bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

22501 III,  3     |                        percig sem. Hiszen csak az igaz jussát megy keresni.~
22502 III,  3     |                    jött ki s meglepetve nézett az érkezõre.~- Ugye ön Filcsik
22503 III,  3     |                 szögletbe mutatva -, vigye el.~Az öreg szemek csak lassankint
22504 III,  3     |                    gróf oda lépett s széthúzta az ágyfüggönyöket, Filcsik
22505 III,  3     |                      tudtak kacsintani, azokat az édes ajkakat, melyeket olyan
22506 III,  3     |                   olyan gyönyör volt csókolni.~Az öreg Filcsik némán, mozdulatlan
22507 III,  3     |                        azután szilárdan lépett az ágyhoz és levette a haldoklóról
22508 III,  3     |                       azt a takarót, mely után az olyan nagyon vágyott. Meglehet,
22509 III,  3     |                        lesz rá szüksége többé. Az öreg Filcsiknek még a keze
22510 III,  3     |                       Talán érezte, hogy õ nem az.~Arcáról nem lehetett semmit
22511 III,  3     |                      ölében kis gyermekével. - Az öreg odalépett, melléjök
22512 III,  3     |                     hogy édes álomban szunnyad az anya és gyermeke. Öldöklõ
22513 III,  3     |                     alkalmas édes álomra. Csak az elcsigázott ember tud így
22514 III,  3     |                   reszketnek, mint a kocsonya.~Az öreg Filcsik megkövülve
22515 III,  3     |             gondolhatott?~Egyre lejjebb hajolt az alvókhoz, homlokáról izzadság
22516 III,  3     |                        lecsúszott válláról. És az jó volt így. Az öregember
22517 III,  3     |                   válláról. És az jó volt így. Az öregember hirtelen megkapta
22518 III,  3     |                     jószágát és végigterítette az alvókon. Azokra jobban ráfér
22519 III,  3     |                        meleg. Ne fagyjanak meg az istenadták!~Azzal felugrott
22520 III,  3     |               ballagott hazafelé a gyalogúton.~Az éj csendes volt, de hideg,
22521 III,  3     |                        csendes volt, de hideg, az öregember pedig bunda nélkül
22522 III,  3     |                       szerint - a gondviselés.~Az öreg Filcsik nem emlegette
22523 III,  4     |                 Szereti a misztériumokat, hisz az ördögben és rémlátásokban.
22524 III,  4     |                  egyszer már igen közel voltam az ördöghöz, csak egy fal választott
22525 III,  4     |                      Egy jóravaló kocsisa volt az apámnak: Palyus volt a neve.~
22526 III,  4     |                       egész nyugodtan töltötte az éjt, amint azt várni is
22527 III,  4     |                   szisszenés nélkül állotta ki az ötvenet, s holmi nyolc napi
22528 III,  4     |               legföljebb pihenõ órának nézett.~Az éjt nyugodtan állotta ki,
22529 III,  4     |                   nyugodtan állotta ki, reggel az én jelenlétemben ételt vitt
22530 III,  4     |                    volt és fütyürészett, midõn az ajtót ismét rázártuk.~Alig
22531 III,  4     |                   azonban el egy jó óra, amint az udvaron játszogattunk mi
22532 III,  4     |                      Palyus, Palyus! - kiáltám az ajtót megzörgetve. - Mi
22533 III,  4     |               visszaadta a Palyus szabadságát.~Az sápadtan, erõtlenül támolygott
22534 III,  4     |                     Már aláírtam a kontraktust az ördögnek - lihegé és a fogai
22535 III,  4     |                        a Galandáné számára hoz az ördög a putnoki vásárról…
22536 III,  4     |                     esztendõt engedett.~Mélyen az emlékembe vésõdött ez a
22537 III,  4     |                   háznál, egyedül én vigyáztam az öreg Palyust, ki napról
22538 III,  4     |                     Szegény Palyus! Hiába volt az imádság, nem lett semmi
22539 III,  4     |                      mindenki visszaemlékezett az ördöggel kötött kontraktusára,
22540 III,  4     |                      súlyos beteg lett valaki, az bizonyosan a Galandáné bûbájos
22541 III,  4     |                      lett és nem tarthatta meg az ünnepi prédikációt, vagy
22542 III,  4     |             szalonokban semmit, de a köznépnél az egy »viszony«. Aki az agglegényre
22543 III,  4     |                köznépnél az egy »viszony«. Aki az agglegényre mos, az annak
22544 III,  4     |                        Aki az agglegényre mos, az annak az agglegénynek mindene.
22545 III,  4     |                      agglegényre mos, az annak az agglegénynek mindene. Az
22546 III,  4     |                       az agglegénynek mindene. Az kísérõ árnyéka, az becsüli
22547 III,  4     |                    mindene. Az kísérõ árnyéka, az becsüli meg, míg él, az
22548 III,  4     |                        az becsüli meg, míg él, az siratja meg, ha meghal.
22549 III,  4     |                        siratja meg, ha meghal. Az egy házasság, melyet nem
22550 III,  4     |                       egy házasság, melyet nem az eskü, hanem egy csomó gúnya
22551 III,  4     |                 jövendõbelijét akarja meglátni az ember. A kocsisok pediglen
22552 III,  4     |                   akkora kereszteket pingáltak az istállóajtókra a gonosz
22553 III,  4     |                        is, aggódva virrasztott az ágyánál.~Éjfél táján azonban
22554 III,  4     |                     roppanások.~Kitekintettünk az ablakon. A hold kísértetiesen
22555 III,  4     |                       sebbõl vérzett, karjáról az ing letépve, s délceg testérõl
22556 III,  4     |                        Atyám remegve csapta be az ablakot, s minket, anyámmal
22557 III,  4     |                      híre ment a faluban, hogy az éjjel, Luca-éjjelén egy
22558 III,  4     |                   téptek szét kutyák alakjában az ördögök.~Miután mi is erõsítettük
22559 III,  4     |                        helyszínén konstatálják az esetet.~Elkérezkedtem apámtól,
22560 III,  4     |                   õkigyelme (akit már megírtam az »Igazi humoristák«-ban)
22561 III,  4     |                    nagy somfabotjával döfködve az anyaföldet. Ott volt Suska
22562 III,  4     |                  nincsenek a világon, hanem ez az egyetlen eset mégis kivétel
