bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

27001 III,  116   |                      akarok.~- Nagyon jól van. Az elsõ történetemnek ez lesz
27002 III,  116   |                      már ott nyergeli a Tiszát az új pompás híd Szegednél.
27003 III,  116   |                     saját külön madarat kapott az Alföld, mely ott rebbentgeti
27004 III,  116   |                 közlekedés a két part között), az volt a városi statútum,
27005 III,  116   |               mindenkit. Lehetetlen volt tehát az ellenõrzés. A vidékbeli
27006 III,  116   |                    Ilyen rendszer mellett csak az fizetett vámot, aki éppen
27007 III,  116   |                      új szabályzatok hozattak. Az egyik lángész is kigondolt
27008 III,  116   |              polgármesterhez, hogy õ kitalálta az új vámügyi rendszabályt,
27009 III,  116   |                       szegedi ember, és ki nem az?~Mit volt tenni egyebet,
27010 III,  116   |                   vámszedõ odaállt a hídfõhöz, az elsõ volt, aki jött, egy
27011 III,  116   |                   levest?~- Kanállal - felelte az asszonynéni.~- Igaz. Átmehet
27012 III,  116   |             fejcsóválva.~S azontúl meghagyatik az összes vámszedõknek, hogy
27013 III,  116   |                    levest?~És ebben benne volt az új tökéletes vámszabályzat
27014 III,  116   |                    Igaz-e, kérem alássan, hogy az uramat hazaeresztette a
27015 III,  116   |                       nem hiszem. Nehezen megy az ilyen!~- Én is azt gondolom,
27016 III,  116   |              nagybátyám. Mert nagy selyma volt az öreg, s Rózsáné asszonyom
27017 III,  116   |                       nyoma, de már elmúlóban, az ajkak már bágyadtak, a homlok
27018 III,  116   |                      halánték, a gödrös áll és az üde nyak még ingerlõ.~Rózsáné
27019 III,  116   |                      valami »embere«, aki arra az esetre volna kiszemelve,
27020 III,  116   |                        is hazafelé, útban van. Az újságokban mindennap olvashattunk
27021 III,  116   |                        felfordított világ volt az akkor, hogy a jó hír gyorsabb
27022 III,  116   |                      hírnél, s a jót hitték el az emberek, nem a rosszat.~
27023 III,  116   |                      Sándor. A vasútnál várták az ismerõsök, nyájas, barátságos
27024 III,  116   |           összeölelkezett, elborult egy kicsit az arca:~- Ejnye, de hideg
27025 III,  116   |                    Ejnye, de hideg csókod van!~Az asszony pedig igyekezett
27026 III,  116   |                        Egypár nap múlva hallom az utcán menve, hogy Rózsa
27027 III,  116   |                     szoktak. Õ is felvette azt az életmódot. Cívis lesz belõle:
27028 III,  116   |                        belõle: már a ruhája is az. Kék mándli van rajta a »
27029 III,  116   |                tudakozódni. Mert a bátyám neki az ügyvéde.~Egy akaratlan mozdulatot
27030 III,  116   |                        a tálca.~- Azt gondolja az úr - szólt aztán s hangja
27031 III,  116   |                  gúnyossá vált… - Azt gondolja az úr - folytatá és megfenyegetett
27032 III,  116   |                     folytatá és megfenyegetett az öklével. - Azt gondolja
27033 III,  116   |                 kezdett a hidegtõl), hogy csak az az okos ember, aki tükörbõl
27034 III,  116   |                        hidegtõl), hogy csak az az okos ember, aki tükörbõl
27035 III,  116   |                  megvetõleg elfordult tõlem, s az elõbbi bús mogorvasággal
27036 III,  116   |                        mogorvasággal nézett ki az ablakon.~Tudtam, hogy megint
27037 III,  116   |                         A KÖZSÉGI BIZONYÍTVÁNY~Az elsõ történettel azt akartam
27038 III,  116   |                         hogy milyen találékony az alföldi ember, a másikkal:
27039 III,  116   |                     hogy hova való illetõségû, az már szorosan ide tartozik.~
27040 III,  116   |                        meg volt gyõzõdve, hogy az õ igazságának kell esnie
27041 III,  116   |                    javára, melyben mindaz, ami az õ javára bizonyít, mint
27042 III,  116   |                       szó: ami egyszer eldõlt, az eldõlt. - A vármegye nem
27043 III,  116   |                    olyan, mint a menyecske; ha az egyszer »nem«-et mond -
27044 III,  116   |                          El is hoztam magammal az írást.~- Bizony okosabb
27045 III,  116   |                        kegyelmeteknek?~- Minek az? - ellenveté a mezõbíró
27046 III,  116   |                       elvette bíró uramtól azt az egyet is, amit viselt, elrendelvén,
27047 III,  116   |                       macska is így rándult el az árvíz elõtt. Hogy hova ment,
27048 III,  116   |                      mondta, nem tudjuk, hanem az bizonyos, hogy mire megjött,
27049 III,  116   |                   tengert, melynek szürke vize az õ képét is mutogatta.~Másnap
27050 III,  116   |                   Annak a macskának lelke van. Az a macska még bízik, anyjuk.
27051 III,  117   |                                     V. HŐSÖK - AZ EGYÜGYŰSÉG KÖNTÖSÉBEN~1884~
27052 III,  117   |                       sincs hijával.~Hanem még az együgyûségben is van valami
27053 III,  117   |                       rendõrséget reformálták. Az pedig nagy dolog míg ott
27054 III,  117   |                      magyar ember nem szívleli az újítást.~De ezúttal csakugyan
27055 III,  117   |                     irtózatos köhögést hallott az utcán este. Valami öregember
27056 III,  117   |              magatartású legénység foglalta el az aggastyánok helyeit, s a
27057 III,  117   |                   porosz Frigyes Vilmos hajdan az õ válogatott hosszú fickóira.
27058 III,  117   |                   öltöznek, a lovakra rárakják az új, címeres pokrócokat,
27059 III,  117   |                      el a Kristóék aggodalmát. Az újdonsült rendõrök azt hitték,
27060 III,  118   |                        azok maguktól is, mikor az érdeklettek halála után
27061 III,  118   |                       halála után kiselejtezik az archívumból.~A rend relatív
27062 III,  118   |                        nyúljanak semmihez. Sem az aktákhoz, sem a rájuk bízott
