bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

25001 III,  66    |                       lovag féle volt, ki majd az Újváriaknál, majd a Laczfiaknál
25002 III,  66    |                amelyekkel egészen meghódította az ábrándos Maróth Annát, még
25003 III,  66    |                     János megkérte Anna kezét, az öreg Maróth azt mondta neki:~-
25004 III,  66    |                     Omode, de Omode vér folyik az ereidben s ez nekem elég.~
25005 III,  66    |                      adták a dolgot. Akkor még az volt a módi, hogy a leány
25006 III,  66    |                         megreszketett, elalélt az ilyen hírre, az mind vagy
25007 III,  66    |                        elalélt az ilyen hírre, az mind vagy olyan apró részlet
25008 III,  66    |                     volna és örömtõl ragyognék az ábrázata.~Ami pedig egyszer
25009 III,  66    |                        egyszer ki volt mondva, az ki volt mondva - azon nem
25010 III,  66    |                        a meglõtt galamb, mikor az esküvõre gondolt, mely tavasz
25011 III,  66    |                      ki tudja merre van?…~Csak az jönne már, csak jönne… hadd
25012 III,  66    |                     Ebbõl a kérdésbõl állt még az élet az õ számára.~Jobb
25013 III,  66    |                     kérdésbõl állt még az élet az õ számára.~Jobb már nem
25014 III,  66    |                      is, de rosszabb sem, mint az, ha egykedvûen veszi.~És
25015 III,  66    |                         a sisak taréja eltört, az egyik sarkantyúja lemaradt
25016 III,  66    |                        jó uram!~- Milyen ember az a Zsigmond király? Beszéltél-e
25017 III,  66    |                        meghajlott. Dercs vitéz az akkori szokás szerint felállott,
25018 III,  66    |                    szólt a lovag meghajolva.~- Az elsõ kakasszó után a várkertben.~-
25019 III,  66    |                    lassan-lassan áttért megint az elõbbi tárgyra.~- Szeretem
25020 III,  66    |                     elõbbi tárgyra.~- Szeretem az õszinte, szókimondó embert.~-
25021 III,  66    |                        szókimondó embert.~- Én az vagyok, Maróth.~- Lovag
25022 III,  66    |                      szent s ígérete biblia?~- Az vagyok.~- Hát ülj le mellém…
25023 III,  66    |                   összerezzent… Mereven bámult az õsz nagy úrra.~- Még a királynál
25024 III,  66    |                     eltávozott, és sorba járta az éji õröket, hogy a dobogó
25025 III,  66    |                    õröket, hogy a dobogó hidat az éjjel nem szabad megnyitni
25026 III,  66    |                    légyottot olvastak már önök az úgynevezett lovagregényekben,
25027 III,  66    |                      úgyis könyv nélkül tudják az egészet.~Amint ott járkált
25028 III,  66    |                természetesen Maróth Anna volt.~Az obligát hold fényes tányérja
25029 III,  66    |                      Korogh Jánossal.~- Nem ér az, kis galambom, semmit Korogh
25030 III,  66    |                    Jánosnak.~- Hogyan? Nem ér? Az esküvõ is meglesz két hó
25031 III,  66    |                    pici csomókba csincselgette az egyik kezével, a másikkal
25032 III,  66    |                   rezedaszálam. Mind bolondság az, amit õk egymás között csinálnak,
25033 III,  66    |                     szólok…~- Oh, mondd ki azt az egy szót… ha tán ámulat,
25034 III,  66    |                   képzelhetem.~- A kérdés csak az, Anna, hogy valóban ki nem
25035 III,  66    |                        férfi lenne a világon s az õ volna, még akkor is gyûlölném.~-
25036 III,  66    |                     lesz semmi.~A nõ szemeiben az öröm csillogott fel, s e
25037 III,  66    |                       fel, s e szép szemek még az éjszakában is fénylettek,
25038 III,  66    |                      Dercs fölemelte két ujját az égre.~Anna elhárító mozdulatot
25039 III,  66    |                        tovább szõjjék álmukban az édes jelenetet. Egy csalogány
25040 III,  66    |               csalogány maradt csak a kertben, az hirtelen dalba szedte a
25041 III,  66    |                        dünnyögé azután -, csak az kellett, hogy az acél hozzá
25042 III,  66    |                          csak az kellett, hogy az acél hozzá érjen.~- Jól
25043 III,  66    |                      Arcod nemes és igazmondó, az nem csalhat meg minket.
25044 III,  66    |                        nap, készen volt minden az esküvõre, a vendégek is
25045 III,  66    |                    Elõkelõ násznéppel telt meg az egész nagy kastély. Soha
25046 III,  66    |                       hiába várták, aggály ült az összeesküvõk arcán már,
25047 III,  66    |                      összeesküvõk arcán már, s az esküvõt sem halaszthatták
25048 III,  66    |                    mindenki itt volt már, csak az nem, akit várt, aki azt
25049 III,  66    |                       A pécsi püspök maga állt az oltárhoz a kastély kápolnájában,
25050 III,  66    |                       s a pap elmondja elõttük az örök frigy formuláját.~Ebben
25051 III,  66    |                     király elé. Mindenki arcán az öröm ragyog most s csak
25052 III,  66    |                      fényes sisakok csillogtak az õszi napfényben, de mennyi…
25053 III,  66    |                 napfényben, de mennyi… mennyi…~Az összeesküvõk összenéztek,
25054 III,  66    |                        de nem tudhat semmit.~- Az az akasztófára való Dercs
25055 III,  66    |                        nem tudhat semmit.~- Az az akasztófára való Dercs mondhatott
25056 III,  66    |                      fáj azóta a korona.~Aztán az urakhoz fordult, s különösen
25057 III,  66    |                       ma, sem esküvõ nem volt…~Az emberek mind bámulva néztek
25058 III,  66    |                megsemmisíti azt.~S átnyújtotta az iratot a pécsi püspöknek. -
25059 III,  66    |                        Dercs vitéz megtartotta az esküjét. Légy háládatos
25060 III,  66    |                  gondoskodott szükségleteirõl, az a titkos ápolónõ, kirõl
25061 III,  66(29)|                                                Az én igen tisztelt barátom,
25062 III,  66(29)|                       néha egy-egy morzsát. Ez az alábbi a Cod. Dipl. X. rész.
