bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

18501  II,  88    |                      mennyi dicsõséget aratott az õ iparos komédiájával. Nekem
18502  II,  88    |                        azért még sincsen párja az kocsmáros-hivatalnak. Ezt
18503  II,  88    |                      de a kiállítás megnézését az utolsó négy napra hagytam,
18504  II,  88    |                   minek nézném, úgyse lenne rá az idõm elegendõ.~Így maradtam
18505  II,  88    |                     tapasztaltam azonban, hogy az orrom napról napra vörösebb.
18506  II,  88    |                         A vörös szín igen szép az ásznak a kártyában, vagy
18507  II,  88    |                       virágnak a cserépben, de az orrnak nem valami elbájoló.
18508  II,  88    |                        vörös bortól vörös lett az orrom, hát bezzeg majd megfehéredik
18509  II,  88    |                farba-változtatás nem sikerült. Az a megfoghatatlan csoda történt,
18510  II,  88    |                      is csak még vörösebb lett az orrom.~S ezért volt nekem
18511  II,  88    |                       becsültem a tudományt és az elmével való kombinálást.
18512  II,  88    |                       Íme, mire vezetett engem az egészséges kombináció? Ha
18513  II,  88    |                     fehér bortól is vörös lesz az ember orra - akkor fundamentum
18514  II,  88    |                    zsákból öntötték volna, míg az indóháztól a vendéglõbe
18515  II,  88    |                      ember vagyok, csak harmat az ilyen fölülrõl származó
18516  II,  88    |                        aszongya hogy aszongya: az ember, amelyik valamirevaló,
18517  II,  88    |                    valamirevaló, bizony vágyik az a születése helyire. Majd
18518  II,  88    |                    férfiak gyávasága a baktere az asszonyi virtusnak.~No,
18519  II,  88    |                     mártani!~Azonban óvakodtam az ismerködéstõl, mert Pesten
18520  II,  88    |                     csak lehetséges a világon.~Az újdonatúj fekete báli gérokk
18521  II,  88    |                  csilaj eszem! sorjába menjünk az eseményeken!~Hát ahogy felülök
18522  II,  88    |                         Tekintetes uram, kilóg az órája: mindjárt leesik.~-
18523  II,  88    |                    amint megpillantottam, hogy az órám a mellényzsebemben
18524  II,  88    |                       mellényzsebemben vagyon; az egész nyugodtan emberi szemtõl
18525  II,  88    |                        mellényzsebem bélésének az idõ futását.~Amint azonban
18526  II,  88    |                 futását.~Amint azonban kilépek az indóháznál, hogy kocsit
18527  II,  88    |                    hátulsó gombjára akasztotta az óráját. Ezt csak egy herceg
18528  II,  88    |                  veszteni.~Hogyan történhetett az? Hüm! Hátha mégis csakugyan
18529  II,  88    |                  vagyok Coburg fõherceg? S ezt az órát rangomhoz illõn csak
18530  II,  88    |                      herceg, mit keresne akkor az én mellényemben a János
18531  II,  88    |                   aranyórája és aranylánca?~Ez az okoskodás gyõzött rajtam.
18532  II,  88    |                       dívánra s rájöttem, hogy az ezüstóra úgy származhatott
18533  II,  88    |                       gombommal valami utasnak az óráját, s rajta is maradt
18534  II,  88    |                    vaktában megéljenzett, mert az akkorra várt, de csak a
18535  II,  89    |                       kérdezõsködött s beszélt az irodalomról, Rétsághról
18536  II,  89    |                   bátorságom. De mi adta hozzá az erõt, hogy még csak meg
18537  II,  89    |                    ügyes, könnyû kezem van.~És az, amit a fekete betûk ábrázoltak,
18538  II,  89    |                  kimondani, leírni e szavakat. Az én irodalmi mûvem. Mily
18539  II,  89    |                        elbeszélés volt, melyet az ön irodalmi mûködésétõl
18540  II,  89    |                 ügyesen állítá élére a dolgot. Az illetõ celebritás bizonyosan
18541  II,  89    |                     nagyság átka, a vágy, hogy az egész világ fölismerje lángelmémet,
18542  II,  89    |               munkatársa.~Utat, módot kerestem az elõkelõ fiatal úrral megismerkedni;
18543  II,  89    |                      pazarló hírébe hozott, de az dicsõségem volt, mert elolvastam
18544  II,  89    |               dicsõségem volt, mert elolvastam az ifjú elõtt a Marcsámat.~
18545  II,  89    |                elõfizetõi közé, s ott közöljem az elbeszélést, mert olyan
18546  II,  89    |                    lapoztam át, nem volt benne az elbeszélésem.~Nyugtalan
18547  II,  89    |                        hiában. Másnap elmentem az irodába, s egy sötét elõszobában
18548  II,  89    |                    Három órakor már ott voltam az õrségen. A szerkesztõ elmélyedve
18549  II,  89    |                      bizonyosan itthon találja az urat, ha esni fog.~A szombat
18550  II,  89    |                       A szombat elérkezett, de az esõ nem esett. A levegõ
18551  II,  89    |                     levegõ azonban ködös volt, az ég felhõs, s ez reményt
18552  II,  89    |                    ügyében jövök.~- Marcsa? Ki az? Mi az? Ah, de igaz, már
18553  II,  89    |                     jövök.~- Marcsa? Ki az? Mi az? Ah, de igaz, már emlékszem
18554  II,  89    |                   egymást érteni.~Midõn lejárt az elõfizetés, újra elõfizettem,
18555  II,  89    |                      már haza kellett utaznom. Az utolsó pillanatban meg is
18556  II,  89    |                        Marcsám kéziratát, hogy az érzékeny dolgokat vegyem
18557  II,  89    |                       Elképzelheti, uram, hogy az a kegyetlenség, melyet kénytelen
18558  II,  90    |                      1879~Alkonyi pírban úszik az ég alja, könnyû bárányfelhõk,
18559  II,  90    |                      könnyû bárányfelhõk, mint az elszélyedt nyáj tévelyegnek
18560  II,  90    |                   tündére gyönyörrel hallgatta az Alföld boldogságát, hanem
18561  II,  90    |                         vadász, s buja legelõt az állat. Medremet szûkebbre
18562  II,  90    |                      folyam csöndes tükörén, s az apró villik félénken bújkáltak
