bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

16501  II,  45    |                         Mi baja önnek? - szólt az hidegen.~- Eresszenek, mert
16502  II,  45    |                        és csendesen maradni!~- Az egész világot meg fogom
16503  II,  45    |                      világot meg fogom ölni!~- Az bajosan történik meg, mert
16504  II,  45    |                    múlva indul Szibériába. Itt az ukáz, mely azon esetre szól,
16505  II,  45    |                     Tizenöt évig dolgoztam ott az ólombányákban. Isten a megmondhatója,
16506  II,  45    |                        egyszer sem találkoztam az ólombányákban.~ ~IV. ÁLLATOK
16507  II,  45    |                       HADSEREGBEN~Mikor nemrég az orosz fõhadiszálláson jártam
16508  II,  45    |                  muszka osztálytábornokkal, ki az 1854-iki hadjáratban is
16509  II,  45    |                       gazdája, õ is sántított, az egyik füle lelógott, a másik
16510  II,  45    |               nevetséges alakká tette Ruszki-t az ebek societásában. A Turki
16511  II,  45    |                       ebédután kinyalta magát.~Az ebéd alatt, mikor is egyik
16512  II,  45    |               Flintoffot elhagytam, a kutyának az egyik szeme hiányzott és
16513  II,  45    |                       egyik szeme hiányzott és az oldalbordája veszélyesen
16514  II,  45    |                 hadseregben, mert reggelenkint az órát jelenti kukorékolásával,
16515  II,  45    |                     hogy csak megkötötte magát az akasztófáravaló és nem akarta
16516  II,  45    |                  akasztófáravaló és nem akarta az órát kukorékolni.~A helyõrség
16517  II,  45    |                       A következõ nap reggelén az egész helyõrség tyúkkeresésre
16518  II,  45    |                  környéken.~És azalatt egyedül az oroszok védszentje, Mihály
16519  II,  46    |                        nincs anyjuk, apjuk, ki az élelmükről gondoskodnék,
16520  II,  46    |                     esznek délbe, hol éri őket az este. Fanny maga is szegény
16521  II,  46    |                      este elment haza s átadta az öreg nőnek, kit nénjének
16522  II,  46    |                  napközben üzletével keresett, az öregasszony enni adott neki
16523  II,  46    |                    ráhagyta, hogy attól vegyen az illető, akitől akar. Fanny
16524  II,  46    |                        megjutalmazni.~Mert hát az ilyen szomorú gyermekéletnek
16525  II,  46    |                     utca szögletén s nézni azt az ezer meg ezer tarka embert
16526  II,  46    |                     még a rendõr is elkergeti, az is azt mondja nekik: Takarodjatok
16527  II,  46    |                        kis kereskedõinknek is. Az idõ zimankós, az utcákon
16528  II,  46    |           kereskedõinknek is. Az idõ zimankós, az utcákon hó van; a járkálók
16529  II,  46    |                         de lenne bár sétálóban az egész fõváros, még akkor
16530  II,  46    |                       szeme van, mely felkölti az érdeket iránta mindenkiben.~
16531  II,  46    |                       vevõ is akad nem egy, ki az odaadott tízkrajcárosból
16532  II,  46    |                       nem lesz kevéllyé, hanem az így kapott pénzen kenyeret
16533  II,  46    |                   csavargó gyermekek közt, kik az éhségtõl kidülledt szemekkel
16534  II,  46    |                     azok a lovak öltözve, mint az emberek!~A hintóból elegáns
16535  II,  46    |                        való volna méltóságának az én portékám... - hebegi
16536  II,  46    |                   leánykát többször láttam itt az utcán az ablakomból, jó
16537  II,  46    |                   többször láttam itt az utcán az ablakomból, jó gyermeknek
16538  II,  46    |                     adjon neki két forintot...~Az elhízott, idõs komorna kivette
16539  II,  46    |                  szemeit mereszté hálateljesen az úrnõre, ki kedvtelten élvezé
16540  II,  46    |                          Egy ilyen kisleánynak az sok - rebegé elfogódva. -
16541  II,  46    |                      Oh, kegyelmes úrnõ, mikor az nekem annyi sok Talán jobb
16542  II,  46    |                      lenne a szegény Jakabé...~Az úrnõ meg volt hatva.~- Amint
16543  II,  46    |                 gyermekem. Madame, adja ön oda az egyik forintot a fiúnak.
16544  II,  46    |                     napot - mondá a társalgóné az úrnõnek franciául. - A gyermekek
16545  II,  46    |                  arcismeret hiú köd és pára.~- Az arc többnyire csal, báróné.~-
16546  II,  46    |                   fiucskával.~- Ösmerem már én az ilyen fogásokat.~- Kegyed
16547  II,  46    |                 ellensúlyozásául. Ha megnyerem az ékszert, akkor a tíz arany
16548  II,  46    |                  pénzzel.~Álmodozásából Fannyt az úrnõ hozzá intézett hangja
16549  II,  46    |                   Vándorné nagynénémnél.~Ezzel az úrhölgyekkel a fényes hintó
16550  II,  46    |                  gyõzött hálálkodni eléggé, de az igazat megvallva most is
16551  II,  46    |                     Fannynak jutott azért több az örömbõl. Mert õ kétszeresen
16552  II,  46    |                     fognak a pénzzel tenni, de az ezer tervbõl egy sem verhetett
16553  II,  46    |                 édesebbnek.~Így következett be az este, Vidáman váltak el,
16554  II,  46    |                        minden olyan szép volt. Az utcák, a felgyúló ezer gázfény,
16555  II,  46    |                  csizmadia neje, a Máténé volt az, karján kis gyermekével,
16556  II,  46    |                       hagyta abba.~- Jaj, nagy az én bajom - zokogta a szegény
16557  II,  46    |                          Ne mondja, Máté néni, az isten szerelmeért! - kiálta
16558  II,  46    |                  szobába?~- Jaj, lelkem, olyan az, mint a farkasordító. Tudod,
16559  II,  46    |                        jajveszékelve. - Meghal az én fiam Megõrülök érte.
16560  II,  46    |                       receptet. De mit használ az, ha nincs egyetlen fillér
16561  II,  46    |                 zálogintézetben. Honnan vegyem az orvosságot?~- Mennyibe kerülne
16562  II,  46    |                 orvosságot?~- Mennyibe kerülne az, Máté néni? - kérdé Fannyka,
