bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

15001  II,  24    |                      hosszúra nyúló ábrázattal az alispán.~Kerecsy szuverén
15002  II,  24    |                     gondolhatja azt ön?~Mintha az lehetetlen is lenne, hogy
15003  II,  24    |                  Kerecsy protekciója folytán.)~Az öregúr ezalatt zsöllyeszékébe
15004  II,  24    |                    szemrehányólag tekintett le az élõre, ki halottnak tûnt
15005  II,  24    |                     Milyen idõk! Mi lesz ebbõl az erkölcstelen országból?«~
15006  II,  24    |                     állott, õ-e õ valóban? Õ-e az a Kerecsy János, aki a párizsi
15007  II,  24    |                        Nézhette magát. Õ volt. Az alabástrom-fehér arc rideg,
15008  II,  24    |                       Egy óra múlva visszatért az öreg huszár, jelentve, hogy
15009  II,  24    |            õméltóságára, ha vajon nem tréfál-e az, aztán még egyszer megpróbálkozott
15010  II,  24    |                       van ott, meg rossz kutya az udvaron. Jobb volna talán...~-
15011  II,  24    |                         rivallt rá mérgesebben az öregúr.~Gábor huszárnak
15012  II,  24    |                       Próbálta is kiköszörülni az elmebeli tehetségein ejtett
15013  II,  24    |                 netalán hozassuk el inkább ide az egész épületet fundamendumostól
15014  II,  24    |                      Kegyeskedjék elhinni. Már az én szemem, ha öreg is, mégis
15015  II,  24    |                        nyomban: éppen ez a ház az!~Alacsony, sárgára festett,
15016  II,  24    |               szabómûvész.«~A fõispán belépett az alacsony kapun és egyenesen
15017  II,  24    |                  Sárikával, könyörgöm alássan.~Az ajtó félig nyitva volt.
15018  II,  24    |               beláthatott úgy is. Azoknak, kik az alsó rétegekben mozognak,
15019  II,  24    |                     messzelyes borospohár volt az egyik kezében és a másik
15020  II,  24    |                 aranyfürtös feje lágyan hajolt az Aladár vállára. Mûvészecset
15021  II,  24    |                    bácsi! - ugrott fel élénken az ifjú. - Mily meglepetés!
15022  II,  24    |                    jobb fiatal koromban. Aztán az ízlése, az kitûnõ. Nos,
15023  II,  24    |                     koromban. Aztán az ízlése, az kitûnõ. Nos, egyébkint mint
15024  II,  24    |                        akarom, hogy úr légy.~- Az vagyok én most is. Köszönöm
15025  II,  24    |                         Miféle viszonyban vagy az alispán leányával?~- Semminõben.~-
15026  II,  24    |                     leányával?~- Semminõben.~- Az õ leányát nem szabad nõül
15027  II,  24    |                    folytán ki fogsz neveztetni az itteni törvényszék elnökévé.~-
15028  II,  24    |                           kiáltá álmélkodva. - Az lehetetlen! Nem fogadhatom
15029  II,  24    |                        én írnoknak folyamodtam az ügyészséghez, s mert nekem,
15030  II,  24    |                forintnál; a többit lefoglalják az uraságok.~- Bolond logika!
15031  II,  24    |                        Bolond logika! Legalább az adósságod fogy.~- Mit ér
15032  II,  24    |                kiszivattyúzni? Én nem dolgozom az uzsorásoknak. Írnok leszek,
15033  II,  24    |                         Oh, hogy le lesz fõzve az a nagyralátó Csató! Hüm,
15034  II,  24    |                 kitalálom. Vettem szelét. Ugye az a szép barna mókus, aki
15035  II,  24    |                  kacagva, s egy élénk ugrással az ajtónál teremve s kikiáltva: »
15036  II,  24    |                          Teringette! - dörmögé az öregúr elbûvölve ennyi szépségtõl.~
15037  II,  24    |                 vármegye hatalmas urához.~- Ez az én menyasszonyom. Bjelik
15038  II,  24    |                 menyasszonyom. Bjelik Sarolta.~Az öreg férfiú hirtelen behunyta
15039  II,  24    |                hanyatlott egészsége.~Ötödnapra az egész város elkacagta magát,
15040  II,  24    |                   holnap, holnapután, ott majd az én dolgom fog következni;
15041  II,  24    |                      mondom a sorsnak: hátrább az agarakkal, még én is itt
15042  II,  24    |                      már erre hangosan tört ki az álmélkodás. Ilyen két szélsõségen
15043  II,  24    |                    Aladár, a volt fõispán fia, az elõkelõ Kerecsy-család végsarja
15044  II,  24    |                      aztán harmadnapra ugyanaz az Aladár, ez a huszonnyolc
15045  II,  24    |                       még ez is alkotmány! Hát az ember is olyan, mint a börze-papír,
15046  II,  24    |                      Kerecsy a két állás közül az írnokit fogadta el s az
15047  II,  24    |                        az írnokit fogadta el s az elnökségrõl benyújtotta
15048  II,  24    |                 gondolaton, hogy ugyan mit fog az a miniszter gondolni, mikor
15049  II,  24    |                   kérdezte még eddig meg senki az urambátyámék közül, kik
15050  II,  24    |               mégiscsak el tudtak aludni abban az édes büszke hitben, hogy
15051  II,  24    |                   hitben, hogy ilyesmi is csak az õ vármegyéjökben eshetik
15052  II,  24    |                         minõt nem mutatnak fel az annálisok, s valahányszor
15053  II,  24    |                       lépéssel, mindig lekapta az arcképét az albumába. Nagy
15054  II,  24    |                     mindig lekapta az arcképét az albumába. Nagy gyûjteménye
15055  II,  24    |                  gyûjteménye volt már belõlük.~Az öreg Kerecsy pedig ezalatt
15056  II,  24    |            kíváncsiságával egyszer megkérdezte az öregtõl, hogy »honnan szedi
15057  II,  24    |                  dolgot.~- Ha még egyszer eljõ az a leány - jöjjön be hozzám.~
15058  II,  24    |                      hogy a fõispán haldoklik. Az öreg Gábor szomorú arccal
15059  II,  24    |              tanácskoznak. Itt üljön és várjon az elõszobában.~Mint a félénk
15060  II,  24    |                        Egy grófnõ és uradalmak az egyik serpenyõben, másikban
15061  II,  24    |                        meg fog halni. Oh, hogy az elõszobán átmenõt meg nem
15062  II,  24    |                      átmenõt meg nem állította az a hangos szívdobogás!~Teremtõ
