bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

16001  II,  38    |                        család négy tagból áll: az öreg báró Potymándy Ádám
16002  II,  38    |                     nejébõl és két gyermekbõl. Az ötödik családtag egy árva
16003  II,  38    |               Potymándy Ferenc doktor. Hahaha! Az ugyan szép lenne, ha a fokhagymaszagú
16004  II,  38    |                        És grófné a nagyanyánk. Az egész nemzetségünk csupa
16005  II,  38    |                    Anyád ellen! Hogy nem félsz az istentõl!~- Nos, én csak
16006  II,  38    |                       istentõl!~- Nos, én csak az igazat mondom. A mama polgári
16007  II,  38    |                       kihallgattam a kertészt, az beszélte egy ismerõsének.
16008  II,  38    |                    alszik.~Itt Ferinek nyilván az jutott eszébe, hogy õt meg
16009  II,  38    |                    kevélyen felemelve fejét. - Az orosz hercegnõknek sok jobbágyaik
16010  II,  38    |                       a mama eldugdos elõlünk, az orosz hercegnõk mind olyan
16011  II,  38    |                     szeretnél lenni s mindjárt az elsõ cselekedetnél kilyukadna
16012  II,  38    |                        lett több ízben hányva, az öreg báró megérkezése vetett
16013  II,  38    |                          Nem gyermekeknek való az. Mi öregek is megdöbbentünk
16014  II,  38    |                          kiáltá Feri -, hiszen az nagyon mulatságos.~- Igen
16015  II,  38    |          Potymándy-kastély elõtt szólalnak meg az ágyúk. Akkor aztán bezzeg
16016  II,  38    |                     meg magát, dörmögé magában az öreg báró A Feri is született
16017  II,  38    |                      elbúvik.~Bezzeg - gondolá az öreg báró -, ha nekem is
16018  II,  38    |                        Aztán miért lövöldöznek az emberek egymásra? - kérdé
16019  II,  38    |                    egymásra? - kérdé Margit. - Az emberek bolondok?~Szakasztott
16020  II,  38    |             Szakasztott vérem ez is - dünnyögé az öreg.~A baronesz kérdésére
16021  II,  38    |                   Vilma felelt:~- Nem, Margit, az emberek nem bolondok. Én
16022  II,  38    |                       errõl a háborúról, mikor az ispán és a pap beszélgettek
16023  II,  38    |                   amennyi szükséges, de ez nem az én hibám. A háborúról azt
16024  II,  38    |                  háborúról azt hallottam, hogy az azért van, mert mi szabadságot
16025  II,  38    |                        magyar akar lenni.~- Én az lehetek, ami akarok. A szívre
16026  II,  38    |               parasztok egyenlõk akarnak lenni az urakkal. A béresünk a József-napi
16027  II,  38    |                    egyenlõség. Amibõl most már az következik, hogy béresünk
16028  II,  38    |              következik, hogy béresünk egyenlõ az apámmal. Nos, nem úgy van?~-
16029  II,  38    |             vitatkozzatok, gyerekek. Hagyjátok az okosabb embereknek. Menjünk,
16030  II,  38    |                        A kerítés mellett, künn az országúton, két kékbe öltözött
16031  II,  38    |             beszélgetve s kíváncsian nézegetve az urasági kertbe.~- Ez ott
16032  II,  38    |                         Ez ott a báró - mondja az egyik meglökve a másikat.~-
16033  II,  38    |                    Miféle színû ember? - kérdi az halkan.~- Még nem vallott
16034  II,  38    |                      amire felakaszthatjuk, ha az.~A báró és a gyermekek az
16035  II,  38    |                      az.~A báró és a gyermekek az egész párbeszédet szóról
16036  II,  38    |                           kérdezõsködék tovább az akasztással fenyegetõdzõ
16037  II,  38    |                        csúnyábbik leány.~- Hát az a gyönyörû leánygyermek?~-
16038  II,  38    |                       gyönyörû leánygyermek?~- Az egy kis árva német lányka,
16039  II,  38    |                 teszesz semmit!~- Mit? - mondá az öreg báró. - A nép vért
16040  II,  38    |                      néha sok fölöslegest hall az ember, amikor nem is akarja.~-
16041  II,  38    |                      nem is akarja.~- És neked az tetszik? Igen, igen. A hasonló
16042  II,  38    |                      kevésbé szépnek találtak. Az úgyis bizonyosan csak ízlés
16043  II,  38    |                     homlokán vastagra dagadtak az azt átszelõ kék erek.~-
16044  II,  38    |                        háztól, vagy én távozom az atyai hajlékból.~A báró
16045  II,  38    |                   behízelgõn tudta kérni, hogy az végre megígérte, miszerint
16046  II,  38    |                        el. Nekem úgy elégtétel az, ha azonnal történik. Hadd
16047  II,  38    |                  világba csak nem dobhatom ki, az nagy embertelenség lenne.
16048  II,  38    |                        A mama még nem adta ide az ajándékokat, amiket adni
16049  II,  38    |                    most már meglepetésnek csak az marad, hogy melyitek adja
16050  II,  38    |                   mindig a király részére áll.~Az 1848-iki márciusi napok
16051  II,  38    |                     1848-iki márciusi napok és az azokat követõ események
16052  II,  38    |                       mit kelljen cselekednie. Az érzelmek ellentétes irányban
16053  II,  38    |                       nagyon furcsa világ volt az!~A szabadság istenasszonya
16054  II,  38    |                         üdébb atomokkal.~Ehhez az élesebb levegõhöz új tüdõ
16055  II,  38    |                     levegõhöz új tüdõ kellett. Az országnak egy kis része
16056  II,  38    |                       azoknak nem kellett, ami az új levegõben terjengett:
16057  II,  38    |                 szabadságért és egyenlõségért, az sokaknak szeget ütött fejébe,
16058  II,  38    |                 állítani.~Hogy mert megindulni az õ engedelmök nélkül!~A szabadságért
16059  II,  38    |                   harmadik is támadt otthon. S az a harmadik behítt még egy
16060  II,  38    |                   behítt még egy negyediket is az - oroszt. Egy fél világ
16061  II,  38    |                   amelyet mindenkinek meg kell az este tanulni, hogy tisztán,
16062  II,  38    |                   valami remekek, hanem csupán az átnyújtandó ajándékokhoz
