bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

25501 III,  78    |                   magától; - mi tûrés-tagadás, az ital nehézzé tette vala
25502 III,  78    |                        ital nehézzé tette vala az õ koponyájukat is. Õk is
25503 III,  78    |                        lecsúsztak a kas aljára az egyházfi kezébõl, a gyeplõ
25504 III,  78    |                       a maga fejétõl bandukolt az alig fehérlõ dûlõúton.~Egyszer -
25505 III,  78    |                   Egyszer - közel lehetett már az éjfélhez - egy nagy zökkenõnél
25506 III,  78    |                      Hogy történt ez? - kiálta az egyházfi elsápadva.~A kurátor
25507 III,  78    |                  megrúgta a kongó hordót, hogy az egész a sertésvályúig gurult.~-
25508 III,  78    |                         És még fütyöltem neki, az akasztófáravalónak!~*~Délben
25509 III,  78    |                  kifolyni Brana bácsi, Trefort az ebédnél naivul odaszólt
25510 III,  78    |                        ebédnél naivul odaszólt az öregúrnak, mikor az mindennel
25511 III,  78    |                   odaszólt az öregúrnak, mikor az mindennel kínálta.~- Köszönöm,
25512 III,  78    |                      kitört a kedélyes nevetés az asztalnál.~- Fütyülje el,
25513 III,  78    |                  keresztjét.~…Hiszen szép szép az ilyen kereszt is… hanem
25514 III,  79    |                              A HONATYASÁG~1883~Az emberek azt hiszik rólunk,
25515 III,  79    |                       rólunk, hogy nekünk csak az az öt forintunk van. Mondhatom,
25516 III,  79    |                    rólunk, hogy nekünk csak az az öt forintunk van. Mondhatom,
25517 III,  79    |                    mindent ér a honatyaság, ha az ember jól tudja értékesíteni.~
25518 III,  79    |                        a vasúton. Hátha még ez az okos ember országgyûlési
25519 III,  79    |                         Pedig így is összeesik az néha ritkán.~No, mondom,
25520 III,  79    |                fiákerbe, s odaérve felkerestem az igazgatót, régi jó barátomat.~-
25521 III,  79    |                    veszed itt magadat? - mondá az igazgató nyájasan.~- Egy
25522 III,  79    |                         akik beigazolják, hogy az vagy, akinek magadat kiadod?~-
25523 III,  79    |                        gyermekkori pajtásomat, az igazgatót, s ott lent elbocsátottam
25524 III,  79    |                      aki valamikor szolga volt az országháznál, megkapott
25525 III,  79    |                        tekintélyes külseje van az öregnek. Ez már csak elég
25526 III,  79    |                     csak elég bizonyíték lesz.~Az igazgató végignézte, s miután
25527 III,  79    |                        Én egy forintot nyomtam az öreg markába, s azzal eleresztve
25528 III,  79    |                         s azzal eleresztve õt, az igazgatóhoz fordultam:~-
25529 III,  79    |                  Miféle fotográfiát?~- Ej, hát az arcképedet.~- Minek az?~-
25530 III,  79    |                     hát az arcképedet.~- Minek az?~- Hogy a konduktor megnézhesse,
25531 III,  79    |                    Holnap délben utaznom kell.~Az igazgató vállatvont.~- Nagyon
25532 III,  79    |                      sajnálom, de ami szabály, az szabály. Veled sírok, de
25533 III,  79    |                        dühbe jöttem. Becsaptam az ajtót, úgy rohantam le a
25534 III,  79    |                       rohantam le a lépcsõkön. Az utcán belevetettem magam
25535 III,  79    |              megmutatom én mindjárt, hogy kell az államférfiakat respektálni
25536 III,  79    |                   respektálni Magyarországon.«~Az államtitkár otthon volt.
25537 III,  79    |                       hogy miképp bánnak velem az alantas közegei. Hát ezért
25538 III,  79    |                    miért jössz hozzám? - kérdi az államtitkár gúnyosan.~-
25539 III,  79    |                      képviselõházi albumban?~- Az istenugyse…~- No, látod.~
25540 III,  79    |                        kinyitották a termeket, az elhagyott folyosókat, a
25541 III,  79    |               folyosókat, a kísérteties büfét. Az album ott áll a kis fekete
25542 III,  79    |                       kis fekete asztalon - de az arcképem nem volt benne.
25543 III,  79    |                 fiákeremet. (Három pengõt kért az imposztor.) Azután elindultam
25544 III,  79    |                        már azért se hagyom azt az ingyenjegyet az államnak.~
25545 III,  79    |                     hagyom azt az ingyenjegyet az államnak.~Hát richtig, jön
25546 III,  79    |                      Tudod mit - szólt õ, mert az ilyenekben praktikus ember -,
25547 III,  79    |                    elkészült. Rohantam is vele az igazgatósághoz.~- No - mondám
25548 III,  79    |                  igazgatósághoz.~- No - mondám az ajtót belökve, nagy lihegéssel -,
25549 III,  79    |                       lihegéssel -, itt a kép!~Az igazgató megnézte, azután
25550 III,  79    |                      igazgató megnézte, azután az ablakhoz ment, ott is megnézte,
25551 III,  79    |                   rossz a kép. Nem hasonlított az hozzám egy csöppet sem;
25552 III,  79    |                        hozzám egy csöppet sem; az igazgató könyörtelen maradt.~-
25553 III,  79    |                      egy sugár nõi alak jön ki az Oktogon egyik házából.~-
25554 III,  79    |                          Nini, a szép Mariska. Az én fiatalkori ideálom. Hophó!
25555 III,  79    |                 emlékszem, kegyednek is megvan az én arcképem.~- Meg bizony.~-
25556 III,  79    |                    újabbal.~- Nem, soha. Nekem az akkori képe kell. Ugyanaz
25557 III,  79    |                        meg kell lenni reggelre az arcképnek.~- Hová megy,
25558 III,  79    |                      aztán kölcsönösen leszünk az egymás vendégei.~Úgy is
25559 III,  79    |                        19 frt 50 kr-ba került.~Az ételek igen pompásak voltak,
25560 III,  79    |                         végre eljuthattam vele az igazgatósághoz.~- No, de
25561 III,  79    |                        a jegy egyik oldalára s az igazgató a markomba nyomta
25562 III,  80    |                    nagy udvart tartottak. Maga az öreg Balassa nem tudott
