bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

15501  II,  33    |                         Nem nélkülözhet.~ ~23. AZ ABSZINT~Az abszint egy neme
15502  II,  33    |                  nélkülözhet.~ ~23. AZ ABSZINT~Az abszint egy neme az erõs
15503  II,  33    |                    ABSZINT~Az abszint egy neme az erõs pálinkának, melyet
15504  II,  33    |                     midõn erre is csak bámult, az egyik vizsgáló - segítni
15505  II,  33    |                      vele...~- Megvan! - kiált az orvosnövendék, diadallal
15506  II,  33    |                   mostohaleánya. Kis idõ múlva az özveggyel egymásba szeretünk
15507  II,  33    |                rokonság lett ebbõl!~Elõször is az én feleségem az én apámnak
15508  II,  33    |                     Elõször is az én feleségem az én apámnak anyósa és menye
15509  II,  33    |                     ezzel vége volna! Most már az én mostohaanyám az én kisfiamnak
15510  II,  33    |                    Most már az én mostohaanyám az én kisfiamnak mostohatestvére,
15511  II,  33    |                       nagyanyja is ugyanannak. Az atyám pedig a fiának sógora,
15512  II,  33    |                      sógora vagyok, és apósa - az édesatyámnak.~Aztán bele
15513  II,  33    |                       Aztán bele ne ficamodjék az ember esze az ilyen cifra
15514  II,  33    |                       ficamodjék az ember esze az ilyen cifra rokonságba!~ ~
15515  II,  33    |                    akart venni egy fegyencnõt. Az engedély megadatott rá,
15516  II,  33    |                   tüntették ki magukat. Csupán az elsõ feleség halálbizonyítványára
15517  II,  33    |                  felesége csakugyan meghalt?~- Az ördögbe is, kormányzó úr,
15518  II,  33    |                     amerikai lap, mely szerint az, ki egy milliót lop, csak
15519  II,  33    |                         ki egy félmilliót lop, az ügyes számító; ki százezer
15520  II,  33    |                         ki százezer frtot lop, az gazember; ki 50.000 forintot,
15521  II,  33    |                  gazember; ki 50.000 forintot, az már tolvaj, és aki egy pár
15522  II,  33    |                nadrágot vagy egy kenyeret lop, az már egy dologházba vagy
15523  II,  33    |                        vígjátékírójának, kirõl az egész világ tudja, hogy
15524  II,  33    |              vívómester még színész volt abban az idõben a Chàtelet színháznál,
15525  II,  33    |                        csakhamar beleszeretett az elegáns, csinos külsejû
15526  II,  33    |                   frank havidíjjal szerzõdteté az elkeseredett színészt, kinek
15527  II,  33    |                jóindulattal kezdett viseltetni az író iránt. Egy alkalommal
15528  II,  33    |                   kérdésre, hogy honnan került az esernyõ, neje pirult arccal
15529  II,  33    |                  gyanúja eloszolván, elfogadta az ajándékot és másnap elvitte
15530  II,  33    |                  fordul feléje:~- Bocsánat, ez az én esernyõm. Tegnap vesztettem
15531  II,  33    |                       Tegnap vesztettem el. De az ördög vigyen el, ha gyanítottam,
15532  II,  33    |                       fejezte ki köszönetét:~- Az isten fizesse meg önnek,
15533  II,  33    |                        kolbászt! Sohasem tudja az ember: mit eszik. Én mondom
15534  II,  33    |                növekedtem fel és õszültem meg.~Az öregúr megfogadta e jó és
15535  II,  33    |                        lett, s visszakövetelte az 1500 frankot. A kisasszony
15536  II,  33    |             kisasszonyt.~ ~36. A TITKOS ÜGYNÖK~Az angol rendõrség élelmességét
15537  II,  33    |                       õt.~Hat hét letelte után az ügynök jelentkezik.~- Nos -
15538  II,  33    |                         Igen, uram - válaszolt az ügynök -, körülbelül egy
15539  II,  33    |                    szóvá tette e körülményt.~- Az ördögbe is, mit tegyek tehát? -
15540  II,  33    |                   levelet írok Alice anyjának. Az egyikben leánya kezét kérem,
15541  II,  33    |                     Melyiket, gróf úr? - kérdé az inas. - Az asztalon kettõ
15542  II,  33    |                    gróf úr? - kérdé az inas. - Az asztalon kettõ hever.~-
15543  II,  33    |                        oly hosszúra fog nyúlni az ön ábrázatja, hogy aligha
15544  II,  33    |                        havonkint adni szokott. Az asszonyság tehát lesbe állt,
15545  II,  33    |                       hívnak?~- Tisztelt uram, az én nevem oly csekély értékû,
15546  II,  33    |                állomáson jegyzõkönyvbe iktatta az egész jelenetet. A fogoly
15547  II,  33    |                         amint mondtam. Úgy van az utolsó betûig. Nevem Fillér,
15548  II,  33    |                  csakhogy mégis játszik.~ ~43. AZ ÖZVEGY FEKETE HAJFÜRTJEI~
15549  II,  33    |                      afölött vitatkoztak, hogy az ijedtség megõszítheti-e
15550  II,  33    |                        ijedtség megõszítheti-e az embert néhány óra alatt.~-
15551  II,  33    |                   társaság egyik tagja. - Hisz az ellenkezõre is akárhány
15552  II,  33    |                   halva találták szobájában, s az özvegy e fölötti bánatában
15553  II,  33    |                      ivott ember kend, bátyám! Az beszél kendbõl most is.~-
15554  II,  33    |                       Ha beszél is, ha nem is, az én dolgom az. Annyit pedig
15555  II,  33    |                        ha nem is, az én dolgom az. Annyit pedig mondhatok,
15556  II,  33    |                találtatnak.«~A jegyzõ értesíti az orvost, s a családtagok
15557  II,  33    |                       orvosszerekkel, melyeket az orvos az utolsó negyven
15558  II,  33    |              orvosszerekkel, melyeket az orvos az utolsó negyven év alatt
15559  II,  33    |                      rendezett ebéd alkalmával az öreg Johann komornyik, ki
15560  II,  33    |                    fehér mellényben pompázott, az asztal letakarítása közben
15561  II,  33    |                     finom vörös bort megivott. Az udvarmester azonban szigorúan
15562  II,  33    |                    felhörpentését. Midõn tehát az öreg Johann mellényén vörös