16063  II,  38    |                     ősz hajakat fedő;~Éltessen az isten a holtad napjáig,~
16064  II,  38    |                      ember hadd fõzzön vízzel!~Az olajos korsó sohasem fogyott
16065  II,  38    |                      jóféle talizmánja légyen.~Az ünnepélyes nap megvirradt.
16066  II,  38    |                   nélkül elszavalták verseiket az e napra feldíszített ebédlõben.~
16067  II,  38    |                       haragudnék rám. És nekem az nem fájna, ha rútabb volnék,
16068  II,  38    |                        Azután elkezdte tanulni az elmondandó verset. Oh, mily
16069  II,  38    |                       szeretne õ mondani annak az embernek, aki neki apja
16070  II,  38    |                   embernek, aki neki apja volt az apja helyett, aki a szeretetbõl
16071  II,  38    |                       Szíve csordultig zajlott az érzelmekben. Oh, ha szavakat
16072  II,  38    |                     nevelõ üres verse helyett.~Az ajándéknak szánt tárca is
16073  II,  38    |                      édesanyjától maradt, hogy az anyai emlékek közé menekülhessen
16074  II,  38    |                      szomorú gondolatai elõtt.~Az anyai emlékekhez már õ is
16075  II,  38    |                      szent eszme emlékét, mely az ábrándos gyermek szívét
16076  II,  38    |                   hozta. Egyszerû zöld levélke az, ezen aranyveretû betûkkel:
16077  II,  38    |             visszhangzik most a Kárpátoktól le az Adriáig. Csak a Potymándy-kastély
16078  II,  38    |                      falai közt nem. Itt nincs az otthon. Itt félnek attól.~
16079  II,  38    |                       tárcával együtt bárónak. Az aztán nem lesz közönséges,
16080  II,  38    |                   ajándékot adni ma valakinek. Az idegen nemzet szülöttje
16081  II,  38    |                     tied, amelyik ellen harcol az enyém.~Szegény Vilma. Õ
16082  II,  38    |                        magyar király lesz, még az is feltûzhetné a kalapjára.~
16083  II,  38    |              csodálkozzék el, mint kerülhetett az oda.~A kis Vilma reggel
16084  II,  38    |                teljesen el volt fogódva, midõn az ajándékkal, a tárcába rejtett
16085  II,  38    |                     nagyobb baj nélkül történt az ajándékok ünnepélyes átadása,
16086  II,  38    |                      hozzá gúnyosan.~- Nem baj az - mondá a báró mosolyogva -,
16087  II,  38    |                      azért én szívesen fogadom az ajándékot a vers nélkül
16088  II,  38    |              talizmánja legyen a tárcának. Biz az nem is lenne tréfa dolog.
16089  II,  38    |                       mérkõzzünk hát össze!~És az rettenetes összemérkõzés
16090  II,  38    |                    elbeszélésünk megértéséhez.~Az ellenünk küzdõ hatalom meghökkent,
16091  II,  38    |                tanácsadó.~Megfogamzott agyában az a gondolat, hogy az oroszokat
16092  II,  38    |                    agyában az a gondolat, hogy az oroszokat hívja be segítségül
16093  II,  38    |                        ügynököket küldött szét az országba az olyan fõbb emberekhez,
16094  II,  38    |                       küldött szét az országba az olyan fõbb emberekhez, kik
16095  II,  38    |                     rend helyreállítása végett az orosz cár segélyéhez folyamodnak.~
16096  II,  38    |                  századok óta mûködõ átkos kéz az, mely II. József alatt azon
16097  II,  38    |                  anyákat megrontják, megromlik az egész jövendõ nemzedék.~
16098  II,  38    |                látszott, s csakhamar elszédíté az öreg bárót. A vendég tiszteletére
16099  II,  38    |                   elhagyni ezt a vidéket, mely az õ otthonja, az õ édes hazája
16100  II,  38    |                   vidéket, mely az õ otthonja, az õ édes hazája lett, s fájt
16101  II,  38    |                      hozzátörõdött, mely iránt az eddigi jótéteményekért hálát
16102  II,  38    |                        érzett szívében.~Szinte az isten ujjának tekinté, hogy
16103  II,  38    |                    isten ujjának tekinté, hogy az az idegen úr éppen akkor
16104  II,  38    |                       ujjának tekinté, hogy az az idegen úr éppen akkor jött,
16105  II,  38    |                 Vacsora alatt jól megnézte azt az idegen urat és némi idegenkedést
16106  II,  38    |                       szél zörögtette meg néha az ablakokat odakünn, és a
16107  II,  38    |                      és a bagoly süvített bele az éji csendbe.~Vilma ébren
16108  II,  38    |                    ágyacskájából és kinyitotta az ablakot, de egyetlen eleven
16109  II,  38    |                       eleven lelket sem látott az egész udvaron, csak a kapudöngetés
16110  II,  38    |                 hirtelen felöltözött és kiment az udvarra. Amint a lépcsõkön
16111  II,  38    |                    majdnem feltaszította.~- Ki az? - kiáltá utána Vilma bátran.~
16112  II,  38    |                        Tolvajok, rablók vannak az udvaron. Ott künn pedig
16113  II,  38    |                   vagyok, puskám sincs. Tessék az ispán urat felkölteni, ez
16114  II,  38    |                      ispán urat felkölteni, ez az õ hatásköre, én nem avatkozhatom
16115  II,  38    |                        magában Vilma, s rohant az ispán urat felkölteni, ki
16116  II,  38    |                      ki a kerti házban lakott.~Az ispán, Barna Károly, jó
16117  II,  38    |                   hozzá úgy pongyolában.~Amint az elbeszélésbõl megérté az
16118  II,  38    |                       az elbeszélésbõl megérté az eseményeket, berohant puskájáért,
16119  II,  38    |                   kérdé a tiszt Barnától.~- Én az uraság ispánja vagyok.~-
16120  II,  38    |                      jött figyelmeztetni.~- Ki az a Vilma kisasszony?~A szegény
16121  II,  38    |                         Ilyenkor? - kockáztatá az ispán.~- Egy szó ellentmondást
16122  II,  38    |                         mennyire megijesztette az a gazember. Meg kell adni,
16123  II,  38    |                        hogy éber fülei vannak, az elsõ neszre megszökött.~
16124  II,  38    |               készülõben...~Elfogják, megölik!~Az urasági cselédek szállingózni
16125  II,  38    |                   tartott a magyarokkal, hanem az éjszaka is egy emberrel