25563 III,  80    |               megértette, s azután hozzálátott az oligarcha parancsának teljesítéséhez.~
25564 III,  80    |                teljesítéséhez.~Hívatja nyomban az elöljáróságot. Ijedten összeszaladnak
25565 III,  80    |                  férjek s itt-ott - meglehet - az asszonyok között is. Akinek
25566 III,  80    |                     négy-négy szép fehér ökör.~Az utolsó szekér után maga
25567 III,  80    |                  várudvarra, kiszaladt Balassa az ambitusra, s összecsapta
25568 III,  80    |                említeni, hogy szépek legyenek.~Az öreg báró elértette most
25569 III,  80    |                       van, hát csak tartsa ott az asszonyokat, neki ajándékozzák…~…
25570 III,  80    |                        ajándékozzák…~…Mert hát az egész városból mind ott
25571 III,  80    |                       városból mind ott voltak az anyósok.~
25572 III,  81    |                         mindig megbosszantotta az édesanyját.~- Ez a mi kecskénk
25573 III,  81    |                       tejet és megitta, azután az itthoni tejet is felhörpintette.
25574 III,  81    |                    megfájdult a gyomra. Mintha az ördög kaparta volna a tíz
25575 III,  81    |                    körmével belülről.~Lefeküdt az eperfa alá a ház előtt,
25576 III,  81    |                      fájdalmakat érzek tõle.~- Az bizony nagy baj - mondá
25577 III,  81    |                    falu bábája. - A múltkor is az történt innen a hetedik
25578 III,  81    |                   olyan nagyon, mint a gyomra.~Az egyik erdõ szélén egy csizmát
25579 III,  81    |                     felhõk leültek a hegyekre. Az esti félvilágosságban nem
25580 III,  81    |                       farkas bennhagyta, mikor az embert megette belõlük.
25581 III,  81    |                    utas vagyok - köszöntött be az öregekhez -, nem adnának
25582 III,  81    |                     adnának szállást reggelig.~Az õsz gazda a kezén fogta
25583 III,  81    |                      kenyeret sütöttünk, meleg az elsõ szoba.~A szegény fáradt
25584 III,  81    |                   ugyan fel nem költötte volna az ágyúdörgés sem.~Annál kevésbé
25585 III,  81    |                  ágyúdörgés sem.~Annál kevésbé az öreg gazda, ki egyszer éjjel
25586 III,  81    |                      hozzá egy lámpással. Mert az történt az éjjel, hogy az
25587 III,  81    |                     lámpással. Mert az történt az éjjel, hogy az öregeknek
25588 III,  81    |                      az történt az éjjel, hogy az öregeknek egy kecskéje megellett
25589 III,  81    |                       a gödölyének dalolna, de az annak nem tetszett.~Az anyóka,
25590 III,  81    |                      de az annak nem tetszett.~Az anyóka, aki szinte felkelt
25591 III,  81    |                        szinte felkelt megnézni az új gödölyét, azt mondta
25592 III,  81    |                    állat itt reggelig. Vidd be az elsõ szobába, ahol a vendégünk
25593 III,  81    |                   szegényke!~Azért ment hát be az öreg apó éjfélkor, hogy
25594 III,  81    |                       minden fájdalmát elvette az édes álom, hanem elrémülve
25595 III,  81    |                        tüskön-bokron keresztül az iszonyú szégyen elõl.~Reggel,
25596 III,  81    |                    szégyen elõl.~Reggel, mikor az atyus és az anyóka beléptek,
25597 III,  81    |                      Reggel, mikor az atyus és az anyóka beléptek, hogy a
25598 III,  81    |                      lábaiból egy-egy darab.~- Az átkozott gödölye megette
25599 III,  81    |                vendégünket öregecském… - szólt az öregasszony könnyezve.~-
25600 III,  81    |                bólongatott a fejével szomorúan az atyus. - Ez egy rettenetes
25601 III,  81    |                      gödölyét agyon kell ütni.~Az anyóka behozta a szekercét,
25602 III,  81    |                    megint otthon találta magát az anyjánál. Elmondta, hogy
25603 III,  82    |                      idõ, akkor nem ér semmit.~Az emberek gyorsan özönlenek
25604 III,  82    |                      nevet lehet szerezni. Már az öngyilkosság se pálya!~Az
25605 III,  82    |                      az öngyilkosság se pálya!~Az újságok, mondom, mohón közöltek
25606 III,  82    |                      fölhajszolt részletet. És az öngyilkosság - esemény lett.~
25607 III,  82    |                     adták tudtára reggelenkint az olvasóknak mindazt, ami
25608 III,  82    |                   kölcsönözte, elõttünk álltak az öngyilkossági okok is, de
25609 III,  82    |                határozottan, hogy milyen színû az? S ki tudja, milyenné válik,
25610 III,  82    |                    Hogy mi egy öngyilkosságnak az oka… miképp jön odáig a
25611 III,  82    |                   nehéz egész igazán eltalálni az újságírónak is - pedig az
25612 III,  82    |                      az újságírónak is - pedig az már csak ért mindenhez.~
25613 III,  82    |                        már csak ért mindenhez.~Az én ismerõsöm az öreg Hortinénál
25614 III,  82    |                     mindenhez.~Az én ismerõsöm az öreg Hortinénál lakott.
25615 III,  82    |                        fizetése lefoglalva. Ha az mind fõbe akarná magát lõni,
25616 III,  82    |                    bálokat tartani esztendõre.~Az az egy konstatált tény volt,
25617 III,  82    |                 bálokat tartani esztendõre.~Az az egy konstatált tény volt,
25618 III,  82    |                    nemzetgazdász vagyok. Nekem az kellene, hogyan, miért jutott
25619 III,  82    |                   desperátus viszonyok közé ez az én Pálom, aki higgadt, szelíd,
25620 III,  82    |                     volna.~Egy nap hozzám jött az öreg Hortiné… valami pörös
25621 III,  82    |                         valami pörös ügye volt az ügyvédi irodámban.~- Hát
25622 III,  82    |                megkárosított, tekintetes uram! Az volt a legszebb lakásom.
25623 III,  82    |                         becsületes ember volt, az isten nyugosztalja… úgy
25624 III,  82    |                           Hitelezõk?~- Nem biz az - hanem pajtások. »Ennyi
25625 III,  82    |                        ezer pertu pajtásom van az országban.« Ezt felelte
