bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

14001  II,  9     |                    fiatalembert a háztól, hogy az szegény maga is azt hitte,
14002  II,  9     |                       figyelmetlen megérintése az illetõ flótásjelölt fogyatkozásainak
14003  II,  9     |                    megtette a hatást. Ha pedig az sem használt volna, jutott
14004  II,  9     |                        egyszerre jéggé fagyott az imádottjához röpkedõ sóhaj
14005  II,  9     |                  sohasem feledhette õnagysága: az a madagaszkári vármegye
14006  II,  9     |                  vármegye sohase ment ki többé az eszébõl. Aladárt végtelenül
14007  II,  9     |                        pár lesz belõlök!~Ebbõl az idõbõl való a harmadik kép.
14008  II,  9     |                       hogy milyen fontos dolog az, ha az embernek szeretõje
14009  II,  9     |                     milyen fontos dolog az, ha az embernek szeretõje odaengedi
14010  II,  9     |                     tartja. A sors nem szereti az utánnyomatokat, nem plagiator,
14011  II,  9     |               csillogott a jegygyûrû ujjaikon, az elsõ szerelmi csók emléke
14012  II,  9     |               bújtatott kocsisnak.~Ismerte már az embereket.~Persze, hogy
14013  II,  9     |                     Neki is nagyon megtetszett az Aladár ideálja. Hogyne!
14014  II,  9     |                         hiszen ott a jegygyûrû az ujján, és ott a falon a
14015  II,  9     |                       arról gondolkozott, hogy az egyik alakot le fogja onnan
14016  II,  9     |                        a kolostorba! Ide ugyan az õ házába ne tegye többé
14017  II,  9     |                       többé lábát! Mit ártogat az õ Lórikája szerencséjének?~
14018  II,  9     |                        A szülõk szíve dobogott az örömtõl és meghatva rebegtek
14019  II,  9     |                     gyermek szavaira? Tudja is az, mit csinál? A természet
14020  II,  9     |                     nem fogamzanak a talajban!~Az csak bolondos mese. Mindennek
14021  II,  9     |                     lassan kell elfonnyasztani az egyiket és óvatosan beültetni
14022  II,  9     |                     beültetni a másikat. Aztán az emberi szív is csak olyan,
14023  II,  9     |             fonnyasztáshoz és a puhításhoz is. Az eljegyzési hír befutotta
14024  II,  9     |                      Lórika szüleinek jólesett az a sok szeszesital, amitõl
14025  II,  9     |                   panorámába, amit mutogattak, az õ lelkében másképp volt
14026  II,  9     |                       semmit Aladár felõl, sem az felõle. Az egész szerelem
14027  II,  9     |                   Aladár felõl, sem az felõle. Az egész szerelem elmúlik egy
14028  II,  9     |                 elfeledték, hogy a szélnek még az a tulajdonsága is van, miszerint
14029  II,  9     |                  végrehajtani Max úr tanácsát. Az bizony jó lesz! Hadd gyógyuljon
14030  II,  9     |                       pirospozsgás menyasszony az új borra!~Azt gondolták,
14031  II,  9     |                     mint Max báró parókája; ha az embernek alkalmatlan: leveszi,
14032  II,  9     |                   mégis azt mondják neki, hogy az orvos levegõváltoztatást
14033  II,  9     |              bálványozott gyermekre gondolnak. Az anya és Max báró folytonosan
14034  II,  9     |                   folytonosan ott voltak vele, az apa pedig minden két hétben
14035  II,  9     |                      Most még egy kicsit búsul az otthonért. No, majd jobban
14036  II,  9     |                        hamu alatt! Hátha mégis az a fickó? Csak már egyszer
14037  II,  9     |                       egyszer agyoninná magát!~Az pedig nem itta magát még
14038  II,  9     |                        csak odadobta a levelet az asztalra.~Aladár odatekintett
14039  II,  9     |                   ledobott levélre.~Hát azokat az édes, kedves, rendetlen
14040  II,  9     |                     Megkapó fájdalomfelkiáltás az egész alak. A szemek fénye
14041  II,  9     |                 kifejezés bennök többé; mintha az égé volnának már... Szenvedõ
14042  II,  9     |                    soványaknak látszó tagjain. Az egyik keze szívén nyugszik,
14043  II,  9     |                     imakönyvét látszik eltolni az állványról, mintha mondaná,
14044  II,  9     |                    csak a homlokon van még meg az a sötét vonás, az a szilaj
14045  II,  9     |                      még meg az a sötét vonás, az a szilaj dac: »nem, sohasem«;
14046  II,  9     |                      mely azt látszik kiáltani az istennek: »Hol vagy hát,
14047  II,  9     |              teremtetted a szívet ilyenné!«...~Az Aladárnak küldött kép alatt
14048  II,  9     |                     volt karcolva kötõtûvel ez az egy szó: »szeretlek.«~Ez
14049  II,  9     |                       egy szó: »szeretlek.«~Ez az egyetlenegy szó. De abban
14050  II,  9     |                   csináltam vele, kiállítottuk az okmányokat, kifizettem,
14051  II,  9     |                      maga körül.~- Hollá! Hogy az ördög vigyen el, ha nem
14052  II,  9     |                      vigyen el, ha nem te vagy az, Aladár. Szervusz! Ülj le!~
14053  II,  9     |                       mellette.~- Hja, pajtás, az igen hosszú és unalmas história.
14054  II,  9     |                   Azzal kivettem szekrényembõl az utolsó képet.~Azon a képen
14055  II,  9     |                       helyen; a beszédes száj, az élénk kék szem becsukva
14056  II,  9     |                      négy viaszgyertya között. Az arc már alig ismerhetõ fel,
14057  II,  9     |                elfonnyadt fehér liliom... csak az alsó ajk alatt feketedik
14058  II,  9     |                      megkímélt és magával vitt az életbõl. A medaillon Aladár
14059  II,  9     |                        milyen gyönyörû halott! Az elröppenõ lélek egy-egy
14060  II,  9     |                       is van a nap alatt, mint az, amit az »ars medica« jónak
14061  II,  9     |                       nap alatt, mint az, amit az »ars medica« jónak látott
14062  II,  9     |                        vártam mi fog történni.~Az én Aladárom végigsétált
