bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

17501  II,  67    |                tartalma, midõn kékebb volt még az ég, zöldebb a fõ, tisztább
17502  II,  67    |                     mert tudni akarom, mit hoz az idõ napról napra - nem többé
17503  II,  67    |                       napról napra - nem többé az én számomra, hanem a többi
17504  II,  67    |                        sem értek annyira, mint az Árkándy házaspárt.~Innen
17505  II,  67    |                 Alkalmasint csak megszokásból. Az ember mindig keres valami
17506  II,  67    |                       rossz szokásból, ahogyan az ember szokta valakitõl: »
17507  II,  67    |                   milyennek mutatkozik önöknél az idei termés?«~Senki sem
17508  II,  67    |                       nagyon szereti a nejét s az viszont õt, nemigen beszélt
17509  II,  67    |                 Fõvárosban kevésbé érdeklõdnek az emberek az apró-cseprõ magánviszonyok
17510  II,  67    |                 kevésbé érdeklõdnek az emberek az apró-cseprõ magánviszonyok
17511  II,  67    |              semmitmondó szólamnak veszik csak az olyanforma megjegyzést a
17512  II,  67    |                   nagyon szeretik egymást.«~Ki az ördög törõdnék az ilyesmivel?
17513  II,  67    |                 egymást.«~Ki az ördög törõdnék az ilyesmivel? Érdem is az
17514  II,  67    |                        az ilyesmivel? Érdem is az már!~De én annak, nagy érdemnek
17515  II,  67    |                   hónap elõtt meg ne kérdezzem az éppen a ház elõtt ácsorgó
17516  II,  67    |                       házmester; onnan ösmerem az uraságot; bizony öt esztendeje
17517  II,  67    |                      Ilyen szerelem nincs több az annálékban, mely öt esztendeig
17518  II,  67    |                   karzatára s meghallgatom ezt az Árkándyt. Vajon a szerelmes
17519  II,  67    |                       A szép Árkándyné ott ült az elsõ padban s feszült figyelemmel
17520  II,  67    |                 figyelemmel látszott hallgatni az alant deklamláló szónokra,
17521  II,  67    |                 rokonszenves hangja betöltötte az egész termet.~Helyes - gondoltam
17522  II,  67    |                  Közelrõl is látni fogom. Nos, az valami nagyon természetes
17523  II,  67    |                      Kíváncsian tekintettem le az ünnepeltre s végtelenül
17524  II,  67    |                        egy igazi hõs.~Tehát ez az Árkándy nem is valami szimplex
17525  II,  67    |                      boldog lehet most õ is, s az is, akire e két ragyogó
17526  II,  67    |                        s valamit mondott neki; az észre sem vette, nem felelt
17527  II,  67    |                       emberkétõl halkan, midõn az látva, hogy feleletet nem
17528  II,  67    |                      enyeleg. Végigcsókolózzák az egész napot! Árkándy úr
17529  II,  67    |                   képviselõi napidíjakat, mert az üléseket körülbelül a neje
17530  II,  67    |                        hogy csillog neje szeme az öröm lázától. Ah! Ah!~Az
17531  II,  67    |                       az öröm lázától. Ah! Ah!~Az én emberem be nem várta
17532  II,  67    |                       hirtelen felugrott, mint az õrült, s keresztülgázolva
17533  II,  67    |               szemekkel, dúlt, sápadt arccal - az én kopasz, szürke szemû
17534  II,  67    |                        miniszter urat« s végül az ellenzékkel szavazott.~Én
17535  II,  67    |                         s hogy milyen nagy baj az, ha az ember olyasvalamit
17536  II,  67    |                    hogy milyen nagy baj az, ha az ember olyasvalamit hisz,
17537  II,  68    |                                                AZ ÖRÖKÖS VŐLEGÉNY~1878~Rajz~
17538  II,  68    |                        csizmája sohasem poros, az inggalléra örökké tiszta,
17539  II,  68    |                 változatlan a föld kerekségén, az akkor Marosi Zsiga.~Reggel
17540  II,  68    |                        már ott ül a »Tatá«-nál az ebédnél, hogy négyig komotizál.~
17541  II,  68    |                     teljes negyedóráig olvassa az »Egyetértés«-t és szürcsölgeti
17542  II,  68    |         menyasszonyához, kivel e napokban lesz az esküvõje.~És ez így van,
17543  II,  68    |                       sorára lehet visszamenni az emlékezet fonalán és Marosi
17544  II,  68    |                  mindig nehéz fogalmat alkotni az ismeretlen hölgyrõl.~Mennyivel
17545  II,  68    |                     tökéletesebb e tekintetben az agglegények nyelvezete,
17546  II,  68    |                   Azután következik a »topáz«, az alacsony, csinos arcú, kerekded
17547  II,  68    |                      topáz«.~Ami ezenkívül jõ, az már ritkaság. A »kis delfin«
17548  II,  68    |                       is nagyok és kifejezõk s az arc rendkívül kellemes,
17549  II,  68    |                 Tökéletesen meg volt állapodva az ízlése.~Még anno 1850-ben
17550  II,  68    |                   arany éppen kifutja a papnak az áldásért.~Azóta már 28 esztendeje
17551  II,  68    |                       fekete nadrágja zsebében az a két arany, számtalan váltakozó
17552  II,  68    |                     egyedül jelzik Zsiga körül az idõ folyását.~Hogy maga
17553  II,  68    |                        Arcán éppen nem látszik az idõk nyoma, egyforma változatlan,
17554  II,  68    |                     egyforma változatlan, örök az, mint egész lénye.~Keveset
17555  II,  68    |                     vet némelyikre, minélfogva az »örökös võlegény«-re sok
17556  II,  68    |                         még beválasztják értük az akadémiába. Öreg korára
17557  II,  68    |                    akadémiába. Öreg korára éri az a csúfság« - mondják a kötekedõk.~-
17558  II,  68    |            akadémikusnak be is válik - szólnak az élcelõk -: jó jel, hogy
17559  II,  68    |                      rázza és nem felel semmit az ilyen gyerekes ingerkedésekre;
17560  II,  68    |                      gondja, ne léha tréfákon.~Az örökös võlegényi titulus
17561  II,  68    |                       Magócsy Irma... azazhogy az ördög bírná õket így elszámlálni,
17562  II,  68    |                       is revánsot adott a sors az örökös võlegénynek. Marczali
17563  II,  68    |                        A jövõ héten kell lenni az esküvõjöknek.~Hogy mik voltak
17564  II,  68    |                bõbeszédûségbe megy át.~És ezek az idõpontok mindennap bekövetkeznek
17565  II,  68    |                         pajtás, oka van annak. Az igaz, hogy csekélység, de
17566  II,  68    |                         mint hogy itt ülök. Ti az okot kutatjátok, barátim,
17567  II,  68    |                        ne nevessetek ki! Tehát az ok kell. Az ok, igen az
17568  II,  68    |               nevessetek ki! Tehát az ok kell. Az ok, igen az ok...~... Az
17569  II,  68    |                        az ok kell. Az ok, igen az ok...~... Az ok az okozatnak
17570  II,  68    |                       Az ok, igen az ok...~... Az ok az okozatnak a szülõanyja.
17571  II,  68    |                        igen az ok...~... Az ok az okozatnak a szülõanyja.
17572  II,  68    |                  azazhogy mégis másképpen van; az ok az oknak, okozója az
17573  II,  68    |                     mégis másképpen van; az ok az oknak, okozója az okozottnak.
17574  II,  68    |                        az ok az oknak, okozója az okozottnak. Ez a dolognak
17575  II,  68    |               közületek zugligeti kalandunkra? Az osztán esemény! Meg kell
17576  II,  68    |                 gyerekek... milyen »hecc« volt az akkor - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - ~
