bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

27501 III,  137   |                kiáltanak fel azok, akik mindig az ellenkezõt akarnák elhitetni
27502 III,  137   |                   ellenkezõt akarnák elhitetni az emberiséggel. - Hiszen Csupka
27503 III,  137   |                 ezeknek sincs igazuk.~Mert áll az, hogy ott van húsz év óta
27504 III,  137   |                         vagy pedig csak humbug az egész hír, mely hangját,
27505 III,  137   |                        egyszerû, hallgassuk ki az öreget, akármilyen pánszláv
27506 III,  137   |                       Úgy is lett. Alig várták az elsõ kerületi esperességi
27507 III,  137   |                      És titokban kineveztetett az illetékes zsûri is, mely
27508 III,  137   |                csizmaszárait verte, s mindjárt az elsõ témánál felállott.~
27509 III,  137   |              Körülnézett, megdöbbenve, hogy mi az? Nem volt õ szokva az ilyesmihez.~
27510 III,  137   |                       mi az? Nem volt õ szokva az ilyesmihez.~Az ünnepélyes
27511 III,  137   |                        õ szokva az ilyesmihez.~Az ünnepélyes csöndtõl remegés
27512 III,  137   |                 negyedik konstrukciónál kitört az éljen és a taps…~- Halljuk!
27513 III,  137   |                           hangzott mindenünnen az összebeszéltek részérõl.~
27514 III,  137   |               mosolyogni igyekezett:~- Nem biz az, kedves barátim! Hanem megvallom
27515 III,  138   |                    Ámbár most már nem talál ez az elnevezés, mert Pulszky
27516 III,  138   |                    Rendkívül makacs harmincas.~Az apám azt beszéli, hogy együtt
27517 III,  138   |                    igaza? Annyi bizonyos, hogy az apám már öreg ember, Marci
27518 III,  138   |               természetnek jobban hiszek, mint az apámnak.~Hát Marci hozzám
27519 III,  138   |                        Kölcsön kell?~- Nem biz az. Hanem légy võfélyem.~-
27520 III,  138   |                      kis Remetei Birit.~- Kit? Az én unokahugomat. Azt a szép
27521 III,  138   |                   gyermekleánykát… Minek neked az a kis csirke?~- Kell barátom…~-
27522 III,  138   |                   csirke?~- Kell barátom…~- De az életkor komám…~- Micsoda
27523 III,  138   |                  szólott Marci konsternálva. - Az asszony hamar hozzáöregszik
27524 III,  138   |                    asszony hamar hozzáöregszik az emberhez.~- Az meglehet,
27525 III,  138   |                   hozzáöregszik az emberhez.~- Az meglehet, Marci. De az ember
27526 III,  138   |                         Az meglehet, Marci. De az ember nehezen fiatalodik
27527 III,  138   |                       nehezen fiatalodik hozzá az asszonyhoz…~- Ne papolj
27528 III,  138   |                 mármost mit csináljak? Csak ez az egy húzás volt még… az otthoni
27529 III,  138   |                      ez az egy húzás volt még… az otthoni konyha…~- Majd meglátod,
27530 III,  138   |                         Marci, nincs meg annak az a jó kocsmai szaga… Hát
27531 III,  138   |                     lány?~- A lány? A lány meg az otthoni konyhát unta meg.
27532 III,  138   |                          Lehetni lehet - szólt az fejvakargatva -, de okos
27533 III,  138   |                        ágyakba.~- Nem tûrhetem az égõ gyertyát - mondá a võlegény -,
27534 III,  138   |                     vett a kis éji-szekrényre.~Az utcák meglehetõs zajosak
27535 III,  138   |                     meglehetõs zajosak voltak, az »Éljen Vadnay« kiáltások
27536 III,  138   |               fejfájásom.~Keresem a gyufát, de az én éji-szekrényemen nincs
27537 III,  138   |                     tipegve-tapogva megtalálni az irányt Marcihoz, de a hortyogás
27538 III,  138   |              nyújtottam kezem, végre megleltem az ágy deszkáját,… ez itt az
27539 III,  138   |                      az ágy deszkáját,… ez itt az ágyláb, ez a felsõ lajsznyi…
27540 III,  138   |                      lajsznyi… erre kell lenni az éji-szekrénynek… hopp, ez
27541 III,  138   |                      éji-szekrénynek… hopp, ez az!~Tapogattam, a Marci lerakott
27542 III,  138   |                        van már no, a pokolban, az a gyufa?~Egyszerre valami
27543 III,  138   |                    hirtelen elrántom, lefordul az a bizonyos tárgy, s csörömpölve
27544 III,  138   |                        hevert ott a padozaton. Az egész felsõ állkapcája.~
27545 III,  138   |                      fogam vacogni… Mint mikor az egyik kutya a másik kutyára
27546 III,  138   |                gyertyát, és visszasompolyogtam az ágyamba.~De most már a sötétben
27547 III,  138   |                       a sötétben is láttam ott az éji-szekrényen a borzalmas
27548 III,  138   |                     riadt fel és fölemelkedett az ágyban.~- Amíg aludtál,
27549 III,  138   |                   bõröndben másik.~Hálát adtam az istennek, hogy így villámlás
27550 III,  138   |                     villámlás nélkül elmúlt ez az éji eset, de kedélyem azért
27551 III,  138   |                     annyiért házat lehet venni az »Avas« alatt!~- Hja kérem,
27552 III,  138   |                    mondá Marci. - Fizessük ki.~Az étteremben, a reggelinél (
27553 III,  138   |                    legott visszaesett abba.~De az idõ is kedvetlen, borús
27554 III,  138   |                    napfény nem mosolygott erre az esküvõ-napra. Komor, haragos
27555 III,  138   |                     haragos felhõk kóvályogtak az égen.~- Esõ lesz, tekintetes
27556 III,  138   |                       mintha bögrékben öntenék az égbõl.~Vakarta Miska kocsis
27557 III,  138   |                      födeles hintót. Mondta is az öreg teens úr odahaza… De
27558 III,  138   |                     tied. De mégis lehetetlen.~Az arca olyan fekete volt mint
27559 III,  138   |                     Mégis jobban hiszek már én az apámnak, mint a természetnek!~*~
27560 III,  138   |                természetnek!~*~Délben kiderült az idõ, Marci átalakult újra,
27561 III,  138   |                      bakfist.~Mikor ott álltak az oltár elõtt, az örömapa
27562 III,  138   |                     ott álltak az oltár elõtt, az örömapa könnyektõl nedves
