bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

24001 III,  43    |                      de gyönyörû leszesz azzal az egy fogaddal!~Ez az elsõ
24002 III,  43    |                      azzal az egy fogaddal!~Ez az elsõ fog - amelyik kinõ…~
24003 III,  43    |                     fog - amelyik kinõ…~De hát az elsõ fog - amelyet betesznek!~
24004 III,  43    |                        Ennek is van története.~Az ördögbe is, a menyecske
24005 III,  43    |                     menyecske még elég csinos. Az udvarlók (mert vannak még
24006 III,  43    |                        egyszerre csak oda lesz az egyik foga.~Micsoda nagy
24007 III,  43    |                  Micsoda nagy baj ez most már! Az asszonyka egészen beleszomorodik.
24008 III,  43    |                       úgy rémlett neki, mintha az arca beesett volna, mintha
24009 III,  43    |                     Belényesinével egykorúak s az már valóságos öregasszony,
24010 III,  43    |               férfitársaságokban s gyanakodóbb az udvarlóiban. Sokszor sóhajtoz.
24011 III,  43    |                         segíteni ugyan nem tud az emberen, hanem akinek az
24012 III,  43    |                       az emberen, hanem akinek az örömet okoz, hogy õtõle
24013 III,  43    |                segítséget, annak nem rontja el az örömét…~Igen, igen, küzdelem
24014 III,  43    |                   örömét…~Igen, igen, küzdelem az ember élete. Küzdeni kell
24015 III,  43    |                 Küzdeni kell minden ellen, még az öregedés ellen is.~A fiatalasszony
24016 III,  43    |                        Fel nem foghatja azokat az asszonyokat, akik ilyesmire
24017 III,  43    |                        mint egy valóságos fog.~Az eszme érik és mindig kevésbé
24018 III,  43    |                        meg a csengettyûgombot.~Az átkozott szerszám élesen
24019 III,  43    |                    benn, majd csikorog a kulcs az ajtózárban belülrõl.~Szíve
24020 III,  43    |                       foga. Eleinte bosszantja az idegen jószág, de végre
24021 III,  43    |                    semmi kívánni valója többé.~Az idõ egyre múlik-múlik, az
24022 III,  43    |                      Az idõ egyre múlik-múlik, az idegen fogak folyvást gyorsabban
24023 III,  43    |                      Nem szeret többé, lemond. Az idegen fogak úgy néznek
24024 III,  43    |                szájában, mint a fényes bútorok az ócska házban.~Sehogy se
24025 III,  43    |                     hurcolkodnia - a temetõbe.~Az ember igazán egész életében
24026 III,  43    |                   fogaival bajlódik, kivált ha az ember asszony. S nagyon
24027 III,  43    |                 kitalálni, hogy melyek inkább: az ideiglenesek, az igaziak-e,
24028 III,  43    |                       inkább: az ideiglenesek, az igaziak-e, vagy a csináltak?~
24029 III,  44    |                          A ROKKANT SZEKÉR~1882~Az Alföldön utaztunk egy kormánybiztossal,
24030 III,  44    |                     szaporítani, a dolog magva az, hogy Horgos községben egy
24031 III,  44    |                      összetört a tengelyünk, s az én kormánybiztosom elkezdett
24032 III,  44    |                elkezdett éktelenül káromkodni.~Az egyik falusi porta kapujából,
24033 III,  44    |                   mármost mit csináljunk? Erre az eshetõségre nem volt az
24034 III,  44    |                        az eshetõségre nem volt az útitársamnak semminemû instrukciója
24035 III,  44    |                     lehetne itt most csinálni?~Az immel-ámmal közeledett s
24036 III,  44    |                         gazduram.~- Hja - mond az fejvakarva. - Persze hogy
24037 III,  44    |                       s nyomban kihozott egyet az istállóból, aztán látható
24038 III,  44    |                      kocsis erõlködését, amint az végre nyélbe üti a szekeret.~-
24039 III,  44    |                        Más úton jövünk vissza. Az ördög jöjjön erre kendnek
24040 III,  44    |                   kötele végett.~- No, no… kár az emberre törni - szólott
24041 III,  45    |                     Gyakorta jut eszembe arról az utazásról, nem sokkal késõbb,
24042 III,  45    |                       legott megrendelték neki az emléket, vörös márványból.
24043 III,  45    |                    alul hagyjon egy kis helyet az õ számára, - sõt nekem is
24044 III,  45    |                     azt lehetett volna kivenni az elõadásukból, hogy õk ketten
24045 III,  45    |                      gallér mellett, amott meg az ellenség, annál a piros
24046 III,  45    |                      jöttek haza s találkoznak az embereimmel, akiknek aznap
24047 III,  45    |                     akiknek aznap osztattam ki az alabárdokat. »Ej, no talán
24048 III,  45    |                    Vácnál mondá egyszer Suska, az ostornyéllel mutatva az
24049 III,  45    |                        az ostornyéllel mutatva az elszórt dombokra:~- Itt
24050 III,  45    |                       nem élt már akkor, hanem az mindegy volt Filcsiknek.
24051 III,  45    |                    hiszen bizonyosan megmondta az, hogy Filcsik István uramnak
24052 III,  45    |                    helye legyen, ha ide száll. Az új tulajdonos nem emlékezett
24053 III,  45    |                       dühbe jött: Micsoda, hát az a bagoly sohasem emlegetett
24054 III,  45    |               Filcsiket, Kiscsoltórul? Olvasta az úr a testámentumát?~A bognár
24055 III,  45    |                      kezdték a lovakat kifogni az udvaron.~Ott is maradtunk
24056 III,  45    |                    nagy alkalmas állás volt, s az alatt tömérdek hordó és
24057 III,  45    |                      Suska kedvetlenül vakarta az orrát.~- Még ellopják tõlem
24058 III,  45    |                        hallatott.~- No persze! Az arcából látom, hogy eltagadná
24059 III,  45    |                     üres hordót a félszerben s az alá dugta a keszkenõt. Mire
24060 III,  45    |                    volna a pénzünket.~Bejártuk az egész fényes városrészt,
24061 III,  45    |                       azt mondja - látni, hogy az üveges tót miképp hozhatta
24062 III,  45    |                      hanem drágaságot.~- Pedig az se bolondság, Mihály… egy
