bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

18001  II,  76    |                      úri titkot, melynek éppen az aprólékosságában rejlik
18002  II,  76    |                       a felismerhetetlenségben az eleganciája.~Egy kis vizitkártyáról
18003  II,  76    |                    Személyesen keresett itt ez az úr?~- Azt hiszem igen; mondta,
18004  II,  76    |                 hasonlít Széll Kálmánhoz.~- Ön az a híres Kákay Aranyos, aki...~-
18005  II,  76    |                    döhösen megtámadta taval.~- Az nem én vagyok.~- S aki a
18006  II,  76    |                    csippentett a szemeivel.)~- Az már megint én vagyok.~-
18007  II,  76    |               skandalomot kibeszélte.~- De már az megint nem én vagyok.~A
18008  II,  76    |                        fõrangú kundsaftom adta az ajánlatot önhöz.~- Hogyan,
18009  II,  76    |                   magyar mágnás neve volt írva az ajánlólevél alá, mely így
18010  II,  76    |                     Kedves Kákay Aranyosom!~Ez az úr egy zseniális fickó.
18011  II,  76    |             szellemesen aknázza ki. All right! Az árucikk, amellyel kereskedik,
18012  II,  76    |                   értettem egyetlen szót sem.)~Az ördögbe is - gondoltam magamban -,
18013  II,  76    |                           ez a szellemes levél az öreg Kákay Aranyosnak szólt.
18014  II,  76    |                     Aranyosnak szólt. Mindegy. Az öregúr már meghalt, ezt
18015  II,  76    |                        öregúr már meghalt, ezt az örökséget átvehetem tõle
18016  II,  76    |          Magyarországba jöttem, egészen kiment az eszembõl ez a dolog. Ma
18017  II,  76    |                       hallom, hogy itt van. Ez az oka, amiért bátorságot vettem...~-
18018  II,  76    |                       Térjünk a tárgyra. Önnek az a mestersége tehát, uram,
18019  II,  76    |                          felelte büszkén -, ez az én mesterségem.~- Tiszteletreméltó
18020  II,  76    |                Tiszteletreméltó foglalkozás.~- Az, uram. De egy idõ óta nem
18021  II,  76    |                      óta nem igen jövedelmezõ. Az üzlet lanyha, nagyon lanyha.
18022  II,  76    |                         uram, mekkora tudomány az!~- Elhiszem.~- Az idõt választottam
18023  II,  76    |                     tudomány az!~- Elhiszem.~- Az idõt választottam meg rosszul.~-
18024  II,  76    |            választottam meg rosszul.~- Hogyan? Az idõt?~- Az idõt, uram, arra
18025  II,  76    |                  rosszul.~- Hogyan? Az idõt?~- Az idõt, uram, arra nézve,
18026  II,  76    |                       mikor kelljen születnem. Az egy kijavíthatatlan üzleti
18027  II,  76    |                      regényesség kiveszett már az emberekbõl. A középkorban
18028  II,  76    |                     több efféle.~- Megesik még az néha most is.~- Dehogy esik,
18029  II,  76    |                      Látom. Gukkereztem eleget az elsõ fölvonás alatt. Nagyon
18030  II,  76    |                        Már tegnapelõtt föltûnt az egész »arany fiatalságnak«.
18031  II,  76    |                         hogy nincs többé érzék az emberekben a nõi báj iránt.~-
18032  II,  76    |                          Dehogy nincs. Kicsoda az a hölgy? Leány vagy asszony?~-
18033  II,  76    |                        azonban«-ja.~- Éppen ez az egy azonban az én megölõ
18034  II,  76    |                        Éppen ez az egy azonban az én megölõ betûm - mondá
18035  II,  76    |                      ön lekötelez... Ide azzal az emberrel! - kiáltott föl
18036  II,  76    |                      Mint mindig, valahányszor az üzletben nyílik kilátás
18037  II,  76    |                      Les extrêmes se touchent! Az ellentétek itt egy cél felé
18038  II,  76    |                       õszinte öröme meggyõzött az ajánlat komoly voltáról,
18039  II,  76    |                      hirtelen megérlelé bennem az elhatározást.~- A gentleman,
18040  II,  76    |                      hogy ...~- Hogy?~- Nincs.~Az én emberem erre felemelkedett
18041  II,  76    |                  megszöktetni? Milyen gondolat az. Ön ez esetben nem tud angolul,
18042  II,  76    |                      különben megértette volna az ajánlólevél utóiratából...
18043  II,  76    |                  mondta, hogy kitûnõen beszéli az angol nyelvet.~- Kétségkívül -
18044  II,  76    |                     illetõleg betegségem alatt az angol nyelv tóttá változott
18045  II,  76    |               megcsalni. A dolog úgy áll, hogy az az asszony...~- Oh! Az a
18046  II,  76    |                       A dolog úgy áll, hogy az az asszony...~- Oh! Az a rendkívüli
18047  II,  76    |                    hogy az az asszony...~- Oh! Az a rendkívüli szép asszony...~-
18048  II,  76    |                   rendkívüli szép asszony...~- Az én tulajdon feleségem.~-
18049  II,  76    |               feleségem.~- Mit mond ön?~- Csak az igazat. Utazgatunk az országban,
18050  II,  76    |                     Csak az igazat. Utazgatunk az országban, s ha akad valahol
18051  II,  76    |                      uram?~- Tökéletesen.~- De az üzlet lanyha, nagyon lanyha.
18052  II,  76    |                    elkövet: s azt tartja, pénz az idõ: három-négy nap múlva
18053  II,  76    |                 fölemelte fejét.~- De legalább az az egy önérzetet gyújtó
18054  II,  76    |                        fejét.~- De legalább az az egy önérzetet gyújtó oldala
18055  II,  76    |                        azért mégse beszélje ki az újságban.~- Hova gondol
18056  II,  76    |                        ön? - mondám komolyan - az ilyesmi elõttünk is titok.~
18057  II,  77    |                       1878~Kirándulást tettünk az aggteleki barlangba egy-két
18058  II,  77    |                    szavakat:~- Öcsém! Ha ebben az idõben a francia királyné
18059  II,  77    |                 szoknyát rántott volna magára, az egész világ pelyhes szoknyában
18060  II,  77    |                     írni szóról szóra. Hát még az elsõ eminens?~Egyszer azt
18061  II,  77    |                    mondám.~- Hát ez a másik?~- Az is.~- De már ez...? - mutat
18062  II,  77    |                  halkan mertem csak makogni:~- Az is.~- Helyesen van, öcsém.