16126  II,  38    |                      nép is gyülekezni kezdett az urasági kastély körül. Eleinte
16127  II,  38    |                       s még õk követelték: »Le az urakkal!«~Csak egyetlen
16128  II,  38    |                        óhajok elõtt, hanem ezt az óhajtást, ezt nem felejti
16129  II,  38    |                   kopogtatott nehányszor.~- Ki az? - kérdé a báró álmosan.~-
16130  II,  38    |             segédtisztjével, egy hadnaggyal, s az ispánt is beszólítá.~- Egy
16131  II,  38    |                     uram, bár nem vagyok képes az okot kitalálni - felelte
16132  II,  38    |                      nagyon jól tudja ön, hogy az egy veszedelmes hazaáruló,
16133  II,  38    |                        nem ismeretlen ön elõtt az sem, hogy mi célból volt
16134  II,  38    |                  udvariasan bántam vele. Ennyi az egész.~- Azt majd a haditörvényszék
16135  II,  38    |          haditörvényszék fogja kisütni, mennyi az egész. Ön különben is gyanúsan
16136  II,  38    |                     szoktam dobni, ami megvan, az itt található az íróasztalon,
16137  II,  38    |                       megvan, az itt található az íróasztalon, a többi irományaim
16138  II,  38    |                     majd kívülrõl lepecsételem az ajtót, s ameddig át nem
16139  II,  38    |               hallatszott a kapitány ajkairól.~Az irományok és bankjegyek
16140  II,  38    |                      elmosolyodott:~- No, most az egyszer ugyancsak csizmadiát
16141  II,  38    |                        álmélkodott mindezeken, az maga a báró volt.~- Oh,
16142  II,  38    |                        Oh, oh, - bosszankodott az öreg kapitány, rikácsoló
16143  II,  38    |                        káromkodva. - Lássa meg az ember. Most majdnem ostobaságot
16144  II,  38    |                  telivér forradalmárt! Ha most az a kokárda észre nem térít!
16145  II,  38    |                        felhasználni.~- Nem baj az - mondá mosolyogva. - A
16146  II,  38    |                       forradalmakban gyakoriak az ilyen félreértések. Én nem
16147  II,  38    |                  nagyszájú emberek közé, ennyi az egész. Nos, uraim, éljen
16148  II,  38    |                        lehet. Se a pincém, sem az éléstáram nem üres annyira,
16149  II,  38    |                  meglepetve -, te lettél volna az, kedves gyermek? Igen, igen,
16150  II,  38    |                       eszembe sem jutott, hogy az jó lesz valaha valamire.
16151  II,  38    |                    valamire. Csak akkor kértem az istent térdenállva, mikor
16152  II,  38    |                      hogy tegyen valami csodát az én kedvemért. És a jó isten
16153  II,  38    |                        akarnád sem. Mai naptól az én gyermekem vagy, úgy szeretlek,
16154  II,  38    |                       tiszt is megmondta, hogy az veszedelmes.~- Igenis, lányom,
16155  II,  38    |                       sem veszedelmesebb, mint az emberek közönyössége. Mikor
16156  II,  39    |                                                AZ ANYA SZERELME~1877~- Beszélyke -~
16157  II,  39    |                    eddig táplált, siet megölni az embereket. A leghatalmasabb
16158  II,  39    |                      temessen: maholnap meghal az utolsó ember is, és adja
16159  II,  39    |                        is, és adja isten, hogy az a sírásó legyen; legalább
16160  II,  39    |                  Mindennap egy nagy sírt ás, s az mindennap megtelik halottakkal.
16161  II,  39    |                mindennap megtelik halottakkal. Az öreg sírásó már ki is számította,
16162  II,  39    |                      egy hétre éppen kész lesz az egész faluval...~Talán már
16163  II,  39    |                 nyolcadik napon, aztán leteszi az ásót és kapát, magára reteszeli
16164  II,  39    |                      már akkor mához egy hétre az egész falu.~Este van, aratás
16165  II,  39    |                     belõlük játszi dévajsággal az izmos búzaszemeket. Õ örökli
16166  II,  39    |                   beválik tékozló örökösnek.~Õ az örökös, õ a gyilkos, õ hordja
16167  II,  39    |                        ravatal szomorú pompája az. Csak elvétve tûnik fel
16168  II,  39    |                       fel egy-egy megtört alak az utcán; amint a sövények
16169  II,  39    |                 meghalni.~Két ember találkozik az utcán szembe. Meg sem szólítják
16170  II,  39    |                      mikor már messze elhagyta az egyik a másikat.~Az elõbb
16171  II,  39    |                   elhagyta az egyik a másikat.~Az elõbb meggondolja, érdemes-e
16172  II,  39    |                   elõbb meggondolja, érdemes-e az embernek felnyitni a száját,
16173  II,  39    |                    feleli tompa síri hangon:~- Az asztalosnál. Hát te hova
16174  II,  39    |             asztalosnál. Hát te hova sietsz?~- Az asztaloshoz.~- Ne menj.
16175  II,  39    |                           Ne menj. Meghalt már az is tegnap.~Az ember visszafordul,
16176  II,  39    |                      Meghalt már az is tegnap.~Az ember visszafordul, és szótalanul
16177  II,  39    |                      kérdezik, ki miért keresé az asztalost. Tudják, hogy
16178  II,  39    |                       számára. Hát nem mindegy az, akárkinek? Nem kíváncsi
16179  II,  39    |                      ház elõtt mennek el most. Az ablak ki van nyitva, s hangos
16180  II,  39    |                   Bátkynénak a kislánya beteg. Az a szép, mosolygó, pajkos
16181  II,  39    |                   kövér orcáján...~Ott fekszik az ágyon, homlokerei kidagadva,
16182  II,  39    |                        magának most ez egyszer az isten. Mire a nap felkel,
16183  II,  39    |                    mennybe.~Joga van hozzá.~De az anya is jogot tart. Azt
16184  II,  39    |                    jogot tart. Azt hiszi, hogy az õ joga az erõsebb az igazságosabb.~
16185  II,  39    |                      Azt hiszi, hogy az õ joga az erõsebb az igazságosabb.~
16186  II,  39    |                      hogy az õ joga az erõsebb az igazságosabb.~S amint odaborul
16187  II,  39    |                   õrült kétségbeeséssel beszél az istenhez.~- Nem igaz, nem
