bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

14501  II,  17    |               Garibaldi levelét felbontotta.~- Az õ írása... az õ nagy keze
14502  II,  17    |                   felbontotta.~- Az õ írása... az õ nagy keze írása... az
14503  II,  17    |                        az õ nagy keze írása... az õ szent keze írása... Gyere,
14504  II,  17    |                   olyan gúnyáért - szólt közbe az öreg legény.~- Én csak arra
14505  II,  17    |               visszaemlékezések behatása alatt az egyenetlenség tüzes szikráját
14506  II,  17    |                ostobaságokról írna nekem, mint az asszonyotok? Törõdik is
14507  II,  17    |                        asszonyotok? Törõdik is az õvele? Hajrá! fussatok,
14508  II,  17    |                   rohanjatok, ordítsátok össze az egész várost, a polgármestert,
14509  II,  17    |                       várost, a polgármestert, az iskolai direktort, a nagyprépostot
14510  II,  17    |                        és két lakattal rázárni az ajtót.~Kutlik úr egy percet
14511  II,  17    |                      áthajtatott Windschachtra az olaszul tudó bányászhoz,
14512  II,  17    |                       A posztója jó erõs, mint az ön honfiainak hazaszeretete.
14513  II,  17    |                   magát, mikor unatkozik, hogy az igazat megmondja mindenkinek.
14514  II,  17    |                        Egyébiránt isten önnel. Az itt küldött néhány butélia
14515  II,  17    |                 kidülledt, homlokán kidagadtak az erek, és a kezével olyan
14516  II,  17    |                  kezével olyan alakban csapott az asztalra, mint mikor »dreimal«
14517  II,  17    |                       a »vörös könyvben«, vagy az angolok a »kék könyvben«.
14518  II,  17    |                       Persze csupán csekélység az a különbözet. Ott a belügyek
14519  II,  17    |                 egészen hasonló. Mind a kettõt az isten kegyelme õrzi.~Ezt
14520  II,  17    |                        volna, halálra nem ijed az égi förgeteg közelgésétõl.
14521  II,  17    |                        azonban nem hasonlított az egyszeri háziúrhoz, ki a
14522  II,  17    |                 beszédeket a csuszpajsz ellen. Az általános elégedetlenség
14523  II,  17    |                        gyomrunk.~Most már csak az volt a kérdés, ki legyen
14524  II,  17    |                      vagy írás.~Aki eltalálta, az kimaradt.~Azután mi ketten
14525  II,  17    |                      Azután mi ketten dobtunk, az elõbbi dobásban rövidséget
14526  II,  17    |                      jelent.)~- Sas vagy írás?~Az írást választottam, de fájdalom
14527  II,  17    |                          Bolondot tettem, hogy az írást választottam: már
14528  II,  17    |                magamnak a bátorságot belemenni az oroszlán torkába. Lefelé
14529  II,  17    |                        pedig borúsan sötétlett az asztalra támasztott könyökén.~
14530  II,  17    |                       babcsuszpajsz nem kell - az a sóhajtással sem elégszik
14531  II,  17    |                  babcsuszpajsz havonkint. Ezen az alapon állunk s nem tágítunk
14532  II,  17    |                   menne. Rosszabbra megy. Csak az imént is új aranyfülbevalót
14533  II,  17    |                     Kitõl kapta? Tudjuk már mi az ilyen gazdálkodást. Míg
14534  II,  17    |                        krími hadjáratnak is?); az én bajomnak is, a maguk
14535  II,  17    |                  konyhára nem marad semmi: még az is isten csodája, hogy így
14536  II,  17    |                       Tejbe, vajba füröszteném az én kedves diákjaimat.~Majd
14537  II,  17    |                      Majd kicsordult a könnyem az elérzékenyüléstõl s meghatott
14538  II,  17    |                      mindnyájan elveszünk éhen az uram hóbortossága miatt.
14539  II,  17    |                      miatt. Hát mire való volt az a drága ruha is annak a
14540  II,  17    |                       Elõbb azonban tisztázzuk az eszmét - mondám. - Az a
14541  II,  17    |               tisztázzuk az eszmét - mondám. - Az a fõ dolog.~Kutlikné fejével
14542  II,  17    |                  szeméremmel lesüté a sírástól az imént kivörösödött szemeit,
14543  II,  17    |                      isten, mit kíván tõlem... Az lehetetlen... Félek, nagyon
14544  II,  17    |                      jõjjön, zajt ne csináljon az elõszobában, nehogy a gyerekek
14545  II,  17    |                vigyorgott a majszterné - hanem az most már mindegy, megesküdtem,
14546  II,  17    |                   ruganyos léptekkel odafutott az ajtóhoz. Egy perc alatt
14547  II,  17    |                      elõl s szám nyitva maradt az elámulástól.~- Ah! Majszterné
14548  II,  17    |                        Miféle tévedés? - kérdé az áthevült nõ némi tartózkodással
14549  II,  17    |                    majszterné, elmondván, hogy az elébb bolondozott velem,
14550  II,  17    |                       tenni a pincében, melybe az utcáról volt a bejárás.
14551  II,  17    |                  esküje mellett hivatalos volt az utca valamennyi diákja és
14552  II,  17    |                        rogyott össze, hogy már az utolsó butélia bor utolsó
14553  II,  17    |                   poloskák kormos birodalmába; az én vezényletem mellett szép
14554  II,  17    |                     fölébredni volt irtóztató. Az a gondolat, hátha kitudódik,
14555  II,  17    |                     consilium abeunditól azzal az egyszerû manõverrel, hogy
14556  II,  17    |                   részeg kéményseprõ-legényt s az érkezõ Kutlik elõl járható
14557  II,  17    |                        kebellel könyököltem ki az ablakon, belebámulva a csendes
14558  II,  17    |                     drámai jeleneteit odakint.~Az izzadság gyöngyözött homlokomon,
14559  II,  17    |                   valaki belökte nagy robajjal az ajtót, hogy azt hihettük,
14560  II,  17    |                      kiálts város, mert eljött az irtózatos minuta, melyben
14561  II,  17    |                    történni?~Úgy éreztem, hogy az egész világ zúg, zsong,
14562  II,  17    |                 másvilágon.~Történt vala pedig az, hogy Kutlik úr megállott
