bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

21001  II,  136   |                  Elment, s amint egyik kezében az ócska ábécés könyvvel, a
21002  II,  136   |                       a legirigyeltebb gyermek az iskolában.~*~Sok pénzért
21003  II,  136   |                    hanem azért ne irigyeljétek az én szõlõfürtömet!~
21004  II,  137   |                        tenne õ kirándulásokat, az egyik bikkfa olyan bikkfa,
21005  II,  137   |                        haza ebbõl a mélységbõl az ember.~Nem is igen vágyódunk
21006  II,  137   |                        egy pipa dohányt, lévén az egy vékony dongájú verseci
21007  II,  137   |                    azonban, hogy a Maulborough az álnév és a Svarcz az igazi.~
21008  II,  137   |               Maulborough az álnév és a Svarcz az igazi.~A verseci lány különben
21009  II,  137   |                     kiveszett már a jó gusztus az emberbõl.~Csupa agglegények
21010  II,  137   |                        hiába, nem a ruha teszi az embert... hátha hasznunkra
21011  II,  137   |                    gyorsvonaton! - Fiúk, ennek az asszonynak pénze van!~A
21012  II,  137   |                 borzadva láttuk, a férje várta az indóháznál.~De ez a szerencsétlenség
21013  II,  137   |                         Egyedüli mulatságunkat az képezte, hogy milyen ajándékokat
21014  II,  137   |                       ajándékokat viszünk haza az ismerõsöknek.~A Katámnak
21015  II,  137   |                      legkedvesebb emberünknek, az Oroszlány gazdájának?~Vegyünk
21016  II,  137   |                   forintot ígértünk egyért, de az anyja nem adta, ámbár látszott,
21017  II,  137   |                      ámbár látszott, hogy kész az alkudozásra, mert hogy a
21018  II,  137   |                     nagy bámészkodása mellett.~Az úton elõzködni kezdtünk
21019  II,  137   |                 Egyszóval én voltam a nap hõse az asszonynép elõtt, s este
21020  II,  137   |                  bizonyosan politikából - hogy az európai potentátok azt higgyék
21021  II,  137   |                 európai potentátok azt higgyék az apjáról, hogy most nem diplomatizál,
21022  II,  137   |                        nem diplomatizál, hanem az orvosságot adogatja be kávéskanállal
21023  II,  137   |                     akiket ott hagytunk, kiült az öröm az arcára: mert most
21024  II,  137   |                        hagytunk, kiült az öröm az arcára: mert most már õket
21025  II,  137   |                        már õket is észreveszik az asszonyok.~
21026  II,  138   |                  könnyû csónakján s észrevette az elhagyott csecsemõt.~- Vegyétek
21027  II,  138   |                      csecsemõt.~- Vegyétek fel az istenadtát a csónakba.~A
21028  II,  138   |                     fogtunk volna össze.~- Biz az pedig nem lehetetlen; hátha
21029  II,  138   |                        a kinézése - találgatta az egyik utas.~- Nem szeretném
21030  II,  138   |                      És kivált Gergelynél, aki az enyim. Hanem tudod mit,
21031  II,  138   |                    közös kasszára...~- De hisz az mindegy...~- Nem úgy értem.
21032  II,  138   |                       két gyereket közösen, de az egyiket közönséges parasztnak,
21033  II,  138   |                   egyhangúlag Mihály nyerte el az »úri jövõt«.~Gergely tömzsi
21034  II,  138   |                        a szavazásnál, pedig ez az állapot nem volt természetes.
21035  II,  138   |                     Gergelyt equipirozza ki, s az, amit vett, mind a gyerekre
21036  II,  138   |                    rajta.~De ugyanakkor kisült az is, hogy Gergely úr magyar
21037  II,  138   |                    csikót látván ugyanis éppen az indóház elõtt, kis ujjacskáival,
21038  II,  138   |                  Mihálynak. Õ otthon nevelõdik az úri háznál, bársony ruhácskában
21039  II,  138   |                     jár, és a bonne vigyáz rá, az neveli.~Néhány nap elõtt
21040  II,  138   |                       folyóvíz, és pajkos mint az eleven ezüst.~- Hát Miska?~-
21041  II,  138   |                    önnel megyek.~Gergely éppen az udvaron szaladgált mezítláb,
21042  II,  139   |                       közlekedési eszköz, mely az emberi vérmérséklethez van
21043  II,  139   |                     amióta kitolni kezdi fejét az új polgári osztály, mely
21044  II,  139   |                   születni kell. De arra, hogy az ember a lóvonatú vasúton
21045  II,  139   |                        szögletén megáll, mikor az ember siet, és nem ott áll
21046  II,  139   |                       és nem ott áll meg, ahol az ember akarja, hanem ahova
21047  II,  139   |                         De midõn felemlítettem az összes közlekedés-eszközöket
21048  II,  139   |                       õkigyelme. Mikor egyszer az alispán négy gyors pej lován
21049  II,  139   |                    megkínáltuk a bakon üléssel az öreget.~- Üljön fel, öreg
21050  II,  139   |                     már akkor ott szalonnázott az öreg a »Kilenc rigó« címû
21051  II,  139   |                szeretnék ülni kényszerûségbõl, az összes kocsik az osztrák
21052  II,  139   |              kényszerûségbõl, az összes kocsik az osztrák államvasút felé
21053  II,  139   |                    gurulnak s vice versa; vagy az, hogy ha az ember Óbudára
21054  II,  139   |                        versa; vagy az, hogy ha az ember Óbudára megy, csak
21055  II,  139   |                    csak hozzájárul ahhoz, hogy az ürömpohár csordultig megteljen.~
21056  II,  139   |                ürömpohár csordultig megteljen.~Az nyomja alá a tramway becsületét
21057  II,  139   |                 diskurálna a lovaival. Hát még az ostor? Mikor megcsattan
21058  II,  139   |                         gyû«-t odakiáltja, hát az attitüdök, a mozdulatok,
21059  II,  139   |                      is romlik aztán alaposan. Az olyan lovat, mely a tramwayt
21060  II,  139   |                     többé a magyar ember, mert az becsületes kocsiba fogva,
21061  II,  139   |                     distancokra magátul megáll az országúton, s a magyar embert
21062  II,  139   |                        elégeti a szégyen, mert az a híre megy a környéken,