24063 III,  45    |                         Mihály… egy kis szegfû az ablakban… Teringette, Suska…
24064 III,  45    |                   asszonyok - toldozgatá Suska az õ együgyüségében.~Pedig
24065 III,  45    |                           hanem ha mégsem volt az ablakokban se rozmaring-bokor,
24066 III,  45    |                        egy marék pénzt. Nagyon az alján járt már…~Magam maradtam
24067 III,  45    |                        még mindig nem jött sem az egyik, sem a másik. Békétlenül
24068 III,  45    |                    gyanútlan kezdtem kioldozni az ócska jószágot.~- No, adod-e
24069 III,  45    |                     Durcásan hátravágtam magam az ülésen.~- Mármost azért
24070 III,  45    |                    állok följebb rangban.~- Mi az? Nem adod? Azt szeretném
24071 III,  45    |                        távozóban dühösen s még az utca túlsó szögletérõl is
24072 III,  45    |                     hallottam ugyan mondogatni az apámtól, hogy nekünk, nemesembereknek,
24073 III,  45    |                         Nagy sokára Suska jött az új ostorral, megátkozván
24074 III,  45    |                 maradjon, úgy megcsalták ezzel az ostorral: kócból van az
24075 III,  45    |                        az ostorral: kócból van az fonva, nem kenderbõl. Lehetetlenség
24076 III,  45    |                       kenderbõl. Lehetetlenség az, tisztán lehetetlenség,
24077 III,  45    |                     goromba volt…~- Mit? Ki?~- Az, akit a tarisznyáért küldött.~-
24078 III,  45    |                        sem!~- Pedig azt mondta az az úr, hogy maga küldte.~-
24079 III,  45    |                     sem!~- Pedig azt mondta az az úr, hogy maga küldte.~-
24080 III,  45    |                       összes veres pénzemet. S az is megvan: vagy három forint.~
24081 III,  45    |                        a majszterre.~- Ejh no, az anyósom pörérõl van szó.
24082 III,  45    |                    õket…~Alkonyatkor megindult az esõ is, s nagy csöppekben
24083 III,  45    |                      meg:~- Még bizony lemossa az a cudar lucsok az aranyos
24084 III,  45    |                      lemossa az a cudar lucsok az aranyos betûket!~Levetette
24085 III,  45    |             kisasszonyom jószágát.~Ránk feküdt az este. Benépesült a levegõ -
24086 III,  45    |                      vakarva. - Megroppant biz az, kátyúba estünk. Mármost
24087 III,  45    |                     kátyúba estünk. Mármost mi az ördögöt csináljunk?~- Ha
24088 III,  45    |                 vezesse lassan a lovakat! Csak az a szegény fiúcska ne ébredne
24089 III,  45    |                     Csakugyan egy karcsú fának az árnyéka feküdt táncoló fekete
24090 III,  45    |                       a szántóföldön, mindjárt az út mellett. A hold éppen
24091 III,  45    |                      fel sem akaszthatná magát az ember - szólt Filcsik megvetõleg
24092 III,  45    |                       Hanem iszen ne legyen ez az egy sem… Kiváglak, kutya!~
24093 III,  45    |                       a szekercét, s átugorván az útszéli garádot, nekivágott
24094 III,  45    |                    nekivágott a növendékfának.~Az összerázkódott, recsegve,
24095 III,  45    |               türelmetlenkedék Suska.~- Jó biz az - szólt Filcsik kedvetlenül -,
24096 III,  45    |                      nem vághatom ki! Mi lenne az apróságokból? Nem hallja
24097 III,  46    |                    olyan akármilyen tehén volt az! Nagyon nehezen szerezték.
24098 III,  46    |                   százszor oda képzelték elõre az istállóba…~Csákó lesz a
24099 III,  46    |                      csöngettyût is hagy rajta az, akitõl megveszik (Kriska
24100 III,  46    |                      megveszik (Kriska már azt az embert is megálmodta: egy
24101 III,  46    |                    Mikor azután megvették, biz az egy kis változáson ment
24102 III,  46    |                        a tarka), hanem a teje… az valami pompás tej volt,
24103 III,  46    |                     azelõtt is nyugalom honolt az özvegy papné házikójában.
24104 III,  46    |                 elõször. Juj, milyen öröm lesz az, ott pacskolni a sûrû föliben…~
24105 III,  46    |                        fel. Hol lesz a köpülõ? Az udvar közepére teszik ki.
24106 III,  46    |                     tehén, mert kényes portéka az. Miért is jutott eszükbe
24107 III,  46    |                     Miért is jutott eszükbe ez az eshetõség? Tíz aggodalom
24108 III,  46    |                    tehene harmadéve! Hanem már az ilyet nem élné túl a nagyasszony.~-
24109 III,  46    |                        nagyasszony.~- Mindjárt az Ipolyba ugranám, gyerekek.
24110 III,  46    |                    kevés mégis megmaradt ebbõl az aggodalomból ezutánra is.
24111 III,  46    |                      is megnézték, megitatta-e az Ancsa leány, kapott-e répát,
24112 III,  46    |                    Kriska egy rézgombot talált az udvaron. Megörültek, hanem
24113 III,  46    |                       ki gyõzné takarmánnyal?) az Ancsát adták mellé. A tiszteletes
24114 III,  46    |                  messze volt; baj nélkül értek az ugarra. A Csákót is jó hangulatban
24115 III,  46    |                   magáról farkával a legyeket.~Az Ancsa szolgáló, ki csak
24116 III,  46    |                  nappal is a csillagokat látná az ember a fenekérõl. (Nem
24117 III,  46    |                       nyomban megbüntette õket az Isten, amiért magára hagyták
24118 III,  46    |                        megtalálni többé. Annak az embernek, akitõl vették,
24119 III,  46    |                    faluját? Talán nem is ebben az országban lakik?~Ancsa a
24120 III,  46    |                      most - mondá Mimi (õ volt az öregebbik, õ vette át az
24121 III,  46    |                       az öregebbik, õ vette át az intézõ hatalmat). - Siess
24122 III,  46    |                      ki. Útközben kérdezõsködj az emberektõl. Én majd a szomszéd
24123 III,  46    |                   zsibbadozó lábbal nyargaltak az árkok mentében, harsogva
24124 III,  46    |                         harsogva kiáltozták be az erdõt, a cserjéseket.~-