18563  II,  90    |                              Év év után telt s az Alföld népe mindinkább keseríté
18564  II,  90    |                      Tisza tündérét, míg végre az haragra lobbant, s maga
18565  II,  90    |                  tündéréhez; mondd, hogy amint az elsõ tavaszi napsugár kivillan,
18566  II,  90    |                   hegyeket, tették járhatlanná az utakat, s amint az elsõ
18567  II,  90    |                 járhatlanná az utakat, s amint az elsõ tavaszi napsugár kivillant,
18568  II,  90    |                   reszketõ hangon rebegte: Jön az árvíz.~S a bõszült asszony
18569  II,  90    |                       városba.~Romokban hevert az reggelre, gazdag lakói koldusokká
18570  II,  90    |                 jajkiáltást, mely végigszaladt az egész országban kelettõl
18571  II,  90    |                nyugatig, északtól délig; látta az iszapból rámeredõ halottak
18572  II,  90    |                  tudsz-e mármost kenyeret adni az éhezõknek, hajlékot a hajléktalanoknak,
18573  II,  90    |                        hajléktalanoknak, anyát az árváknak? Föl tudod-e építeni,
18574  II,  90    |                  útjában kimerülten rogy össze az úton, ott leng körüle, álmot
18575  II,  91    |                     okos ember azzal bajlódott az átkos kormánytól kezdve
18576  II,  91    |                  úgyhogy kövezni lehetne velök az utcákat: mérnökök támadtak
18577  II,  91    |                         Együtt van valamennyi, az ország vadmérnökétõl, Jankovics
18578  II,  91    |                        amint tapasztalám, hogy az mérnökök, akik arra vagynak
18579  II,  91    |                     akik arra vagynak kiküldve az kormánytól, hogy a vizeket
18580  II,  91    |                    mert ilyenkor duflán rózsás az élet. Délceg Katák, Pannák
18581  II,  91    |                      Katák, Pannák duhajkodnak az utcán, templomba menet,
18582  II,  91    |                        templomba menet, jövet. Az ember kebelében csak úgy
18583  II,  91    |                        szív, mert hiába mondja az én jó cimborám, az a palóc
18584  II,  91    |                      mondja az én jó cimborám, az a palóc újságkotyvasztó,
18585  II,  91    |                      vagyok, hogy utolsó ember az, aki a vászoncselédben válogat;
18586  II,  91    |          vászoncselédben válogat; annak a jele az, hogy már nincsen meg az
18587  II,  91    |                       az, hogy már nincsen meg az étvágya.~Hát amint öltözködöm,
18588  II,  91    |                        városi hajdú.~Csakugyan az volt. Egy félóra alatt beért
18589  II,  91    |                        futárja.~A futár átadta az írást, általbötûztem eleganciával,
18590  II,  91    |                      erkölcsök fölött. Ehun ni az érdem jutalma, amiért a
18591  II,  91    |                      érdekekrõl.~E lehet aztán az igazi nagy kapacitás, már
18592  II,  91    |                       nagy kapacitás, már csak az is nagy elõnye neki, hogy
18593  II,  91    |                      elveket állítottam föl:~- Az bornak a disznóhús az elöljárója,
18594  II,  91    |                          Az bornak a disznóhús az elöljárója, nem pedig a
18595  II,  91    |                    bólintott: Úgy van! igaz!~- Az bor akkor jó, ha öreg.~Gyula
18596  II,  91    |                    ismét azt mondta: Helyes.~- Az bornak csak egy csodálatos
18597  II,  91    |                   vagyon, amit nem értek, s ez az, hogy ha fehér is, veresre
18598  II,  91    |                        fehér is, veresre festi az ember orrát.~Mindenkinek
18599  II,  91    |                     lelkesedés zaja tört ki.~- Az bornak - végzém - csak egy
18600  II,  91    |                    utálatos szörnyeteg...~- Ki az? - kérdék harsányan.~- Ez
18601  II,  92    |                    beszélgettünk természetesen az irodalomról. Mert ami fiatalembernek
18602  II,  92    |                        Mert ami fiatalembernek az imádottja, az a fiatalabb
18603  II,  92    |                   fiatalembernek az imádottja, az a fiatalabb íróknak az irodalom.~
18604  II,  92    |                         az a fiatalabb íróknak az irodalom.~Be sok édes éjszakát
18605  II,  92    |                       önök egy fényes bálra, s az ezután következõ napra.
18606  II,  92    |                    érdekes minden apróság, ami az irodalmi világban esik.
18607  II,  92    |                     drámabíráló bizottság? Hát az Asbóth János új excentrikus
18608  II,  92    |              kötelékébe: Dóczynak is most lesz az esküvõje Mayer Ilonával.~
18609  II,  92    |                 hasonló tárgyak bilincselik le az ember figyelmét. Szana többi
18610  II,  92    |                  írónak, hogy dolgozza föl, de az egészen elrontotta.~- No,
18611  II,  92    |                       vázlatszerûen mondom el. Az az író dolga, mit bír belõle
18612  II,  92    |                    vázlatszerûen mondom el. Az az író dolga, mit bír belõle
18613  II,  93    |                      fölvételével foglalkozik.~Az írnokot sovány, kiaszott
18614  II,  93    |                   szerezni avult portékáiknak.~Az írnok úr már négy napja
18615  II,  93    |                    szolgálhatok, uram? - kérdé az írnok udvariasan.~- Engedje
18616  II,  93    |                   mondja a jött. - Nagyon nagy az én búbánatom.~- Oh, kérem.~
18617  II,  93    |                        búbánatom.~- Oh, kérem.~Az idegen úriember kivette
18618  II,  93    |                   elveszett! Itthagyott engem! Az én Cukrim! Az én jó Cukrim.
18619  II,  93    |                Itthagyott engem! Az én Cukrim! Az én jó Cukrim. No, megállja
18620  II,  93    |                        uram, milyen kutya volt az! Háromszor tessék a lapba
18621  II,  93    |                     tiszteletreméltó eb?~- Oh, az valami gyönyörû volt! Ha
18622  II,  93    |                      látta volna, uram!~- Csak az általános ismertetõ jeleire
18623  II,  93    |                        hirdetés ára van hátra. Az összesen 10 forint. Egyszeri
18624  II,  93    |                       2 krajcárjával számítva.~Az idegen kivette tárcáját,