16563  II,  46    |                       nyolcvan krajcár is lesz az orvosság ára.~- Éppen van
16564  II,  46    |                       fiatalabb nõ.~- A férjem az. Nincs itthon. Tessék parancsolni.~-
16565  II,  46    |                          Oh, a Fannyról, arról az áldott angyalról? Éppen
16566  II,  46    |                    asszonyaim, ezt a gyermeket az isten meg fogja áldani mind
16567  II,  46    |                        a madame fojtott hangon az elérzékenyedéstõl. - E gyermek
16568  II,  46    |                      csókolni. A fekete ékszer az öné.~- A tíz arany pedig
16569  II,  46    |                    pillanatban lépett be Fanny az orvossággal, kipirulva a
16570  II,  46    |                     Gyermekem - szólt a báróné az ámuló leánykához -, add
16571  II,  46    |                     ámuló leánykához -, add át az orvosságot e szegény anyának
16572  II,  46    |                 forintot nagynénje elõtt, s ha az megtudja, mi célra fordítá,
16573  II,  46    |                     meg a szoba közepén, lábai az ijedtség- és aggodalomtól
16574  II,  46    |                 esedezem, a nagynénémnek, mert az durva, igen durva lenne
16575  II,  46    |                 elbúcsúztassalak tõle; ezentúl az én leányom leszesz, én fogok
16576  II,  47    |                        még két más tényezõ is: az unalom és a megszokás.~Aztán
16577  II,  47    |                      Azután is ott maradt még, az egyedüli forrásból, a lapokból
16578  II,  47    |                lapokból olvasgatni, mint érnek az ország határáig, mint szállnak
16579  II,  47    |                   József is odahanyatlik, hogy az újságírók irkafirkáján könyököl
16580  II,  47    |                     magát otthon. Mit ért neki az egész élet? A nemes helység
16581  II,  47    |                      mint most. Elhagyatottnak az egész világtól, elszigeteltnek
16582  II,  47    |                        Gyulai Jókaira? Ez csak az élet...~- Nem, nem tûrhetem
16583  II,  47    |                    megint?~- Nagyon megszoktam az újságolvasást. Megbetegszem
16584  II,  47    |                    újságolvasást. Megbetegszem az unalomtól itt...~- Ez csak
16585  II,  47    |               Kedvetlenül vakarja meg fejét.~- Az igaz hiszen igaz de hát
16586  II,  47    |                        Mondasz valamit, bátya! Az ördögbe is, csakugyan van
16587  II,  47    |                   mégis látod tán nem is lenne az olyan jóízû itthon, mint
16588  II,  47    |                   jóízû itthon, mint ott, ahol az ember potyára olvashatja.~-
16589  II,  47    |             Odaajándékoztam Kökényesi Jóskának az ingyen példányomat, melyet
16590  II,  48    |                    UTÁN~1877~Úgy összetartozik az a harmincöt darab diák,
16591  II,  48    |                        Bizony nehéz dolog most az a vizsgálat, nemcsak azért
16592  II,  48    |                       ilyenkor ad számot ki-ki az eszejárásáról, hanem azért
16593  II,  48    |            eszejárásáról, hanem azért is, mert az összeszokott nagy család
16594  II,  48    |                  család ilyenkor szóródik szét az életbe; egyik erre, másik
16595  II,  48    |                        elõszámolni?~Igaza volt az egyszeri egyetemi tanárnak,
16596  II,  48    |                 ritkaságképp egy-egy hamisító. Az egyszerûségnek kisebb a
16597  II,  48    |                      kisebb a fénye, de kisebb az árnyéka is. Mindamellett
16598  II,  48    |                     Matyi a legislegelsõ diák, az iskola becsülete. De mivel
16599  II,  48    |                        csak negyedtelkes ember az apja, itthon marad az eke
16600  II,  48    |                    ember az apja, itthon marad az eke mellett. Bezzeg a hátul
16601  II,  48    |                   került. Latin iskolába vitte az apja, három pár kékbeli
16602  II,  48    |                  testére a városi szabónál; ha az isten segíti, pap lesz belõle,
16603  II,  48    |                elkapaszkodott innen le egészen az Alföldre valami mesterséget
16604  II,  48    |                      együtt. Pedig megfogadták az utolsó vizsgán, hogy tizenöt
16605  II,  48    |                  közülök életben maradnak, itt az iskola nagytermében. Érdekes
16606  II,  48    |                      mennyire szétdobálta õket az élet, mennyire másképpen
16607  II,  48    |                   hiábavalónak is bizonyult be az a bolondság, hogy szépen
16608  II,  48    |             következtek és azt mondta, te vagy az elsõ, te meg itt ülsz a
16609  II,  48    |                       padban, mint középszerû, az meg ott hadd nyomja a szamárpadot,
16610  II,  48    |                 szamárpadot, mert haszontalan. Az élet kevés idõ múlva egészen
16611  II,  48    |                        sorozatba, és bizonyára az életnek lesz igaza, mert
16612  II,  48    |                   életnek lesz igaza, mert övé az utósó szó.~Lám az elsõ diákon,
16613  II,  48    |                     mert övé az utósó szó.~Lám az elsõ diákon, Kulai Matyin
16614  II,  48    |                      Kulai Matyin már kifogott az élet, mert mint már mondtuk
16615  II,  48    |                        dicsõség, hogy odafogta az apja maga mellé zsellér-parasztnak.~
16616  II,  48    |                        a Matyi mégis itt marad az ekénél, és nem lesz belõle
16617  II,  48    |                    kedvetlenül húzza maga után az ó-módi ekét.~Ma lett fölavatva
16618  II,  48    |                     munkában. Váltig is mondja az öreg:~- Ma tanulod meg,
16619  II,  48    |                       tanulja most.~Még mindig az elsõ diák eszével gondolkozik.~
16620  II,  48    |                     azt tehesse.~Kell is ehhez az õ dolgához tudomány és ész!
16621  II,  48    |                        ugyan akárki végezheti. Az õ mai feladata ugyanis,
16622  II,  48    |                      mai feladata ugyanis, míg az öreg az ekét tartja, a két
16623  II,  48    |                  feladata ugyanis, míg az öreg az ekét tartja, a két jámbor
16624  II,  48    |                      ék maradjon itt-ott, mert az olyan szántás egy pipadohányt