25063 III,  66(29)|                        kevéssel én toldom meg, az nem az igazság rovására,
25064 III,  66(29)|                 kevéssel én toldom meg, az nem az igazság rovására, hanem
25065 III,  67    |                        A JÓ ÖREG RAKSÁNYI~1883~Az öreg Raksányit mindenki
25066 III,  67    |                   ösmeri mindenki, õ is ösmeri az egész város népét Andrássy
25067 III,  67    |                    valami külsõ nagyhatalomnak az intrikája, mindenbõl úgy
25068 III,  67    |                        különben nem lehetetlen az sem, hogy a muszkák csinálták.~-
25069 III,  67    |                       igen rosszul van találva az egyik képen.~- Honnan gondolod,
25070 III,  67    |                       tudsz valamit?~- Hm. Azt az egyet tudom csak, hogy a
25071 III,  67    |                kóválygott benne folytonosan, s az úgy feldolgozta a kölcsönszerzõ
25072 III,  67    |                      jövõben milliókkal jöttek az emberek Raksányihoz, s hallotta
25073 III,  67    |                    között.~Gondatlanul jár-kel az utcákon, s ha valamelyik
25074 III,  67    |                      ezt õ úgy fogja fel, hogy az semmi, s meg van róla gyõzõdve,
25075 III,  67    |                        róla gyõzõdve, hogy még az tartozik neki hálával -
25076 III,  67    |                   Szegény öreg! Õ azt képzeli, az emberek mind olyanok, mint
25077 III,  67    |                        valakinek õ tartozik és az megszólítja, ez annyira
25078 III,  67    |                        el tudja képzelni, hogy az az ember tulajdonképpen
25079 III,  67    |                        tudja képzelni, hogy az az ember tulajdonképpen az
25080 III,  67    |                        az ember tulajdonképpen az õ adósa, hogy szinte a könnyei
25081 III,  67    |                        varázsereje.~A politika az õ édes elringatója. Királyok
25082 III,  67    |                     mint más öreg ember azokat az idõket, mikor farsangolt:
25083 III,  67    |                       õ úgy képzeli, hogy azok az õ mulattatása végett voltak
25084 III,  67    |             elfoglalták ugyanakkor egyhuzomra, az csak mellékes dolog.~Én
25085 III,  67    |             gellérthegyi ünnepélyre.~- Mi lesz az, öreg? - kérdém.~- Tegnap
25086 III,  67    |                       Egy beszédet készítettem az éjjel. Azt el fogom mondani
25087 III,  67    |                  másnap a szokott kávéházamból az ablakon láttam a megérkezésüket
25088 III,  67    |                  Nagyszerûen sikerült.~- Mi?~- Az ünnepély. Micsoda panoráma.
25089 III,  67    |                    Pompásan… nagyszerûen. Azok az ostoba fráterek lemondásra
25090 III,  67    |                     lemondásra kényszerítettek az adósságaim miatt… Most már
25091 III,  67    |                 pöreimnek. Hiszen mihelyt csak az egyiket megnyerem, mindjárt
25092 III,  67    |          tényálladékaikat, elneveti magát - de az öreg Raksányi csak az olyan
25093 III,  67    |                       de az öreg Raksányi csak az olyan ügyvédekben hisz,
25094 III,  67    |                   olyan ügyvédekben hisz, akik az eléjök adott stoffot jónak
25095 III,  67    |                     ott, ahol követel - de hát az õ gyermeki ártatlan naivitásával
25096 III,  67    |                       szentül meg van gyõzõdve az igazságában.~S ez után az
25097 III,  67    |                      az igazságában.~S ez után az igazság után futkos innen
25098 III,  67    |                       esztendõ óta, persze, ha az egyik ügyrõl lefoszlik az
25099 III,  67    |                      az egyik ügyrõl lefoszlik az aranyfüst… az aranyfüst
25100 III,  67    |                        lefoszlik az aranyfüst… az aranyfüst örök, leülepszik
25101 III,  67    |                    lenne.~Neve csak ritkán jut az újságokba… ha egy kis borocskát
25102 III,  67    |                        cilinder kalapoknak. Ez az ösztöne még a 60-as évekbõl
25103 III,  67    |                        csak valaha létezett. S az józanon is. Nincs az az
25104 III,  67    |                         S az józanon is. Nincs az az utcai demonstráció, nincs
25105 III,  67    |                        az józanon is. Nincs az az utcai demonstráció, nincs
25106 III,  67    |                      utcai demonstráció, nincs az a kalandos terv, amiben
25107 III,  67    |              összeesküvésben is részt vett, de az õ terve jó, szelíd volt,
25108 III,  67    |                       mellett meg vannak benne az arisztokratikus hajlamok
25109 III,  67    |                       is. Oda ajándékozom neki az Árpád fiamat apródnak. No,
25110 III,  67    |                     aztán különben is olyan jó az egész világ, úgyszólván
25111 III,  67    |                        egész világ, úgyszólván az ölében hordja, s mindent
25112 III,  67    |                      Ami kevés keserûsége van: az csak a haza, a boldogtalan
25113 III,  67    |                     nézve is, mihelyt legalább az elsõ pörét megnyeri, hogy
25114 III,  68    |                    olyan inszurgens vitéz volt az, öcsém, fiatal korában,
25115 III,  68    |                        nevezetű.~Azt beszélték az inszurgens tábortüzeknél,
25116 III,  68    |                   cserélni a mi császárunktól, az öreg Ferenctől - s egy regementet
25117 III,  68    |              mesebeszéd volt. Hanem neked elég az, palóc, hogy megértsed,
25118 III,  68    |                     volt már, s ott őszült meg az ura mellett, de jól is bánt
25119 III,  68    |                      kutya erős csatapaté volt az… Hej, kemény gyerekek voltak
25120 III,  68    |                       ki még akkoriban a lélek az emberekbõl, mint most. Mert
25121 III,  68    |                        most. Mert erõsebb volt az ember is, a lélek is.~Nem
25122 III,  68    |                        lélek is.~Nem halt biz’ az - aminthogy éppen egy késõbbi
25123 III,  68    |                       olyan veszett rossz volt az!~Jegyezzétek meg magatoknak,
25124 III,  68    |                     már nem lesznek.~Hát minek az a hiábavaló rugaszkodás?~
25125 III,  68    |                         pendeles korából, hogy az öreg Hunkárt megrabolta