14063  II,  9     |                       akarod, jótékony célokra az én nevemben. Már a mandátummal
14064  II,  10    |                        csak öntik belém mások. Az õ lelkök rajta, ha valami
14065  II,  10    |                       tárcának, mint Sramko; - az orvos megtiltotta a vastag
14066  II,  10    |                        alapját vetette meg...; az ábrándos Nettirõl, ki hû
14067  II,  10    |                      keveréke.~Aki nem ösmeri, az gyûlöli, aki ösmeri, az
14068  II,  10    |                        az gyûlöli, aki ösmeri, az megveti, aki nagyon ismeri,
14069  II,  10    |                    megveti, aki nagyon ismeri, az szánja a demi-monde-ot.~
14070  II,  10    |                       szánom.~Mert tudom, hogy az egy egészen sajátságos világ,
14071  II,  10    |                      tisztelettel; és megiszom az egészségtekre egy üveg medicinát,
14072  II,  10    |                      róla, mikor muszáj dolog. Az én kedves orvos barátomtól
14073  II,  10    |                         Dr. Bothár Samu úrhoz.~Az én doktor barátom nagyon
14074  II,  10    |                      komótsapkában, pipaszóval az utcaajtóban a kolerabetegeket.
14075  II,  10    |                      szinte messzirõl mosolyog az ábrázatja elém:~- Szervusz,
14076  II,  10    |                     ide akarták adni prezentbe az egyik fülét, - hatlábú tehenet
14077  II,  10    |                           Ah! A Fucha van itt?~Az olvasónak meg kell magyarázni,
14078  II,  10    |                  annyira rajtamaradt, hogy még az édesapja is báró Fuchának
14079  II,  10    |              hozzászokott.~- Hát igen, itt van az öcsém, és sehogy sem bírom
14080  II,  10    |                     Fucha dühös lett:~- Hát mi az ördögöt csináljunk így?
14081  II,  10    |                       csináljunk így? Bevárjuk az ítéletnapot. Vagy azzal
14082  II,  10    |                       játszik a Jehovának sem, az öregapja sem hallott ennél
14083  II,  10    |                      tíz-tíz forintot, s aztán az egyik is, a másik is összegömbölyödött
14084  II,  10    |                    meglapogatta ütõereinket és az orrunkat.~Fucha feszülten
14085  II,  10    |               feszülten várta a hatást, melyet az én vizsgáltatásom tesz az
14086  II,  10    |                      az én vizsgáltatásom tesz az orvosra.~- Adieu, parti! -
14087  II,  10    |                       azt nagy haragosan, hogy az õ blattján ne nyerészkedjék
14088  II,  10    |                    adta meg magát. Várta elõbb az én megadásomat.~És addig-addig
14089  II,  10    |                      mert így nem veszem észre az ellenlábasom állapotát.
14090  II,  10    |                        megígérem, hogy ezentúl az allopatákat nem szidom -
14091  II,  10    |                 Különben is a leleményesség és az emberi jellemek ismeretének
14092  II,  10    |                      ily zseniális applikálása az egyes bajoknál mindenkinél,
14093  II,  10    |                      mindenkinél, de különösen az orvosoknál megbecsülhetetlen
14094  II,  11    |                   fénye elvilágított messzire, az egy millió forint szaga
14095  II,  11    |                         Mindenfelõl özönlöttek az udvarlók a kelendi várkastélyba,
14096  II,  11    |                     kelendi várkastélyba, hová az öreg grófné hozta unokáját
14097  II,  11    |                        a világgal, bolondozott az emberekkel; elég vagyona
14098  II,  11    |                 vagyona volt hozzá.~És végtére az udvarlóknak is elég türelmük
14099  II,  11    |                   maguk elõtt a sors esélyeit. Az egy millió mindenütt olyan
14100  II,  11    |                     herceg, gazdag orosz fõúr, az elegáns gróf Berzay és az
14101  II,  11    |                      az elegáns gróf Berzay és az ábrándos Kole Péter báró.
14102  II,  11    |                        mindezek fölött állott, az az ifjú Daróczy volt, öt
14103  II,  11    |                     mindezek fölött állott, az az ifjú Daróczy volt, öt magyar
14104  II,  11    |                    Tell Vilmos, s úgy szónokol az alsóházban, mint egy kis
14105  II,  11    |                         Ez volt Sárika szerint az úgynevezett »állandó gyûjtemény«,
14106  II,  11    |                        Szentpétervárig. A terv az volt, hogy egy sötét éjszakán
14107  II,  11    |                éjszakán kilopja hálószobájából az ablakon át, mely a kertre
14108  II,  11    |                     pajtásságból el nem meséli az egész titkos kombinációt
14109  II,  11    |                       adta tovább a titkot, és az viszont egész odáig, míg
14110  II,  11    |               megparancsolta a titoktartást és az ominózus éjszakán befektette
14111  II,  11    |                   nevetett, mikor hálószobáján az ablaktáblákat, a zsaluval
14112  II,  11    |                       találták sehol. Na, hogy az Iván herceg kísérete is
14113  II,  11    |                     írjon róla balladát; õ ért az ilyen bolondságokhoz.~A
14114  II,  11    |                  köhintett közbe és azt mondta az egész históriára:~- No,
14115  II,  11    |                       küldi el utánvéttel. No, az majd elbeszéli ezt az egész
14116  II,  11    |                      No, az majd elbeszéli ezt az egész kis epizódot körülményesen;
14117  II,  11    |                  különbözõ szegletes vonalakat az ajkszélei körül egy percre.
14118  II,  11    |                   lehetne egy szegény ördögnek az urak kedvteléseihez? Törõdik
14119  II,  11    |                         hogy mirõl gondolkozik az akkor, mikor a többiek nem
14120  II,  11    |                      gondolkoznak semmirõl.~Ez az ember a kelendi határt tagosító
14121  II,  11    |                        volt, ki mûködése alatt az uraságnál kapott szállást
14122  II,  11    |                      nem is vette volna észre.~Az kissé bosszantá ugyan, hogy
14123  II,  11    |                   arról gondolkozik, meglehet, az jár eszében, min vesz új
14124  II,  11    |                      hír persze felvillanyozta az egész társaságot, a groszmama
14125  II,  11    |                       pápaszemet és félretette az »Abendblatt«-ot, Péter báró