27563 III,  139   |                                                AZ ÖREG SZEDŐ~1884~Mindenféle
27564 III,  139   |                   betûszedõ és a legkevesebbet az adószedõ. Ezt akár el is
27565 III,  139   |                      legelõször szagoltam bele az ólomországba, ahol õ élt
27566 III,  139   |                     hallgatták a fiatal szedõk az öreget. Teringette… szép
27567 III,  139   |                       gyûlölt ami mostani, még az italt is folyton szidta,
27568 III,  139   |                      rendesen megitta vasárnap az egészet, aztán koplalt az
27569 III,  139   |                      az egészet, aztán koplalt az egész héten.~Nem is óhajtott
27570 III,  139   |                       forint egy huzomra (erre az »egy huzomra« fektetett
27571 III,  139   |                   sorssal errõl a témáról, míg az egyszer elunta, ti. a sors
27572 III,  139   |                        r volt… Mért nem vigyáz az ilyen koldus jobban a holmijára!~
27573 III,  139   |                        egy reskontónak szokás. Az ember mégis elteszi, hátha
27574 III,  139   |                   elsül, de nem számít rá.~No, az elsült. Grubics 100 ezer
27575 III,  139   |                       lett, százezer forintnak az ura. A nyomdatulajdonos
27576 III,  139   |                    Frohnerben, melyre meghítta az összes szedõ-személyzetet.
27577 III,  139   |                 nyomdatulajdonos tiszteletére.~Az asztalfõn maga Grubics ült,
27578 III,  139   |                        éppen, mint egy bankár.~Az elsõ tósztot õ mondta a
27579 III,  139   |                      bármikor jöjjön is vissza az életben, nálam megfogja
27580 III,  139   |                       redakcióból is némelyek. Az indóházban összecsókolózott
27581 III,  139   |                         találkozunk még valaha az életben!«~Többet aztán nem
27582 III,  139   |              Benyitottam nagy álmélkodva:~- Ön az, Grubics úr?~- Én vagyok,
27583 III,  139   |                    vígan.~- Mit csinál ön itt, az istenért?~- Szedem kérem
27584 III,  139   |                  emlegesse, kérem. Nagyobb baj az annál, hogy ezeknek az »
27585 III,  139   |                     baj az annál, hogy ezeknek az »Õ« betûknek mind le van
27586 III,  139   |                     betûknek mind le van törve az ékezetje.~
27587 III,  140   |                         És szidja minden évben az azon évi termést.~Amikor
27588 III,  140   |                       griffmadarakkal kivésve, az asztalon a »Pesti Hírlap«
27589 III,  140   |                kipödörve, homlokára lecsüngött az üstöke.~- Úgy nézel ki,
27590 III,  140   |                       a derék János, hogy neki az mégis kényelmesebb lenne,
27591 III,  140   |                        Ühm! Hogy kellene ennek az új nagymamának hasznát venni?~
27592 III,  140   |                 arcképe helyén a báró Nopcsáé, az asztalon egy »Neue Freie
27593 III,  140   |                  székváros… egészen más…~- Hát az a sok nyomtatvány mi ott
27594 III,  140   |                       a sok nyomtatvány mi ott az asztalodon?~János arca egyszerre
27595 III,  140   |                      Aztán fölkelt, és fölvett az asztalkáról egyet.~- Látod
27596 III,  140   |                     egyet.~- Látod ez ma jött. Az udvartól jött. Mind megkapom
27597 III,  140   |                   udvartól jött. Mind megkapom az udvartól. A kamarásoknak
27598 III,  140   |                        negyedfél sor gyerek…~- Az ám, garmonddal nyomatva.~-
27599 III,  140   |                  melyik Larisch-Moenich grófné az?~- Nem ösmertem, barátom…
27600 III,  140   |                       sohasem voltam eddig még az udvarnál… Szegény, szegény
27601 III,  140   |                    tudod, itt nem becsülik meg az embert, ezek a tudatlan
27602 III,  141   |                     kapitány tarokkompanistája az odavaló plébánosnak. Az
27603 III,  141   |                        az odavaló plébánosnak. Az egész faluban a harmadik.
27604 III,  141   |                        s elõadja neki, hogy ez az egész dolog igazságtalanság.~
27605 III,  141   |                    menjen, minek fárad, nem ér az ott semmit, a katonai regula
27606 III,  141   |                        dolgába ne avatkozzanak az isten szolgái.~De biz nem
27607 III,  141   |                       uram, el fogják csavarni az igazságot, akik referálni
27608 III,  141   |               igazságot, akik referálni fognak az ügyrõl, de én tudom hogy
27609 III,  141   |                    tudom hogy volt, én ösmerem az egész történetet, s papi
27610 III,  141   |                      jeleneten, s így szólt:~- Az már más. Nos, menjen hát,
27611 III,  142   |                     Magyar emberrel megeshetik az.~Isten neki, hozzászólok
27612 III,  142   |                 feküdtem neki a megyénél, hogy az aljegyzõi asztal mellett »
27613 III,  142   |                    fõjegyzõ a nagybátyám volt, az megígérte apámnak, hogy
27614 III,  142   |                   Csupa miszerintekkel beszélt az urambátyám.~- Mit dolgozik
27615 III,  142   |                        magadtól is. Együtt jár az a megyei élettel.~Csak késõbb
27616 III,  142   |                    olyan nehéz dolog! A végzés az »ennek folytán«-ból indul
27617 III,  142   |              burjánoznak lefelé a floskulusok. Az instancia a »Miután«-ból
27618 III,  142   |              mûszavakkal föl lehet vinni egész az árvaszéki elnökségig.~-
27619 III,  142   |                         A vármegye olyan, mint az üveghuta, édes fiacskám.
27620 III,  142   |                       ilyen nagy masszát. Maga az elsõ alispán tette az asztalomra.~-
27621 III,  142   |                     Maga az elsõ alispán tette az asztalomra.~- Írjon a községbe
27622 III,  142   |                        rendeleteket - mondá, s az én kezem gépiesen nyúlt
27623 III,  142   |                   egyszer fölvette és lecsapta az iratot.~Úgy rémlett nekem,
27624 III,  142   |                      Úgy rémlett nekem, mintha az ablaküveg is megremegne,
27625 III,  142   |                       is megrengne… pedig csak az asztalomon levõ akták mozogtak,
