bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

21501 III,  1     |                       az a csont, vagy birkáé?~Az a nagy, megdöbbentõ talány,
21502 III,  1     |            útbaigazításul:~Ott künn a Brezinán az a fekete folt…~Fekete folt
21503 III,  1     |                       mely egészen olyan, mint az oldalbordák foglalatául
21504 III,  1     |                    Lapaj Istók, a híres dudás, az itt föllobogó rõzsetûznél
21505 III,  1     |                      is, mely iránti vonzalmát az õsöktõl, juhászelõdeitõl
21506 III,  1     |                     kétségtelen, hogy a csõsz, az élesszemû Istók, bent pihen
21507 III,  1     |                       kilát a határra, keletre az egyik szemével, nyugatra
21508 III,  1     |                        Nem lehetetlen különben az sem, hogy az egész dolog
21509 III,  1     |               lehetetlen különben az sem, hogy az egész dolog csak gyalázatos
21510 III,  1     |                     bizony széles, terjedelmes az õ hivatalos köre, s tudomány
21511 III,  1     |              megsokszorozza.~Nem tréfadolog ám az õ kenyere; meg van szolgálva
21512 III,  1     |                        szolgálva emberül, s ha az izzadó munkás irigykedve
21513 III,  1     |                      nyugalomnak szentel, neki az éjszaka a megháborítója.~
21514 III,  1     |                       éjszaka a megháborítója.~Az õ hivatalos órái este kezdõdnek.
21515 III,  1     |                 hivatalos órái este kezdõdnek. Az egész természet alszik,
21516 III,  1     |                         Méla csend ül a tájon. Az öreg Fátra mogorván néz
21517 III,  1     |                       csillogó pásztortüzekkel az éjbe, a felhõk feketén ereszkednek
21518 III,  1     |                       a legjobban.~Kint guggol az ajtó elõtt. Tüzét kioltotta
21519 III,  1     |                  helyén van, hogy megbirkózzék az átkozott nyirkos dohánnyal,
21520 III,  1     |                   keverni, mert hát szép dolog az, ha okos ember megtesz egy
21521 III,  1     |               fölfedezését akasztotta nyakába.~Az elsõ kakas rendesen a rektor
21522 III,  1     |                       faluban, siet elkiáltani az éjfélt, hosszú az ideje
21523 III,  1     |                   elkiáltani az éjfélt, hosszú az ideje s azt hiszi a bolond,
21524 III,  1     |                hamarabb jõ meg a reggel. Utána az özvegy tekintetes asszony,
21525 III,  1     |                       toronyóra, leolvashatja. Az eklézsia után a közönséges
21526 III,  1     |                közönséges hívekéi szólnak bele az éjbe, ki vékonyan, ki vastagon,
21527 III,  1     |                       fiúra, unokára fényt vet az elõd ez állása. Apja vödörbõl
21528 III,  1     |            összeszokott annak jámbor lakóival: az állatokkal, s inkább tartozott
21529 III,  1     |                        tartozott közéjük, mint az emberekhez. Tömérdek birka
21530 III,  1     |                        bírjon igazodni: melyik az egyik és melyik a másik;
21531 III,  1     |                   bezzeg a juhász ösmeri mind, az õ szemei behatolnak a rejtett
21532 III,  1     |                    gyõzõdtem volna róla.~Lapaj az õsöktõl örökölte éles megfigyelõ
21533 III,  1     |                  tehetségét, s ha leszorult is az arisztokratikus juhászpályáról,
21534 III,  1     |               természet s legközelebbi rokonai az állatok. Amaz nem mostoha
21535 III,  1     |                       anyja, ezek jobbak, mint az emberek. Legalább olyanok,
21536 III,  1     |                       s könnyen boldogul, mert az élhetetlen krumpli csimbókos
21537 III,  1     |                       ki saját vesztére.~S míg az állatokról elõre tudhatni,
21538 III,  1     |              fölhasználva álmát, a sötétséget, az õszi ködöt s amit két szeme
21539 III,  1     |                         a kéz keze utána nyúl.~Az embert nem lehet kiismerni.
21540 III,  1     |              káposztafõnek lába támadt, s hogy az óriási úri tök is, a határ
21541 III,  1     |                        Csoda-e, ha nem szereti az embereket? Méltán gyanakodó,
21542 III,  1     |                       kívánna adni. Hiszen már az egész tót faj hidegebb,
21543 III,  1     |               földjüket tele rakta kõvel, hogy az sohase mosolyoghasson igazán
21544 III,  1     |                       nyakukra a telet, amikor az még senkinek sem kell. Nekik
21545 III,  1     |                     meg, csak félannyira, mint az elkényeztetett alföldi rónán,
21546 III,  1     |                   szépen összeborulna, s nincs az a hatalom, mely haraszt
21547 III,  1     |                       már-már elcsattant volna az első bűbájos csók,~De e
21548 III,  1     |                        végzet ádáz kezét, mely az édes pillanatot semmivé
21549 III,  1     |                       talpa viszketett már meg az õ híres nótáitól.~Hol tanulta
21550 III,  1     |                       fiának, aki nem társalog az emberekkel? Talán a saját
21551 III,  1     |                  megmutogatta neki a fogásokat az eredeti hangszeren, maga
21552 III,  1     |                   kiterjeszti, s hazakerülvén, az éppen üresedésben levõ kerülõséget
21553 III,  1     |                     kétévi távollét után éppen az édes hazai földrõl álmodozva
21554 III,  1     |                      ki karjaiból.~- Úgy no, - az Istók vagyok: hát aztán? -
21555 III,  1     |                        fõmozzanatait, s miután az anyatermészet jobb sorsra
21556 III,  1     |                        meg amaz idõ óta, ahogy az iskolai leckefölmondás alól
21557 III,  1     |                      nem lehet csodálkozni, ha az említett Lapaj-féle találkozás
21558 III,  1     |                        természet magára csukja az ajtót, úgyhogy Lapaj is
21559 III,  1     |                      Lapaj is kiszorul ölébõl, az eklézsiának messze a »lazok«-
21560 III,  1     |                        aztán tartozik tavaszig az üres malomra felügyelni;
21561 III,  1     |                       üres malomra felügyelni; az erdõ pedig anyagot ad a
21562 III,  1     |                       hogy borban fürdik, zsír az étele, olvasztott vaj az
