második lépés. A
13756  II,  7     |                         mert a ritkaság vonzó: az pedig nagy ritkaság, hogy
13757  II,  7     |                        saját apotheosisát. Még az a szerencse sem érte soha,
13758  II,  7     |                       tekintélyes férfiú igyék az egészségeért!~De a szegény
13759  II,  7     |                      szegény malõrös ember ezt az örömet sem élvezhette egész
13760  II,  7     |                        magát folytonosan ahhoz az erõs hanghoz, - melybõl
13761  II,  7     |                    mint szerette volna hallani az egészet! Most haragudott
13762  II,  7     |                       egyetlenegy szócskát sem az Ákos bácsi toasztjából.
13763  II,  7     |                    tûzzel mondja! Terrengette! Az oszt a jeles szónok! Milyen
13764  II,  7     |                      néma toasztot.~Felhangzik az éljen, minden arc tündöklik
13765  II,  7     |                        legjobban gyõzi szóval, az a legnagyobb tromf mindenütt.
13766  II,  7     |              legnagyobb tromf mindenütt. Ezzel az egy ellenséggel ugyan könnyen
13767  II,  7     |                 Kelemen-bankett renoméját, még az is azt fogja mondani holnap,
13768  II,  7     |                       Mády restellte, hogy ezt az originális toasztot nem
13769  II,  7     |                   toasztot nem õ tartotta. Már az igaz, hogy minden jó gondolatot
13770  II,  7     |                   semmiben« pedig nincs hiány; az mindig terem a »valamibõl«.~
13771  II,  7     |                      mint Sámsonnak a hajában, az volt neki az Aladin csodalámpája,
13772  II,  7     |                        a hajában, az volt neki az Aladin csodalámpája, mellyel
13773  II,  7     |                       annak élt, abban bízott, az foglalta el lelkét e napokban...~
13774  II,  7     |                           Melanie utána nézett az üvegajtón keresztül s ravaszul
13775  II,  7     |                  mosolygott, midõn látta, hogy az asztalon kikészített üres
13776  II,  7     |                      De szörnyû lassan megy ma az idõ! Mintha csak Kelemenék
13777  II,  7     |                       tûz, homlokán kidagadtak az erek. Nem hiába hasonlítják
13778  II,  7     |                        könyv nélkül betanulni, az nem árt, ha minél többször
13779  II,  7     |                   senki. Mádytól fel nem tûnik az ilyesmi. Affektálja a szórakozottságot,
13780  II,  7     |                       a szórakozottságot, mert az zseniális tulajdon.~Melanie
13781  II,  7     |                        tulajdon.~Melanie egész az udvarra kikísérte, hol Mády
13782  II,  7     |                   csontokon rágódó Visztulába, az egy keserveset ordított,
13783  II,  7     |                        Mit gondol, kisasszony, az isten szerelmeért! ha most
13784  II,  7     |                      Istenem önnel! - búcsúzék az aggszûz érzékenyen. - Legyen
13785  II,  7     |                        már erõsen esteledett s az egész épület környéke tele
13786  II,  7     |                      lett, elkezdte javítgatni az ócska fészket; különösen
13787  II,  7     |                       ócska fészket; különösen az épület homlokzatának kellett
13788  II,  7     |                        ablakpromenádot tartani az »antik kisasszonynak.«~A
13789  II,  7     |               folytonosan morogva magában:~»Ha az a kutya megharapott volna
13790  II,  7     |                    lábamat! Hogy sajnált volna az egész vármegye! Hogy írtak
13791  II,  7     |                      semmi nyoma sehol. Mintha az ördög keze egyszerre letörült
13792  II,  7     |                      volt annyi vitézség, hogy az utcai ablakon be mert pillantani;
13793  II,  7     |                       urat...~Mády megpillantá az inas bámészkodó pofáját
13794  II,  7     |                    bámészkodó pofáját ott kinn az ablaknál.~- Mucikám, fiam,
13795  II,  7     |               megcsóválta a fejét és elszaladt az ablaktól.~- Megy bizony
13796  II,  7     |                mennydörgõs ménkõ! - kiáltozott az utca közepérõl.~Õt sem a