18625  II,  93    |                     még egyszer lelkére kötvén az írnoknak a Cukri-t, eltávozott.~
18626  II,  93    |                        Másnap reggel megjelent az elsõ hirdetés, s íme már
18627  II,  93    |                    belépõ paraszt. - Itt hozom az elveszett jószágot, amit
18628  II,  93    |                       elveszett jószágot, amit az újság hirdet. Megtaláltam.
18629  II,  93    |                       föl érte a tíz forintot?~Az írnok gondolkozni látszott
18630  II,  93    |                    csütörtöknél. Értette kend?~Az atyafi nem értette, hanem
18631  II,  93    |                harmadszori hirdetés is letelt.~Az írnok szó nélkül kifizette
18632  II,  93    |                Szanának, abból fúrhat-faraghat az író tetszés szerint. Annyi
18633  II,  93    |                      Megint elmúlt néhány hét. Az irodalom két legrestebb
18634  II,  93    |                      embere közül persze, hogy az egyik sem dolgozta még föl
18635  II,  93    |                   Kálmánnal? Itt van Pesten.~- Az aztán nagy hiba, pajtás!
18636  II,  94    |                  temetése után, mely egy hétre az esküvõm után történt, kaptam
18637  II,  94    |                        nap múlva elment szépen az úrnõje után; a fiatalasszonynak
18638  II,  94    |                     már.~Én pedig nem fogadtam az Ilonkának külön parádéskocsist,
18639  II,  94    |                    fölöltöztettem új libériába az öreg Kaczót, aki pedig teljes
18640  II,  94    |                      asszonyokat.~Kapott pedig az én volt feleségem a kelengyéjébe
18641  II,  94    |                       hanem ha esõ kerekedett, az én Ilonkám mindjárt elsápadt,
18642  II,  94    |                     vagy ha becsurog a födélen az esõ és leszedi róla a festéket.~
18643  II,  94    |                      hintóra esett, és este is az volt az utolsó gondolata,
18644  II,  94    |                      esett, és este is az volt az utolsó gondolata, be van-e
18645  II,  94    |                  cabine noir-nak.~Nojszen csak az kellett még! A Mimi (így
18646  II,  94    |                         hátha valami baja esik az útban, tengelye törik el,
18647  II,  94    |                        tengelye törik el, vagy az üléseiben esik baj?~Ez izgatott
18648  II,  94    |                     érkezett meg a levél, hogy az új szakácsné meg fog jönni
18649  II,  94    |                   jönni szombatra, akitõl majd az Ilonka megtanul fõzni.~Mimike
18650  II,  94    |                    jókedvû mosoly futott végig az arcán, de csakhamar felhõ
18651  II,  94    |                     timsót tettek a levesbe.~- Az ám: de mit tegyünk a mostani
18652  II,  94    |                        Egyszerûen elküldjük.~- Az ám; de ki küldi el, ki meri
18653  II,  94    |                       péntek volt, s szombaton az új szakácsné jön. Irgalom
18654  II,  94    |                       Majd meglássuk!~Behíttam az öreg Kaczót:~- Fogja kend
18655  II,  94    |                        kérem, alássan - mondja az öreg Kaczó nagy szemeket
18656  II,  94    |                     hát mi lesz aztán ebbõl?~- Az lesz, hogy a hintót széthúzzák
18657  II,  94    |                        a maguk felével jobbra, az igások pedig elszaladnak
18658  II,  94    |                    igazán. Most is elõttem áll az a kétségbeesett tekintet,
18659  II,  94    |                      Mimike! Látom már azokból az okos szemekbõl, hogy...~-
18660  II,  94    |               befogatnék és elmennék Mohorára, az anyámért, hogy jöjjön a
18661  II,  94    |                        köhögni sem mertek. Hol az a szakácsné, hé! Hadd egyem
18662  II,  94    |                 szakácsnét Hadd kössem talpára az útilaput, ha maga a hétfejû
18663  II,  95    |                    gyerekrõl...~Kegyetlen volt az isten, olyan nagyot, olyan
18664  II,  95    |                       mintha csak ember lenne.~Az az egy éj, rémlátomások
18665  II,  95    |                    mintha csak ember lenne.~Az az egy éj, rémlátomások éjszakája!~
18666  II,  95    |                    halál kaszája jól dolgozott az éjjel: a szõregi sírok beszélik.~
18667  II,  95    |                        szõregi sírok beszélik.~Az elementumok királya - a
18668  II,  95    |                    lett volna már, ha megmarad az az éjszaka öröknek, ha az
18669  II,  95    |                      volna már, ha megmarad az az éjszaka öröknek, ha az Öreg,
18670  II,  95    |                      az az éjszaka öröknek, ha az Öreg, aki teremtette a világot,
18671  II,  95    |                    összetöri a tenyerével most az egészet? Úgyis az lesz egyszer
18672  II,  95    |              tenyerével most az egészet? Úgyis az lesz egyszer a vége. Minek
18673  II,  95    |                      világ, aminõ tegnap volt. Az ember szintén csodálkozva
18674  II,  95    |                csodálkozva nézte, amint a nap, az örök lámpa, fölgyúlt, hogy
18675  II,  95    |                  mindenki átérezte átszenvedte az egészet.~Az öreg Botos Ferenc
18676  II,  95    |                        átszenvedte az egészet.~Az öreg Botos Ferenc is, pedig
18677  II,  95    |                     Tiszát szerette...~S mégis az szomorította meg olyan nagyon...~
18678  II,  95    |                  vízbõl.~- Kongassátok meg azt az öreg harangot odafönn abban
18679  II,  95    |                  sietnek a halál elõl meglopni az életöket.~Az öreg Ferenc
18680  II,  95    |                     elõl meglopni az életöket.~Az öreg Ferenc lehajolt a csónakba,
18681  II,  95    |                   Mogorván nézett végig rajtuk az öreg, amint a parton voltak.~-
18682  II,  95    |                       nem-e lenne jobb bevárni az estét, aztán mikor lehunyják
18683  II,  95    |                  szedve a két unokát, beugrani az anyatiszába.~A szõke Tiszában
18684  II,  95    |                   gyerekek - mondá sajnálkozva az öreg Ferenc. - Ne sírj,
18685  II,  95    |                       mindig veletek lesz. Meg az isten is.~S azzal összevissza
18686  II,  95    |                    felé menekült.~- Elvégre is az én kötelességem. Isten rám
18687  II,  95    |                       a kisebbik unoka -, hogy az istenke is velünk lesz.~-
