bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

24501 III,  56    |           keresztülfutott az Iskola utcán, sõt az egész Palánk városrészen
24502 III,  56    |             fösvénykedtek? Ami becsület dolga, az becsület dolga.~A derék
24503 III,  56    |                      meg volt hökkenve. Délben az ebédnél aggódva nézegették
24504 III,  56    |                     frissek, szinte repedeznek az egészségtõl. Ni, a kis Kermely
24505 III,  56    |                 fitymálódva. - A húsban vagyon az erõ, meg a halpaprikásban.~
24506 III,  56    |                        halványítsa senki, mert az nagy violencia.~- Nem tud
24507 III,  56    |                     hát ne üsse bele kegyelmed az orrát, ha én beszélek. Ott
24508 III,  56    |                     tizenhét font! Istenem, ha az õ diákjai legalább másfél-mázsáig
24509 III,  56    |                        Tudom, elvinné mérgében az ördög Nagy Pálnét, ha ugyan
24510 III,  56    |                       ugyan kellene neki, mert az se olyan bolond már.~Denique
24511 III,  56    |                  kölyköket, kiknek úgyis olyan az étvágyuk, mint a sárkányé.~
24512 III,  56    |                         Milyen dühbe jött erre az a mérges ember egyszeribe.
24513 III,  56    |                 asszonyról nem is szólok, mert az valóságos fúriában rohant
24514 III,  56    |                kertészhez és csemegeárusokhoz. Az õ kosztjukon akarnak túltenni,
24515 III,  56    |                   kosztjukon akarnak túltenni, az õ kosztjukon! S kik akarnak
24516 III,  56    |                     kezében a fõzõkanál! Nincs az a szegedi lélek, aki valaha
24517 III,  56    |                      ábrázatába úgy, hogy csak az apró karikájuk maradt látható.
24518 III,  56    |                        Erre ugyan rá nem ösmer az édesanyja - az examenen!~
24519 III,  56    |                       nem ösmer az édesanyja - az examenen!~Molnár Andrásné
24520 III,  56    |                   hiteles mázsálóján mérje meg az õ diákjait, s tegye hivatalos
24521 III,  56    |                   testimónium alakjában írásba az utókor számára, mennyi vala
24522 III,  56    |                    utókor számára, mennyi vala az õ testi súlyuk, isten kegyelmes
24523 III,  56    |                    szöszke, mikor hozzám hozta az apja, most valóságos medve.
24524 III,  56    |                         de nézze hát meg õket. Az ott cérnacingár legényke
24525 III,  56    |                         nem azért mondom, hogy az én feleségem… hanem ami
24526 III,  56    |                  feleségem… hanem ami úgy van, az úgy van. Nohát lépkedjetek,
24527 III,  56    |                     kackiásan még kijjebb jött az utcára, s gúnyosan nézte
24528 III,  56    |                      tegnap fényképeztettem le az enyimeket.~Azután közönyösen
24529 III,  56    |                       Na, és nyomnak-e valamit az apróságok?~- Ha nyomnak-e
24530 III,  56    |                     diák volt a gyenge oldala, az egyedül sebezhetõ része.
24531 III,  56    |                       Hogy ki tudta választani az a gonosz asszony!~- Rossz
24532 III,  56    |                     elmosolyodik, s meghajítja az oktalan állatot a Virgiliussal -
24533 III,  56    |                        a Virgiliussal - fut is az tõle -, ami különben korántsem
24534 III,  56    |               nagyrészt õseinek bõre védi õket az enyészettõl.~- Oh, kis bolond!
24535 III,  56    |                       mert olyan nevetséges is az, hogy õ nem merte te-nek
24536 III,  56    |                        és dinnyeindák ónszíne, az árnyék megriadva ugrál a
24537 III,  56    |                        könnyû hozzáragasztani. Az enyves bögre mindig ott
24538 III,  56    |                    enyves bögre mindig ott van az orgonabokorba elrejtve,
24539 III,  56    |            cserebogarunk, köszöntsd a tengert!~Az pedig oda se hederített
24540 III,  56    |                    útnak indíttatni, mint akár az operettbeli Menelaus király.~-
24541 III,  56    |                   vasárnap délután pihenõ van, az akkor kezébe veszi a Molnár
24542 III,  56    |                      játszik a hajával, amitõl az édesdeden pislog a szemeivel,
24543 III,  56    |                         Valami nagyon jó lehet az, mert a nemzetes asszony
24544 III,  56    |                       a leányoknak. Hát bizony az Anna ujja is odakerült a
24545 III,  56    |                        gyermekeknek való játék az!~- Mit is akartam csak kérdezni?
24546 III,  56    |                       a kezére pajkosan, amire az duzzogva elfordult, s eltaszította
24547 III,  56    |                      nehezteljen. Tudja, mikor az iskoláimat bevégeztem, inkább
24548 III,  56    |                        arcába ne lásson.~- Hát az jó lesz-e, ha elbeszélem
24549 III,  56    |                       hat apámat?~Persze, hogy az is jó lesz, s elbeszélte
24550 III,  56    |                   Hanem ott ült éppen akkor is az ivóban egy korhely-kompánia,
24551 III,  56    |                     Néha bevetõdik egyik-egyik az apák közül Szegedre, s fölkeresik
24552 III,  56    |                       s fölkeresik otthon vagy az iskolában. A vén tiszttartó
24553 III,  56    |                csúsztat a markába, a fiskális (az jár be legtöbbször), egy-egy
24554 III,  56    |                        törvényszéki ülnök, aki az ócska ruháit mind neki küldözgeti,
24555 III,  56    |                   levelezést folytat, egyrészt az igazgató tanár úrral, másrészt
24556 III,  56    |                  urammal, a »gyermekük« iránt.~Az igazgató mindig azt feleli,
24557 III,  56    |                      magaviseletû fiúcska«. Ki az ördög tudna azután eligazodni?~-
24558 III,  56    |                 elérteni, mikor kevesebb a hat az egynél!~- Aztán ugyan lássuk,
24559 III,  56    |                     lássuk, Annácska, mi lenne az a maga nagy boldogsága?~-
24560 III,  56    |                        a szegény Tóth Gyulának az is keserûség volt, ami másnak
24561 III,  56    |                       fiskálisra került a sor, az jött el érte a vizsga után,
24562 III,  56    |                       félj semmit - biztatgatá az ajtóig kísérve, de az lehorgasztott
