bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

23001 III,  14    |                        derék gyerekek, hahaha. Az ötlet kítûnõen szuperál.
23002 III,  14    |                       kiösmernek! S akkor vége az arany napoknak!~- Hol van
23003 III,  14    |                      arany napoknak!~- Hol van az még! Most csak a Ferencvárosban
23004 III,  14    |                     Hanem a jövõ héttõl kezdve az is lesz.~A másik héten csakugyan
23005 III,  14    |                  láttam többé, csak e napokban az éji séták alatt.~Éppen ott
23006 III,  14    |                        Ne bolondozz, Hiripi.~- Az én nevem nem Hiripi, hanem
23007 III,  14    |                   Hiripi, hanem Perényi János, az a hölgy meg ott a feleségem.~-
23008 III,  14    |                     jégen is, nektek kicsinyek az igényeitek… Szívesen tenném,
23009 III,  14    |                     Hiripi!~Nem, nem. A boltõr az. Hova gondoltam Hiripire?
23010 III,  15    |                       ugyanegy időben mosolyog az egyik arca az egyik gyerekre
23011 III,  15    |                  időben mosolyog az egyik arca az egyik gyerekre s haragos
23012 III,  15    |                       a szakálla, mint magának az Istenkének.~Nagy mennyei
23013 III,  15    |                 találva.~Hogy csacsin lovagol, az az akkori idõk divatja.
23014 III,  15    |                       Hogy csacsin lovagol, az az akkori idõk divatja. Ha
23015 III,  15    |                     amit lát, hall, észrevesz, az apa, mama jóakaratú mentegetése
23016 III,  15    |                        is kikérdezi. Sõt aztán az oktalan állatokat, a madarakat
23017 III,  15    |                rendõrkapitánynak. S ha egyszer az lesz, õ sem fog tudni semmit,
23018 III,  15    |                     sem fog tudni semmit, mert az újságírók megzavarják a
23019 III,  15    |                     sokszor megfordul fejemben az az eshetõség, hogy hátha
23020 III,  15    |                  sokszor megfordul fejemben az az eshetõség, hogy hátha az
23021 III,  15    |                       az eshetõség, hogy hátha az igazi Mikulás otthon heverész
23022 III,  15    |                    helyett.~Mert nagyon furcsa az, hogy mikor a kis Emike
23023 III,  15    |                    Miklós estéjén bekukucskált az ablakon a mamácska szobájába,
23024 III,  15    |                    éppen akkor adta fel fejére az aranyos püspöki süveget.
23025 III,  15    |                       csak nagyon furcsa dolog az, hogy a mama éppenséggel
23026 III,  15    |                       ha a papa megtudná, hogy az õ nadrágját és mellényét
23027 III,  15    |                        Fekete Kutyá«-nak hínak az utcánkban, jó kedve van,
23028 III,  15    |                         valóságos tündérország az ott együtt.~De semmi sem
23029 III,  15    |                     nagy botjával, görnyedezve az öregség súlya alatt, s egy
23030 III,  15    |                    szakállú szolga hozta utána az ajándékokat, elõbb megfenyegette
23031 III,  15    |                   lehetetlen hát, hogy Mikulás az égbõl hozná ajándékait:
23032 III,  15    |                  barátja, aki hozzánk jár? Hát az volna a Mikulás? Lehetetlen,
23033 III,  15    |                 Lehetetlen, lehetetlen, hiszen az vékony fiatalember… No,
23034 III,  15    |                     elfoglalja csakhamar egyéb az elméjüket. Jön a fehér karácsony,
23035 III,  15    |                 karácsony, jön maga a Jézuska.~Az háttérbe szorít mindent,
23036 III,  15    |                        idõ! Nagyon hosszú… még az utolsó óra is rettenetesen
23037 III,  15    |                       semmit?~- Dehogynem; hoz az a nagyoknak is.~- Hát te
23038 III,  15    |                     dada elneveti magát.~- Hoz az a nagyoknak is. Még én is
23039 III,  15    |                       meg, s a kisasszonykának az úgysem kellene még.~Így
23040 III,  15    |                    férjet várt.~Persze, persze az ilyen özvegyi házban el
23041 III,  15    |                       találná ki a módját. Hát az bizony még meg is eshetik.~
23042 III,  15    |               lótott-futott a szent este elõtt az udvaron az õ karikájával.
23043 III,  15    |                    szent este elõtt az udvaron az õ karikájával. Hiába dorgálták,
23044 III,  15    |                         amik nem érnek semmit. Az egyiknek mézeskalács kellett.
23045 III,  15    |             mézeskalács kellett. Hiszen nem jó az! A másiknak alma, dió. No,
23046 III,  15    |                        ott kiteszik csizmáikat az ablakba s az Isten fia telerakja
23047 III,  15    |                        csizmáikat az ablakba s az Isten fia telerakja reggelig
23048 III,  15    |                   reggelig amivel õ akarja, de az úrigyereknek nehezebb, mert
23049 III,  15    |            súgtak-búgtak, míg aztán Laci leült az asztalhoz és levelet írt
23050 III,  15    |                    hogy mit írt a Jézusnak, de az amilyen makacs fiú, sehogy
23051 III,  15    |                    Majd kivallja a Vilma, mert az is be van ártva a titokba.~
23052 III,  15    |                        ártva a titokba.~Vilmát az ölébe ültette és úgy kérdezte
23053 III,  15    |                  ostobaságokra gondolni.~Pedig az nem volt éppen ostobaság.~
23054 III,  15    |                         bent a szobában, abban az igaziban, meggyújtották
23055 III,  15    |                       egyszer csak ott toppant az a bácsi, akitõl a mama messze,
23056 III,  16    |                     bizonyít - tegyük meg most az ellenségeinek is megbocsátó
23057 III,  16    |                 tisztelt disznó azután odafönn az égben olyan súlyossá válik
23058 III,  16    |                     felesleges elmondani, mert az olvasó kitalálhatja magától
23059 III,  16    |              megtörtént dolog.~Igenis, azokban az idõkben esett, mikor még
23060 III,  16    |                     választók gégéjén, s folyt az édes szó a jelöltek ajkain,
23061 III,  16    |                        hozni a társalgás alatt az »idõt«, nehogy sértve érezze
23062 III,  16    |                      jó idõ lesz.«~Hát ezekben az idõkben történt, hogy Hódmezõvásárhely
