bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

26001 III,  92    |                       mert ha van külön szoba, az minden nagyobb tapintat
26002 III,  92    |                      legmagasabb rangú embert, az általok is egész nap kitüntetett
26003 III,  92    |                      képviselõt illetné, s nem az apró-cseprõ törvényszéki
26004 III,  92    |                        ajtaja volt, amelyikbõl az egyik abba a szobába vezetett,
26005 III,  92    |                        aludt a gyerekekkel. De az utóbbi ajtó nemcsak hogy
26006 III,  92    |                  Barátom már levetkõzve feküdt az ágyba, s így szólt:~- No,
26007 III,  92    |                   gyorsan, ügyesen odakötöttem az ajtóba beerõsített lakat
26008 III,  92    |                   bármilyen erõs lakat volt is az, gyanakodtam rá.~- Jó éjszakát,
26009 III,  92    |                    szobájába. Pista ott feküdt az ágyban, ahogy tegnap hagytam,
26010 III,  92    |                        éppen akkor ébredezett.~Az ajtóra néztem - a vékony
26011 III,  92    |             fösvénykedel a szavakkal. Tedd oda az »önnek« is. Önnek köszönöm.~
26012 III,  93    |                    kalapjaikkal hessegetik.~De az föl sem veszi, legfeljebb
26013 III,  93    |           népszerûséget, egykedvûen kopogtatja az ablaküveget, s vájkál a
26014 III,  93    |                     ugrálva keresi a morzsákat az agyonpuhított szõnyeg megereszkedett
26015 III,  93    |                        magába a Házba, s leült az elnöki szék mennyezetére,
26016 III,  93    |                        A jegyzõkönyvi megrovás az egyedüli ostor.~A csíntalan
26017 III,  93    |                    nincs mandátuma, mégis védi az immunitás. A kis Schwindlerhez
26018 III,  93    |                     világért sem nyúlna senki. Az öregebb képviselõk pláne
26019 III,  93    |                     neki a bonbon-staniclibõl. Az indusok szent madara is
26020 III,  93    |                  fogyatkozik, mint a dzsentri. Az unokái bizonyosan már csak
26021 III,  93    |                        drótkalitkában, melynek az ajtaja nappal mindig szabadon
26022 III,  93    |                     XIX. században!~De kezdjük az elején.~Valamikor Lisznyai
26023 III,  93    |                  jóltevõje báró Kemény István.~Az pedig nagy szó ebben az
26024 III,  93    |                        Az pedig nagy szó ebben az országban, amelynek népe
26025 III,  93    |                      madarakat szerette, hanem az embereket is. Ami sokkal
26026 III,  93    |                    abból, hogy rendesen eljárt az ülésekre. Sõt a néhai jó
26027 III,  93    |                       talált senkit, benyitott az irodába, s ha ott sem volt
26028 III,  93    |                       tán eltulajdonítanád ezt az esernyõt, gondold meg, hogy
26029 III,  93    |                    esernyõt, gondold meg, hogy az a szegény báró Kemény Istváné
26030 III,  93    |                       folyosói közmondás: hogy az erdélyi embernek minden
26031 III,  93    |                        mi?~- Ugyan minek volna az a méltóságának?~- Szabadon
26032 III,  93    |                 jókedve volt utána, mint mikor az ember valami adójavaslatra »
26033 III,  93    |                     hiszen ugyanazon csíz volt az mindig. Az ármányos házmester
26034 III,  93    |                 ugyanazon csíz volt az mindig. Az ármányos házmester úgy szoktatta
26035 III,  94    |                  mesénél mégis több.~Volna biz az tán történelem is, ha valami
26036 III,  94    |                       bolondos Ambrus deák, ki az utókor számára följegyzé,
26037 III,  94    |                      tudom különválasztani, mi az igazi, mi a mese.~A diárium
26038 III,  94    |                        király kegyében nyakig. Az pedig olyan jó langyos fürdõ,
26039 III,  94    |                   esett ki belõle.~Úgy történt az egész, hogy a testvére,
26040 III,  94    |                   meredeken.~Ki tudja, mi volt az oka Koháry Péter uram szörnytettének?
26041 III,  94    |                  mondom, mert még most sincs.) Az utak se voltak jobbak a
26042 III,  94    |                    maszlagot bízvást vegyíthet az italukba, hadd aludjanak
26043 III,  94    |                lánykorában egy Erzsébet napján az udvarnál.~- Hm! - felelte
26044 III,  94    |                       hogy valóságos angyal.~- Az õ már! - szólt Koháry szomorú
26045 III,  94    |                   szomorú hangon.~- Ne beszélj az ég szerelmére! - kiáltott
26046 III,  94    |                           Ej, szomorú történet az, ne kívánd meghallani.~-
26047 III,  94    |                      történt. Jer közelebb ide az ablakhoz, hogy megértsd
26048 III,  94    |                        ablakhoz, hogy megértsd az egészet. Itt álltam én ezelõtt
26049 III,  94    |                        hallgatta, tudod, ahogy az asszonyok szokták az ilyesmit…
26050 III,  94    |                     ahogy az asszonyok szokták az ilyesmit… én átfogva tartám
26051 III,  94    |                     amint így átkarolva tartám az asszonyt, ahogy téged most,
26052 III,  94    |                   halálnak a paripái lefelé, s az õ piros vére is befestette
26053 III,  94    |                      amibe kiöltözzem.~Meglett az álruha, s Koháry Péter még
26054 III,  94    |                     álruha, s Koháry Péter még az éjjel elbujdosott, ki tudja
26055 III,  94    |                       többé?~Hanem iszen esett az Mátyás király alatt úgy,
26056 III,  94    |                       tölté a király a nyarat, az a gyanú maradt fenn, hogy
26057 III,  94    |                         mintha rám bízta volna az akasztófáravaló, hogy valami
26058 III,  94    |                      én bizony nem gondolkozom az õ kedvéért. Csak úgy egyszerûen
26059 III,  94    |                   valaki. Majd bezörgetek érte az ablakon hajnalban.~Koháry
26060 III,  94    |                      hajnalban.~Koháry átvette az ékszert, hogy elteszi, s
26061 III,  94    |             töprenkedel, jó uram? - kérdezgeté az asszony.~De Koháry nem felelt
26062 III,  94    |                         próbáljuk meg. Ki jött az udvarunkra? Mit jelentett