14126  II,  11    |                         Ide ülteti maguk közé. Az ördög tûri itt a grimászait.~
14127  II,  11    |                       Erre következett be csak az igazi meglepetés. Az ördögbe
14128  II,  11    |                      csak az igazi meglepetés. Az ördögbe is, az eldobott
14129  II,  11    |                     meglepetés. Az ördögbe is, az eldobott kártyát mennyire
14130  II,  11    |                      Iván herceg visszajöjjön, az szerénytelenségnek egy kicsit
14131  II,  11    |                      Kukuleff herceg megjelent az ajtóban. Sárika grófnõ nyájas
14132  II,  11    |                         A herceg kék szemeiben az öröm ragyogó tüze lobogott
14133  II,  11    |                        olyan hidegnek látszott az arca hozzá, mint a márvány.
14134  II,  11    |                   Nemsokára elhagyta a termet, az ajtóból még egy pillantást
14135  II,  11    |               pillantást vetett a férfiakra és az a pillantás még hidegebb
14136  II,  11    |                       kinn nagy sötétség volt, az ember alig bírta magát tájékozni
14137  II,  11    |                  vállon érintette valaki.~- Mi az? Ki az? - kérdé felriadva.~-
14138  II,  11    |                  érintette valaki.~- Mi az? Ki az? - kérdé felriadva.~- Én
14139  II,  11    |                     Miklós, a mérnök.~- Ah, ön az? Nos, hát mit akar?~Fekete
14140  II,  11    |                       A herceg jól gondolta, - az az árny Sárika grófnõ volt.
14141  II,  11    |                      herceg jól gondolta, - az az árny Sárika grófnõ volt.
14142  II,  11    |                       szobájába, ki bágyadtan, az ijedség és az út fáradalmai
14143  II,  11    |                       bágyadtan, az ijedség és az út fáradalmai miatt megtörve
14144  II,  11    |                     kisasszony biztosítá, hogy az egész csak a felindulás
14145  II,  11    |                      önnek senkije? Lehetetlen az, hihetetlen az.~Tini szomorúan
14146  II,  11    |                      Lehetetlen az, hihetetlen az.~Tini szomorúan rázta fejét,
14147  II,  11    |                 Legújabban úgy értesülök, hogy az egy jellemtelen nõcsábító.~
14148  II,  11    |                 nõcsábító.~De már ez több volt az elégnél.~A szeretõ szív
14149  II,  11    |                      reszketõ hangon kiáltá:~- Az nem igaz! Az hazugság!~A
14150  II,  11    |                  hangon kiáltá:~- Az nem igaz! Az hazugság!~A grófnõ felháborodva
14151  II,  11    |                  ismerem õt, én tudom, milyen. Az egy félisten! Még annál
14152  II,  11    |                      Sokkal több. Büszke lehet az a föld, amit megtapod.~-
14153  II,  11    |                    szobát.~És Tininek úgy fájt az a gúnyos kacagás. Hát mi
14154  II,  11    |                     nevetséges van abban, hogy az isten szívet teremtett az
14155  II,  11    |                      az isten szívet teremtett az embernek? Ugyan tudta-e
14156  II,  11    |              álmatlanul hánykolódva vánkosain. Az fájt neki, hogy milyen boldogok
14157  II,  11    |                   mások, milyen büszke volt ma az a lány, mikor ideálja jellemét
14158  II,  11    |                      szép szeme, piros arca? S az a leány mégsem cserélne
14159  II,  11    |                 szolgája, mint amennyi hajszál az õ fején, azon az árva, gyámoltalan
14160  II,  11    |                       hajszál az õ fején, azon az árva, gyámoltalan fõn, mely
14161  II,  11    |                     csak« õt rabolja el, akkor az persze semmi, viheti a pokolba;
14162  II,  11    |                     környezetében. Mind nulla! Az az egy meg, aki van, mást
14163  II,  11    |                  környezetében. Mind nulla! Az az egy meg, aki van, mást szeret,
14164  II,  11    |                  háborút üzent a boldogságnak.~Az emberi hiúság és a rossz
14165  II,  11    |                 lélektan eléggé megmagyarázza. Az a kis darab hús, a szív,
14166  II,  11    |                       a »másé«. És nem válogat az eszközökben, hogy hozzá
14167  II,  11    |              személyesen hítta meg a mérnököt.~Az nem fogadta el, elõször,
14168  II,  11    |                       rá -, s azzal ott hagyta az udvarias grófnõt a faképnél
14169  II,  11    |                  dúlt-fúlt és kíméletlenkedett az urakkal; Péter báró meg
14170  II,  11    |                    történt Kukuleff herceggel?~Az aztán csinált hozzá olyan
14171  II,  11    |                     már a kard és pisztoly nem az én mesterségem.~- Tehát
14172  II,  11    |                        ember.~Oh, azok a sebek az Iván herceg testén, melyek
14173  II,  11    |                     hercegnek.~Átkozott legyen az a két fekete szem, mely
14174  II,  11    |                    nekik, és ezerszer átkozott az a kéz, mely adta õket!~Azt
14175  II,  11    |                     találkozhatott volna, mert az siettetvén a tagosztás befejezését,
14176  II,  11    |                       odaadást elannyira, hogy az idején hitte kezét megkérni.~
14177  II,  11    |                       mitõl úgy szétfutamodtak az udvarlók, mint az ördög
14178  II,  11    |               szétfutamodtak az udvarlók, mint az ördög a tömjénfüsttõl; csak
14179  II,  11    |                     Neki volt a legjobb szeme.~Az eljegyzési ünnepély csupán »
14180  II,  11    |                       még egy ragyogóbb arc is az övénél a társaságban; annak
14181  II,  11    |                    övénél a társaságban; annak az arcnak a ragyogása nagy
14182  II,  11    |                      Saroltáéra. Fekete Miklós az asztal alatt ebéd közben
14183  II,  11    |                    gyûrû-cserét és belesápadt: az a gõgös márványhomlok, melyen
14184  II,  11    |                  közeledve.~- Én igen - felelt az nyomatékosan. Az a nyomatékosság
14185  II,  11    |                        felelt az nyomatékosan. Az a nyomatékosság annyit jelentett: »
14186  II,  11    |                       fehér rózsa, a szalonnál az árnyas liget. Én is le tudnék
14187  II,  11    |                     tudomány van a világon, és az nem a lavateri, hanem az »
14188  II,  11    |                       az nem a lavateri, hanem az »egyszeregy«.~Õ bizony megint
