bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

19501  II,  112   |                     Milyen hat hónap az, mikor az a fiú távol van!~És milyen
19502  II,  112   |                      És milyen másik hat hónap az, mikor az a fiú az apáról
19503  II,  112   |                      másik hat hónap az, mikor az a fiú az apáról cseveg esténkint
19504  II,  112   |                       hónap az, mikor az a fiú az apáról cseveg esténkint
19505  II,  112   |                        apáról cseveg esténkint az anyjának.~Föl van találva
19506  II,  112   |                      anyjának.~Föl van találva az a mesterség, hogy lehet
19507  II,  112   |                     Hogy én vagyok a legszebb? Az ám neked, te édes apróságom.
19508  II,  112   |                        maman«-ra s mindig csak az olyan dolgokat hajtja, amik
19509  II,  112   |                        talán...~S - ez a talán az, amibõl él. Ezt szívja be
19510  II,  113   |                        legtekintélyesebb sarja az egész Domándy-hadnak, sohasem
19511  II,  113   |                 mindennek a tekintetes asszony az oka, az õ ideálja az, hogy
19512  II,  113   |                     tekintetes asszony az oka, az õ ideálja az, hogy a Domándy-család
19513  II,  113   |                   asszony az oka, az õ ideálja az, hogy a Domándy-család hírnevét
19514  II,  113   |                      neje és leánya.« Csak más az, egészen más, mint egyszerû
19515  II,  113   |                        áldott reggel átolvasta az Ellenõr-t, melyet két példányban
19516  II,  113   |                       sem volt. A nagyság átka az õ poharába is vegyített
19517  II,  113   |                      némi keserûséget; nemcsak az, hogy a gazdaság odahaza
19518  II,  113   |                       képviselõtársai, sõt még az sem esett neki szörnyen
19519  II,  113   |                      sokba került, mert hiszen az egészen a Vilma dolga, a
19520  II,  113   |                        õ, mit csinál, ha fogy, az övé is fogy... hanem az
19521  II,  113   |                        az övé is fogy... hanem az fájt az öregúrnak nagyon,
19522  II,  113   |                       is fogy... hanem az fájt az öregúrnak nagyon, hogy a
19523  II,  113   |                       is.~Hát azért õszült meg az õ haja tisztességben, hogy
19524  II,  113   |                        örül neki, mert... mert az õ édes céljai így kívánták.~
19525  II,  113   |                         a cselédek, a rokonok, az ismerõsök, csak talán a »
19526  II,  113   |                       derogál észrevenni, hogy az a csinos, barna fiatalember,
19527  II,  113   |                   ürüggyel, hogy »itthon van-e az urambátyám?« már egy félév
19528  II,  113   |                 urambátyám?« már egy félév óta az Erzsike kisasszony szívén
19529  II,  113   |                   asszonynak csak elõhozni is, az öregúr pedig, amilyen jámbor
19530  II,  113   |                      hírében állott, aminthogy az is volt. A vármegye kapacitásainál
19531  II,  113   |                         El kell fogatni - volt az általános határozat, s az
19532  II,  113   |                      az általános határozat, s az elfogatással a fiatal segédszolgabíró,
19533  II,  113   |                      ékes szavakkal fejtegette az alkotmányosság legsarkalatosabb
19534  II,  113   |                 bizottság, a botnak két vége s az önök által szándékolt tettnek
19535  II,  113   |                 protekciója sem használt, mert az utóbbi napokban már õ házalt
19536  II,  113   |                  melynek, úgy látszik, immáron az a sorsa, hogy az õ almáriumja
19537  II,  113   |                       immáron az a sorsa, hogy az õ almáriumja tetején küzdjön
19538  II,  113   |                 almáriumja tetején küzdjön meg az enyészettel és a penésszel,
19539  II,  113   |                    Katona Bánk bán-ja, eleinte az ördög sem hitte volna, hogy
19540  II,  113   |                    ördög sem hitte volna, hogy az irodalomnak egy drágagyöngye.
19541  II,  113   |                         hogy a kályhába dobja. Az ember késõbbi korában még
19542  II,  113   |                       Aki a paradicsomban van, az nem vágyik még talán a tudományos
19543  II,  113   |                      csöpp keserûség.~Mit tesz az, hogy hivatali pályáján
19544  II,  113   |                      milliárd hangya mászkálna az ember testén; égetõk, de
19545  II,  113   |                   legalább igazi tolvaj: annak az úgysem árt már.~De amennyire
19546  II,  113   |                        amennyire haladt Fekete az Erzsike kegyeiben, éppen
19547  II,  113   |                  ellenszenve, ki, valahányszor az öregúr beküldte: »Eredj,
19548  II,  113   |                    Hátha még tudta volna, hogy az ifjúnak mi a célja, s hogy
19549  II,  113   |                       a célja, s hogy a leány, az õ szép, ünnepelt Erzsikéje,
19550  II,  113   |                     Erzsikéje, teljes szívébõl az övé már!~A legköltõibb összeesküvés
19551  II,  113   |                       mama elérkezettnek látta az idõt azoknak végét vetni.~-
19552  II,  113   |                       Azt a helyzetet, hogy én az ablakon dobtam ki anyai
19553  II,  113   |                   tehetetlen ember vagy, ennyi az egész. Az egész világ kinevet
19554  II,  113   |                    ember vagy, ennyi az egész. Az egész világ kinevet és nem
19555  II,  113   |                  semmibe. Ujjal mutogatnak rád az emberek: »Ni, a vén Domándy,
19556  II,  113   |                       is egyike a truncusoknak az országházban, aki még a
19557  II,  113   |               semmittevést, a tarokkozást vagy az alvást? Melyiket untad meg
19558  II,  113   |                   szerint akarok cselekedni.~- Az már más. Ülj ide mellém,
19559  II,  113   |                      megtagadod? - pattant föl az asszony dühösen.~- Nem,
19560  II,  113   |                  kétféleképpen lehet emelkedni az embernek: vagy a vagyona,
19561  II,  113   |                   többi. Oh, Gábor, de szép is az a politika, de szép is a
19562  II,  113   |                     szép is a férfiúi hivatás!~Az öreg szomorúan dörmögte,