27626 III,  142   |                     levõ akták mozogtak, amint az új jövevényt közéjük csapta.~-
27627 III,  142   |                       a megyében? Statisztikát az eperfákról? Hát nincs a
27628 III,  142   |                        célokból? Hát mire való az? Az én feleségem Bécsben
27629 III,  142   |                    célokból? Hát mire való az? Az én feleségem Bécsben veszi
27630 III,  142   |                  akkorra kanavászban fog járni az egész világ. Csak azt nem
27631 III,  142   |                   egyszer, hogy olvassam össze az egész megye területén a
27632 III,  142   |                Csináljon valamit, amice, ebben az ügyben. Kérje be a községektõl
27633 III,  142   |                         Kérje be a községektõl az eperfák számát, aztán üsse
27634 III,  142   |                      hogy aranyat tud csinálni az eperfából. Már most az lesz,
27635 III,  142   |                csinálni az eperfából. Már most az lesz, hogy minden eperfát
27636 III,  142   |                      minden eperfát kivágatnak az országban, szekerekre rakják
27637 III,  142   |                     Angliába, azzal fizetik ki az ország adósságát.~Volt még
27638 III,  142   |                      ebecki ember, aki megunta az életét, kiválasztotta a
27639 III,  142   |                kétrétbe hajolva töltögettem ki az egyes rubrikákat, összenéztek
27640 III,  142   |                       csipkedett:~- Rakd össze az egész adathalmazt egy szakajtóba,
27641 III,  142   |                       anyatyúkot, majd kikölti az.~Egy estefelé benyit hozzám
27642 III,  142   |                        fõjegyzõ bácsi. Ez volt az elsõ eset, hogy ennyire
27643 III,  142   |                       lehet, mert a kötelesség az elsõ…~- Hm… nem bánom no…
27644 III,  142   |                         miszerint a kötelesség az elsõ… légyen úgy… de hát
27645 III,  142   |                       miféle tengeri herkentyû az amin dolgozol?~- A megye
27646 III,  142   |                        én. Add ide csak azokat az aktákat. Hamar már no.~Volt
27647 III,  142   |                    aktákat. Hamar már no.~Volt az talán egy félmázsa is egy
27648 III,  142   |                      félmázsa is egy csomóban.~Az öreg dohogott valamit, azután
27649 III,  142   |                miniszteri rendeletet, megnézte az egyik község jelentését,
27650 III,  142   |                    summa summárumot. Miszerint az eperfák összes száma a megyében:
27651 III,  142   |                 gépiesen, s csak azután néztem az öregre ámulattal:~- Hogy
27652 III,  142   |                   csakugyan olyan praxisa volt az öregnek, miszerint ezt is
27653 III,  143   |                    emberének hagyományozom. Ha az ilyennek ferdül meg az esze,
27654 III,  143   |                      Ha az ilyennek ferdül meg az esze, meglehet, hogy éppen
27655 III,  143   |                        embernek, akit találsz.~Az örmény kereskedõ csakugyan
27656 III,  143   |                         Keresztül-kasul utazta az országokat: volt Ausztriában,
27657 III,  143   |                      útközben (nálunk elvitték az országgyûlés karzatára is),
27658 III,  143   |                        de egyiknek sem adta át az almát.~- Hátha még bolondabbra
27659 III,  143   |                       mi járatban lenne, s még az okos emberek is beálltak
27660 III,  143   |                       mert könnyebb megismerni az okos embert, aki bolondot
27661 III,  143   |                      õrzik.~- A cár életét? Ki az a cár?~- Aki mindnyájunk
27662 III,  143   |                   Szegény cár! - sóhajtott fel az örmény fiú. - És szegény
27663 III,  143   |                    hogy õ maga lehessen cárrá!~Az örmény fiú örömteljesen
27664 III,  144   |                        hogy üresedésben van ez az állás. Ha eddig mentünk
27665 III,  144   |                     ördögünk is.~Akad bizony s az nem más, mint nagytiszteletû
27666 III,  144   |                        keresztet vet, s lelkét az Istennek ajánlja, sõt még
27667 III,  144   |                       a saját esze szerint, mi az igaz, mi a nem igaz.~A dolog
27668 III,  144   |               csattogtatva szárnyait, odarepül az ablakpárkányra egy holló
27669 III,  144   |                       egyszer ez a könyv lesz, az uralkodni fog a szellemek
27670 III,  144   |                        a téglákhoz, hogy nincs az az anyaszülte ember, aki
27671 III,  144   |                       téglákhoz, hogy nincs az az anyaszülte ember, aki fölemelje.~-
27672 III,  144   |                     Akkor hát annyi ez a könyv az emberekre nézve, bátyámuram -
27673 III,  144   |                       megkenné valaki a kezét, az elemelhetné a könyvet. De
27674 III,  144   |                fölébredt, kidörzsölte szemébõl az álmot, olyan elevenen állt
27675 III,  144   |                        a debreceni temetõ volt az indóházuk, ott nyergeltek,
27676 III,  144   |                   Borbála (Ni, hova keveredett az is!) seprõn, a vén Igaliné
27677 III,  144   |                       Érdekes egy karaván volt az így.~Hatvani nem ijedt meg
27678 III,  144   |                 azazhogy még elõbb, ugyanabban az éji órában fölmászott a
27679 III,  144   |                       lehozta onnan a könyvet. Az könnyen engedett, a három
27680 III,  144   |                     közönséges nõi hajszálak. (Az igaz, hogy azok is elég
27681 III,  144   |                       madarak beszéde?~Bezárta az ajtót belülrõl, ráhúzta
27682 III,  144   |                   belülrõl, ráhúzta a függönyt az ablakra, egy imádságot rebegett
27683 III,  144   |                         egy imádságot rebegett az Istenhez (mert nem volt
27684 III,  144   |                  Egyszerre négy szellem ugrott az asztalhoz, különbözõ alakban
27685 III,  144   |                     lesütötték fejüket, mintha az orruk vére folyna.~- Ej,
27686 III,  144   |                       békességben, barátságban az odavaló cívisekkel, inkább
27687 III,  144   |                hatalmával.~Nem is jegyezte fel az emlékezet egyetlen egy ártalmas
27688 III,  144   |                   félvállról beszélgettek vele az emberek.~Õ maga sem igen
