bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

19001  II,  99    |                 hirdetmény szövegébe, hogy aki az illetõ missrõl fölvilágosítást
19002  II,  99    |                   mohón -, nem is kérdtem még, az orvos mit mondott?~- Elõadtam
19003  II,  99    |                       mondott?~- Elõadtam neki az egész történetet, mely az
19004  II,  99    |                      az egész történetet, mely az ájulásnak okozója lett.
19005  II,  99    |                        a többit, ami kizárólag az ájulási tényt illeti, aggodalmát
19006  II,  99    |                        reménytelen állapotban. Az imént egy-két óra elõtt
19007  II,  99    |                        hogy Edith vigasztalja, az õ szavától, bûbájos közellététõl
19008  II,  99    |                      nagyobb fontosság adassék az õ házában, mint neki, s
19009  II,  99    |                     mondá egy grogra. (Ez volt az ürügy. Nagyon megszerette
19010  II,  99    |                        betegsége megfordult, s az orvos biztosított, hogy
19011  II,  99    |                       Edith szíve elszorult.~- Az új betegség - folytatá Ralph -
19012  II,  99    |                    emlékszik. Csodálatosan van az emberi természet alkotva!
19013  II,  99    |                       fickó! ugyan jól õrizted az ajtót, hogy a halál be nem
19014  II,  99    |                   Holnap van a megjelenési idõ az Ezüst kürt 20-ik számú szobájában.
19015  II,  99    |                         Vajon meg lett-e értve az illetékes helyen!~Többet
19016  II,  99    |                diplomáciai csínyen törte fejét az álmatlan éjen, mely a csésze
19017  II,  99    |                       Hozott-e édes álmot neki az éj? Volt-e rá vonatkozással
19018  II,  99    |                        Volt-e rá vonatkozással az, ami Ralphot annyira melegítette?
19019  II,  99    |                        bûvös kincset, - mintha az Aladin csodalámpája esett
19020  II,  99    |                    majdnem egyidejûleg sietett az Ezüst kürt-be, s ott a kijelölt
19021  II,  99    |                       Végre kopogás hallatszék az ajtón.~- Szabad! - mondá
19022  II,  99    |               beközelgõ eseménytõl izgatottan. Az ajtó megnyílt s belépett -
19023  II,  99    |                     Leírhatlan a tekintet, mit az érdemes asszonyság bámulatában
19024  II,  99    |                     egyhuzomban sohasem pihent az a száj.)~- Ah, ah! hidegajkú
19025  II,  99    |                      hidegajkú miss! No, nézze az ember! Õ is eljött pályázni
19026  II,  99    |                 tudósításokat: én várom be itt az urat.~Edith meg nem állhatta,
19027  II,  99    |                       húsz fontot adja.~- Hisz az én vagyok, én kutatom Marit
19028  II,  99    |                      kocsibérrel.~Újra kopogás az ajtón, melyet tiszteletteljes
19029  II,  99    |                       fontos urat, Edith pedig az igazi tudósítást.~Mind a
19030  II,  99    |                       lerajzolni. Viharos volt az és humorteljes - de mégsem
19031  II,  99    |                      gondolta s magára hagyván az ekként összekerült házastársakat,
19032  II,  99    |               találkozott.~- Mi történt, miss, az istenért? A bolt becsukva,
19033  II,  99    |                        már kétszer kerestem.~- Az történt, Sir - bár szinte
19034  II,  99    |                     apám volt a két jelentkezõ az Ezüst kürt-nél.~- Mennydörgettét,
19035  II,  99    |                        sem sikerülne. Addig is az a kívánsága: abban a szobában
19036  II,  99    |                   gondolat! kényelmetlen szoba az egy betegnek.~- Egy betegnek
19037  II,  99    |                         Egy betegnek kicsinyek az igényei s legalább ha unni
19038  II,  99    |                        akképp hagyassék, amint az utolsó lakó, Mari, ott tartózkodása
19039  II,  99    |                  másnap oda kellett szállítani az orvos egyenes tiltakozása
19040  II,  99    |                        Pál annyira vitte, hogy az ágyat szabad volt elhagynia
19041  II,  99    |                    elnyomni bosszankodását, ha az orvos vagy akár Sir Ihon
19042  II,  99    |                     lefolyt a Themsén! Majdnem az egész õszt és a fél telet
19043  II,  99    |                       a fél telet ott húzta ki az ágyban, Mari volt szobájában,
19044  II,  99    |                       Edithet, venné le onnan; az egy székre állt föl, hogy
19045  II,  99    |                     százszor a szent ereklyét (az egyedülit Maritól, mert
19046  II,  99    |                        õt figyelmeztetni, hogy az az öltözékdarab még mindig
19047  II,  99    |                        figyelmeztetni, hogy az az öltözékdarab még mindig
19048  II,  99    |                        mond hozzá Mr. Lemling, az orvos, ha a mellére száll.~
19049  II,  99    |                halmozva azt, - a világért sem, az õ kedves porát, izzadságát
19050  II,  99    |                   Gyûrt, eldobott rongy, amely az õ arcát takartad, óvtad,
19051  II,  99    |                     Edith nem felelt; most már az õ füleiben zúgott mindenünnen
19052  II,  99    |                      soha többé.~Mily nagy szó az a soha. Egy koporsó, melybe
19053  II,  99    |                   koporsó, melybe magára zárja az ember a Jelen-t. Tud-e meglenni
19054  II,  99    |                        Jelen-t. Tud-e meglenni az az ember veszteg abban a
19055  II,  99    |                     Jelen-t. Tud-e meglenni az az ember veszteg abban a koporsóban,
19056  II,  99    |                   minden a világon, elérkezett az az idõ is, amikor a tudós
19057  II,  99    |                       a világon, elérkezett az az idõ is, amikor a tudós dr.
19058  II,  99    |                       pillanatot sem. Mindjárt az elsõ napokban amilyen nagy,
19059  II,  99    |                    vette Londont, tudakozódott az osztrák követségnél. Fölkereste
19060  II,  99    |                        essék kétségbe, Sir, jó az isten. Egy véletlen, egy
19061  II,  99    |                Alacskay Pál, kezdek kételkedni az isteni gondviselésben...~-
19062  II,  99    |          gondviselésben...~- Oh, Pál úr! Hátha az is egyenesen a gondviselés