18063  II,  77    |                           Helyesen van, öcsém. Az is egyenközû háromszög;
18064  II,  77    |                      amit már tud.~Hát mondom, az egész aggteleki kirándulásból
18065  II,  77    |                       fel végre:~- Íme, uraim, az »Ádám bocskora!«~- Hogyan?! -
18066  II,  77    |                      kezébõl s versenyt kapált az izzadó földnépével.~És azután
18067  II,  77    |                        elmondta szögrül-végrõl az egész krónikát és hozzátette:~-
18068  II,  77    |                 legjobban kitûnik: ki a legény az elõadós és leírás mûvészetében.~
18069  II,  77    |                       pályázni a Teleky-díjra. Az »irodalmi« szó olyan magaslat
18070  II,  77    |                       ágyamból. A nap besütött az ablakon mint egyébkor. Dobos
18071  II,  77    |                gyakrabban elõkereste a magáét.~Az elkeseredés sötétre festé
18072  II,  77    |                     megzsibbasztott, mely mint az Ezeregyéjszaka bûvös regéiben
18073  II,  77    |                       vágyam teljesülése volt.~Az egyik felnyílt füzetben (
18074  II,  77    |                       egyik felnyílt füzetben (az ördög a megmondhatója, honnan
18075  II,  77    |                     haboztam.~Hiszen egyenesen az isten ujjmutatása volt.
18076  II,  77    |               ujjmutatása volt. Õ hajította le az égbõl a kész dolgozatot,
18077  II,  77    |                       már ott lesett bennünket az öreg Dankó bácsi (kivel
18078  II,  77    |                      lesz...~És arca sugárzott az örömtõl.~- Üstökös volt
18079  II,  77    |                        örömtõl.~- Üstökös volt az égen a múlt éjszaka. Tegnap
18080  II,  77    |            haditudomány. Én tudom, mint jelent az, ha én a kardommal álmodom.~
18081  II,  77    |                       ne hallotta volna valaha az igazságos Mátyás hírét!«~
18082  II,  77    |                       ereszkedtem le helyemre (az utolsó padban) a felolvasás
18083  II,  77    |                   okosabb dolgokon mélázgatott az õ elméje, mint aminõ a betûk
18084  II,  77    |                      hozzá soha világéletében. Az iskolából az »abé-ab«-nál
18085  II,  77    |                    világéletében. Az iskolából az »abé-ab«-nál állott ki s
18086  II,  77    |                        Ez a szép hölgy vitt be az irodalomba.~Az igaz, hogy
18087  II,  77    |                   hölgy vitt be az irodalomba.~Az igaz, hogy nem volt elõkelõ
18088  II,  77    |                    látszik rajtam, hogy õ volt az elsõ »ismeretségem«. Ez
18089  II,  77    |                  tetszett s fölébreszté bennem az olvasás vágyát, mely valóságos
18090  II,  77    |                      szóljon.~- Nagy fantaszta az a te Dobos bátyád... No,
18091  II,  77    |                        Egy év alatt - tisztult az ízlésem, sokat tanultam;
18092  II,  78    |                      bírjuk a nagy adó terhét, az átkos kormány, mint a saskeselyû
18093  II,  78    |                    pióca szopja vérünket, mint az ökör durván tapossa jogainkat,
18094  II,  78    |                        Fremden-liste-ban, hogy az én feleségem, Frau von M.
18095  II,  78    |                      feleségem, Frau von M. K. az Európa c. vendéglõbe van
18096  II,  78    |                   Nekem feleségem! Hát kicsoda az én feleségem?~Megtörültem
18097  II,  78    |                 olvastam a nevet. Ott volt biz az, tisztán olvasható betûkkel.
18098  II,  78    |                      élõ ember viseli e nevet. Az egyik közülök tizennégy
18099  II,  78    |                      csakugyan, hogy ugyancsak az én feleségemnek kelletik
18100  II,  78    |            feleségemnek kelletik lenni szállva az Európában!~De hát én istenem,
18101  II,  78    |                        sok mindenféle történik az emberrel, hogy nem emlékezhetik
18102  II,  78    |                     Gellérinek telegrafírozok; az jobban szokta tudni az elkövetett
18103  II,  78    |                         az jobban szokta tudni az elkövetett dolgaimat. Gelléri
18104  II,  78    |                    betûnél van már?~- Még csak az A-nál.~- Brr. Akkor még
18105  II,  78    |                      Brr. Akkor még messze van az M. Mindamellett hiszem,
18106  II,  78    |                      már rendezve vannak önnél az életrajzom fõbb adatai.~-
18107  II,  78    |                        vagy sem?~- Ah! Bah! Ki az ördög menne magához feleségül?~
18108  II,  78    |                       akikre mindnyájokra csak az tarthat számot, akire nem
18109  II,  78    |                     még mindig fúrta oldalamat az a név. - Akik ösmernek,
18110  II,  78    |                   Mylord, ön le is csatolhatná az esernyõt, hiszen a nap süt.~-
18111  II,  78    |               fennhangon dörmögi magában:~- Ez az átkozott Trenville soha
18112  II,  78    |                        hány másodpercig legyen az a forró vízben. Megtalálta,
18113  II,  78    |                      kezdett, hirtelen bedobta az - órát s azt, hogy mikor
18114  II,  78    |                    utaztunk. Amint kiszálltunk az indóháznál, hogy a Bika
18115  II,  78    |                    rákiált egy debreceni cívis az én öreg urambátyámra:~-
18116  II,  78    |                      Ifjú úr, hé! Elveszti kee az óráját, hé!~A vármegye hatalmas
18117  II,  78    |                    hogy a végítélet napján még az isten is úgy fogja szólítani: »
18118  II,  78    |                      van hátul a kabátgombján.~Az öreg hirtelen odakapott
18119  II,  78    |                   csodálatos esemény nyitjára, az öregúr a pesti indóházban,
18120  II,  78    |                   rántotta ki kiálló gombjával az órát. Így történhetett a
18121  II,  78    |                      ménkû nagy úrnak nézhette az öreget, hogy még a kabátja
18122  II,  78    |                     aluli.~Többször elindultam az Európa felé, hogy számon
18123  II,  78    |                  valaha olvastam Poe Edgartól, az mind összekavarodott fantáziámban. -
18124  II,  78    |                        voltam eddig! Hiszen ez az egész dolog nagyon egyszerû.