18688  II,  95    |                     kérlek, mert én nem látom.~Az öreg Ferenc valami vallásbeli
18689  II,  95    |                  ugyancsak gyönge volt.~- Mert az istenke, tudod eh, mit hímezzem-hámozzam
18690  II,  95    |                        Pedig igazán velük volt az istenke is.~Céltalanul mentek,
18691  II,  95    |                     melengette fáradt testüket az öregapa pedig eltartotta
18692  II,  95    |                        megyei faluban utolérte az öregek kísérõ árnyéka, a
18693  II,  95    |                   lépett hozzájuk még közelebb az isten. A szolgabíró szemet
18694  II,  95    |                     kislánykát örökbe fogadni, az egyiket egy kertész Gödöllõn,
18695  II,  95    |                       szolgabíró elõkerestette az öreg Tóbiásné asszonyomat,
18696  II,  95    |                 formaszerû nyugtatványt hozzon az átvételrõl. A jó Botos Ferenc,
18697  II,  95    |                   fûzõdött a lepergett idõ, de az árvizes városból még rossz
18698  II,  95    |                   azonban lassan magához jött. Az öreg halász mielõtt megadná
18699  II,  95    |                       bizottságok alakultak, s az öreg Ferenc is részesült
18700  II,  95    |                  eltartani, azután elbúcsúzott az öreg Tóbiásnétól.~A jószívû
18701  II,  95    |                         A jószívû asszony volt az ápolója, s õ vitte el a
18702  II,  95    |                     világtól vált el. Eddig ez az egy teremtés volt, aki tudott
18703  II,  95    |                        sietõ léptekkel ügetett az indóház felé és Miskolcra
18704  II,  95    |                      nagyon fáradtan pislogtak az utcákon. Egy, az utcán ácsorgó
18705  II,  95    |                     pislogtak az utcákon. Egy, az utcán ácsorgó embertõl kérdezte
18706  II,  95    |                           idegön vagyok itt!~- Az ám nagyon szögediesen beszél
18707  II,  95    |                    szeretett gyermekét meglesi az anya az ablakon keresztül,
18708  II,  95    |                      gyermekét meglesi az anya az ablakon keresztül, mit csinál,
18709  II,  95    |                    keresztül, mit csinál, hogy az ne is tudja, miszerint közelében
18710  II,  95    |                  miszerint közelében van, hogy az ne is sejtse.~Valami szolgálóféle
18711  II,  95    |                       szolgálóféle nyitotta ki az ajtót.~- Kicsodák maguk,
18712  II,  95    |                       feküdjenek le kentek itt az eperfa alatt. Tüstént hozok
18713  II,  95    |                      mire fölébred a gazda meg az asszony, itt ne legyenek
18714  II,  95    |                         Nagyot dobbant a szíve az öreg Botosnak, de azért
18715  II,  95    |                         Oh, milyen sápadt volt az most.~Szegény Lidércke!
18716  II,  95    |                          Szép kislány! - mondá az öreg közömbösen, csak a
18717  II,  95    |                    mint egy ló: ütik, verik, s az asszony, ha idegenek vannak
18718  II,  95    |                       Elviszem - kiáltja vadul az öreg. - Rögtön elviszem.~-
18719  II,  95    |                   nagyapa!~A gyermek fölriadt, az ismerõs hang szívébe nyilallott,
18720  II,  95    |                   szegény árvizes ember nyakán az olyan kölönc, mint egy gyerek
18721  II,  95    |                  Gödöllõ híres községébe, mert az öreg Ferenc olthatatlan
18722  II,  95    |                        nemigen ismerik egymást az emberek. Azt a nevet, melyet
18723  II,  95    |                     szép úri kastély kertjébõl az ismerõs dal:~A szögedi kertek
18724  II,  95    |                szerzõjét, és nagyot sóhajtott: az õ lánya volt az, de fölismerte
18725  II,  95    |                     sóhajtott: az õ lánya volt az, de fölismerte az ezüstcsengettyû
18726  II,  95    |                   lánya volt az, de fölismerte az ezüstcsengettyû hangot is,
18727  II,  95    |                        is, és nagyon megörült, az õ unokája az.~Mármost csak
18728  II,  95    |                  nagyon megörült, az õ unokája az.~Mármost csak az volt a
18729  II,  95    |                       unokája az.~Mármost csak az volt a kérdés, hogy jusson
18730  II,  95    |                      váltig bizonyította, hogy az ilyen úri kertnek nincs
18731  II,  95    |                  engedje be a szegényembereket az udvarra; majd meglátja,
18732  II,  95    |                   aztán elõadá a maga kérelmét az öreg, hogy egy kis unokája
18733  II,  95    |                      érte mindenütt, míg végre az imént hallott énekelni abból
18734  II,  95    |                      van, ott kell lennie. Azt az unokáját akarná meglátni.~-
18735  II,  95    |                       A nyájas pap - áldja meg az isten érte - sarkon fordult
18736  II,  95    |                        kis Katica ott maradtak az udvaron általános kiváncsiság
18737  II,  95    |                        a kívánságok, így szólt az öreghez:~- No, majd meg
18738  II,  95    |                   Istenem, istenem! - motyogja az öreg, s arca nem derül föl,
18739  II,  95    |                       erõszakkal csoportosítva az indokokat.~De nincs ideje.
18740  II,  95    |                      De nincs ideje. Ott terem az a jószívû pap.~- Jöjjön
18741  II,  95    |                     kend hirtelen. Szabad lesz az unokáját látni.~Ferenc bácsi
18742  II,  95    |                      beszélj, hé! De biz istók az! Akármi legyek, ha nem igaz.
18743  II,  95    |                    elsikoltotta magát örömében az egyik, kiejtette kezébõl
18744  II,  95    |                szemeivel ezt a jelenetet.~Azok az urak is odaát abbahagyták
18745  II,  95    |                   mellett és rámosolygott arra az élõ idegen úri kisasszonyra,
18746  II,  95    |                       idegen úri kisasszonyra, az pedig visszamosolygott reá.
18747  II,  95    |                     volt.~E pillanatban kivált az úri sorból az úri asszonyság
18748  II,  95    |               pillanatban kivált az úri sorból az úri asszonyság és odajött
18749  II,  95    |                  odajött a gyerekekhez.~- Kend az apja ennek a gyermeknek? -