23063 III,  16    |                       uram. Hogy-mint szolgált az éjjeli nyugodalma? Ejnye,
23064 III,  16    |                    nagyságod, hála legyen érte az Úrnak…~A »nagyságos demokrata«
23065 III,  16    |                       ilyenformát, de hogy ezt az egyet látta volna valaha,
23066 III,  16    |                         hát nem is tudja, hogy az uram szokta a zászlóját
23067 III,  16    |                    hogy emlékezik.~- Csizmadia az uram. A jómódú Tóth Máté.
23068 III,  16    |                        csak hadd verje ki õket az irigység szeplõje, nagyságos
23069 III,  16    |                         kérem alásan. Eljöttem az urammal. Mikor már összevettük
23070 III,  16    |                     sok bõrt s hazakészültünk, az uram elcsúszott a lóvasúton,
23071 III,  16    |                     alighogy betette maga után az ajtót, benyitott a vásárhelyi
23072 III,  16    |                          Ki volt itt tõlünk?~- Az az asszony, akivel a lépcsõn
23073 III,  16    |                       Ki volt itt tõlünk?~- Az az asszony, akivel a lépcsõn
23074 III,  16    |                      lépcsõn találkozhattál.~- Az? Nem ösmerem. Sohasem láttam.~-
23075 III,  16    |                      Akkor hát engem meglopott az az asszony harminc forintig.~-
23076 III,  16    |                   Akkor hát engem meglopott az az asszony harminc forintig.~-
23077 III,  16    |                     rubrikába.~Oda is jegyezte az érdemes képviselõ. Hanem
23078 III,  16    |                     Álljon csak meg egy szóra.~Az asszony elsápadt és reszketni
23079 III,  16    |                  mennyi mindenféle kiadása van az embernek… Ma is ötven forintot
23080 III,  16    |                 asszonynak.~- No, de - mondá - az ilyesmi mindig hasznos befektetés.
23081 III,  16    |                    hamis szemhunyorgatással. - Az okos ember sok bolondot
23082 III,  17    |                  Ösmerhetnék a tekintetes urat az olvasók a »Tót atyafiak«-
23083 III,  17    |                   bocskorozott tót heverészett az ambituson. Asszonyok, aggastyánok,
23084 III,  17    |                         Mi következik? - kérdé az írnokától.~- A Majgó Márton-féle
23085 III,  17    |       felvilágosításokat.~A bíró kiparancsolta az eddigi ügy személyzetét
23086 III,  17    |                        új alakokat tuszkolt be az ajtón nemsokára, melyek
23087 III,  17    |                    hónaaljáig, s látni engedte az öregember aszott testét:
23088 III,  17    |                        rá, hogy lopott, de már az csak nem igaz, ugye?~- Minek
23089 III,  17    |                       aki nagy tisztelõje volt az öreg kornak, kiejtette szájából
23090 III,  17    |            tajtékpipáját csodálkozásában. Csak az isten õrizte, hogy össze
23091 III,  17    |                        meg:~- Vén bûnös, kinek az istenhez kellene már térnie,
23092 III,  17    |                         Nem szégyelli magát?~- Az apám vett rá - mentegetõzék
23093 III,  17    |                  jegyzé meg a bíró s kinyitván az ajtót, kikiáltott:~- Az
23094 III,  17    |                        az ajtót, kikiáltott:~- Az öreg Majgó!~Sajátságos alak
23095 III,  17    |               Sajátságos alak gurult be fürgén az ajtón, összetöpörödve, mint
23096 III,  17    |                       szólhasson.~- Kend ennek az embernek az apja?~- Én volnék -
23097 III,  17    |                         Kend ennek az embernek az apja?~- Én volnék - felelé
23098 III,  17    |                     apja?~- Én volnék - felelé az idõsebb Majgó kelletlenül.~-
23099 III,  17    |                       kend vette rá a lopásra.~Az atya egy haragos, szigorú
23100 III,  17    |                  Hallgass, te tacskó! - kiáltá az idõsebb Majgó dühösen s
23101 III,  17    |               mozdulattal úgy arcul teremtette az árulkodó fiút, hogy a csattanása
23102 III,  17    |                   Szemtelen fattyú kölyök! Még az apja ellen mer vádaskodni.
23103 III,  17    |                      haza, majd megtaníttatlak az anyáddal móresre!~Hanem
23104 III,  18    |                                                AZ ELVESZETT NYÁJ~1882~Ki ne
23105 III,  18    |                      rangú ember a parasztnál.~Az ilyei gróf juhait õrizte.
23106 III,  18    |                         Hej! micsoda nyáj volt az! Sem azelõtt, sem azután
23107 III,  18    |                   gazemberek elhajtották éjjel az egész nyájat. A csengõket
23108 III,  18    |                     bizony nyakig vasba ülteti az ilyei gróf rendeletébõl
23109 III,  18    |                     módon meg is ették. De hát az a tömérdek bõr mégis csak
23110 III,  18    |                       holló mardosta a szívét: az önvád, hogy nem vigyázott
23111 III,  18    |                     nem vigyázott jól.~S ebben az önvádban folyton sötétedett
23112 III,  18    |                        el mennyei bárányoknak.~Az emberek nevették, meg szánták
23113 III,  18    |                        támad, nem nõ meg, mert az égben talán legelõ sincsen.
23114 III,  18    |                  lehetne tenni egy ellen, hogy az õ szép nyája most valahol
23115 III,  18    |                 gyõzõdve.~Nappal, éjjel mindig az eget bámulta gyanús szemekkel.
23116 III,  18    |                      bámulta gyanús szemekkel. Az utolsó idõben pedig egyenesen
23117 III,  18    |                     pedig egyenesen felkészült az égbe.~El is indult egy sötét
23118 III,  18    |                     sötét estén, magára szedte az ünneplõ ruházatját, s amint
23119 III,  18    |                     tejútnak híttok, azt itten az égben »a szép asszony vászná«-
23120 III,  18    |                   Tudom, bámulnak most odalenn az emberek, mert e kisodrott
23121 III,  18    |                       Mi járatban vagy?~- Nagy az én bajom, tekintetes fõkapitány
23122 III,  18    |                       sascsillagnak neveztek s az arabok »atair«-nak. Tudakozódj
23123 III,  18    |                        Szent Péter pálcájá«-t. Az ám, csakhogy nem a Szent
23124 III,  18    |                       Szent Péter pálcája volt az, de az õ tulajdon juhászbotja,