14189  II,  11    |                        számokkal bebizonyítani az ellenkezõt.~Másnap esõs
14190  II,  11    |       térképrajzolásban, midõn egyszerre nyílt az ajtó s belépett rajta Sárika
14191  II,  11    |                    pillantott, azt hitte, hogy az inas jött be, s nyugodtan
14192  II,  11    |                   legelõt, a bokros-zöld pedig az erdõket jelenti.~- Ez meg
14193  II,  11    |              álmélkodva a mérnök.~- Hogy merte az én címerem mellé egy idegenét
14194  II,  11    |                    Feketéhez, olyan volt, mint az égbõl aláereszkedõ angyal.~-
14195  II,  11    |                        mondta vigasztalásul:~- Az bizony nagy baj. Kár, hogy
14196  II,  11    |                   vétkei lajstromát nyújtja át az istennek, olyan volt, mint
14197  II,  11    |                    monoton hangon elõadá, hogy az, amit a grófnõ mondani kegyeskedett,
14198  II,  11    |                       méltóság kifakadása volt az: metszõ és éles.~- Ember!
14199  II,  11    |                     azt és némán mutatott arra az egyszerû vékony karikagyûrûre
14200  II,  12    |                      ékesíték. Egyedüli épület az egész Dontői Magyarhonban
14201  II,  12    |                   építészi pompával ékeskedett az úgynevezett »tanácskozási
14202  II,  12    |                       ajkaikról már elhangzott az esküszó. Az edény előttök
14203  II,  12    |                     már elhangzott az esküszó. Az edény előttök áll, melybe
14204  II,  12    |                        mély barázdákat hagyott az idő, de szemeiből királyi
14205  II,  12    |                     Isten velünk, ki ellenünk?~Az udvari kápolnából kiérve
14206  II,  12    |                   félni, atyám! - mond büszkén az ifjú.~Eközben ismét csendesség
14207  II,  12    |                       sereg meggyőződött, hogy az ellen. Most két férfi vágtatott
14208  II,  12    |                      vagy a fejedelem? - kérdé az egyik.~- Én. És ti kik?...~-
14209  II,  12    |                       azt üzeni: míg kard lesz az õ és népe oldalán, hódolni
14210  II,  12    |               eszeveszetten. A magyar gyõzött, az oroszok alázva hódoltak
14211  II,  12    |                       világította arca látszik az éj sötétiben: ott áll méltóságosan,
14212  II,  12    |                         a vén, és ők mondák: - Az Isten követ.~Nehány napi
14213  II,  12    |                akaratlan rebegék - azaz nem is az ajk, de a szív beszélt -:
14214  II,  12    |                trombitaharsogás riasztá fel.~- Az ellen! - kiáltának többen
14215  II,  12    |                       szárny-ajtói nyílnak. Ki az...? - a fejedelem. Ő, karján
14216  II,  12    |                    fejedelem. Ő, karján Árpád, az erőteljes ifjú, a csatákhoz
14217  II,  12    |                        hangzik:~- Éljen Árpád, az új fejedelem...~ ~A LÓ ÉS
14218  II,  12    |                     büszke, a deli teremtmény, az állatok dísze és koronája,
14219  II,  12    |                     állatok dísze és koronája, az emberek kedvence, mit egy
14220  II,  12    |                   hosszú nyögésekkel háborítva az erdei magányt.~- Mi bajod? -
14221  II,  12    |                   magányt.~- Mi bajod? - kérdé az odaérkező szarvas.~- Beteg,
14222  II,  13    |                   fedelén, büszke falain, mint az uzsorásé kincse halmazán.
14223  II,  13    |                   legtarkább vegyületét látjuk az embereknek. A bástya tetejérõl
14224  II,  13    |                    szobájában fel s alá, midõn az ajtó megnyílt, s azon egy
14225  II,  13    |                     vérszomjának áldozatjai.~- Az jövõ titka - mond a kapitány
14226  II,  13    |                     ébredõ hang, mely feldúlja az erdei magányt, visszariasztja
14227  II,  13    |                        mellyel kivívja magának az élet vagy halált. De a dicsõnek
14228  II,  13    |                    mint soha - bömbölve hányja az izzó tûzparázst; a tûz magosan
14229  II,  13    |                   haragját közel lenni vélvén, az ajtó felé hátrált, hogy
14230  II,  13    |                      harcfiak, mit sem törõdve az Eszéknél heverõ törökökkel.~
14231  II,  13    |                   hangzik, s messze hallatszik az üdvkiáltás.~- Éljen a hon!
14232  II,  13    |                       a hon! Éljen a király...~Az ajtó nyílik, a török követeket
14233  II,  13    |                       követeket jött jelenteni az inas.~- Jöjjenek - mondá
14234  II,  13    |                         Ha pedig parancsát, mi az Isten parancsa is, nem teljesítenétek,
14235  II,  13    |                       lesepri a föld színérõl.~Az egész beszédet pedig oly
14236  II,  13    |                       semmi - felelé szomorúan az üzenettel visszatért követ.~- »
14237  II,  13    |                          hangzik a vészkiáltás az ország szélétõl a másikáig.
14238  II,  13    |                  harc-tûztõl kipirosodott arc, az ildomos mozdulatok mind
14239  II,  13    |                   harcolót, vas karja lenyomja az ellenkezõt. Félisten õ...
14240  II,  13    |                     kartács sûrû esõként hull, az ágyúk durrognak, a várfal
14241  II,  13    |                        De a védangyal siet.~Ki az, ki ott ront elõ, mint hõsi
14242  II,  13    |              megfordítja a háború kockáját? Ki az, kinek szikrákat hányó kardja
14243  II,  13    |                     halálhörgéssé válik át? Ki az, ki mint egy hadisten áll
14244  II,  13    |                   hangzik.~S messze hallatszik az üdvkiáltás: Éljen a hon!...
14245  II,  13    |                       Alatta nagy divatba jött az árulkodás; egyes kimondott
14246  II,  13    |                szeretett hadvezért.~Gordianus, az alvezér, sötét terveket
14247  II,  13    |                  verték fel merengéseiből. »Mi az?« susogta magában.~Kívülről
14248  II,  13    |                        A császár trónja, élete az istenek kezében van, s jaj
14249  II,  13    |                      szentségtelen kézzel vagy az egyiket, vagy a másikat
14250  II,  13    |                     zúgtok, rómaiak! avagy nem az a szív dobog-é e testben,