16188  II,  39    |                       nekem adtad. Enyim, csak az enyim. Ne tépd ki szívembõl
16189  II,  39    |                   isten, ha ilyent tehetnél...~Az isten úgy felel a vitára,
16190  II,  39    |                       a vitának. A kis Boriska az övé lesz, egészen az övé.~-
16191  II,  39    |                   Boriska az övé lesz, egészen az övé.~- Anyám, ne engedj! -
16192  II,  39    |                   sikolt fel a gyermek, mintha az istennek vitázó anya részére
16193  II,  39    |                     anya érti. Ökleit felemeli az ég felé, most már képes
16194  II,  39    |                        mosoly azt mondja, hogy az anya keze még ilyenkor is
16195  II,  39    |                        szívedig, elzártam neki az útját. Hogy képzelheted
16196  II,  39    |                     Így csak egy anya gyõzhet.~Az isten kitért az anya elõtt.
16197  II,  39    |                       gyõzhet.~Az isten kitért az anya elõtt. Azért tért ki,
16198  II,  39    |                     Azért tért ki, mert isten.~Az anya ott ült egész éjjel
16199  II,  39    |                   visszatért a melegség, talán az anyai kezekbõl és szemekbõl
16200  II,  39    |                      nyugtalan, vidám, pajkos. Az ugyan semmit sem fogott
16201  II,  39    |                        pitvarából hozta vissza az édesanyja.~De hát nem soká
16202  II,  39    |                     kísértetiesen fordultak be az üregeik felé. Istenem, azok
16203  II,  39    |                     Egy szempillanat mûve volt az egész. Reggel még egészségesen
16204  II,  39    |                   délben meg már ott haldokolt az ágyon...~Boriska odafeküdt
16205  II,  39    |                    szünet nélkül összecsókolta az egyre feketedõ arcot, és
16206  II,  39    |                       sem bír onnan letörülni, az anyai szeretet kinyomata.
16207  II,  39    |                      anyai szeretet kinyomata. Az, mint egy valami bûvfény,
16208  II,  39    |                      most is glóriával önti el az arcot, és nem engedi még
16209  II,  39    |                      lenni.~- Meghalok - hörgi az asszony - Itt hagylak. Csókolj
16210  II,  39    |                       csókolj, ez enyhíti csak az én égetõ kínjaimat...~Boriska
16211  II,  39    |                        E pillanatban megnyílik az ajtó és belép az elöljárókkal
16212  II,  39    |                     megnyílik az ajtó és belép az elöljárókkal az orvos. Házról
16213  II,  39    |                       és belép az elöljárókkal az orvos. Házról házra járnak,
16214  II,  39    |               szaladjon. Itt jó helyen járnak.~Az orvos odalép az ágyhoz.
16215  II,  39    |                        járnak.~Az orvos odalép az ágyhoz. Ránéz Bátkynéra,
16216  II,  39    |                tudniillik a községet. De nini, az a poronty hogy odatapad
16217  II,  39    |                         Ejnye, mégysz le onnan az ágyról nyomban! Ilyen a
16218  II,  39    |                   Takarodj le onnan, kisleány!~Az orvos még közelebb ment
16219  II,  39    |                        is hallotta fájdalmában az orvos szavait, tán azt sem
16220  II,  39    |                   simult szorosabban anyjához.~Az orvos izmos marka e pillanatban
16221  II,  39    |                        következtében fölrázva, az orvos által halottnak hitt
16222  II,  39    |                           Ki tudja mi lehetett az a lehelet!~Valami olyan
16223  II,  39    |                      mint egy lehulló levélnek az árnyéka, s mint a kés pengéjén,
16224  II,  39    |                         ha fogy, úgy terjedett az arcán mindig tovább tovább
16225  II,  39    |                        szíve megszûnt dobogni.~Az anya nem engedte õt magától,
16226  II,  40    |                      ELADÓ~1877~Víg elbeszélés~Az öreg Kolompérosi Tódor,
16227  II,  40    |                     másvilágra, itt hagyta azt az örököseinek.~Végrendelete
16228  II,  40    |                        Kolompérosi úr elveszté az egyik szemét, és félarca
16229  II,  40    |              bizonyosan elõkerül - fent hagyja az utat az örökséghez való
16230  II,  40    |                 elõkerül - fent hagyja az utat az örökséghez való jutásra.
16231  II,  40    |                    való jutásra. És ez, miként az alábbiakból látni fogjuk,
16232  II,  40    |                    közt, s mind eljöttek, hogy az öreg utolsó perceinél jelen
16233  II,  40    |                 perceinél jelen legyenek, csak az unokaöcs nem, ki tudja hol
16234  II,  40    |                   semmit sem tud.~Voltak pedig az örökösödõ rokonok négyen:
16235  II,  40    |                szenvedélyes zongorista; s akit az elején kellett volna említenem,
16236  II,  40    |                        örökségül.~Csakhogy ezt az örökséget a furfangos virslikészítõ,
16237  II,  40    |                       függelék meghagyta, hogy az örökösök a házban közös
16238  II,  40    |                     azon esetben adható el, ha az örökösök abba közösen beleegyeznek,
16239  II,  40    |                       s közös inas egészíté ki az így összhangzásba hozott
16240  II,  40    |                töltenie rokonai közt.~Mindjárt az elsõ napon szép élet fejlõdött
16241  II,  40    |                        önöket!~- Éljen köztünk az egyetértés! - mondá a zongorász. -
16242  II,  40    |                           mondá a zongorász. - Az egyetértést, testvérek,
16243  II,  40    |                       halandók harmóniának, de az valóban oly szép, mint a
16244  II,  40    |                        elnevezték hirtelenesen az utcabeli szomszédok. És
16245  II,  40    |                      Jakab!~A kiáltásra Jakab, az állását ma elfoglalt inas
16246  II,  40    |                    zenész gondolkodva távozott az elhatározás után szobájába,
16247  II,  40    |                      de a dolog mélyen belevág az én tárcámba is. Ez nem megy,
16248  II,  40    |                        örökké csak higgadtság. Az ördögbe is, egy szemernyi
16249  II,  40    |                        hogy szinte zúgott tõle az egész ház. Saját szerzeményét
16250  II,  40    |                 filozófia fenntartotta a békét az ebéd alatt, melyen a kis