15063  II,  24    |                    történni odabenn?~Ott pedig az történt, hogy a fõispán
15064  II,  24    |                       nyújtotta feléje, melyet az megcsókolt.~- Beszélj az
15065  II,  24    |                       az megcsókolt.~- Beszélj az ügyvéddel! - mondá halk,
15066  II,  24    |                    mondá halk, fojtott hangon.~Az ügyvéd, Stofi úr, egy mellékterembe
15067  II,  24    |                 vezette Aladárt és elõadá neki az ott lévõ alispán és Mády
15068  II,  24    |                       Mády Károly jelenlétében az »aranyos tervet«, melyet
15069  II,  24    |                       cselekedni, mint egy nõ. Az öreg ide hívatott, bennem
15070  II,  24    |                        fog íratni, de öné lesz az, viszonbiztosítást kap tõlem.
15071  II,  24    |                   viszonbiztosítást kap tõlem. Az öregúr halálával pedig egyszerûen
15072  II,  24    |                        akinek szánta. Még csak az a vád sem érheti önt, hogy
15073  II,  24    |                      el, önnek vagyona lesz, s az öreg nyugodtan hal meg.~-
15074  II,  24    |                         Nem, grófnõ - viszonzá az ifjú büszkén. - A tervet
15075  II,  24    |                        sem hinné egészen, hogy az csak egy haldokló kijátszására
15076  II,  24    |                     osztom véleményét. Ha csak az az utóbbi ok lenne is egyedül,
15077  II,  24    |                  osztom véleményét. Ha csak az az utóbbi ok lenne is egyedül,
15078  II,  24    |               drágábbak!~Ha ezt hallotta volna az a kis boldogtalan teremtés,
15079  II,  24    |                      beteg bekívánja szobájába az urakat és a grófnõt.~Aladár
15080  II,  24    |                         Meggondoltam a dolgot. Az elébb félre voltam vezetve.~
15081  II,  24    |                        a grófnõ háta mögött.~- Az a terv nem méltó a Kerecsyekhez.
15082  II,  24    |                    valakinek, hogy nõül veszi, az szentírás, az meg nem másítható.
15083  II,  24    |                      nõül veszi, az szentírás, az meg nem másítható. A Kerecsyek
15084  II,  24    |                        lefoglalják nálad, mint az ezüst szelencét. Most pedig
15085  II,  24    |                    fárasztottalak.~- Adja ránk az áldását, bátyám... egyébre
15086  II,  24    |                        tekintetes vármegyének, az alábbi föltételekkel.~Pro
15087  II,  24    |                         ha azokon megjelennék, az õ helye a fõispán mellett,
15088  II,  24    |                    Károly s. k.«~Bizony igazán az archívumba való végrendelet!~...
15089  II,  24    |                      nagyon sokat is beszéltem az »Arany Cérna« freskójáról.~
15090  II,  25    |                     Aki elgondolja, hogy abban az anarchiában, melyet írói
15091  II,  25    |                        írói világnak neveznek, az excellenciás úrtól kezdve
15092  II,  25    |              feltalálható minden rang és rend, az természetesnek fogja találni,
15093  II,  25    |                 miskolci foltozó csizmadiától »az elsõ magyar budapesti cipõgyár«.~
15094  II,  25    |                    magyar budapesti cipõgyár«.~Az írói kaszt is aláesvén a
15095  II,  25    |                      felállított szabályoknak, az együvé tartozó elemek összehozására
15096  II,  25    |                     Langer«-be jár vacsorálni, az nem lehet sem miniszter,
15097  II,  25    |                      foglalkozású személyiség; az rendesen magunk szõrû firma,
15098  II,  25    |                      kivel úgy is szóba állhat az ember, ha a süvege fején
15099  II,  25    |                      van.~Itt azután azok, kik az irodalom szõlõjében, hol
15100  II,  25    |                helyeslõ fejbólintást tett, sõt az is megtörtént, hogy a meggyõzõdésével
15101  II,  25    |                         Sokszor megesett, hogy az asztalt körülülõ polgárok
15102  II,  25    |               megjegyezve késõbb:~»Nem árt már az nekem.«~Mindamellett megtörtént,
15103  II,  25    |                     merõben ismeretlenek ültek az asztalnál, s a beszéd nemegyszer
15104  II,  25    |                      beszéd nemegyszer fordult az akkor különben is divatos
15105  II,  25    |                  csövestül szórta egymás ellen az argumentumot. Tóth Ede sápadt
15106  II,  25    |                     úgy dõlt el a kérdés, hogy az egyik vitázó fél büszkén
15107  II,  25    |                      kijelenté, miszerint csak az õ véleménye lehet helyes,
15108  II,  25    |                 megdicsõülés derûje öntötte el az inkognitó maradt költõ arcát.~
15109  II,  25    |                    maradt költõ arcát.~De azon az arcon csak vendég volt a
15110  II,  25    |                        mosoly. Bánatfelhõ volt az örökös lakója.~A ragyogó
15111  II,  25    |                 összébb hajlította; teher volt az már neki; a nemzet koszorújának
15112  II,  25    |                    vándorszínésznek fénypontok az árnyban, elhintették a halál
15113  II,  25    |                     demokrata, Kossuth embere.~Az egzakt tudományokért nem
15114  II,  25    |              csínja-bínjába. S midõn egy ízben az írói körben Szigligeti: »
15115  II,  25    |                       széles képzettségén, még az öreg Szegfi is, ki pedig
15116  II,  25    |                        jó színmûnek.~Már ebben az idõben rohamosan hanyatlott
15117  II,  25    |                    késõbb azután kiengesztelte az idõ és siker, mely darabjait
15118  II,  25    |                        mindjárt másnap.~- Szép az egészen.~- Mi tetszett mégis
15119  II,  25    |                         Jó, jó, de mégis szebb az, mire Szigligeti is ezt
15120  II,  25    |                elõhozta, a fõvárosban töltöm-e az ünnepeket, hogy már feltûnõ
15121  II,  25    |                      végre, alig néhány nappal az ünnep elõtt, ezzel fogott
15122  II,  25    |                       családtalan ismerõsömmel az írói körbe vonultunk kártyázni.
15123  II,  25    |                       hogy siessen értem, mert az ételek elhûlnek. Elmúlt
15124  II,  25    |              izeg-mozog székén, mert ez idõben az éhséget már nehezen tûrte.~