14251  II,  13    |                   könnyen elnyomta. A katonák, az ütközet elõtti mennydörgést
14252  II,  13    |                  Boldog volt, aki Germanicust, az ünnepelt férfiút e napon
14253  II,  13    |                   Atyám! - mond csengõ hangján az ifjú - mi boldog vagyok
14254  II,  13    |                         III.~Tiberiusnál e nap az öröm napja volt. Örömét
14255  II,  13    |                    részegen a bortól, részegen az örömtõl. Mellette jobbra
14256  II,  13    |                       kezekkel nyugodtan várta az ítéletet.~»Hogy mertél trónom
14257  II,  13    |                        kebelében, midõn messze az édes hazától, messze idegen
14258  II,  13    |              készséggel engedelmeskedének neki az idegenek, oly makacs volt
14259  II,  13    |                lélekkel felelt:~»Elég volt már az ész, megmérem a kardot.«~
14260  II,  13    |                  ékesített kard villogott, mit az árny, valahányszor lehunyta
14261  II,  13    |                megborzadt a férfiútól, de csak az elsõ pillanatban; a másodikban
14262  II,  13    |                  baráti kézszorításra méltatta az undok lelkû férfiút, azután
14263  II,  13    |                       Pisóhoz közeledett. Ezek az emberek ösmerték egymást.~
14264  II,  13    |                    sátorába, s rettegve várták az orvos szavait, lesték minden
14265  II,  13    |                  örömet hirdet-e vagy bánatot?~Az öröm felemel, a bánat lesüllyeszt.
14266  II,  13    |                        kínzó volt e várakozás.~Az orvos szemeibõl könnycseppek
14267  II,  13    |                 fájdalom elnyomá hangját, ámde az ijedt arc és a könnycseppek
14268  II,  13    |                       álljatok bosszút senkin. Az élet az istenek kezében
14269  II,  13    |                        bosszút senkin. Az élet az istenek kezében van; õk
14270  II,  13    |                          Még el nem hangzottak az eskü szavai, midõn Gordian,
14271  II,  13    |                        tribun büszkén állt meg az ágy elõtt, hol »Róma gyöngye«,
14272  II,  13    |                       halálán gyászba merültek az idegenek. Róma gyöngye,
14273  II,  13    |                      Jajgassatok! Letûnt a nap az égrõl, amely világot ad;
14274  II,  13    |                      benyitott, magával hozván az ólom-szekrényt, melyet felnyitván,
14275  II,  13    |                         Gordian, menj, vedd át az ígért tízszer annyi súlyú
14276  II,  14    |                  DOLGOZATOK - SELMECBÁNYA~1865~AZ ÉN GYURI BÁCSIM~1865~(Humoreszk )~
14277  II,  14    |                      maga originalitása, p. o. az apám nem issza a bort, csak
14278  II,  14    |                szeretem.~...Bezzeg ha még élne az én szeretett Gyuri bácsim,
14279  II,  14    |                        is megitta, lett légyen az a maga szükségében vagy
14280  II,  14    |                        tavali esztendőt, mikor az a sok jó bor termett Nógrád
14281  II,  14    |                   Bizony, bizony elájult volna az örömtől, még talán azt is
14282  II,  14    |              csínyjeimet úgy el tudta beszélni az én kedves Gyuri bácsimnak,
14283  II,  14    |                        könyvből olvasta volna.~Az én Gyuri bácsim pedig, akit
14284  II,  14    |                        küldött be maga helyett az examenre, vágott erre szörnyűségesen
14285  II,  14    |           szörnyűségesen savanyú képet, aminek az lőn folytatása, hogy mikor
14286  II,  14    |                        siránkozó hangon.~- Hát az időt haszontalanul elfecsérelni
14287  II,  14    |                     flegmatice kezdtem dúdolni az akkoriban divatos nótát:~»
14288  II,  14    |                       a te nyakad sülve.«~Erre az én urambátyám arca egyszerre
14289  II,  14    |                    haragszol?... Mintha bizony az orrodat haraptam volna le,
14290  II,  14    |                  Elértünk a »Három Rózsá«-hoz. Az én urambátyám tökéletesen
14291  II,  14    |                     rántott csirke!~Nota bene: az én Gyuri bácsim anélkül,
14292  II,  14    |                   egész pozsonyi mérõvel.~Elég az hozzá, amint a csirke elfogyott,
14293  II,  14    |                      hogy van‑e füstölt nyelv?~Az érdemes férfiú azt felelte
14294  II,  14    |                        lélegzém, minõt szokott az ember, ha nagy bajtól szabadul
14295  II,  14    |                      nézett hol rám, hol pedig az elégett maradványokra.~-
14296  II,  14    |                     csak azt mondtam, hogy biz az nagyon jó volna, vagy az
14297  II,  14    |                       az nagyon jó volna, vagy az egyik, vagy a másik.~Mintegy
14298  II,  14    |                         kocsira ültünk, hol is az én szeretett Gyuri bácsim
14299  II,  14    |                     garast nyert volna.)~Tehát az én urambátyám kezdett a
14300  II,  14    |                      el a házaló zsidónak.~Már az ilyen anekdoták elbeszélésében
14301  II,  14    |                elbeszélésében nagy mester volt az én szeretett Gyuri bácsim,
14302  II,  14    |                   rögtön megemlíteni, lévén ez az õ vágyainak boldog netovábbja.~-
14303  II,  14    |                     Mért ne lehetnék én idõvel az akadémia tagja?~- Meg vagyok
14304  II,  14    |                      munkája napvilágot lát.~- Az igaz, hogy páratlan világhírû
14305  II,  14    |                         s elküldeném ajándékba az akadémiának. - Mit szólasz
14306  II,  14    |              odaültetnék Arany János mellé, ha az a »ha« nem volna.~- Semmi »
14307  II,  14    |                        ezeren, hányat ad abból az akadémiának, és mennyi marad
14308  II,  14    |                    alkony. Gyuri bácsi szerint az egész természet hasonlított
14309  II,  14    |                 vastagon harmatozott be a bor. Az eget pláne, búzavirág-színű
14310  II,  14    |                       akkor tudtam volna, hogy az a valaki én vagyok!~- Gyere
14311  II,  14    |                      filozófiai mondatot, hogy az ilyen esetben legjobb kereket
14312  II,  14    |                   ostoba szám elvesztésén.~Már az igaz, hogy különös ember
