bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

22001 III,  2     |                    alkalmasak az álomhoz. Csak az alhatik így, aki el van
22002 III,  2     |                 rágyújtott és leült a földre - az alvók mellé.~Nézte, sokáig
22003 III,  2     |                     nézte õket. Jól láthatott. Az ég tele volt csillagokkal.
22004 III,  2     |                biztatták.~Egyre lejjebb hajolt az alvókhoz, homlokáról izzadság
22005 III,  2     |                lecsúszott a válláról. Jól volt az így; olyan melege van különben
22006 III,  2     |                   sohasem volt még ilyen nehéz az a bunda.~Amint lecsúszott,
22007 III,  2     |                        hirtelen végigterítette az alvókon.~Azzal felugrott
22008 III,  2     |                     Nem, nem! Mit szólna hozzá az a millió szem az égen?~Most
22009 III,  2     |                  szólna hozzá az a millió szem az égen?~Most már sietni, majdnem
22010 III,  2     |                        futni kezdett hazafelé.~Az éj csendes volt, de hideg;
22011 III,  2     |                        csendes volt, de hideg; az öreg ember pedig bunda nélkül
22012 III,  2     |                         Fogad rá, henceg vele.~Az emberek tudják már s ha
22013 III,  2     |                       õrölni. Tele van zsákkal az udvar, s türelmetlen férfiak,
22014 III,  2     |               majornoki temetõbõl, lévén annak az elégetése csalhatatlan módja
22015 III,  2     |                     záporesõ kierõszakolásának az égi hatalmasságoktól.~Legyen
22016 III,  2     |             megmozgassa egy-két óráig, - de mi az annyi életnek? Kieszi a
22017 III,  2     |                       életnek? Kieszi a penész az utolsó zsákot, mire sok
22018 III,  2     |                       Klára jár-kel mosolyogva az õrlõk között, pedig neki
22019 III,  2     |                        van a legnagyobb kárára az idei szárazság.~Ha így megy,
22020 III,  2     |                 katonaságnál, mert hiába, nagy az árenda is - de meg, csak
22021 III,  2     |                      is - de meg, csak asszony az asszony, ha arany paszománnyal
22022 III,  2     |                         mert a veres haj… hej, az a veres haj… Igaz-e, Zsófi
22023 III,  2     |                        Zsuzsi néni! Jó asszony az, ha szép is.~- Látod is
22024 III,  2     |                 fölfelé a bágyi patak, mintsem az én szívem tõled elfordul.«~-
22025 III,  2     |                        is nevettek. No ‘iszen, az kellene még, hogy ez a kevés
22026 III,  2     |               nekigyürkõzik a homok s megissza az egészet egy kortyra.~Mindenki
22027 III,  2     |                    tõlük.~Észreveszik… hogyne… az õrlõ asszonyok az odanézést
22028 III,  2     |                      hogyne… az õrlõ asszonyok az odanézést is, a visszanézést
22029 III,  2     |               egyszerre elborítja nyugat felõl az egész égboltot. No, emberek,
22030 III,  2     |                       járt a malom, megfogyott az õrölni való, meg az õrlõ;
22031 III,  2     |                 megfogyott az õrölni való, meg az õrlõ; harmadnap estefelé
22032 III,  2     |                        incselkedik vele? Hátha az akácfa virága a kacsintása…
22033 III,  2     |                      Nem én hagytalak. Öregeké az elsõség a malomban - felelte
22034 III,  2     |                        megtörni látszott ettõl az egy szótól. - Adj egy csókot,
22035 III,  2     |                      mellébõl:~- Verje meg hát az Isten azt a csillogó, veres
22036 III,  2     |                     megint elsöpörte.~Befutott az asszony, még az ajtót is
22037 III,  2     |                       Befutott az asszony, még az ajtót is magára zárta. Nem
22038 III,  2     |                        is jött ki többet, csak az ablakról törülgette le egyszer
22039 III,  2     |                 törülgette le egyszer belülrõl az õszi könnyezést.~János ott
22040 III,  2     |                         Mikor lesz már lisztté az én búzám? - kérdé fojtott
22041 III,  2     |                          kérdé fojtott gúnnyal az ablakoz lépve.~- Nem lesz
22042 III,  2     |                      ablakoz lépve.~- Nem lesz az, csak derce! - vágta vissza
22043 III,  2     |                      fele?~- Egy-két óra alatt az is meglesz s mehetsz Isten
22044 III,  2     |                     hiszen õ is fázik, reszket az ablaknál, mikor azt feleli:~-
22045 III,  2     |                      annyi vizünk van!~- Mondd az asszonynak, hogy nem elegendõ,
22046 III,  2     |                    PALI SZERENCSÉJE~1882~Ahogy az öreg Biziék nagy rétjéhez
22047 III,  2     |                        akarná, sem teheti már. Az egész világ tudja, hogy
22048 III,  2     |                       a gyeplõ. Csakhogy mióta az õsszel meghalt a szegény
22049 III,  2     |                   gazdagabb lett. Rátartó lett az õ szegénységével szemben…
22050 III,  2     |                      lehajolt utána… szerencse az… letépte.~Csakugyan egy
22051 III,  2     |                    Gondosan betette erszényébe az ezüst forintosok közé a
22052 III,  2     |                  pompájában tündöklött a nap s az egész Bágy völgye mosolygott.
22053 III,  2     |               kapuajtón.~Bedéné kendert tilolt az udvaron, nyájasan fogadta
22054 III,  2     |                       jókor jöttél: Erzsi fõzi az ebédet.~Csakugyan ott szorgoskodék
22055 III,  2     |                     bizonyos, hogy elpirult.~S az is bizonyos, hogy mikor
22056 III,  2     |                         a macskát, melyet csak az imént ütött meg csínjeért,
22057 III,  2     |                        meg csínjeért, fölvette az ölébe, megcirógatta szelíden
22058 III,  2     |                       Elbújt a virágos kertbe, az orgonabokrok mögé, s fehér
22059 III,  2     |                     nehézség. Erzsi is akarta, az anyja sem bánta, mert megjavult
22060 III,  2     |                     megjavult a legény, de meg az a Mák Gergely dolog is kapóra
22061 III,  2     |                    világon.~Örömtõl volt piros az arca, meg tán a jó bortól,
22062 III,  2     |                       mert ebben sem volt híja az ebédnek, pajkos szikrák