22563 III,  4     |                       ez a viganó (talán éppen az, melyért Palyus a kontraktust
22564 III,  4     |                   Palyus a kontraktust kötötte az ördöggel), imitt-amott egy-egy
22565 III,  4     |                  daru-vászonból: ez bizonyosan az ingváll.~Öregbíró uram csurgóra
22566 III,  4     |                       talán még Budán se esett az éjjel.~- Mégis, mit szól
22567 III,  4     |                     Szólni szólnék én - mondja az öregbíró -, csak egy nagy
22568 III,  4     |                       volna…~- Ugyan mi legyen az, nemzetes bíró uram?~- Az
22569 III,  4     |                      az, nemzetes bíró uram?~- Az ittengát [!] a baj, hogy
22570 III,  4     |                 gallérján lévõ hímzésrõl, hogy az az ingváll senki másé, mint -
22571 III,  4     |                        lévõ hímzésrõl, hogy az az ingváll senki másé, mint -
22572 III,  4     |                    színrõl színre láttam, hogy az egy gyönyörû leány volt,
22573 III,  4     |                       szétszaggattak.~- Nem ég az meg a tûzön sem! - hallatszottak
22574 III,  4     |                        meglássuk, hé! - mondja az öregbíró uram. - Ha Szegeden
22575 III,  4     |                       a két kisbíró, amint azt az illedelem kívánja, hatalmas
22576 III,  4     |                    fõtisztelendõ uram meghúzta az ajtómadzagot s a nyíláson
22577 III,  4     |                         még kíváncsiságot sem, az állán öt darab hosszú õsz
22578 III,  4     |                     édes nénémasszony? - kérdé az öregbíró tiszteletteljes
22579 III,  4     |                   mellén a nagy seb s combjain az ebharapások nyomai. Kidudorodó
22580 III,  4     |                  mutatva - egy kis dolgom volt az éjjel…~S vöröses szemeivel
22581 III,  4     |                   vigyázzon, úrficska!«…~Hanem az igaz, hogy vigyázok is.~ ~
22582 III,  5     |                        Nagy égiháború lehetett az éjjel, villámlással, esõvel,
22583 III,  5     |                        kertjében pedig - éppen az imént mesélte Mihók Magda -
22584 III,  5     |                         hogy esõ nem lesz, bár az ég morcos, borús még, mint
22585 III,  5     |                        Szücs Istók kõmûvessel.~Az emberek az udvarokról és
22586 III,  5     |                   Istók kõmûvessel.~Az emberek az udvarokról és a kerítések
22587 III,  5     |                    csapások, csövestõl jönnek. Az eladóleánya meghal, csûre,
22588 III,  5     |                       Örökké rajta tartja most az Isten a »másik« kezét.~Érzi
22589 III,  5     |                   szent felsége elõtt; hogy ím az a kisebbik lánya is halálosan
22590 III,  5     |                        fösvény Bizi! - kiáltja az Andris gyerek a Gughiék
22591 III,  5     |                      ne bántsátok. Eleget veri az Isten. Ugyan tegyen lelkem,
22592 III,  5     |                        lelkem, egy-két hasábot az üst alá, míg én megkavarom…~-
22593 III,  5     |                      özvegy Csupor Mátyásné. - Az én idõmben még a fa is jobban
22594 III,  5     |             anyátlan-apátlan fiút) ott guggolt az udvar közepén, a lekvárfõzõkatlan
22595 III,  5     |                 melengethette a tûznél (csípõs az idõ egy kicsit), hanem a
22596 III,  5     |                    mert olyan idegesen mozgott az ajka, mintha a foga vacogna.~
22597 III,  5     |                        Jánosnéval kendert vitt az utcán, az Andris fülehallatára
22598 III,  5     |              Jánosnéval kendert vitt az utcán, az Andris fülehallatára mondta
22599 III,  5     |                      hogy megint csoda történt az éjjel. A kõkeresztbe beleütött
22600 III,  5     |                 adakozni kezd, mert perben áll az Úristennel és ki akar vele
22601 III,  5     |                  mennek Bizi apóék. De már azt az istennyilát õ is megnézi.~
22602 III,  5     |                    pázsiton. Nini, hova lettek az aranyos betûk: »Isten dicséretére
22603 III,  5     |                   derékon törte ketté nyilával az Isten, mintha mondaná: »
22604 III,  5     |                     sem kellett, ez sem kell.«~Az öregember elkapta fejét
22605 III,  5     |                   hevert, és nem mert fölnézni az égre sem, ahol olyan nagyon
22606 III,  5     |                       amik egészen besüppedtek az ittas, kövér temetõi földbe,
22607 III,  5     |                    gondol, amelyikben nyugszik az õ anyja, apja.~- Menjünk
22608 III,  5     |                      halkan hozzátette: - amit az Isten ujja összetört, azt
22609 III,  5     |                      összetört, azt nem szabad az ember ujjainak összeragasztani.~-
22610 III,  5     |                       kegyelmedet meglátogatta az Isten.~- Hiszen ha csak
22611 III,  5     |                      magát. Aztán, valljuk meg az igazat, uzsorával szerezte
22612 III,  5     |                         Gyere idébb, kis fiam!~Az öreg arra gondolt, hogy
22613 III,  5     |                  villám, de csak akkor, ha már az a gyerek itt nem lesz.~-
22614 III,  5     |                      Istók -, megveszi a lábát az Isten hidege!~- Miért nem
22615 III,  5     |                     pár csizmát, Filtsik uram, az én kontómra! - mondá Bizi
22616 III,  5     |                        arcára s vígan kopogott az öreg után a pitvarban.~Ott
22617 III,  5     |                        Mikor Bizi apó kilépett az udvarra, a napfény elöntötte
22618 III,  5     |                       elöntötte szomorú arcát, az égbolt pedig nyájasan mosolygott.
22619 III,  5     |                mosolygott. A füvek nevettek rá az úton, sõt még a meggyûlt
22620 III,  5     |                     várta azzal a hírrel, hogy az ellopott lovak megkerültek,
22621 III,  5     |                        hálateljesen nézett fel az égre. Milyen messze van
22622 III,  6     |                         a szél süvölt, sikogat az erdõkben; komor, nehéz õszi
22623 III,  6     |                        õszi felhõk gyülekeznek az égen… és Ákosnak semmi híre.~
22624 III,  6     |              lobogtatta.~Minõ visszás helyzet! Az asszony egy elátkozott felvidéki