25626 III,  82    |                           Ezer ismerõs, akivel az ember pertu van! Hát csak
25627 III,  82    |                    csak lehetetlen kérem, hogy az ember végre is fõbe ne lõje
25628 III,  82    |                        mélyen elgondolkozva. - Az a »perdu« sokszor lesz »
25629 III,  82    |                        Ez volt egész életemben az egyetlen szójátékom. Bocsánatot
25630 III,  83    |                       emlékszem, pápaszem volt az orrán, vállain kis kockás
25631 III,  83    |                      Józsefné régen, valamikor az inszurrekciós világban lehetett
25632 III,  83    |                       Ami most olajszínû ránc, az akkor igézõ fehérség volt
25633 III,  83    |                titokzatos, valami végzetszerû. Az arca szép férfias és mégis
25634 III,  83    |                        mint a bárány, nem sírt az sohasem. Hej, erre is tudott
25635 III,  83    |                       borzalmas dolgot mondani az egykori dajkája, a vén Majgóné,
25636 III,  83    |                    képzelõdés volt. Nem bolond az ördög, hogy gyerekeket ringasson,
25637 III,  83    |                     eleget!~Nagyobb bizonyíték az ellene, hogy semmit sem
25638 III,  83    |                    kutyák is beszaladtak elõle az udvarokra, ha végigment
25639 III,  83    |                        udvarokra, ha végigment az utcán. Semmi dolgát sem
25640 III,  83    |                    Egész nap villámlott, mikor az esküvõjük volt. Egy a mennykövekbõl
25641 III,  83    |                       a katolikus templomhoz.) Az égõ csûr rémes világossággal
25642 III,  83    |                       világossággal öntötte el az oltárt, mikor ott állottak.
25643 III,  83    |                       gyönyörû menyasszony. De az istennek a balkezével volt
25644 III,  83    |                    négy lovon hozta, feldõltek az úton, azóta mindig sántított
25645 III,  83    |                       sohasem panaszkodott sem az egyik, sem a másik… Hát
25646 III,  83    |                      vetették árnyékukat s még az árnyék is olyan azon a gyepen,
25647 III,  83    |                       bagoly volt a környéken, az mind oda járt huhogni az
25648 III,  83    |                       az mind oda járt huhogni az õsház zegzugaiba. Jól érezték
25649 III,  83    |                    elmenni a Papp-ház mellett. Az udvaron egy festett galambdúc
25650 III,  83    |                       fehér állatot nevelni. S az a fekete udvar a fekete
25651 III,  83    |                       ülne minden kövecskéjén, az öreg eperfák fekete bogyóin.~
25652 III,  83    |                    keresztelõn nem volt otthon az apa… mert még egy madár
25653 III,  83    |                         Véresõ volt arra, ahol az megrebbent.~Csak mi nem
25654 III,  83    |                    találna felülkerekedni, hát az is sas, igaz, hogy csak
25655 III,  83    |                       kettõ helyett - de azért az egy fejért bizony isten
25656 III,  83    |                    érdemes nagy lármát csapni.~Az inszurgens hadak kelletlenül
25657 III,  83    |                    hol-hol megállva nézdegélni az udvarokon, hogy ugyan hol
25658 III,  83    |                         Hiszen arra balról van az atyja-ura portája!~Az ifjú
25659 III,  83    |                      van az atyja-ura portája!~Az ifjú Pélly megrántotta a
25660 III,  83    |                        s fennhéjázón szólt oda az öregnek, mintegy igazolásul:~-
25661 III,  83    |                    apró ólra ráismerjek.~Pedig az imposztor még csak egy hónapja
25662 III,  83    |                       Még a csaták hagyján, de az a legszörnyûbb, amit Száldobosi
25663 III,  83    |                   csontját, be nem issza vérét az árulkodónak.~De hátha nem
25664 III,  83    |                       Imre jött meg Gyõr alul, az is megerõsítette, hogy de
25665 III,  83    |                  Lengyelországba.~- Nem is jön az vissza - szólt Bajom György -,
25666 III,  83    |                   Péchy Pál uram megvetõleg. - Az veszne el? Fogadjunk no,
25667 III,  83    |                        kocsis s közéjük vágott az ostorával. - Hát illik ez,
25668 III,  83    |                     illik ez, hé! Legyen aztán az ember ezek között keresztény.~-
25669 III,  83    |                    tudja legjobban megbecsülni az embert.~Lassan döcögött
25670 III,  83    |                    háznál világosság pislogott az ablakban. A hajdú leugrott
25671 III,  83    |                   mikor megzördültek a kerekek az ócska ház udvarán. Egy kuvik
25672 III,  83    |               ébredezett, mert megvilágosodott az ablaka.~- Ki az, mi az? -
25673 III,  83    |                megvilágosodott az ablaka.~- Ki az, mi az? - szólt mogorván
25674 III,  83    |         megvilágosodott az ablaka.~- Ki az, mi az? - szólt mogorván Majgóné. -
25675 III,  83    |                        dolguk van.~- Nyissa ki az ajtót - sürgették. - Fel
25676 III,  83    |                        Virrad még holnap is.~- Az urukat hoztuk! - kiáltott
25677 III,  83    |                   szemeit mohón hordozta körül az udvaron. - Tegyék bolonddá
25678 III,  83    |                     köveire. Miképp emelték le az összefutott férficselédek
25679 III,  83    |                     vinni, kötélen csúsztatták az ebédlõbe.)~Reggelre lázban
25680 III,  83    |                ebédlõbe.)~Reggelre lázban volt az egész falu. Nagy események
25681 III,  83    |               ravatalon a fekete diófa koporsó az ezüstveretû betûkkel: »Spectabilis
25682 III,  83    |                      vármegye a másiktól kapta az instrukciót, hogy kísértesse
25683 III,  83    |                        dolga, csak magának nem az özvegyasszonynak.~Ott járt-kelt
25684 III,  83    |                        hideg nyugalom látszott az arcán, valami dac.~Karjaiba
25685 III,  83    |                       fonnyadt arcát.~»Meghalt az apád«! - mondá.~A gyermek
25686 III,  83    |                  Délután kétszer is megfordult az ebédlõben. Maga rakosgatott
25687 III,  83    |                       lenne. Mégis csak gyarló az ember!~Este, amint a kis