17577  II,  68    |                   karja lankadtan esnek alá, s az örökös võlegénység titka
17578  II,  68    |                         Házasodik a tens uram; az esküvõ e napokban lesz;
17579  II,  68    |                 mindenütt hiányzik valami: hol az emelet magas, hol vízvezeték
17580  II,  68    |                     majd csak ráakad a tens úr az igazira holnap, vagy legfeljebb
17581  II,  69    |                                                AZ ÖREG DANKÓ BÁCSI~1878~Üdvözöllek
17582  II,  69    |                      öreg, egyszerû falak, hol az elsõ »plága« csattant el
17583  II,  69    |                      méltóságos, ódon fedelet, az ócska garádicsokat, melyek
17584  II,  69    |                     ócska garádicsokat, melyek az emeletre vezetnek, látom
17585  II,  69    |                        látom a csengettyûlábat az udvar balszögletében. (Oh,
17586  II,  69    |                         ha egyébrõl nem, akkor az ideálom padba faragott kezdõ
17587  II,  69    |                    deputáció vezetõjével, mely az Emke érdekében járt itt.~
17588  II,  69    |                     kergetned a nyári vizsgáig az országból; így aztán nélkülözhetõvé
17589  II,  69    |                tudományhoz képest és csak erre az árnyékvilágra való fölületes
17590  II,  69    |                Tamerlánról kérdés, ha tudnak-e az égiek, az sem egészen bizonyos,
17591  II,  69    |                  kérdés, ha tudnak-e az égiek, az sem egészen bizonyos, franciául
17592  II,  69    |                       olvasó, ez a nehány lap, az nem valami száraz értekezés
17593  II,  69    |                       hanem csak egyszerû rajz az elmúlt kedves idõkrõl.~Milyen
17594  II,  69    |                   tollakat emlékezetembõl, mik az idõ szárnyaiból abba belehullottak,
17595  II,  69    |                    közoktatást Magyarországon. Az excellenciás úr sorba járta
17596  II,  69    |                        ejtette a nagy úr jötte az embereket. Az utca kövezetét
17597  II,  69    |                    nagy úr jötte az embereket. Az utca kövezetét mohó gyorsasággal
17598  II,  69    |                      lánykát hajhásztak össze, az egyetlen vízipuskát megtisztították
17599  II,  69    |                       oda érkezik, tapogatózni az ottani szellem után, s szükség
17600  II,  69    |                      tíz órára volt bejelentve az altábornagy látogatása,
17601  II,  69    |                        mielõtt a fátum, no meg az öregség is ledegradálta -
17602  II,  69    |                    pedellus-féle hivatala volt az »intézetünk körül«, már
17603  II,  69    |                        aztán felügyeljen, hogy az oskola fáját ne lopják,
17604  II,  69    |                       vagy késõbb csengette el az órát. Ez aztán teljesen
17605  II,  69    |                        órát. Ez aztán teljesen az õ hatásköre volt. S nem
17606  II,  69    |                      képezte tünõdése tárgyát, az elviselhetetlen adó görbítette
17607  II,  69    |                        ki a kapuba, hogy fent, az auditóriumban összegyûlt
17608  II,  69    |                megyeháza felõl megindulnak ide az uraságok.~Szép fekete gérokk
17609  II,  69    |                        Szép fekete gérokk volt az öregen; minden diák ösmerte
17610  II,  69    |                       már tavalyról, mikor még az igazgató viselte; hasonló
17611  II,  69    |                    gondviselés« csak nem jött. Az »õrszem« már elunta a hosszú
17612  II,  69    |                       kétszer is bedugta fejét az ajtón, bekiáltandó a klasszisnak: »
17613  II,  69    |                       bizony Dankó bácsi lenne az oka, kinek lábait (mert
17614  II,  69    |                   hiába, öregszünk, gyengülnek az inak) nagyon ellankasztotta
17615  II,  69    |                        elhûl stb.~De már aztán az ilyen dolognak bezzeg ellent
17616  II,  69    |                    belõle baj: hiszen itt lesz az öreg Dankó a kapuban, majd
17617  II,  69    |                   Dankó a kapuban, majd vigyáz az, s ha a »magas vizit« jõ,
17618  II,  69    |                        elfogadták a meghívást.~Az igazgató arcán honolt mindössze
17619  II,  69    |                    honolt mindössze némi kevés az aggodalom kifejezésébõl.~-
17620  II,  69    |                     van, kérem alássan - szólt az öreg a bajszát megsodorva,
17621  II,  69    |                   kevélyen integetve -, igenis az én kezeim közt van... igenis...
17622  II,  69    |                      fogadta õket, benyitottak az elsõ ajtón, a mi osztályunkba.~
17623  II,  69    |                        hogy pongyolában talált az excellenciás úr. Mit volt
17624  II,  69    |                     Nagy csend következett be.~Az excellenciás úr, ki fényes
17625  II,  69    |                     altábornagyi ruhát viselt, az üres katedra mellé lépett,
17626  II,  69    |                      bent, így elcsendesüljön. Az lehetetlen! Csak nem ütötte
17627  II,  69    |                    mind a negyvenet egyszerre!~Az öreg fájdalmasan kapott
17628  II,  69    |                     siketült meg. Nem is lehet az másképp. Annak a sok hitvány
17629  II,  69    |                         Mert hát rendén is van az úgy, hogy míg a közönséges
17630  II,  69    |                        megsiketül a csatatéren az ágyú hangjától, addig a
17631  II,  69    |                      álló esztendeig birkózzék az ellenséges hang!...~Fejvakarva
17632  II,  69    |                meredett.~- Ön a tanár? - kérdé az altábornagy a belépõtõl...~
17633  II,  69    |                        hol, mint mi gondoltuk, az aranyakat csörgeti, és újra
17634  II,  69    |                  valamennyien s egy perc alatt az egész klasszis kiugrált
17635  II,  69    |                       öreg! A fogvacogása volt az egyedüli felelet, amit erre
17636  II,  69    |                      sápadtság terült el, haja az égnek állt, s bajsza ami
17637  II,  69    |                   fityegett alá.~Jó szerencse, az altábornagy mindezt nem
17638  II,  69    |                       észre, hozzá volt szokva az ijedt arcokhoz, s nem talál
17639  II,  69    |                   katonásan, s egy szõke fiút, az elsõ eminenst, szólítá fel,
17640  II,  69    |                       valamint kérdezni talált az altábornagy.~- II. Rákóczi
17641  II,  69    |                       Miska rágyújtott s egész az ónodi gyûlésig fújta el
