bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

23501 III,  27    |                        tagok, az volt még csak az alávaló korszak, míg az
23502 III,  27    |                        az alávaló korszak, míg az adósok börtöne egzisztált.~
23503 III,  27    |                  egzisztált.~Pedig egzisztált. Az embert a pezsgõpoharaktól
23504 III,  27    |                        joga volt akkor nemcsak az ingóbingóságokra és az ingatlanokra,
23505 III,  27    |                 nemcsak az ingóbingóságokra és az ingatlanokra, hanem az adós
23506 III,  27    |                      és az ingatlanokra, hanem az adós személyére is. De azért
23507 III,  27    |              tulajdonság örök s benne leledzik az emberi természetben õsidõktõl
23508 III,  27    |                       hogy míg Bécsben megvolt az adósok börtöne, addig Magyarországon
23509 III,  27    |                         Csodálatos, hogy ebben az idõben nem szaporodtunk
23510 III,  27    |                        száz millióra.~De éppen az ellenkezõ történt. A mi
23511 III,  27    |                   alkalmasint csupa sportból - az adósságot, ahol az nagyobb
23512 III,  27    |                  sportból - az adósságot, ahol az nagyobb veszedelmekkel járt.
23513 III,  27    |                     közt báró Karvázy Domokos, az igazi nevét nem írom meg,
23514 III,  27    |                       együtt szoktam dominózni az öreggel s még megapprehendálja,
23515 III,  27    |                      gyerek volt még akkoriban az én összetöpörödött öregem
23516 III,  27    |                       egy Alkibiades.~Csakhogy az asszonyok már akkor is sokba,
23517 III,  27    |                       Márpedig Karvázynak csak az ilyenek tetszettek. Szerzett
23518 III,  27    |                  illatos levelet, hogy odahaza az õsi levéltár bikkmag ehhez
23519 III,  27    |                       is szerzett annyit, hogy az õsi szilvafáknak, ha minden
23520 III,  27    |                        derék embereknek megvan az a tulajdonságuk, ami a köszvényes
23521 III,  27    |                  lábnak: legelõbb veszik észre az idõváltozást.~A báró úr
23522 III,  27    |                    Bécsben. Úgy volt ott, akár az üldözött vad, szeretett
23523 III,  27    |                      tanúsítani, besétáltatják az adósok börtönébe.~Desperátus
23524 III,  27    |                   stádium volt a börtönig. Ezt az utolsó stádiumot pedig úgy
23525 III,  27    |                      áll, hogy - szóval tartja az embereket.~Karvázy Domokos
23526 III,  27    |                   Próbálja meg, aki nem hiszi.~Az egyiknek kigondolni valami
23527 III,  27    |                     nagybátyát, aki most járja az utolját s tegnapelõtt téteményezte
23528 III,  27    |                        illik kifecsegni.~Hanem az ilyen vármegye-politika
23529 III,  27    |                   ilyen vármegye-politika csak az utolsó lélegzetvétel, nincs
23530 III,  27    |                   napról-napra - de mit ér, ha az azért ott marad a küszöbön
23531 III,  27    |                    tréfadolog! (Kivált azokban az idõkben, mikor még lovakkal
23532 III,  27    |                    mégis derék, nagyeszû ember az! mondogatták a hitelezõk
23533 III,  27    |                     lesz mutatva a közönségnek az új, megbecsülhetetlen találmány.
23534 III,  27    |               kabátokban - mert hát nekik lesz az édes látvány, ha sikerül.~
23535 III,  27    |                        kikötve, míg beszállnak az arra hivatottak. De bizony
23536 III,  27    |                      semmi különös. Olyan volt az kívülrõl, mint a többi,
23537 III,  27    |                 csapkodta, könnyû volt mennie.~Az emberek utána néztek nagy
23538 III,  27    |                       messze mennek, mire való az? Már azóta visszafordulhatott
23539 III,  28    |                                  A KÁNTOR-FIÚ~(Az Erzsi leány elbeszélése)~
23540 III,  28    |                        rendelkeztem mindenben. Az öreg kántor torka felemésztette
23541 III,  28    |                         Nem hagytam éhen halni az öreget (bár százszor inkább
23542 III,  28    |                    tudtam csinálni a dolgokat. Az olyan párbért, amit akkor
23543 III,  28    |                       a lajstromban kikerestem az illetőnek a nevét és egy
23544 III,  28    |              megtanultam olvasni, írni. Ezeken az eltagadott morzsákon tengődtünk;
23545 III,  28    |                       sokszor rávetettem.~Azon az estén, amelyrõl szó van,
23546 III,  28    |                      olyan preceptorforma volt az apja mellett. A tiszteletes
23547 III,  28    |                  mogorván -, te pedig eredj ki az udvarra, leány… mert magunk
23548 III,  28    |                     mert magunk akarunk lenni.~Az esteli harang most kondult
23549 III,  28    |                       harang most kondult meg. Az öreg kántorra néztem. Ájtatosan
23550 III,  28    |                     szót mert nem mentem ám ki az udvarra, hanem ott hallgatóztam
23551 III,  28    |                         hanem ott hallgatóztam az ajtónál.~Tudtam, éreztem,
23552 III,  28    |              odalapultam a szögletbe, kezemmel az ajtópánt hideg vasába fogódzva,
23553 III,  28    |                    Ugyan hol? Mondja meg, hol? Az egész környéken nincs eladó
23554 III,  28    |                         Most már érteni kezdém az iszonyatos alkut. Az öreg
23555 III,  28    |                    kezdém az iszonyatos alkut. Az öreg Sáfrány a besorozott
23556 III,  28    |                csurgását, poty, poty, poty. És az olyan kísérteties volt most!~
23557 III,  28    |                   olyan kísérteties volt most!~Az öreg kántor kinyitotta az
23558 III,  28    |                      Az öreg kántor kinyitotta az ajtót, és kikiáltott: - »
23559 III,  28    |                       cilinder bort. Megisszuk az áldomását. Igaz-e?~Úgy égette
23560 III,  28    |                       Hozzá is láttak azonnal: az öreg felköszöntötte Sáfrány
23561 III,  28    |                  Sáfrány uramat, szidta azokat az apákat, akik nem szeretik
23562 III,  28    |                         mint aki áldozatot hoz az apai szeretetnek.~Azután