23125 III,  18    |                      Péter pálcája volt az, de az õ tulajdon juhászbotja,
23126 III,  18    |                         de bizony úgy oda volt az ragasztva az égbolthoz,
23127 III,  18    |                      úgy oda volt az ragasztva az égbolthoz, hogy nem lehetett
23128 III,  18    |                  nyilván úgy cselekedett, hogy az igazi csillagot kivette
23129 III,  18    |                        szólítja meg Gergely.~- Az ételt viszem a »Kaszás«
23130 III,  18    |                    bátyámuram, merre hajtották az én nyájamat?~- Bizony nem
23131 III,  18    |                   botomat kiadta a magáénak.~- Az ravasz ember, ahhoz nehéz
23132 III,  18    |                 Berenice csillag, vagyis ahogy az égben hívjuk: a »tündér
23133 III,  18    |                      Kacsó Istóknét. Mert csak az az egy okos asszony jutott
23134 III,  18    |                   Kacsó Istóknét. Mert csak az az egy okos asszony jutott
23135 III,  18    |                        okos asszony jutott be, az is büntetésbõl. Ötszáz esztendeje
23136 III,  18    |                         ha abba találja hagyni az öntözgetést.~Gergelynek
23137 III,  18    |                  igazít a juhok dolgában. Mert az mindent tud. Annál minden
23138 III,  18    |           csillagocskát, egyszerre lyuk támadt az égbolton… az apró csillag
23139 III,  18    |                       lyuk támadt az égbolton… az apró csillag szállt, szállt
23140 III,  18    |                       ködben gömörödött.~Éppen az ilyei nádas mellett volt,
23141 III,  18    |                 mutogatta.~- Ott van, ahol van az egész nyáj… Két sötét alak
23142 III,  18    |                       nyáj elejét, de a többi, az ott legel egymáshoz bújva,
23143 III,  18    |              erõfeszítéssel egyszerre leugrott az égbõl, ami neki baj nélkül
23144 III,  18    |                     csak otthon találta magát, az ablaknál könyökölve s kibámulva
23145 III,  18    |                ablaknál könyökölve s kibámulva az éjszakába.~Az ablaktábla
23146 III,  18    |                        kibámulva az éjszakába.~Az ablaktábla ki volt törve (
23147 III,  18    |                        ki volt törve (vajon ki az ördög törhette ki?), a téli
23148 III,  18    |                    volt ott semmi, csak a köd, az az ostoba, bolond köd, mely
23149 III,  18    |                      ott semmi, csak a köd, az az ostoba, bolond köd, mely
23150 III,  19    |                     Kegyelettel gondolok rá, s az élet ezer meg ezer apró
23151 III,  19    |                        szemekkel hozta magával az osztályba, elkezdett róla
23152 III,  19    |             szokatlanul emeltebb fővel jött be az osztályba, mint egyébkor,
23153 III,  19    |                         kiálták lelkesülten.~S az egész osztályból még aznap
23154 III,  19    |                     minden szavát aranynak.~És az is volt.~Gyönyörûen tudott
23155 III,  19    |               tudományból.~- Hát ez a másik?~- Az is egyenközû háromszög.~-
23156 III,  19    |                     félénken, bizonytalanul:~- Az is egyenközû háromszög.~-
23157 III,  19    |                   Helyesen van, fiam. Úgy van, az is egyenközû háromszög,
23158 III,  19    |                      egyenközû háromszög, s ez az a tudomány, amiben nekem
23159 III,  19    |                     mert ez csak a sírig tart. Az angyalok nem tudom micsoda
23160 III,  19    |                tanuljátok, anélkül is megélhet az ember, ha ezer hold födje
23161 III,  19    |                       ezer hold födje van ezen az árnyékvilágon - pedig a
23162 III,  19    |                          pedig a történelem is az én stúdiumom -, hanem, édes
23163 III,  19    |                       sem bírja fejünkbe verni az akkori diplomáciai furfangokat,
23164 III,  19    |                    melyek XIV. Lajos udvarából az egész világba szétágaztak,
23165 III,  19    |                       magyarul. Fiúk, ha ebben az idõben a francia királyné
23166 III,  19    |                 szoknyát rántott volna magára, az egész Európa pelyhes szoknyában
23167 III,  19    |                     Lelkesítõleg hatottak ránk az ilyen szavak. A tanulók
23168 III,  19    |                       talaj. Naggyá nõ meg ott az elvetett nemes mag és gyorsan
23169 III,  19    |                  köszönhetünk neked, áldja meg az isten porló csontjaidat;
23170 III,  19    |                  andalító regéket.~Legutoljára az aggteleki barlangban láttam,
23171 III,  19    |                    tárgynál s így szólt:~- Íme az Ádám bocskora.~A tanár elnevette
23172 III,  19    |                      volna bocskorban.~Ez volt az utolsó vidám szava, az utolsó
23173 III,  19    |                    volt az utolsó vidám szava, az utolsó mosolya. Midõn a
23174 III,  19    |                  tanítványaitól környezve.~II. AZ ŐSI CÍMER~Mikor Gábor elvégezte
23175 III,  19    |                    kezdte élvezni a kéjt, amit az ismeretek utáni szomj szokott
23176 III,  19    |            elhatározását ki is vitte, csakhogy az olvasmányok, melyeket egy
23177 III,  19    |                      szárnyra voltak eresztve; az egyik aljegyzõ volt a megyében,
23178 III,  19    |                         a harmadik pedig éppen az orvosi cenzúrát tette. Ezekbõl
23179 III,  19    |                      Ma már a szorgalom, munka az a mag, melybõl a hírnév
23180 III,  19    |                        és új címerrel térhetne az atyai hajlék alá… Hogy dobogott
23181 III,  19    |                 testvéreinek csakugyan elkelne az új címer, mert ez, ami van (
23182 III,  19    |                       ami van (hiszen ott függ az ebédlõszobában ezzel a körirattal: »
23183 III,  19    |                 kaphatta valamelyik szépapjuk?~Az alkalom nem sokáig váratott
23184 III,  19    |               elkallódott - garas garas után - az egész havi kosztpénz; pedig
23185 III,  19    |                    egész havi kosztpénz; pedig az már nagy summa.~A kosztosgazdát
23186 III,  19    |                    amit tulajdon kezével varrt az õ kedves fiának.~Végre is
23187 III,  19    |                        mert a szálláson kitelt az idõ; hogy pedig haza nem