19563  II,  113   |                         Ház«-ban, ember legyen az, aki most felszólal. Tudod,
19564  II,  113   |                      nem csalsz. Én is olvasom az országgyûlést. A pénzügyi
19565  II,  113   |                miniszterkrízis van...~- Baj is az... Legalább a leköszönt
19566  II,  113   |                        Gábor úrnak tetszett ez az ötlet és megfogódzott benne:~-
19567  II,  113   |                      sóhajjal. - Legyek hát én az áldozat tiértetek; föl fogok
19568  II,  113   |                   iratkozni.~- De ne úgy, hogy az elhatározó pillanatban aztán »
19569  II,  113   |                    Hogyan? Nem elég ennyi erre az egy napra?~- Nem, mert az
19570  II,  113   |                      az egy napra?~- Nem, mert az egyik összefügg a másikkal.
19571  II,  113   |                         mit keres nálad annyit az a Fekete-gyerek? De hogy
19572  II,  113   |                  ingerelj, Gábor, ne lázíts... az ilyen beszédekkel rövidíted
19573  II,  113   |                       ezen a világon, s csupán az irántatok való szerelem
19574  II,  113   |                 származom, s azoknak a címerén az a körirat: »Följebb!«~-
19575  II,  113   |                   mennyire fölzavarta azt most az elvállalt nagy kötelezettség.
19576  II,  113   |            kötelezettség. Izgatottan járt-kelt az utcán, a klubban szórakozott
19577  II,  113   |                 tragikum magva el volt hintve. Az alaphiba el volt követve.
19578  II,  113   |                       hogy ez szûzbeszéde lesz az ötvenéves tapasztalatokkal
19579  II,  113   |                      vagy sohase virradjon föl az a végzetes keddi nap, amikor
19580  II,  113   |                       bárcsak a folyosón lenne az összes ház, és ne hallgatná
19581  II,  113   |                        lássa, de ne értse.~Sem az nem történt, hogy a parlamenti
19582  II,  113   |                       megsiketültek volna, sem az, hogy a keddi nap föl ne
19583  II,  113   |                        föl ne virradjon, hanem az történt, hogy mikor tekintetes
19584  II,  113   |                       a képviselõházi ülésrõl, az elmondott beszéd után lázban,
19585  II,  113   |                       lázban, vacogó fogakkal, az volt a legelsõ dolga, hogy
19586  II,  113   |                     volt a legelsõ dolga, hogy az elõtte ajtót nyitó inast
19587  II,  113   |                   nyakon teremtette, miszerint az menten az asztal alá gurult.~-
19588  II,  113   |                teremtette, miszerint az menten az asztal alá gurult.~- Mit
19589  II,  113   |                     igazán mérges.) - Csukd be az ablaktáblákat, ereszd le
19590  II,  113   |                  nézett reám a premier azokkal az elõkelõ üvegszín szemekkel!
19591  II,  113   |                     nemzetes úr vagy talán még az sem. A feleségemet, leányomat
19592  II,  113   |                    szervétába betakarva? Nekem az használt egyszer.~- Azért
19593  II,  113   |                       beszélsz, gazember, hogy az elhasznált orvosságot te
19594  II,  113   |                 orvosságot te ehesd meg aztán.~Az ajtón kopogás hallatszik.~-
19595  II,  113   |                       kopogás hallatszik.~- Ki az, mi az? Nem szabad! - hörgé
19596  II,  113   |                        hallatszik.~- Ki az, mi az? Nem szabad! - hörgé Domándy
19597  II,  113   |                     meg és nézd meg még jobban az adresset.~- Domándy képviselõ,
19598  II,  113   |                      Hazafi! - folytatja Miska az olvasást. - Táviratilag
19599  II,  113   |                    gyakorlati államférfiút. Ön az újonnan fölgyúlt csillag.
19600  II,  113   |                       Majd egyszerre fölpattan az ajtó, s maga a nagyságos
19601  II,  113   |                      majd elmúlik. Úgy szokott az lenni az ilyen nagyobb emóciók
19602  II,  113   |                  elmúlik. Úgy szokott az lenni az ilyen nagyobb emóciók után.
19603  II,  113   |                     öregem«, mi van itt.~Abban az esti lapban pedig az a kombináció
19604  II,  113   |                     Abban az esti lapban pedig az a kombináció volt megírva,
19605  II,  113   |                    közgazdasági viszonyainkat, az egyedüli komoly jelölt csupán
19606  II,  113   |                    búban legyetek erõsek, mint az anyai nagyatyám címerirata
19607  II,  113   |                   különös nyilvánulásai vannak az örömnek.~Pedig hát a szép
19608  II,  113   |                     nagyon szeret. Mit ér neki az, ha apja a piros széken
19609  II,  113   |                      pillanatban fölemelkedett az öreg Gábor a díványról,
19610  II,  113   |                      Eddig mindig te hurcoltál az orromnál fogva, most már
19611  II,  113   |                      fogva, most már én akarok az úr lenni a háznál. S az
19612  II,  113   |                        az úr lenni a háznál. S az is leszek, becsületemre
19613  II,  113   |                  becsületemre fogadom. Dixi.~- Az leszesz, Gábor. Az egész
19614  II,  113   |                     Dixi.~- Az leszesz, Gábor. Az egész ország fölött úr.
19615  II,  113   |                      parancsolom!~- De, Gábor, az isten szerelmeért, mit gondolsz?...
19616  II,  113   |                       padlón. Arcán kidagadtak az erek. Még sohasem látta
19617  II,  113   |                        Te vagy minden bajomnak az oka.~A nõk távoztak.~- Apád
19618  II,  113   |                       mégis különösnek látszik az, hogy az én papám olyan
19619  II,  113   |                    különösnek látszik az, hogy az én papám olyan nagyon okos
19620  II,  113   |                ezerféle körülmény játszik bele az ember szerencséjébe. Aztán
19621  II,  113   |                       én rég fölfedeztem benne az égi szikrát. Szentillésy-lány
19622  II,  113   |                    nagyságos úr rázárta magára az ajtót.~- Kopogtatni kell,
19623  II,  113   |                      majd kinyitja.~- De éppen az volna a legnagyobb baj,
19624  II,  113   |                     legelõször háborgatja. Azt az egyet pedig meg különösen
19625  II,  113   |                 találna, még közel se eresszék az ajtóhoz.~A nagyságos asszony