24125 III,  46    |                      hallanák, úgy rémlik… Nem az volt, dehogy az volt, darázs-döngés
24126 III,  46    |                    rémlik… Nem az volt, dehogy az volt, darázs-döngés ez csak…
24127 III,  46    |                      fejüket rázták. Elveszett az, vége van annak örökre.~
24128 III,  46    |                 lecsüggesztett fõvel mentek be az udvarba. Hol keressék már,
24129 III,  46    |                    isten…~- Hiszen ez a Csákó! Az, az!~Odafutottak az istállóba.
24130 III,  46    |                         Hiszen ez a Csákó! Az, az!~Odafutottak az istállóba.
24131 III,  46    |                     Csákó! Az, az!~Odafutottak az istállóba. Hát persze, hogy
24132 III,  46    |                       jutott, hogy hát a mama?~Az bizony, a szegény megijedt
24133 III,  46    |                   hátha beugrott, elölte magát az Ipolyba, amint elõre megmondta?~
24134 III,  46    |                       keresni.~De hova, merre?~Az esti szürkület ereszkedni
24135 III,  46    |                        rájuk:~- Fölveritek itt az embert… már le se dûlhet
24136 III,  46    |                 kidörzsölte apró kék szemeibõl az álmosságot s ásítván egyet,
24137 III,  46    |                       hebegé:~- Nem mondta meg az Ancsa?~- Nem is láttam.
24138 III,  46    |                       hogy majd fölvették vele az egész szõlõhegyet.~A tiszteletes
24139 III,  47    |                      régen várossá tette volna az odavaló nagyszámú nemesség.
24140 III,  47    |                      jövőben s minden dicsőség az övék a múltból. Még az erős
24141 III,  47    |                dicsőség az övék a múltból. Még az erős Toldi Miklós is odavaló
24142 III,  47    |                  krónika is beszéli azonfelül. Az illúziót pedig teljesen
24143 III,  47    |                     kastély.~Ezer mesét tudnak az aggastyánok a híres Toldy
24144 III,  47    |                   imponál a hallgatónak, hanem az okosságával.~Mert úgy történt,
24145 III,  47    |           megharagudott Toldy Miklósra, amiért az nehány vitézét agyonverte,
24146 III,  47    |                 tudtára adja, hogy visszajöhet az udvarába, de csak a következő
24147 III,  47    |                     okoskodik vala a királynak az ő izenetén; ha netalán valamely
24148 III,  47    |                     harangoztak, mire bemégyen az ő hites társához, Laczfy
24149 III,  47    |                   cselédének lenni mondotta.~- Az ő valóban. Drága ajándékokkal,
24150 III,  47    |                   Magdolna.~- De nem addig van az, gerlice párom! Tudod-e
24151 III,  47    |                     neked adom a drágaságokat.~Az asszony ellenkezett, de
24152 III,  47    |                    ment s egy óra múlva bejött az ékszerekkel s egy zsákot
24153 III,  47    |                      roppant véres volt.~- Itt az ékszerek, Magdolna. És itt
24154 III,  47    |                        gondolsz, hová rejtsem?~Az asszony egy üres fülkét
24155 III,  47    |                        Rögtön készülni kezdtek az útra.~- Mit vigyünk az útra
24156 III,  47    |                 kezdtek az útra.~- Mit vigyünk az útra a társzekereken? -
24157 III,  47    |                   rajta tartván a jobbik lábát az eb hátán… miközben a másik
24158 III,  47    |                        ugrott a kutya mellett.~Az udvari fõurak hangos nevetésre
24159 III,  47    |                       õkegyelme. Nem bolondult az meg, - hanem az esze jött
24160 III,  47    |                      bolondult az meg, - hanem az esze jött meg. Különben
24161 III,  47    |                        ide… siess ide hozzám.«~Az vissza is jött nyájas farkcsóválgatással.~-
24162 III,  47    |                        mondá a király. - Aztán az urakhoz fordult s halkan
24163 III,  47    |                      bizony szeretõd a király!~Az asszony lángba borult arccal
24164 III,  47    |                   megütötte a korbáccsal, mire az asszony jajveszékelni kezdett:~-
24165 III,  47    |                  szekrényébõl kincseket tettem az asszony elé, mintha a szolgától
24166 III,  47    |                      megfeleltél. Okosabb vagy az esztergomi prímásnál is.
24167 III,  47    |                        azonban elég lesz neked az is, ha országbírónak teszlek.~
24168 III,  47    |                   bírónak, arany-kalodát adtak az országbírónak.~Gyönyörû
24169 III,  47    |                    Gyönyörû arany-kaloda volt… Az öregapámnak a szépapja még
24170 III,  47    |                        ült is benne.~Már t. i. az alsó-toldi ember öregapjának
24171 III,  47    |                       a szépapja. Mert hát még az is dicsõség.~
24172 III,  48    |                  területén, aki ne érdeklõdnék az iránt, hogy hol és miképp
24173 III,  48    |                    csinálná. Õneki adatott meg az égiektõl az a különös talentum,
24174 III,  48    |                        adatott meg az égiektõl az a különös talentum, hogy
24175 III,  48    |             bicskacsinálóján.~Van is becsülete az õ készítményének; aki csak
24176 III,  48    |                       Szegeden, mind ellátogat az õ boltjába, s úgy veszi
24177 III,  48    |                  Boldog, akinek ilyen jut. Még az unokáira is ráhagyja testámentumban,
24178 III,  48    |                        Hát azt hinné ezek után az ember, hogy ez a Sziráki
24179 III,  48    |                     akinek gyárai vannak s aki az egész világba szállítja
24180 III,  48    |                        is, ha Szeged környékén az õ bicskáival szelik a szalonnát
24181 III,  48    |                  bicskáival szelik a szalonnát az atyafiak. Már a hódmezõvásárhelyi
24182 III,  48    |                 Sziráki uram kevély arra, hogy az õ pengéje örökkévaló, s
24183 III,  48    |            világelterjedésre éppen nem gondol, az meg alkalmasint még csak
24184 III,  48    |                       meg alkalmasint még csak az eszébe sem fordult meg sohasem,
24185 III,  48    |                   valami üzleti hasznot húzzon az õ renoméjából.~Történt ugyan
24186 III,  48    |                     uram a szeme közé nevetett az ügyvivõnek.~- Tízezer bicska!
24187 III,  48    |                          Tízezer bicska! Tegye az úr bolonddá az öregapját!