25126 III,  68    |                     pedig nem dunántúli ember, az úgyse érdemli meg, hogy
25127 III,  68    |                         édes keresztfiam, hogy az ellopott holmim elõ legyen
25128 III,  68    |                      gyûrûjét is el nem veszik az imposztorok.~- Hja, bátyám,
25129 III,  68    |                         nem olyan könnyen megy az!~- Nem-e? - mondja Hunkár. -
25130 III,  68    |                      Se nem üzentek.~- No, hát az is jó. Akkor hát hozd elé
25131 III,  68    |                 mentémet, öreg, azután vedd ki az ünnepi öltözetemet a kasznyiból.
25132 III,  68    |                 csizmát, a brokát dolmányt, és az ezüstgombos mentét panyókára,
25133 III,  68    |                     egy-két szóra, mivelhogy õ az a bizonyos Hunkár Antal.~
25134 III,  68    |                           kérdé tõle nyájasan.~Az öreg inszurgens hátrarántotta
25135 III,  68    |                simogatva a csörömpölõ fringiát az oldalán, recsegõ kevély
25136 III,  68    |                        a régi rossz rendõrség, az halhatatlan.~Ne izéljetek
25137 III,  69    |                       többi asztal terítetlen: az a demokratáknak való. E
25138 III,  69    |                        paprikásszalonna is van az üvegedényben. Szalonna üveg
25139 III,  69    |                    üveg alatt! Borzasztó idea!~Az egyik asztal terítõje sokkal
25140 III,  69    |                        fehérebb, mint a másik. Az asztalon egy pohár áll sherryvel,
25141 III,  69    |                     mamelukok áhítattal néznek az asztal fölé, s mutatni akarván,
25142 III,  69    |                        s mutatni akarván, hogy az államügyekben mennyire járatosak,
25143 III,  69    |                      Új mamelukok lépnek be, s az asztalra mutatnak.~- Itt
25144 III,  69    |                       S amint könyökét ráteszi az abroszra, a palackok s tányérok
25145 III,  69    |                   szerint.~- Összetévesztettem az asztalt. Ez az átkozott
25146 III,  69    |               Összetévesztettem az asztalt. Ez az átkozott rövidlátásom…~-
25147 III,  69    |                       egy kormánypárti -, hisz az tett meg téged elnökünkké.~-
25148 III,  69    |                 reggelire, hogy arra se költse az ország pénzét.~- Oh, az
25149 III,  69    |                        az ország pénzét.~- Oh, az Duschek volt! A nagy Duschek.
25150 III,  69    |                     gúnyosan egy szélsõbali. - Az adófizetõknek kellene adni
25151 III,  69    |                        kellene adni cukkedlit, az adószedõk pedig egyenek
25152 III,  69    |                        a szélsõk arcáról elfut az elégedetlenség, minden derült,
25153 III,  69    |                       derült, a napsugár besüt az ablakon, a büfébeli Hébe
25154 III,  69    |               elõkelõséggel horzsolja egymást.~Az elsõ falatnál leönti egy
25155 III,  69    |                      senki, ha elmondják, hogy az adózó nép mint nyomorog.
25156 III,  70    |                   megfojthatta volna.~Laucsik, az elhíresült vizsgálóbíró
25157 III,  70    |                      galambom?~- Hát én bizony az uramhoz jöttem volna, ha
25158 III,  70    |                       a maga ura?~- Hát bizony az a szegény Fodor János.~-
25159 III,  70    |                        mindjárt eleinte. De ki az ördög gondolhatta egy hatvannégy
25160 III,  70    |                 rosszkor jött, menyecske, mert az ura beteg most, és az orvos
25161 III,  70    |                     mert az ura beteg most, és az orvos megtiltotta, hogy
25162 III,  70    |                      Hja, lelkem, nem káptalan az én fejem, hogy minden embert
25163 III,  70    |                      fejem, hogy minden embert az eszemben tartsak, megfordul
25164 III,  70    |                      Fodor Jánosné?~- Eljöttem az uramhoz, ahogy mondva volt.~-
25165 III,  70    |                  uramhoz, ahogy mondva volt.~- Az urához jött el? - hebegé
25166 III,  70    |                    kaptam, kérem.~- Hogy lehet az? Pedig megírattam, galambom,
25167 III,  70    |                     megírattam, galambom, hogy az ura meghalt még a múlt hét
25168 III,  70    |                        elején. Értesítve volt.~Az asszony elpityeredett, s
25169 III,  70    |             bosszankodva:~- Küldje be, Mihály, az írnokot!~Az írnok bejött.~-
25170 III,  70    |                        be, Mihály, az írnokot!~Az írnok bejött.~- Hallja,
25171 III,  70    |                  Jánosnénak a férje haláláról?~Az írnok zavarba jött.~- Igazat
25172 III,  70    |                       de elfelejtettem… Kiment az eszembõl.~Laucsik most már
25173 III,  70    |                    jött. Indulatosan csapkodta az aktákat jobbra-balra s lármázott,
25174 III,  70    |                 törvényt, de ami emberi dolog, az emberi dolog. Takarodjék
25175 III,  70    |                   Lássa, én nem vagyok oka. De az ember sohase végezheti a
25176 III,  70    |                   emberek miatt.~Lassan-lassan az asszony is beletörõdött.~-
25177 III,  70    |                      róla… - szólt sóhajtva -, az isten ellen nem tehetünk.~
25178 III,  70    |               markírozta, mintha törülné, mert az asszony hamis portéka, s
25179 III,  70    |                      mondjam már, hogy meghalt az ura?~- Nem is avégett jöttem
25180 III,  70    |                           A Rigó Palival.~- Ki az a Rigó Pali?~- Egy jóravaló
25181 III,  70    |                          No, lám, lám… ilyenek az asszonyok… de hát tán mégsem
25182 III,  70    |                      miféle foglalkozású ember az a Rigó Pali?~- Kocsis volt
25183 III,  70    |                        kifogásom ellene, hanem az nem olyan kurtán megy, a
25184 III,  70    |                      jól használta fel Laucsik az idejét.~Vallatás közben
25185 III,  70    |                        van… Nem csodálom, hogy az a szép asszony olyan keményen
25186 III,  70    |                    asszony olyan keményen köti az élethez.~A vén betyár szemei
25187 III,  70    |               becsületét be ne feketítse, mert az már nem tartozik az igazságszolgáltatáshoz.~-