19626  II,  113   |                   ugrott föl s maga sietett ki az elõszobába átvenni a levelet.
19627  II,  113   |                férjéhez.~- Mit akarsz? - kérdé az durván.~- Levél a miniszterelnöktõl.
19628  II,  113   |                 barátod: gróf Cserényi Pál.«~- Az ördögbe is - dünnyögé Domándy
19629  II,  113   |                    neje kérdéseire, minélfogva az visszament a szobájába nagy
19630  II,  113   |              arisztokratikus hosszúkás arccal, az egyik szemén monokli, s
19631  II,  113   |                        egyik szemén monokli, s az »r« betût triplán ejti ki.
19632  II,  113   |                   vagyok s szeretem megkerülni az esélyeket.~- És ez a leghelyesebb
19633  II,  113   |                       a társalgást Cserényi -, az esélyeket az igazi diplomatának
19634  II,  113   |                       Cserényi -, az esélyeket az igazi diplomatának elõ kell
19635  II,  113   |            megmásíthatlan.~- Gondold meg, hogy az egész kabinet sorsa tõled
19636  II,  113   |                        mai beszéd után te vagy az események által elõtérbe
19637  II,  113   |                     Nem bírok megfelelni annak az állásnak.~- A patvarba is,
19638  II,  113   |                 kegyelmes uram, neked elmondom az okot, ha mindjárt el kellene
19639  II,  113   |                       halk kopogás hallatszott az ajtón, s anélkül, hogy bevárná
19640  II,  113   |                   aztán... itt állok, kimondom az igazat - szólt az öregúr
19641  II,  113   |                     kimondom az igazat - szólt az öregúr egy mély sóhajjal -,
19642  II,  113   |            elõléptetésére vonatkozólag.~- Hja, az nagyon nehéz, édes barátocskám...
19643  II,  114   |               legkevésbé sem. Csendesen laktam az elsõ emeleten, s szinte
19644  II,  114   |                      szinte jól esett nézni ki az ablakon, nem annyira az
19645  II,  114   |                        az ablakon, nem annyira az örökké idegen járókelõket,
19646  II,  114   |                    lakó embereket.~Legtöbbször az átellenes ház két szögletablakán
19647  II,  114   |                      azonnal észrevettem, hogy az hónapos szoba.~Vajon ki
19648  II,  114   |              megkérdeztem tõle:~- Ki lakja azt az emeleti szobát, Gergely
19649  II,  114   |                    Pista - gondolám -, hisz ez az én kedves unokaöcsém Bihar
19650  II,  114   |                   lakik valahol, mikor a minap az öt forintot kérte.~- Hát
19651  II,  114   |                forintot kérte.~- Hát nem tanul az a gyerek semmit, ugye?~-
19652  II,  114   |                        sem, uram. Mikor megjön az év elején, alig bírom a
19653  II,  114   |                   fiákerbõl, mikor elmegy haza az év végén, a félkezemmel
19654  II,  114   |                     oda a bakra: csak úgy kong az ürességtõl.~Ejnye, ejnye -
19655  II,  114   |              elcsenevészedni, elrontani, pedig az édesapja hogy rám kötötte.~
19656  II,  114   |                       fiúkat is elrontja. Csak az ördög vinné el innen minél
19657  II,  114   |                  elvinni a fõvárosból, hol sok az alkalom a rosszra, valami
19658  II,  114   |                        megboldogult nõm anyja, az örömmel kapott az ajánlaton,
19659  II,  114   |                       anyja, az örömmel kapott az ajánlaton, legalább, mint
19660  II,  114   |                   csomagolja be holmiját, mert az esti vonattal Kecskemétre
19661  II,  114   |                  Megmondtam, meg fog történni.~Az inas azzal jött vissza,
19662  II,  114   |                        azzal jött vissza, hogy az úrfi nagyon csodálkozott,
19663  II,  114   |                       bizonyítványát kivegyem.~Az igazgató úr szívesen fogadott,
19664  II,  114   |                        oh, milyen kár! - mondá az igazgató sajnálkozó hangon. -
19665  II,  114   |                         pozitíve. Cséry István az osztály dísze, nemcsak példás
19666  II,  114   |           legszorgalmasabb tanuló. Igazi dísze az oskolának.~- Tréfálni méltóztatik,
19667  II,  114   |                     Tréfálni méltóztatik, vagy az én eszem kezd megzavarodni,
19668  II,  114   |                        kezd megzavarodni, hogy az ellenkezõjét értem annak,
19669  II,  114   |                       meg õ, ki a legjobb diák az iskolánkban?~Bonyvay tanár
19670  II,  114   |                      vagy három hónappal, hogy az osztály mételye.~- Hja,
19671  II,  114   |                  osztály mételye.~- Hja, uram, az akkor volt!~- Ön mondta,
19672  II,  114   |                           mondám. - De hol van az a gyerek? Hadd tudjam meg
19673  II,  114   |                       mire költeni.~- Éppen ez az, amire kell hogy megadd
19674  II,  114   |                  rontani.~- Meglehet, de énrám az hatott. Különben elbeszélem
19675  II,  114   |                   könnyelmû voltam s azonfelül az iskola söpredéke, a legrosszabb
19676  II,  114   |                   keresztül, ki Pozsonyban jár az apácákhoz. Remegve kérdeztem:~-
19677  II,  114   |                     szomorúan.~- Micsoda dolog az? - fakadtam ki indulatosan. -
19678  II,  114   |                  bennök.~Remegõ szívvel fogtam az olvasáshoz.~- Kedves fiam! -
19679  II,  114   |                        se, kiáltá s rám csapta az ajtót. De én még ez egyszer
19680  II,  114   |                       a kis tarka csikót ezért az összegért s titokban küldöm
19681  II,  114   |                  postára stb.~Szívem elszorult az önvád miatt e levél olvasására,
19682  II,  114   |                      édesanyám! Azt írja, hogy az istenért valahogy - az apámnak
19683  II,  114   |                    hogy az istenért valahogy - az apámnak el ne áruljam, miszerint
19684  II,  114   |                  eladni a Borcsa szolgáló, meg az üszõt. Abból megy az a pénz. »
19685  II,  114   |                       meg az üszõt. Abból megy az a pénz. »Atyádnak errõl -
19686  II,  114   |                    mondám magam is meghatva. - Az isten tartson meg ebben
19687  II,  115   |                     evett. Szomorúan õgyelgett az utcákon farkaséhségével.