17642  II,  69    |                   õexcellenciája.~- Mi történt az ónodi országgyûlésen? No,
17643  II,  69    |                      érdemes ember. Jól neveli az ifjúságot... igen jól neveli.
17644  II,  69    |                         Milyen diadal lesz ez! Az õ kezében hagyták a gimnázium
17645  II,  69    |                        tán egy ordót is szerez az igazgató úrnak; mégiscsak,
17646  II,  69    |                     mégiscsak, hogy nagy dolog az, ha már valaki huszár is
17647  II,  69    |                     Minden hivatalba beleillik az árnyékvilágon!~A gróf most
17648  II,  69    |                       figyelmeztetõleg fordult az egész osztályhoz.~- Lássátok,
17649  II,  69    |                        mindazok, kik turbálták az államot. No, hanem most
17650  II,  69    |                  belõled tudós, felelj valamit az állatokról.~- Melyekrõl? -
17651  II,  69    |                        szereted a legjobban?~- Az oroszlánt - mondá Kamuti
17652  II,  69    |                          No, hát beszélj nekem az oroszlánról.~Kamuti Pali
17653  II,  69    |                       beszélt õexcelenciájának az oroszlánról, aminthogy talán
17654  II,  69    |                    talán egyebet nem is tudott az egész természetrajzból.
17655  II,  69    |                     óriás harang megkondulása.~Az excellenciás úr ijedten
17656  II,  69    |                 azonban már nem nézett sehova, az behunyta a szemeit és úgy
17657  II,  69    |                      homlokát:~- Hogyan? Ez is az ön tanítványa?~- Excellenciás
17658  II,  69    |                   alássan, hogy éppenséggel ez az egy az én tanítványom. Ne
17659  II,  69    |                     hogy éppenséggel ez az egy az én tanítványom. Ne tessék
17660  II,  69    |                   tanítványom. Ne tessék ennek az elkárhozott lelkét a nagytiszteletû
17661  II,  69    |                        egy elrugaszkodott fiú, az apja egészen rám bízta,
17662  II,  69    |                        nem a nagytiszteletû úr az oka, hanem én...~- De hát
17663  II,  69    |                    rajta, a mihaszna valón! Ez az egy már az én tanítványom,
17664  II,  69    |                  mihaszna valón! Ez az egy már az én tanítványom, úgy tessék
17665  II,  69    |                        búcsúzóul s eltávozott.~Az öreg Dankó bácsi egészen
17666  II,  69    |                  õexcellenciáját a kapuig.~Ott az még megkérdé tõle:~- Mi
17667  II,  69    |                  mondhatok, excellenciás uram; az is rossz; szedik az adót
17668  II,  69    |                      uram; az is rossz; szedik az adót mindenfelé.~*~Mikor
17669  II,  69    |               mondogattuk neki sokszor.~- Hja, az onnan van, mert akkor csak
17670  II,  69    |                        hát egészen más minõség az; magától diktálja az a bátor
17671  II,  69    |                   minõség az; magától diktálja az a bátor szavakat.~
17672  II,  70    |                    Mint új ember, nem ismertem az utcámat. Csendesen lakom
17673  II,  70    |                       utcámat. Csendesen lakom az elsõ emeleten, s szinte
17674  II,  70    |                  szomszédom, ki a vis-à-vis-m. Az átellenes házak komoran
17675  II,  70    |                   nehezednek a bennlakóra; mik az örömeik, mi a búbánatuk.~
17676  II,  70    |                    semmit sem tudok.~Mindössze az átellenes ablakokon pihennek
17677  II,  70    |                      ne láthassak a hézagokon.~Az ablakokban mindjárt az elsõ
17678  II,  70    |                         Az ablakokban mindjárt az elsõ napon gondosan ápolt
17679  II,  70    |                     mert biztos a jel, és mert az ember amíg eleven, szívesen
17680  II,  70    |                    amíg eleven, szívesen indul az ilyen biztos jelek után,
17681  II,  70    |                        nincs. S mikor kihajlom az ablakomon, s azon kezdek
17682  II,  70    |               gondolkoznom, egyszerre kijelöli az irányt a két mosolygó fõ
17683  II,  70    |                       a két mosolygó fõ odaát. Az ugyan ott van mindig. Különös,
17684  II,  70    |                    kora oly rég tûnt le; mikor az ifjú örökké szeretett, s
17685  II,  70    |                    maradt. Olyan régen történt az már! Mesének is hihetetlen
17686  II,  70    |                     már! Mesének is hihetetlen az már!~Egy nap megkérdeztem
17687  II,  70    |                      lakik a feleségével.~- Ki az a Csipkés Máté?~- Hm! Hát
17688  II,  70    |                        Csipkés Máté?~- Hm! Hát az bizony egy hivatalnok.~(
17689  II,  70    |                           gondoltam magamban - az is pompás hivatalnok lehet,
17690  II,  70    |                      magasabb hivatalnok, mert az ilyen ráér).~- Mióta házas
17691  II,  70    |                      uraim és hölgyeim, mennyi az a hat esztendõ, s adjanak
17692  II,  70    |                     szép barna asszony, akivel az imént beszélt ön? - kérdém
17693  II,  70    |                        Ah! - mondá megrezzenve az apró ember és fülig pirult.
17694  II,  70    |                        hét óta mindennap látom az ablakból, amint folyton
17695  II,  70    |                       arca elkékült.~- Hogyne! Az a szõke ember, aki vele
17696  II,  70    |                    szõke ember, aki vele ment. Az is bolondul szerelmes a
17697  II,  70    |                      tölti a neje karjai közt.~Az én apró szürke szemû emberem
17698  II,  70    |                    nemet, hanem elrohant, mint az õrült, amerre ment, ki nem
17699  II,  70    |                        tért senkinek, verte le az embereket maga elõtt.~Mi
17700  II,  70    |                       S íme, a név birtokosául az - én apró szürke szemû emberem
17701  II,  70    |                         mely itt lejátszódott. Az apró szürke szemû ember
17702  II,  70    |                   szürke szemû ember lemondott az életrõl s felmondta a szolgálatot
17703  II,  70    |                        csak addig függött, míg az õ jövõje viszont tõlük.~
17704  II,  70    |                                                Az átellenes lakás zsalui most
17705  II,  70    |                        oda és elgondolom, hogy az élettapasztalás mégis igaz;
17706  II,  71    |                        kérésére rendeltem meg, az õ ízlése szerint. Két egész
17707  II,  71    |                     nem maradt semmi más, csak az emlékezet és a szárétû köpönyeggalléron
17708  II,  71    |                  haladéktalanul siettem Pestre az ügyvédhez, hogy igényeimet