25188 III,  70    |                       mert az már nem tartozik az igazságszolgáltatáshoz.~-
25189 III,  70    |                        Hamarabb lehet báránnyá az ördög, mint az az asszony
25190 III,  70    |                        báránnyá az ördög, mint az az asszony ördöggé.~- Pedig
25191 III,  70    |                     báránnyá az ördög, mint az az asszony ördöggé.~- Pedig
25192 III,  70    |                       mutatva:~- No, mondja el az uraknak, mit kíván, ismételje
25193 III,  70    |                   hímezetlenül még egyszer azt az egész szégyenlõs históriát…
25194 III,  70    |                       lejjebb a szemére.~Mikor az utolsó szót is kiejtette,
25195 III,  70    |                 fölemelte ökleit.~- Verjen meg az Isten, Zsófi!~- Jaj nekem,
25196 III,  70    |                     jaj nekem! - sikoltott fel az asszony. - Irgalom, könyörület!~-
25197 III,  70    |                      lesújtó tekintetet vetett az asszonyra.~- Megyek már
25198 III,  70    |                        asszonyra.~- Megyek már az akasztófára szívesen, hanem
25199 III,  70    |                       ártatlan vagyok - rebegé az asszony, halálra váltan
25200 III,  70    |                        roskadozva.~- Ártatlan! Az ám! Csakhogy éppen a te
25201 III,  70    |                személynek? No, de hadd kezdjem az elején. Tessék csak írni,
25202 III,  71    |                       és ájtatosak. Lehetetlen az, hogy hazudjanak.~Ha csak
25203 III,  71    |                        a rendkívüli.~De jártam az alföldön, felföldön, ösmerem
25204 III,  71    |                   alföldön, felföldön, ösmerem az erdélyi részeket is. Mindenütt
25205 III,  71    |                  annyira beleéltem magam, hogy az egész geográfiából ez az
25206 III,  71    |                       az egész geográfiából ez az ország kezdett legjobban
25207 III,  71    |                       azokkal, akik már látták az eget belülrõl. Körülbelül
25208 III,  71    |                    bizonyította, hogy ugyanazt az eget látták, mert úgy látták.~
25209 III,  71    |                        pünkösd hajnalán nyílik az meg, de nem minden ember
25210 III,  71    |                       zizzen, madár se röpköd. Az erdõk mozdulatlanul állnak
25211 III,  71    |                   Ekkor hirtelen szétcsapódnak az ég csillagos függönyei.
25212 III,  71    |                      Egy fényes vérvörös csík (az ég túlsó oldala) villám-hirtelen
25213 III,  71    |              villám-hirtelen megnagyobbodik, s az ég belsõ tájékai mintha
25214 III,  71    |                    emberi fül még nem hallott, az egész természet megtelik
25215 III,  71    |                    folyamok és a sziklák.~Benn az égben pedig processzió megy
25216 III,  71    |                       s levett kalappal mennek az emberek hosszú sorban, köztük
25217 III,  71    |                         mely alatt tátva marad az ember szája a csodálkozástól
25218 III,  71    |                  okvetlenül teljesülne. Akiket az isten arra méltat, hogy
25219 III,  71    |                      teljesít is valamit. Mert az éppen olyan, mint a Szent
25220 III,  71    |                     kérni kell.~Csakhogy éppen az van benne, hogy az ember
25221 III,  71    |                       éppen az van benne, hogy az ember elámul, megijed és
25222 III,  71    |                        a parasztemberek látják az eget. Persze az úri ember
25223 III,  71    |          parasztemberek látják az eget. Persze az úri ember nem egészen hisz
25224 III,  71    |                       benne; eltanulja azokból az átkozott verses könyvekbõl,
25225 III,  71    |                        verses könyvekbõl, hogy az õ mennyországa a kedvese
25226 III,  71    |                       Hanem igazi mennyország, az csak a jámbor együgyû népnek
25227 III,  71    |                 közmondás is azt tartja, hogy »az úr a pokolban is úr« - de
25228 III,  71    |                         hogy ott nem is fordul az meg, ott nem ösmerik.~A
25229 III,  71    |                         sohase láthatná többet az eget, így azonban még van
25230 III,  71    |                 Legérdekesebb volt ezek között az öreg Csorba Ágnes, aki Gömörbe
25231 III,  71    |                      nem sok, de annyi se volt az õ jellemén s elõéletén.
25232 III,  71    |                       a falut Ágnes néni, hogy az éjjel, mikor megszomjazván,
25233 III,  71    |                 megszomjazván, kiment a kútra, az eget látta kinyílva.~Hitték
25234 III,  71    |                       nem is, amint már szokás az ilyeneket, de õ csak váltig
25235 III,  71    |                     pántlikás kalap s tulajdon az a csizma, melyet a múlt
25236 III,  71    |                    Gyuri él még, hát nem lehet az égben.~- Isten ments, hogy
25237 III,  71    |                      ott lenne… - kiáltott fel az öregasszony s szemei könnybe
25238 III,  71    |                       vedret húztam fel, mikor az a csodás látomány támadt.
25239 III,  71    |                        babonás sohase voltam - az istennek, jól tudom én azt,
25240 III,  71    |                  malasztját mutogassa - de meg az unokám, hála istennek, életben
25241 III,  71    |                      hogy kimondom, ott láttam az égi processzióban a néhai
25242 III,  71    |                     azt szegényt magához vette az Úr - szólt az anyja megtörve.~-
25243 III,  71    |                    magához vette az Úr - szólt az anyja megtörve.~- Ugyan
25244 III,  71    |                   bosszankodva dünnyögte aztán az úton, ahogy õ szokta magyarázólag:~-
25245 III,  71    |                    csak, mi következik belõle? Az, hogy a vén Ágnes csakugyan
25246 III,  71    |                   Ágnes csakugyan nem tudhatta az öltözetet. Tehát az efféle
25247 III,  71    |                   tudhatta az öltözetet. Tehát az efféle víziókban van valami
25248 III,  71    |                    igaz. És még mi következik? Az, hogy mikor Gyurit ott látta,
25249 III,  71    |                       látta a zsidó Mózest is, az is ott volt. S mindezekbõl
25250 III,  71    |                     mindezekbõl mi következik? Az, hogy a zsidók mindenüvé