13797  II,  7     |                      Ami pedig nem szilvórium, az úgyis haszontalanság.~Mády
13798  II,  7     |                haszontalanság.~Mády kinyitotta az ablakot s érzékenyen könyörgött
13799  II,  7     |                        elõnyösen értékesítheti az ember. A tajtékpipa megédesítette
13800  II,  7     |                      eszméjét és visszavezette az engedelmességhez.~Nagy félénken
13801  II,  7     |                      Nagy félénken beballagott az ura szobájába.~- Hol az
13802  II,  7     |                        az ura szobájába.~- Hol az a pipa? Na, itt a szemem,
13803  II,  7     |                       Aztán félénken tekintett az ágy alá; de sem rablót.,
13804  II,  7     |                         Hazudsz, gazember! Hát az én beszédem hova lett róla?
13805  II,  7     |                       nyalta le róla a macska. Az én dicsõ, az én édes, az
13806  II,  7     |                    róla a macska. Az én dicsõ, az én édes, az én pompás beszédem,
13807  II,  7     |                       Az én dicsõ, az én édes, az én pompás beszédem, az én
13808  II,  7     |                         az én pompás beszédem, az én örömem, az én boldogságom!
13809  II,  7     |                        beszédem, az én örömem, az én boldogságom! Mindjárt
13810  II,  7     |                  bizony megbolondult! Elhagyta az a kis esze is, amije volt,
13811  II,  7     |                      sors meg minek agyarkodik az õ mûködése ellen? Minek
13812  II,  7     |                   avatkozik bele, minek csinál az õ tintájából láthatatlan »
13813  II,  7     |                    hogy Mády Károly megszökött az oráció elõtt! A második
13814  II,  7     |                       Demosthenesbe belerekedt az elokvencia! Mádyból kifogyott
13815  II,  7     |                     azt a nagy dicsõséget, azt az örök babért, melyet lelkében
13816  II,  7     |                     szokás szerint belevésetni az egész beszédét a Muci hátába.
13817  II,  7     |                   pedig nincs írva semmi, csak az: »hunyd be szemedet!«~Melanie-rõl
13818  II,  7     |                       abba a csónakba azonnal.~Az a beszéd nem lehet elveszve.
13819  II,  7     |                 örömteljesen, s nyitva hagyván az egész épületet, futott a
13820  II,  7     |                        utcákon Kelemenék felé.~Az utcák pedig azért kezdtek
13821  II,  7     |                    ingyen szórakozást. Jólesik az a kis füst, mellyel lefüstölik
13822  II,  7     |                       Hadd jusson valami kevés az õ orrának is! Úgyis neki
13823  II,  7     |                 Visztulája is belebocsátkozott az általános vitába, természetesen
13824  II,  7     |                   kísértetiesen visszhangoztak az éj csendében.~Lihegett a
13825  II,  7     |                        minek is akadékoskodnak az útjába, adta szemtelen kutyái!
13826  II,  7     |                        rajta, ne ténferegjenek az útjába, ne kapkodjanak a
13827  II,  7     |                       mert sánta; - hanem most az egyszer eresszék békességgel,
13828  II,  7     |                      parlamentáris érzék, hogy az ilyenekre hallgasson; hanem
13829  II,  7     |                 Kelemen-ház már ott feketedik; az ablakok ugyan sötétek, jele,
13830  II,  7     |                  fölkelnek! Ilyenkor nem adhat az ember sokat az etikettre;
13831  II,  7     |                       nem adhat az ember sokat az etikettre; fölzavarja, ha
13832  II,  7     |                         Még elég bõven kifutja az idõbõl, elkérni a beszédet
13833  II,  7     |              diplomatákba bele mer ugyan kötni az égi hatalmasság, de azért
13834  II,  7     |                      fel a kemény gyerek -, ki az ördög ásatta be ide azt
13835  II,  7     |                fohászkodék fel a veszedelemben az úristenhez. - Segíts ki
13836  II,  7     |                        pillanatban feje fölött az elsõ emeleten Melanie szobájából