17709  II,  71    |                    dobogó szívvel jártam végig az ismerõs utakat. Szemem õt
17710  II,  71    |                        a köpönyegben.~Rohantam az ügyvédhez, s elpanaszlám
17711  II,  71    |                 mosolyogva, s nem hittem, hogy az orzott jószág valaha is
17712  II,  71    |                      megyébe, hol a kastélyban az ön jószágát bármikor átveheti. -
17713  II,  71    |                    János nótárius.«~- Igen, de az irományok? - kiálték fel.~-
17714  II,  71    |                      tud, bizonyosan fog tudni az irományokról is valamint -
17715  II,  71    |               irományokról is valamint - mondá az ügyvéd.~- De oly hosszú
17716  II,  71    |                        A köpönyegem.~- Ahá! Ön az? Az ön köpönyege megvan,
17717  II,  71    |                      köpönyegem.~- Ahá! Ön az? Az ön köpönyege megvan, uram,
17718  II,  71    |                    hogy a jegyzõ elmosolyodott az öröm e reszketeg hangjai
17719  II,  71    |                          Igen, uram! én láttam az ön köpenyét; az egy százgalléros
17720  II,  71    |                      én láttam az ön köpenyét; az egy százgalléros köpönyeg,
17721  II,  71    |                    melynek közepébõl nyúlik ki az akasztó szalag.~- Ah, uram!...
17722  II,  71    |                      szalag.~- Ah, uram!... ez az... ez az én köpönyegem!~-
17723  II,  71    |                       Ah, uram!... ez az... ez az én köpönyegem!~- Örülök
17724  II,  71    |                        azt tehetné ön, de...~- Az illedelmet gondolja ön?~-
17725  II,  71    |                        a jegyzõ. - Éjfélre jár az idõ.~- Mindegy! megyek!
17726  II,  71    |                    nagyság!~A téres udvaron át az ódon épület balszárnyába
17727  II,  71    |                    meghajlással.~- Oh, oh, ezt az én köpönyeg-históriámat,
17728  II,  71    |                    nyugalomra van szükségem.~- Az pedig ugyancsak bajjal lesz
17729  II,  71    |                  kísértet egy éjjel elmaradna. Az ordítása altat el rendesen,
17730  II,  71    |                   nagyságos uram, a megszokás!~Az öreg még vagy hatszor morogta
17731  II,  71    |                   csattogva, s azután megszûnt az is. Nehány perc múlva egy
17732  II,  71    |                    kürthang - mely szétrivallt az egész épületben, befurakodva
17733  II,  71    |                   párnák közé temetém magamat.~Az álom, mely izgatottságomban
17734  II,  71    |                     állt; halálsápadt arc volt az, szemei mélyen beesve, hogy
17735  II,  71    |                   mitõl félsz? hiszen tanultad az iskolában, hogy kísértetek
17736  II,  71    |                  mutatott, fel van tárva.~Benn az én százgallérú köpönyegem
17737  II,  71    |                        kísértetet, mindent, és az én kedves köpönyegemet karjaimba
17738  II,  71    |                       van, Valóban ez, valóban az én kedves köpönyegem.~Nézem;
17739  II,  71    |                   írásokkal. - Ah! ah! valóban az én irományaim.~És én megijedtem
17740  II,  71    |                  gyertyatartó karját kinyújtá, az vakító fehér volt és a bámulatosságig
17741  II,  71    |                   meggyõzõdni, hogy valóban mi az a kísértet? Test-e, mint
17742  II,  71    |                 tapinthatatlan, és olyan, mint az egyiptomi múmiák, egy érintésre
17743  II,  71    |                     Elhúzódtam és vártam, hogy az ajtót feltárja és ekkor
17744  II,  71    |                        ajtót feltárja és ekkor az ajtóval elrejtsen maga elõtt.
17745  II,  71    |                      amint felnyitá, és rögtön az ajtó mögött termettem, hogy
17746  II,  71    |                       és nem levegõt ölelek.~- Az istenért! - szólt õ, a kísértet, -
17747  II,  71    |                        meglepetve.~Ilona volt! az én imádott Ilonám, mosolygó
17748  II,  71    |                      vidámabbak lettünk. Fejem az ölébe hajtva, kezeimbe szorítám
17749  II,  71    |                        fel. Elmondta, hogy ezt az álöltönyt, melyben kísértetet
17750  II,  71    |                   jutott kezedbe köpönyegem?~- Az nagyon rövid történet, és
17751  II,  71    |                       családot fog megmenteni. Az írásokat akkor észre nem
17752  II,  71    |                 köpönyeg tulajdonosát ismerem. Az íráshoz nyúlni sem mert;
17753  II,  71    |                       szomszédságunkban, amint az irományokból tudom.~- Nos,
17754  II,  71    |                   Látod, nagyon-nagyon unalmas az életem.~Egy csók volt ígéretem
17755  II,  71    |                    mert azután én magam lettem az ódon kastélyban - a kísértet.
17756  II,  71    |                        is gondolj, öcsém, mert az nem illik. Úgy ám.~
17757  II,  72    |                        sors mégis nagy úr, még az irodalmi válfajokat is képes
17758  II,  72    |                      állással tölti. Ugyanis õ az elsõ segéd Krammer Pál uramnál
17759  II,  72    |                 kilátás, bezzeg bõven kijutott az ellenkezõbõl. A szép Pukovics
17760  II,  72    |                 Pukovics Katinak hiába köszönt az utcán (mert másutt sohasem
17761  II,  72    |                    mert másutt sohasem látta), az rendesen nem is fogadta.
17762  II,  72    |                    mikor mindig oldala mellett az is, akit legjobban gyûlölt
17763  II,  72    |                  folytatása végett felküldötte az egyik választókerületbõl
17764  II,  72    |                  hiszem, tökéletesen jellemzé.~Az egész világnak udvarolt
17765  II,  72    |                        magának abból sem, hogy az elõszobában még a Náncsi
17766  II,  72    |                    menendõ ifjú, másrészt mint az alispán, idõsb Kéredy Péter
17767  II,  72    |                   Pallér Miksa nem bánta volna az egész világ valamennyi hölgyét,
17768  II,  72    |                   valamennyi hölgyét, csak ezt az egyet, ezt az egyetlenegyet
17769  II,  72    |                         csak ezt az egyet, ezt az egyetlenegyet ne bántsa
17770  II,  72    |                     adott szavakkal: »Nagysád! az egész kerület lábainál fekszik
17771  II,  72    |                     Palkót, hogy a kettõ közül az egyik ütés is bízvást fölért
17772  II,  72    |                         elpusztulni, elveszni, az én kezem alatt elveszni!~
17773  II,  72    |                  arcképe volt látható.~- Halál az arisztokráciára! Vért ontunk,