18750  II,  95    |                           kérdi jóságos hangon az öreg paraszttól.~- Nem bíz
18751  II,  95    |                           Rosszul bántak vele.~Az asszonyság megütõdve nézett
18752  II,  95    |                   elkényeztetik - ötölt-hatolt az öreg. - Nem tudom, maga-e
18753  II,  95    |                      öreg. - Nem tudom, maga-e az a nemzetes asszony, aki
18754  II,  95    |                        kezét, lábát, áldja meg az isten jártában-keltében,
18755  II,  95    |                  vissza is tért nyomban. S még az õsszel összetákolta azt
18756  II,  95    |                       a lidércke egészségesek, az iskolába járnak s esténkint,
18757  II,  95    |                      járnak s esténkint, mikor az a munkáról visszatér, a
18758  II,  95    |                      meg a Tóbiás néniét, akit az öreg idehozott gondviselésnek
18759  II,  95    |                       idehozott gondviselésnek az új házba.~Most legközelebb
18760  II,  95    |                     lesz, mint ahány nap ebben az esztendõben.~S ígéretét
18761  II,  96    |                  elõadom a magam nézetét is, s az lesz az igazi.~Mert könnyû
18762  II,  96    |                    magam nézetét is, s az lesz az igazi.~Mert könnyû ám Kákay
18763  II,  96    |                       keseríteni, epét keverni az újságkotyvasztásba, de próbálná
18764  II,  96    |                     azt a három literemet?~Ezt az alávaló gazembert kutatom,
18765  II,  96    |                    torok.~Ilyen kellene nekünk az operettekbe. Mert hej, fiúk,
18766  II,  96    |                    annak mása a világon.~Mikor az megereszkedik s csurog ki
18767  II,  96    |                        sem énekel jól. Hátrább az agarakkal, hé, mert a tempót
18768  II,  96    |                   imádság, s jól meghallja azt az Úr.~Ha hát az írók atyamestere
18769  II,  96    |                    meghallja azt az Úr.~Ha hát az írók atyamestere is ilyet
18770  II,  96    |                     akár a Hiradó-ban?~Aki úr, az a pokolban is úr, s az meghallja
18771  II,  96    |                         az a pokolban is úr, s az meghallja a Niniske énekét,
18772  II,  96    |                       lehelet, Ferencziné akár az árnyék, de mán, hogy Rónaszékinében
18773  II,  96    |                     erõ, a mán abszurdum, mert az olyan erõs, hogy még én
18774  II,  96    |                      erõt nem tapasztaltam még az életben, mint a múltkor,
18775  II,  96    |                       olyat lökött rajta, hogy az szélmalomként gurult ki
18776  II,  96    |                        szélmalomként gurult ki az ajtón.~Ebben a jelenetben
18777  II,  96    |                 forognak.~A színpadra menekült az erkölcs.~S én megyek az
18778  II,  96    |                        az erkölcs.~S én megyek az erkölcs után.~Ott is vagyok
18779  II,  96    |              igazságtalan.~El is küldtem annak az újságkotyvasztónak a jó
18780  II,  96    |                      acéllap, melyen csak maga az aranyhajú királyfi látott
18781  II,  96    |                        a tulipiros szoknyában. Az a játék, az a játék...~-
18782  II,  96    |                        szoknyában. Az a játék, az a játék...~- Miféle játék? -
18783  II,  96    |                          Miféle játék? - kérdé az én újságíró cimborám egész
18784  II,  96    |                      Oh, te szerencsétlen! Hát az a gyönyörû szemjáték.~-
18785  II,  96    |                     Julcsáé.~- A bizon, ecsém. Az a mûvésznõ. Az a csillag,
18786  II,  96    |                   bizon, ecsém. Az a mûvésznõ. Az a csillag, nem is egy, ha
18787  II,  96    |                   bizony nem hallgatott rám, s az újságban még most sem találom
18788  II,  96    |                        márpedig férfinépre kár az atramentumot vesztegetni,
18789  II,  96    |                        Haj, haj! De csak ritka az okos ember, aki a mûvészet
18790  II,  96    |                        s rögvest benne vagyunk az igazság reguláinak a pitvarában.~
18791  II,  96    |                  pitvarában.~Mi a fundamentuma az embernek?~A láb.~Nos, tehát
18792  II,  96    |                lyukadtam ki, ahova akartam. Ez az egészséges rendszer: innen
18793  II,  96    |                       Mert csak szép produkció az, mikor Serpolette imígy
18794  II,  96    |                      hogy ne ízetlenkedjék itt az idén holmi erkölcstelen
18795  II,  96    |                 gyilkolnak meg. Mire való volt az a Két árva is? Azt nyerte
18796  II,  97    |                     van odakünn. Hogy izzadnak az ablakok! A kicsinyek összebújnak
18797  II,  97    |                      rajzolódnak a jégvirágok. Az öreg piktor, a természet,
18798  II,  97    |                  szívek is amint jönnek-mennek az évek, ki fognak hûlni, mint
18799  II,  97    |                       este a Szilveszter-este, az utolsó nap az esztendõbõl.
18800  II,  97    |                Szilveszter-este, az utolsó nap az esztendõbõl. Itt még nem
18801  II,  97    |                    arról, hogy ember mérte meg az idõt, s ahova a cirkalom
18802  II,  97    |                      véletlenül ért, odajutott az utolsó óra az évbõl. Itt
18803  II,  97    |                        odajutott az utolsó óra az évbõl. Itt még nem tudják,
18804  II,  97    |                       Itt még nem tudják, hogy az idõ megmérhetetlen, örök,
18805  II,  97    |                  semmit sem tudnak arról, hogy az emberek idelenn keresztelõt
18806  II,  97    |                   idelenn keresztelõt tartanak az Idõnek s külön néven jegyzik
18807  II,  97    |                   évkönyveikbe.~Parányok, akik az óriást apró részekre akarják
18808  II,  97    |                      hogy tudják.~Kong odakünn az öreg harang. Vecsernye lesz,
18809  II,  97    |                   születtek, hányan haltak meg az idén. Rögök a föld sarából,
18810  II,  97    |                     pontosan a percet, - amint az újév ideteszi a lábát.~-
18811  II,  97    |                    látogatása, nagyon vigyázza az olyan kislánykák magaviseletét,
18812  II,  97    |                        beszélek nektek valamit az újesztendõrõl, mert ma van