16625  II,  48    |                        csakugyan tanulni kell. Az öreg sokat bosszankodik,
16626  II,  48    |                     szégyenpír futja el. Neki, az elsõ diáknak még soha senki
16627  II,  48    |                       használhatlak - dorgálja az apja -, ami pedig vékonyabbja
16628  II,  48    |               kicsinyled, s ez mindig nagy baj az elõremenetelben. Úgy vagy
16629  II,  48    |           elõremenetelben. Úgy vagy vele, mint az egyszeri király, ki a mi
16630  II,  48    |                     nyúlni, megy magától, - de az is lett aztán a következése,
16631  II,  48    |                      aztán a következése, hogy az ünnepélyes pillanatban,
16632  II,  48    |                     maga magára. Õ-e csakugyan az a Kulai Matyi, ki elöl világított
16633  II,  48    |                     vége minek örüljön ezentúl az elmúló nappal, s mit várjon
16634  II,  48    |                    elmúló nappal, s mit várjon az érkezõ naptól?~A nemes vágy,
16635  II,  48    |                        mondja egy francia író, az ember elõl a célt, mely
16636  II,  48    |                         s kihúztátok lába alól az alapot, mely lételét teszi.~
16637  II,  48    |                       tájékairól gondolkozott, az óriás Párizst szerette volna
16638  II,  48    |                     szerette volna látni, vagy az amerikai õserdõk árnyékában
16639  II,  48    |                      újságot megkaparinthatott az urasági udvaron, azt mohó
16640  II,  48    |                    volt, ott meg mindig õ volt az elsõ.~A földmívelésrõl lassan
16641  II,  48    |                   lassan be kezdte látni, hogy az is nehéz és szakértelmet
16642  II,  48    |                         A föld nem adja ingyen az embereknek a táplálékot.
16643  II,  48    |                  csépelni a felföldi tótokkal; az sem utósó dolog, amit a
16644  II,  48    |                    amikben mind ki lehet tûnni az ügyes gazdaembernek.~Matyit
16645  II,  48    |                      sem hederít neki.~Matyit, az éber, a szorgalmas, igyekezõ
16646  II,  48    |                    Matyiról már ekkor különben az volt a közvélemény, hogy
16647  II,  48    |             meggyógyítani, édes fiam...~- Nagy az én betegségem. Sok, sok
16648  II,  48    |                   számodra, amit most ide írok az irónnal e darab papírra.
16649  II,  48    |                  volna-e másképp a becsületes, az áldott jó tanító?~A fiú
16650  II,  48    |                          Igen, paraszt leszek, az vagyok - kiáltá az ifjú
16651  II,  48    |                     leszek, az vagyok - kiáltá az ifjú az égre nézve, hogy
16652  II,  48    |                        vagyok - kiáltá az ifjú az égre nézve, hogy az is hallja
16653  II,  48    |                       ifjú az égre nézve, hogy az is hallja meg amit mond -,
16654  II,  48    |                    többé s megmutatom: micsoda az parasztnak lenni, olyan
16655  II,  48    |                     parasztnak lenni, aminõrõl az én tanítóm nemes lelke álmodik.
16656  II,  48    |                        öreg mester. Áldjon meg az isten, ahányszor rám gondolsz.~
16657  II,  48    |                       tanácsba s ott csakhamar az elsõ szerepet vitte.~A földmívesi
16658  II,  48    |                     Matyink a kis gazdaságot s az rohamosan gyarapodott munkás
16659  II,  48    |                 haladnak, azt tartván, hogy ha az apám, öregapám is így csinálta
16660  II,  48    |                   másképp, hanem felhasználván az okszerû tapasztalásokat
16661  II,  48    |                     okszerû tapasztalásokat és az újabb, hasznosnak bebizonyult
16662  II,  48    |                        jövedelmezõ paradicsom.~Az okszerû fiatal földmûves
16663  II,  48    |                járatására is telt, minek aztán az lett következése, hogy az
16664  II,  48    |                      az lett következése, hogy az ismeretei is rohamosan gyarapodtak.~
16665  II,  48    |                        községbeliek és általán az egész környék viseltetett
16666  II,  48    |                        a község élére került s az bölcs kormányzata alatt
16667  II,  48    |                népiskola egykori növendékeibõl az élve maradottak fogadásuk
16668  II,  48    |                  fogadásuk szerint megjelentek az iskola tágas termében, hol
16669  II,  48    |                       adott egykori társainak, az öreg Garay Máté tartotta
16670  II,  48    |                       öreg Garay Máté tartotta az elsõ toasztot.~- Fiaim! -
16671  II,  48    |                     toasztot.~- Fiaim! - mondá az agg reszketõ elfogódott
16672  II,  48    |                    lelkemnek elmondhatni, hogy az én osztályzatomat rendesen
16673  II,  48    |              osztályzatomat rendesen meghagyja az élet, mert ha földmíves
16674  II,  48    |                    akkor, ma is elsõ köztetek. Az isten éltesse Kulai Mátyást!~
16675  II,  48    |                      ha megállom helyemet azon az igénytelen ponton, ahova
16676  II,  48    |                       ahova a sors dobott, azt az én öreg tanítómnak köszönhetem.~
16677  II,  49    |               nincsenek gyakorlati ismeretei s az elméletieket is mindössze
16678  II,  49    |                   kezébe a tollat ilyenkor, ez az én nézetem. Nos én meg is
16679  II,  49    |                     Haschis és Wutki cím alatt az orosz és török történeteket
16680  II,  49    |                        szinte annyira szerette az igazságot a borban keresni,
16681  II,  49    |               igazságot a borban keresni, hogy az erdélyi rendek megirigyelték
16682  II,  49    |                     rendelne vagy parancsolna, az olyannak vétessék vala,
16683  II,  49    |                 Koziki-bõl:~Csak legényesen én az uralkodást így szeretem.~
16684  II,  49    |                       egy fiatal leányt, midőn az esküvőre sietne, egy csapszékbe
16685  II,  49    |             tapasztalataim tárházában. Kezdjük az elején.~A bor kétféleképpen
16686  II,  49    |                       azon álláspontot, melyet az ivással szemben a magyar
16687  II,  49    |                 statisztikus ki nem süti, hogy az õ szõlõhegyükön éppen annyi