25688 III,  83    |                        talán kötelesség is. Se az élõ nem fog tudni errõl,
25689 III,  83    |                      valaki ott fönn, aki nézi az ilyeneket? Annak a kedvéért
25690 III,  83    |                      nézett a koporsóra, hanem az anyja keblére fordítá fejét,
25691 III,  83    |                   koporsót nézze.~»Itt fekszik az apád, fiacskám!«~A gyermek
25692 III,  83    |                      tûz, jéghideg nyargalt át az idegein egyszerre. És ugyan
25693 III,  83    |                    Kifutott, gyermekét betette az ágyacskájába, aztán felkereste
25694 III,  83    |                   Éppen van itt egy - de minek az a nagyasszonynak?~- Föl
25695 III,  83    |                    Hogyne tenném? Látni akarom az uramat. Kend is velem jön.~-
25696 III,  83    |                       hát magam megyek - szólt az úrasszony szilárdul, s bement,
25697 III,  83    |                        üvegtábla ki volt verve az ebédlõ ablakán. Vihar támadt
25698 III,  83    |                   kialudtak egyszerre. Elfújta az ördög. Mindig az segített
25699 III,  83    |                       Elfújta az ördög. Mindig az segített Papp Józsefnek!~
25700 III,  83    |                        Láttam. Vesse meg hamar az ágyamat, lefekszem, fázom.~
25701 III,  83    |                     útközben letépte a szél, s az egyiket odapaskolta a Veresék
25702 III,  83    |                      való lett volna.~Alighogy az egyik gyászruháját elkoptatta,
25703 III,  83    |                    meghosszabbodott. Merészség az idõtõl, hogy beáll szépítõ
25704 III,  83    |                   Tûnõdött a környék, mi lehet az oka? Hát senkit sem szeret?
25705 III,  83    |                           Oh, én bolond fejem! Az a szegény asszony alkalmasint
25706 III,  83    |              beállított kérõnek - mert szép is az asszony, csinos a birtok,
25707 III,  83    |                  szemekkel. Pappné megköszönte az érdeklõdést, elfogadta a
25708 III,  83    |                       a hajába, sem a keblére (az a remény volna, ez meg már
25709 III,  83    |                       Öregasszonyok megoldták: Az ördöggel cimborált a néhai,
25710 III,  83    |                       Száldobosi Papp Józsefné az ördög felesége most! Minden
25711 III,  83    |             alkalmatlankodott nála minduntalan az ördög: az emlékezet. Azonkívül
25712 III,  83    |                     nála minduntalan az ördög: az emlékezet. Azonkívül bezárva,
25713 III,  83    |                      Nem jött oda be más, csak az esztendõk. Emberekkel ritkán
25714 III,  83    |                 emlegette. Mindene a fia volt. Az a szomorú, szelíd fiúcska,
25715 III,  83    |                        a fején.~Otthon nevelte az anyja maga mellett, soha
25716 III,  83    |                 tekintetes asszony ruhakelméit az ágyon, ösztönszerûleg morzsolgatta
25717 III,  83    |                     Annyi, de annyi bajunk van az új szakácsnéval, hogy ki
25718 III,  83    |                       Oh, oh! Annyira szerette az anyját, hogy - leánya lett
25719 III,  83    |                        természete átváltozott. Az embereket felkereste és
25720 III,  83    |                      minden hónapban pontosan. Az elátkozott ház úrnõje mindig
25721 III,  83    |                        rá!~Úgy látszik, mintha az esze is gyengülni kezdett
25722 III,  83    |                 dolgokat fecsegett össze, hogy az embernek hajaszála meredezett
25723 III,  83    |               szégyelltem, hogy meg nem halt.«~Az emberek kétkedõleg rázták
25724 III,  83    |                  összenéztek: »Elvesztette biz az szegény az eszét is!«~Aminthogy
25725 III,  83    |                     Elvesztette biz az szegény az eszét is!«~Aminthogy csakugyan
25726 III,  83    |                    pedig a feleségével üldögél az ambituson. De milyen kedvesek
25727 III,  83    |                       egy hamis koporsót. Künn az ablak alatt órákig dübörögtek
25728 III,  83    |                       a puha földben, istennek az õ hírével és tudásával.
25729 III,  83    |                      vagy látja többé, vagy se az édesanyját.~Rá egy hétre
25730 III,  83    |                       volna, egészen elfogyott az életereje, hanem fenntartotta
25731 III,  83    |                     uram, Veresné pedig búsult az elmaradásán. Innen-onnan
25732 III,  83    |                    anyja betegségérõl említés, az is úgy kezdõdött: »Kedves
25733 III,  83    |              megboldogult mesélgetett.~Hát biz az igaz volt egészen. Száldobosi
25734 III,  83    |                   megcsalta a feleségét, ennyi az egész. Vagy meglehet, Bécsben
25735 III,  83    |                      módon.~- De nem addig van az, spektábilis - mordult fel
25736 III,  83    |                     uram méltatlankodva. - Hát az én becsületem semmi? Mert
25737 III,  83    |                    való dolga volt eligazítani az örököst. Még egy levelet
25738 III,  83    |                sarkában volt? Magában hordozta az átkos magot? Ki tudja! A
25739 III,  83    |                     öreg embert pillantott meg az utcán s elhalványodva, izgatottan
25740 III,  83    |                   izgatottan kiáltott fel: »Ez az én apám!« A pajtásai csöndesítették: »
25741 III,  83    |                        de Miklós utána szaladt az öregnek, és szóba állt vele.
25742 III,  83    |                 halálra, de senkinek se szólt.~Az utolsó elõtti napon megírt
25743 III,  83    |                  harminc napban küldj el egyet az én kedves jó anyámnak.«~
25744 III,  83    |                    asszony, de csak különös is az élet folyása!… Volt egy
25745 III,  83    |                     régen meghalt.~Hanem annak az élõnek majd utána megy Pélly
25746 III,  83    |                lekaszálta, nemcsak megcsúfolta az anyaszentegyházat, melynek
25747 III,  83    |                    papja kiénekelte, hanem még az anyaföldet is megcsalta
25748 III,  83    |                     nézve testimóniumot tészen az egész falu.~A hatóság el
25749 III,  84    |                  lassan építkeztek. »Nagy baj, az emberek szétszélednek« -
25750 III,  84    |                      Egy este künn ültünk nála az elsõ emeleti erkélyen beszélgetve.