16251  II,  40    |               gondoltak e kedves gyermekre, ki az örökség negyedrészére még
16252  II,  40    |                       A legkedvencebb eledelei az árpacukor, bonbons, csokoládé,
16253  II,  40    |                  Ezekbõl fog itt állni ezentúl az étlap reggel, délben, este.~
16254  II,  40    |                        ön - vélekedék Ardon. - Az egy rettenetes darab. Elsõ
16255  II,  40    |                       Uram, tudja meg ön, hogy az egy kitûnõ darab. Az az
16256  II,  40    |                      hogy az egy kitûnõ darab. Az az én szerzeményem, fûzfapoéta
16257  II,  40    |                        az egy kitûnõ darab. Az az én szerzeményem, fûzfapoéta
16258  II,  40    |                    hogy ennyire megsértettem - az amerikai macskákat és kandúrokat.~-
16259  II,  40    |                       képes eltûrni.~- Mint én az ön szemtelen modorát. Még
16260  II,  40    |                      ön szemtelen modorát. Még az volna szép, hogy én itt
16261  II,  40    |                szolgálatjára? - szólt Krebs.~- Az épületen látható tábla felirata
16262  II,  40    |                         Ardonra mutatott.~- Ez az úr tétette ki a táblát -
16263  II,  40    |                     igen különös dolog - szólt az idegen mosolyogva. - Nos,
16264  II,  40    |                       Jakab rohant a tábláért, az idegen pedig ámulva állt
16265  II,  40    |                     viszonyok lehetnek ezek? s az õt kikísérõ Maritól bátorságot
16266  II,  40    |              megkérdeni:~- Kegyed nemde leánya az urak valamelyikének?~- Oh,
16267  II,  40    |                        Kerüljön késõbb erre...~Az ifjú a kis Marira nézett,
16268  II,  40    |                    egész a folyosóra kikísérte az érdekes arcú ifjút s látta,
16269  II,  40    |                       arcú ifjút s látta, hogy az lemenve a lépcsõkön, a házmestertõl
16270  II,  40    |                  táblát kitenni és bevenni.~És az érdekes arcú fiatal vevõ,
16271  II,  40    |                   mindenik.~A három agglegényt az utóbbi napokban, midõn Mari
16272  II,  40    |                        kora reggelt választott az édes titok nyilvánítására,
16273  II,  40    |                      benneteket, én vagyok itt az úr; beszéljetek, tegyetek
16274  II,  40    |                      Egy napon Mari azt mondta az ebédnél kipirult boldog
16275  II,  40    |                    erõsíté Krebs.~- Ez különös az ördögbe is Jakab! Jakab!~-
16276  II,  40    |                      võlegényi ruhában ült ott az asztalnál, várva a szép
16277  II,  40    |                       türelmetlenül nézegetett az ajtóra. El nem gondolhatták,
16278  II,  40    |                       nem gondolhatták, miért. Az asztalon még két üres teríték
16279  II,  40    |                   azokat várja.~Végre megnyílt az ajtó s belépett rajta egy
16280  II,  40    |                 belépett rajta egy öreges úr s az a bizonyos napsütött arcú
16281  II,  40    |                       házában.~- Micsoda dolog az - rivallt Ardon Jakabra -
16282  II,  40    |                          Tudom, uram - felelte az ifjú -, de nemcsak eladó
16283  II,  40    |                  ajkaikra.~- De hát lehetséges az? - hörgé végre öntudatlanul
16284  II,  40    |                pajzánkodék Mari, kezet nyújtva az ifjúnak.~- Mi az ön vendégei
16285  II,  40    |                       nyújtva az ifjúnak.~- Mi az ön vendégei lennénk? - nyögte
16286  II,  40    |                    György? - mekegett Ardon.~- Az vagyok. A pléhtábla hozott
16287  II,  40    |               kétségbeesett arckifejezéssel.~- Az volt a jel - felelt György
16288  II,  40    |             zavaratlanul fecseghetünk.~- Tehát az átkozott pléhtábla az oka
16289  II,  40    |                    Tehát az átkozott pléhtábla az oka minden bajunknak - ordítá
16290  II,  41    |                   teszek egy kopek ellen, hogy az igazat ki nem találja, miszerint
16291  II,  41    |                         hogy már utána vagyunk az akadémiai választásoknak,
16292  II,  41    |        tapasztalataimat, mert azt tartom, hogy az igazi tudomány olyan, mint
16293  II,  41    |                        ez itt a fõdolog, hanem az, ha ösmerték-e fiatal barátomat,
16294  II,  41    |                         Neve sokat fordult elõ az országgyûlési absensek jegyzékében,
16295  II,  41    |                   szemei felragyogtak s rohant az ajtóhoz az érkezõ elé. X
16296  II,  41    |               felragyogtak s rohant az ajtóhoz az érkezõ elé. X képviselõ
16297  II,  41    |                       tudomány megtört rajtam; az életeszenciától, hánytatótól
16298  II,  41    |                     hánytatótól kezdve lefelé, az otkolonig gyógyítottak már
16299  II,  41    |                       Oh, milyen tekintet volt az! Egyszerre elkezdtem remegni
16300  II,  41    |                     Dezsõ -, hallottad már azt az esetet, mikor Patay bácsi
16301  II,  41    |                    huszonegyezett.~- Nem én.~- Az nagyon eredeti volt. Egy
16302  II,  41    |                     Vágták a németet keményen. Az õrnagy hirtelen lekaszabolt
16303  II,  41    |                     aztán aki elõbb kapitulál, az a vesztes, a másik behúzza
16304  II,  41    |                        hogy én csak színleltem az érdeklõdést. Laci azonban
16305  II,  41    |                  asztalkán.~Végre láttam, hogy az én ellenfelem sápadni kezd,
16306  II,  41    |                    küzdelmet a betegség ellen. Az arcjáték folyton változott.
16307  II,  41    |                    játék szenvedélye adta neki az erõt hozzá.~Egyszerre megrázkódott,
16308  II,  41    |                        tudomány ikertestvérek. Az elsõ a nyomorultakat, a
16309  II,  42    |                 beválasztanának a parlamentbe, az lenne az én szûzbeszédem,
16310  II,  42    |                        a parlamentbe, az lenne az én szûzbeszédem, hogy a
16311  II,  42    |                  tisztelt kormány, hadd legyen az alagútból országos pince;
16312  II,  42    |                       azt óhajtja, hogy ha már az a célja, most vigyen bennünket
16313  II,  42    |                 beszéljünk róla, vagyis inkább az enyhítõ szereirõl.~A tudomány