23188 III,  19    |                     hogy pedig haza nem hozta, az azért történt, mert a kocsit
23189 III,  19    |                   garádicshoz. Ha már megtette az ember az elsõ lépést, megint
23190 III,  19    |                       Ha már megtette az ember az elsõ lépést, megint egyet
23191 III,  19    |                       még neki egy nagybátyja, az igaz, hogy nagyon messze
23192 III,  19    |                       mit keresel itt? - kérdé az mogorván, amint megnevezte
23193 III,  19    |                     tovább vallatta a fiút, de az csak váltig amellett maradt,
23194 III,  19    |                        befogadták a gyermeket.~Az idõ múlt, egy évet elmulasztott
23195 III,  19    |                   lehetett, késõ volt beíratni az elsõ latin osztályba.~Azt
23196 III,  19    |                     Midõn a jövõ évben beadták az iskolába, sehogy sem tudott
23197 III,  19    |                      többé.~- Jól van! - mondá az apja. - Akkor hát mesterségre
23198 III,  19    |                  szereztél a Bárkay családnak! Az oroszlán helyett megdupláztad
23199 III,  19    |                   megdupláztad a kecskét.~III. AZ ELSŐ FORINTOS BANKÓ~Boldog
23200 III,  19    |                felismerésével kezdõdik.~A pénz az útlevél a szenvedések országába.
23201 III,  19    |               szenvedéseket, kényelmessé teszi az utazást, de mennyivel jobb,
23202 III,  19    |                gyermekörömeik közé tolakodnak, az ördög karikái, melyekre -
23203 III,  19    |                        ma reggel, hogy levette az asztalról a mama arany fülbevalóit (
23204 III,  19    |                  melyek közül zöld színû lévén az egyik, piros a másik, éppen
23205 III,  19    |                     kettõt már tegnap szerzett az Anna szolgáló kegyelmébõl,
23206 III,  19    |                     rájönni, hova tûnhetett el az értékes ékszer. Nem is tudták
23207 III,  19    |                  Pistával játszaniok lehetett, az kivallotta a jó vásárt,
23208 III,  19    |                        Bezzeg a nagyobbik fiú, az oskolás Gyuri, az már meg
23209 III,  19    |               nagyobbik fiú, az oskolás Gyuri, az már meg tudja becsülni a
23210 III,  19    |                        becsülni a pénzt.~Mikor az apja a városba bevitte,
23211 III,  19    |                forintot csúsztatott a markába.~Az édesanyja már otthon egy
23212 III,  19    |                      nyakában hordhatta Gyuri, az inge alatt.~Ott is hordta
23213 III,  19    |                      ragadós nyavalya ne fogja az õ kedves fiát.~A Gyuri ott
23214 III,  19    |                      Gyuri ott érezte nyakában az egy osztrák értékû forintot
23215 III,  19    |                       a gyerekbõl - jegyzé meg az apa -, azt nem szeretném.
23216 III,  19    |                      volt õ maga, a pénz pedig az elsõ forint.~De hát, én
23217 III,  19    |                       istenem, mire is költsön az ember annyi rengeteg pénzt?~
23218 III,  19    |                    lóháton, cukorból. Csakhogy az talán száz forint is.~No
23219 III,  19    |                paradicsomkertet álmodja. Aztán az a fényesruhájú asszonyság,
23220 III,  19    |                    tiszteletreméltó alak, mint az árendásné-asszony ünnepnapon,
23221 III,  19    |                    karácsony után beviszi újra az apja, búcsúzáskor így szól,
23222 III,  19    |                      héten levelet írj, - mert az anyád jobban szeret, mint
23223 III,  19    |                tartanak… Most pedig áldjon meg az isten, édes Gyurim! Húsvétkor
23224 III,  19    |                       ura lenni.«~Gyurinak nem az fáj, hogy nem kap egy forintot,
23225 III,  19    |                        kap egy forintot, hanem az, hogy õ együgyû.~Most már
23226 III,  19    |                       olyan szépen mosolyog rá az a zöldség a közepirõl s
23227 III,  19    |               Testvéreik, képmásaik ott vannak az édesanyja fekete kötésû
23228 III,  19    |                  kitenni gúnynak, nevetségnek.~Az üvegesajtó kinyílik, Gyuri
23229 III,  19    |                      forintos van, reszket, de az asszonyság nem látszik ezt
23230 III,  19    |                     mindig megcsördül zsebében az aprópénzt, vádolva szemrehányón:~- »
23231 III,  19    |                   pénzek örökké némák lesznek.~Az elsõ forint után sok forint
23232 III,  19    |                        boldog percet, minõ még az elsõ forint elõtt százával
23233 III,  19    |                     forint elõtt százával mért az idõ ingyen.~IV. AZ UTOLSÓ
23234 III,  19    |                        mért az idõ ingyen.~IV. AZ UTOLSÓ FORINT~A pénz okozza
23235 III,  19    |                     nem volna, boldogabb lenne az emberiség és mégis a pénz
23236 III,  19    |                        megdöbbenéssel költi el az ember az elsõ forintot,
23237 III,  19    |               megdöbbenéssel költi el az ember az elsõ forintot, de aztán
23238 III,  19    |                      sem kárhoztatható eléggé, az arany középút a takarékosság.~
23239 III,  19    |                   takarékosság.~Aki takarékos, az sohasem juthat el az utolsó
23240 III,  19    |                takarékos, az sohasem juthat el az utolsó forintig, annak nem
23241 III,  19    |                       hét faluban volt birtoka az apjának, mind ráhagyta.
23242 III,  19    |                      szintén félve költötte el az elsõ forintot, de aztán
23243 III,  19    |                  Csodálatos lélektani jelenség az, hogy éppen a legkönnyelmûbb
23244 III,  19    |                   szereti a pénzt a legjobban. Az, aki okosan takarékos, annak
23245 III,  19    |               kártyázni, nem érdekelné másképp az õrült játék.~A zsugori és
23246 III,  19    |                     írnánk, ki lehetne mutatni az érintkezõ pontokat, hanem
23247 III,  19    |                       volna apróra elbeszélni. Az elpusztulás a könnyelmû
23248 III,  19    |                  elkerülhetetlen következmény; az tehát nagyon közönyös, milyen
23249 III,  19    |                     Egy napon észrevette, hogy az adósság, mint egy tenger,