15125  II,  25    |                        tûrte.~Kilenc felé járt az idõ, midõn végre Komócsy
15126  II,  25    |                        színészember leleményes az ilyenekben.~- De hát miért
15127  II,  25    |                        De hát miért nem szólt, az isten szerelmeért?~- Lehetetlen
15128  II,  25    |                ismerõsökre találtam Tóthéknál; az öreg Rajkay volt ott nejével,
15129  II,  25    |                   megrakott karácsonyfa állott az ebédlõ egyik szögletében
15130  II,  25    |                terített asztal a mi számunkra. Az elegáns terítékek és a sok
15131  II,  25    |                   csodálkozom rajta legjobban. Az egész meseszerû elõttem,
15132  II,  25    |                       után. Magam voltam, mint az ujjam. Kísérõ társam egy
15133  II,  25    |                      Oh, milyen karácsony volt az! Éjféltájt egy útszéli csárdához
15134  II,  25    |             Bezörgettem éji szállást kérni; de az ivóban oly sötét képû két
15135  II,  25    |               rendeltem. Más pénzem nem levén, az ötös bankóval kellett fizetnem,
15136  II,  25    |                   fölöttem a parton megismerem az útszéli csárdában volt egyik
15137  II,  25    |                        cirkálást, távoztak. Ez az éjszaka ölt meg. Azóta el
15138  II,  25    |                    Istenem, hogy elmúltak azok az idõk! Egyszer az ön ipjánál
15139  II,  25    |                 elmúltak azok az idõk! Egyszer az ön ipjánál volt dolgom,
15140  II,  25    |                       állok.~- De csak megadta az öreg, amit kért?~- Még szilvóriummal
15141  II,  25    |                  Gondolta-e akkor, hogy valaha az õ veje nálam, énnálam fog
15142  II,  25    |                       milyen kitûnõen! Így még az öreg sem vacsorál, csak
15143  II,  25    |                        bolondul játszik a sors az emberrel.~- De olyan meglepõen,
15144  II,  25    |                     idõt hagy nekik beleszokni az új helyzetbe; képzelem,
15145  II,  25    |                        otthon azóta?~- Tavaly. Az egész magisztrátus eljött
15146  II,  25    |                   kedves gyermek« voltam.~- De az édesapja, az csak örült,
15147  II,  25    |                      voltam.~- De az édesapja, az csak örült, ugye?~Tóth Ede
15148  II,  25    |                 fájdalom nyílalt át.~- Nem tud az már énrólam semmit. Élõhalott
15149  II,  25    |                      énrólam semmit. Élõhalott az már. A szél ütötte meg,
15150  II,  25    |                  szõrkelméjû ruha volt rajtam. Az öreg, szegény, hülyén bámult
15151  II,  25    |                    szoktam én olvasgatni is.~- Az ám! Fel vannak vágva.~Nevetett
15152  II,  25    |                  görcsös fuldoklást.~- Nem baj az, majd kártyázunk a jövõ
15153  II,  25    |                szunnyadó házmester elõcsoszog, az átellenes ház korcsmájából
15154  II,  25    |                       a folyosóról belevegyült az el-elhaló dalba a beteg
15155  II,  26    |                     kevés jót lehetett hallani az én idõmben. A tanító úr
15156  II,  26    |                   minap is záptojásokat hozott az iskolába s két szegény sorsú
15157  II,  26    |                     megbántás, ha gazdagtól jõ az, ahonnan jóindulatot, szánalmat,
15158  II,  26    |                     eléggé panaszkodni ellene; az ablakaikat bedobálta kõvel,
15159  II,  26    |                        csirkéket, mik átmentek az úri portára, összevissza
15160  II,  26    |               zsinórokkal, miket nem egy ízben az édesapa ünneplõ ruháiról
15161  II,  26    |                  Ilonka veszedelmes ajándékát; az Ábris bácsi kedvenc tajtpipájába
15162  II,  26    |                      szakállát és szétrobbantá az értékes pipát.~De minek
15163  II,  26    |                   pipát.~De minek számoljam el az ezer meg ezer ehhez hasonló
15164  II,  26    |                kedvesnek, jónak találnak, amit az tesz, akit szeretnek.~Hiába
15165  II,  26    |                  akinek ezer holdja lesz, mint az én Ilonámnak, az ugyan nem
15166  II,  26    |                    lesz, mint az én Ilonámnak, az ugyan nem lesz szerencsétlen.
15167  II,  26    |                  szerencsétlen. Különben is mi az, amit ti olyan nagyon megróvtok?
15168  II,  26    |                        olyan nagyon megróvtok? Az, hogy kissé csintalan, hogy
15169  II,  26    |                       miket el nem takar aztán az ezerholdas föld sem, akármilyen
15170  II,  26    |                         üres beszédnek találta az effélét.~- Hibák? De hát
15171  II,  26    |                        nagy szálka szemetekben az a gyermek, s nem bánnátok,
15172  II,  26    |                       levegõtõl náthát kapnak, az ételtõl csömört, a futkosástól
15173  II,  26    |                      éppen úgy szélsõség, mint az Ilonka pajkossága. Mind
15174  II,  26    |                   leány; ne legyen olyan, mint az üvegházi növény, mit harmat,
15175  II,  26    |                     már gonosztettekké válnak. Az egész megyében elterjedt
15176  II,  26    |                      ami szép volt valaha, ami az igazi alakot adta annak
15177  II,  26    |                 mulasztván, otthon futkározott az udvaron s nagy lelki gyönyörûséggel
15178  II,  26    |                gyönyörûséggel szemlélte, amint az öreg fekete macska, a »Cukri«,
15179  II,  26    |                      nem követheti: felszaladt az istálló padlására.~Csakhogy
15180  II,  26    |                     tudnia kellett volna, hogy az odatámasztott létrán Ilonka
15181  II,  26    |                        Cukri, felszaladt volna az istálló fedelére, honnan
15182  II,  26    |                     magasabb gondviselés, mely az ily kényelmetlen helyzetben
15183  II,  26    |                     amint visszanyerte, érezte az iszonyú fájdalmakat, miket
15184  II,  26    |                    lassan-lassan jött rá, hogy az istállóban a szénatartó-kerítékben
15185  II,  26    |                 kutyába sem veszi; nagyobb baj az annál, hogy a verebet már
15186  II,  26    |                     már azóta megette a Cukri, az átkozott Cukri, aki majd
15187  II,  26    |                     hogy a Cukrit megbüntesse. Az most is ott volt, és - mint