23563 III,  28    |                    köszöntötte fel, mondván:~- Az isten éltesse a szegény
23564 III,  28    |                   édesapám? Ki van még bent?~- Az öreg Sáfrány - szóltam reszketeg,
23565 III,  28    |                       nem szóltam semmit. S ez az egyedüli hibám. Ha akkor
23566 III,  28    |                   akkor szólok, talán elszökik az a fiú s nem kerül többé
23567 III,  28    |                        a fiú s nem kerül többé az apja elé. De így… tudhattam
23568 III,  28    |            helyettesnek a Sáfrány-fiú helyett. Az öreg kántor megkapta a három
23569 III,  28    |                       odaadott belõle a fiúnak az útra, a többit megtartotta
23570 III,  28    |                     szegény Lacit.~És megették az utolsó falatig. Mikor a
23571 III,  28    |                 másvilágra vitte Solferinónál.~Az öreg kántor ájtatosan keresztet
23572 III,  28    |                       Majd nyöszörögve jött ki az udvarra:~- Nem igazságos
23573 III,  28    |                       udvarra:~- Nem igazságos az isten! Õ sem igazságos már.
23574 III,  28    |                  kinyújtva.~- Ki lesz most már az én gyámolóm, büszkeségem? -
23575 III,  28    |                   egészen.~A kisleányka velem, az én ágyamban szokott hálni.
23576 III,  29    |                 kísértetiesen forogtak.~- Menj az istállóba, jámbor lélek -
23577 III,  29    |                  akárki vagy is.~Meg is pihent az ott úgy, hogy föl sem ébred
23578 III,  29    |                       hogy föl sem ébred többé az ítéletnapig.~Bizony nem
23579 III,  29    |                       a másvilágra szállítani.~Az pedig sok elõleges parádéval
23580 III,  29    |                    látják, hogy fájós lehetett az egyik ujja (most már az
23581 III,  29    |                        az egyik ujja (most már az is meggyógyult), és amint
23582 III,  29    |                     levették róla a köteléket, az alúl begöngyölített papírdarab
23583 III,  29    |                       látták, hogy meghalt, de az ötszáz forintot nem látták.
23584 III,  29    |                      Weisz Náthán ellen.~- Hol az ötszáz forint? - kérdik
23585 III,  29    |                  ötszáz forint? - kérdik tõle.~Az mennyre-földre esküdözék,
23586 III,  29    |                    törvény valamit! Aki tagad, az nem vétkes.~- Ne vigyük
23587 III,  29    |                       sülhet ki Náthánra, mert az öreg, aki tudhatná, nem
23588 III,  29    |                      bevallja. Hanem megbízták az öreg Svarcz Simont, mert
23589 III,  29    |                  szobába két tanúval, megfogod az öregembernek a gyásztakaró
23590 III,  29    |                       mondom, nem én vettem el az ötszáz forintodat.«~Ebben
23591 III,  29    |                      ötszáz forintodat.«~Ebben az ítéletben, noha kevés bölcsesség
23592 III,  29    |                        alakja el volt takarva. Az asztalon kísértetiesen lobogtak
23593 III,  29    |                       mondom: nem én vettem el az ötszáz forintodat.~Irtózatos
23594 III,  29    |                 összecsukódott s odaszorította az övét, mint egy vaspánt.~-
23595 III,  29    |                          Ugye kivettem belõled az igazat? Azt hitted te ugye,
23596 III,  30    |                                                AZ ÖREG PRIKLER NÉNI~1882~Az »
23597 III,  30    |                      AZ ÖREG PRIKLER NÉNI~1882~Az »Entreprise des pompes funèbres«
23598 III,  30    |                      mondom, tiszteletreméltó: az emberek elszállítása a másvilágra
23599 III,  30    |                      bizonyos fuvardíjért.~Biz az borsos egy kicsit, no de
23600 III,  30    |                        no de hát messzire megy az ember, a mai közlekedési
23601 III,  30    |                      költségesek; aztán megvan az a nyugodalma, hogy visszafelé
23602 III,  30    |                       sõt falun még most is ez az olcsó paripa liferál a pokolnak
23603 III,  30    |                      elégedve.~De a városokban az emberek, akik nagy barátságban
23604 III,  30    |                       élnek, a luxussal, ettõl az egyetlen barátjuktól (mely
23605 III,  30    |                     ami kedves volt nekik, még az élettõl is, ettõl az egyetlen
23606 III,  30    |                       még az élettõl is, ettõl az egyetlen barátjuktól még
23607 III,  30    |                        Azért szállítja ki õket az »Entreprise des pompes funèbres«,
23608 III,  30    |           gyönyörködnek benne.~Példának okáért az öreg Prikler néni, a Kerepesi
23609 III,  30    |             gyönyörûséget a temetések okoznak.~Az igaz, hogy ebben az utcában
23610 III,  30    |                   okoznak.~Az igaz, hogy ebben az utcában ötven év alatt éppen
23611 III,  30    |                   alatt éppen úgy hozzászokhat az ember a halotti énekekhez,
23612 III,  30    |                 eszméjével. Nem kötötte már õt az élethez semmi, de semmi.
23613 III,  30    |                      rég kihaltak körüle: ezek az új emberek, akik most élnek,
23614 III,  30    |                    vágya volt kiegészíteni ezt az összeget kerek száz forintra,
23615 III,  30    |                        is elment, akár ösmerte az eltakarítandó keresztény
23616 III,  30    |                   magáé közt. Mert ösmerte már az ártarifákat könyv nélkül.~-
23617 III,  30    |                     könyv nélkül.~- Ilyen lesz az enyém - dünnyögé, vagy pedig
23618 III,  30    |                  Tizenöt forinttal lesz különb az enyém!~Némelykor lehangoltan
23619 III,  30    |             kitûnõségek temetésérõl:~- Ez volt az igazi temetés! - kiáltá
23620 III,  30    |                      csillogó szemekkel (talán az irigység csillogott belõlük). -
23621 III,  30    |                   semmije a nagy világon, csak az esze és a szorgalma. De
23622 III,  30    |                   szorgalma. De hát - nem elég az, hogy sokra vihesse?~A szegény
23623 III,  30    |                        belõle?~Hát bizony nõtt az napról napra. A neve belekerült
23624 III,  30    |                       napra. A neve belekerült az újságokba is. A szegény