18813  II,  97    |                      Mondd meg, bácsi, kicsoda az a Szilveszter? Az is valami
18814  II,  97    |                      kicsoda az a Szilveszter? Az is valami bácsi?~- Hát az
18815  II,  97    |                      Az is valami bácsi?~- Hát az olyan bácsi, aki nagy patkós
18816  II,  97    |                  mindent elvisz.~- Ez vitte el az édesmamánkat is? Oh, a csúf
18817  II,  97    |                      Mért nem csukja be Borcsa az ajtókat.~- Nem ez az esztendõ
18818  II,  97    |                    Borcsa az ajtókat.~- Nem ez az esztendõ vitte el a mamácskát,
18819  II,  97    |                         Pannácska; hanem ennek az apja. - Az vitte el -, virágos
18820  II,  97    |                         hanem ennek az apja. - Az vitte el -, virágos sírba
18821  II,  97    |                  Miklós öklét összeszorítva.~- Az esztendõkkel sohasem lehet
18822  II,  97    |                  bújnak el?~- De bizony tudom. Az óperenciákon túl van egy
18823  II,  97    |                     van egy nagy fekete óriás, az egy rettenetes nagy pipából
18824  II,  97    |                     füstté válik minden. Ennek az óriásnak Idõ a neve.~- De
18825  II,  97    |                  óriásnak Idõ a neve.~- De hát az új esztendõk mibõl támadnak?~-
18826  II,  97    |                          Idõ! De nagy úr lehet az, bácsi! De fényes lehet
18827  II,  97    |                        szeretném megösmerni.~- Az a legnehezebb tudomány!
18828  II,  97    |                        szívverését vigyázd meg az Idõnek: arról rá fogsz ösmerni,
18829  II,  97    |               bármilyen álarc takarja.~- De ha az idõ olyan kegyetlen, mondja
18830  II,  97    |                    hogy van hát mégis szíve?~- Az idõ nem kegyetlen, csak
18831  II,  97    |                         Mielõtt megsemmisítené az embereket, az éveket s mindazt,
18832  II,  97    |                   megsemmisítené az embereket, az éveket s mindazt, ami van,
18833  II,  97    |                      van, elõbb kiszolgáltatja az emberiség ítéletének, s
18834  II,  97    |                   emberiség ítéletének, s amit az ítél, azon nem ront. A hibákat
18835  II,  97    |                      körülményesen, hogyan van az. Van nekem egy kis tükröm,
18836  II,  97    |                      Van nekem egy kis tükröm, az nekem megmutat mindent,
18837  II,  97    |                       Jézuska hozta?~- Nem biz az, hanem egy szép nénitõl
18838  II,  97    |                    csend. A fekete óriás éppen az imént ott ült egy felhõ
18839  II,  97    |                      zúzmara. Reszketve járult az óriás elé s lábainál összerogyott.~-
18840  II,  97    |                       vagy? Alig lihegsz!~- Én az 1879-iki év vagyok, uram!~-
18841  II,  97    |                    vagyok, uram!~- Ah, te vagy az! Akkor még négy órád van
18842  II,  97    |                    órád van hátra. Számolj be.~Az öregember ekkor az óriás
18843  II,  97    |                 Számolj be.~Az öregember ekkor az óriás elé helyezte a három
18844  II,  97    |                       harmadikban õszi mentém.~Az óriás átvette a ládákat
18845  II,  97    |                    alatt meztelenül állott ott az öregember, míg lélegzete
18846  II,  97    |                        monda mennydörgõ hangon az óriás, úgyhogy reszketni,
18847  II,  97    |                        a pókhálók a gallyakon.~Az öreg elszámolta tetteit
18848  II,  97    |                  megdagasztottam a folyamokat.~Az óriás szemei haragban égtek,
18849  II,  97    |                  vittem magammal, s elültettem az emberi szívekbe: a részvétet
18850  II,  97    |                    elõtted.~- Tévedsz - kiálta az óriás -, amit egyitek elront,
18851  II,  97    |                       Mert sebesen suhantok el az emberiség fölött, s az nem
18852  II,  97    |                      el az emberiség fölött, s az nem elég leleményes, hogy
18853  II,  97    |                         hát rólunk nem beszélt az óriás bácsi?~- De bizony
18854  II,  97    |                     meg a Miklóska mit csinál. Az öregember azt felelte, hogy
18855  II,  97    |                     mamácskát nem említette?~- Az késõbb történt. Egy szép
18856  II,  97    |                        fiatalember lépett elõ. Az 1880-ik év. Magára vette
18857  II,  97    |                       1880-ik év. Magára vette az öreg ruháit. Öltözködés
18858  II,  97    |               Öltözködés közben meghagyta neki az óriás, hogy a mamának egy
18859  II,  97    |                     kis ablakocskát kell fúrni az égben egy csillagon keresztül,
18860  II,  97    |                        között elmerengve lesem az érdekes éjfélt, azalatt
18861  II,  97    |                     nagy összeesküvés fogamzik az égi hatalmak ellen; súgnak-búgnak
18862  II,  97    |                    virrasztani fog és tettetni az alvást. Ha aztán jön, s
18863  II,  97    |                        alvást. Ha aztán jön, s az ágy szélére ül, hirtelen
18864  II,  97    |                   szélére ül, hirtelen kisuhan az ágyból s becsukja az ajtót
18865  II,  97    |                   kisuhan az ágyból s becsukja az ajtót belülrõl és sohase
18866  II,  98    |                     ismételték.~János ezt írja az elõadásról:~Ecsém! Mégis
18867  II,  98    |               Marcsádat” még nem láttam, hanem az én „Katám” helyrevaló hajadon
18868  II,  98    |                         gömbölyû is volt, csak az énekibe van valami hiányatosság.
18869  II,  98    |                        valami hiányatosság. De az nem annyira a darab hibája,
18870  II,  98    |                  kedves kiejtései vannak.”~Van az, ecsém, a Katámnak is, csakhogy
18871  II,  98    |                legbájosabb, s éppen azért volt az, hogy ki nem ejtette kezébõl
18872  II,  98    |                      boszorkányról jut eszembe az a kecsegtetõ reménység,
18873  II,  99    |                 ránccal, miket el nem simított az örökösen ott lebegõ jóságos
18874  II,  99    |                       csókolni valaha azokkal, az bizonyára összerázkódik
18875  II,  99    |                        fog játszadozni egykor, az boldog ember lesz, ha ugyan