19063  II,  99    |                        visszatérni. De vele is az történt, ami a legtöbb emberrel,
19064  II,  99    |                       a készülõdésnél maradt s az utolsó napokat, mint nevezte,
19065  II,  99    |                          Mit gondol, Sir! Hisz az illetlen lenne.~- Oh, Edith,
19066  II,  99    |                        úr szinte egykedvûen.~- Az éjjel nem alhattam, sok
19067  II,  99    |             megtudhatnók, hova vitte Marit. Ez az egyedüli helyes fonál, melyen
19068  II,  99    |                   végre Edithbõl a szó -, mert az a fickó már itt is van,
19069  II,  99    |                          Pál úr úgy tett, mint az elkényeztetett makacs gyermekek,
19070  II,  99    |         kifogyhatatlanok a gáncsolásban: nekik az nem jó, nekik az nem így
19071  II,  99    |                         nekik az nem jó, nekik az nem így kell.~- Mit érek
19072  II,  99    |                   legyen?~- Ki tudná azt, Sir. Az régen volt.~- Lássa! - mondá
19073  II,  99    |                     ruhát viselõ fiatal hölgy. Az ördögbe is nagyon jól emlékszem,
19074  II,  99    |                     arcotokon örömmosoly, hogy az kiüljön most oda ragyogni?
19075  II,  99    |                      félek, hogy nem lesz ott.~Az, akit megszólított, nem
19076  II,  99    |                     fátyolát, ne olvasson most az õ arcáról senki.~A Fleet
19077  II,  99    |                        Ah, a feketeruhás miss, az ott lakik a Panpon anyónál,
19078  II,  99    |              meghökkenve nézett Edithre; annak az arca olyan sápadt lett,
19079  II,  99    |                     lesz szabad pillantani rá.~Az ötödik számú ajtónál nagyot
19080  II,  99    |                   elfeledte visszahúzni, aztán az ellentétes érzelmektõl reszketõ
19081  II,  99    |                   kacér mosollyal. - Én vagyok az, Sir!~- Ez esetben bocsánatot
19082  II,  99    |                       szótlansága megfagyasztá az õ szavát is. Az ajtó elõtti
19083  II,  99    |                   megfagyasztá az õ szavát is. Az ajtó elõtti jelenet némán,
19084  II,  99    |                       köztük, mint egy tenger. Az érzelmek zárja fölpattant
19085  II,  99    |                        Edith hirtelen fölrántá az ajtót és kiugrott.~- Megálljon,
19086  II,  99    |                        Legyen nõm!~Edith, mint az álomlátó, behunyt szemmel
19087  II,  99    |                      szédüljön röpülése közben az ég felé, másik kezét lankadtan
19088  II,  99    |                      ki a levegõbe, kihullatva az útközben vásárolt tárgyakat.~-
19089  II,  99    |                        ajkon, már ott lebegett az üdvözítõ felelet, a legköltõibb,
19090  II,  99    |                        a legszentebb szó, csak az alakot kereste még, a külsõ
19091  II,  99    |                     ifjú mellén kissé szétvált az ing és látni engedé a fekete
19092  II,  99    |                     Feleljen, Edith! - sürgeté az ifjú.~- Erre a kérdésre
19093  II,  99    |                    titkom. Be van-e jól csukva az ajtó? Halld tehát, - én
19094  II,  99    |                         Te kosarat, lehetséges az? De hát Mari?~- Marit nem
19095  II,  99    |                 Edithbe.~- E-dith-be? - tagolá az érdemes gentleman, megüvegesedett
19096  II,  99    |                     vissza Pál szerelmét?~- Ez az én titkom, Sir. Remélem,
19097  II,  99    |                       fátylát keblén hordozza, az õ võlegénye, és Kark Edith
19098  II,  99    |                tolakodjék egy férfiszívhez. Ez az én feleletem önhöz, Sir
19099  II,  99    |                       csészékbõl fog történni, az összhang kedvéért soha vissza
19100  II,  99    |                   megparancsolá Edithnek, hogy az urakat mulattassa odabent,
19101  II,  99    |                        Mr. Kark) túlcsapva még az üst födõjén is. Valódi angolok
19102  II,  99    |             kandallóban, és kékes lángú teaüst az asztal közepén Tán még a
19103  II,  99    |             paradicsomot is úgy képzelik, hogy az angyalok forró teát öntenek
19104  II,  99    |                       aztán sorba nyújtogatják az odakerült brit alattvalóknak,
19105  II,  99    |                        hason fekve heverésznek az éden szalonjaiban, mindenik
19106  II,  99    |                      pamlagon ült, Edith pedig az asztalnál állott. Mindenki
19107  II,  99    |               asztalnál állott. Mindenki szeme az üstre volt irányozva és
19108  II,  99    |                 helyérõl és hirtelen odalépett az asztalhoz. Arca ünnepélyes
19109  II,  99    |                fölemelte, csodálva látta, hogy az üst lángnyelvei zizegve
19110  II,  99    |                      könnyed tárgy fölött, mit az ifjú dobott oda martalékul.~-
19111  II,  99    |                         sóhajta Pál, megölelve az imádott nõt.~Az nem szabódott
19112  II,  99    |                      megölelve az imádott nõt.~Az nem szabódott nagyon s ha
19113  II,  99    |                        villámsebesen elfordult az ölelõ karoktól, az csak
19114  II,  99    |                   elfordult az ölelõ karoktól, az csak a szûzi szeméremnek
19115  II,  99    |                   vágynak tulajdonítható, hogy az áruló Sir Ihont megfenyegesse
19116  II,  99    |                     világrend folyásában, mint az, mit Mrs. Kark hajtott egyre,
19117  II,  99    |                        halkan.~Edith odahajolt az ifjúhoz és azt suttogta
19118  II,  99    |                     szomorú nap legyen nekünk! Az örömet hagyjuk holnapra;
19119  II,  99    |                       legyen ma még édes titok Az ördögbe is, Ralph! - mond
19120  II,  99    |                       minden délceg férfit, ki az õ võlegényéhez, Alacskay
19121  II,  100   |                      ki tekintélyével imponált az egész vidéknek, kinek vasvesszõje
19122  II,  100   |                  etikettkorbácsa alatt nyögött az egész vidék, kinek tudtával
19123  II,  100   |                          ma azonban lejárt már az auktoritások kora - az öregasszony
19124  II,  100   |                     már az auktoritások kora - az öregasszony csak öregasszony,