17774  II,  72    |                         ha nagy úr vagy, én is az vagyok, mert engem Dózsa
17775  II,  72    |                       Györgynek hínak ezentúl. Az lesz az én nevem!~- Megbolondult,
17776  II,  72    |               Györgynek hínak ezentúl. Az lesz az én nevem!~- Megbolondult,
17777  II,  72    |             Megbolondult, Miksa? - szólalt meg az e pillanatban belépõ Krammer
17778  II,  72    |                  deklamálnia, mert összeszalad az utca.~Miksa a »legfelsõbb
17779  II,  72    |                           Bah! Ön igazán naiv. Az isten, édes barátom, nagy
17780  II,  72    |                       de azért mégsem vicispán az édesapja itt a mi vármegyénkben,
17781  II,  72    |                  magának pedig nincs szavazata az alsóházban. Ezt jegyezze
17782  II,  72    |                       magának, fiatal barátom. Az öreg Krammer vallásos ember,
17783  II,  72    |                    szólt többé egy mukkot sem. Az öreg Krammer pedig kézdörzsölve
17784  II,  72    |                        hm... aki annak a fának az ágait nyesegeti, amelynek
17785  II,  72    |               beszélõre.~- Nos, nos, ön bámul? Az pedig éppen nem bámulni
17786  II,  72    |                      De ha ismerné is, hol van az megírva, hogy szeresse?
17787  II,  72    |                   fitestvére, aki ezt tehetné, az apja pedig nem ért az effélékhez.~
17788  II,  72    |                 tehetné, az apja pedig nem ért az effélékhez.~Oh, hogy csillogott
17789  II,  72    |                    mekkora hõsnek fogják nézni az egész városban! Ha pedig
17790  II,  72    |                  halántékára, milyen sokat fog az neki megérni! Katica bizonyosan
17791  II,  72    |                      bizonyosan megtudja, hogy az õ védelmében sebesült meg.
17792  II,  72    |                       marhahúslevest? (Ez volt az õ fogalma szerint a legmagasabb
17793  II,  72    |                    talán nem is annyira Kéredy az oka, mint inkább Karvaly
17794  II,  72    |                    mint inkább Karvaly Elemér, az élclap szerkesztõje. Talán
17795  II,  72    |                   sehogy sem tudott haragudni? Az csúnya, ripacsos, szimpatikus
17796  II,  72    |                         mi a lovagias szabály. Az ész tíz mérföldnyire jár
17797  II,  72    |                        csengettyût meghúzta, s az éles, velõt hasító hangot
17798  II,  72    |                      Hát vétett neked valamint az az ember? Hát jogod van
17799  II,  72    |                       vétett neked valamint az az ember? Hát jogod van neked
17800  II,  72    |                     egy kapitális juxot, mikor az úgysem kerül semmibe. Megkéri
17801  II,  72    |                    fickónak, úgysem adják oda, az természetes; hanem vagy
17802  II,  72    |                      valamit elárulni, úgyhogy az némi bizonytalanságban érezte
17803  II,  72    |                        alapos kilátása«, akkor az úgyis megmarad, s legalább »
17804  II,  72    |                   netaláni apprehenziót illeti az »úri stikli« elkövetése
17805  II,  72    |                       nevez.~De hát elvégre is az a rendeltetése a halandónak,
17806  II,  72    |                        Lehet ugyan, hogy abból az indokból teszik a kárörvendõ
17807  II,  72    |                   kárörvendõ lelkek (különösen az íróktól kitelik), amibõl
17808  II,  72    |                       íróktól kitelik), amibõl az adoma cigányai, kik a megivott
17809  II,  72    |                      mondanák: »Hogy jutott ez az ember ide?...«~- Ah, ön
17810  II,  72    |                        ön itt Kéredy? - kiáltá az idõsb nõ, kellemesen meglepve. -
17811  II,  72    |                      de nem bánom, hát kezdjük az öregúron - mondá - Kéredy
17812  II,  72    |                    árulok el többet, mint hogy az ügy legfõképp Kati kisasszonyt
17813  II,  72    |                       szélét -, menjünk innen, az isten áldjon meg. Oh, hogy
17814  II,  72    |                        leszek, hallgatok, mint az agyonütött.~- Hogyan? Engem
17815  II,  72    |              agyonütött.~- Hogyan? Engem illet az ügy, s ön mégis elég szívtelen
17816  II,  72    |               messzirül ne vegyek hasonlatot - az esküvõhöz a võlegény.~...
17817  II,  72    |                  Pallér Miksa úgy érezte, hogy az egész mindenség egy nagy
17818  II,  72    |                     Tudtam én ezt, megálmodtam az éjjel. No, ugye, Katalin!
17819  II,  72    |                        Katalin! Ejnye hová fut az a leány? Oh, oh, édes Péter...
17820  II,  72    |                           No, csak szóljon hát az öreggel.~Katalin elsápadt,
17821  II,  72    |                       vitte szíve nagy örömét, az édes titkot, megizmosodva,
17822  II,  72    |                   ragyogó, fényes valónak, azt az új világot ezer meg ezer
17823  II,  72    |                  állván a dolgok, valószínûleg az sem lesz herkulesi feladat.
17824  II,  72    |                 körömnyivel sem különbek, mint az õ »streich«-ja. Rafinírozott
17825  II,  72    |                 helyzetet, s azt találja, hogy az kitûnõ.~Ily hangulatban
17826  II,  72    |                    egyszer évek elõtt megnézte az anyakönyvben s azt találta,
17827  II,  72    |                      csodálkozását fejezvén ki az isteni gondviselés különösségei
17828  II,  72    |                        restellte ismét felütni az anyakönyvet, hol is megtalálta,
17829  II,  72    |                   lapra, sorról sorra nekiesni az egész emberöltõ valamennyi
17830  II,  72    |                    megmondani, melyik most már az igazi, az élõ, mert a két
17831  II,  72    |                      melyik most már az igazi, az élõ, mert a két testvér
17832  II,  72    |                    kitalálni.~Úgy eshetett biz az, hogy néhai Pukovics Anasztáz
17833  II,  72    |                          mind a három magzatát az Árkádi névvel ruházta fel,
17834  II,  72    |                   kedélyes furfangból, mellyel az egyetlen élõ Árkádi oly
17835  II,  72    |                    Árkádi oly szerencsésen élt az újoncozásnál, hogy mikor
17836  II,  72    |                      akó bor állt a pincéiben. Az egész kontinenst úgyszólván
17837  II,  72    |                   bontotta fel. - Ez a két szó az »igen« vagy »nem«. Azt mondtam,
17838  II,  72    |                        szenvtelen hangon:~- Ön az elsõ és az utolsó ember,
17839  II,  72    |                        hangon:~- Ön az elsõ és az utolsó ember, aki hallani