19688  II,  115   |                       utcákon farkaséhségével. Az emberek közönyösen mentek
19689  II,  115   |                    arcról senki sem olvasta le az éhséget. Vagy ha leolvashatta
19690  II,  115   |                leolvashatta volna mindenki, de az emberek szeretik észre nem
19691  II,  115   |           közelébb-közelébb ment a sátorokhoz. Az éhség nagy szörnyeteg és
19692  II,  115   |                    elhatározta, hogy megkerüli az asszonyok valamelyikét,
19693  II,  115   |                      falat végett. De mikor ez az egy falat kínokat enyhít
19694  II,  115   |                     falat kínokat enyhít s tán az éhhalástól ment meg, oh,
19695  II,  115   |                 éhhalástól ment meg, oh, akkor az egy szörnyû harc az életért.~
19696  II,  115   |                      akkor az egy szörnyû harc az életért.~De ez a harc vesztett
19697  II,  115   |                  hadicselt észrevették jóeleve az óvatos kofaasszonyok, és
19698  II,  115   |                       a tüzet szokta igazgatni az üst alatt, s felemelkedett,
19699  II,  115   |                    való - dünnyögé aztán -, ha az ilyen tolvajpalántákat jóeleve
19700  II,  115   |                       kezdõ. Ez lett volna tán az elsõ bûnös lépése, s azt
19701  II,  115   |                       tál ételmaradék mosolyog az udvar közepén, amit bizonyosan
19702  II,  115   |                nézegetni, mielõtt hozzányúlna.~Az emberektõl nem lehetett
19703  II,  115   |                    gondolat és a kivitel. Mint az éhes karvaly, csap le a
19704  II,  115   |                        kezével mohón utána kap az ételnek.~Jogos tulajdonát
19705  II,  115   |                   tiltakozás nélkül nem hagyja az eb sem. Rávicsorítja fogait
19706  II,  115   |                       van közelébb a tálhoz, s az erõsebbé a jog, az eb hátrálni
19707  II,  115   |                   tálhoz, s az erõsebbé a jog, az eb hátrálni kezd - midõn
19708  II,  115   |                       külbeavatkozás vet véget az éles kenyérharcnak.~Megint
19709  II,  115   |               könyörtelen ember.~Kidugja fejét az ajtón, rákiált a fiúra:~-
19710  II,  115   |                         te csavargó! Nézze meg az ember, még a kutyát is meglopja.~
19711  II,  116   |                     VÁSÁRFIA~1881~Rajz~Szomorú az a ház, ahol asszony nincsen.
19712  II,  116   |                       Olyan elhagyatott, rideg az udvar, a kert, a ribizkebokrok,
19713  II,  116   |                      néptelen, üres, elhagyott az a Máthé-ház, mióta kivitték
19714  II,  116   |                      Máthé-ház, mióta kivitték az asszonyt az örök nyugalom
19715  II,  116   |                     mióta kivitték az asszonyt az örök nyugalom helyére.~Nem
19716  II,  116   |                 elfelejteni Máthé János; komor az õ arca, örökös felhõ az
19717  II,  116   |                        az õ arca, örökös felhõ az õ osztályrésze e naptól
19718  II,  116   |               Engedelmes, szófogadó, szelíd. - Az elkényeztetés sem árt neki,
19719  II,  116   |                      kényezteti ám Máthé János az õ »báránykáját«.~Neki él,
19720  II,  116   |                        fárad, minden gondolata az õ kis leánya; térdein ringatja
19721  II,  116   |                     mikor két nagy szeretetnek az összeadása! Az anya is benne
19722  II,  116   |                     szeretetnek az összeadása! Az anya is benne van, a gyermek
19723  II,  116   |                       valami fájdalmas rezgés, az arcukon, a mosolyukban szenvedés
19724  II,  116   |                        Vajon mirõl gondolkozik az akkor?~Soha ennek a csengõ
19725  II,  116   |                      mézes virágokat tép, vagy az Ipoly folyó partján ül ki
19726  II,  116   |                    csak ilyen szomorú ne lenne az õ lelkének élõ mása, - s
19727  II,  116   |                       tartoznék a földre azzal az ábrándozó arccal, azzal
19728  II,  116   |                        Nem telelni való gyerek az! - mondá az egyik. - Angyalnak
19729  II,  116   |                        való gyerek az! - mondá az egyik. - Angyalnak termett
19730  II,  116   |                     egyik. - Angyalnak termett az, Máthé János uram - mondja
19731  II,  116   |                     tudná, mitõl gyógyulna meg az õ báránykája. Bezzeg, ha
19732  II,  116   |                      ha a világ végén lenne is az orvossága, mégis elhozná,
19733  II,  116   |                     legyen, hogy pajkos legyen az õ Mariskája, mint a többi
19734  II,  116   |              Mariskának semmi baja sincs, csak az õ aggódó, képzelõdõ lelke
19735  II,  116   |                        bántotta, s lihegve fut az önalkotta veszedelem érzetétõl
19736  II,  116   |                    nélkül, mindenét szétszedik az idegenek, kivált ha ez a
19737  II,  116   |                    hunyni a szemeit.~Megvallva az igazat, volna is kedve hozzá,
19738  II,  116   |                      kedve hozzá, mert azokhoz az emberekhez tartozik, kik
19739  II,  116   |                        a rokonok, látván, hogy az kivihetetlen. S neki magának
19740  II,  116   |                    kellene - mondá a doktor -, az öreg Kubikné nem arra való.~-
19741  II,  116   |                        a Rózsa nénit szerette, az tetszett neki a faluban
19742  II,  116   |                    néniért. Nem is vetette meg az a szép kérést, ott termett
19743  II,  116   |                     egy tiszta ruhát sem vett; az igazi szeretet egyszeribe
19744  II,  116   |                       Rózsa néni olyan jól tud az õ nyelvén szólani.~Máthé
19745  II,  116   |              reszketett a szíve örömében, hogy az õ kis madara milyen vígan
19746  II,  116   |                       a tavaszt hozta neki ide az a másik meleg szív, a Rózsa
19747  II,  116   |                     hála istennek -, de ha már az orvos megírta a receptet,
19748  II,  116   |                       a patikába, hogy elhozza az orvosságot, ha netán kellene
19749  II,  116   |                  átváltoztatott hangon.~- Maga az, édesapám!~- Én hát. Tudod-e,
19750  II,  116   |                      hozzon!~- Ugyan mi legyen az, amit az én kedves leányom