13837  II,  7     |                        százados körtefába.~Már az igaz, hogy furcsa toalettben
13838  II,  7     |                        pedig megmaradt belõle, az olyan szürkeség volt, hogy
13839  II,  7     |                         Egy nagy sárdarab volt az egész ember, a borzas haj
13840  II,  7     |                   meszes, lecsepegõ habarékkal az arcához; a szem, a fül,
13841  II,  7     |                       miszerint a gödörben azt az ígéretet tette az égieknek,
13842  II,  7     |                 gödörben azt az ígéretet tette az égieknek, hogy oda sem hederít
13843  II,  7     |                        Aztán mit segített neki az isten? Semmit. Magától,
13844  II,  7     |                   Rotschild vagyonáért sem. Ha az istennek szabad mennydörögni,
13845  II,  7     |            mennydörögni, villámlani, bevezetni az embereket malteros gödrökbe:
13846  II,  7     |                       belevezetni embertársait az Olympusba?~A nagyra termett
13847  II,  7     |                sarkaiban megrendült kapura.~De az újkori Botondnak csak a
13848  II,  7     |                      jónak látta visszahúzódni az ólak felé, lassú, félénk
13849  II,  7     |                      ezüst, ugatni réz.« Aztán az még nem is történt meg soha,
13850  II,  7     |                  kényelmes és mulatságos -, de az olyan emberre, aki ott kinn
13851  II,  7     |                      amely egészen olyan, mint az embereké. Nem tudom, melyik
13852  II,  7     |                     Mády kezdett kétségbeesni, az idõ fogyott, a kapu és a
13853  II,  7     |                         anélkül, hogy ott fenn az alvók meghallanák.~A lutheránus
13854  II,  7     |                      Már rég fölmehettem volna az ablakra zörögni.~A létra
13855  II,  7     |                        regényes dolog volt biz az, kivált Mády számára; de
13856  II,  7     |                     nemigen lehetett válogatni az eszközökben. Aztán úgysem
13857  II,  7     |                legfelsõ fokán s fejét bedugván az ablakon, mennyire a sötétség
13858  II,  7     |                     Melanie hálószobájában.~...Az ünnepélyes csöndesség némán
13859  II,  7     |                   édesdeden csókolódzott össze az ablakon be-beröpködõ zephir,
13860  II,  7     |                    bûbájos átlátszó fátyolával az éj titokteljes sötétje...~
13861  II,  7     |                    sötétje...~Mády meghökkent. Az ördögbe is! Minden jó lélek
13862  II,  7     |                        Minden jó lélek dicséri az urat! Az mégsem egészen
13863  II,  7     |                      jó lélek dicséri az urat! Az mégsem egészen rendes eset
13864  II,  7     |                 szobájába rontani éjnek idején az ablakon keresztül, felverni
13865  II,  7     |                      magát, hogyan költse fel? Az egész világ elõtt nevetség
13866  II,  7     |                  szükség felkölteni. Ha felhág az ablakra, hosszú kezeivel
13867  II,  7     |                        felhágott egyik lábával az ablak párkányára, belefogódzván
13868  II,  7     |                     oldalát túlsúlyba hozván - az roppant csattanással lezuhant.~
13869  II,  7     |              visszamenetel! Látni fogják ebben az irtózatos kosztümben, röhögni
13870  II,  7     |                       kezdte gyötörni, mögötte az elmúlt borzasztó jelenetek
13871  II,  7     |                     szeretne most otthon lenni az ágyában, nyugodtan, procul
13872  II,  7     |                fõispáni szakács: - vagy ha már az teljes lehetetlenség, legalább
13873  II,  7     |                     hazáig, vagy egy gõzsiklót az ablakból lefelé! Attól talán
13874  II,  7     |                    Attól talán kitelnék. Ígért az már nagyobb dolgokat is.~...
13875  II,  7     |                     hangon sikoltott fel:~- Ki az? Mi az?~Mády nem felelt.~
13876  II,  7     |                     sikoltott fel:~- Ki az? Mi az?~Mády nem felelt.~A vénlány
13877  II,  7     |                      sikerült szétnéznie, hogy az ablakban valami fekete tömeg