18125  II,  78    |                      kellett, s ezer név közül az enyimet választá. - Szegény
18126  II,  78    |                     Most már kötelességem volt az Európa felé sietni, hogy
18127  II,  78    |                    tegye magát szerencsétlenné az enyimmel: arra már nem lehet
18128  II,  78    |                  többet.~A kapust nem találtam az üveg-köpönyegjében, hanem
18129  II,  78    |                         csupán egy nõ van most az Európába szállva, ennélfogva
18130  II,  78    |                     mindjárt meg fogja érteni. Az én nevem...~- Nos uram,
18131  II,  78    |                        én nevem...~- Nos uram, az ön neve?~Megmondtam neki
18132  II,  78    |                       a lesújtó hatást, melyet az elsõ fog idézni.~Arcának
18133  II,  78    |                   pedig a legközönségesebb név az OsztrákMagyar Monarchiában.~-
18134  II,  78    |                  felvilágosításért a kapushoz.~Az én feleségemnek sehol semmi
18135  II,  78    |                   Gellérinek is elpanaszoltam.~Az elnevette magát.~- Hol állt
18136  II,  78    |                    elnevette magát.~- Hol állt az a Frau von szó. Ugye a sor
18137  II,  78    |                       A London-ban.~- Egyszerû az egész. A Pester Lloyd nyomdájában
18138  II,  78    |                  listájából egy sor lecsúszott az Európa szálloda listájába,
18139  II,  79    |                   Mióta dr. Lenhossék megmérte az összes nevezetesebb emberek
18140  II,  79    |               leányaival is lészen diskurzusom az õ saját nyelvükön.~Kossuth
18141  II,  79    |                  voltak.~Még azt mondják, hogy az ember a fejétõl kezdõdik.
18142  II,  79    |                      értelmesebben beszéljek s az elején kezdjem.~Hát tisztelt
18143  II,  79    |                       ezekhez képest.~Elmondom az egylet történetét, s ezzel
18144  II,  79    |                        lesz magyarázva minden.~Az egylet iránya eleinte politikai
18145  II,  79    |                        eleinte politikai volt: az volt a jelszó: buktassuk
18146  II,  79    |                   lehetett.~No, hát mármost mi az ördögöt csinálunk.~- Buktassuk
18147  II,  79    |                     többi...~- Milyen többi?~- Az, hogy akkor a másik helyi
18148  II,  79    |                megbuktatásához - mondja János, az egylet vicetitkára -, egyéb
18149  II,  79    |                 Mégpedig - szólott közbe Laci, az egylet pénztárnoka - úgy
18150  II,  79    |                      Helyesen! - kiáltott bele az alelnök - az angol nõk erkölcseit
18151  II,  79    |                     kiáltott bele az alelnök - az angol nõk erkölcseit kell
18152  II,  79    |                 erkölcseit kell megrontani. Ez az én szakmám.~A klub tagjai
18153  II,  79    |                     uraim - tevé föl a kérdést az elnök -, ki vállalkozik
18154  II,  79    |                        akkor nekem mi marad?~- Az anyaország és India!~- Hát
18155  II,  79    |                  Angliát.~- De be nem férne ám az egész Szegedre!~- Hozassuk
18156  II,  79    |                     hogy mit keresnek Szegeden az ánglusok. Az elsõ szállítmányunk
18157  II,  79    |                 keresnek Szegeden az ánglusok. Az elsõ szállítmányunk tegnap
18158  II,  79    |                     fejek, hanem Meduza-fejek. Az egyik úgy néz ki, mint az
18159  II,  79    |                      Az egyik úgy néz ki, mint az aszalt szilva, a másik a
18160  II,  79    |                        szemeivel.~Hanem hiszen az nem is virtus, hogy az ember
18161  II,  79    |                  hiszen az nem is virtus, hogy az ember a Borcsa-féle tündérekért
18162  II,  79    |            borbélylegény megérti, miért van, - az igazi úr éppen azért úr,
18163  II,  79    |                       sem a cselekedeteit, sem az ízlését. Az angol missek
18164  II,  79    |                 cselekedeteit, sem az ízlését. Az angol missek félig-meddig
18165  II,  79    |                     kis londoni köd nehezedett az agyvelõnkre, egészen megbarátkoztunk
18166  II,  79    |                  odahajolva miss Jane-hoz.~Ezt az egyetlen szeretem önt mondatot
18167  II,  79    |                 kézzel-lábbal magyarázni, hogy az angol nemzeti himnuszt akarjuk
18168  II,  79    |                        Pesen (Éneket) - mondja az egyik.~- Kerú? (Melyiket?) -
18169  II,  79    |                     Elise.~- Tú Anglickú. (Azt az angolt) - súgja miss Jane.~
18170  II,  79    |                      úgy, hogy táncoltak rajta az üres üvegek.~- Uraim, én
18171  II,  79    |                kisasszonyokkal, kik elsápadtak az ámulattól, éppúgy, mint
18172  II,  79    |                      dolog kapacitásnak lenni. Az embernek megnyílik az esze,
18173  II,  79    |                   lenni. Az embernek megnyílik az esze, s egy momentum alatt
18174  II,  79    |                     egy momentum alatt benyeli az egész angol nyelvet.~- Hja,
18175  II,  79    |                        nyelvet.~- Hja, így van az - mondám önérzettel -, ha
18176  II,  79    |                        mondám önérzettel -, ha az embernek kifejlettebb a
18177  II,  79    |               Britannia, és vígan csörömpöltek az összekoccanó poharak.~Laci,
18178  II,  79    |                mélázóval, költõit frivollal...~Az ánglius híres lányok,~Kilenc
18179  II,  79    |                    mint megannyi tengeri fóka.~Az angol köd mindinkább reánk
18180  II,  79    |                       gázlámpái egyre fogytak, az óra egyre többet mutatott
18181  II,  79    |            nagyobbodott. (Így pótolja ki magát az anyatermészet.)~Végre valahogy
18182  II,  79    |                        hogy mindig csínyen jár az esze. Az akasztófáravalók
18183  II,  79    |                    mindig csínyen jár az esze. Az akasztófáravalók elhitették
18184  II,  79    |                   elhitették akkor velem, hogy az a cseh nyelv.~S hittem egész
18185  II,  79(25)|                                                Az angol nyelvre való lefordítás
18186  II,  80    |                   hatalmat, parancsolást, mely az én szilaj szívem érzelmeit
18187  II,  80    |                   határtalanul, féktelenül Még az is fáj, hogy az isten õrködik