22625 III,  6     |                      hátra Aporfalván.~Azonban az egy hónap letelt, és Ákos
22626 III,  6     |                        letelt, és Ákos helyett az a Jób-hír érkezett, hogy
22627 III,  6     |                       a Jób-hír érkezett, hogy az orvosok újabb rendelete
22628 III,  6     |                 Pöstyénbõl Mehádiára küldjenek az orvosok; de az asszony nem
22629 III,  6     |                       küldjenek az orvosok; de az asszony nem értett hozzá,
22630 III,  6     |                    égtek. Koritnyicára! Hiszen az alig van két óra járásnyira
22631 III,  6     |                        Oh, mily boldogság lesz az!~Sietett is megírni örömét
22632 III,  6     |                     huszonötödikén pedig négy.~Az asszonyka türelmetlen, ideges,
22633 III,  6     |                        kutatni, miért fürdõzik az õ hû Ákosa oly cikcakk módon
22634 III,  6     |                     ölelésed után! Nekem sötét az egész világ, ha téged nem
22635 III,  6     |                     hát miért oly kegyetlen ez az Ákos? És miért oly hû ez
22636 III,  6     |                       Ákos? És miért oly hû ez az Auróra?~Akarjátok tudni?~
22637 III,  7     |                      senki sem irigyelné, mert az a legszomorúbb is. Nagy
22638 III,  7     |                        ott benn lakik egyedül. Az már kivette osztályrészét:
22639 III,  7     |                     már kivette osztályrészét: az örök felhõt.~Néha egy-egy
22640 III,  7     |                        Ha ajtó nyílik valahol, az már nagy zaj itt, s összerezzen
22641 III,  7     |                  mindenki.~Mindenütt, mindenen az elhagyottság látszik. Mintha
22642 III,  7     |                         lombnak a színét, hogy az attól bágyadt legyen.~A
22643 III,  7     |                        a selyem gyepen: mintha az az árnyék is csak árnyék
22644 III,  7     |                       selyem gyepen: mintha az az árnyék is csak árnyék fölé
22645 III,  7     |                     komondor unatkozva õgyeleg az udvaron; egyhangú nagyon
22646 III,  7     |                       azért mégis csak koporsó az. Hiába hagyta itt neki Csillom
22647 III,  7     |                  hagyta itt neki Csillom Józsi az egész gazdaságot, a négy
22648 III,  7     |                  õhozzá sem jön senki, s ebben az örökös egyformaságban nem
22649 III,  7     |                        termet összeesik.~Nem õ az már, nem õ.~De a megtagadott
22650 III,  7     |                        a megtagadott örömöket, az elvesztett életet visszakéri
22651 III,  7     |                      életet visszakéri a szív. Az nem feled, de emlékezik,
22652 III,  7     |                   Olyan nagyon mulatságos volt az, hogy egész este nevettek,
22653 III,  7     |                     ahhoz a szalmához, melybõl az õ özvegyi koronája van fonva?
22654 III,  7     |                  koronája van fonva? Verje meg az isten azt a Csõke Palit…
22655 III,  7     |                         míg békében mehet, míg az uram fel nem ébred.~- Nem
22656 III,  7     |              pisztolyom is, benne van a golyó. Az lesz a halálom, ha nyomban
22657 III,  7     |                     oda volt, egészen oda volt az a szegény fiú, azalatt egyszerre
22658 III,  7     |                      sötét nagy árnyék mozogna az udvaron lent az istálló
22659 III,  7     |                        mozogna az udvaron lent az istálló mellett, majd megcsillant
22660 III,  7     |                      föltevése találó s mégsem az igazi egyik sem. Hogy vette
22661 III,  7     |                     vette észre, hogy osont ki az asszony után, és a többi
22662 III,  7     |                        elvitte a fiút fél évre az atyjához, mert úgy ítélt
22663 III,  7     |                      hat hónapig lakjék évente az atyjánál, hat hónapig az
22664 III,  7     |                       az atyjánál, hat hónapig az anyjánál.~Egyik sem engedi
22665 III,  7     |                      mesék bolygó madara, mely az egyik planétából a másikba
22666 III,  7     |                  átmelegedni.~Milyen hat hónap az, mikor az a fiú távol van!~
22667 III,  7     |                     Milyen hat hónap az, mikor az a fiú távol van!~És milyen
22668 III,  7     |                      És milyen másik hat hónap az, mikor az a fiú, az õ picike
22669 III,  7     |                      másik hat hónap az, mikor az a fiú, az õ picike képmása
22670 III,  7     |                      hónap az, mikor az a fiú, az õ picike képmása vele van
22671 III,  7     |                     picike képmása vele van és az apjáról beszél neki!~Jaj,
22672 III,  7     |                     Hogy én vagyok a legszebb? Az ám, neked, te kis bolondom.
22673 III,  7     |                kérdésekre. Jámbor arccal bámul az anyjára s mindig csak az
22674 III,  7     |                       az anyjára s mindig csak az olyan dolgokat hajtja, amik
22675 III,  7     |                     nem teszi. Hátha kikacagná az üzenetét.~Hanem ha majd
22676 III,  7     |                        üzenetét.~Hanem ha majd az a gyerek nagyobb lesz. Akkor
22677 III,  7     |                      Akkor talán…~S ez a talán az, amibõl él. Ezt szívja be
22678 III,  8     |                                    AKI KIVÉTEL AZ ASSZONYOK KÖZT~Eredeti novella
22679 III,  8     |                      utcában lakott. Gondolom, az 5-ik szám alatt, de erre
22680 III,  8     |                       Kapocsy János hivatalnok az általános biztosító társaságnál.
22681 III,  8     |                       Ferenc József-rendet.~Ez az ő összes ambíciója s azonfelül
22682 III,  8     |                      hogy a keresztnév, melyet az ember visel, vezeti egész
22683 III,  8     |                      én felette Arany Jánost); az Alfrédeké, Eduardoké és
22684 III,  8     |                        Alfrédeké, Eduardoké és az Arnoldoké a világ. A regényes
22685 III,  8     |                      pártfogója útján bejutott az általános biztosító társasághoz
22686 III,  8     |                       mindenütt látván ezekben az asszonyi nem állhatatlanságát,
22687 III,  8     |                        kinyomatát, mert hiszen az õ Piroskája mégis csak kivétel.