15563  II,  33    |                        büntetésül valamennyien az udvarmestertõl az utolsó
15564  II,  33    |                 valamennyien az udvarmestertõl az utolsó inasig ebédnél vörös
15565  II,  33    |                       fehéret igyék, mert most az is igen jó.~ ~49. JOGOS
15566  II,  33    |               regényíró szobájába lopózott, és az íróasztal feltöréséhez látott.
15567  II,  33    |                 mellett a kövér Balzacot látja az ágyon ülni és nevettében
15568  II,  33    |                     szíva porcelán (!) pipáját az országúton sétált. A király
15569  II,  33    |                        folytatá sétáját.~Ebben az adomában van valami igaz;
15570  II,  33    |                        történt.~Hanem úgy volt az, hogy Vilmos, ki akkor még
15571  II,  33    |              Vicegespán von Ungarn - válaszolt az öregúr.~- Schön - jegyzé
15572  II,  33    |                    akart, mikor a »Vicegespán« az övéhez hasonló hangnyomattal
15573  II,  33    |                     Azt értem, hogy jó-e önnek az emésztése?~- Tökéletesen.~-
15574  II,  33    |                       rá, mert tudja meg, hogy az elsõ dolog, mit a drámaírók
15575  II,  33    |                        ebédjöket pedig, kivált az elsõ elõadás elõtti napokon,
15576  II,  33    |                   javul meg lassanként. Boldog az, ki sikert arat, de még
15577  II,  33    |                  sikert arat, de még boldogabb az, kinek gyomra még a bukást
15578  II,  33    |                       ADOMA~(Nagy Péter cár és az õrt álló katona)~Nagy Péter
15579  II,  33    |                   akarván magát, megparancsolá az õrnek, hogy személyválogatás
15580  II,  33    |                       nem kevéssé ütközött meg az õr visszautasító hangján.
15581  II,  33    |                 hangján. Erõvel be akar menni, az õr azonban visszautasítja
15582  II,  33    |                        kegyenc Péterhez, amint az ismét láthatóvá lesz, és
15583  II,  33    |                      és panaszokkal ostromolja az õr hallatlan vadsága miatt.
15584  II,  33    |                    kegyenc szó nélkül nyeli le az erõs italt, de meg nem állhatá,
15585  II,  33    |                     pedig menjen, szerelje fel az új tisztet rangjához illõleg,
15586  II,  34    |           asszonyságnak leánya, a szakácsnéval az eladók közt járkált. A tarka
15587  II,  34    |                 feltűnt Ninának egy körülbelül az ő idejében levő kis földmívelő
15588  II,  34    |                       egy percig gondolkozott; az ár, mit a lányka kért, igen
15589  II,  34    |                     kérésem volna hozzád.~- És az? - kérdé anyja.~- Sokszor
15590  II,  34    |                       hanem inkább iparkodjunk az ilyeneket felkeresni.~-
15591  II,  34    |                      kedves gyermekem - felelt az anya -, és igen örülök,
15592  II,  34    |                Édesanyám rokonai már elhaltak, az atyám részéről valók igen,
15593  II,  34    |                  kenyérkészlete, midőn azonban az elfogyott, akkor eljött
15594  II,  34    |            ajándékozott egy darab kenyeret, de az kemény, és édesanyám nem
15595  II,  34    |                      igen keservesen sírt; oh, az nekem oly nehezemre esett,
15596  II,  34    |                         hova mindennap felült, az egyetlen, mit még bírunk.
15597  II,  34    |                 darabkát neki.~- De miképp van az, hogy ti éppen ez állatot
15598  II,  34    |                        megszerettük. Amint még az a bizonyos házaló minden
15599  II,  34    |                     rajtok segítsünk.~Nina, ki az egész idő folyama alatt
15600  II,  34    |                      kedves lányom? - viszonzá az anya. - Kövesd föltétlenül
15601  II,  34    |                     meg majd máskor - miközben az ajtó felé ment -, most azonban
15602  II,  34    |                        meg van számlálva.~Róza az örömtől elragadtatva engedett
15603  II,  34    |                        el a történteket, amint az ajtónál igen szép kocsi
15604  II,  34    |                   öltözött úr lépett abból ki. Az orvos volt, kit N. asszonyság
15605  II,  34    |                      KÉT ENGEDETLEN~(Németből)~Az erdő sűrű rejtekében, a
15606  II,  34    |                ugrándozni, a kisebbik még nem. Az öreg szülék mindennap ellátogattak
15607  II,  34    |                  zörögj, hogy föl ne ébredjen.~Az apa pedig így szólt: - El
15608  II,  34    |                       gabonát hordtak neki. De az nem akart enni, mindig csak
15609  II,  34    |                 anyjára, kedves kis öccsére és az árnyas erdõre, melyet oly
15610  II,  34    |                  könnyelmûen elhagyott.~Oh, de az árnyas erdõben most nagy
15611  II,  34    |                        Mikor kisírták magukat, az öregek megint kiszaladtak
15612  II,  34    |                   azalatt a vadászlak udvarán? Az apa meghagyta, hogy a fiúk
15613  II,  34    |                        egyik se menjen egyedül az ólba, mert a nyulacska könnyen
15614  II,  34    |                     azért lassan ellopózkodott az ól felé, s miután senki
15615  II,  34    |                        s miután senki sem volt az udvaron, kinyitá az ólajtót,
15616  II,  34    |                       volt az udvaron, kinyitá az ólajtót, gyorsan besuhant
15617  II,  34    |                   egészen elszomorodva guggolt az egyik sarokban. De amint
15618  II,  34    |                megrémülve szaladt tovább, neki az ajtónak; az kinyílt a lökésre,
15619  II,  34    |                       tovább, neki az ajtónak; az kinyílt a lökésre, s a nyúl
15620  II,  34    |                    kinyílt a lökésre, s a nyúl az udvaron termett, s miután
15621  II,  34    |                      szántóföldekre, egyenesen az erdõ felé. Károlyka olyannyira
15622  II,  34    |                      nyúl után akart szaladni, az már akkor messze, de nagyon
15623  II,  34    |                      volt ám. Csakhamar elérte az erdõt és megtalálta a bozótot,
15624  II,  34    |                      megszabadult. Mikor pedig az öregek hazajöttek és a kicsi
15625  II,  34    |                       és a kicsi is fölébredt: az volt ám az öröm! Vidáman