18188  II,  80    |                 féktelenül Még az is fáj, hogy az isten õrködik fölöttünk,
18189  II,  80    |                    midõn kopogtatás hallatszik az ajtón.~Hát ki az ördög lép
18190  II,  80    |                    hallatszik az ajtón.~Hát ki az ördög lép be rajta? A világon
18191  II,  80    |                        legmulatságosabb fickó, az én kedves kenyerespajtásom,
18192  II,  80    |                       jöttem Szállítom le neki az egész várost, még a házfödeleket
18193  II,  80    |                  házfödeleket is - paprikának. Az bizony nincs különben. Hanem
18194  II,  80    |                      férgekrõl írsz már és nem az asszonyokról?~- Eh, mit
18195  II,  80    |                        asszonyokról?~- Eh, mit az asszonyok!~- Rosszabb vagy,
18196  II,  80    |                    Mást érzel, mást írsz. Tedd az öregapádat bolonddá, ne
18197  II,  80    |                      majd téged hagyna hidegen az olyan szép asszony, aminõt
18198  II,  80    |                      arra a város vízipuskáját az eloltotta.~- Hogy mégis
18199  II,  80    |          Egyszer-kétszer még ezután elsétáltam az ablaka alatt, s amint még
18200  II,  80    |                        némbert kívülrõl. Éppen az elébb láttam ott valami
18201  II,  80    |                       jutották?~- Hja, pajtás, az az akasztófáravaló Napóleon
18202  II,  80    |                    jutották?~- Hja, pajtás, az az akasztófáravaló Napóleon
18203  II,  80    |                       hozott orvos létedre ide az Alföldre?~- Mi egyéb, barátom,
18204  II,  80    |                 nagybátyám lakik itt Kikindán, az rendezett valami díszebédet
18205  II,  80    |                        sápadt...~- Ej, dehogy! Az a bajom, hogy megfáztam
18206  II,  80    |                      szerettem.~- Hát hogy van az most?~Gelencsy Muki szórakozottan
18207  II,  80    |                    Muki szórakozottan játszott az óraláncával.~- Úgy, hogy
18208  II,  80    |                    tudni, emleget-e még?~- Nem az! - mondja Gelencsy Muki
18209  II,  80    |                    mint kinek? Ahá, a Marinak. Az ördög tudná az ilyet; öngyilkos
18210  II,  80    |                        Marinak. Az ördög tudná az ilyet; öngyilkos lett. Mondták
18211  II,  80    |                      elfeledtem. Kit érdekelne az ilyen mindennapi történet
18212  II,  80    |                          suttogám elsápadva -, az én uram, akinek meghódolok.
18213  II,  81    |                      rovatát. Biztosítom, hogy az olvasók nem fognak rövidséget
18214  II,  81    |                 egyszer valahol fölbukkanna ez az úr, ne higgyenek kérem neki,
18215  II,  81    |                      azokból egyetlen szó sem.~Az lesz az igaz, amit én fogok
18216  II,  81    |                      egyetlen szó sem.~Az lesz az igaz, amit én fogok beszélni.~
18217  II,  81    |                      fogok beszélni.~Mindössze az a hátrányom lehet, hogy
18218  II,  81    |                    remélem, elengedik a kornak az élénkséget az igazságért.~
18219  II,  81    |               elengedik a kornak az élénkséget az igazságért.~Mindenekelõtt
18220  II,  81    |                       is látható.~Mióta Krikay az Ellenõr-ben a rendõrségrõl
18221  II,  81    |                        régen láttam, másodszor az is meglehet, hogy nem is
18222  II,  81    |                    finánc, s harmadszor megint az sem lehetetlen, ha valóban
18223  II,  81    |                       hogy akkor nem én voltam az, aki láttam, hanem a sógorom;
18224  II,  81    |                  egyikét egy kicsit megtoldtuk az éjszakával mert hát hiába,
18225  II,  81    |                titkolhatom el, hogy a színhely az alsóváros volt, s az idõ
18226  II,  81    |                  színhely az alsóváros volt, s az idõ éjfél után egy óra,
18227  II,  81    |                        a bécsi Grabenhez.~Ezen az utcán nagy sár volt és nagy
18228  II,  81    |                    hangjaink ismerõsek (kivált az enyim), s a társalgást a
18229  II,  81    |                       baja a fejemnek? Má mint az én fejemnek, la? Hát gondolkozom
18230  II,  81    |               pillanatban mellettünk rohant el az üldözõ és az üldözött.~A
18231  II,  81    |              mellettünk rohant el az üldözõ és az üldözött.~A sötétségben
18232  II,  81    |                     rendõr tolvajt kerget. Itt az alkalom rendõrt látni. Vajon
18233  II,  81    |                       már harminc lépés, midõn az üldözött e díszes téren (
18234  II,  81    |                       néztem, mi fog történni.~Az történt, hogy a tolvaj kidugta
18235  II,  81    |                  tolvaj. Tán még szundikált is az akasztófáravaló!~Több mint
18236  II,  81    |                        volt. Milyen tréfa lesz az most mindjárt, mikor egyszerre
18237  II,  81    |                        fickó teste, s fölveszi az özönvíz.~- Ugye kiugrattalak? -
18238  II,  81    |                       egy rózsaszirom, - hanem az ember, az nem volt sehol.~
18239  II,  81    |                 rózsaszirom, - hanem az ember, az nem volt sehol.~Az ember
18240  II,  81    |                      ember, az nem volt sehol.~Az ember már régebben kibújt
18241  II,  81    |                        figyelmes lett rá.~- Ki az? Ki röhög itt? - dörmögé
18242  II,  81    |                     megpillantott.~- Mit nevet az úr?~- Önöket.~- Hát látta
18243  II,  81    |                      úr?~- Önöket.~- Hát látta az úr?~- Mindent - mondám mosolyogva. -
18244  II,  81    |                      ki.~- Ez a hitvány kuffer az oka.~- Ez lett ellopva?~-
18245  II,  81    |                       végig.~- Minek néz engem az úr? - kérdé érdes, tompa
18246  II,  81    |                         Láttam.~- No, ha látta az úr, hát akkor tudja meg -
18247  II,  81    |                     hát akkor tudja meg - hogy az a másik volt a - rendõr.~
18248  II,  82    |                     napról mondta a tót suhanc az apjának: Hej, apó, mikor
18249  II,  82    |                  apjának: Hej, apó, mikor lesz az a nap, hogy én úgy jóllakom,
18250  II,  82    |                        Erre a napra ígérte meg az öreg tót fiának ezt a boldogságot.~