22688 III,  8     |                        még asszonyi portékában az a nemes megvetés a ruha,
22689 III,  8     |                       a ruha, a cifrálkodás és az ékszerek ellen, mint Kapocsynéban.~
22690 III,  8     |                       egy-egy halbszájtlira.~- Az én kis »hollóm«-nak nincs
22691 III,  8     |                       Már t. i. hollónak hítta az asszonykát, minthogy az
22692 III,  8     |                        az asszonykát, minthogy az barna és kökényszemû. Gyöngy
22693 III,  8     |                       és kökényszemû. Gyöngy õ az asszonyok közt, isten jókedvében
22694 III,  8     |                ilyenkor mindig elérzékenyült s az ötödik, hatodik halbszájtlinál
22695 III,  8     |                       nincsenek talán, mert hû az asszony!«~- Igaz, igaz -
22696 III,  8     |                   riadt fel ilyenkor -, hiszen az én Piroskám kivétel az asszonyok
22697 III,  8     |                  hiszen az én Piroskám kivétel az asszonyok között.~I. FEJEZET~
22698 III,  8     |                       mihelyt azt hallod, hogy az imádott ifjúnak köszvénye
22699 III,  8     |                    Kupcsik úr bosszút esküdött az egész asszonyi nemnek; elhatározta,
22700 III,  8     |                   tea-szalont, Budapestnek ezt az egyik szeplõjét az Aranykéz
22701 III,  8     |             Budapestnek ezt az egyik szeplõjét az Aranykéz utcából nem ismeri,
22702 III,  8     |                     írom le, aki pedig ismeri, az úgyis tudja, tehát nem írom
22703 III,  8     |                 bosszút és gyûlöletet esküdött az asszonyi nemnek, azért mégsem
22704 III,  8     |                     egyebet, mint hogy ott ült az ablaknál reggeltõl estig
22705 III,  8     |                      tudna.~*~Kupcsik Jánosnál az a fõ, hogy egy szép barna
22706 III,  8     |                      vis-à-vis-t fedezett fel. Az átellenes ház elsõ emeleti
22707 III,  8     |                      fiatal asszonyka odabenn. Az asszony köt, a férfi a pamutot
22708 III,  8     |                        Kupcsik János? Ami sok, az megárt, ha nekik nem is -
22709 III,  8     |                    Hiába no, ami szép, tetszik az a szemnek. S az az asszony
22710 III,  8     |                        tetszik az a szemnek. S az az asszony nagyon csinos
22711 III,  8     |                     tetszik az a szemnek. S az az asszony nagyon csinos portéka.
22712 III,  8     |                 asszony nagyon csinos portéka. Az igaz, hogy már nem egészen
22713 III,  8     |                      is, hogy költögetik benne az alvó oroszlánt?~Eh, törõdnek
22714 III,  8     |                       soká.~Mert mindent megun az ember. Hosszú szerelem nincsen
22715 III,  8     |                 toporzékolt a szobában.~- Ezek az emberek lelketlenül halomra
22716 III,  8     |                     szakmában? Vagy kivétel ez az asszony és ez az ember.~
22717 III,  8     |                    kivétel ez az asszony és ez az ember.~De ‘iszen, csodák
22718 III,  8     |                        természetes - aztán meg az asszonyok erényeit tulajdonképpen
22719 III,  8     |                  Ösmeri kegyed ott átellenben, az elsõ emeleti szögletlakásban
22720 III,  8     |               fiókjából a pápaszemét, föltette az orrára s azon keresztül
22721 III,  8     |                      odafönn a padlásszobában, az bizonyosan ösmeri, mert
22722 III,  8     |                  bizonyosan ösmeri, mert éppen az átellenes házban volt házmesternõ.~
22723 III,  8     |               valakinek? Brr! Milyen lehet még az idõsebb testvér!~- Igen,
22724 III,  8     |                           Hüm! Pedig azt hinné az ember, hogy mivel olyan
22725 III,  8     |                     bátran. Vizit van nála, de az nem baj, mert a vizit belevág
22726 III,  8     |                      baj, mert a vizit belevág az üzletbe: a Babók Rézi van
22727 III,  8     |                        Meghiszem azt, uram! Ha az ördög szoknyában járna,
22728 III,  8     |                       vele. Hasznára lehet még az életben.~- Igen… valóban…
22729 III,  8     |                     tanulságos diskurzus folyt az uzsonna mellett, persze
22730 III,  8     |                      személyisége… A szállító, az ám az ember!… Ne volna csak
22731 III,  8     |                személyisége… A szállító, az ám az ember!… Ne volna csak lakat
22732 III,  8     |                     bajba keveredtünk, Mutter. Az a bolond portéka egy százast
22733 III,  8     |                        egyszer csak elsápadtak az eredménytõl.~- Én uram,
22734 III,  8     |                     ösmerem, csak úgy futólag. Az asszony igen csinos asszony.
22735 III,  8     |                  asszony. Echt barna. Csakhogy az ilyenek most nemigen vannak
22736 III,  8     |                       kicsit szûkecskén élnek, az asszony sehova sem megy.~-
22737 III,  8     |                  dünnyögé magában - hivatalnok az ipsze? No, mondhatom, gyönyörû
22738 III,  8     |                mondhatom, gyönyörû hivatalnok, az egész napot otthon tölti
22739 III,  8     |                Magyarországon lehetséges! Ezek az urak csak a fizetést fölvenni
22740 III,  8     |                       jók! Aztán ne legyen itt az ember ellenzéki?~- Különben
22741 III,  8     |               esztendeje már annak. Hogy múlik az idõ, Rézi fiam! Biz istók,
22742 III,  8     |                      már öregedni, Rézi fiam.~(Az ám! Kezdünk már vagy harminc
22743 III,  8     |                     vésõjét Huszár Adolf.~Ezek az emberek még a huszonötéves
22744 III,  8     |                      ha kezeik érintkeznek.~Ez az erény elszédítette Kupcsikot:
22745 III,  8     |                   fontos beszélnivalója leszen az asszonysággal, de csak négyszemközt.~
22746 III,  8     |                    hallottam.~- Jó-e kegyedhez az asszonyság?~- Én csak takarítónõ
22747 III,  8     |                  reggel és este megyek oda, és az ételt viszem el délben,
22748 III,  8     |                         Egy kifõzõnétõl viszem az ételt. Azt mondják, így
22749 III,  8     |                    kezében?~- Cirkuszjegyeket! Az urak a cirkuszba mennek