22063 III,  2     |                 ördögök táncoltak elõtte: azok az örömtõl, ezek meg a bortól.~
22064 III,  2     |                       a bodoki korcsmához ért, az apró ördögök mind beszaladtak
22065 III,  2     |                   napok között!~Bement, ivott. Az elsõ iccétõl még boldogabb
22066 III,  2     |                        többitõl szilajjá vált, az utoljától veszetté.~- Húzd
22067 III,  2     |                    nótámat, öreg Gilagó Marci!~Az ablaknál egy hamiskodó,
22068 III,  2     |                       a nótám? Megfizetem, itt az ára…~Kivette erszényét s
22069 III,  2     |               gesztenyeszín haját, mire otthon az udvaron mámorából fölocsudott.
22070 III,  2     |                      volna. Már akkor ott volt az ágyon kiterítve a piros
22071 III,  2     |                   Eszmélni kezdett. Hogy lehet az itt? Visszaküldték volna?
22072 III,  2     |                         hanem csak úgy álmodta az egészet?~ ~GALANDÁNÉ ASSZONYOM~
22073 III,  2     |                 szereti a misztériumokat, hisz az ördögben és rémlátásokban.
22074 III,  2     |                         hol nyugodtan töltötte az éjt. Katonaviselt ember
22075 III,  2     |                      ember nem is veheti sokba az ilyesmit!~Reggel jelenlétemben
22076 III,  2     |                    volt és fütyürészett, midõn az ajtót ismét rázártuk.~Alig
22077 III,  2     |                      el azonban egy óra, amint az udvaron játszogattunk mi
22078 III,  2     |                      Palyus, Palyus! - kiáltám az ajtót megzörgetve. - Mi
22079 III,  2     |               visszaadta a Palyus szabadságát.~Az halálsápadtan, erõtlenül
22080 III,  2     |                     Már aláírtam a kontraktust az ördögnek - lihegé, és a
22081 III,  2     |                        a Galandáné számára hoz az ördög a putnoki vásárról.
22082 III,  2     |                    háznál, csupán én vigyáztam az öreg Palyust, ki napról
22083 III,  2     |                     Szegény Palyus! Hiába volt az imádság, nem lett semmi
22084 III,  2     |                      mindenki visszaemlékezett az ördöggel kötött kontraktusára,
22085 III,  2     |                      súlyos beteg lett valaki, az is bizonyosan a Galandáné
22086 III,  2     |                    támadt és nem tarthatta meg az ünnepi prédikációt, vagy
22087 III,  2     |             szalonokban semmit, de a köznépnél az egy viszony. Aki az agglegényre
22088 III,  2     |                  köznépnél az egy viszony. Aki az agglegényre mos, az annak
22089 III,  2     |                        Aki az agglegényre mos, az annak az agglegénynek mindene,
22090 III,  2     |                      agglegényre mos, az annak az agglegénynek mindene, az
22091 III,  2     |                       az agglegénynek mindene, az a kísérõ árnyéka: megbecsüli,
22092 III,  2     |                        ha meghal. Egy házasság az, melyet nem az eskü, hanem
22093 III,  2     |                        házasság az, melyet nem az eskü, hanem egy csomó gúnya
22094 III,  2     |                       annak bizonyosan feltûnt az a kis fehér ház, mely közvetlenül
22095 III,  2     |             kereszteket pingáltak fokhagymával az istállóajtókra a gonosz
22096 III,  2     |                     esteledik s mint veszik át az éjt hatalmukba a tüzes seprû
22097 III,  2     |                    kisleányával. Felbátorított az a tudat, hogy a szomszéd
22098 III,  2     |                     roppanások.~Kitekintettünk az ablakon. A hold kísértetiesen
22099 III,  2     |                      sebbõl vérzett, karjairól az ing letépve egészen, s délceg
22100 III,  2     |                        Atyám remegve csapta be az ablakot, s minket, anyámmal
22101 III,  2     |                      híre ment a faluban, hogy az éjjel, Luca-éjjelén, egy
22102 III,  2     |                   téptek szét kutyák alakjában az ördögök.~Minthogy mi is
22103 III,  2     |                        helyszínen konstatálják az esetet.~Elkérezkedtem apámtól,
22104 III,  2     |                  kupaktanáccsal mehessek.~Elöl az öregbíró õkegyelme ballagott,
22105 III,  2     |                    nagy somfabotjával döfködve az anyaföldet. Ott volt Suska
22106 III,  2     |                  nincsenek e világon, hanem ez az egyetlen eset mégis kivétel
22107 III,  2     |                       ez a viganó (talán éppen az, melyért Palyus a kontraktust
22108 III,  2     |                   Palyus a kontraktust kötötte az ördöggel), imitt-amott egy-egy
22109 III,  2     |                       vászonból: ez bizonyosan az ingváll.~Öregbíró uram csurgóra
22110 III,  2     |                     talán még Pesten sem esett az éjjel.~- Mégis, mit szól
22111 III,  2     |                     Szólni szólnék én - mondja az öregbíró -, csak egy nagyon
22112 III,  2     |                       volna…~- Ugyan mi legyen az, nemzetes bíró uram?~- Az
22113 III,  2     |                      az, nemzetes bíró uram?~- Az itten a baj, hogy ez a hely,
22114 III,  2     |                 gallérján lévõ hímzésrõl, hogy az senki másé, mint - dicsértessék
22115 III,  2     |                       szemem elõtt volna, hogy az egy gyönyörû fiatal leány
22116 III,  2     |                       szétszaggattak.~- Nem ég az meg a tûzön sem! - hallatszottak
22117 III,  2     |                        meglássuk, hé! - mondja az öregbíró uram. - Ha Szegeden
22118 III,  2     |                       a két kisbíró, amint azt az illedelem kívánja, hatalmas
22119 III,  2     |                    fõtisztelendõ uram meghúzta az ajtómadzagot s a nyíláson
22120 III,  2     |                         még kíváncsiságot sem, az állán öt darab hosszú õsz
22121 III,  2     |                     édes nénémasszony? - kérdé az öregbíró tiszteletteljes
22122 III,  2     |                        a sebet s aszott lábain az ebharapások nyomait. Kidudorodó
22123 III,  2     |                  mutatva - egy kis dolgom volt az éjjel.~S vöröses szemeivel
22124 III,  2     |                     egy szép szõke asszony van az istenek között. Az õ szelíd