17840  II,  72    |                       ki, melyet nyomban követ az ellenkezõje. Uram, meggondoltam
17841  II,  72    |                        hiszem, nem.~- De uram, az ön leánya és...~- A kereskedõ
17842  II,  72    |                  röpítgetett ki keble mélyébõl az ádáz végzet ellenében.~Kéredy
17843  II,  72    |             fiatalember, a Krammer segédje -~- Az nem tesz semmit.~- Az ön
17844  II,  72    |                          Az nem tesz semmit.~- Az ön leánya pedig egy gyöngy,
17845  II,  72    |                   leánya pedig egy gyöngy, kit az isten is úrhölgynek teremtett,
17846  II,  72    |                   országos képviselõ kérem meg az ön leánya kezét - szólt
17847  II,  72    |                        készült elhagyni, midõn az ajtó szemközt nyílt rá,
17848  II,  72    |                      odaígértem kezét - felelt az ridegen.~- Jól tetted, édes
17849  II,  72    |                      vele. De ki hihette, hogy az öreg olyan hóbortos s még
17850  II,  72    |                 hóbortos s még elébe teszi azt az együgyû fickót. No, tudom
17851  II,  72    |                   istenem, hogy nekiesnek most az asszonyok isten igazában,
17852  II,  72    |                    vele történt.~- Micsoda! Ez az úr? Az én lányom võlegénye?
17853  II,  72    |                  történt.~- Micsoda! Ez az úr? Az én lányom võlegénye? Hahaha!
17854  II,  72    |                       nem is fogom szeretni!~- Az éppen nem tesz semmit -
17855  II,  72    |                          mondá Pukovics, amint az asszonyok az ajtót mérgesen
17856  II,  72    |                   Pukovics, amint az asszonyok az ajtót mérgesen becsapták -,
17857  II,  72    |                       akkor nyomban megtartjuk az eljegyzést, ha nem lesz
17858  II,  72    |                      siránkozó volt.~- Tesz is az valamit - felelt Pukovics
17859  II,  72    |                     felelt Pukovics nevetve -, az én võm csak nem szorul a
17860  II,  72    |                    ezért elkárhozni.~- Meglesz az értekezés, uram - kiáltá
17861  II,  72    |                   mosolygott, kivette zsebébõl az imént kapott sürgönyt, még
17862  II,  72    |                     vitte a nyomdába, hogy még az éjjel kinyomtathassák. Miksát
17863  II,  72    |                     már elõzékenyebben fogadta az egész család. Pukovics Árkádi
17864  II,  72    |                  család. Pukovics Árkádi addig az öt napig megmagyarázta nekik
17865  II,  72    |                Egyszóval beletörõdött mindenki az új állapotokba, miknek híre
17866  II,  72    |                     áron adta el a magáét, sõt az év vége felé potom áron
17867  II,  73    |                      János úr társaságát is. S az nem utolsó csemege a reggelihez.~
17868  II,  73    |                    ebben a pecsovics világban. Az egyik tenyere a »Pesti Napló«-
17869  II,  73    |                  elvihesse onnan valaki, míg ő az »Egyetértés«-ből tanulmányozza
17870  II,  73    |                  Egyetértés«-ből tanulmányozza az »igazibb« politikát. A hóna
17871  II,  73    |                szájában virgínia szivar van, s az a hőmérséke szíve érzelmeinek,
17872  II,  73    |                       váltakozó esélyeinek.~Ha az elesettek lajstromát olvassa,
17873  II,  73    |                   élvezi; szinte kigömbölyödik az ábrázata, még a lélegzete
17874  II,  73    |                      virgíniát is elfelejti, s az minden megfékezés nélkül
17875  II,  73    |                    inog a szájában ide-oda. Ha az orrán keresztül jő a füst,
17876  II,  73    |                    mindent, leteszi, vagy mint az öreg Ghyczy Kálmán szokta,
17877  II,  73    |                    talált.~- Hja! Hja! Így van az! Már ebbõl aztán rettenetes
17878  II,  73    |                     baj lesz. Én nem tudom, mi az istennyilát csinálunk?~Szegény
17879  II,  73    |                     háborút olvas ki. A háború az õ elementuma. - Ezt hajhássza
17880  II,  73    |                         s nincsenek többé itt?~Az õ ismerõsei a királyok,
17881  II,  73    |                    minden jóravaló »zsinór«-t. Az öreg Gorcsakoff »paklizik«,
17882  II,  73    |                    öreg Gorcsakoff »paklizik«, az ügyetlen Andrássy pedig
17883  II,  73    |                       észre.~Egyszóval sohasem az nyer, akinek János úr kívánja
17884  II,  73    |                márványasztalánál.~Néha azonban az a megkülönböztetett szerencse
17885  II,  73    |                uramöcsém, hogy gondolja ezeket az állapotokat?~Én aztán beszélek
17886  II,  73    |                   amint én nyugodtan értekezek az idei termésrõl, a búzáról,
17887  II,  73    |                      én, hogy nagy háború lesz az idén, - azért árasztotta
17888  II,  73    |                     azért árasztotta el zabbal az országot; huszárok lovának
17889  II,  73    |                       huszárok lovának hízeleg az isten...~János úr mindenbõl
17890  II,  73    |                      verték be a tavasszal. Ha az átellenes trafik boltra
17891  II,  73    |                  keresni mindenben, hogy eláll az embernek szeme-szája a leleményesség
17892  II,  73    |              tekintetes uramöcsém... Ezek csak az igazi politikusok... a nõk
17893  II,  73    |                      politikusok... a nõk csak az igazi diplomaták!~- Miért?~-
17894  II,  73    |                        el, kérem.~- Régen volt az már, tekintetes uramöcsém,
17895  II,  73    |                     végén egy sárga ház, annak az udvarán egy kerti ház, abban
17896  II,  73    |                 feleségével, Körmös Borcsával.~Az általam kibérelt szobában
17897  II,  73    |                        a házat, s ott csörgött az ablaka alatt, sõt a szobájába
17898  II,  73    |                           Ideadták potya áron. Az öreg Körmös, a szép menyecske
17899  II,  73    |                    tudom, megbír-e lakni benne az úr? Ám ha igen, én csak
17900  II,  73    |                 Beköltözködtem s bátran vártam az éjfélt. Egyszerre csak,
17901  II,  73    |                 csörömpölést hangzott, amilyet az imént három perccel elõbb
17902  II,  73    |                   három perccel elõbb halottam az udvarról, midõn a kísértet
17903  II,  73    |             meglepetésemet. A kísértet ott ült az ágyam szélén, gyöngéden
17904  II,  73    |                       A szép Körmös Borcsa ült az ágyam szélén.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - ~