22750 III,  8     |                     csak úgy ismerte meg, hogy az hátra pillantott, és úgy
22751 III,  8     |                   elvesztek szemei elõl.~Sebaj az, majd meglátja estére a
22752 III,  8     |                       a publikum éppen Beppót, az ügyes clownt tapsolta, ki
22753 III,  8     |                        messze van a programon! Az csak úgy kilenc óra felé
22754 III,  8     |                       is kell valami mulatság! Az övé a clownok, a haute-crème-é
22755 III,  8     |                      cirkuszban is, nem messze az istállók felõli bejárattól.~
22756 III,  8     |                     nini, micsoda idegen ember az ott mellette balról, jobbról
22757 III,  8     |                       kezdte.~- Ah, ah! Hiszen az az ember ott az én fiatalkori
22758 III,  8     |                    kezdte.~- Ah, ah! Hiszen az az ember ott az én fiatalkori
22759 III,  8     |                         Hiszen az az ember ott az én fiatalkori pajtásom,
22760 III,  8     |                       pajtásom, Bróner Jancsi, az az asszony meg… seregeknek
22761 III,  8     |                    pajtásom, Bróner Jancsi, az az asszony meg… seregeknek
22762 III,  8     |                    összefüggés itt, annak csak az isten a megmondhatója.~Ez
22763 III,  8     |                   Kupcsikot s nem is vigyázott az elõadásra, hanem bámészan
22764 III,  8     |                       bámészan tekintett végig az óriási nézõtéren, hol nem
22765 III,  8     |                    üres hézagok.~Bizony-bizony az öreg Renz arca is panaszkodó
22766 III,  8     |                   ilyen felfordult világ ebben az országban.~Más években még
22767 III,  8     |                      páholyokban is nagy lenne az üresség.~Minden ominózus
22768 III,  8     |                      fickó ez a Bróner Jancsi! Az iskolákban is mindig ilyen
22769 III,  8     |                  aranyláncát, majdnem bizonyos az a föltevés.~És amint folyton
22770 III,  8     |                     föltevés.~És amint folyton az asszonykát nézte volna gukkerjén,
22771 III,  8     |               egyszerre észreveszi, hogy annak az arca lángba borul, szemei
22772 III,  8     |                        volt valami sajátszerû, az ijedelemnek és meglepetésnek
22773 III,  8     |                        abba a gondolatba, hogy az az asszony egykor az övé
22774 III,  8     |                     abba a gondolatba, hogy az az asszony egykor az övé lesz.
22775 III,  8     |                      hogy az az asszony egykor az övé lesz. S minél erényesebb,
22776 III,  8     |                        ni, de ismerõs ennek is az arca valahonnan! Sokáig
22777 III,  8     |                        Lássa, mennyire gyengül az embernek a memóriája, ha
22778 III,  8     |                    közönség egy része elszéled az istállókba Renzék lovait
22779 III,  8     |                  megkérdezni tõle, hogy jutott az érdekes ismeretséghez.~Bróner
22780 III,  8     |                        meg, habár nem illik is az éhség egy erõs férfiúhoz,
22781 III,  8     |               férfiúhoz, õ nagyon éhes volt, s az üres gyomor annyira dominálta
22782 III,  8     |                     Hát tudod, imponálni tudok az idõnek. No, de te is jól
22783 III,  8     |                        látom…~- Hol? Melyik?~- Az, aki melletted ül, itt a
22784 III,  8     |                        mindennap látom.~- Kit? Az asszonyt?~- Meg a férjet
22785 III,  8     |                      szép mákvirág.~- Kicsoda? Az asszony?~- Nem, a férj.~-
22786 III,  8     |                     egy hivatalnoktól. Én, aki az ablakon át látom mindennap,
22787 III,  8     |                    vis-à-vis-m. De mit érdekel az téged?~Azután gúnyosan hozzátette:~-
22788 III,  8     |                   Kupcsik barátjára nézett, de az kiszabadítva magát, úgy
22789 III,  8     |                       hágva útközben.~Ugyan mi az ördög baja lehet ennek a
22790 III,  8     |                  kideríteni, csak a jövõ. Mert az idõ mindent a felszínre
22791 III,  8     |                    látta többé kinyílni azokat az ablakokat. Vajon mi történhetett?
22792 III,  8     |              történhetett? Mintha kihalt volna az egész ház!~Elköltöztek-e
22793 III,  8     |                     Mikor leült és végignézett az elhízott, pohos embereken,
22794 III,  8     |                 elhízott, pohos embereken, kik az asztalokat körülülték s
22795 III,  8     |              nyelvcsettentgetéssel ízlelgették az árpa andalító levét, nem
22796 III,  8     |                        hogy itt fog megoldódni az õ regénye, mely éjjel-nappal
22797 III,  8     |                        Egyszerre azonban nyílt az ajtó és belépett a szép
22798 III,  8     |                         De azonnal megösmerte. Az irígységnek éles szeme van.~
22799 III,  8     |                      mondá Kupcsik úr, mihelyt az elsõ apropos kínálkozott.~-
22800 III,  8     |                        te bolondulva, hogy azt az aszott gilisztát Comball
22801 III,  8     |               hasonlítod?~- No, én úgy néztem… az igaz, hogy csak távolról
22802 III,  8     |                     Hát nem egy padban ültetek az iskolában és azután is együtt
22803 III,  8     |                                 Eképp esett ez az eset. De azért a világ mégse
22804 III,  8     |                   mégse fordult ki a sarkából.~Az asszonyok ki tudják magyarázni
22805 III,  8     |                   többé kevélyen, hogy kivétel az asszonyok között.~Ott ül
22806 III,  9     |                                                AZ ELZÜLLÖTT BÁRÓ~1881~A méltóságos
22807 III,  9     |                     Dunán és sokszor jutott rá az »osztás« meg az az unalmas »
22808 III,  9     |                      jutott rá az »osztás« meg az az unalmas »keverés«.~Lassan-lassan
22809 III,  9     |                   jutott rá az »osztás« meg az az unalmas »keverés«.~Lassan-lassan
22810 III,  9     |                      ruha is.~Mindenét elvitte az a négy király, kiknek még
22811 III,  9     |                       kell fizetni, mint annak az igazi egy királynak. Olyan
22812 III,  9     |                        sem restellt.~Ekkor már az ismerõsök levették róla