25251 III,  71    |                       a legvégül mi következik az egészbõl? Summa summárum
25252 III,  71    |                       egészbõl? Summa summárum az, igyekezzünk hosszú életûek
25253 III,  71    |             Megértetted, fiacskám?~Így beszélt az én tanítóm egész Rimaszombatig
25254 III,  71    |                        erõs), én pedig folyton az eget néztem, várva, amint
25255 III,  72    |                      mi keresztünk egy időben.~Az a lánc, melyről azt dalolták
25256 III,  72    |                   emberek vehettük észre.~S ez az a lánc volt, melyet az inzsellérek
25257 III,  72    |                      ez az a lánc volt, melyet az inzsellérek cipeltek magokkal
25258 III,  72    |                        Csobak dűlőben elveszik az irtványát, s a jó isten
25259 III,  72    |                szépapja, dédapja szántott, hol az öreg diófa van, melyet az
25260 III,  72    |                      az öreg diófa van, melyet az édesanyja ültetett el kislány
25261 III,  72    |                       keresztet csináltassanak az õ sírjához a vadkerti asztalos
25262 III,  72    |                       a földkostoló, hogy arra az irtványra rátegye a láncot,
25263 III,  72    |                        rátegye a láncot, abból az irtványból ugyan nem eszik.~
25264 III,  72    |               instanciába önti a panaszukat, s az elöljáróság eljuttatja a
25265 III,  72    |                     Csumik Gergely, de már nem az elöljáróság viszi el, hanem
25266 III,  72    |                       Örzsébet húgomasszony, s az viszi el a kérelmet a megye
25267 III,  72    |                      arra már nincs eset, hogy az meg ne találja az igazságot
25268 III,  72    |                         hogy az meg ne találja az igazságot a gyönyörû fekete
25269 III,  72    |                    szemeivel.~Hát úgy is lett. Az elsõ instancia nem használt
25270 III,  72    |                      Tóth Erzsébetre. Õ járult az alispán elé. Mert Tóth Erzsébet
25271 III,  72    |                 szobájában, hogy magával vigye az amice Kristófot, a legfiatalabb
25272 III,  72    |                       mert ez a legjobb vadász az új generációban. Lesz is
25273 III,  72    |                          Statisztikát? - szólt az alispán nagy szemeket meresztve. -
25274 III,  72    |            statisztikát?~- Selyemtenyésztésit. Az elsõ alispán úr rendelte.
25275 III,  72    |                     magam menjek el? - dörmögé az alispán méltatlankodva. -
25276 III,  72    |                        ide csak, öcsém, azokat az aktákat.~Kristóf átnyújtotta
25277 III,  72    |                   aktákat.~Kristóf átnyújtotta az óriási iratnyalábot, miközben
25278 III,  72    |                     hatalmas ember alakján, ki az egész megyének imponált.~
25279 III,  72    |                        éles szemeivel átfutott az írásokon, azután így szólt:~-
25280 III,  72    |                        urambátyám olyan hamar?~Az alispán hamiskásan hunyorított
25281 III,  72    |                       már semmit sem csinálnak az emberek két hétig.~- De
25282 III,  72    |                      megharagszik? - ellenveté az öreg hajdú.~- Ki? A falu?
25283 III,  72    |                csizmája nagy csikorgást mûvelt az ambituson. Otthonos volt
25284 III,  72    |                 szünetelt addig a közigazgatás az egész vármegyében.~Kisvártatva
25285 III,  72    |             Kisvártatva újra benyitott a hajdú az alispánhoz.~- No, elment?~-
25286 III,  72    |                menyecskét, hogy el sem fogadja az alispán. Ezt már nem hagyhatja
25287 III,  72    |                 beleegyezett, hogy jó lesz biz az, hadd cihelõdjenek fel Ács
25288 III,  72    |                   Csumik Gergely, de már abban az alispán ellen is legyen
25289 III,  72    |                     karbunkulus lehetett? Hogy az se? No isz’ akkor nem is
25290 III,  72    |                       akkor nem is király volt az, te golyhó!~Tömérdeket beszélnek
25291 III,  72    |                        Irigyelték Ács uramékat az útjukért. S irigység földjében
25292 III,  72    |             kommaszációt, ha rátennék a láncot az irtványra.~Elindultak hát
25293 III,  72    |                  pénzhez! - tréfálkozék Áccsal az öregbíró.) Az instanciát
25294 III,  72    |               tréfálkozék Áccsal az öregbíró.) Az instanciát begöngyölgették
25295 III,  72    |          begöngyölgették egy selyemkeszkenõbe, az a tarisznyába vándorolt,
25296 III,  72    |                   gondolhatták azt! Ritkán van az itthon, de akkor is nehéz
25297 III,  72    |                      aki útba igazította õket, az isten áldja meg a jó szívéért!~-
25298 III,  72    |                    Hozzá vezetem.~- Hát ösmeri az úr? Ne mondja? - selypített
25299 III,  72    |                        csak jöjjenek. Ács uram az ünneplõ dolmányát húzta
25300 III,  72    |                     Istenem, milyen szoba volt az! Csak kalitka otthon ahhoz
25301 III,  72    |                    kalitka otthon ahhoz képest az istenháza!~Alig mertek szétnézni
25302 III,  72    |                  letérdelni ilyenkor. Jó ember az, csak úgy kell vele szólni,
25303 III,  72    |                        meghajlott, átnyújtotta az instanciát, és hátrasúgott
25304 III,  72    |                Felséges uram! - kezdé aztán, s az õ lábait is csendes reszketegség
25305 III,  72    |                       legyen a föld ott, ahová az isten teremtette. Nekem
25306 III,  72    |              irtványkám, egy nagy diófa rajta. Az se az enyim lenne, ha elvennék.
25307 III,  72    |                        nagy diófa rajta. Az se az enyim lenne, ha elvennék.
25308 III,  72    |                      lenne, ha elvennék. Pedig az apám is alatta halt meg.
25309 III,  72    |                elrendelem, hogy soha oda lábát az inzsellér ne tegye idõk
25310 III,  72    |              királynénak intett: - »Jegyezd be az ország könyvébe, fiacskám.«~
25311 III,  72    |                 engedelmeskedik, mert aki nem, az halál fia.~Tóth Erzse szemeiben
25312 III,  72    |                         No, ne sírj hát. Hanem az nagy szerencse, te bolond.