17905  II,  73    |                      jöhessek közelébe, õ írta az anonim levelet, s õ játszta
17906  II,  73    |                        Tisza el nem boszniázza az utolsó garasunkat is...~
17907  II,  73    |                       hadd menjen kótyavetyére az egész alkotmány, eb, aki
17908  II,  73    |                     mindentõl s feléje sem néz az újságoknak...~De azért már
17909  II,  74    |                     kútfõk. A Zsedényi inge és az örök változás. Nyári és
17910  II,  74    |                      szõkék! Pulszky Ferenc és az angol ízlés.)~Az egyszeri
17911  II,  74    |                     Ferenc és az angol ízlés.)~Az egyszeri ócska kabát szomorúan
17912  II,  74    |           megakadályozni.~A zsebek azt mondták az ócska kabátnak:~- Hát indítványozz
17913  II,  74    |                               Én is így jártam az én ideáljaimmal, a Borcsákkal.
17914  II,  74    |                        egyenkint elszakadozni.~Az egyik hûtlen lett, mielõtt
17915  II,  74    |                        lehetett volna szegény. Az ablakon keresztül láttam
17916  II,  74    |                      levegõ, nem tartja nyitva az ablakát, s az átkozott szobalány
17917  II,  74    |                    tartja nyitva az ablakát, s az átkozott szobalány olyan
17918  II,  74    |                        olyan rosszul tisztítja az üvegeket, hogy ennélfogva
17919  II,  74    |                     magam én is, mint Diogenes az üres hordóban.~E nagy bölcsességû
17920  II,  74    |                        hogy úgy tegyen, miként az tett.~S az tiszta logika.~
17921  II,  74    |                      tegyen, miként az tett.~S az tiszta logika.~Ha a hordó
17922  II,  74    |                       logika.~Ha a hordó üres, az ember elindul lámpással
17923  II,  74    |                   keresni.~Hogy aztán talál-e, az más kérdés. S a lámpástól
17924  II,  74    |                   hordója: de talált volna.~Ez az alapigazság derût hozott
17925  II,  74    |                   legokosabb valamennyi között az én tisztelt barátom, Balázs
17926  II,  74    |                       nyári és õszi számai.~Ez az igazi nemes ízlés! Ez azon
17927  II,  74    |                   szomorú lelkem megfenekszik.~Az általam idézett derék úriemberek,
17928  II,  74    |                 idézett derék úriemberek, mint az olvasó is láthatja, mind
17929  II,  74    |                       olvasó is láthatja, mind az állandóság eszméje ellen
17930  II,  74    |                      lelketlen numerusok, ezek az érzéketlen fenevadak sem
17931  II,  74    |                       Furcsa is a közvélemény!~Az öreg Zsedényit nevetségesnek
17932  II,  74    |                      amiért ritkán változtatja az ingét, dicsõségesen hódító
17933  II,  74    |                      Hiszen Zsedényinek mindig az az ing az ideálja, amelyik
17934  II,  74    |                   Hiszen Zsedényinek mindig az az ing az ideálja, amelyik
17935  II,  74    |                   Zsedényinek mindig az az ing az ideálja, amelyik rajta van,
17936  II,  74    |                      követ stb. Ha itt elítéli az állandóságot a közvélemény,
17937  II,  74    |                      És akkor igaza lesz. Mert az örök természet nyomdokán
17938  II,  74    |                 természet nyomdokán fog járni. Az örök természet mindig változik.
17939  II,  74    |                      ruháját a fehérrel, amint az õsz jõ, vagy a tél.~Nos,
17940  II,  74    |                         én is elfordulok tehát az eddig dicsõített barna szépségektõl,
17941  II,  74    |                   kormos hajukkal, s átcsaptok az õszi szépségekhez, a gesztenyeszínûekhez,
17942  II,  74    |                  melankolikus idõjáráshoz.~Itt az õszi szezon. Éljenek a szõkék!
17943  II,  74    |                      szezon. Éljenek a szõkék! Az õ védelmükre, az õ dicsõítésük
17944  II,  74    |                       szõkék! Az õ védelmükre, az õ dicsõítésük szolgálatában
17945  II,  74    |                    mennyire megszelídített már az a gondolat is, mely gyöngédebb
17946  II,  74    |                  gyöngédebb lényük felé vezet, az öreg Pulszky Ferencrõl fogok
17947  II,  74    |                    fogok szólani anélkül, hogy az orrát említeném.~Különben
17948  II,  74    |                       azóta kezdem hinni, hogy az az orr mégsem olyan nagyon
17949  II,  74    |                    azóta kezdem hinni, hogy az az orr mégsem olyan nagyon
17950  II,  74    |                 hölgyét.~Nem is kis zavar volt az, mellyel feladatához fogott;
17951  II,  74    |                        Gusztira hallgat, akkor az Árpádok hona csupa piszékkel
17952  II,  74    |               Flóristól kértek volna tanácsot, az hetven esztendõs régiségeket