19125  II,  100   |               praktikája nem elegendõ rá, hogy az Ilonkát - nevezzük véletlenül
19126  II,  100   |               befolyást, amit a szépség nyújt. Az pedig nem megvetendõ befolyás.~
19127  II,  100   |                     keresztény vallást is csak az tartotta fönn ilyen soká,
19128  II,  100   |          kikeresztelkedtünk volna töröknek. Ez az »egy« szép asszony tart
19129  II,  100   |              vármegyénkben a vicispán, hát még az akkori idõben oly eleven
19130  II,  100   |                    most egy virágbokrétát küld az ember.~Mikor aztán H...th
19131  II,  100   |                        után M...th Ferenc lett az alispán, aki tudvalevõleg
19132  II,  100   |                      Kusza szálak azok, melyek az emberi érzelmeket összekötik
19133  II,  100   |                  névaláírása se komplikáltabb.~Az az egy azonban bizonyos,
19134  II,  100   |               névaláírása se komplikáltabb.~Az az egy azonban bizonyos, hogy
19135  II,  100   |                     mint a politikai világban. Az ízlést megvesztegetik más
19136  II,  100   |                 sokszor olyanok is, melyek nem az egyéniséghez tapadnak, összejátszanak
19137  II,  100   |                legszebbnek kiáltassék ki, mert az valóságos proklamáció -
19138  II,  100   |                proklamáció - több! - egy tudat az, mely a tekintélyesség súlyával
19139  II,  100   |                       ez egyszer közhit, akkor az erõs, ledönteni nem lehet.
19140  II,  100   |                     ellenáll is egy-egy idegen az áramlatnak, végre is mintegy
19141  II,  100   |                 mintegy belefáradva, vagy hogy az ízlés idomul át az általánoshoz,
19142  II,  100   |                        hogy az ízlés idomul át az általánoshoz, maga sem veszi
19143  II,  100   |                    ezen apró nyilvánulásaiban, az isteni voltát ez mutatja
19144  II,  100   |                 dicsõséget. A legédesebb méreg az. Aki abból ivott egyszer,
19145  II,  100   |                      azok a tejben úszó rózsák az arcon? Ajándéka a természetnek?
19146  II,  100   |                       Ez a tudat viszi, vezeti az élet tavaszán s elvezeti
19147  II,  100   |                elvezeti a boldogságtól, melyet az élet õszén már nem lehet
19148  II,  100   |                    édessége van, de tövise is. Az édesség múló kéj, a tövis
19149  II,  100   |              dicsõségtõl el nem szédül a feje, az nagyon erõs lélek, akinek
19150  II,  100   |                      szépségtõl sem szédül el, az már rendkívüli lélek.~Mikor
19151  II,  100   |                  nemrég itt járt Jenkins író s az angol parlament tagja, Pázmándy
19152  II,  100   |                      leveleit, a gyalogutat és az angol követ borotvált kesernyés
19153  II,  100   |                     pedig visszafelelgettek rá az elhagyott park néptelen
19154  II,  101   |                       MONOGRAM ÉS A PLÉH?~1880~Az én tiszteletreméltó barátom,
19155  II,  101   |              megajándékozott egy bottal. Hanem az aztán bot volt; összes művészetét
19156  II,  101   |                        művészetét beleöntötte, az alját megvasaltatta csipkés
19157  II,  101   |                tetejére rézsunt odaillesztette az ötágú koronát s a korona
19158  II,  101   |                   koronát s a korona alá pedig az M. K. betűket, úgyhogy gyönyörűség
19159  II,  101   |                     aztán hordtam is sokat ezt az ezüst botot, de nem lettem
19160  II,  101   |                    minden eleven ember ismerte az »Oroszlány vármegye« tájékán,
19161  II,  101   |                       kezdett unalmas lenni ez az örökös kérdés, amit napjában
19162  II,  101   |                        hallani, hova lett róla az öt pontos korona?~Idegességem
19163  II,  101   |                       nem eresztettem kezemből az ominózus botot, hanem örökké
19164  II,  101   |                        részén a tenyeremet; de az ujjaimon keresztül is meglátták,
19165  II,  101   |                    Egyszer véletlenül letettem az asztalra, egy ismerős fiatalember
19166  II,  101   |                          Ön igazi nemes ember!~Az csodálkozva nézett rám,
19167  II,  101   |                       nemes ember õ.~Pedig hát az egész korona-história olyan
19168  II,  101   |                   villámhirtelen lefeszítettem az ezüst klapnyit s nekihajítottam
19169  II,  101   |                    szögecskékkel volt odaverve az ezüstlemezre.~Egy-két hónap
19170  II,  101   |                    botról a monogram?«~Hát biz az nagyon megtetszett Mariska
19171  II,  101   |                belenyomkodja chemikus tintával az én becsületes betûim idomait,
19172  II,  101   |                      Minden elölrül kezdõdött. Az »Oroszlány« vendégei, minden
19173  II,  101   |                      lett a monogram.~Kerültem az embereket, de fátumom mindenütt
19174  II,  101   |                     többé már nem is köszöntem az embereknek.~Mit sem használt.
19175  II,  101   |                használt. Amint keresztülmentem az utcákon, úgy tetszett nekem,
19176  II,  101   |                  kérdés: hova lett a monogram. Az ablakokból kíváncsi arcok
19177  II,  101   |                     kapuk hasadékai közül arra az öt lyukra a botomon, melyet
19178  II,  101   |                       Lajos is elérzékenyedjék az õ érdemei fölött.~Föl is
19179  II,  101   |                    Másnap elmentem a templomba az »úri misére«, természetesen
19180  II,  101   |                      arcán, egyszerre csak jön az egyházfi s nyújtja felém
19181  II,  101   |                    ötletem támad.~Elcsapom ezt az átkos botot, mely annyi
19182  II,  101   |        kellemetlenséget okozott, leveszem róla az utolsó ékességet, az ezüst
19183  II,  101   |                      róla az utolsó ékességet, az ezüst lemezt.~Megfogtam;
19184  II,  101   |                       hadd csináltasson belõle az eklézsia hatosokat!~Most
19185  II,  101   |                          A dühtõl sziszegve és az elkeseredéstõl lecsigázva
19186  II,  101   |                kifundáltam végre, hogy megírom az újságba egész részletesen,