23625 III,  30    |                       Prikler néni ezt a nevet az újságában. Megválasztották
23626 III,  30    |                       többé, ha meglátná, mert az arcvonásaira sem emlékszik;
23627 III,  30    |                     melyet a közepéig olvasott az ember, hogy a hõsbõl mi
23628 III,  30    |                minõsége a legbiztosabb mértéke az emberi nagyságnak. Ki mennyit
23629 III,  30    |                       Ki tudná azt megmondani? Az újságból egyszerre csak
23630 III,  30    |                       a föld alá lenne elásva. Az emberek még ezután is nyüzsögtek,
23631 III,  30    |                       nyüzsögtek, gyûléseztek, az újságok mindennap hozták
23632 III,  30    |                      ki tudja, miképp nevezik?~Az öregasszonynak már ki is
23633 III,  30    |                  öregasszonynak már ki is ment az eszébõl ez a félbeszakított
23634 III,  30    |                        ha jobban meggondoljuk.~Az évek gyorsan folytak, sok,
23635 III,  30    |                   nemzedékeket kivittek már, s az öreg Prikler néni még mindig
23636 III,  30    |              dünnyögésével:~- Éppen ilyen lesz az enyém. Kilencvennyolc forintos!~
23637 III,  30    |                     rongyos kabát volt rajta s az egyik cipõjébõl kikandikált
23638 III,  30    |                  odavetõdött a közeli lámpából az arcára. A néni megösmerte:~-
23639 III,  30    |                        el fejét s körülnézett. Az asszony odarohant hozzá.~-
23640 III,  30    |                        odarohant hozzá.~- Maga az, Károly? Persze hogy maga
23641 III,  30    |                       Károly? Persze hogy maga az. Hát nem ösmer? Még most
23642 III,  30    |                      most sem ösmer? Én vagyok az özvegy Priklerné, akinél
23643 III,  30    |                       múlva már ott volt abban az egykori szobácskában, ahonnan
23644 III,  30    |                      ma is, ahol tegnap, talán az ágy is ugyanaz volt.~A jó
23645 III,  30    |                     fölébredt, meg volt halva.~Az öregasszony egy könnyet
23646 III,  30    |                        kivette a faládából azt az ócska strimflit, kiöntötte
23647 III,  30    |                    strimflit, kiöntötte belõle az ezüstpénzeket és két részre
23648 III,  30    |                      is. Ilyen asszonynak elég az is… Fáklya nem lesz, a szemfedõ
23649 III,  30    |                        olcsó lesz, de hát elég az nekem úgyis.~A másik negyvenkilenc
23650 III,  30    |                    akkuráte milyen is lesz hát az õ temetése!~
23651 III,  31    |                       FÁTUM GYERMEKE~1882~Akit az Isten egy garasra teremtett,
23652 III,  31    |                    föltevés, találgatás, de ez az egy tény. Ami pedig tény,
23653 III,  31    |                      egy tény. Ami pedig tény, az tény, legjobb megadni magunkat
23654 III,  31    |                       mindjárt. Vegyük fel azt az esetet, hogy bemegyek a
23655 III,  31    |                       szivarokat, mi történik? Az, hogy az emberek így fognak
23656 III,  31    |              szivarokat, mi történik? Az, hogy az emberek így fognak szólani: »
23657 III,  31    |                 Megengedem. De vegyük most már az ellenkezõ esetet, bemegyek
23658 III,  31    |                       napra süllyedt e mellett az élet mellett. A szép fiúból
23659 III,  31    |                      csillárain nagyon vénítik az embereket, s mint ahogy
23660 III,  31    |                       ahogy a napfény kiszívja az igazi színt a szövetbõl
23661 III,  31    |                       változtatja, a gázlángok az életerõt szívják ki s elhomályosítják
23662 III,  31    |             elszakadoztak, csizmáiból kinézett az egyik lábujja, hiába kente
23663 III,  31    |                    cérnaszál sem, ami õt ehhez az emberiséghez kötné; kivévén
23664 III,  31    |                      bejött nyári szállásáról, az Orczy-kertbõl a városba,
23665 III,  31    |                       Orczy-kertbõl a városba, az õ számára nem fõztek már
23666 III,  31    |                      lett ugyan nagy ember, de az mégis beteljesedett, hogy
23667 III,  31    |                ellenkezõleg, egészen odatapadt az égbõl lecsöppent rokonhoz,
23668 III,  31    |                        nemcsak rosszakká teszi az embereket igen gyakran,
23669 III,  31    |                 pincében, ha meg bírom fizetni az öt krajcár háláspénzt. Oh,
23670 III,  31    |                háláspénzt. Oh, a nyár, a nyár! Az csak a nagy boldogság. Olyanokat
23671 III,  31    |                  boldogság. Olyanokat horkolok az Orczy-kertben…~Mindezt vidoran,
23672 III,  31    |                        hogy panaszkodnék, csak az Orczy-kerti hortyogás emlékénél
23673 III,  31    |                     olyan szokatlan dolog volt az, hogy a doktor levelet kapjon.
23674 III,  31    |                      doktor számára? Megnézték az alakját, a posta helyét,
23675 III,  31    |                     neve? A fõpincér odanyomta az ablakhoz. Semmi sem lehetetlen:
23676 III,  31    |                       felöltözteti s hazaviszi az új hivatalába.~El is vitték
23677 III,  31    |                     hogy nagyon sokat mondjak.~Az új nótáriust jól fogadták,
23678 III,  31    |                 hajlandónak mutatkozott életét az övéhez fûzni. Gyuri talán
23679 III,  31    |                     ami mutatta, hogy megbánta az elõbbi életét.~De hátha
23680 III,  31    |                    hátha olyan szomorúság volt az, mint a kalitkába zárt madáré?~
23681 III,  31    |                        veszteségben volt.~- Ön az, nótárius úr?~- Én! - szólt
23682 III,  32    |                   Mindennek vége van már, amit az otthon adhat. Madame elõször
23683 III,  32    |                   lombú fáknak ágai behajlanak az ablakon, a virágok ott nõnek,
23684 III,  32    |            gyönyörködve nézte, hogy bújnak elõ az apró piros bogarak a rögök
23685 III,  32    |                         mind olyan nagyon szép az, de csak vagy három hétig.~
23686 III,  32    |                       hogy nem jól érzi magát. Az asszonyoknak mindig van
23687 III,  32    |                    valami bajuk. Ha egyéb nem, az a bajuk, hogy étvágyuk nincs,