16688  II,  49    |                       bécsi német volt, s most az itteni viszonyoknak megfelelõleg,
16689  II,  49    |                    folyt köztük egy harmadévi, az osztrák alkonzul udvarából
16690  II,  49    |                segíteni állapotán, és minthogy az arabsok a szõlõt termesztik,
16691  II,  49    |                      is ment eleinte. Mindjárt az elsõ készítménybõl tetemes
16692  II,  50    |                    minélfogva kijelentem, hogy az egész dolog õvele történt.
16693  II,  50    |                     Tehát a dolog így történt:~Az Endrõdy-féle kritika annyira
16694  II,  50    |                     utána ne küldjék: legalább az a nehány napja ne legyen
16695  II,  50    |                   kacskaringósan kígyózott fel az õs fák koronája felé, s
16696  II,  50    |                        jutott a Manasszes-ügy, az árván hagyott írói kör s
16697  II,  50    |                     meg fogja érteni, mit tesz az. Én vigyázok a vendégek
16698  II,  50    |                      vendégek egészségére...~- Az ördögbe is, uram, mi közöm
16699  II,  50    |                    szervekre.~- Diable! A Füst az egy szép regény Turgenyev
16700  II,  50    |                    füstrõl van szó, respective az ön szivarozásáról! Egy szó,
16701  II,  50    |                mindnyájoknak én vagyok felelõs az életéért...~- De az isten
16702  II,  50    |                    felelõs az életéért...~- De az isten szerelméért, itt a
16703  II,  50    |                 nincsenek biztos adataim, elég az hozzá, hogy a kiáltásokra,
16704  II,  50    |                   Lássa ön, ez egy dolog, mely az én orvosi rendszeremmel
16705  II,  50    |                  ezentúl...~Dühösen hagyta ott az akadékoskodó Aesculápot
16706  II,  50    |                  pillanat mûve volt észrevenni az igézõ orrocskákat, és a
16707  II,  50    |                        könny...~- Uram - mondá az egyik bátortalan hangon -,
16708  II,  50    |                   hozzájuk csatlakozott.~Nincs az a kérges szívû kritikus
16709  II,  50    |                    szokása szerint, hogy nincs az a sténograf a földkerekségén,
16710  II,  50    |                       forgó betegeim!~- De hát az istenért, mit teszek én?~-
16711  II,  50    |                        mert a feszült figyelem az agyidegeket felizgatja és
16712  II,  50    |                    okozza a feszült figyelmet? Az ön sebes beszéde. Kérnem
16713  II,  50    |                      háziszolgát elõcsengetni; az elõbbit, hogy számláját
16714  II,  50    |                    hogy számláját rendbehozza, az utóbbit, hogy a málháját
16715  II,  50    |                        Hüm. El akar ön utazni. Az már más. De ha nem csalódom,
16716  II,  50    |               csengettyû sem összeegyeztethetõ az ön gyógykezelési rendszerével.~
16717  II,  50    |                     Vagy úgy? Mit is kérdezett az imént? Igen, igen emlékszem
16718  II,  50    |                   semmi összeköttetésben nincs az én rendszeremmel.~Azzal
16719  II,  51    |                     apró teendõi közül, mikhez az ide-oda futkározás is számíttatik,
16720  II,  51    |                       engedelmes volt, fõnöke, az öreg Danner et Comp. nem
16721  II,  51    |                      hogy mennyire szereti azt az ördöngõs fickót: ezt a Lamielt,
16722  II,  51    |                      aki valóságos lelke ennek az üzletnek. Hanem hát F. Danner
16723  II,  51    |                 alkalmasint azt tartotta, hogy az üzlet lelkének nem valami
16724  II,  51    |                        azzal a tenger pénzzel? Az elsõ hónapban, az igaz,
16725  II,  51    |                     pénzzel? Az elsõ hónapban, az igaz, hogy elfogyna némi
16726  II,  51    |                    forintjával majd kicsattant az élettõl, s mosolygó, vidám,
16727  II,  51    |                    sebesebb léptekkel haladott az üzleti helyiség felé. F.
16728  II,  51    |                  kikönyökölt emeleti lakásából az ablakon és csibukozott.
16729  II,  51    |                     derék férfiú vala, mit már az is eléggé bizonyít, hogy
16730  II,  51    |                     Danner úrra hagyta, amiért az aztán hálában örökké megtartotta
16731  II,  51    |             meghökkenve tapasztalta, hogy vagy az öreg jószág siet egy negyedórával,
16732  II,  51    |                szokatlan esemény volt ez, hogy az egyhangúság és merev üzleti
16733  II,  51    |              biggyeszté le. Ezen egyenetlenség az idõ és az üzleti iroda összes
16734  II,  51    |                        egyenetlenség az idõ és az üzleti iroda összes gépezetének
16735  II,  51    |                      látta, hogy Lamiel úr nem az üzleti helyiség felé tart,
16736  II,  51    |                        hogy ugyan akadhatott-e az európai kontinensen akkora
16737  II,  51    |             kontinensen akkora esemény, legyen az akár háború, akár forradalom,
16738  II,  51    |                irodájában a negyedik asztalnál az utolsó segéd nem ül a maga
16739  II,  51    |                  eseményt nem indokolja semmi.~Az ajtón kopogás hallatszék.
16740  II,  51    |                 kalapját ott künn hagyva.~- Ön az, Lamiel? - kérdé Danner
16741  II,  51    |                         Még egyszer kérdem, ön az, Lamiel?~- Azt hiszem, igen -
16742  II,  51    |                       Azt hiszem, igen - mondá az ifjú oly határozatlansággal,
16743  II,  51    |                   küldeményre a címet?~- Önnek az irodában kellene ülnie,
16744  II,  51    |                        és homlokáról letörölte az izzadságcsöppeket, miket
16745  II,  51    |                    engem, ha hozzáteszem, hogy az örökséget szándékom el is
16746  II,  51    |                         Danner állva maradt.~- Az ördögbe is, Mr. Lamiel.
16747  II,  51    |                  magától jön egy szép reggelen Az ember tövisre fekszik és
16748  II,  51    |                     azt. Igen, igen, maradjunk az elengedhetlen szónál, bár
16749  II,  51    |                        megnöveszteni. Oh, sir, az évek, az évek! Azon hitben
16750  II,  51    |               megnöveszteni. Oh, sir, az évek, az évek! Azon hitben vagyok,