26063 III,  94    |                      udvarunkra? Mit jelentett az a lódobogás? Kivel beszéltél
26064 III,  94    |                  beszéltél odakünn?~- Éppen ez az, ami nagy szeget ütött fejembe.
26065 III,  94    |                     másik felét te viselheted.~Az asszony arca most fehér
26066 III,  94    |                      fák recsegve hajladoztak, az ablaktáblák reszkettek.~
26067 III,  94    |                   mintha most riadna fel.~- Ki az? Mi az? Te vagy, István?
26068 III,  94    |                        riadna fel.~- Ki az? Mi az? Te vagy, István? Jaj, milyen
26069 III,  94    |                       is álom volt.~- Nem volt az álom. Megtörtént, Mária!~-
26070 III,  94    |                        a nyúl, mohón pislogott az asztalra rakott drágaságokra.~-
26071 III,  94    |                      kikelve.~- Eltakarítottam az istálló padlata alá.~Ebben
26072 III,  94    |                     fölébredt, így szólt hozzá az ura:~- Kár volt az éjjel
26073 III,  94    |                       hozzá az ura:~- Kár volt az éjjel olyat cselekednem!
26074 III,  94    |                   éjjel olyat cselekednem! Épp az imént kaptam levelet a királytól,
26075 III,  94    |                   Koháry: odaintette kutyáját, az ránézett szemeivel szelíden
26076 III,  94    |                gazdájának.~- Fölséges uram, ez az én legjobb barátom!~- Ritka
26077 III,  94    |                    Lángoló tekintete odatapadt az asszonyra, de az asszonyé
26078 III,  94    |                     odatapadt az asszonyra, de az asszonyé is õrá.~- Mért
26079 III,  94    |                   Hallgass, azt mondom - hörgé az asszony eltorzulva a dühtõl.~-
26080 III,  94    |                     gyilkos, gyilkos! - kiálta az asszony fékvesztett gyûlölettel.~-
26081 III,  94    |                        gyilkos, fölséges uram. Az éjjel egy utas hált kamránkban,
26082 III,  94    |                      végett fölségednek, de ez az ember megölte.~A király
26083 III,  94    |                          Nem, felség! Hanem ez az asszony olyan, mint a testvére.~-
26084 III,  94    |                        A te szolgád volt nálam az éjjel, fölség, valamely
26085 III,  94    |                     egy furfangot gondoltam ki az asszony kipróbálására. Magamat
26086 III,  94    |                 szolgádat reggel elbocsátottam az ékszerrel. Ennyi az egész!
26087 III,  94    |              elbocsátottam az ékszerrel. Ennyi az egész! Éppen itt is jön
26088 III,  94    |                      úr - tette aztán hozzá -, az én legnagyobb ellenségem!~-
26089 III,  94    |                      is igazad van, hogy olyan az asszonyod, mint testvére -,
26090 III,  94    |                         Valamint lépést teszek az egyháznál, hogy az érdemtelen
26091 III,  94    |                      teszek az egyháznál, hogy az érdemtelen asszonytul megszabadulhass,
26092 III,  95    |                                                AZ ILLOJÁLIS ALATTVALÓK~(Egy
26093 III,  95    |                     Teringettét, mi lett volna az esetben belõlem?~Már kora
26094 III,  95    |                      gyermek együtt játszottam az apám szelindekeivel. S azok
26095 III,  95    |             kutya-arisztokráciát. Milyen világ az, milyen világ!~Mondhatom
26096 III,  95    |                        derogál neki szóbaállni az emberekkel!~Hanem hát mi
26097 III,  95    |                       századnak!~Nem sportsman az, aki még nem látta a »Blikk«-
26098 III,  95    |              fõrendekkel.~De én nem bántam ezt az egy esetet: hiszen hasznomra
26099 III,  95    |                    hoztam B-nek (nem mondom ki az egész nevét, mert mint az
26100 III,  95    |                      az egész nevét, mert mint az alábbiakból kilátszik, diszkreditálnám
26101 III,  95    |                     kilátszik, diszkreditálnám az udvar elõtt).~- Uram, nem
26102 III,  95    |                         De ha mégis… Ha valaha az a szándéka lenne, ígérje
26103 III,  95    |                  értesít.~- Arra ne számítson… az lehetetlen. - S itt elbeszélte
26104 III,  95    |                   pedig drága összegeken kérik az angol urak, mert e kölykök
26105 III,  95    |                        származván, devalválják az anya becsét, mely bizonyos
26106 III,  95    |                      csodálni, ha ragaszkodott az õ Blikkjéhez - mert a Blikk
26107 III,  95    |                       attól aztán nem tágítok. Az ördögbe… egy gentlemannek
26108 III,  95    |                  Engedjen élnem, uram! A Blikk az én életcélom.~Nevetett jóízûen,
26109 III,  95    |           természetesen én sem maradhattam el.~Az egész vadászat alatt a Blikket
26110 III,  95    |                      ha meggondoltam, hogy nem az enyém és sohasem lehet az
26111 III,  95    |                      az enyém és sohasem lehet az enyém. Úgy voltam… becsületemre
26112 III,  95    |                  voltam vele, mint a szerelmes az ideáljával.~- B. kedves
26113 III,  95    |                       hangon -, adja nekem azt az állatot… ne kínozzon.~Vigyorgott,
26114 III,  95    |                         E pillanatban õfensége az ebekre vetett egy kegyes
26115 III,  95    |                   küzdött is benne a lojalitás az önzéssel egy darabig, más
26116 III,  95    |                     szólt mély meghajlással:~- Az eb nem az enyim fönség!
26117 III,  95    |                      meghajlással:~- Az eb nem az enyim fönség! Egy félóra
26118 III,  95    |                    ember. Szépen kimászott. Ez az egy felelete tízezer forintot
26119 III,  95    |                   különben azt követelte volna az illedelem, hogy az ebet
26120 III,  95    |                       volna az illedelem, hogy az ebet azonnal felajánlja
26121 III,  95    |                        felajánlja õfenségének. Az is chic volt tõle, hogy
26122 III,  95    |                         Még aznap átadtam neki az összeget. Blikk most az
26123 III,  95    |                        az összeget. Blikk most az enyém. Furcsán jutottam
26124 III,  95    |                        annyi tény. De végre is az enyém… Az ördögbe csak,
26125 III,  95    |                    tény. De végre is az enyém… Az ördögbe csak, ha az embernek