24563 III,  56    |               biztatgatá az ajtóig kísérve, de az lehorgasztott fõvel, reszketve
24564 III,  56    |                        hát ne is hozzák vissza az õszre, vigyék Nagyékhoz.
24565 III,  56    |                       õszre, vigyék Nagyékhoz. Az is jó hely. Nekem nem kell.
24566 III,  56    |                  beadták Nagy Pálékhoz. Hiszen az is jó hely! Itt van vagy
24567 III,  56    |                 ablakokra, a sorompós udvarra, az ismerõs házfedélre, úgy
24568 III,  56    |                  Molnár néni fogta elõ valahol az utcán, s behítta egy kis
24569 III,  56    |                        kerek foltok gyúltak ki az ábrázatán.~A néni megkérdezte,
24570 III,  56    |              megkérdezte, hogy van megelégedve az új hellyel, mit fõztek tegnap,
24571 III,  56    |                  Feszesen ült a széken, csakis az egyik csücskén… mintha idegen
24572 III,  56    |                      szomorúan vette ki magát. Az óra síri csendben ketyegett,
24573 III,  56    |                       semmi szó, semmi kérdés.~Az ajtók nyíltak az épületben,
24574 III,  56    |                       kérdés.~Az ajtók nyíltak az épületben, s e nyíló ajtók
24575 III,  56    |                        cselédek jártak ki s be az épületben.~Egyszer mégis
24576 III,  56    |                      nemzetes asszony kezét.~S az érezte, hogy egy könnycsepp
24577 III,  56    |               Fodormentát iszol minden reggel. Az ezüstpoharamból itatlak.~
24578 III,  56    |                       ezüstpoharamból itatlak.~Az udvarra is kikísérte a néni,
24579 III,  56    |                   télikabátját, hogy ne fázzék az úton, pedig igazán nem fázott,
24580 III,  56    |                        itt itthon lesz holnap, az Anna is…~- Az is - hebegé
24581 III,  56    |                     lesz holnap, az Anna is…~- Az is - hebegé elhalványodva
24582 III,  56    |                   lesütötte a fejét.~- Õróluk. Az öreg Szatymazon van, Anna
24583 III,  56    |                    ment. Mikor hazaért, rögtön az ágyba feküdt.~- Nem megyek
24584 III,  56    |                       oda, nem, nem!~Másnap is az ágyban maradt, de föltette
24585 III,  56    |                       Lucskos idõ volt reggel. Az õszi felhõk párákkal sûrûsíték
24586 III,  56    |                        foszló párák ráfeküdtek az ablakokra. Úgy nézett ki
24587 III,  56    |                          A sovány diák meghalt az éjjel.~Anna szíve megdobban.
24588 III,  56    |                       meg odakünn:~- Bevégezte az iskoláit.~E pillanatban
24589 III,  56    |               ereszkedõ híd tört át a ködön és az ablakon.~Anna remegve bújt
24590 III,  56    |                        holnapra…~S ez volt, ez az intézkedés volt az egyedüli
24591 III,  56    |                    volt, ez az intézkedés volt az egyedüli pompa a vézna fiú
24592 III,  57    |                           A VESZETT SÓGOR~1883~Az emberek minden apró körülményt
24593 III,  57    |                   megragadnak arra nézve, hogy az érdeklõdést a saját személyük
24594 III,  57    |                      dicsekedett a minap, hogy az õ sógora, egy vidéki bank
24595 III,  57    |                        a tulajdon sógora volt. Az ördögbe is, nem mindennapi
24596 III,  57    |                       kutya harapta meg, ahogy az alsóvárosi kertek alatt
24597 III,  57    |                       nyoma a bal lábán, hanem az mindjárt feltûnt neki, hogy
24598 III,  57    |                     tüzes pára gõzölgött volna az orrlyukain, s a szemeinek
24599 III,  57    |                        vetett futó pillantást: az visszaadta a tulipiros arcát,
24600 III,  57    |                        a vér nyargalni kezdett az ereiben, mintha ördögök
24601 III,  57    |                     kezeit összerágni, s abban az iszonyatos zúgásban, amit
24602 III,  57    |                    konyhában a kalácssütéshez: az volt az a sár a kezein.~-
24603 III,  57    |                        kalácssütéshez: az volt az a sár a kezein.~- Jaj, ne
24604 III,  57    |                     kutya megharapott a minap. Az mérgezte meg a véremet.
24605 III,  57    |                        kötelet.~- No, ugyan mi az ördögnek? - De azért csak
24606 III,  57    |                        sógor. Csak nem ment el az eszed? Te õrült vagy.~-
24607 III,  57    |                    eszed? Te õrült vagy.~- Nem az - felelte szokatlanul csendesen,
24608 III,  57    |                      mely elõttünk égett -, ez az igazi kutyamulatság!~Órákig
24609 III,  57    |                        forogtak.~Elrémültem, s az ijedelem hatása alatt kivettem
24610 III,  57    |                       sógor. Hiszen olyan szép az élet, amíg tart. Olyan nagyon
24611 III,  57    |                        tart. Olyan nagyon szép az élet. Beszélgessünk még.
24612 III,  57    |                    gyereket eltiltották tõled. Az most alszik a kis szobában.~-
24613 III,  57    |                          Lopd el onnan, sógor, az isten is meg fog áldani.
24614 III,  57    |                     ágában sem volt, beszéltem az eszéhez és szívéhez; nagy
24615 III,  57    |                        Nagyon ki volt merülve. Az orvos megmondta, hogyha
24616 III,  57    |                      addig él, amíg ébren van. Az álom a halált hozza meg
24617 III,  57    |                    sógorom volt.~Ilyen is csak az én famíliámban történhetik.~
24618 III,  58    |                        vett észre.~- Mi vitte? Az vitte, hogy jövõ héten fog
24619 III,  58    |                  románokból fejébe vette, hogy az õ võlegényének párbajának
24620 III,  58    |                     Hogyne félt volna? Oda van az ijedelemtõl, nem tudok vele
24621 III,  58    |                        mindezekhez?~- Mi köze? Az a köze, hogy ön lesz a doktor
24622 III,  58    |                    köze, hogy ön lesz a doktor az eseménynél, én pedig vagyok
24623 III,  58    |                  szepegve, oda bökvén ujjaival az eszközök egyikéhez.~- Ez
24624 III,  58    |                          dadogá.~- Hát például az ön testébõl, ha önt lövik