19187  II,  102   |                 csillogó harmatcsöppnek jutott az a boldogság, hogy lemossa
19188  II,  102   |                       a Flóra leányainak jut s az Éva leányainak nem.~És nem
19189  II,  102   |             elhullásukat.~Milyen szomorú halál az!~Tavasz, napsugár, madárdal,
19190  II,  102   |                    rohasztotta-e el õket, vagy az ég harmatja fölülrõl, vagy
19191  II,  102   |                     pillangó mégis boldogabbak az embereknél.~Õk elenyésznek
19192  II,  102   |                       hogy el fogunk enyészni.~Az idõ új rózsákat hoz nekünk
19193  II,  102   |                   minden tavaszra.~S ugyancsak az idõ új embereket hoz a rózsáknak,
19194  II,  102   |                  egyszer el találná téveszteni az idõ - s az embereket vinné
19195  II,  102   |                  találná téveszteni az idõ - s az embereket vinné el egyszerre,
19196  II,  102   |                       vissza lassan!!...~Pedig az is megtörténhetik...~Igaz-e,
19197  II,  103   |                         mikor ingyen is kapott az ember eleget!~- Ki vitte
19198  II,  103   |                       keressétek tüstént, mert az a kormánybiztosé.~Szerencsére
19199  II,  103   |                    neki tíz frtért garderobot. Az hozta el a vasúthoz is a
19200  II,  103   |                     neki »tutut«, gombolják be az ingecskéjét s viszik le
19201  II,  103   |                    Ceglédnél azonban nagy lett az öröm, mert a kis Gergely,
19202  II,  103   |                     sövényházi-paphalmi«.~- Ez az elsõ eset - mondá múlt csütörtökön,
19203  II,  103   |                        én intéztem - hanem itt az öcsémé az érdem, szokta
19204  II,  103   |                 intéztem - hanem itt az öcsémé az érdem, szokta mondani súgva, -
19205  II,  103   |                    hogy de bizony Kende Kanuté az egész érdem: õt ne átkozzák
19206  II,  103   |                 ördöngös dialektikájával ennek az egész jó dolognak a rossz
19207  II,  103   |                csakhamar õreá vittem a szót, s az õ életének piciny epizódjai
19208  II,  103   |                        ismertetõjele van csak. Az alsó állkapca közepén egy
19209  II,  103   |                     mert ha a család el is, de az egész szomszédság el nem
19210  II,  103   |                      otthon a fényes szálláson az úri élethez?~- De nem hagytam
19211  II,  103   |                   gépésznéhez adtam, innen jár az »óvó«-ba. - Tisztességes
19212  II,  103   |                         gyakran látogatom meg; az asszonyt mamának hívja,
19213  II,  103   |                       neki, hogy nem én vagyok az apja; - azóta »papabácsiká«-
19214  II,  103   |                abszolute semmit sem õrzött meg az emléke, ami valami nyomra
19215  II,  103   |                        idén tanult meg csak, s az a csodálatos, hogy dacára
19216  II,  103   |                         mint a palóc kiejtést, az anyatejjel szívja be az
19217  II,  103   |                        az anyatejjel szívja be az ember.~.......~Errõl diskuráltunk
19218  II,  103   |                   elején három embert elûztünk az asztaltól az unalmas »percsórai
19219  II,  103   |                   embert elûztünk az asztaltól az unalmas »percsórai kérdéssel« -
19220  II,  104   |                 nyomorult«! Hát õ is belekerül az újságba, mintha valami híres
19221  II,  104   |                        találkoztatok vele vagy az újszegedi parkban, vagy
19222  II,  104   |                      közönnyel tekintenek szét az embereken, - tárgyakon,
19223  II,  104   |                        embereken, - tárgyakon, az ebédlõszobák fényes terítékein;
19224  II,  104   |                       minõ a kocsonyáé, s ezen az arcon bizonyos sajátszerû
19225  II,  104   |                        bírná kivenni, tele van az zsír-, petróleum- és mindenféle
19226  II,  104   |             élettörténete rajta van e kabáton. Az a nagy szakadás a hóna alatt
19227  II,  104   |                        datálódik, mikor tavaly az újszegedi hídon kiszóródtak
19228  II,  104   |                    sohasem hangzott altatódal, az az édes kedves anyai zsongás,
19229  II,  104   |                 sohasem hangzott altatódal, az az édes kedves anyai zsongás,
19230  II,  104   |                       Mikor megtanult járni, - az elsõ lépése is a nyomor
19231  II,  104   |                   Annak a gyermeke õ. Hát csak az anyja mellett van.~Álmaiban
19232  II,  104   |                         a hitvány«, letaroljuk az egész kertjüket, úgy, hogy
19233  II,  104   |                    hogy már öt órára elfogynak az összes aznap nyitott rózsák.~
19234  II,  104   |                   között, mert Szegeden megvan az az ízléstelenség, hogy általánosan
19235  II,  104   |                        mert Szegeden megvan az az ízléstelenség, hogy általánosan
19236  II,  104   |                      is utánozni a többiek azt az utolérhetetlen szánalomra
19237  II,  104   |                        csokor alatt. Egyszóval az egész virágáruló banda ne
19238  II,  104   |                     ész és ízlés kell ide is s az aztán bõven van a »Hitvány«-
19239  II,  104   |                        is szerepel mint zsüri.~Az újszegedi bálokon ugyanis
19240  II,  104   |                       meztelen lábai, melyeken az ujjak között és körmök alatt
19241  II,  104   |                       bimbónak.~»Aztán kicsoda az, te gazember?«~»Hát az a
19242  II,  104   |                 kicsoda az, te gazember?«~»Hát az a legszebb« - felelé durcásan
19243  II,  104   |                    Misi. Azok árulták el, hogy az a kislány a hitvány kis
19244  II,  104   |                      is virágárus lesz. De már az majd csak az új, fényes
19245  II,  104   |                      lesz. De már az majd csak az új, fényes Szegednek fog
19246  II,  105   |                Mindenki emlékezni fog még arra az időre, midőn - mentés idejében
19247  II,  105   |                    voltak ezek. A kormánykörök az öreg Lukács ijedt jelentései
19248  II,  105   |                        veszteni a türelmet is, az eszüket is. Az alsóvárosi
19249  II,  105   |                    türelmet is, az eszüket is. Az alsóvárosi követet, az ősz