22125 III,  2     |                 asszony van az istenek között. Az õ szelíd égi arca segített
22126 III,  2     |                      arca segített meghódítani az emberiséget. S ábrándos,
22127 III,  2     |                       hullámaiból kel ki, vagy az erdõ titokzatos homályában
22128 III,  2     |               nemkülönben Sánta-Nagy Mihálynak az apja, de meg azelõtt is
22129 III,  2     |                     kell hogy megjelent légyen az elõdöknek, mert nemhiába
22130 III,  2     |                     énekli a zsoltárokat, hogy az elõéneklõ Mindég Jancsi,
22131 III,  2     |                        hang, a kántoré otthon, az semmi.«~De még a vén Mindég
22132 III,  2     |                       a bíró udvarán, pöre van az olyannak.~Rebesgetik… Ki
22133 III,  2     |                      úgy megvette szívét, hogy az eszét is elvette. Ezek a
22134 III,  2     |                       a Csuz Gábort, van annak az apró szürke szemeiben valami
22135 III,  2     |                      akárhogy fordítja is õket az ég felé. Ha meg Kovács Marist
22136 III,  2     |                   ilyen dolgokat már nem kíván az Isten!~Tisztelet-becsület
22137 III,  2     |                  Pannának, de ez már alighanem az õ dolga, mert vagy hülye
22138 III,  2     |                       nem egészen tiszta dolog az õ szent élete sem.~Igaz,
22139 III,  2     |                    boldogságos Szûznél; de már az nagyon gyanús, hogy ami
22140 III,  2     |                        ami pénzt küldenek tõle az ügyes-bajos emberek a Máriának,
22141 III,  2     |                 boltosnál Bede Erzsi; tulajdon az a pénz, melyet õ küldött
22142 III,  2     |                        megígérte, kiengeszteli az édesanyád szívét Szücs Pali
22143 III,  2     |                      senki sem tudhatja, hanem az az egy áll, hogy maga a
22144 III,  2     |                   senki sem tudhatja, hanem az az egy áll, hogy maga a Szûz
22145 III,  2     |                   talpig fekete gyolcsruhában, az öreg Bizi József, Böngérné,
22146 III,  2     |                     Bizi József, Böngérné, még az istentelen Filcsik István
22147 III,  2     |                    gyermek édesdeden alszik…~- Az ám… a kis Jézus! Szakasztott
22148 III,  2     |                   Szakasztott így van lefestve az én imádságos könyvemben…~-
22149 III,  2     |                 egy-egy szikra a pernye alatt; az álom lecsukta lassankint
22150 III,  2     |                        is kialudtak a tüzek; s az egész búcsús nép, akihez
22151 III,  2     |                       búcsús nép, akihez jött, az Úr ölében pihent a téres
22152 III,  2     |                        a téres tisztáson, mely az erdõ alján elterült. Csend
22153 III,  2     |                    hivõk a vakító fehér arcról az aranyos szõke hajjal… mint
22154 III,  2     |                        valami nyugtalan lélek, az sem tud aludni, az is a
22155 III,  2     |                      lélek, az sem tud aludni, az is a nagy semmit bámulja
22156 III,  2     |                  harang. Látta fölkelni Pannát az asszonyok közül s eltûnni
22157 III,  2     |                      asszonyok közül s eltûnni az éjben: várt elõbb egy félórát,
22158 III,  2     |                     ellopózkodott.~Sietve ment az erdõ tövis-bokrokkal szegett
22159 III,  2     |                        tõlem? Hajtsd a fejedet az ölembe. Te is az Úr híve
22160 III,  2     |                       fejedet az ölembe. Te is az Úr híve vagy, megjavítottam
22161 III,  2     |             selyemgyepet.~Hûs szellõ suhant át az erdõn. Gyönge zörejjel váltak
22162 III,  2     |                      van. Ott fekszik a bundán az eszterhaj alatt, már félig
22163 III,  2     |                       lovának a kantárkarikái. Az ínye is akár a rózsa.~-
22164 III,  2     |                           Rossz jel! - mondják az ápoló asszonyok, kik ilyenkor
22165 III,  2     |                      tanáccsal. - Itt van, ni. Az apák haragja átokká nõtt
22166 III,  2     |                     gyerekeknek. Szerelem lesz az oka, ha meghal… Hanem valami
22167 III,  2     |                       öröm még tán segíthetne.~Az öreg juhász is azt gondolja.~-
22168 III,  2     |                      tovább, megkérem a kezét.~Az aszkóros legény arcán mosoly
22169 III,  2     |                     fölemeli s félkönyökre dõl az ócska bundán. Az is új volt
22170 III,  2     |               félkönyökre dõl az ócska bundán. Az is új volt valaha és virágos…~-
22171 III,  2     |                      Mihelyt a nyájat kihajtom az »Ordas«-ba, ott rábízom
22172 III,  2     |                       beteg hálás szemeket vet az öregre s elmélázva kérdi:~-
22173 III,  2     |                      bolondság, a közös legelõ az oka; két juhász lelegelteti
22174 III,  2     |                    Gyere be elõbb, hadd lássam az ábrázatodat.~- Bolond vagy!
22175 III,  2     |                        adom, míg meg nem látom az ábrázatodat, te kevély kutya!~-
22176 III,  2     |                     várlak meg.~Leült egy kõre az udvaron, hallgatta, mit
22177 III,  2     |                       hallgatta, mit suttognak az eperfa levelei, mit döngnek
22178 III,  2     |                  viszik a csápjaikon… és nézte az isten tehénkéit, amint kijönnek
22179 III,  2     |                   elölrül kezdõdik benne! Csak az az egy sorvad.~Fölugrott
22180 III,  2     |                        kezdõdik benne! Csak az az egy sorvad.~Fölugrott indulatosan,
22181 III,  2     |                         Fölugrott indulatosan, az ablakhoz ment s újra megzörgette:~-
22182 III,  2     |                   fekete major juhásza mereven az arcába nézett. Bizony össze-vissza
22183 III,  2     |                       Bizony össze-vissza volt az karcolva barázdákkal, mintha
22184 III,  2     |                     odahaza. Nem volt már azon az arcon semmi kevélység, semmi
22185 III,  2     |                       egyezni.~- Hogy tudod?~- Az õ arcát is láttam tegnap
22186 III,  2     |                      nem adott feleletet, csak az Ipoly locsogott bele a némaságba.~-
22187 III,  2     |                    bele a némaságba.~- Nyilván az Ipoly felé ment virágot