15626  II,  34    |                       is fölébredt: az volt ám az öröm! Vidáman ugrándoztak
15627  II,  34    |                  társaim tréfáinak lõn kitéve. Az állatokat különösen szerettem,
15628  II,  34    |                   állat. Különösen szívére hat az ily állat önzéstelen szeretete
15629  II,  34    |                    kiknek gyakran alkalmuk van az emberek gyarló barátságát
15630  II,  34    |                    mindenütt utánam járt. S ha az utcára mentem is, nagy bajjal
15631  II,  34    |                     hát mely betegség állná ki az alkohollal a versenyt? -
15632  II,  34    |                 borzadás fut végig rajtam, míg az elkövetett átkozott kegyetlenséget
15633  II,  34    |                     eszméletem megjött - midõn az éjjeli dorbézolás gõzét
15634  II,  34    |                       macska újra fölgyógyult. Az üres szemgödör persze hogy
15635  II,  34    |                   szegény állat járt szanaszét az egész házban, de ha én közeledtem
15636  II,  34    |                       még volt annyi vonzalmam az állat iránt, hogy ezen félreismerhetlen
15637  II,  34    |                  konokság szelleme felõl, mely az ember szívét minden gonoszra
15638  II,  34    |                  minden gonoszra ingerli, mely az ember jellemét, irányát
15639  II,  34    |                      mely halhatatlan lelkemet az isten véghetetlen kegyelmétõl
15640  II,  34    |                     már lángoltak. Tûzben volt az egész ház. Csak nagynehezen
15641  II,  34    |                       Egyetlen fal kivételével az egész ház romban hevert.
15642  II,  34    |                    Azonkívül még kötél is volt az állat nyakán.~Ezen tünemény
15643  II,  34    |                       föl. Mihelyst a tûzlárma az embereket fölköltötte, a
15644  II,  34    |                 fölköltsön, a macskát dobta be az ablakon. A többi falak beomlása
15645  II,  34    |                       kegyetlenségem áldozatát az újon vakolt falhoz szorította,
15646  II,  34    |                     láttam, leábrázolták.~Noha az imént elmondott csodálatos
15647  II,  34    |                       látszott, hanem nem volt az. Annyira mentem, hogy az
15648  II,  34    |                       az. Annyira mentem, hogy az állat veszteségét sajnálni
15649  II,  34    |                veszteségét sajnálni kezdtem, s az aljas lebujokban, hol most
15650  II,  34    |                 bûnbarlangban ültem, figyelmem az óriás rumos hordókon, mik
15651  II,  34    |                   körülmény költötte föl, hogy az ott fekvõ állatot csak most
15652  II,  34    |              megengedtem, hogy utánam jöjjön s az úton többször megálltam
15653  II,  34    |                 cirógatni. Amint lakásomra ért az állat, azonnal otthonosnak
15654  II,  34    |                   tudom, hogyan és mint - elég az ahhoz, hogy rám nézve a
15655  II,  34    |                 macskát, de bizonyos szégyen s az elõbbi kegyetlenségem emléke
15656  II,  34    |                 bántalmazzam, visszatartottak. Az elsõ héten tartózkodtam
15657  II,  34    |                       állat egyik szemét, mint az én Plutóm, elvesztette,
15658  II,  34    |                        növekedett hozzám, mint az én gyûlöletem. A macska
15659  II,  34    |                    hogy õszintén megvalljam, - az állattóli gyökeres félelmem
15660  II,  34    |                       vissza.~Ezen félelem nem az anyagi bajtóli félelem neme
15661  II,  34    |                       folt különös körrajzára. Az olvasó még bizonnyal fog
15662  II,  34    |                     hogy irtózzam - és ez volt az ok, mely miatt e szörnyet
15663  II,  34    |                   bátorságom lett volna - mert az utálat, az irtózat képét -
15664  II,  34    |                        volna - mert az utálat, az irtózat képét - az akasztófát, -
15665  II,  34    |                     utálat, az irtózat képét - az akasztófát, - a bûn ezen
15666  II,  34    |                      most nekem, embernek - ki az isten képére s hasonlatosságára
15667  II,  34    |                  feküdt, s nem bírtam lerázni.~Az ily gyötrelmek a jóság utolsó
15668  II,  34    |                        s ezáltal dühöm csaknem az õrültségig fokozódott. Fölragadtam
15669  II,  34    |                    baltát, dühömben elfeledtem az iszonyt, mely kezeimet eddig
15670  II,  34    |                  temetem. Majd meg ismét, hogy az udvaron lévõ kútba dobom,
15671  II,  34    |             kiszedhetem s a hullát oda rejtve, az egészet újra befalazhatom,
15672  II,  34    |                   fáradtam.~Most legelõször is az állat megkeresésére indultam;
15673  II,  34    |                        hangos hörgésféle, mely az emberi hanghoz legkevésbé
15674  II,  34    |              ujjongásával egybevegyülve hallja az ember.~Õrültség volna gondolatomat
15675  II,  35    |                     lovakról beszélt ön, aztán az X utca szögletén beleütközött
15676  II,  35    |                   megszûnt, de midõn a belépõk az elsõ lépcsõzeten felhaladtak,
15677  II,  35    |                 látvány terült eléjök, melytõl az iszonyodás és borzalom fogta
15678  II,  35    |                        összetörve, széthányva, az ágyból az ágynemû a padlóra
15679  II,  35    |              összetörve, széthányva, az ágyból az ágynemû a padlóra hányva,
15680  II,  35    |                  aranyak, ékszerek széthányva. Az írószekrény fiókjai nyitva
15681  II,  35    |                      nyomásai voltak láthatók. Az öregasszonyt nem találták
15682  II,  35    |                       éve ismeri és mos rájok. Az anya és leány nagyon szereték
15683  II,  35    |              találtattak, már 6 év óta lakják; az övék volt azon ház, s minthogy
15684  II,  35    |              visszavonulni akartak a világtól, az üres lakosztályokat nem
15685  II,  35    |               egyszer-kétszer a levélhordót és az orvost.~Ezen vallomást több
15686  II,  35    |               lépcsõkön fölfelé haladt. Miután az elsõ folyosót elérte, két
15687  II,  35    |                        lévõ hang hallatszott - az egyik hang mélyenhangzó,