24625 III,  58    |                     lövik meg.~- Ki?~- Ej, hát az ellenfele.~- Az, akit megsértettem?~-
24626 III,  58    |                        Ej, hát az ellenfele.~- Az, akit megsértettem?~- Persze
24627 III,  58    |                    akit megsértettem?~- Persze az.~- Hát az mi?~- Ez pedig
24628 III,  58    |               megsértettem?~- Persze az.~- Hát az mi?~- Ez pedig a tû, amivel
24629 III,  58    |              gyásztérre, a megyeri erdõcskébe.~Az ellenfél már ott várt bennünket:
24630 III,  58    |                       Egy, kettõ, három, taps… Az volt a jel a lövésre. Semmi
24631 III,  58    |                       a mulatság, megtöltötték az üres pisztolyt, s kiállottak
24632 III,  58    |                     pisztolyok mégis elsültek.~Az ellenfelek sértetlenül maradtak,
24633 III,  58    |                     rázták meg egymás kezét.~- Az ördögbe is - szólt azután
24634 III,  58    |                      közbe:~- Nem lehet, urak. Az minden szabály ellen van.~-
24635 III,  59    |                   történt, isten nyugossza meg az õ lustaságában, hogy nekem
24636 III,  59    |              lustaságában, hogy nekem kell még az õ viselt dolgait is leírni,
24637 III,  59    |                        ahol a Fõvárosi Lapok - az Athenaeum melléképületében,
24638 III,  59    |                    csodálkozásba.~Hát, mondom, az én barátom, akibõl már azóta
24639 III,  59    |                     mikor hirtelen kopogtatnak az ajtón.~- Szabad!~Egy köpcös,
24640 III,  59    |                   három napig. Tegnap jött meg az írás, eljöttem mindjárt,
24641 III,  59    |                          Ühüm. Hajszen ott áll az írásban.~- Aztán miért csukják
24642 III,  59    |                 ilyenkor mindjárt fejembe megy az ártatlan ital, aztán ha
24643 III,  59    |               kitalálom, hogy ide hoztak, ebbe az épületbe, s elítéltek három
24644 III,  59    |                Barátomnak egy jó ötlete támadt az õ rabjával, megtetszett
24645 III,  59    |                     rabjával, megtetszett neki az eredeti fickó, s látván
24646 III,  59    |                      Már mint én? - álmélkodék az, nagy szemeket meresztve.~-
24647 III,  59    |                     tövét vakarni.~- Nem lehet az, kérem alássan. Nem lesz
24648 III,  59    |                        kérem alássan. Nem lesz az jó. Csak tessék engem talán
24649 III,  59    |                   helyzetemen.~- No, és?~- Hát az a baj, könyörgöm, hogy útközben -
24650 III,  59    |                   iránt? S hátha éppen a humor az? Mert hogy mi, eddig még
24651 III,  59    |                érdemlettem, mivel? - rebegé. - Az isten áldja meg a tekintetes
24652 III,  59    |                 délután is történt - még pedig az, hogy kopogtattak az ajtón -,
24653 III,  59    |                     pedig az, hogy kopogtattak az ajtón -, majd minden dolog
24654 III,  59    |                       Kopogtattak, s kinyílván az ajtó, a Kupka János arca
24655 III,  59    |                       lehetett ösmerni.~- Maga az, Kupka? Mát mi baj van?~
24656 III,  59    |                    mintha mozgott volna alatta az a veszett padló.~- Hát az
24657 III,  59    |                      az a veszett padló.~- Hát az van - mondá rekedten, de
24658 III,  60    |                   királya - akármit mondjon is az általam nagyon tisztelt
24659 III,  60    |                  ugyanis nem azt tartják, amit az esztétikusok, hogy egy nagy
24660 III,  60    |              készséggel ismerem be róluk, hogy az emberiség formáját isten
24661 III,  60    |                      nem ritkán õk korrigálnak az isteni mûvön is! Szép mesterség
24662 III,  60    |                       mûvön is! Szép mesterség az, akárki mit mondjon!~Hanem
24663 III,  60    |               kevesebbre nézni, mint ami, mert az megbosszulja magát.~Bundája
24664 III,  60    |                    kevés embernek van (s innen az a lenézõ gúny, amellyel
24665 III,  60    |                   varrnak a mai idõkben), mert az emberek folyton szegényednek,
24666 III,  60    |                válaszfalat épített a bundák és az emberek közé. De ezen elhidegülésbõl
24667 III,  60    |                       szentírásban), hogy akit az isten egy garasra teremtett,
24668 III,  60    |                       hogy kicsoda. Hát a Mimi az én jelöltem, ha valamikor
24669 III,  60    |                       Mimi írt, benne volt még az a gyöngéd sor is, hogy okvetlenül
24670 III,  60    |            szolgáltatom. Erre a kártyára aztán az elutazás elõtti estén elhozta
24671 III,  60    |                  árnyékot vetett a falra, s ez az árnyék olyan fölséges volt
24672 III,  60    |                     egyszerûen végigterítettem az ülésen, s unatkozva vártam,
24673 III,  60    |                       fütty.~Hol-hol megnéztem az órámat is. Lassan jár a
24674 III,  60    |                       krajcárra nevekedett már az érte járó árenda.~Iszonyú
24675 III,  60    |                     fösvény embernek, én pedig az vagyok a természetemnél
24676 III,  60    |                  kedvemet, örömömet elvette ez az átkozott bunda.~Hivatalfõnököm
24677 III,  60    |                   lehetetlen. Megölne a tudat, az önvád pazarlásom felett,
24678 III,  60    |                       nemigen futja a költség. Az kéne még, hogy tékozoljak!~
24679 III,  60    |         beleburkolóztam egészen úgy, hogy csak az orrom látszott ki, az is
24680 III,  60    |                     csak az orrom látszott ki, az is csak akkor, ha a kocsistól
24681 III,  60    |                       Igen, ott volt. Ugyanazt az árnyékot vetette a falra,
24682 III,  60    |                      keserûen sóhajtottam föl. Az az árnyék nemcsak a fal
24683 III,  60    |                   keserûen sóhajtottam föl. Az az árnyék nemcsak a fal fehérségébõl
24684 III,  60    |                     nyel el egy darabot, hanem az én tárcám tartalmát is folyton
24685 III,  60    |                       is folyton nyelte.~Amint az óra egyhangúan ketyeg a
24686 III,  60    |                       tik-takja pénzemben van. Az idõ múlik, az árenda növekszik.
24687 III,  60    |                   pénzemben van. Az idõ múlik, az árenda növekszik. Mialatt