22188 III,  2     |                       feléjük, s aztán, mintha az útjukat szelné keresztül,
22189 III,  2     |                      útjukat szelné keresztül, az özvegy Gálné lucernása felé
22190 III,  2     |                      volt ott, csak a kendõje; az a gallyba akadhatott meg…
22191 III,  2     |                      parthoz értek a juhászok. Az ereszkedõnél mintha két
22192 III,  2     |                       karmazsin csizmája volt…~Az atya megdöbbenve kérdé:~-
22193 III,  2     |                       le a piros rámás csizmát az a szomorú, szép leány. Mert
22194 III,  2     |                        volt rá semmi szüksége: az angyalok mezítláb járnak
22195 III,  2     |                         Hiába magyarázzák neki az öregasszonyok, hogy még
22196 III,  2     |                     minduntalan ki kell nyitni az ablakot, maga lássa, hogy
22197 III,  2     |                       fényét.~- De lassan megy az idõ! Menjenek, nézzék meg,
22198 III,  2     |                       nézzék meg, porzik-e már az út, érkezik-e a nyáj?~De
22199 III,  2     |                közelebb, közelebb szólnak. Már az érkezõ birkák robaját is
22200 III,  2     |                      még egyszer fölnyitná, de az már csak a fehérje; még
22201 III,  2     |                        a balzsamos levegõt, de az már csak hörgés.~.......~
22202 III,  2     |                      nyáj, szomorúan csilingel az egyetlen csengõ. A négy
22203 III,  2     |                        Gyere be csak! Hallotta az már a szavukat délben s
22204 III,  2     |                     megszólaltok, ha odaálltok az emberek közé igazságot tenni…~
22205 III,  2     |                  emberek közé igazságot tenni…~Az öreg Bogát-hegy ha kilép
22206 III,  2     |                    bírói székbe…~Mert úgy volt az… mindenki emlékszik. Sokszor
22207 III,  2     |                          mert olyan széles rét az a rétek között, mint amilyen
22208 III,  2     |                    szoknyák között. Többet ért az az egy rét a Gyócsi-család
22209 III,  2     |                 szoknyák között. Többet ért az az egy rét a Gyócsi-család
22210 III,  2     |                   állította maga mellé férjnek az asszony, s hogy íme most
22211 III,  2     |                        a szemét õ is behunyta, az lett volna igazságos: minden
22212 III,  2     |                       egyenlõ darabra osztani, az ingó-bingó jószágot azonképp;
22213 III,  2     |                       Erzsié lett. Gonosz apja az osztásnál megrövidítette,
22214 III,  2     |                      nekik is úgy anyjuk, mint az Erzsikéé. Teljes lehetetlen,
22215 III,  2     |                         Nyomorult egy irtvány, az bizony nem hozza meg a száraz
22216 III,  2     |                       Mudrik Mihály uram annak az igazságnak a nyelvén.~Nem
22217 III,  2     |                   királyhoz egy instáncia?… De az is, ki tudja, milyen ember?~
22218 III,  2     |                       csoltói legények…~Hiszen az is testvére neki, de csak
22219 III,  2     |                      is testvére neki, de csak az anyjáról, azután ez a másik
22220 III,  2     |                    anyjáról, azután ez a másik az elhagyottabbik; szíve ehhez
22221 III,  2     |                   hullámzó csíkokban a sugár s az árnyék.~Éppen a nap nyugszik
22222 III,  2     |                  Bogátot is hogy megaranyozza… Az ott rajta az õ vetése. Szép
22223 III,  2     |                     megaranyozza… Az ott rajta az õ vetése. Szép abban a hegyben
22224 III,  2     |                   vetése. Szép abban a hegyben az igyekezet. Elég hitványak
22225 III,  2     |                 nehezen lesz ilyen…~Igaz, hogy az övé belõle a legcsúnyább
22226 III,  2     |                       Aztán nem is olyan rossz az, ha jobban meggondoljuk,
22227 III,  2     |                     terem rajta valami.~De már az Eszter jussa, az csakugyan
22228 III,  2     |                        De már az Eszter jussa, az csakugyan nem ér semmit,
22229 III,  2     |                       sem érdemes.~Olyan innen az a széles nagy ugar a mezsgyén
22230 III,  2     |           szakadékaival egy mindig terjedõ seb az anyaföld testén.~Amint odább
22231 III,  2     |                      terem itt meg semmi, csak az árvaleányhaj teng a szakadékok
22232 III,  2     |                   mégsem lebecsmérelni.~Lement az árokba, megsimogatta a bokrot.
22233 III,  2     |            beszélgetnének?…~Aztán olyan furcsa az, ha valami durva láb letapossa
22234 III,  2     |                     semmi bajuk. Mégis különös az, hogy ezek a picike gyenge
22235 III,  2     |                  picike gyenge füvek erõsebbek az embereknél…~Patkós csizmái
22236 III,  2     |                     azért mégis nagyon szépek. Az emberek a hibásak, nem a
22237 III,  2     |                 emberek a hibásak, nem a föld. Az csak olyan jó szívvel adja
22238 III,  2     |                   szívvel adja ezeket is, mint az aranyat, ezüstöt, csakhogy
22239 III,  2     |               kitalálni a hasznukat.~Pedig már az is milyen nagy jóság a földtõl,
22240 III,  2     |                 Egészen megbiztatta a hegy meg az ugar. Hiszen csak rájuk
22241 III,  2     |                      velök. Még tán jól is van az úgy, hogy Erzsié lesz a
22242 III,  2     |                       Maholnap meg talál halni az apja, nem marad senkije,
22243 III,  2     |                      alá. Bizonyisten, jól van az így, ahogy van!~Úgy elgondolkozott,
22244 III,  2     |           elgondolkozott, hogy észre sem vette az öreg úri vadászt, ki a hegy
22245 III,  2     |                      Bogátot.~- Maradhatós biz az, egészen maradhatós.~- Hát
22246 III,  2     |                      egészen maradhatós.~- Hát az út milyen tõle a belédi
22247 III,  2     |                   elválóban kérdé:~- Hol lakik az a Gyócsi?~- Itt a mostohaapjánál.
22248 III,  2     |                mostohaapjánál. Én magam vagyok az - vallotta be pirulva.~-
22249 III,  2     |                        álmélkodva nézte, amint az idegen úr igazán utána jön