16314  II,  42    |                 valamennyien ismerjük. A sört, az aludttejet és a fagylaltot.~
16315  II,  42    |                    aludttejet és a fagylaltot.~Az olyan embert, aki odáig
16316  II,  42    |                     semmit sem mutathatnak fel az általános ismertetõ jelekbõl,
16317  II,  42    |                       hörpenti ki, aztán, mint az örök zsidó, odább fut a
16318  II,  42    |                        odább fut a dolga után. Az ilyeneknél még csak az olyan
16319  II,  42    |                         Az ilyeneknél még csak az olyan sörivó gyalázatosabb,
16320  II,  42    |                  lefújva, egy kortyra nyeli le az egészet, vagy aki grimaszt
16321  II,  42    |                     aki grimaszt csinál, mikor az isteni italt immel-ámmal
16322  II,  42    |                  leereszti érdemetlen torkába. Az sem ember elõttem, aki fedetlen
16323  II,  42    |                      fedetlen pohárból iszik s az árpa dicsõ levének ambróziával
16324  II,  42    |                        engedi.~Oh, egészen más az igazi sörivó!~Az beül délután
16325  II,  42    |                   egészen más az igazi sörivó!~Az beül délután négy órakor
16326  II,  42    |                    tudniillik, hogy hol székel az extra pohara, melynek bádogfedelén
16327  II,  42    |                        megajándékozni újévkor. Az igazi sörivó vágyó pillantása
16328  II,  42    |                   élvezettel és hálásan pislog az ólomtalapzatán nyugvó pohárra,
16329  II,  42    |                     Vártatva iszik és keveset, az elsõ krigli háromnegyed
16330  II,  42    |                        háromnegyed óráig tart. Az idõközöket azzal tölti,
16331  II,  42    |                    taktika. A második pohárnak az a természete, hogy egy hajtásra
16332  II,  42    |                     voltak s századokig tûrték az elnyomatást mindenben. -
16333  II,  42    |              oroszlánnak megszülte gyümölcseit az utódok számára is, a sör
16334  II,  42    |                        a pohár lett kisebb. Ez az egyetlen forradalma a büszke
16335  II,  42    |                  találja, pedig ott van elõtte az asztalon...~- Hja hja! -
16336  II,  42    |              kapatosság és a részegség között. Az igazi sörivó, ha csak teheti,
16337  II,  42    |                    bólingatás közben odaütõdik az asztalhoz...~Hop! kiált
16338  II,  42    |                        s csak álmában dünnyögi az orra alatt, amint ott könyököl
16339  II,  42    |                      különben kénytelen leszek az operát becses jelenlététõl
16340  II,  42    |                 Gorcsakoff...~Már akkor elõtte az egész világ átláthatlan
16341  II,  43    |                         VALAKI MINDIG LÁT~1877~Az iskolai csengettyû megszólalt
16342  II,  43    |                 csengettyû megszólalt ott künn az udvaron. Mindjárt dél lesz.
16343  II,  43    |                     tömve van a tanterem, mind az órája után nyúl. Maga a
16344  II,  43    |                      tudománynál is. Aztán meg az igazság - más oldalról tekintve
16345  II,  43    |                     azt hozza magával, hogy ha az érdemes vendégek is megunták
16346  II,  43    |                       a világ minden tudománya az öt ujjában van.~Egyszóval
16347  II,  43    |                      valamit. A többi most már az isten dolga; Makói János
16348  II,  43    |                        uram megtette a magáét, az isten is meg fogja tenni.
16349  II,  43    |                      isten is meg fogja tenni. Az egyikbõl derék nõt nevel,
16350  II,  43    |                     kap ebédet.~Hja bizony még az olyan nagyhatalom is, aminõ
16351  II,  43    |                   tapsai közt; Örzsi pedig azt az utólérhetetlen viharos költeményt,
16352  II,  43    |                       nagyobb tetszést aratott az elõbbinél. A közönség egy
16353  II,  43    |                      hajléktalanul vánszorogva az utcákon, három éves gyermekével
16354  II,  43    |                         három éves gyermekével az istállómba osont; ott lefeküdt
16355  II,  43    |                 szavahihetõ, hû és becsületes.~Az öregúr, ki a tanítóval beszélt,
16356  II,  43    |                      kérdezett meggondoltan. - Az elõbb szavaló szõke leány
16357  II,  43    |                   szõke leány semmit sem enged az elsõségben. Valóban nagy
16358  II,  43    |                       tudna dönteni - folytatá az öregúr a párbeszédet ugyanazon
16359  II,  43    |                        egyformán értékes. Csak az élet lehetne a bíró itt!
16360  II,  43    |                       függ, milyen kézbe kerül az egyik arany, és milyenbe
16361  II,  43    |                    arany, és milyenbe a másik! Az élet gyakran fölváltja az
16362  II,  43    |                      Az élet gyakran fölváltja az aranyat is hitvány rézpénzre,
16363  II,  43    |                       is hitvány rézpénzre, és az ezüstpénzt is igazi arannyá
16364  II,  43    |                       is igazi arannyá neveli.~Az öregúr kezét nyújtotta a
16365  II,  43    |                    jelentéktelennek - folytatá az öreg -, mert tulajdonképpen
16366  II,  43    |                  azelõtt is mindig kegyes volt az iskolák és növendékeik iránt.
16367  II,  43    |                     derék tanító büszkén, hogy az õ iskoláját érte e kitüntetés...~
16368  II,  43    |                     Csengethettek miattam akár az ítéletnapig - dünnyögé a
16369  II,  43    |                       Majd ilyenkor hagyom itt az oskolát. E magasztos percben!
16370  II,  43    |                      legérdemesebb növendéknek az összes tanítványok jelenlétében...~-
16371  II,  43    |                  minden jó tulajdonságuk. Mert az elõsorolt tulajdonságok
16372  II,  43    |                       tanító szemei csillogtak az örömtõl.~- Oh, oh, nézzük
16373  II,  43    |                           Oh, oh, nézzük tehát az ágakat. Ez valami nagy élvezet!~-
16374  II,  43    |                       oh. Nos, a Fenyéri Irma, az valóságos kis rebellis.
16375  II,  43    |                      õt szólítottam ki felelni az állattanból. A magas vendég