25751 III,  84    |                    fiatal barna asszonyka, aki az én nevemet viseli (ti. én
25752 III,  84    |                    semmi, csak szürke, kivévén az óriási téglarakásokat a
25753 III,  84    |                       kötekedésben lévén belül az erkélyajtó aranyos függönybojtjaival.~-
25754 III,  84    |                  pesztonkát! Leszökött a kujon az utcára, pedig még csak most
25755 III,  84    |                   Lassan meggörbülve lépkedett az úton egyenest a túlsó oldalra,
25756 III,  84    |                        Nem látom sehol - szólt az apa elképedve. - Ön se látja?~-
25757 III,  84    |                       ijedten.~- Nem esett biz az, hanem eltakarja az a nagy
25758 III,  84    |                        biz az, hanem eltakarja az a nagy folt.~- Miféle folt? -
25759 III,  84    |                   Miféle folt? - hebegé.~- Hát az árnyék, amit oldalvást a
25760 III,  84    |                       oldalvást a nagy fal vet az útra. Az árnyék miatt nem
25761 III,  84    |                        a nagy fal vet az útra. Az árnyék miatt nem látszik.~
25762 III,  84    |                  látszik.~S kevés vártatva túl az árnyékon, hol a hold uralkodott
25763 III,  84    |                       Látom már, látom - szólt az apa megkönnyebbülve. - Megállj
25764 III,  84    |                ijedtséget, mert kisütött benne az igazságom.~- Ugyan miben?~-
25765 III,  84    |                    másik érve is megdõlt. Íme, az árnyék elnyelte egy darabig
25766 III,  84    |                 oldalon megint visszaadta neki az elõbbi formáját.~…Ilyen
25767 III,  84    |                     együgyû történetekbõl lesz az ember okossá.~
25768 III,  85    |                     urambátyám? - szólítom meg az öreget. - Hát hogy szerette
25769 III,  85    |                   elsimítani okosan. Hanem ami az én gusztusomat illeti… a
25770 III,  85    |                        azt szerettem volna… ha az öreg Schlossbergert lövik
25771 III,  85    |                    azért, mert ha már ott volt az égben, onnan kellett volna
25772 III,  85    |                  házassági ügydarabot leküldik az égiek Trefortnak - hogy
25773 III,  85    |               csináltasson neki egy - üstöt.~- Az már igaz!~- Aztán nagyon
25774 III,  85    |                       Aztán nagyon is megijedt az a ti tárcaírótok - látszik,
25775 III,  85    |                       kulcsot, amikor kimondta az egyenlõséget.~- Lári-fári.
25776 III,  85    |                        nem mehet, átugorja. Ez az egész. Mondok én nektek
25777 III,  85    |                     még kellemetlenebb volt ez az eset.~Tudniillik nem akart
25778 III,  85    |                    volt.~Vele is megtörtént ez az eset. Hiszen úgy járt ez
25779 III,  85    |                        zsidót botoztatott meg (az ok, tudod, közönyös) és
25780 III,  85    |                      vettél fel jegyzõkönyvet. Az fog megölni, ha feladnak.~
25781 III,  85    |                      ment, mint énnálam.~Hanem az ítélet meg így szólt:~»Az
25782 III,  85    |                      az ítélet meg így szólt:~»Az eset nem képezhet hivatali
25783 III,  85    |               visszaélést, csak tévedést, mert az eljáró szolgabíró jegyzõkönyvben
25784 III,  85    |            Magyarországon, addig én nem féltem az õsi virtust. Ne irkáljatok
25785 III,  86    |                       szekerek ki vannak tolva az udvarokra, kifelé igazított
25786 III,  86    |    kocsikenőcs-ládácska fogyott el hajnal óta.~Az országúton szekér szekeret
25787 III,  86    |                        nagy segítség útközben.~Az öregasszonyok rendszerint
25788 III,  86    |                       vagy látják, vagy se azt az utat visszafelé. A kátyús
25789 III,  86    |                      pedig szidják a vármegyét az útja miatt.~Ez az elevenség
25790 III,  86    |                    vármegyét az útja miatt.~Ez az elevenség sehol sem ér véget,
25791 III,  86    |                 kicsinyítve. Egy szürke szalag az egész s azon valami mozgó
25792 III,  86    |                     lesz ez estefelé!~A marhák az éhségtõl bõgve jönnek, a
25793 III,  86    |                       be a vásárra, s felvette az ünneplõt, végigszalad ostorral
25794 III,  86    |                        Ide nézzen Jópál bácsi!~Az aztán válogat bennök, mint
25795 III,  86    |                     aztán válogat bennök, mint az almában.~- Te szurtos vagy…
25796 III,  86    |                       ül ki. Búsan húzódnak be az udvarokba. Míg a következõ
25797 III,  86    |                      több-több szekér indul ki az udvarokból, mindig több-több
25798 III,  86    |                     macskák hallgatagon járnak az udvarokon… a méhek búsan
25799 III,  86    |           fényességeket.~Pirosra festi arcukat az öröm, hogy ott lehetnek -
25800 III,  86    |                      öröm, hogy ott lehetnek - az öregeknek pedig valóságos
25801 III,  86    |                 csatangolnak a városban - hogy az õ arcuk is piros lehessen.~
25802 III,  86    |                    arcuk is piros lehessen.~És az is lesz. A férfiaké a lacikonyhán,
25803 III,  86    |                        férfiaké a lacikonyhán, az asszonyoké a patikából.~
25804 III,  87    |                                                AZ ÉN ELSŐ PRINCIPÁLISOM~1883~
25805 III,  87    |                       PRINCIPÁLISOM~1883~Mikor az iskoláimat elvégeztem, apám
25806 III,  87    |                        hazavitt szolgabírónak… Az apám annak vitt haza, hanem
25807 III,  87    |                tiszteletbeli esküdtnek: aminek az igazi neve »szalma esküdt«.~
25808 III,  87    |                      nekem semmi közöm se volt az alispánhoz. Engem csak a
25809 III,  87    |                  tettek. Nagy ember volt nekem az is. Arra gondolni se mertem,
25810 III,  87    |                        a nyakkendõt vette fel.~Az esküdt kollegák mind gyakorolt
25811 III,  87    |                         a negyedik nap azonban az egyik öreg esküdt ráhágott
25812 III,  87    |                       semmit, fiacskám - szólt az öreg esküdt és megsimogatta
25813 III,  87    |                       csak õ írt még lúdtollal az egész kancelláriában), de