27063 III,  118   |                        lecsapják a restóráción az olyan embert, aki mindenbe
27064 III,  118   |                   embert, aki mindenbe beleüti az orrát, és körmére ütnek
27065 III,  118   |                        orrát, és körmére ütnek az olyannak, aki tiltott helyre
27066 III,  118   |                     ezt mindig drágábban mérik az öregnek), hogy a saját vagyona
27067 III,  118   |                        már szétesőben van, még az a tubák színű kabát se övé
27068 III,  118   |                     füleknek különösen meg van az a szokásuk, hogy a suttogást
27069 III,  118   |                       tehát magához hívatja.~- Az a gyanúm van, hogy az ön
27070 III,  118   |                          Az a gyanúm van, hogy az ön ügyei nincsenek rendben.~-
27071 III,  118   |                         Aztán kicsoda, micsoda az a vármegye? Hol van az elevenen?
27072 III,  118   |                 micsoda az a vármegye? Hol van az elevenen? Fáj az annak,
27073 III,  118   |                       Hol van az elevenen? Fáj az annak, hogy egypár forint
27074 III,  118   |                        Persze nem hozta rendbe az ügyeket. Lehet is az? Ha
27075 III,  118   |                    rendbe az ügyeket. Lehet is az? Ha pénze volna se tehetné,
27076 III,  118   |                      összeget. Ami lehetetlen, az lehetetlen!~A fõispán most
27077 III,  118   |                      reszketõ kezekkel megírta az õ becsületes makacs betûivel,
27078 III,  118   |               huszonkét nap - szólt õméltósága az iratot átvéve -, addig még
27079 III,  118   |                        uram, lehetetlen azokon az aktákon elmenni élõ embernek.
27080 III,  118   |                      embernek. Ami lehetetlen, az lehetetlen! Olyan nagy rendetlenség
27081 III,  118   |                      elküldöm én a titkáromat. Az okos ember, ért mindenhez!~
27082 III,  118   |                      pisztoly, majd elvégzi ez az utolsó hivatalos jelentést
27083 III,  118   |             vármegyéhez. Amit a titkár csinál, az mind nem ér semmit.~Az idõ
27084 III,  118   |                         az mind nem ér semmit.~Az idõ gyorsan fogyott (mintha
27085 III,  118   |                        ment. Némelyek átmentek az utca túlsó oldalára, ne
27086 III,  118   |                csodálkozás: »Nini, ez még él?«~Az ügyész szíve összeszorult
27087 III,  118   |                         Megteszem ma.«~S ezzel az elhatározással indult haza,
27088 III,  118   |                        mindkét kezét megrázva.~Az ügyész ránézett, hogy talán
27089 III,  118   |                       kérem alássan? - hebegte az szelíden.~- Azzal, hogy
27090 III,  118   |                       bolondjába a titkáromat, az nagy igyekezettel rendbehozza
27091 III,  118   |                       igyekezettel rendbehozza az aktákat, s kisül, hogy még
27092 III,  118   |                   Vallja be, azért tette, hogy az én emberem hozza rendbe
27093 III,  118   |                        én emberem hozza rendbe az aktáit.~- Nem lehet az! -
27094 III,  118   |                  rendbe az aktáit.~- Nem lehet az! - hebegé zavartan.~- Hogyne
27095 III,  118   |                     volna joga kivennie…~- Nem az, nem az… - motyogá elvörösödve
27096 III,  118   |                        kivennie…~- Nem az, nem az… - motyogá elvörösödve az
27097 III,  118   |                      az… - motyogá elvörösödve az örömtõl -, hanem a másik,
27098 III,  118   |                      örömtõl -, hanem a másik, az lehetetlen, lehetetlen…~-
27099 III,  118   |              lehetetlen…~- De kiszámította azt az én titkárom pontosan.~Feri
27100 III,  118   |                  mintsem elhiggye, hogy azokat az aktákat rendbe lehetne hozni.~
27101 III,  118   |                        emberéletet megmentett, az öregúr az ezerötszáz forintot
27102 III,  118   |              emberéletet megmentett, az öregúr az ezerötszáz forintot és a
27103 III,  119   |                        be seregesen, mint légy az édes tejre.~Így jött be
27104 III,  119   |                  likavai várat. Jó ízlése volt az olasz úrnak, s pompásan
27105 III,  119   |               kertjében, s esténkint kihajolva az ablakon, hallgassák a lantos
27106 III,  119   |               felsõmagyarországi várat, köztük az erõs Likavát.~A híres Giskra,
27107 III,  119   |                    özvegyet hagyott maga után.~Az özvegy Pálffy Katalin kezével
27108 III,  119   |                        mondják - összeszedette az egész vármegyébõl a tojásokat,
27109 III,  119   |                 helyett tojásfehérjét használt az építésnél, s a cement készítésére
27110 III,  119   |                       többre becsülvén a síkon az ütközetet, mint a »szaporátlan
27111 III,  119   |                        a »szaporátlan munkát«, az ostromokat.~
27112 III,  120   |                        kivel találkozom tegnap az utcán? A mi vidéki ismerősünkkel,
27113 III,  120   |                        három hete.~- Ah ni, ön az, tisztelt barátom? Mikor
27114 III,  120   |                   barátom? Mikor jött?~- Éppen az imént szálltam le a vasútról.~-
27115 III,  120   |                       pedig alszom, és álmodom az éjszakák folytatását.~-
27116 III,  120   |                    programmal lépett ön fel?~- Az olcsóbbikkal.~- Azaz kormánypárti.~-
27117 III,  120   |                     jusson. Mert ebbõl varrják az ablakfüggönyöket, s a szoknyákat
27118 III,  120   |                       nem tetszik, kérem? Mert az sokat tesz! A toll tetszik
27119 III,  120   |               tapasztaltam, hogy választásokon az gyõz, akinek szebb a tolla,
27120 III,  120   |                       fölveti a készpénz is.~- Az vissza nem tér többé, ha
27121 III,  120   |                      szabadelvûség ócska. Újak az arcuk (csupa jelöltek, kik
27122 III,  120   |                      falon és új a berendezés. Az asztalokból és székekbõl
27123 III,  120   |                  székekbõl kivittek egy csomót az elõszobába. Úgy látszik,
27124 III,  120   |                      hogy itt vannak ugyan, de az eszök a vidéken kóvályog.~
27125 III,  120   |                       nem férhet.~- Hány levél az?~- Húsz!~- Lehetetlen! Hiszen