14313  II,  14    |                        hogy különös ember volt az én szeretett Gyuri bácsim,
14314  II,  14    |                        kocsi hátuljába mellém, az egyik kezét csípõjére tette,
14315  II,  14    |                    ízzé-porrá tört a markában; az egyik sarkantyús csizmájával
14316  II,  14    |                  összeszidta ötféle nyelven is az egész világot, valamennyi
14317  II,  14    |                      malõrt okoztál nekem! No, az igaz, hogy magam is asinus
14318  II,  14    |                       reggel, amint felkeltem, az asztalon heverõ bizonyítványodra
14319  II,  14    |                   aztán elbeszélte Gyuri bácsi az egész álmát, hogy mint jött
14320  II,  14    |                  egészen derülten szólt hozzám az ebédnél:~- No, öcsém! eszembe
14321  II,  14    |                      öcsém! eszembe jutott már az a fatális három szám: 7,
14322  II,  14    |                    Sose teszem biz én... Vigye az ördög!~Mintegy két óra tájban
14323  II,  14    |                 hozzánk.~- Szervusz, Muki! Hol az ördögbe jársz itt?~- Gyarmatról,
14324  II,  14    |                      fehér lett, mint a fal.~- Az én számaim, valóságos az
14325  II,  14    |                       Az én számaim, valóságos az én számaim - dadogta vadállati
14326  II,  14    |          fogcsikorgatva rohant ki kalap nélkül az udvarra, ahol aztán belekötött
14327  II,  14    |                 kellett neki odaköltöznie abba az országba, amely a világnak
14328  II,  14    |                         ha bor nem lenne odaát az égieknél, fejemet teszem
14329  II,  14    |                       egészséges logikája volt az én Gyuri bátyámnak. - Milyen
14330  II,  14    |                  bátyámnak. - Milyen kár, hogy az a sok logika mind oda van
14331  II,  15    |                                                AZ ÉN ÖREG MISKA KOCSISOM~1874~(
14332  II,  15    |                reggelen csak talpra áll megint az öreg Mihály, mint győztes
14333  II,  15    |                megteszi. Csodálatos eset lesz, az igaz, hanem hát csinált
14334  II,  15    |                       helyette én, mi, ki volt az az öreg Mihály, úgy, amint
14335  II,  15    |                    helyette én, mi, ki volt az az öreg Mihály, úgy, amint
14336  II,  15    |                   tetejére s onnan rimánkodott az öreg kocsisnak, hogy meséljen
14337  II,  15    |               kukoricafosztókban elhûlt a vér, az Ancsa szolgáló kötényébe
14338  II,  15    |                       Miféle ketten?~- Én, meg az uram, Guyon Rikhárd.~Az
14339  II,  15    |                        az uram, Guyon Rikhárd.~Az öreg elõkeresi mellénye
14340  II,  15    |                       tõle, s aki ilyenkor néz az öreg Mihályra, azt hihetné,
14341  II,  15    |                     hogy Kossuth döntötte el. »Az legyen a fõvezér, aki Branyicskót
14342  II,  15    |                        tetejébe agyonüti benne az öreg Schlikket.«~Meghallotta
14343  II,  15    |                   Meghallotta Kossuth üzenetét az én uram, Guyon, és azt mondja
14344  II,  15    |                   gondolkodva:~- No, Miska, mi az ördögöt csináljunk?~- Hát
14345  II,  15    |                  ördögöt csináljunk?~- Hát azt az ördögöt csináljuk - mondám -,
14346  II,  15    |                      száz, tíz ezeren vagyunk.~Az én uram, Guyon, szemébe
14347  II,  15    |                        Vágtatott Guyon nyomába az egész sereg. Szép, nyalka
14348  II,  15    |                     festette volna õket, aztán az utolsó szál legény csákója
14349  II,  15    |                    gombjának lefestésénél maga az a piktor is megbolondult
14350  II,  15    |                    megborotválhatta volna vele az egész osztrák birodalmat.
14351  II,  15    |                   ellenesetben nyársra hányjuk az egész várõrséggel egyetemben.
14352  II,  15    |                   lejött: csúfosan fogadták, - az öreg Schlikk azt üzente,
14353  II,  15    |                      csatában. Szegény párának az volt az utolsó szippantása!~
14354  II,  15    |                        Szegény párának az volt az utolsó szippantása!~Azonban
14355  II,  15    |                        hogy a dologra térjek - az én uram, Guyon, is haragra
14356  II,  15    |                 parancsot adott:~- Elõ azokkal az ágyúkkal! Hajrá, fiúk! Gyõzelem
14357  II,  15    |                        fogni sem mertünk, mert az volt akkora vastag - hogy
14358  II,  15    |                     ellen harcolni annyi, mint az istenre rántani kardot!~
14359  II,  15    |                        embereim háta mögé kell az ágyúkat állítani! Haljon
14360  II,  15    |                        Nekem sem kellett több, az én szívem sincs kõbül, s
14361  II,  15    |                      száz, lelkemre nehezedett az a gondolat, hogy mi ketten
14362  II,  15    |                      dolgaiba? Hát mit elõlget az a te pislogó szemeidnek,
14363  II,  15    |                         szólított meg mogorván az én uram, Guyon Rikhárd.~
14364  II,  15    |                       feleltem vissza:~- Nekem az kell, hogy ne komédiázzunk
14365  II,  15    |                        is gyáva volnál? Te is, az ország legjobb közvitéze!~
14366  II,  15    |                       kaptam, el akarván fogni az akasztófáravalót: mert nem
14367  II,  15    |                    helyére, hogy végighangzott az egész táboron jó vasam hatalmas
14368  II,  15    |               Branyicskó ellen: nem veszem be, az igaz, de elmegyek és küzdök
14369  II,  15    |                       keresztényhez illõ dolog az, valakit ilyen kemény téli
14370  II,  15    |              telegráfon ment volna át szívembe az õ bánata, elkezdte azt szorongatni,
14371  II,  15    |                      ugrált tõle ide-oda, mint az óra-inga.~»No, majd megmutatom
14372  II,  15    |                      én mindjárt, hányat ütött az óra.«~- Ne búsuljon semmit! -
14373  II,  15    |                    vigasztalni - míg engem lát az úr, addig helyén vagyunk,
14374  II,  15    |                       nem vitt, majd átlábolja az ármány. Vén az én szemem,
14375  II,  15    |                       átlábolja az ármány. Vén az én szemem, de éles...~Azzal