21563 III,  1     |                       az étele, olvasztott vaj az itala (aminõ életmódot pedig
21564 III,  1     |                       csak a jövõ életben ígér az igazaknak).~S Lapaj mindkettõjöknél
21565 III,  1     |                      hold is megállt hallgatni az égen, a gyönyörtõl megittasodva,
21566 III,  1     |                    faluba, hol dudáját hagyta, az volt az elsõ dolga, hogy
21567 III,  1     |                        dudáját hagyta, az volt az elsõ dolga, hogy fogott
21568 III,  1     |                        már csak hitvány doromb az õ szemében, mióta Lapajt
21569 III,  1     |                       Lapaj nyája közé, ki azt az Istók gyereknek ajándékozta,
21570 III,  1     |                        kedvezett neki, úgyhogy az tökéletes kezes lett, egyéb
21571 III,  1     |                      híja sem volt talán, mint az, hogy beszélni nem tudott.
21572 III,  1     |                      sora, Pokolka is engedett az uralkodó járványnak, de
21573 III,  1     |                        van öntve színezüsttel, az alsó fogása pedig, ha nem
21574 III,  1     |                 tündér-királyleány, s hogy ott az Istók meggondozta, most
21575 III,  1     |                     után a billegetésére, hogy az öreg Fátra hava februárban
21576 III,  1     |                        csak ötvenet vallott be az imposztor) három dudát is
21577 III,  1     |                    fejében sohasem fordult meg az a vágy: pénzt kamatoztatni,
21578 III,  1     |                    duda eladásából.~Egyszóval, az adásvételbõl nem lett semmi,
21579 III,  1     |                    lehessen neki, hagyja hátra az adresszét.~Petrus fölcsapott,
21580 III,  1     |                       fölcsapott, hátrahagyván az adresszét a következõkben:
21581 III,  1     |                       Hõsünk semmit sem tudott az alkuról, mert Éliásban volt
21582 III,  1     |                      egymást! Vagy õ dudált, s az ünnepélyes csend, mely a
21583 III,  1     |               hallgatagon, rezgésbe jött, mint az ébredezõ szív; a fûszálak
21584 III,  1     |                 Petrusnak, mindenütt jelenvaló az. Csak beszélni kell tudni
21585 III,  1     |                      Nem mindenre a természet, az anyaföld tanít-e minket?
21586 III,  1     |                   belsejében; a szíve dobogása az.~A föld gondolkozik is.
21587 III,  1     |                      virágok. Avagy honnan van az, hogy ez elhagyott rengetegben,
21588 III,  1     |                 magától? A föld költészete ez! Az õ új gondolatai!~És ha gondolkozik,
21589 III,  1     |                       neki könnyû a föld.«… És az bizonyosan könnyû is annak.~
21590 III,  1     |                       ne szeretne? Hát lehetne az? Ki tudja megmondani? Azért,
21591 III,  1     |                     minden valamirevaló tolvaj az ilyen kutyaidõt választja
21592 III,  1     |                   Koromsötétség festi feketére az egész világot. Az embert
21593 III,  1     |                     feketére az egész világot. Az embert inkognitó ütheti
21594 III,  1     |                       a csõsz: a füle veszi át az egész hivatalt.~Hallgat,
21595 III,  1     |                     túlságos áldás alatt, mely az égbõl csurog, vagy átfutó
21596 III,  1     |                      hall messze, ami hasonlít az emberi léptekhez, melyek
21597 III,  1     |                      siet. Nagy gyakorlata van az iránykiismerésben: a kunyhó
21598 III,  1     |                  idõben, mikor künn lenni csak az eb nem átall, meg a csõsz.~
21599 III,  1     |                      bokor mellett; szemei még az éjben is villognak, mint
21600 III,  1     |                      dugva, olyat sivít utána, az öreg Fátra azt hiheti hirtelenében,
21601 III,  1     |                       és megrázva -, messze út az, hosszú út az.~Hát hiszen
21602 III,  1     |                        messze út az, hosszú út az.~Hát hiszen Istók nem bánja,
21603 III,  1     |                   akármilyen hosszú is. Miatta az egész világ utazhat akár
21604 III,  1     |                     melyek olyan fehérek, mint az alabástrom. - Oh, nézzen
21605 III,  1     |                         hogy én milyen voltam…~Az öreg Istóknak sohasem volt
21606 III,  1     |                határozatot hozni anélkül, hogy az ember rá ne gyújtson.~Lapaj
21607 III,  1     |                       szól semmit, hanem, hogy az esõ ne tiszteletlenkedjék
21608 III,  1     |                       felejtette szemeit, hogy az égetõ taplót tévedésbõl
21609 III,  1     |                          sapka minõségében.~És az sem csoda, hogy Lapaj megzavarodott
21610 III,  1     |                        nem bírt fogékonysággal az ilyesmi iránt.~- Hát aztán? -
21611 III,  1     |                      görcsösen. - Verje meg õt az Isten, amikor ébren van
21612 III,  1     |                   amikor alszik!~- Ne kísértsd az Istent, leány! - mond Lapaj. -
21613 III,  1     |                   Annyit mondhatok neked, hogy az is az urakkal tart. Az is
21614 III,  1     |                    mondhatok neked, hogy az is az urakkal tart. Az is csak
21615 III,  1     |                    hogy az is az urakkal tart. Az is csak olyan csõsz, mint
21616 III,  1     |                       érdes medvehangján:~- Ki az ördögnek mondjam meg?~A
21617 III,  1     |                     magában: »Hát mégis lopott az istentelen? Pedig milyen
21618 III,  1     |                        talán elõször életében, az asszonyi nem hiúsága és
21619 III,  1     |                  örökösen meg legyen világítva az arcuk, mint némely toronyórán
21620 III,  1     |                   szemem elé.~Hanem hát bizony az sohasem történik meg.~Egy
21621 III,  1     |                       panaszos nyögéssel viszi az ima szavait a hullámkoporsó
21622 III,  1     |                másvilágra a szegény leány, kit az imént még lopással gyanúsított.
21623 III,  1     |                      Annak untig elég útravaló az az imádság is, amit utána
21624 III,  1     |                   Annak untig elég útravaló az az imádság is, amit utána küldött.~
21625 III,  1     |                        úgy van jól, amint van. Az ember, a halina, a kunyhó,