23688 III,  32    |                      hogy étvágyuk nincs, vagy az, hogy férjük van.~Azaz,
23689 III,  32    |                   sohasem avulnak el.~A doktor az itt, ami a billentyû a furulyán.~-
23690 III,  32    |                       hogy ne mehessek fürdõre az idén. Rám fogják a viruló
23691 III,  32    |                     mert mindjárt megtapogatom az orrát, ha igazat mond-e?~-
23692 III,  32    |                     önnek kell tudni. Azért ön az én doktorom.~- Nincs igaza,
23693 III,  32    |                  gyomorra jó, és nem küldhetem az olyanba, mely a csúzfájdalmak
23694 III,  32    |                    Berkeyék Karlsbadba mennek, az özvegy alispánné Szliácsot
23695 III,  32    |                       nekem, doktorkám, milyen az a Marienbad?~- No, megjárja.
23696 III,  32    |                        Milyen bajok ellen való az?~- A marienbadi fürdõ? Oh,
23697 III,  32    |                   veszve vagyok, János.~- Igaz az, doktor? - kérdé János úr
23698 III,  32    |                     doktorom, ne tartózkodjék… Az én Jánosom erõs lelkû ember.~
23699 III,  32    |                      Jánosom erõs lelkû ember.~Az erõs lelkû ember egész testében
23700 III,  32    |                    dadogja.~- Igen, igen… szól az orvos… óhajtandó, hogy õnagysága
23701 III,  32    |                      õnagysága fürdõre menjen.~Az orvos persze gondolja, de
23702 III,  32    |                        De, édesem…~- Semmi de. Az egészség a legelsõ. Férjed
23703 III,  32    |                     nem éppen szükséges lenni. Az ember más minõségben is
23704 III,  33    |                                                AZ ÜRES BÖLCSŐ~1882~A Mari
23705 III,  33    |                   egészen a parknak legvégibe. Az új kék fõkötõt adták fehére,
23706 III,  33    |                        repkedtek, csicseregve, az egész természet zsongott
23707 III,  33    |                       egész természet zsongott az élettõl. A kis Mari baba
23708 III,  33    |                       gyöngyös kagyló, ahonnan az ékszer, amelynek számára
23709 III,  33    |                 eresztve, mintha bent aludnék, az angyalok közé vive álom-gyors
23710 III,  33    |                       sem találhatja most meg, az is azt hiszi most, hogy
23711 III,  33    |                         tévedés annyiban, hogy az illetõ nem lehetett fivére,
23712 III,  33    |                  hangtól! - szól közbe a nõ, s az õ hangja is emeltebb és
23713 III,  33    |                      és mi következik ebbõl?~- Az következik, uram, hogy én
23714 III,  33    |                     hírével! - kiáltja a férj.~Az asszony a dühtõl reszketõ
23715 III,  33    |                        férj a szoba felé tart, az asszony eltaszítja s besuhan
23716 III,  33    |                   asszony eltaszítja s besuhan az ajtón, de oly hirtelen becsuknia
23717 III,  33    |                   becsuknia mégsem lehet, hogy az be ne tolja az ajtót.~-
23718 III,  33    |                     lehet, hogy az be ne tolja az ajtót.~- Ön szemtelen, uram, -
23719 III,  33    |                    szoba közepén a bölcsõ áll, az a kis aranyos torony, a
23720 III,  34    |                     Ilyen irtózatos melegekben az ember akkor is várja az
23721 III,  34    |                        az ember akkor is várja az esõt, mikor a kalendárium
23722 III,  34    |                     semmit se mond. Lejárt már az idõ, hol még vakon hittünk
23723 III,  34    |                Montedégói Albertnek, azóta már az istenek is bizonyos önállóságra
23724 III,  34    |                     ezt a történetet, mert nem az esõn kezdõdik ez, hanem
23725 III,  34    |                       lehetett volna eseménnyé az az esõ, amely esni fog.~
23726 III,  34    |                    lehetett volna eseménnyé az az esõ, amely esni fog.~Úgy
23727 III,  34    |                        igen kellemes jelenség (az Aczél-féle országos népünnepen
23728 III,  34    |                  országos népünnepen hihetõleg az övé lesz az egyik díj),
23729 III,  34    |               népünnepen hihetõleg az övé lesz az egyik díj), és ha kegyetlennek
23730 III,  34    |                megpuhult kissé.~Mert hát olyan az ilyen kurizálás egészen,
23731 III,  34    |                       a különbséggel, hogy itt az ügyvéd magát kéri elmarasztaltatni
23732 III,  34    |                   költségekben, mindent ráhagy az alperesre s mennyet-földet
23733 III,  34    |                        ha aztán mégis létrejön az egyezség, csodálatos… akkor
23734 III,  34    |                        meg, jövõ vasárnap lesz az elsõ édes találkozás az
23735 III,  34    |                        az elsõ édes találkozás az Orczy-kertben.~Pali boldog
23736 III,  34    |                  levetkõzve gyorsabban jön meg az öt óra, amikorra mennie
23737 III,  34    |                   unokatestvére a lustaságnak.~Az idõ telt, az öreg óra egyhangúan
23738 III,  34    |                      lustaságnak.~Az idõ telt, az öreg óra egyhangúan tikk-takkolt
23739 III,  34    |                      vetette rá ma tekintetét.~Az óra mellett ott állott egy
23740 III,  34    |                     ott állott egy öreg barát, az mintha nevetne, mosolyogna
23741 III,  34    |                         hogy miféle barát volt az.~Hát a barát az egy olyan
23742 III,  34    |                     barát volt az.~Hát a barát az egy olyan ember, aki teljesen
23743 III,  34    |                    Kemény Gábor csak egy van s az is másnemû foglalkozásra
23744 III,  34    |                         annál is kevésbé, mert az idõjósló higanyos barát,
23745 III,  34    |                    pedig esõ lészen, behúzódik az eresz alá, csak négy frtba
23746 III,  34    |                      ingatagon, tekingetett ki az égre, hát csakugyan sötét
23747 III,  34    |                      szerelme már kétségtelen, az megvan. A pásztoróra már
23748 III,  34    |                   egész évig tartott, a diadal az enyim lett végre… hogy mikor
23749 III,  34    |              gyümölcsét, ma-e vagy holnapután, az nem határoz, mihelyt tény,
23750 III,  34    |                   maradt. Ejnye, be okos ember az a barát!~Hõsünk nyugodtan