16751  II,  51    |                   vagyok, hogy nem tévedek, ha az éveket a szélrohamokhoz
16752  II,  51    |                      hogy ördöngõsen elõsegíti az étvágyat s emellett legkevésbé
16753  II,  51    |                        évek óta. Mily esemény! Az ördögbe is, mily esemény!~
16754  II,  51    |                        a vörösrézhez, aminõbõl az üstök készülnek. Hogy megmaradjunk
16755  II,  51    |               szobájába ér. Aztán le fog menni az irodába és meghívja a könyvvezetõt,
16756  II,  51    |                       meghívja a könyvvezetõt, az irodatisztet, a korrektort
16757  II,  51    |                     Dannernél fognak ebédelni, az irodai órák után tálaltatik
16758  II,  51    |                 csizmáikat jól tisztogassák el az elõszobában, mert az új
16759  II,  51    |                        el az elõszobában, mert az új szõnyeg méregdrága volt.~
16760  II,  51    |                 szemeket meresztett urára: még az sem történt soha, hogy vendégeket
16761  II,  51    |                       hívjon asztalához, ahhoz az asztalhoz, melynek Tim nagy
16762  II,  51    |                       kilenc személyt mondtam. Az irodából küldje fel az irodaszolgát,
16763  II,  51    |                         Az irodából küldje fel az irodaszolgát, Jackot, el
16764  II,  51    |                       Ön túlságosan hízik, Tim Az ördögbe, ön potrohot ereszt,
16765  II,  51    |                  csoszogó léptekkel sietett ki az ajtón.~- Még valamit, Tim! -
16766  II,  51    |                       némi érzékenységet kötök az eszméhez Bocsássa meg, ha
16767  II,  51    |                    pillanatban mélyen sajnálja az ön távozását. A megszokás
16768  II,  51    |                     összeforrasztott minket, s az idõ elválaszt. Én önt elvesztem,
16769  II,  51    |                    mondhatnám, Jack, éppen nem Az egészségi állapotok kielégítõk
16770  II,  51    |              vendégeire másnap.~Miss Edith ült az asztalfõnél; mellette sir
16771  II,  51    |                       helyet. A többi vendéget az irodaszemélyzet képezte;
16772  II,  51    |                   vannak lélekemelõ pillanatok az emberi életben Miss Henriette
16773  II,  51    |                     legyen szíves, vigye el ön az egyik lámpát Semmi fölösleges
16774  II,  51    |                        fölösleges fény, ez van az én zászlómra írva ha ugyan
16775  II,  51    |                     azon rendszeres láncolatát az elveknek, miket az idõ és
16776  II,  51    |                  láncolatát az elveknek, miket az idõ és tapasztalás kovácsolt
16777  II,  51    |                       értelmében oda nõttem Ez az átkozott londoni köd, mely
16778  II,  51    |                      Oltsa el, miss Henriette, az egyik lámpát Mr. Klimpstonnak
16779  II,  51    |                     Nemde, sir?~Mr. Klimpston (az üzletvezetõ) alázatosan
16780  II,  51    |                         majd lesüté õket, mint az olyan személyhez illik,
16781  II,  51    |                  mondja.~- Oh, oh mennyire más az ifjúság! Azok a napba néznek
16782  II,  51    |                 csalogánydal kísérte mindenütt az éjszakának költõi szépsége
16783  II,  51    |                          Ez egy unalmas fickó!~Az unalmas fickó megrezzent,
16784  II,  51    |              megjegyzést.~Henriette észrevette az ifjú megrezzenését, ijedten
16785  II,  51    |                     arcába szökött a vér, maga az ifjú is elpirult, s azontúl
16786  II,  51    |                       hogy mi mindenre lesz jó az a sok pénz.~Mr. Danner észrevette,
16787  II,  51    |                    anélkül, hogy bevárnák, míg az õ keze helyezi a kellõ sorrendbe.~-
16788  II,  51    |                        legalkalmasabbnak vélte az idõponton felemelkedni és
16789  II,  51    |                    akarnék és amit mondhatnék. Az ördög vigyen el engem, ha
16790  II,  51    |                       Pohárkoccanások kísérték az üzlet fejének ezen nyilatkozatát.~-
16791  II,  51    |                      gondolni valaha, hogy sir az én házamban alárendelt szerepben
16792  II,  51    |                       házától megválnom.~- Oh, az ördögbe is - tört ki Danner
16793  II,  51    |                       köztünk. Igenis köztünk! Az ördögbe is, sir, legyen
16794  II,  51    |                     ördögbe is, sir, legyen ön az et comp.~Ez nagy szó volt.
16795  II,  51    |                       önnek felelni kell, mert az ajánlat komoly, nagyon komoly
16796  II,  51    |                     Edith arca lángbaborult, s az öreg Danner hamiskásan kacsintott
16797  II,  51    |                       még éppen annyi idõm van az itt maradásra, ha utazom...~-
16798  II,  51    |                rendelve, itt áll a kapu elõtt. Az egyik miss Henriettet viszi
16799  II,  51    |                       kap a várakozásért. Ezek az akasztófáravaló bérkocsisok
16800  II,  51    |           akasztófáravaló bérkocsisok zsebelik az egész világot. Négy shilling
16801  II,  51    |                        elbájolta a társaságot. Az ördögbe is, egy ember, akit
16802  II,  51    |                      Oly nagy örökség mindjárt az elsõ órákban kényelmetlen
16803  II,  51    |                     könnyû szívvel mond búcsút az egyik világrésznek, midõn
16804  II,  51    |                    csak hideg szíveket. Boldog az, kit még ezek is fölmelegítenek,
16805  II,  51    |                     fölmelegítenek, kinek csak az jut eszébe, hogy a szolgakenyér
16806  II,  51    |                      bejárónál elõszólíttatott az egyik bérkocsi Henriette
16807  II,  51    |                     amint szánalommal mosolyog az ügyefogyott Lamielre, kit
16808  II,  51    |                    kancsal miss Edith számára.~Az ifjút fölrázta zavara és
16809  II,  51    |                 utolérhetni!~- Kit? Mit?~- Eh, az ördögbe is, hát miss Henriettet.~-
16810  II,  51    |                         hogy lóhalálba hajtson az elõbbi kocsi után.~Mr. Dannert
16811  II,  51    |                      kibontakozott -, és ennek az embernek kétszázezer fontja
16812  II,  51    |                        nyomában voltak, s mert az csak lépést haladott, okvetlenül