25814 III,  87    |                      egész kancelláriában), de az nem fogott jól, minélfogva
25815 III,  87    |                       tekintete alatt.~- Ennek az úrnak pedig miért nem állít
25816 III,  87    |                  asztalt? Micsoda rendetlenség az!~Milyen boldogság egy asztal!
25817 III,  87    |                        posztója kiszaggatva, s az egyik lába is erõvel meg
25818 III,  87    |                    azért mégiscsak asztal volt az, a vármegye asztala, melyhez
25819 III,  87    |                        vicispánok írtak rajta! Az ezer meg ezer tintapecsétje
25820 III,  87    |                  dolgokat mondott.~Aztán ennek az asztalnak az a nevezetessége,
25821 III,  87    |                       Aztán ennek az asztalnak az a nevezetessége, hogy tulajdonképp
25822 III,  87    |                       tárgyalt és dolgozott, s az esküdtek a kész ítéleteket,
25823 III,  87    |              szétnézett, mégis összerezzentem… az ünnepélyes pillanat közeli
25824 III,  87    |                       szólítani. A többi aztán az isten dolga: a jövõ titka.~
25825 III,  87    |                      elõttem áll minden, amint az elõszobában volt, balról
25826 III,  87    |                       a hajdú asztala, jobbról az óriási állvány az aktáknak
25827 III,  87    |                      jobbról az óriási állvány az aktáknak s az állvány tetején
25828 III,  87    |                   óriási állvány az aktáknak s az állvány tetején a spirituszba
25829 III,  87    |                     napon, amint kifelé mennék az elõszobán át, szembe rám
25830 III,  87    |                elõszobán át, szembe rám nyitja az ajtót a szolgabíró.~- Alázatos
25831 III,  87    |                       hete, Pista bácsi.~- No, az derék. Hát van-e sok dolgod?
25832 III,  87    |                      Nyolc keresetet adott ide az urambátyám, rámázolva azokra
25833 III,  87    |               rámázolva azokra veres ceruzával az »M« betût.~- Ezekre tárgyalási
25834 III,  87    |                 aktáimat s azonnal hozzáláttam az idézõ végzések tanulmányozásához.
25835 III,  87    |                    végzések tanulmányozásához. Az öreg esküdt megmutatta a
25836 III,  87    |                      vett magának elpanaszolni az »iktató úr« elõtt, hogy
25837 III,  87    |                     most már nincs semmi szent az emberiség elõtt…~- Még a
25838 III,  87    |                        dolgokat. S íme, ma már az írnokok is ezt használják.
25839 III,  87    |                   használják. Borzasztó dolog!~Az iktató, akit tréfásan »percsõsz«-
25840 III,  87    |                      nem írhatok egy stílusban az írnokokkal. Elmegyek a saját
25841 III,  87    |             martaléknak… isten neki… Elõveszem az »elétüntetett általam«.
25842 III,  87    |                        amice! Mindent ellopnak az okos embertõl.~Én ezalatt
25843 III,  87    |                     dicsérni. Igyekeztem, hogy az írásom is szép legyen. Ha
25844 III,  87    |                       legyen. Ha Kuvik Mihály, az egykori tanítóm meglátná,
25845 III,  87    |                         Olyan szép fonatú volt az írás, mint a vízi boglárka
25846 III,  87    |                  indája.~A szolgabíró megnézte az egyik végzésemet, elolvasta,
25847 III,  87    |                        tizedikének… stb.«~- Ez az igazi szép stílus, fiacskám! -
25848 III,  87    |                   lehet erõszakolni. Hja, hja…~Az »utolsó lúdtoll« ezt minden
25849 III,  87    |                      valami isteni kijelentés. Az óriási hatalom, melyet képviselt,
25850 III,  87    |               felültünk. A nagy bádogszelencét az aktákkal feltette a saraglyába
25851 III,  87    |                 aktákkal feltette a saraglyába az otthon maradt hajdú, az
25852 III,  87    |                        az otthon maradt hajdú, az öblös tajtékpipát pedig
25853 III,  87    |                 igyekezett kipótolni, ami kárt az a talaj okozott a tulajdonosoknak,
25854 III,  87    |                   amelyik szó nélkül elszaladt az eke elõl. Búza, lucerna
25855 III,  87    |               halványpiros virágokkal kirakva. Az ösvény két széle még tarkább,
25856 III,  87    |                      szolgabírónak fel is tûnt az egyik, megnézegette nagy
25857 III,  87    |                   urambátyám?~- Azt, hogy ezek az én méheim olyan messze elcsavarogjanak
25858 III,  87    |                        Ránéztem, nem tréfál-e? Az õ faluja legalább is másfél
25859 III,  87    |                     méhe egyforma.~Komoly volt az arca, s amint gyöngéden
25860 III,  87    |                     méhem, hiszen csak ismerem az ebugattákat!~Olyan természetes
25861 III,  87    |                   támadt, vajon nem hiányzik-e az egyik kereke?~S mikor újra
25862 III,  87    |                        a miatyánkot.~- Sok szó az arra, hogy az ember bevágja.~-
25863 III,  87    |                          Sok szó az arra, hogy az ember bevágja.~- Én bizony
25864 III,  87    |                       sokaktól hallottam, hogy az öt ujjában van.)~- Honnan
25865 III,  87    |                  disputálnak a fiskálisok, hol az egyik, hol a másik paragrafusról.
25866 III,  87    |                      lassankint összefogdostam az elmémbe az egész törvényt.~
25867 III,  87    |                      összefogdostam az elmémbe az egész törvényt.~Nagyzol
25868 III,  87    |                tekintetes asszony gazdálkodott az õsi kúrián, míg a földesúr
25869 III,  87    |                  családbeliek értesülvén, hogy az »öreg« ide érkezik, meglepetést
25870 III,  87    |                      egész a vesékig perzselte az ember idegeit a tekintete,
25871 III,  87    |                     volt, azok közül való, kik az egész világot jobban szeretik,
25872 III,  87    |                 diktálta könnyen, folyékonyan, az õ sajátságos kurta kifejezéseivel.~
25873 III,  87    |                        És hogy tudott beszélni az Erzsike!~Istenem, milyen
25874 III,  87    |                    vagy a mézcsöppet! És ahogy az egyes szavakat kimondta,
25875 III,  87    |                         Ha ugyanazt mondta is, az mindig más meg más volt!…~