23751 III,  34    |                     elé s édesdeden tervezgeté az elsõ pásztorórát. Majd megállapítjuk
23752 III,  34    |                        boldogság!~Hanem másnap az történt, hogy - Mariska
23753 III,  34    |                        fûszercikkeket, amelybe az ügyvéd ablakai mellett kellett
23754 III,  34    |                    valami olyanja volt, amirõl az ember nem tudja: mi) elindult
23755 III,  34    |                    kérdé szelíden, nyugodtan. (Az volt a baj, hogy nem villámló
23756 III,  34    |                       nem villámló szemekkel.) Az Orczy-kertben voltam, s
23757 III,  34    |                    fiatalember, aki felajánlta az esernyõjét.~- Derék fickó.
23758 III,  34    |                      És egész hazáig kísért?~- Az õ szállásáig.~- Ördögadta,
23759 III,  34    |                      szállásán vártam meg, míg az esõ elállott.~- Ezer villám!
23760 III,  34    |                     Szegény Pali úgy járt-kelt az utcákon a múlt héten kétségbeesve,
23761 III,  35    |               HITELEZŐK I.~1882~E háromból áll az egész világ. Kivételt csak
23762 III,  35    |                    Azok, akik nem lehetnek sem az egyik, sem a másik, sem
23763 III,  35    |                        tanulmányt lehetne írni az adósokról és a hitelezõkrõl.
23764 III,  35    |                 gyakorlatban.~Elég szomorú biz az, de mégis a legszomorúbb,
23765 III,  35    |                     mégis a legszomorúbb, hogy az adósok és hitelezõk nem
23766 III,  35    |                        olyan nehéz hozzájutni!~Az adósságcsinálás magában
23767 III,  35    |                       hanem a jótálló-keresés, az olyan kellemetlen, mint
23768 III,  35    |               kellemetlen, mint a kártyázásnál az osztás, kivált ha nagyon
23769 III,  35    |                      eszköz a megélhetésre, ha az embernek semmije sincs.~
23770 III,  35    |                       megy. Ami azon alul van, az már a kvalifikáció alá esik.~
23771 III,  35    |                     épp e külsõ tisztesség.~Ha az életfenntartási módozatok
23772 III,  35    |                      könnyen tanulnak; arcukon az életkedv derûje, homlokukról
23773 III,  35    |                         homlokukról lesugárzik az emberszeretet, mindenki
23774 III,  35    |                kereskedõt szeretik legkevésbé, az számító ember, filiszter;
23775 III,  35    |                 ismerõst legtöbbre nézik, mert az könnyenhivõ, galant és szinte
23776 III,  35    |                     szorulnak: hiszen bagatell az egész, csak az aláírása
23777 III,  35    |                        bagatell az egész, csak az aláírása kell, egyéb semmi…~
23778 III,  35    |                   erkölcsök rohamosan vedlenek az emberiségrõl s a jótálló-keresés
23779 III,  35    |                  foglalkozás lenni. Akit talál az ember, az rendesen nem jó,
23780 III,  35    |                    lenni. Akit talál az ember, az rendesen nem jó, aki pedig
23781 III,  35    |                       még sohasem volt megírva az az eset, midõn egy képviselõ
23782 III,  35    |                        sohasem volt megírva az az eset, midõn egy képviselõ
23783 III,  35    |                       tõle.~- Szívesen - mondá az uzsorás -, hanem egy jótálló
23784 III,  35    |                 jótállót - s ezzel eléje tolta az íróeszközöket.~- Ahá, hm…
23785 III,  35    |                       teljesen jól van - szólt az uzsorás a kezeit dörzsölve,
23786 III,  35    |                     okvetlenül ki fog fizetni. Az valóságos készpénz!~Mikor
23787 III,  35    |                     minden csendes és nyugodt, az érdemes honatya éppen nem
23788 III,  35    |                könnyelmû… Üzenek neki azonnal.~Az adós visszaüzente lakonice,
23789 III,  35    |                      el, nem kékült meg, amint az uzsorás várta, hanem nyugodtan
23790 III,  35    |                           Nem igaz! - ordított az uzsorás kétségbeesetten. -
23791 III,  36    |                  megnyert ütközethez, azt csak az tudhatja, ki oroszlánszelídítéssel
23792 III,  36    |                       délután megy hozzá abban az idõpontban, midõn az feketekávéját
23793 III,  36    |                     abban az idõpontban, midõn az feketekávéját szürcsöli,
23794 III,  36    |                   Magam is pompásnak találnám, az ördögbe is! Egy csésze jó
23795 III,  36    |                        egy szellemes társalgó, az mindig pompás ajánlat, azonban…~-
23796 III,  36    |                   Isten megáldjon! Futok, mert az ügy sürgõs, becsületbeli,
23797 III,  36    |                      nem lelem X-et. Szervusz!~Az áldozat az ajtóig kíséri
23798 III,  36    |                     X-et. Szervusz!~Az áldozat az ajtóig kíséri látogatóját
23799 III,  36    |                     hja, hja…~Azzal visszaoson az ajtón s becsapja maga után.
23800 III,  36    |                       és szívni a csibukot, de az nem ízlik többé. Nem jól
23801 III,  36    |                        ígéretét venni igénybe.~Az áldozat meg van fogva. Darab
23802 III,  36    |                      aláíratik.~De hát ez csak az érem egyik oldala, a sziszifuszi
23803 III,  36    |                         addig csak holt papír. Az elhelyezés pedig nem tréfadolog!
23804 III,  36    |                    alakok.~Mi a teendõje tehát az élelmes embernek? Kiradirgumizni
23805 III,  36    |                       csoda, mert egy tudomány az, csakhogy kétfelé ágazik,
23806 III,  36    |                        alaki és anyagi részre. Az öt ujjában van minden csínja-bínja:
23807 III,  36    |                       van minden csínja-bínja: az uzsorásnak még a vérlüktetését
23808 III,  36    |              vérlüktetését is ösmeri. Vén róka az, el kell vele tudni bánni.~
23809 III,  36    |                      már százezer forint lett. Az ország fiatal nemzedéke
23810 III,  36    |                        aki egyszer belebotlik, az beesik és nem egykönnyen
23811 III,  36    |                     Pedig sokan botlanak bele.~Az emberiség nem okosodik,
23812 III,  36    |                   ágaiba új erkölcsöket olt is az idõ, a gyökér mégis megmarad