19751  II,  116   |                       Ugyan mi legyen az, amit az én kedves leányom szíve
19752  II,  117   |                  DIPLOMATA LEVELE~1881~Novella az életbõl~Neczpály Miklós
19753  II,  117   |                        nyelvén, mert Miklósnak az utazás volt szenvedélye,
19754  II,  117   |                  Amerika õserdeibe, Szibériába az ólombányákhoz, Ukránia sivatagjaira
19755  II,  117   |                    komikusabb szenvedély, mint az, hogy egy tintatartójához
19756  II,  117   |                    mégis oly természetes, mert az emberi természet szükségképpen
19757  II,  117   |                        természet szükségképpen az ellentéteket keresi.~Csekély
19758  II,  117   |             átolvashassa, majd ezek fogyatékán az angol nyelvet sajátítá el.
19759  II,  117   |        megvalósításáért nagy áldozatokra képes az ember s kicsinyelve hozza
19760  II,  117   |                       bevilágított a reménynek az a halavány sugara, hogy
19761  II,  117   |                   összeget a takarékpénztárba, az »útra«.~Mennyi boldogságot,
19762  II,  117   |                     jelentett elõtte ez a szó: az »útra«. Éppúgy elpirult,
19763  II,  117   |                        szegény halandók, abban az életkorban, ha a kedves
19764  II,  117   |                       szíve, valahányszor erre az útra emlékeztette valami.~
19765  II,  117   |                    folytonosan elõtte lebegett az éjjel és nappal, az utcán
19766  II,  117   |                   lebegett az éjjel és nappal, az utcán és a hivatalszobában,
19767  II,  117   |                        a fekete dûlékeny betûk az iratokban amerikai tájképekké
19768  II,  117   |                     tájképekké változtak át, s az esti szürkület, mely ónszínûvé
19769  II,  117   |                        rubrikáját sem - még ha az a rubrika képzeletbeli is.~
19770  II,  117   |                       hogy szinte elfelejtette az ember azt a rút szõke szakállát.~
19771  II,  117   |                        rendesen: Mikor indulsz az amerikai nagy útra?~Azt
19772  II,  117   |                  szerencse kereke, s egy napon az osztályfõnök szobájába hívatta
19773  II,  117   |                       úr.~- Önnek, mint látom, az egészsége nem áll a legjobb
19774  II,  117   |                       pihenést úgy értem, hogy az ember egyebet dolgozik,
19775  II,  117   |                   felszítt egy csipet burnótot az orrával s így folytatá:~-
19776  II,  117   |                         A pihenést, respektive az elkészítést úgy értem, hogy
19777  II,  117   |                      ahol akarja.~Miklós arcát az öröm élénk derûje öntötte
19778  II,  117   |                     civilizáció hazájáé legyen az elsõség.~Pénzét összeolvasta:
19779  II,  117   |                       orációval kérni valamit, az csendesen végighallgatta,
19780  II,  117   |                     valahova...~- No, még csak az kéne, hogy ne adjon. Hát
19781  II,  117   |               megbírhat. Mégis csak szép dolog az a »nexus«.~Mire visszakerült,
19782  II,  117   |                    öcsém. Éppúgy, mint Pesten. Az ember azért érzi magát itt
19783  II,  117   |                        hogy a birodalom sorsát az a gavallér úri ember intézi,
19784  II,  117   |                 néninek valamikor táncosa volt az ajnácskõi fürdõben, akit
19785  II,  117   |                  tréfadolog.~Éspedig csakugyan az a Gyula volt. Hogy megörült
19786  II,  117   |                   bácsira.~- Látom már - szólt az öreg, azt akarod kiolvasni
19787  II,  117   |                     pedig, azt hiszem, rátalál az öcséd maga is...~- Talál
19788  II,  117   |                    öcséd maga is...~- Talál ez az ördögre. Élhetetlen ez,
19789  II,  117   |                   ígérkezett hozzám Mr. Clark, az amerikai nagykövet. Ha egy
19790  II,  117   |              kaszinóban, a folyosón, egyszóval az eseményeknek azon csemegeszerû
19791  II,  117   |                        hogy nyomban elrohant s az igazságügyminiszter felsõjét
19792  II,  117   |                        Laciba szerelmes, pedig az most már átment a szélsõbaloldalra.~
19793  II,  117   |        szélsõbaloldalra.~Ideje is, hogy nyílik az ajtó és megérkezik Mr. Clark,
19794  II,  117   |                       sem kívánok elmulasztani az idõbõl, melyet önnél tölthetek.~-
19795  II,  117   |                        belátni a kártyáimba.~- Az ön kártyái, Sir, csupa ászok:
19796  II,  117   |                   azonnal felkelt s szó nélkül az íróasztalhoz ült, mely felett
19797  II,  117   |                        vártatva, félbeszakítva az írást -, a nevét elfeledtem.
19798  II,  117   |                        s azzal készen vagyunk.~Az ajánló levél pedig szórul
19799  II,  117   |                    annyi a cilinder-kalap.~Még az éji vonattal elutazott,
19800  II,  117   |                       hogy - látta volna, mert az újkori Babylon áttekintéséhez
19801  II,  117   |                     látni akarom a vidéket is, az õserdõket, a növényzetet,
19802  II,  117   |                   tiszteletlenségnek venné, ha az általa szerzett ajánlólevelet,
19803  II,  117   |                       hozzá, a nagykövettõl.~- Az itt nem ér semmit, Sir.~-
19804  II,  117   |                        protekció, sem kivétel. Az sose történt, hogy a polgármester
19805  II,  117   |                          Nos és soká lesz bent az az ember?~- Ej, uram, nekem
19806  II,  117   |                       Nos és soká lesz bent az az ember?~- Ej, uram, nekem
19807  II,  117   |                        Hogyan? Addig lesz bent az a napszámos?~- Ej, dehogy,
19808  II,  117   |                 tudhatná, hogy Amerikában pénz az idõ; senki sem fogja itt
19809  II,  117   |                        már szemközt rá jött be az elõszobába egy öregúr arany
19810  II,  117   |               érdekében fekszik s ez gyorsítja az ügymenetet.~- Nos, uram,
19811  II,  117   |                  fölismerik, ki õ! Igen, igen, az Egyesült Államok nagykövete
19812  II,  117   |                         de teringette, ösmerem az öreg Bradleyt... az ki fogja