26126 III,  95    |                     enyém… Az ördögbe csak, ha az embernek komoly törekvései
26127 III,  96    |                                                AZ ASSZONY HAJÁNÁL CSAK AZ
26128 III,  96    |                        AZ ASSZONY HAJÁNÁL CSAK AZ ESZE HOSSZABB~(Egy kis korrajz)~
26129 III,  96    |                 őgyelegtek a biliárd-teremben, az olvasószobában s éppen úgy
26130 III,  96    |                 tarokkozni. Fényes bizonyítéka az is a főispánok tudatlanságának.~-
26131 III,  96    |                    tudatlanságának.~- Nohát mi az ördögöt csináljunk; beszélgessünk!~
26132 III,  96    |                    Tudjátok-e, urak, mi jutott az eszembe? Ne tartsunk mi
26133 III,  96    |                        eszembe? Ne tartsunk mi az idén otthon követválasztást.~
26134 III,  96    |                        aztán magyarázni kezdte az ötletét, lassan-lassan kigyúlt
26135 III,  96    |                      Egy képviselõségnek ennyi az ára az õ megyéjükben. Könnyebb
26136 III,  96    |                   képviselõségnek ennyi az ára az õ megyéjükben. Könnyebb
26137 III,  96    |                      meghalni, mint élni érte!~Az ötlet magja az volt, hogy
26138 III,  96    |                      élni érte!~Az ötlet magja az volt, hogy a nyolc követ
26139 III,  96    |              tekintettel a szûk termésre, mely az idén volt (Kelendy Miklós
26140 III,  96    |                       közbizalom. (Drága dolog az, tisztelt értekezlet, becsületemre
26141 III,  96    |                  fejeket nem is számítva, mert az nem árt a parasztnak.~Beleegyezett
26142 III,  96    |                     istennek tetszõ okos dolog az s ideje már, hogy megjöjjön
26143 III,  96    |                         hogy megjöjjön egyszer az urak esze is. (Azt hitte
26144 III,  96    |                      esze is. (Azt hitte volna az ember, hogy biz az már örökös
26145 III,  96    |                       volna az ember, hogy biz az már örökös vándorlásban
26146 III,  96    |                        hát olyan nevetséges is az, hogy az ország meghozza
26147 III,  96    |                   olyan nevetséges is az, hogy az ország meghozza a maga törvényeit,
26148 III,  96    |               vármegyének több esze volt, mint az országnak, lakott ebben
26149 III,  96    |                        országnak, lakott ebben az idõben Felsõérden egy gyönyörû
26150 III,  96    |                        mesebeli kígyóé s aztán az a kedves elbûvölõ viselkedése!…
26151 III,  96    |                       is, ha meg nem szépítené az a nimbusz, hogy a miniszter
26152 III,  96    |                  behajtott füllel, kettétörve… Az az érdekes, titokzatos nyelve
26153 III,  96    |               behajtott füllel, kettétörve… Az az érdekes, titokzatos nyelve
26154 III,  96    |                 hajdani dúsgazdag serfõzõ fia, az is kétszer jön minden héten,
26155 III,  96    |                    csak egyszer jön egy héten.~Az udvarlók sora körülbelül
26156 III,  96    |                       akinél szépelegnek, vagy az un õreájuk. A végeredmény
26157 III,  96    |                       akik azt szeretnék, hogy az õ öccsük minden szava csupa
26158 III,  96    |                miniszter azt felelte állítólag az unkahúgának:~- Micsoda gondolat
26159 III,  96    |                unkahúgának:~- Micsoda gondolat az Ágnes? Hiszen még egész
26160 III,  96    |                       képzelsz bennünket, akik az öregeket erõszakkal agyonütik,
26161 III,  96    |                     jegenyék bólingató koronái az utak mellett, beszédes patakok,
26162 III,  96    |                  beszédes patakok, betömi õket az erdõ haraszttal, mogyorófa
26163 III,  96    |               sikerülne.~- Minden?~- Minden!~- Az is, amit én gondolok?~-
26164 III,  96    |                        is, amit én gondolok?~- Az is.~És elpirult hozzá egy
26165 III,  96    |                     törnie… Most is itt van rá az alkalom. Lépjen fel a kerületünkben.
26166 III,  96    |                       De a paktum, a paktum?~- Az önt nem köti. Mit bánja
26167 III,  96    |                    reggel kitûzték a zászlókat az egész Erke folyó mentén
26168 III,  96    |                  ellenjelölt Deák-párti volt).~Az egész vármegye felröffent
26169 III,  96    |                  Domine Béler Ferenc! Hogy mer az itt föllépni, mikor még
26170 III,  96    |                     aki még meg is csókolgatta az öregurat, dacára a tüskés
26171 III,  96    |                   kerületüket, tönkre van téve az egyezkedés, oda a vármegye
26172 III,  96    |                   vakarta, káromkodott, kiment az udvarra, ott összerugdosta
26173 III,  96    |                     udvarra, ott összerugdosta az eleibe került háziállatjait. (
26174 III,  96    |                     tenni.~Nem is nehéz dolog. Az ember valamivel több hazaszeretet
26175 III,  96    |              átcsinálja megfordítva. Ebbõl áll az egész.~S így jobban is tetszett
26176 III,  96    |                       S így jobban is tetszett az Erke folyó partján. Szûz
26177 III,  96    |                       folyó partján. Szûz föld az ott! Még sohasem hallottak
26178 III,  96    |                        Csakhogy nézze édeském… az a baj, hogy ezek a beszédek
26179 III,  96    |                  legerélyesebb fõispán hírében az országban.~- Hm. No lám.
26180 III,  96    |                        elfogták Béler Ferencet az ágyában, s bevitték a székvárosba
26181 III,  96    |                       s bevitték a székvárosba az éj leple alatt, ahol becsukták
26182 III,  96    |                        s kinek a rendeletébõl, az õrök, pandúrok hallgatagon
26183 III,  96    |                  napfény sütött rá.~De mihelyt az esetet kérdezgette, egyszerre
26184 III,  96    |                       bosszúállásra.~Mivel hát az mégis szörnyûség, hogy egy
26185 III,  97    |                     látogattunk el piktorommal az irka-firkáimban elõforduló
26186 III,  97    |                  Istvánhoz, amely látogatásból az is kitetszik végre, hogy
26187 III,  97    |                       lakik a falu legközepén, az udvarán kút van, de se kávája