23250 III,  19    |                        forint fölösleg jött be az árverésen. Ennyi pénze maradt,
23251 III,  19    |                      éves volt. Mit kezdjen õ, az úri élethez szokott ember,
23252 III,  19    |                      nem kezdett semmit, hanem az elõbbi életmódot folytatta.~
23253 III,  19    |                    lesz…?~És még azután, mikor az az egy sem lesz?~Elsápadt,
23254 III,  19    |                        És még azután, mikor az az egy sem lesz?~Elsápadt,
23255 III,  19    |                     vonult kedélyére; leborult az asztalra korán õszülõ fejével
23256 III,  19    |                    mint hitte volna, hogy csak az utolsó forint szégyenkezett
23257 III,  19    |                 rongyos koldus is költözködik; az utolsó forint is elmegy
23258 III,  19    |                     egész életét, visszaidézte az arannyal, selyemmel átszõtt
23259 III,  19    |                        zavar volt egész élete.~Az »utolsó forint« visszavezette
23260 III,  19    |                         visszavezette emlékeit az »elsõ forint«-hoz. Milyen
23261 III,  19    |                    elsõ forint«-hoz. Milyen út az, melyet megfutott azóta!…~
23262 III,  19    |                       Látta a víziókat, amiket az önvád és a beteges fantázia
23263 III,  19    |                       beteges fantázia teremt. Az ördögök tüzes szekeren robogtak
23264 III,  19    |          bicskadobásban gyakorolták magokat. - Az õ szíve volt a céltábla.
23265 III,  19    |                      talpaira oda volt ragadva az az utolsó egy forintos,
23266 III,  19    |                   talpaira oda volt ragadva az az utolsó egy forintos, melyet
23267 III,  19    |                        alatt pedig kék patkók. Az éjszakai ördögök lába volt
23268 III,  19    |                   otthonról, s mikor megállott az utcán, most döbbentette
23269 III,  19    |                    döbbentette csak meg igazán az élet, és a »mit kell tenni«
23270 III,  19    |                    hajdan a cukrászbolt elõtt, az »elsõ forinttal«. Felváltsa-e
23271 III,  19    |                        gyógyszerészsegédnek, s az csakhamar átszolgáltatta
23272 III,  19    |                      vény szerinti szert.~- Mi az ára? - kérdé tompa, fojtott
23273 III,  19    |              pulpitusra.~János sóhajtva nézett az utolsó forint után.~Majd
23274 III,  19    |                       kis palackkal, s bevette az egész taralmát.~A palackban
23275 III,  19    |                      közben gúnyosan nézegette az utolsó 24 krajcárt.~- Éppen
23276 III,  20    |                    közt a legnagyobb humorista az én Frecskay János barátom.
23277 III,  20    |                       van, szereti megtréfálni az embereket s mindig akad
23278 III,  20    |                      redakcióba, akiben megvan az a tulajdonság, hogy örökösen
23279 III,  20    |                        Pesti Napló«-nál.~- Hát az alapított most egy új bankot.~-
23280 III,  20    |            sillabizálta a Fridényi bankot, meg az Acsády Ignác nevét is. No,
23281 III,  20    |                        tréfa. Bánta is õ, hogy az egész dolog a vonal alatt
23282 III,  20    |                     önnek alkalmazást?~- Annál az új banknál!~- Miféle banknál?~-
23283 III,  21    |                       a fõszerep. De legjobban az az excentrikus tulajdonsága
23284 III,  21    |                      fõszerep. De legjobban az az excentrikus tulajdonsága
23285 III,  21    |                       ködös napon, midõn éppen az elsõ felvonás utolsó jelenetét
23286 III,  21    |                        költõ íróasztala elõtt.~Az zavarodva tekint fel, s
23287 III,  21    |                      mit akar hát?~- Én vagyok az az ember, kérem, aki a Nemzeti
23288 III,  21    |                       akar hát?~- Én vagyok az az ember, kérem, aki a Nemzeti
23289 III,  21    |                mesterlegény koromban tanultam… Az igazi kutyákat is elbolondítom
23290 III,  21    |               folytassa.~- Azt hallottam, hogy az úr darabot ír, amelyben
23291 III,  21    |                       mert azt hallottam, hogy az úr nagyon jószívû ember,
23292 III,  21    |                      minden felvonásba beszõni az ugatást?~- Nem illik be,
23293 III,  21    |                  hittem, azt gondoltam - mondá az öreg elszomorodva -, hogy
23294 III,  21    |                      öreg elszomorodva -, hogy az úr megkönyörül rajtam, s
23295 III,  21    |                        háromszori ugatásból?~- Az, hogy akkor három forintot
23296 III,  21    |                     felvonásban külön fizetnek az ugatásért.~Az író gondolkozott
23297 III,  21    |                   külön fizetnek az ugatásért.~Az író gondolkozott egy darabig.~-
23298 III,  21    |                        kutya lenne a darabban, az egyik balról ugatna, a másik
23299 III,  21    |                     ugatna, a másik jobbról.~- Az lenne csak jó - vágott közbe
23300 III,  21    |                   lenne csak jó - vágott közbe az öreg nagy örömmel -, mert
23301 III,  21    |                       kitanult kutya, mint én. Az lenne csak az igazi remek
23302 III,  21    |                         mint én. Az lenne csak az igazi remek darab…~- No,
23303 III,  21    |                       szebben és minél tovább!~Az öregember nagy hálálkodások
23304 III,  22    |               elhatározni, mint megtenni, mert az asszony sejti férje csapodár
23305 III,  22    |                    pénzkirályokkal összejönni. Az ember nem tudja, mikor cseppen
23306 III,  22    |                  Vasárnap reggelre itt leszek…~Az asszonyka elhitte a mesét
23307 III,  22    |                   hálószobájába.~Míg kipihente az átvirrasztott éj fáradalmait,
23308 III,  22    |                         Persze hogy megragadta az áruló legyezõt, türelmetlenül
23309 III,  22    |                fölébredését.~Délben megkondult az ítélet harangja.~- Oszkár! -
23310 III,  22    |                        kiáltá a mellékszobából az asszonyka.~- Mit akarsz,
23311 III,  22    |                    hogy nemsokára lesz Bécsben az Erzsébet-vasút közgyûlése.
23312 III,  23    |                                                AZ UTOLSÓ LOVAG~1882~Vannak