19813  II,  117   |                    ösmerem az öreg Bradleyt... az ki fogja találni, mi van
19814  II,  117   |                   szavakat. Értem, Sir, értem. Az ördögbe is, hogyne érteném...
19815  II,  117   |                       fog fogadtatni...~- Jim, az ördögbe is, csak megkérdezte
19816  II,  117   |                   egyszerre kocogás hallatszik az ajtón, s teljes díszben
19817  II,  117   |                hátratántorodott zavarában. »Ez az úr bizonyosan bolond, gondolá.
19818  II,  117   |                tudhattuk-e, hogy ön itt van. S az ostoba szolga, ki engem
19819  II,  117   |                hangosan.~- De igen, körülbelül az a szándékom.~- Oh, Sir,
19820  II,  117   |                  meghívom.~- Köszönöm, Sir. Ez az ajánlat olyan, hogy elfogadom.
19821  II,  117   |                       kérdé Miklós.~- Én, Sir, az ön szolgálatára vagyok ide
19822  II,  117   |                   Minket a város fizet, Sir.~- Az ördögbe is - kiáltá Neczpály -,
19823  II,  117   |                        is - kiáltá Neczpály -, az Ezeregyéj tündérmeséjét
19824  II,  117   |                     volt díszítve.~- De hát mi az ördög ez? - dörmögé megriadva. -
19825  II,  117   |                           dörmögé megriadva. - Az ördög játszik káprázatos
19826  II,  117   |                   tisztelgett.~*~Másnap reggel az egyik lakáj egyebet sem
19827  II,  117   |                Miklóshoz.~De még ez mind semmi az esti bálhoz képest, melyben
19828  II,  117   |                  bálhoz képest, melyben õ volt az egész társaság központja.~
19829  II,  117   |                   Neczpály belépett, a zenekar az osztrák himnuszt játszotta.
19830  II,  117   |                        minden mozdulatán, hogy az ember igazán nem találhatott,
19831  II,  117   |                         de semmi kívánni valót az õ tökéletes szépségéhez.~
19832  II,  117   |                     után is õ maradt állandóan az est napja: akihez hozzászólt,
19833  II,  117   |                   tudnám is, felismerném, hogy az. A családi vonások annyira
19834  II,  117   |                          Hát mikor voltak ezek az emberek Bugy-Kutymándfalván,
19835  II,  117   |               gondolkozást s nekiesett egészen az örömöknek. Hej, sose volt
19836  II,  117   |                        szebbek közül, ön elõtt az egész világ. Mi önnek egy
19837  II,  117   |                     Egy szó, mint száz, Miklós az elsõ szerelem kínját a boldogsággal
19838  II,  117   |                         hanem elmondom röviden az eredményt, hogy ötödnapra
19839  II,  117   |                      karikagyûrûjét ujjáról és az Edithére fûzte.~Edith boldogan
19840  II,  117   |                        legboldogabb.~Miklós is az volt.~- Én tehát menyasszonya
19841  II,  117   |                    suttogá.~- Igen, Edith - ön az.~- De az emberek elõtt még
19842  II,  117   |                      Igen, Edith - ön az.~- De az emberek elõtt még nem. Szóljon
19843  II,  117   |                        még elõttem sem veti le az álarcot. Ön igazán makacs
19844  II,  117   |                    makacs egy hallgató. Mintha az titok maradhatott volna,
19845  II,  117   |                     orvosokért futottak. Edith az otkolonos üveggel serénykedett
19846  II,  117   |                    figyelmet - mondá Miklós -, az egész csekélység. Heves
19847  II,  117   |                  Eltávozott s bemálházván, még az éjjel tovább utazott New
19848  II,  118   |                meggazdagodtam, ami ma már csak az állami liferánsoknál és
19849  II,  118   |                       betegségképpen örököltem az apáimtól, s azok teljesen
19850  II,  118   |                        nekem ilyen komornyikom az a jó öreg Dénes bácsi. Sajátságos
19851  II,  118   |                    bácsi. Sajátságos egy alak. Az összes fiatal literatúrai
19852  II,  118   |                     Aztán egészen furcsa dolog az, ha akarom, bátyám, mert
19853  II,  118   |                        hõs, mert végigküzdötte az olasz légióban Garibaldi
19854  II,  118   |             protekciója folytán, délután pedig az én rendelkezésemre bocsátja
19855  II,  118   |                        jövõ héten már komolyan az õ sorsa javításával kezdek
19856  II,  118   |                tudhatná, hogy sohasem jön el - az a jövõ hét, amikor már a
19857  II,  118   |                    annyira készen legyek, hogy az övéhez foghassak.~De õ türelmes,
19858  II,  118   |                  Sorsát tökéletesen azonosítja az enyimmel, s ha pénzen nincs,
19859  II,  118   |                   enyimmel, s ha pénzen nincs, az õ aggodalmas arcáról látom
19860  II,  118   |                       örömteljes dolog ér (no, az ugyan ritkán van), a kopasz
19861  II,  118   |                       rajtam a múlt hónapokban az az érdekes eset, hogy tolmács
19862  II,  118   |                    rajtam a múlt hónapokban az az érdekes eset, hogy tolmács
19863  II,  118   |                         Dénes bácsi is ott ült az asztalnál és fordította,
19864  II,  118   |                       ennek a késõ virágzásnak az édességét.~Én sokszor oda
19865  II,  118   |                      sem hallgattam, mit felel az ideálom a nyilatkozataimra.
19866  II,  118   |                  Hiszen ott van a komornyikom. Az evidenciában tartja a viszonyt.
19867  II,  118   |                       lapom nem jár, elolvassa az utolsó betûig. Olyan járatos
19868  II,  118   |                         ma délben így szólt:~- Az ördög tudja, miféle unalmas
19869  II,  118   |                    lenni. Hanem rájöttem, hogy az onnan van, mert errõl a
19870  II,  118   |                     Dénes hasonlít még azokhoz az eredeti régi jó magyar ragaszkodó
19871  II,  118   |                   pincért a jogász kávéházban. Az is úri családból származott
19872  II,  118   |                         pirulva mondám neki:~- Az enyimet is írja föl, Péter
19873  II,  118   |                         Jól van, no - dörmögte az öreg, ki már ötven éve volt
19874  II,  118   |                        pincér -, majd fölírom, az apádtól meg a nagyapádtól