27689 III,  144   |                   piacon nagy sietve, kihajlik az ablakon a direktor-professzor
27690 III,  144   |                    próbálgatja behúzni a fejét az ablakból, ijedten veszi
27691 III,  144   |                      nõtt a Hatvani szavára, s az nem eresztette vissza egész
27692 III,  144   |                       vissza egész estig. Csak az volt a szerencse, hogy a
27693 III,  144   |               szolgálatba, mondja neki gazdája az elsõ este:~- Húzd le a csizmámat!~
27694 III,  144   |               elszomorodott kofát lát Hatvani (az elszomorodott kofa pedig
27695 III,  144   |                   feltörte a nép szeme láttára az egyik tojást, hát egy arany
27696 III,  144   |                       a dolgoknak apródonkint. Az emberek súgtak-búgtak egymás
27697 III,  144   |                    telekiabálta a várost, hogy az õ három tojásában arany
27698 III,  144   |                     professzor, ki jól ösmerte az emberi hálátlanságot és
27699 III,  144   |                     rajtam. Hiszen tudja, hogy az uram, Magyari Mihály, meghalt
27700 III,  144   |                         fakadt ki Magyarinébõl az ijedelem -, hamarabb szeretném
27701 III,  144   |                    Hogy megfordítva?~- Hazajár az uram éjfélenkint, kérem
27702 III,  144   |              akármilyen jó barátságban volt is az a pokollal, ennek a két
27703 III,  144   |                      Magyariné lakik. Úgy ment az akasztófáravaló, mintha
27704 III,  144   |                    ekkor kilépett, összeszedte az elhullott csontokat, s rájok
27705 III,  144   |                     mákot gyorsan: hozzáláttak az ördögök és kísértetek a
27706 III,  144   |                      kellett volna, mint ahogy az alvilági rendtartás engedi,
27707 III,  144   |                      rendtartás engedi, ütötte az egy órát bent a messze kollégium
27708 III,  144   |                     valamennyi kapuján - ahogy az õrök a királynak mindenünnen
27709 III,  144   |              nagytiszteletû uram: hadd hozatna az ördögeivel annyi pénzt,
27710 III,  144   |                    pénzt, hogy kifizetnõk vele az államadósságot. )~Egész
27711 III,  144   |               díszebédet adott a tiszteletére. Az pedig nem kis dolog a maga
27712 III,  144   |                        szépet egész délután de az ártatlan gyermeklány hideg
27713 III,  144   |                    volna a Mágyika? Majd segít az azon!~Hanem inkább zavarta
27714 III,  144   |              csóválgatták azok a fejöket. Abba az egyetlen füstös szobájába?
27715 III,  144   |                    szobájába? Köszönöm alássan az olyan vendégséget, mint
27716 III,  144   |                        vendégséget, mint aminõ az lesz. Hanem azért ott leszünk
27717 III,  144   |                      csak egy óra múlva vártam az urakat. De ha már itt vannak,
27718 III,  144   |                     mely nem lehetett nagyobb, az egykori följegyzések szerint,
27719 III,  144   |                 olyannak látszott, mint teszem az a budapesti redout nagy
27720 III,  144   |                        nyúlt Ajtainé asszonyom az egyik uborkához, hogy leszakítsa,
27721 III,  144   |                    ijedten fölsikoltott.~- Jaj az orrom… az orrom!~Lett bezzeg
27722 III,  144   |                  fölsikoltott.~- Jaj az orrom… az orrom!~Lett bezzeg nagy
27723 III,  144   |                     semmit. Úgy érezte, mintha az õ haját tépné valaki.~Hatvani
27724 III,  144   |                       aki »kunkapitánynak« ült az asztalhoz, mindjárt az elsõ
27725 III,  144   |                     ült az asztalhoz, mindjárt az elsõ pecsenyénél felszólt,
27726 III,  144   |                   Igyanak friss vizet; legjobb az. Seneca is azt mondja…~-
27727 III,  144   |                      Ejnye, ejnye… Már most mi az ördögöt csináljunk hát?
27728 III,  144   |                    talán a dolgon.~Felhajtotta az asztalterítõt, elõvett egy
27729 III,  144   |                       fúrót, s egy lyukat fúrt az asztallábba.~- No, ide azokat
27730 III,  144   |                  legfinomabb tokaji aszú folyt az asztallábból.~- Ejnye, de
27731 III,  144   |                erejével.~(Derék egy könyv volt az a Mágyika! Be sok kiadást
27732 III,  144   |                   Mágyika! Be sok kiadást érne az meg, ha megvolna! )~Képzelhetni,
27733 III,  144   |                     Túlságosan ki volt pirulva az arca mind a kettõnek. Az
27734 III,  144   |                       az arca mind a kettõnek. Az öregasszonyok suttogtak
27735 III,  144   |                      Hatvani -, ha maga valaha az én feleségem lehetne.~Fruzinka
27736 III,  144   |                 rebegte:~- Soha, soha! Merne-e az oltár elé állni? Hajítsa
27737 III,  144   |                     sor sóhajtani.~- Nem lehet az, galambom. Egy egész életet
27738 III,  144   |               hazakészülõdnek, és megszakítják az édesfájó párbeszédet, a
27739 III,  144   |                        ki még most is restelli az uborkadolgot, mogorván hozza
27740 III,  144   |                    professzorhoz.~Hatvani erre az asztalhoz ugrott, rácsapott
27741 III,  144   |                      egyszerre tódulni kezd be az ajtón ablakon a víz, a padlásról
27742 III,  144   |                     ijedeznek, és sikoltoznak. Az ár nõttön nõ.~(Úgy bizony,
27743 III,  144   |                         a vendégek felugrálnak az asztalokra, a nõk felfogják
27744 III,  144   |                 megnyugtatta:~- Lássa, mire jó az a rossz könyv. Most már
27745 III,  144   |                       tréfából, s újra ráütött az asztalra. Legott eltûnt
27746 III,  144   |                  asztalra. Legott eltûnt a víz az utolsó cseppig, s olyan
27747 III,  144   |                     olyan nagy hómacskák estek az égbõl, hogy a kisebb házak
27748 III,  144   |                    hogy a kisebb házak mellett az ablakokig ért a hó.~Akiknek
27749 III,  144   |                 csizmájuk és esernyõjük (pedig az esernyõ még ritkaság volt
27750 III,  144   |                        még ritkaság volt abban az idõben), azok sopánkodva
27751 III,  144   |         hazaszállítgasson bennünket.~- Ha csak az kell - mondá Hatvani -,