15688  II,  35    |               mélyenhangzó, a másik nyöszörgõ. Az elsõnek hangjából a következõ
15689  II,  35    |                 felment a többi kíváncsiakkal. Az elõbbi tanúk vallomását
15690  II,  35    |                tudniillik bizonyos benne, hogy az éles hang franciáé és nõé
15691  II,  35    |                     vitte a négyezer f[ran]kot az asszonyság után, s vele
15692  II,  35    |                       s vele lakására kísérte. Az egyik csomagot (miután a
15693  II,  35    |                        a kisasszony, egyet meg az öreg vett át tõle. Ezután
15694  II,  35    |                        lélek sem volt látható! Az ablakok úgy a belsõ, mint
15695  II,  35    |                   betéve, de bezárva nem volt. Az ajtó, mely a homlokzat részrõl
15696  II,  35    |                      nem látszott kinyittatni. Az idõ hossza, a feleselõ hangok
15697  II,  35    |                   hossza, a feleselõ hangok és az ajtófeltörés közt, tanúk
15698  II,  35    |                    ellenben öt percre mondják. Az ajtót csak nehézséggel lehetett
15699  II,  35    |                    hogy angolé. Nem érti ugyan az angol nyelvet, de kiejtés
15700  II,  35    |           csomagoltatott be, sokat szenvedett. Az arc iszonyú színû, a szemgolyók
15701  II,  35    |                       vagy több személy által. Az anya teste iszonyúan meg
15702  II,  35    |                        gyilkosságot eszközölni az öreg nõn. A nyak hihetõleg
15703  II,  35    |                     öreg nõn. A nyak hihetõleg az ott talált borotvával volt
15704  II,  35    |                   városrész lakóit. Lassanként az egész Párizs e titokteljes
15705  II,  35    |                      mindig pihent. Legfeljebb az történt, hogy Bon Adolfot,
15706  II,  35    |                       a négyezer frankot vitte az asszonyság után, elfogták,
15707  II,  35    |             átláthatlan bûntett kinyomozására. Az lenne aztán a derék dolog.~
15708  II,  35    |                      sikeresen tehesse. - Azok az emberek valóságos fatuskók.~-
15709  II,  35    |                        jó ismerõsöm, õ megadja az engedélyt.~És nem is csalódtunk.
15710  II,  35    |                 kíséretében a többi szobába és az udvarba mentünk, hol Dupin
15711  II,  35    |                 mindent megtaláltam.~- Hogyan? az lehetetlen.~- Annyira nem
15712  II,  35    |                     sehonnan sem lehetett. Itt az a kérdés, ki lehetett és
15713  II,  35    |                     hangok nem a nõkéi voltak, az a tanúvallomásokból be van
15714  II,  35    |                    nõké voltak a hangok, akkor az is világos, hogy azon vélemény
15715  II,  35    |                   hollandiai véleményezé, hogy az francia hangja volt, de
15716  II,  35    |                 tolmács által kérdeztetett ki. Az angol azt gondolá, hogy
15717  II,  35    |                  szavak hangzásáról ítél, mert az angol nyelvbõl semmi ismerettel
15718  II,  35    |                      semmi ismerettel sem bír. Az olasz állítá, hogy egy orosz
15719  II,  35    |                        francia nem egyezik meg az elsõvel, és meg van gyõzõdve,
15720  II,  35    |                 meggyilkolja: de hát hová lett az a valaki? Az ablakon nem
15721  II,  35    |                     hát hová lett az a valaki? Az ablakon nem menekülhetett
15722  II,  35    |                    fért volna ki e kis hézagon az orgyilkos, s miként ugrott
15723  II,  35    |                    Ugye különös ön elõtt, hogy az, aki a gyilkosságot elkövette,
15724  II,  35    |                   hozzá, különösen ahhoz, hogy az öregasszony nyakát egy beretvával
15725  II,  35    |                         Mily benyomást tett ez az ön képzeletére?~Némi borzalmat
15726  II,  35    |                  tekintetben elfogadható volna az ön véleménye - felelé Dupin -,
15727  II,  35    |                 véleménye - felelé Dupin -, de az õrült hangja az õ legvadabb
15728  II,  35    |                    Dupin -, de az õrült hangja az õ legvadabb rohamaiban is
15729  II,  35    |                       lépcsõkön volt hallható. Az õrültek is valamely nemzethez
15730  II,  35    |                  életnagyságban le volt festve az indiai orangutang, a legerõsebb
15731  II,  35    |                     Elámultam.~- Igen... igen, az ujjak, a meggyilkolt kezében
15732  II,  35    |                csodálatos biztonsággal -, hogy az orangutangnak lehetett egy
15733  II,  35    |                       a szobáig követhette, de az iszonyú körülmények közt,
15734  II,  35    |                   máltai hajón levõ tengerész, az állatot visszakaphatja,
15735  II,  35    |                   vajon a hirdetést kövesse és az orangutangot visszakövetelje-e?
15736  II,  35    |                     ártatlan vagyok s szegény; az orangutang sokat ér, az
15737  II,  35    |                        az orangutang sokat ér, az én helyzetembeni emberre
15738  II,  35    |                        követte el? A rendõrség az utat eltéveszté, és a legkisebbet
15739  II,  35    |                        ha nyomában volnának is az állatnak, lehetetlen lenne
15740  II,  35    |                         A tudósító engem állít az állat tulajdonosának. Nem
15741  II,  35    |        visszakövetelését, melyrõl tudják, hogy az enyém, akkor végre magam
15742  II,  35    |                        magam fordítom a gyanút az állatra. Nincsen elõnyömre,
15743  II,  35    |                 nyilvános figyelmet se rám, se az állatra vonni, követem a
15744  II,  35    |                   követem a hirdetést, elhozom az orangutangot és mindaddig
15745  II,  35    |                        Dupin. - Azt hiszem, ön az orangutang után akar kérdezõsködni.
15746  II,  35    |                         Épp oly nyugodtan ment az ajtóhoz, bezárta és kulcsát
15747  II,  35    |                     legkisebb gyorsaság nélkül az asztalra helyezé.~A matróz
15748  II,  35    |                    bátorsága egészen eltûnt.~- Az isten legyen velem - mondá
15749  II,  35    |                  következõ volt: - Legközelebb az indiai Archipelágba utazott.
15750  II,  35    |                        E társa meghalt, és így az állat az õ kizárólagos birtokába