26188 III,  97    |                        lábnak a hüvelye!~Maga »az isten csizmadiája« ott benn
26189 III,  97    |                 csizmadiája« ott benn pipázgat az ócska griffmadaras ládán
26190 III,  97    |                        a tekintetes öcsém uram az! No, már ez mégis csak valami.«~-
26191 III,  97    |                      kiderült a homloka.~- No, az derék, hogy el tetszett
26192 III,  97    |                        mondom. Váltig korholom az embereket: hát nem bírjátok
26193 III,  97    |                      pedig mégis csak restelli az ember. Gyûlölöm az embereket,
26194 III,  97    |                    restelli az ember. Gyûlölöm az embereket, téns öcsém uram!
26195 III,  97    |                   csizmát? Hát nem fátum ez?~- Az a. De tudja-e, miért jöttem?~-
26196 III,  97    |                       tekintett végig most már az én lábbelimen.~- Le akarja
26197 III,  97    |                 könyvbe. Ugyan ne figurázzanak az urak!~- Annak pedig meg
26198 III,  97    |                       valahogy. Nem nekem való az már! Ejnye, ejnye!…~Kétségbeesetten
26199 III,  97    |                        lefesteni. Hja, hol van az már?~Szomorúan hajtotta
26200 III,  97    |                        csak tessék hozzáfogni.~Az ajtószegen függõ parasztbundát,
26201 III,  97    |               önmegadással leült a karosszékbe az ablakhoz, hol a jobb világítás
26202 III,  97    |                      mozdulatlanul szuszogott, az izzadtságot sem merte letörülni
26203 III,  97    |                    ráncos szemhéja lecsukódott az örökkön mosolygó szemekre;
26204 III,  97    |                     mégis meg lehetett ismerni az öreget: különösen a szemkifejezése
26205 III,  97    |                         hogy iszen… - motyogta az almárium felé lépegetve.~-
26206 III,  97    |                     félesztendõ. Csak tegye el az úr azt a protokollumot.~
26207 III,  97    |                        S miközben így beszélt, az almárium fiókjának legalján
26208 III,  97    |                     Egy ezüst forintot tartott az ujjai közt, s piktoromhoz
26209 III,  97    |                     markába akarta csúsztatni.~Az nevetve és zavarral tolta
26210 III,  97    |                   Annyira tudta, hogy még künn az udvaron is megpróbálta túladni
26211 III,  98    |                         Elolvastam - de hát mi az még a mi dunántúli oligarcháinkhoz,
26212 III,  98    |                   értékét és a pénz becsét.~Õt az egész világ összes meglepõ
26213 III,  98    |                     aki föltétlenül uralkodott az óriási birtokok felett.~
26214 III,  98    |                hercegnek.~- Hát ez mi? - kérdé az ásítozva.~- Ez? Emlékszik
26215 III,  98    |                      érzéketlenül írta alá ezt az aktát is.~Nem volt, csupán
26216 III,  98    |                         Egész múzeuma volt már az általa elejtett szarvasok
26217 III,  98    |                      agancsos szarvast láttunk az erdõben!~- No, ez nekem
26218 III,  98    |                     direktorát. Azután kivette az óráját:~- Nyolc perc múlva
26219 III,  98    |                       már ott lesz okvetlenül. Az ördögbe is, hogy ne lenne!
26220 III,  98    |                      herceg kedvetlenül nézett az órájára.~- Hat perc elmúlt,
26221 III,  98    |                   körös-körül, megint elõvette az óráját türelmetlenkedve.~-
26222 III,  98    |                      elõlépett a bozót közül - az inspektor.~- Jó reggelt,
26223 III,  99    |                     között, miután letengették az életüket néhány száz esztendeig.~
26224 III,  99    |                      nõtt, még megvan legalább az a gyönyörûsége, hogy az
26225 III,  99    |                        az a gyönyörûsége, hogy az elsárgult levelei odahullanak
26226 III,  99    |                    nálánál, s akkor aztán ázik az egész világ, csak a litavai
26227 III,  99    |                    hogy hasznukat vehesse - de az ördögöknek jó hely lenne
26228 III,  99    |                    litavai fáknak?~Ha csak nem az, hogy a madaraknak legyen
26229 III,  99    |                    miatt bizony fölösleges itt az erdõ: ott van nekik nem
26230 III,  99    |                    körülte. Egészen a madaraké az, meg a kígyóké.~Azt se igen
26231 III,  99    |                      jutott elég széles kalap. Az elszegényedett nemesek közé
26232 III,  99    |                         Meglátszik imitt-amott az úri fény, de a fele már
26233 III,  99    |                   vendég jön a házhoz, még dús az asztal, hanem ez már mind
26234 III,  99    |                    tehet róla, hogy elhibázták az elõdök…~Sokszor simogatja
26235 III,  99    |                    fejét.~- Hiszen, fiam, csak az az öt kenyér ne lett volna!
26236 III,  99    |                          Hiszen, fiam, csak az az öt kenyér ne lett volna!
26237 III,  99    |                       öt kenyér ne lett volna! Az az átkozott öt kenyér!~Elmondta
26238 III,  99    |                       kenyér ne lett volna! Az az átkozott öt kenyér!~Elmondta
26239 III,  99    |                      ezt mindennap kétszer is. Az egész környék tudja, mit
26240 III,  99    |                         mit jelent: hogy mikor az a nagy éhség volt (évszámot
26241 III,  99    |                     aki valaha dagasztotta azt az öt kenyeret!…~- Így tettek
26242 III,  99    |                        így… Hja, szomorú dolog az, hogy az ember nem lehet
26243 III,  99    |                         szomorú dolog az, hogy az ember nem lehet saját magának
26244 III,  99    |                        nem lehet saját magának az öregapja!~Igaz is. Párdyn
26245 III,  99    |                      meg a litavai erdõ.~Ezzel az erdõvel mindig gúnyolta
26246 III,  99    |                    mindig gúnyolta a neje, meg az unoka, hanem az öreg csak
26247 III,  99    |                      neje, meg az unoka, hanem az öreg csak nevetett.~- Hm.
26248 III,  99    |                        csak nevetett.~- Hm. Jó az valamire. A litavai erdõ
26249 III,  99    |                valamire. A litavai erdõ is jó. Az bizony. Csakhogy tudni kell