27752 III,  144   |                        szánt rajzolt vele künn az udvaron a hóba s mind a
27753 III,  144   |                      fõbíróék Fruzinkája ettõl az éjtõl kezdve odalett, halálosan
27754 III,  144   |                      neki, megmondta Bugyinak, az inasnak, hogy a kalkulus-könyvért
27755 III,  144   |                    szép leány, de bánatos volt az arca, nem mosolygó, a fejét
27756 III,  144   |                      feje körül, majd kirepült az összetört ablakon át, föl
27757 III,  144   |                      folyton sorvadt. Nem volt az õ bajára patika még a Mágyika
27758 III,  144   |                       ápolta, mikor haldokolt. Az egész magisztrátus ott ült
27759 III,  144   |                     egész magisztrátus ott ült az ágya körül.~S ezalatt künn
27760 III,  144   |                       galamb kerekedett felül. Az emberek, akik alulról nézték,
27761 III,  145   |                                           OKOS AZ ÉN KÁROLY FIAM~- Elmeséli
27762 III,  145   |                      ÉN KÁROLY FIAM~- Elmeséli az apja -~1884~No, ez a Roth!
27763 III,  145   |                    elhamarkodni a dolgot. Nos, az egészbõl az a konzekvencia,
27764 III,  145   |                       dolgot. Nos, az egészbõl az a konzekvencia, hogy észt
27765 III,  145   |                        Ész… ész! A vérrel megy az! Családi kincs!~Az apja
27766 III,  145   |                        megy az! Családi kincs!~Az apja felosztja az eszét
27767 III,  145   |                       kincs!~Az apja felosztja az eszét a fiai közt - s neki
27768 III,  145   |                          s neki mégis megmarad az egész esze.~Hallottátok
27769 III,  145   |                     Hallottátok már, hogy járt az én Károly fiam, hogy fõzte
27770 III,  145   |                       püspököt.~Ilyent is csak az én fiam tehet!~»Fiam - mondtam
27771 III,  145   |                        csak egy valláson lehet az ember.~Mikor én a számûzetés
27772 III,  145   |                 kenyerét ettem Flórencben, ott az izé… a híres pék… azaz hogy
27773 III,  145   |              Visszatérek a Károly kerületébe…. Az volt a baj mondom, hogy
27774 III,  145   |                 választási célokra, de mit ért az, ha titokban azt parancsolta
27775 III,  145   |                       parancsolta terjesztetni az alsó papság és a nép közt,
27776 III,  145   |                        közt, hogy õ nem akarja az én Károly fiamat.~Biztos
27777 III,  145   |                      mindig a pénz volt. Ezzel az eszmével gyõzött mindenütt.
27778 III,  145   |                  Tisza-aera!)~Nos, mi történt? Az történt, ami velem egyszer
27779 III,  145   |               Hohenstaufi, aki a kincsek közül az értéktelen szent koponyát
27780 III,  145   |                        koponyát választotta, - az ért neki legtöbbet, mert
27781 III,  145   |                     huszárait a bakra.~- Minek az önnek? - szólt megütõdve
27782 III,  145   |                    szólt megütõdve a püspök.~- Az egyikre én ülök fel - folytatá
27783 III,  145   |                Mondhatták aztán a parasztoknak az ellenkortesek, hogy a püspök
27784 III,  146   |                  Különben is nyers türelmetlen az öreg, hát még mikor ágyban
27785 III,  146   |                        ha lélegzem, éppen mint az ököré a kimúlása órájában.~-
27786 III,  146   |                  mintha fuldokolna.~- Nyisd ki az ablakot. Ne azt, amazt a
27787 III,  146   |                        vörnyeges felhõk úsztak az égen. A Gellértre, mely
27788 III,  146   |                        eltakarta a citadellát. Az utcán, mely felül a Lövész
27789 III,  146   |                   hanem alig léptem egy-kettõt az ágy felé, midõn egyszerre
27790 III,  146   |                     gyermekkiáltás hangzik fel az utcáról:~- Mamám, mamám!
27791 III,  146   |                  Önkénytelenül futottam vissza az ablakhoz.~Egy körülbelül
27792 III,  146   |                        éppen akkor ért lihegve az átellenes kapu felé, s kétségbeesetten
27793 III,  146   |                     melyen összecsapzott a haj az izzadtságtól. A fehér kesztyûjét
27794 III,  146   |                       akarom.~- Mit? - tört ki az asszony és indulatosan emelte
27795 III,  146   |                         Szép, nagyon szép volt az az asszony ilyen mérgesen.~
27796 III,  146   |                      Szép, nagyon szép volt az az asszony ilyen mérgesen.~
27797 III,  146   |                     könnyei úgy szivárogtak ki az ujjain keresztül.~- Látod
27798 III,  146   |                      ujjain keresztül.~- Látod az apa megint megver a korbáccsal
27799 III,  146   |                     ezt a fattyút is, mert nem az enyém«. Oh, hogy nézett
27800 III,  146   |                        velem.~- Jó - sziszegte az asszony hirtelen eltökéléssel -,
27801 III,  146   |                    gyermek.~Durván ragadta meg az inggalérját.~- Menjünk!~
27802 III,  146   |                       ott maradnának csillogni az utcai köveken.~- Mi van
27803 III,  146   |                     mulattatta.~- Hát hazament az asszony?~- Hazament.~- No
27804 III,  146   |                 Hazament.~- No majd, visszajön az mindjárt.~- Nem hiszem.~-
27805 III,  146   |                     hogy visszajön. Ösmerem én az asszonyokat hékás. Utálom
27806 III,  146   |                       van igaza. Kikönyököltem az ablakba az asszonyt várni.~
27807 III,  146   |                       Kikönyököltem az ablakba az asszonyt várni.~Az utca
27808 III,  146   |                     ablakba az asszonyt várni.~Az utca most is épp olyan csöndes
27809 III,  146   |                     néptelen volt, mint elõbb. Az ablakok el voltak csukva
27810 III,  146   |                       ablakok el voltak csukva az egész soron, csak a bíró
27811 III,  146   |                  pénzét, gyufát gyújtott, mert az ezüstnek és a kõnek már
27812 III,  146   |                       hallatszott. Jött vissza az asszony majdnem futva. Ernyõjét
27813 III,  146   |                      bácsi!~- No ugye? - szólt az öreg édes megelégedéssel,