18251  II,  82    |                       hivatva van megteremteni az egyenlõséget s elszórni
18252  II,  82    |                     szellem ki valódi fia volt az Istennek, kétezer éve már
18253  II,  82    |              megbecsülni, hanem a gyerekekhez, az ártatlan szívekhez még most
18254  II,  82    |                       oly közel esik õ, mintha az a kétezer esztendõ csak
18255  II,  82    |                      kíváncsian a paplan alul, az ablakba kitett csizmákba
18256  II,  82    |                           Aztán mikor lesz már az a karácsony?~- No, úgy egy
18257  II,  82    |                   Krisztuska kedvéért.~Lala is az volt és sokat gondolkozott
18258  II,  82    |                   tudja, én mit kívánok?~- Tud az mindent, mert belát az olyan
18259  II,  82    |                     Tud az mindent, mert belát az olyan átlátszó tiszta szívekbe,
18260  II,  82    |                   dologban már ti. abban, hogy az õ kívánságát a Jézuska ismeri -
18261  II,  82    |                    gyermekét nem szerette, még az árnyékát is szeretettel
18262  II,  82    |                          Ön igazán jó apa...~- Az ember megtesz mindent gyermekeért,
18263  II,  82    |                     Engem tökéletesen kielégít az, ha tudom, hogy gyermekem
18264  II,  82    |                       a levélhordó kopogtatott az ajtón.~- Egy kézbesíthetlen
18265  II,  82    |                      szerencse, hogy rajta van az ügyvéd úr firmája a borítékon,
18266  II,  82    |                     Jézuskának van adresszálva az Égbe.~- Nini, nini - mondja
18267  II,  82    |                    Égbe.~- Nini, nini - mondja az ügyvéd mosolyogva -, hiszen
18268  II,  82    |                        mosolyogva -, hiszen ez az én kis Lalám írása.~Valóban
18269  II,  83    |                                   A JÉGEN~1878~Az embereknek mindig fönnmarad
18270  II,  83    |                    embereknek mindig fönnmarad az a vágyuk, hogy szeretnének
18271  II,  83    |                     menj a jégre, le nem esöl, az emberek mégis szeretnek
18272  II,  83    |                      menni.~Hogy honnan van ez az ideges ösztön, és bizony
18273  II,  83    |                        beszéljünk felõle.~Elég az hozzá, hogy megvan.~Amennyi
18274  II,  83    |                      Kacéran ugrál végig rajta az aranyos fény s imitt-amott
18275  II,  83    |                      tudja olvasni senki, csak az, aki érti. Költészet van
18276  II,  83    |                       jégpályának, úgy néz bíz az ki szegényesen, mint egy
18277  II,  83    |                       el a sima tükrön, ez is, az is picike telt lábak, miket
18278  II,  83    |                  valami jól megy a quadrille s az egész csoportozaton azonnal
18279  II,  83    |                   azonnal meglátszik, hogy nem az elõkelõ dzsentri mulat itt,
18280  II,  83    |                       valami szokatlan elõttük az úri mulatság, úgy vannak
18281  II,  83    |                        kedve volna fölkiáltani az embernek:~- A baroneszen
18282  II,  83    |                          A baroneszen kezdõdik az asszony - lefelé.~No, de
18283  II,  83    |                    annyit! Íme ni, nagyobb baj az, hogy eltévesztette a harmadik
18284  II,  83    |                   végig ujjaival (melyek közül az egyik mindig be szokott
18285  II,  83    |                       diadalmas pillantást vet az égre, mintha azt akarná
18286  II,  83    |                      mintha azt akarná mondani az ég urának: No, Isten! beismerem,
18287  II,  83    |                        egyik kérges udvarlóját az asszony.~- Nagysád csodálkozik
18288  II,  83    |                    átkozott logika van ezekben az asszonyokban. Rosszabbak
18289  II,  83    |                  szívek, és folyton vörösödnek az orrok. Estefelé már a legszebb
18290  II,  83    |                        a jeges élményeket. Míg az ott maradtak jóízûn találgatják:~-
18291  II,  83    |                    története van. Csakhogy hát az ördög tudná azt elbeszélni.~
18292  II,  84    |                         A FEKETE ASSZONY~1879~[Az elbeszélés elsõ kidolgozása]~
18293  II,  84    |                   kegyetlen és mégis szelídebb az igazi a fehér asszonyoknál,
18294  II,  84    |                       akik lassankint ölik meg az embert: a fekete asszony
18295  II,  84    |                      elszórja messzire, nem ül az ajkain démoni gyilkos mosoly,
18296  II,  84    |                      szalmakazal tövében éppen az utolsó cselédünk haldoklott,
18297  II,  84    |              holttestét õ vitte le a kriptába, az õ hû kezei (áldja meg az
18298  II,  84    |                       az õ hû kezei (áldja meg az isten, ott ahol porladnak)
18299  II,  84    |                 számára, még akkor is ott volt az agyarai közt, s a kapadohány
18300  II,  84    |                      kóválygott belõle kifelé.~Az arca nyugodt volt s csak
18301  II,  84    |                        fényük megtörve.~- Kend az, Miska? - mondom, amint
18302  II,  84    |                        már én a kocsisa?~- Hát az enyim, vagy a Gyuláé!~Szaggatott
18303  II,  84    |                    leküldtem a pincébe borért; az be volt pecsételve.~- Hozzon
18304  II,  84    |                    menjen a másvilágra.~De nem az történt.~Miska kedvet kapott
18305  II,  84    |                   történt.~Miska kedvet kapott az élethez, és eltökélten mondá -
18306  II,  84    |               csakugyan, hogy ugyancsak akarja az úrfi, hogy ne haljak meg?~-
18307  II,  84    |                  valamennyi, s õ úgy fogta föl az üdvözülést, ha csupa ellenség
18308  II,  84    |                      eljön is a fekete asszony az idén engem nagyon messze
18309  II,  84    |                      engem nagyon messze talál az enyimektõl.~
18310  II,  85    |                        lábait szétvetve, amint az már úgy illet meg egy törvénybeli
18311  II,  85    |                   egyik jön, másik jön, ez is, az is tud valamint, s legott
18312  II,  85    |                      nem oly csövestõl hullott az isten áldása okos emberek