15751  II,  35    |                       meghalt, és így az állat az õ kizárólagos birtokába
15752  II,  35    |               kikerülje, gondosan bezárni, míg az idõ elérkezendik, melyben
15753  II,  35    |                 begyógyuland. Végszándéka volt az állatot eladni.~Midõn egy
15754  II,  35    |                      adott lakomáról hazatért, az állatot saját hálószobájában
15755  II,  35    |                  tegyen. Különben szokása volt az állatot a legdühösebb pillanataiban
15756  II,  35    |                    ezen eszközhöz nyúlt. Midõn az állat a korbácsot meglátta,
15757  II,  35    |                       nyitott ablakon leugrott az utcára.~A francia a kétségbeesés
15758  II,  35    |            kétségbeesés gyorsaságával követte. Az orangutang a beretvát még
15759  II,  35    |                     vadászat meglehetõs ideig. Az utcák jóformán elhagyottak
15760  II,  35    |        gyakorlottsággal mászott fel, megragadá az ablaktáblát és annak segítségével
15761  II,  35    |                    annak segítségével beugrott az ablakon. Mindez egy percig
15762  II,  35    |                        egy percig sem tartott. Az ablaktábla az orangutang
15763  II,  35    |                     sem tartott. Az ablaktábla az orangutang által félig nyitva
15764  II,  35    |                        egyszerre. Reménye volt az állat megfoghatására, miután
15765  II,  35    |                   aggályteljes kérdés: mit fog az a házban mûvelni? Ez utolsó
15766  II,  35    |                    lehet mászni, azonban midõn az ablak magasságáig érkezett,
15767  II,  35    |                     lõn. Minden, mit tehetett, az volt, hogy annyira hátrahajolt,
15768  II,  35    |                      belsejébe. A pillantáskor az ijedtségtõl csaknem a kövezetre
15769  II,  35    |                     rogyott. Ekkor volt, midõn az iszonyú kiáltás hangzott
15770  II,  35    |                       iszonyú kiáltás hangzott az éjben, mely a Morgue utcai
15771  II,  35    |                      mellette a padlón feküdt. Az áldozatoknak háttal az ablak
15772  II,  35    |                         Az áldozatoknak háttal az ablak felé kellett ülniök,
15773  II,  35    |                     idõbõl következtetve, mely az ablakoni belépés és a kiáltás
15774  II,  35    |                        vétetett azonnal észre. Az ablaktábla becsapódását
15775  II,  35    |                        feküdt; ájulásba esett. Az öreg nõ ellentállása és
15776  II,  35    |                 következményt idézte elõ, hogy az orangutang valószínûleg
15777  II,  35    |                       és oly soká szorítá, míg az áldozat meghalt.~Tévedezõ,
15778  II,  35    |                 Tévedezõ, vad pillantása ekkor az ablakra esett, melyen át
15779  II,  35    |                        esett, melyen át urának az iszonyodástól megkövült
15780  II,  35    |                   megkövült arca látható volt. Az állat dühössége - mely valószínûleg
15781  II,  35    |                        a bútorokat és kihányta az ágyruhákat az ágyból. Utoljára
15782  II,  35    |                      és kihányta az ágyruhákat az ágyból. Utoljára a leány
15783  II,  35    |               találtatott is. Ezután megragadá az öreg nõ holttestét és fejjel
15784  II,  35    |                  holttestét és fejjel dobta ki az ablakon. Midõn a majom csonkított
15785  II,  35    |                      majom csonkított terhével az ablakhoz közelített, a matróz
15786  II,  35    |             következtében egészen eliszonyodva az orangutang sorsát illetõ
15787  II,  35    |                   bámuló rendõrfõnöknek elõadá az egész esetet.~A rendõrfõnök
15788  II,  35    |                       vettek.~- Mit avatkoznak az én dolgomba? Az ördögbe
15789  II,  35    |                     avatkoznak az én dolgomba? Az ördögbe is, mért nem mindenki
15790  II,  35    |                  egypár hónap múlva megtalálta az orangutangot, amelybõl híres
15791  II,  36    |             következtében is.~Szorgalmuk által az isten nagy vagyonnal áldotta
15792  II,  36    |                     örömből s boldogságból, és az örömnek, boldogságnak alig
15793  II,  36    |                       művek koszorúztatnak meg az összes egyetemi polgárok
15794  II,  36    |                      két oly jeles mű érkezett az első pályadíjra, melyek
15795  II,  36    |              lepecsételt levelek felbontatván, az egyetem rektora harsány
15796  II,  36    |                       Uraim, e munkák szerzői: az egyiké Lemonin Harry, a
15797  II,  36    |                       kitüntetett társakat, de az egyetemi tanári kar ezen
15798  II,  36    |                     írt mű közt ne legyen jobb az egyik, mint a másik, s azt
15799  II,  36    |                        élénk hullámokat vetett az a kérdés: melyik jobb hát
15800  II,  36    |                   bajosabb volt ezt eldönteni.~Az ifjúság két pártra szakadt,
15801  II,  36    |                verekedést is idézett elő. Mert az anglus természet ilyen bolond
15802  II,  36    |                   múlva fitymálva vetettük le; az oly nehezen kivívott legszebb
15803  II,  36    |                        a miniszter; a tudomány az Akadémia dolga; az irodalmi
15804  II,  36    |                    tudomány az Akadémia dolga; az irodalmi kérdések a Kisfaludy
15805  II,  36    |                  tartozik hát?~Más országokban az életrevaló nép már kora
15806  II,  36    |                        is roppant sújtva lenne az úgyis eléggé nyomorék munkásosztály,
15807  II,  36    |                    vaspálya szállítási díjait. Az egész vidék forrongásba
15808  II,  36    |                   kénytelen volt leszállítani.~Az életrevaló nemzet mindenbe
15809  II,  36    |                         mely kutyába sem veszi az apró tûszúrásokat, elégnek
15810  II,  36    |                         ki föl nem bírja fogni az apró dolgok horderejét is,
15811  II,  36    |                     mindent mástól vár; mintha az egyszeri cigány lenne, ki
15812  II,  36    |                    legyûrje Õk maguk is úsztak az általános árral, hogy melyikök