16813  II,  51    |                       már észrevettem, sir, ma az ebédnél, tegnapelõtt, midõn
16814  II,  51    |                    vasárnap egy hete, mikor ön az utcán követett. Akar ön
16815  II,  51    |                  szívét, kezét felajánlja...~- Az utóbbiról ne beszéljünk,
16816  II,  51    |                      tulajdonítok a szívnek.~- Az én szívemnek?~- Még nem.
16817  II,  51    |                      intéznem önhöz. Mennyi is az ön öröksége?~- Kétszázezer
16818  II,  51    |                    esetben, sir, fizesse ön ki az egyik bérkocsit. Az fölöslegessé
16819  II,  51    |                      ön ki az egyik bérkocsit. Az fölöslegessé vált. Együtt
16820  II,  51    |                      kimaradtak a tudósítások. Az öreg Danner nem is sokat
16821  II,  51    |                     tette föl szemüvegét, hogy az elõtte álló alakot vizsgálja.~-
16822  II,  51    |             hógomolyokhoz hasonlítottam, miket az idõ megnöveszt. Az önére
16823  II,  51    |                       miket az idõ megnöveszt. Az önére meleg idõ járt cudar
16824  II,  51    |                   hivatalt, melyet annakidején az ön üzletében viseltem, s
16825  II,  51    |                     elfoglalta elõbbi állását. Az elegáns világfi, ki százezereket
16826  II,  51    |                  Párizs rajongott, estélyeirõl az összes hírlapok tárcákat
16827  II,  51    |                      évvel ezelõtt.~Nem volt-e az csak egy múlékony fényes
16828  II,  51    |                      élénken beszéltek azokról az évekrõl, mikor még annyi
16829  II,  51    |                     egész Párizs rajongott.~De az idõ jótékony keze kezdte
16830  II,  51    |                  ráncokat. Lamiel beletörõdött az új helyzetbe, visszatért
16831  II,  51    |                 üzlethelyiségeiben találta meg az otthon érdességét. Annyira
16832  II,  51    |                     hangulatban sietett másnap az üzlet helyiségébe. Ott egy
16833  II,  51    |                     tisztes alakjába ütõdék.~- Az ördögbe, Lamiel, ön úgy
16834  II,  51    |                  tartja szem elõtt járásközben az egyenes vonalt...~- Oh,
16835  II,  51    |                kifordítgatni összes zsebeit.~- Az ördögbe is, ön az angol
16836  II,  51    |                   zsebeit.~- Az ördögbe is, ön az angol nemzeti banknak képzel
16837  II,  51    |                    észrevételt, elrohant, mint az õrült.~Másnap a szokott
16838  II,  51    |                        délelõtt nem jelent meg az üzletben. Mr. Danner bosszús
16839  II,  51    |                 sietett kifogásolni, miszerint az õ üzletében nem szabad betegnek
16840  II,  51    |                      magát, míg ajtajához ért.~Az ajtó belülrõl be volt zárva.
16841  II,  51    |                     elhatározásra jutott, hogy az esethez képest legcélszerûbb
16842  II,  51    |                      nap derülten aranyozta be az alacsony, szegényes szobát,
16843  II,  51    |                       oh! - dörmögé - és ennek az embernek kétszázezer fontja
16844  II,  51    |                   lassúságával hazaballagott s az üzlethelyiségben kifizeté
16845  II,  51    |                        akadály tartotta vissza az üzlettõl.~
16846  II,  52    |                       tõlem a szíve - Emilhez. Az õ szíve hajlott el s mégis
16847  II,  52    |                       szíve hajlott el s mégis az én szívem csorbult könnyem
16848  II,  52    |                       csoda; azt hiszem, annyi az udvarlója, mint amennyi
16849  II,  52    |                   udvarlóról nem is szólok. Ki az ördög gyõzné õket betûrendbe
16850  II,  52    |                       érzelmeiket? Eszeveszett az valamennyi, ha a Nelli-Nellit
16851  II,  52    |                        tétessék ki nyomtatásba az õ keresztneve, mikor más
16852  II,  52    |                        Ettõl nem tágítok, s ha az olvasónak is lefestem milyen
16853  II,  52    |               mellettük. A hórihorgas Rezsõnek az orcái tetszenek, mert olyan
16854  II,  52    |                      nem olyan volna, amilyen, az egész Nelli-Nelli nem érne
16855  II,  52    |                     Mindnyájan tagjai lettünk.~Az általa kidolgozott s általunk
16856  II,  52    |                        meghódítása.~2. §. Hogy az, aki elõször bírni fogja,
16857  II,  52    |                        mégsem lett megzavarva. Az akciók egyformán állottak,
16858  II,  52    |                        egyformán állottak, bár az eldöntés napja már nem látszott
16859  II,  52    |                  egyszer más számára gründolta az alaptõkét? Homályos írás
16860  II,  52    |                       alaptõkét? Homályos írás az, ami a nõi szívben van.
16861  II,  52    |                  megszelídítés volt a fõmunka, az pedig be van fejezve. Olyan
16862  II,  52    |                        átallottak nyúlni, hogy az egyre értékesebb szívecskét
16863  II,  52    |                        valakibe.~Most már csak az a kérdés, kibe?~Megdöbbenve
16864  II,  53    |                    mosolygó kékségét, elvették az élet minden édességét, elcserélték
16865  II,  53    |                  száradjon el a fû, mely annak az útnak (az õ szép útjoknak)
16866  II,  53    |                       fû, mely annak az útnak (az õ szép útjoknak) széleit
16867  II,  53    |                       mit érez, merõ ostobaság az; nem a XIX-ik századba való
16868  II,  53    |                   századba való bolondos dolog az.~Klárit tehát elvitték szépen
16869  II,  53    |                        hogy csak a halál, vagy az õ mennyasszonya lehet. A
16870  II,  53    |                        mégsem repedt meg annak az õ szíve. Piros, életvidor
16871  II,  53    |                    természetes is, mert hiszen az éjszaka is csak arra való,
16872  II,  53    |                      Fény, gazdagság, ragyogás az eleme a nõnek. Nincs egyéb
16873  II,  53    |                       olyan idõk jöttek, mikor az emberek egy napon úgy feküdtek
16874  II,  53    |                       két szék és egy ágy volt az összes bútorzat.~A fény
16875  II,  53    |                       szent zenével töltött el az anya egész nyugodtan járt