14563  II,  17    |                       édes öcsémuraimék, mikor az a gaz Szicília mind kihordogatta
14564  II,  17    |                     Szicília mind kihordogatta az éjjel azt a drágalátos boromat
14565  II,  17    |                      egyszerre felébredtünk.~- Az ám... Nagyon nagyban voltak
14566  II,  17    |                      bõgésnek.~- Szomorú kvitt az. Ki adja most már vissza
14567  II,  17    |                        Ki adja most már vissza az én butéliáimat? Köszönöm
14568  II,  17    |                   butéliáimat? Köszönöm szépen az olyan kvittet.~- Vegye úgy,
14569  II,  17    |                      hallatott.~- Hiszen éppen az a legnagyobb istencsapása
14570  II,  17    |                       örömest mulat emlékeinél az öregség is.~
14571  II,  18    |                   asztronómia, geológia, sat., az is mind a természettudomány
14572  II,  18    |                   emiatt még nem volt elbízva. Az még csak mind bliktri, amit
14573  II,  18    |                     Ezek a csodálatos vimerlik az anyaföld barna arcán, mik
14574  II,  18    |                   langyos tavaszi éji esõ után az õsrengetegekbe, hol még
14575  II,  18    |                    mintha megittasulva pihenne az ûrben, szinte édes sóhajtást
14576  II,  18    |                        látszik hallatni.~Ebben az édes sóhajtozásban terem,
14577  II,  18    |               elmellõzzem.~Történt pedig velem az a deák-életben hallatlan
14578  II,  18    |                        tökéletesen jóllaktam s az uzsonnáról felmaradt kenyérbélbõl
14579  II,  18    |                 közönséges foglalkozás: de hát az ember úgy tud örülni egy-egy
14580  II,  18    |                       törõdtem vele, feldobtam az egész mestermûvet valahova
14581  II,  18    |                       százados moh ódon színe, az árnyalatok és mélyedések
14582  II,  18    |                       Tanulótársaim irigyelték az érdekes leletet s sokat
14583  II,  18    |                   Homlokomról csurogni kezdett az izzadság. Még az is megeshetik
14584  II,  18    |                       kezdett az izzadság. Még az is megeshetik velem, hogy »
14585  II,  18    |               Bevalljam? De hisz akkor kikacag az egész líceum s ujjal fognak
14586  II,  18    |                       akkor is útját nem állja az idõ rövidsége, mert én holnap
14587  II,  18    |                      de míg egyrészt sajnáltam az elhíresült mûvet végképp
14588  II,  18    |                  felszaglásztatja policájokkal az egész várost, míg végre
14589  II,  18    |                  tengerén, egyszerre megnyílik az ajtó és belép rajta S. professzor
14590  II,  18    |                    Ugye semmi? Hanem a líceum, az a maga nevelõapja, humillime,
14591  II,  18    |                    maga nevelõapja, humillime, az iránt nem szabad hálátlannak
14592  II,  18    |                      Tolvaj, rablógyilkos. Hát az mi volt, amit most sanzsíroztál
14593  II,  18    |             sanzsíroztál be a hátulsó zsebedbe az íróasztalról?~Ezzel belenyúlt
14594  II,  18    |                     kihúzott.~Szemei ragyogtak az örömtõl.~- Itt van, megvan,
14595  II,  18    |                        megvan, kezemben van... az én kezemben, az ország legnagyobb
14596  II,  18    |                kezemben van... az én kezemben, az ország legnagyobb gombászának
14597  II,  18    |                        S azzal futott ki, mint az õrült, még a kalapját is
14598  II,  18    |                     írt, dolgozott.~Én ezalatt az egy hét alatt képzelhetni
14599  II,  18    |              elgondolva a következményekre, ha az öreg a csalást kisüti.~Egy
14600  II,  18    |              munkálatát. Nagy nap következett. Az összes tanári kar és tanuló
14601  II,  18    |                   ruhásan, S. tanárral élükön.~Az igazgató odalépett a betakart
14602  II,  18    |                     üljük meg azon tényt, hogy az elsõ gombakövületet mi adjuk
14603  II,  18    |                     mahagónifa üvegszekrényben az én kenyérfigurám.~Mindenki
14604  II,  18    |                        értekezést olvasott fel az ünnepelt gombáról, eredetérõl
14605  II,  18    |                        át a tanodai múzeumnak. Az értekezést viharosan megéljenezték
14606  II,  18    |                       példánybani kinyomatását az iskola költségén elrendelék.~
14607  II,  18    |                       pedig a nagy nap örömére az iskolai inspektor mindnyájunk
14608  II,  18    |                      tudósok.~Minden bolondság az ég alatt.~
14609  II,  19    |                       megy. Ami ezen alul van, az már más kvalifikáció alá
14610  II,  19    |                     épp e külsõ tisztesség. Ha az életfenntartási módozat
14611  II,  19    |            osztályozásánál a jogi meghatározás az írókat és királyokat helyezi
14612  II,  19    |                   harmadikul alaposan beválnak az új kaszt emberei, kiknek
14613  II,  19    |                      könnyen tanulnak; arcukon az életkedv derûje, homlokukról
14614  II,  19    |                         homlokukról lesugárzik az emberszeretet, mindenki
14615  II,  19    |               kereskedõt szeretik legkevésbé, »az számító ember« s »filiszter«;
14616  II,  19    |                       úri ismerõst legjobban, »az könnyen hivõ, galant s szinte
14617  II,  19    |                  erkölcsök« rohamosan vedlenek az emberiségrõl s a zsiránskeresés
14618  II,  19    |                     összeütközés kiegyenlítése az a tudományos manõver: kifogástalan »
14619  II,  19    |                  megnyert ütközethez, azt csak az tudhatja, ki oroszlánszelídítéssel
14620  II,  19    |                       Inasodat láttam odalenn: az mondta, hogy itthon vagy.
14621  II,  19    |                   Magam is pompásnak találnám. Az ördögbe is... egy csésze
14622  II,  19    |                      egy szellemdús társalgó - az olyan szent háromság, barátom,
14623  II,  19    |                    morog a csibukozó áldozat - az már más... Úgy hát nem is
14624  II,  19    |                   Isten megáldjon! Futok, mert az ügy sürgõs, becsületbeli,
14625  II,  19    |                       nem érem X-et. Szervusz.~Az áldozat az ajtóig kíséri