15188  II,  26    |                    most is ott volt, és - mint az ebéd után fogait piszkálgató
15189  II,  26    |                         de lomhán, kedélyesen, az egyik szemét álomra hunyorgatva.~-
15190  II,  26    |                   látják magok elõtt a lyukat.~Az ám! De hátha nem látnák?~
15191  II,  26    |                        repül.~Ilonkának szíve (az a gonosz szív) már elõre
15192  II,  26    |                  majdnem repesett örömében, ha az így szépen elõkészített »
15193  II,  26    |                   kötelesség! úgy hallotta azt az utcai vásott kamaszoktól.~
15194  II,  26    |           lelkiismeretesen, s ha zsidót látott az úton, nekiuszította a kutyákat,
15195  II,  26    |                        kastélya elõtt.~Különös az, hogy az egy lovon utazó
15196  II,  26    |                        elõtt.~Különös az, hogy az egy lovon utazó zsidók nemcsak
15197  II,  26    |                   gyermekek gúnytárgyai, hanem az idõsb emberek sem restellik
15198  II,  26    |                        lefelé fog állni a füle az éhségtõl, az az egylovas
15199  II,  26    |                      állni a füle az éhségtõl, az az egylovas taliga bizony
15200  II,  26    |                   állni a füle az éhségtõl, az az egylovas taliga bizony hintóvá
15201  II,  26    |                      egy lovat fog be oda, hol az is megteszi a magáét, te
15202  II,  26    |                     pedig, édes magyarom, mint az adoma meséli rólad, mikor
15203  II,  26    |                   ártana figyelmeztetned, hogy az is tanuljon a zsidótól;
15204  II,  26    |                          kiáltott rá Ilonka.~- Az egész világ juhbõrrel szagol,
15205  II,  26    |                  szagol, kérem alássan - mondá az öreg zsidó fitymálva. -
15206  II,  26    |                     nézem. (De azért egyenesen az urasági portának tartott.)
15207  II,  26    |                        tartott.) Pfuj! Juhbõr! Az egész világ juhbõr. Itthon
15208  II,  26    |                    arra fogják használni, hogy az országutat kövezik vele.
15209  II,  26    |                     vele. Tessék csak felnézni az égre, ni, még a felhõk is
15210  II,  26    |                  világban.~De azért csak mégis az udvarra sompolygott a juhbõrök
15211  II,  26    |                       csillapítani igyekezett.~Az udvarra érve, a nagyságos
15212  II,  26    |                         a nagyságos urat éppen az ambituson találta, amint
15213  II,  26    |                 alássan. Aztán tetszik ismerni az öreg Salamont, ha csak lehet,
15214  II,  26    |                      értök és küldd be a pénzt az inasomtól. Magad ne alkalmatlankodj
15215  II,  26    |                        fel a padlásra?~- Olyan az már nekem, mintha édes gyermekem
15216  II,  26    |                    másvilágon is együtt leszek az üzletemmel.~- De csak mégis
15217  II,  26    |                 lejövünk.~- Már csak megvallom az igazat. Rosszak a cselédek,
15218  II,  26    |                        sok esik meg rajta, ami az üzlet kárára van. A múltkor
15219  II,  26    |                      hagytam a batyumat, mikor az ócska tollut néztem a magtár-padláson,
15220  II,  26    |                        jött rám, mikor egyszer az úton megéreztem, hogy batyum
15221  II,  26    |                     zsidót a végzetes helytõl.~Az elõre menõ Ilonka óvatosan
15222  II,  26    |                      nagyot reccsen lába alatt az összetört gally-talaj, s
15223  II,  26    |                    síri nyöszörgése váltja fel az elõbbi kiáltást.~Ilonka,
15224  II,  26    |                     Irtóztató poézis! A batyu, az édes batyu, életének társa,
15225  II,  26    |                   életének társa, melynek csak az imént esküdött hûséget még
15226  II,  26    |                    emberéleten keresztül, most az a batyu, mely eddig õt és
15227  II,  26    |                  rohant le a borzasztó helyrõl az udvarra, s ki az angolkerten
15228  II,  26    |                       helyrõl az udvarra, s ki az angolkerten a mezõre, az
15229  II,  26    |                       az angolkerten a mezõre, az erdõbe...~Mért, hogy a bûnt
15230  II,  26    |                     elkövetõket magához vonzza az erdõ, némán vádoló komoly,
15231  II,  26    |                     felfogni, miért hogy mégis az erdõt keresik a gonosztevõk.~
15232  II,  26    |                   erdõt keresik a gonosztevõk.~Az úri gyermek futott, sebesen,
15233  II,  26    |                    lépés és mindenét elveszté. Az égre nem mert felnézni,
15234  II,  26    |                 néznének rá a felhõk, és talán az a nagy égetõ szem is, mely
15235  II,  26    |                       mely mindent lát és tud, az a szem, melyre eddig nem
15236  II,  26    |                      arra!~Ott néz le mogorván az õsi kastély, hova õ többé
15237  II,  26    |                pillanatban megkondul a faluból az esti harangszó. Oh, milyen
15238  II,  26    |                    minden csepp erejét, s neki az erdõnek, a néma rengetegnek:
15239  II,  26    |                   erdõnek, a néma rengetegnek: az még tán nem tud semmit,
15240  II,  26    |                        még tán nem tud semmit, az még nem tudhat semmit...~
15241  II,  26    |                       A megrémült Tarka István az egész falut kirendelte s
15242  II,  26    |                      be a határt s halásztatta az egész folyam menetét.~Elképzelhetõ
15243  II,  26    |                     aranyos galambom! Nem lett az öreg Salamonnak semmi baja.
15244  II,  26    |                     Bezzeg Salamon is köszöni. Az akasztófáravalónak jó napja
15245  II,  26    |                      bõröket.~Mikor hazaértek, az udvaron a vén Salamon fogadta
15246  II,  26    |                       kezet csókolt Ilonkának. Az félénken húzta azt vissza.~-
15247  II,  26    |                     alássan, a kisasszonykának az irántam való szívességét,
15248  II,  26    |                        adni, azt iszogatom itt az ambituson.~- No, csak igyál
15249  II,  26    |                         verd ki már a fejedbõl az egészet...~- Soha, apám,
15250  II,  26    |                      hálószobájába, mely éppen az ambitusra nyílt, levetkõzött,