22250 III,  2     |                      Gyanús szemekkel kémlelte az idegent, attól tartott,
22251 III,  2     |                       két évvel idõsebb Eszter az asztalon könyökölt és sóvárgó
22252 III,  2     |                   arcán. Nem is hallotta, hogy az idegen mit beszél. Mudrik
22253 III,  2     |                   mostohafiamtól? Megbolondult az úr? Hallod-e, Imre, meg
22254 III,  2     |                      No, ugyan pompás dominium az! Ugyan mit adna érte az
22255 III,  2     |                        az! Ugyan mit adna érte az úr?~Imre maga is nagy szemeket
22256 III,  2     |                      adom. Hiszen úgysem venné az úr semmi hasznát… Én pedig
22257 III,  2     |                     magához intette Eszterkét.~Az tündöklõ arccal szökött
22258 III,  2     |                      vagy talán azért is, hogy az Erzsi figyelmét oda vonja,
22259 III,  2     |                   nekem!« Aztán õ is visszaült az asztalhoz, eleinte húzódozva
22260 III,  2     |                Idegenül, irigykedve méregették az egymás játékait, melyiké
22261 III,  2     |                     vagyok… a belédi gyáros.~- Az a gazdag ember - vágott
22262 III,  2     |                  élénken Mudrik Mihály -, akié az üveghuta meg a nagy majorság?~-
22263 III,  2     |                       a nagy majorság?~- Éppen az üveghuta hozott ide. A Bogát
22264 III,  2     |                   Bogát földjére szükségem van az üvegcsináláshoz. Eddig négy
22265 III,  2     |                    négy mérföldnyirõl hozattam az anyagot, mert nem tudtam,
22266 III,  2     |                        megvizsgáltattam. Nekem az a hegy sokat ér, mert közel
22267 III,  2     |             skarlátposztó, de annál halványabb az Imréé.~- Nem tudok én megválni
22268 III,  2     |                           Nekem jutott, legyen az enyim.~- De ha jól megfizetném?~-
22269 III,  2     |                    mondjon:~- …Még talán ezért az egész határért sem.~Az üveghutás
22270 III,  2     |                   ezért az egész határért sem.~Az üveghutás elmosolyodott.~-
22271 III,  2     |                        Mudrik Mihály sápadt el az irigységtõl s Gyócsi Imre
22272 III,  2     |                        s Gyócsi Imre pirult ki az örömtõl. Hiszen annyi pénz
22273 III,  2     |                    lesz ebbõl a…~Eszterke volt az elsõ gondolatja.~- Eszterke!
22274 III,  2     |                     hát! Gyere ide, lelkem.~De az Eszterke nem nevetett, makrancos
22275 III,  2     |                makrancos arcot vágott. Hogy ím az egyik kavicsot a szájába
22276 III,  2     |                       földhöz valamennyit.~Hát az egyik, a fekete kõ éppen
22277 III,  2     |                        Fölvette, megkopogtatta az ujjával, a pápaszemén keresztül
22278 III,  2     |                       csak most lett figyelmes az idegenre, abbahagyta a sírást
22279 III,  2     |                kitalálták… mert nem ostoba nép az… tud ez gondolkozni, ha
22280 III,  2     |                       vették itt a kezükbe ezt az osztálydolgot.~A Bogát meg
22281 III,  2     |                     füstölög a Bogát is, hátha az húzza le neki a felhõket?)
22282 III,  2     |                      nyakát csinosítja ki bent az istállóban a gazda, tengeri-haraszt
22283 III,  2     |                      került a házhoz, mégpedig az a bizonyos, a régi szeretõ,
22284 III,  2     |                   valami nagy dolog a világon, az mind a morzsa csak a Csoltó,
22285 III,  2     |                     megesik ilyenkor… legalább az öreg Csillom Pál megmondta
22286 III,  2     |                        sem lesz tavaszig, mert az én kis csikóm még fiatal
22287 III,  2     |                       a csodájára s elsápadnak az emberek az irigységtõl.~…
22288 III,  2     |                        s elsápadnak az emberek az irigységtõl.~…Ahogy befonta
22289 III,  2     |               szerszámot, úgy be volt csomózva az egyik hámistráng, hogy alig
22290 III,  2     |                 csapkodott a farkával ide-oda.~Az istálló ajtaja ki volt nyitva
22291 III,  2     |                eltakarta.~János se vette észre az asszonyt, de nemsokára hallotta
22292 III,  2     |                       rózsát ejtem ki kezembõl az útra, akkor maradjon, ha
22293 III,  2     |                       öreg asszonyt.~- Ki volt az az ördög nagyanyja? - kérdé
22294 III,  2     |                    öreg asszonyt.~- Ki volt az az ördög nagyanyja? - kérdé
22295 III,  2     |               templomsorról.~- Mit keres nálad az a boszorkány?~- Egy kis
22296 III,  2     |                        színbõl s megkenve állt az udvaron, egy perc alatt
22297 III,  2     |                 Felültek.~János meglegyintette az ostort a négy tüzes állat
22298 III,  2     |                     aprózó táncban indultak ki az udvarból.~Végigtekintett
22299 III,  2     |              körülröpködi nyúlánk derekukat és az acélpatkó amint meg akarja
22300 III,  2     |                   akarja lábaik alatt gyújtani az anyaföldet, szíve megdagadt
22301 III,  2     |                       így mondta.~Kieresztette az ostort Gélyi János, röpült
22302 III,  2     |                        ágaskodott a gyeplõs és az ostorhegyes, a szép asszony
22303 III,  2     |                       Megvárta Vér Klári, hogy az ura szóljon, kérdezzen,
22304 III,  2     |                     ura szóljon, kérdezzen, de az is a vidéket bámulta, a
22305 III,  2     |                       hegyszakadékokat, ezeket az öblös, nyitott koporsókat.~-
22306 III,  2     |                       hadd jöjjön még közelebb az az asszony a töviseivel.~-
22307 III,  2     |                    hadd jöjjön még közelebb az az asszony a töviseivel.~-
22308 III,  2     |                   Sándor a tulipános szûrében, az ünneplõ kalapjával, s úgy
22309 III,  2     |                    röpül… röpül… Nem is szárny az, de tán a megvadult halál!~-
22310 III,  2     |                      egy örvény!…~- Verjen meg az Isten; de meg is fog verni!~-
22311 III,  2     |                  tulipános ládákat hozták, meg az ágyat. A legelsõ kocsin
22312 III,  2     |                csavarva a kantárszár.~Leesett; az ügyetlen állat ráhágott