14626  II,  19    |                     X-et. Szervusz.~Az áldozat az ajtóig kíséri látogatóját
14627  II,  19    |                     magad lennél oly szíves...~Az áldozat arca egyszerre meghosszabbodik,
14628  II,  19    |                     Szervusz!~Azzal visszaoson az ajtón s becsapja maga után.
14629  II,  19    |               Természetes, hogy azonnal, amint az utcára ért, arról a »pech«-
14630  II,  19    |                        ígérete folytán sat.~...Az áldozat meg van fogva. Darab
14631  II,  19    |                     sziszifuszi munka. Ez csak az érem egyik oldala.~A váltó
14632  II,  19    |                         addig csak holt papír. Az elhelyezés pedig nem tréfadolog.
14633  II,  19    |              kölcsönkérõk. Mi a teendõje tehát az élelmes embernek? Kiradirgumizni
14634  II,  19    |                  különben nem csoda, mert hisz az egész egy és ugyanazon tudomány,
14635  II,  19    |                        alaki és anyagi részre. Az öt ujjában van minden csínja-bínja:
14636  II,  19    |                       van minden csínja-bínja: az öreg uzsorásnak még a vérlüktetését
14637  II,  19    |                        csinálni. Régi ismerõse az már a maga formájú embereknek!~
14638  II,  19    |                       százezrekre szaporodott. Az ország fiatal nemzedéke
14639  II,  19    |                      aki egyszer õbele botlik, az be van esve és ki nem mászik
14640  II,  19    |                     Mindennap akad »Geschäft«. Az emberiség nem okosodik:
14641  II,  19    |                   ágaiba új erkölcsöket olt is az idõ, - a gyökér mégis megmarad
14642  II,  19    |                          kávézunk, kávézunk... Az ördögbe is, jól mennek a
14643  II,  19    |                   fáradozásnak gyakori vendége az isten áldása.~- Kétlem.~-
14644  II,  19    |                hirtelen visszadugja.~- Nos, mi az? Mutassa ide!~A váltó birtokosa
14645  II,  19    |                    magamnak.~- Mi köze magának az én váltómhoz? Mit kapkod
14646  II,  19    |                      össze száját.~- Hogyisne! Az nem magának való.~- Ugyan,
14647  II,  19    |                    Ugyan, ugyan... micsoda már az? Legalább mutassa hát meg;
14648  II,  19    |                  hegyen-völgyön lakadalom, míg az utolsó forint is annyira
14649  II,  19    |                      talál, - de egyszer mégis az a vége, hogy nem talál,
14650  II,  19    |                   Wertheim-szekrényébe, melyen az a kéz a forgató, amelyik
14651  II,  19    |                       a kéz a forgató, amelyik az elfogadó.~
14652  II,  20    |                                                AZ ÚJSÁGFALÓ~1875~A lapolvasás
14653  II,  20    |                      mint a mindennapi kenyér. Az ezelõtti embernek volt kedvenc
14654  II,  20    |                megtartott, a »Hon«-bul meríted az igazságot; ha pedig vidékrõl
14655  II,  20    |                       lettél is, alatta állasz az igézetnek, mert akkor is
14656  II,  20    |                        is, de azért csak annak az egynek hiszesz.~Hanem bezzeg
14657  II,  20    |                     mennyire egészen más ember az újságfaló. Te önzõ, válogató,
14658  II,  20    |                 igazságos. Ami nálad vonzalom, az nála már szenvedély. Te
14659  II,  20    |                  szereted a liliomot színeért, az ibolyát illatáért, a barackvirágot
14660  II,  20    |              társasélet újdonságait csemegézi, az »Ellenõr«-ben a koalíció
14661  II,  20    |                        koalíció újabb terveit, az »Egyetértés«-ben pedig polémiát
14662  II,  20    |              türelmetlenül nézi óráját. Három! Az esti lapokat csak négykor
14663  II,  20    |                   idegen gondolatokkal, melyek az õ saját eszméit vastagon
14664  II,  20    |                      gondolkoznia.~Egyet ásít. Az ásítás a nyugvó elme ünnepi
14665  II,  20    |                legdrámaibb tartalmú lap.~Hanem az esti lapokat mégsem hozzák:
14666  II,  20    |                        kellnernek, kérdezi: mi az oka az esti lapok késedelmezésének?
14667  II,  20    |                 kellnernek, kérdezi: mi az oka az esti lapok késedelmezésének?
14668  II,  20    |           késedelmezésének? Micsoda visszaélés az a közönség türelmével? Máskor
14669  II,  20    |                kacérkodik a »Magyar Állam« ott az egyik szögletasztalon, kínálva
14670  II,  20    |                      minden válfaj jó, kivévén az unalmast. A »Magyar Állam«
14671  II,  20    |            zöldség-árulót!~- Ah! Végre megjött az esti lap! - Az újságfaló
14672  II,  20    |                   Végre megjött az esti lap! - Az újságfaló félig felemelkedik
14673  II,  20    |                mosollyal már messzirõl nyújtja az epedve várt »Abendblatt«-
14674  II,  20    |                        gyönyöre fekszik elõtte az egymásra dõlõ, apró, fekete
14675  II,  20    |                      még egyszer ajkához viszi az isteni italt és kényelmesen
14676  II,  20    |                        bekövetkezõ gyönyörnek. Az újságfaló ehelyett rendesen
14677  II,  20    |                      sokkal fogékonyabbá teszi az olvasandó politikai kombinációk
14678  II,  20    |                       esemény, sóhajtva fordít az elsõ lapra s valódi ínyenc-lassúsággal
14679  II,  20    |                  káposzta-szörnyeket hajtván - az õ fejében bolondnál-bolondabb
14680  II,  20    |              elégedetten elhagyja a kávéházat. Az utcán gondolkozva megy,
14681  II,  20    |                      végigjártatva fantáziáját az olvasottakon, csendesen
14682  II,  20    |                Arnimról, Alfonz királyról vagy az Ofenheimpörrül.~Éjszaka
14683  II,  20    |                       is ezekrõl álmodik, mert az újságfaló rendesen nõtelen,
14684  II,  20    |                   sorsa nem érdekli különösen, az univerzumhoz szegõdik egész
14685  II,  20    |                mogorván, rossz kedvvel jár-kel az utcákon, mint a magára maradt
14686  II,  21    |                        már régen a maga helyén az anyaföldben. Még piciny
14687  II,  21    |                      komoly dolgokról, mi lesz az emberbõl, mi lesz a szeretetbõl