21063  II,  139   |           tramway-lovak és kocsisok renoméját, az a Kétszer Kovács Jóska esete
21064  II,  139   |                        Jóska esete volt.~Ennek az esetnek a hõsét, Kétszer
21065  II,  139   |                       a kettõbül is sánta volt az egyik.~Jóska megnézte a
21066  II,  139   |                      kovácshoz.~- Patkolja meg az úr ezt a szegény állatot!~
21067  II,  139   |                       lehámozná a ló patájáról az oda verõdött sarat és piszkot,
21068  II,  139   |                     hanyatt esett.~- Mit nevet az úr?~- Hogy mit nevetek?
21069  II,  139   |              köztudomásúvá lett ez a história, az ország valamennyi kocsisa
21070  II,  140   |                          HOSSZÚ SZERELEM~1881~[Az elbeszélés második ily címû
21071  II,  140   |                       Tavasz óta, valahányszor az ablakon kinéztem, a szemközt
21072  II,  140   |                       asszonyt láttam.~Eleinte az asszonyt leánynak gondoltam.
21073  II,  140   |             csucsorította össze kis ajkait, és az ifjú lázas tekintettel csüggött
21074  II,  140   |                       ami aztán következett... Az ablak szárnyai megingottak...
21075  II,  140   |                    galambepedéssel szeretkezni az ablak elõtt.~Szemem úgy
21076  II,  140   |               körülfolyta és benne csicsergett az én két madaram. Az asszony
21077  II,  140   |                 csicsergett az én két madaram. Az asszony csupa csipke, szalag
21078  II,  140   |                liliommal törülköznék utána. És az úrfi! Kétségtelen, hogy
21079  II,  140   |                        úrfi! Kétségtelen, hogy az õ inge, zsebkendõje is ibolyavízbe
21080  II,  140   |                       kezdtem; de megvallom, - az ember gyarló! - minden alkalommal
21081  II,  140   |                        a vis-à-vis ablakban... az én álmaim zománca, az én
21082  II,  140   |                          az én álmaim zománca, az én ismeretlen eszményképem,
21083  II,  140   |                      akinek hûségét csodáltam, az a bájos asszony a férjével.~
21084  II,  140   |                        ott.~Különös érzés volt az, mely szívemet betölté.
21085  II,  140   |                        voltam gyermekkoromtól, az egyedüllét, az árvaság,
21086  II,  140   |                gyermekkoromtól, az egyedüllét, az árvaság, a sok csalódás
21087  II,  140   |                      gondolatokra tanított, és az a tömérdek rossz, amit láttam
21088  II,  140   |                       minden rossz. Még hittem az ártatlanságban; de az erényt
21089  II,  140   |                   hittem az ártatlanságban; de az erényt már tagadtam.~És
21090  II,  140   |                     aki nem változik!...~Száll az idõ... A kutyaizzasztó nyarat
21091  II,  140   |                    kutyaizzasztó nyarat követi az õsz. Istenem, hiszen azt
21092  II,  140   |                        méltó följegyezni, hogy az a fiatal emberpár még most
21093  II,  140   |                      mélyén egy titkos hang. - Az isten nem akarja! Õk szeretik
21094  II,  140   |                     közeledtem.~- Ki lakik ott az emeleten a sarokban? - kérdém.~-
21095  II,  140   |                     Gondolhattam volna, hiszen az oly természetes. Szerencsés
21096  II,  140   |                 Fölmegyek, mondám, kikönyöklök az ablakon és nézni fogom õket,
21097  II,  140   |                     pusztán, a sivatagon, ahol az emberi nyomot fehérlõ csontok
21098  II,  140   |                  maradásom. Alkonyatra hajlott az idõ. A Dunapart népesedni
21099  II,  140   |                 kezdett; a nagy paloták alatt, az ákácok közt hullámzott a
21100  II,  140   |                 asszonyba, azért, mert szereti az urát! - Ezt súgta lelkiismeretem;
21101  II,  140   |                      szeretik egymást, s velük az én öreg jó barátom, az én
21102  II,  140   |                   velük az én öreg jó barátom, az én csöndes vérû bátyám,
21103  II,  140   |                   egymáshoz, valamit suttogva. Az én Kardos bátyám éppen egy
21104  II,  140   |                 Barátságosan megrázta kezemet. Az én szívem pedig úgy zakatolt,
21105  II,  140   |                     oly szép, amily nagyon hû! Az asszonyok gyöngye õ! És
21106  II,  140   |                      vagyok!...~- Talán bizony az a szép asszony...~- Igen,
21107  II,  140   |                    asszony...~- Igen, öcsém... az én feleségem!~
21108  II,  141   |                 rajongott érte. Valamint divat az elõkelõ világban orrhangon
21109  II,  141   |                  termeiben, a fürdõkabinokban, az utcákon és a ligetekben,
21110  II,  141   |                     szûzies tartózkodásáról és az epedõ férfiak szégyentõl
21111  II,  141   |             ismeretlent nem lehet meghódítani.~Az ingert még fokozta az a
21112  II,  141   |             meghódítani.~Az ingert még fokozta az a titokteljesség, mely a
21113  II,  141   |                        menyecske, vagy özvegy?~Az összes gavallérok egy nagy
21114  II,  141   |                        tükörré változtak, hogy az õ bájainak dicsõségét hirdessék...
21115  II,  141   |                        lovagok fejet hajtottak az idegen nõ erényei elõtt,
21116  II,  141   |                 magányban, elzárva a világtól, az emberektõl.~Reggeltõl estig
21117  II,  141   |                  Arthur bécsi fiú volt, akinek az idilli szerelem gyönyörein
21118  II,  141   |                      szerelem gyönyörein kívül az utcai lárma, a világvárosi
21119  II,  141   |                   tarkasága, a színházi tömeg, az énekes csapszékek panorámája,
21120  II,  141   |                        boldognak érezze magát.~Az egyhangú turbékolást hamar
21121  II,  141   |                         megcsalta - egy férfi.~Az éppen nem furdalta lelkiismeretét,
21122  II,  141   |                       mit keres ön e háznál?~- Az istenért, vicomte, el ne
21123 III,  1     |                            A TÓT ATYAFIAK~1881~AZ ARANYKISASSZONY~1881~BEVEZETÉS~
21124 III,  1     |                   Uraim, ha a pokolban egyszer az a gondolatjuk támadna az
21125 III,  1     |                       az a gondolatjuk támadna az ördögöknek, hogy várost