24188 III,  48    |                   bicska! Tegye az úr bolonddá az öregapját! Hiszen annyi
24189 III,  48    |                     dolog.~- Hát tudja, kérem, az nagyon messze van ide (már
24190 III,  48    |                       cégnek). Nem okos beszéd az ilyen… igaz is, nem is.~-
24191 III,  48    |                      ezt meg éppen nem akarom. Az lehetetlen. Hanem tudja
24192 III,  48    |                     kedvéért szívesen csinálok az angliusnak prezentbe… Azt
24193 III,  48    |                   aminõt keresnek; »most nincs az a fajta készen«, ez a felelet.~-
24194 III,  48    |                     kapálni s szénát gyûjteni; az éppen nem jutván eszébe,
24195 III,  48    |                    forintot teremtenének addig az ipar terén, míg itt egy
24196 III,  48    |                        ilyen legyen, ne értsen az üzlethez s ne csiklandozza
24197 III,  49    |                                                AZ ALISPÁN-KISASSZONYOK~1882-
24198 III,  49    |                    bennünket, vagyis hogy csak az urambátyámat, az alispánt.~-
24199 III,  49    |                     hogy csak az urambátyámat, az alispánt.~- Hogy állunk,
24200 III,  49    |                         Barkás Mihály? - kérdé az alispán az egyik vasvillás
24201 III,  49    |                     Mihály? - kérdé az alispán az egyik vasvillás embertõl,
24202 III,  49    |                         egy halt meg közülünk, az is csak tévedésbõl.~- Miféle
24203 III,  49    |                fecsegsz itt összevissza?~- Már az pedig úgy van, tekintetes
24204 III,  49    |                     kezdte meg a kolera. Ebben az egyben szerencsések vagyunk,
24205 III,  49    |                     Vén bolond! - kacagott fel az alispán, ezüstös tajtékpipáját
24206 III,  49    |                       a törvénybírót?~- Hiszen az már mikor halt meg! Hajnalban.
24207 III,  49    |                       Hártya Pál - sajnálkozék az alispán.~- Az volt - dünnyögte
24208 III,  49    |                      sajnálkozék az alispán.~- Az volt - dünnyögte az öreg
24209 III,  49    |                 alispán.~- Az volt - dünnyögte az öreg Muszur.~- Maradt-e
24210 III,  49    |                      idõsebb.~- Hm - köhintett az alispán s mogorván intett
24211 III,  49    |                        Azok megint odaállottak az országút két szögletére,
24212 III,  49    |            fenyõfa-ládát hoztak velünk szembe. Az alispán odaszólt:~- Miféle
24213 III,  49    |                      odaszólt:~- Miféle jószág az, barátim?~- Koporsó, hat
24214 III,  49    |                     embernek.~Hatával temették az embereket; rokont, nem rokont,
24215 III,  49    |                     ebbõl a feltámadás napján!~Az alsó soron, ahol nagyobbára
24216 III,  49    |              nagyobbára a katolikusság lakott, az egyik nemesi kúria elõtt
24217 III,  49    |                       a ház elõtti kis kertbe. Az egész nemes Laczfy-familia
24218 III,  49    |                       teljék öröme szegénynek!~Az alispán hallgatagon ült
24219 III,  49    |                  fehérlõ selyemszál hálózta át az országutat, mint valami
24220 III,  49    |                     tartják meg a vesztegzárt.~Az öregúrnak éppen az orrát
24221 III,  49    |                vesztegzárt.~Az öregúrnak éppen az orrát csiklandozta meg,
24222 III,  49    |                       elszakadt s rajta maradt az ábrázatán, úgy kellett leszedni
24223 III,  49    |                  megállított volna minket, még az orrunkat is leszeli, hümm…~
24224 III,  49    |                    pillanat alatt lent termett az alispán mellett.~- Menj
24225 III,  49    |                    uram. De instállom alássan, az éles kardomat otthon hagytam,
24226 III,  49    |                       neki ezt a négy lánykát, az egyik nála marad örökben,
24227 III,  49    |                       benyitsz és így szólsz: »az alispán úr kezeit csókoltatja
24228 III,  49    |                       küldeni a leánykát, csak az esküdt úr beszélt rá, még
24229 III,  49    |                    fogadtunk is száz szivarban az esküdttel, hogy hasztalan
24230 III,  49    |               hazaviszed a feleségemnek. Annak az is jó. Azt üzenem neki,
24231 III,  49    |               tárgyalásokat intézett el. Éppen az õ segítségére vitt ki engem
24232 III,  49    |                      szemem láttára fogyott el az utolsó fény, amit a múlt
24233 III,  49    |                    éjszakára, Csuzy Miklóshoz. Az volt a fõtanya a kerületben.
24234 III,  49    |                  világnak.~- Ki oszt? - kiáltá az alispán, amint a kocsiról
24235 III,  49    |                     biz’ azt mindjárt kezdték, az idõnek drága voltára hivatkozva.
24236 III,  49    |                        egy másfajú megjegyzést az alispán.~- Igaz ni, Miklós!
24237 III,  49    |                          Eltûnt? - vágott bele az alispán. - Nem szeretem
24238 III,  49    |                   kapott, hát csakugyan letett az aggodalomról s nekifogott
24239 III,  49    |                        nagy malheur-ben úszott az én principálisom. Éjféltájban
24240 III,  49    |                     pakktáskámat! - parancsolá az egyik ott ácsorgó inasnak.~
24241 III,  49    |                elsétáltak. A vármegye pénze is az alispánhoz húz szívesebben,
24242 III,  49    |                        mily különös világ volt az! Nem fogta rá Pali bácsira
24243 III,  49    |                       újra kezdték. Pali bácsi az asszonyoktól kért pénzt
24244 III,  49    |                     kölcsön. A kis Csuzyné még az öreg harisnyából is kiöntögette
24245 III,  49    |                       hétig tart is. S azalatt az egész vármegyében szünetelhet
24246 III,  49    |                      vicispán, a szolgabíró és az orvos miatt! Valljuk be
24247 III,  49    |                         nagy »ne mulass« várta az alispán urat.~- Ejnye, János,
24248 III,  49    |                       neked, János? - kiabálta az alispánné csípõjére tett
24249 III,  49    |                   mordizom adta, hogy csak úgy az országút közepérõl intézkedel?~-
24250 III,  49    |                         Hallgass! - toppantott az alispánné a lábával. - Szép