14688  II,  21    |                       bizonyosan csillag, mely az égbolton vigyáz fényes szemével
14689  II,  21    |                       szívébe, mintha mamáját, az õ édes mamáját látná, aki
14690  II,  21    |                       õt.~Oh, milyen édes álom az, mikor a nyitott ablakon
14691  II,  21    |                    temetéskor Klára néninek, s az aztán magával vitte a hároméves
14692  II,  21    |                        hogy egy asztalon egyék az õ kenyerökbõl, mely mindenki
14693  II,  21    |              kenyerökbõl, mely mindenki másnak az isten mindennapi áldása,
14694  II,  21    |                    isten mindennapi áldása, de az õ számára »kegyelemkenyér«
14695  II,  21    |                   isten bírja! Ki törõdnék már az árvával? Minden eleven állat
14696  II,  21    |                      akadt volna gazdája? Csak az emberi lény áll egyedül,
14697  II,  21    |                  bárányt nem bízná végképpen - az istenhez; õ viseljen rá
14698  II,  21    |                       õ viseljen rá gondot.~És az viselt is rá gondot, mert
14699  II,  21    |                        nagynénjénél részesült. Az isten adott neki hozzá tûrõ,
14700  II,  21    |                        éles ésszel áldotta meg az isten, mellyel elleste azt,
14701  II,  21    |                     mindjárt ott találta magát az ember a sok-sok ember között
14702  II,  21    |                        testvére és anyja, mert az alma nem esik messze fájától.
14703  II,  21    |                       nem esik messze fájától. Az volt legnagyobb öröme, ha
14704  II,  21    |                 pecsétnek egyenesen Örzsi volt az oka, ha leckéjét nem tanulta
14705  II,  21    |                      leckéjét nem tanulta meg, az is az Örzsi miatt történt,
14706  II,  21    |                leckéjét nem tanulta meg, az is az Örzsi miatt történt, mert
14707  II,  21    |                         mert örökké nyitogatta az ajtókat, örökké lábatlankodott,
14708  II,  21    |                         romlás esett a házban, az is mind az Örzsi dolga volt.
14709  II,  21    |                     esett a házban, az is mind az Örzsi dolga volt. A szegény
14710  II,  21    |                       némi vonzalmat, de amint az évek jöttek és mentek, annyi
14711  II,  21    |                   olyan szép rózsákat ültettek az Örzsike arcára, hogy amiatt
14712  II,  21    |                        egy mérges belindeket - az irigységet. Fogékony volt
14713  II,  21    |                        hozzá a talaj.~Nem volt az árva leány számára egy jóakaró
14714  II,  21    |                        egyedül a koldusfiú, ki az úton szokta várni, mikor
14715  II,  21    |                     megvédelmezze a kutyáktól. Az is talán csak azért a darab
14716  II,  21    |                 estefelé: meg kell várnia, míg az orvos megérkezik és a rendelvényt
14717  II,  21    |                      és a rendelvényt megírja; az orvosságot õ fogja elhozni
14718  II,  21    |                         Azt mondom, itt legyen az egyik lábad!~- Bocsánat! -
14719  II,  21    |                        hebegé a kislányka - de az éjszakától félek, néni.
14720  II,  21    |                 csillanjon szemei elõtt, amint az ablak felé fordult a távoli
14721  II,  21    |                    fehér árnyú karikát rajzolt az ablaküvegre...~»A mama szemei,
14722  II,  21    |                      én szót fogadok. Elmegyek az orvosságért.~Örzsike azt
14723  II,  21    |                   utána settenkedék, s mialatt az mohó sietséggel lehányta
14724  II,  21    |                    konok ügyességgel kioldozta az asztalon hagyott kendõ bogját,
14725  II,  21    |                      kendõ bogját, kihódította az orvosságra szánt forintot
14726  II,  21    |             visszacsinálta a bogot azon módon.~Az árva felöltözött s gyanútlanul
14727  II,  21    |                        forint egy részét elõbb az átellenes szatócsnál cukrokba
14728  II,  21    |                    szembe gyönyörködjék, midõn az a pénzhiányt észreveszi.~
14729  II,  21    |                    nemulass otthon! - kiáltott az, hazafelé iramodva.~A lányka
14730  II,  21    |                     lányka megmeredve állt ott az ijedtségtõl, a koldusfiú
14731  II,  21    |                    érzékét fogva tartotta, még az éhséget is.~- Szegény kisasszonykám...
14732  II,  21    |               kisasszonykám... Én vagyok ennek az oka.~- Nem, nem, Miska.
14733  II,  21    |                        oka.~- Nem, nem, Miska. Az isten látja mindezt és az
14734  II,  21    |                      Az isten látja mindezt és az elég nekem. Õ nem fog tartani
14735  II,  21    |                     Miska fölszisszent, mintha az a kígyó csípte volna meg,
14736  II,  21    |                   kígyó csípte volna meg, mely az Aesculáp botján kúszik,
14737  II,  21    |                 görcsös zokogása majd fölvette az egész gyógyszertárt.~- Takarodj
14738  II,  21    |                        arca ékesszólón beszélt az iszonyú ijedelemrõl, melytõl
14739  II,  21    |                    kendõbe.~- Nagyon sok volt. Az nagy pénz - mondá rongyos
14740  II,  21    |                  oszlopkõre ült, s onnan nézte az utcákon hemzsegõ érzéketlen
14741  II,  21    |                      tudja, vissza fog-e térni az is?~Reszketve ügyelt a toronyóra
14742  II,  21    |                      mármost siessünk megvenni az orvosságot, mert múlik az
14743  II,  21    |                      az orvosságot, mert múlik az idõ.~- Hol vetted ezt a
14744  II,  21    |                 egészen elérzékenyült. Ez volt az elsõ meleg sugár, mely lelkébe
14745  II,  21    |                    hazafelé.~Hazafelé, de csak az egyik. A másik nincsen otthon
14746  II,  21    |                   szoktál aludni, Miska?~- Biz az én éji kvártélyom nem valami
14747  II,  21    |                      mégis jól érzi magát. Lám az isten jósága milyen részrehajló
14748  II,  21    |                      nehéz felhõk tornyosultak az égen, s hideg záporesõ indult
14749  II,  21    |                       némileg meg voltak védve az esõ ellen. Mintegy másfél