23313 III,  23    |                     végighurcolták a zászlókat az egyenlõség, szabadság és
23314 III,  23    |                     voltak láthatók. Hanem hát az egész dologból nem igaz
23315 III,  23    |                     úgy van, ahogy régen volt; az az igazi, - ez a többi csak
23316 III,  23    |                      van, ahogy régen volt; az az igazi, - ez a többi csak
23317 III,  23    |                       gyönyörû, irigyelte tõle az egész környék, õ pedig imádta,
23318 III,  23    |                     reggelig.~Reggel bepakolta az asszonyt a bricskába és
23319 III,  23    |               otthonról, míg vissza nem térek.~Az asszony arra kérte pirulva,
23320 III,  23    |                emberrel, összevissza szabdalta az ábrázatát, aztán elment
23321 III,  23    |                      szép szõke asszony otthon az ablaknál ülve, harminc álló
23322 III,  23    |                       úrból Pali bácsi lett és az a híres bagoly, aki sohase
23323 III,  23    |                üzenetvivõjét be sem eresztette az a rideg ember, aki az ország
23324 III,  23    |               eresztette az a rideg ember, aki az ország másik végére temette
23325 III,  23    |                      valamikor, nagy fiú lett. Az is eljött egyszer - de az
23326 III,  23    |                      Az is eljött egyszer - de az öreg õt sem fogadta el.
23327 III,  23    |                  évekig, talpig fekete ruhában az özvegy asszony, megkövült
23328 III,  23    |                      halva fekszik.~Kinyitotta az ablakot reszketõ kezével.
23329 III,  23    |             besüvítette… Azoknak a nagy fáknak az árnyéka a selyem gyepen
23330 III,  23    |                    Mikor besötétedett, behítta az egyetlen bejáratos cselédjét,
23331 III,  23    |                    akivel különben máskor csak az ablakon át beszélgetett.~-
23332 III,  23    |                        nyergeld meg a lovamat!~Az bámész szemekkel tekintett
23333 III,  23    |                    Elment lóháton more patrio. Az utolsó lovag keresztülhúzódott
23334 III,  23    |                    lovon.~Egy hét kellett neki az utazásra.~Éjjel ért be falujába
23335 III,  23    |                    rásütött a barnuló rögökre. Az öreg nemes levette a kalapját.
23336 III,  23    |                        paripához:~- Kapard meg az úrnõd sírját, édes lovam…
23337 III,  23    |                  nyugodtan. Pedig világos volt az egyik ablak.~Talán a fia
23338 III,  23    |                       ott most, vagy imádkozik az anyjáért? Hanem a korcsmánál
23339 III,  23    |                     Lovagostorával megzörgette az ablakot.~- Kelj fel, Eliás!
23340 III,  23    |                       aztán kiöntötte a többit az útra.~- Itt a palack, árendás.
23341 III,  24    |                      egy nagy halomba lökdösve az elégetendõket s gyöngéd
23342 III,  24    |                      elsárgult papírdarab volt az, szóról szóra e sorokkal:~
23343 III,  24    |               elolvasta.~De bizony megint csak az állott ott, hogy ez a hiteles
23344 III,  24    |                   mióta a világ áll! No, ezzel az írással most már íziben
23345 III,  24    |              kikiáltották.~A fõjegyzõ megnézte az iratot és azt mondta, hogy
23346 III,  24    |                        tudjon, amihez nem tud. Az Akadémiának kell hát elexpediálni
23347 III,  24    |                      istenem, mégis csak bölcs az!) helyes fiduciája volt,
23348 III,  24    |                 fiduciája volt, mert ha nem is az Akadémia süti ki a dolgot,
23349 III,  24    |                      ki a dolgot, de mégis itt az Akadémia épületében történik
23350 III,  24    |                  végighallgatni.~…Hát úgy volt az, hogy nemzetes és vitézlõ
23351 III,  24    |                    hiszen olyan rég volt, hogy az öreganyám is tán csak rövid
23352 III,  24    |                    alig lehet kinyomozni, mert az igaz, hogy akkor még nagyon
23353 III,  24    |                        Losonc városa, csakhogy az is igaz, hogy a szerelem
23354 III,  24    |                    háborús világ is volt ebben az idõben: a királyné szép
23355 III,  24    |                     dzsidás-kapitány kérte meg az apjától, miképp illõ, a
23356 III,  24    |                        nagy királyné« idejében az volt a bon ton, hogy német
23357 III,  24    |                lehetetlen, hát lehetetlen. Még az érdekeltek sem beszéltek
23358 III,  24    |                       veszedelmesen közeledett az esküvõ napja. Masamódok,
23359 III,  24    |                      ujjuk bárcsak megdagadna, az a fehér fátyol hogy el ne
23360 III,  24    |                       is. Még csak egy éj volt az oltárig.~Éppen az az egy
23361 III,  24    |                      éj volt az oltárig.~Éppen az az egy éj, amelyen nyomtalanul
23362 III,  24    |                      volt az oltárig.~Éppen az az egy éj, amelyen nyomtalanul
23363 III,  24    |                  Illett neki fölségesen.~Amint az országútra kiért, egyedül
23364 III,  24    |                   kiért, egyedül találta magát az éjszakában s a bõ piros
23365 III,  24    |            kísértetiesen kopogott, csikorgott… Az a gyûrû pedig, a kapitány
23366 III,  24    |                      valami csóka találná meg, az talán örülne neki!~De most
23367 III,  24    |                    neki!~De most merre menjen? Az utat se tudja. Az utat?
23368 III,  24    |                      menjen? Az utat se tudja. Az utat? Miféle utat? Hát az
23369 III,  24    |                      Az utat? Miféle utat? Hát az utat oda, amerre õ lakik.
23370 III,  24    |                      nemes vármegye területén, az azonnal tisztes rabságba
23371 III,  24    |                       Pedig elég lett volna ez az egy is, mert már estefelé,
23372 III,  24    |                     Éppen ebben a tájban esett az a nevezetes dolog, hogy (
23373 III,  24    |                      István uram; de mivelhogy az volt a statutum: a rabok
23374 III,  24    |                 söpörni a megyeházat, hát hogy az épület mégse maradjon rondán,
23375 III,  24    |                    bírt vele senki, belekötött az még a várnagyba is, nemzetes