15251  II,  26    |                  egyszer magáról hallott: hogy az apró hibák szülik a nagyokat,
15252  II,  26    |                  nagyon nagy vagy te!~És ebben az egy önkénytelen felkiáltásban
15253  II,  26    |                      minden...~Egy lecke, amit az isten adott a rossz úton
15254  II,  26    |                     itt vannak, s fogja ezeket az arany kösöntyûket, adja
15255  II,  26    |                            Így zokogva találta az álom, mely fáradt pilláit
15256  II,  26    |                        fáradt pilláit lefogta.~Az öreg zsidó keveset értett
15257  II,  26    |                     azt, mert segítségére jött az »égi intés«. Õ csak annyit
15258  II,  26    |                        szép kis kisasszony azt az úri bolondságot követte
15259  II,  26    |                    áldozatjukat lassan, lassan az örvény felé.~Az erõs akarat
15260  II,  26    |                         lassan az örvény felé.~Az erõs akarat azonban mégis
15261  II,  26    |                    azonban mégis legyõzi, mint az Ilonkánál is történt, ki
15262  II,  26    |                        s egy hajszál különbség az élet meredékén, s õ ma nem
15263  II,  26    |                 törékeny, gyönge növény, hanem az erõ hatalmas tölgyfája,
15264  II,  26    |                     melyet a vihar ültetett, s az õserõ nevelt izmosra, magasra.~
15265  II,  27    |                      amúgy csendes pipaszóval, az apostolok lovain, mert a
15266  II,  27    |               derekasan; ezért szépen fizethet az úr...~Vörösmarty sóhajtott,
15267  II,  27    |                       sóhajtott, a bírságra és az elkobzott dohányra gondolva,
15268  II,  27    |                    nevét, mely sokszor kirántá az ilyenféle bajokból, megmondja,
15269  II,  28    |                    néha úgyszólván előzékenyek az állatok iránt. Szép költői
15270  II,  28    |                        van, a nép hite szerint az ítélet angyalának ki- s
15271  II,  28    |                        s pacalját, és kiosztja az utca kutyái közt, vagy megvásárolja
15272  II,  28    |                  törökök figyelmes bánásmódját az állatok iránt egész költői
15273  II,  28    |                      hírnöke lép be, felrántva az ajtót s jelenti, hogy Sztambulban
15274  II,  28    |                     induljon, de egy pillantás az édesdeden szundikáló macskára
15275  II,  28    |                      mint legközelebbi időkben az Abdul Medsid szultánét,
15276  II,  28    |                    Abdul Medsid szultánét, egy az asztalon heverő ollóra irányzá.
15277  II,  28    |                         II. MAHOMED SZULTÁN ÉS AZ ÉPÍTÉSZ~II. Mahomed, a nagy
15278  II,  28    |                        hódító, bár egyike volt az ozmánok legigazságosabb
15279  II,  28    |                 igazságtalan tettekre is, mint az ilyen emberek legtöbbször,
15280  II,  28    |                       felülmúljon mindent, még az Ezeregyéjszaka regéit is.~
15281  II,  28    |                      alacsonyabb Aja-Sófiánál, az udvari mecsetnél, s haragjában
15282  II,  28    |                    többé ne építhessen semmit.~Az építész elment a kadihoz (
15283  II,  28    |                        különb, mint más ember.~Az építész elõadá, hogy a mecsetet
15284  II,  28    |                  tartós legyen, ellenállhatván az idõ minden viszontagságainak.
15285  II,  28    |                        vád igazságát - felelte az uralkodó -, de ismétlem,
15286  II,  28    |                       megcsonkítá magasságában az Allah dicsõségére emelt
15287  II,  28    |                       van tehát - kiáltott fel az uralkodó egyszerre megváltozott
15288  II,  28    |                     ezer szerencséd, miszerint az igazságos, mert ha irántam
15289  II,  28    |                 engedelmeskedni ítéletemnek és az igazságnak, mert ha dacolni
15290  II,  29    |                                                AZ ELSŐ »HOSSZÚ RUHA«~1877~-
15291  II,  29    |                 suttogva tanácskozik valamirõl az ablakmélyedésben. Az nagyot
15292  II,  29    |                 valamirõl az ablakmélyedésben. Az nagyot bólint õsz fejével,
15293  II,  29    |                   nagyot bólint õsz fejével, s az õ tisztes ráncos arcán is
15294  II,  29    |                      suttogja a mamának; eljár az idõ... eljár!...~Eközben
15295  II,  29    |                  felbomlik minden rendetlenség az ebédlõben. Az asztalról
15296  II,  29    |                     rendetlenség az ebédlõben. Az asztalról egy szempillanat
15297  II,  29    |                  zsarnok, s mindig haragos, ha az ebéd még nem kész, mikor
15298  II,  29    |                        szobákban, a konyhában, az udvaron és kertben, de sehol
15299  II,  29    |                     lehetetlen rájok nem unni. Az elejébõl nyomban ki lehet
15300  II,  29    |                     megbüntettetnek. Mindig ez az örökös történet! Oh, más,
15301  II,  29    |                         Õ csak azt tudja, hogy az egész élet úgy, amint van,
15302  II,  29    |                       be méltóságosan csengett az ajkaikról, midõn mindenre
15303  II,  29    |                  beszéltek! Oh, de boldogok is az olyan nagylányok!~Boldogok, -
15304  II,  29    |                    olvasni? Hahaha! Mikor volt az már!~Vilmácska egészen elkeseredik,
15305  II,  29    |                     Most aztán minden világos! Az édespapa, a kedves Máli
15306  II,  29    |                      végig hangzik a szobákon, az udvaron, a kerten, mint
15307  II,  29    |              szeretettel azok iránt, kikre még az imént haragudott. Nyájas
15308  II,  29    |                    Ágyában sokáig hánykolódik; az örömteljes gondolat, hogy
15309  II,  29    |                   elkergeti szép kék szemeibõl az álmot, mert hát nagy dolog
15310  II,  29    |                     álmot, mert hát nagy dolog az, amin sok, roppant sok gondolkozni
15311  II,  29    |                      Mi lesz vajon mi lesz hát az ajándék? Talán egy album?
15312  II,  29    |                     Talán egy album? Ah, minek az! Vagy valami ékszer, fülbevaló,