14750  II,  21    |                 Örzsike kedvence kiáltja eléje az éjfélt, mert bizony már
14751  II,  21    |                    mert bizony már közel lehet az éjfél. Szegény Klári néni
14752  II,  21    |                    néni ugyancsak várja otthon az orvosságot.~Örzsike erre
14753  II,  21    |                 közeledõ haragos villogó szem. Az a Klári néni szobája. Aztán
14754  II,  21    |                    Majd lesz nemulass otthon!« Az bizonyosan beárulta azóta,
14755  II,  21    |                        A szidás elkerülhetlen. Az orvossággal is elkésett,
14756  II,  21    |                         Szíve összefacsarodott az élénk képzelõtehetsége által
14757  II,  21    |                       nagy szelindek kutya, ma az õ óljában hálok. Mindig
14758  II,  21    |                     holnap megint várni foglak az úton.~Örzsikének csak hosszas
14759  II,  21    |                 kopogására nyitotta ki a kaput az öreg mindenesné.~- Aha,
14760  II,  21    |                  mindenesné.~- Aha, te bagoly! Az ördög labdázzék azzal a
14761  II,  21    |                      meleg levesem párolog ott az asztalon: magamnak csináltam...
14762  II,  21    |                     Nem lehet. Felviszem elõbb az orvosságot Klára néninek.~-
14763  II,  21    |                       jó, csendes asszony lett az isten jóvoltából.~Örzsike
14764  II,  21    |             mindenesnére.~- Mi történt vele?~- Az történt vele, ami még soha
14765  II,  21    |                       nevet. Dicsértessék érte az isten szent neve.~- Meghalt! -
14766  II,  21    |                    sírba.~Most még árvább lesz az árva. Ha nem is tapasztalt
14767  II,  21    |                       Zsuzsi. - Ha elõbb hozod az orvosságot, nem halt volna
14768  II,  21    |                    érzé süllyedni a lába alatt az irtózatos vádtól; egy szögletbe
14769  II,  21    |                      sem említé a végrendelet.~Az egyik hivatalnok, õszhajú,
14770  II,  21    |                      embernek megesett a szíve az árva sorsán:~- Ez mégis
14771  II,  21    |                     voltak azon szavak, mikben az emberbaráti indulatú hivatalnok
14772  II,  21    |                     méregették a derék urat, s az osztozkodás alkalmával egypár
14773  II,  21    |                    volt, vitte a vezérszerepet az osztozkodásnál: becsomagoltatott
14774  II,  21    |                     cselédséget elbocsátotta s az üres házat becsukta.~A szegény
14775  II,  21    |                   elhagyatva a szabad ég alatt az udvaron. Most már neki sem
14776  II,  21    |                      emberé.~- Ne félj semmit. Az isten nem fog elhagyni.
14777  II,  21    |                   ilyen apróságot fogsz árulni az utca szögletén. Meglásd
14778  II,  21    |                    majd milyen szép üzlet lesz az. Hm, hm, ez a penészes ócska
14779  II,  21    |                        penészes ócska könyv is az örökséghez tartozik?~A »
14780  II,  21    |                       szegény Klára néni ezzel az imádságos könyvvel. Nagyon
14781  II,  21    |                  tartotta, én is meg fogom azt az õ emlékére becsülni.~- Neked
14782  II,  21    |                      Neked testálta?~- Nem biz az, hanem a fiskálisné, ki
14783  II,  21    |                 imádkozni: neked szükséged van az imádságra, mert imádsággal
14784  II,  21    |                      semmi szükségük nem lenne az imára.~- Bah - mondá Miska
14785  II,  21    |                      és ezresekkel.~Klára néni az igénytelen külsejû imakönyvben
14786  II,  21    |                        neki a rokonok gúnyosan az imakönyvet, s mint szakadt
14787  II,  21    |                    mikor Miska szétnyitotta.~- Az isten keze, mely az árvák
14788  II,  21    |            szétnyitotta.~- Az isten keze, mely az árvák fölött õrködik! -
14789  II,  21    |                       akié - folytatá Örzsike.~Az öreg hivatalnok elbámulva
14790  II,  21    |                    pénzt nem fogod visszaadni. Az a tied isten és emberek
14791  II,  21    |                        Én azt elhelyezem neked az árvaszéknél és neveltetni
14792  II,  21    |                      gyermek könnyekre fakadt. Az öreg hivatalnok oda vonta
14793  II,  21    |                  testvéred, s nekem is meglesz az az örömem, hogy egy helyett
14794  II,  21    |               testvéred, s nekem is meglesz az az örömem, hogy egy helyett
14795  II,  21    |                      aztán beváltotta-e szavát az öreg hivatalnok s jól tanult-e
14796  II,  21    |                     tanult-e Örzsike és Miska, az már nem ehhez tartozik -
14797  II,  22    |                bádoggal fedett toronyba. Aztán az is valami, hogy a szép hangú
14798  II,  22    |                  kiment egy orgonájával messze az óperenciákon túl, pogány
14799  II,  22    |                        vademberek meghallották az ájtatos hangokat, melyeket
14800  II,  22    |                  megszámlálhatta a csillagokat az égen, olyan fekete éjszaka
14801  II,  22    |                 melyrõl öreg emberek beszélik, az õ gyermekkorukban százesztendõs
14802  II,  22    |           százesztendõs aggok emlegették, hogy az óriás fát mindig így ismerik,
14803  II,  22    |                        mindig így ismerik, van az tán ezeréves is. A kuruc
14804  II,  22    |       boldog-boldogtalan. Pedig csak itthon jó az igazán, ha kiviszik innen,
14805  II,  22    |                      ha kiviszik innen, elmegy az ereje: látszik, hogy a gondviselés
14806  II,  22    |                    gergei határban. Megáldotta az isten mind a két kezével.
14807  II,  22    |                     beszéd, meg kell említenem az igazság kedvéért, hogy Gergén
14808  II,  22    |                         a parasztember címere) az udvaron. Azonkívül a csûr
14809  II,  22    |                         Pince, kamra nem kong, az istállóban pedig olyan szép
14810  II,  22    |                        munka. Meg is segítette az isten munkásságáért, mert
14811  II,  22    |                     egyszerû földmíves, akinek az a nagy titulusa van: »talpig
14812  II,  22    |                      függ - a természettõl. Ha az nem mostoha hozzá, akkor