24251 III,  49    |                     szereztél, mondhatom. Hisz az egy sárkánykölyök. Látod
24252 III,  49    |                     Látod ezeket a kaparásokat az arcomon, tegnap, mikor mosdattam,
24253 III,  49    |                   törte össze? - sóhajtott fel az alispán félénken.~- Azt
24254 III,  49    |                       Azt hát, mi közöd hozzá? Az enyim volt. Hanem azt megmondom,
24255 III,  49    |                       meztelenül legyen valaki az én házamban. Reggel ráadom,
24256 III,  49    |                     maga után a folyosó-ajtót, az alispán pedig csendes morfondirozásba
24257 III,  49    |                    Hogy hínak, lányom? - kérdé az alispán gyöngéden.~- Nem
24258 III,  49    |                   erõszakkal elõre taszigálta, az alispán szépen átfogta derekát,
24259 III,  49    |                   ezért a vakmerõségért.~Hanem az alispán ahelyett, hogy méregbe
24260 III,  49    |                     Ambrus fiam! - szólítá meg az alispán kedvenc huszárját.~
24261 III,  49    |                        meggyûlt vele a bajunk. Az asszony haragszik.~- Pajkos,
24262 III,  49    |                        sem hozott hírt felõle. Az alispán az egész parkot
24263 III,  49    |                        hírt felõle. Az alispán az egész parkot beszaladgálta
24264 III,  49    |                        elkezdett, mint már azt az asszonyságok szokták, mindenféle
24265 III,  49    |                  skrupulusokat csinálni. Hátha az Ipolyba ugrott? Hátha az
24266 III,  49    |                       az Ipolyba ugrott? Hátha az oláhcigányok lopták el?
24267 III,  49    |                        Ambrus huszár lóra ült. Az alispán megparancsolta,
24268 III,  49    |                           Ejnye! - csodálkozék az alispán. - Adta kölykei!
24269 III,  49    |                        Adta kölykei! Lássa meg az ember.~- Eleinte hittem,
24270 III,  49    |                      paraszt, tekintetes uram!~Az alispán elmosolyodott, s
24271 III,  49    |                       a szobába. Már mire való az ilyen? Nem annak termett
24272 III,  49    |                       ilyen? Nem annak termett az, de meg nagyobb is már,
24273 III,  49    |                      ötletem van, öreg - szólt az alispánné halkan. - De hát
24274 III,  49    |                 Lábujjhegyen járj, azt mondom. Az a tervem van, hogy átöltöztetem
24275 III,  49    |              átöltöztetem Erzsikét, míg alszik az új ruhába - úgy ébred majd
24276 III,  49    |               diffikultását.~- Jó, jó, - hanem az mégsem ér sokat. A gyerek
24277 III,  49    |                      hozzuk a többi hármat is.~Az alispánné ránézett megelégedetten,
24278 III,  49    |                     Nem bánom, öreg; hanem azt az egyet megmondom, hogy az »
24279 III,  49    |                       az egyet megmondom, hogy az »igazi« mégis ez marad,
24280 III,  49    |                     már…~- No, mi van ezzel?~- Az, hogy már… ki van próbálva.~
24281 III,  49    |                    akarta mondani, hogy ez már az övé - hogy szereti már.~
24282 III,  50    |                   barátod, én írjam könyvedhez az elõszót. Ide szeretnél jönni
24283 III,  50    |                 szeretnél jönni lakni, mondod, az irodalmi központba, ott
24284 III,  50    |                        Talán azt, hogy megírom az elõszót egy elbeszélésben.
24285 III,  50    |                   ábrándozva? Ha eszedbe jutna az a nap, amikor egyszer bekergetett
24286 III,  50    |                     amikor egyszer bekergetett az esõ a csõsz-kunyhóba? Amolyan
24287 III,  50    |                        tündököltek. Sajátságos az, hogy mennyi érdekes dolog
24288 III,  50    |                       szilánkja, cserebogárnak az egyik lába, cserép-darab,
24289 III,  50    |                         mindig beljebb-beljebb az erdõ felé.~Ahol a gyep kezdõdött,
24290 III,  50    |                   Letaposva egymásba fonódtak, az esõcseppek átgurultak az
24291 III,  50    |                       az esõcseppek átgurultak az egyikrõl a másikba s ott
24292 III,  50    |                       minden fûszálról a port, az illatot, amit az õ lába
24293 III,  50    |                       a port, az illatot, amit az õ lába hagyott ott.~- Menjünk!
24294 III,  50    |                        néztem. Mi közöm hozzá? Az én nyomaim jobbra visznek
24295 III,  50    |                 megcéloztam a vörösbegyet; biz az szegény nem ért rá testamentomot
24296 III,  50    |                       Vica napernyõjével, mert az úgyis hegyes, egy kis gödröt
24297 III,  50    |                   futott s gyöngéden mondta:~- Az én kedvemért ütötte agyon.
24298 III,  50    |                   szemével, a kis paplányt. Ha az én feleségem volna, sohasem
24299 III,  50    |                     szedrével bekenve maradjon az arca örökkön-örökké, ha
24300 III,  50    |                találkozni fognak a barátommal, az majd hazakíséri, ha félnek…
24301 III,  50    |                        Viki! Pá, pá, kis Viki!~Az még mindig utánam nézett,
24302 III,  50    |                      kell találnom tündéremet.~Az erdõ túlsó része felé a
24303 III,  50    |                     nem volt olyan titoktartó, az már nemcsak sejteni hagyott,
24304 III,  50    |                   megyek, egészen elvesztettem az irányt, csak a nyomokat
24305 III,  50    |               füttyentett a rigó.~Hohó! hiszen az otthagyott Vica volt az
24306 III,  50    |                        az otthagyott Vica volt az én tündérem!~Hideg szél
24307 III,  50    |                        fojtó pára szállna föl, az erdei liliomok búsan hajladoztak,
24308 III,  50    |                    búsan hajladoztak, fölöttem az égen valami megdöbbentõ
24309 III,  50    |               Megismertelek. Te karodon vitted az elfáradt Birikét, nõd pedig,
24310 III,  50    |                        a tulajdon költségeden.~Az erdei virágok, szerelem
24311 III,  51    |                      régen várossá tette volna az odavaló nagyszámú nemesség.
24312 III,  51    |                 nemesek (pedig nem is olvassák az országgyûlési tárgyalásokat),