13878  II,  7     |                    foga vacogott a félelemtõl. Az a különös, hogy a kísértetnek
13879  II,  7     |                    férfikísértetek is... Vajon az utóbbi nemhez tartozik-e
13880  II,  7     |                       utóbbi nemhez tartozik-e az õ síri látogatója?~- Melanie
13881  II,  7     |                          szólalt meg e percben az ablakból egy nyöszörgõ,
13882  II,  7     |                     lágyan, olvadékonyan, mint az aeolhárfa.~- Ön az? Ah,
13883  II,  7     |                        mint az aeolhárfa.~- Ön az? Ah, ön az? Ön? Mády? Ah!
13884  II,  7     |                     aeolhárfa.~- Ön az? Ah, ön az? Ön? Mády? Ah! Vártam önt.
13885  II,  7     |                   fokozatos kínláncolatot, ezt az eleven mártíromságot!~-
13886  II,  7     |                    innen észrevétlenül lemenni az utcára.~Melanie szemrehányó
13887  II,  7     |                 válaszolt.~- Alig jött, és már az elmenetelre gondol. Az nem
13888  II,  7     |                     már az elmenetelre gondol. Az nem szép öntõl!~Mády leereszkedett
13889  II,  7     |                    megtelt félcipõ.~- Szóljon, az égre kérem, tisztelt Melanie
13890  II,  7     |                        jött, arra megy. Hiszen az nagyon egyszerû.~- Igen,
13891  II,  7     |                    Szerelem mártírja! Így kell az ilyen hevesvérû kalandkeresõknek.
13892  II,  7     |                       férfiak! Mindég szeretik az extrémeket. Néha ránk sem
13893  II,  7     |                  jutott. Ebbõl a szobábul csak az apám hálószobáján lehet
13894  II,  7     |                    pedig isten mentse meg! Oh, az én apám nagyon kemény ember
13895  II,  7     |                       apám nagyon kemény ember az ilyenekben... nagyon, nagyon
13896  II,  7     |                 összerázkódott s felsikoltott, az agyonlövés gondolatára.~...
13897  II,  7     |                          Oh, hiszen olyan szép az élet!...~- Szent ég! Mi
13898  II,  7     |                   lépjen közelebb, kisasszony, az isten szerelmeért!~- Miért?~-
13899  II,  7     |                    többé. Csendes leszek, mint az agyonütött; csak az életem
13900  II,  7     |                       mint az agyonütött; csak az életem ne bántsa senki.~
13901  II,  7     |                          míg ellenben oly szép az élet; nézni a zöld füvet
13902  II,  7     |                        félrerántotta azt.~- Mi az ördög az?~Izgatottsága miatt,
13903  II,  7     |               félrerántotta azt.~- Mi az ördög az?~Izgatottsága miatt, melyet
13904  II,  7     |                     Izgatottsága miatt, melyet az események rendkívülisége
13905  II,  7     |                        is gyújtotta volna meg!~Az esteli ideál valóban szánandó
13906  II,  7     |                      neve is, no meg mellesleg az is, hogy erre a névre százezer
13907  II,  7     |                       éljen« kiáltást odakünn? Az mind nekem szól. Hallod?
13908  II,  7     |                    hallod, Mucikám. Neked adom az ócska csizmaszáramat.~-
13909  II,  7     |              odafektette a saját szûz párnáiba az idomtalan sártömeget, és
13910  II,  7     |                        ajtaját belülrõl, leült az ágy szélére virrasztani
13911  II,  7     |                      mint a jószerencsét, mint az érdemkeresztet.~Melanie
13912  II,  7     |                        érdemkeresztet.~Melanie az éjen át többször felköltötte
13913  II,  7     |                 férj-jelölt számára, kivel még az anatherin-szájvizet, meg
13914  II,  7     |                Beteljesült, amirõl álmodozott. Az ándung ritkán csal. A kiterjesztett
13915  II,  7     |                     mely hûségesen adja vissza az önteltté vált vonásokat;
13916  II,  7     |                        leány gyöngédségével és az édesanya gondosságával,
13917  II,  7     |                        de nagy akasztófáravaló az a Plantamour kométája, hogy
13918  II,  7     |                        kométája, hogy nem ezen az éjszakán hozta magával farkán
13919  II,  7     |                    nagy gyurmává alakult volna az összes mindenség, vármegyeház,