14813  II,  22    |                      át homlokán. A hajnal épp az imént kezdte egyre fehérebbre
14814  II,  22    |                       egyre fehérebbre festeni az éjet, de Bokros Mihály szeme
14815  II,  22    |                        tudom elmondani, de még az apja, Bokros Mihály s az
14816  II,  22    |                       az apja, Bokros Mihály s az anyja, Judit asszony sem
14817  II,  22    |                        nagy gyönyörûséget, azt az égi boldogságot, azt a paradicsomi
14818  II,  22    |                       paradicsomi bûbájt, amit az a fogalom jelent: »Bokros
14819  II,  22    |                  Bokroséknál. Azért aggodalmas az apa arca. Maga sem tudja,
14820  II,  22    |                        azt tartja õkelme, hogy az ember is olyan szerkezetû,
14821  II,  22    |                      is olyan szerkezetû, mint az óra, idõközökben elromlik
14822  II,  22    |               bolondság! - gondolja magában. - Az bánt, hogy két napra kell
14823  II,  22    |                     tudni, mi történik otthon, az borzasztó!~De mégis el kell
14824  II,  22    |                    maradna akkor.~A kötelesség az elsõ.~Judit asszony már
14825  II,  22    |                      lassan, vékonyan eregeti, az a megelégedettség, nyugalom
14826  II,  22    |                      füstnek s fölfelé tereli, az bizonyosan hiú, kevély ember.
14827  II,  22    |                     kevély ember. Ám ha valaki az édes csutorát csak úgy öntudatlan
14828  II,  22    |                      eszik.~Azután kiballagott az udvarra, hogy a szekeret
14829  II,  22    |                      csak valami baj van! Ahá! az a baja, hogy a makra kialudt.~
14830  II,  22    |                      ellen.~- Judit - szólt be az anyjukhoz -, ígérd meg,
14831  II,  22    |                    beteg ne lásson rövidséget; az az elsõ...~- Inkább elhívom
14832  II,  22    |                       ne lásson rövidséget; az az elsõ...~- Inkább elhívom
14833  II,  22    |                     egy kis szénát kötök össze az útra. Hallod-e, anyjuk,
14834  II,  22    |                         Azzal megint kifordult az öreg s egyenesen a padlásra
14835  II,  22    |                          miatyánkot.~De ma még az sem jutott eszébe. Négyszer
14836  II,  22    |                  gonosztól«, - talált rá végre az eltévelyedett kifejezésre.~
14837  II,  22    |                      helyzetében maradt, ahogy az már kívántatik a szénacsomag
14838  II,  22    |                     valami a széna közé. Talán az égõ üszögbõl egy elmállott
14839  II,  22    |                   darab? Vagy a taplóból, mely az imént kialudt, de mely azóta
14840  II,  22    |                       mely azóta meggyúlhatott az üszögtõl.~A rémület gyorsaságával
14841  II,  22    |                    szaglálózott: nem érezi meg az égés szagát? Szemei õrületes
14842  II,  22    |              cselekedet után!~- Eh, nem lehet. Az isten nem hagyhat el, míg
14843  II,  22    |                        megvigasztalta Bokrost.~Az üszög vagy tapló beesett,
14844  II,  22    |                      üszög vagy tapló beesett, az bizonyos. De bizonyosan
14845  II,  22    |                    annyi ideig elfojtva. Félre az alaptalan aggodalmakkal!~
14846  II,  22    |                       alaptalan aggodalmakkal!~Az udvarról Judit hangja hallatszék.~-
14847  II,  22    |                        magát észre, hanem mint az evet csúszott le a szénatartón
14848  II,  22    |                      csúszott le a szénatartón az istállóba. Ne tudja senki,
14849  II,  22    |                     kérdé Judit asszony, midõn az istállóból látta kilépni.~
14850  II,  22    |                      istállóból látta kilépni.~Az nagy zavarral felelt, talán
14851  II,  22    |                       elõször.~- Nem eszi a ló az idei szénánkat. Majd a rekettyésibõl
14852  II,  22    |                     vón’ bizony bele nem ütnöd az orrodat mindenbe. Nem úgy
14853  II,  22    |                   rudas lovat, Mihály! Hol jár az esze? Uramfia! Én dirigáljam
14854  II,  22    |                       olyan örökös csorba lesz az õ életében, hogy mindig
14855  II,  22    |                       vagy veletek. Áldjon meg az isten és vigyázzon rátok.
14856  II,  22    |                      isten és vigyázzon rátok. Az õ kezeiben hagylak!~Azután
14857  II,  22    |                         homlokáról gyöngyözött az izzadság. Bokros lecsókolta
14858  II,  22    |                  hagyott helyette olyakat, mik az õ szemébõl hullottak oda.~
14859  II,  22    |                     itt veszedelmeket jósoljon az ember fiának? Menjen útjára
14860  II,  22    |                        mindenre. A többi aztán az isten dolga.~Az pedig, ami
14861  II,  22    |                    többi aztán az isten dolga.~Az pedig, ami az »isten dolga«,
14862  II,  22    |                     isten dolga.~Az pedig, ami az »isten dolga«, nagyon szomorú
14863  II,  22    |                minduntalan rajzolt, füstoszlop az égre. Semmit sem látott.
14864  II,  22    |                       kelmedet? Mitõl foly úgy az orra vére? - kérdé Hagymás
14865  II,  22    |                     keresztkomája volt.~- Nagy az én bajom, koma - felelt
14866  II,  22    |                       nem is kérdezte többé, s az nem szólt többé egyetlen
14867  II,  22    |                  nyugalommal. Milyen baj lehet az, mely ennyire kivehette
14868  II,  22    |                  szépsége iránt nem érzéketlen az egyszerû nép. Komoly érzelmeket,
14869  II,  22    |                       honnan a veszélyt várta.~Az országúton távol, vagy két
14870  II,  22    |                        egy másik fuvaros -, mi az ördögöt keresnének itt?
14871  II,  22    |                   odarohantak hozzájuk.~- Kend az, Cseres Gábor uram? - kiáltott
14872  II,  22    |                 szememnek? Mi járatban vannak, az isten szerelmeért?~A törvénybíró
14873  II,  22    |                        lévén a magam részérõl, az úgyis ki fogván tudódni,
14874  II,  22    |                  milyen látvány várt rá.~Romok az épületek helyén, lábai alatt
14875  II,  22    |                       szorultak s ott vesztek. Az éjszaka néma csendjét gazdátlan