27126 III,  120   |                       vótum. Azután betekintek az országos kaszinóba, ahol
27127 III,  120   |                    kerületbeli papoknak: nekik az lesz a legkedvesebb ajándék,
27128 III,  120   |                   elmondani.~- Engedje meg, de az ön elkészülése legalábbis
27129 III,  120   |                 útközben. Hisz érti ugye… arra az esetre, ha meg nem választanak.~
27130 III,  121   |                    Mátyás uram ködmönöket varr az asszonyok számára, Szomor
27131 III,  121   |                   pedig szûröket a férfiaknak. Az egyik szûcs, a másik szûrszabó.~
27132 III,  121   |                       izgékonyak lesznek, mint az eleven ezüst.~Czirok Mátyás
27133 III,  121   |                       más két ilyen ember. Lám az öreg Czincz két vármegyét
27134 III,  121   |                        két vármegyét kormányoz az Alföldön. De õket nem bántja
27135 III,  121   |                  szerep vágya.~Együtt maradnak az egymás gyengítésére. Mert
27136 III,  121   |                       mesteri egyensúlyban van az erejük.~Ha Szomor egyedül
27137 III,  121   |                     Szomor is kormánypárti. De az akkor nem érne Szomornak
27138 III,  121   |                        kormánypárton és Szomor az ellenzéken. A kormány fogta
27139 III,  121   |                        Mert a közönségnek csak az olyan választás érdekes,
27140 III,  121   |                       Magam is utána szaladnék az ilyen tulajdonságoknak.~
27141 III,  121   |             tulajdonságoknak.~De úgy gondolom, az kell hozzá, hogy az ember
27142 III,  121   |                  gondolom, az kell hozzá, hogy az ember már gyerekkorában
27143 III,  121   |                     környék valamennyi férfiát az asztal alá igya.~Tessék
27144 III,  121   |                    akkor hiszem, hogy meg lesz az a tekintély, amellyel õk
27145 III,  121   |                  bizonyos tempóra menjen, mint az órainga. Hol erre hajlik,
27146 III,  121   |                     hogy fölbillenve maradjon, az az üzletnek ártana!~Például
27147 III,  121   |                       fölbillenve maradjon, az az üzletnek ártana!~Például
27148 III,  121   |                       s a vérem õrülten kering az ereimben.~- Talán megcsömörlöttél?~-
27149 III,  121   |                     hebegi elsápadva. - Oh, de az szörnyû lenne!~- Mi az? -
27150 III,  121   |                      de az szörnyû lenne!~- Mi az? - faggatja Czirok gyöngéden.~-
27151 III,  121   |                       kedélyesen elvágta magát az ülésen, s egész a székvárosig
27152 III,  121   |                zászlókat a házakra, mint amaz.~Az eset híre hamar terjedt
27153 III,  121   |                       híre hamar terjedt el, s az ellenzék sokat vesztett
27154 III,  121   |                    amiatt, hogy a képviselõjén az a csúfság történt. Mégis
27155 III,  121   |                     parasztoknak.~- Mit?~- Hát az jött eszembe, amit az újságban
27156 III,  121   |                      Hát az jött eszembe, amit az újságban olvastunk tavaszkor,
27157 III,  121   |                     megtalálnám, ha ugyanis…~- Az is valami, Matyko pajtás!
27158 III,  121   |                  Matyko pajtás! De hadd hallom az »ugyanis«-t is.~- Ha ugyanis
27159 III,  121   |                       Itt van a zeheri molnár, az úgyis mindenre fogad. Vagy
27160 III,  121   |                       lefõzzük a molnárt. Mert az is kortesnek szánta magát,
27161 III,  121   |                 Cziroknak is ki kellett mennie az udvarra, azalatt bent a
27162 III,  121   |                       el a tojást?~- Ide tedd, az én kalapom alá! - mondá
27163 III,  121   |                       ziget-zugot, a molnár és az érdeklõdõk feszült izgatottsága
27164 III,  121   |                    közt bajuszát, szakállát és az újdonatúj cifra kortes-dolmányt.~
27165 III,  121   |                       a tromfot.~Amivel megint az ellenzék kerekedett felül
27166 III,  122   |                                                AZ ŐRÜLT SZOLGABÍRÓ~1884~Egy
27167 III,  122   |                        tartotta itt, mivelhogy az olyan örökös kötelezettség,
27168 III,  122   |                   szabad; ha négy emberbõl áll az asztal, egy még elmehet,
27169 III,  122   |           inkorrektséget elkövetni. Itt van rá az elrettentõ példa: Füzesséry
27170 III,  122   |                      beszélgetve.~- Kicsoda ez az úr? - kérdezem tegnap a
27171 III,  122   |           kapuoszlopzatnak.~- Kit vár, uram?~- Az emberemre várok - mondá
27172 III,  122   |                   kerületet. Igen, igen, uram, az emberek azt hiszik, hogy
27173 III,  122   |             elzüllöttel van dolguk. Igaz, hogy az eszem sincs a helyén… Szegény
27174 III,  122   |                         Hatalomban voltak ezek az emberek mind, összegyûjtöttem
27175 III,  122   |                    bántottam õket. Akinek ezek az akták a kezében vannak,
27176 III,  122   |                        akták a kezében vannak, az úr. A jegyzõk, bírák mind
27177 III,  122   |                     viszik a népet annak, akié az akta. Ezekkel vezettem õket.
27178 III,  122   |                    tetszik tudni, ha én ezeket az aktákat felhasználom, ma
27179 III,  122   |                       a családomnak. Csak adna az isten egy jó vevõt.~Bizonyos
27180 III,  122   |                      álmélkodással hagytam ott az állítólagos volt szolgabírót
27181 III,  122   |                       hátha mégsem õrült ember az.~Ma megint szétnéztem mind
27182 III,  123   |             fellármázta, a várost, hogy õ most az Indiákra a Misszissipihez
27183 III,  123   |                   ember, s haza sem jött egész az utolsó lapig. Tudniillik,
27184 III,  123   |                      ha nem ajánlom utánzásra, az csak azért van, mert könyvek
27185 III,  123   |                 különben is sokkal okosabb, ha az ember helyett valami barátja
27186 III,  123   |                        vagy ismerõse utazik, s az tapasztal neki külsõ országokban
27187 III,  123   |                  átadni a könyvkiadóm évenkint az összes élményeit. Engedje