21126 III,  1     |                         hogy várost építsenek, az bizonyosan olyan lenne,
21127 III,  1     |                      Selmecbánya.~Bocsássa meg az ottani érdemes magisztrátus
21128 III,  1     |                    sértés, sem gúny, különösen az élőkre vonatkozólag, kik
21129 III,  1     |                        nem tehetnek róla, hogy az őseik olyan bolondos helyre
21130 III,  1     |                          A vidék kietlen, rút, az idõjárás mostoha.~A zimankós »
21131 III,  1     |                        halvány arcú leányok és az idétlen férfinép nyakán.
21132 III,  1     |               Selmecbányán vagy fölfelé mászik az ember, vagy lefelé ereszkedik;
21133 III,  1     |                       közvetlen szomszédjának, az alant lakó Kutlik Stevónak,
21134 III,  1     |                        Meghiszem azt, Bohuska. Az öreg bányagróf lesz itt,
21135 III,  1     |                      is van, Tinikém, mit tesz az?~- Nem, nem, Bohuska… ha
21136 III,  1     |                 esteledett, nálatok tölthettem az éjt, - de most… most, tudod,
21137 III,  1     |                 megirigyelhetné.~- Igaz, igaz… Az a haszontalan fiunk! Ugyan,
21138 III,  1     |                     kelt rögei, megelevenedtek az idõfeketített házfödelek
21139 III,  1     |                    látszott szép arcából, csak az állahegye; egy kis darabka
21140 III,  1     |                         hogy ezt eldisputáljam az utánam következõ nemzedéktõl;
21141 III,  1     |                  ittunk a suvikszos palackból, az adomabeli cigány logikája
21142 III,  1     |                      van, nyomban kikívánkozik az ember.~Nagyobb baj, hogy
21143 III,  1     |                       burnót élvezetében.~Ezen az egyetlen téren önálló kapacitás
21144 III,  1     |                      burnótot egészen odavinni az orrlyukakhoz s ezáltal devalválni
21145 III,  1     |                        principiumot, miszerint az orrlyukak egyenesen arra
21146 III,  1     |                       A szelencét azalatt, míg az orrt lakmároztatjuk, szépen
21147 III,  1     |                        a veszendõ részeket. Ez az egyedüli helyes rendszer
21148 III,  1     |                     melyet kötelességének tart az emberi nem fölvilágosítása
21149 III,  1     |                  vagyunk, ha megemlítjük, hogy az õ útlevelében az illetõ
21150 III,  1     |             megemlítjük, hogy az õ útlevelében az illetõ rovatok betöltésénél
21151 III,  1     |                   mennyivel tágabb mezõt nyújt az elmélkedésnek a két férfiú
21152 III,  1     |                       s ezzel dicsekszik egész az unalomig. Keveset beszél,
21153 III,  1     |                         mely féligmeddig õt is az irodalomtörténet közvetlen
21154 III,  1     |                    Csutkás tanár úr) adta neki az alapot. Nos, ki mondhatja,
21155 III,  1     |                        Nos, ki mondhatja, hogy az alap nem volt jó? Senki.
21156 III,  1     |                klasszifikáció még mai napig is az iskolai archivumban, abból
21157 III,  1     |                     morzsányi sem. Híven adják az elõdök az utódok emlékezetének,
21158 III,  1     |                     sem. Híven adják az elõdök az utódok emlékezetének, s
21159 III,  1     |                        utódok emlékezetének, s az emlékezet gonddal virraszt
21160 III,  1     |                        Örökkön-örökké élni fog az ott amúgy csonkán, hézagosan
21161 III,  1     |                      száját ilyenekben, nem is az itt a baj, mintha nem akarná
21162 III,  1     |                        mi haszna, mikor megvan az a tulajdonsága, hogy a »
21163 III,  1     |                   homályos része, bele is kezd az érdemes férfiú, mindannyiszor
21164 III,  1     |                        a líceum fölötti hegyen az öreg Muszurnál, a kamarai
21165 III,  1     |                  Garibaldinál nagyobb hõs akár az ó-, akár az új-világ történetében?
21166 III,  1     |                   nagyobb hõs akár az ó-, akár az új-világ történetében? Nincs,
21167 III,  1     |                  Csutkás úr, mert annak õvele, az õ argumentumaival gyûlnék
21168 III,  1     |                       gyûlnék meg a baja. Mert az argumentumok nagy fegyver,
21169 III,  1     |                   mindig oly messze távozik el az alapgondolattól, melybõl
21170 III,  1     |                        feje bágyadtan lekonyul az asztalra, s azt makogja
21171 III,  1     |                  fuldokló zokogása…~…Pedig hát az egész dologból egyetlen
21172 III,  1     |                  gyermeke sem.~De ha tudják is az ellenkezõt, nem mondanak
21173 III,  1     |                       bányagróf«-nak (Selmecen az atya titulusát a fiú is
21174 III,  1     |                     derék és becsületes ember, az agglegénység összes jellemzõ
21175 III,  1     |                        tulajdonaival, de ebben az egyetlen dologban nagyon
21176 III,  1     |                       lesz olyan unalmas, mint az - elsõ.~MÁSODIK FEJEZET~
21177 III,  1     |                   folyni e nemes mulatság majd az egyiknél, majd a másiknál.
21178 III,  1     |                  egyiknél, majd a másiknál. Ma az »aranycsinálón« volt a sor.
21179 III,  1     |                     mondta rá, hogy aranyat ér az esze és szorgalma, ha valakinek
21180 III,  1     |                      Krisztina maga is ott ült az apja mellett, szemlélgetvén
21181 III,  1     |                      valóságos aranybánya. Már az ötödik forintot nyerem.
21182 III,  1     |              tündérvilágoktól válogat színeket az archoz és ajkhoz, a mennybolttól
21183 III,  1     |                  szemek ragyogását, mandolától az alakjukat, sötét éjszakától
21184 III,  1     |                        Csemez úr is, kit pedig az arany szépségén kívül semmi
21185 III,  1     |                 egy-egy oldalpillantást vetett az immár felserdült hajadonra (
21186 III,  1     |                  színarany ez a leány! Hehehe! Az emberek bolondok s aranynak
21187 III,  1     |                        nézik a sarat. A sarat, az embert. S denique, ha az
21188 III,  1     |                       az embert. S denique, ha az egész világ téved, az egész