22813 III,  9     |         megborzasztotta s felébresztette benne az önvádat. Összetörve, ott,
22814 III,  9     |                visszafelé meredek hegynek visz az út.~A társadalom vonakodik
22815 III,  9     |                      báró kiszabadult, de mint az elvert kutya, hiába járt
22816 III,  9     |                     éppen eléje vitette, amint az utcán ácsorgott, Sz-y A.
22817 III,  10    |                                                AZ ELSŐ PÁCIENS~(A 3892/881.
22818 III,  10    |                     amit eddig összefirkáltak, az mind nem ér semmit. A mi
22819 III,  10    |               megolvasni!~Csobányi Sándor (még az ötforintos világból való
22820 III,  10    |               tudományát F. pestmegyei faluba. Az orvosi tudomány mindenütt
22821 III,  10    |                 érvényesíthető. Homines pisci. Az emberek mindenütt halnak.~
22822 III,  10    |               mindenütt halnak.~Ámbátor még ez az igazság is kétesnek látszott
22823 III,  10    |                 pirospozsgás eleven színe volt az embereknek kivétel nélkül,
22824 III,  10    |                   midõn ajtajára kiragasztotta az aranyos táblácskát, hogy: »
22825 III,  10    |                       Beteg szegény?~- Nem biz az, hanem ez egyszer csakugyan
22826 III,  10    |                           Hát a többi ember?~- Az mind úgy magától halt meg.~
22827 III,  10    |                 folyton remélt. Meg volt benne az a férfias elv, hogy minden
22828 III,  10    |                      remegve, izgatottan várta az elsõ pácienst.~Igen, igen,
22829 III,  10    |                     elsõ pácienst.~Igen, igen, az elsõ beteget. Mekkora öröm
22830 III,  10    |                    beteget. Mekkora öröm lehet az! Hányszor megálmodta, hogy
22831 III,  10    |                      halálos sárgaság múlik el az arcáról, azután apródonkint
22832 III,  10    |                       hátha egy szép lány lesz az elsõ páciense… A vidéken
22833 III,  10    |                        megálmodott szép leány… az õ elsõ betege.~Elsõ versének
22834 III,  10    |                        sóváran a költõ, mint õ az elsõ beteget. Nem bánja
22835 III,  10    |                        rozsda ehette volna meg az ajtó kilincsét. Ferblikompánia,
22836 III,  10    |                    1881. febr. 21-én) kopognak az ajtaján.~A fiatal doktor
22837 III,  10    |                     doktor felébredt álmából s az órájára tekintett. Még csak
22838 III,  10    |                 dobogott, s egyszerre kiugrott az ágyból.~- Ki kopog odakünn?~-
22839 III,  10    |                     kopog odakünn?~- Nyissa ki az ajtót, doktor úr - hangzott
22840 III,  10    |                      úr - hangzott kívülrõl -, az isten is megáldja…~- Mit
22841 III,  10    |                        akar?~- Nagy beteg van.~Az orvos keze megreszketett
22842 III,  10    |                       orvos keze megreszketett az örömtõl, alig bírt beletalálni
22843 III,  10    |                       Azonnal készen vagyok.~- Az isten is megáldja a tekintetes
22844 III,  10    |                       keserûségét, nem kímélte az ostort, akár sima volt az
22845 III,  10    |                      az ostort, akár sima volt az út, akár zökkenõs. A szegény
22846 III,  10    |                   beteg a menyecske?~- Oda van az szegényke. Hacsak a doktor
22847 III,  10    |                       éri. Pedig olyan asszony az én Annám, hogy nincsen párja
22848 III,  10    |                  csodáját, hogy: »nini, viszik az új doktort beteghez.«~Csobányi
22849 III,  10    |                       hogy majd mennyire megnõ az õ tekintélye e naptól kezdve.~
22850 III,  10    |                     tekintetes úr, megigazítom az ülését.~Nagy nehezen lekarimálódott
22851 III,  10    |                      Ferenc hirtelen felugrott az ülésbe, közibe vágott a
22852 III,  10    |         szórakozottságból hagyta a doktor urat az út közepén s csak otthon,
22853 III,  10    |                      út közepén s csak otthon, az udvaron tekintvén hátra,
22854 III,  11    |                        A zivataros csaták fiai az élet alkonyán e csendes
22855 III,  11    |                        napjait. Képtári szolga az öreg; ott jár-kel a festõmûvészet
22856 III,  11    |                   végigkopog teremrõl teremre.~Az emberek, kik bizonyos napokon
22857 III,  11    |                       írók, államférfiak… Ezek az arcok az ezredévekbe néznek -
22858 III,  11    |                    államférfiak… Ezek az arcok az ezredévekbe néznek - és
22859 III,  11    |                      meg sóhaj nélkül. »Hiszen az csak festve van, de õ valósággal
22860 III,  11    |                       de õ valósággal csinálta az ilyeneket« - mielõtt ballábát
22861 III,  11    |                 mielõtt ballábát ellõtték.~Biz az a szolnoki csatában maradt
22862 III,  11    |                csizmástól-mindenestõl vitte el az ágyúgolyóbis, még a sarkantyú
22863 III,  11    |                   napjaira tartogatott számára az isten.~A dicsõséges emlékek
22864 III,  11    |                        pont van azon, feketébb az minden felhõnél a világon.~
22865 III,  11    |                      elhaltak rövid idõ alatt, az »anyjuk« is, a »menye« is,
22866 III,  11    |                         is, a »menye« is, csak az unoka maradt, a kis drága
22867 III,  11    |                   alkalmazást kapta. Áldja meg az isten azokat a derék urakat,
22868 III,  11    |                        aztán kellemetlen volt. Az egyik teremben ott függött
22869 III,  11    |                    szolnoki csata is lefestve. Az óriások ádáz harca, midõn
22870 III,  11    |                   kettészelve egy emberi test.~Az öreg, mikor legelõször látta
22871 III,  11    |                 rogyott össze a márványköveken az elgyengült öreg hõs.~Két
22872 III,  11    |                         alig bírt kigyógyulni; az orvos keményen meghagyta,
22873 III,  11    |                      része alul.~Nem is lépett az oda soha többé. De a kis
22874 III,  11    |                       festõ nagyon megszerette az eleven, mintegy ötéves lánykát,
22875 III,  11    |                 kezeivel tapsolt örömében erre az ígéretre.~Az utolsó nap