19250  II,  105   |                         Az alsóvárosi követet, az ősz Kállay Ödönt küldé le
19251  II,  105   |              valamennyire bizalma a népnek.~És az jó intézkedés is volt. Az
19252  II,  105   |                      az jó intézkedés is volt. Az öreg hagyta magát kapacitáltatni
19253  II,  105   |              kapacitáltatni azzal, hogy hiszen az ő kerülete ez, és úgysem
19254  II,  105   |                        Reggeltől estig ott ült az emberekkel tömött irodában,
19255  II,  105   |                      fogalmával már együtt jár az, hogy mérgelődött, vesződött,
19256  II,  105   |                    mert szabadszájú ember volt az öregúr, s nyers, ha megharagudott,
19257  II,  105   |                     megharagudott, kiutasított az irodából egy feleselgető
19258  II,  105   |                  képviselõk váltig könyörögtek az öregúrnak, hogy tegye jóvá
19259  II,  105   |                 szerezni a katonai támogatást.~Az agg puritán makacs maradt.
19260  II,  105   |                      makacs maradt. Amit tett, az meg van téve, amit mondott,
19261  II,  105   |                        van téve, amit mondott, az meg van mondva. Egy Kállay
19262  II,  105   |                      bocsánatot kérjek önöktõl az elkövetett sértésért.~A
19263  II,  105   |                     van, a halottakat temetni, az élõket megmenteni? Önök
19264  II,  105   |                        a szegény város, melyet az egész világ sirat, és csak
19265  II,  105   |               végeszközökhöz nyúlt, s elõvette az õ cinikus logikáját.~- Minek
19266  II,  105   |                     cinikus logikáját.~- Minek az a telegram õfelségéhez?
19267  II,  105   |                       valakit.~- Nos, nem elég az?~- Nem elég. Mert minket
19268  II,  105   |              engedelmeskedni fogunk - de ehhez az emberhez sohasem szólunk
19269  II,  105   |                      csodák csodájára, ezentúl az azelõtt örökké bakafántoskodó
19270  II,  105   |                 Látjátok! - mondogatta hetykén az öregúr - õk már nem feleselgetnek;
19271  II,  105   |                        kell hozzá, gyerekek, s az egész ármádiába behoznám
19272  II,  105   |                     meg a jó öregúr, áldja meg az isten a haló porában.~
19273  II,  106   |                         János~Mindétig mondják az »arany orosz lány«-ban: »
19274  II,  106   |                       való téma ódzkolódott ki az világesemények ködmönébõl.~
19275  II,  106   |                       a fejekben volt értékes, az mostanság már mind az inakba
19276  II,  106   |                 értékes, az mostanság már mind az inakba szállott, onnan mutogatja
19277  II,  106   |                      hiszen hadd szalajtsa meg az egész világot a hivalkodó
19278  II,  106   |                       nem tûrhetem békén, hogy az édes szülõfalumat, Szögedet
19279  II,  106   |                    állni örökkön-örökké, ahogy az úristen ide teremtette.~
19280  II,  106   |                        a város lovai meglátván az úrias voltában megfogyatkozott
19281  II,  106   |                       a königräczi csata ennek az oka! Ott kapott vérszemet
19282  II,  106   |                      Ott kapott vérszemet arra az osztrákmagyar ember, hogy
19283  II,  106   |                  harcba menõ hõsöket üdvözölné az újszegedi hídfõnél.~Oszténg
19284  II,  106   |                        megindultak a jóslatok, az egyik aszongya: X fog gyõzni,
19285  II,  106   |               helyesebb kombináció?~Fölharsant az »éljen«, elindultak; por
19286  II,  106   |                    ahol kiosztják a prémiumot, az ezüstkelyhet (megisszuk
19287  II,  106   |                     azt üvegedénybõl is!), meg az aranymedaliont, akiben a
19288  II,  106   |                 szeretõje haját szokta tartani az ember. (No, én magam legjobban
19289  II,  106   |                  használtak kengyelfutóknak, s az erre a hivatalra szánt jobbágy-gyerekeknek
19290  II,  106   |                vastagabb inakat, úgyhogy mikor az beforrt, olyan lábuk lett,
19291  II,  106   |                     Balassagyarmatra, meglátja az öreg Majgót az országúton.~-
19292  II,  106   |                        meglátja az öreg Majgót az országúton.~- Hova megy
19293  II,  106   |                   alássan - feleli kelletlenül az öreg -, mert nagyon sietek.
19294  II,  106   |                    palóc kollegám beért, addig az öreg Majgó már meg is reggelizett
19295  II,  106   |                   Majgó már meg is reggelizett az »arany vászoncseléd« címû
19296  II,  106   |             vászoncseléd« címû korcsmában.~No, az öreg Majgó kellett volna
19297  II,  106   |                    Jézus Krisztust, minélfogva az elöléneklõ bíró-gazda, hogy
19298  II,  107   |                                                AZ ÖRÖKÖS VŐLEGÉNY~1880~A budapesti
19299  II,  107   |                      százféleképpen. Azt hinné az ember, hogy ez a jövõ nemzedék
19300  II,  107   |                     fog szolgálni. Oh, dehogy! Az egész világ hurcolkodik
19301  II,  107   |                 változtatási vágy benne rejlik az ember természetében.~Engem
19302  II,  107   |                      gyermekkoromban meglepett az emberi természet e félszegsége.~
19303  II,  107   |                     húsvéti ünnepeket.~Ez volt az elsõ eszméletem arra, hogy
19304  II,  107   |                     elsõ eszméletem arra, hogy az ember bolond, s egész élete
19305  II,  107   |                  találja meg véleménye szerint az igazit.~Tizenöt esztendeje
19306  II,  107   |                      talyiga és minden hordár. Az utcákon vánkosokkal, dunyhákkal,
19307  II,  107   |                      tett kezekkel megjelennek az ambituson, hogy az »új eseménnyel«
19308  II,  107   |                 megjelennek az ambituson, hogy az »új eseménnyel« tisztába
19309  II,  107   |               keresztül kell esni. Hozzászokik az ember mindenhez, az ember,
19310  II,  107   |                Hozzászokik az ember mindenhez, az ember, aki mindég az újat
19311  II,  107   |                mindenhez, az ember, aki mindég az újat keresi. Õrajta nem