21189 III,  1     |                       ha az egész világ téved, az egész világnak mégis igaza
21190 III,  1     |                   világnak mégis igaza van; ha az egész világ aranynak tartja
21191 III,  1     |                        lovag (ki kapni szokott az ilyeneken) sokszor beszél.
21192 III,  1     |                     cseréljünk: legyen a kezed az enyém, legyen a koronám
21193 III,  1     |                      Csutkás úr:~- Te, Stevo »(az »István« név Selmecen »Stevo«-
21194 III,  1     |                   Hehehe! De nem adom ám!~Erre az eredeti nyilatkozatra Csutkás
21195 III,  1     |                  miután tapasztalta, hogy most az egyszer ment mindennemû
21196 III,  1     |                  illeti, Csemez Stevo barátom, az, szerény véleményem szerint,
21197 III,  1     |                         mert a nõ rendeltetése az…~- Ugyan mi?~Csutkás úr
21198 III,  1     |                    Csutkás úr mélyen elpirult. Az elõhúzott zsebkendõn hirtelen
21199 III,  1     |                      mennyire csüggnek rajtam…~Az öreg aranycsináló megmaradt
21200 III,  1     |                     találja készre, mint ahogy az epret szokás a réten, aztán
21201 III,  1     |                 szeretet?~- Szeressen engem!~- Az nem elég.~- Hát szeressen
21202 III,  1     |                       és mosolygott.~- Vagy ha az sem elég, szeresse Luppán
21203 III,  1     |                    mint egy széttört szív… Kár az idõt vesztegetni ilyen haszontalan
21204 III,  1     |                      pillantva pecsétgyûrûjére az ujján, melyhez még bizonyára
21205 III,  1     |              burnót-szelencéjét, maga elé tevé az asztalra és a jobb keze
21206 III,  1     |                     elég, törekedni kell, hogy az legyen! Azt mondom hát,
21207 III,  1     |                   osszatok már! - vágott közbe az aranycsináló.~Csutkás úr
21208 III,  1     |                      találtam meg, a Krisztina az; õ csüggni fog rajtam, õ
21209 III,  1     |                        õ csüggni fog rajtam, õ az enyém leend, ha nekem adod.
21210 III,  1     |                    enyém leend, ha nekem adod. Az én feleségem leend. S te
21211 III,  1     |                      igen, mit is beszélek? ön az én kártyámat önmagának akarja
21212 III,  1     |                     bátyja, Mirkovszki Miklós. Az a csúf Miklós gyerek, akivel
21213 III,  1     |                csendesen, szomorúan.~- Egészen az én bûnöm - folytatá az. -
21214 III,  1     |                 Egészen az én bûnöm - folytatá az. - Verj meg érte, kedvesem.
21215 III,  1     |                   mellé ugrott s parányi kezét az övébe tette.~- Nemde, Miklós,
21216 III,  1     |                    gyengéden simult Miklóshoz.~Az ifjú lángvörös lett. Hiszen
21217 III,  1     |                       együtt néhányszor, ennyi az egész! És íme, most!…~-
21218 III,  1     |                     boldogság! Ki hitte volna? Az elsõ pillanattól kezdve,
21219 III,  1     |                        tehát ön… ön is óhajtja az én szerelmemet?~- Igen -
21220 III,  1     |                 események mondatnak el, melyek az elõbbi fejezetbõl kiszorultak~
21221 III,  1     |                        kedvez, nekiindulhasson az életnek azon reménnyel,
21222 III,  1     |                     tehetsége van hozzá, aztán az élethez is tudja magát alkalmazni.
21223 III,  1     |                   máris õ a »tóngéber« nemcsak az ifjúsági gyûlõhelyeken,
21224 III,  1     |                        ifjúsági gyûlõhelyeken, az »Arany mécses«-ben és az »
21225 III,  1     |                       az »Arany mécses«-ben és az »Eleven kalapács«-nál, hanem
21226 III,  1     |                önkéntelenül feje fölé kapkodva az akácfa levelei után, melyektõl,
21227 III,  1     |                        féltett valóságnak.~Oh, az elsõ vallomás nagy költõi
21228 III,  1     |                     leszek…«~A napsugár leszól az ifjúhoz: »Neked is egy világod
21229 III,  1     |                       egy világod van, nagyobb az enyimnél: nagyobb is, meg
21230 III,  1     |                  alkony sürgõs hírt küld hátra az éjhez: »Ne jöjj el, maradj
21231 III,  1     |                        Krisztinának nyújtotta.~Az megrezzent és összerázkódott,
21232 III,  1     |                 õrültté. Ne nyissa meg elõttem az eget csak azért, hogy megvakuljak
21233 III,  1     |                     szeretlek«, ez mind tréfa? Az szó csak s a szó üres levegõ
21234 III,  1     |                     hiszen egy szívet megölni, az is csak tréfa.~Amint Bohuska
21235 III,  1     |                   ökölnagyságúakra tágultak. - Az lehetetlen! Gondolja meg
21236 III,  1     |                        elõszele rezegtette meg az ákácfaleveleket, a hõség
21237 III,  1     |                   tûrhetetlenségig nevekedett. Az ifjú néhány lépést tett,
21238 III,  1     |                        Krisztinától: ne fájjon az annak, akit olyan nagyon
21239 III,  1     |                        Krisztinának mégis fájt az. Miklóshoz lépett tántorogva
21240 III,  1     |                      azt, akit akar, de legyen az én nõm.~Aztán egész magasságában
21241 III,  1     |                       hogy segítsen elviselnem az életet, hogy…~Omló könnyzápor
21242 III,  1     |                      vett rajta, végignyargalt az erein és kivillogott a szemeibõl.
21243 III,  1     |                          ha meg nem mondod azt az embert, akit szeretsz!~Krisztina
21244 III,  1     |                       a szegényke fölszisszent az éles fájdalomtól. Nem ember
21245 III,  1     |                     aki nem gondolkozik, hanem az indulatai ragadják.~- Nem
21246 III,  1     |                    Luppán feleségül kértek meg az apámtól a lugasban.~Ijedt
21247 III,  1     |                        lovag úr ért legelsõnek az ifjakhoz. Mézes-mázos nyájasságtól
21248 III,  1     |             Mézes-mázos nyájasságtól ragyogott az ábrázata.~- Nini, nini -
21249 III,  1     |                         igen, ki merem mondani az egész világ elõtt…~Hõsi
21250 III,  1     |                        jutna, egészségének árt az epe. Valóban, kisasszony,