22876 III,  11    |                     örömében erre az ígéretre.~Az utolsó nap csakugyan hozzá
22877 III,  11    |                    gyermek lefestéséhez… éppen az a nap volt, az a szomorú
22878 III,  11    |             lefestéséhez… éppen az a nap volt, az a szomorú nap, mikor a kis
22879 III,  11    |                       a szegény János bácsinak az a borzasztó nap, mikor mindenütt
22880 III,  11    |                         és nem találták sehol. Az éjszaka is megjött, de Boriska
22881 III,  11    |                     Boriska nem. Egyedül aludt az öreg otthon. A gyermek nem
22882 III,  11    |                    közönyös egykedvûséggel ült az öreg egy faszéken, szürke
22883 III,  11    |                 legutolsó szobában«… - ismétlé az öreg sóhajjal.~- Láttam
22884 III,  11    |                    Mondja meg nekem, nem eladó az?~- Itt semmi sem eladó,
22885 III,  11    |                      Értem, jó asszony - mondá az invalidus -, bizonyosan
22886 III,  11    |                       A Borcsához… - sóhajtott az öreg mintegy önkénytelenül
22887 III,  11    |                       a mi Borcsánkhoz - kezdé az öregasszony, örülve, hogy
22888 III,  11    |                         mikor a cigányasszony, az anyja, hozzánk hozta s ott
22889 III,  11    |                     legfényesebb kék szeme van az egész faluban. Bolondul
22890 III,  11    |                        a környék… de még hogy!~Az öreg szemeiben egy könnycsepp
22891 III,  11    |                     egy könnycsepp jelent meg: az õ kis Boriskájának is lenhaja
22892 III,  11    |                        szeme volt.~- Hány éves az a maguk Borcsája? - kérdé
22893 III,  11    |                        vagy tizenöt esztendõs. Az idén volt elõször fonóba.
22894 III,  11    |                        meghalni a fedelünk alá az a cigányasszonyt!~- Hány
22895 III,  11    |                       már annak? - kérdé mohón az öreg, egy hirtelen gondolat
22896 III,  11    |                dióveréskor.~Élénken ugrott fel az öreg a székrõl.~- Jöjjön,
22897 III,  11    |                 parasztasszony tipegve vezette az utolsó szoba felé.~- Menjünk -
22898 III,  11    |                        felé.~- Menjünk - szólt az öreg, erõt véve magán -,
22899 III,  11    |                        bajtárs? - szólítja meg az ajtónál álló invalidus. -
22900 III,  11    |                  majdnem robogva sietett tova.~Az ajtónálló invalidus fejet
22901 III,  11    |                       dörmögött magában:~- Ni, az öreg fickó milyen tûzben
22902 III,  11    |                        fából van, kemény marad az holta napjáig… No lám, az
22903 III,  11    |                      az holta napjáig… No lám, az öreg fickó…~És oly végtelenül
22904 III,  11    |                        jól esett neki is, hogy az öreg fickó ilyen friss és
22905 III,  11    |                       körülmény kívánja.~- Hol az a kép, jó asszony? - kérdé
22906 III,  11    |                       kép, jó asszony? - kérdé az öreg odabenn fojtott hangon,
22907 III,  11    |              reszkettek.~- Nézze ni, ott, ahol az a csata van.~Az öreg a jelzett
22908 III,  11    |                      ott, ahol az a csata van.~Az öreg a jelzett irányról
22909 III,  11    |                     végzetes szolnoki csatakép az.~Összerázkódott, de azért
22910 III,  11    |                   hanem a bal szögletébe, ahol az aranyos ráma két szeglete
22911 III,  11    |                      szúrva egy minatûr kép, - az õ kis unokája, a Boriska.~
22912 III,  11    |                 sohasem jött ide vissza többé. Az utcáról bizonyosan elcsalták
22913 III,  11    |                        Hanem a kép itt maradt, az igazgató szemeit kikerülte,
22914 III,  12    |                    abban állapodtunk meg, hogy az elsõ dolog fölé, amit írok,
22915 III,  12    |                      Nem tudom, jó szokás-e ez az átkiabálása a köszöntésnek
22916 III,  12    |                     emlékeim nekem is vannak s az »emlékek« íróját nem üdvözölhetem
22917 III,  12    |                    húgocskámnál állapodom meg. Az õ idejében is még nem volt
22918 III,  12    |                      valaha olyan nagy becsben az írók, mert õk voltak (mai
22919 III,  12    |                    udvarlási mûnyelven szólva) az elefántok.~Ha valahol egy
22920 III,  12    |                     ilyenkor, mert ezt a lapot az Amor isten lehelete sárgította
22921 III,  12    |                    húzza a fiatalság, mely már az elsõ napon többet mer egymásnak
22922 III,  12    |                    titkos, bizalmas meghittjei az édes fájó érzelmeknek. Nem
22923 III,  12    |                     valami nagyon sokat.~Hanem az még szép idõ volt. Arany
22924 III,  12    |                 nyakékre nem vágytak még akkor az asszonyok; ha nagy örömet
22925 III,  12    |                    virágmagokat kapott egyszer az én kis húgom. Olyan ici-pici
22926 III,  12    |                         csakhogy koromfeketék. Az, aki küldte, odaírta, hogy
22927 III,  12    |                    magam is jelen voltam annál az ünnepélyes aktusnál, mikor
22928 III,  12    |                      három részre osztva õket: az egyik részt a kis virágos
22929 III,  12    |                   száraz esztendõ következett. Az anyaföld, melyre idegenek
22930 III,  12    |                         de én majd csak alszom az idén.~Aludt is és nemcsak
22931 III,  12    |                     föld. Nem keltek ki benne; az erdei föld pedig túlságosan
22932 III,  12    |                kedvetlenül néhány palántát, de az is mintha megsajnálta volna
22933 III,  12    |                        Amiket pedig megmentett az öntözõ kanna, azokat a dér
22934 III,  12    |                      közül, mint egy gyíklesõ.~Az én kis húgocskám százszor
22935 III,  12    |                        megsiratta.~- Én vagyok az oka, miért nem gondoztam.
22936 III,  12    |                      kis visszaemlékezés abból az alkalomból jön, hogy Teleki
22937 III,  13    |                    alig bírjuk megírni. Ez is, az is csak baj nekünk.~Fessük-e
22938 III,  13    |                   sebeit. Ha nem volna már meg az ezerjófű fogalma, az éljent