24688 III,  60    |                        csinált délelõtt, nekem az is egy hatosomba került.
24689 III,  60    |                      mindent; de még azonfelül az irigység, a bosszankodás
24690 III,  60    |                        magát egész nap viselni az árendális jószágot, s éjszakára
24691 III,  60    |                        Boldog egy pár nap volt az, melyet ott töltöttem -
24692 III,  60    |               csináltatott, mert láttam, amint az elsõ nap, pajkos tréfával,
24693 III,  60    |                      pajkos tréfával, megmérte az ujjamat egy cérnaszállal.
24694 III,  60    |                     vagy két-három napig, mert az a bizonyos meglepetés úgy
24695 III,  60    |                     merénylet készült ellenem.~Az ünnepre otthon volt a Mimike
24696 III,  60    |                    Rozsnyón, s akinek mindjárt az ünnepek után el kellett
24697 III,  60    |                       A gyerek se fázik meg, s az erõszakos intézkedés is
24698 III,  60    |                        szegényre a bundáját.~- Az én bundámat! - kiáltottam. -
24699 III,  60    |                      Dúlt arccal ugrottam fel. Az egész família megdöbbenve
24700 III,  60    |                       rám.~- Mi történt önnel, az isten szerelméért?~- Mi
24701 III,  60    |                       gúnyos ingerültséggel -, az történt, hogy kegyed tönkre
24702 III,  60    |                        engem… Mikor jön vissza az a kocsi, amelyik elvitte
24703 III,  60    |                       megtörténni!~- Pedig már az egészen úgy lesz - szólt
24704 III,  60    |                       egyet kölcsön addig, míg az önét felküldjük Pestre.
24705 III,  60    |              Kétségbeesve hajtottam le fejemet az asztalra, és nem szóltam
24706 III,  60    |                szenvedést, mely lelkemben dúl.~Az egész család elhidegült
24707 III,  60    |                     már a kocsiról a málhákat. Az ajtó nyílt, de a bunda csak
24708 III,  60    |                      Nincs, teens uram - szólt az vígan -, a kocsis ott felejtette
24709 III,  60    |                        a kocsis ott felejtette az ifjú úrnál.~- De hiszen
24710 III,  60    |                   kiáltám elsápadva.~- Nem baj az, teens uram, majd visszahozzák
24711 III,  60    |                    mikor megint elmegy a kocsi az úrfiért.~Õrült voltam dühömben,
24712 III,  60    |                      hiba, a kis hóbortos Mimi az oka… de hát ez még nem olyan
24713 III,  60    |                       hogy most meg ne fázzék. Az öné is itt lesz húsvétkor,
24714 III,  60    |                        ez talán mégis túlság!…~Az omnibusz elõállott, belevágtam
24715 III,  60    |                  menyasszonyomat eljátszottam, az ki sem jött elbúcsúzni tõlem,
24716 III,  60    |                        elutazott Amerikába, és az itteni ruhaboltját bezárta.
24717 III,  61    |                     professzor, összecsengette az iskolázott folyamok tündéreit.~
24718 III,  61    |                       Leültette õket a padokba az üres tanteremben, hol nem
24719 III,  61    |                    cirkalom, szivacs és kréta. Az utolsó padban azonban volt
24720 III,  61    |                       Vizek! - mondá ez. - Itt az ideje megkezdeni a háborút
24721 III,  61    |                     ideje megkezdeni a háborút az emberek ellen. Itt az ideje
24722 III,  61    |                  háborút az emberek ellen. Itt az ideje visszafoglalni kétszeresen,
24723 III,  61    |                        ami belõletek befolyna.~Az öreg professzor eltávozott,
24724 III,  61    |                      mennyi tért öntenek el.~S az egy olyan bûvös tábla volt,
24725 III,  61    |               kiszámítva, cirkalommal kimérve, az abban a pillanatban a természetben
24726 III,  61    |                        írva kriksz-krakszokkal az egész tábla), nagyon erõsen
24727 III,  61    |                   találták becsapni magok után az iskolaajtót.~A csattanásra
24728 III,  61    |                szendergésébõl a fiatal leányzó az utolsó padban, odament a
24729 III,  61    |                         amikor visszatértek.~- Az a leány, akit itt hagytunk…
24730 III,  62    |                        hozzányúl, elfintorítja az arcát. Nem ér semmit!~Rajtam
24731 III,  62    |                       semmit!~Rajtam esett meg az eleven példa vidéken lakó
24732 III,  62    |                       jó öreg »Hon«-t.~- Nincs az már meg, János bácsi.~-
24733 III,  62    |                         Mi a kõ? No, hát akkor az »Ellenõr«-t.~- Csakhogy
24734 III,  62    |                         Ellenõr«-t.~- Csakhogy az sincs meg már.~- No, hát
24735 III,  62    |                         Harmadnap megjött neki az »Egyetértés«. Elolvasta,
24736 III,  62    |                   nélkül. Negyednap is megjött az »Egyetértés«. Elolvasta,
24737 III,  62    |                       hozzá, János bácsi, hogy az »Egyetértés«-t küldik? Csak
24738 III,  62    |                 Egyetértés«-t küldik? Csak nem az »Egyetértés«-t akarta?~-
24739 III,  62    |                        alkalmasint éppenséggel az »Egyetértés«-t kívántam
24740 III,  62    |                      mi itt szépen disputálunk az egyes rovatok felett, beleöljük
24741 III,  62    |                       legyen és ne úgy legyen, az irány kinyomatot leljen
24742 III,  62    |                        hogy milyen hang legyen az irányadó, mi az élvezetesebb
24743 III,  62    |                    hang legyen az irányadó, mi az élvezetesebb a léleknek,
24744 III,  62    |                        lehe, mind, mind elvész az elõtt az érzéketlen rezes
24745 III,  62    |                     mind, mind elvész az elõtt az érzéketlen rezes pápaszem
24746 III,  62    |                        közbeszólás, mert éppen az ilyen lapok dicsekedhetnek
24747 III,  62    |                       hittem egy darabig, hogy az olcsóság teszi a lapokat
24748 III,  62    |                 álmából a kaszinószolgát (mert az csak ilyenkor alhatik szegény,
24749 III,  62    |                    egész éjjel fent kártyáznak az urak).~- A teens asszony