18876  II,  99    |               egyszerre izzó szénné nem égeti. Az ellentétek találkozása:
18877  II,  99    |                  találkozása: a forró délöv és az éjszaki-sark együtt!~Miss
18878  II,  99    |                        nem másképp képzelhetné az úgynevezett angyalokat,
18879  II,  99    |                        nem maradt, teljesítvén az idõközben egy fûszerkereskedõ
18880  II,  99    |                   bizonyosan, miként vélekedék az új viszonyokkal szemben.
18881  II,  99    |                     változást konstatált, hogy az új Mrs. Kark keményebbre
18882  II,  99    |                       annyira kivette sodrából az örök egyformasághoz szokott
18883  II,  99    |                     nem kis mértékben járultak az új Mrs. Kark némely egyéni
18884  II,  99    |                  megboldogult fûszerkereskedõ, az õ érdemes elõdje, egy teljesen
18885  II,  99    |                     szólt: Milyen világ, Dith! Az ördögbe is, Dith!~Máskor
18886  II,  99    |                     gondolkozás után: „Gyengül az ember, Dith! Öregszünk!
18887  II,  99    |                    illetve forgalma. Ugyanazok az arcok a környékrõl naponkint.
18888  II,  99    |                      apró bevásárlásokat téve, az átellenes kávéház pincérjei
18889  II,  99    |                  bekiáltani:~- Hallod-e, Kark? Az ördög vigyen el, Kark! Még
18890  II,  99    |                      látják kopasz vén fejedet az ajtóablaknál! Milyen visszaélés
18891  II,  99    |                         mister! Kártyával ölni az idõt, míg én munkával értékesítem.
18892  II,  99    |                  milyen világ! Holnap ön kezdi az osztást, Sir!~És ez így
18893  II,  99    |                   boltba, mint Sir Ralph Ihon, az egész elsõ emelet bérlõje?~-
18894  II,  99    |                      Mr.?~- Kark - egészíté ki az érdemes gentleman . Milyen
18895  II,  99    |                      egészen el van ragadtatva az ön grogjától, Mr. Kark.
18896  II,  99    |                         Ha nem csalódom, uram, az ön leánya a miss?~- Az ördögbe
18897  II,  99    |                         az ön leánya a miss?~- Az ördögbe is, Sir, kié lenne
18898  II,  99    |                      csinos gyermek.~- Aki ép, az mind szép, Sir. Beafsteekké
18899  II,  99    |              Beafsteekké aprítsanak, ha nem ez az én megrendíthetlen elvem.~-
18900  II,  99    |                        kevesek vezetõje leend. Az öreg Kark gyakorlati fickó,
18901  II,  99    |                   számítható a fiatalság, mint az öregek közé: csattanó piros
18902  II,  99    |                       meg kell jegyeznem, Sir, az illetõ fiatal hölgy érdekében -
18903  II,  99    |                        kíváncsisággal kérdé:~- Az idegen hölgyet kérdezi,
18904  II,  99    |                   Engedje tudnom, miért?~- Oh, az egy igen sajátságos, miss.
18905  II,  99    |                     nem tudom mi mindenen, bár az orvos is lemondott már róla.
18906  II,  99    |                 valóságos csoda - elfelejtette az angol nyelvet, melyet oly
18907  II,  99    |                         és azt hiszem: keveset az indushoz is, de a legbámulatosabb
18908  II,  99    |                       is, de a legbámulatosabb az, hogy a hangokat oly dühös
18909  II,  99    |                      figyelmeztetett, hogy itt az utcai szobában lakik egy
18910  II,  99    |                       Edith hévvel folytatá:~- Az igen szép nyelv, Sir. Üde,
18911  II,  99    |                 megtanuljam.~- Ah, kisasszony, az ember sokat megtehet egy
18912  II,  99    |                    aminõ Miss Mary, kivált, ha az ember férfi; de egy nyelvet
18913  II,  99    |                         Akadémiai taggá legyen az ember elõbb, hogy fiatal
18914  II,  99    |                  határidõt, amikor várni fogja az indóházban, megírja benne
18915  II,  99    |                      miss, de ez egy regénynek az eleje.~- Egy szomorú regénynek.
18916  II,  99    |                   napon itt volt Londonban, de az indóházban nem várta senki.
18917  II,  99    |                    indóházban nem várta senki. Az ifjú nem volt ott.~- Régi
18918  II,  99    |                     szállására. Hiába sietett. Az már nem lakott ott, híre-hamva
18919  II,  99    |                      négynapos házmester volt, az elõbbit elcsapták, ki tudná
18920  II,  99    |                       ön gondolja. Aki szeret, az még mindig elég gazdag megmérhetlen
18921  II,  99    |                      olyan alkalmas arra, hogy az ablakból a járókelõket nézze.
18922  II,  99    |                         Fájdalom, hasztalanul, az az alak, akit õ keresett,
18923  II,  99    |                      Fájdalom, hasztalanul, az az alak, akit õ keresett, nem
18924  II,  99    |                    voltam vigasztalója: szívét az én szívembe öntötte, egy
18925  II,  99    |                 boldogság! - mormogott magában az öreg Kark, egy cukorsüveget
18926  II,  99    |                    pennys darabokra.~- Egyszer az a sötét gondolata támadt,
18927  II,  99    |                   sötét gondolata támadt, hogy az a levél nem eléggé meleg
18928  II,  99    |                     fordításból ítélned, neked az eredetiben kell olvasnod.~-
18929  II,  99    |                     kellett e nyelvet tanulnom az én Marym kedvéért, hogy
18930  II,  99    |                      neki tartózkodni kell, és az én vagyok. Sírva borult
18931  II,  99    |                      nevezik! Milyen leány ez! Az öreg Londont nem tapossák
18932  II,  99    |                       beteghez közelgtek, hogy az Edith karja, mely az övén
18933  II,  99    |                      hogy az Edith karja, mely az övén nyugszik, görcsösen
18934  II,  99    |                         Ah, mi lelte kegyedet? az istenért! Rosszul lett?~-
18935  II,  99    |                      Szent isten! Lehetséges-e az?~- Láttam a fényképét.~A
18936  II,  99    |                   spanyolfal mögé húzva.~Edith az ágyhoz közeledék.~- Uram! -
18937  II,  99    |                          szólítá meg magyarul.~Az egyszerre mint a nyíl ütötte