23376 III,  24    |                        füttyentésre, de rabot… az egy kicsit nehezebben megy.~
23377 III,  24    |                 fogadott rab, aki ott pipázott az ambituson s szidta a rossz
23378 III,  24    |                     bizonyos nemével tekintett az új rabra, mikor a pandúrok
23379 III,  24    |                       fekete szemekkel s azzal az üde, fehér arccal.~Sehogy
23380 III,  24    |                       miért üldözik.~Hanem hát az nem is valami nagyon szükséges,
23381 III,  24    |                       egy valóságos rabja van, az igaz, hogy az is tulajdonképpen
23382 III,  24    |                       rabja van, az igaz, hogy az is tulajdonképpen az Esztergom
23383 III,  24    |                      hogy az is tulajdonképpen az Esztergom városáé, de igazi,
23384 III,  24    |               valóságos; aztán milyen takaros, az Isten is arra teremtette,
23385 III,  24    |                      kapun.~Azután fellármázta az egész megyeházat, sorba
23386 III,  24    |                     hanem annyi bizonyos, hogy az ábrázata nagy segítség az
23387 III,  24    |                      az ábrázata nagy segítség az ördögnek. De már azt megnézzétek,
23388 III,  24    |                    István pláne ott is maradt; az õr legalább azt jelentette
23389 III,  24    |                        sem tehet diffikultást.~Az öregúrnak kedvence volt
23390 III,  24    |               visszatértét, fel-alá sétálgatva az udvaron.~- Te vagy, Pista? -
23391 III,  24    |                        Te vagy, Pista? - kérdé az esti szürkületben a börtönök
23392 III,  24    |                   vagyok, Feri bácsi - felelte az reszketõ hangon.~- Hehehe,
23393 III,  24    |                        A leányt? Azt a leányt?~Az öreg Demes szájából még
23394 III,  24    |               nevetésre fakadt. Harsogott bele az egész udvar.~- Azt a parasztleányt?
23395 III,  24    |                       Hanem hát hova gondolsz, az istenért? Hiszen csak oda
23396 III,  24    |                mélabúsan hozzátette - mindjárt az elsõ napon.~- De mikor én
23397 III,  24    |                        vagyok, bátyám.~- Iszen az is igaz, persze, hogy az
23398 III,  24    |                       az is igaz, persze, hogy az is igaz.~- Aztán meg hazahozom
23399 III,  24    |                    Iszen igaz, igaz… - dörmögé az öreg, elgondolkodva -, de
23400 III,  24    |                        ne félj, átszolgáltatom az írásodat. Forma biz ez az
23401 III,  24    |                      az írásodat. Forma biz ez az egész, de ha már egyszer
23402 III,  24    |                        sem is hozta többé. Még az éjjel útra keltek a Szepességbe,
23403 III,  24    |                   dzsidás-kapitány a leányért, az öreg Demes bácsi megértvén
23404 III,  24    |                        hiteles quétancia róla, az ott van a fiókban. Ha a
23405 III,  25    |                         1882~A brézói ludakról az mondatik a nagy szárazság
23406 III,  25    |                     mind kivesztek.~Okos ember az oktalan szárnyas állatoktól
23407 III,  25    |                     Mert ha nem vesszük ki azt az elavult cselekedetüket,
23408 III,  25    |              Kapitóliumot megmentették, de már az irodalmi érdemeik elõtt
23409 III,  25    |                  illendõ meghajolni, mivelhogy az õ tollaikkal írták sok idõn
23410 III,  25    |                         melyekben benne vagyon az egész világ bölcsessége.~
23411 III,  25    |                        már ezek mégsem a régi, az úttörõ brézói ludak, melyek
23412 III,  25    |                      piros, mint a makk. Hanem az is igaz, hogy mindenét elpusztította
23413 III,  25    |                    hogy mindenét elpusztította az úttörõ ludak sorsának elkerülésében,
23414 III,  25    |                       garast érõ jószága, mert az a két lúd sem az övé; Piroska
23415 III,  25    |                 jószága, mert az a két lúd sem az övé; Piroska lánya örökölte
23416 III,  25    |                       ahol van.~Nagy öröm volt az, mikor hazahozták… Még jóformán
23417 III,  25    |                  libaszámba mentek szegénykék; az igazi tolluk, szürke az
23418 III,  25    |                        az igazi tolluk, szürke az egyiké, fehér a másiké,
23419 III,  25    |                        vetették.~És vidám lett az udvar tõlük, a korhely szûcs
23420 III,  25    |                      udvara. Tessék, milyen jó az most a ludaknak! Ha a pázsitra
23421 III,  25    |                  belõlük semmi, csak a csõrük, az pedig úgy veszi ki magát
23422 III,  25    |                        Már csak nagy boldogság az, hogyha valakinek két valóságos
23423 III,  25    |                       kisasszonyok legyezõi?), az a nyúlánk nyakuk, szelíd
23424 III,  25    |                        búbja is lenne legalább az egyiknek.~És mi minden lehet
23425 III,  25    |                    ijedten nézett fel ilyenkor az öregre.~- Megelõzni tudni
23426 III,  25    |                      Megelõzni tudni a halált, az a virtus, hehehe. Két-három
23427 III,  25    |                      Két-három hétig hizlalod, az egyiket azután becseréljük
23428 III,  25    |                       is inkább megették volna az õsapáink!~A gyermeklány
23429 III,  25    |                  milyen nagyok, milyen szépek! Az idegenek is megbámulják.
23430 III,  25    |                       is megbámulják. Még maga az ispán úr is (nyájas, jó
23431 III,  25    |                        úr is (nyájas, jó ember az, vele is hogy elbeszélget
23432 III,  25    |                érdemlik. Kivált a fehér. Mikor az a bohó lány felgyûri szoknyácskáit
23433 III,  25    |                tollazata. - Ami nagy ritkaság, az nagy ritkaság!~- Ejnye,
23434 III,  25    |                      Ej, bizony túlságos pompa az a földnek! A ludak csõrét
23435 III,  25    |                        csõrét a szájába vette, az összecsucsorított vérpiros
23436 III,  25    |                     azoknak olyan tündérvályú!~Az ispán meg volt igézve.~-
23437 III,  25    |                     felelte Piroska dacosan és az ajkaiba harapott.~- De hát