27188 III,  123   |                  összes élményeit. Engedje meg az olvasó, hogy azokat (mert
27189 III,  123   |                      olvasó, hogy azokat (mert az enyémek) úgy beszéljem el,
27190 III,  123   |                       kedvem) mintha én volnék az én könyvkiadóm.~I. HÁT MÉG
27191 III,  123   |                       udvarában nagy ember, de az én boltomban a kisebbek
27192 III,  123   |                takarított el előbb. Köröskörül az asztalokon, állványokon
27193 III,  123   |                 egészen - mondám.~- Lehetetlen az - felelte elpirulva. - Hogyan
27194 III,  123   |                       fölszakadt a csatorna, s az összes példányok elrothadtak!~-
27195 III,  123   |                         Éppen ez a baj.~- Hja, az utolsó példányt nem volna
27196 III,  123   |                        szabad kiadni a kézbõl.~Az író örömsugárzó büszke arccal
27197 III,  123   |                     Dehogy visz, dehogy. Éppen az ellenkezõn bosszankodom.
27198 III,  123   |                        Jókai vajmi keveset lát az önök márkáiból.~- Minek
27199 III,  123   |                   márkáiból.~- Minek engedi át az ügynököknek?~- Nincs hozzá
27200 III,  123   |                      egy Jókai-féle regénnyel, az »Egy asszonyi hajszál«-lal.~-
27201 III,  123   |                     eszembe jut, s parancsolom az üzletvezetõnek, írja meg
27202 III,  123   |                         Miféle ügyben? - kérdé az csodálkozva.~- Ej, hát az »
27203 III,  123   |                      az csodálkozva.~- Ej, hát az »Egy asszonyi hajszál« dolgában.~-
27204 III,  123   |           szerencsétlenül jártunk. Befûthetünk az összes példányokkal.~- Az
27205 III,  123   |                      az összes példányokkal.~- Az bajos lenne, uram - felelte
27206 III,  123   |                          mert még a múlt héten az összes példányok elfogytak.~
27207 III,  123   |                elfogytak.~Ilyen népszerû ember az önök Jókaija minálunk!~
27208 III,  124   |                     témát variálják panaszosan az elesett jelöltek. Hja, ahány
27209 III,  124   |                     néhányat már meg is írtam.~Az egyik jelölt azért bukott
27210 III,  124   |                    bőven. A harmadik jelölttel az a véletlen történt, hogy
27211 III,  124   |                     községben kiütött a tűz, s az emberek mind szétszaladtak
27212 III,  124   |            szétszaladtak oltani.~Egy úriembert az buktatott meg, hogy a zsidókat
27213 III,  124   |                      budapesti prókátor) éppen az lőn halála, hogy a zsidók
27214 III,  124   |                     zsidók ellen eresztette ki az elokvencia ostorát mondván:~-
27215 III,  124   |                       kendteké…~Mire fölfelelt az egyik tekintélyes parasztember
27216 III,  124   |                 felesége haldoklik, minélfogva az sietve összecsomagolt, s
27217 III,  124   |                        ugyan egy csizmadia, de az baloldali volt, és semmi
27218 III,  124   |                       a sötét képeknél, hiszen az különben is könnyen megesik
27219 III,  124   |                    különben is könnyen megesik az emberen, hogy megbukik -
27220 III,  124   |                         sokkal hasznosabb lesz az utónemzedéknek, ha ellentétül
27221 III,  124   |               képviselõségre, mint ez. No, meg az, hogy diplomám nincs, s
27222 III,  124   |                   kékceruzás keresztek vannak, az mind szabad föld. Válassz
27223 III,  124   |                        azok a könnyû kerületek az érdemesek számára. Azok
27224 III,  124   |                       oktondi! Hát mit rabolod az idõnket? Ha pénzt akarsz,
27225 III,  124   |                      eleste mindig megdöbbenti az embert.~Úgy kell neki, gondoltam
27226 III,  124   |                       Úgy kell neki, gondoltam az elsõ percben. Szívtelenül
27227 III,  124   |          elõzékenységgel fogadott. Elémbe jött az ajtónál, s arca merõ mosoly
27228 III,  124   |                  nagyságos uram. Mint szolgált az éjjeli nyugalom nagyságodnak?~-
27229 III,  124   |                         Tessék besétálni kérem az extra szobába. Egy úr várja
27230 III,  124   |                      mialatt Kázmér elém tolta az összes napilapokat, ahol
27231 III,  124   |                 kormánypárttól nyert kerület). Az ellenzéki jelölt hallatlan
27232 III,  124   |               szürcsölgetett. Talán attól volt az ábrázata olyan keserû?~-
27233 III,  124   |                     lesz, több pálinkát kaptok az igazi jelölttõl. Megírtam
27234 III,  124   |                   Képviselõ vagy, de nem fogsz az maradni, mert nem voltál
27235 III,  124   |                     politikai konstellációkat, az a rendületlen meggyõzõdésem,
27236 III,  124   |            emelkedhetik azon színvonalra, mely az európai kultúrállamok közt
27237 III,  125   |                        dehogy nincs - már maga az is kezd egyhangú lenni,
27238 III,  125   |                    hogy habzik a tenger, pezsg az élet, hogy zsivaj, nyüzsgés
27239 III,  125   |                         nyüzsgés van mindenütt az országban, s csak egyetlen
27240 III,  125   |             antiszemita ember kellene.~- Mi is az antiszemita, Ferkó sógor? -
27241 III,  125   |                        hallom emlegetni.~- Hát az olyan ember sógor, aki a
27242 III,  125   |                 ötvenszer jobban megmagyarázta az antiszemitizmust, mint valamennyi
27243 III,  125   |                      még útközben is.~- Nem ér az semmit atyafiak. Hiszen
27244 III,  125   |                    atyafiak. Hiszen mindnyájan az eddigi követet akarjuk.~-
27245 III,  125   |                    Mert ami tisztesség, dukál. Az szent házassághoz is két
27246 III,  125   |                 mindenki azt mondta, abszurdum az eddigi jelölt ellen föllépni,
27247 III,  125   |                    kell.~S most már beszálltak az udvarházak lakóihoz. Tömérdek
27248 III,  125   |                  keréknyom volt. De mikor volt az! Most már gyalog járnak
27249 III,  125   |                      Hát abból a pénzbõl, amit az otthoni jelölt ad õellene.~-
27250 III,  125   |                   jelölt ad õellene.~- Hüm! Ez az igaz. Arany a kend esze,