23813 III,  36    |                        csak úgy ér valamit, ha az Isten keze köti - feleli
23814 III,  36    |                        bizonyítani, papa, hogy az üzlet a nyolcadik szentség.~
23815 III,  36    |                hirtelen visszadugja.~- Nos, mi az? Mutassa.~A váltó birtokosa
23816 III,  36    |                    magamnak.~- Mi köze magának az én váltómhoz? Mit kapkod
23817 III,  36    |                      Ugyan, ugyan… Micsoda már az? Legalább mutassa… Hátha
23818 III,  36    |                  lakodalom hegyen-völgyön, míg az utolsó forint is annyira
23819 III,  36    |                     lovagját, de egyszer mégis az a vége, hogy elmarad mellõle
23820 III,  36    |                 Wertheim-kasszájába, amelyiken az a kéz írta az »elfogadót«,
23821 III,  36    |                        amelyiken az a kéz írta az »elfogadót«, amelyik a »
23822 III,  36    |                   egyszer születnék - mondá -, az lenne az elsõ dolgom, hogy
23823 III,  36    |                  születnék - mondá -, az lenne az elsõ dolgom, hogy körülnézzek
23824 III,  37    |               komikusabb a népünnepélyen, mint az, hogy a kivégzendõ ökröt
23825 III,  37    |                      amelytõl át vannak hatva, az osztrák szellemnek, amint
23826 III,  37    |                   amint kevélyen ott lépdeltek az országos ökör mellett, azon
23827 III,  37    |                     gyerek futott, nem tudván, az ökröt bámulják-e inkább,
23828 III,  37    |                mindenki fizetni tartozik, csak az ökör és a veteránok nem.~
23829 III,  37    |                   zsibongás támadt a kordonnál az apró-cseprõ népség között.
23830 III,  37    |                       egy nézte nagy sóvárogva az elzárt tündérerdõt, mert
23831 III,  37    |                    gyerekekre. - Micsoda dolog az, hogy elmaradoztok? mit
23832 III,  37    |             elmaradoztok? mit csináltok ti ott az idegen gyerekek közt, mi?~-
23833 III,  37    |                       két piros jegyért.~Azzal az egyik jegyet odaadta Birinek,
23834 III,  37    |                     leánykához lépett, s annak az inggallérjába tette a piros
23835 III,  37    |                      apjához.~- Ej, ej - szólt az apjuk -, mindig csak a szépet
23836 III,  37    |                      te meg azért is keresd ki az egész csoportban a legcsúnyább
23837 III,  37    |                        összenyomott képe volt, az is ragyás. Apró, bizonytalan
23838 III,  37    |                       vonás sem szépítette ezt az arcot.~Pista odanyújtotta
23839 III,  37    |                      Pista úr -, ezzel bemehet az ünnepélyre.~- A legcsúnyább,
23840 III,  37    |                        gyereknek eszébe jutott az »éljen« szónál: »Éljen báró
23841 III,  37    |                     nem akaró derültség támadt az emberpalánták között is.
23842 III,  37    |                     mondá, hazamegy megmondani az anyjának. Ott lakott anyja
23843 III,  37    |                     Eltörtem a bögrét, - liheg az, új strófát kezdve a siralmakban,
23844 III,  37    |                  Gyuszi, eladom, megveszik azt az urak.~A kis Mari visszafordult,
23845 III,  37    |                  forintot!~- Szent atyám! Hisz az nagyon sok. Hátha nem jó
23846 III,  38    |                                                AZ ÁRULÓ RÓZSA~1882~A minap,
23847 III,  38    |                        találtam nálunk, akirõl az öregem kérdezõsködésemre
23848 III,  38    |                      valami ismerõse.~Micsoda, az én kis Ilonkám ismerõse
23849 III,  38    |                       hát már ennyire vagyunk?~Az ismerõs szolid fiatalembernek
23850 III,  38    |                   lelkiismeretes információkat az ismeretlen »ismerõs« felõl.~
23851 III,  38    |                 húgocska jövendõ boldogságáért az ember? A cél, ha valahol,
23852 III,  38    |                       itt lehetõleg szentesíti az eszközöket.~Többször meglátogattam
23853 III,  38    |                        szavaiból, hogy valahol az ország déli részeiben földbirtoka
23854 III,  38    |                      sem írhattam egyebet haza az öregemnek, mint azt, hogy:
23855 III,  38    |                       választ ígérték meg neki az otthoniak.~Már le is mondtam
23856 III,  38    |                        megvettem egy hatosért. Az asszony nem tudott visszaadni
23857 III,  38    |                        levél a Sándor számára. Az »igen« van benne, mint atyám
23858 III,  38    |                       magamban.)~E pillanatban az öreg pocakos Mayer, a vén
23859 III,  38    |                  Sándor mérges szemeket vetett az uzsorásra. Ostoba! dünnyögé
23860 III,  38    |                        beleütõdött Sándorba. - Az ember meg se látja önt ettõl
23861 III,  38    |                       kérdé Sándor zavarral…~- Az ördögbe is, olyan ismerõs…
23862 III,  38    |                 összemorzsoltam. Nem neki szól az már - ezentúl. Ez már nem
23863 III,  39    |                  akarják, hát még el se hiszik az én igaz történetemet.~Mindegy
23864 III,  39    |                   hûségesen…~Egy délután éppen az államügyeket végezte el
23865 III,  39    |                    méltóztatott végighallgatni az elodázhatlanul szükséges
23866 III,  39    |                      becsmérlõleg nyilatkozott az uralkodóról, mondván, hogy
23867 III,  39    |                      mellényzsebébe csúsztatva az állampecsétet.~- Megállj
23868 III,  39    |                    Mórus kegyesen megveregette az öreg Narcis váll-lapockáját,
23869 III,  39    |                      egy igen szép asszonynak. Az kérte tõlem ezt a szívességet.
23870 III,  39    |                      Narcis. A szép asszonynak az a baja, hogy hatalma nincs,
23871 III,  39    |                    öreg! Elviszem neki azonnal az iratot. Mert a királyok
23872 III,  39    |                       már, amit tegnap mondtam az új adókivetésrõl?~- Benne
23873 III,  39    |                 hangzik!~A miniszter felütötte az aranykönyvet s elolvasta
23874 III,  39    |                       aranykönyvet s elolvasta az utolsó sort:~»A jó király
23875 III,  39    |                     kertész, gyakran nyesegeti az élõfákat.«~- Valóban igen