14376  II,  15    |               gondolkozni. Ebadta, mégse lehet az, hogy a német meg ne csaljon
14377  II,  15    |                      meg ne csaljon minket!... Az már régula nála,... még
14378  II,  15    |                     csak rossz néven sem veszi az ember... Bizonyos, hogy
14379  II,  15    |                      sejthettem, hogy mi. Csak az ösztön vitt akaratomon kívül.
14380  II,  15    |                   kötve a dicsõség szárnyához; az aztán húzza maga után...~
14381  II,  15    |                         Hát még mikor odaértem az óriási vaskapuhoz, melyhez
14382  II,  15    |                       csak gyúrótábla lehetett az, amit valaha Botond huszártársam
14383  II,  15    |                mesékben sincs, hogy üssön bele az istennyila! Merõ vas, és
14384  II,  15    |                     vas, és olyan vastag, mint az öreganyám dereka, amit lépés
14385  II,  15    |                       hónapig csiklándozzuk is az ágyúgolyóinkkal!~Meg kellett
14386  II,  15    |                      mikor a mennykõ arcul üti az anyaföldet, sem nem csattan,
14387  II,  15    |                      nagy sebesen - hát látom, az ebadta! -, hogy egy vékony,
14388  II,  15    |               derekamat, hogy körülhordozzanak az új életre ébredt táborban.
14389  II,  15    |               várudvarba, ahol fogollyá tettük az õrséget -, azután parasztosan
14390  II,  15    |                     szomorú volt és hallgatag; az ételben is csak piszkált,
14391  II,  15    |                      olyanokat rázkódott, mint az úsztatott birka, pedig nem
14392  II,  15    |                      pedig nem rossz bora volt az öreg Schlikknek; ezt az
14393  II,  15    |                        az öreg Schlikknek; ezt az egy erényét el nem tagadhatom.~
14394  II,  15    |                        Kossuth üzenete szerint az lesz a fõvezér, aki Branyicskót
14395  II,  15    |                       kicsit, én csak mulassak az alatt.~Egy ideig elpityizálgattam,
14396  II,  15    |                 elpityizálgattam, hanem késõbb az én fejem is megfájult, tehát
14397  II,  15    |                         részint felkereshessem az uramat; azonban egy kint
14398  II,  15    |                    majd gondolkozik és õrködik az öreg Suska Mihály helyette
14399  II,  15    |             csalitokkal, csörgõ patakocskákkal az aljában, s szépen kifundált
14400  II,  15    |                       eresztve, és uramfia!... az üres vederben egy pocakos
14401  II,  15    |                        A másik szeme hiányzott az ég és víz között lebegõ
14402  II,  15    |                   megjutalmazlak - nyöszörgött az alázatos hang a mélységbõl.~-
14403  II,  15    |                       mért is húzzam én ki ezt az istenostorát a saját népem
14404  II,  15    |                        Hátha fölösleges már ez az ember egészen a világon?
14405  II,  15    |                 kétségbeesés vad ordítása volt az, majd olyan, mint a bikáé,
14406  II,  15    |                   délutánonkint el-elszundikál az aranyos kemence tetején
14407  II,  15    |                     arra fog felvigyázni, hogy az emberek lábujjhegyen járjanak
14408  II,  15    |                  emberek lábujjhegyen járjanak az ablak alatt...~...És bizony
14409  II,  15    |                       fõgenerális kormányoznám az országot, ahelyett, hogy
14410  II,  15    |                      lábai megfeketedtek, mint az ében, kisebesedtek, de a
14411  II,  15    |                      rossz is, bor sem termett az idén... istenúgyse nem érdemes
14412  II,  16    |                 Korponai volt a neve, de azért az egész város Pisera bácsinak
14413  II,  16    |                       választám pegazusomnak s az elsõ verseményem, melybõl
14414  II,  16    |                      nagy poétát jósolt bennem az emberiség, e lovak egyikét,
14415  II,  16    |                        tõlem és szavalták este az ablaka alatt, reggel, mikor
14416  II,  16    |                    ablaka alatt, reggel, mikor az utcán ment, délben, mikor
14417  II,  16    |                     Három Rózsá«-ban dirigálta az ország dolgát. Ez a vers
14418  II,  16    |                     volt is, úgy tudott evezni az eszélyesség sajkájában,
14419  II,  16    |                       isten jóvoltából, hahogy az a szomorú fátum nem esik
14420  II,  16    |                       látogatta meg a vidéket, az is a Pisera bátyó tudománya
14421  II,  16    |                      mert õ azt elõre is látta az idõjárásból: meg is mondta
14422  II,  16    |                   idején, hogy kinek és mikor, az már nem tartozik a dologra.~
14423  II,  16    |                    húszadszor Zah Klárát! Tyû! Az aztán a szép história! Még
14424  II,  16    |                      haja szála is feláll tõle az embernek! Hát még a Pokolkõi
14425  II,  16    |                      Hja! Ész kell ahhoz, hogy az ember megértse, felfogja.«~
14426  II,  16    |                     ember megértse, felfogja.«~Az ilyen beszédek után persze
14427  II,  16    |                        úgy veszi Pisera bátyót az egész világ, mint egy olyan
14428  II,  16    |                     hogy most többet tud, mint az egész kollégium Sárospatakon.~
14429  II,  16    |                   kollégium Sárospatakon.~Csak az a kérdés: mikor és hol olvassa
14430  II,  16    |                      ha iszik is, nem issza el az eszét, hanem minél többet
14431  II,  16    |                mindjárt felaprítják tepertűnek az »örömkalácsra«.~- Hazudsz! -
14432  II,  16    |                   hangon -, sohasem virrad meg az én feleségemnek ezen a világon.~
14433  II,  16    |                  asszonyom mind a két szemére. Az örök világosság fényeskedjék
14434  II,  16    |                  világosság fényeskedjék neki, az istenadtának!~Különben ezt
14435  II,  16    |                       a gondviselés, mert amit az isten elmulasztott a szeme
14436  II,  16    |                    magyar históriákat ír, hogy az ember szinte megnyalja utánuk
14437  II,  16    |                    Korponai: Mutassa meg nekem az úr a »Klára és Klári«-t!~
14438  II,  16    |                   papír? Nincs tíz lat! Hallja az úr, ne bolondozzon velem,