27251 III,  125   |                    uram!~Meg is kezdték rögtön az alkudozásokat a kurtanemesekkel.
27252 III,  125   |                    tekintélyes összegbõl, amit az igazi jelölt megeresztett.~
27253 III,  126   |                          Pompás egy mesterség! Az ember hazudik egy keveset,
27254 III,  126   |                       újságírónak lennem, ahol az ember, õszerinte éppen megfordítva,
27255 III,  126   |                      Hanem amit most elmondok, az szóról szóra igaz. Beláthatja
27256 III,  126   |                       hisz fegyelmi vétség. Ha az ember komponál valamit,
27257 III,  126   |                    Bécs városa is.~Persze hogy az ilyesmi roppant gyönyörködtette
27258 III,  126   |                        ki édesdeden hallgattam az öreg hebehurgyaságait. Különben
27259 III,  126   |                 lebeszélt, ne kínozzam eszemet az aktákkal. Menjek el úrnak
27260 III,  126   |                        egészen oda voltam nõve az õ füstös, poros kancelláriájához,
27261 III,  126   |                       kancelláriájához, de nem az akták, hanem a többi adjunktus
27262 III,  126   |                        érdekes vizavink miatt.~Az átellenes ház ablakában
27263 III,  126   |                     vagy lehajtá a könyv fölé. Az öreg, gazdag Todorovics
27264 III,  126   |                       Istvánnak volt a leánya. Az apja ügyeit mi vittük. Tömérdek
27265 III,  126   |                       volt mindenfelé.~Ez volt az én mágnesem akkoriban, s
27266 III,  126   |                   engem tett meg helyettesének az adjunktusok között s mégis
27267 III,  126   |                      is jött.~Nehány nap múlva az apja nyitott be az irodánkba,
27268 III,  126   |                       múlva az apja nyitott be az irodánkba, dúlt arccal,
27269 III,  126   |                  arccal, izgatottan.~- Hol van az ügyvéd?~- A fõnök úr fürdõre
27270 III,  126   |                         Tehát mondja meg nekem az úr, de tüstént, mi kell
27271 III,  126   |                   tüstént, mi kell ahhoz, hogy az apa a gyermekét kitagadja?
27272 III,  126   |                   egyszerû dolog - feleltem. - Az ember olyan értelemben nyilatkozik
27273 III,  126   |                          rivallt rám kurtán.~- Az ügyvédi díjjal együtt körülbelül
27274 III,  126   |                        lecsapta nyers modorban az asztalra. - Csinálja ön
27275 III,  126   |                        a kisasszony megszökött az éjjel egy hadnaggyal, útközben
27276 III,  126   |               revolverrel kényszerítve a papot az áldásra.~Ezt a hírt, mely
27277 III,  126   |                      áldásra.~Ezt a hírt, mely az egész várost gyorsan föllármázta,
27278 III,  126   |                    lányom többé - kiáltá vadul az öreg Todorovics. - Ha éhen
27279 III,  126   |                    akik szanaszét körmölgettek az asztaloknál, észre sem vették.~-
27280 III,  126   |                      ez a két százas - suttogá az asszonyság odakünn -, küldje
27281 III,  126   |                leánynak, de írja meg, hogy ezt az apja tudtán kívül küldöm,
27282 III,  126   |                   tudtán kívül küldöm, és hogy az szörnyen haragszik, soha
27283 III,  126   |                 öcsécském, ne szóljon ám errõl az uramnak egy szót sem.~Alighogy
27284 III,  126   |                   levélíráshoz, újra megnyílik az ajtó, s elém toppan zordonan
27285 III,  126   |                      elém toppan zordonan maga az öreg Todorovics. No, lesz
27286 III,  126   |                odavetett két mosolygós százast az asztalomra, olyan mérgesen,
27287 III,  126   |                    hogy a szél nyomban levitte az asztal alá; onnan kellett
27288 III,  126   |                    mondja a feleségemnek. Mert az kikaparná a szememet, ha
27289 III,  126   |                        neki, de írja meg, hogy az anyja engesztelhetetlen
27290 III,  126   |                        dolgozni. De hát baj is az! Hiszen a nyomdában is késhetne
27291 III,  126   |                   estefelé, mire postára adtam az egy névre szóló két pénzes
27292 III,  126   |                    Tessék!~- Nem lehetne-e azt az írást valahogy visszavenni?~-
27293 III,  126   |                nolens-volens, le kellett ülnöm az asztalhoz, s megcsinálni
27294 III,  126   |                       asztalhoz, s megcsinálni az expensnotát, komoly, gondolkodó;
27295 III,  127   |                                                AZ INGYEN CSOKOR~(Érzékeny
27296 III,  127   |                    ostoba egy kicsit. De éppen az a kedves ostobasága imponál
27297 III,  127   |                     egyen végzi…~Tegnap, ahogy az előadásra megyek (mert mindig
27298 III,  127   |                       lányok, falusi népség«), az est szürkületben beleütöm
27299 III,  127   |                        csupa kaméliákból, mely az ablakban pompázott, egy
27300 III,  127   |                      én adhatnék egyszer ilyet az én Marimnak!~Az utcaszögletnél
27301 III,  127   |                  egyszer ilyet az én Marimnak!~Az utcaszögletnél egy rendőr
27302 III,  127   |                       hát el is venném - mondá az öreg Mihaszna új köhögési
27303 III,  127   |                     köhög úgy, rendőr bácsi?~- Az esztendők súlya, kérem alássan,
27304 III,  127   |                        hitte, el akarom lopni.~Az öreg ravaszul kacsintott
27305 III,  127   |                   szögletnél visszanézve, hogy az öreg apó csakugyan arra
27306 III,  127   |                   között.~Egy óra múlva, mikor az elsõ felvonásnak vége volt,
27307 III,  127   |                        Képzelem, hogy fölszáll az ázsióm Mari elõtt!~- No,
27308 III,  127   |                      mondta: »Ah, tehát õ volt az«, s inkább elszomorodott
27309 III,  127   |                    kiadást? Még el sem hervadt az egyik, és már a másikat
27310 III,  127   |                     maga tékozló fiú!~- Hogyan az egyik? - hebegém.~- Hát
27311 III,  127   |                    mása annak, mely otthon van az ablakomban.~Lábaimat lassú
27312 III,  127   |                      Mihaszna András, te éppen az õ csokrát loptad el.~Írok