24313 III,  51    |                      jövõben s minden dicsõség az övék a múltból. Még az erõs
24314 III,  51    |                dicsõség az övék a múltból. Még az erõs Toldi Miklós is odavaló
24315 III,  51    |                  krónika is beszéli azonfölül. Az mindegy, hogy Arany másképp
24316 III,  51    |                         a kalendáriumon kívül. Az is olyan kalendárium, hogy
24317 III,  51    |                     való naptárrész van benne.~Az illúziót pedig teljesen
24318 III,  51    |                  lakott ott. Ezer mesét tudnak az aggastyánok a vitézi dolgairól.~
24319 III,  51    |              tündérszép asszonnyal boldogítják az alsó-toldi mesemondók, -
24320 III,  51    |                        s Budán lakott férjével az udvarnál, hol is nagy tisztességben
24321 III,  51    |                        de Mátyás. Hja, úgy van az! Míg a királyok élnek, sok
24322 III,  51    |                    Lajostól és Mátyásnak adják az alsó-toldiak.~Mátyás királynak
24323 III,  51    |                  gyanakodott a királyra, egész az õ füleig eljutván valamely
24324 III,  51    |                       már akkor is volt. (Hja, az is régi családból való.)~
24325 III,  51    |                       is régi családból való.)~Az ugyan nem volt bizonyos,
24326 III,  51    |                        nem volt bizonyos, hogy az asszony-é a bûnös vagy a
24327 III,  51    |                  király kezdte-é a szemjátékot az udvari dáridókon (mert hiszen
24328 III,  51    |                királyra lett ingerült, s mikor az egyik lakája éppen Magdolna
24329 III,  51    |                   buzogányával a lakájon, hogy az menten meghalt.~Ingerült
24330 III,  51    |            méltóságaitól megfosztva, hagyja el az udvart, hogy oda többé lábát
24331 III,  51    |                      különös színe volt.~»Jöjj az udvaromba, Toldi Miklós,
24332 III,  51    |             meghányná-vetné a dolgokat, valaki az ablakon kopogtat.~- Ki az,
24333 III,  51    |                      az ablakon kopogtat.~- Ki az, mi az?~- Én vagyok - szólt
24334 III,  51    |                  ablakon kopogtat.~- Ki az, mi az?~- Én vagyok - szólt egy
24335 III,  51    |                       Nagyon furcsa álmom volt az éjjel. Nyisd ki az ablakot.~-
24336 III,  51    |                        volt az éjjel. Nyisd ki az ablakot.~- Bánom is én,
24337 III,  51    |                        kutya hátára tetted fel az egyik lábad, a másikkal
24338 III,  51    |                        bezzeg nyitotta nemcsak az ablakot, hanem az ajtót
24339 III,  51    |                      nemcsak az ablakot, hanem az ajtót s hítta be nyájasan:~-
24340 III,  51    |                     Marcsa bement s elbeszélte az egész bevonulását, ki volt
24341 III,  51    |                        ott, miképp látta õ azt az álmában.~Ebbõl aztán legott
24342 III,  51    |                   körülbelül éjfélkor bemégyen az õ hitestársához, Laczffy
24343 III,  51    |                   cselédének lenni mondotta.~- Az õ valóban. Drága ajándékokkal,
24344 III,  51    |                  Laczffy Magdolna elvörösödött az irigységtõl, de aztán erõt
24345 III,  51    |                      vitéz.~- De nem addig van az, gerlice párom. Tudod-é,
24346 III,  51    |                     neked adom a drágaságokat.~Az asszony ellenkezett, de
24347 III,  51    |                        arccal, s egy óra múlva az ékszerekkel jött vissza,
24348 III,  51    |                      roppant véres volt.~- Itt az ékszerek, Magdolna. És itt
24349 III,  51    |                        gondolsz, hova rejtsem?~Az asszony egy üres fülkét
24350 III,  51    |                készülni kezdtek.~- Mit vigyünk az útra magunkkal a bérszekereken? -
24351 III,  51    |                         rajta tartván ballábát az eb hátán, miközben a másik
24352 III,  51    |                        ugrott a kutya mellett.~Az udvari fõurak hangos nevetésre
24353 III,  51    |               szárazdajkának, gyereket hordoz.~Az udvari dámák pedig azon
24354 III,  51    |                       õkegyelme. Nem bolondult az meg, hanem az esze jött
24355 III,  51    |                        bolondult az meg, hanem az esze jött meg. Különben
24356 III,  51    |                       kezdte magához a kutyát. Az vissza is jött nyájas farkcsóválgatással
24357 III,  51    |                       felséges uram!~- Valóban az - mondá a király.~Aztán
24358 III,  51    |                          mondá a király.~Aztán az urakhoz fordult s így szólt
24359 III,  51    |                      bizony szeretõd a király?~Az asszony lángba borult arccal
24360 III,  51    |                        Laczffy Magdolnát, mire az magánkívül rohant a kastély
24361 III,  51    |                    ekkor Toldi nyugodtan. - Ez az asszony, akit úgy szerettem,
24362 III,  51    |                   szemem láttára - kiáltá újra az asszony. - Vádollak isten
24363 III,  51    |                      szolga holtteste.~- Hátha az is volt? - morogta a fõúr,
24364 III,  51    |                       fõúr, Ujlaki.~- Nem volt az - szólt közbe a király -,
24365 III,  51    |                     Toldi Miklós, annak mindig az asszony az oka. Ugyé hiszed
24366 III,  51    |                        annak mindig az asszony az oka. Ugyé hiszed már?~-
24367 III,  51    |                         Miért büntetni meg ezt az egyet, mikor a többi is
24368 III,  51    |                    bírónak, aranykalodát adtak az országbírónak.~Gyönyörû,
24369 III,  51    |                       fényes aranykaloda volt… Az öregapámnak a szépapja még
24370 III,  51    |                        ült is benne.~Már t. i. az alsó-toldi öregapjának a
24371 III,  52    |                      pénzüket.~Jóízű alak volt az öreg, tetőtől talpig magyaros.
24372 III,  52    |                      azon összeg után, mellyel az uradalom tartozott neki.
24373 III,  52    |                        kamatokat?~- Hát amivel az uradalom tartozik nagyságodnak.~-
24374 III,  52    |               nagyságodnak.~- No, hát tedd oda az asztalra, édes fiam.~Mindig
24375 III,  52    |                        kamatokat?~- Hát amivel az uradalom tartozik.~- Az