15813  II,  36    |                       dohányzás elõször is árt az egészségnek és neveli egyikét
15814  II,  36    |                      összeg pénz illet. Nálunk az ilyenféle fösvénykedés,
15815  II,  36    |                       én, vagy miért nem jársz az operaszínházba, mint én?
15816  II,  36    |                        marad valami. Ami pedig az opera-színházat illeti,
15817  II,  36    |                     hogy úgyszólván rabja vagy az operai elõadásoknak s képes
15818  II,  36    |                 dicsérném magamat, hanem ebben az egyben megelõztelek, fölülmúltalak,
15819  II,  36    |                        Ez esetben nem elegendõ az, hogy pusztán saját igényeinket,
15820  II,  36    |        szükségleteinket töltsük be; ez esetben az igényeknek szükségképp túl
15821  II,  36    |                        kérdem mármost, hol van az megírva, hogy mi örökké
15822  II,  36    |                  atyánk utolsó levelében, hogy az üzlet rosszul megy, hogy
15823  II,  36    |                     testvérek közt. Károly már az ágyban pihent. Harry pedig
15824  II,  36    |                   melybõl figyelmesen olvasott az imént, eltolva, beszélgetett
15825  II,  36    |                        beszélgetett bátyjával.~Az utolsó szavaknál élesen
15826  II,  36    |                      mogorva hang hangzott fel az udvarról.~- Vezessen fel
15827  II,  36    |                     csoszogó léptek közeledtek az ajtóhoz.~Az ajtó minden
15828  II,  36    |                  léptek közeledtek az ajtóhoz.~Az ajtó minden kopogás nélkül
15829  II,  36    |                      szerencsétlenség - kiáltá az erõs, mogorva Dick, kit
15830  II,  36    |               általánosan vasgyúrónak neveztek az egyetemen.~- Szólj hát az
15831  II,  36    |                      az egyetemen.~- Szólj hát az isten szerelmeért!~De a
15832  II,  36    |               szegénységben önerejébõl küzdött az élettel, illetve készíté
15833  II,  36    |                       magát elõ tanulmányaival az életre.~- Légy hát férfi,
15834  II,  36    |                       tudni fogjátok, mit tesz az, mikor a vasgyúró azt mondja:
15835  II,  36    |                       mondja: meg fogok halni. Az annyit tesz, hogy már õ
15836  II,  36    |                fordulhatnak elõ, s te nem vagy az.~Dick szomorúan rázta meg
15837  II,  36    |                   jegyzé meg szomorúan -, s én az vagyok.~- Még mindig mit
15838  II,  36    |                        remegve nézte barátját. Az pedig egészen visszanyerte
15839  II,  36    |                  reggel el fogtok menni ketten az öreg Viellent ügyvédhez,
15840  II,  36    |                  dolgozó írnok tisztelteti, de az irodában a rendes idõben
15841  II,  36    |              jelenhetett meg, mert meghalt. Ez az én utolsó kérésem hozzátok.
15842  II,  36    |                levelemet, melyben meg van írva az ok, amiért fõbelõttem magam.
15843  II,  36    |                       amiért fõbelõttem magam. Az ok szorosan összefügg Viellent
15844  II,  36    |                       úrral. És itt következik az, barátim, amiben nemes barátságtokra
15845  II,  36    |                  haldokló; jól figyeljetek! Ha az ügyvéd nem hinne a levélben
15846  II,  36    |                    készült, de Károly kiugrott az ágyból és eléje állott.~-
15847  II,  36    |                       kínozni?~- Tudni akarjuk az esetet minden áron - szólt
15848  II,  36    |                    Dick majdnem durván -, hogy az eset egyszerû és világos;
15849  II,  36    |                      Nekünk még keserûbb lenne az, ha így hagynánk elmenni.
15850  II,  36    |                      hogy halj meg, mi leszünk az elsõk, akik fájdalmasan
15851  II,  36    |                         ma délután Viellent úr az irodai órák bevégeztével
15852  II,  36    |                   hiszem, azon úr számára lesz az útlevél, ki ma járt itt
15853  II,  36    |                        útlevél, ki ma járt itt az irodában. Éppen az õ számára,
15854  II,  36    |                    járt itt az irodában. Éppen az õ számára, Dick - jegyzé
15855  II,  36    |                   ravasz kacsintással -, annak az úrnak sietõs útja van, nagyon
15856  II,  36    |                       azonnal térjen ön vissza az útlevéllel, illõ jutalom
15857  II,  36    |                       el, hova járni szoktunk. Az ablaknál barátaink közül
15858  II,  36    |                kártyákat a játszók közt, amint az elbeszéltek szerint azelõtt
15859  II,  36    |                   percben valaki megkopogtatta az ablakot kívülrõl; mindnyájan
15860  II,  36    |                ösmertem meg a kopogtatóban, ki az utcán haladva meglátott
15861  II,  36    |                         zsebembe nyúltam, hogy az ötvenfontos bankjegyet és
15862  II,  36    |                      ötvenfontos bankjegyet és az írást elõvegyem, melyre
15863  II,  36    |                  elõvegyem, melyre Viellent úr az elutazandó Smith Dávid személyleírását
15864  II,  36    |                   feljegyezte.~Dick homlokáról az elbeszélés e részénél halálos
15865  II,  36    |                  érzelmei fogtak el, mert csak az írás volt meg, az ötven
15866  II,  36    |                    mert csak az írás volt meg, az ötven fontsterling sehol.
15867  II,  36    |                     kilopták a zsebembõl. Mint az õrült rohantam vissza a
15868  II,  36    |                        bérkocsiban robogott el az utcán ama bizonyos Smith
15869  II,  36    |                        haragosan kidugta fejét az ablakon s ujjaival megfenyegetett.
15870  II,  36    |                sóhajték fel elszorult szívvel, az ajtón sápadtan, lihegve
15871  II,  36    |                mindjárt reggel követelni fogja az összeget.~Dick sírva borult
15872  II,  36    |                       nagyon, nagyon jólestek. Az isten áldjon meg értök!
15873  II,  36    |                        gondolkozzatok, kérlek, az olyan dolgokról, amik a
15874  II,  36    |                     hogy vegyünk ötven fontot! Az egész egyetemnek összevéve
15875  II,  36    |                  alkalmas tárgy a tréfára...~- Az ördögbe is, hát tréfálok