27313 III,  127   |                        másik csokrot, ha kisül az egész dolog - de ha ki sem
27314 III,  127   |                        tisztelettel mellékelve az ingyenjegyet; én nem referálok
27315 III,  127   |                         én nem referálok többé az elõadásokról. Alázatos szolgája.~
27316 III,  128   |                              A FEKETE ASSZONY~(Az elbeszélés második kidolgozása)~
27317 III,  128   |            rákacsintott, fölvette a színeit és az övé lett.~Szegény édesanyámat
27318 III,  128   |                 zöldült a lepergett szemekbõl. Az országúton elöl-hátul üres
27319 III,  128   |                koporsókat vittek a szekereken, Az egész világ elmenõben volt…~
27320 III,  128   |                       a székvárosban csöndesek az utcák. A kocsik kerekei
27321 III,  128   |                        mindig rémletesebb lett az édes ismerõs tájék. Sokat
27322 III,  128   |                       foszlányos felhõk úsztak az égen. Megannyi lepedõs kísértetek,
27323 III,  128   |                   parasztasszonyok és férfiak.~Az egyik úri porta sorompós
27324 III,  128   |                     Naszayné halálát, legalább az ablakon kiáltom be, arra
27325 III,  128   |                       viszek Naszaynénak, hogy az asszonyunk meghalt.~- Visszafordulhatsz,
27326 III,  128   |                       ti asszonyotoknak viszem az üzenetet, hogy Naszayné
27327 III,  128   |              gondolkozott, de aztán nem talált az egészen semmi különös dolgot,
27328 III,  128   |                       visszafordult. »Igaz biz az, ha meghaltak, hát õk maguk
27329 III,  128   |                       szemeit.~Keresztülmentem az udvaron, hol temetõi csend
27330 III,  128   |                   honolt. Fel próbáltam nyitni az ajtókat, de be volt zárva
27331 III,  128   |                  kiáltottam.~Senki sem felelt. Az eperfa-gallyak a nagy rekkenõ
27332 III,  128   |                     Igen, tûz volt, pásztortûz az udvar közepén. A kis öcsém
27333 III,  128   |                 csinálsz itt, kis öcsécském?~- Az ebédemet csinálom - felelt
27334 III,  128   |                forgatni, a kutya gödröt kapart az egyik elsõ lábával.~- Csiba
27335 III,  128   |                     ezzel mondani…~- Azt, azt. Az Ipoly mindig tudja, mindig
27336 III,  128   |                        dicsekedett örökösen.~- Az ott haldoklik a trágyadombon.~
27337 III,  128   |                    feküdt a derék öreg cseléd. Az arca meg volt erõsen feketedve
27338 III,  128   |                         A kezét megmozgatta, s az egyik lábát rázni kezdte,
27339 III,  128   |              megjelentek arcán sötét színekben az élvezetnek szimptómái. Megrázkódott,
27340 III,  128   |                     álmodja hozzá…~Megsirattam az öreg cselédet és a kriptába
27341 III,  128   |                hûséggel szolgált.~- Jól kapart az Ipoly - szóltam a fiúhoz
27342 III,  128   |                      minden meglepetés nélkül.~Az a négy-öt nap, azok a borzasztó
27343 III,  128   |                     sok esztendõ múlt el, - de az öcsémet mosolyogni, nevetni
27344 III,  129   |                      TÁLYAI SÖTÉT ERDŐBEN~1884~Az én nevem, uraim, Vitkey
27345 III,  129   |                     kell öntenem keserûségemet az önök alkotmánya ellen.~Igen,
27346 III,  129   |                    Csehnek születtem, nevem is az volt, öt forintért változtatta
27347 III,  129   |                   Szívesen - mondták. - Legyen az öné például Hagymád. Jó
27348 III,  129   |                        megy a menyasszonyához.~Az indóháznál, ahol kiszálltam,
27349 III,  129   |                    másikat pedig Nagy Máténak, az egyik lábára sántított,
27350 III,  129   |                       van. Menjünk. Messze van az elsõ falu?~- Mindjárt a
27351 III,  129   |                kifáradtak.~Uzsonna következett az indóházi étteremben, melyet
27352 III,  129   |                    Muki hej, erre, erre! Ebben az úrban rejlik az elégtétel!~
27353 III,  129   |                    erre! Ebben az úrban rejlik az elégtétel!~Mármint énbennem.
27354 III,  129   |                        faluja felé.~- Tudják-e az emberek, hogy jövünk? -
27355 III,  129   |                        meg Perbet:~- No, lássa az úr, ilyen a jó kezdet!~(
27356 III,  129   |                       Aztán nem is úgy megy ám az! Menjenek a tekintetes úrék
27357 III,  129   |                    valamit, számítani látszott az ujjain, aztán kibökte:~-
27358 III,  129   |                     neki. Hiszen hogyne adnék? Az itt elhelyezett húsz zászló
27359 III,  129   |                         S van-e valami édesebb az én szívemnek, mint lengni
27360 III,  129   |                   útiköltségem hazamenni, mire az utolsó falut elérjük.~-
27361 III,  129   |                    csinálni.~Minden hajamszála az égnek állott, s megérlelõdött
27362 III,  129   |                 feleltem én -, nagyon köszönöm az urak szívességét és igénybe
27363 III,  129   |                     haza ügye - kiáltá szemeit az égre emelve -, a siker bizonyos,
27364 III,  129   |                       engedhetek ilyen csorbát az ország állapotjában.~Itt
27365 III,  129   |                   elvégzem azt…~- No, még csak az kellene - pattant fel Nagy
27366 III,  129   |                       fel Nagy Máté -, hogy én az én drága jelöltemet elhagyjam.
27367 III,  129   |                  kocsishoz ült, magasan emelve az egyetlen megmaradt zászlót.~
27368 III,  129   |                       a maradékom sem jön erre az átkozott vidékre.~Mit tegyek?
27369 III,  129   |              visszajövök. Itt van száz forint.~Az öreg gyanakodva nézett rám,
27370 III,  129   |                      Perbet sógor, hogy vigyáz az úrra, mint a két szeme világára…
27371 III,  129   |                       s vigye egyszersmind ezt az ötven forintot pártbelieinknek,
27372 III,  129   |                  pártbelieinknek, hogy igyanak az egészségemre. Addig itt
27373 III,  129   |                        kocsival. Egy negyedóra az egész.~Erre ráállt Perbet,
27374 III,  129   |                      írt sorokkal a paphoz, és az ötven forintos bankóval.~