26250 III,  99    |                    Igazi nemesember megbecsüli az ilyen jószágát. De ti nem
26251 III,  99    |                           No, ugyan mire való, az az erdõ?~- Mire? Nem mondom
26252 III,  99    |                        No, ugyan mire való, az az erdõ?~- Mire? Nem mondom
26253 III,  99    |                       ez már olyan dolog, amit az istennek sem szabad meghallani.
26254 III,  99    |                      hogy senkinek sem kellett az ingyenfa, de azért az mindegy
26255 III,  99    |                  kellett az ingyenfa, de azért az mindegy volt, a jótékonyságot
26256 III,  99    |                     lebecsmérelni. Jó politika az a mennyország megszerzésére!~
26257 III,  99    |                  gazdává (õ maga csak pipázott az ócska karosszékben az ambituson
26258 III,  99    |                 pipázott az ócska karosszékben az ambituson és sopánkodott
26259 III,  99    |                       ambituson és sopánkodott az öt kenyér miatt), mondom,
26260 III,  99    |                      öt kenyér miatt), mondom, az ifjabb György nem sokra
26261 III,  99    |                      hogy õt érje ezentúl mind az a csúfság, ami Litava miatt
26262 III,  99    |                     Mária Terézia idejébõl, de az elveszett. A megyei mérnökök,
26263 III,  99    |                       dûlõkre, parcellákra (ki az ördög veszõdne azzal?),
26264 III,  99    |                   erdõtõl. Hadd fizessék attól az adót a madarak, meg a kígyók,
26265 III,  99    |                        kik fizették a sok adót az áldástalan földtõl, meg-megfenyegették
26266 III,  99    |                     benned talentum, fiú!~Csak az öreg Párdy dörmögött, haragudott:~-
26267 III,  99    |                       Akkor sem, sohasem. Hej, az az átkozott öt kenyér is!~
26268 III,  99    |                    Akkor sem, sohasem. Hej, az az átkozott öt kenyér is!~Ifjabb
26269 III,  99    |                      sokáig, mert egyszer csak az történt, hogy az ocsmány
26270 III,  99    |                  egyszer csak az történt, hogy az ocsmány litavai hegyhátra
26271 III,  99    |                   gondolt volna arra, hogy ezt az istenkísértést megcselekszik?~
26272 III,  99    |                     litavai erdõ. De vége már.~Az öreg Párdy György elkeseredetten
26273 III,  99    |                     õsz haját, amint odahallik az ambitusra, ha csendes este
26274 III,  99    |                       füttye.~- Ostobák voltak az öregek - morogja epésen -,
26275 III,  99    |                       Mondtam, becsüljétek meg az erdõt! Hja, így van az,
26276 III,  99    |                     meg az erdõt! Hja, így van az, ha az ember nem lehet saját
26277 III,  99    |                     erdõt! Hja, így van az, ha az ember nem lehet saját magának
26278 III,  99    |                        nem lehet saját magának az unokája!~
26279 III,  100   |                        szúrósan hordozta végig az asztalokon, míg végre odatelepedett,
26280 III,  100   |                     türelmetlenül zörgette meg az asztalt.~- Mi ez? Hát nem
26281 III,  100   |                      Ki ne szaladjon a numerus az ostoba fejedbõl. Hogy jól
26282 III,  100   |                  fûttetni? - dadogá reszketve.~Az idegen mogorván emelte fel
26283 III,  100   |                         Csöndesen lapultam meg az asztal végén, s míg õ kelletlenül
26284 III,  100   |                    zúgott, keményen rezegtetve az ablakokat, az emberek, akik
26285 III,  100   |                       rezegtetve az ablakokat, az emberek, akik beléptek a
26286 III,  100   |                    melegebb, kellemesebb lenne az idõjárás, mint itt. E rossz
26287 III,  100   |             pincérekhez. - Madarak halála lesz az éjjel!~Egy oldaltekintettel
26288 III,  100   |        oldaltekintettel észrevette asztalomnál az idegent.~- Hollá, Rikner
26289 III,  100   |                       Rikner papa! Ninini, hol az ördögbe veszi itt magát?~-
26290 III,  100   |                       emberem pislogva -, maga az, Titli?~Nem mutatott sem
26291 III,  100   |                        törülgette szemeibõl.~- Az ördögbe is, hiszen húsz
26292 III,  100   |                    kihúzta a nádszékek egyikét az asztal alól, s odatelepedett
26293 III,  100   |                       a »levest«. Megházasodik az ember, családja lesz, pénzt
26294 III,  100   |                      kedélyét elveszti. Mit ér az egész? Hej, akkor még egyforma
26295 III,  100   |                        fickók voltunk, igaz-e?~Az epés ember restellt felelgetni,
26296 III,  100   |                    asztaloknál megfagyasztotta az ott vacsoráló hölgyek vérét.
26297 III,  100   |                      öreg? Én is megöregedtem, az igaz, de vígan éltem mától
26298 III,  100   |                      korhely«-nek neveznek. Ha az ítélet napján számon kéri
26299 III,  100   |                       napján számon kéri tõlem az isten, mit csináltam itt
26300 III,  100   |                        ebbõl fogja látni, hogy az jól van megteremtve. De
26301 III,  100   |                  beszélhetett Titli akármirõl, az mind csak untatta õt, s
26302 III,  100   |                       atilláját! Pompásan állt az atilla, öreg! Olyat se viselünk
26303 III,  100   |                    mindkét könyökét elrántotta az álla alól.~- No, iszunk
26304 III,  100   |                        emlékektõl.~- Igaz, biz az! A felesége meghalt, ugye?
26305 III,  100   |                   hallottam, mégpedig valahová az Alföldre. Most hát egyedül
26306 III,  100   |                        vagy fiú?~- Fiú - mondá az öreg Rikner csendesen.~Titli
26307 III,  100   |                         Miféle fiúról? - szólt az bámészan.~- Az én kis unokám
26308 III,  100   |                           szólt az bámészan.~- Az én kis unokám felõl kérdezõsködött.
26309 III,  100   |                     kérdezõsködött. Tartsa hát az eszét egy rakáson.~- Csakugyan,
26310 III,  100   |                         Csakugyan, igen, igen, az unokáról volt szó. Egészséges?~-
26311 III,  100   |                     hozzá gyöngéden.) Hát izé… az én unokám. No, barátom,
26312 III,  100   |                  dolgunk lesz, ha te meghalsz, az apa mondta, azért hát halj