24750 III,  62    |                        teens asszony elküldött az újságunkért, a »Fõvárosi
24751 III,  62    |                       A szolga azután kikeresi az illetõ lapot, ha még megvan,
24752 III,  62    |                      úgy él, ahogy lehet. S ha az ember selyemruhában járatja
24753 III,  62    |                  hányhatja a pénzt papírosért.~Az ilyen lapok rendesen kétharmad
24754 III,  62    |                 rendesen kétharmad áron válnak az egyes licitáló famíliák
24755 III,  62    |                  történt.~A múlt január hóban, az új esztendõvel kitûzetett
24756 III,  62    |                       egy kisztnyiben, melyben az alispánné tíz cilinder bort
24757 III,  62    |                 felesége úgyis német. Legalább az is olvashat.~Az »Egyetértés«
24758 III,  62    |                       Legalább az is olvashat.~Az »Egyetértés« a legdrágább -
24759 III,  62    |                      tíz forinton alul nem jut az »Egyetértés«-hez! Mindegy,
24760 III,  62    |                   olyan lap kell, politika van az elején az õ számára. Bolondságok,
24761 III,  62    |                         politika van az elején az õ számára. Bolondságok,
24762 III,  62    |                   vannak a mellékleteken, azok az asszonyoknak jók, a legvégén
24763 III,  62    |                         a legvégén kép is van; az meg a gyerekeknek gyönyörûség…
24764 III,  62    |                       s játszanak velök. Ebbõl az egy lapból jóllakik az egész
24765 III,  62    |                   Ebbõl az egy lapból jóllakik az egész família, s még azonfelül
24766 III,  62    |                  vándor zongora-stimmelõnek is az a fizetség, mikor felhangolja
24767 III,  62    |               odaajándékozzák a stimmelõnek. S az mint a bolond megelégedve
24768 III,  62    |                        megelégedve rohan odább az új tudományával, új zongorákat
24769 III,  62    |                    olvasni a »Pesti Hirlap«-ot az idén.~Alig várták, hogy
24770 III,  62    |                   hangon.~- Nyolc! - vág közbe az alispán.~- Kilenc! - nyögi
24771 III,  62    |                  Ernyeczky bácsi halántékairól az izzadság csurog, szemei
24772 III,  62    |                    szólt közbe valaki -, mikor az eredeti ára csak tizennégy
24773 III,  62    |                       csak tizennégy forint.~- Az istenugyse! Hát maga ezt
24774 III,  62    |                        tudtam volna? - dörmögi az öreg berzenkedve. - De mikor
24775 III,  63    |                    csak ideiglenesen jöhet el, az is, aki sohasem kerül vissza
24776 III,  63    |             gyermekévek folytatásának szövõdik az ott; a többi kimarad; levetjük,
24777 III,  63    |                    ruhát, ha oda belépünk, hol az örök semmiben újra hallik
24778 III,  63    |                   bolond nevetni való dolog is az, hogy az a jámbor szécsényi
24779 III,  63    |                 nevetni való dolog is az, hogy az a jámbor szécsényi barát,
24780 III,  63    |                    évnek elõtte, éppen azokban az idõkben, mikor a királyságot
24781 III,  63    |                      bolond íródiák lett volna az, aki belefogjon a mi asszonyaink
24782 III,  63    |           kellemességeinek leírásába? Könnyebb az összes füveket összeszámlálni
24783 III,  63    |                       ibrikekbõl, másnap pedig az osztrák urak õkegyelmeikkel,
24784 III,  63    |                        mód szerint, amint vagy az egyik, vagy a másik rész
24785 III,  63    |               környéken. Mert olyan világ volt az, hogy még a szakácsnak,
24786 III,  63    |                      fazekakat a grófi konyhán az ebédhez, mindenekelõtt beszélje
24787 III,  63    |                   osztrák tisztek gyûlnek majd az asztalhoz déli harangszóig.~
24788 III,  63    |                   törökül is, németül is, hogy az uraikkal diskurálhassanak,
24789 III,  63    |                      leányzóknak, mert ezeknek az udvarlóit, mikor már éppen
24790 III,  63    |                   elkergette a másik rész s ez az örökös sürgés-forgás, ez
24791 III,  63    |                       Hanem a Brizló Borbáláé, az odalett… valahogy odalett.~
24792 III,  63    |                 tetszett meg a leány. Legalább az járt utána… hogy volt, miképp
24793 III,  63    |                tudhatná a zûrzavaros napokban, az összetorlódott események
24794 III,  63    |                 Csodálatos, hol lehettek akkor az öreg asszonyaink, hogy ezt
24795 III,  63    |                   könnyhullatások között tölté az özvegyi esztendõt. Két napot
24796 III,  63    |                      Mindebben pedig benne van az, amit egy jó feleség megtehet
24797 III,  63    |                       ebbe bele nem habarodik, az már bizonyosan püspök. Aki
24798 III,  63    |                      püspök. Aki pedig püspök, az nem bolond, hogy itt ténferegjen
24799 III,  63    |                     ebben a kutyatartományban; az otthon sütkérezik valahol
24800 III,  63    |             gondviselés vette kezébe a dolgot, az küldött egy piciny tanút,
24801 III,  63    |                     pletykával; feléje se ment az embereknek, talán nem is
24802 III,  63    |                        esketési bizonyítványt.~Az Anzelmus barát, mihelyt
24803 III,  63    |                        barát, mihelyt meglátta az úrasszonyt, mosolygóra változott
24804 III,  63    |                    Franke György gróffal, akit az isten nyugosztaljon!~A tisztelendõ
24805 III,  63    |                    derék tanúm volt - folytatá az özvegy -, jóravaló nemesemberek
24806 III,  63    |                    reájok. Ugye, emlékszel is? Az egyik meghalt azóta, a másik
24807 III,  63    |                    olyan, mint egy kis angyal… az apjára hasonlatos. Ennek
24808 III,  63    |                 gyereknek semmije sincs, pedig az apja gazdag grófi famíliából
24809 III,  63    |               asszonyom.~Most hirtelen kihúzta az egyik kezét, s megütögette
24810 III,  63    |                       hogy fölrázza, ami talán az alján van.~- Hiszen annyi
24811 III,  63    |                       meg olyankor.~Hanem most az egyszer nem kellett elmennie
24812 III,  63    |                        elmennie a gvárdiánhoz. Az úgysem tudta volna.~Sokkal