14876  II,  22    |                    Csupasz kémények meredeztek az égre, mindannyi vádpont
14877  II,  22    |                       ellene. Egyedül õellene. Az õ gondatlan vigyázatlansága
14878  II,  22    |                       földönfutóvá. Irtóztató!~Az erõs férfi a földre roskadt,
14879  II,  22    |                     közben.~- Hop, hó - kiáltá az érdemes férfi -, ki vagy,
14880  II,  22    |                     becsületes nevem, ha nem õ az. Elõször, mert nem felel,
14881  II,  22    |                 nyugalommal tette hozzá:~- Biz az leégett becsülettel.~És
14882  II,  22    |                kiáltott fel a bakter. - Kelmed az, Bokros druszám? Bizony
14883  II,  22    |                     annyit a jóból?~- Nem volt az én számban ital soha.~-
14884  II,  22    |                  vagyunk. Hogy a falu leégett, az is nagy kár, a templomot
14885  II,  22    |                   poklot hordozott lelkében, s az nem hagyta õt sem gondolkozni,
14886  II,  22    |                     mentsen minden igaz lelket az ilyen otthontól.~- Hallod-e
14887  II,  22    |                 Elhallgatott már örökre. Éppen az õ sírját ástam délelõtt.
14888  II,  22    |                        nem is imádkozott, csak az égre nézett.~A férfi csendesen,
14889  II,  22    |                      szót sem szólt sem õ, sem az asszony. Ilyen bánat ellen
14890  II,  22    |                       nincs ír a földön.~Panni az égõ házba rekedt. Megfulladtan
14891  II,  22    |                     nyomai is kezdtek eltûnni. Az emberek hazatértek és összetákolák
14892  II,  22    |                        nem állott helyre soha.~Az õ lelkén egy olyan féreg
14893  II,  22    |                      ember élete veszett el) õ az oka, és hurcolni magával
14894  II,  22    |                     lehetett sokáig elviselni.~Az erõs, izmos ember napról
14895  II,  22    |                     kikéredzkedett a levegõre.~Az utolsó napokban sokan látogatták,
14896  II,  22    |                     akkor nagyon rosszul volt. Az ágyban feküdt, sápadtan,
14897  II,  22    |                       Gyónni akar.~- Itt van-e az elõljáróság? - kérdé lassú,
14898  II,  22    |                          dörmögé Cseres. - Már az úgy dukál, hogy ahol tõlem
14899  II,  22    |                        kazalba, mikorra gyúlna az ki?~- Hüm! A helytõl és
14900  II,  22    |                        le fejét vánkosaira. Ez az egyetlen reménye, ez a ki
14901  II,  22    |                      tõlem minden embertársam. Az õszi nagy tûznek én vagyok
14902  II,  22    |                     õszi nagy tûznek én vagyok az okozója.~A csodálkozás halk
14903  II,  22    |                     elmondá, hogyan hullatá be az égõ taplót a széna közé
14904  II,  22    |                  hallja-e, tudja-e azt odalenn az a marék por?~
14905  II,  23    |                                                AZ ÜGYVÉDJELÖLT~1876~(Rajz)~
14906  II,  23    |                       mindennap, minden éjjel; az ábrándok sebes gõzmozdonya
14907  II,  23    |                ideiglenes állapot, olyan, mint az összeállítandó ruhadarabon
14908  II,  23    |                   cérnaszálakat. A nagy szabó, az élet, kihúzgálja azokat,
14909  II,  23    |                        fércesen is nagy ember. Az egyetem elméleti zsírja
14910  II,  23    |                        a »Kis Pipá«-ban. Nincs az a dolog a világon, mihez
14911  II,  23    |                 ismertem még eleven embert, ki az ügyvédjelöltnek ellen mert
14912  II,  23    |                        ez aztán gigászi csata.~Az argumentumok röpködnek,
14913  II,  23    |                     ütött ki a krími hadjárat, az elevenebb eszû vitázó -
14914  II,  23    |                     csak jobban tudhatja, mert az õ apja vicispán volt akkoriban.~
14915  II,  23    |                       volt akkoriban.~Végül is az tévedett, kinek apja csak
14916  II,  23    |                        kell ám ahhoz.~Különben az ügyvédbojtár napjai meglehetõsen
14917  II,  23    |                        meglehetõsen unalmasak. Az irodában sok a dolog, a
14918  II,  23    |                       mint a másik, legföljebb az önt egyhangú foglalkozásába
14919  II,  23    |                      perekben is síkraszállnak az öreg kitanult rókák furfangja
14920  II,  23    |                 furfangja ellen.~De ha unalmas az ügyvédbojtár napja, annál
14921  II,  23    |              ügyvédbojtár napja, annál édesebb az estéje, melyet rendesen
14922  II,  23    |                      Mennyire jobban ízlik így az ügyvédmesterség ezer csínja-bínja,
14923  II,  23    |                        kis barna leány is (van az itt minden bokorban), kit
14924  II,  23    |                    Fából faragva kellene lenni az ügyvédjelöltnek, ha a szép
14925  II,  23    |                     Ámor nyila nem »szignálná« az õ szívét is ilyenkor. Pedig
14926  II,  23    |                     észreveszi még a papát is. Az ördögbe is, hiszen ismerõse!
14927  II,  23    |                     ezzel »folyamatba tétetik« az ismeretség.~És ez jól van
14928  II,  23    |                  irodája, miért legyen kizárva az élet komoly örömeibõl? Aztán
14929  II,  23    |                       szép feleség nem árt meg az élet »felzetéül«.~Csakhamar
14930  II,  23    |                       s ha a papa be nem vágja az utat valami átkozott »ellenirattal«,
14931  II,  23    |             ellenirattal«, nyomban következnék az esküvõ napját s több egyebet
14932  II,  23    |                         ha még nem volna hátra az - ügyvédi vizsga, ez a boldogságzavaró,
14933  II,  23    |             gyönyörködjenek a »drukk«-ban, mit az áldozat kiáll.~Vegyest bátorító
14934  II,  23    |                      kísérik a kijelölt órában az »egyetemre«, s mindaddig
14935  II,  23    |                      folyosón várják szorongva az eredményt, ezer kérdéssel
14936  II,  23    |                        vizsgálatnak vége. Mind az ajtóhoz tódul, s az a legszerencsésebb,
14937  II,  23    |                       Mind az ajtóhoz tódul, s az a legszerencsésebb, ki legelébb
14938  II,  23    |                 vizsgázott örvendetesen s mint az eszeveszett rohan le a lépcsõn.