16376  II,  43    |                     igen hiábavalókat is. Irma az oroszlányról beszélt javában,
16377  II,  43    |                        édes lányom, mit szeret az oroszlány legjobban? Irma
16378  II,  43    |                       és azt felelte hirtelen: Az oroszlány legjobban szereti
16379  II,  43    |                     gróf ajkaiba harapott erre az átérzett feleletre, mit
16380  II,  43    |                        átérzett feleletre, mit az értelmes gyermek oly találóan
16381  II,  43    |                        Derekasan volt - kiáltá az öregúr hangosan, nagy csodálkozására
16382  II,  43    |                     oly hosszasan; de minthogy az öregúr egyik legtekintélyesebb
16383  II,  43    |                 belecsepegtetem növendékeimbe. Az az érzések legszentebbike...~-
16384  II,  43    |              belecsepegtetem növendékeimbe. Az az érzések legszentebbike...~-
16385  II,  43    |                        hetekben megjött hozzám az adakozási ív egy honvédmenház
16386  II,  43    |                nyomorogni, koldulni kénytelen, az én Örzsimnek szeme megtelt
16387  II,  43    |                 Szegény jó nõvérem alkalmasint az ilyen felserdültebb leányok
16388  II,  43    |                       még nem tapad olyannyira az önzés salakja, mint az öreg
16389  II,  43    |              olyannyira az önzés salakja, mint az öreg embereknél! Az õ ítéletök
16390  II,  43    |                       mint az öreg embereknél! Az õ ítéletök ritkán csal.
16391  II,  43    |                       ítéletök ritkán csal. Ha az ember végigutazik választáskor
16392  II,  43    |                   akarja tudni, melyik közülök az érdemesebb férfi, azt nézze,
16393  II,  43    |                     nézze, hogy kit éljeneznek az asszonyok és gyermekek.
16394  II,  43    |       megvesztegetettek sem, ösztönszerûleg is az igazi érdem körül sorakoznak.~-
16395  II,  43    |                  ünnepelek; mert egy tanítónak az a legszebb napja és legnagyobb
16396  II,  43    |                      nem töltötték hasztalanul az évet. Nyert ütközet az ilyen.
16397  II,  43    |             hasztalanul az évet. Nyert ütközet az ilyen. Nekem megvan a magam
16398  II,  43    |                    voltatok, megvan jutalmatok az önérzetben. De mindamellett
16399  II,  43    |                         két név bontakozott ki az elmaradhatlanul keletkezõ
16400  II,  43    |                      megoszlanak a szavazatok?~Az öreg nagyságos úr éppen
16401  II,  43    |                        tanító kiosztani készül az egyforma szavazó papírlapokat,
16402  II,  43    |                      odalép a tanítóhoz, aztán az ablakmélyedésbe vonja, lassan
16403  II,  43    |              észrevehetõ vonást tettek irónnal az ablakmélyedésben: nem láthatta,
16404  II,  43    |                       alatt mindenki kész volt az általa ajánlott névvel;
16405  II,  43    |                         de a közönség közt is. Az ünnepélyes csendben hallható
16406  II,  43    |                       volt a jegy, a tanító és az öreg nagyságos úr odaléptek
16407  II,  43    |                      Csak két név váltakozott: az Örzsié és az Irmáé. Mindenki
16408  II,  43    |                      váltakozott: az Örzsié és az Irmáé. Mindenki elösmerte,
16409  II,  43    |                       A szám egyre szaporodik, az érdeklõdés egyre feszültebb.~
16410  II,  43    |             lélegzettel hallgatják és olvassák az ujjaikon.~Már csak négy
16411  II,  43    |                      szavazójegy van hátra, és az ötödik, amelyik félre van
16412  II,  43    |                        Fenyéri Irma! - olvassa az öregúr a következõ cédulából
16413  II,  43    |                     Most már tizenhét szavazat az Irmáé. Már õ a gyõzõ.~Az
16414  II,  43    |                       az Irmáé. Már õ a gyõzõ.~Az öreg ismét a kalapba nyúl.
16415  II,  43    |                      Csak kettõ van még hátra. Az a Kérész Örzsié mindakettõ.~
16416  II,  43    |                        cédulával?~Ekkor feláll az öreg nagyságos úr s így
16417  II,  43    |                 megkímélteknek hiszik magukat.~Az öreg felbontotta az egyik
16418  II,  43    |                   magukat.~Az öreg felbontotta az egyik jegyet.~- Fenyéri
16419  II,  43    |                         Fenyéri Irma! - olvasá az öregúr szomorú hangon.~Egy
16420  II,  43    |                   hanyatlott a padra. Elájult.~Az öreg kivette tárcájából
16421  II,  43    |                   szavazott. Így válik meg, ki az igazi arany. Tartsd meg,
16422  II,  43    |                      gyermekeim - szólt azután az öreg nagyságos úr a többiekhez -
16423  II,  43    |                        lát valaki. Ha más nem, az isten, kinek ezer módja
16424  II,  43    |                     módja van napvilágra hozni az olyan tetteit, ki csak az
16425  II,  43    |                      az olyan tetteit, ki csak az emberek elõtt akar látszatni
16426  II,  43    |                      mindent megenged magának. Az ilyen becsületesség olyan,
16427  II,  44    |                                                AZ IVÁS MŰVÉSZETE~1877~A Kaukázus
16428  II,  44    |              természetszerû befolyást gyakorol az orosz katonatisztekre. Szétszórt
16429  II,  44    |                       magányos élet unalomra s az unalom ivásra vezeti õket.
16430  II,  44    |                     pohár vutkit, s addig, míg az egy pohárral nyalakodék,
16431  II,  44    |                    akármilyen hosszú, nem lesz az nekem unalmas, ha a kapitány
16432  II,  44    |                      pedig melléje kuporodott.~Az ágy recsegett a teher alatt
16433  II,  44    |                        el nem kiáltja magát:~- Az állomáshelyre értünk, kapitány!~-
16434  II,  44    |                    dörzsölve.~- No, ha mondom, az állomásra értünk ez egyszer.~-
16435  II,  44    |                     állomásnál azonban kiürült az üveg, ami különben Brisgaloffot
16436  II,  44    |                        mert más üveget hozott.~Az új üveggel ismét folytathatták
16437  II,  44    |                    üveggel ismét folytathatták az utat egy darabig, míg a
16438  II,  44    |                        csézáról, jobban mondva az ágyról - s a mai napra be