24813 III,  63    |                kivicsorította fogait, behunyta az egyik szemét, a jobbikat,
24814 III,  63    |                 csodálatos!… emlékezni kezdett az esküvõre.~Le is ült nyomban
24815 III,  63    |                    esküvõre.~Le is ült nyomban az asztalához és megvigasztalta
24816 III,  63    |                fricskázta nagy udvariassággal, az ajtónál pukkedlit vágott,
24817 III,  63    |                     tarokkot. Mégis csak szebb az!~E tájt pedig, mondják,
24818 III,  63    |                      isten világot virrasztott az õ szolgáinak agyvelejében,
24819 III,  63    |                       ha velök lakmározik.~Ezt az enyhítõ körülményt okvetlen
24820 III,  63    |                        Brizló Borbála megörült az esküvési levélnek, még abban
24821 III,  63    |                   esküvési levélnek, még abban az évben, mihelyt lecsillapodék
24822 III,  63    |                   évben, mihelyt lecsillapodék az odavaló föld a háborúságoktól,
24823 III,  63    |                     járni ki fia örökségét.~És az nem is volt valami nehéz.
24824 III,  63    |                       még azt jegyzi meg errõl az útról vezetett Diáriumban,
24825 III,  63    |                      vezetett Diáriumban, hogy az esõ becsurgott az orrán
24826 III,  63    |                         hogy az esõ becsurgott az orrán át. Egyszóval, nem
24827 III,  63    |                        jöttek, s megmutogatván az esketési és születési dokumentumokat,
24828 III,  63    |                 Johanna grófnõ arcát elfutotta az öröm pirossága, nyakába
24829 III,  63    |                        kis rózsás gödröcskéjét az álla alatt és ahol érte.
24830 III,  63    |                       Éppen olyan, szakasztott az a száj, valóságosan az az
24831 III,  63    |             szakasztott az a száj, valóságosan az az orr, az a homlok, az
24832 III,  63    |                      az a száj, valóságosan az az orr, az a homlok, az a mosolygás,
24833 III,  63    |                         valóságosan az az orr, az a homlok, az a mosolygás,
24834 III,  63    |                        az az orr, az a homlok, az a mosolygás, mint a szegény
24835 III,  63    |                        György grófé volt, akit az isten nyugosztaljon. Hajso,
24836 III,  63    |                        mert Johanna grófnõ még az éjjel átköltözött összes
24837 III,  63    |                     már akkor bajos volt fogni az ilyenhez - miért a barátok
24838 III,  63    |                       egyszerre csak becsörtet az udvarmesterével az a katonás
24839 III,  63    |                   becsörtet az udvarmesterével az a katonás asszony, s Anzelmus
24840 III,  63    |                   talán a fantáziáját kövéríti az embereknek?~Anzelmus elõkiáltatván,
24841 III,  63    |            elõkiáltatván, eldugta a szerszámot az orgonabokorba, s alázatosan
24842 III,  63    |                     ráförmedt zordonan:~- Kend az az Anzelmus barát?~- Alkalmasint
24843 III,  63    |                  ráförmedt zordonan:~- Kend az az Anzelmus barát?~- Alkalmasint
24844 III,  63    |                          Alkalmasint én vagyok az.~- Kend eskette össze a
24845 III,  63    |                     gróf Franke Györgyöt, akit az isten nyugosztaljon, valami
24846 III,  63    |                hölgyrõl, mert észrevette, hogy az is rászegezi az övéit gyanakodva. -
24847 III,  63    |               észrevette, hogy az is rászegezi az övéit gyanakodva. - Meg
24848 III,  63    |                      mondá Anzelmus ájtatosan.~Az úrnõ arcát elfutotta erre
24849 III,  63    |                    nekem a bizonyítványt, hogy az elsõ írás nem ér egy lyukas
24850 III,  63    |                        leányasszonyommal, csak az epekedõ siralmai, mázos-bûvös
24851 III,  63    |             bizonyítványt, hogy nem igaz abból az elsõ bizonyítványból egy
24852 III,  63    |                     még olyan ember is, akinek az kell majd, hogy egyik bizonyítvány
24853 III,  63    |                       sem igaz. Vétek is lenne az ilyen dolognak röviden bevégzõdni.~
24854 III,  63    |                      Brizló Borbála felmutatta az okmányait a törvény elõtt -
24855 III,  63    |                        nem tudom - de hogy azt az Anzelmus barátomat nem ártana
24856 III,  63    |                  kegyelmes urammal Besztercén… az is parolát adott nekem.
24857 III,  63    |                   fekete felhõit.~- Messze van az ide! Sohase érnénk mi oda -
24858 III,  63    |                      érnénk mi oda - ellenveté az szomorúan. - Aztán tenger
24859 III,  63    |                     városaikat egymáshoz, hogy az egyik kálvinista toronyból
24860 III,  63    |                   városban. Valami gyönyörûség az, Borcsa húgom, ahogy ezek
24861 III,  63    |                        sok pénz kell? Potomság az egész! Eladom a nyéki udvartelkemet.
24862 III,  63    |                     nyéki udvartelkemet. Úgyis az ördögnek kell, nem nekem,
24863 III,  63    |                      ördögnek kell, nem nekem, az ekémet sem rontom vele.
24864 III,  63    |                        ekémet sem rontom vele. Az a hóbortos Retky József
24865 III,  63    |                háromszáz aranyforintot. Mintha az Ipolyba dobná a gyámoltalan…
24866 III,  63    |                    száz árkuson is van megírva az a tömérdek levél, üzenet,
24867 III,  63    |                       levél, üzenet, ami ebben az ügyben jött-ment esztendõkön
24868 III,  63    |                   esztendeig pihenhettek volna az ekék vagy három országban.~
24869 III,  63    |                      arcán. Csakhogy szép volt az még azokkal is.~Végre aztán
24870 III,  63    |                  fiatal királynak Bécsbe (mert az öreg Leopoldus nem volt
24871 III,  63    |                   amikor a mi patyolat népünk, az ifjúság, játssza a »hogy
24872 III,  63    |                       ha ilyen vagy olyan«… de az igaz, bólinthat is a fejével,
24873 III,  63    |                   Franke Johanna grófnõ, járta az országtartó nagy urakat,
24874 III,  63    |               megmozgatott, nagy hasznára volt az is, hogy osztrák golyótól