14939  II,  23    |                        errõl majd késõbb. Most az a fõdolog, van-e pénzetek,
14940  II,  23    |                  kölcsön. Úgyis telegrafírozok az »öreg«-nek rögtön, tudom,
14941  II,  23    |                       küld; holnap visszaadom.~Az emelkedett hitel folytán
14942  II,  23    |                        kellett neki a kölcsön.~Az ügyvédbojtárt ne keressétek
14943  II,  23    |                        keressétek többé benne: az csak közönséges »audiát«
14944  II,  23    |                        közönséges »audiát« már az õ szemében.~Pakfon Péter
14945  II,  24    |                     azon végzi, hogy cikket ír az »Allgemeine Zeitung«-ba:
14946  II,  24    |                        a bennszülött. Annak ez az eldorádója, világ közepe,
14947  II,  24    |                     világ közepe, paradicsoma.~Az utazó csak a sallangos dohányzacskós
14948  II,  24    |                      boldogtalan utassal, hogy az milyen hálával tartozik
14949  II,  24    |                       tartozik neki; ami pedig az italt illeti, köszönje meg,
14950  II,  24    |                        vinkót, melyrõl nyomban az a gyanúja támad, hogy ecet
14951  II,  24    |                       hogy ecet lehetett ennek az édes szülõje.~Ám a bennszülött
14952  II,  24    |                elementuma, mint a tavi békának az õ gazos állott vize.~A bennszülöttnek
14953  II,  24    |                      micsoda gazember törte be az üveget, azt már õ is szeretné
14954  II,  24    |                       falnak is története van. Az a lehullt vakolat ott az
14955  II,  24    |                       Az a lehullt vakolat ott az ajtó mellett, annak a palacknak
14956  II,  24    |                       falat találta; amott meg az a rajz a tükör alatt a Niki
14957  II,  24    |                       semmi sem marad, nemcsak az isten, de még a zsidó sem
14958  II,  24    |                    venientibus pedig megmaradt az a remény, hogy hiszen az
14959  II,  24    |                       az a remény, hogy hiszen az öreg Kerecsy János (Aladár
14960  II,  24    |                       és a legszebb nõk szíve.~Az, hogy ötforintos hónapos
14961  II,  24    |                      ki tisztességesen elvégzé az egyetemet, letette a jogtudori
14962  II,  24    |                    belõle még miniszter is, ha az isten akarja. Nagybátyja,
14963  II,  24    |                         Aladár fogja örökölni. Az ugyan csak arra lesz elég,
14964  II,  24    |                  végezhet; hanem hát mire való az életfilozófia az a része,
14965  II,  24    |                     mire való az életfilozófia az a része, mely minden eladósodott
14966  II,  24    |                 beállítván Aladárhoz foglalni, az udvariasan fogadva vendégeit,
14967  II,  24    |                       utasítva el a kínáltakat az, a végrehajtást szenvedõ
14968  II,  24    |                        Bizony érdemes volt ezt az eseményt megörökíteni az »
14969  II,  24    |                       az eseményt megörökíteni az »Arany Cérna« falazatán.
14970  II,  24    |                    legjobban. Legalább megvolt az a satisfactiója, hogy az
14971  II,  24    |                       az a satisfactiója, hogy az elsõ tétel után nem következhetett
14972  II,  24    |                       És most már számon adván az olvasónak az »Arany Cérna«
14973  II,  24    |                      számon adván az olvasónak az »Arany Cérna« egyetlen freskó-rajzának
14974  II,  24    |                  tartják alul-felül. Pedig nem az sehol. A nép gyûlöli, de
14975  II,  24    |                       befolyásának kell lennie az »alsó rétegek«-ben, egyike
14976  II,  24    |                      guruló természetûek.~Nos, az öreg Kerecsy bizony elég
14977  II,  24    |                       rossz néven venni.~Aztán az idõk is egészen »olyanok
14978  II,  24    |                   folyamodást.~Emlékszem, hogy az egész vármegyében egyetlen
14979  II,  24    |                      nem folyamodott semmiért: az »Arany Cérna« vendéglõse. (
14980  II,  24    |                        a fizetése ott akad meg az õ kezében.)~Ezekben a bolondos
14981  II,  24    |                       bolondos idõkben történt az a különös eset, hogy midõn
14982  II,  24    |                      közgyûlés alatt odahajolt az alispán füléhez, és talán
14983  II,  24    |              méltóztatott kérdezõsködni:~- Hát az az Aladár gyerek él-e még?
14984  II,  24    |                        kérdezõsködni:~- Hát az az Aladár gyerek él-e még?
14985  II,  24    |                  Hallani-e róla valamit?~- Biz az nem a legjobban van szegény.
14986  II,  24    |                    vele - fûzé odább a tárgyat az alispán, Csató Ferenc uram,
14987  II,  24    |                  szokott pénzt kérni, kamatra, az meg nem ad már; köszöni
14988  II,  24    |                 fõispán élénken. - Hivatalért? Az én tudtom nélkül!~- Egy
14989  II,  24    |                      Egy olyan csekély állomás az, olyan bagatell, amiért
14990  II,  24    |                        a királyi ügyészségnél.~Az öreg fõispán haragosan csapott
14991  II,  24    |                   haragosan csapott tenyerével az elõtte keresztben fekvõ
14992  II,  24    |                      nem tudták gondolni, hogy az a kardcsörrenés mi az ördögöt
14993  II,  24    |                     hogy az a kardcsörrenés mi az ördögöt jelenthet most,
14994  II,  24    |              elõfutárja a szerénységnek - vélé az alispán úr.~- Ez mégis sok -
14995  II,  24    |                      sem. Fülig szerelmes bele az egész vármegye hölgykoszorúja...~-
14996  II,  24    |                       Oh, kérem szeretettel... az ilyen pletyka-csemege valóságos
14997  II,  24    |                 leánykáim. Oh, ilyesmit megtud az ember. A Minka lányom különösen
14998  II,  24    |                mogorván, s homlokán kidagadtak az erek.~Méltóságosan emelkedett
14999  II,  24    |                     eltávozott belsõ termeibe. Az elnökséget átadta az alispánnak.~-
15000  II,  24    |                 termeibe. Az elnökséget átadta az alispánnak.~- Talán hirtelen