27375 III,  129   |                           Akarok bizony - mond az vigyorogva.~- Akkor hát
27376 III,  129   |                vigyorogva.~- Akkor hát elõ azt az ostort, vágtasson lóhalálban
27377 III,  129   |                  tályai nagy erdõbe.~Megfogtam az elõttem fekvõ zászlót dühösen,
27378 III,  129   |                    könnyeim zsilipjét kinyitja az elkeseredés az alkotmány
27379 III,  129   |                        kinyitja az elkeseredés az alkotmány ellen.~Pihenj,
27380 III,  129   |                     megtalálod: ne nyúlj hozzá az elátkozott rongydarabhoz.~
27381 III,  130   |                                                AZ ELFELEJTETT RAB~1884~- Jöjjön
27382 III,  130   |                   hórihorgas embert tuszkol be az ajtón a hajdú, széles szíj
27383 III,  130   |                       arcára egyszerre elfújja az idõk pernyéjét, s a bosszú
27384 III,  130   |                  Mihály, szolgálatjára - mondá az óriás tiszteletteljesen.~-
27385 III,  130   |                        kontra Macskási ügyben, az eskü szentsége alatt felelsz
27386 III,  130   |                faluhelyeken a szekerek rúdját, az is a szemét szúrta: »Le
27387 III,  130   |                         fölszakadt egy-egy kõ, az öreg legott észrevette: »
27388 III,  130   |                    találnak botlani a gödörben az esküdtek, mikor éjjel pityókásan
27389 III,  130   |                    lecsapva a Gyurgyik-aktákat az asztalra, kirándultam víg
27390 III,  130   |                    minden áron be kell mennem.~Az öreg levéltárnok végignézett…~-
27391 III,  130   |                     mint egy szerelmes - mondá az aljegyzõ, Kolonkay István -,
27392 III,  130   |                         mintha cammognánk. Fák az utak mellett sötét árnyékot
27393 III,  130   |                  megannyi koporsó. Egy denevér az arcomba csapódott. Huh,
27394 III,  130   |                 kapuját.~- Mi tetszik? - kérdé az õr.~- Nyissa ki a kaput,
27395 III,  130   |                       a kaput, be akarok menni az irodába.~Az irodában volt
27396 III,  130   |                       akarok menni az irodába.~Az irodában volt a börtönkulcs.
27397 III,  130   |                     börtönkulcs. De mit ér, ha az irodakulcs meg valahol az
27398 III,  130   |                      az irodakulcs meg valahol az András hajdúnál volt.~Dobogó
27399 III,  130   |                       város másik végére, ahol az András hajdú lakott:~- András,
27400 III,  130   |                     becsukattam tegnapelõtt?~- Az úgysegéljen... Emlékszem
27401 III,  130   |                  Tudja-e - kiálték fel -, hogy az már meg is halhatott az
27402 III,  130   |                        az már meg is halhatott az óta?~- Az ám, persze. Ámbátor
27403 III,  130   |                     meg is halhatott az óta?~- Az ám, persze. Ámbátor csak
27404 III,  130   |                     venni…~- Menjünk! Menjünk!~Az irodából elõhozta a kulcsokat,
27405 III,  130   |                     szorult szívvel ballagtunk az udvar hátsó részébe, ahol
27406 III,  130   |                    rozsdás zárban, és fölnyílt az ajtó…~- Menjen elöl, András -
27407 III,  130   |                    kalapját, és megrázta magán az ötcsatos szíjat.~- Gondoltam
27408 III,  130   |                     igazságos.~.......~Ez volt az én egyetlen rabom. Egész
27409 III,  131   |                        szép várat uradalmastól az élelmes Serédi Györgynek.
27410 III,  131   |                      vár: könnyen utána gurult az embernek a feje is.~Serédi
27411 III,  131   |                   zborói vár pompájáról.~Ebben az idõben ment oda látogatóba
27412 III,  131   |                     erdélyi legyen, mind ebben az évben veressék, s mind a
27413 III,  131   |                       mégis enyém lehet Zboró.~Az öreg csak nevetett rajta,
27414 III,  131   |                        miképp vágta õ ki magát az õ kegyelmes uraöccse elõtt,
27415 III,  131   |                       s Naláczi uram szállt le az egyikrõl, kit az erdélyi
27416 III,  131   |                     szállt le az egyikrõl, kit az erdélyi udvarból ösmert
27417 III,  131   |                       oldozták ki a zacskókat, az öregúr egyenkint vizsgált
27418 III,  131   |                       s nem volt egy híja sem. Az izgatottság annyira erõt
27419 III,  131   |                    beteges emberen, hogy mikor az utolsó darab is teljesen
27420 III,  131   |                       darab is teljesen bevált az adott szó szerint, eszméletlenül
27421 III,  131   |                     felgyújtották. Azóta aztán az enyészet vájkál benne, lassan,
27422 III,  131   |                       a zborói kastélyban, hol az udvaron a híres száz hársfa
27423 III,  132   |                      pénzét, mert ott hûvösebb az idõjárás, és mert végre
27424 III,  132   |                   látnia kell egyszer legalább az életben a Gmundeni tavat,
27425 III,  132   |                       legalkalmasabb elmesélni az én esetemet.~De tulajdonképpen
27426 III,  132   |                    esetemet.~De tulajdonképpen az is a más esete.~Egy akadémikus
27427 III,  132   |                     hogy találkozunk. Éppen ön az az ember nagy Magyarországon,
27428 III,  132   |                       találkozunk. Éppen ön az az ember nagy Magyarországon,
27429 III,  132   |              akadémikusnak, rendelkezésére áll az egész Akadémia, ha kérdezõsködni
27430 III,  132   |                   mégis elismer bennem valamit az Akadémia.)~- Egy speciális
27431 III,  132   |                      Úgy tetszik nekem, mintha az angol utazó, aki bennem
27432 III,  132   |            elegendõképp.)~- Kitõl tudja meg?~- Az a legegyszerûbb a világon.
27433 III,  132   |                     birtokod van.~- Lehetetlen az! Falu a Gály, vagy mi?~-
27434 III,  132   |                     megvetõleg. - Nem káptalan az én fejem, pajtás, hogy a
27435 III,  132   |                   kérdezd meg Almássy Sándort, az még a vakondtúrásokat is
27436 III,  132   |                esztendeje… de bizony négy már… az istenuccse négy esztendeje,
27437 III,  132   |                     béresem, s onnan esett le… Az bezzeg tudta volna most…