24376 III,  52    |                        az uradalom tartozik.~- Az uradalom? Hát tartozik nekem
24377 III,  52    |                   uradalom? Hát tartozik nekem az uradalom?~Nagy kövér ujjaival
24378 III,  52    |                      bírom már eszembe tartani az adósaimat.~Én mosolyogtam.
24379 III,  52    |                   önkénytelenül -, hiszen ezek az írások semmit sem érnek!~
24380 III,  52    |                       írások semmit sem érnek!~Az öreg nyugalommal fordult
24381 III,  52    |                        Valahol alul megtalálta az uradalom kontraktusát, az
24382 III,  52    |                      az uradalom kontraktusát, az rendesen volt kiállítva,
24383 III,  52    |                     mert ügyvédek csinálták.~- Az ám - mondá -, csakugyan
24384 III,  52    |                        van itt valami. Hát hol az a pénz? Tedd le oda, fiam,
24385 III,  52    |                       pénz? Tedd le oda, fiam, az asztalra.~Letettem az összeget,
24386 III,  52    |                    fiam, az asztalra.~Letettem az összeget, de egy csekk is
24387 III,  52    |                     közte, ezer frt-ról szóló. Az öreg megnézte a cédulát,
24388 III,  52    |                   kezei között, közelebb vitte az ablakhoz.~- Hát ez mi légyen? -
24389 III,  52    |                     légyen? - kérdé tünődve.~- Az, ezer forint! - mondám.~-
24390 III,  52    |                        országnak a pénze ez?~- Az általános bank utalványa.~
24391 III,  52    |                      általános bank utalványa.~Az öreg a fejét csóválta, és
24392 III,  52    |                     inkább a szekretáriusomat. Az oszt’ okos ember. Tud az
24393 III,  52    |                       Az oszt’ okos ember. Tud az mindent!~Éppen jött is már
24394 III,  52    |                        bolonddá. Nem vagyok én az uradalomnak a lába kapcája.
24395 III,  52    |                   megtartsam, nagy összeg volt az arra, és leszaladtam vele
24396 III,  52    |                   forint híján lefizették érte az ezer forintot.~Szaladtam
24397 III,  53    |                     vagy olyan hamar kialszik! Az arany középutat fölverte
24398 III,  53    |                        azon itt egy lélek sem. Az emberek vagy megöregszenek
24399 III,  53    |                 költeményeket kezdenek faragni az aggastyánok.~A levegõ-e
24400 III,  53    |                  aggastyánok.~A levegõ-e ennek az oka, vagy az éghajlat? A
24401 III,  53    |                    levegõ-e ennek az oka, vagy az éghajlat? A föld ereje-e
24402 III,  53    |                       éghajlat? A föld ereje-e az vagy a gyengesége, hogy
24403 III,  53    |                        vagy a gyengesége, hogy az akácfa idõ elõtt elvirágzik,
24404 III,  53    |                 Garibaldit. Sohasem láttam sem az egyiket, sem a másikat.~
24405 III,  53    |                   tompa, elfojtott suttogások, az aggodalom festéke amazokon,
24406 III,  53    |                     Eljönne tanúskodni ellenem az a nagy könyv a tiszteletes
24407 III,  53    |                      bevésõdött, aki nem volt. Az is emlékszik rá, aki sohase
24408 III,  53    |                   elevenné, s beszélni kezdett az új generációnak még egyszer…
24409 III,  53    |                 mindnyájának külön, külön.~Hát az a másik?~Nos, hiszen éppen
24410 III,  53    |                       egyszer nagy izgatottság az aprók között, mikor az egyik
24411 III,  53    |             izgatottság az aprók között, mikor az egyik óriás odaröpítette
24412 III,  53    |                      volt, miért nem volt, már az sem emlékszik rá tisztán,
24413 III,  53    |                 tisztán, akitõl én tudom, elég az hozzá, hogy Kossuth egy
24414 III,  53    |                  nyilatkozott Garibaldiról.~És az nagy esemény volt még akkor.
24415 III,  53    |                   kiáltásaikra mozogni kezdtek az országok.~S most íme az
24416 III,  53    |                        az országok.~S most íme az egyik nekiment a másiknak.
24417 III,  53    |                   Találgatták, errõl fecsegtek az emberek. Mit szól erre a
24418 III,  53    |                     erre a sértésre Garibaldi.~Az öreg pedig nem szólt semmit,
24419 III,  53    |                 kaviccsal ölték meg. De hiszen az csak Góliát volt.~Kossuthot
24420 III,  53    |                        Mire volt jó megsérteni az öreg hõst? Az olaszokban
24421 III,  53    |                       megsérteni az öreg hõst? Az olaszokban tagadhatatlanul
24422 III,  53    |                     restellte is talán, lehet, az gyõzte le, hogy semmi hír
24423 III,  53    |                         hogy semmi hír se jött az öregtõl, hogy az nem pattant
24424 III,  53    |                       se jött az öregtõl, hogy az nem pattant fel, nem adta
24425 III,  53    |                   pattant fel, nem adta vissza az oldalvágást, hanem nyugodtan
24426 III,  53    |                georgina-rózsáit.~Kossuth leült az íróasztalához s mentegetõzõ,
24427 III,  53    |                          már szinte azt hittem az ön zavaráról, hogy illatos
24428 III,  53    |                    hogy illatos levél.~- Éppen az, tábornok… ibolya illata
24429 III,  53    |                  változott, de nem a harag ült az edzett és mégis szelíd vonásokon,
24430 III,  53    |                      vagyok gyõzõdve róla, azt az ügy érdekében tette. Mert
24431 III,  53    |                      és bámész szemeket vetett az öregre.~- Ön csodálkozik?
24432 III,  53    |                          Ön csodálkozik? Pedig az nagyon természetes, hiszen
24433 III,  53    |                  hiszen mi azért vagyunk, hogy az ügynek használjunk, s hogy
24434 III,  53    |                     ügynek használjunk, s hogy az bennünket elkoptasson. Öröm
24435 III,  53    |                    lenni!~Milyen lehetett hát »az a másik« - akirõl ezt mondta
24436 III,  53    |                     másik« - akirõl ezt mondta az egyik?~
24437 III,  54    |                        cigaretlit szítt.~Hanem az nem volna talán igaz, mert
24438 III,  54    |                 magának is a szûrszabóság volt az ambíciója (mert szép mesterség