21626 III,  1     |                      van téve a mulandóságnak, az enyészetnek, hanem a határ -
21627 III,  1     |                   enyészetnek, hanem a határ - az örökkévaló. Itt volt mindig
21628 III,  1     |                      elömölve, tekintetbe véve az idõ elõhaladottságát és
21629 III,  1     |                  lerázta a csurgó folyadékot s az utóbbi öltönyt megfordítva
21630 III,  1     |                  szögletbe dobta s hozzálátott az elébb vázolt átöltözéshez,
21631 III,  1     |                  bõvebben kell szólanunk, mert az egyszersmind családi genealógia
21632 III,  1     |                       ugyancsak megmarkolhatta az akkor virágkorát élt »fiaszûrt«,
21633 III,  1     |                       a háta közepéig terjed). Az egyik lyuk, a zseb tájékán,
21634 III,  1     |                        A hóna alatti zöld folt az édesanyja ünneplõ szoknyájáról
21635 III,  1     |                  gonosztól és kísértettõl ezen az árnyékvilágon.~E nevezetes
21636 III,  1     |                      ha senki sem veszi zokon.~Az alább elõadandó körülmények
21637 III,  1     |                 halinát és szájából a pipáját. Az elébbinek nem lett természetesen
21638 III,  1     |                természetesen semmi baja, hanem az utóbbi fényesen megpecsételé
21639 III,  1     |                   Eleinte el akart futni, mint az eszeveszett, de fölemelvén
21640 III,  1     |                  halinát s megtapogatván benne az aszalt gyíkot, visszanyeré
21641 III,  1     |               kaparászott a Lapaj arcán, mibõl az észrevette, hogy a csecsemõ
21642 III,  1     |                        sírása olyan volt, mint az õszi esõ, nem lehetett kivárni
21643 III,  1     |                    lehetett kivárni a végét.~- Az ördög vigyen el engem, ha
21644 III,  1     |                   napocskát, amint kel? Látod, az jó, nem sír. Te se sírj
21645 III,  1     |                      lett foganatja s Lapajjal az a csuda történt, hogy komolyan
21646 III,  1     |             tudományának - ki is találta. Éhes az istenadta.~Sõt annyira belejött
21647 III,  1     |                 kihozta a melegítõ napfényre s az ott elkezdett mosolyogni,
21648 III,  1     |                      piros kis orcáját, amitõl az még egyszer pirosabb lesz,
21649 III,  1     |                      színeket és zamatot ehhez az édes hunyorításhoz.~Istók
21650 III,  1     |               odaülteté a legmagasabb csúcsra, az erdõn virágot szedett neki,
21651 III,  1     |                       egymással mind a ketten. Az ozsonna ideje úgy megjött,
21652 III,  1     |                        mindjárt a nemzetségét. Az már az én dolgom. Adjon
21653 III,  1     |                 mindjárt a nemzetségét. Az már az én dolgom. Adjon isten jó
21654 III,  1     |                   lehet fölkelteni? - sipított az anyóka, egyetlen kiülõ agyarát
21655 III,  1     |                       engedem fölkelteni. Csak az imént aludt el, szegényke!~
21656 III,  1     |                         És a vad ember ellökte az asszonyt s gyöngéd tekintetet
21657 III,  1     |                      gyöngéd tekintetet vetvén az alvóra, mellé ült s csendes
21658 III,  1     |                 Megbolondultál! Nini nézze meg az ember! De jó pesztonka vált
21659 III,  1     |                felkölteni, meg kell várni, míg az maga nyitja föl a szemét.
21660 III,  1     |                   ostoba, hogy itt vesztegesse az idõt. Aztán a falu messze
21661 III,  1     |                     nevetve Lapaj, támaszkodva az ezredéves közmondásra, mely
21662 III,  1     |                      arra a napra teszi, midõn az országban örökösen elszéledt
21663 III,  1     |               örökkévaló a világ.~- Ne tréfálj az öregekkel, Lapaj, mert megbánod.
21664 III,  1     |                      hogy hatvan éves vagy! Mi az, te tacskó! Én tartottalak
21665 III,  1     |             vénasszonynak. Szinte szomorú volt az arca, mikor ezt tette, keblében
21666 III,  1     |                     helyén. Ijedten nézett föl az õt átfogó aszott karok birtokosára
21667 III,  1     |                       felé. Hozzá kérezkedett.~Az ellent nem állhatott, hogy
21668 III,  1     |                        nyakát oly erõsen, hogy az szinte érezte a szorítást.
21669 III,  1     |                   érezte a szorítást. És mikor az asszony erõszakosan akarta
21670 III,  1     |                gyermekhez. Homlokán kidagadtak az erek, szíve hangosan dobogott
21671 III,  1     |                      akarna tanácsot kérni, ki az eldobott búzaszemre ráborul,
21672 III,  1     |              búzaszemre ráborul, fölneveli.~És az bizonyosan meg is mondta
21673 III,  1     |                 gyermeket nem adom. Nekem adta az Isten; legyen az enyém!~
21674 III,  1     |                    Nekem adta az Isten; legyen az enyém!~S azzal elfordult
21675 III,  1     |                       enyém!~S azzal elfordult az ámuló asszonytól és csendes,
21676 III,  1     |                       ballagott be kunyhójába.~Az elhatározó szó ki volt mondva.
21677 III,  1     |                        Addig csak hagyján, míg az éj be nem állt, míg a gyermek
21678 III,  1     |                       volt esve. Hiába kínálta az általa használt ételnemûvel,
21679 III,  1     |                     takargatta be a halinával; az nem kellett neki, ez nem
21680 III,  1     |                     isten! Milyen vagyon volna az? A gyermeknek mindig lenne
21681 III,  1     |                       mesék sietõ óriásai, kik az egyik hegyrõl a másikra
21682 III,  1     |                     Hajnalban már ott kopogott az Éliás zsidó ablakán, ki
21683 III,  1     |                        terem már a lazokban?~- Az ám! De most ne kérdezõsködjél,
21684 III,  1     |                  komoran, ujjával nagyot bökve az asztalon fekvõ dudán - eladom.~-
21685 III,  1     |                   nyomát. Öt garas nem sok, de az is kidobott pénz volna a
21686 III,  1     |                      eleven anyakecskét.~Éliás az emberbaráti jóakarat gúnyájába (
21687 III,  1     |                      ide kend a tenyerét, kész az alku.~A kívánt dolgok csakhamar