15313  II,  29    |                 gyermekkor, mely még nem nézed az értéket!) Van már neki olyan
15314  II,  29    |                     neki olyan elég, aztán meg az nem is az övé; meg ha övé
15315  II,  29    |                      elég, aztán meg az nem is az övé; meg ha övé is, nem
15316  II,  29    |                   belõlük. De hát mi is legyen az az ajándék? Csodálatos,
15317  II,  29    |                         De hát mi is legyen az az ajándék? Csodálatos, hogy
15318  II,  29    |                      ajándék? Csodálatos, hogy az idén maga sem tudja, mit
15319  II,  29    |                    most talán vágya sincs már. Az egész világon semmi sincs,
15320  II,  29    |                     Olyan valami különös dolog az, amit õ szeretne, minõ talán
15321  II,  29    |                   talán nincs is a világon, de az is meglehet, hogy van; mit
15322  II,  29    |            gyönyörérzet.~Végre itt a nagy nap. Az alvó kislány fölnyitja szemeit,
15323  II,  29    |                       süt be játszi sugaraival az ablakon. Fürgén és édes
15324  II,  29    |                        édes mosollyal ugrik ki az ágyból, hogy felöltözzék
15325  II,  29    |                     ágyból, hogy felöltözzék s az ebédlõbe siessen, hol már
15326  II,  29    |                     már ott várja a meglepetés az elképzelhetlen ajándék.~
15327  II,  29    |                        e pillanatban megnyílik az ajtó. A mama lép be lassan,
15328  II,  29    |                         Nem gondolja meg, hogy az ajándék, melyet kapott,
15329  II,  30    |                                 A MEGBUKOTT ÉS AZ »EMINENS«~1877~- Rajz -~
15330  II,  30    |                        osztályba jár öccsével, az egy évvel fiatalabb Sándorral.
15331  II,  30    |               Sándorral. Igaz, hogy nem Károly az oka, hanem az édesapja,
15332  II,  30    |                       nem Károly az oka, hanem az édesapja, aki annyira elkényeztette
15333  II,  30    |                   szüksége arra, hogy siessen, az ráér mindig.~Minthogy azonban
15334  II,  30    |                        Sándor is kivackolódott az »elemibõl« s most gimnáziumba
15335  II,  30    |                       arcát, meghagyatván mind az apa, mind a mama részérõl,
15336  II,  30    |                      történt. Károly megbukott az elsõ osztályban, ismételnie
15337  II,  30    |                  Sándor pedig kitûnõen végezte az évet, elsõ eminens lett.
15338  II,  30    |                  Károly - szólal meg Sándor -, az lenne a derék, ha nem üresen
15339  II,  30    |                        bűn.~És valóban, bűn is az, amit ő cselekedett; elpazarolta
15340  II,  30    |                      mert õtõle jõ: »mit tudna az a tacskó?«~Különben is mit
15341  II,  30    |                       a »szekunda« képében, és az iszonyú bûnhõdés.~Ez az
15342  II,  30    |                        az iszonyú bûnhõdés.~Ez az egyetlen szó mennyire megváltoztatja
15343  II,  30    |                        mennyire megváltoztatja az egész világot. A nap se
15344  II,  30    |                 azelõtt ugrándozva mérte végig az utcákat, bújva sompolyog
15345  II,  30    |                átszenvedni azt, hogy öccséhez, az »elsõ eminens«-hez sorra
15346  II,  30    |                        osztályrészt hozva neki az otthonról elõljáróba küldött
15347  II,  30    |                     Károllyal, de keserû falat az annak, mert a szívességet,
15348  II,  30    |                      adnak, meg nem oszthatja: az egészen az övé.~Már ez is
15349  II,  30    |                      nem oszthatja: az egészen az övé.~Már ez is elég fájdalmat
15350  II,  30    |                       bámuló szemeket vág majd az édesapa, ha keresztülnézi
15351  II,  30    |                     esõzések nem támadnak, sem az út nem válik járhatlanná,
15352  II,  30    |                   éppen e pillanatban robog be az udvarra.~Az öreg kocsis
15353  II,  30    |               pillanatban robog be az udvarra.~Az öreg kocsis siet leszedni
15354  II,  30    |                      öreg kocsis siet leszedni az elemózsiás tarisznyát, mit
15355  II,  30    |                     elemózsiás tarisznyát, mit az anyai gondosság bõven megrakott
15356  II,  30    |                 diadalmas arccal nyújt most át az úrfiaknak, mintha tõle származna...~-
15357  II,  30    |                       Micsoda? Hát nem is örül az öreg Miskának? Noj’szen
15358  II,  30    |                        Miskának? Noj’szen csak az kellene! De nini, majd el
15359  II,  30    |                   kupakok nagy sokasága közül. Az apa írása, Károlynak címezve.~»
15360  II,  30    |                    mehetek értetek, itt küldöm az öreg Miskát, az majd vigyázni
15361  II,  30    |                     itt küldöm az öreg Miskát, az majd vigyázni fog rátok
15362  II,  30    |                        majd vigyázni fog rátok az úton. A ruhátokat, könyveteket
15363  II,  30    |                       egy tarisnya holmit küld az útra. Vigyázzatok, hogy
15364  II,  30    |                szomorúbb útja, mint a mostani. Az ismerõs halmok, völgyek,
15365  II,  30    |                      innen ezer mértföldnyire. Az apa és édesanya öleléseinek
15366  II,  30    |                   várta, semmi íze.~És mindezt az a hitvány szekunda okozza.
15367  II,  30    |                       mennyországa neki máskor az elsõ nap a családi hajlék
15368  II,  30    |               Szórakozottan, lesütött fõvel ül az örvendezõk között, kik nem
15369  II,  30    |                    bizony beteg vagy - aggódik az anya --; szólj, mi bajod,
15370  II,  30    |                          Mind nem örvendezteti az már õt meg! Mindenütt nyomában
15371  II,  30    |                         fiúk, szól közbe végre az apjuk, hol a »kalkulus«?
15372  II,  30    |                  Sándor bizonyítványát nézi át az öreg. A pápaszemét is megtörüli,
15373  II,  30    |                      hinni.~- Micsoda? Te vagy az elsõ eminens? Teringettét,
15374  II,  30    |                       legelsõ! De hogyan lehet az?~S egy sajátságos kérdõ
15375  II,  30    |                       erõsen fohászkodik, hogy az Úristen tegyen ez egyszer