18313  II,  85    |                        állott, mint a többiek: az esze vitte föl hivatalra.~
18314  II,  85    |                      esze vitte föl hivatalra.~Az pedig úgy történt, hogy
18315  II,  85    |                    kilenc éve annak, nagy volt az izgés-mozgás környékünkön.
18316  II,  85    |                        föl képviselõjelöltnek, az arisztokratikus hajlamú
18317  II,  85    |                       között. Márpedig nincsen az a kincs, amiért a palóc
18318  II,  85    |                       átkozni fognak bennünket az unokáink unokái is.~- Miért?~
18319  II,  85    |                   unokáink unokái is.~- Miért?~Az Istók hangja egyszerre siránkozó
18320  II,  85    |                   mellén.~- Miért? Azért, mert az fog történni igenis, az
18321  II,  85    |                        az fog történni igenis, az fog történni...~Mély zokogásban
18322  II,  85    |                     Mély zokogásban tört ki:~- Az, hogy a hutás, amiért meg
18323  II,  85    |                       Kisebbekre fogja fúvatni az iccés üvegeket.~Csend következett.
18324  II,  85    |                     Kossuth pecsétes levélben, az lesz a fővezér, aki Branyickót
18325  II,  85    |                         iszen több sem kellett az én uram-, Guyonnak, fúvatja
18326  II,  85    |                       értünk. Óriás fellegvár, az egekbe nyúló, s körös-körül
18327  II,  85    |                      rajta. Hát még a várkapu? Az aztán a kapu. Merõ vasból
18328  II,  85    |                    kovács is, míg kikalapálta!~Az én uram, Guyon így szólt
18329  II,  85    |                       tekintetes uram: ideadta az Örzsi a magáét, ahogy otthonról
18330  II,  85    |                     haragosan nézett rám azzal az egyetlen szemével, mely
18331  II,  85    |                      küld a teens úrhoz, azzal az üzenettel, hogy ne restellje
18332  II,  85    |                   üzenettel, hogy ne restellje az úr föladni a várat, mert
18333  II,  85    |                        szét.~- Mondja meg kend az urának, hogy kendteknél
18334  II,  85    |                 Ropogott a puska, mennydörgött az ágyú, s piros rózsát vetett
18335  II,  85    |               dolmányon.~Furcsa két csöpp volt az; az õ dolmányán futott s
18336  II,  85    |                      Furcsa két csöpp volt az; az õ dolmányán futott s mégis
18337  II,  85    |                       dolmányán futott s mégis az én szívemet égette. Nekikeseredtem
18338  II,  85    |                       mielõtt otthagytuk volna az áldástalan munkát, még egyszer
18339  II,  85    |                   homályos sejtelem hánykódott az agyvelõmben, hogy mégsem
18340  II,  85    |                      Amint mondom, körüljártam az egész környéket, itt is,
18341  II,  85    |                       várkapuhoz értem s látom az uramat, hogy ott a had élén
18342  II,  85    |                  papiros vasszínûre festve.~Ez az orr nem utolsó orr! Megszagoltam
18343  II,  85    |                       Hadd emelje hát meg most az a kalapot.~De Schlick már
18344  II,  85    |                       alagúton.~Öreg hiba volt az; Guyon Rikárdnak mintha
18345  II,  85    |                    Guyon Rikárdnak mintha csak az orra vére folyt volna, semmibe
18346  II,  85    |                     akit bánt valami, mint aki az álmokhoz apellál az ébrenléttõl,
18347  II,  85    |                        aki az álmokhoz apellál az ébrenléttõl, különb hangulatért.~
18348  II,  85    |                negyedrész vármegyét.~Szép volt az ígéret, meg is csiklandozta
18349  II,  85    |                        csak szívembe nyilallik az önvád Mihály, Mihály, mi
18350  II,  85    |                       önvád Mihály, Mihály, mi az ördögöt mível kend? Ezt
18351  II,  85    |               Schlicket agyonütöttem. Most már az esõ se moshatja le rólam
18352  II,  85    |                 hitvány közlegénynek kiszúrták az egyik szemét, ráadták a
18353  II,  85    |                       szentül állították, hogy az senki más, mint maga Schlick.~
18354  II,  85    |                        Aki pedig nem más, mint az öreg Madzag Máté, a hátulsó
18355  II,  85    |                        nemsokára odakerül vagy az egyikbe, vagy a másikba,
18356  II,  85    |                       vagy a másikba, mert hát az ilyen közönséges faluban
18357  II,  85    |                    ilyen közönséges faluban jó az öngyilkosoknak a kenderáztató
18358  II,  85    |                     vagy a Berettyó messze van az innen!~Szomorú élet a szegény
18359  II,  85    |               lassankint a kõházat, a tinókat, az ökröket, az aranyat, a bankót
18360  II,  85    |                         a tinókat, az ökröket, az aranyat, a bankót és - a
18361  II,  85    |                      után.~Végre is odaszorult az egyszerû nádviskóba, melyet
18362  II,  85    |                   homlokán vastagon kidagadnak az erek, szemeiben az izgatottság
18363  II,  85    |                  kidagadnak az erek, szemeiben az izgatottság csillog, éppen
18364  II,  85    |                       emberi szem. Bereteszeli az ajtót, elmegy otthonról
18365  II,  85    |                       a hajdani rokonokat, meg az urasági kastélyokat.~Ott
18366  II,  85    |                         Ott aztán megszólítják az öreg Mátét, hogy megy a
18367  II,  85    |                      hóbortját, s a kenyér meg az avas szalonna mellé, amit
18368  II,  85    |                   egypár rossz szöget is adnak az öregnek, mit ím az apjuk
18369  II,  85    |                       adnak az öregnek, mit ím az apjuk küld interes fejében
18370  II,  85    |                      uramnak.~Mohón kap kivált az utóbbin, hogy élire rakja
18371  II,  85    |                    szárnyát.~Óvatosan suhan be az udvaron, s félénken pillant
18372  II,  85    |                    udvaron, s félénken pillant az ajtóra, hogy nincs-e feltörve.
18373  II,  85    |                      falu a világon. No, ebben az egyetlen faluban akkor is
18374  II,  85    |                    kitágulnak, keze reszket...~Az este lassankint leereszkedik.
18375  II,  85    |                      markából a másikba. Mikor az estharang megszólal a karcsú