23876 III,  39    |                   hajoltak elõtte a szolgák és az udvari nemesek, akikkel
23877 III,  39    |                      megrengeték a földet. Még az ebek is söprõdtek elõle
23878 III,  39    |                   útjára hullatá szirmocskáit, az azaleák a fejükkel integettek
23879 III,  39    |                  suttogták. Már tudniillik nem az õ nevét, hanem a Florilláét,
23880 III,  39    |                    saját fejéhez. Ott volt biz az hiánytalanul a maga helyén.
23881 III,  39    |                      aranyat.~A csatlós ráállt az elõnyösebb ajánlatra, s
23882 III,  39    |                   útjára hullatá szirmocskáit, az azaleák fejükkel integettek
23883 III,  39    |                  tavaly be lehetett volna írni az aranykönyvbe, hogy a királyok
23884 III,  39    |               királynak, ami könnyû volt, mert az nyitva hagyta maga után
23885 III,  39    |                     locsogtak, lágyan, halkan: az esthomály sötét acélszínûre
23886 III,  39    |                        fiatal hölgy jelent meg az erkélyen. Csak annyit mondok
23887 III,  39    |                    szõke haja, amint aláhajolt az erkélyrõl, úgy nézett ki
23888 III,  39    |                         Egy fehér út, nem fent az égen, hanem mely levezet
23889 III,  39    |               rendeltem - nevetett a király -, az meg nem lephet. Akár vissza
23890 III,  39    |                  Florilla, ha úgy kívánod. Itt az ítélet, elhoztam.~- A miniszteri
23891 III,  39    |                    Florilla.~(Mégis nagy tuskó az az én apám - gondolá magában
23892 III,  39    |                 Florilla.~(Mégis nagy tuskó az az én apám - gondolá magában
23893 III,  39    |                  mellényét, leakasztá nyakáról az ezüst sípot, levetkõzött
23894 III,  39    |                       ezüst sípot, levetkõzött az utolsó ruhadarabig, s aranyos
23895 III,  39    |                    Eltévesztette a bokrot: nem az volt! Tovább futott: a másik
23896 III,  39    |                     Biz ott cseperegni kezdett az esõ is s Mórust derekasan
23897 III,  39    |                       szégyen, persze, meglesz az õrök között, akik látják
23898 III,  39    |               rejtekajtóhoz. Hasztalan remény. Az ajtó be volt zárva, pedig
23899 III,  39    |                       más mód, mint megkerülni az egész Nul folyam hosszában
23900 III,  39    |                     egész Nul folyam hosszában az elzárt várost s a déli fõkapun
23901 III,  39    |                  csinálnak ebbõl, ha meglátják az alázatos jobbágyok! De szerencsére
23902 III,  39    |                   szerencsére nem látta senki. Az utcák, melyeken lihegve
23903 III,  39    |                        s add rám a köpenyedet.~Az õr tréfára vette a dolgot
23904 III,  39    |                        húzná szét a száját, de az, a történeti igazság kedvéért
23905 III,  39    |                     kívánságod ugye? No, lássa az ember, még nem is olyan
23906 III,  39    |                        azalatt ellopta valaki! Az egy élõ istenre esküszöm,
23907 III,  39    |                    odafönn van és most alszik. Az éjjel személyesen adott
23908 III,  39    |                       parancsot a pajtásomnak, az aztán el is vitte. De most
23909 III,  39    |                     keltek. Porrá fogja égetni az egész várost, mihelyt… mihelyt…~
23910 III,  39    |                     mondjátok, nemde én vagyok az uralkodó.~A nézõk arcán
23911 III,  39    |                       palástomat szoktad fogni az udvari miséken, te is megtagadsz
23912 III,  39    |                           dühöngött. - Hol van az úrnõ? Hol van Florilla?
23913 III,  39    |               megtudhatta. A herold fölolvasta az ítéletet, majd kiszögezte
23914 III,  39    |                       nem törõdtek vele, ennek az egynek, aki neki adott,
23915 III,  39    |                      Kezén fogta és elvezette. Az hagyott magával tenni mindent.
23916 III,  39    |                   kedélyesen végighúzott rajta az aranygombos nádbotjával,
23917 III,  39    |                       Sámsonnak a hajában vala az õ ereje; a királyoké ellenben
23918 III,  40    |                   ember kéjutazik, sokszor még az is, akinek nem akaródzik,
23919 III,  40    |                   azért, mert ez divat. Nem is az a divat, hogy elmenjen valahova,
23920 III,  40    |                  elmenjen valahova, hanem csak az, hogy otthon ne legyen.~
23921 III,  40    |                mindenfelé - a lapokban.~Jönnek az úti kalandok, pakktáska-történetek,
23922 III,  40    |                vendéglõben.~No, hát mármost mi az ördögöt csináljak? Szegény
23923 III,  40    |                        ruhát? - mondá õ.~- Hát az én ruhámat. De nehéz felfogása
23924 III,  40    |                 köröskörül, székeken, fogason, az almáriomban, az ágy alatt,
23925 III,  40    |                       fogason, az almáriomban, az ágy alatt, nem volt sehol,
23926 III,  40    |                    volt sehol, sehol.~Most már az én felfogásom lett nehéz.~
23927 III,  40    |                        is a kellner találta el az igazat, hogy alkalmasint
23928 III,  40    |                 Ösmerem kívül-belül. Derék fiú az öreg, csak hiú egy kicsit.~
23929 III,  40    |                         s így szólt, megnézvén az idõt:~- A vasúti szerint
23930 III,  40    |                       volt.~- Hm! Meglehet… Én az apámtól örököltem.~Ezzel
23931 III,  40    |                      horgolt polcról s ráesett az alatta ülõ budai ember cilinder-kalapjára,
23932 III,  40    |                    piacon:~- Mindjárt elveszti az óráját, teensuram.~Ujlaki
23933 III,  40    |                   híres ezüstóra. Megbolondult az a vénasszony?~Egy utcakanyarodásnál
23934 III,  40    |                      Két paraszt jött utánunk; az beszélgetett.~- Ez bizonyosan
23935 III,  40    |                  beszélgetett.~- Ez bizonyosan az õfensége, komám…~- Mármint
23936 III,  40    |                       nem olyan potrohos ember az!~- Márpedig mégis õ!~- Mirõl
23937 III,  40    |                       komámuram. Hát nem látja az aranyórát, amint lefityeg