26313 III,  100   |                     kölyköt, aki így beszéljen az emberrel? Valami ez, Titli!~
26314 III,  100   |                         kiáltá diadallal. - Ez az, Titli!~S mohón gombolta
26315 III,  100   |                      gombolta ki kabátját, hol az óraláncon ott fityegett
26316 III,  100   |                       rézkrajcár.~- Nagy dolog az, Titli. Lássa, ha ön is
26317 III,  100   |                      mit gondoltam, igyunk még az egészségére egy pezsgõt,
26318 III,  100   |                     falakat, a szék is táncolt az öreg Rikner alatt, minden
26319 III,  100   |                      palackok tarka köténykéi, az öreg Gambrinus a falon,
26320 III,  101   |                   megyei szolgabíróról, akinek az eszejárásában benne van
26321 III,  101   |                       Kálmánunk eszejárása is.~Az öregúr is, aki nekem az
26322 III,  101   |                        Az öregúr is, aki nekem az adomát elmondta, az apjától
26323 III,  101   |                      nekem az adomát elmondta, az apjától hallotta, meglehet,
26324 III,  101   |                       hallotta, meglehet, hogy az õ apjához is hasonlóan jutott
26325 III,  101   |                      Pál szolgabírósága idején az õ kerületében lakott egy
26326 III,  101   |                   lakatos fia volt a szûcsnek, az csinálta neki a ládát remekbe.~
26327 III,  101   |                         Írást persze még abban az idõben nem igen volt szokás
26328 III,  101   |                     volt szokás adni semmirõl. Az adósok még akkor nem tudtak
26329 III,  101   |                        olvasni.~Eljött azonban az ideje, hogy a szegény embernek
26330 III,  101   |                      így meg így jártam.~- Hm, az bizony nagy baj - mondá
26331 III,  101   |                       valami okos dolgot ehhez az ügyhöz.~A szegény ember
26332 III,  101   |                   szûcsöt keresem.~- Én vagyok az.~- Azért jöttem kegyelmedhez,
26333 III,  101   |                 hordani, mert féltem…~- Ördögé az, ami a Nyírbe kerül - monda
26334 III,  101   |                     írást adni, mert nem értek az íráshoz, én csak a ködmönökre
26335 III,  101   |                     egy szót se, kedves komám… az isten szerelméért egy szót
26336 III,  101   |                       egy szót se, ami a kendé az a kendé… egy szót se, komám…
26337 III,  101   |                       így szólt:~- Bölcs ember az a mi tekintetes urunk mégis.~-
26338 III,  101   |                    nekem a szolgabíró úrhoz?~- Az, hogy õ küldött engem ide.~-
26339 III,  102   |                     léphet fel ellene senki.~- Az idén nem isznak kendtek -
26340 III,  102   |                     befõttes üvegeket fúvasson az õszre, Kirner úr!~Mind e
26341 III,  102   |                  király, azt mondják, ráíratta az országot feleségére. A felséges
26342 III,  102   |                    másik verzió ellenben, hogy az urak a múlt választáskor
26343 III,  102   |                   állította váltig: »Nem lehet az, hogy semmi se legyen. Fû
26344 III,  102   |                       kényelmesen amputáltatni az egyik lábát, melyet a medve
26345 III,  102   |                        úgy volt Nagy Tamással, az alispánnal kicsinálva, csak
26346 III,  102   |                      dolgok, mikor egy délután az alispán hívatott. Az ember
26347 III,  102   |                   délután az alispán hívatott. Az ember szíve (ha az ember
26348 III,  102   |                   hívatott. Az ember szíve (ha az ember csak aljegyzõ) félelemmel
26349 III,  102   |                      elé idézik.~- Egyedül van az alispán úr? - kérdém a hajdútól.~-
26350 III,  102   |                           kérdém a hajdútól.~- Az egyik kisasszonyka van nála.~-
26351 III,  102   |                       nem a testes szõke Mari.~Az alispán hivatalszobái a
26352 III,  102   |                       a kövek is éreznék, hogy az alispán közel van.~Félénken,
26353 III,  102   |                      leányával, ki háttal állt az ajtónak. Kis fehér szalmakalap
26354 III,  102   |                        alatt.~Egy album hevert az asztalon, mi tisztviselõk
26355 III,  102   |                asztalon, mi tisztviselõk adtuk az alispánnak nevenapjára.
26356 III,  102   |                 arcképemre nyitottam rá, midõn az alispán odaszólt hozzám.~-
26357 III,  102   |                        mert egy kis dolgom van az izé… az amicével.~Anna most
26358 III,  102   |                     egy kis dolgom van az izé… az amicével.~Anna most felém
26359 III,  102   |                    menjünk - s elõre bocsátott az ajtón.~Furcsa kinézése volt;
26360 III,  102   |                    sohase mond igazat.~- Bízom az ön hallgatagságában - kezdé
26361 III,  102   |                   magamnak a korcsmában. Ennyi az egész, ha úgy vesszük.~Ismeretlen
26362 III,  102   |                       veregetett kedélyesen.~- Az van a dologban, amice, hogy
26363 III,  102   |                    pusztulnak. Milyen más volt az én fiatalkoromban! Minden
26364 III,  102   |                 istenem! Mikor egyszer Bécsben az udvari színházban ott üldögéltem
26365 III,  102   |                  mondásaihoz, vakon hitt benne az ember, ameddig látta.~Most
26366 III,  102   |                        amice. Nem a maga dolga az. No, miért néz rám olyan
26367 III,  102   |                       E pillanatban nyikorgott az ajtó, s Anna dugta be fejecskéjét.~-
26368 III,  102   |                    Mindjárt, mindjárt - felelt az öreg fészkelõdve.~- Nem
26369 III,  102   |                   estem bele egy karszékbe. Ez az egy mosolya kifárasztott.
26370 III,  102   |                   küszködik a szivarfüsttel és az iratok dohos szagával. Itt
26371 III,  102   |                        a juhszemû levéltárnok, az ülnökök, jegyzõk… istenem,
26372 III,  102   |                       vagy mi… hová lett innen az én arcképem? Hiszen még
26373 III,  102   |                  Lázasan, izgatottan forgattam az albumot elölrõl. De nem
26374 III,  102   |                        hevert egy karosszéken. Az alispán azon szokott beszélgetni