16876  II,  53    |                   befedték a kis halott arcát, az örök lezárt szemeket, a
16877  II,  53    |                   mereven...~Majd lábujjhegyen az udvarra nyíló ablakhoz tipegett,
16878  II,  53    |                   bírja megolvasni senki, csak az, aki diktálja ott fenn az
16879  II,  53    |                      az, aki diktálja ott fenn az égben!~Eközben megjõ a férj.
16880  II,  53    |                        alszik.~Lenyugodnak.~De az anya nem alszik. Mikor minden
16881  II,  53    |                     ágyából, egy kést vesz elõ az asztalfiából, s a kis halotthoz
16882  II,  53    |              Szétmarcangolja s kitépi mellébõl az eldobogott szivet.~Majd
16883  II,  54    |                     vívta meg a török hadsereg az óriási harcokat, s mint
16884  II,  54    |                     szájról-szájra maradt fent az alábbi történet. Elmondom,
16885  II,  54    |                   segítségére sietni, s irtani az átkozott ellenséget. Lehet,
16886  II,  54    |                        a dolog, mégpedig abban az idõben, mikor Gömör megye
16887  II,  54    |                      emlékül, odaát Nógrádban. Az egyik lábára sántított,
16888  II,  54    |                        egy pokolból. Féltek is az emberek tõle, mint az ítéletnaptól;
16889  II,  54    |                       is az emberek tõle, mint az ítéletnaptól; azaz, hogy
16890  II,  54    |                       ítéletnaptól; azaz, hogy az ítéletnaptól csak a gonoszok
16891  II,  54    |                       be hozzá a félszemû basa az ablakon - gyere ki, édes
16892  II,  54    |            felakasztatlak, mint ahogy bizonyos az, hogy holnap is megvirrad.~-
16893  II,  54    |                       õ reggelre, meg lesz, de az lehetetlen, hogy abból a
16894  II,  54    |               ideiglenes tulajdona: arra kevés az idõ.~- Hogy is hínak csak
16895  II,  54    |                        harmadnapig ki lehetett az így elfogottakat váltani
16896  II,  54    |                       így elfogottakat váltani az adó lefizetése mellett;
16897  II,  54    |                   napig a talpát csiklandozták az ott maradtaknak, és ha még
16898  II,  54    |                        minden öröme. S most ez az öröm is keserûséggé vált,
16899  II,  54    |                ilyenkor érezte csak, mije volt az neki, mint ahogy ti, kedves
16900  II,  54    |                      volt a legszebb kerteknek az országban.~- Nézd csak,
16901  II,  54    |                    nézd! Látod a cseresznyefát az üvegházban. Milyen szép
16902  II,  54    |                     meg fogok gyógyulni tõlük. Az Anna is látta...~(Anna a
16903  II,  54    |                       A grófnak is zokon esett az üzenet, de mit tehetett
16904  II,  54    |                       róla? El kellett nyelni. Az ellen nem volt föllebbezés
16905  II,  54    |               életeddel játsznál és hasztalan, az üvegházat fegyveres õrök
16906  II,  54    |                         Nem felejtettem még el az apám halálát, nem is fogom
16907  II,  54    |                forgatva fejében, miként jusson az üvegházba. Nem lehetett
16908  II,  54    |                    léptekkel tartott egyenesen az üvegház felé.~Kívül a kerítésen
16909  II,  54    |                       fognak látni többé ebben az életben. Az egyik gúnyosan
16910  II,  54    |                        többé ebben az életben. Az egyik gúnyosan még egy zsákot
16911  II,  54    |                    csavarodott faragó béres -, az Imre bátor fiú, isten segítse!~
16912  II,  54    |                      bátor fiú, isten segítse!~Az üvegház elõtt három fegyveres
16913  II,  54    |                    észrevétlenül sikerült neki az üvegház ajtajához lopózni,
16914  II,  54    |                       mennyire elbámult, midõn az ajtót nyitva találta. Bemehetett
16915  II,  54    |             lélegzettel várta mi fog történni.~Az ajtó nem hiába volt nyitva,
16916  II,  54    |                    basa, ki elküldvén szolgáit az ajtót bereteszelte belülrõl,
16917  II,  54    |                    öltönyöket. Mielõtt azonban az illatos vízbe ülne, gondolá
16918  II,  54    |                   készülve rá, hogy távozáskor az ajtót be fogja csukni, s
16919  II,  54    |                     messze elhajítván magától.~Az elhatározó pillanat ütött.
16920  II,  54    |                    perc mûve volt kireteszelni az ajtót.~Óvatosan lépkedett
16921  II,  54    |                      esve, mert ha itt hagyja, az felösmerte s másnap iszonyú
16922  II,  54    |                  kiáltásra, hogy nini, itt van az Imre elevenen még a gróf
16923  II,  54    |                   amint a sötétben fölismerték az emberi test körrajzait. -
16924  II,  54    |                       fényes napok következtek az egész városra. De a legnagyobb
16925  II,  54    |                      nem lett semmi baja. Azon az emlékezetes napon, mikor
16926  II,  54    |                        mint te vagy Balassa.~- Az lehetsz, Muszúr, végképpen
16927  II,  55    |            vitatkozások között, mert hát éppen az õ szakmájához tartozó dolog
16928  II,  55    |                szakmájához tartozó dolog annak az eldöntése, ki a nagyobb
16929  II,  55    |                   Tudom, fáj a szíve, hogy sem az egyiket, sem a másikat nem
16930  II,  55    |                        megmutatná, ki mert itt az õ tudtán kívül bulgáriai
16931  II,  55    |                    kegyetlenségeket elkövetni. Az õ tudtával pedig no, az
16932  II,  55    |                        Az õ tudtával pedig no, az nem lenne mesterség.~A rendõr
16933  II,  55    |                 rendõreinek elképzelt alakját, az álomtündér bizonyosan a
16934  II,  55    |                        a magas államhatalomnak az volt a célja, hogy a fõvárosi
16935  II,  55    |                     kalapján messzirõl csillog az ország címere és a fehér
16936  II,  55    |                   rangot is hirtelen megszokja az ember s oda sem hederít
16937  II,  55    |               meg-meglóbázza, úgy érzi, mintha az õ szívét is mozgatná. Hiszen
16938  II,  55    |                  alkotmányos fogalom, azt csak az oltott vérû öreg konstábler