22313 III,  2     |                   ilyen két tacskót összeadni! Az egyiknek bábu kellene még,
22314 III,  2     |                       párt, akinek már megjött az esze. Ott van, teszem azt,
22315 III,  2     |                     Csillom-portán?~Hát bizony az lett belõlük, hogy egész
22316 III,  2     |                       még elevenebb lett a ház az õ nevetésüktõl és ajtócsapkodásaiktól.~
22317 III,  2     |                       hogy még ma nem ettem?~- Az ám - mondja az hüledezve -,
22318 III,  2     |                        ettem?~- Az ám - mondja az hüledezve -, én sem, Józsi,
22319 III,  2     |              Belemerítette Józsi a kanalat, de az elsõ kortynál elsápadt,
22320 III,  2     |                      Tél Gáborné s megízlelvén az ételt, kitalálta, hogy az
22321 III,  2     |                      az ételt, kitalálta, hogy az bizony nem méreg, hanem
22322 III,  2     |                       a szégyennek a faluban s az lett a következése, hogy
22323 III,  2     |                        tudta adni savát-borsát az ételnek, meglátszott, hogy
22324 III,  2     |                        portán, mindjárt õ lett az úr mindenben, kifogott az
22325 III,  2     |                      az úr mindenben, kifogott az együgyû fiatalokon.~Féltek
22326 III,  2     |                      de végre a rossz bánásmód az õ ártatlan szíveiket is
22327 III,  2     |                 keserûséggel Télné iránt.~- Ha az én jó anyám itt volna! -
22328 III,  2     |                 Útilaput kötne a talpára. Mert az én anyám nagyon hatalmas
22329 III,  2     |                       ám, Józsi…~- Ejnye, hogy az nem jutott eddig is eszünkbe.
22330 III,  2     |                       hogy te. Asszonyok dolga az ilyen.~- Az asszonyoké?
22331 III,  2     |                    Asszonyok dolga az ilyen.~- Az asszonyoké? Jól van hát.
22332 III,  2     |                     egyszer csak eszébe jutott az Anna anyja.~- Eredj érte,
22333 III,  2     |                        Télné; úgyis jó asszony az… hála istennek, hogy itt
22334 III,  2     |                       hirtelen.~Anna elutazott az anyjáért, s másnap, mint
22335 III,  2     |                       rágyújtott:~- Ej hó! Hol az a személy? Hadd lássam azt
22336 III,  2     |                       személy? Hadd lássam azt az áspiskígyót! Majd mindjárt
22337 III,  2     |                    mindjárt megmutatom én neki az utat innen! Hej, Télné,
22338 III,  2     |                       s nem a hideg csípte, de az ijedelem, az izgatottság
22339 III,  2     |                        csípte, de az ijedelem, az izgatottság festette pirosra.
22340 III,  2     |                        vizükkel! Ha megszoktuk az édes vizet, hát isszuk az
22341 III,  2     |                      az édes vizet, hát isszuk az édes vizet és nem vágyakozunk
22342 III,  2     |                 megkábítja, megfojtja, úgyhogy az halva bukdácsol bele a levegõbõl.
22343 III,  2     |                   alant, ki a magasba termett.~Az se utolsó dolog, hogy mikor
22344 III,  2     |                     rajokban a brezinai tótok, az egyik, aki megszomjazott
22345 III,  2     |                         úgyhogy immár a kút is az õ határukba esett, a prókátor
22346 III,  2     |                       a prókátor felszámította az eddigi haszonélvezetbe a
22347 III,  2     |                   tekintetes vármegye, nemcsak az egész határ úszik utána
22348 III,  2     |                    kútnak, de a hajszálaik sem az övék többé.~A rétet már
22349 III,  2     |                        de bezzeg a kút, vagyis az újonnan támasztott követelés
22350 III,  2     |                   veszedelem ez úton, volt még az ördögnek is erre egy gyalogösvénye.~
22351 III,  2     |                       csak, váltig bizonyítom, az a kút az oka.~Színes korsóikkal
22352 III,  2     |                    váltig bizonyítom, az a kút az oka.~Színes korsóikkal oda
22353 III,  2     |                        várják õket a legények. Az a savanyú kút az oka sok
22354 III,  2     |                     legények. Az a savanyú kút az oka sok édes találkozásnak,
22355 III,  2     |                     húzódnak át, mint a pávák. Az ördögé már az, aki ezt az
22356 III,  2     |                    mint a pávák. Az ördögé már az, aki ezt az utat egy-két
22357 III,  2     |                      Az ördögé már az, aki ezt az utat egy-két évig járja.~
22358 III,  2     |                    esete. Mert nem úgy volt ám az, ahogy Gálné, az édesanyja,
22359 III,  2     |                       volt ám az, ahogy Gálné, az édesanyja, hiszi, meg beszéli…
22360 III,  2     |                 édesanyja, hiszi, meg beszéli… Az ilyen öreg asszonynak már
22361 III,  2     |                       már létra van a szívétõl az eszéhez!~Amilyen pirulós,
22362 III,  2     |                       való járásra.~Akkor volt az, mikor azok a lókupecek
22363 III,  2     |                    tanyáztak a faluban s itták az áldomásokat a korcsmában.
22364 III,  2     |                      ki-kikacsingatott, kijött az ajtó elé is, némelykor pedig
22365 III,  2     |                    csinálnak-e vagy se háborút az idén a királyok?~Özvegy
22366 III,  2     |                     nagyon szemügyre vette azt az éretlen gyereket, a Gál
22367 III,  2     |                       ma már összecsókolta - s az igaz, hogy rá sem ütött
22368 III,  2     |                     fogy egy idõ óta a háznál, az mégis csak gyanús volt egy
22369 III,  2     |                          Veted le mindjárt azt az ünneplõ ködmönt?! Ejnye,
22370 III,  2     |                    venni? Hát hétköznapra való az a tisztességes emberek gyerekinek?
22371 III,  2     |                 mindjárt! Nem vettem én azt se az alsó végnek, sem a felsõ
22372 III,  2     |                     felsõ végnek. Hanem vettem az Úr házába, vasárnapra. Az
22373 III,  2     |                      az Úr házába, vasárnapra. Az Úrnak teljék az õ szent
22374 III,  2     |                    vasárnapra. Az Úrnak teljék az õ szent kedve abban a selyemkendõben…~
22375 III,  2     |                         hogy össze ne törd azt az újdonatúj fehér korsót…