21688 III,  1     |                      el kellett válnia örökre. Az ajtóból még egyszer visszatért,
21689 III,  1     |                        igazi tündér lett, mely az öreg Éliást is kevés híja,
21690 III,  1     |                  mindent, fölkapta a gyermeket az egyik karjára, a párnákat
21691 III,  1     |                    õszi reggel volt. A gyermek az egész úton gagyogott a karján
21692 III,  1     |              PUSZTULÁSA~1881~Éppen ott kint ül az ambituson nemzetes Gerge
21693 III,  1     |                       madárhoz vala hasonlatos az õ ábrázata.~De az igénytelen
21694 III,  1     |                   hasonlatos az õ ábrázata.~De az igénytelen külsõ dacára
21695 III,  1     |                        tekervényes bûnügy volt az, mely iránt maga a császár
21696 III,  1     |                       bírt kinyomozni, úgyhogy az emiatt haragra lobbant uralkodó,
21697 III,  1     |                        ez fogja majd kikutatni az ököraffért, aki mozdulni
21698 III,  1     |                     utcákban! Jó szerencse, ha az utcáról haza tud találni
21699 III,  1     |                    szállására. Milyen gondolat az õfelségétõl, egy ügyetlen
21700 III,  1     |                       e szavakkal:~- Megvannak az ökrök, kollega!~- Ne bolondozzon
21701 III,  1     |                      kollega!~- Ne bolondozzon az úr! Hogy jött rá?~- Az az
21702 III,  1     |             bolondozzon az úr! Hogy jött rá?~- Az az én titkom.~Ugyanazon
21703 III,  1     |                      az úr! Hogy jött rá?~- Az az én titkom.~Ugyanazon ezer
21704 III,  1     |                     haláluk után.~Ugyanis mind az ezernek csak ötszáz mázsa
21705 III,  1     |                    csak ötszáz mázsa húsa lett az élelmezési konzorcium kezei
21706 III,  1     |                    legyen, aki behasson.~Gerge az az ember volt; megérkezése
21707 III,  1     |                         aki behasson.~Gerge az az ember volt; megérkezése
21708 III,  1     |                      alatt kisütötte, mi okozá az ezer, történeti nevezetességû
21709 III,  1     |                tartozik ide ennek a története.~Az ezer ökörrõl még csak annyit,
21710 III,  1     |                      is visszatér rájuk.~Midõn az uralkodó ezen kázus után
21711 III,  1     |                    megyei karok és rendek közt az az elmés karmen kezdett
21712 III,  1     |                        karok és rendek közt az az elmés karmen kezdett cirkulálni:~»
21713 III,  1     |                 Szatmár megyei fõispánról vagy az ottani tekintetes karok-
21714 III,  1     |                  tanácsteremben diskurálgatott az ülnökökkel, mikor a hajdú
21715 III,  1     |                       Nem a híres Zöld Marci-e az egyik, vagy hogy Szellõ
21716 III,  1     |                        vagy hogy Szellõ Miska, az Alföld banditája, hahogy
21717 III,  1     |              kisasszonyok kiismerésére - amint az a népmesékben szokás.~-
21718 III,  1     |               elõállott.~- Mi a neved? - kérdé az egyiktõl. - Ki vagy?~Semmi
21719 III,  1     |                feleltek.~Gerge uram megvakarta az ajka alatt deresedõ fiókszakállt
21720 III,  1     |                   bizony nem erõtetlek - szólt az ismeretlen csavargókhoz -,
21721 III,  1     |                   terem közepén:~- Halbrechts!~Az ismeretes vezényszóra a
21722 III,  1     |                    tagadni. A fiúk bevallották az egész esetet: megunták a
21723 III,  1     |                 katonakenyeret s úgy mentek el az ezredtõl, hogy a kapitány
21724 III,  1     |             legszükségesebb épület.~Tömve volt az gazemberekkel. Két évtizeden
21725 III,  1     |                     nem a régi praxishoz nyúlt az új pandúr-hadnagy, mely
21726 III,  1     |             kigondolnia.~A régi praxis ugyanis az volt, hogy a csendbiztosok
21727 III,  1     |                 hurokra.~Gerge egyet fordított az õsi szokáson: nem saját
21728 III,  1     |                   emberét küldé közéjük, hanem az õ emberüket fogadta magához.
21729 III,  1     |                       Szlimák Matyejhoz:~- Kár az ilyen derék legénynek ott
21730 III,  1     |                    napon, ahol senki se látja, az erdõben, ahol senki sem
21731 III,  1     |                      ember vagy, fiam, Matykó, az Isten is katonának teremtett.
21732 III,  1     |                       s mélyen felsóhajtott:~- Az volna nekem jó, komisszárus
21733 III,  1     |                      ez a szõrmentes beszéd.~- Az csak a gyönyörû élet, fiam,
21734 III,  1     |                      Nem olyan könnyen megy ám az, édes gyermekem, Matykó.
21735 III,  1     |                testvérem lennél, mindazonáltal az írnokom már beterjesztette
21736 III,  1     |                vármegyét. Egy év múlva letelik az utolsó szombat, s akkor
21737 III,  1     |                szolgálataidat a vicispánnak, s az fölment minden üldözéstõl.~-
21738 III,  1     |                 tekintetes uram. Görbüljön meg az ujjam, ha nem kénytelenségbõl
21739 III,  1     |                      rablókat és gazembereket. Az a babona terjedt el, hogy
21740 III,  1     |            százesztendõs gyík májával, azokkal az emberi testen keresztül
21741 III,  1     |                   idéztetett magához valakit s az egyszerre csak kezdte kivallogatni,
21742 III,  1     |                    rövid idõ alatt megtisztítá az egész felvidéket a rablóktól,
21743 III,  1     |                   vármegye.~Ott garázdálkodott az erdõkben, a hegyek közt,
21744 III,  1     |                        módon. Ott pedig õ volt az úr, száz üldözõ pandúr láttára
21745 III,  1     |                         azt állítva, hogy maga az eleven ördög sem bír vele,
21746 III,  1     |                       ezzel nyakába kanyarítva az ócska õsi flintát, mellyel
21747 III,  1     |                         a »Lopata« rengetegbe.~Az erdõnek volt egy »messzelátó«
21748 III,  1     |                        ilyen pontrul nézegesse az utasokat, keletre lelátva
21749 III,  1     |                         de a rablónak tetszett az, hogy Gerge egyedül jön,