24875 III,  63    |               sziléziai birtokokat. Kuruc lesz az már, abban nõtt, abban hal
24876 III,  63    |                         A kurucnak pedig rövid az igazsága Bécsben. - Sõt
24877 III,  63    |                      futott át. Untatta már ez az ostoba dolog, mellyel négy
24878 III,  63    |                     odakanyarította feleletnek az elõtte fekvõ pápai irat
24879 III,  63    |                  grófnõ, rögtön megjelent újra az udvarmester, hogy Brizló
24880 III,  63    |                      késõ - sziszegé megijedve az udvarmester, mert már késõ
24881 III,  63    |                     engedett meg magának ebben az idõben, észrevette izgatottságát
24882 III,  63    |             elmosolyodott. S amint ott babrált az ujjaival az íróasztalon,
24883 III,  63    |                        ott babrált az ujjaival az íróasztalon, hallgatva a
24884 III,  63    |                      puszta »placet«.~A herceg az ablak felé fordult, úgy
24885 III,  63    |                    házassága örökösen. Mert ez az a jus placeti, amit a tudósok
24886 III,  64    |                        annyit… de annyit, hogy az ember azt hinné, nekünk,
24887 III,  64    |                   nekünk, akik elkéstünk, csak az erényeik jutottak már, hogy
24888 III,  64    |                  amikor megint vétkezni fognak az asszonyok.~…Mert nehéz megmondani,
24889 III,  64    |                elmondja, mindjárt hátra fordul az arca, s olyan csúf lesz,
24890 III,  64    |                    elmondta ezután másoknak, s az arca még mindig elöl van,
24891 III,  64    |                        még mindig elöl van, de az igaz, olyan csúf lett, hogy
24892 III,  64    |                   Peresziné nagynénénkre, mert az meg olyan gyönyörű menyecske
24893 III,  64    |                    volt, hogy példának okáért, az egyik udvarlója, ez a most
24894 III,  64    |             készpénznek.~Nem tudom, eljutott-e az instancia a királyhoz, hanem
24895 III,  64    |                 történetben. Hanem annak nem ő az oka, mert úgy mondják, éppen
24896 III,  64    |                    Dekameronból.~Én csak arról az egyrõl állok jót, hogy Pereszi
24897 III,  64    |                     jámbor ember hírében állt. Az adóját pontosan fizette,
24898 III,  64    |                    pontosan fizette, és mindig az erõsebbekkel szavazott. (
24899 III,  64    |                  erõsebbekkel szavazott. (Mert az újabb kor novellaírójának
24900 III,  64    |                        különös passziója volt. Az a szilárd vasmeggyõzõdés,
24901 III,  64    |                   szilárd vasmeggyõzõdés, hogy az egész világon csak az õ
24902 III,  64    |                     hogy az egész világon csak az õ órája jár jól. Mert vannak
24903 III,  64    |             megigazítani a vasúti órát, s azok az oktalan konduktorok lerángatták
24904 III,  64    |             konduktorok lerángatták a székrõl.~Az ismerõsei azonban szívesen
24905 III,  64    |                     elsõ dolga végig igazítani az órákat a magáé szerint…~
24906 III,  64    |                dolognál sohasem akart tágítani az õ óramutatójától, ami rengeteg
24907 III,  64    |              prókátoroknak mindig rosszul járt az órájuk. Végre is el kellett
24908 III,  64    |                       horgoló-, meg a kötõtûk… az aranyos kedves ujjacskák
24909 III,  64    |                        pamut, amint fogy-fogy… az idõ is fogy vele együtt,
24910 III,  64    |                Pereszinénél, bizonyíthatja… ha az ember kérdezné tõle… csakhogy
24911 III,  64    |                         nem illõ felpiszkálni.~Az történt egy délután, hogy
24912 III,  64    |                    azzal nyugodtan elballagott az aratókhoz.~S miután az Imre
24913 III,  64    |             elballagott az aratókhoz.~S miután az Imre ideje mindég a Pereszié
24914 III,  64    |                    toronyórát is megnézni. Biz az éppen egy félórával sietett.~
24915 III,  64    |            toronykulcsot. Micsoda szemtelenség az, hogy így bolondítják a
24916 III,  64    |                      félórát. Nyolcszáz lakos, az éppen négyszáz óra! Hát
24917 III,  64    |                       munkaidõtül fosztani meg az államot? Takarodjék íziben…~
24918 III,  64    |                       feje fölött, megtetszett az a két mozgó szürke karika,
24919 III,  64    |                  karika, s beleröpült a bolond az egyikbe.~Pereszi uram egyszerre
24920 III,  64    |                toronyóra. Neki már éjszaka van az egyik szemére. El volt borítva
24921 III,  64    |                     menyecske javában mulatott az udvarlójával talán kéz a
24922 III,  64    |                        a szemek beszéltek, azt az ajkak magyarázták talán,
24923 III,  64    |                  magyarázták talán, mikor künn az ajtó elõtt elkiáltja a Borcsa
24924 III,  64    |                      Mindig így történik, hogy az udvarló bent vigad az asszonnyal
24925 III,  64    |                     hogy az udvarló bent vigad az asszonnyal a szobában, mikor
24926 III,  64    |               egyáltalában haza se jön a férj.~Az udvarlót a régi történetek
24927 III,  64    |                     sifonér-kasznyiba bújtatja az asszony, s emiatt a hitvány
24928 III,  64    |               kinyitják, kell azután trémáznia az olvasónak egy félköteten
24929 III,  64    |                      féljen, semmit se féljen.~Az ajtó megnyílt, s Pereszi
24930 III,  64    |                    édes Palikám… Hunyd be csak az ép szemedet is.~- Semmit,
24931 III,  64    |                        Csak a szél nyitotta ki az ajtót.~- Valaki keresztül
24932 III,  64    |                    ment a szobán… úgy tetszett az imént…~- Oh, te képzelõdõ
24933 III,  64    |                      lám, már semmi baja ennek az egyik szemednek… a másikat
24934 III,  64    |                    másünnen alkalmazta ide ezt az esetet, mert hasonlít az
24935 III,  64    |                       az esetet, mert hasonlít az kissé a Boccaccio észjárásához…
24936 III,  64    |                        kimondom - hasonlít biz az Peresziné nagynénémhez is.~
24937 III,  65    |               országban ritkán hallunk valamit az Alföldrõl. Tót aratók, mikor