19312  II,  107   |                        amit a nagyobbik lányka az ölébe hozott át a régi szállásról,
19313  II,  107   |           lakásváltoztatás.~Szomorúan õdöngnek az udvaron, a törzsökös házbeli
19314  II,  107   |                  idegenek eleinte, ki-kimennek az udvarra, szétnéznek, megbámulják
19315  II,  107   |                       egy-egy patkány sétál át az udvaron, örömre gyulladnak
19316  II,  107   |                    igen sok érdekeset találnak az új otthonban és környékén,
19317  II,  107   |           lakásváltoztatás kellemetlenségeibõl az utolsó órák is elenyésznek.~*~
19318  II,  107   |                        tértem a fölvett címtõl az »örökös võlegénytõl«, akit
19319  II,  107   |                     gazdagok, de a vége mindig az lett, hogy két héttel az
19320  II,  107   |                       az lett, hogy két héttel az esküvõ elõtt »összement«
19321  II,  107   |                    összement« a parti.~Mi volt az oka, élõ ember azt ki nem
19322  II,  107   |              titkolódzó ember. Ami a szívében, az a nyelvén, hanem csak akkor
19323  II,  107   |                   minden este õszinte.~Valóban az. Az elsõ pohár bor után
19324  II,  107   |                      este õszinte.~Valóban az. Az elsõ pohár bor után minden
19325  II,  107   |                       minden áldott este annak az elbeszélésébe fog, hogy
19326  II,  107   |                    halasztania mához két hétre az esküvõjét. Miért kopott
19327  II,  107   |                 esküvõjét. Miért kopott már ez az arany karika is, mely annyi
19328  II,  107   |                  megfordult már!~S amint ennek az elbeszéléséhez fogna, szokott
19329  II,  107   |                       nagyon egyszerû oka van. Az ember - azt mondja Madách -
19330  II,  107   |                        Én meg azt mondom, hogy az ember egy nagyon pedáns
19331  II,  107   |                 fölhajt egy pohár bort.~- Mert az igazság relatív fogalom,
19332  II,  107   |                 fogalom, fiúk. Kant azt mondja az asszonyoknak: »Legyetek
19333  II,  107   |                        olyanok, mint a csiga.« Az asszonyok ezt úgy értik,
19334  II,  107   |                      fölfogni, hogy miért akar az ágyú pisztoly lenni...~Még
19335  II,  107   |                     mindig tovább, tovább megy az eszmetársítás görbe útján
19336  II,  107   |                  takarítónõje beszélte el.~Hát az egész titok abban van, hogy
19337  II,  107   |                     megfeleltek ízlésének, ott az ablakok voltak rosszak,
19338  II,  107   |                        kályhák füstöltek, vagy az udvar nagyon lármás, vagy
19339  II,  107   |                      udvar nagyon lármás, vagy az utca nagyon piszkos.~Egyszóval
19340  II,  107   |                     egy nappal odább halasztja az esküvõt (mert menyasszonya
19341  II,  107   |                          Így lett agglegény, s az is lesz már a koporsóig.
19342  II,  107   |                        lesz kifogása.~Különben az ördög nem alszik, nincs
19343  II,  107   |           lehetetlenség ezen a világon sem. Ha az új házak fölépülnek... Ki
19344  II,  108   |              fönségesebb. A metszõ hideg, mely az arcot csapkodja, a fakó
19345  II,  108   |                  bûvös-bájos harmóniája inkább az érzelmekre hat.~Gondolatokba
19346  II,  108   |                        szögleteken következtek az elválások. A társaság egyik
19347  II,  108   |                társaság egyik tagja képviselõ, az az indóházhoz hajtat, hogy
19348  II,  108   |                      egyik tagja képviselõ, az az indóházhoz hajtat, hogy
19349  II,  108   |                        tagja egy náthás ember: az lefeküdni siet, a harmadik
19350  II,  108   |                     tagja egy szerelmes ember, az még egy sétát kockáztat
19351  II,  108   |                        kell a zágrábiak fölött az éjjel: megígértem a rendezõ
19352  II,  108   |                      méla suttogás kél, mintha az Ámor rebbentgetné piciny
19353  II,  108   |                       és ódon lakásomból, mely az én elkeresztelésem folytán
19354  II,  108   |                       kényszerítettek ki. Ezek az apró, igénytelen állatok,
19355  II,  108   |                         nem használt, végre is az okosabb enged, én költöztem
19356  II,  108   |            embervoltomat.~Éppen reád gondoltam az este, mikor benyitok rideg
19357  II,  108   |                  Kiscsoltóról írják, ott, ahol az öreg nyárfák ráhajlanak
19358  II,  108   |                        öreg nyárfák ráhajlanak az ódon házra, komoran, sötéten.
19359  II,  108   |                tízmillió forint volt a kezében az osztrák bankban.~Nincs pedig
19360  II,  108   |                     hajfürt. Hogy sötétlik ott az üveg alatt, mint az éj,
19361  II,  108   |                        ott az üveg alatt, mint az éj, hogy szúr, milyen éles,
19362  II,  108   |                       lágy selyem ehhez képest az én szõke hajam.~Hogy fog
19363  II,  108   |                       hogy éppen összeillenek: az egyik a szeretet, a másik
19364  II,  108   |                    szerelem jelképe és emléke, az egyik melegít, a másik éget.~
19365  II,  108   |                      Ez a haj nem együvé való. Az angyal és a démon nem összeillõk.~
19366  II,  108   |                      élni és mozogni látszanak az ember kezében.~Kiveszem.
19367  II,  108   |                        kezében.~Kiveszem. Ezek az utolsó emlék tõle. A többit
19368  II,  108   |                      végre is megadták magukat az enyészetnek, s olyan hamu
19369  II,  108   |                      voltak nekem ezek egykor! Az ostoba tûz nem tudja azt,
19370  II,  109   |                        1881~Unalmas egy utazás az, hogy az ember éjfél után
19371  II,  109   |                    Unalmas egy utazás az, hogy az ember éjfél után kiindul
19372  II,  109   |                   arcot, akivel átbeszélgessem az utat, nem találtam.~Ott
19373  II,  109   |                  ismerõsök gyanánt tûnnek föl. Az a jó honvédelmi fizionómia,
19374  II,  109   |                     faláról. Aztán valljuk meg az igazat, kiben ne volna meg
19375  II,  109   |                     igazat, kiben ne volna meg az a hiúság egy és ugyanazon