15376  II,  30    |                      bizonyítványostul együtt.~Az apa kérdõ tekintete azt
15377  II,  30    |                      azt fejezi ki: »ha Sándor az elsõ eminens, vajon mi lehetsz
15378  II,  30    |                        Míg a megdicsért Sándor az apa ölelõ karjaiból az örvendõ
15379  II,  30    |                  Sándor az apa ölelõ karjaiból az örvendõ mama keblére vándorol,
15380  II,  30    |                       mégsem felelsz? - mondja az apa indulatosan... - Rögtön
15381  II,  30    |                    kitörne nagyban a vihar, ha az édesanya, kinek szeretetét
15382  II,  30    |                    azzal a kijelentéssel, hogy az egész dolog, õ jól tudja,
15383  II,  30    |                     igazságtalansága, bosszúja az. Fuldokolva, könnyhullatás
15384  II,  30    |                        szinte szónokká magasul az édesanyja által nyújtott
15385  II,  30    |                     kibõvítésében, minélfogva, az apa szíve sem lévén kõbõl,
15386  II,  30    |                     mégiscsak jól telik el; de az elsõ gyerek a háznál e naptól
15387  II,  30    |                        e naptól kezdve Sándor. Az új iskolai évben most õrá
15388  II,  30    |                   iskolai évben most õrá bízza az apa Károlyt, kinek kétszer
15389  II,  31    |                     van is némi hasonlatossága az ember alakjához, azonban
15390  II,  31    |                emberkéz adta jelen alakját. Ha az utóbbit hinnõk el, úgy a
15391  II,  31    |                      támadt s a hûtelen cseléd az egész nyájjal kõvé vált.
15392  II,  32    |                       Meghiszem azt.~- Mi volt az ára?~- Az árát nem tudom,
15393  II,  32    |                       azt.~- Mi volt az ára?~- Az árát nem tudom, mert a kereskedõ
15394  II,  32    |                          Oh, kérem... - felelt az vissza udvariasan - szót
15395  II,  32    |                  udvariasan - szót sem érdemel az ilyen csekélység.~ ~4. EGY
15396  II,  32    |                  falusi ember bejött a városba az ügyvédhez panaszát elõadni.
15397  II,  32    |                  elmondta volna, kérdezte tõle az ügyvéd, hogy történt-e minden
15398  II,  32    |                        úgy gondolom, jobb lesz az igazat megmondani, mert
15399  II,  32    |                      uraimék adják hozzá.~ ~6. AZ ISTENKE OLTALMA~A tanítás
15400  II,  32    |                     volt odakint. A kisleányok az iskolában hangosan kezdtek
15401  II,  32    |                     félelembõl sírni. A tanító az Istenke oltalmával vigasztalta
15402  II,  32    |                        volt s nagyon szeretett az iskolákba járni s gyermekeket
15403  II,  32    |                        A gyermekek kiáltották: az ásványországba! - És a madár,
15404  II,  32    |                       madár, mely ott repül? - Az állatországba! - De ezen
15405  II,  32    |                       A növényországba! - volt az egyhangú válasz. - No most,
15406  II,  32    |                      kisgyermek felelete.~ ~8. AZ ERKÉLY ÉS A HIPOTÉKA~Két
15407  II,  32    |                        A HIPOTÉKA~Két fiú megy az iskolába. Károly azt mondja
15408  II,  32    |                      építtetni házunkra; akkor az szebb lesz, mint a tiétek.~-
15409  II,  32    |                     szépet, csak nem tudom, mi az; tegnap hallottam a papát
15410  II,  32    |                látogatást tett Deák Ferencnél. Az »öregúr« így fogadá:~- Nem
15411  II,  32    |                      MÉG EGY DEÁK FERENC-ADOMA~Az új miniszterelnök tudvalevõleg
15412  II,  32    |                     kiosztotta a szerepeket, s az egyik kisfiúnak azt mondá:~-
15413  II,  32    |                    mondá a másiknak -, te vagy az üzlettárs, és golyót lõsz
15414  II,  32    |                    szolgabíró maga is sajnálta az asszonyt, de a törvény értelmében
15415  II,  32    |                  képviselõ, mielõtt e napokban az emsi fürdõbe indult, meglátogatta
15416  II,  32    |                   ezelõtt 30 évvel mutattál be az udvarnál.~ ~16. EGY FINÁNC:
15417  II,  32    |                        dohány szaga ütötte meg az orrát. Erre a meglepett
15418  II,  32    |                       finánc: egy finánc!~Mire az illetéktelen egzekutor látva,
15419  II,  32    |                  figyelmeztetõen hangzék, hogy az alagutak egyikéhez érkeztek.
15420  II,  32    |                 emléksort írjon bele. A mûvész az utóbbit választá. Emléksorai
15421  II,  32    |                 nyújtanom a henyélésre.«~ ~19. AZ IDÕK ROSSZ JELE~Lónyai grófnak
15422  II,  33    |                       éppen eszünkbe jutott.~*~Az ötvenes évek elején a színház
15423  II,  33    |                      panaszokra és kérelmekre.~Az öreg Réthy végre megsokallta
15424  II,  33    |                      néhány nap, anélkül, hogy az öreg ezt megmutatta volna.~
15425  II,  33    |                      bírja a farka!« stb. stb.~Az öreg csak bajusza alá mosolygott
15426  II,  33    |                        pajtásai szaván fogták.~Az öreg csak azt felelte, hogy
15427  II,  33    |                mindenki a »Griff« elõtt bámult az összecsoportosult nép közt
15428  II,  33    |                     kijavításához.~*~Ugyancsak az ötvenes években történt
15429  II,  33    |                       volt szépségére, s magát az asszonyok elõtt ellenállhatlannak
15430  II,  33    |                      melyben meghagyatik, hogy az ezen s ezen a napon odaérkezõ »
15431  II,  33    |                       újabb rendelet érkeznék.~Az újabb rendelet csak este
15432  II,  33    |                   kitalálja, hogy hányat ütött az óra. Csak azt nem tudta
15433  II,  33    |                 Skóciában egy falusi templomba az elsõ zsoltár éneklése alatt
15434  II,  33    |                   talál szólalni, hátra súgott az egyházfinak:~- Kergesse
15435  II,  33    |                       Kergesse ki azt a ludat!~Az egyházfi, ki a ludat észre
15436  II,  33    |                      mennyire meg lett zavarva az isteni tisztelet iránti
15437  II,  33    |                        4. MI MINDENT ÖRÖKÖLHET AZ EMBER ÕSEITÕL?~Egy valaki
15438  II,  33    |                    magyar ember lehetett.~ ~5. AZ ORVOS ELÕTT MINDENKI EGYENLÕ~