24439 III,  54    |                 ambíciója (mert szép mesterség az annak, aki tudja); midõn
24440 III,  54    |                  kulcsárné a falunkban, akinek az urasága testvéröccse a birodalmi
24441 III,  54    |                    hatalmas bécsi úrhoz, mikor az egy ízben öccsénél volt,
24442 III,  54    |            kiváltképpen sok becsület háramlott az egészbõl Czapik András kántor
24443 III,  54    |                     éppen a kovácsnak a lánya, az Eszter. Pedig hát senkinek
24444 III,  54    |                     visszajön érte, csak éppen az Eszternek.~Visszajön, hogyne
24445 III,  54    |                       mondom, ott körmölgetett az egyik irodában, midõn a
24446 III,  54    |                   érzett a tagjaiban, megsúgta az elõérzete, hogy ez a csengettyûszó
24447 III,  54    |                     esztendõ múlva együtt lesz az egész összeg.~Amint így
24448 III,  54    |              ábrándozik, egyszerre csak benyit az inas, hogy a kegyelmes úr
24449 III,  54    |                   barátom!~Jani leült, de csak az egyik csücskére mert leülni
24450 III,  54    |                    egyik csücskére mert leülni az aranyozott széknek.~- Akar-e
24451 III,  54    |                         Hogyne akarnék - mondá az én pertu pajtásom.~- Akkor
24452 III,  54    |                        úr, otthon a falujában. Az volna még csak a nagy boldogság.~-
24453 III,  54    |                   hitben, hogy csak bolondítja az excellenciás úr.~- Holnap
24454 III,  54    |                  elhûlve Lupcsek. - Lehetetlen az!~- Már miért volna lehetetlen? -
24455 III,  54    |                          Micsoda Eszter?~- Hát az Eszter, a kovácsunk leánya,
24456 III,  54    |                    fiatal barátom. A dolog nem az ön szép szemeire megy, elhiheti.
24457 III,  54    |                       szemeire megy, elhiheti. Az egész igen egyszerû. Egy
24458 III,  54    |             összeesküsznek. No, érti-e már? Ön az a szerencsés fickó, aki
24459 III,  54    |                       fickó, aki hálákat adhat az istennek, hogy magyar és
24460 III,  54    |                 keresek már ilyen embert. Neje az éji vonattal fog megérkezni.~
24461 III,  54    |                    nyomta, de úgy nyomta, hogy az majd megrepedt attól.~Egész
24462 III,  54    |                hétköznapi ruháiba és megindult az álomkép után, s ment, ment,
24463 III,  54    |                     hanem a kis Eszter elhitte az utolsó szóig.~S már ezért
24464 III,  54    |                    igaz legyen a Jani dolga, s az abból kivilágló nagy hûsége.~
24465 III,  55    |                 magukat, bebizonyítandók, hogy az asszony milyen rettenetes,
24466 III,  55    |                    másik olyan felfogással, de az egyik se volt az igazi.
24467 III,  55    |               felfogással, de az egyik se volt az igazi. Az a java, amit én
24468 III,  55    |                        egyik se volt az igazi. Az a java, amit én mondok el
24469 III,  55    |                    gentleman (ha nem csalódom, az új dzsentri-klub alakulásában
24470 III,  55    |                említették), fölemelt fõvel jár az utcákon, patentírozott szekundáns
24471 III,  55    |                     természetesen törvényhozó. Az, hogy valaki törvényhozó
24472 III,  55    |                       divatos dolog mai napság az asszonyok elõtt, mint hogy
24473 III,  55    |                       mivelhogy ez ilyen dolog az asszonyok elõtt. Hiába,
24474 III,  55    |                      innen is lehet udvarolni.~Az ember bizonyos sûrû idõközökben
24475 III,  55    |                   elszáradtak, gyakran kidobta az ablakon, de az ékszereket
24476 III,  55    |                 gyakran kidobta az ablakon, de az ékszereket egyszer sem dobta
24477 III,  55    |                     tud rá tanúkat felmutatni.~Az pedig jó jel - az Alfrédnak
24478 III,  55    |                  felmutatni.~Az pedig jó jel - az Alfrédnak szótárában. Elkezdte
24479 III,  55    |                 Alfrédnak szótárában. Elkezdte az ostromot hevesebben a színhelyen.
24480 III,  55    |         szerencsétlenségének szoktak nevezni - az, hogy az ékszerész-számlák
24481 III,  55    |                     szoktak nevezni - az, hogy az ékszerész-számlák még nem
24482 III,  55    |                        vígjáték.~Alfréd elment az ékszerészhez s megkérte,
24483 III,  55    |                         õ csak pörrel fizet.~S az ékszerészek nagyon jó lelkek -
24484 III,  55    |                       megteszik, hogy bepörlik az embert, ha az ember nagyon
24485 III,  55    |                    hogy bepörlik az embert, ha az ember nagyon szépen megkéri
24486 III,  55    |                        a számára volt rendelve az ékszer, s kinek küldték,
24487 III,  55    |                    szenvedett, hadd szenvedjen az is szégyen-kínt, gyalázatot,
24488 III,  55    |                  álmatlan éjszakákat!~Csakhogy az asszonyok nem olyanok ám,
24489 III,  55    |                   vétkesnek hiszik, hát legyen az legalább. S legyen meg Alfrédnak
24490 III,  55    |                  megküldte neki a szép asszony az igent. Egészen helyes volt.
24491 III,  55    |                       a válópört a neje ellen. Az is okosan tette.~Ebben a
24492 III,  55    |                       cselekedett - csak talán az nem, aki leírta.~
24493 III,  56    |                        Volt benne is; legalább az az egy virtus kétségkívül
24494 III,  56    |                     Volt benne is; legalább az az egy virtus kétségkívül megvolt:
24495 III,  56    |                        a kötekedés pedig attól az idõtõl mérgesült el csodálatos
24496 III,  56    |               csodálatos irányban, amelytõl ez az elbeszélés kezdõdik.~Ugyanis
24497 III,  56    |                        ketten úgyszólván abból az indokból, hogy ezek az átkozott
24498 III,  56    |                   abból az indokból, hogy ezek az átkozott gyerekek legalább
24499 III,  56    |                       gyerekeit látta kiömleni az iskolaépület nagy kapuján:~-
24500 III,  56    |                     délutánján keresztülfutott az Iskola utcán, sõt az egész