19376  II,  109   |                    elzárta földi szemeim elõtt az excellenciás alakot, s én
19377  II,  109   |               töméntelen sokasága, s ezek közt az iskátulyák közt egy gyönyörû,
19378  II,  109   |                         fiatal, barna asszony.~Az az arc volt, ami nekem mindég
19379  II,  109   |                      fiatal, barna asszony.~Az az arc volt, ami nekem mindég
19380  II,  109   |                      szürke csíkot festve vele az éjszakába.~Mindég az emberiség
19381  II,  109   |                      vele az éjszakába.~Mindég az emberiség szerényebb fajához
19382  II,  109   |                      kupéban (mert aki alszik, az nem létezik); a harmadik
19383  II,  109   |                   egész Szatymazig - mondom. - Az árvíz elrontotta a pályát,
19384  II,  109   |                        pilótákra csinálták. Ez az ideiglenes pálya, és nem
19385  II,  109   |                     sebesen hajtani.~- Micsoda az a Szatymaz?~- Ami Párizsban
19386  II,  109   |                      vagyok pesti lakos.~- Ah, az derék. Én magam is Pestre
19387  II,  109   |                        nagy - szóltam -, de ha az ember abból iszik, nem tudja,
19388  II,  109   |                    tudja, nem-e éppen neki jut az az egy csöpp.~- Biztosítom,
19389  II,  109   |                        nem-e éppen neki jut az az egy csöpp.~- Biztosítom,
19390  II,  109   |                        gondolja? Tudja-e, hogy az kihívás?~- No, vegye annak,
19391  II,  109   |                  füstjét.~- Nem én.~- Mi annak az oka?~- Az, hogy még nem
19392  II,  109   |                       én.~- Mi annak az oka?~- Az, hogy még nem akadtam soha
19393  II,  109   |                    csak szeretett valamikor?~- Az édesanyámat.~- Lássa, maga
19394  II,  109   |                   voltam.~- Ahá, ahá... ön hát az a híres ember? Ejnye no,
19395  II,  109   |                        rázta... Megfenyegetett az ujjaival...~- Pszt! Lassabban...
19396  II,  109   |                    kényelemmel.~- De nem addig az, uram. Én mívelt ember vagyok.
19397  II,  109   |                     ember vagyok. Én tudom, mi az a modor. Legyen ön elnézõ,
19398  II,  109   |                  ilyenkor... igenis, ilyenkor. Az ördögbe is, uram, esküvõje
19399  II,  109   |                    uram, egyedüli mentségem ez az átkozott... vagy mit is
19400  II,  109   |                  esküvõ. A võlegényi állapotom az oka. Hiszen ön meg fogja
19401  II,  109   |                       szemeibõl egészen kiment az álom Ceglédnél, s mint az
19402  II,  109   |                      az álom Ceglédnél, s mint az a boldog emberek szokása,
19403  II,  109   |            fáradságomba is került. De most már az enyém, hála istennek, és
19404  II,  109   |                     törülve a nõkrõl a zománc, az a hímpor... igenis, le van
19405  II,  109   |                  büszke vagyok rá. Mert õ maga az erkölcs és az irántam való
19406  II,  109   |                      Mert õ maga az erkölcs és az irántam való szerelem.~Az
19407  II,  109   |                      az irántam való szerelem.~Az aluvóra néztem.~- Igen,
19408  II,  110   |               csillognak.~Ilyen volt valamikor az Asbóth Jánosé a Zichy-ügyben,
19409  II,  110   |                  annektál itt is, ott is, hogy az »Ellenállhatlan« meséje
19410  II,  110   |                       közöltek a »Fõv. lapok«, az õ elõadásra el nem fogadott
19411  II,  110   |                        vád nagy eseményt képez az irodalmi körökben a »kis
19412  II,  110   |                        csoportosul összevissza az írói világ.~A legtöbben
19413  II,  110   |                     állnak. Régi magyar virtus az már.~De azért mégis az fogja
19414  II,  110   |                  virtus az már.~De azért mégis az fogja húzni a rövidebbet,
19415  II,  110   |                        többség ad igazat, mert az erõsek mind ott vannak az
19416  II,  110   |                      az erõsek mind ott vannak az erõs mellett. Ez is már
19417  II,  110   |                     minek is hozom én most föl az irodalmi plágiumokat, mikor
19418  II,  110   |               egyszersmind elhatározta megírni az öregúr élettörténetét és
19419  II,  110   |                        kitûnõ szolgálatot tesz az irodalomnak.~Kávézás közben
19420  II,  110   |               eltörlése mellett. E beszéd lesz az elsõ a mûben, melyet a Franklin-társulat
19421  II,  110   |                     volt, de gyûlölt, mindjárt az elsõ napokban összekoccant,
19422  II,  110   |                 Beöthyt, Nagy Pált, Baloghot s az akkori primipilusokat, kiktõl
19423  II,  110   |                    elég ügyetlenségnek látszik az, hogy Deákot fejükre hagyták
19424  II,  110   |                       a konferenciákon, mintha az tulajdonképpen egyik-másik
19425  II,  110   |                   napon azt vették észre, hogy az már óriás, s õk mindnyájan
19426  II,  110   |                     meg a karzatról.~- Kicsoda az a barna, kerekképû fiatal
19427  II,  110   |                        Pál nógrádi követtõl.~- Az a Zala megyei süldõ követ.
19428  II,  110   |                      akár nem válik, hanem azt az urat okvetlenül mutassa
19429  II,  110   |                        bosszús arcot vágott és az ajkaiba harapott.~- Azért
19430  II,  110   |                     ahogy Ausztria hiszi, hogy az alkotmánytól megüti a guta.~
19431  II,  110   |                  apasági keresettel végzõdött.~Az öregúr régi barátai egész
19432  II,  111   |                     van a mennyország is. Ott, az izmos dongájú rozsdás abroncsú
19433  II,  111   |                     legvaskosabb hordóra, hogy az valahogy el ne szaladjon
19434  II,  111   |                     hordó aranyszínű nedve.~De az a pohár nem mindig áll úgy
19435  II,  111   |                       fent a föld felett lesz, az élet sivár folyásába temetkezve.~
19436  II,  111   |                     folyásába temetkezve.~Ezek az igazi élvezet órái. E titkos,
19437  II,  111   |                      Ilyen csodálatos a bor... az az aranyszínű folyadék,