25313 III,  72    |                   miniszterhez.~De nem is sírt az komolyan; játszó mosoly
25314 III,  72    |                     volt új.~Aki nekem mondta, az is az apjától hallotta,
25315 III,  72    |                        Aki nekem mondta, az is az apjától hallotta, annak
25316 III,  72    |                 hallotta, annak még tán szinte az apja beszélte. De egyik
25317 III,  72    |                     belõle, csak a nagy étvágy az inzsellérekre.~Most már
25318 III,  72    |                        inzsellérekre.~Most már az is megszûnt.~De hát akkor,
25319 III,  72    |                        fölséghez megy ezentúl, az mind az igazi királyt találja
25320 III,  72    |                fölséghez megy ezentúl, az mind az igazi királyt találja már
25321 III,  72    |                      találja már meg odahaza - az épülendõ új házában.~
25322 III,  73    |                        MIHÁLY~1883~Minden igaz az alábbiakból, csak a nevek
25323 III,  73    |                     érdekes lesz mégis keresni az igazi neveket.~Én restelltem
25324 III,  73    |                       mint õ magát.~Történetem az Almássy-összeesküvésbõl
25325 III,  73    |                   konfliktus!~»Ha részt veszek az összeesküvésben - így okoskodék -,
25326 III,  73    |                  elfoghatnak, felakaszthatnak, az pedig szintén nem lesz nekem
25327 III,  73    |                        lesz nekem kellemes, de az országnak sem lesz hasznos.«~»
25328 III,  73    |                         De ha részt nem veszek az összeesküvésben, rám kiáltják
25329 III,  73    |                   kiáltják a hazafiatlanságot, az pedig szintén nem hasznos
25330 III,  73    |                      pedig szintén nem hasznos az országnak, de nekem is kellemetlen.«~»
25331 III,  73    |                         Azért hát részt veszek az összeesküvésben, de úgy,
25332 III,  73    |                       kivitele sem volt nehéz. Az okos ember mindent kitalál.
25333 III,  73    |                      kellett mennie néhányszor az összeesküvés ügyében »õhozzá«
25334 III,  73    |                 dohányt. Mert nagyszerû plánta az, hogy olyan rettenetes háborúságot
25335 III,  73    |                      egy kis írást vett mindig az átadásról. Már csakhogy
25336 III,  73    |                        színhely. Ott tartották az összeesküvõk titkos gyûléseiket.
25337 III,  73    |                      míg egy szobát nem bérelt az »Angol királynõ«-ben - éppen
25338 III,  73    |                    volna ebédelni is egyebüvé? Az öregúrral evett egy asztalnál
25339 III,  73    |                  öregúrral evett egy asztalnál az emeleti ebédlõben.~Az ebéd
25340 III,  73    |                asztalnál az emeleti ebédlõben.~Az ebéd minden okos elme szerint
25341 III,  73    |                        egyszóval a másik füst, az aranyosabb… Ez is, az is
25342 III,  73    |                    füst, az aranyosabb… Ez is, az is felhõket csinál.~Regdon
25343 III,  73    |                        talán sarat is csinálni az aranyból.~Deák e mozgalommal
25344 III,  73    |                        mozgalommal szemben azt az álláspontot foglalta el: »
25345 III,  73    |                       ráfordították a kulcsot. Az ilyen mulatság gyakran megesett
25346 III,  73    |                     gyakran megesett akkoriban az embereken.~S amilyen könnyû
25347 III,  73    |                    amilyen könnyû volt bejutni az Újépületbe, éppen olyan
25348 III,  73    |                         zöldes kígyószemekkel. Az isten is arra teremtette,
25349 III,  73    |                     egész országra haragudjék. Az arca, mint mondom, valóságos
25350 III,  73    |             mesterségéhez tartozó eszköz volt. Az egyik fülét levágták neki
25351 III,  73    |                    éppen ezt nem mondhatom meg az úrnak.~- Ugye, he? - kiáltott
25352 III,  73    |                     vele, a magas aerariumnak. Az olasz is megcsalta. Mai
25353 III,  73    |                    gyík! - S dühösen csapkodta az aktákat, lineákat és ceruzákat.~
25354 III,  73    |                         csak egyet tudok, hogy az nem lehet bûnös, amirõl
25355 III,  73    |                       Hol lakik Deák Ferenc?~- Az »Angol királynõ« szállodában.~
25356 III,  73    |                    Ferenc ellen. Lakik helyben az »Angol királynõ«-ben.~Amice
25357 III,  73    |                     Deák Ferencet? - dadogá. - Az lehetetlen!~- Hogy, ugyan
25358 III,  73    |                  csodálkozék Koporka. - Hát ki az?~- Gondolja meg, principális
25359 III,  73    |                  Gondolja meg, principális úr, az istenért, hisz ez egy nagy
25360 III,  73    |                        név, mely bele ne férne az elfogatási blankettába?
25361 III,  73    |               blankettába? No, mindegy, teljék az amice kedve, sürgönyözzön
25362 III,  73    |                      Pozsonyba a sürgöny, hogy az öreg Deákot nem szabad elfogatni.~
25363 III,  73    |                        kihallgatni sem szabad. Az volna csak szép! Ebben a
25364 III,  73    |                       Inkább gúnyból tette ezt az önérzetes Koporka, mint
25365 III,  73    |                      fel. - Nyissa ki hirtelen az ablakot.~Megfogta a nagy
25366 III,  73    |                     alapföltételeit, s kidobta az utcára tollastul, porzótartóstul,
25367 III,  73    |                       pokolba. Átkozott fickó. Az rászedi még a mennyországot
25368 III,  73    |                   fiatal politikus beszélte el az országházi folyosón ezt
25369 III,  73    |                        országházi folyosón ezt az esetet. Megtetszett nekem,
25370 III,  73    |                  minorumoknak.~- Ki, kérem, ez az öreg úr? - kérdé a hátam
25371 III,  74    |                                                AZ ISTENNEK A KÉT KRAJCÁRJA~(
25372 III,  74    |                     ösmertem már. Kevély lehet az orosz cár is. Kevély a spanyol
25373 III,  74    |                ösmertem, mint Kovács Ferencet. Az már aztán igazán érezte,
25374 III,  74    |                       õ.~Nagy kupeckedést vitt az Alföldön ökrökkel. Ezek
25375 III,  74    |                        Alföldön ökrökkel. Ezek az ökrök csináltak belõle jómódú