23938 III,  40    |                       hát csakugyan ott fityeg az aranyóra aranyláncon, fekete
23939 III,  40    |                        József fõherceg - hanem az óra úgy kerülhetett a kabátjára,
23940 III,  41    |                    lelkes taglejtéssel beszélt az erényről és a becsületről,
23941 III,  41    |                 házmesterétől küldöztetik neki az epedő leveleket. Mikor a
23942 III,  41    |                   titokzatossággal; nem sokkal az előadás vége előtt a nő
23943 III,  41    |                    kedvesnek csengő hangjától. Az órák gyorsan teltek turbékolás
23944 III,  41    |        becsületességében, amint ön is bízhatik az enyémben: kellemetlenül
23945 III,  41    |                     teremtés - nem igazságos-e az, hogy a magasrangú hölgyek
23946 III,  42    |                        fogadásunk van, hogy ha az õ hitelezõje jön: akkor
23947 III,  42    |               kárpótlásul egy hatost, ha pedig az enyém jön: én kapok tõle
23948 III,  42    |                       kiknek gazdálkodni kell.~Az ajtó megnyílt, s ez egyszer
23949 III,  42    |                       ismerõs, Bodzai Mihályt, az államvasutak egy kiválóbb
23950 III,  42    |                     lassan suttogá:~- Éppen ez az…~Hagytam õt tovább beszélni.~-
23951 III,  42    |           Elgondolkozni látszott kissé, szemei az ablakra meredtek (künn nagy
23952 III,  42    |                        nagy csöppekben hullott az esõ), mintha a szürke mennybolton
23953 III,  42    |                        a lapokat. Ereklye lesz az neki, ereklye…~- Igen, tudom,
23954 III,  42    |                     jár mindig, csak éppen azt az egy számot nem kaptam meg.~-
23955 III,  42    |                     posták, barátom - daráltam az obligát kifogásokat - …az
23956 III,  42    |                      az obligát kifogásokat - …az expeditorok. Átkozott nép…
23957 III,  42    |                      Richtig, mikor is történt az a szomorú eset?~Csodálkozva
23958 III,  42    |                        egy kis baj.~- Nagy baj az nekem!~- Hiszen nem azt
23959 III,  42    |                       után repültek el elõttem az elfelejtett események. Orosz
23960 III,  42    |                  borzasztó halála… (Hm! ma már az újat koronázzák), egy mérges
23961 III,  42    |                       tollak percegése hallik. Az üzletemberek sohase beszélgetnek
23962 III,  42    |                       részüket különválasztják az értékestõl s ez utóbbit
23963 III,  42    |                     itt is többre becsültetnek az öregebbek: a féléves már
23964 III,  42    |                       a féléves már tekintély, az egész éves pedig már igazi
23965 III,  42    |             negyedévesek is többet érnek, mint az egy hónapos csecsemõk, kik
23966 III,  42    |               keresgélünk, egyszerre megnyílik az ajtó s egy gyönyörû fiatal
23967 III,  42    |                        ereszt be, megigazítván az ajtónál kis batiszt kendõiket
23968 III,  42    |                        tetszik, kérem? - szólt az egyik hivatalnok, fel sem
23969 III,  42    |                     Megnéztem már. Hetvennégy. Az egyik tiszteletbeli. (Mármint
23970 III,  42    |                    kérem? Mert többféle van…~- Az apróhirdetések közé…~- Ah,
23971 III,  42    |                       pirulva - nem olyan… nem az, hanem…~Torkán akadt a szó
23972 III,  42    |                     valaki, aki örökbe fogadná az egyiket…~Szendén lesütötte
23973 III,  42    |                      megfogalmazom, asszonyom.~Az én Mihályom ott állott,
23974 III,  42    |                egymásra nevetgéltek, amint hol az egyik, hol a másik elbújt
23975 III,  42    |                 csekély… nem elég kettõjüknek, az egyiktõl megválok, uram…
23976 III,  42    |                  hányszor kívánom hirdettetni, az attól függ, uram…~Az én
23977 III,  42    |              hirdettetni, az attól függ, uram…~Az én Mihály barátom e pillanatban
23978 III,  42    |                        e pillanatban odalépett az asszony elé, sápadt arca
23979 III,  42    |               asszonyom. Én azonnal elvállalom az egyik gyermekét.~Mária csodálkozó
23980 III,  42    |                    nélkülök házasodtam, s ezen az úton elválni lehetetlen.
23981 III,  42    |                   közül?~- Akármelyik - felelt az fojtott hangon.~Bodzai lehajolt
23982 III,  42    |                       a Mariska is húzódozott.~Az anya hol az egyiket nézte,
23983 III,  42    |                        húzódozott.~Az anya hol az egyiket nézte, hol a másikat
23984 III,  42    |                 másikat habozva, keze, mellyel az õ kezecskéiket fogta, forró
23985 III,  42    |                       Anikó elment a bácsihoz.~Az anya felsikoltott.~- Hát
23986 III,  42    |                   kérem.~Mihály meghatva nézte az anyai szeretet legnemesebb
23987 III,  42    |                    hogy Mihály égni érezte azt az arcán, minden tagján, mintha
23988 III,  42    |               hallgatagon. A mély csendbe csak az érzéketlen irodai írnokok
23989 III,  42    |                  hirdetés, vagy nem lesz… mert az idõ drága, kérem alásan?~-
23990 III,  43    |                                                AZ ELSŐ FOG~1882~Az elsõ fog,
23991 III,  43    |                               AZ ELSŐ FOG~1882~Az elsõ fog, amelyik kinõ…~
23992 III,  43    |                     megolvasztó hangon zsongja az altató dalokat, de azok
23993 III,  43    |               vidámságát.~Oda van, beteg lett. Az angyalka kiköltözött belõle,
23994 III,  43    |                     meg benne. Trémában tartja az egész házat. A játékszereket
23995 III,  43    |                         hogy beteg s szaladnak az orvosért.~A mama már künn
23996 III,  43    |                      orvosért.~A mama már künn az udvaron várja nagy aggódva
23997 III,  43    |                       ember. Nincs lelke annak az embernek! Ez már sok - ez
23998 III,  43    |                         siessen kedves doktor, az isten szerelméért siessen…
23999 III,  43    |                     fuldokló zokogásban tör ki az édesanya.~A doktor egyszerre
24000 III,  43    |                        Hiszen csak a foga jön! Az elsõ fogat fogja megkapni…~-