16439  II,  44    |                      mai napra be lett fejezve az utazás.~*~Másik ismerõsünk,
16440  II,  44    |                 fõorvos, egészen más módon élt az ivás mûvészetének.~Egy keleti
16441  II,  44    |                     dörmögé a doktor, mindjárt az elsõ mélyedésnél megállapodva -
16442  II,  44    |                     rajta kívül), kezébe fogta az elsõ mélyedésben lévõ két
16443  II,  44    |                      azt kívánva, hogy éltesse az isten az ezredem fõorvosát!,
16444  II,  44    |                 kívánva, hogy éltesse az isten az ezredem fõorvosát!, hatalmas
16445  II,  44    |                      mélyedésnél, bár más volt az eljárás, az eredmény ugyanez
16446  II,  44    |                       bár más volt az eljárás, az eredmény ugyanez lett.~Az
16447  II,  44    |                      az eredmény ugyanez lett.~Az utolsó mélyedés szerencsére
16448  II,  44    |                     mélyedés szerencsére éppen az ágy mellett volt; - mikor
16449  II,  45    |                     ösmerkedett meg vele, elég az hozzá, hogy az európai fejedelmek
16450  II,  45    |                      vele, elég az hozzá, hogy az európai fejedelmek divatja
16451  II,  45    |                        magát; mégpedig nagyon.~Az öreg Csermikov herceg ugyanis
16452  II,  45    |                     megütközve tért szobájába. Az elméncet elkedvetleníté
16453  II,  45    |                        Egy vesztett csata volt az!~Lett is neki csinos következése
16454  II,  45    |                Federoff hang nélkül összerogy. Az ijedtség eszméletét vette.~--------------~
16455  II,  45    |                  Harsogó kacaj üdvözölte.~- Mi az ördögöt álmodott ön, Federoff -
16456  II,  45    |                      égalj alatt maradni, ahol az embernek ilyen rossz álmai
16457  II,  45    |                       öreg korában is; nemcsak az maradt fel róla a krónikákban,
16458  II,  45    |                       akart rohanni.~Szemenoff az eb elé vetette magát és
16459  II,  45    |                  megütni e szép állatot? Vajha az enyim lenne...~- Oh, fölség!
16460  II,  45    |                       Szemenoff Feodort. Mikor az eztán délután audienciára
16461  II,  45    |                       mindennemû fegyvereivel. Az egész orosz történelem egy
16462  II,  45    |                      sem habozott, meghajtotta az akkori francia divat szerint
16463  II,  45    |               odalépett Szemenoffhoz úgy, hogy az forró leheletét érezte arcán,
16464  II,  45    |                       lenni.~- Felséged örökké az marad még így is örökké.~-
16465  II,  45    |                     Egészen új éra következett az orosz udvarnál. Az emberek
16466  II,  45    |                 következett az orosz udvarnál. Az emberek egy része azt mondta:
16467  II,  45    |                életkorát: hát még mindig? Elég az hozzá, Szemenoff Feodor
16468  II,  45    |        kincstárnokságig.~Katalin szerelme most az egyszer állandó jelleget
16469  II,  45    |                    Szemenoff nem volt körében, az általa ajándékozott new-fundlandi
16470  II,  45    |                       s e néven volt ismeretes az udvar elõtt is.~Azonban
16471  II,  45    |                      napon õ is búcsút mondott az udvarnak, kilehelvén jámbor
16472  II,  45    |             fenyegetõdzött és sehogy sem akart az ukázba belenyugodni, lefogatott
16473  II,  45    |                engedelmeskednek Oroszországban az ukáznak.~ ~III. MUSZKA VENDÉGSZERETET~
16474  II,  45    |                életemben s kikerestem magamnak az egész vármegyében a legbetegesebb
16475  II,  45    |                     sehogy sem akart meghalni. Az apja ezalatt megbukott,
16476  II,  45    |                       parti-hajhásznak!~Marim, az én kedves egyetlen szerelmem
16477  II,  45    |                        sikerek aratásában csak az gátolta, hogy nagyon erényes
16478  II,  45    |                      én elhatároztam, hogy itt az ideje az elsõ feleségemtõl
16479  II,  45    |                elhatároztam, hogy itt az ideje az elsõ feleségemtõl elválni.
16480  II,  45    |                      ment a dolog.~Én addig is az én szívem bálványával éltem,
16481  II,  45    |                     ítélet hiteles szövegét, s az egyház áldását is ránk adták.
16482  II,  45    |                     játszott, mindig megjelent az elõadásokon.~Késõbb azután
16483  II,  45    |                        kezdte venni mindazokat az eszközöket, amelyekkel civilizált
16484  II,  45    |                 történt, hogy szállásunk elõtt az udvarmester hintaja áll
16485  II,  45    |                    napig a cár vendége lesz, s az ottani ünnepélyeken részt
16486  II,  45    |                    tréfásan -, milyen jó maga!~Az udvarmester az orra tövét
16487  II,  45    |                        jó maga!~Az udvarmester az orra tövét vakarta és azt
16488  II,  45    |                   kaptunk a cár monogramjával, az udvarmester által írva,
16489  II,  45    |                   tudtam örülni szívem szerint az én Mimim (mert így is híttam)
16490  II,  45    |                       valóságos mintája voltam az oly derék, jámbor papucshõsöknek,
16491  II,  45    |                 megörökíteni imitt-amott, hogy az isten neki bûnül ne vegye!~
16492  II,  45    |                     isten neki bûnül ne vegye!~Az idõ mindent meghoz. Mindent,
16493  II,  45    |                       a pillanatot is meghozta az idõ, midõn Zarskoje Selóba
16494  II,  45    |                 nagyherceg lakosztálya fölött.~Az elõadandó darab a Sevillai
16495  II,  45    |                       a pazar fényû termekben. Az én Mimim igen jól mulatott,
16496  II,  45    |                        nekem fecsegni, ha majd az ágya szélére ülök, szokott
16497  II,  45    |                        mint amennyi elég, hogy az ember megittasuljon a gyönyörtõl.
16498  II,  45    |                        készültem s fellármázni az egész palotát, ölni, gyilkolni
16499  II,  45    |                     Két testõr állta el utamat az ajtónál.~Dühösen löktem
16500  II,  45    |                    ajtónál.~Dühösen löktem meg az egyiket.~- Mi baja önnek? -