27814 III,  146   |                    ahonnan legkevésbé várhatta az asszony, s újra megfogja
27815 III,  146   |                      Mit, te vagy? Rád csuktam az ajtót, s te az ablakon szöktél
27816 III,  146   |                     Rád csuktam az ajtót, s te az ablakon szöktél ki? Ott
27817 III,  146   |                       kölyök.~Pacskolni kezdte az öklével. A gyermek fölordított.
27818 III,  146   |                   Egész utcahosszat megnyíltak az ablakok, csak egy csapódott
27819 III,  146   |               csapódott be mérgesen átellenben az emeleten…~- Szörnyû egy
27820 III,  146   |                   Szörnyû egy anya - kiabáltak az ablakokból.~- Oh, mama,
27821 III,  146   |                   ablakokból.~- Oh, mama, lásd az egész utca nézi - rebegé
27822 III,  146   |                       egészen el volt torzulva az arca), s a kockás kendõbe,
27823 III,  147   |                                                AZ ELBÚSULT MAMELUK~- Történeti
27824 III,  147   |                      megértette azokat!~Hiszen az édesanya se érti úgy a gyermeke
27825 III,  147   |                   gagyogását, mint a generális az õ mamelukjainak ildomos
27826 III,  147   |                     azt lehetne fölhozni, amit az egyszeri erdélyi úr Herman
27827 III,  147   |                találnék is zökkenni egy kicsit az elõadásom folyamatjából.~
27828 III,  147   |                   pókkönyve legfeljebb valahol az asztalfiókban hevert, hézagos
27829 III,  147   |                       vagy harmincféle fajt.~- Az nem lehet - mondja kétkedõ
27830 III,  147   |                      többfélét? Oh, uram, hisz az ember csak ránéz és mindjárt
27831 III,  147   |                     úgyis felette sovány.~Csak az történt, hogy Zs-y képviselõt,
27832 III,  147   |                megalakulván a Ház bizottságai, az egyik bizottságban kombinációba
27833 III,  147   |                      de nincs itt - veté ellen az egyik képviselõ. - Még mindig
27834 III,  147   |                      van a falujában! Márpedig az elnöknek itt kell ülni,
27835 III,  147   |                   elnöknek itt kell ülni, mert az elnök ülnök…~- Hátha eljön
27836 III,  147   |                   beszélni akarsz? Ne beszélj, az isten áldjon meg!~- Nem
27837 III,  147   |                    kérdé a miniszter.~- Ej nó, az izé… a fõispánság, amit
27838 III,  147   |               sürgönyöztem én egy betût sem.~- Az lehetetlen. Itt a telegram.~-
27839 III,  147   |                      belügyminiszter átolvasta az ereklye gyanánt õrzött sürgönyt,
27840 III,  147   |                   Furcsa, hogy miért? Hát mert az összes Kálmánok közül éppen
27841 III,  148   |                     volt annyi illedelem, hogy az ablakot ki nem törték. Úgy
27842 III,  148   |                    Csak oda kellett pillantani az ablak közé, s legott meg
27843 III,  148   |                 gondolkozott. Ha kopogtak künn az ajtaján, rendesen élénken
27844 III,  148   |                    azzal fogadta, hogy ez vagy az kereste a falusiak közül,
27845 III,  148   |                        pruszlikról, hogy aztán az legyen a fundamentuma minden
27846 III,  148   |                gyalázatos pasquillus!«~Valóban az volt és így hangzott:~»Kátányiak!
27847 III,  148   |                  gonosztevõ, ki lábbal tiporja az erényt, meggyalázza a házi
27848 III,  148   |              elolvasván, letette a pasquillust az asztalra, megitta nyugodtan
27849 III,  148   |                     barátságos manuscriptumot.~Az, amint olvasni kezdte, elpirult
27850 III,  148   |                        tõle. Aki fenyegetõzik, az nem cselekszik. Csak éppen
27851 III,  148   |                      falusiak. Hátha kihánynak az utcára? Hova legyek én akkor
27852 III,  148   |                   tartom is, föl kell olvasnom az elöljáróknak… mert ki tudja,
27853 III,  148   |                   elöljáróknak… mert ki tudja, az ördög nem alszik, hátha
27854 III,  148   |                       levelet dobott be valaki az elmúlt éjjel ablakomba.
27855 III,  148   |             fenyegetésekkel állunk szemben, de az eldobott szó tetté válhat,
27856 III,  148   |                     veszem.~S ezzel felolvasta az ámuló elöljáróságnak a pasquillust,
27857 III,  148   |                     milyen képet vág hozzá?~De az nyugodtan ült a széken,
27858 III,  148   |                 nótárius uram. Hátha megösmeri az írást?~De a nótárius visszadobta
27859 III,  148   |                      mert magamnak is bedobott az ablakomba valami gézengúz
27860 III,  148   |                        tekintettel. - Nem való az ilyen profanus dolgokat
27861 III,  148   |                        kakassal« fenyegetõzik. Az pedig közvetlenül érdekli
27862 III,  148   |                    olvasmány volt ez is: éppen az van ígérve benne, ami abban,
27863 III,  148   |                        hogy szívesen kacsingat az asszonyokra, hogy az istennek
27864 III,  148   |                 kacsingat az asszonyokra, hogy az istennek szófogadatlan szolgája,
27865 III,  148   |                    szófogadatlan szolgája, aki az ördöghöz szegõdött, de az
27866 III,  148   |                      az ördöghöz szegõdött, de az nem akarja elvinni.~Nesze,
27867 III,  148   |                        úr is egy kis mérget!~- Az bizonyos - jegyzé meg Timár -,
27868 III,  148   |                    Igen is, tudja mindenki. De az a ravaszság okos emberre
27869 III,  148   |                       okos emberre mutat, hogy az én pasquillusomban a tisztelendõ
27870 III,  148   |                      ebben a kedélyesség, mint az igazi harag. Ahol csak lehetett,
27871 III,  148   |                     virágát«.~Persze, hogy sem az ivásban, sem a kártyázásban,
27872 III,  148   |                      másnap újra ne kezdhessék az egészet.~Egyszer - de ezt
27873 III,  148   |                   gondolta ki, mert úgyis nagy az õ fantáziája - közbejött
27874 III,  148   |                        berendezése felõl. Azon az estén jelen volt a nótárius
27875 III,  148   |                       pap elfogadta a parolát, az egész vendégsereg hallotta
27876 III,  148   |                     egész vendégsereg hallotta az öreg molnár ígéretét, s