25876 III,  87    |                    lesz, hogy minket kettõnket az Erzsikével körülérjen.~Erzsike
25877 III,  87    |                liliomok sisakjai. Úgy rémlett, az egész természet arra ügyel,
25878 III,  87    |                látszott nekem, hogy a világnak az a másik oldala, amelyiken
25879 III,  87    |                   többi esküdteket is?~Ez volt az elsõ nem idevaló ügyetlen
25880 III,  87    |                       duzzadt, piros ajkait.~- Az esküdteket? Azokkal a többiekkel
25881 III,  87    |                       kedvezett. Nelli találta az elsõ gombát, s kevélyen
25882 III,  87    |                     Magának valahol másutt jár az esze… Hát a földre nézzen,
25883 III,  87    |                       s ernyõjét hirtelen erre az oldalra fordította, hogy
25884 III,  87    |                   fejére; semmit sem láthattam az arcából.~Ez ingerelt. A
25885 III,  87    |                        körül, egészen elvették az eszemet, s önkénytelenül
25886 III,  87    |                       kötényhez, s elrántottam az arcáról.~Hirtelen ráütött
25887 III,  87    |             fokozatosan magamtól hagynék alább az érdeklõdéssel.~Szerencsétlenségemre
25888 III,  87    |                   csõszék tarka macskájának, s az éppen a mi lábainknál futott
25889 III,  87    |                   macska - mondá közömbösen.~- Az én édesanyámnak is éppen
25890 III,  87    |                  kacagni olyan édesdeden, hogy az üres kosarat is elhajította
25891 III,  87    |                       bádogszelencét, amelyben az akták voltak s melyet én
25892 III,  87    |                  voltak s melyet én gondoztam, az úton elvesztettük valahol.
25893 III,  87    |                    szilkei fél és megapellálta az egyik ítéletünket. A föllebbezést
25894 III,  87    |                       tõlem:~- Hol vannak azok az a szilkei akták?~Remegtem.
25895 III,  87    |                        hoztam.~- Ejnye, ejnye… az már baj - dörmögé -, bizonyosan
25896 III,  87    |                     diktáljam le nektek ezeket az aktákat.~S kelletlenül kezdte
25897 III,  87    |                      fejét.~Majd elõszólította az írnokokat, és lediktálta
25898 III,  87    |                        huszonkét jegyzõkönyvet az emlékezetébõl.~- No - mondám
25899 III,  87    |                       a principális észrevevén az én lázasnak induló érdeklõdésemet,
25900 III,  87    |                        bevittem. Aláírta volna az még a saját halálos ítéletét
25901 III,  87    |                     saját halálos ítéletét is. Az a vakmerõ ötletem támadt,
25902 III,  87    |                   kimondatom általa, miszerint az Erzsi leány tartozik engem
25903 III,  87    |                       veszi észre, hanem mikor az aláírt aktát megkapom, beteszem
25904 III,  87    |                       annak még a szívekre is.~Az öreg azonban, mikor már
25905 III,  87    |                hirtelen belepillantott - talán az ösztöne súgta meg -, s amint
25906 III,  87    |                 alácsúsztatta a furcsa végzést az íróasztal túlsó oldalára:~-
25907 III,  87    |                       a királyi tábláról.~…Biz az le nem jött - egész a mai
25908 III,  87    |                  amikor ezeket a sorokat írom. Az ember szinte hajlandó hinni,
25909 III,  88    |                    három parasztember ülte meg az egyik asztalt a »Korona«
25910 III,  88    |                   amint a fizetõpincér odaállt az asztalhoz, az az ötlete
25911 III,  88    |             fizetõpincér odaállt az asztalhoz, az az ötlete támadt az egyiknek:~-
25912 III,  88    |                       odaállt az asztalhoz, az az ötlete támadt az egyiknek:~-
25913 III,  88    |                 asztalhoz, az az ötlete támadt az egyiknek:~- Mondok valamit
25914 III,  88    |                    ugyan? - feleli Töviskes.~- Az fizesse a vacsoránkat, akinek
25915 III,  88    |                   megegyeztünk - mondá nevetve az indítványozó Nagy Péter
25916 III,  88    |              hatvanezer felé jár!~Felkelt erre az asztal mellõl nagy lomhán
25917 III,  88    |                  gavallér volt Töviskes bácsi, az Alföld híres cívise, ki
25918 III,  88    |                        sem simít sokat a pénz, az neki mindegy, s ha elvetõdik
25919 III,  88    |                      világért sem. (Leszakadna az alattam édös lelköm.) Hanem
25920 III,  88    |                  uramon nem simít is a mód, de az idõk rajta hagyták a nyomait;
25921 III,  88    |                      bácsi ellent tudott állni az idõnek is.~Õ nem dolgozott,
25922 III,  88    |            stikkeltetett, s amennyi szûcs volt az Alföldön, az mind csodálatos
25923 III,  88    |                        szûcs volt az Alföldön, az mind csodálatos remek zacskókon
25924 III,  88    |               csodálatos remek zacskókon törte az eszét Töviskes uram számára.~
25925 III,  88    |                     uram számára.~A feleségét, az »anyjukat« nagyon szerette
25926 III,  88    |                    húszezer forintos fundációt az artézi kútra.) Töviskes
25927 III,  88    |                       fogva, úgy, ahogy megvan az még a külügyminiszterré
25928 III,  88    |                   rendelni, ha nagyon fölébred az önérzete. Töviskes pedig,
25929 III,  88    |                      még mindig kaparászgatnak az elhagyott kertben, ha egyéb
25930 III,  88    |                       mikor naponkint olvassuk az újságokban a tömérdek pusztulást,
25931 III,  88    |                  zsebükbõl fizették és fizetik az adójukat.~
25932 III,  89    |                                                AZ OLVASÓHOZ - A NEM OLVASÓKRÓL~(
25933 III,  89    |                        el)~1883~Hárman valának az asztalfőn, a Petőfi-szobor
25934 III,  89    |                      érdemes komolyan beszélni az irodalomról.~- Magatok vagytok
25935 III,  89    |                 irodalomról.~- Magatok vagytok az oka - mondja Tisza -, hogy
25936 III,  89    |                    Ferencnek is kilógott hátul az inge…~- Nem az, nem! - veti
25937 III,  89    |                  kilógott hátul az inge…~- Nem az, nem! - veti ellen egy okos