25376 III,  74    |                  Kovács Ferenc nagy hetykén:~- Az istennek is csak egy-két
25377 III,  74    |                      mert neki ellent mondani. Az isten házát is kerülte.
25378 III,  74    |                        a fiai nõttek, úgy tett az egyikkel, mint Zápolya János:~-
25379 III,  74    |                    felküldlek Pestre követnek.~Az volt a kevély kupecnek az
25380 III,  74    |                      Az volt a kevély kupecnek az ambíciója, hogy a Pali gyerek
25381 III,  74    |                       üljön, s onnan dirigálja az országot.~A másik fiára
25382 III,  74    |                        kívántak. Megtanították az öreget arra, hogy mi a váltó.
25383 III,  74    |                       õ odakanyarítja a nevét, az attól a perctõl kezdve készpénz.
25384 III,  74    |                      írná alá. Okos ember volt az, aki ezt így kifundálta,
25385 III,  74    |                         hogy naggyá tegye vele az embereket!~A fiúk pedig
25386 III,  74    |               gyakrabban engedték naggyá lenni az öreget. Az õ gyengeségük
25387 III,  74    |                        naggyá lenni az öreget. Az õ gyengeségük szépen kvadrált
25388 III,  74    |                    gyengeségük szépen kvadrált az apjok gyengeségével. Kölcsönösen
25389 III,  74    |                       Nem tesz semmit! - mondá az öreg Kovács gõgösen.~A következõ
25390 III,  74    |                        a fiúkkal együtt bukott az öreg is. Vagyoni viszonyai
25391 III,  74    |                        lettek. Neki adta magát az ivásnak.~Mikor a következõ
25392 III,  74    |                      volt a fiairól: már akkor az lett a röpke szó a környéken:~-
25393 III,  74    |                        szó a környéken:~- Amit az ökrökön nyert, azt ökrökre
25394 III,  74    |                      De nem is volt már mibõl. Az öreg vagyonkája gyorsan
25395 III,  74    |                        gyorsan fogyott. Õ maga az italnak adta magát. Az pedig
25396 III,  74    |                    maga az italnak adta magát. Az pedig olyan, mint a vasút,
25397 III,  74    |                   vasút, gyorsan oda szállítja az embert - ahova el nem indult.~
25398 III,  74    |                    fiai is korhelyekké lettek: az egyik nemsokára meghalt
25399 III,  74    |                    pénzeiket. Börtönbe jutott.~Az öreget még ezután a katasztrófa
25400 III,  74    |                    mondták a járókelõk -, hogy az istennek is csak két krajcárral
25401 III,  74    |                     mosolyogtak a háta mögött.~Az utolsó években hallottam
25402 III,  74    |                      kirablásában a fõtettest, az aggastyán Kovács Ferencet
25403 III,  74    |                        ki.~Erõvel elorozta azt az egy-két krajcárt, amennyivel
25404 III,  74    |                   egy-két krajcárt, amennyivel az istennek többje volt.~
25405 III,  75    |                       kapott, hátrahagytuk hát az öreget egy kis bolgár faluban.~
25406 III,  75    |                       volt.~A paphoz szállt, s az véletlenül tanulótársa volt
25407 III,  75    |                      Hadd ne legyek már mindég az isten szeme elõtt a magyarok
25408 III,  75    |                   semmit sem hallatott magáról az öreg. Sem levelet nem írt,
25409 III,  75    |                       emberek közt? Lehetetlen az!~Levelet írtunk neki, nem
25410 III,  75    |                        azután a papnak írtunk, az se felelt. Ez mégis bámulatos!
25411 III,  75    |                   csibukozom otthon, megnyílik az ajtó, s úti porral lepve,
25412 III,  75    |                          Szent isten, a bátyám az? Oh, oh - kiáltám örvendezve -,
25413 III,  75    |                    meresztve. - Miért adná el? Az õsi barázdákat?~- Eladom
25414 III,  75    |                       Nagyon megtetszett nekem az a hely. Elhatároztam, öcsém,
25415 III,  75    |                      fiú lesz a kópé…~- De hát az asszonyném, beleegyezik-e
25416 III,  75    |                      asszonyném, beleegyezik-e az elköltözésbe?~- Miféle asszonyném? -
25417 III,  75    |                   elnevettem magam.~- Igaz biz az! Oh, oh igazán bolond vagyok.
25418 III,  75    |                   beszélsz?~- Olyan egészséges az, mint a makk. A János öcsém
25419 III,  75    |               mérgesnek. A szemei kidülledtek, az orrcimpái kitágultak és
25420 III,  75    |                lüktettek a nagy kék erek, hogy az ember szinte hallotta.~-
25421 III,  75    |                   meritek ilyen bolonddá tenni az embert, gazfickók? No, megálljatok.
25422 III,  75    |             történhetett vele a bolgárok közt.~Az öreg mindig elkedvetlenedett,
25423 III,  75    |                       hogy világosság derüljön az õ bolgár dolgaira.~Csak
25424 III,  75    |                    olvasnátok. De csukjátok be az ajtókat, hogy az asszony
25425 III,  75    |                  csukjátok be az ajtókat, hogy az asszony meg ne hallja.~-
25426 III,  75    |                     közelebb toltuk székeinket az öreghez, ki nagy füstmacskákat
25427 III,  75    |              sajátszerû szokásai, melyek közül az tûnt fel legjobban, hogy
25428 III,  75    |                       tûnt fel legjobban, hogy az asszonyok aránytalanul öregebbek
25429 III,  75    |                      itt úgy szokás - mondá. - Az apák alig várják, míg fiuk
25430 III,  75    |                 lakodalmát.~- De minek engeded az ilyeneket?~Barátom vállat
25431 III,  75    |               természetellenes. Mit szól ehhez az a szegény asszony?~- Örül
25432 III,  75    |                         Örül neki: mert hisz õ az apa fiatalkori flammeja.
25433 III,  75    |             szerelmespár kerül össze, csakhogy az apa felesége a fiú nevére
25434 III,  75    |                         De hát a bíróné?~- Oh, az meg éppen természetesnek
25435 III,  75    |                 gyalázathoz?~- A fiú? Bánja is az. Mikor nagyobbra nõ, szinte
25436 III,  75    |                     mert õ sem apja fia, hanem az apjának az apjáé, aki különben
25437 III,  75    |                     apja fia, hanem az apjának az apjáé, aki különben nem