21251 III,  1     |                   tüntethetett volna ki jobban az »öreg«-gel szemben. Ez vallomás
21252 III,  1     |              kecskebéka, leányocska! Nézze meg az ember, hogy megtréfál. Hüm,
21253 III,  1     |                      emelte fölfelé, úgy, hogy az egészen elfödje Luppán úr
21254 III,  1     |                     úgy hûbelebalázs megy neki az élet Szahara pusztájának.~
21255 III,  1     |                        a futó angyalt, ki egy, az udvaron heverõ vályúban
21256 III,  1     |                    tudni fogok egy másikat is…~Az elérzékenyülés, mint ilyenkor
21257 III,  1     |             boldogítani! - Ön méltó arra, hogy az én feleségem legyen.~E pillanatban
21258 III,  1     |                   Miklós, kiknek még korán van az ilyen úgynevezett »jeleneteket«
21259 III,  1     |                      lovag ajkaiba harapott és az égre emelte kezeit, mintha
21260 III,  1     |                      léptél! Miért ne? Ösmerem az apádat. Derék, becsületes
21261 III,  1     |                    majd mindjárt kettévágom én az egész gordiusi csomót valamivel.
21262 III,  1     |                 szavaid következtében. Szilárd az, mint Sion. Az igazi szerelem
21263 III,  1     |                         Szilárd az, mint Sion. Az igazi szerelem olyan, mint
21264 III,  1     |                        a hárompróbás arany, de az igazi férfi szava is olyan,
21265 III,  1     |                     helyén látták, oda járulni az »igazi férfiúhoz« és melegen
21266 III,  1     |                        titkolódzik, amit mond, az meg van mondva. Ha különöset
21267 III,  1     |                      után a következõleg kezdé az elaborátumot:~- Igen meg
21268 III,  1     |                  Viruljon õ nekem! Mert vegyük az ellenkezõt, ha nem volna
21269 III,  1     |                        hogy elõnyöm is legyen. Az öreg Csemez makacs fejû
21270 III,  1     |                     lassú hangon felelé:~- Itt az atya beszél, uraim, nem
21271 III,  1     |                      nem a jó barát! A komoly, az érett atya. Adják meg önök
21272 III,  1     |                        meg önök a tiszteletet! Az eszme regényes, de nem bolond.
21273 III,  1     |                        a kalapját és így szólt az ajtóból:~- Isten veled,
21274 III,  1     |                   Sohasem hittem volna ezt! Ez az eljárás annyi, mint a szegénység
21275 III,  1     |                       Azzal becsapta maga után az ajtót és lecsatolt esernyõjével
21276 III,  1     |               lángnyelveket látszott ereszteni az ifjú felé, ki az égetõ sugarak
21277 III,  1     |                     ereszteni az ifjú felé, ki az égetõ sugarak bûvös befolyása
21278 III,  1     |                       FEJEZET~Megmagyaráztatik az olvasónak a »Tempus« szó
21279 III,  1     |                     vele.~Egy kis, külön állam az akadémiai ifjúság, a német »
21280 III,  1     |                   büntetõbíróság épületét, míg az meghajlik a viharosan nyilvánuló
21281 III,  1     |                     nyilvánuló közakarat elõtt az igazság rovására, mert az
21282 III,  1     |                      az igazság rovására, mert az igazságnak elvégre is sem
21283 III,  1     |                        vagy kávés nem hitelez, az mindjárt »casus belli«,
21284 III,  1     |                      nem lehet tovább maradása az aranytermõ város ódon falai
21285 III,  1     |                     azt mondják, hogy »abcug«, az meg van halva örökre. Feje
21286 III,  1     |                     meg van halva örökre. Feje az eredeti szocietásnak az,
21287 III,  1     |                        az eredeti szocietásnak az, aki a legtöbb sört bírja
21288 III,  1     |                        szabályoz valamennyire. Az adófizetõ jobbágyok a »fuchsok«,
21289 III,  1     |               adófizetõ jobbágyok a »fuchsok«, az elsõ-évesek, kik az öregebbekhez
21290 III,  1     |                  fuchsok«, az elsõ-évesek, kik az öregebbekhez szolgákul osztatnak
21291 III,  1     |                    emberi erõ nem akadályozza, az isteni törvénnyel nem törõdik,
21292 III,  1     |                    minden földi hatalomtól.~Ez az egyetlen szó a »tempus«.~
21293 III,  1     |                       tempus« és aztán eldobná az utcán, talán napokig sem
21294 III,  1     |                      sem venné fel senki, mert az a szó annyit tesz: »Ne nyúlj
21295 III,  1     |                        nincs rajta a »tempus«, az »res nullius«: ha ellopja
21296 III,  1     |                     helyre, ahol aranyat ásnak az emberek…~- Ne bolondozzon!~-
21297 III,  1     |           kimondhatatlanul szeretem, most csak az a kérdés már, hogy…~- Hogy
21298 III,  1     |                      melybe maga gravirozta be az éjjel a »tempus« szót és
21299 III,  1     |                        nem szabad vesztegetnem az aranyat, de elég jó az így
21300 III,  1     |            vesztegetnem az aranyat, de elég jó az így is a célnak. Ön az én
21301 III,  1     |                      jó az így is a célnak. Ön az én jegyesem e perctõl. Igaz,
21302 III,  1     |                     volna már csodákat mûvelni az igazi szerelem? Érzem, hogy
21303 III,  1     |                 különös gondolatról. Nem lehet az, hogy ön elmenjen, lehetetlen
21304 III,  1     |                        ön elmenjen, lehetetlen az.~Miklós a fejét rázta.~-
21305 III,  1     |                gondoskodtam… önt megõrzi nekem az a kis karikagyûrû…~A leányka
21306 III,  1     |                 korállpiros ajkát és rohant ki az ajtón, mint az eszeveszett.~
21307 III,  1     |                       rohant ki az ajtón, mint az eszeveszett.~Krisztina szoborként
21308 III,  1     |                        intézze San-Franciscóba az »Aranyásók szállodájá«-ba.
21309 III,  1     |                levelére nem jött válasz. Azóta az öreg Csemez is meghalt s
21310 III,  1     |                        ássa a homokból jegyese az aranyat és minden kapavágásnál
21311 III,  1     |                       így örökítette meg:~Ássa az aranyat,~Hej, minek is ássa!…~
21312 III,  1     |                        hullása.~Mindössze egy, az Óperenciáról hazakerült