13920  II,  7     |                       lépegetett, mint tegnap; az öreg Kelemen éppen olyan
13921  II,  7     |                       feje nem lehet másnak.~- Az ördögbe is... - folytatá
13922  II,  7     |                       kérdezd ki, hogy hol van az úr, - otthon aludt-e az
13923  II,  7     |                        az úr, - otthon aludt-e az éjjel? Siess! itthon legyen
13924  II,  7     |                         és mint találta üresen az egész házat, mire az orvossal
13925  II,  7     |                    üresen az egész házat, mire az orvossal visszatért; azóta
13926  II,  7     |                        fene homályos történet. Az eleje ugyancsak szépen fest.
13927  II,  7     |                      Aztán elgondolkozva, hogy az eddigi észleletek bizonyára
13928  II,  7     |                     sem bírt fölfedezni; hanem az mégis feltûnõ volt, hogy
13929  II,  7     |               szobájának ablakától le a földig az egész fal összevissza volt
13930  II,  7     |                  tisztára meszelt homlokzatot.~Az öregúr megcsóválta fejét,
13931  II,  7     |                       hanem ismét felballagott az emeletre.~- Hol a kisasszony? -
13932  II,  7     |                     kelt fel. Odabent fekszik. Az éjjel beteg volt.~- Igaz.
13933  II,  7     |                     rémületét odabenn, ki csak az imént ébredt fel kórálmaiból
13934  II,  7     |                  elõtte egész borzalmasságában az »új világ«, melyben ébredésekor
13935  II,  7     |              ébredésekor találta magát.~...Biz az kopár föld volt, sehol oáz,
13936  II,  7     |                           sivatag... Hanem hát az igazi diplomata körülbarikadíroz
13937  II,  7     |           körülbarikadíroz minden eshetõséget! az igazi diplomata, mikor leesik,
13938  II,  7     |                        Kelemen zörögni kezdett az ajtón.~Dobogó szívvel bújt
13939  II,  7     |                         hangzott újra kívülrõl az öregúr hangja, sokkal érzékenyebben
13940  II,  7     |                 érzékenyebben mint elõbb, mert az újdonsült csendbiztos újabb
13941  II,  7     |                       Várjon kérem egy kicsit.~Az öreg fejét csóválta megint.~-
13942  II,  7     |                        valaminek történni. Hm. Az öreg Kelemen ménkõ ember.
13943  II,  7     |                       érdekfeszülten tekintett az ajtóra.~Bent sürgés-forgás,
13944  II,  7     |                       Kelemen bácsi elméjében. Az ördög jött volna rá, hogy
13945  II,  7     |                      ördög jött volna rá, hogy az nem egyéb, mint a Mády elõkészítése
13946  II,  7     |                       mint a Mády elõkészítése az utolsó kenethez.~- Legyen
13947  II,  7     |                       egyszer Melanie, mielõtt az ajtót kinyitotta.~- Az leszek!
13948  II,  7     |                 mielõtt az ajtót kinyitotta.~- Az leszek! Vakmerõ leszek!
13949  II,  7     |                      Kelemen úr elõtt kitárult az ajtó.~Melanie hátterében
13950  II,  7     |                  görögtûz mellett jelentek meg az ámuló öreg elõtt.~A nagy
13951  II,  7     |                     sehogy sem esett jól, hogy az elgondolt gyilkosságból
13952  II,  7     |                       hogy Mády Károly vagyok.~Az öreg Kelemen haragosan csapott
13953  II,  7     |                      reszketve, félve húzódott az aggszûz háta mögé.~Már hiszen
13954  II,  7     |                     ismétlé vérjegesztõ hangon az öreg.~- Se-sem-mit sem... -
13955  II,  7     |                 Se-sem-mit sem... - szótagolá, az elokvenciából kifogyott
13956  II,  7     |                     ördög! Magyarázza ki magát az úr, - mert különben mindjárt
13957  II,  7     |            összezsugorodott, mint a gombolyag; az arca eltorzulva kék színbe
13958  II,  7     |                          hogy félteni lehetett az összerogyástól.~- Irgalom!
13959  II,  7     |               szerelmesem! Szívemnek szíve!...~Az öreg Kelemen bácsi pedig