26375 III,  102   |                 szokott beszélgetni Kiczkával, az öreg süket írnokkal. Fölragadtam
26376 III,  102   |                    volt, mert éppen rámnyitott az alispán, s megütközve kérdezé:~-
26377 III,  102   |                      csecsebecséket vásároltam az útra, mert a riki fürdõbe
26378 III,  102   |                        S ezek a kereskedõk még az ördögöt is megcsalnák, ha
26379 III,  102   |               megcsalnák, ha nem vigyáz, pedig az édestestvérei. Holnapután
26380 III,  102   |                 tartozik. Amit tõlem kívánnak, az nem nagy dolog, s egy kis
26381 III,  102   |                zenebona után, reggelre megvolt az új jelölt, egy politizálni
26382 III,  102   |                     zeneszó mellett elkiáltani az utcákon. A szolgálók, akik
26383 III,  102   |                       Tóth Péter követjelölt!« Az egyik inas két hatost kapott,
26384 III,  102   |                  utcából« a »Fazekas téren« át az »Ocskay úton« - végig a
26385 III,  102   |                         Kisvártatvást megnyílt az ablak, s egy fehér hálófõkötõs
26386 III,  102   |                     riadozott Tóthné asszonyom az ablakban. - Szerencséjök,
26387 III,  102   |              tisztességesebb perszóna, mintsem az ilyen gézengúzokkal összeálljon.
26388 III,  102   |           gézengúzokkal összeálljon. Hagyjanak az én házamnak békét. Mert
26389 III,  102   |                  lapáttal, tudom, megemlegetik az uram követségét.~Becsapta
26390 III,  102   |                      uram követségét.~Becsapta az ablakot haragosan, de a
26391 III,  102   |                       már megfogamzott. Másnap az egész város errõl beszélt,
26392 III,  102   |            természetesen mosolyogva.~Harmadnap az alispán is mosolygott ravaszul,
26393 III,  102   |                       Pálly grófhoz:~»Baj van, az ellenzék Tóth Péter népszerû
26394 III,  102   |                      belenézni senkit.~Megírta az ágyhoz szegzett Pállynak,
26395 III,  102   |                      követük iránt, ötöt pedig az új bizalomra elõlegképp.~
26396 III,  102   |                          No, ugye mégis valami az, ha okos ember ül az alispáni
26397 III,  102   |                    valami az, ha okos ember ül az alispáni széken?«~És ezzel
26398 III,  102   |             nyugtalankodni.~Hiába irkálta neki az alispán, hogy elcsendesedett
26399 III,  102   |                       titokban szervezkedik, s az utolsó percben galibát csinál? »
26400 III,  102   |                     hanem otthon ül elzárkózva az emberek és a nagy szégyen
26401 III,  102   |                       a nagy szégyen elõl.)~És az alispán végre is nem árulhatta
26402 III,  102   |                       a spirituszt, dohányt és az élelmi cikkeket. A zelenyei
26403 III,  102   |                          Mi? Holnap visszük be az embereket? Lehetetlen az!
26404 III,  102   |                       az embereket? Lehetetlen az! Hiszen arra idõ kell, míg
26405 III,  102   |                     pedig annak éppen négy hét az ideje, mint a lúdnál.~-
26406 III,  102   |                    fejvakarva. - Aztán kicsoda az uraság?~- Mindegy az most,
26407 III,  102   |                   kicsoda az uraság?~- Mindegy az most, bátyó. Most a név
26408 III,  102   |               Terepetye. S ezekbõl is hektikus az egyik, meghal, mire beérünk.)
26409 III,  102   |                       juhásznak volt voksa, de az meg kikötötte magának, hogy
26410 III,  102   |                     lovakra kendõket kötöttek, az ökrök jármába virágokat
26411 III,  102   |                    annyira, hogy tudják, kiéi.~Az egyik társzekér megállapodott
26412 III,  102   |              spirituszból. Éppen el is fogyott az egyik hordó uzsonnáig.~A
26413 III,  102   |                    uzsonnáig.~A másikkal pedig az történt, Travnik mellett
26414 III,  102   |             kifordultak belõle, sõt a hordónak az abroncsa is szétesett, és
26415 III,  102   |                      Valami fölséges! - kiáltá az egyik, s lehasalt a patakhoz
26416 III,  102   |                        sógor. Minek kedveznénk az agyagnak…~A szép tót leányok
26417 III,  102   |                  pálinkától.~Aztán megmerítvén az edényeket, szájukhoz érteték
26418 III,  102   |                    öreg anyóka kéztördelve fut az ér mentében.~- Hohó, emberek,
26419 III,  102   |                       Hohó, emberek, hová lett az eszetek? Ide lejjebb hamar,
26420 III,  102   |                   sorsa csakugyan szeget ütött az egyik szavazat fejébe, s
26421 III,  102   |                    selyma módra mind a kettõt. Az egyik sírva fakadt, a másik
26422 III,  102   |               Odaindulok fejcsóválva.~- No, mi az, Mihály, nem kell bolondozni
26423 III,  102   |                     arca, azt hittem, elájulok az ijedtségtõl és örömtõl.~
26424 III,  102   |                       örömtõl.~Nagy Anna volt, az alispán leánya, a másik
26425 III,  102   |                        Anna kisasszony! Kegyed az, Anna kisasszony? - kiáltám
26426 III,  102   |                    láthatja. Mentsen meg ettõl az ördögtõl. Vagy gyáva?~Nagy
26427 III,  102   |                     rothadsz el. Tudod-e, hogy az elsõ alispán leányai?~A
26428 III,  102   |                     hõkölt hátra.~- Lehetetlen az! Száradjon el a kezem, ha
26429 III,  102   |                    hitte volna, hogy liliomok. Az alispán leányai? Jó, de
26430 III,  102   |                  meggondoljuk, hát ki csinálja az alispánokat alispánokká?
26431 III,  102   |                hallották. Mari nevetni kezdett az elmúlt veszedelmen, Anna
26432 III,  102   |                   jutottak ide kegyetek? Ebben az öltözetben?~- Virágokat
26433 III,  102   |                  varrtuk. Annának tetszett meg az itteni népviselet. Igaz-e,
26434 III,  102   |                  féltek tõle. Ej, nem is felhõ az tán, hanem az angyalok csipkekendõje…~
26435 III,  102   |                     nem is felhõ az tán, hanem az angyalok csipkekendõje…~
26436 III,  102   |                        mondatot ha kiejtettem, az mind rossz tárgy lett egyszeribe.
26437 III,  102   |                  hiszem…~- Igen, igen, egyszer az alispán úrnál, de én azelõtt