15439  II,  33    |                    doktort, hogy kint várja õt az utcán.~- Mondja meg a hercegnõnek -
15440  II,  33    |                   Adózás 1854-ben és 1874-ben)~Az osztrák uralom alatt történt
15441  II,  33    |                    ember annyira bosszankodott az akkori különféle nemû adók
15442  II,  33    |                    nemû adók fölött, melyekrõl az újságok minden áldott nap
15443  II,  33    |                       világ sora fölött, mikor az elsõ hírlap, melyet 20 év
15444  II,  33    |                     Megnéztem és jól mulattam. Az egyszerû cívisek bálja volt
15445  II,  33    |                    egyszerû cívisek bálja volt az. A francia négyest persze
15446  II,  33    |                  kikben õ lelkesedve mutogatta az õsmagyar típust.~Megengedtem
15447  II,  33    |                         Megengedtem neki, hogy az a lapos, szegletes, formátlan
15448  II,  33    |                    tûrhetõ fizonomiát mutatsz.~Az én barátom fanyar arcot
15449  II,  33    |                       diskurzussal jól töltvén az idõt, észre sem vettük,
15450  II,  33    |                   soraiban hihetõleg ott virít az õ menye, lánya is.~- Egy
15451  II,  33    |                        mikor beszélt.~- Lássák az urak. Tökéletesen igazuk
15452  II,  33    |                    igazuk van, hogy itt rútabb az asszony, mint a felföldön.
15453  II,  33    |                        mint a felföldön. Adott az isten gazdag termõföldet,
15454  II,  33    |                       ránk mindent, ami jó, de az asszonyok arcára elfelejtett
15455  II,  33    |                       biz itt a nõ mind, értve az alsóbb osztályokat. Magunk
15456  II,  33    |                      egyre mégis nagyon kérném az urakat.~- Elõre is megígérjük.~-
15457  II,  33    |                    Látom a ruházatjokról, hogy az urak - már engedjék meg -
15458  II,  33    |                      alássan... Bécs felé. Hát az volna az én kérésem, hogy
15459  II,  33    |                        Bécs felé. Hát az volna az én kérésem, hogy ott azt
15460  II,  33    |                    Szerettem volna megcsókolni az öreg cívist, aki ebben az
15461  II,  33    |                      az öreg cívist, aki ebben az egy mondatban jelképezé
15462  II,  33    |                        mondatban jelképezé azt az örökös, nagy küzdelmet,
15463  II,  33    |                         nagy küzdelmet, melyet az egyetértés háta mögött vív
15464  II,  33    |                     egyetértés háta mögött vív az osztrák és magyar nép géniusza,
15465  II,  33    |                  küldetett a falusi bíró által az ügyvédhez. Minthogy olvasni
15466  II,  33    |                    paraszt a városba érkezvén, az ügyvéd nevét elfeledte s
15467  II,  33    |                ingerültsége határt nem ismert. Az ifjú leány utolsó föllépését
15468  II,  33    |              kedvesének is éppen szerepe volt. Az ifjú odaszaladt, egy díványra
15469  II,  33    |                          Kérem, fogadja el ezt az ajándékot. Adója nagy áldozatot
15470  II,  33    |              kalapácsával egy hatalmasat ütött az álhalott fejére és mondá:~-
15471  II,  33    |                         11. EGY RÁNK ILLÕ MESE~Az egyszeri ember elment Besztercebányára,
15472  II,  33    |         Besztercebányára, és látta, hogy verik az ezüst pénzt. Elment Körmöcbányára
15473  II,  33    |                       is, és látta, hogy verik az aranyat. De sem az ezüst-,
15474  II,  33    |                       verik az aranyat. De sem az ezüst-, sem az aranypénzverdében
15475  II,  33    |                 aranyat. De sem az ezüst-, sem az aranypénzverdében nagy lármát
15476  II,  33    |                     nem hallott. Midõn azonban az ózdi vasgyárba lépett, szavát
15477  II,  33    |                 Megszólítá a vasat:~- Hogy van az, hogy te oly éktelen lármát
15478  II,  33    |                       éktelen lármát ütsz, míg az ezüst és arany, kik épp
15479  II,  33    |                    csendesen tûrik sorsukat?~- Az csak onnan van - válaszol
15480  II,  33    |                         válaszol a vas -, hogy az aranyat s ezüstöt idegen
15481  II,  33    |                     Elszász-Lotharingia iránt. Az élelmes lotharingenek elõnyösen
15482  II,  33    |                 felhasználni e vonzalmat. Mint az »Événement«-ben olvassuk,
15483  II,  33    |                  párizsi rendõrség elõtt.~- Mi az ön foglalkozása? - kérdé
15484  II,  33    |                      sok kíváncsisággal várták az örvendetes eseményt. A tûzmesternek
15485  II,  33    |                       hogy ott álljon kanóccal az ágyú mellett, s ha fiú lesz:
15486  II,  33    |                  princ-e vagy princesz?~- Hja, az a tûzmester úrtól függ -
15487  II,  33    |                      kerületet, szemlét tartva az iskolák fölött. Egy községben
15488  II,  33    |                  iskolák fölött. Egy községben az a furcsa körülmény tûnt
15489  II,  33    |                          kérdé a tanítót, mire az egész õszintén válaszolt:~-
15490  II,  33    |                      aljárásbíró, kinyilvánítá az ügy végeztével, hogy õ 500
15491  II,  33    |                 dohánya.~Ebbõl egyébiránt csak az a tanulság, hogy nem jó
15492  II,  33    |                        16. KÉT NÕ TÁRSALGÁSA~- Az ön ruhája, asszonyom, elragadó,
15493  II,  33    |                        fel a lapok. Valamennyi az öreg Ferdinánd jó szívérõl,
15494  II,  33    |                      jó öreg királyt« felmenté az önálló rendelkezési jogtól,
15495  II,  33    |                      sohasem volt nagy barátja az efféle udvari tanácsosi
15496  II,  33    |                     király nyári rezidenciája, az õsi Prága várkertjében szokott
15497  II,  33    |                     vagy elmaradt volt, - elég az hozzá: egy fiatal osztrák
15498  II,  33    |                pénzügyi »Hofrath« megvizsgálta az aláírást és rendén találta.~-
15499  II,  33    |                  Franciaországban ilyesmit még az újságba is kitesznek, nálunk
15500  II,  33    |                        szót, nem teheti. Ennek az úrnak mindkét keze hiányzik,