27877 III,  148   |                       álmából, kopogtat valaki az ablakon.~»Ki az, mi az?«~»
27878 III,  148   |                kopogtat valaki az ablakon.~»Ki az, mi az?«~»Én vagyok, én,
27879 III,  148   |                  valaki az ablakon.~»Ki az, mi az?«~»Én vagyok, én, a zeheri
27880 III,  148   |                   odakünn egy síri hang.~A pap az ablakhoz sietett.~»Mit akar
27881 III,  148   |                      éjfél után kopogtatta meg az ablakát.~Én, aki nem vagyok
27882 III,  148   |                       nem hiszek ugyan, de azt az egyet mégis föl tudom fogni,
27883 III,  148   |                        föl tudom fogni, hogyha az apám kezet adott rá, hát
27884 III,  148   |                      el is feledték a faluban. Az egyik esemény mindig kiszorítja
27885 III,  148   |                       és elmékben egész héten.~Az elöljáróság sem vette a
27886 III,  148   |            elkeseredett ellensége lehet, ennyi az egész. Hanem iszen csak
27887 III,  148   |                       mindenütt odakészítették az eszterhajak alá, s akinek
27888 III,  148   |              megtöltötte vízzel, úgy állította az udvarra.~Ez a pasquil-bedobás
27889 III,  148   |                   mikor egyszerre csak kezdett az ablak nagyon megvilágosodni
27890 III,  148   |                  mindenünnen visszafelelgetett az ezernyelvû visszhang.~A
27891 III,  148   |                    visszhang.~A templom égett. Az pedig a legborzasztóbb falun.~
27892 III,  148   |                        a legborzasztóbb falun.~Az egész falu elég sokszor,
27893 III,  148   |                legnagyobb úr háza gyulladt ki: az istené.~Emberek futkostak
27894 III,  148   |                       Emberek futkostak szerte az utcákon, gyermekek visítanak.
27895 III,  148   |                        Borzasztó látványosság. Az égen egy folt, mintha téglavörös
27896 III,  148   |                   festéket kevernének, s abból az erõsebb festékbõl folyik
27897 III,  148   |                  ezernyi csillag röpül sebesen az égnek.~Csillagokat látni,
27898 III,  148   |                     Ott fönn a magasban elvész az egész szállítmány, mintha
27899 III,  148   |                      szállítmány megy folyton. Az igazi csillagok szelíden,
27900 III,  148   |              lassanként szétterjed a környéken az utcákba és sikátorokba.
27901 III,  148   |                        utcákba és sikátorokba. Az öreg asszonyok hajukat tépik,
27902 III,  148   |                         A lángözön bevilágítja az egész falut. Hogy a templom
27903 III,  148   |                    mintha a lámpáról lecsúszik az ernyõ. Még nagyobb fényt
27904 III,  148   |                    láng most a toronyba harap. Az csak a borzasztó szép! Mikor
27905 III,  148   |                        meg más, csak a skelet. Az tartja magát legtovább s
27906 III,  148   |                 legtovább s annak a lécezetnek az égése a legérdekesebb. Hogy
27907 III,  148   |                     zsarátnokba pottyanjon, de az összefüggõ alkotmány nagyjában
27908 III,  148   |                  ropogva, recsegve, mint mikor az egymás végébe állított kártya
27909 III,  148   |                    falu nyelve, a harang.~Hogy az se legyen, aki ezentúl elsirassa
27910 III,  148   |                    bekukkantott, fölébreszteni az alvó gyermekeket.~Fekete
27911 III,  148   |                      lakói, a sürgõ-forgó nép, az ásítozó gyermekek hová lettek?~
27912 III,  148   |                   falunak), új pasquilt talált az ablakában, ugyanolyan papíron,
27913 III,  148   |                     nekik a veres kakas is! Ha az megy, ez sem száll ide többé,
27914 III,  148   |                 inkvirálni a dolgot.~II. MIKOR AZ URAK ESZE KEZDETT MEGJÖNNI~
27915 III,  148   |                     más és nagyobb dolga volt.~Az történt, hogy egy este lent
27916 III,  148   |                 õgyelegtek a biliárd-teremben, az olvasószobában, s véletlenül
27917 III,  148   |                        dolog, hogy éppen ennek az egy megyének a követeibõl
27918 III,  148   |                  whistezni. Fényes bizonyítéka az is a fõispánok tudatlanságának.~-
27919 III,  148   |                  tudatlanságának.~- No, hát mi az ördögöt csináljunk?~- Beszélgessünk.~
27920 III,  148   |                    Tudjátok-e, urak, mi jutott az eszembe? Ne tartsunk mi
27921 III,  148   |                        eszembe? Ne tartsunk mi az idén otthon követválasztást.~
27922 III,  148   |                        aztán magyarázni kezdte az ötletét, lassan-lassan kigyúlt
27923 III,  148   |                     képviselõségnek ennyi volt az ára a megyében. Könnyebb
27924 III,  148   |                      mint élni érte.~A tervnek az volt a magja, hogy a nyolc
27925 III,  148   |               feltalálása is csak kis dolog! S az a csodálatos, hogy a kivitel
27926 III,  148   |                      négy-öt ember együtt van, az aztán olyan a közönségnek,
27927 III,  148   |                      víz: mind oda gyûl.~Ennél az ügynél pedig nyolc embernek
27928 III,  148   |                      képviselõk, s összehívták az egész vármegyének az úgynevezett
27929 III,  148   |               összehívták az egész vármegyének az úgynevezett intelligenciáját.~
27930 III,  148   |                  megtörtént a paktum (de elõbb az urak, hogy el ne felejtsem,
27931 III,  148   |              tekintettel a szûk termésre, mely az idén volt (Kelendy Miklós
27932 III,  148   |                        nem fog igénybe vétetni az úgynevezett közbizalom (
27933 III,  148   |                        közbizalom (drága dolog az, tisztelt értekezlet, becsületemre
27934 III,  148   |                  fejeket nem is számítva, mert az nem árt a parasztnak.~Beleegyezett
27935 III,  148   |                      Hiszen ideje is már, hogy az urak észre térjenek egyszer.
27936 III,  148   |                      rugaszkodás.~Bölcsen volt az kiokoskodva. Irigyelte is
27937 III,  148   |                      kiokoskodva. Irigyelte is az egész ország, mikor híre
27938 III,  148   |                        tréfa dolog, hogy mikor az ország meghozza a törvényt,