15876  II,  36    |                     bicskámmal nyomban elvágom az ajtajához szolgáló csengettyûzsinórt,
15877  II,  36    |                csengettyûzsinórt, s megfosztom az összes éji kapunyitási jövedelmétõl.~-
15878  II,  36    |                       a kis vasládát. Melyitek az erõsebb, feszítse fel. Abba
15879  II,  36    |                        év óta?~Károly elõvette az ágy alól a takaros bronz
15880  II,  36    |                     segítve lesz!~- Oh, Harry! az a pénz nem az enyém! - felelte
15881  II,  36    |                       Oh, Harry! az a pénz nem az enyém! - felelte Dick ez
15882  II,  36    |                       megverekszünk, uram. Itt az ötven font, kölcsönadom
15883  II,  36    |                    vigyen izenetül holnap Dick az egyetemnek, mely hónapok
15884  II,  36    |                    Károly ünnepélyesen -, mert az a többi szóvirág - folytatá
15885  II,  36    |                      is mondd el, kérlek Dick, az egyetemen.~Ezen aztán nevettek
15886  II,  36    |                       mind a hárman, különösen az életkedvét visszanyert Dick,
15887  II,  36    |                     felöltözve azonnal siettek az illetõ szállodába, hol atyjukat,
15888  II,  36    |                      szállodába, hol atyjukat, az öreg, becsületes Lemonin
15889  II,  36    |                       nem tudta még a két fiú.~Az öreg szemeibõl könnyek peregtek.~-
15890  II,  36    |                        Oh, gyermekeim - tagolá az öregúr -, hogy így kell
15891  II,  36    |                találkoznunk!~- Mi történt hát, az isten szerelmeért? Hogyan,
15892  II,  36    |                mindenünk, gyermekeim! - kiáltá az anya hangos zokogásra fakadva. -
15893  II,  36    |                 egyebet, atyám? - kérdé Harry.~Az öreg megbotránkozva nézett
15894  II,  36    |                      Hálás legyen érte szívünk az istenhez!~- Oh, fiaim! -
15895  II,  36    |                istenhez!~- Oh, fiaim! - kiáltá az aggastyán érzékenyen - most
15896  II,  36    |                    hogyan történhetett mindez?~Az öreg Lemonin György aztán
15897  II,  36    |                      szerencsétlenségeket, mik az üzletet egy idõ óta sûrûn
15898  II,  36    |                     mellett kilábolt volna, de az utolsó napokban pénztárnoka,
15899  II,  36    |                    fonttal megszökött.~Ez volt az utolsó csapás, s e húszezer
15900  II,  36    |                   hurokra, de ha majd eléri is az osztó igazság keze, mit
15901  II,  36    |                      igazság keze, mit használ az nekem, mikor a pénzem már
15902  II,  36    |                   magam még nyugalommal tûrném az ég csapását, de az fáj,
15903  II,  36    |                      tûrném az ég csapását, de az fáj, hogy benneteket, kik
15904  II,  36    |                  napjaimban örömem. Mert bölcs az alkotó, amit a pisze ellopott
15905  II,  36    |                        akit mi is ösmertünk?~- Az már két éve meghalt. Újat
15906  II,  36    |                           A Dick embere, kinek az útlevelet szorgalmazzák.
15907  II,  36    |                      Károly s aztán elbeszélte az ámulóknak a múlt éji eseményt.~
15908  II,  36    |                        mégpedig Dickkel, kivel az utcán találkozott, midõn
15909  II,  36    |                       utcán találkozott, midõn az éppen a rendõrségtõl jött
15910  II,  36    |                 Harrytól Dick röviden értesült az eseményekrõl s a legnagyobb
15911  II,  36    |                  György figyelmesen elolvasván az útlevelet, a személyleiratot
15912  II,  36    |                Péterével. Alig lehetett kétség az ugyanazonosságban.~Azonnal
15913  II,  36    |                      mint máskor, ott dolgozni az irodában.~*~Estefelé lihegve
15914  II,  36    |                      be Dick a szállodába, hol az egész család mély izgatottságban
15915  II,  36    |              megtalálták nála.~- Áldassék érte az isten! - kiáltá Lemonin
15916  II,  36    |               hivatalnok -, nekem úgy látszik, az egészben ön járt a legszerencsétlenebbül...~-
15917  II,  36    |                   fogom azt neki kárpótolni: õ az én fiam ezentúl. Hiszen
15918  II,  36    |                       akartok mondani? - kérdé az öreg szigorúan, míg Dick
15919  II,  36    |                    némán, mozdulatlanul állott az ajtónál, nem tudva: ébren
15920  II,  36    |                      egy kis húgocskája is van az árva intézetben, olyan korú,
15921  II,  36    |                         Ördög és pokol - mondá az öreg Lemonin jókedvûen -
15922  II,  36    |                       elég tág arra, hogy mind az öten szépen megférjetek
15923  II,  36    |                     mit szólasz ehhez? - kérdé az ámulótól Harry halkan.~-
15924  II,  36    |               ünnepélyesen, csókjaival áztatva az öreg Lemonin György kezét.~
15925  II,  37    |                                                AZ ELSŐ NAP~1877~Rajz~Kati
15926  II,  37    |                       termete feltûnõen kirítt az iskolapadokból. A kisebb
15927  II,  37    |                        tizenharmadik évében is az iskolába; ha nem használ,
15928  II,  37    |                       minél többet szed magára az ismeretekbõl: legalább majd
15929  II,  37    |                    férjét, ha el talál tévedni az egyszeregy-ben. Az úrvacsoráját
15930  II,  37    |                     tévedni az egyszeregy-ben. Az úrvacsoráját már harmadéve
15931  II,  37    |                  tartozott, akik felfogják, mi az: élni; tudja, hogy az annyit
15932  II,  37    |                       mi az: élni; tudja, hogy az annyit tesz: küzdeni. Nem
15933  II,  37    |                      volt; a faragott padokat, az igénytelen katedrát, honnan
15934  II,  37    |                      semmi sem tarthat örökké. Az élet is követeli a magáért,
15935  II,  37    |                 megfelelni a nehéz feladatnak? Az áttanult könyvekben sehol
15936  II,  37    |                     jóvoltából. A tanító úrnak az elébb üzentem meg, hogy
15937  II,  37    |                   sorából.~Szomorú estéje volt az Katinak. Még eddig nem ösmert
15938  II,  37    |                       a leckéjét megtanulni, s az írásbeli feladatot elkészíteni,