25438 III,  75    |                   apjáé, aki különben nem apja az apjának.~Nem bírna ezen
25439 III,  75    |                       hanem dolgok! Így van ez az egész faluban, már több
25440 III,  75    |                     ötszáz év múlva ilyen lesz az egész társadalom, mert ez
25441 III,  75    |                       ez nagyon kényelmes így. Az embernek két felesége van
25442 III,  75    |                      mert nem közönséges dolog az, hogy maga magától egy új
25443 III,  75    |               tünetekben.~- Hüm! - szólt közbe az öcsém. - Most értem már
25444 III,  75    |                       te kölyök… pszt… - szólt az öregúr félénken körülnézve.~-
25445 III,  75    |                        van.~*~Ezt a történetet az új társadalomról elmondtam
25446 III,  76    |                                                AZ EGYETLEN GAZEMBER~1883~Szíves
25447 III,  76    |                        a sógora is velem jött. Az magyarázta, mutogatta, ami
25448 III,  76    |                 Nyírség, honnan kezdõdik ismét az Alföld, mi az a nagy halom
25449 III,  76    |                   kezdõdik ismét az Alföld, mi az a nagy halom ott balra?
25450 III,  76    |                     megtestesült tisztesség ez az ember. Huszonnyolc esztendeje
25451 III,  76    |             Emberölésért.~Egészen elsötétedett az ábrázatom. Kísérõm észrevette,
25452 III,  76    |                    Pedig megfordítja teóriámat az emberekrõl. Az emberek közt
25453 III,  76    |                       teóriámat az emberekrõl. Az emberek közt éppen a cifrák
25454 III,  76    |                     meg inkább a dinnyéimet.~- Az ám. Igen szépek. Ügyes kertésze
25455 III,  76    |                        Ügyes kertésze lehet.~- Az egy csodaember, uram… ritka
25456 III,  76    |                      van nálunk. Itt nõtt fel, az apám házasította meg… bár
25457 III,  76    |                        feleségét?~- Meg - mert az meggyalázta õt. Megölte,
25458 III,  76    |                        s hangos sírása betölti az egész parkot, s elhallgattatja
25459 III,  76    |                       parkot, s elhallgattatja az éneklõ madarakat, nagy darabon.
25460 III,  76    |                     darabon. Oh, ritka jó szív az öreg »Pali bácsi«.~- De
25461 III,  76    |                      szeretni is lehet.~Azután az ebédnél tovább szõttem a
25462 III,  76    |                      témát.~- Mégis szép dolog az, hogy olyan soká szolgálnak
25463 III,  76    |                 többnyire a cselédet. Legalább az én embereim mind talpig
25464 III,  76    |                  kedves családot, újra ott ült az egyik gyilkos nyájas arccal
25465 III,  76    |                       mert talán ki tudja… fáj az vagy a rózsának, vagy a
25466 III,  77    |                     berándulni a városba. Mert az ember mindig azt szereti,
25467 III,  77    |                     Nem nevezem meg a várost - az én kedves barátom, a városi
25468 III,  77    |                      csakugyan fel van izgatva az újságlapok által. De meg
25469 III,  77    |                       részeg ilyenkor. Hm, hm! Az ördög nem alszik.«~Útközben
25470 III,  77    |                         estére dupláztassa meg az õröket.~- Hát csakugyan
25471 III,  77    |                    valami? - mondá Koczó bácsi az öröm kételyével.~- Meglehet -
25472 III,  77    |                kapitány titkolózó arccal, hogy az öreg örömét el ne rontsa.~
25473 III,  77    |                      Nelkám, vannak-e spalétek az ablakaitokon? Hogy is tudtatok
25474 III,  77    |                      rettenetes háborodás lesz az éjjel.~Ezalatt Koczó bátyánk
25475 III,  77    |                  hunyorít hozzá a félszemével.~Az »Ezüst Kifli«-nél, ahol
25476 III,  77    |                        már minden ember tudja. Az egész város talpon van.
25477 III,  77    |                        egész város talpon van. Az emberek izgatottan járnak-kelnek
25478 III,  77    |                       izgatottan járnak-kelnek az utcákon. Hol lesz? Mikor
25479 III,  77    |                  könyökével kitör egy ablakot. Az üvegcsörömpölésre megáll
25480 III,  77    |                      jön, s amint végignyargal az utcákon, úgy kisöpri azokat,
25481 III,  77    |                      meg már éppen semmi nyoma az éjjeli jelenetnek (kivált,
25482 III,  77    |                  betört ablakot is megigazítja az üveges tót), s csakis délután
25483 III,  77    |                     boltokat zúzott össze - de az erélyes rendõrség hirtelen
25484 III,  77    |                     Mégiscsak nagyszerû orr ez az én orrom! Mert most már
25485 III,  77    |             kikombináltam, megéreztem. Mert ez az orr gyerekek, ez valami!~
25486 III,  78    |                   szokás, gazda szeme hizlalja az ökröt. A népnevelés hasznát
25487 III,  78    |                        a király miniszterét és az ünnepelt költőt illő hódolattal
25488 III,  78    |                        magyarul adja nekik elő az égi igét is. Mert amióta
25489 III,  78    |                     ott van, megmagyarosította az egész községet.~- Elszoktattam
25490 III,  78    |                  községet.~- Elszoktattam õket az orosz nyelvtõl - szokta
25491 III,  78    |                   papot, aki elronthassa õket!~Az apróbb generáció már nem
25492 III,  78    |                miniszter és a méltóságos költõ az õ vendégei lesznek.~- Nosza,
25493 III,  78    |                       mint a puska.~Be is ment az öreg Szigetre, elõszedte
25494 III,  78    |                  elõszedte a régi harisnyákból az elrakosgatott tallérokat
25495 III,  78    |                  kitûnõ vendég.~Amerre mentek, az öreg bácsi mindenütt rákiabált
25496 III,  78    |                     állami portékát szállítok.~Az egyházfi uram hajtotta a
25497 III,  78    |                     amit katonák kapáltak fel.~Az egyházfi és a kurátor urak
25498 III,  78    |                      és a kurátor urak azokhoz az emberekhez tartoznak, akik
25499 III,  78    |                 kedvelik, amik nem lõnek, s ha az ember már Szigetre megy,
25500 III,  78    |                        már Szigetre megy, ahol az auktoritást nem kell fenntartani,