21750 III,  1     |                        tisztelet kifejezése ez az õ személye iránt. A híres
21751 III,  1     |                  vernem elõbb.~- Mind jó volna az, édes fiam; csak azt az
21752 III,  1     |                        az, édes fiam; csak azt az egyet ha nem teszed, hogy
21753 III,  1     |                       méltatlankodva. - Hiszen az én tulajdon öregapám volt!~-
21754 III,  2     |                     1882~ ~A NÉHAI BÁRÁNY~1882~Az napról kezdem, mikor a felhõk
21755 III,  2     |                        pirosnak.~Minden érezte az Isten közeledõ látogatását:
21756 III,  2     |               hajladoztak, a szél összesöpörte az utak porát s haragosan csapkodta
21757 III,  2     |                kukoríkolt, a lovak nyerítettek az istállóban, a juhok pedig
21758 III,  2     |                      csomóba verõdve riadoztak az udvarokon.~Hanem a harangszó,
21759 III,  2     |                 viharban, egy kis esõ híján, s az is inkább használt, mint
21760 III,  2     |             megállottak, lassankint kitisztult az ég s csak a megdagadt Bágy
21761 III,  2     |                    most ez egyszer ki nem csap az a patak s ki nem önti a
21762 III,  2     |                        önti a bodokiakat, mint az ürgét, akkor mégis jó dolog
21763 III,  2     |              megvillant egy-egy ásó vagy kapa. Az öreg Sós Pál még csáklyát
21764 III,  2     |                       eresztették le a folyóba az esõvizet. Csak aztán vissza
21765 III,  2     |                      Piszkosan hömpölygött alá az ár s a partok tömött fûzbokrairól
21766 III,  2     |                    lehámozta, itt-ott kirepedt az olvadékony földbõl egy darab
21767 III,  2     |                        vágódott. Nem tuskó biz az, de tulipános láda s nini,
21768 III,  2     |                     tetején egy picike bárány.~Az ám, most, hogy ím a partnak
21769 III,  2     |                       hátulsó lábát alászedve, az elsõ lábacskáival megkapaszkodik.
21770 III,  2     |                    valaki!~Olyan türelmesen ül az ide-oda billegõ jószágon,
21771 III,  2     |                   útközben a csáklyával… amint az majd kiviláglik reggel.~
21772 III,  2     |              tekintélyes ember állítja, ki már az idén is kevesellte a mezõbírói
21773 III,  2     |                     Ámbátor, ha már szóba jött az a bárány, mégis furcsa eset,
21774 III,  2     |                kertjénél egyszerre nyoma vész, az alsóvégiek közül már nem
21775 III,  2     |                       csak addig pihentek, míg az imádságos könyvek leveleit
21776 III,  2     |                 leveleit nyálazták, ahol pedig az Úr kímélõ kegyelmét kellett
21777 III,  2     |                         a ládát! Hanem ‘iszen, az Isten nem alszik, rossz
21778 III,  2     |                  búgtak, hogy (ugyan ki szopja az ilyeneket az ujjából?) ennyi
21779 III,  2     |                   ugyan ki szopja az ilyeneket az ujjából?) ennyi meg annyi
21780 III,  2     |                 ládában.~Ami igaz, igaz, lehet az öregnek is tarka macskája,
21781 III,  2     |                   dologban, ha nem volna lakat az õ száján… Ki tudhatja hát?
21782 III,  2     |                    száján… Ki tudhatja hát? De az már egyszer mégis bolond
21783 III,  2     |                   egyszer mégis bolond beszéd, az ezüsttalérokról.~Nem volt
21784 III,  2     |                    perkálszoknya, négy szélbõl az egyik, hat olajos kendõ,
21785 III,  2     |                        a ládában mindene!~Hogy az ár elmosta a csõszházat,
21786 III,  2     |                        Gúnya nélkül nem léphet az oltárhoz szégyenszemre.
21787 III,  2     |                     dolog, legalább úgy mondta az utolsó szombaton maga a
21788 III,  2     |                    szépen rázogatta farkát még az utolsó nap, ugrándozott
21789 III,  2     |                       hetek múlva valami nesze az úszó ládának, amelyiken
21790 III,  2     |                        a lába.~S így esett meg az a csúfság Bodokon, hogy
21791 III,  2     |                        kikutatott a bíró annál az embernél, akire gyanakszom.~
21792 III,  2     |                  rosszallóan csóválta.~- Kend, az erõs, a hatalommal ment
21793 III,  2     |                   Bodokra.~Hát lám, hiába volt az Ágnes útja is. Nem segített
21794 III,  2     |                    Hanem ha tán elindult volna az igazság, nem álruhában,
21795 III,  2     |                       Ágnesnek, hanem most már az egészsége is.~Ahogy érte
21796 III,  2     |                      Boriskát is magával vitte az öreg, hadd lásson egy kis
21797 III,  2     |                       szegénynek!~Nagyobb volt az ijedelem, mint a betegség,
21798 III,  2     |                        egyszer csak szembe jön az egész elöljáróság meg a
21799 III,  2     |                        válláról. Igaz biz’ a - az új templomot szentelték
21800 III,  2     |                     súgja kis húgának Ágnes -, az vitte el a Cukrit.~Éppen
21801 III,  2     |              hatalmasai s mûértõleg nézegették az ócska eszterhajat. Már csak
21802 III,  2     |                  eszterhajat. Már csak különös az, hogy minden kopik a világon,
21803 III,  2     |                  Borcsa félénken nézte meg azt az embert, nagy kék szemei
21804 III,  2     |                    Ágnes nemkülönben. De nini, az a bolond gyerek, a bizony
21805 III,  2     |                    embert. Ejnye no, mire való az!~- Bácsi! - szólt csengõ,
21806 III,  2     |                        bárányodat, fiacskám?~- Az én Cukri bárányomat, a két
21807 III,  2     |                        nézem. Alighanem lyukas az valahol, Sós Pál uram.~Fülig
21808 III,  2     |                      felemelte két húsos ujját az égre.~- Esküszöm kendtek
21809 III,  2     |                         itt a szabad ég alatt, az egy élõ Istenre…~A gallér-zsinór
21810 III,  2     |                       mosott báránybõrbõl volt az egész bélés, hanem az ismerõs
21811 III,  2     |                     volt az egész bélés, hanem az ismerõs közepe mégis a legkülönb.~
21812 III,  2     |                      künn a köd nekinehezedett az idomtalan épületnek s szinte