13960  II,  7     |                  nyugalommal letette csibukját az asztalra, egyet szippantott
13961  II,  7     |                     teljesen felderült.~- Hüm! Az már egészen más dolog. No,
13962  II,  7     |                      kis szilvóriumot? Nem árt az meg! Jó lesz szíverõsítõnek!~...
13963  II,  7     |                     lesz szíverõsítõnek!~...És az nagyon jó vicc volt Kelemen
13964  II,  8     |                        Batyus zsidó lányá«-ban az esküdtekkel, ha kidobattam
13965  II,  8     |                     esküdtekkel, ha kidobattam az ablakon a »Fekete szemek«-
13966  II,  8     |                        sors keze letaszította.~Az õrmester szobájába hívattam
13967  II,  8     |                       Öt perc múlva megjelent.~Az arca sárgább, mint egy héttel
13968  II,  8     |                       úgy lityeg-lotyog rajta. Az eleje mindig be szokott
13969  II,  8     |                        melyben hanyagul lóg le az ismeretes fekete kendõ.~-
13970  II,  8     |                        kap-e feketekávét ebben az Eldorádóban?~- Hihihüm!
13971  II,  8     |                 magunkat. Stofi bácsi kikísért az udvarra, hol a rabok, ezek
13972  II,  8     |                    egymás után gardedame-jaik, az õrök, felügyelete mellett.~-
13973  II,  8     |                   homlokán... Olyan sötét volt az e percben...~- Isten áldja
13974  II,  8     |             háromszázhatvankét napja van hátra az egy évbõl...~Stofi bácsi
13975  II,  8     |                    keze három ujját...~Feltûnt az a körülmény, hogy a mutató-
13976  II,  8     |                        volt szorulva.~Mi lehet az? Még egyszer megfogtam kezét
13977  II,  8     |                 tubákot szorongatott ott, amit az õrmester pikszisébõl sikerült
13978  II,  8     |                      Mikor olyan édes gondolat az, hogy az ember szabadon
13979  II,  8     |                   olyan édes gondolat az, hogy az ember szabadon elprüsszentheti
13980  II,  8     |                       a nap körül, mert mindig az örökös éjszakának van fordulva.~-
13981  II,  9     |                 mosolygó gyermekleány volt. Ez az akkori arcképe. A szép gömbölyû,
13982  II,  9     |                   olyan jól illik a gonosznak! Az ábrándozásnak indult kék
13983  II,  9     |                        kék szemben ott játszik az a végtelen nagy pajkosság,
13984  II,  9     |                       csak azért van ott, hogy az életnek legyen mit letörülni
13985  II,  9     |                      mamától a szép ruhát. No, az ördögökkel telefestett könyvet
13986  II,  9     |                      négy évvel készült késõbb az elõbbinél. Milyen változás!
13987  II,  9     |                    imádja. Könnyen lehet, hogy az õ kedveért nõtt ilyen alakúvá.
13988  II,  9     |                    kedve ellen semmit sem tesz az isten. Mikor olyan nagyon-nagyon
13989  II,  9     |                     minden udvarlójának. Bánja az ördög! Nem törõdik õ egyikkel
13990  II,  9     |                         csak Aladárnak jusson. Az az õ egész világa.~Aladár
13991  II,  9     |                      csak Aladárnak jusson. Az az õ egész világa.~Aladár is
13992  II,  9     |                       eltaszította és vonzotta az embert egyszerre. Olyan
13993  II,  9     |                     emlékét egy-egy múló perc, az nem fájt neki, nem égette,
13994  II,  9     |                         Édesmamája típusa volt az úgynevezett garasos arisztokráciának:
13995  II,  9     |                sárga-fekete sáfollyal; no, meg az is nagy hibája volt, hogy
13996  II,  9     |                      is nagy hibája volt, hogy az anyatermészet is valóságos
13997  II,  9     |                        fiam, Lórika. Hová lett az az akasztófáravaló kis Gyuri?~
13998  II,  9     |                     fiam, Lórika. Hová lett az az akasztófáravaló kis Gyuri?~
13999  II,  9     |                    esztendõ is belefért volna, az is a mama dolga volt.~Ha
14000  II,  9     |                 udvarlókat leánya számára. Már az igaz, hogy kitûnõen értett