21313 III,  1     |                       megszokták a házat, hogy az öreg halála után is mindig
21314 III,  1     |                    tempus«, azt nem meri többé az életben nõül kérni senki.~
21315 III,  1     |                  valami zörren, talán a Miklós az, most teszi a kezét a kilincsre;
21316 III,  1     |                      ha a kis kutya felmordul, az is a Miklós jövetelét jelentheti;
21317 III,  1     |                       jövetelét jelentheti; ha az olló kiesik kezébõl s hegyével
21318 III,  1     |                      ide. Hallod-e, Luppán, én az az ember vagyok, hogy felkeresném.
21319 III,  1     |                        Hallod-e, Luppán, én az az ember vagyok, hogy felkeresném.
21320 III,  1     |                       igen, csüggnek rajtam.~ ~AZ A FEKETE FOLT~1881~Nincsen
21321 III,  1     |                   amint ott pipázik egykedvûen az akol végén, hol a »bacsa«
21322 III,  1     |                        a »Kopanyica« völgyig õ az egyedüli úr. - Méla furulyaszó
21323 III,  1     |                      És mikor végiglépdel mind az ezer darab a harmattól csillogó
21324 III,  1     |                komolysággal, ha így együtt van az egész nyáj és a »Merkuj«
21325 III,  1     |                         hogy karikában tartsa, az Olej Tamás szíve olyan nagyra
21326 III,  1     |                      tudja valamennyinek.~…Ott az a suta toklyó egyszer eltévedt
21327 III,  1     |                vonszolta a nyájhoz. Okos kutya az, megérdemli, hogy nem lett
21328 III,  1     |                   harmadéve a hátulsó ballába. Az akolajtóba szorult volt
21329 III,  1     |                      lába, mint a parancsolat.~Az a fogatlan, vén anyajuh,
21330 III,  1     |                     bacsa éjfél táján benézett az akolba, félig meg volt fagyva.
21331 III,  1     |                         félig meg volt fagyva. Az anyja maga is beteg volt
21332 III,  1     |                 párájával: költözõben volt már az akkor… Olej megfogta az
21333 III,  1     |                        az akkor… Olej megfogta az idétlen báránykát és bevitte
21334 III,  1     |                       fölelevenedett állatnak, az meg a farkát rázogatta.
21335 III,  1     |                        nem volt már édesanyja.~Az Anikáé is akkor halt meg,
21336 III,  1     |                         mikor Anika született. Az Isten úgy intézkedett Olej
21337 III,  1     |                         aki ösmeri a »mórest«.~Az Úr akarta így. Három ura
21338 III,  1     |                       ura közül a legnagyobbik az Isten, kibe nem lehet belekötni,
21339 III,  1     |                   kinek szabad a keze és beéri az egész világot; úgy üt vele,
21340 III,  1     |                       amint akarja; ha fájó is az ütés nyoma, türelem annak
21341 III,  1     |                      ütés nyoma, türelem annak az orvossága.~Urának tiszteli
21342 III,  1     |                     számadással tartozik, akié az egész Brezina aklostul,
21343 III,  1     |                 szolgálja, mert nem okos ember az, ki olyan fának nyesegeti
21344 III,  1     |                   aztán a többi embert illeti, az mind nem parancsol a brezinai
21345 III,  1     |                        õt se bántsa meg senki. Az a kis gyengeség, hogy innen-onnan
21346 III,  1     |                      tartozik a világ elejétõl az õ nyájához, nem megy hiba-számba,
21347 III,  1     |                    megy hiba-számba, benne van az már a vérében a született
21348 III,  1     |                    mekegésétõl nyomban elnémul az igazságszolgáltatás.~Olej
21349 III,  1     |         igazságszolgáltatás.~Olej nem tartozik az érzékeny emberek közé, kitõl
21350 III,  1     |                 érzékenykedni? Nem érintkezett az emberekkel, csak a juhokkal.
21351 III,  1     |                       ösztön, amaz õserõ, amit az Isten talán azért oltott
21352 III,  1     |                   legyen valami benne, ami azt az õ arca felé fordítsa néha-néha.~
21353 III,  1     |                        de azért ha már egyszer az Isten nyakában felejtette
21354 III,  1     |                        ot, maga szabja, varrja az Olej fehérnemûit, meg a
21355 III,  1     |                        tudománya van már, mint az anyjának volt.~Hát hiszen
21356 III,  1     |                      anyjának volt.~Hát hiszen az anyját is sajnálta Tamás,
21357 III,  1     |                    tartó búcsúztató versekkel. Az emberek, azok, akik odaát
21358 III,  1     |                 temetésen, szemére vetik, hogy az »erdõk vadállatja« még csak
21359 III,  1     |                        õ, hogy azt így kívánja az illedelem. A Brezina hallgatag
21360 III,  1     |                    Ugyan mirõl gondolkozhatott az úton?~A régi, ismerõs, százszor
21361 III,  1     |                        patakkal, a kerekes kút az udvaron, s a nagy vályú
21362 III,  1     |                        udvaron, s a nagy vályú az akol mögött. Minden, minden
21363 III,  1     |                       hiányzik, üres, néptelen az egész ház tájéka.~A tündér
21364 III,  1     |                      tizenhat év múlva is, míg az Anika ábrándos dalait kéjelegve
21365 III,  1     |                     miriád atomjain:~»Tamás!…«~Az erdõ fái közül jön és az
21366 III,  1     |                       Az erdõ fái közül jön és az erdõ fái közt elsuhan. A
21367 III,  1     |                     Hangzani fog-e még egyszer az a »Tamás« szó amaz ismerõs,
21368 III,  1     |                        adta azt a hangot, erdõ az erdõnek, patak a pataknak
21369 III,  1     |                    körútján visszajutott ismét az Olej fülébe, szíve közepébe…~
21370 III,  1     |                  feleség árnya jár a fák közt, az szólította meg édes, szelíd
21371 III,  1     |                    rajzolódott le valaha régen az a hang, s mostan szárnya
21372 III,  1     |                        ki negyven éve társalog az erdõvel, a sziklával, a
21373 III,  1     |                        a Boris meghalt… Hiszen az õ hangja volt ez! Szakasztott
21374 III,  1     |                    hangja volt ez! Szakasztott az õ hangja. A bacsa fölemeli
21375 III,  1     |                   Különös gondolatok azok! Aki az erdõ fáitól, a szikláktól,