19875  II,  118   |                        jutott nemességnek. Egy az ezer közül.~Vannak reményeid,
19876  II,  118   |                        Omodék nincsenek többé. Az új földesurak kapuja be
19877  II,  118   |               földesurak kapuja be van csukva.~Az én szívem megnyílik elõtted,
19878  II,  118   |                       elõtted, Dénes, csakhogy az én szívemben - nincs se
19879  II,  118   |                  királynak sincsen több.~Mikor az elsõ rossz szárnypróbálgatást
19880  II,  118   |                 hallottam, amint súgva mondtad az idegeneknek a hátam mögött,
19881  II,  118   |                        lehess. - Micsoda önzés az, Dénes?~De ha téged boldoggá
19882  II,  118   |                         milyen óvatosan nyitod az ajtót, nehogy felkölts,
19883  II,  118   |                        meg vagy gyõzõdve, hogy az egész Európára ártalmas
19884  II,  118   |                       és hozzál négy virginiát az utolsó forintomon, látom
19885  II,  118   |                       utolsó forintomon, látom az ablakból, mikor jössz, és
19886  II,  118   |                      mikor jössz, és leolvasom az arcodról, amint a hatosokat
19887  II,  118   |                    fürdünk! Szörnyû nagy úr ez az én öcsém. Csak már hamar
19888  II,  119   |                       hol aranyhalak úszkálnak az ezüstszínû folyamokban,
19889  II,  119   |                 tüzesen, vérpirosan. Szeretném az ágyát látni.~A király jámbor
19890  II,  119   |                     egybe fogsz kelni, mihelyt az elsõ piros rózsa kinyílik
19891  II,  119   |                         hogy szórakozzam, hogy az epedést a meglepetések enyhítsék
19892  II,  119   |                       a meglepetések enyhítsék az ismeretlen földön, melyet
19893  II,  119   |                     fiam, nem bánom. Hanem azt az egyet kikötöm, végy búcsút
19894  II,  119   |                     utánam. Olyan vagyok, mint az üldözött õzike...~- Mondd
19895  II,  119   |                      hol nem lophatja el senki az édes titkot, mert jaj nekem,
19896  II,  119   |                      valaha kitudódik, hogy te az enyim vagy. Mialatt odamegyünk,
19897  II,  119   |                        azt kívánom, hogy abban az új országban gyémánt legyen
19898  II,  119   |               kibélelem. Mert én a tied vagyok az esküvõig, de az édesapád
19899  II,  119   |                    tied vagyok az esküvõig, de az édesapád arcát jobb szeretem,
19900  II,  119   |                        A mesebeli királyfi, ki az Aladin csodalámpáját is
19901  II,  119   |                       mi van abban a szobában, az titok. Azt csakis a királyfi
19902  II,  119   |                 királyfi tudta, ki abban tölté az éjjelek egy részét, és a
19903  II,  119   |                       lopva ételt vittek annak az aranyos madárnak odabenn.~
19904  II,  119   |                 odabenn.~Hét nap tartottak már az ünnepélyességek, a fejedelemfi
19905  II,  119   |                     magában - hátha õ meglepné az õ võlegényét és már elõbb
19906  II,  119   |              võlegényét és már elõbb ott lenne az indulás helyén, mint maga
19907  II,  119   |                   királyfi. Mennyire megörülne az menyasszonya érdeklõdésének.~
19908  II,  119   |                     anyjával közlé a tervet, s az anyakirályné beleegyezett
19909  II,  119   |                  nyújtá a királyfi s úgy vitte az induló-hely felé.~- Nézd
19910  II,  120   |                    ISKOLALÁTOGATÁSA~Elbeszélés az iskolai életből~1881~I.
19911  II,  120   |                     Volt egy idő, fiúk, amikor az iskolák is el voltak nyomva,
19912  II,  120   |                  nyomva, amikor katona volt úr az országban, és küzdöttek
19913  II,  120   |                 küzdöttek még a kisgyerekek is az alkotmányért.~Nem volt ez
19914  II,  120   |                     midőn Széchenyi meghalt, s az ő porából is erőt szítt
19915  II,  120   |                    emlékszünk, mikor édesapánk az első magyar ruhát varratta,
19916  II,  120   |                      magyar ruhát varratta, és az első sarkantyús csizmát;
19917  II,  120   |                        sarkantyús csizmát; azt az időt is jól tudjuk, mikor
19918  II,  120   |                         hogy tiltsák be nekünk az árvalányhaj viselését. A
19919  II,  120   |                     korszakot akkor úgy hívták az öregebbek, hogy »provizorium«,
19920  II,  120   |                         és mindig szomorú volt az arcuk, valahányszor kimondták.~
19921  II,  120   |              Ausztriához.~És olyan gúnyos volt az arca, mikor ezt kimondta,
19922  II,  120   |                kimondta, és úgy ragyogtak azok az apró, szürke szemek, hogy
19923  II,  120   |                   voltunk attól a ragyogástól.~Az osztályban egy társaság
19924  II,  120   |              kérvényeteket, fiúk. Helyes dolog az, nagyon helyes. A német
19925  II,  120   |                       lehorgasztották fejüket. Az ügyes válasz hatott, visszatértek
19926  II,  120   |                   ifjak, asszonyok, volt abban az égbeszálló dallamban valami
19927  II,  120   |                        gimnázium épülete elõtt az utca, valamint a nagy udvar
19928  II,  120   |                      diákok elõtt. A pedellus, az öreg Dankó bácsi alig tudott
19929  II,  120   |                        gimnáziumot is megnézi. Az igazgató tanár úr meghagyta,
19930  II,  120   |               megtudtuk a nagy eseményt, hanem az értelmét nem fogtuk fel.
19931  II,  120   |                       gyermekésznek való dolog az, amit a legfurfangosabb
19932  II,  120   |                  lehetne tönkretenni legjobban az országot, megsemmisíteni,
19933  II,  120   |                megsemmisíteni, elfojtani benne az ellenállási erõt, hogy a
19934  II,  120   |           keresztülvitelével, s ez sorba járta az ország valamennyi iskoláját.~
19935  II,  120   |                gyülekeztek fel valamennyien, s az igazgató sorba járván minden
19936  II,  120   |                      mondá:~- Aztán ha ide jön az az »úr«, és kérdéseket talál
19937  II,  120   |                   mondá:~- Aztán ha ide jön az az »úr«, és kérdéseket talál