18376  II,  85    |                     több lesz reggelre.~Így él az öreg Madzag Máté napról
18377  II,  85    |                      számra nézve, kivévén azt az utolsó napot, amely már
18378  II,  85    |                 leszegezni a koporsója tetejét az aljához.~ ~FT. KUBCSIK PLÉBÁNOS
18379  II,  85    |                      ÚR~1879~Utique nagy dolog az, mikor az ember árva tót
18380  II,  85    |                    Utique nagy dolog az, mikor az ember árva tót diákból egyenesen
18381  II,  85    |                     árva tót diákból egyenesen az úristen szolgálatába jut,
18382  II,  85    |                        a miénk.~Nem is parókia az, ha kastély. Oszlopos tornáca
18383  II,  85    |                       is ráülhetett volna arra az ide-oda ringó abaposztós
18384  II,  85    |                        tyúkot, malacot tartott az egyik szobában, a másikba
18385  II,  85    |                        vesz kocsit és lovakat? Az eklézsia jövedelme nagyon
18386  II,  85    |                      nagy változás a parókián.~Az ócska bútorokat fölrakták
18387  II,  85    |                     uram, nagy zavarba jött, s az az ijesztõ gondolata támadt,
18388  II,  85    |                        nagy zavarba jött, s az az ijesztõ gondolata támadt,
18389  II,  85    |                   varratott a Filcsik uramnál.~Az egész falu elbámult.~Íme,
18390  II,  85    |                   milyen úrrá válik.~Hanem biz az csak nem vált úrrá azután
18391  II,  85    |                        azt is észrevette, hogy az a ráncos kordován csizma,
18392  II,  85    |                  balról. Õ tudja, õ tisztítja; az õ lelke rajta, ha nem igazat
18393  II,  85    |                 született úrnak, bizony nem úr az, ha könyökig aranyban vájkál
18394  II,  85    |                      pohárral így köszönt fel: Az isten éltesse feleségem
18395  II,  85    |                        éltesse feleségem urát.~Az öreg Filcsik, akit mivelhogy
18396  II,  85    |                   semminemû kuncsftja nincsen, az isten csizmadiájának nevezték
18397  II,  85    |                   hajtja, hogy gyenge teremtés az asszony s akit minden gyengesége
18398  II,  86    |                       kilenc esztendeje, mikor az a nóta járta: Kiszáradt
18399  II,  86    |                     sánta Cserpák elesett vele az utcán). Egyéb korszakalkotó
18400  II,  86    |                    Gilagó bandának semmi köze; az egykedvûen nézi az olyan
18401  II,  86    |                       köze; az egykedvûen nézi az olyan dibdábságot, hogy
18402  II,  86    |                idõközökben megreperálja magát: az a Gilagó bandán nem hagy
18403  II,  86    |                       nem szabad, akkor váltig az megy. A többi közönséges
18404  II,  86    |              közönséges nóta aztán olyan, mint az olvasó, mire az utolsó szem
18405  II,  86    |                    olyan, mint az olvasó, mire az utolsó szem lemorzsolódik,
18406  II,  86    |                        A nagy alföldi városban az utolsó gyerek is ösmeri
18407  II,  86    |                   olyan hely, amilyennek veszi az ember, márpedig amit Kolokán,
18408  II,  86    |                     Kolokán, a cimbalmos mond, az meg van mondva emberül.~
18409  II,  86    |                bandából. Vegye csak szárnyaira az aranyos tollú szerencse,
18410  II,  86    |                     kerüljön csak egyszer erre az anglius királyfi, hogy a
18411  II,  86    |                   emelgesse; a malacbanda csak az egyszerû szívek tolmácsolója,
18412  II,  86    |                        kezében, hogy ha elnézi az ember a kettõt, már mint
18413  II,  86    |               bizony-bizony talán mégis a keze az oda nem tartozó.~De még
18414  II,  86    |                         milyen kisasszony volt az!) megcirógatta az ábrázatját.
18415  II,  86    |              kisasszony volt az!) megcirógatta az ábrázatját. Bizony nem hinné
18416  II,  86    |                        nagybõgõs. Zsiger tudja az egész esetet, s harmincöt
18417  II,  86    |                      hagytam Gurbincsot, amint az már megilleti a jámborságot
18418  II,  86    |                       a bandát, annak Gurbincs az oka, ami rosszat pedig a
18419  II,  86    |                        aminél nagyobb baj volt az, hogy nyomban megtalálták
18420  II,  86    |                      zsebében. A fõkérdés most az volt, kié a bekecs. Gilagó
18421  II,  86    |                       a Gurbincsénak mondta, s az nem merte megtagadni. Szó
18422  II,  86    |                   hónapot a vármegyeházán. (Ez az a három hónapig tartó betegség,
18423  II,  86    |                        nyelvektõl. Szép érdeme az Gurbincsnak, egyik úgy,
18424  II,  86    |                       ereiben rangos vér foly, az õ becsületének nem szabad
18425  II,  86    |                    hibája - azt mind kipótolja az elõkelõ születés. Bõven
18426  II,  86    |                        van.~Elõször is a banda az õ nevét viseli!~Nóták dolgában
18427  II,  86    |                       Nóták dolgában õt illeti az iniciatíva. Ha mindjárt
18428  II,  86    |                évtizedek óta s mint a szú õrli az éltetõ erejét.~Hímezzem,
18429  II,  86    |                       Gilagó tányérozás közben az odahajigált hatosokat mindig
18430  II,  86    |                        megpróbált eszközök, de az öreg Gilagóra éppen nincsenek
18431  II,  86    |                      éppen nincsenek hatással: az öreg Gilagó makacs karakter,
18432  II,  86    |                       diadalmasan kirántja, és az a nega, fiam, nega.~- Görbüljek
18433  II,  86    |            fogyatkozások csak üres floskulusok az érdemes banda elõtt; a muzsikáló
18434  II,  86    |                       a becsületes Gurbincsra.~Az ám, csakhogy éppen itt fekszik
18435  II,  86    |              Tisztességes testi ruházatja csak az öreg Gilagónak van, a többi
18436  II,  86    |                        többi ember olyan, mint az ágrólszakadt. Aki azokat
18437  II,  86    |                 nevelésû vendég. Hát még mikor az ezüsttel hímzett vörös bársony
18438  II,  86    |            értekezleteket evégbõl; egyszer már az is megfordult a fejökben,