22376 III,  2     |                   amilyen igaz, hogy én vagyon az özvegy Gálné, olyan igaz,
22377 III,  2     |                        Önkénytelen vitte ahhoz az átkozott kúthoz a lába,
22378 III,  2     |                       megérkezésétõl függ vala az estének pontosan való elharangozása
22379 III,  2     |                    legyek, még sohasem voltam. Az a legnagyobb bajom, hogy
22380 III,  2     |                   Amott indulnak, ni… Csak azt az egyet neheztelem tõlük,
22381 III,  2     |                   egyet neheztelem tõlük, hogy az én lovamat nem vették meg…
22382 III,  2     |                        már tûkön állott.~- Hát az enyimet, Magdácska… A szentmihálylovát,
22383 III,  2     |                     megtelt, szeme folytonosan az országúton volt; már azóta
22384 III,  2     |                    Vajon megösmeri-e Sás Gyuri az útról? Jaj, ha megösmeri!
22385 III,  2     |                     messzirõl ne lássa meg ezt az egyet.~Az utolsó kocsin
22386 III,  2     |                        lássa meg ezt az egyet.~Az utolsó kocsin jött, megállította
22387 III,  2     |                       tarisznyán, átszivárgott az ingvállon, végigcsurgott
22388 III,  2     |               odatapadt szép derekához s annak az igazi formáját, színét mutogatta…~…
22389 III,  2     |                       No ‘iszen, majd ad neked az anyád otthon!~A derék férfiú
22390 III,  2     |                   elõre megyek s kiengesztelem az anyádat, mert ösmerem, hogy
22391 III,  2     |                       talán a csevicekút felé.~Az esti szürkület lassankint
22392 III,  2     |             odaengedték neki a színüket, aztán az alakjukat.~Lehet, nem is
22393 III,  2     |                      nem is látta Magda, amint az az ember a kút felõl egyre
22394 III,  2     |                       is látta Magda, amint az az ember a kút felõl egyre
22395 III,  2     |                      is várta volna be ott, de az se lehetetlen, hogy éppen
22396 III,  2     |                        éjszakákon: hogy õ volt az oka, tudhatta volna, az
22397 III,  2     |                        az oka, tudhatta volna, az a szelíd, ártatlan gyermek
22398 III,  2     |                 hallott már ilyet valaha? Hej, az a korsó, az a korsó!~Az
22399 III,  2     |                       valaha? Hej, az a korsó, az a korsó!~Az emberek nem
22400 III,  2     |                        az a korsó, az a korsó!~Az emberek nem szomorítják
22401 III,  2     |                       korsó tört el… és nem is az volt a gyenge.~…No, csak
22402 III,  3     |                     talán mosolyogva teremtett az isten. Maga a faragatlan
22403 III,  3     |                        faragatlan őshumor. Már az arca elég, hogy nevető hatást
22404 III,  3     |                 Egyszer a tiszteletes úr nézte az anyakönyvben s azt találta,
22405 III,  3     |                        harminc esztendeje jött az eklézsiába s akkor már (
22406 III,  3     |                     dokumentumot, s elküldötte az öt pint bort azzal az üzenettel,
22407 III,  3     |               elküldötte az öt pint bort azzal az üzenettel, hogy a mennydörgős
22408 III,  3     |                    érti a Filcsik uram dolgát.~Az érdemes csizmadia (mert
22409 III,  3     |                        érdemes csizmadia (mert az volt az ő világi foglalkozása)
22410 III,  3     |                        csizmadia (mert az volt az ő világi foglalkozása) édesden
22411 III,  3     |                     uram, alkalmasint elhalván az elsőszülött István, a következő
22412 III,  3     |                 birtokosát s beszélyünk hősét) az első magyar király nevével
22413 III,  3     |                       Istvánnak kereszteltette az új világpolgárt is, mit
22414 III,  3     |                        új világpolgárt is, mit az említett kapcsos könyvben
22415 III,  3     |                      középső István, ki miután az utósó István korán elhalt,
22416 III,  3     |                      elhalt, nevének különösen az újoncozásoknál sok hasznát
22417 III,  3     |                      hasznát vette, mert mikor az első István volt katona-sorban,
22418 III,  3     |                        István sem ő volt, mert az, mint hitelesen kimutatva
22419 III,  3     |                   szelíd furfanggal mosolygott az ősi kaptafa mellett.~Ekképp
22420 III,  3     |                      tárgy ecseteléséhez, mely az egész környéken bámulat
22421 III,  3     |                       bundája.~Jaj volna annak az embernek, aki máskint emlékeznék
22422 III,  3     |                      nevetéssel szólna felőle! Az öreg Filcsik jó ember, aki
22423 III,  3     |                     csak »vattás lajbli«.~Erre az egy dologra nagyon érzékeny
22424 III,  3     |                      lányáról szólnak rosszat, az sem veszi ki nyugalmából;
22425 III,  3     |                      szegény. Már évek óta vak az egyik szemére, s amit látás
22426 III,  3     |                   látás dolgában vont meg tőle az anyatermészet, azt azon
22427 III,  3     |                   Terkában sem sok öröme telik az öregnek. Minek lett ténsasszony
22428 III,  3     |                         Minek lett ténsasszony az istenadta? Minek bolondult
22429 III,  3     |                        gyér esemény, hogy maga az »isten csizmadiája« is,
22430 III,  3     |                      felesleges említeni, hogy az »isten csizmadiája« nagyon
22431 III,  3     |                    kálvinista kakas is ott áll az egyik tornyon. A nyaknál
22432 III,  3     |                      megrontotta szeme világát az apró finom munkában.~Hogy
22433 III,  3     |                      tudja, annak dacára, hogy az öreg már egy negyed század
22434 III,  3     |                elérzékenyül s oly gyakran nyúl az erősítő üveghez, s azonfölül
22435 III,  3     |                     herceg számára készült, de az aztán sokallta az árát s
22436 III,  3     |                  készült, de az aztán sokallta az árát s a dolog abban maradt.~
22437 III,  3     |                       vele Filcsik uram, azért az idő vas-foga előtt mégsem