22939 III,  13    |                       meg az ezerjófű fogalma, az éljent lehetne annak nevezni,
22940 III,  13    |                    lehetne annak nevezni, mert az mindent megreperál, még
22941 III,  13    |                        szomorú időkben? Írjunk az ezermázsás kő megérkezéséről,
22942 III,  13    |                  melyet éppen most nyitott meg az ország legnagyobb komédiásának
22943 III,  13    |                        beszélte volna ki magát az országos honvédegylet marakodó
22944 III,  13    |                  nyúlunk, amik a politikusnak, az újdondásznak nem érnek semmit.
22945 III,  13    |                        érte.~Tegyünk egy sétát az utcákon, mégpedig éjjel,
22946 III,  13    |                bizonyos tekintetben.~De éjjel? Az egészen más. Egész más fiziognómiát
22947 III,  13    |                    fekete fátyol alatt, melyet az éj ráterít s melyet a gázfény
22948 III,  13    |              csillagossá tesz, sokkal hamisabb az arca.~Aztán minden magyar
22949 III,  13    |                        atyafi idekerül nappal, az, ha egy kicsit elfeledkezik
22950 III,  13    |                     jutott, míg ellenben, akit az éji órákban vezérel sorsa
22951 III,  13    |                     torokból, a részeg emberek az utcákon, amint tántorogva
22952 III,  13    |             végighangzanak a jóízû epithetonok az éj csendjében egy egész
22953 III,  13    |                        csak ilyenkor magyar. S az ember igazán nem tudja,
22954 III,  13    |                     éjszaka magyarnak találja.~Az éji életnek központja õsidõktõl
22955 III,  13    |                     tánctermekben: kihangzanak az éjbe s egy kaotikus zsongássá
22956 III,  13    |                       zsongássá folynak össze.~Az elsõ éji sétám alkalmával
22957 III,  13    |                     csak a »Kék macská«-ig jut az ember, ha lelkiismeretes
22958 III,  13    |                       egy egész estét. Mert ez az a csábító állat, melynek
22959 III,  13    |                  folytassuk sétánkat.~Mindjárt az utca elején népcsõdületet
22960 III,  13    |                        ráncok mellé.~- Mi baja az asszonyságnak? - kérem hírlapírói
22961 III,  13    |               többen-többen jöttek oda.~- Nagy az én bajom nagyon… Oh, én
22962 III,  13    |                    éjszakának idején becsukták az ajtómat… engemet kiûztek.~
22963 III,  13    |                        ettem már… majd ledõlök az éhségtõl, reszketek a hidegtõl,
22964 III,  13    |                      fejemet.~Kõbõl lett volna az ácsorgók szíve, ha nem indult
22965 III,  13    |                 özvegyét.~Erre aztán megindult az adakozás, én magam is egy
22966 III,  13    |                        egy forintot szúrtam ki az özvegy számára s olyan érzelmekkel
22967 III,  13    |                 nyitottam, egyszerre ott látom az én falusi özvegyemet.~A
22968 III,  14    |                       kik a macskai asztalokat az éjfélutáni órákban körülülik
22969 III,  14    |                      Nem írom le a lábikrákat, az ingerlő kecses idomokat,
22970 III,  14    |                     című regényéből. De ez nem az a Gáspár, csak hasonló ahhoz!~
22971 III,  14    |                    Gáspár, csak hasonló ahhoz!~Az én Hiripi Gáspáromat Kranz
22972 III,  14    |                   rongyos, nagyon piszkos, nem az emberek szeme elé való.
22973 III,  14    |                   padlásán, csak éjjel jön ki. Az éj ráadja a fekete palástot
22974 III,  14    |                       Hiripi Gáspárt, mert már az iskolában is így neveztük
22975 III,  14    |                    hajlandóság volt elfordulni az Istentõl, mintsem az õ dicséretének
22976 III,  14    |                elfordulni az Istentõl, mintsem az õ dicséretének élni.~Csavargó
22977 III,  14    |                    éhség a takarója, szomjúság az üldözõ lidérce.~De azért
22978 III,  14    |                     csal, hanem csak úgy õdöng az utcákon. Csoda, hogy az
22979 III,  14    |                        az utcákon. Csoda, hogy az éhhalál még megkímélte!
22980 III,  14    |                   éhhalál még megkímélte! Hogy az õ számára is dob a gondviselés
22981 III,  14    |                     rávilágított. Láttam, hogy az egyik cipõjén madzaggal
22982 III,  14    |                        kerülve a tegezést vagy az önözést -, mit szólnának
22983 III,  14    |            éjszakánkint erre, s ha nyitva lesz az ablak, nyúlj be, mindig
22984 III,  14    |                       aztán mindig tedd vissza az üveget, hogy megint megtölthessem.~
22985 III,  14    |                    Hiripinek ételt és pálinkát az ablakba. Mikor éjjel hazajöttem,
22986 III,  14    |                        mindig vissza volt téve az üres pálinkás üveg. Ha több
22987 III,  14    |              elfeledkeztem Hiripirõl. Reggelre az összes ablakaimat betörve
22988 III,  14    |                   ablakaimat betörve találtam. Az a csendes csavargó dühbe
22989 III,  14    |                    képébõl, homlokán kidagadva az erek, szemei vérvörösek,
22990 III,  14    |                      kétségbeesés hajtott ide… Az utolsó garádicsra léptem.
22991 III,  14    |                 kerülsz.~- Mit nekem a börtön? Az volna csak nekem az igazi
22992 III,  14    |                    börtön? Az volna csak nekem az igazi fejedelmi kényelem.~-
22993 III,  14    |                      eddig se volt.~- De igen, az Orczy-kert. Ott aludtam
22994 III,  14    |                       Érzem, mindjárt lerogyok az éhségtõl.~Nagyon megesett
22995 III,  14    |                        a kis kutyák mellett.~- Az volna nekem jó - mondá Hiripi
22996 III,  14    |                      mégegyszer felöltöztetlek az ócska ruháimba.~- Nem lehet…
22997 III,  14    |                        rongyos ingét s mutatta az ütlegeket, amik a testét
22998 III,  14    |                    Hiszen színészekkel szöktél az iskolából.~- Igen… a Lantos
22999 III,  14    |                   olyan ember beszél önnel (ön az egyetlen, ki elõtt kitárom
23000 III,  14    |                        szólt Gáspár, szemeibõl az álmot törülve. - A korcsmárosok