18439  II,  86    |                    gondviselés fölvilágosítaná az agyadat aziránt, hogy mit
18440  II,  86    |                       fölvirágoznék.~Nagy lett az öröm e szóra. Nosza, rögtön
18441  II,  86    |                         a muskotály dohányra s az öreg Gurbincs sem restellte
18442  II,  86    |                   mikor a hetedik nap elõjött, az egész banda ünnepélyesen
18443  II,  86    |                    csárdában, csak Gilagó nem; az nem tudott semmit a dologról.~
18444  II,  86    |                     ült bele, mint ahogy illik az olyan férfiúnak, ki érzi
18445  II,  86    |                      banda jóléte megszületett az agyvelõmben s nem viszem
18446  II,  86    |                      sikította bele Cserpák.~- Az eszem legyûrte Gilagót.
18447  II,  86    |                 Kolokán rendületlenül folytatá az õ szavait.~- Igenis, nem
18448  II,  87    |        Schleswig-Holsteinnak.~Már magában véve az is csak valami, hogy Jeruzsálemmel
18449  II,  87    |                 említtetik mindig egy napon, s az is hivatalosan konstatálva
18450  II,  87    |                     Makó, s néha nekiágaskodik az egész országnak.~Mindnyájan
18451  II,  87    |                        örökre.~Majd följajdult az egész ország a nagy adó
18452  II,  87    |                        azért jajdult föl, hogy az adóhivatal s következésképp
18453  II,  87    |                    adóhivatal s következésképp az átkos kormány mindig lejjebb
18454  II,  87    |                       mindig lejjebb szállítja az adójukat, hogy a választói
18455  II,  87    |               kiessenek.~Egyszóval Makó mindig az a város volt, amely önállóan
18456  II,  87    |                  eredeti gondolatai voltak is, az, tudom, esze ágában sem
18457  II,  87    |                    Makóra? - mondja foghegyrõl az egyik - nem tom mit csinálnánk
18458  II,  87    |                        hogy ha végignéz rajtuk az ember, szentül azt hiszi,
18459  II,  87    |                     csak a szem lát.~Nini, ott az a szürke felsõ gérokk azon
18460  II,  87    |                      ismerõs ott szokott lógni az Oroszlány belsõ szobájában
18461  II,  87    |                  emeleti ablakának. (Kár, hogy az a nagy ház is utána nem
18462  II,  87    |                     fog hencegni mához 20 évre az assentatio-nál, mikor egy-egy
18463  II,  87    |                      aki látván, hogy most már az önsegélyre képesek nem élelmeztetnek,
18464  II,  87    |                       hajdú, s nagyot szalutál az urak-nak. Jól dresszírozott
18465  II,  87    |                     már annyi svihák-ság, mint az én nógrádi véreimben. Munkásabb,
18466  II,  87    |                   járnak, asztali bort isznak, az egymás feleségét szeretik
18467  II,  87    |                  percentes pénzzel ferbliznek.~Az én véreim öt lovon járnak,
18468  II,  87    |                   Bizony nem emlékszem tisztán az évszámra - mondja egy urambátyám
18469  II,  87    |             bizonyosnak mondhatok, hogy Szlávy az én szolgabíróságom alatt
18470  II,  87    |                       a levegõ, mint Szegeden; az ember feje fölött nem röpköd
18471  II,  87    |                       Csengõ kacagásuk betölti az egész kertet...~Ezeké a
18472  II,  87    |                  Ráveti a kalapot, de elveszti az egyensúlyt. A tömzsi kislány
18473  II,  87    |                 szárnyaival.~A mama odaszalad, az õ kis síró Mimijét hirtelen
18474  II,  87    |                       bubus mosolyogni kezd, s az az elsõ kérdése:~- Hova
18475  II,  87    |                    bubus mosolyogni kezd, s az az elsõ kérdése:~- Hova repült
18476  II,  87    |               dehogynem éreznek a gyerekek is! Az õ parányi szívüket is megfekszi
18477  II,  87    |                      Oh, mamám, láttad-e, hogy az a halálfejû lepke volt?~-
18478  II,  87    |                      De hát, mamám, minek megy az Szegedre?~- Oh, te bohó;
18479  II,  87    |                        tudom is én.~- Nem bánt az ott senkit?~- Nem, gyermekem.
18480  II,  87    |                         Nem, gyermekem. Gyenge az ahhoz.~A gyermek önkéntelenül
18481  II,  87    |                         hogy elviszi mind-mind az embereket a temetõbe.~És
18482  II,  87    |                    embereket a temetõbe.~És ez az a borzalmas titkos sejtés,
18483  II,  88    |                    János~Ecsém! nem tréfadolog az, anélkül viszi az embert
18484  II,  88    |                   tréfadolog az, anélkül viszi az embert a gõzló Budapestig,
18485  II,  88    |                    alföldi csárda gubbaszkodik az útban, s be sokszor megnyikorog
18486  II,  88    |                   torka!~Mert ha mindétig igaz az a tanulmányom, hogy a pipás
18487  II,  88    |                        füstölt nyelv vagyon, - az sem szenved kétséget, hogy
18488  II,  88    |                       meg valósággal megölheti az embert a szomjúság.~Ehhez
18489  II,  88    |                    szomjúság.~Ehhez járult még az a malõr is, hogy a kupénkban
18490  II,  88    |                   nekidûltem a bõrvánkosnak és az úti programot kezdtem megállapítani.~
18491  II,  88    |                   Pista.~- Hát pajtás - mondja az, aki Toldy Pista volt -,
18492  II,  88    |                      aztán? - türelmetlenkedik az, aki nem volt Toldy Pista.~-
18493  II,  88    |                   egyéb látnivaló Fehérvárott.~Az én újságkotyvasztóm szörnyen
18494  II,  88    |                    Hanem hát nem is volt ennek az újságírónak egy garas ára
18495  II,  88    |        Székesfehérvárra utazom, mert mit nekem az ipar és elegancia, nem vagyok
18496  II,  88    |                       sem Ráth Károly, hogy én az ipart szívemen hordjam,
18497  II,  88    |                        állapotában. Mennyi nép az utcákon, milyen tolongás!~
18498  II,  88    |                       állnának ki körüs-körül.~Az volna osztán az úri tempó,
18499  II,  88    |                   körüs-körül.~Az volna osztán az úri tempó, ha ezzel az övvel
18500  II,  88    |                  osztán az úri tempó, ha ezzel az övvel sétálnék végig a pesti