19438  II,  111   |                   Ilyen csodálatos a bor... az az aranyszínű folyadék, mely
19439  II,  111   |              rózsaszínűre fest mindent.~A bor, az a hetedik nagyhatalom, mely
19440  II,  111   |                  kezdenek a tárgyak, táncolnak az abroncsok és a csapok, táncol
19441  II,  111   |                  abroncsok és a csapok, táncol az ajtó fölötti rostélyos ablak,
19442  II,  111   |                   valamelyik hordóból, melynek az abroncsa nyilván megereszkedett,
19443  II,  111   |                        nedv... »poty, poty«... az egy olyan fönséges zene
19444  II,  111   |                   tánchoz, melynél szebbet még az angyalok sem tudnának kigondolni.~
19445  II,  111   |               ónsúllyal, hanem ringatva röpíti az ábrándok és víziók honába.~
19446  II,  111   |                     valaha õ is fiatal volt, s az õ múltjának is van egy csücske,
19447  II,  111   |                     paripán ülve. Bizony pedig az nem egyéb, mint egy hordógerendára
19448  II,  111   |                       gyermek. Lehet, éppen ez az igézõ jelenet a túlsó lapon.~
19449  II,  111   |                   túlsó lapon.~És így kergetné az ábrándok színes pillangóit,
19450  II,  111   |                    hangjaitól szét ne futnának az »édes kísértetek«.~Mennie
19451  II,  111   |                  beszélni kezd.~Hogy-hogy nem, az az ötlete támadt, hogy az
19452  II,  111   |                        kezd.~Hogy-hogy nem, az az ötlete támadt, hogy az édes
19453  II,  111   |                      az az ötlete támadt, hogy az édes mama fordítsa föl a
19454  II,  111   |                     most már azt kívánta, hogy az asztalt fordítsa föl. Mit
19455  II,  111   |                       állott elõ, mert, hiába! az ember telhetetlennek születik.~»
19456  II,  111   |                fojdítszd fel a házat!«~No, már az egész házat - még ha nem
19457  II,  111   |                        nyelvbe bevezetni, hogy az észre se vegye, komolyan
19458  II,  111   |                     nem enyhít madame Jollyban az anyai szeretet. Neki csak
19459  II,  111   |          tulajdonképpen a Charlotte tulajdona, az õ kizárólagos tulajdonába
19460  II,  111   |                        markába, mintha sejtené az ideiglenességet, míg a másik
19461  II,  111   |                      ugyan be nem látja, minek az neki, mert ha még olvasni
19462  II,  111   |                   szemek haragjának fátylán át az ott lappangó mosolyt, s
19463  II,  111   |                        szeretet derûje önti el az egész szobát. A »petite
19464  II,  111   |                      mehet és kivel van dolga. Az igazi haragot is észreveszi
19465  II,  111   |                    rövid életében a kis gonosz az anyai kényeztetésnek ezt
19466  II,  111   |                       anyai kényeztetésnek ezt az üdvös voltát! Hiszen a minap
19467  II,  111   |              porcikáját, hogy »milyen erõs már az édes!« s a dörmögõ papának
19468  II,  111   |                    hozzátette, hogy ha majd ez az »enfant terribles« felgyújtja
19469  II,  112   |                        Ha ajtó nyílik valahol, az már nagy zaj itt, s összerezzen
19470  II,  112   |                        ott benn lakik egyedül. Az már kivette osztályrészét:
19471  II,  112   |                     már kivette osztályrészét: az örök felhõt.~Néha egy-egy
19472  II,  112   |                  odabenn...~Mindenütt mindenen az elhagyottság látszik. Mintha
19473  II,  112   |                  virágnak, lombnak a színét, s az attól bágyadt lenne és szomorú.~
19474  II,  112   |                        a selyem gyepen. Mintha az az árnyék is csak árnyék
19475  II,  112   |                       selyem gyepen. Mintha az az árnyék is csak árnyék fölé
19476  II,  112   |                     komondor unatkozva õgyeleg az udvaron. Roppant egyhangú
19477  II,  112   |                   amely odalenn van. Nem viszi az emlék a sírokhoz, ahol megpihenne
19478  II,  112   |                        mint a szalma, amelybõl az õ koszorúját fonják.~Csak
19479  II,  112   |                    ködgomoly, melybe belemerül az elme.~A gondolat, mely nem
19480  II,  112   |                       melynek nincsen neve: ez az õ élete.~S ezt az életet
19481  II,  112   |                     neve: ez az õ élete.~S ezt az életet hurcolja itt, mint
19482  II,  112   |                    szobákban, hol megszólítják az emlékek, s meghorzsolják
19483  II,  112   |            választhatnák el olyan nagyon, mint az a »szalma« állapot.~A törvény
19484  II,  112   |                     beleteszlek a koporsóba.~S az aztán egészen mindegy, virágos-e
19485  II,  112   |                    olyan, mint a másik s ebben az örökös egyformaságban nem
19486  II,  112   |                        termet összeesik.~Nem õ az már; nem õ.~De a megtagadott
19487  II,  112   |                        a megtagadott örömöket, az elvesztett életet visszakéri
19488  II,  112   |                      életet visszakéri a szív. Az nem számít a Gregorianus
19489  II,  112   |                    Gregorianus naptár szerint, az nem feled, de emlékezik,
19490  II,  112   |                        még most is meleg lenne az a hely. Pedig már tíz hosszú
19491  II,  112   |                     jól emlékszik, beleakadtak az arany inggombba, alig bírták
19492  II,  112   |                  ketten. Milyen boldogság volt az akkor! El is tréfálóztak
19493  II,  112   |                         úgy kellett történnie. Az az õrült fiú eljött éjszaka
19494  II,  112   |                      úgy kellett történnie. Az az õrült fiú eljött éjszaka
19495  II,  112   |                        utánam. Átkozott legyen az a kéz, mely levelét átvette,
19496  II,  112   |                        elvitte a fiút fél évre az atyjához, mert úgy ítélt
19497  II,  112   |                      hat hónapig lakjon évente az apjánál, másik hat hónapig
19498  II,  112   |                     apjánál, másik hat hónapig az anyjánál.~Egyik sem engedi
19499  II,  112   |                        mesék bolygó embere, ki az egyik plánétából a másikba
19500  II,  112   |                  átmelegedni.~Milyen hat hónap az, mikor az a fiú távol van!~