27438 III,  132   |                       bezzeg tudta volna most… az ám… az most megtudná mondani,
27439 III,  132   |                       tudta volna most… az ám… az most megtudná mondani, de
27440 III,  132   |                      memóriája van annak! Hogy az meg fogja tudni mondani
27441 III,  132   |                       okos-e vagy ügyefogyott? Az a többi belsõ oldal, amit
27442 III,  132   |                        amit ti firkáltok tele, az semmi.«~Szelíden nézett
27443 III,  132   |                       letörülte zsebkendõjével az izzadságot homlokáról, nagyot
27444 III,  132   |                   csinált a nagy ujja körmével az egyik éppen most olvasott
27445 III,  132   |                    fekszik? De hát nem mindegy az, akárhol fekszik? Kinek
27446 III,  132   |                    amit a kezével rajzolt, azt az orrával mindég eltörülte.
27447 III,  132   |                        is ha megvolna, ámbátor az sincs meg, mégsem lehetne
27448 III,  132   |                      forduljon Herman Ottóhoz, az köztünk a legtudósabb ember,
27449 III,  132   |                       a nap játékba ereszkedik az emberekkel, el-elkapja az
27450 III,  132   |                      az emberekkel, el-elkapja az árnyékukat, s pajzánul mutogatja
27451 III,  132   |                         amint ismét találkozom az elõbb említett akadémikussal.~-
27452 III,  132   |                 bizonyosan, hogy a Gály volt-e az, vagy sem.~
27453 III,  133   |                    csevicéjéhez” gyalog kél át az ember a hegyeken; akkor
27454 III,  133   |                        hogy sohasem is kereste az illető tárcacikk írója) -
27455 III,  133   |                     magyarokkal is ösmertetné.~Az még nem sokat ér, ha a »
27456 III,  133   |               mátravidéki gyermek ösmeri. Mert az utazó, ki plánumot készít
27457 III,  133   |                    Vámosgyörkre vagy Miskolcra az ottani gyerekektől megkérdezni.
27458 III,  133   |                       olyan-e a vendéglő, hogy az európai igényeknek megfelel?
27459 III,  133   |                        igényeknek megfelel? Ha az ember a vendéglőből megindul
27460 III,  133   |                       többé semmi kívánnivaló.~Az egyik fiók táblácskáján
27461 III,  133   |                       elátkozott fiók uram. Ez az egyetlen fiók, melyben még
27462 III,  133   |                mindjárt eltaláltam volna, hogy az a miénk.~--------------~
27463 III,  133   |                        Mert igazi magyar dolog az is, hogy most egy magyar
27464 III,  133   |                  mátravidékiek ösmerjék, hanem az egész turista világ.~
27465 III,  134   |                    gézengúz rokonunknak támadt az a ravasz ötlete, felrajzolta
27466 III,  134   |                        Aminthogy igaz is volt…~Az embert megölte volna az
27467 III,  134   |                        Az embert megölte volna az a toll, ha viseli, a kakasnak
27468 III,  135   |                      minden alkalomkor elkérte az írásomat és lekorholt. »
27469 III,  135   |                  csokoládéját nyugodtan. Nem ő az oka, hogy olyan rossz betűket
27470 III,  135   |          kegyeletesebben gondolok a bátyjukra, az öreg tiszttartóra, ki még
27471 III,  135   |              ambitusunkon, s egyre biztatgatta az anyámat:~- Embert formálok
27472 III,  135   |                gyerekből komámasszony, mihelyt az én fiaim végeznek!~Két derék
27473 III,  135   |                       volt, mérnökséget tanult az egyik Budán, a másik orvosnak
27474 III,  135   |                       orvosnak készült Pesten. Az orvos volt az idősebbik,
27475 III,  135   |                  készült Pesten. Az orvos volt az idősebbik, annak kellett
27476 III,  135   |                        utána más, csak egy seb az öreg szívében, meg egy láda
27477 III,  135   |                      hogy csakugyan cseresznye az a kosárban!) Sokat töprengtem,
27478 III,  135   |               orvosnövendék fia is, s minthogy az õ könyveit is hazahozták,
27479 III,  135   |                  legyek most? Hátha mégis jobb az orvosi pálya? Anyám hol
27480 III,  135   |                      meg egyiket sem.~Csakhogy az öreg már arról nem tud semmit
27481 III,  135   |                     levél volt közte: »Adassék az én keresztfiamnak, mikor
27482 III,  135   |                     sûrû szitán rostáld meg, s az így nyert port szívasd fel
27483 III,  136   |                               VILÁGOS~1884~Még az igazságos Mátyás is csinált
27484 III,  136   |                   ezzel elbeszélte Szilágyinak az elmés fortélyt, ki felette
27485 III,  136   |                  lássuk, mit akar. Hátha éppen az én kivégeztetésemet rendeli
27486 III,  136   |             kivégeztetésemet rendeli el ismét »az a gyerek«? Hanem kösse le
27487 III,  136   |                       szíve szeretettel hajlik az öregúrhoz, szeretné már
27488 III,  136   |                    szóval, beszéddel hajlítaná az öregurat feléje…~- Nonono -
27489 III,  136   |                     feléje…~- Nonono - dörmögé az öreg Szilágyi elfordulva,
27490 III,  136   |                     menni a dolog, mert makacs az öreg, nagyon haragszik,
27491 III,  136   |                  találták. »Bizonyosan elaludt az a gaz ételkotyvasztó.«~Végre
27492 III,  136   |                    Lábatlan Gergely -, hát hol az az ellenség, amirõl beszélt?~-
27493 III,  136   |                 Lábatlan Gergely -, hát hol az az ellenség, amirõl beszélt?~-
27494 III,  136   |                    ellenség, amirõl beszélt?~- Az az ellenség - mondá a szakács -,
27495 III,  136   |                 ellenség, amirõl beszélt?~- Az az ellenség - mondá a szakács -,
27496 III,  136   |                         ehol van ni. Én vagyok az az ellenség. Lábatlan uram,
27497 III,  136   |                      ehol van ni. Én vagyok az az ellenség. Lábatlan uram,
27498 III,  136   |                 kezében maradt. Akkor halt meg az utolsó Báthory.~A mohácsi
27499 III,  136   |                        befutó erdélyi Kárpátok az aradi rónákba vesznek.~Mióta
27500 III,  136   |                     1784.~Ekkor romboltatta le az ország, nehogy a rozzant