27939 III,  148   |               vármegyének több esze volt, mint az országnak, lakott abban
27940 III,  148   |                        országnak, lakott abban az idõben Kátányban egy szép
27941 III,  148   |                        Apczy Ágnesnek nevezték az özvegyet, szép, piros arca
27942 III,  148   |                       mesebeli kígyóé, s aztán az a kedves, elbûvölõ viselkedése!…
27943 III,  148   |                       is, ha meg nem szépítené az a nimbusz, hogy a miniszter
27944 III,  148   |                  behajtott füllel, kettétörve. Az az érdekes, titokzatos nyelve
27945 III,  148   |               behajtott füllel, kettétörve. Az az érdekes, titokzatos nyelve
27946 III,  148   |                        igen derék fiatalember; az ugyan nem veszi el, ha esze
27947 III,  148   |                   végeredményben talán mindegy az. Az udvarlók sorsa úgyis
27948 III,  148   |               végeredményben talán mindegy az. Az udvarlók sorsa úgyis az,
27949 III,  148   |                        Az udvarlók sorsa úgyis az, hogy vagy õk unnak rá arra,
27950 III,  148   |                       akinél szépelegnek, vagy az un rá õreájuk.~A kátányi
27951 III,  148   |                     valamikor, talán még abban az idõben, midõn az egyik Apczy
27952 III,  148   |                     még abban az idõben, midõn az egyik Apczy országbírói
27953 III,  148   |                       bírónak fa-kalodája van, az országbíróénak okvetlenül
27954 III,  148   |                beszélgetni a bohó unokaöccsel. Az unokaöcs azonban úgy beszél,
27955 III,  148   |                      tanult soha semmit. Apja, az öreg Bolykai, nem sok gondot
27956 III,  148   |                     Corpus Juris gondoskodik«. Az öreg báró a saját malmára
27957 III,  148   |                     szentségtelen újító kezek.~Az öreg báró úgy élt annakelõtte,
27958 III,  148   |           várkastélyában. De milyen udvar volt az! Saját külön bandája volt,
27959 III,  148   |                    bált adott, s arra meghívta az összes mesterembereit, akik
27960 III,  148   |                        oszlopos terem, a körül az oszlop körül táncoltak aztán
27961 III,  148   |                   oszlop körül táncoltak aztán az összegyûlt férfiak, élükön
27962 III,  148   |                     összegyûlt férfiak, élükön az öreg hóbortos báróval, ki
27963 III,  148   |                 végtelenül naiv és tanulatlan. Az egész megyében »kis ostoba«
27964 III,  148   |                 úrnõnek, aki már végig élvezte az ország legszellemesebb,
27965 III,  148   |                       Tudjuk már, hányat ütött az óra.~Az egész megyében pletykáltak,
27966 III,  148   |                      már, hányat ütött az óra.~Az egész megyében pletykáltak,
27967 III,  148   |                   bolondult meg Ágnes! - mondá az egyik.~- Asszonyról még
27968 III,  148   |                       miniszterben bízom, hogy az nem bolondul meg.~- Hagyd
27969 III,  148   |                  hivatalt is kaphatna Bolykai? Az országos fogpiszkáló intézetet
27970 III,  148   |                        hogy igazgatója legyen.~Az úgynevezett »megbízható
27971 III,  148   |                     mégis):~- Micsoda gondolat az, Ágnes? Hova jut eszedbe!
27972 III,  148   |                       Hova jut eszedbe! Hiszen az a te báród, még csak tacskó,
27973 III,  148   |                       képzelsz bennünket, akik az öregeket erõszakkal agyonütjük,
27974 III,  148   |                  kulcslyuknál fülelt. Márpedig az ilyen gazembernek úgysem
27975 III,  148   |                   megyei pletyka kapaszkodott, az volt, hogy nem zörög a haraszt,
27976 III,  148   |                       nem zörgeti.~Pedig zörög az elégszer, mert a szelet
27977 III,  148   |                       fõl egy asszonyi fejben?~Az se baj, hogy a miniszter
27978 III,  148   |                   miniszter nem biztatta.~Több az, ha egy szép asszony akar
27979 III,  148   |                       valamit.~Mert csodálatos az a megyei levegõ, hogy aki
27980 III,  148   |                    jegenyék bólintgató koronái az utak mellett, beszédes patakok,
27981 III,  148   |                  beszédes patakok, miket betöm az erdõ haraszttal, mogyorófa
27982 III,  148   |                     falvakban rá sem gondolnak az alkotmányra, sem az ország
27983 III,  148   |                  gondolnak az alkotmányra, sem az ország kormányzására, hogy
27984 III,  148   |                     guardia«) könnyen megindul az elégedetlenség moraja. A
27985 III,  148   |                 kortesek. A követek meglesznek az idén is, de a kortesek nélkül.
27986 III,  148   |                      is, de a kortesek nélkül. Az pedig nincs rendjén. Mert
27987 III,  148   |                  tetszett elhatározni, hogy õk az idén is inni akarnak tehát
27988 III,  148   |                       jól van, - de megjött ám az õ szomjúságuk is.~No, erre
27989 III,  148   |                      még útközben is:~- Nem ér az semmit, atyafiak! Hiszen
27990 III,  148   |                        Hiszen úgyis mindnyájan az eddigi követet, Borcsányit
27991 III,  148   |                       csak a kapuk elõtt, hogy az valaha keréknyom volt. Négylovas
27992 III,  148   |                   õkemét? - kérdé Kócsy, kinek az elméjében derengett valami.~-
27993 III,  148   |                       felelte Csiszlik -, amit az otthoni jelölt, Borcsányi
27994 III,  148   |                     Jut is, marad is.~- Hm! Ez az igaz! Arany a kend esze,
27995 III,  148   |                    uram!~Meg is kezdték rögtön az alkudozásokat a kurtanemesekkel,
27996 III,  148   |                       megyébõl« - mentegetõzék az egyik. »Én rontsam meg a
27997 III,  148   |                prókátort Bányban aki elfogadta az ajánlatot, s megkötötték
27998 III,  148   |                       mert hiába, nem tudhatja az ember), sebjét ötven forintjával
27999 III,  148   |                       jóízût talált vacsorálni az áldomásnál, hogy megütötte
28000 III,  148   |                      Végünk van.~- Isten ujja! Az isten is a vármegyével tart!~-