21813 III,  2     |                    szorítá annak falait, ráült az ablakokra és elhomályosítá
21814 III,  2     |                    csak lassan, lomhán forgott az ólomkarika.~A bírák fáradtan
21815 III,  2     |                      dõltek hanyatt székeiken, az egyik behunyta szemeit s
21816 III,  2     |                 irónjával a zöld asztalon, míg az elnök, letolva pápaszemét
21817 III,  2     |                    szemei fürkészve szegzõdtek az ajtóra, melyen most távozik
21818 III,  2     |                    ajtóra, melyen most távozik az imént letárgyalt bûnügy
21819 III,  2     |                       szolga.~- Hadd jöjjön be az a lány.~Az ajtó kinyílt
21820 III,  2     |                      Hadd jöjjön be az a lány.~Az ajtó kinyílt és a lány belépett.
21821 III,  2     |                        szelíden meglegyintette az arcokat s megcsiklandozá
21822 III,  2     |                        sugár is lopózott volna az ablakhoz és ott táncolna
21823 III,  2     |                járatban vagy, gyermek? - kérdi az elnök közönyösen. (Az ilyen
21824 III,  2     |                    kérdi az elnök közönyösen. (Az ilyen merev, szigorú hivatalnoknak
21825 III,  2     |                        sóhajjal feleli:~- Nagy az én bajom, nagyon nagy.~Hangja
21826 III,  2     |                      többé, a király képe, meg az országbíróé is odább, nyájasan
21827 III,  2     |                        el azt a nagy bajt.~Ott az írás, majd elmondja az;
21828 III,  2     |                     Ott az írás, majd elmondja az; csakhogy azt még elõbb
21829 III,  2     |                    lehajol érte szemérmesen, s az írás is kihull onnan.~A
21830 III,  2     |                        A kegyetlen szürke fej, az elnöké, elfordul, csak a
21831 III,  2     |                        kövér kéz van kinyújtva az írás felé.~- Egy végzés -
21832 III,  2     |                     amint szúró szeme elszalad az iraton. - Bede Anna felhívatik,
21833 III,  2     |                    bíbor.~- Ma egy hete kaptuk az írást - rebegi töredezve. -
21834 III,  2     |                       hozta, meg is magyarázta az értelmét, édesanyám pedig
21835 III,  2     |                       kiálljam a félesztendõt.~Az elnök kétszer is megtörölgeti
21836 III,  2     |                    fölkeresi a kollegák arcát, az ablakot, a padlót, a nagy
21837 III,  2     |                     újra meg újra végigolvassa az idézõ végzést, azokat a
21838 III,  2     |                         aminthogy rázza is már az ablaktáblákat s mintha valakinek
21839 III,  2     |                 felügyelõhöz.~A szolga átveszi az iratot, a lány némán fordul
21840 III,  2     |                      még?~- Semmi… semmi; csak az, hogy én Erzsi vagyok, Bede
21841 III,  2     |                    tetszik tudni, a testvérem, az az Anna. Ma egy hete temettük
21842 III,  2     |                 tetszik tudni, a testvérem, az az Anna. Ma egy hete temettük
21843 III,  2     |                      te bolond?~- Hát úgy volt az, kérem, hogy mialatt »ez
21844 III,  2     |                  megsiketülve, megígértük neki az anyámmal, mindent jóvá teszünk,
21845 III,  2     |                    naiv, milyen együgyû lány!« Az elnök arca is, mintha nem
21846 III,  2     |                       élénken emeli fel a lány az öregre s mohón szól közbe:~-
21847 III,  2     |               szemrehányás van hangjában, hogy az öreg elnök megint a zsebkendõhöz
21848 III,  2     |                    Odafönt másképp tudódott ki az igazság. Eredj haza, lányom,
21849 III,  2     |                        asszony a felesége, ott az a magas, délceg, a Péri
21850 III,  2     |                      Karikában nyiszál a sarló az aratók kezében, ropog a
21851 III,  2     |                kíváncsian nézegetik, hova lett az árnyékos szalmaerdõ? Hát
21852 III,  2     |                  melege s annak a selyemhajnak az illata.~- Teszi kend vissza
21853 III,  2     |                         Más fészket rakhat, ha az egyiket megunta.~Judit nem
21854 III,  2     |                     ott még elég csók, ahol ez az egy termett.~Pista pedig
21855 III,  2     |                        szólt hangosan:~- Mikor az éjfélt kiáltják, légy a
21856 III,  2     |                   feküdtek a lányok, asszonyok az asztag mögött. Éj betakarta
21857 III,  2     |                        Bosszúálló kéz feldobta az egész csomót a levegõbe,
21858 III,  2     |                     már egyéb gazdaságuk, csak az a haj, amit Kati szedett
21859 III,  2     |                   szedett össze a csalitosban, az a szép, aranyos haj, melybe
21860 III,  2     |                    beteg nem volt már egyedül. Az öreg Péri járkált sötéten
21861 III,  2     |                Levágták! - szólt Kati dacosan, az ágyhoz lépve, mintha el
21862 III,  2     |                       mondá félénken s kivette az orvosságos-üveget a köténye
21863 III,  2     |                        köténye alól.~Sóhajtott az öreg, azután sokáig nézte,
21864 III,  2     |                        két szép lány közül hol az egyiket, hol a másikat.
21865 III,  2     |                        egyiket, hol a másikat. Az egyik, aki ott áll, olyan
21866 III,  2     |                        Nagy égiháború lehetett az éjjel, esõvel, viharral,
21867 III,  2     |                        kertjében pedig - éppen az imént mesélte Mihók Magda -
21868 III,  2     |                     hogy már nem lesz esõ, bár az ég morcsos, borús még, akár
21869 III,  2     |                    kõmûvessel.~Hogy összeesett az öreg! Nem is csoda, csövestõl
21870 III,  2     |                         Hanem érzi is a súlyát az Isten »másik« kezének, ha
21871 III,  2     |                        bizony hidegen fogadják az egek. Valóságos csoda történt.
21872 III,  2     |                        dirib-darabra zúzódott.~Az emberek az udvarukról és
21873 III,  2     |             dirib-darabra zúzódott.~Az emberek az udvarukról és a kerítések
21874 III,  2     |                      ne bántsátok. Eleget veri az Isten. Ugyan tegyen, lelkem,
21875 III,  2     |                        lelkem, egy-két hasábot az üst alá, míg megkavarom.~-