23438 III,  25    |                       égett a bûvös szempár.~- Az a közöm van, hogy tetszel
23439 III,  25    |                   derekadat…~Bíborpirossá lett az arca, szemérmesen lesütötte
23440 III,  25    |                          Márpedig bolond madár az, húgom, mely az akácfán
23441 III,  25    |                   bolond madár az, húgom, mely az akácfán ül, mikor a rózsabokorra
23442 III,  25    |                    Mondd meg, miért? - faggatá az ispán lázas zavarral.~-
23443 III,  25    |                        Hogy talán meg is enne.~Az ispán lehúzta kalapját szemére,
23444 III,  25    |               siralom-kosárban! Ennél már csak az õ sorsa rosszabb, az õ nagyon
23445 III,  25    |                      csak az õ sorsa rosszabb, az õ nagyon szomorú sorsa;
23446 III,  25    |                      elég sem lenne két lúdnak az ára; de ha abból a kettõbõl
23447 III,  25    |                     Ennek a mesés gazdagságnak az elõre vetõdõ fénye be mindjárt
23448 III,  25    |             életbenmaradása ellen.~- Elpusztul az a ház, fiacskám, amelynek
23449 III,  25    |                    tehetné? Két szessziója van az apjának. Bolond volt az
23450 III,  25    |                        az apjának. Bolond volt az egér, fürjecském, hogy mikor
23451 III,  25    |                   patkolták, õ is odanyújtotta az egyik lábát.~Olyan kenetteljesen
23452 III,  25    |            kenetteljesen tudott beszélni, hogy az orgonafa gallyai is neki
23453 III,  25    |                    halavány virággal.~- Boldog az, akinek semmije sincs. Nyugalomra
23454 III,  25    |                    kerítésajtón, nem tudhatni?~Az öreg a felsõ utcának szaladt,
23455 III,  25    |               jövõmenõtõl tudakozódva, Piroska az alsó véget járta, ijedten
23456 III,  25    |                      aranyosok, gágogjatok!~De az aranyosok nem hallották,
23457 III,  25    |                    csõsz a tilosban, állítólag az urasági káposzta-palántát
23458 III,  25    |                  földjére menni?), behajtották az ispán udvarára.~Ott pedig -
23459 III,  25    |                      amelyik állat bekerül, ha az ispán úr haragos, nem szembesítik
23460 III,  25    |                      nem szembesítik azt többé az életben a gazdájával, hanem
23461 III,  25    |                     ludak nem voltak a kárban; az útról hajtatta be az ispán.
23462 III,  25    |                   kárban; az útról hajtatta be az ispán. Meg ne mozduljon
23463 III,  25    |                      uram is - a ludak nélkül. Az bizony, a lelkem, úgy nézem,
23464 III,  25    |                    Piroska, eleibe szaladva.~- Az voltaképpen nem tudatik -
23465 III,  25    |                   választ aggodalommal.~- Mert az izé… nem adta ki. El fognak
23466 III,  25    |                   elpusztulnak, mint izé… mint az õs ludak.~- Micsoda, nem
23467 III,  25    |                         majd beszélek én azzal az ispánnal.~- Úgyis azért
23468 III,  25    |                      Ne menj… Ne menj!« Balról az illyei erdõ zúgott haragosan.
23469 III,  25    |                     sövénybe.~Túl a tisztáson, az átjárónál vadrózsabokor
23470 III,  25    |                  Hiszen csak nem hagyhatja ott az egyetlen jószágát, örömét?
23471 III,  25    |                  menjen!~Mit is mondott délben az ispán? »Vigyázz, ha valaha
23472 III,  25    |               kilincset.~Jaj, olyan hideg volt az a vas! Összerázkódott. Jaj,
23473 III,  25    |          Összerázkódott. Jaj, olyan volt, mint az a gyík, amelyik az úton
23474 III,  25    |                        mint az a gyík, amelyik az úton ránézett.~Visszarántotta
23475 III,  25    |                        hallgatódzott. Nem volt az senki, tán egy macska, vagy
23476 III,  26    |                      Sok mindenfélét írtak már az Alföld aranyparasztjairól,
23477 III,  26    |                      mert igazán nagyon furcsa az, hogy azok a ködmönben járó
23478 III,  26    |                        ezt fösvénységbõl teszi az alföldi gazdag paraszt,
23479 III,  26    |                  gazdag paraszt, mert gavallér az egytõl egyig, csakhogy a
23480 III,  26    |                 másképp nyilvánul! Mert hát úr az úr a pokolban is, s hogyha
23481 III,  26    |           parancsolatja. Sürög-forog körülötte az egész háznép. Õ jól tudja,
23482 III,  26    |                       amit egy Bagi parancsol, az még ha bolondság is, feledésbe
23483 III,  26    |                       éppen azért Bagi õ, hogy az is jól vagyon téve és mondva,
23484 III,  26    |                      helytelenség.~Megelégszik az ilyen alföldi paraszt gróf,
23485 III,  26    |                    lehet már rosszabb) történt az az eset, hogy az új Csongrád
23486 III,  26    |                       már rosszabb) történt az az eset, hogy az új Csongrád
23487 III,  26    |                       történt az az eset, hogy az új Csongrád megyei fõnök,
23488 III,  26    |                       telekkönyvbõl? Nagyszerû az a »tudás könyve«. Aki azt
23489 III,  26    |                   könyve«. Aki azt megolvassa, az elõtt semmi sem maradhat »
23490 III,  26    |                    Hármas Kis Tükörbõl ösmerte az Alföldet. Az inasnak meg
23491 III,  26    |                  Tükörbõl ösmerte az Alföldet. Az inasnak meg volt hagyva:
23492 III,  26    |                  kékbeli ruhájában, amely erre az alkalomra szépen ki volt
23493 III,  26    |                     Kicsoda kend? - rivallt rá az ajtónálló komornyik.~- Hát
23494 III,  26    |                       van.~- Hiszen éppen arra az ebédre jöttem.~Nagy szemeket
23495 III,  26    |                        komornyik.~- Lehetetlen az! - mondá.~Erre aztán Bagi
23496 III,  26    |                     elõmutatta bugyellárisából az invitáló levelet, mire elbámult
23497 III,  26    |                    bosszút is állt erre legott az ebédnél. Amint leültek a
23498 III,  26    |                        s lehajolván, fölemelte az újdonatúj frakk jobb szárnyát
23499 III,  26    |                         Bagi uram! Mit csinál, az istenért? - kérdik hüledezve
23500 III,  27    |                  gavallérok és kaszinói tagok, az volt még csak az alávaló