19938  II,  120   |                    mondom, fiúk, helyén legyen az eszetek, okosan kell felelni.~
19939  II,  120   |                        valami ösztönszerû volt az bennünk. A mai nemzedék
19940  II,  120   |                 gondolataival volt elfoglalva. Az óra lomhán járt s egyhangúlag
19941  II,  120   |                   színrõl színre látni, akinek az a kevély címe van, hogy »
19942  II,  120   |                     kormányzója«. Hej, hol van az most, ki õelõtte viselte
19943  II,  120   |                           De ha lassan is múlt az idõ, eljött a 10 óra, el
19944  II,  120   |                      nem gyõzött kiszaladgálni az utcára, nézni, vajon nem
19945  II,  120   |                     elhûl a leves s elromlanak az ételek.~Elõre lehetett látni
19946  II,  120   |                    egymaga a gimnázium. Kiállt az utcára, s ernyõt csinálva
19947  II,  120   |              földszinten volt, (a többiek mind az emeleten valának) irtóztató
19948  II,  120   |                     teljesen meg volt bomolva. Az éhség forradalmat csinál
19949  II,  120   |                        kérdés támad, kivált ha az a sok ember unatkozik.~Abban
19950  II,  120   |                    kopogtatás nélkül megnyílik az ajtó, s egy hórihorgas ember
19951  II,  120   |                        társalgást folytat.~II. AZ ÁLPROFESSZOR~Dankó bácsi,
19952  II,  120   |                   bácsi, ki ezalatt még mindig az utcáról lesi õket, el sem
19953  II,  120   |                        gondolhatva, hogy hátha az udvar felõl a hátulsó kapun
19954  II,  120   |                      feltûnõ körülményre, hogy az óriási zaj, melyhez füle
19955  II,  120   |                       és nyugodtan nyitotta ki az osztály ajtaját, hogy a
19956  II,  120   |                  kedves tanár úr. Nem szeretem az efféléket.~Nem is akart
19957  II,  120   |                      szónoklatot, úgy állt ott az ajtónál megmerevedve, mint
19958  II,  120   |              belekezdett, egy szuszra fújta el az egész fejezetet, amit e
19959  II,  120   |                        odáig jutott, hogy: »és az ónodi országgyûlés trónvesztettnek
19960  II,  120   |         trónvesztettnek nyilvánítá Ausztriát«.~Az államférfi önfeledten ütött
19961  II,  120   |                  köröskörül; jószerencse, hogy az elsõ padban ülõ Nagy Pista
19962  II,  120   |                      Lengyel Gyuri fennhangon.~Az államférfi arcán édes mosoly
19963  II,  120   |                    teljes elismerésemet. Ebbõl az egy szóból is látom, hogy
19964  II,  120   |                      szóból is látom, hogy itt az önök tanintézetében kitûnõ
19965  II,  120   |                   kitûnõ szellemben neveltetik az ifjúság. Lesz gondom rá,
19966  II,  120   |                     azok igen jól tudták, hogy az öreg Dankó József pedellus,
19967  II,  120   |               kormányzó egészen belemelegedett az examinátori tisztbe.~- Nos,
19968  II,  120   |                        tiszteletben tartották.~Az egész osztály a fórumra
19969  II,  120   |                       a fényes egyenruha alatt az örömtõl.~- Ha ez így megy
19970  II,  120   |                        németül fognak beszélni az emberek.~Egy hálás pillantást
19971  II,  120   |                       kezét is megszorongatta. Az olyan szemérmesen sütötte
19972  II,  120   |                   pedig már sokszor állott még az ágyúk torka elõtt is.~De
19973  II,  120   |               bátorságot véve magának fölnézni az excellenciás úrra és környezetére,
19974  II,  120   |                       a saját fia is, mégpedig az elsõ padban) el találja
19975  II,  120   |                      ki ne törjön, s vége lesz az egész komédiának.~A kormányzó -
19976  II,  120   |                       egyetlen fiú maradt ülve az elsõ padban, magas, izmos
19977  II,  120   |                       arccal, eszes szemekkel. Az bizony éppen a Dankó bácsi
19978  II,  120   |                       szeretem.~Hiába rángatta az öreg Dankó nagy szemöldökét
19979  II,  120   |                     nyelvet, mert - világnyelv az, s ez a nyelv a kulcs, mellyel
19980  II,  120   |                  tudomány kincseinek tárházai. Az isten éltessen benneteket
19981  II,  120   |                     például a természetrajzot, az állattant.~Gondolkozni kezdett,
19982  II,  120   |                        fogja megizzasztani azt az átkozott rebellis gyereket,
19983  II,  120   |                        maga magának tárgyat.~- Az oroszlánt - mondá Dankó
19984  II,  120   |                    tankönyvben meg volt - írva az oroszlánról, milyen a szõre,
19985  II,  120   |                         milyen a szõre, milyen az alakja, mennyi az életkora,
19986  II,  120   |                       milyen az alakja, mennyi az életkora, mivel él, hol
19987  II,  120   |                      meg nekem azt, mit szeret az oroszlán legjobban?~Miklós
19988  II,  120   |                       z a b a d s á g o t !~Ez az egy szó végigsüvített a
19989  II,  120   |                   végigsüvített a termen, mint az orgonahang, megrezegtette
19990  II,  120   |                    felé.~- Hm! gondolá magában az öreg. - Ez is a professzoromat
19991  II,  120   |                     magát vasra fogom veretni.~Az öreg Dankó most már nem
19992  II,  120   |                        már nem állhatta tovább az alakoskodást.~- Kegyelmes
19993  II,  120   |                       nem a professzor uram ám az oka annak, hogy az a fiú
19994  II,  120   |                     uram ám az oka annak, hogy az a fiú ilyen gonoszul felelt,
19995  II,  120   |             feleletekben, amiket a fiam adott: az én nevelésem ez a gonosz
19996  II,  120   |                      ezeket a gazságokat, mert az én fiam... engem tessék
19997  II,  120   |                      Hát én a pedellus vagyok, az iskolaszolga, öreg Dankó
19998  II,  120   |                   elvörösödött. Egész életében az az egy remegtette, nehogy
19999  II,  120   |                elvörösödött. Egész életében az az egy remegtette, nehogy nevetségessé
20000  II,  120   |                       elõbb, olyan bátor most; az akkor a professzori állapot