26438 III,  102   |               kerülnénk, könnyen nekünk szalad az este.~Mari rögtön ráállt,
26439 III,  102   |                   Ajkait összeszorítá, mialatt az arca olyan sápadt lett,
26440 III,  102   |                csendesen felém lépegetni, mint az árny, egészen közel, leheletét
26441 III,  102   |                        lázasan -, elvitte ugye az arcképemet?~Keze nem volt
26442 III,  102   |                        tán négy év múlva. S mi az még!~Fejem égett, a gondolatok
26443 III,  102   |                     felelte megütközve. - Hogy az uraké hadd fogyjon - no
26444 III,  102   |                  küldöm hozzá; de õ megtagadja az elégtételt.~Elmondtam híven
26445 III,  102   |                    elégtételt.~Elmondtam híven az esetet. Mert egy golyóról
26446 III,  102   |                     becsületbírák összenéztek, az elnök rideg hangon mondá:~»
26447 III,  102   |               határozatot meg a többit illeti, az már - bocsánatot kérek -
26448 III,  103   |                     Ezek a falak még láthatták az Árpádokat.~Itt volt valamikor
26449 III,  103   |                    Csábrágnak hívják.~…Ezekben az idõkben olyan forgandó volt
26450 III,  103   |                  Csábrág, kiktõl Bakács Tamás, az esztergomi püspök veszi
26451 III,  103   |                  esztergomi püspök veszi meg - az öccse fiai számára. Csakhogy
26452 III,  103   |                 váraknak sose volt olyan, mint az ellenkirályok alatt. Mert
26453 III,  103   |                       névszerint Péter, tanult az apák kárán, s sietett eladni
26454 III,  103   |                        mert Léva és Szitnya is az övé volt.~A »Garam- és az
26455 III,  103   |                      az övé volt.~A »Garam- és az Ipoly-mellék királyának«
26456 III,  103   |                   fõúri rabló-lovag. Hanem azt az egyet meg kell neki adni,
26457 III,  103   |                        rettegte nevét mindenki az Ipoly és Garam partján,
26458 III,  103   |                     hatalmas lehetett, mutatja az, hogy az 1548-iki pozsonyi
26459 III,  103   |                     lehetett, mutatja az, hogy az 1548-iki pozsonyi országgyûlés
26460 III,  103   |                    évig hurcoltatta mint rabot az egyik börtönbõl a másikba,
26461 III,  103   |                        kiszabadult fogságából, az uralkodó mindenféle kitüntetésekkel
26462 III,  103   |                        kényszerült. Ugyanebben az évben Bercsényi uram a bányavárosokba
26463 III,  103   |                      bírták is békével, mígnem az utolsó Koháry-fiú, örököse
26464 III,  103   |                       oly föltétel alatt, hogy az a Koháry nevet is vegye
26465 III,  104   |                                                AZ ISTEN HÓNA ALATT~1884~Az
26466 III,  104   |                       AZ ISTEN HÓNA ALATT~1884~Az újságokban olvastam, hogy
26467 III,  104   |                    hanem öregbíró uram, amikor az adófizetés ideje megjön,
26468 III,  104   |                        a falu minden lakosáért az államadót a felesleges készpénzbõl.~
26469 III,  104   |                        hittem benne. Mese lesz az egészen. A pénzügyminiszter
26470 III,  104   |                          kérdém a kocsistól.~- Az isten hóna alá - mondja
26471 III,  104   |                       úgy szokták azt mondani: az isten háta mögé.~- De uram,
26472 III,  104   |                        tudom én, mit beszélek. Az ott a legboldogabb falu
26473 III,  104   |                     gróf.~- Teringette, hát ez az a híres Pálfalva? Tudja
26474 III,  104   |                        egy félórányira fekszik az országúttól, gyönyörû tisztáson,
26475 III,  104   |                       nap járását.~- Itt terem az arany - mutatja a kocsisom
26476 III,  104   |                        káposzta terem. Hát nem az isten hóna alatt van ez?~
26477 III,  104   |                   törleszti. Mit mondjon aztán az ember a többi adósainkról!~-
26478 III,  104   |               mogyorófa pálcáját…~- Ebbõl hull az arany… Mert a nép sohase
26479 III,  104   |                      milyen törvényeket csinál az ország és a vármegye, azok
26480 III,  104   |                     Koldusválasztás?~- Igenis. Az eddigi koldusunk felgazdagodott,
26481 III,  104   |                       nem akar többé koldulni. Az pedig nagy baj. Mert ha
26482 III,  104   |                      addig is.~- Nem addig van az, bíró uram, hanem én is
26483 III,  104   |                     mondta. Funta István uram, az eddigi koldus megjelent
26484 III,  104   |                      tanácsnok uraim! Köszönöm az eddig belém vetett bizalmat,
26485 III,  104   |                 tanácsház ablakát, odakiáltott az egybegyûlt népekre:~- Ki
26486 III,  104   |                    valaki, de bizony nem nyílt az ajtó.~- Hát mármost mit
26487 III,  104   |                      tanácsbeliek, kapacitálva az öreg Funtát, vállalja el
26488 III,  104   |                     érdemesebb emberek is erre az állásra: isten látja lelkét,
26489 III,  104   |                 meggazdagodni.~- Ami becsület, az becsület - szólt most szigorú
26490 III,  104   |                       közt ballagott hazafelé, az újonnan épült kõházába.~
26491 III,  104   |                       hogy ez a falu csakugyan az isten hóna alatt van.~
26492 III,  105   |                       ügynök elbeszélése)~1884~Az ős koronázó város kitett
26493 III,  105   |                     most is visszhangoznak tán az öreg falak a lelkesedéstől,
26494 III,  105   |                     cseng a fogadási beszédből az a passzus: »hogyha az uralkodó
26495 III,  105   |                beszédből az a passzus: »hogyha az uralkodó ház egy tagja jött
26496 III,  105   |                      ajtóstul a házba. Kezdjük az elején.~Azzal a vonattal,
26497 III,  105   |                      én is odatartottam. Jókai az első osztályon ment, én
26498 III,  105   |                harmadik osztályú útitársaimra.~Az utazók közt hirtelen elterjedt
26499 III,  105   |                        közt hirtelen elterjedt az állomásokon, hogy a híres
26500 III,  105   |                       a híres ember is ott van az egyik sárga kupéban.~»Bolondok