24938 III,  65    |                       elzárná a vidéket, olyan az egész országuk, mint egy
24939 III,  65    |                    ebbõl okosnak lenni: milyen az Alföld?~Alföldi ember sohasem
24940 III,  65    |                      jut el felénk egy-egy, de az sem egyenest. Valamelyik
24941 III,  65    |                   velök. Szegény öreg nótáknak az a sorsa!~Oda vágytam pedig
24942 III,  65    |                  elvitt, egyrészt, hadd lássam az Alföldet, de másrészt, hogy
24943 III,  65    |                  rendetlenséget.~Gyönyörû volt az út, persze nekem, mert Gábor
24944 III,  65    |                     volt kötve, mélyen lehúzta az álláig, nem nézett sem ide,
24945 III,  65    |                         Egykedvûen pipázott és az óráját nézegette. Vidék,
24946 III,  65    |                       nézegette. Vidék, vidék, az isten mind egymás képére
24947 III,  65    |                  bikkfa. Õt hát ne is untassam az ilyen ostobaságokkal.~Tengelyen
24948 III,  65    |          evezõslegények berakták cókmókjainkat az öblös vízi jármûre, s mi
24949 III,  65    |                       mert hát nevetni való is az, hogy olyan nagy gyerek
24950 III,  65    |                         hogy olyan nagy gyerek az a gyámapa.~No, még mit…
24951 III,  65    |                     szemérmes oldaltekintettel az átellenben ülõ, mintegy
24952 III,  65    |                       Nem vagy kislány? Mát mi az ördög vagy? Nyolcéves vagy.
24953 III,  65    |                   rossz. Haj jajjaj! Nézze meg az ember a félnapos macskát…
24954 III,  65    |                       hát nem csónakba termett az ilyen.~Kedvetlenül vakarta
24955 III,  65    |                       csóválva: »Mért nem megy az ilyen a tengerre, vagy mért
24956 III,  65    |                     nõtt.«.~Pélly bácsi kapott az alkalmon. Egy óra sok idõ. -
24957 III,  65    |                       a picinyt is vigyük?…~De az már nagy dologban volt,
24958 III,  65    |                       a kis sifonér-kaszniját, az egész konyhát, egy kis ibrikje
24959 III,  65    |                     felé is, hogy vajon nézi-e az a drágaságait s irigyli-e?~-
24960 III,  65    |                  vékony hangon (hogy lehet már az ilyennek vékony hangja) -,
24961 III,  65    |                     kisasszonykának megtalálni az edényeit? Te mamlasz…~Károly
24962 III,  65    |                gyámapámmal. Nagy meleg volt és az újdonatúj ünneplõ csizmám
24963 III,  65    |                     csak nagy kínnal cammogtam az öreg után, aki keresztül-kasul
24964 III,  65    |                  vármegyébe!~Nagy indulatjában az idõrõl is megfeledkezett
24965 III,  65    |                   elsápadott, azt hittem, hogy az erõs marcona férfiú össze
24966 III,  65    |                      úszott egy fekete valami, az a csónak… ott megy, ott…~
24967 III,  65    |                    hogy megy, hogy fut… de már az se éri utól…~- Mit tettünk!
24968 III,  65    |                     tettünk! - tördelte kezeit az öreg, én pedig úgy sírtam,
24969 III,  65    |                 istenem, istenem! Kétségbeesik az a gyerek… megõrül… a vízbe
24970 III,  65    |                      Kihez megy ott Szolnokon?~Az öregember megrendült, arca
24971 III,  65    |                        rájött. Mindég bántotta az az átkozott kólika. Leült
24972 III,  65    |                     rájött. Mindég bántotta az az átkozott kólika. Leült a
24973 III,  65    |                 készülne szétszakadni.~Egyszer az égre nézett fel szomorúan,
24974 III,  65    |                       hozzá habozva. - De nem, az talán mégis lehetetlen!~
24975 III,  65    |                   azért szaladni kezdett, mint az eszeveszett, a város felé,
24976 III,  65    |                       a korcsmárosokat, kikkel az imént összevesztünk.~- Édes
24977 III,  65    |                    Hálás, elismerõ leszek, még az imádságomba is beszövöm,
24978 III,  65    |                      sehol sem kaptunk kocsit. Az egyik fuvarosnak éppen akkor
24979 III,  65    |                         hogy nehezére esett ez az egy szó is.~- Nagy bajba
24980 III,  65    |                   szólt Pernye Mihály. - Van-e az úrnak taplója?~- Van! -
24981 III,  65    |                   rágyújtott, megnézte a napot az égen s azután hátrafordult
24982 III,  65    |                       elöl ment, a gyalogúton, az átjárókon, a füzesek közt,
24983 III,  65    |                      én már most visszamegyek. Az isten megáldja a nemzetes
24984 III,  65    |                     keserûen.~- Mi haszna? Hát az a haszna - veti oda Pernye
24985 III,  65    |                     miféle csónak? Ne kínozzon az úr a kérdezõsködéseivel!
24986 III,  65    |                         No… no… meg ne fojtson az úr - szólt Pernye uram s
24987 III,  65    |                      tompán. - Minek ûz csúfot az emberbõl? Hogy jöhetne az
24988 III,  65    |                      az emberbõl? Hogy jöhetne az a csónak ide? Hol van az
24989 III,  65    |                       az a csónak ide? Hol van az már, istenem, azóta!~- Elég
24990 III,  65    |                     azóta!~- Elég csúffá teszi az úr saját magát, ha azt se
24991 III,  65    |                        Mije?~- Hát, hogy mikor az isten ideteremtette, máslikba
24992 III,  65    |                   tokaji csónak volt… tulajdon az a csónak. Hahó, hahó! Ahol
24993 III,  65    |                    csak egyszer ébredt még fel az úton; megkérdezte, hogy
24994 III,  65    |                        ringatta, s belebeszélt az álmaiba.~
24995 III,  66    |                     Fülöp, anyja pedig Borbála az Omode nemzetségből.~A szomszéd
24996 III,  66    |                        Sokkalta tisztább munka az így!~Miután tudjuk, hogy
24997 III,  66    |                        hétköznap, mit álmodott az esküvője előtti éjjel s
24998 III,  66    |                       szõke leányzó volt, hogy az apja, Maróth György uram
24999 III,  66    |                bolondos asszonyfélék már abban az idõben is olyan önfejûek
25000 III,  66    |                       nézték a legényeket, nem az apjukéval.~Így lõn, hogy