18938  II,  99    |                        a nyíl ütötte föl fejét az édes hazai hang hallatára:
18939  II,  99    |                       eljöttem önnel csevegni, az ön barátja, Ihon úr fölkérése
18940  II,  99    |                     Ihon úr fölkérése folytán.~Az ifjú végigsimítá ujjaival
18941  II,  99    |                      Alacskay Pál.~- Hát ön?~- Az én nevem Kark Edith.~A beteg
18942  II,  99    |                       kitõl.~- Hosszú történet az. Bizonyára el fogom önnek
18943  II,  99    |                   fogom önnek mondani egyszer.~Az ifjú kedvetlenül rázta meg
18944  II,  99    |                       kivallat engem.~- Lássa, az megnyugtató, hogy leány.
18945  II,  99    |                    szíve van és kevesebb esze, az asszonynak több esze van
18946  II,  99    |                       szíve; mert a szív kopik az idõvel, kisasszony, de az
18947  II,  99    |                      az idõvel, kisasszony, de az ész növekszik...~Edith alkalmat
18948  II,  99    |                      társalgást.~- Ön elhagyta az angol nyelvet betegségében,
18949  II,  99    |                      nem hagyta el szelleme.~- Az angol nyelvet? Nem értem
18950  II,  99    |                    föltûnik, hol eltûnik, mint az alaktalan délibáb.~Egy konvulzív
18951  II,  99    |                       ismét sötét éjt borított az Edith által nyitott résre,
18952  II,  99    |                      fickót ugyan kiabálhatta, az odalent oszlatta már a boltban
18953  II,  99    |                  karját.~- Oh, miss - dünnyögé az kétségbeesett ábrázattal. -
18954  II,  99    |                      Én mindent kitaláltam. Ez az én mûvem. Szánjon engem!
18955  II,  99    |                       méltó Mr. Darnleyt, hogy az szokása ellenére azon kemény
18956  II,  99    |                      levegõt.~Edith, míg Ralph az orvosért járt, egyedül maradt
18957  II,  99    |                        halk lélegzet árulta el az életet. Tizenhét éves leány,
18958  II,  99    |                       Friss vízzel meglocsolta az ifjú halántékait és félresimítá
18959  II,  99    |                   Lábujjhegyen visszasompolyog az ágyhoz s hosszan elnézi -
18960  II,  99    |                       tarsollyal. Hol van most az a kard? Kettétörte a hatalom;
18961  II,  99    |                   szívet nem törhette ketté: s az is egy éles kard, melynek
18962  II,  99    |                         melynek lángja sújtóbb az acélnál Azért van õ számûzve!
18963  II,  99    |                      megrontja a levegõt, hogy az meggyúl, lángra lobban az
18964  II,  99    |                      az meggyúl, lángra lobban az ilyen szívektõl. Azért van
18965  II,  99    |                        alig dobban egyet-egyet az a szív, s ha dobban is,
18966  II,  99    |                        redõnyökön, bearanyozva az ifjú arcát: mind odaesett
18967  II,  99    |                      ifjú arcát: mind odaesett az ágy fejéhez, mind neki jutott.
18968  II,  99    |              elgondolta, hogy a napsugár abból az országból jõ, hol az ifjú
18969  II,  99    |                     abból az országból jõ, hol az ifjú született, harcolt,
18970  II,  99    |                      gondolat nem bánt senkit, az egy semmi, amitõl nem fél
18971  II,  99    |                    kétségbeejti, üdvözíti! Ah, az Edith gondolatai nem ilyenek!
18972  II,  99    |                        mit megpillantott bent, az a régi kép, az összevont
18973  II,  99    |             megpillantott bent, az a régi kép, az összevont szemölddel, magas,
18974  II,  99    |                        Úgy tetszett neki, hogy az bûnös gondolat, pedig nem
18975  II,  99    |                 elültetett mag a szívben, mely az elsõ csíra parány szálait
18976  II,  99    |                        csak jönne már Sir Ihon az orvossal!~Éppen e percben
18977  II,  99    |                   lihegve tuszkolva maga elõtt az orvost és Dicket.~- Mindenekelõtt
18978  II,  99    |                     Önt csak akkor nem találja az ember, mikor szüksége van
18979  II,  99    |                    hangját, Sir, de éppen mert az õ hangját hallottam, mentem
18980  II,  99    |                       hallottam, de elhibáztam az irányt. Az irányt, Sir.
18981  II,  99    |                       de elhibáztam az irányt. Az irányt, Sir. Ez gyenge oldala
18982  II,  99    |                       a vén Dicknek!~Míg Ralph az orvosi rendelvényre váró
18983  II,  99    |                      amint Edithet megpillantá az udvaron levõ lugasban. -
18984  II,  99    |                       minden ijedség nélkül.~- Az a baj - rikácsolá a mistress -,
18985  II,  99    |                      tudja-e, miss, hogy abban az országban, melynek a nyelvével
18986  II,  99    |                   ütött le a konyhaállványról. Az ezer darabra málló cserép
18987  II,  99    |                        gyeplõt, míg én fésülöm az erkölcsöt bennetek; én,
18988  II,  99    |                      kérem egy percre. Barátom az ön nevét emlegeti, minden
18989  II,  99    |                 szerint önnel kíván szólani!~- Az nem lehet, Sir - vevé föl
18990  II,  99    |                      éppen most tiltottam meg. Az én szavam nem levegõ, Sir,
18991  II,  99    |                    kivált hölgyek ragaszkodnak az ilyesmikhez, és fõleg sajnálom
18992  II,  99    |                      Dick!~Csakugyan Dick jött az orvossággal.~- Dick! - parancsolá
18993  II,  99    |                        a falat kenyér, de ezek az enyéim minduntalan paprikát
18994  II,  99    |                   bosszantanak úgy, hogy oszt’ az illedelemrõl is megfeledkezik
18995  II,  99    |                  illedelemrõl is megfeledkezik az ember, mely a magamforma
18996  II,  99    |                     mit duzzogsz, Dith? Mintha az orrodat harapta volna le
18997  II,  99    |                    sietnél teljesíteni, melyet az írás parancsol a szenvedõk
18998  II,  99    |                     hogy többesszámot használ. Az ön segélye, úgy rémlik nekem,
18999  II,  99    |                 parlagon pihen egy ideig, mint az erejét kiadott föld. Milyen
19000  II,  99    |                     föld. Milyen gondolat volt az, milyen ötlet!~Alig bírta