21876 III,  2     |                      özvegy Csupor Mátyásné. - Az én idõmben még a fa is jobban
21877 III,  2     |                     Tudod-e, mi történt megint az éjjel?~- Talán a kõkereszttel
21878 III,  2     |             anyátlan-apátlan fiút) ott guggolt az udvar közepén, a lekvárfõzõkatlan
21879 III,  2     |                 melengethette a tûznél (csípõs az idõ egy kicsit), hanem a
21880 III,  2     |                   Csakugyan a temetõbe mentek.~Az asszonyok igazat mondtak,
21881 III,  2     |                    pázsiton. Nini, hová lettek az aranyos betûk! »Isten dicséretére
21882 III,  2     |                   derékon törte ketté nyilával az Isten, mintha mondaná: »
21883 III,  2     |                     sem kellett, ez sem kell«.~Az öregember elkapta fejét
21884 III,  2     |                   hevert, és nem mert fölnézni az égre sem, ahol olyan nagyon
21885 III,  2     |                    Andris a kõrisfának dûlt, s az ittas, kövér temetõi földbe
21886 III,  2     |                  viszonzá Istók tompán. - Amit az Isten ujja összetört, azt
21887 III,  2     |                      összetört, azt nem szabad az ember ujjainak összeilleszteni.
21888 III,  2     |                       kigyelmedet meglátogatta az Isten…~Az öregember fogai
21889 III,  2     |             kigyelmedet meglátogatta az Isten…~Az öregember fogai összevacogtak.~-
21890 III,  2     |                       magát. Aztán valljuk meg az igazat, uzsorával szerezte
21891 III,  2     |                         Gyere idébb, kis fiam!~Az öreg arra gondolt, hogy
21892 III,  2     |                  villám, de csak akkor, ha már az a gyerek itt nem lesz.~-
21893 III,  2     |                      Istók -, megveszi a lábát az Isten hidege!~- Mért nem
21894 III,  2     |                     pár csizmát, Filtsik uram, az én kontómra! - mondá Bizi
21895 III,  2     |                        arcára s vígan kopogott az öreg után a pitvarba.~Ott
21896 III,  2     |                        Mikor Bizi apó kilépett az udvarra, a napfény elöntötte
21897 III,  2     |                       elöntötte szomorú arcát, az égbolt nyájasan mosolygott.
21898 III,  2     |                mosolygott. A füvek nevettek rá az úton, sõt még a meggyûlt
21899 III,  2     |                     várta azzal a hírrel, hogy az ellopott lovak megkerültek,
21900 III,  2     |                        hálateljesen nézett föl az égre.~Milyen messze van
21901 III,  2     |                         nem panaszkodik. Hanem az a fehér arca, az a mindig
21902 III,  2     |                         Hanem az a fehér arca, az a mindig fehérebb arca elbeszéli
21903 III,  2     |                      volna, hogy megcsalja azt az áldott, kedves asszonyt,
21904 III,  2     |                        asszonynak, akinek most az a neve, hogy »szalmaözvegy«.
21905 III,  2     |                      mást szeretek, annak adom az életemet.«~Hanem lopva ment
21906 III,  2     |                       lehet végképp elromolva; az a személy elvehette az eszét,
21907 III,  2     |                         az a személy elvehette az eszét, bevehette magát a
21908 III,  2     |                   magát a szívébe; hanem olyan az csak, mint a hamis festék,
21909 III,  2     |                     csak, mint a hamis festék, az idõ kiszívja, meghalványítja;
21910 III,  2     |                     Timár Zsófi remélt s mikor az olló varrás közben kiesett
21911 III,  2     |                    mikor repülõ szarkát látott az ablakból, mindig felsóhajtott,
21912 III,  2     |                      felsóhajtott, oh, bárcsak az õ kerítésükre ülne rá.~De
21913 III,  2     |                        kerítésükre ülne rá.~De az olló sem akart hazudni,
21914 III,  2     |                       észre sem vette.~- Zsófi az urát várja! - suttogták
21915 III,  2     |                   szegény Zsófinak volt igaza. Az õ szíve többet tudott, többet
21916 III,  2     |                  többet sejtett, mint amennyit az egész világ bölcsessége
21917 III,  2     |                   ragyás öregasszony lépett be az udvarra: üzenetet hozott.~-
21918 III,  2     |                      piros olajosat kötött fel az útra. Péter kedvenc színe,
21919 III,  2     |              tiszttartóné ikreket szült, annak az örömére ajándékozta az eklézsiának.~-
21920 III,  2     |                   annak az örömére ajándékozta az eklézsiának.~- Ki vállalja
21921 III,  2     |                        a dolgot, fiúk? - kérdi az ácsmester, Rögi Mihály uram.~-
21922 III,  2     |               Megutáltam benne magamat. De meg az igazat megvallva, ami egyszer
21923 III,  2     |                      ami egyszer karika, gurul az.~- Gurult a te kezedbõl
21924 III,  2     |                        csakugyan te teszed fel az aranykeresztet.~Péter megvetõ,
21925 III,  2     |                vethessek Bágy felé véges-végig az országúton.~- No, én azt
21926 III,  2     |                     deszka-párkányzatról, akár az evet.~- Ide most azt a keresztet! -
21927 III,  2     |                   országútra.~Amott jön! Zsófi az! A vénasszony mellett ügetõ
21928 III,  2     |                        férj, feleség. Csakhogy az egyik a magasból halva.~
21929 III,  2     |                     szelíd, olyan nyugodt volt az a bánatos arca, mint egyébkor.
21930 III,  2     |                 felkelt, megragadta acélerõvel az öregasszony vállát s szilaj,
21931 III,  2     |                     mint a kiengedett patak.~ ~AZ A POGÁNY FILCSIK~1882~Olyan
21932 III,  2     |                      Majornokon, Bodokon, hogy az öreg Filcsik híres bundája
21933 III,  2     |                       jó emlékeznek rá, kivált az öregebbek.~Hosszú, sárga
21934 III,  2     |                     Hosszú, sárga alkotás volt az, széles fekete báránybõr-gallérral,
21935 III,  2     |                    kálvinista kakas is ott áll az egyik tornyon.~Igazi remekmû
21936 III,  2     |                     vele Filcsik István, azért az idõ vasfoga elõtt mégsem
21937 III,  2     |                        mégsem volt respektusa. Az csak olyan gorombán bánt