15939  II,  37    |                  bárcsak soha fel ne virradjon az a nehéz, nagyon nehéz holnapi
15940  II,  37    |                  egyszer végigfut gondolatában az ijesztõ bizonytalanság.
15941  II,  37    |                     válogatni. Mi volt ez mind az õ feladatához képest! Azok
15942  II,  37    |                     szófogadó leány volt, hogy az egész vidéken mint példányképet
15943  II,  37    |                        hogy szorgalmasan járta az oskolát, tanulta leckéit,
15944  II,  37    |                       semmi nincs, ami megadná az utasítást ehhez a nagy dologhoz
15945  II,  37    |                     nagy dologhoz is! Oh, hogy az a tanító nem mondott semmi
15946  II,  37    |                      felkelj, öltözz, mosdjál,~Az Istenhez fohászkodjál!~Nos,
15947  II,  37    |                        kezeit, hogy adjon neki az isten erõt a mai naphoz
15948  II,  37    |                        leteszi, mint a gyermek az éles pallost, oly megdöbbenéssel
15949  II,  37    |                     tántorog ki szobácskájából az udvarra; ott is csend van
15950  II,  37    |                gondjaik talán nekik is vannak. Az anyacsirke kaparja kicsinyeinek
15951  II,  37    |                anyacsirke kaparja kicsinyeinek az eledelt. S még az hagyján,
15952  II,  37    |                 kicsinyeinek az eledelt. S még az hagyján, ha van honnan kaparni.
15953  II,  37    |                       a tegnapi esõ után, mely az elhullott szem magokat mélyen
15954  II,  37    |                    nekik onnan, hogy megetesse az istenadtákat.~Nem is rest
15955  II,  37    |                       a kamrába szaladni, mely az istálló mellett van. Csakhamar
15956  II,  37    |                       sok baromfi mind odagyûl az ajtó elé, s valóságos öröm
15957  II,  37    |                       iszonyú dörömbölést hall az istállóból, mintha csak
15958  II,  37    |              sárkánnyal. Szent isten, mi lehet az? Az a gondolat, hogy anyja
15959  II,  37    |                      Szent isten, mi lehet az? Az a gondolat, hogy anyja elutazott,
15960  II,  37    |                 megnézi a zaj okát. Hát bizony az történt, hogy a Fecske ló
15961  II,  37    |                        Kati lélekvesztve rohan az öregbérest felkölteni, ki
15962  II,  37    |                        százesztendõs bundáján. Az öregbéres segít is aztán
15963  II,  37    |                     csinálnánk egyebet - felel az ásítozva -, mint hogy reggelit
15964  II,  37    |                        hogy reggelit fõzünk.~- Az ám! - kiált fel Katica örömmel. -
15965  II,  37    |                         hogy van dolgunk!~- Jó az ördögnek! - dörmögé Erzsók
15966  II,  37    |                       Hát én tudom? - viszonzá az bambán.~Erre aztán Kati
15967  II,  37    |                     gondolata.~- Mit is szeret az apám legjobban?~- Hüm! Hát
15968  II,  37    |                    hozzak a kertbõl zöldséget, az éléstárból más hozzávalót,
15969  II,  37    |                   eszembe, mennyire haragudott az édesapám.~Kati lassankint
15970  II,  37    |                      percig sem kell rá várni. Az öreg azonban haragos, mert
15971  II,  37    |                  Rögtön utána kellene küldenem az írást postán, de azt sem
15972  II,  37    |                       de azt sem tudom, mi oda az utolsó posta, s a pap, tanító -
15973  II,  37    |                       tanító - épp most láttam az ablakból - szinte elutaztak
15974  II,  37    |                   feleli Kati büszkén. - X-nek az utolsó postája Szentjakabfalva,
15975  II,  37    |                         Kell postájának lenni.~Az öreg rögtön megírta a levelet,
15976  II,  37    |                    tehát e szabály szerint még az ebédfõzésnél is. Olyan ételeket
15977  II,  37    |                     tudtán kívül, mert délfelé az erdõben szedett gombát küldött
15978  II,  37    |                       egyszerre felkiáltott:~- Az isten szerelmeért, Erzsók,
15979  II,  37    |                  mérges gombák, ezektõl meghal az ember; nem engedem megfõzni.~-
15980  II,  37    |                        Kati hajthatlan maradt. Az öreget nem várta otthon
15981  II,  37    |               csörgetve gazdasszonyi kulcsait.~Az öregnek egy tekintet elég
15982  II,  37    |                      Nincs már szükségem többé az anyádra. Ha megjõ is, penzióba
15983  II,  37    |                        a vacsora párolgott már az asztalon.~De bizony nem
15984  II,  37    |                   asztalon.~De bizony nem volt az gomba, hanem zöld paszuly.~
15985  II,  37    |                     gomba, hanem zöld paszuly.~Az öreg haragosan lökte el
15986  II,  37    |                    Ezer millió mennykõ! Hát ki az úr ennél a háznál?~Kati
15987  II,  37    |                     bizonykodott Kati, miáltal az öreget olyan indulatba hozta,
15988  II,  37    |                     pillanatban meg nem nyílik az ajtó s egy ijedt képû ember
15989  II,  37    |                     lihegé. - A Boris testvére az öt gyermekével halálos ágyán
15990  II,  37    |                        Könyörülõ isten - mondá az öreg elsápadva -, hogyan
15991  II,  37    |               elsápadva -, hogyan történhetett az?~- Mérges gombát ettek a
15992  II,  37    |                   csõsz.~- Borzasztó! - kiáltá az öreg fájdalmasan. - És ennek
15993  II,  37    |              fájdalmasan. - És ennek én vagyok az oka. Oh, kedves kis okos
15994  II,  37    |                       de bizony sokáig kellett az ágyat nyomniok.~Kati e naptól
15995  II,  37    |                    azokban a könyvekben, miket az iskolában tanult, nincs
15996  II,  38    |                     Szép tavaszi délután volt, az egész természet mosolygott,
15997  II,  38    |                beszélik, hogy hallották valaha az öregapjuktól, miszerint
15998  II,  38    |                      mert Potymándon csupán ez az egyetlen kõrisfa van, minélfogva
15999  II,  38    |                minélfogva csak rajta tenyészik az úgynevezett kõrisbogár.
16000  II,  38    |                        minélfogva legyen nekik az õ hitük szerint.~A kert