16939  II,  55    |                    Mert hát azért vagyon szeme az igazság és rend istenasszonyának,
16940  II,  55    |              diplomatikus köntösét ölti fel, s az olvasatlan félliterek mellett
16941  II,  55    |                      hol nem jól megyen (amint az újságok beszélik, ha nem
16942  II,  55    |                       a - saját utcáját.~Semmi az. Hiszen õ azért ott bent
16943  II,  55    |                    szõrcsuhás barátot elfogott az utcán s midõn a bíró kérdõre
16944  II,  55    |                 vallott kudarcot, kitûnt, hogy az ez alkalomra fölvett barátöltöny
16945  II,  55    |                  reggel tolvaj, este is tolvaj az. Tartsd szemmel.~Mielõtt
16946  II,  55    |                      ne köss a tolvajjal, mert az el van szánva, te pedig
16947  II,  55    |                     két utcán már megkérdezted az arra járókat, kik mind bizonyítják,
16948  II,  55    |                    kötve s punktumot tesz néha az idõ elõhaladottsága a legédesebb
16949  II,  55    |                       és dörmögéssel cammog ki az utcát õrizni.~Csendes, néptelen.
16950  II,  55    |                 gázlámpák bágyadtan csillognak az óriási ködben, melyet a
16951  II,  55    |                       könyökét a kilincs fölé, az önalkotta párnán hajnali
16952  II,  55    |                   Zsupp! hangzik e pillanatban az átellenes ház egyik ablaka
16953  II,  55    |                       esik le a magasból.~- Ki az? mi az ott? - szól oda a
16954  II,  55    |                        a magasból.~- Ki az? mi az ott? - szól oda a rendõr
16955  II,  55    |                    megy.~Hát bizony nagy dolog az ott. Egy telt bõrönd a lepottyanó
16956  II,  55    |                         épp most mászik kifelé az ablakon: a tolvaj. Ennek
16957  II,  55    |                       örömében. Íme, végre itt az alkalom, ahol kitüntetheti
16958  II,  55    |                         ki amint kiegyenesedik az ablak párkányzatán, egész
16959  II,  55    |                        tolvaj is belátja ezt s az István-téren, hol emberemlékezet
16960  II,  55    |                        s hirtelen lelapul.~Oh, az ostoba! Hová búvik! Tudhatná,
16961  II,  55    |                    rendõr látja...~(Sajátságos az, hogy ahol a rendõrök ostobák,
16962  II,  55    |                        kirántott gyíklesõjével az ominózus sánchoz, mely nem
16963  II,  55    |                   Olyan folyadékot vágok innen az arcodra, meg a ruhádra,
16964  II,  55    |                     ennyit mégse kívánhat tõle az állam! - Jól van hát, gazember,
16965  II,  55    |                pillanatra sem vette le szemeit az elõtörõ szürkületben egyre
16966  II,  55    |                         csak a csíkos takarót. Az le volt terítve ügyesen
16967  II,  56    |                      hol Széchenyi szerint még az apagyilkosnak is meg kellene
16968  II,  56    |                   táviratok) bizonyítják, hogy az oroszok (kik pedig nem állanak
16969  II,  56    |                    ugyan ki és hogyan kapta el az Uchatius-ágyúk titkát?~A
16970  II,  56    |                    titkát?~A négy halott közül az egyik magamnak is barátom
16971  II,  56    |                      oly kevés tapasztalattal. Az életnek még csak a derült [
16972  II,  56    |                        állovagiasságot, melyet az életbe is ki akart vinni
16973  II,  56    |                      akart vinni a színpadról?~Az elõadás kezdetéig még egy
16974  II,  56    |                        Seblázát párbaj okozta. Az eset igen egyszerû és sokszor
16975  II,  56    |                    egyszerû és sokszor szokott az életben ismétlõdni. Egy
16976  II,  56    |                   sértés igen éles (?) volt, s az én barátom, mint magát kifejezte,
16977  II,  56    |                      Kardban állapodtak meg, s az eredmény az lett, hogy az
16978  II,  56    |                  állapodtak meg, s az eredmény az lett, hogy az én sértett
16979  II,  56    |                      az eredmény az lett, hogy az én sértett barátom két sebet
16980  II,  56    |                 elégtételnek!~Lassan lépkedett az aszfalton, s láttam, hogy
16981  II,  56    |                   Milyen ferde nézet, barátom. Az ül, le, aki fáradt, punktum.~-
16982  II,  56    |                   Kártyázni fogunk.~- Hol? Itt az utcán? - kérdé csodálkozva.~-
16983  II,  56    |                       kérdé csodálkozva.~- Itt az utcán. Azaz, hogy inkább
16984  II,  56    |                       hogy amint végigsétálunk az aszfalton a Sz.-Rókusig,
16985  II,  56    |                         s ha fekete szeme van, az nekem számít egy hatost,
16986  II,  56    |                lovagias elégtételnek neveztek, az is csak ilyen bolondos szerencsejáték.
16987  II,  56    |                      sebesítettek. Hát igazság az? Meg vagy te most már bosszulva?
16988  II,  56    |                     hosszú vitába ereszkedtünk az asztalnál ülõkkel a párbajról
16989  II,  56    |               elégtétel, amennyiben kimenetele az ügyességtõl, a lövésbeni
16990  II,  56    |                     aki jó és szerencsés vívó, az eo ipso mocsoktalan becsületû
16991  II,  56    |                    maradványa a párbaj, melyet az utódok szerencsétlen kézzel
16992  II,  56    |                      ereklyeképpen.~Csodálatos az, hogy egy oly intézmény
16993  II,  56    |                      bástyái mögé húzódik maga az ész, ha a szív háborog,
16994  II,  56    |               szaporítja a párbajesetek számát az is, hogy a lapok hasábos
16995  II,  56    |                           Szó sincs róla, hogy az itt elmondottak kisebb-nagyobb
16996  II,  56    |                          Kihívni!~- De hátha õ az ügyesebb, s õ gyõz...~-
16997  II,  56    |                       Tessék jobbat kitalálni.~Az én barátom, ki eddig hallgatagon
16998  II,  56    |                    angolos.~- Annál jobb.~- Ha az a fõ dolog, hogy a sors
16999  II,  56    |                      figyelõ szemekkel szintén az asztalnál ülnek, és amelyiknek
17000  II,  56    |                  névjegyére elõbb ráül a légy, az...~- Az?~- Az engedelmet