14439  II,  16    |                     adja ide tizenkét garasért az egészet!~Könyvk.: Ne tessék
14440  II,  16    |                        Korp.: Hüm, szabott ár, az már más, hát akkor adok
14441  II,  16    |                     természetesen méregbe jött az ilyen impertinenciákra s
14442  II,  16    |                impertinenciákra s majd kidobta az irodalombarátot, kinek azonban
14443  II,  16    |                  feladni pozícióját, hanem még az utcáról is visszakiabált
14444  II,  16    |                     volna Pisera bátyánk, hogy az ássa meg a sírját. Szomorú
14445  II,  16    |                        magunk fogjuk dirigálni az országot. A lakatos, csizmadia,
14446  II,  16    |                legelsõk közé tartozott, õ volt az alelnöke a körnek s most
14447  II,  16    |                     most már õ is ott töltötte az estéket szorgalmatosan.
14448  II,  16    |                  újságokból a bölcsességet, de az sokaknak feltûnt, hogy sohase
14449  II,  16    |                   istenúgyse nagy eset...~- Mi az a nagy eset, bátya? - kiálták
14450  II,  16    |                    olvasott lapba, hogy mi hát az a »nagy eset« benne?~...
14451  II,  16    |                      benne?~...Hát a nagy eset az volt, hogy a Pesti Napló »
14452  II,  16    |                       két óráig, hogy ugyan mi az ördögöt jelentenek azok
14453  II,  16    |                 hajdani dicsõségének sírköveül az a rimaszombati közmondás
14454  II,  17    |                       1874~Nem tudom, él-e még az a becsületes tót szabómester
14455  II,  17    |                  ellátást. Ha él, dicsértessék az õ neve - ha pedig már elutazott
14456  II,  17    |               kívánhatok neki.~Kutlik urat már az anyatermészet is arra alkotta,
14457  II,  17    |                       származott új nemzedéket az anyagiakban fejlessze; szeretett
14458  II,  17    |                       nyavalyája, odaragasztja az embert a hiúság gumiarabikumával
14459  II,  17    |                        hiúság gumiarabikumával az éghez. És a szerencsétlen
14460  II,  17    |                    magáról, hogy õ is csillag.~Az egyik égitest vonzódik a
14461  II,  17    |                  ügyesen szab Európa térképén, az nem lehet »fuser«, s Kutlik
14462  II,  17    |                       volt oda steppelve: csak az volt a hiba, hogy arról
14463  II,  17    |                       akkor nem volt kitalálva az a furcsa divat, a nagy emberek
14464  II,  17    |              belecsurogtatni a fürdõkádba, hol az újdonszülött csemetérõl
14465  II,  17    |                 gyönyörû fehér fogaival: aztán az is ért valamit, hogy Kutlik
14466  II,  17    |                       a házból, de Kutlik volt az erõsebb potentát, s minden
14467  II,  17    |                    háborúra került is a dolog, az lett vége, hogy Szicília
14468  II,  17    |                  korántsem támadott veszedelem az asszonyságra, hanem inkább
14469  II,  17    |                     asszonyságra, hanem inkább az vetette meg jövendõ boldogságának
14470  II,  17    |                      semmi közünk. A tény csak az, hogy a guzsalyra pillantva,
14471  II,  17    |                       Istenem, de boldog lehet az a szabó, aki azokat a ruhadarabokat
14472  II,  17    |                kezemunkáját! Kutlik úr szívébe az irigység kezdett belopódzni;
14473  II,  17    |                       garádics, létra vezetett az õ szívéhez, hogy ez egyáltalában
14474  II,  17    |                       egyáltalában könnyû volt az irigységnek, s midõn már
14475  II,  17    |                       maradott állandóan, mert az irigység olyan lakó, mint
14476  II,  17    |                    legyen mindig a szeme elõtt az a becsületes, öreg, szakállas
14477  II,  17    |                         öreg, szakállas arc, s az az értelmes, magas homlok,
14478  II,  17    |                      öreg, szakállas arc, s az az értelmes, magas homlok,
14479  II,  17    |                   hatodik nagyhatalom. Jaj, ha az az alak most egyszerre megelevenednék
14480  II,  17    |                        nagyhatalom. Jaj, ha az az alak most egyszerre megelevenednék
14481  II,  17    |                     egyszerre megelevenednék s az a festett kard megcsörrenne
14482  II,  17    |                        a szabó is lehetne hõs! Az az erdõ, hol a hír, dicsõség
14483  II,  17    |                       szabó is lehetne hõs! Az az erdõ, hol a hír, dicsõség
14484  II,  17    |                     száz legyet. De a furfang, az ördögbe csak a furfang,
14485  II,  17    |                   csapásra agyon - és ez a fõ. Az a többi már mellékes s a
14486  II,  17    |                megkapottat hirtelen belehúzott az elhatározás tûjébe.~Ez pedig
14487  II,  17    |                      ez a szerencsés ötlet, ha az elkészült pompás ruhát elküldi
14488  II,  17    |                        úr egyszer fejébe vesz, az megszûnt csupán gondolat
14489  II,  17    |                megszûnt csupán gondolat lenni: az tény, ami pedig tény, -
14490  II,  17    |                        tény, ami pedig tény, - az új tényeket von maga után.~
14491  II,  17    |                        ha nem tud is magyarul. Az ing alján pedig következõ
14492  II,  17    |                  győzelem érje neved.«~Ez csak az ing volt, de hát a többi
14493  II,  17    |                       ebben a magyar Svájcban, az mind ott tartott rostokot
14494  II,  17    |                        s keményen megdicsérték az ékes feliratot.~»Ebbõl a
14495  II,  17    |                     lesz, mint Petrovics.«~Ezt az öreg Suhajda mondta - isten
14496  II,  17    |                    nem-e nagy kitüntetés, hogy az egész város és környék róla
14497  II,  17    |                 irigykedõ pillantást vet utána az utcán, az »elegáns megrendelések«
14498  II,  17    |                 pillantást vet utána az utcán, az »elegáns megrendelések«
14499  II,  17    |                    vitték; nehéz volt szívének az elválás, mintha õbelõle
14500  II,  17    |                        a drága csomag, eljut-e az a címzetthez. Olaszországban