22438 III,  3     |                        mégsem volt respektusa. Az csak olyan gorombán bánt
22439 III,  3     |                  mindig a régi jó bundát látta az ócskában, s fogadás közben
22440 III,  3     |                        rangját!~Mikor megkérte az írnok, az öreg Filcsik egyszerûen
22441 III,  3     |                       Mikor megkérte az írnok, az öreg Filcsik egyszerûen
22442 III,  3     |                      Hiába ellenzi ön - mondta az úrfi -, Terka engem szeret,
22443 III,  3     |                        kopek ellen, ha tetszik az úrnak!~Pintyi úr nem szólt
22444 III,  3     |                   szólt semmit, hanem még azon az éjszakán megszöktette Terkát
22445 III,  3     |                   hozta, míg meg nem esküdtek.~Az öreg Filcsik elvesztette
22446 III,  3     |                      esik, Filcsik uram?~- Hm! Az meglehet, hogy nem - felelte
22447 III,  3     |                        szülõket kiengesztelje, az öreg Filcsik elfordult:
22448 III,  3     |                       miért haragszik Pintyire az öreg, holott örülhetne rajta
22449 III,  3     |                     ember. Bizony kõ van annak az embernek a szíve helyén,
22450 III,  3     |                    saját egyetlen gyermekével.~Az öreget meg is támadták emiatt
22451 III,  3     |                    hogy nem adom oda feleségül az úrfihoz; ha mégis elment,
22452 III,  3     |                    tehetek én róla? Nekem csak az esett nehezemre az egészben,
22453 III,  3     |                        csak az esett nehezemre az egészben, hogy nem mulathattam
22454 III,  3     |                        egyszer:~- Nem szeretem az olyan urakat, akik nem úri
22455 III,  3     |                       mondott errõl a tárgyról az öreg, hogy végre is valamelyik
22456 III,  3     |                  Pintyiné híres menyecske lett az úri körökben. Vármegyei
22457 III,  3     |                 szépség, emlegetett hölgy. Még az újságba is kiírták a nevét.
22458 III,  3     |                    kiáltott: »Apám, édesapám!« Az öreg felnézett, lekapta
22459 III,  3     |                    nélkül.~Bizony kõ van annak az öreg embernek a szíve helyén.~
22460 III,  3     |                       Pintyinérõl hallani. Biz az, a lelkem, egészen eltanulta
22461 III,  3     |                      lelkem, egészen eltanulta az úri módot. Hogy, hogy nem,
22462 III,  3     |                         Filcsik uramnak csupán az a megjegyzése volt, hogy
22463 III,  3     |                     Már akármint történt, elég az hozzá, hogy a szép Filcsik
22464 III,  3     |                    grófnõ olyan rút volt, mint az éjszaka, Filcsik Terka pedig
22465 III,  3     |                    váltott, hogy látogassa meg az õ édesapja ott a fényes
22466 III,  3     |                      Terka már nem mer elmenni az apai házhoz.~Az öreg oda
22467 III,  3     |                        elmenni az apai házhoz.~Az öreg oda sem hederített
22468 III,  3     |                        öreg oda sem hederített az üzeneteknek. Pedig nagyon
22469 III,  3     |                    ráfért volna egy kis jólét. Az isten csizmadiája nagyon
22470 III,  3     |                     dolgában. A múlt héten már az ezüst csat is lekívánkozott
22471 III,  3     |                    telt.~No, de nem azért volt az isten csizmadiája, hogy
22472 III,  3     |                        sok kölcsönt? Meg aztán az sem természetes, hogy az
22473 III,  3     |                       az sem természetes, hogy az elveszendõ összegek most
22474 III,  3     |                   leányától ne tagadja meg azt az örömet. Legyen szíve.~-
22475 III,  3     |                    akarná édesapját. Tegye meg az én kedvemért.~Az öreg Filcsik
22476 III,  3     |                     Tegye meg az én kedvemért.~Az öreg Filcsik sóhajtott.
22477 III,  3     |                        társadalom söpredéke.~- Az bizony nem lehetetlen. Az
22478 III,  3     |                      Az bizony nem lehetetlen. Az ilyen vén csizmadiától sok
22479 III,  3     |                  Terkával.~Semmi sem használt. Az öreg szilárd és hideg maradt,
22480 III,  3     |                        tündér csecsebecséibõl, az ékszerek kirakataiból mind
22481 III,  3     |            elõvarázsolná egy mosolyáért. Hanem az jut eszébe, hogy azt a vén
22482 III,  3     |               azonfelül teljesíthetetlen, mert az az ember nem jõ elevenen
22483 III,  3     |                      teljesíthetetlen, mert az az ember nem jõ elevenen ide.~
22484 III,  3     |                        csak a szerelmes lányka az érkezõ ifjút, csak a szenvedõ
22485 III,  3     |                        szeme-szája kíván, csak az egészség hiányzik, s még
22486 III,  3     |                 fájdalmában, ha nyögni hallja, az istenre emeli öklét s az
22487 III,  3     |                       az istenre emeli öklét s az eget káromolja; de e viharos
22488 III,  3     |                   betegen, és be lenne takarva az atyai híres bundával: annak
22489 III,  3     |                udvarolni s vágyát teljesíteni, az éppen e percben haza érkezett
22490 III,  3     |                        s bizalmas titkára közt az alábbi jelenet folyt le.~-
22491 III,  3     |                       van Teréz?~- Rosszul, de az orvosok jó eredményt várnak
22492 III,  3     |                        döntõ lehetne, mondják. Az úrnõ, mint a komorna beszéli,
22493 III,  3     |                        nincs mód ide hozni azt az embert.~- Én ismerem az
22494 III,  3     |                        az embert.~- Én ismerem az öreget, s tudok egy módot.~-
22495 III,  3     |                  intézkedett. Harmadnap, mikor az öreg Filcsik a »Patyolat-ing«-
22496 III,  3     |                     végképp megtörte. Nem mert az emberek szemébe nézni, velök
22497 III,  3     |                        jószág meg fog kerülni. Az el nem veszhet, akárki lopta
22498 III,  3     |                    lopta el, nem használhatja; az egész megyében ismerik,
22499 III,  3     |                   egész megyében ismerik, hogy az övé.~Nem is csalatkozott.
22500 III,  3     |                  javára, mint gazdátlan tárgy.~Az öreg nyomban útra kelt a