21376 III,  1     |                        kölcsön a gondolatokat, az nem fogy ki soha belõlük.~
21377 III,  1     |                      nem fogy ki soha belõlük.~Az a nagy, mélységes talány,
21378 III,  1     |                     lelket is és beszél hozzá, az meg felelget neki.~Ne higgyétek,
21379 III,  1     |                        ólom.~Egy kavargó káosz az, mely nem nyer alakot; egy
21380 III,  1     |                       alakot; egy nagy éjszaka az, melynek sötétsége fény.
21381 III,  1     |                   sötétsége fény. És ez a fény az õsköltészet.~Olej mindenrõl
21382 III,  1     |                        csak õ is majd kifeslik az életbõl, csendes, mozdulatlan
21383 III,  1     |                        fog sütni, mint most, s az erdõ akkor is oly rejtelmesen
21384 III,  1     |          báránynemzedék vígan ugrándozza körül az ismerõs bokrokat, - csak
21385 III,  1     |                       a lelkének rájönni, hogy az életnek mégis lesz valami
21386 III,  1     |                    botját a nyáj közé, melytõl az szaggatott csoportokká riad.~
21387 III,  1     |                   közli velök.~És ezalatt lenn az akolnál új meg új dal kél
21388 III,  1     |                       volt… vagy, hogy most is az még… mert hát a jó tót nép,
21389 III,  1     |                      szép világ volt; mert már az is valami, mikor két jóravaló
21390 III,  1     |                      jóravaló legény összeméri az erejét, hát még két ország…~…
21391 III,  1     |                       míg lassan aláereszkedik az est. A nyáj pihenõje megjött.
21392 III,  1     |                      annyit! Keresd meg inkább az ólmos botomat aztán megyünk.
21393 III,  1     | kilencszázkilencvenkilencben legott észrevenné az apadást.~Nincs semmi baj.
21394 III,  1     |                        akasztja a dudát, amint az akol közelébe érnek és kémlõ
21395 III,  1     |                   érnek és kémlõ szemekkel néz az otthonra, nem látja-e meg
21396 III,  1     |                      otthonra, nem látja-e meg az udvaron annak a sugár, délceg
21397 III,  1     |                    odaszaladhasson s elérhesse az ismerõs öreg birka, ki báránykorában
21398 III,  1     |                         régen, vagy arra, hogy az a sós bödönben vájkáló gazdasszonyi
21399 III,  1     |                    jobban, mint tegnap - felel az mosolyogva. - Hát kendtek
21400 III,  1     |                     mert már én babonás vagyok az ilyenekben, s azt tartom,
21401 III,  1     |                    tûzhelyen öntöttétek együtt az ólmot Anikával Szent András
21402 III,  1     |                       csak egy ólomfigura volt az, dudával a vállán…~- Nem
21403 III,  1     |                        Gépileg sietett bezárni az akolajtót a betódult nyáj
21404 III,  1     |                      tõle.~- Pörkölt lesz? No, az derék dolog, Anika! Azt
21405 III,  1     |                        dolog, Anika! Azt hinné az ember, vendég van a háznál.~-
21406 III,  1     |                          Kicsoda?~- Hát bizony az egy nagyon különös ember -
21407 III,  1     |                      láttam.~- Nem vadász lesz az, leány, hanem a vármegyén
21408 III,  1     |                könyöklõ.26 Hogy csak nem lehet az ember soha békén!~- Nem
21409 III,  1     |                    soha békén!~- Nem megyei úr az, nagyon fiatal még õ ahhoz.
21410 III,  1     |                      fiatal még õ ahhoz. Olyan az arca, mint a patyolat, tán
21411 III,  1     |                    inni. Hoztam neki, erre ezt az aranyos pénzt adta.~- Minek
21412 III,  1     |                         de csak itt felejtette az asztal csücskén.~- Visszaadjuk -
21413 III,  1     |                        kendnek, édesapám, hogy az egy fiatal ember, aki annyi
21414 III,  1     |                embernek kell lennie.~- Tesz is az valamit! Záhony olyan nagy »
21415 III,  1     |                        hogy a vén Záhony lenne az a deli ifjú.~- Aztán meg
21416 III,  1     |                   Matyi önkéntelenül fölemelte az öklét.~- Igazán? - hörgé
21417 III,  1     |                    rikkantott föl kedvteléssel az öreg.~- Midõn aztán meg
21418 III,  1     |                kalapját sem érintve meg, amint az udvarba lépett. - Nos, kész-e
21419 III,  1     |                  következése, mert azért bacsa az õ neve, hogy fölötte áll
21420 III,  1     |                   aztán meg azért vagyon kalap az emberek fején, hogy legyen
21421 III,  1     |                       de a legnagyobb ékessége az egésznek a párolgó tál volt
21422 III,  1     |                    egésznek a párolgó tál volt az asztalon, melybõl finom
21423 III,  1     |                       A vadász mohón nekiesett az ételnek s váltig dicsérgette:~-
21424 III,  1     |                       Ide rendeltem a kocsimat az akolhoz.~- Tán a környékbõl
21425 III,  1     |                          Tán a környékbõl való az úrfi? ha meg nem sérteném
21426 III,  1     |                      ide a kocsi.~- Dehogynem. Az Olej aklánál volt mondva.
21427 III,  1     |                 Olejnek?~- Olej Tamás a nevem, az egész nevem pedig - mondá
21428 III,  1     |                        Ha te vagy a Brezinának az ura, öreg, mi marad akkor
21429 III,  1     |                        elsápadt. Nagy szó volt az neki. A fiatal herceg ül
21430 III,  1     |                    Anika.~Matyiban, ki ott ült az asztalnál a herceg mellett,
21431 III,  1     |                        be Anika, bort helyezve az asztalra. Elfogulatlan pajkossággal
21432 III,  1     |              Elfogulatlan pajkossággal töltött az ifjúnak poharába s azt mondta
21433 III,  1     |                       boldogtalan! - förmed rá az apja. - Miként merészelsz?
21434 III,  1     |                      sem. Bécs városában lakik az színarany palotában, száz
21435 III,  1     |               Brezinában. De meg kell is annak az Olejék pörköltje, tejfelt
21436 III,  1     |                    pörköltje, tejfelt vacsorál az, rozmaringvirág magjából
21437 III,  1     |                       mikor durcásan kifordult az ajtón, olyasvalamit motyogott:
21438 III,  1     |                  herceg. Hátha eljött Bécsbõl. Az Anika is hallotta a csõsztõl,
21439 III,  1     |                   azelõtt egy öreg herceg volt az urok s most halála után
21440 III,  1     |               elszomorodva futott föl a létrán az akol padlására, hogy onnan
21441 III,  1     |                     ház elõtt, - és mire Anika az utolsó fölhágó pálcáig lekászmálódék,
21442 III,  1     |                     azalatt maga Pál herceg is az udvaron állt. Oh, csak meg
21443 III,  1     |                   pattan, búcsút int a kezével az öreg Olejnek, Anikának pedig
21444 III,  1     |                       herceg, mikor olyan szép az, hogy a gerlicemadár nem
21445 III,  1     |                szerethetlek. Olyan nagyon szép az, hogy a gerlicemadár mind
21446 III,  1     |                      bacsával hazatért, megint az az újság, ott volt a herceg.~
21447 III,  1     |                   bacsával hazatért, megint az az újság, ott volt a herceg.~
21448 III,  1     |                   szeretheti a vadat és tejet.~Az öreg Olej harmadnap már
21449 III,  1     |                       magad nézel a nyáj után. Az uraság sokat vadászik itt.
21450 III,  1     |                        történt tán ilyen eset. Az ezer darab birka ugyancsak
21451 III,  1     |                     hatalom derék jelvényével, az ólmos bottal és a megszokott »
21452 III,  1     |                   hanyatt feküt a hímes gyepen az udvaron és az aklot nézte,
21453 III,  1     |                     hímes gyepen az udvaron és az aklot nézte, szép veres
21454 III,  1     |                   pitvarajtónak tart, de midõn az ajtó-madzagot megrázva,
21455 III,  1     |                       enged, kedvetlenül kerül az ablaknak s bezörget.~- Nyisd
21456 III,  1     |                        s bezörget.~- Nyisd föl az ajtót, Anika! Talán elaludtál,
21457 III,  1     |                        felelt:~- Be van csukva az ajtó, kegyelmes uram. Én
21458 III,  1     |                    homlokát.~- A leány nem áll az uradalom szolgálatában -
21459 III,  1     |                     füstös homlokán kidagadtak az erek, s durva, érdes hangja
21460 III,  1     |                     akarom mondani, hogyha ott az akol környékén vadászgat
21461 III,  1     |                     mintha mondaná: »én leszek az a medve.«~A hatalmas úr,
21462 III,  1     |                        hõs.~- Annak a leánynak az apjával.~Taláry könnyedén
21463 III,  1     |                      Mit szólanál hozzá, ha ez az akol a tied lenne minden
21464 III,  1     |                       volna nagyobbat mondani. Az ezeregyéj szemkápráztató
21465 III,  1     |                       tüszõjén; selyembõl lesz az inge; mikor a nyájjal kimegy,
21466 III,  1     |                      Egy nagy fekete árnyék, - az önvád.~- Nos, Olej, határozz!~-
21467 III,  1     |                        Olej? Ide a tenyeredet!~Az öreg arcáról nagy verejték-csöppek
21468 III,  1     |                        világot. Ezért adom oda az aklot s juhait. Semmi szenny
21469 III,  1     |                   tudta jól, hogy ez nem igaz. Az ember hazudik önmagának.~
21470 III,  1     |              kölcsönkért gondolatok elkergetik az õ feje gondolatait?~Sokáig
21471 III,  1     |                     figyelve, meghallotta künn az Anika ruganyos lépteit.~-
21472 III,  1     |                   Megjött, látni fog! - kiáltá az öregember és fölugrott,
21473 III,  1     |                   öregember és fölugrott, mint az õrült. Átellenben az ággyal
21474 III,  1     |                      mint az õrült. Átellenben az ággyal a tükör függött,
21475 III,  1     |                        valóságnak: a természet az egyedüli, melyet a fantázia
21476 III,  1     |                       alkudott. Soha! soha!~És az a hang, mely tizenhét éve
21477 III,  1     |                      mely tizenhét éve bolyong az erdõ fái közt, ma már harmadszor
21478 III,  1     |                       még jobban megérteni, mi az a bizonyos dolog, de a bacsa
21479 III,  1     |                     Ösztönszerûleg sejté, hogy az üzenet nem lesz a hercegnek
21480 III,  1     |                       hétköznapi ruhája hevert az asztalon: a fehérpettyes
21481 III,  1     |                asztalon: a fehérpettyes kendõ, az olajos pruszli, a zöld rása
21482 III,  1     |                         viseltes sárga ködmön. Az ünneplõjét vitte magával.
21483 III,  1     |                   kardot tartó oroszlánnal. Ez az ajándék-levél az akolról
21484 III,  1     |               oroszlánnal. Ez az ajándék-levél az akolról és nyájról.~A bacsa
21485 III,  1     |                   kitalált, mindent megértett. Az önvád találékony útmutató!
21486 III,  1     |             cselekedett éspedig villámgyorsan.~Az öregember megsimította a
21487 III,  1     |                  sötétté, dacossá vált. Kiment az ajtóba, leült a küszöbre
21488 III,  1     |                    megfenyegette mutatóujjával az eget.~- Hallod-e, isten!
21489 III,  1     |                   kormányzata mellett besétált az udvarra.~- Jó, hogy jössz,
21490 III,  1     |                        sürgõs írás van odabenn az asztalon, melyet rögtön
21491 III,  1     |                     történhetett odabenn, hogy az öreg be nem ereszti? Bizonyára
21492 III,  1     |                        kinézését. De furcsa is az a szerelem!~Mindegy no,
21493 III,  1     |                       õhozzá. Megint duda lesz az öntött ólom-figura vállain…~
21494 III,  1     |              beláthatta, csak aztán fordult be az akolba.~Sorba járta kedvenc
21495 III,  1     |                      alóla semmit, úgy ment ki az akol ajtaján. Midõn kiért,
21496 III,  1     |                  kétszer fordítá meg a kulcsot az ajtózárban, mint mindig
21497 III,  1     |                     bár már sötétedni kezdett. Az udvaron egy boglya száraz
21498 III,  1     |                     gyorsasággal hordta szét s az akol körül állítá föl, tömötten,
21499 III,  1     |                      futott, mindenütt világos az erdõ, mintha fényes nappal
21500 III,  1     |                  csontok…~Emberé volt-e valaha az a csont, vagy birkáé?~Az