21938 III,  2     |                  mindig a régi jó bundát látta az ócskában s rendes szójárása: »
21939 III,  2     |                     vele, örökké láthassa.~No, az igaz, hogy nem valami sokat
21940 III,  2     |                         Hiszen azért csúfolták az »Isten csizmadiájának«,
21941 III,  2     |                      más kuncsaftja, csak maga az Úristen.~Lusta volt az öreg.
21942 III,  2     |                    maga az Úristen.~Lusta volt az öreg. Ha néha megvarrta
21943 III,  2     |                    ezenfelül gorombáskodott is az emberekkel: »Mire való a
21944 III,  2     |                      ember volt; nem szeretett az a világon senkit, semmit,
21945 III,  2     |                         Pedig mi volt a vétke? Az apja a csoltói sánta molnárhoz
21946 III,  2     |                       hát fiatalság bolondság. Az egész világ követ dobhatott
21947 III,  2     |                 dobhatott volna rá, csak éppen az apja nem.~Azóta még komorabb,
21948 III,  2     |                      még komorabb, vadabb lett az öreg, s mikor egy idõ múlva
21949 III,  2     |                    hogy szüleit kiengesztelje, az öreg Filcsik elfordult: »
21950 III,  2     |                    Mindössze egyszer látta még az apját, mikor a falun keresztülkocsizott
21951 III,  2     |                    kiáltott: »Apám, édesapám!«~Az öreg fölnézett, lekapta
21952 III,  2     |                    nélkül. Bizony kõ van annak az öregembernek a szíve helyén.~
21953 III,  2     |                      szolgabírónál megfordult, az mind nem gyõzte elbeszélni,
21954 III,  2     |                       a nagyságos asszony. Biz az a lelkem egészen eltanulta
21955 III,  2     |                       lelkem egészen eltanulta az úri módot. Azután micsoda
21956 III,  2     |                     Meg aztán azt is elmondták az öregnek, hogy mit izent
21957 III,  2     |                        súgva: látogassa õt meg az õ édesapja, kocsit küldenek
21958 III,  2     |                megbecsülik, megtisztelik, maga az úr is szívesen cserél vele
21959 III,  2     |                      mer elmenni többé.~De hát az öreg Filcsikkel semmire
21960 III,  2     |                  Majornok a leghitványabb falu az egész környéken. Egyrészt,
21961 III,  2     |                  minélfogva arrafelé építették az országutat, amerre jártak.~
21962 III,  2     |                        arca szebb formát adhat az egész határnak.~No, ennek
21963 III,  2     |                    ráfért volna egy kis jólét. Az Isten csizmadiája nagyon
21964 III,  2     |                  dolgában. A múlt hetekben már az ezüst csat is lekívánkozott
21965 III,  2     |            szekrényében.~No, de nem azért volt az Isten csizmadiája, hogy
21966 III,  2     |               megeshetett, ha nem is õvele, de az apjával, ki szintén István
21967 III,  2     |                      szintén István volt. Csak az a csodálatos, honnan adta
21968 III,  2     |                         Egyenkint visszaküldte az érkezõ pénzes-leveleket
21969 III,  2     |                        szolgabírónak. Hogy mer az Filcsik Istvánnak ajándékot
21970 III,  2     |               ajándékot küldeni? Tudja-e, hogy az õ nagyanyja a híres Becsky-familiából
21971 III,  2     |                        medicinás üveget, hanem az édesapját kívánta látni.
21972 III,  2     |                      volt hát olyan rossz lány az a szegény Terka!~S annyira
21973 III,  2     |              szolgabíró volt kénytelen eljönni az öregért.~- No, öreg, én
21974 III,  2     |                         Nem lehet!~- Tegye meg az én kedvemért! - szólt a
21975 III,  2     |                       sóhajtott. Talán ez volt az elsõ sóhajtása, mióta él.~-
21976 III,  2     |                        társadalom söpredéke!~- Az bizony nem lehetetlen. Az
21977 III,  2     |                      Az bizony nem lehetetlen. Az ilyen magamforma vén csizmadiától
21978 III,  2     |                     annak a hatalmas úrnak, ki az egész környéknek parancsol.~
21979 III,  2     |                     tekintetes uram! Úgy jönne az utánunk, mint a malac a
21980 III,  2     |                 bundáért. Nagyon különös ember az…~- No, hát lopassa el kend
21981 III,  2     |                        Iszen egyéb sem kellett az öreg kiszolgált obsitosnak,
21982 III,  2     |                  legszegényebb a világon, mert az egészsége hiányzik s még
21983 III,  2     |                       mellette, hagyná magára; az ágy kemény, hiába van selyembõl,
21984 III,  2     |                    lenne takarva hidegülõ lába az atyai híres bundával.~Errõl
21985 III,  2     |                        beszélt, errõl álmodott az éjjel s íme - reggelre a
21986 III,  2     |                       arcára másukat vetették. Az utolsó öröm éppen olyan
21987 III,  2     |                        édes, mint valaha régen az elsõ lehetett.~Suska Mihály
21988 III,  2     |                     végképp megtörte. Nem mert az emberek szemébe nézni, mert
21989 III,  2     |                     ellopta, nem használhatja, az egész vidék tudja, hogy
21990 III,  2     |                        egész vidék tudja, hogy az övé.~Nem is csalatkozott.
21991 III,  2     |                        percig sem. Hiszen csak az igazi jussát megy keresni.~
21992 III,  2     |                  szögletbe mutatva - vigye el!~Az öreg szemek lassankint szokták
21993 III,  2     |               szolgabíró odalépett s széthúzta az ágyfüggönyöket, Filcsik
21994 III,  2     |                     Vajon hová siethet? Hiszen az égbõl már lebukott egyszer!~
21995 III,  2     |                      tudtak kacsintani, azokat az édes ajkakat, melyeket olyan
21996 III,  2     |                        azután szilárdan lépett az ágyhoz és levette a haldoklóról
21997 III,  2     |                       azt a takarót, mely után az olyan nagyon vágyott. Meglehet,
21998 III,  2     |                       Talán érezte, hogy õ nem az.~Arcáról nem lehetett leolvasni
21999 III,  2     |                         Csakugyan kõ van ennek az embernek a szíve helyén.~
22000 III,  2     |                    rongyos ruha nem alkalmasak az álomhoz. Csak az alhatik