17953  II,  74    |                   szállodája« felé: mert annak az tetszik. A két Pulszky azonban
17954  II,  74    |                        hogy a nõkben nem hódol az antik iránti elõszeretetének,
17955  II,  74    |                       tanácsot.~Hanem hát volt az öreg Pulszkynál épp akkor
17956  II,  74    |                     legszebb negyven nõ, ennek az ízlése elfogulatlan s nincs
17957  II,  74    |                   Pulszky megkérte, jelölje ki az elküldendõ negyven képet.~-
17958  II,  74    |                   tanulmányozás után kijelölte az illetõ hölgyeket.~- Nagyon
17959  II,  74    |                     Hallgatom önt, Sir - mondá az angol egészen közel lépve
17960  II,  74    |                   közel lehet Pulszkyhoz lépni az orra miatt.~- Nagyon feltûnõ
17961  II,  74    |               figyelemre méltó különbség, Sir.~Az öreg Pulszky erre az argumentumre
17962  II,  74    |                      Sir.~Az öreg Pulszky erre az argumentumre megvakarta
17963  II,  74    |                        argumentumre megvakarta az orrát - és még tán mai napig
17964  II,  75    |                    üvegek közt növekedett föl, az még akkor is bizonyosan
17965  II,  75    |                 csodálatos bûbáj és varázs van az õ karcsú, átlátszó testükben
17966  II,  75    |               halmozott Csokonay Vitéz Mihály, az most mind örökségül száll
17967  II,  75    |                   kulacsok modernebb unokáira, az üvegekre.~Büszkeséggel emlékezem
17968  II,  75    |                 Kuhinka Ferenc föllépni. Nincs az a kincs a földön, amiért
17969  II,  75    |                   amiért a palóc utána kiáltsa az »éljen«-t egy olyan névnek,
17970  II,  75    |                       kisebbekre fogja fúvatni az iccés üvegeket.~Palóc véreim
17971  II,  75    |            fenyegetéstõl. Beadták a derekukat. Az üveg hatalma gyõzött. Kuhinka
17972  II,  75    |                        kegyeletet ide Szegedre az üveg iránt, hogy még az
17973  II,  75    |                        az üveg iránt, hogy még az orvosságos üvegeket is tisztelem.~
17974  II,  75    |                      senki sem szeretett, mint az orvosom, mióta páciense
17975  II,  75    |                       vigyázza hangomat, amint az egyre halkabb, egyre sziszegõbb. (
17976  II,  75    |                        torkomnak a dohányfüst, az öreg takarítóné, aki azelõtt
17977  II,  75    |                       vége. Mióta sokat hallom az orvosomat sopánkodni és
17978  II,  75    |                         Ezzel a híres emberrel az történt nemrég, hogy valami
17979  II,  75    |                      eltávozott a sétányról.~- Az átkozott! - kiáltott föl
17980  II,  75    |                      úr a játék szenvedélyének az eredeti nemét sem élvezhette
17981  II,  75    |                         nem járhatott ki többé az utcára, hanem ott gubbaszkodott
17982  II,  75    |                      sajátos módon.~S éppen ez az, amit a mai tárcában el
17983  II,  75    |                      akadt segédtársul, akinek az az általános neve: »spektábilis«.~-
17984  II,  75    |                   akadt segédtársul, akinek az az általános neve: »spektábilis«.~-
17985  II,  75    |               szomorúan a maga baját.~- Mondok az uraknak valamit. Mikor jön
17986  II,  75    |              spektábilis?~- Öt óra táján.~- Ez az én órám is - nyögé Kvart
17987  II,  75    |                       Kvart úr, a pénz kilökve az asztalra. - Ön lesz a zsüri.
17988  II,  75    |                díványon...~Elkezdõdött a harc. Az én két emberem farkasszemet
17989  II,  75    |                      másik arcát nézve.~Miután az olvasó már úgyis tudja,
17990  II,  75    |                      erõvel tartá vissza magát az elárulástól.~- Nem fogom
17991  II,  75    |                      vagyok a lázon. Most csak az önét várom.~- Csalódik -
17992  II,  75    |                           mert éppen én vártam az önét. Én is túl vagyok rajta.~-
17993  II,  75    |                   mondom, kemény fickó. De hát az ördögbe is, ki nyert közülünk?~-
17994  II,  75    |                       A tétösszeget mondja ön? Az nagyon kétes dolog. Azt
17995  II,  76    |                    vizitkártya elég sokat mond az arisztokrácia világában,
17996  II,  76    |                        diskurálnak egymás közt az »urak«. Ha be van hajtva,
17997  II,  76    |                     volt ott a tulajdonosa, ha az alsó balcsücske van begörbítve,
17998  II,  76    |                     balcsücske van begörbítve, az akkor annyit tesz: »fogadja
17999  II,  76    |                       vizitkártya uralmát nem. Az hatalmasabb a törvényhozásnál.
18000  II,  76    |                       societas féltve õrzi ezt az úri titkot, melynek éppen