25938 III,  89    |                     koszorúit.~- Hát hova lett az a generáció? - csodálkozik
25939 III,  89    |                          Hüm - feleli Jókai. - Az bizony talán nem ért rá
25940 III,  89    |                  megteremni. Úgy jártunk, mint az egyszeri ember a feleségével:
25941 III,  89    |                   miattam.~Hanem iszen mindegy az nekik. Olyan lukulluszi
25942 III,  89    |                 Egyszóval, ami luxus csak van, az mind bõségben fölhalmozva
25943 III,  89    |                        valaki.~Pedig nagy öröm az, ha az ember ilyen bõséget
25944 III,  89    |                         Pedig nagy öröm az, ha az ember ilyen bõséget talál,
25945 III,  89    |                      valamit. Legnagyobb bajom az idegesség, ezzel nem tudok
25946 III,  89    |                     hirtelen a szájára ütött.)~Az ellen használom nyáron az
25947 III,  89    |                      Az ellen használom nyáron az ostendei fürdõket, de különben
25948 III,  89    |                       kérlek, valami könyveket az asztalomra, mert még olvasni
25949 III,  89    |                      kijöttem volna szobámból. Az ördög feküdjék nyugodtan
25950 III,  89    |                      sok tudomány volt bennök, az ugyan el van ott temetve
25951 III,  89    |                     káromkodását.~»Már most mi az ördögöt csináljak? Mit adjak
25952 III,  89    |                        minap egy ócska könyvet az almáriumon. Verjétek fel!
25953 III,  89    |                     múlva megkaptam a könyvet. Az inas hozta be egy drága
25954 III,  89    |                      énnálam egyéb könyv, mint az izé… izé…«~»No, mondd ki
25955 III,  89    |                         No, mondd ki már, hogy az: adókönyv. Ugye azt akarod
25956 III,  89    |                 szellem és a haladás elõl - de az elszegényedésen kívül ennek
25957 III,  89    |               kisebbiken, a zöld asztalon ütik az alsót a királlyal, addig
25958 III,  89    |                    évrõl évre közelebb mutatja az ezredik esztendõt.~Nagy
25959 III,  90    |                        vestra hatezerre.~- Hát az se rossz - de mi ezekért
25960 III,  90    |                   néhány nap múlva megjelentem az elhagyatott püspöki rezidenciában,
25961 III,  90    |                      egyszerûséggel:~- Nos, ön az a bizonyos ember? Foglaljon
25962 III,  90    |                        Igen, de mi lehet ennek az oka?~- Hát ki törné ezen
25963 III,  90    |                       kapus van itt, a titkár, az inasom meg a szakácsné,
25964 III,  90    |                     van õméltóságánál?~- Abban az esztendõben jöttem kérem
25965 III,  90    |                     vesz a lányom a piacon… ez az ebéd.~- Kezdjük mindjárt
25966 III,  90    |                        ide a szarka sem - mert az is éhen fordulna le a házfedélrõl.
25967 III,  90    |                     mehetek sehová, mert sánta az egyik lovam, és másikat
25968 III,  90    |                    aminõrõl fogalmam sem volt. Az emberek mind haragosan néztek
25969 III,  90    |                     mind haragosan néztek rám. Az ajtókat dühösen csapkodták
25970 III,  90    |                     ajtókat dühösen csapkodták az épületben. A titkár majd
25971 III,  90    |                       mérges komondor kutyája, az belebolondult a nadrágomba,
25972 III,  90    |                   tessék elhinni, éhen halnak… az egész város éhen hal… Most
25973 III,  90    |                        s tíz font húst ebédre, az nem halhat meg - mondám
25974 III,  90    |                       meg nekik, szegénykéknek az eledelüket.~- Hát ‘iszen
25975 III,  91    |                                                AZ ÉN ASSZONY ISMERŐSEIM~1883~
25976 III,  91    |                       említem legelsõnek, mert az volt a legutolsó. Nem volt
25977 III,  91    |                       elmúlt harmincéves.~Ezek az évek elõnyösek voltak neki.
25978 III,  91    |                        sajátos bájos zene volt az õ vékony ajkai között. Minden
25979 III,  91    |                 végzõdött és ellapult valahogy az arcon, mintha csak oda volna
25980 III,  91    |                        csak oda volna lehelve. Az álla nagyon is elõre nyúlt,
25981 III,  91    |                  foglalkoztam vele. Hiszen van az úgy, hogy az ember nem vesz
25982 III,  91    |                        Hiszen van az úgy, hogy az ember nem vesz észre valamit,
25983 III,  91    |                    egyszer éppen oda nem nézek az ebédlõben az asztalra, ahol
25984 III,  91    |                     oda nem nézek az ebédlõben az asztalra, ahol a teát öntötte
25985 III,  91    |               egyszerre pajkos mosoly játszott az arcán, s könnyed finom kezével
25986 III,  91    |                        kedély volt ebben, hogy az leírhatatlan.~Elpirultam,
25987 III,  91    |                       de én már tudtam, melyik az én csészém. Hiszen úgy csinálta
25988 III,  91    |                      ragyogó fényes lett tõle. Az a nagy ernyõs lámpa sem
25989 III,  91    |                       múlva már nem volt párja az egész világon.~Hanem amióta
25990 III,  91    |                       Úgy tetszett nekem, hogy az asszony egyik barátomért
25991 III,  91    |                     egy csontórát képezett. Ha az ember lecsavarta, nyugodt
25992 III,  91    |                       tisztességesen mutogatta az idõt.~- Ejnye, de kedves
25993 III,  91    |                   odaadom egy pásztoróráért. - Az asszony édesen elmosolyodott,
25994 III,  91    |                   tudtam hát meg, hogy ez volt az a csekélység, amit õ várt,
25995 III,  92    |                    töltöttünk. Bolond ifjúság! Az egész világ nyitva van elõtte,
25996 III,  92    |                        nagy uzsonnával s végre az este nagy vacsorával. Ebbõl
25997 III,  92    |                        De mégis lehetetlen! Ez az angyal? Oh, oh, hová is
25998 III,  92    |                  tekinti, mint pajtását, ennyi az egész.~E pillantásoknak
25999 III,  92    |                    feltûnt egy körülmény, s ez az volt, hogy valamennyiünk
26000 III,  92    |                        elhelyezve a szobákban, az ebédlõben pláne négyen aludtak.~